EURÓPAI PARLAMENT 2009-2014 Gazdasági és Monetáris Bizottság 13.7.2011 2011/2156(INI) JELENTÉSTERVEZET az EKB 2010. évi éves jelentéséről (2011/2156(INI)) Gazdasági és Monetáris Bizottság Előadó: Ramon Tremosa i Balcells PR\873559.doc PE469.838v01-00 Egyesülve a sokféleségben
PR_INI TARTALOMJEGYZÉK Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY...3 INDOKOLÁS...7 PE469.838v01-00 2/9 PR\873559.doc
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EKB 2010. évi éves jelentéséről (2011/2156(INI)) Az Európai Parlament, tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2010. évi éves jelentésére, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 284. cikkére, tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló, a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 15. cikkére, tekintettel a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában fennálló demokratikus elszámoltathatóságról szóló 1998. május 4-i állásfoglalására 1, tekintettel az EKB 2009. évi éves jelentéséről szóló 2010. november 23-i állásfoglalására 2, tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére, tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0000/2011), A. mivel az euróövezet a 2009-es 4,2%-os visszaesést követően 2010-ben 1,7%-os GDPnövekedést ért el, és várhatóan 2011 során is hasonló szinten fog maradni, B. mivel az euróövezetben az átlagos államháztartási hiány 2010-ben a GDP 6,0%-ára romlott, az átlagos adósságteher pedig a GDP 85,1%-át tette ki, szemben a 2007-es 0,7%, illetve 66,2%-kal, miközben az adósságteher mértéke az Egyesült Államokban a GDP 101,1%-ának, Japánban pedig a GDP 212,71%-ának felel meg, C. mivel az éves átlagos HICP-infláció 2010-ben az euróövezetben 1,6%-os volt, az M3- növekedés pedig 2010-ben 0,6%-os átlaggal alacsony szinten maradt, D. mivel az EKB 2010. május 10-én bejelentette, hogy az értékpapír-piaci programon keresztül közvetlenül, de átmeneti jelleggel beavatkozásokat hajt végre az euróövezeti állami és magánszektorbeli kibocsátású értékpapírok piacain, és az ennek keretében megvalósult vásárlások 2011 júniusában 77,5 milliárd eurót tettek ki, E. mivel Görögország és Portugália hosszú távú államadósságának nagy része az EKB mérlegében jelenik meg, és a görög államadósság átütemezéséről szóló állandó híresztelések nyomán ismét későbbre tolódhat az EKB nem szokványos intézkedéseinek kivezetése, Bevezetés 1 HL C 138., 1998.5.4., 177. o. 2 Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0418. PR\873559.doc 3/9 PE469.838v01-00
1. üdvözli, hogy az EKB számos makroszintű pénzügyi sokk és a nyersanyagárak ingadozása ellenére mindeddig rendkívül sikeresen tartotta 2% körül a HICP-inflációt; 2. hangsúlyozza, hogy miközben a havi szintű HIPC-infláció 2010 eleje óta többnyire 2% felett volt, a monetáris politika szempontjából a jövőbeni várakozások a fontosak, és ezek alacsony szintje az EKB magas fokú hitelességét tanúsítja; 3. emlékeztet arra, hogy az EKB egyedüli célja az árstabilitás; megjegyzi, hogy a pénzügyi stabilitás de facto második célkitűzéssé kezd válni; utal továbbá az ERKT-nak az EKB égisze alatt végzett, pénzügyi stabilitással kapcsolatos tevékenységére; 4. megállapítja, hogy az egységes monetáris politika ellenére a monetáris feltételek jelentős különbségeket mutatnak az euróövezeten belül; a nehézségekkel küzdő országokban a bankok szűkítik a hitelek hozzáférhetőségét, míg azokban az országokban, ahol a fizetési mérleg többletet mutat, ennek ellenkezője történik; ez az aszimmetria még hangsúlyosabbá válik, ha az EKB továbbra is emeli a kamatlábakat, tekintettel arra, hogy az előbbi országcsoport esetében a rövid távú kamatlábhoz kötött kölcsönök vannak túlsúlyban; 5. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy európai hitelminősítő alapítványt, és vizsgálja meg, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járna az EU/IMF kiigazítási programját követő országok hitelminősítésének ideiglenes felfüggesztése; Válságkezelés 6. üdvözli az EKB 2007 óta, a válság egész folyamán mutatott elkötelezettségét és proaktív hozzáállását; 7. emlékeztet az EKB válságkezeléssel kapcsolatos javaslataira a gazdasági kormányzás, illetve a bankszanálási mechanizmus vonatkozásában; 8. sajnálja, hogy a Bizottság és a tagállamok különösen a reformokra szorulók válságkezeléssel kapcsolatos habozása nyomán az EKB a görög államadósság átütemezése ellen foglalt állást; 9. megjegyzi, hogy miközben a magánszektor egyes részeiben és a legtöbb tagállamban folytatódik a tőkeáttételek leépítése, az állami szektorban a tőkeáttétel még mindig nagyon elterjedt; 10. utal az EKB tőkeáttételi arányának az eszközökhöz képest meglévő tőke és tartalékok alapján mért gyors fejlődésére; megjegyzi, hogy ez a tőkeáttételi arány messze meghaladja más hasonló központi bankok tőkeáttételi arányát, kivéve azokat, amelyek mint a Federal Reserve vagy a Bank of England mennyiségi enyhítő programokat hajtottak végre; 11. rámutat, hogy az EKB mérlegének bővülése az euróövezet bankjai közötti központi partnerként betöltött szerepének erősödése következtében, ami valójában a bankmentések monetizálását jelenti nem vezetett inflációhoz; PE469.838v01-00 4/9 PR\873559.doc
12. ismét aggodalmának ad hangot amiatt, hogy teljesen működőképes bankközi piac hiányában sok euróövezetbeli bank túlságosan az EKB által biztosított likviditásra hagyatkozik; aggódva veszi tudomásul az EKB biztosítékpolitikáját az eurórendszer számára biztosítékként nyújtott, 488 milliárd eurósra becsült eszközalapú értékpapírok összegét és minőségét illetően; 13. elismeri, hogy szükség van nem szokványos monetáris politikai intézkedésekre, ugyanakkor kéri e programok mielőbbi fokozatos megszüntetését; 14. felhívja az EKB-t, hogy az értékpapír-piaci program keretében vezessen be olyan diszkontrátákat, amelyeket ki lehet igazítani, figyelembe véve az adott értékpapírnak a hitelminősítők többsége általi ismételt leminősítését, valamint biztosítva, hogy az EKBnál ne maradjon túl sok kockázatos eszköz; továbbá úgy véli, hogy az EKB-nak legalább két hitelminősítői értékelést figyelembe kellene vennie, mielőtt egy értékpapírt biztosítékként fogad el; 15. kéri, hogy nyújtsanak több tájékoztatást a nyilvánosság számára az euróövezetbeli központi bankok közötti, a Target-2 programban mért forgalomról, hogy ne lehessen úgy értelmezni, mintha ez a forgalom folyamatosan a fizetésimérleg-többlettel rendelkező országokból a költségvetési hiánnyal rendelkező országokba áramlana a pénzügyi összeomlás elkerülése érdekében; Gazdasági és pénzügyi kormányzás 16. integráltabb makroprudenciális politikai keretet szorgalmaz a monetáris politika összefüggésében, szükség esetén az euróövezeten belüli és azon kívüli országok közötti különbségek figyelembevétele érdekében az Unión belül differenciált makroprudenciális eszközökkel; kéri, hogy elemezzék az új pénzügyi felügyeleti struktúra hatékonyságát, valamint értékeljék a jelenlegi európai felügyeleti hatóságokat és az Európai Rendszerkockázati Testületet magában foglaló egységes európai pénzügyi felügyeleti hatóság létrehozásának lehetőségét; 17. hangsúlyozza, hogy az euró hatékonyságát fokozni képes alapvető közös költségvetési politika összehangolása érdekében szükség van egy európai pénzügyminiszterre; úgy véli, hogy az ilyen jellegű javaslat demokratikus legitimitásával megfelelően foglalkozni kell; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy egy monetáris unióban a költségvetési politika nemcsak a tagállamokat érinti, és hogy a jelenlegi válság rámutatott a 100%-osan decentralizált költségvetési politikák korlátaira; 18. hangsúlyozza, hogy egységes európai kincstárra van szükség, hogy mentesíteni lehessen az EKB-t kvázi-fiskális szerepétől; javasolja, hogy ennek megvalósulásáig bízzanak több feladatot az európai stabilitási mechanizmusra; sajnálja, hogy a jelenlegi állás szerint az európai stabilitási mechanizmus nem közösségi szabályok szerint fog működni, és hogy nem szerzett jogosultságot arra, hogy másodlagos piacokon államkötvényeket vásároljon, mert ez a mostani helyzetben tehermentesítette volna az EKB-t; 19. hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van a gazdaságirányítási csomag rendelkezéseinek a tárgyalások lezárását követő gyors végrehajtására; PR\873559.doc 5/9 PE469.838v01-00
20. úgy véli, hogy az euróértékpapírok bevezetése biztosíthatja azt az ugrásszerű fiskális javulást, amelyre az Uniónak ebben a pillanatban szüksége van; üdvözli a Bizottság által a XXX nyilatkozatában ígért megvalósíthatósági jelentés gyors végrehajtását; Átláthatóság és elszámoltathatóság 21. megismétli régóta hangoztatott kérését, miszerint a Kormányzótanács üléseinek jegyzőkönyveit nyilvánossá kell tenni; úgy véli, hogy a közzététel elmaradása a monetáris unió gyengeségének jele, mintha a Kormányzótanácson belüli döntéshozatallal kapcsolatos nyilvános és szükséges egyéni elszámoltathatóságot a tagállamok közötti konfrontációként kellene értelmezni; 22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az eurócsoportnak és az Európai Központi Banknak. PE469.838v01-00 6/9 PR\873559.doc
INDOKOLÁS Az EKB 2010. évi éves jelentéséről szóló jelentéshez fűzött ezen indokolás megszövegezésének idején az olasz és a spanyol kockázati prémium történelmi csúcsokat ér el; július 11 12-én úgy tűnik, olyan szinthez közelednek, ahonnan nincs visszaút, mivel csak az EKB beavatkozása csillapította le a pénzügyi piacokat és eredményezett átmeneti enyhülést. Így ma, éppen ma kell különösen emlékeztetni arra, hogy az euró sikere az európai eszme sikere is volt. 1989-ben Európát egy fal két egymással ellentétes blokkra osztotta. Ma az euró tizenhét országra terjed ki, amelyek igen eltérő háttérrel rendelkeznek: Írország, Ciprus és Málta a Brit Birodalomból alakult ki; emellett vannak volt kommunista országok, mint Szlovákia, Szlovénia vagy Észtország, semleges államok, mint Ausztria és Finnország, valamint katonai diktatúrákat megélt országok, mint Spanyolország, Görögország vagy Portugália. Ha az euró túljut napjaink kritikus pillanatain, lehetségessé válhat az is, hogy további európai országok kopogtassanak ajtaján, illetve csatlakozzanak hozzá. Bár a közelmúlt feszültségei ennek ellentétét sugallhatják, az euró 2008 óta mégis a stabilitás szigete volt a globális pénzügyi válság háborgó tengerén, amint azt nemrégiben David Marsh brit pénzügyi szakember megállapította. Ezért a valutánk által jelképezett európai projekttel kapcsolatos növekvő feszültségek idején fontos emlékeztetni arra, hogy az euró legalábbis életének első tíz évében átütően sikeres volt az alábbiak tekintetében: 1) Az euró nélkül a globális pénzügyi válság sokkal súlyosabb lett volna valamennyi európai országban ízelítőt ad ebből az évszázadok óta erős font sterling 2008 óta bekövetkezett folyamatos romlása és ehhez kapcsolódó inflálódása. 2) Az euró nélkül Európa északi országai nem lendülhettek volna fel olyan gyorsan 2009-től kezdve exportalapú modelljeik révén. A német márka, ha még ma is létezne, olyan erős lenne a dollárral és a világ más valutáival szemben, hogy az ártana a saját növekedésének. 3) Az euró nélkül egyes európai országok, különösen azok, amelyek a legkomolytalanabb költségvetési politikákat folytatták és kevésbé törekedtek a versenyképesség növelésére, készpénzkorlátozást is elszenvedhettek volna. Az ezt követően hátramaradó morális és gazdasági romhalmaz az összes érintett országra nézve szörnyű következményekkel járt volna. Nyilvánvalóan az eurónak is van felelőssége a jelenlegi események bekövetkeztében: a negatív reálkamatlábak nélkül, amelyeket az egységes valuta első éveiben egyes peremországok tapasztaltak, nem lettek volna olyan nagyok azok az eszközárbuborékok, amelyeket elszenvedtek. Ugyanakkor ha van ma valamiben egyetértés a tudományos körökben, akkor az az, hogy az euró nélkül ez a pénzügyi válság sokkal súlyosabb lett volna Európában. Az is általánosan elfogadott nézet, hogy az euró nélkül az egységes piac és a polgárok szabad mozgása az EU két nagy sikertörténete elbukhatott volna. Ennek ellenére ma a pénzügyi piacokat érő folyamatos megrázkódtatások a szétesés szélére sodorják az euróövezetet. Ország országot, mentőakció mentőakciót követ, és az adósságválság egyre nagyobb országok megfertőzésével fenyeget, amivel szemben Spanyolország és Olaszország nem védett. Az euró nem vallott kudarcot azon a téren, hogy biztosítsa a puha landolást a nagy bankválság közepette; az euró nem vallott kudarcot az inflációval szembeni rögzítő funkcióját PR\873559.doc 7/9 PE469.838v01-00
tekintve, mivel e téren az EKB garantálja a sikert; továbbá az euró nem vallott kudarcot az egységes piacot elmélyítő integrációs mechanizmusként sem, amint azt az országok közötti növekvő kereskedelmi forgalom is igazolja létrejöttétől kezdve. Valami azonban nyilvánvalóan kudarcot vallott. Ez pedig kétségkívül az euróövezet kormányzása. A gazdaságelmélet azt tanítja, hogy az egységes valuták életképessége azon alapul, hogy képesek az esetleges nagy makrogazdasági egyensúlytalanságok csökkentésére. Ami szintén kudarcot vallott, az az euróövezet belső fegyelme, különösen a Stabilitási és Növekedési Paktumnak való megfelelés terén, hiszen azt 1999 óta sok ország köztük Németország és Franciaország tucatnyi alkalommal megsértette, és ezért soha nem róttak ki büntetéseket. Végezetül meg kell említeni, hogy a kötelezettségek át nem vállalásáról szóló rendelkezést, amely tiltja az államadósság EKB általi megvásárlását, lazán értelmezték. Mindezek miatt az euróövezet sérülékennyé vált a kevésbé hatékony és versenyképes országok államadósságára összpontosuló spekulatív támadásokkal szemben. Ezek a spekulatív folyamatok a jövőben mindaddig vissza fognak térni, amíg az euróövezet gazdasági kormányzásának kérdése meg nem oldódik. Pénzügyi stabilitás nélkül az euróövezet peremországaiban lehetetlenek és eredménytelenek lesznek a reformok. Az európai intézmények mindeddig a halogatás stratégiáját alkalmazták, amely csak arra volt jó, hogy némi időt nyerjenek, várva a gazdasági fellendülést, amely javíthatja a banki mérlegeket, és remélve, hogy a Közép- és Kelet-Európában hat negyedév óta tartó gazdasági növekedés végül az euróövezet peremországait is eléri. Ez a stratégia működhet, de kockázatos. Egy spekulatív támadás nyomán utat veszthet, és az euró a szakadék szélére kerülhet. Talán eljött az idő, hogy megkérdőjelezzük azt a hivatalos állítást, amely szerint Görögországnak nincsenek fizetőképességi problémái, hiszen ez a tézis napról napra egyre tarthatatlanabbá válik, és ahelyett, hogy megfékezné a spekulációt, táplálja a többi ország kiigazítási programjaival kapcsolatos kételyeket. Az EKB 2010 májusában elindította az értékpapír-piaci programot, majdhogynem kvázifiskális szerepet betöltve, ami az európai szintű közös költségvetési politika hiányát hivatott pótolni. Ugyanakkor ez a stratégia nem tartható fenn a végtelenségig, amellett, hogy azokat erősíti, akik megkérdőjelezik az EKB függetlenségét amely az euró mint egységes valuta egyik alappillére, valamint felróják a fő döntéshozatali folyamataival kapcsolatos átláthatóság hiányát. Ezért kéri az előadó jelentésében a Kormányzótanács jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatalát, ami csökkentheti az ellentmondások médiára gyakorolt hatását. A közzététel elmaradását az előadó az európai integráció szempontjából a gyengeség jelének tartja, mivel ezáltal a szükséges egyéni elszámoltathatóság továbbra is a tagállamok közötti viták lehetséges forrásaként értelmezhető. Az euró létezése azt jelentette, hogy néhány peremország, amely hagyományosan valutájának leértékelésével törekedett visszanyerni versenyképességét, szigorú megszorító intézkedések bevezetésére kényszerült a válság leküzdése érdekében. Ez azonban helyes választás, mivel az eurónak stabil valutának kell maradnia, hiszen az EU nem járhat az inflálódás vagy a túlzott gazdasági újraelosztás útján. Az európai monetáris unió feladata, hogy ellenőrzés alatt tartsa az inflációt, és védje a valuta vásárlóerejét. Emellett csökkentenie kell azt a morális veszélyt, amelyet az olyan országok javára végrehajtott rejtett újraelosztás hordoz magában, amelyek kormánya a hitelbővítés PE469.838v01-00 8/9 PR\873559.doc
ellenőrizetlen folyamatain keresztül másoknál gyorsabban növeli a monetáris bázist. Ezt az újraelosztást erősíti, ha az EKB túl gyakran fogad el garanciaként, sőt vásárol meg tagállamok által kibocsátott kötvényeket. Ahhoz, hogy az euró életképes projekt maradjon, egyértelmű keretet kell kialakítani, amely lehetővé teszi a likviditási problémákkal küzdő országok megsegítését, de egyidejűleg képes a költségvetési felelősségvállalásnak, valamint a versenyképességi szintek tagállamok közötti folyamatos konvergenciájának ösztönzésére is. Mindeddig a rendszer működését csak a piaci fegyelemre való reagálás jellemezte, amelynek során csak akkor szerveztek mentőakciókat, ha egy ország bajba került. Létezik azonban más lehetőség is: ez pedig a költségvetési integráció erősítése terén történő előrelépés a szuverenitásnak a tagállamokról az Európai Unióra történő megfelelő átruházásán keresztül. Ez az út természetesen nehéz, ezért szem előtt kell tartani, hogy van egy rövid távon reálisabb középút is, amelynek esetében egyszerre integrálható a piaci fegyelem és a tagállamok részéről szükséges külső költségvetési fegyelem; ez a középút hatékony lehet, de nagyfokú pontossággal kell kialakítani. Az euróövezet jelenlegi kudarcai értékes tapasztalatot nyújtanak ahhoz, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat. Ezért javasolja az előadó az európai pénzügyminiszter, valamint az eurókötvények kibocsátására képes európai kincstár intézményének létrehozását. Az előadó tudatában van annak, hogy ez a javaslat csak a Stabilitási és Növekedési Paktum régóta szükséges reformját követően válhat valósággá, amely reform lehetővé tenné a rosszul működő költségvetési politikák jobb ellenőrzését az euróövezet tagállamaiban. Az eurókötvények a piros és kék kötvények modelljét követve egyszerre válhatnak jelentős finanszírozási forrássá az alacsony adósságszinttel rendelkező országok számára, illetve nagyon drága finanszírozási formává a szabályokat megszegő országok számára. Végezetül, az eurókötvények lendületet adhatnak az eurónak mint globális tartalékvalutának, mivel általuk létrejönne egy európai szintű a németnél ötször nagyobb és az észak-amerikaival közel azonos nagyságú adósságkötelezettség-piac. Az euró építészei annak tudatában építették fel a monetáris uniót, hogy egy egységes valuta instabilitást eredményezhet az igen különböző gazdasági és termelési struktúrákkal rendelkező országokban. Lehetséges, hogy ezek az építészek úgy gondolták, a nagyobb fokú politikai unió felé vezető lépésre majd akkor kerül sor, ha nagy rá a szükség. Ma, az adósságválság euróövezetbeli eszkalálódása idején ennek végre eljött az ideje. PR\873559.doc 9/9 PE469.838v01-00