BÜNTETŐÜGYEKBEN FOLYTATOTT IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és több területen a tagállamok jogszabályainak közelítésére irányuló intézkedéseket is magában foglal. A Lisszaboni Szerződés erősebb alapot teremtett egy büntető igazságszolgáltatási térség kialakításához, és egyúttal új hatásköröket adott az Európai Parlament számára. JOGALAP Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82 86. cikke. CÉLKITŰZÉSEK Az Európai Unión belüli határellenőrzések fokozatos megszüntetése jelentősen előmozdította az európai polgárok szabad mozgását, de a bűnelkövetők határokon átnyúló tevékenységét is megkönnyítette. A határokon átnyúló bűnözés jelentette kihívás leküzdése érdekében a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területe a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés előmozdítására irányuló intézkedéseket is magában foglal. A kiindulópontot a kölcsönös elismerés elve jelenti. Konkrét intézkedések kerültek elfogadásra a transznacionális bűnözés elleni küzdelem és annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatok, a gyanúsítottak és a fogvatartottak jogai Unió-szerte védelemben részesüljenek. EREDMÉNYEK A. Intézményi keret 1. A Lisszaboni Szerződés A korábbi harmadik pillér (büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés) keretében csak konzultációt folytattak az Európai Parlamenttel. A Lisszaboni Szerződés azzal, hogy elismerte a Parlament társjogalkotói szerepét, növelte a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos hatékonyságot, elszámoltathatóságot és legitimitást. A Szerződés (néhány kivétellel) általánossá tette a most már rendes jogalkotási eljárásnak nevezett, a Parlament és a Tanács részvételével zajló együttdöntési eljárást (1.1.5.). A régi pillérstruktúra megszűnt. A korábbi harmadik pillér eltörlése a jogalkotási aktusok harmonizációjához vezetett: kerethatározatok, határozatok és egyezmények helyett az EU még a büntetőjog területén is rendes uniós jogi aktusokat (rendeleteket, irányelveket és határozatokat) fogad el. A Bíróság szerepe a Lisszaboni Szerződéssel szintén megerősödött: az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekre és a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó rendes szabályok most már e területen is alkalmazandók. Az Európai Unió ismertetése - 2018 1
A tagállamok továbbra is tehetnek jogalkotási javaslatokat, de a kezdeményezéshez most már a tagállamok egynegyedének támogatása szükséges (az EUMSZ 76. cikke). Különleges intézkedések vonatkoznak a megerősített együttműködésre, a kívülmaradásra és az ún. vészfékre. Az EU Alapjogi Chartáját, amelynek VI. címe számos jogot és alapelvet rögzít a büntetőjoggal és a büntető eljárásjoggal kapcsolatban, beépítették a Lisszaboni Szerződésbe (4.1.2.). 2. Stratégiai iránymutatások a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén A tamperei, a hágai és stockholmi programot követően 2014 júniusában az Európai Tanács az EUMSZ 68. cikkének megfelelően az elkövetkező évekre meghatározta a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat. Az egyik fő célkitűzés az EU-n belül a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés fejlesztése. Az iránymutatások félidős felülvizsgálata folyamatban van. B. Kölcsönös bűnügyi jogsegély 2000. május 29-én az EU Miniszterek Tanácsa elfogadta a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt, amelynek célja az uniós bíróságok, rendőrségek és vámhatóságok közötti együttműködés ösztönzése és korszerűsítése a meglévő megállapodásokat kiegészítő rendelkezések útján, az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) tiszteletben tartása mellett. A későbbiekben új jogszabályokat fogadtak el a kölcsönös jogsegély egyszerűsítse és megkönnyítése érdekében, így például a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014/41/EU irányelvet, amelynek célja a határokon átnyúló bizonyítékgyűjtés egyszerűsítése. C. A büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése Az Európai Tanács tamperei ülésén kinyilvánították, hogy a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapját a kölcsönös elismerésnek kell képeznie. A kölcsönös elismerés elvét a Hágai és a Stockholmi Program is megerősítette. A kölcsönös elismerés kulcsfogalom a jog érvényesülésén alapuló európai térség szempontjából, mivel a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek különbözőségéből fakadó nehézségek csak a kölcsönös elismerésen keresztül győzhetők le. Ez az elv azonban csak akkor tud kiteljesedni, ha nagymértékű kölcsönös bizalom van a tagállamok között. D. Az európai elfogatóparancs Az európai elfogatóparancsról szóló, 2002. június 13-i (2002/584/IB) tanácsi kerethatározat innovatív szabályok alkalmazásával forradalmasította a klasszikus kiadatási rendszert: például a végrehajtás csak meghatározott indokok alapján tagadható meg, a határozathozatal a politikai szervektől áthelyeződik az igazságügyi hatóságokhoz, a végrehajtó állam állampolgárai átadhatók, a kettős büntethetőség követelménye 32 felsorolt bűncselekmény esetében megszűnik, valamint egyértelmű határidő vonatkozik minden egyes európai elfogatóparancs végrehajtására. Az európai elfogatóparancs alkalmazásával kapcsolatban uniós és nemzeti szinten is felmerültek bizonyos nehézségek, ezért a kerethatározatot 2009-ben egyszer, a vádlott távollétében lefolytatott bírósági tárgyalásokra alkalmazandó szabályok tekintetében módosították. Az Europol, az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat jelentősen hozzájárulhat a kölcsönös jogsegély iránti megkeresések és az európai elfogatóparancsok végrehajtásához. Az Európai Unió ismertetése - 2018 2
E. A jogszabályok közelítése és minimumszabályok meghatározása Az egyes nemzeti büntetőjogi jogszabályok különbözősége veszélyeztetheti a jog érvényesülésén alapuló európai uniós térség működését. Az Unióban a büntetőjogi jogközelítés, ami ezen nehézségek áthidalására szolgálhat főleg az uniós dimenziójú súlyos bűncselekmények tekintetében, közös minimumszabályokhoz való igazodást, és nem mindenre kiterjedő egységesítést jelent, amint azt az EUMSZ 83. cikke is egyértelművé teszi. A szervezett bűnözés, az embercsempészet, a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekpornográfia, a terrorizmus, a pénzügyi bűnözés (csalás, pénzmosás, korrupció), a számítástechnikai bűnözés, a környezeti bűnözés, a hamisítás, a rasszizmus és az idegengyűlölet mind-mind olyan területek, ahol jogszabályszövegeket fogadtak el, vagy ilyenekről tárgyalnak közös fogalommeghatározások elfogadása és a büntetési tételek harmonizálása céljából. F. Az Eurojust, az Európai Igazságügyi Hálózat, a közös nyomozócsoportok és az Európai Ügyészség Az Eurojust egy 2002-ben elfogadott és 2008 decemberében módosított tanácsi határozattal létrehozott európai uniós szerv. Ösztönzi és javítja a nyomozati és bűnvádi eljárások összehangolását a tagállamok illetékes hatóságai között, különösen azzal, hogy előmozdítja a határokon átnyúló kölcsönös jogsegélyt, továbbá a kiadatási kérelmek és az európai elfogatóparancsok végrehajtását. A Lisszaboni Szerződés akként rendelkezik, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre, és egyidejűleg rendelkezik annak lehetőségéről is, hogy az Európai Ügyészség hatáskörét kiterjesszék a több államra kiterjedő vonatkozású súlyos bűncselekményekre. A Szerződés azt is lehetővé teszi, hogy az Európai Ügyészséget megerősített együttműködés útján hozzák létre, ha a Tanácsban a szükséges egyhangúság nem érhető el. 2013. július 17- én a Bizottság jogalkotási javaslatokat terjesztett elő az Európai Ügyészség létrehozására, továbbá az Eurojust reformjára vonatkozóan. A tárgyalások összetettnek bizonyultak, és végül ahhoz a döntéshez vezettek, hogy az Európai Ügyészség megerősített együttműködés keretében jöjjön létre. 2017 júniusáig húsz tagállam fejezte ki részvételi szándékát a Tanács és a Bizottság felé. A Parlament 2017. október 5-én adta meg egyetértését az Európai Ügyészség létrehozásához. Az Európai Ügyészség feladata ezért a nemrég elfogadott (EU) 2017/1371 irányelv értelmében az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények és az azokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó bűncselekmények elkövetőivel szembeni nyomozás és vádhatósági eljárás lefolytatása, valamint e személyek bíróság elé állítása lesz. Emellett a Parlament és a Tanács jelenleg dolgoznak rendes jogalkotási eljárás keretében az Eurojustról szóló új rendelet elfogadásán. 1998 júniusában a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés javítása érdekében létrehozták a büntetőügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózatot (EIH). Az EIH célja a nemzeti bírák és ügyészek segítése a határokon átnyúló nyomozások és büntetőeljárások lefolytatásában. Az Európai Tanács tamperei ülése a kábítószer- és emberkereskedelem, valamint a terrorizmus elleni küzdelem céljából közös nyomozócsoportok létrehozására szólított fel. A kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. májusi egyezmény szintén rendelkezik közös nyomozócsoportok létrehozásáról. A Tanács 2002 júniusában kerethatározatot fogadott el erről a kérdésről, 2017 januárjában pedig elfogadott egy állásfoglalást a közös nyomozócsoportok létrehozásáról szóló megállapodásmintáról, amely pontosítja és egyszerűsíti a 2010-ben elfogadott korábbi megállapodásmintát. Az Európai Unió ismertetése - 2018 3
G. Eljárási jogok és az áldozatok jogai A gyanúsítottak és vádlottak tisztességes eljáráshoz való joga az Alapjogi Charta és az EJEE által védett alapvető jog. A büntetőeljárások során alkalmazott eljárási biztosítékokról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló, 2004-ben előterjesztett bizottsági javaslat kudarcát követően a Tanács 2009 novemberében a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervet fogadott el, és felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő ad hoc javaslatokat. Az ütemterv hat olyan fő területet határozott meg, amelyek tekintetében kívánatos lenne jogalkotási vagy egyéb kezdeményezések előterjesztése: fordítás és tolmácsolás; a jogokról és a vádról való tájékoztatás; jogi tanácsadás és költségmentesség; kapcsolattartás a családtagokkal, a munkáltatókkal és a konzuli hatóságokkal; a veszélyeztetett gyanúsítottakra vagy vádlottakra vonatkozó különleges biztosítékok; valamint egy előzetes letartóztatásról szóló zöld könyvre irányuló javaslat. A Tanács és a Parlament a következő kapcsolódó irányelveket: fogadták el: 2010/64/EU irányelv a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról; 2012/13/EU irányelv a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (az úgynevezett jogokról szóló írásbeli tájékoztató ); 2013/48/EU irányelv a büntetőeljárás során ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint a szabadságelvonás ideje alatt a kommunikációhoz való jogról; 2016/343 irányelv a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről; 2016/800 irányelv a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról; 2016/1919 irányelv a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről. Emellett a Bizottság 2011 júniusában zöld könyvet tett közzé az őrizetre vonatkozó uniós büntető igazságszolgáltatási jogszabályok alkalmazásáról, 2011 decemberében pedig a Parlamentben állásfoglalást fogadott el, amelyben fogva tartási körülményekre vonatkozó közös uniós követelmények bevezetését kérte. Ezt követte 2017 októberében egy állásfoglalás az uniós büntetés-végrehajtási rendszerekről és a börtönkörülményekről, amely több különböző intézkedés bevezetését kérte az uniós fogva tartási körülmények javítása érdekében. Az EUMSZ 82. cikke jogalapként szolgál nem csak a személyeket a büntetőeljárásban megillető jogokra vonatkozó, hanem a bűncselekmények áldozatainak jogaira vonatkozó szabályozási minimumok megállapítására is. Az első ilyen jogszabály a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001/220/IB kerethatározat volt, amelyet a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv váltott fel. Ezen túlmenően a 2011/99/EU irányelv értelmében a valamely tagállam által büntetőügyben kiadott európai védelmi határozat védelmét élvező olyan személy, aki valamelyik másik tagállamba kíván költözni, európai védelmi határozat kibocsátását kérheti, amely biztosítja, hogy őt a védelem a költözést követően is megillesse. H. A vagyoni eszközök befagyasztása és a vagyonelkobzás A bűncselekményből származó vagyoni eszközök felkutatása, befagyasztása, majd elkobzása elengedhetetlen a szervezett bűnözéssel szembeni hatékony küzdelemhez és annak megakadályozásához, hogy a bűnözők a bűncselekményekből származó jövedelmeket más jogszerű vagy jogellenes tevékenységekbe forgassák vissza. Számos jogszabályt fogadtak el a bűncselekményből származó vagyoni eszközök befagyasztásának és elkobzásának elősegítése érdekében. A bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014/42/EU irányelv közös szabályokat állapít meg a tagállamok számára bizonyos meghatározott bűncselekményekből Az Európai Unió ismertetése - 2018 4
származó jövedelmek, valamint a bűncselekményből származó vagyon befagyasztása és elkobzása tekintetében (kiterjesztett hatályú elkobzás). Emellett a Bizottság 2016 decemberében a biztosítási intézkedést és vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló rendelet elfogadására tett javaslatot. A Parlament és a Tanács jelenleg vizsgálják az új javaslatot, amelynek célja a nemzeti hatóságok közötti együttműködés javítása annak érdekében, hogy az Unió egészében lehetővé váljon a vagyoni eszközök gyors és hatékony befagyasztása és elkobzása. AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a Parlament szerepe rendkívüli mértékben megnőtt: a Parlament immár a Tanáccsal egyenrangú társjogalkotónak minősül az uniós büntetőjog csaknem minden területén. Ez alól néhány kivétel van, így különösen például az Európai Ügyészség létrehozása során követendő egyetértési eljárás. Erre tekintettel a fentebb említett jogszabályok többségét a Parlament és a Tanács is elfogadta. Emellett a Parlament számos állásfoglalást fogadott el a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos különböző kérdésekről. A Parlament 2009 májusában állásfoglalást fogadott el (amely a Tanács felé ajánlást is tartalmazott) az európai uniós büntetőjogi térség kialakításáról. A Parlament 2012 májusában egy saját kezdeményezésű jelentés alapján állásfoglalást fogadott el a büntetőjog uniós megközelítéséről, amely olyan kérdéseket tárgyalt, hogy milyen kritériumok szerint lehet megállapítani az uniós büntetőjogi jogalkotás szükségességét és hogyan lehet biztosítani a büntetőjog következetességét és színvonalát. 2013 októberében a Parlament állásfoglalást fogadott el a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról, az e témával foglalkozó különbizottságának (CRIM) ajánlásai alapján., és ezt 2016 októberében egy korrupció elleni küzdelemről szóló újabb állásfoglalás követte. Ezenfelül 2014 februárjában a Parlament elfogadott egy állásfoglalást, amely a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmaz az európai elfogatóparancs felülvizsgálatával kapcsolatban. 2017 júliusában a Parlament egy terrorizmussal foglalkozó bizottság (TERR) létrehozását határozta el. A Lisszaboni Szerződésben előírtak szerint a Parlament részt vesz a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség értékelésében és nyomon követésében, ideértve a büntető igazságszolgáltatás területét is. Az EUMSZ 70. cikke kimondja, hogy különösen a kölcsönös elismerés elvének teljes körű alkalmazását elősegítendő, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós politikák tagállami hatóságok általi végrehajtásának értékelése tartalmáról és eredményéről tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. Az EUMSZ 85. cikke szerint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részt vesznek az Eurojust tevékenységének értékelésében ; a vonatkozó szabályokat a Parlament és a Tanács által rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott új rendeletekben határozzák meg. Kristiina Milt 10/2018 Az Európai Unió ismertetése - 2018 5