EURO LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS

EURO LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS ÁLLÁSFOGLALÁS: Együttes küzdelem az éghajlatváltozás ellen: egy összehangolt EU LAC stratégiáért az UNFCCC-tárgyalások keretében a Szociális, Humán Cserekapcsolati, Környezetvédelmi, Oktatási és Kulturális Bizottság állásfoglalása alapján Társelőadó az Európai Parlament részéről: Társelőadó a latin-amerikai országok részéről: Peter Liese (PPE) Carlos Baraibar (Parlatino) 2010. május 15., szombat Sevilla (Spanyolország) AT\823732.doc AP100.554v01-00

EUROLAT 2010. május 15-i állásfoglalás Sevilla (Spanyolország) [a Szociális, Humán Cserekapcsolati, Környezetvédelmi, Oktatási és Kulturális Bizottság jelentése alapján] Együttes küzdelem az éghajlatváltozás ellen: egy összehangolt EU LAC stratégiáért az UNFCCC-tárgyalások keretében Az Euro-Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés, tekintettel a Latin-Amerika, a Karib-térség és az Európai Unió állam- és kormányfőinek öt csúcstalálkozóján Rio de Janeiróban (1999. június 28 29.), Madridban (2002. május 17 18.), Guadalajarában (2004. május 28 29.), Bécsben (2006. május 11 13.) és Limában (2008. május 15 17.) született nyilatkozatokra, tekintettel az Európai Parlamentnek az éghajlatváltozásról szóló 2007. február 14-i állásfoglalására, tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC, 1992) és annak az éghajlatváltozásról szóló Kiotói Jegyzőkönyvére (1997. december 11.), tekintettel az UNFCCC részes feleinek tizenötödik konferenciájára (COP 15) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2009. december 7. és 18. között Koppenhágában (Dánia) rendezett ötödik konferenciájára (COP/MOP 5), valamint a koppenhágai megegyezésre, tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek tizenharmadik konferenciájára (COP 13) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2007. december 3. és 15. között Balin (Indonézia) rendezett harmadik konferenciájára (COP/MOP 3), tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) 2007. november 17-én Valenciában (Spanyolország) kiadott negyedik értékelő jelentésének (AR4) következtetéseire, valamint a nemzeti kormányok megbízásából vagy az Egyesült Nemzetek egyéb szervei által elvégzett további tanulmányokra, tekintettel az EU éghajlatváltozással és energiával foglalkozó csomagjára, amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2008. decemberben fogadott el, tekintettel eljárási szabályzata 16. cikkére, A. mivel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének végső eredménye a légkörben az üvegázhatást okozó gázok koncentrációját nem stabilizálja olyan szinten, amely megakadályozná, hogy az ökoszisztéma egésze veszélybe kerüljön, B. mivel a Világbank becslései szerint az éghajlatváltozás hatásának 80%-át a fejlődő országok fogják elszenvedni, noha a CO 2 -kibocsátásoknak csak 30%-áért felelősek; mivel a latinamerikai országokból származó kibocsátások összesítve alig haladják meg az 5%-ot, amint azt a Kelet-Ázsia Latin-Amerika Együttműködési Fórum (FEALAC) legutóbbi ülésén jelezték, C. mivel egy független tanulmány szerint az éghajlatváltozás már most is évente több mint 300 000 ember halálát okozza; mivel a halálesetek közel 99%-a és a súlyosan érintett AP100.554v01-00 2/9 AT\823732.doc

emberek 98%-a a fejlődő országokhoz köthető; mivel az éghajlatváltozás miatti gazdasági veszteségek 90%-át a fejlődő országok szenvedik el, 1 D. mivel létfontosságúak az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések; mivel az iparosodott országok történelmileg felelősek az éghajlatváltozásért; mivel a fejlődő országok járultak hozzá a legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, mégis ők a leginkább érintettek; mivel a fejlődő országoknak nem áll rendelkezésére elegendő forrás az éghajlatváltozás elleni fellépéshez; E. mivel néhány latin-amerikai ország, mint Honduras és Peru, Bangladessel egyetemben az éghajlatváltozás szempontjából a világ három legsebezhetőbb országa között szerepel, figyelembe véve az elsivatagosodás és az erdőirtás folyamatának jelentős hatását, az olyan, Latin-Amerikát nagymértékben érintő jelenségek gyakoriságának megnövekedését, mint a ciklonok és az állatfajok kipusztulása, valamint az éghajlatváltozás jelentette globális fenyegetés konkrét, riasztó és rendkívül fontos példáit, mint az Amazonas menti esőerdők állapota és a bolíviai gleccserek olvadásában rejlő veszély, F. mivel a koppenhágai megegyezés nem elég nagyra törő az éghajlati probléma megoldásához, és a koppenhágai klímakonferencia egyetlen hivatalos eredménye az volt, hogy a folyamat folytatódik, és 2010 decemberében Mexikóban próbálnak majd megállapodásra jutni, G. mivel az Egyesült Nemzetek Világélelmezési Programja arra hívta fel a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás Latin-Amerikában várhatóan tovább fokozza az elsivatagosodás folyamatát, az aszályok gyakoriságát, a gleccserek eltűnését és a trópusi ciklonok hevességét; az éghajlatváltozás felsorolt hatásainak súlyos következményei lesznek a mezőgazdaság, az élelmiszerbiztonság, a vízellátás, a közegészség, a javak, az emberéletek és az ökoszisztémák szempontjából, H. mivel az erdőirtás folytán keletkezik az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásainak 20%-a, és az erdőirtás leállítását az egyik leginkább költséghatékony módszernek nevezték meg ezen kibocsátások csökkentésére, 1. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás mérséklése az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kérdés az emberiség számára, és döntő fontosságú bolygónk jövője, a természeti világ és az emberiség szempontjából, hogy a folyamatban lévő nemzetközi tárgyalásokon érdemi eredményeket érjenek el; 2. sajnálja, hogy a koppenhágai csúcstalálkozó nem vezetett el a veszélyes éghajlatváltozás megelőzéséről szóló, kívánt megállapodások megkötéséhez, és ezáltal csalódást okozott a nemzetközi nyilvánosságnak, mivel a COP15 alkalmával elérendő eredményeket komoly várakozás előzte meg; 3. készségesen támogat minden, nemzetközi szinten szervezett fórumot vagy párbeszédkezdeményezést, de tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás globális probléma elismétli azon meggyőződését, miszerint az Egyesült Nemzeteknek központi szerepet kell kapnia a tárgyalásokon, a döntéshozatalban és a nemzetközi szinten kötelező megállapodásokban; 4. szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség fokozott erőfeszítésekkel törekedjen arra, hogy 2010. decemberre Mexikóban egy ténylegesen kötelező megállapodást érjenek el; 1 Human Impact Report: Climate Change The Anatomy of a Silent Crisis [Emberi hatástanulmány: éghajlatváltozás egy csendes válság anatómiája], a Global Humanitarian Forum kiadásában, Genf, 2009. AT\823732.doc 3/9 AP100.554v01-00

5. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás immáron elkerülhetetlen hatásaihoz való alkalmazkodáson is dolgozni kell, mégpedig a leginkább veszélyeztetett területeken, így például a part menti és hegyvidéki területeken, a szigeteken és szigetcsoportokon, valamint az aszálytól és vízhiánytól sújtott területeken; 6. úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás, annak okai és az országok, így például a középamerikai országok kiszolgáltatottságának mérséklése az EU LAC kétoldalú regionális stratégiai partnerség és annak minden tagja számára kiemelt prioritást kell képeznie kétoldalú regionális politikai napirendjükben, annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a jelenlegi nagyarányú éghajlati katasztrófa súlyosbodását; 7. úgy véli, hogy a nemzeti és regionális képviselőket be kell vonni a folyamatba; úgy gondolja, hogy az Euro Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) tagjainak el kell kötelezniük magukat amellett, hogy minden erőfeszítésüket a nemzetközi tárgyalások sikeres végkimenetelére összpontosítják, azzal a céllal, hogy az emberek általános érdekeit szem előtt tartva egy kötelező nemzetközi megállapodást lehessen elérni, valamint hogy az állami politikai döntéshozatalt a tiszta fejlesztési mechanizmus és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás előmozdítására lehessen ösztönözni, és ehhez szükség esetén jogszabályokat hozni; 8. hangsúlyozza, hogy a megoldásokat az energiahatékonyságot és a megújuló energiát elősegítő beruházásokban, az erdőirtás leállításában, az emberi viselkedésmódnak egy fenntarthatóbb termelési és fogyasztási modell irányába való megváltoztatásában, a politikai kötelezettségvállalásban és a nemzetközi szolidaritásban kell keresni, hogy csökkenjen az egy főre jutó kibocsátás; a vitát nem szabad uralnia az olyan elméleteknek, mint a malthusianizmus vagy a neomalthusianizmus, amelyek szerint a fő probléma a népesség növekedése; 9. úgy véli, hogy az éghajlat-politikáról szóló nemzetközi megállapodások erősíteni fogják a stabilitást és a biztonságot, amire a befektetőknek szüksége van ahhoz, hogy forrásokat szánjanak az alacsony szénkibocsátású gazdaságra, továbbá hogy az országok és régiók közötti fokozott együttműködés és a hivatalos kötelezettségvállalások ezért elősegíthetik a tiszta energiába, a zöld munkahelyekbe és a zöld gazdaságba történő globális beruházást; 10. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és gazdasági válságot nem szabad ürügyként felhasználni az éghajlatváltozás mérséklése érdekében teendő fellépések elmulasztására, mivel a fellépések hiánya és a nemzetközi tárgyalások kudarca egy sokkal intenzívebb és hosszabb lefolyású nem csak gazdasági jellegű válsághoz vezetne; úgy véli, hogy éppen ellenkezőleg, a gazdasági válságot kihívásként kell felhasználni az energiahatékonyságot, a megújuló energiát, a trópusi erdők és más globális szénelnyelők védelmét és a modern technológiát elősegítő beruházások tekintetében, és így munkahelyeket és fenntartható növekedést teremteni, növelni a versenyképességet és csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását; 11. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozásnak különösen a szegény országok és a népesség szegény rétegei vannak kiszolgáltatva, és ezért a szegénység elleni küzdelmet és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet nem szabadna egymással ellentétesnek tekinteni; AP100.554v01-00 4/9 AT\823732.doc

12. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) becslései szerint a kibocsátásnak 2015 előtt csökkennie kell, és 2050-re további csökkenést, azaz a mai kibocsátási értékek kevesebb mint 50 85%-át kell elérni 1 ; 13. hangsúlyozza, hogy az IPCC arra a következtetésre jutott, hogy az iparosodott országok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 25 40%-kal kell csökkenteni 2020-ra és 80 95%- kal 2050-re, míg az alaphelyzettől való lényeges eltérést kell engedélyezni Latin-Amerika, a Közel-Kelet, valamint Ázsia központi tervgazdasággal működő országai számára 2 ; e tekintetben szükséges, hogy az ENSZ javaslataival összhangban minden ország hatásmérséklő programokat fogadjon el; a kibocsátások csökkentését hitelesíteni és ellenőrizni kell, hogy értékelni lehessen a hatásmérséklő programok végrehajtását és a kibocsátásokra gyakorolt átfogó hatásukat; 14. hangsúlyozza, hogy a 2020-ra kitűzött célok kulcsfontosságúak, mivel ha a kibocsátás túl nagy mértékben növekszik, úgynevezett éghajlati fordulópontok alakulhatnak ki, és az eljövendő generáció mindennemű erőfeszítése ellenére nem tudja majd kezelni az éghajlatváltozást; 15. üdvözli a rendkívüli erőfeszítéseket, amelyeket néhány latin-amerikai ország tett az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; különösen üdvözli Costa Rica példaértékű, a CO 2 - kibocsátás drasztikus csökkentésére irányuló kötelezettségvállalását annak érdekében, hogy 2021-ig elérje a szénsemleges állapotot, Mexikó nemrégiben hozott példaértékű kötelezettségvállalását, amely arra irányul, hogy 2050-re a 2002-es szint 50%-a alá csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, továbbá a 2012-ig kitűzött célt, miszerint mostantól 2012-ig évi 50 millió tonnával csökkentik a kibocsátásokat, valamint Brazília az irányú törekvéseit, hogy a normál működéshez képest 39 százalékkal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásait; 16. üdvözli néhány más fejlődő és feltörekvő ország erőfeszítéseit, különösen a Maldív-szigetek azon kötelezettségvállalását, hogy már 2019-re szénsemlegesek legyenek; 17. hangsúlyozza, hogy az EU éghajlatváltozással és energiával foglalkozó csomagja amely magában foglalja a kibocsátásoknak az 1990-es szinthez képest történő 30%-os csökkentésének lehetőségét, amennyiben más iparosodott országok is hasonló erőfeszítéseket tesznek, és a feltörekvő országok az I. mellékletbe tartozó országokétól eltérő felelősséget vállalnak magukra még mindig az egyik legambiciózusabb javaslat az iparosodott országok részéről; ugyanakkor üdvözli Norvégia 30 40%-os csökkentésre, valamint Japán 25%-os csökkentésre tett kötelezettségvállalásait; 18. felhívja az UNFCCC többi aláíró felét, és különösen az Egyesült Államokat, Indiát, Kínát és Oroszországot, hogy kövessék Costa Rica, Mexikó, Brazília, a Maldív-szigetek, az EU, Norvégia és Japán példáját; 19. sajnálja, hogy az Egyesült Államok és Kína kötelezettségvállalásai messze nem elégségesek, és hogy ezért nem járultak hozzá hatékonyan a koppenhágai konferencia sikeréhez; 20. hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok a világ népességének mindössze 4%-ával bocsátja ki a világ kibocsátásainak 20%-át, és ezen a számadaton rövid távon még a Kongresszusban bemutatott tervek sem változtatnak lényeges mértékben; hangsúlyozza, hogy Kína a világ legnagyobb kibocsátója, ahol az egy főre jutó kibocsátás már most sokkal nagyobb, mint a 1 A III. munkacsoportnak az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) negyedik értékelő jelentéséhez való hozzájárulása. 2 Ugyanott AT\823732.doc 5/9 AP100.554v01-00

legtöbb latin-amerikai országban és más fejlődő vagy feltörekvő országokban, ráadásul Kína kötelezettségvállalása elmarad más feltörekvő országokétól, sőt, némelyik fejlődő országétól is; 21. szorgalmazza, hogy a felek emelkedjenek felül az I. mellékletbe tartozó és a nem az I. mellékletbe tartozó országok között más politikai területeken folyó vitákon és nézeteltéréseken, és alakítsanak új szövetségeket az éghajlatbarát országokból; 22. hangsúlyozza, hogy bár egy, az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló megállapodás megkötése a legfontosabb és a legnagyobb kihívást jelentő feladat, a nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az iparosodott és a feltörekvő országok pénzügyi és technológiai forrásainak megfelelő átadását, különösen a legkevésbé fejlett országok és a kis szigetállamok számára, az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítésekhez; 23. üdvözli ezért a Mexikó, Norvégia, Dánia és az Európai Bizottság által a szükséges finanszírozás létrehozására tett konkrét javaslatokat; ugyancsak üdvözli a koppenhágai zöld klímaalap létrehozásával Koppenhágában elért jelentős, de nem elégséges előrehaladást; 24. mérsékelt elégedettségének ad hangot a Koppenhágában elért megállapodással kapcsolatban, amely szerint a 2010 2012 közötti időszakban 30 milliárd dollárt különítenek el az éghajlatváltozás mérséklését és a hozzá való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekre a fejlődő országokban, és megérti, hogy ez csak az első lépés a 2020-ig elérendő 100 milliárd dollárra tett kötelezettségvállalás felé; kéri mindenesetre annak haladéktalan tisztázását, hogy ez a finanszírozás hogyan fog megoszlani az adományozók között, és azt hogyan fogják felosztani a kedvezményezett országok körében; 25. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi légi közlekedésnek és hajózásnak is az UNFCCC keretében létrejövő nemzetközi megállapodás részét kell képeznie; a megállapodásnak ugyanazokat a kötelező erejű kibocsátáscsökkentési célkitűzéseket kell tartalmaznia, mint az iparosodott országok esetében, a kibocsátási egységek jelentős mennyiségét árverés útján kell elosztani, az árverésből származó bevételt pedig előre el kell különíteni a kevésbé fejlett országokban megvalósítandó kibocsátáscsökkentési és alkalmazkodási intézkedésekre, a szennyező fizet elvet alkalmazva, további alapokat hozva így létre az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra, különösen a legkevésbé fejlett országok és a kis szigetállamok számára; mélységesen sajnálja, hogy Koppenhágában ebben a kérdésben nem történt előrehaladás, és szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség fokozott erőfeszítésekkel törekedjen a sikeres végkimenetelre, amely Mexikóban a légi közlekedésből és a hajózásból származó kibocsátások jelentős csökkentéséhez vezet; 26. vállalja, hogy a 2010. május 25 26-án Rio de Janeiróban tartandó első LA EU polgári repülési csúcstalálkozón részt vevő hatóságok körében szorgalmazza, hogy fokozzák a Latin-Amerika és az EU közötti polgári repülési együttműködést, teremtsék meg a Mexikó és az EU közötti polgári repülési kereskedelem megkönnyítéséhez szükséges feltételeket, különösen ami a légi navigációt illeti, és ösztönözzék a biztonságosabb, hatékony és fenntartható közlekedést; 27. javasolja, hogy a pénzügyi források UNFCCC keretében történő elosztása a fejlesztési együttműködésben meglévő elvek és iránymutatások alapján történjen, amilyen például a jó kormányzás; különösen a pénzügyi átutalások feletti demokratikus ellenőrzésnek van kulcsfontosságú szerepe, és üdvözli az e tekintetben Koppenhágában elért előrehaladást; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a fejlődő országokban az éghajlatváltozás enyhítéséhez és a hozzá való alkalmazkodáshoz kapcsolódó finanszírozásnak kiegészítő támogatásnak AP100.554v01-00 6/9 AT\823732.doc

kell lennie, és nem a meglévő fejlesztési költségvetésekből kell származnia, ami a nemzetközi közösség részéről innovatív támogatási mechanizmusok kidolgozását teszi majd szükségessé; 28. rámutat, hogy a megújuló energiaforrások, mint például a napenergia, szélenergia vagy geotermikus energia kiaknázása és széles körű felhasználása fontos alternatív módszert jelent az energia iránti kereslet kielégítésére és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, ezért azt ajánlja, hogy az erőforrásokat, a tudományos együttműködést és a technológiát, az állami politikai döntéshozatalt és a politikai végrehajtást, valamint a magánbefektetésre irányuló ösztönzőket egyaránt be kell vetni, minden olyan fajta intézkedés mellett, amely lehetővé teszi, hogy a megújuló erőforrások sokkal hangsúlyosabb helyet kapjanak az Euro Latin-amerikai és karibi energetikai modellben; 29. tudomásul veszi az ecuadori kormány javaslatát a Yasuni projektről, és felkéri az összes érintett felet, hogy vizsgálják tovább, hogy a fent említett elvek tiszteletben tartása mellett hogyan lehetne azt a legjobban támogatni; 30. hangsúlyozza annak döntő fontosságát, hogy a trópusi erdők további irtását megelőzzék; a latin-amerikai országoknak olyan programok és mechanizmusok révén kell támogatást adni, amelyek a trópusi erdők védelmére biztosítanak pénzt, amilyen például az Egyesült Nemzetek REDD programja; az erdőkbe való befektetés lehetőségeit teljes mértékben fel kell deríteni és megfelelő módon alkalmazni, az erdőirtás mértékének ellenőrzésére szolgáló hatékony rendszerekkel együtt; 31. úgy véli, hogy a nemzetközi megállapodás egy döntő részének az erdőirtás 2020-ig történő globális megfékezésére és az illegális fakitermelés leállítására kell irányulnia, az illegális fakitermelés és az illegális fakereskedelem leküzdésére tett azonnali intézkedések révén; e tekintetben az Euro Latin-amerikai Közgyűlés minden résztvevőjének azt javasolja, hogy fogadjanak el és alkalmazzanak az EU által bevezetettekhez hasonló intézkedéseket a harmadik országokból származó, illegálisan kitermelt fa kereskedelmének teljes tilalmára; továbbá az amerikai és európai mezőgazdasági termelők kormányaival és őslakos közösségeivel együttműködve hajtsanak végre az őshonos fajokra vonatkozó újraerdősítési terveket; 32. kiemeli a különböző kibocsátáskereskedelmi rendszerek globális szintű összekapcsolásának fontosságát az ENSZ égisze alá tartozó globális kibocsátásijog-piac keretében; elismeri, hogy ennek feltétele, hogy a rendszerek kötelező kibocsátási plafonokat határozzanak meg a gazdaság jelentős ágazataira, amelyek összhangban vannak a 2 fokos célkitűzés eléréséhez szükséges csökkentésekkel, ami az 1990-es szinthez képest 2020-ig a kibocsátások 25 40%- os hazai csökkentését jelenti az iparosodott országok részéről, illetve a normál működéshez képest 15 30%-os csökkentést a feltörekvő országok részéről, valamint hogy legyenek megbízható ellenőrzési, bejelentési és hitelesítési szabályok; kitart amellett, hogy a rugalmas mechanizmusokat korlátozni kell; felkéri az EU LAC országok tagjait, hogy tegyenek javaslatokat az UNFCCC/ KP keretben alkalmazandó szavazási szabályokra, adott esetben a különböző kritériumokra vonatkozó jelentős többség alapján, hogy gyorsabb előrehaladást lehessen elérni a kötelező erejű nemzetközi éghajlati megállapodásért folyó tárgyalásokon, amely összhangban van az iparosodott szint előttihez képest 2 fokos éghajlatváltozás fenntartásához szükséges kibocsátáscsökkentésre vonatkozó tudományos ajánlásokkal; 33. e tekintetben felhívja az EU LAC kétoldalú regionális stratégiai partnerséget, hogy szolgáljon a kibocsátáskereskedelemre összpontosító integrált, globális szénpiac létrehozására irányuló tárgyalások keretéül; ehhez fontos lépés lenne egy EU Latin- AT\823732.doc 7/9 AP100.554v01-00

Amerika kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozása, lehetőség szerint az Amerikai Egyesült Államok bevonásával; 34. az államok részéről egyértelmű kötelezettségvállalásra szólít fel a különböző ágazatokból, köztük a mezőgazdaságból és az állattenyésztésből, a közlekedésből, valamint az építőiparból, a kisüzemekből stb. származó kibocsátások csökkentésére vonatkozóan; 35. kitart amellett, hogy a megújuló energiaforrások folyamatos fejlesztését Latin-Amerikában a más országokból származó szakértelem lehető legmagasabb szintű megosztásával és technológiatranszferrel kell támogatni; 36. hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyagok jelentős mértékben hozzájárulhatnak az alacsony szénkibocsátású gazdaságra való átálláshoz, de létfontosságú a bioüzemanyagokhoz felhasznált növényekkel való jó gazdálkodás, hogy meg lehessen előzni az erdőirtást, valamint az élelmiszerbiztonságra és a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat; a fenntartható megközelítés alapvető fontosságú a bioüzemanyagok előállításában; teljes mértékben tiszteletben kell tartani az őslakosság jogait a bioüzemanyagok előállításával összefüggő földhasználati változást érintően; hangsúlyozni kell, hogy a stratégiai ökoszisztémák 80%-a az őslakosok területein található, például az Amazonasnál, az Andokban vagy a partvidéken; hangsúlyozza, hogy gondosan meg kell vizsgálni az élelmiszerellátásra gyakorolt hatásokat, hogy el lehessen kerülni az élelmiszerhiányhoz kapcsolódó problémák súlyosbodását; hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyagok termelésében sok latin-amerikai országban már most is tiszteletben tartják ezeket az elveket; 37. javasolja, hogy az EU LAC kétoldalú regionális stratégiai partnerség dolgozzon a bioüzemanyag-termelésre vonatkozó kölcsönös szabványok kialakításán és a termék minőségi tanúsításán, a tanúsítvány kiállításáért felelős mechanizmus és intézmény meghatározásával és az ezekről való megállapodással; ösztönözni kell az európai importőrök, valamint a latin-amerikai és karibi exportőrök közötti közös vállalkozások létrehozását; a kormányokat támogatni kell a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntartható politika kialakításában, és előtérbe kell helyezni a fent említett elveket; 38. javasolja, hogy az EU LAC kétoldalú regionális stratégiai partnerség törekedjen arra, hogy minden egyéb többoldalú és kétoldalú megállapodás összhangba kerüljön az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásainak csökkentésére vonatkozó legambiciózusabb követelményekkel; 39. felszólítja a partnerség részes feleit, hogy készségesen vegyenek részt a mexikói COP16 előkészítésére rendezett üléseken, hogy végre kialakulhasson egy globális, kötelező erejű megállapodás az éghajlatváltozás elleni küzdelemről; 40. tekintettel a Mexikóvárosban rendezendő COP16-ra, szorgalmazza, hogy a felek dolgozzanak a koppenhágai megegyezés és az Európai Unió által a kibocsátások csökkentésére korábban tett kötelezettségvállalások alapján, annak érdekében, hogy olyan nagyra törő, jogilag kötelező megállapodást érhessenek el, amely eleget tesz a 2 fokos célnak; 41. hangsúlyozza a munka és a tárgyalások haladéktalan megkezdésének szükségességét, hogy a Mexikóban 2010 végén tartandó következő éghajlat-változási konferencia konkrét megállapodásokat szülhessen, amelyek egy új, az összes fél igényeit tükröző jogi aktus aláírásához vezetnek; AP100.554v01-00 8/9 AT\823732.doc

* * * 42. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bizottságnak, az EU-tagállamok parlamentjeinek, Latin-Amerika és a Karib-térség összes országának, a Latin-amerikai Parlamentnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, az Andoki Parlamentnek, a Mercosur Parlamentnek, a Közép-amerikai Integrációs Rendszer Főtitkárságának, a Caricomnak, az Andok Közösség Titkárságának, a Mercosur Állandó Képviseleti Bizottságának és a Latin-amerikai Gazdasági Rendszer Állandó Titkárságának, az ENSZ Főtitkárának és az UNFCCC Titkárságának. AT\823732.doc 9/9 AP100.554v01-00