MELLÉKLET. Jelentés az európai szén-dioxid-piac működéséről. amely a következő dokumentumot kíséri

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2015.11.18. COM(2015) 576 final ANNEX 1 MELLÉKLET Jelentés az európai szén-dioxid-piac működéséről amely a következő dokumentumot kíséri A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Éghajlat-politikai eredményjelentés, amely tartalmazza az európai szén-dioxid-piac működéséről szóló jelentést és a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK irányelv felülvizsgálatáról szóló jelentést {SWD(2015) 246 final} HU HU

Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS... 4 2. AZ EU ETS A HARMADIK KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI IDŐSZAKBAN... 5 3. AZ EU ETS INFRASTRUKTÚRÁJA... 7 3.1. A rendszer hatálya alá tartozó tevékenységek, létesítmények és légijármű-üzemeltetők... 8 3.2. Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék... 9 4. A SZÉN-DIOXID-PIAC MŰKÖDÉSE 2013-BAN ÉS 2014-BEN... 10 4.1. Kínálat: a forgalomban kerülő kibocsátási egységek... 10 4.1.1. Összkvóta... 10 4.1.2. Kiadott kibocsátási egységek... 12 4.1.2.1. Térítésmentes kiosztás... 12 4.1.2.2. A NER 300 program... 14 4.1.2.3. A kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése... 15 4.1.2.4. A teljes árverésre vonatkozó szabálytól való eltérés az energiaszektor esetében 17 4.1.3. Nemzetközi jóváírások... 19 4.2. Kereslet: a forgalomból kivont kibocsátási egységek... 20 4.3. A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása... 21 5. LÉGI KÖZLEKEDÉS... 26 6. PIACFELÜGYELET... 27 6.1. A kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi elbírálása... 28 7. A KIBOCSÁTÁSOK NYOMON KÖVETÉSE, JELENTÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE... 29 7.1. Követelmények a 3. időszakban... 29 7.2. Nyomon követés a gyakorlatban... 30 7.3. Akkreditált hitelesítés... 31 8. A TAGÁLLAMOKBAN KIALAKULT IGAZGATÁSI RENDSZEREK ÉTTEKINTÉSE... 32 2

9. MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS... 33 10. AZ UNIÓS KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI RENDSZER STRUKTURÁLIS REFORMJA... 35 10.1. A kibocsátási egységek forgalomba hozatalának későbbre ütemezése és a piaci stabilizációs tartalék... 35 10.2. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformja... 36 11. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KILÁTÁSOK... 37 MELLÉKLET... 38 3

1. BEVEZETÉS Az energiaunióra vonatkozó kezdeményezés 1 szerves részét képezi egy ambiciózus éghajlatpolitika, ami az európai vezetők által 2014 októberében jóváhagyott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben 2 is tükröződik. A 2005-ben elindított uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó uniós stratégia sarokköve 2015-ben tízéves lett. A piaci stabilizációs tartaléknak és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó keretben meghatározott, fokozottan ambiciózus célok eléréséhez szükséges javasolt intézkedéseknek köszönhetően az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere a szén-dioxid-kibocsátások tekintetében ösztönző erővel bíró árakat fog megállapítani, ösztönözni fogja az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését, valamint a karbonszegény gazdaságba történő beruházások technológiasemleges, költséghatékony és az egész Unióra kiterjedő katalizátorának szerepét fogja betölteni. A rendszer nemcsak a belső energiapiac működését erősíti az uniós szintű árképzés révén, hanem a megújuló energiaforrások és más karbonszegény és energiahatékony technológiák elterjedését is ösztönzi. Az európai szén-dioxid-piac helyzetéről szóló első jelentést 2012 novemberében tették közzé (2012. évi jelentés a szén-dioxid-piacról) 3. A jelentés célja az volt, hogy elemezze a széndioxid-piac működését, valamint hogy a kibocsátási egységek növekvő többlete fényében megvizsgálja, szükség van-e szabályozási intézkedésre. Ez az európai szén-dioxid-piac működéséről szóló jelentés, amelyet a 2003/87/EK irányelv 4 (az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv) 10. cikkének (5) bekezdése és 21. cikkének (2) bekezdése ír elő, két évre terjed ki: 2013-ra, az EU ETS-ben számos változást hozó harmadik kibocsátáskereskedelmi időszak első évére, és 2014-re. Emellett néhány 2015-ben javasolt vagy elfogadott kezdeményezést is bemutat. Eltérő jelzés hiányában a jelentéshez felhasznált adatok a 2015. júniusig a Bizottság rendelkezésre álló, nyilvánosan hozzáférhető adatok. A Számvevőszék 2015 júliusában különjelentést tett közzé az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer integritásáról és alkalmazásáról 5. Ez a jelentés a Számvevőszék által vizsgált kérdésekre is utal, amennyiben szükséges. A légi közlekedést érintő kérdéseket elsősorban a jelentés 5. szakasza ismerteti. 1 http://ec.europa.eu/priorities/energy-union/docs/energyunion_hu.pdf 2 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/145356.pdf 3 COM(2012) 652 végleges, http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/reform/docs/com_2012_652_hu.pdf 4 Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.). 5 http://www.eca.europa.eu/lists/ecadocuments/sr15_06/sr15_06_hu.pdf 4

2. AZ EU ETS A HARMADIK KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI IDŐSZAKBAN Az EU ETS-t, amely a szén-dioxid (CO 2 ) és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentését célzó uniós stratégia sarokköve, 2005-ben indították el. A rendszer nemcsak a világ első jelentős szén-dioxid-piaca, hanem egyben a legnagyobb is, amelyen a nemzetközi szén-dioxid-piacon értékesített kibocsátási egységek több mint háromnegyede megfordul. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere mára a 28 EU-tagállamban, Izlandon, Norvégiában és Liechtensteinben több mint 11 000 erőműre és más ipari létesítményre, valamint több mint 600, az európai repülőterek között légi járatokat üzemeltető légitársaság kibocsátásaira terjed ki. Az EU ETS a fix összkvótás kereskedés elve alapján működik. A rendszerben meg van határozva azon üvegházhatású gázok összmennyiségének összkvótája vagy határértéke, amelyet a gyárak, erőművek és egyéb létesítmények kibocsáthatnak. Az összkvóta az idővel csökken annak érdekében, hogy visszaszoruljon az összkibocsátás. 2020-ban az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátása 21 %-kal lesz alacsonyabb, mint 2005-ben volt, 2030-ra pedig előreláthatólag 43 %-kal lesz alacsonyabb. Az EU ETS 2013-ban belépett a harmadik többéves kibocsátáskereskedelmi időszakba, amely 2020-ig tart. 2009-ben elfogadott alapos felülvizsgálatát 6 követően a rendszer mára harmonizáltabb szabályok szerint működik. A harmadik időszak számos javulást hozott a rendszer kialakításában, köztük a következő fő változásokat: a tagállami kvótákból álló korábbi rendszert felváltó egységes, uniós szintű összkvóta váltotta fel, amely évente 1,74 %-kal csökken, valamint fokozott kiszámíthatóságot és stabilitást biztosít; a térítésmentes kiosztás helyett az árverés válik a kibocsátási egységek alapértelmezett kiosztási módszerévé; ezt az EU ETS aukciós rendelete 7 szabályozza, amely nyílt, átlátható, összehangolt és megkülönböztetésmentes kibocsátási eljárást biztosít a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséhez; a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztására vonatkozó, ambiciózus, uniós szintű előzetes teljesítménymutatókon alapuló összehangolt kiosztási szabályok; 6 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/29/EK irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 63. o.). 7 A Bizottság 2010. november 12-i 1031/2010/EU rendelet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól (HL L 302., 2010.11.18., 1. o.). 5

A nyomon követésről és a jelentésről 8, a kibocsátásra vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról és felügyeletéről 9 szóló rendeletek; a nemzetközi szén-dioxid-jóváírások EU ETS-ben való használatára vonatkozó szigorúbb szabályok és feltételek, valamint a gazdasági szereplők általi felhasználásukra vonatkozó harmonizált határértékek 10 ; a nemzeti jegyzékek helyébe lépő központi elektronikus uniós kibocsátásiegységforgalmi jegyzék, amelyet a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó rendelet szabályoz 11 ; A kibocsátási egységek, valamint az azokon alapuló származtatott pénzügyi eszközök és árverés útján értékesített termékek (2017 januárjától) a MiFID2 csomag keretében a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv 12 és (2017 januárjától) a piaci visszaélésről szóló rendelet 13 hatálya alá tartoznak. Ez a reform ugyan többnyire megoldást nyújtott az EU ETS kezdeti nehézségeire, a 2008-ban kezdődött gazdasági válság példátlan hatással járt. A válság következtében a kibocsátási egységek többlete oly mértékben felhalmozódott az évek során, hogy 2012-re számuk már kétmilliárd egységre rúgott. A 2012-ben közzétett első szén-dioxid-piaci jelentés szerint 2013-ra mintegy 2 milliárd kibocsátásiegység-többlet kialakulására lehetett számítani, 2014- re egyre lassult volna a többletképződés, és 2020-ig nem csökkent volna a többlet összmennyisége. A növekvő piaci egyensúlyhiány, valamint a gyenge árjelzés miatt heves nyilvános vita alakult ki a kibocsátáskereskedelmi rendszerben felmerült problémák megoldására a 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentésben előterjesztett szakpolitikai alternatívákról. A rendszer nem mozdította elő eléggé az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való beruházásokat, és az új nemzeti politikák bevezetésének valószínűségét 8 A Bizottság 2012. június 21-i 601/2012/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről (HL L 181., 2012.7.12., 30. o.). 9 A Bizottság 2012. június 21-i 600/2012/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések és a tonnakilométer-adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról (HL L 181., 2012.7.12., 1. o.). 10 A nemzetközi jóváírási jogosultságoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történő meghatározásáról szóló, 2013. november 8-i 1123/2013/EU bizottsági rendelet (HL L 299., 2013.11.9., 32. o.) minden egyes gazdasági szereplő és légijármű-üzemeltető számára meghatározza a 2020-ig rendelkezésre álló nemzetközi jóváírási jogosultságok mennyiségét. 11 A Bizottság 2013. május 2-i 389/2013/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 280/2004/EK és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról, továbbá a 920/2010/EU és az 1193/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2013.5.3., 1. o.). 12 Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/65/EU irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 600/2014/EU rendelete a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.). 13 Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 596/2014/EU rendelete a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.). 6

is növelte. A Bizottság ezért 2012 novemberében egy rövid távú intézkedésre tett javaslatot, amelynek értelmében 900 millió kibocsátási egység árverését 2019-ig, illetve 2020-ig elhalasztanák (vagyis az értékesítést későbbre ütemeznék). Az Európai Parlament és a Tanács 2013 decemberében elfogadta a javaslatot 14, és 2014 márciusában megkezdődött az árverések későbbre halasztása. A 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentés több strukturális lehetőséget is magában foglalt a felhalmozódott kibocsátási egységekkel összefüggésben kialakult nagy egyensúlyhiány megoldására. Ezt követően a Bizottság 2014 januárjában a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló közleménnyel 15 párhuzamosan jogalkotási javaslatot terjesztett elő egy piaci stabilizációs tartalék létrehozására (lásd a 10.1. szakaszt). Az Európai Parlament és a Tanács 2015 októberében elfogadta a javaslatot 16. 2014 októberében az uniós állam- és kormányfők megállapodtak az Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretének kiemelt céljairól és felépítéséről. Az elfogadott célok között szerepel, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra legalább 40 %-kal kell csökkenteni az 1990-es szinthez képest. Az Unió ezt a kibocsátások legalább 40 %-kal való csökkentésére vonatkozó saját belső célt együttesen, költséghatékony módon fogja megvalósítani az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó és az azon kívül eső ágazatokban elért csökkentések révén. A Bizottság javaslata szerint egy jól működő, megreformált uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a piacot stabilizáló eszköz alkotja majd azt a legfőbb mechanizmust, amellyel elérhető ez a cél, nevezetesen, hogy az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatokban 43 %-kal csökkenjenek a kibocsátások 2005-höz képest. 2015. július 15-én a Bizottság jogalkotási javaslatot nyújtott be az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó kerettel összhangban történő felülvizsgálatáról (lásd a 10.2. szakaszt). 3. AZ EU ETS INFRASTRUKTÚRÁJA Ez a szakasz az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer alapinfrastruktúráját ismerteti, beleértve annak hatályát (azaz, hogy milyen típusú létesítményekre és gázfajtákra terjed ki a rendszer) és az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéket, amelyben a kibocsátási egységeket és a velük végrehajtott ügyleteket tartják nyilván. 14 Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1359/2013/EU határozata a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezésére vonatkozó rendelkezések pontosítása érdekében történő módosításáról (HL L 343., 2013.12.19., 1. o.). 15 COM(2014) 15 final, http://eur-lex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=com:2014:0015:fin:hu:pdf 16 Az Európai Parlament és a Tanács 2015. október 6-i (EU) 2015/1814 határozata az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L 264., 2015.10.9., 1. o.). 7

3.1. A rendszer hatálya alá tartozó tevékenységek, létesítmények és légijárműüzemeltetők A 3. időszaktól kezdődően energiaigényes ágazatnak minősülnek az EU ETS hatálya alá tartozó, helyhez kötött létesítményekkel rendelkező ágazatok, többek között a legalább 20 MW bemenő hőteljesítményű erőművek és egyéb égetőművek (kivéve a veszélyeshulladék-égető és a településihulladék-égető létesítményeket), az olajfinomítók, a kokszolókemencék, a vas- és az acél-, a cementklinker-, az üveg-, a mész-, a tégla-, a kerámia-, a cellulóz-, a papír- és a karton-, az alumínium-, a petrolkemikália-, az ammónia-, a salétromsav-, az adipinsav-, a glioxálsav- és a glioxilsavgyártás, a szén-dioxid-leválasztás, a csővezetékes szállítás és a szén-dioxid geológiai tárolása. A légi közlekedésnek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó része 2016-ig az Európai Gazdasági Térségen belüli légi járatokra korlátozódik 17. Ami az üvegházhatású gázokat illeti, az EU ETS hatálya alá jelenleg a szén-dioxid (CO 2 ) kibocsátása, a dinitrogén-oxid (N 2 O) salétromsav-, adipinsav-, glioxálsav- és glioxilsavgyártásból származó kibocsátása, valamint a perfluor-karbonok alumíniumgyártásból származó (PFC) kibocsátása tartozik. A 3. időszak kezdetétől az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának körülbelül a fele tartozik a rendszer hatálya alá. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályát az EU-tagállamok kiterjeszthetik további ágazatokra és üvegházhatású gázok kibocsátására (a hatályt kibővítő eljárás). A 2014-es tárgyévre vonatkozó 2015-ös jelentéseikben 18 a tagállamok 19 arról számoltak be, hogy összesen mintegy 11 200 létesítmény tartozott az EU ETS hatálya alá, szemben az előző, 2013-as tárgyév mintegy 11 400 létesítményével. Ezek a létesítmények nagyon eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, ezért a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet 4 kategóriát határoz meg a létesítmények átlagos éves kibocsátása alapján 20. A 21. cikk értelmében benyújtott jelentések szerint 2014-ben 2013-hoz hasonlóan a létesítmények 72 %-a az A. kategóriába, 21 %-a a B. kategóriába és csupán 7 %-a (868 létesítmény) 17 Az EU ETS eredeti hatálya alá tartozó légi közlekedési tevékenység minden olyan járatot magában foglalt, amely egy, a Szerződés hatálya alá tartozó tagállam területén található repülőtérről indul, vagy oda érkezik, míg néhány kivételt az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv I. melléklete sorol fel. Annak fényében azonban, hogy az ICAO-n belül tárgyalások folynak egy, a légi közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére szolgáló globális, piaci alapú mechanizmusra irányuló javaslatról, ezt a hatályt átmenetileg szűkítették. A rendszer hatálya alá jelenleg (azaz 2016 végéig) csak az EGT-n belüli légi járatok tartoznak. 18 Az (N.) évre vonatkozó, a 21. cikk értelmében elkészített jelentéseket a következő (N+1.) év június 30-ig kell benyújtani. A jelentéseket az Eionet hálózaton keresztül kell benyújtani, amely az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), a tagjai és az együttműködő országok közötti adat- és információáramlást szolgáló partnerségi hálózat. 19 A 21. cikk értelmében benyújtott jelentésekkel összefüggésben a tagállamok kifejezés a 28 uniós tagállam mellett az EGT-országokat (Izlandot, Norvégiát és Liechtensteint) is magában foglalja. 20 Lásd a 601/2012/EU bizottsági rendeletet, amely szerint a C. kategóriájú létesítmények éves kibocsátása több mint 500 000 tonna CO 2 -egyenérték, a B. kategóriájú létesítmények éves kibocsátása 500 000 és 50 000 tonna CO 2 -egyenérték közé esik, míg az A. kategóriájú létesítmények kevesebb mint 50 000 tonna CO 2 -egyenértéket bocsátanak ki évente. Ezen túlmenően a kis kibocsátású létesítmények azok az A. kategóriájú létesítmények, amelyek éves kibocsátása nem haladja meg a 25 000 tonna CO 2 -egyenértéket. 8

tartozott a C. kategóriába. 2014-ben több mint 5 700 létesítmény (az összes létesítmény 51 %-a) minősült kis kibocsátású létesítménynek, szemben a 2013-as tárgyév 5 600 létesítményével, amelyek az összes létesítmény 49 %-ának feleltek meg. A kis kibocsátású, A. kategóriába tartozó létesítmények magas százalékos aránya igazolja, hogy az arányosság elvét szem előtt tartva kialakított nyomon követési, jelentési és ellenőrzési rendszer többszintű szerkezete megfelelő. Míg a létesítménykategóriák tekintetében a tagállamok meglehetősen egységes képet mutatnak, addig a rendszer hatálya alá tartozó ipari ágazatok és tevékenységek vonatkozásában nagyobbak az eltérések. Minden tagállamban találhatók olyan, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmények, amelyekben tüzelőanyagot égetnek. Az egyéb olyan tevékenységek közé, amelyekről a tagállamok többsége beszámolt, az olajfinomítás, az acélgyártás, valamint a cement-, a mész-, az üveg-, a kerámia-, a cellulóz- és papírgyártás tartozik. Csak két tagállam (Franciaország és Norvégia) számolt be arról 2014-ben, hogy szén-dioxid-leválasztási és -tárolási tevékenységre adott ki engedélyt. Ami az új gázokat illeti (ezek azok, amelyeket az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv I. melléklete tartalmaz, és amelyek a 3. időszak kezdetétől a rendszer hatálya alá kerülnek), perfluorozott vegyületek kibocsátásával járó tevékenységekre 13 országban adtak ki engedélyt, míg salétromsavgyártásra 20 tagállamban. Egyéb, dinitrogén-oxidot kibocsátó ágazatok csak három tagállamban (Németországban, Franciaországban és Olaszországban) működnek. Csak néhány tagállam élt azzal a lehetőséggel, hogy a kis kibocsátókat az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 27. cikkével összhangban kivegyék az EU ETS-ből. Ezt a lehetőséget az irányelv annak érdekében biztosítja, hogy csökkenjenek a kis kibocsátókat terhelő adminisztrációs költségek, és abban az esetben megengedett, ha egyenértékű intézkedések vannak érvényben az ÜHG-kibocsátás csökkentésére. A 2015-ben benyújtott jelentések szerint 8 ország (Németország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Izland, Olaszország, Szlovénia és az Egyesült Királyság) él ezzel a lehetőséggel, különösen a tüzelőanyag-égetést végző és a kerámiagyártó létesítmények tekintetében. A rendszerből kivett kibocsátás mennyisége mintegy 3,9 millió tonna CO 2, vagyis az összes hitelesített kibocsátás 0,2 %-a volt 2014-ben, szemben a 2013. évi 4,7 millió tonna szén-dioxiddal. Ami a rendszer hatálya alá tartozó légijármű-üzemeltetőket illeti, 2014-ben 600 körülire becsülték a ténylegesen az EU ETS hatálya alá tartozó légijármű-üzemeltetők számát. 3.2. Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék, amely a kibocsátási egységek és a velük végrehajtott ügyletek nyilvántartására szolgál, 2012 óta e műveletek központja. Ennek az egységes jegyzéknek az üzemeltetését és karbantartását a Bizottság végzi, míg az EU ETSben részt vevő 31 ország nemzeti jegyzékeinek kezelői a kapcsolattartó pontok a több mint 20 000 számla (vállalatok és természetes személyek) képviselői számára. 9

2013-ban sor került a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó rendelet felülvizsgálatára az EU ETS 3. időszakához szükséges funkciók véglegesítése és az ügyletek erőfeszítésmegosztási határozat 21 szerinti elszámolásának beépítése érdekében. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel kapcsolatban a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó felülvizsgált rendelet rendelkezik az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 11a. cikke rendelkezéseinek végrehajtására szolgáló mechanizmusról, amely szerint a gazdasági szereplők a nemzetközi jóváírási jogosultságokat kibocsátási egységekre cserélhetik (lásd még a 4.1.3. szakaszt). Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelvvel és a kibocsátásforgalmijegyzékekre vonatkozó rendelettel összhangban az EU ETS 3. időszakában a kiosztás központilag, az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék keretében történik mind a kibocsátási egységeknek a helyhez kötött és a légi járművek üzemeltetői számára történő térítésmentes kiosztása esetében (lásd még a 4.1.2.1. és a 4.1.2.4. szakaszt), mind a kibocsátási egységeknek az egy közös és két saját aukciós platformon keresztül, árverés útján történő értékesítése esetében (lásd még a 4.1.2.3. szakaszt). A Bizottság mint az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék központi kezelője a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek kezelőivel egyeztetve a jegyzék funkcióinak, biztonságának és felhasználóbarát jellegének folyamatos javítására törekszik. 4. A SZÉN-DIOXID-PIAC MŰKÖDÉSE 2013-BAN ÉS 2014-BEN Ez a fejezet az EU ETS főbb jellemzőit mutatja be mind a keresleti, mind a kínálati oldalról. A fejezet tájékoztatást nyújt az összkvótáról, a térítésmentes kiosztásról, az árverés útján történő értékesítésről, valamint arról, hogy egyes tagállamok az energiaszektor tekintetében eltérnek a teljes árverésre vonatkozó szabálytól. Kitér továbbá a nemzetközi jóváírási jogosultságok felhasználására. A keresleti oldalról tájékoztatást nyújt a hitelesített kibocsátásról, valamint a kereslet és a kínálat egyensúlyba hozásáról. 4.1. Kínálat: a forgalomban kerülő kibocsátási egységek 4.1.1. Összkvóta Az EU ETS a fix összkvótás kereskedés elve alapján működik. Az összkvóta a rendszerben kibocsátható üvegházhatású gázok abszolút mennyisége, amelynek révén biztosítható a kibocsátás csökkentésére irányuló cél elérése, és amely a kereskedési időszak alatt forgalomba bocsátott kibocsátási egységek számának felel meg. 21 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 406/2009/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.). 10

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv uniós szintű összkvótát határoz meg a 3. időszaktól. Az összkvóta minden évben a kibocsátási egységek 2010. évi mennyisége 1,74 %-ának megfelelő mennyiséggel csökken. Ez más néven a lineáris csökkentési tényező. Abszolút számokban ez annyit jelent, hogy a kibocsátási egységek száma meghatározott számú, mintegy 38 millió kibocsátási egységgel csökken évente. Ez a lineáris csökkentési tényező, amelyet a 20 %-os csökkentési célkitűzéssel összefüggésben fogadtak el, 21 %-os csökkenést eredményez az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó kibocsátások 2005-ös szintjéhez képest. Az 1. és a 2. időszakban az uniós szintű összkvóta meghatározása alulról fölfelé történt, a tagállamok által a nemzeti kiosztási tervükben (NKT) meghatározott kibocsátásiegységmennyiségek összesítésével. 2013-ban összesen 2 084 301 856 kibocsátási egységet osztottak ki. Az 1. táblázat a 2013 és 2020 közötti időszak egyes éveire vonatkozó összkvótákat mutatja be. 1. táblázat: Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer összkvótája, 2013 2020 Tárgyév Éves összkvóta (a légi közlekedés nélkül) 2013 2 084 301 856 2014 2 046 037 610 2015 2 007 773 364 2016 1 969 509 118 2017 1 931 244 873 2018 1 892 980 627 2019 1 854 716 381 2020 1 816 452 135 11

4.1.2. Kiadott kibocsátási egységek 4.1.2.1. Térítésmentes kiosztás Az EU ETS 3. időszaka jelentős változásokat hozott a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásában: elvben a villamosenergia-termelésre többé nem jár térítésmentes kibocsátási egység (lásd a lenti 4.1.2.4. szakaszt), és az árverés vált az alapértelmezett szabállyá. Az előző két időszakhoz képest gyökeresen megváltoztak az EU ETS-ben az ágazatoknak történő térítésmentes kiosztást vezérlő alapelvek. Egyrészt a kibocsátási egységek kiosztása uniós szinten harmonizált szabályok szerint, térítésmentesen történik, ami azt jelenti, hogy valamennyi tagállamban ugyanazok a szabályok vonatkoznak az azonos típusú létesítményekre. Másrészt a térítésmentes kiosztás a teljesítménymutatókon alapul annak érdekében, hogy jobban ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, és jutalmazza a leghatékonyabb létesítményeket. Harmadrészt az egész Unióra kiterjedő, az új belépők részére fenntartott tartalék (NER) a tervek szerint a kibocsátási egységek 3. időszakra előirányzott összmennyiségének 5 %-ával lesz egyenlő. A NER300 program ebből a tartalékból 300 millió kibocsátási egységet bocsátott rendelkezésre nagyléptékű demonstrációs szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CLT-) projektek megépítésének és üzemeltetésének ösztönzésére, valamint a megújuló energián alapuló innovatív technológiák előmozdítására. A Bizottság azt javasolja (lásd a 10.2. szakaszt), hogy a NER-ben maradó kibocsátási egységeket 2021-tól az EU ETS keretében az új és növekvő létesítményeknek osszák ki térítésmentesen. Az ipari létesítmények számára biztosított térítésmentes kiosztásnak az a célja, hogy enyhítse a CO 2 -kibocsátás-áthelyezésnek az energiaigényes feldolgozóipari ágazatokat sújtó potenciális kockázatát (azaz amikor az ágazatok az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében kevésbé szigorú korlátozásokat alkalmazó harmadik országokba helyezik át a termelést, ami világszinten az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez vezet). A kibocsátási egységek térítésmentes biztosítása jelentősen mérsékli a nemzetközi versenynek kitett ágazatok költségeit. Azokban az ágazatokban és alágazatokban, amelyek Unión kívüli ágazatokkal állnak versenyben, fennáll a CO 2 -kibocsátás-áthelyezés veszélye, ezért nagyobb arányban kapnak kibocsátási egységeket térítésmentesen, mint azok az ágazatok, amelyeket ez a veszély nem fenyeget. A Bizottság 2009-ben fogadta el az első olyan listát, amely a CO 2 -kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokat és alágazatokat határozza meg (a CO 2 - kibocsátás-áthelyezési lista) 22, és amelyet a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásához használtak 2013-ban és 2014-ben. A lista 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban új ágazatokkal és alágazatokkal bővült. Mivel a CO 2 -kibocsátás-áthelyezés jelentős kockázatának kitett ágazatok első jegyzéke 2014-ben hatályát vesztette, a Bizottság az érintettekkel, köztük a 22 A Bizottság 2009. december 24-i 2010/2/EU határozata a CO 2 -kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 1., 2010.1.5., 10. o.). 12

tagállamokkal, az iparral, a nem kormányzati szervezetekkel és a tudományos körökkel folytatott széles körű konzultációkat követően határozatot 23 hozott arról, hogy a meglévő CO 2 -kibocsátás-áthelyezési jegyzék hatályát meghosszabbítja a 2015 és 2019 közötti időszakra. A becslések szerint a 3. időszak során az időszakra vonatkozó összkvóta mintegy 43 %-át (6,6 milliárd kibocsátási egységet) térítésmentesen osztják ki az ipari létesítményeknek. Az új belépők számára további térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek érhetők el a NERből. 2. táblázat: Az ipar számára 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek száma (millióban) 24 2013 2014 2015 Térítésmentes kiosztás 25 (EU28 + EGT-tag EFTA-államok) 903,0 874,8 847,6 Az új belépők részére fenntartott tartalékból történő kiosztás (zöldmezős beruházások és kapacitásbővítések) 10,7 12,4 12,3 A bezárások, valamint a termelés vagy a termelési kapacitás megváltozása miatt kiosztatlanul maradt térítésmentes kibocsátási egységek 40,7 59,4 65,3 A 3. időszakban az EU ETS hatálya alá tartozó új létesítmények és a kapacitásukat növelő létesítmények további térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységekre jogosultak a NERből. A NER 300 programra elkülönített 300 millió kibocsátási egység levonása után az eredeti NER 480,2 millió kibocsátási egységet tartalmazott. 2015 júliusáig 369 létesítmény számára 91,3 millió kibocsátási egységet tartalékoltak a 3. időszak egészére. A NER fennmaradó egyenlegét ki lehet osztani a jövőben az új létesítmények és a kapacitásukat 23 A Bizottság 2014. október 27-i 2014/746/EU határozata a CO 2 -kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok 2015 2019-es időszakra vonatkozó listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 308., 2014.10.29., 114. o.). 24 A számadatok a 2015 júliusáig beérkezett bejelentéseket foglalják magukban, és a tagállamok későbbi bejelentései miatt még jelentősen változhatnak. 25 Eredeti összeg, az alábbi táblázatban említett csökkentések előtt. 13

növelő meglévő létesítmények között. Várhatóan azonban e kibocsátási egységek jelentős része nem kerül kiosztásra. 2015 júliusáig körülbelül 165,4 millióval csökkent a kibocsátási egységek száma az olyan létesítmények miatt, amelyek bezártak, vagy amelyeknek csökkent a termelése vagy a termelési kapacitása a 3. időszakban kiosztásra kerülő kibocsátási egységek számának meghatározásához használt adathoz képest. 4.1.2.2. A NER 300 program A NER 300 program az egyik legnagyobb olyan program a világon, amely az innovatív, kis szén-dioxid-kibocsátást célzó demonstrációs projekteknek nyújt finanszírozást. A program finanszírozása az EU ETS harmadik időszakában az új belépők részére fenntartott tartalékból értékesített 300 millió kibocsátási egységből származó bevételből történik. Az értékesítésből származó forrásokat kétfordulós pályázati eljárás keretében kiválasztott projekteknek osztják ki. Az első felhívás keretében teljesítményalapú támogatások odaítélésére került sor 2012 decemberében, amikor 1,1 milliárd eurót ítéltek oda 20 megújuló energiaforrásokkal foglalkozó projektnek. 2014 júliusában a második pályázati felhívás keretében a Bizottság 1 milliárd EUR-t ítélt oda egy szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CLT-) projektnek és 18 megújuló energiaforrásokkal foglalkozó projektnek. A program célja, hogy sikerrel mutasson be kereskedelmi léptékű, környezeti szempontból biztonságos szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiákat, valamint innovatív, megújuló energián alapuló technológiákat azzal a céllal, hogy fokozza az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák előállítása az Unióban. A program megvalósítása sikeresen folyik, és három olyan projekt, amely a NER 300 program első pályázati felhívásán indulva kapott támogatást, már tiszta energiát termel: Az olasz BEST bioenergetikai projekt meghatározott energianövényekből állít elő második generációs bio-tüzelőanyagokat egy Torino közelében, Crescentinóban található demonstrációs erőműben. A rendkívül innovatív, integrált biotüzelőanyaggyártó üzem óriás olasznádból, egy új, gyorsan növekvő, szárazságtűrő energianövényből, valamint búzaszalmából állít elő etanolt. Az üzem éves termelési kapacitása 51 millió liter/év. Az Italian Bio Product S.p.A. által irányított BEST projekt 2013. június 1-jén kezdett működni, és 28,4 millió EUR társfinanszírozásban részesült a NER 300 programból. A Verbiostraw egy olyan német bioenergia-projekt, amely mezőgazdasági hulladékból állt elő biogázt egy, a maga nemében egyedülálló üzemben. A projekt, amely 16,5 MW kapacitással rendelkezik, évente 136 gigawattórányi biogázt fog előállítani évi 40 000 tonna szalma felhasználásával. Az alapanyag kizárólag mezőgazdasági hulladék, ennek eredményeképpen az üzem nem igényli, hogy mezőgazdasági területen termesszenek energianövényeket. A kondicionált biogázt vagy be fogják vezetni a földgázhálózatba, vagy újszerű biotüzelő-anyagként a közlekedési/szállítási ágazatban fogják felhasználni. A Verbiostraw projektet a 14

németországi Schwedt/Oderben működő VERBIO Ethanol Schwedt GmbH & Co irányítja. A projekt 2014. január 3-án kezdett működni, és 22,3 millió EUR társfinanszírozásban részesült a NER 300 programból. A svéd Windpark Blaiken szélenergia-projekt célja egy 225 MW teljesítményű szélerőműpark létrehozása Svédország északi-sarkvidéki éghajlatú északi részén. Amint a projekt teljes mértékben működőképessé válik, 90 olyan szélerőműből fog állni, amelyek a lapátok elülső élén futó fűtőelemek alkotta innovatív jégmentesítő rendszerrel vannak felszerelve. A projekt keretében három év alatt háromszor 30 szélerőmű épül, amelyek a nemzeti hálózatra kapcsolódnak. A szélerőművek első két csoportja már működőképes, a harmadik üzembe helyezésére 2015-ben kerül sor. A projekt, amelyet a Blaiken Vind AB irányít, 2015. január 1-jén indult, és 15 millió EUR társfinanszírozásban részesült a NER 300 programból. 4.1.2.3. A kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése A 3. időszaktól kezdve az elsődleges piacon történő árverés a kibocsátási egységek kiosztásának alapértelmezett módja. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv értelmében a Bizottságnak az árverések nyílt, átlátható, összehangolt és megkülönböztetésmentes lefolytatása érdekében rendeletet kellett elfogadnia az árverések időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól. Ennek megfelelően 2010 novemberében elfogadták az árverésekről szóló rendeletet 26. A rendelet arról rendelkezik, hogy a részt vevő tagállamok és a Bizottság együtt hozzanak létre egy közös platformot a kibocsátási egységeknek a tagállamok nevében, árverés útján történő értékesítéséhez, de azt is lehetővé teszi az egyes tagállamok számára, hogy a kívülmaradás mellett döntsenek. Németország, Lengyelország és az Egyesült Királyság amellett döntött, hogy él ezzel a lehetőséggel, és saját aukciós platformot jelöl ki. Az így kinevezett platformokat fel kell sorolni az árverésekről szóló rendelet III. mellékletében 27. Az árverésekről szóló rendelet úgy rendelkezik, hogy az aukciós platformokat versenytárgyalásos eljárások alapján kell kijelölni; a közös aukciós platform kijelöléséhez a Bizottság és az együttes fellépésben részt vevő tagállamok közös közbeszerzési megállapodást írtak alá, amely hatályba is lépett. 2012 augusztusában a European Energy Exchange-t (EEX) jelölték ki első közös aukciós platformként. Az árverésekről szóló rendelet továbbá úgy rendelkezik, hogy egy aukció-ellenőrt is ki kell jelölni a tagállamok és a Bizottság közös közbeszerzési megállapodása alapján; az erre vonatkozó lehetőségek értékelése jelenleg zajlik. 26 Lásd a 7. lábjegyzetet. 27 Az árverésekről szóló rendelet III. mellékletében Németország esetében a European Energy Exchange AG (EEX), az Egyesült Királyság esetében pedig az Intercontinental Commodity Exchange (ICE) szerepel a kimaradás céljából kijelölt aukciós platformként. Lengyelország még nem jelölt ki saját aukciós platformot, és a jegyzékbe felvett platform hiányában az átmeneti közös aukciós platformot veszi igénybe. 15

Minden egyes aukciós platformnak az egyes naptári évek kezdete előtt meg kell határoznia és közzé kell tennie az egyes árverések volumenét és időpontját (az úgynevezett aukciós naptárt). 2015. június 30-ig több mint 650 árverésre került sor a 3. időszakra vonatkozóan. Az alábbi táblázat arról nyújt áttekintést, hogy az EEX és az ICE a 3. időszak kibocsátási egységei közül hány kibocsátási egység árverés útján történő értékesítését bonyolította le 2012-ben (az úgynevezett korai aukciókon 28 ), 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben. 2012 és 2014 között az EEX az árverésen értékesített összmennyiség 88 %-ának árverését bonyolította le 27 tagállam (a közös aukciós platformon együttműködő 25 tagállam, valamint Németország és Lengyelország) nevében, míg az ICE az összmennyiség 12 %-át az Egyesült Királyság nevében. Az árverések általában zökkenőmentesen zajlottak le, az aukciós elszámolóárak általában összhangban voltak a másodlagos piaci árakkal, és nem voltak jelentős problémák vagy incidensek. Az EEX 2013-ban három alkalommal, az árverésekről szóló rendelet 7. cikke (6) bekezdésének megfelelően, röviddel az árverés megkezdése után törölte az árverést. A 176/2014/EU bizottsági rendelettel összhangban a 2014-ben árverés útján értékesítendő mennyiségeket az ICE 2014. március 12-től, az EEX pedig 2014. március 17-től módosította annak a határozatnak megfelelően, amely szerint 900 millió kibocsátási egység árverését 2014-ről, 2015-ről és 2016-ról 2019-re, illetve 2020-ra kell halasztani. A légi közlekedés kibocsátási egységeinek árverés útján történő értékesítést a stop-the-clock ( állítsuk meg az órát ) határozatot 29 követően 2012-ben felfüggesztették, majd 2014-ben újraindították. Horvátország 2015 januárjától kezdte meg a ráeső kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítését. Izland, Liechtenstein és Norvégia még nem kezdte meg a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítését. 3. táblázat: Az EEX és az ICE által a 3. időszak kibocsátási egységei közül árverés útján értékesített kibocsátási egységek mennyisége Tárgyév Az árverés útján értékesített általános célú kibocsátási egységek mennyisége Az árverés útján értékesített légi közlekedési kibocsátási egységek mennyisége 2012 89 701 500 2 500 000 2013 808 146 500 0 28 2012-ben a 3. időszak kibocsátási egységeinek korai árverésére került sor tekintettel arra a villamosenergiaágazatban széles körben elterjedt kereskedelmi gyakorlatra, hogy a villamos energiát tőzsdén kívüli határidős ügyletek keretében értékesítik, a szükséges inputot (ezen belül a kibocsátási egységeket) pedig az output értékesítése után szerzik be. 29 Az Európai Parlament és a Tanács 2013. április 24-i 377/2013/EU határozata az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvtől való ideiglenes eltérésről (HL L 113., 2013.4.25., 1. o.). 16

2014 528 399 500 9 278 000 2015 30 632 725 500 16 390 500 2012 és 2015. június között az árverések árbevétele meghaladta az 8,9 milliárd eurót. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak az árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek vagy az e bevételek ezen belül a szolidaritás és a növekedés érdekében kiosztott kibocsátási egységekből származó összes bevétel értékével megegyező összeg legalább 50 %-át éghajlatváltozással vagy energiaüggyel kapcsolatos célokra kell fordítaniuk. 2014-ben a tagállamok átlagosan e bevételek vagy az azzal megegyező pénzügyi egyenérték mintegy 87 %-át éghajlatváltozással és energiaüggyel kapcsolatos célokra, többségében éghajlatváltozással és energiaüggyel kapcsolatos hazai beruházásokra fordították vagy tervezik fordítani (lásd az Éghajlat-politikai eredményjelentés 6.1.1. pontját). Az aukciós platformok minden egyes árverés részletes eredményét közzéteszik a kifejezetten erre a célra létrehozott weboldalakon. Ezenkívül Németország, Lengyelország és az Egyesült Királyság, valamint a közös aukciós platformot használó tagállamok nevében a Bizottság havonta jelentést tesznek közzé az árverésekről 31. 4.1.2.4. A teljes árverésre vonatkozó szabálytól való eltérés az energiaszektor esetében Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 10c. cikke az árverés általános szabályától való eltérésről rendelkezik, hogy elősegítse a villamosenergia-ágazat korszerűsítését célzó beruházásokat egyes tagállamokban. Tízből nyolc jogosult tagállam 32 igénybe veszi ezt az eltérést, és térítésmentesen biztosít kibocsátási egységeket a villamosenergia-termelők számára azzal a feltétellel, hogy azok megfelelő beruházásokat hajtanak végre. A 10c. cikk alapján térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységeket levonják a kibocsátási egységek azon mennyiségéből, amelyet a tagállam egyébként árverésre bocsátana. Az eltérés végrehajtására vonatkozó nemzeti szabályoktól függően a villamosenergia-termelők a nemzeti beruházási tervben felsorolt beruházások közül folyamatban lévő vagy már végrehajtott beruházásaikkal, vagy az ilyen beruházások finanszírozására szolgáló nemzeti alapba való befizetéseikkel egyenértékű kibocsátásiegységmennyiségben részesülhetnek térítésmentesen. A villamosenergia-termelők számára 2013-ban és 2014-ben térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek számát a 4. táblázat ismerteti. Ha a kiosztott kibocsátási egységek 30 A 2015-re vonatkozó adat a közzétett aukciós naptárak szerint árverésre bocsátandó kibocsátási egységek száma. 31 A jelentések a Bizottság e célra létrehozott weboldalán olvashatók, ahol egyéb információk is találhatók az árverésekről: http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/cap/auctioning/documentation_hu.htm 32 Az eltérésre Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország és Románia jogosult. Málta és Lettország úgy döntött, hogy nem veszi azt igénybe. 17

Tagáll am száma kisebb, mint a megengedett maximum, a fel nem használt kibocsátási egységek az adott tagállam nemzeti szabályaitól függően térítésmentesen kioszthatók a következő év(ek)ben. Végül azokat a kibocsátási egységeket, amelyeket nem osztanak ki térítésmentesen az eltérés értelmében, árverésre bocsátják. Az első évben a nemzeti tervben szereplő beruházások közül azokat lehetett bejelenteni, amelyeket 2009 júniusától kezdődően hajtottak végre. 2013-ra és 2014-re vonatkozóan 500 beruházás költségeit jelentették be; ezek közül 135 befejeződött, 22 beruházást töröltek, míg a többi folyamatban van, de még nem fejeződött be. A bejelentett beruházási költségek teljes összege a 2009 és 2013 közötti időszakban 5,9 milliárd EUR volt, 2014-ben pedig 1,9 milliárd EUR. Ennek 80 %-át az infrastruktúra korszerűsítésére és felújítására fordították, míg a többi beruházás a tiszta technológiákkal és az energiaellátás diverzifikálásával függött össze. A beruházások között szerepel például új, kapcsolt energiatermelést végző kondenzációs gőzturbina Észtországban (infrastruktúrakorszerűsítés), távfűtési hálózatok rehabilitációja Bulgáriában (infrastruktúra-felújítás), hulladékhasznosítás révén a szén megújuló energiaforrásokkal való kiváltása a Cseh Köztársaságban (tiszta technológia) és rendszerösszekötő földgázvezeték építése Magyarországon (az ellátás diverzifikálása). 4. táblázat: A 10c. cikk szerint térítésmentesen kiosztott, illetve kiosztandó kibocsátási egységek száma A tagállamok által igényelt, térítésmentesen kiosztandó kibocsátási egységek száma A kibocsátási egységek éves maximuma 2013 2014 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 Összesen BG 11 009 416 9 779 243 13 542 000 11 607 428 9 672 857 7 738 286 5 803 714 3 869 143 1 934 571 54 167 999 CY 2 519 077 2 195 195 2 519 077 2 195 195 1 907 302 1 583 420 1 259 538 935 657 575 789 10 975 978 CZ 25 285 353 22 383 398 26 916 667 23 071 429 19 226 191 15 380 953 11 535 714 7 690 476 3 845 238 107 666 668 EE 5 135 166 4 401 568 5 288 827 4 533 280 3 777 733 3 022 187 2 266 640 1 511 093 755 547 21 155 307 HU 7 047 255 0 7 047 255 0 0 0 0 0 0 7 047 255 LT 322 449 297 113 582 373 536 615 486 698 428 460 361 903 287 027 170 552 2 853 628 PL 65 992 703 52 920 889 77 816 756 72 258 416 66 700 076 60 030 069 52 248 393 43 355 049 32 238 370 404 647 129 RO 15 748 011 8 591 461 17 852 479 15 302 125 12 751 771 10 201 417 7 651 063 5 100 708 2 550 354 71 409 917 Össze sen 133 059 430 100 568 867 151 565 434 129 504 488 114 522 628 98 384 792 81 126 965 62 749 153 42 070 421 679 923 881 18

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv előírja, hogy az eltérést alkalmazó tagállamok tegyenek közzé éves jelentést a nemzeti tervükből megvalósított beruházásokról. A kérelmeket is közzé kell tenni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az eddig közzétett jelentések mind a formátumukat, mind a tartalmukat illetően igen eltérőek. Bizonyos esetekben a tagállamok üzleti titokra hivatkozva korlátozzák vagy összesítve adják meg a beruházási költségekről nyújtott információkat. A jelentéseket általában a felelős minisztérium azaz az energiaügyi minisztérium (Bulgária, Románia és Litvánia) vagy a környezetvédelmi minisztérium (a Cseh Köztársaság, Ciprus, Észtország, Magyarország és Lengyelország) honlapján teszik közzé. 4.1.3. Nemzetközi jóváírások Az EU ETS 2020-ig lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy két, az ENSZ által szervezett jóváírási program, nevezetesen a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) és az együttes végrehajtás (JI) jóváírásait a nukleáris, valamint az erdősítési és visszaerdősítési projektek kivételével felhasználják az EU ETS keretében fennálló kötelezettségeik teljesítésére 33. Az 550/2011/EU bizottsági rendelet 34 szerint a 3. időszak kezdetétől az ipari gázok (HFC 23 és adipinsavgyártásból származó N 2 O) megsemmisítésével járó projektekből származó jóváírások már nem engedélyezettek. Ezen túlmenően a 3. időszakban további korlátozások léptek hatályba az olyan projektekből származó jóváírásokra vonatkozóan, amelyeket 2013 után nem a legkevésbé fejlett országokhoz tartozó országokban jegyeztek be. Továbbá az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 11a. cikke (3) és (4) bekezdésének megfelelően 2015. március 31-től a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakában (2008 2012) végrehajtott kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatban kiadott jóváírásokat már nem lehet az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeire cserélni. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 11a. cikkének (8) bekezdése az üzemeltetők és légi fuvarozók különböző kategóriái által felhasználható nemzetközi jóváírások mértékére vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket, és minimumjogosultságokat határoz meg e tekintetben. Az 1123/2013/EU bizottsági rendelet megállapítja az egyes üzemeltetők és légi fuvarozók jóváírási jogosultságának meghatározására vonatkozó, 2020-ig érvényes szabályokat. Noha a 2. és a 3. időszak jóváírási jogosultságainak pontos mennyisége részben a jövőbeli hitelesített kibocsátásadatoktól függ majd, a piaci elemzők becslése szerint körülbelül 1,6 milliárd jóváírást tesz majd ki. A 3. időszakban a jóváírásokat már nem adják le közvetlenül, hanem az egész naptári évben bármikor átválthatók kibocsátási egységekre. A 33 Mind a CDM-, mind a JI-projektek kiotói kibocsátási egységeket generálnak: igazolt kibocsátáscsökkentési egységeket (CER-egységek), illetve kibocsátáscsökkentési egységeket (ERU-egységek), amelyek egyaránt 1 tonna szén-dioxiddal egyenértékűek. 34 A Bizottság 2011. június 7-i 550/2011/EU rendelete az iparigázprojektekből származó nemzetközi kreditek felhasználására vonatkozó egyes korlátozásoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 149., 2011.6.8., 1. o.). 19

2015. április 30-i állapot szerint a felhasznált vagy átváltott nemzetközi kibocsátási egységek száma 1445 millió. 5. táblázat: A 2015. április 30-ig átváltott nemzetközi jóváírások összefoglalása Mt % CDM 195,62 50,59 % Kína 150,21 76,79 % India 12,61 6,45 % Brazília 4,52 2,31 % Üzbegisztán 3,72 1,90 % Chile 3,12 1,59 % Korea 2,93 1,50 % Mexikó 2,63 1,34 % Egyéb 15,88 8,12 % 1. pálya 35 2. pálya 36 Együttes végrehajtás 191,05 49,41 % millió százalék millió százalék Ukrajna 146,66 76,77 % 144,92 75,85 % 1,74 0,91 % Oroszország 32,06 16,78 % 32,06 16,78 % 0 0,00 % Litvánia 3,54 1,85 % 0 0,00 % 3,54 1,85 % Lengyelország 2,82 1,48 % 2,82 1,48 % 0 0,00 % Németország 1,65 0,86 % 1,65 0,86 % 0 0,00 % Franciaország 1,24 0,65 % 1,24 0,65 % 0 0,00 % Egyéb 3,08 1,61 % 2,26 1,18 % 0,81 0,42 % Összesen 386,67 100,00 % 184,95 96,81 % 6,09 3,19 % 4.2. Kereslet: a forgalomból kivont kibocsátási egységek Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben feljegyzett adatok szerint 2014-ben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő, helyhez kötött létesítmények üvegházhatásúgáz-kibocsátása a becslések szerint megközelítőleg 4,5 %-kal csökkent a 2013- as szinthez képest, ami gyorsabb csökkenést jelent, mint a korábbi években. 2013-ban az üvegházhatású gázok hitelesített kibocsátása a becslések szerint legalább 3 %-kal mérséklődött 2012-höz képest. Meg kell jegyezni, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek a 2. időszakról a 3. időszakra végrehajtott kiterjesztése miatt módszertani szempontból problémát jelent teljes bizonyossággal értékelni a kibocsátások 2012-höz viszonyított változását. A becslések szerint 35 Az 1. pálya szerinti együttes végrehajtás arra az eljárásra utal, amelynek során a fogadó fél az ellenőrzést követően JI-jóváírásokat bocsáthat ki anélkül, hogy az együttes végrehajtást felügyelő bizottsághoz (JISC) fordulna. 36 A 2. pálya szerinti együttes végrehajtás arra az eljárásra utal, amelynek során az ellenőrzés az együttes végrehajtást felügyelő bizottság (JISC) által megállapított eljárások szerint történik. A 2. pálya szerint egy, a JISC által akkreditált független szervezetnek kell eldöntenie, hogy teljesültek-e a vonatkozó követelmények, mielőtt a fogadó fél kiadhatná és átadhatná a jóváírásokat. 20

2013-ban a 2. és a 3. időszakban egyaránt a rendszer hatálya alá tartozó ágazatokba sorolt létesítményeknek legalább 3 %-kal kisebb volt a kibocsátása, mint 2012-ben. Míg a helyhez kötött létesítmények hitelesített ÜHG-kibocsátása 1895 millió tonna CO 2 -egyenérték volt 2013-ban, addig az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztése miatt a rendszer hatálya alá került további kibocsátás a becslések szerint 79 100 millió tonnát tett ki. Összegezve elmondható, hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági válság jelentős hatást gyakorolt a kibocsátásokra, és 2014-ben a kibocsátás még a rendszer 2. és 3. időszak közötti kiterjesztése miatt végrehajtott korrekció után is a válság előtti szint alatt maradt. Az éves kibocsátás volatilitása nem magyarázható kizárólag gazdasági tényezőkkel, hanem az energiahatékonyság javítása érdekében tett intézkedéseknek, illetve a tisztább energiaszerkezetnek is betudható. 6. táblázat: Hitelesített kibocsátásadatok Tárgyév 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 Hitelesített kibocsátás (millió tonna CO 2 - egyenértékben) 2100 1860 1919 1886 1867 1895 1812 Változás az x 1. évhez képest 11,4 % 3,2 % 1,8 % 2 % 3 % 4,5 % GDP (az EU-27, illetve EU-28 gazdaságának reálnövekedési rátája) 0,4 % 4,5 % 2,0 % 1,7 % 0,4 % 0,1 % 1,3 % Forrás: Az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv (EUTL) nyilvános weboldala (http://ec.europa.eu/environment/ets/) GDP-adatok innen: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec00115 Az önként törölt (megfelelésre fel nem használt) kibocsátási egységek száma 2013-ban 13 219, 2014-ben pedig 47 278 volt. 4.3. A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása Mint az a 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentésben szerepel, a 3. időszak kezdetén az EU ETSt a kibocsátási egységek kereslete és kínálata között kialakult nagymértékű egyensúlyhiány jellemezte, ami körülbelül 2 milliárd kibocsátási egységnyi többletet eredményezett. 2013- ban ez a többlet tovább emelkedett több mint 2,1 milliárdra. 2014-ben a többlet kismértékben csökkent: körülbelül 2,07 milliárd egységre. 2014-ben 400 millióval kevesebb kibocsátási 21

egységet bocsátottak árverésre, ami annak köszönhető, hogy későbbre ütemezték ezen egységek értékesítését. Az árverések későbbre ütemezése nélkül a többlet 2014-ben majdnem 2,5 milliárd kibocsátási egységre emelkedett volna. A 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentés felvázolta ennek az egyensúlyhiánynak az okait. Alapvetően nem illeszkedik egymáshoz a kibocsátási egységek árverési kínálata, amely a kibocsátási összkvóta miatt rögzített, és a kibocsátási egységek iránti kereslet, amely rugalmas, és amelyet befolyásolnak a konjunktúraciklusok, a fosszilis tüzelőanyagok árai, valamint az egyéb olyan tényezők, mint például az egymást kiegészítő politikák és a technológiai fejlődés. A nemzetközi jóváírások beáramlása is befolyásolta a kibocsátási egységek kínálatát: jelentősen növelte azt. A helyzet orvoslása érdekében a Bizottság jogalkotási javaslatot terjesztett elő egy piaci stabilizációs tartalék létrehozására, és a kibocsátási egységek árverési kínálatának rugalmasabbá tételére. A piaci stabilizációs tartalék célja, hogy a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyhiány enyhítésével stabilizálja a piacot (lásd a 10.1. szakaszt). A piaci stabilizációs tartalék működése szempontjából kulcsfogalom a forgalomban lévő kibocsátási egységek száma (TNAC). A kibocsátási egységek a tartalékba kerülnek, ha a TNAC meghaladja az előre meghatározott felső határt (833 millió kibocsátási egység), illetve felszabadulnak a tartalékból, ha számuk az előre meghatározott alsó határ alá kerül (400 millió kibocsátási egység alá, vagy amennyiben intézkedések elfogadására kerül sor az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 29a. cikke alapján). Így a piaci stabilizációs tartalék felszívja, illetve felszabadítja a kibocsátási egységeket, ha a TNAC egy előre meghatározott tartományon kívül kerül. A tartalékot gyarapítják azok a kibocsátási egységek is, amelyek árverését későbbre ütemezték, vagy amelyeket nem osztottak ki 37. A kibocsátási egységek kínálatát a 2. időszakban felhalmozott kibocsátási egységek, az árverésre bocsátott kibocsátási egységek, a térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek, valamint a NER-ben lévő kibocsátási egységek alkotják; ugyanakkor a keresletet a létesítmények kibocsátásai és a törölt kibocsátási egységek határozzák meg. A további részleteket lásd a mellékletben lévő táblázatban. A forgalomban lévő kibocsátási egységek számának meghatározásához az EU ETS 2. időszaka (2008 2012) után fennmaradó, le nem adott és nem törölt kibocsátási egységek száma jelenti a kiindulópontot. E kibocsátási egységeket a második kereskedési időszak végén felváltották a 3. időszak kibocsátási egységei. A forgalomban lévő kibocsátási egységek számát nem növelik a harmadik kereskedési időszak előtti egyéb kibocsátási 37 A ki nem osztott kibocsátási egységek olyan kibocsátási egységek, amelyeket nem osztottak ki az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 10a. cikkének (7) bekezdése alapján, azaz az új belépők tartalékában maradtak, vagy amelyeket a 10a. cikk (19) és (20) bekezdésének alkalmazása miatt nem osztottak ki, azaz a tervek szerint létesítményeknek osztották volna ki őket térítésmentesen, de ez a tevékenység (részleges) megszűnése vagy jelentős kapacitáscsökkentés miatt elmaradt. 22

egységek 38. Ez a főösszeg jelenti tehát az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének harmadik kereskedési időszaka elején forgalomban lévő kibocsátási egységek pontos számát. A főösszeg 1 749 540 826 kibocsátási egység (ez a számadat a 3. időszak kibocsátási egységei közül korai aukciókon 2012-ben értékesített kibocsátási egységeket nem, a 3. időszak kezdete előtt felhasznált nemzetközi jóváírásokat azonban magában foglalja. A 2008 óta felhasznált nemzetközi jóváírások összege a 4.1.3. szakaszban szerepel). A forgalomban lévő kibocsátási egységek számát, amely a piaci stabilizációs tartalék (PST) által felszívott, illetve felszabadított kibocsátási egységek száma szempontjából jelentős, a következő képlettel kell kiszámítani: TNAC = kínálat (kereslet 39 + a PST-ben lévő kibocsátási egységek száma) Az éves szén-dioxid-piaci jelentés megengedi a keresleti és a kínálati adatok összevonását, amelyeket az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelvből és végrehajtási rendelkezéseiből eredő beszámolási kötelezettségek ütemezése szerint kell közzétenni. Az ütemezést, az érintett adatokat és az időbeli hatályt a 7. táblázat tartalmazza. 38 A kibocsátási egységek kereskedelmére vonatkozó magyarázatot lásd itt: http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/registry/faq_hu.htm 39 Ez a törölt kibocsátási egységeket is magában foglalja. 23

7. táblázat: Az adatok közzétételére vonatkozó ütemezés Ütemezés Adatok Tárgyidőszak x. év január 1. április 30. Az energiaszektornak térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységekre vonatkozó adatok frissítése (10c. cikk) x. év április 1. Hitelesített kibocsátásadatok x 1. év x 1. év Térítésmentes kiosztás (10a. cikk (5) bekezdése TVI-k 40 x. év május 1. A megfelelésre vonatkozó határidő: hitelesített kibocsátások és leadott kibocsátási egységek x. év május/október A beváltott nemzetközi jóváírások x 1. év x. év május 1-ig/október 1-ig x. év október/november Szén-dioxid-piaci jelentés x 1. év x. év január/július Az új belépők részére fenntartott tartalék helyzete NER-táblázat Uniós szinten nem teszik közzé A légi közlekedés számára történő térítésmentes kiosztás, tagállami szinten közzétéve Amint a piaci stabilizációs tartalék működésbe lép 2019-ben, a Bizottság minden május közepén közzé fogja tenni az előző évben forgalomban levő kibocsátási egységek számát 2017-től kezdődően. Az 1. ábra a 2014 végéig tartó időszakot érintő, összesített kereslet- és kínálatadatokat mutatja be. 2013-ban az összkínálat mintegy 2,18 milliárd kibocsátási egység, az összkereslet pedig mintegy 1,96 milliárd kibocsátási egység volt. 2014-ben az összkereslet és az 40 A TVI-k a 2011/278/EU bizottsági határozat szerinti tagállami végrehajtási intézkedések, amelyek tartalmazzák a Bizottságnak bejelentett, a tagállamok és az EGT-tag EFTA-államok területén található minden egyes létesítménynek térítésmentesen kiosztandó kibocsátási egységek számára vonatkozó előzetes számításokat. 24

összkínálat egyaránt körülbelül 1,87 milliárd kibocsátási egységre csökkent. A többlet tehát 2013-ban hozzávetőleg 220 millió kibocsátási egységgel több mint 2 milliárd kibocsátási egységre nőtt, míg 2014-ben nem változott. A 2014. évi csökkent kínálat és kereslet a kibocsátási egységek forgalomba hozatalának későbbre ütemezése miatt alacsonyabb árverési volument és a kibocsátás folyamatos csökkenését tükrözi. A 2013-ra és 2014-re vonatkozó számadatok mérlegelésekor meg kell jegyezni, hogy azok az említett évekre vonatkozó, az európai uniós ügyleti jegyzőkönyvből (EUTL) kinyerhető legfrissebb adatokon alapulnak. Ez azt jelenti, hogy 2013-ra és 2014-re vonatkozóan a legújabb adatokat is magukban foglalhatják. 1. ábra: A kumulált kereslet és kínálat közötti egyensúly 2014 végéig Kínálat (kumulált adat millióban) Kereslet (kumulált adat millióban) Térítésmentes kiosztás A beváltott nemzetközi jóváírások Térítésmentes kiosztás (NER) Térítésmentes kiosztás (10c. cikk alapján) Az EIB által értékesített NER 300 program Árverés Korai árverés Tartalékolás Törlések Hitelesített kibocsátásadatok 25