FIZIKUSOK A NOVOGYEVICSI TEMETÔBEN Hargittai István BME és MTA Az orosz tudomány nagyon megszenvedte a Szovjetunió összeomlását. G. A. Meszjac, a Lebegyev Fizikai Intézet igazgatója, az Orosz Tudományos Akadémia alelnöke, 2009 [1] A kommunista ideológia osztálymentes társadalmat hirdetett, de jól tudjuk, hogy a Szovjetunióban jelentôs társadalmi különbségek voltak. A társadalmi rétegzôdés ma is szembetûnô megnyilvánulása a szovjet temetkezési helyek differenciáltsága. A rangsor gondosan kialakított piramishoz hasonlított. A piramis csúcsát a moszkvai Vörös Téren a Lenin Mauzóleum jelentette, amely 1953 és 1961 között Lenin Sztálin Mauzóleum volt. A szovjet vezetôk következô csoportjának sírjai a mauzóleum és a Kreml fala közötti sávban találhatók, ahol a tizenkét sír mindegyike felett egy-egy mellszobor jelzi az ott nyugvó személyiség fontosságát. Ma Sztálin ezek egyike. Sztálin holttestét 1961-ben távolították el a Mauzóleumból és helyezték át ebbe a sírba, de mellszobrának felállítására csak 1970-ben került sor, ami jól érzékelteti azt a dilemmát, amellyel a poszt-sztálini szovjet vezetés küszködött hol inkább elítélve, hol pedig inkább magasztalva a világtörténelem egyik legkegyetlenebb diktátorának tetteit. 2011 júniusában jártam utoljára a Vörös téren és feltûnô volt, hogy a tizenkét szovjet vezetô közül csak Sztálinét borították el frissen vágott virágok. A Mauzóleum és a tizenkét sír mögött, a Kreml falában temették el a további legfontosabb szovjet politikusokat és katonai vezetôket, valamint a szovjet és nemzetközi kommunista forradalmárokat. Ide temették Szergej Koroljov vezetô szovjet rakétakonstruktôrt és Igor Kurcsatov atomcár -t is. A Novogyevicsi temetô Moszkva és Oroszország legelôkelôbb temetôje. Közvetlen szomszédja a Novogyevicsi kolostor, közel van a Moszkva folyóhoz és Moszkva belvárosához. A szovjet élet kiválóságait temették ide és ezzel folytatták a korábbi orosz hagyományokat. A temetônek ez a szerepe ma is megvan. A Novogyevicsi temetôben található például Raisza Gorbacsova és Borisz Jelcin sírja is. A politikai és katonai vezetôkön kívül a Novogyevicsi a nyugvóhelye a szovjet és az orosz kultúra és tudomány színejavának is, íróknak, mûvészeknek, mérnököknek és tudósoknak. Egy-egy temetôi séta alkalmával a látogatót megérinti a tudomány óriásainak szelleme és a temetô azt is érzékelteti, hogy milyen fontos szerepet kaptak a tudósok a szovjet társadalom életében. Sokféle gondolat kergeti egymást egy ilyen séta alkalmával. Való igaz, hogy a tudós-sírokban hatalmas nemzetközi tekintélyek nyugszanak. Ugyanakkor arra is emlékezni kell, hogy a sztálini terror idején, és elsôsorban 1937 1938-ban, sok kiváló tudományos kutatót pusztítottak el, akiknek ismeretlen a nyugvóhelyük. Mindez természetesen csökkenti a meghatottságot. Azoknak a tudósoknak a jelentôségét azonban nem kisebbíti, akiknek a sírja a Novigyevicsiben található. Valamikor a Novogyevicsi temetôt is gondosan elzárták az illetéktelen látogatók elôl. Amikor az 1964 1965-ös tanévben diplomamunkámon dolgoztam a Moszkvai Állami Egyetemen, meg akartam látogatni a temetôt, mert sokat hallottam róla orosz barátaimtól. A temetôt azonban zárva találtam. Hevenyészett táblácska adta az érdeklôdôk tudtára, hogy a temetô átalakítás miatt ideiglenesen zárva van. Egy késôbbi látogatás alkalmával, az 1970-es években, ugyanígy zárva találtam a temetôt, de ekkor már márványtábla közölte ugyanezt az információt. Nem adtam fel, és az 1980-as években bejutottam a temetôbe, de a kapunál a rendôrök elvették a fényképezôgépemet és csak távozáskor adták vissza. Különösen sajnáltam, hogy nem tudtam lefényképezni Nyikita Hruscsov síremlékét (1. kép), Erneszt Nyeizvesztnij alkotását. A modern síremlék váltakozó fehér és fekete elemei az antiszimmetriára emlékeztettek, ami jól illett Hruscsov életmûvéhez, amennyiben Sztálin egyik legközvetlenebb munkatársa és bûntársa volt, de ugyanakkor Sztálin halála után fel is tárta a diktátor bûneit. A síremlék külön érdekessége, hogy Hruscsov hatalmának csúcsán volt, amikor ellátogatott egy nagy moszkvai képzômûvészeti kiállításra és ott magából kikelve, útszéli módon támadta a modern mûvészi alkotásokat és alkotóikat. Nyeizvesztnij kiállított mûvének is megsemmisítô bírálat jutott. A fáma szerint Nyeizvesztnij csak azért vészelte 1. kép. Nyikita Hruscsov sírja (fotó Hargittai István). 192 FIZIKAI SZEMLE 2012 / 6
2. kép. Lev Landau sírja (fotó Larissza Zaszurszkaja). 3. kép. Igor Tamm sírja (fotó Hargittai István). át a támadást következmények nélkül, mert amikor Hruscsov a kiállított absztrakt szobor alkotójának nevét tudakolta, a válasz az volt, Nyeizvésztnij, ami ismeretlent jelent, noha a mûvész neve valóban ez volt. Hruscsov halála után családja kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy a síremléket Nyeizvesztnijtôl rendeljék meg és a mûvész örömmel vállalta el a megbízást. Ma is elismert alkotó, New Yorkban él. Temetôi látogatásom estéjén baráti társaságban voltam és elpanaszoltam, hogy nem fényképezhettem le Hruscsov síremlékét. Másnap két borítékban is találtam szállodai szobám ajtaja alatt becsúsztatva kiváló minôségû színes diapozitívokat Hruscsov síremlékérôl, máig sem tudom kitôl. A síremlék képét szerepeltettem egy következô, szimmetriával foglalkozó dolgozatomban [2]. Ebben az írásban a novogyevicsi tudós-síroknak csak egy töredéke szerepel, fizikusok, de közülük is csak példákat mutatok be, amelyekben nagyon különbözô egyéniségek és nagyon különbözô síremlékek fordulnak elô. Lev Landau (1908 1968) síremléke (2. kép) a Novogyevicsiben szintén Nyeizvesztnij alkotása. Landau 1962-ben kapott Nobel-díjat a kondenzált fázisra és elsôsorban a cseppfolyós hélium viselkedésére vonatkozó úttörô elméleteiért. Landau és Jevgenyij Lifsic (1915 1985) közös, sok-kötetes elméleti fizikája méltán híres. Lifsic nyugvóhelye az ugyancsak moszkvai Kuncevszkoje temetôben van, amely a Novogyevicsi temetô tartozékaként mûködik. Landau síremléke hagyományosnak tekinthetô, pedig személyiségéhez absztraktabb emlékmû is illett volna. Kicsit fordított a helyzet Igor Tamm (1895 1971) esetében (3. kép). Tamm Ilja Frankkal és Pável Cserenkovval együtt kapott Nobel-díjat a Cserenkov-effektus elméleti értelmezéséért. Az orosz szakirodalomban egyébként ezt Vavilov Cserenkov-hatásként ismerik. Tamm szokatlan síremléke V. Szidur szobrász alkotása. Tamm egyik híres tanítványa, Vitalij Ginzburg vitte el egyszer mesterét Szidur mûtermébe. Tammban vegyes érzelmeket keltettek Szidur alkotásai, volt ami tetszett neki, volt ami nem, és volt ami elôtt értetlenül állt. Tamm halála után családja Szidurral szeretett volna emlékmûvet csináltatni, de a hivatalos szervek inkább 4. kép. Pável Cserenkov sírja (fotó Hargittai István). HARGITTAI ISTVÁN: FIZIKUSOK A NOVOGYEVICSI TEMETŐBEN 193
5. kép. Vitálij Ginzburg sírja (fotó Larissza Zaszurszkaja). 6. kép. Nyikoláj Baszov sírja (fotó Larissza Zaszurszkaja). hagyományos alkotást akartak állítani. Amikor az elkészült, a merevség hangulatát sugalló szobor annyira távol állt Tamm örökmozgó egyéniségétôl, hogy lemondtak róla és hagyták, hogy a család kívánsága teljesüljön. Szidur alkotása lehet, hogy nem felelt volna meg Tamm ízlésének, de nagyszerûen kifejezi a fizikus egyéniségét. Pável Cserenkov (1904 1990) síremléke (4. kép) a kísérleti felfedezést idézi. Vitalij Ginzburgé (1916 2009) nemesen egyszerû a néhány vonással kialakított vázlat hûen idézi fel arcát (5. kép). Ginzburg 2003-ban kapott Nobel-díjat a szupravezetés elméletének kidolgozásában elért eredményeiért. Nyikolaj Baszov (1922 2001) és Alekszandr Prohorov (1916 2002) az 1964-es fizika Nobel-díj felén osztoztak, elsôsorban a mézer-lézer elv kidolgozásában elért eredményeikért. A két síremlék (6. és 7. kép) 7. kép. Alekszandr Prohorov sírja (fotó Larissza Zaszurszkaja). 8. kép. Petr Kapica sírja (fotó Hargittai István). 194 FIZIKAI SZEMLE 2012 / 6
9. kép. Nyikoláj Szemjonov sírja (fotó Hargittai István). 10. kép. Jakov Zeldovics sírja (fotó Larissza Zaszurszkaja). egymás közelében van, de stílusuk nagyon különbözô, mint ahogy a két tudós egyénisége is nagyon különbözött egymástól. Egyszerûségben valószínûleg Pjotr Kapica (1894 1984) síremléke vezet (8. kép). Kapica az alacsony hômérsékletek fizikájában jeleskedett, de a Nobeldíjat csak 1978-ban, évtizedekkel felfedezései után kapta meg. Arisztokratikus volt és autokratikus; a 11. kép. Julij Hariton sírja (fotó Hargittai István). bátrak bátraként még Sztálinnal is szembeszállt, amikor arról volt szó, hogy kiváló kutatókat Nyikoláj Luzint, Vladimir Fokot és Lev Landaut mentsen meg attól, hogy a terror áldozatai legyenek. Kapica és Nyikoláj Szemjonov (1896 1986, 9. kép) fiatal koruk óta jó barátok voltak. Mindketten Abram Joffe tanítványaként lettek fizikusok. Szemjonov ere- 12. kép. Aleksandr Kitajgorodszkij sírja, a képen a baloldalon alul levô emléktábla vonatkozik rá (fotó Larissza Zaszurszkaja). HARGITTAI ISTVÁN: FIZIKUSOK A NOVOGYEVICSI TEMETŐBEN 195
detileg a kémia iránt érdeklôdött, és fizikusként a kémiai változásokat szerette volna jobban megérteni. Nobel-díját az elágazó láncreakciók felfedezéséért kapta. Ô volt az elsô, aki szovjet állampolgárként Nobel-díjat kapott. Az általa alapított Kémiai Fizika Intézetben kezdte meg kutatásait a szovjet nukleáris fegyverkezési program két kiváló fizikusa, Jakov Zeldovics (1914 1987, 10. kép) ésjulij Hariton (1904 1996, 11. kép). Idôvel Zeldovics visszatért az alapkutatásokhoz és elsôsorban a kozmológiában szerzett nagy tekintélyt. Hariton foszfor lumineszcenciájára vonatkozó kísérletei vezették el Szemjonovot az elágazó láncreakciók elméletéhez. Hariton késôbb magfizikával foglalkozott, életének befejezô negyvenhat évében pedig az elsô szovjet nukleárisfegyver-laboratóriumot, az Arzamasz-16-ot, vezette. A rövid bemutatót Alekszander Kitajgorodszkij (1914 1985, 12. kép) megemlítésével zárom. Világszerte elismert krisztallográfus volt, fizikusként ô is elsôsorban a kémiai ismereteket gyarapította a kristályszerkezetek kialakulásának megértésével. Külföldön jobban értékelték, mint otthon. Akármilyen nagy tudós is volt, novogyevicsi sírhelyét nem saját jogán szerezte, hanem édesapja, a neves üvegmérnök és szilikátkutató, Iszaak Kitajgorodszkij révén. Esete azt példázza, hogy ha valaki jogot nyer novogyevicsi temetésre, akkor lehetôség van arra, hogy szûkebb családtagjai is az ô sírhelyébe kerüljenek. Majdnem olyan ez, mint valamikor az örökletes nemesség volt. Irodalom 1. G. A. Mesyats: P. N. Lebedev Physical Institute RAS: past, present, and future. Physics Uspekhi 52 (2009) 1084 1097; az idézet a 1091. oldalról való 2. I. Hargittai: Limits of Perfection. In I. Hargittai, editor, Symmetry: Unifying Human Understanding. Pergamon Press, Oxford, UK, (1986) pp. 1 17. 150 ÉVE SZÜLETETT LÉNÁRD FÜLÖP Szabó Tímea, Ungvári Nemzeti Egyetem, Elméleti Fizika Tanszék Szabó Árpád, Nyíregyházi Főiskola, Fizika Tanszék Lénárd Fülöp 1862. június 7-én született Pozsonyban, ott is járt iskolába, a magyar nyelvû fôreáliskolában tanult. A pozsonyi fôreáliskolában írta önéletrajzában Lénárd Fülöp alaposan megtanították a fizikát és a matematikát. Ezek számomra oázisok voltak a többi tantárgy pusztaságában, melybôl csak az iskolaigazgató, Samarjay által tanított magyar irodalom volt kivétel, ami a legfontosabbnak tûnt a számomra. Az iskola mély benyomást hagyott Lénárdban. Többször elmondta, hogy iskolája nemcsak szilárd erkölcsi tartást adott tanítványainak, köztük neki is, hanem jelentôs örökséget is köszönhet az iskolának, éspedig természetszeretetet, tudományról alkotott felfogást, érdeklôdési körét, valamint az irodalom és a történelem hôsi mítoszainak ismeretét. A fizikára Klatt Virgil, a kiváló kísérletezô fizikatanár tanította, aki a szorgalmas és tehetséges diákra csakhamar felfigyelt. Klatt Virgiltôl kapott kedvet Lénárd Fülöp a kísérletezéshez, és az lett a benyomása, hogy a természettel közvetlenül kapcsolatba lehet lépni. A tanár úr többféle módon is segítette. Ô gyôzte meg Lénárd édesapját is arról, aki borkereskedô volt, és mindig abban reménykedett, hogy üzletét majd fiának adhatja át, hogy az ifjú Lénárd nagyon tehetséges és tudósként is jól megélhet. Ezután az apa már nem ellenezte, hanem megengedte, hogy fia tovább tanulhasson, egyetemi hallgató legyen. Egyetemi tanulmányait 1880-ban a bécsi Technische Hochschulén kezdte el, és azt remélte, hogy ott csodálatos kísérleteket fog látni. Csalódott, és átiratkozott a budapesti egyetemre, ahol fizikát és kémiát tanult. Budapesten sem érték mélyreható élmények, kivéve Than Károly professzor kémiai elôadásait, bár azokról is úgy nyilatkozott, hogy anyagukat tekintve nem kínáltak lényegesen újat. Ezután úgy gondolta, abbahagyja a tanulást és munkába áll. Végül hosszas családi alkudozások után 1883-ban Heidelbergben folytatta a tanulást. Ott matematikát is hallgatott. Hamarosan ledoktorált, bölcsészdoktori oklevelét is Heidelbergben szerezte meg. Ezt követôen, 1887-ben fél évet a budapesti Tudományegyetem Fizikai Intézetében, Eötvös Loránd környezetében kutatott, de kinevezést nem kapott. Így került Németországba, ahol haláláig oktatott és kutatott. Az 1887 1889-es években a Heidelbergi Egyetem tanársegédje. Ott kezdte tanulmányozni a folyadékcseppek rezgéseit, a bizmut elektromos tulajdonságait és az ultraibolya sugarak elektromos hatásait. Katódsugaras kísérleteit 1890-ben Bonnban, Heinrich Hertz laboratóriumában kezdte meg. 1892 1893-ban Hertz asszisztense volt. (Lénárdot leginkább Hertz-tanítványnak tartják.) 1894-ben a Breslaui Egyetem, 1895-ben az aacheni Mûszaki Egyetem magántanára. 1896-ban visszatért Heidelbergbe és 1898-ig volt az Elméleti Fizika Tanszék tanszékvezetô professzora. 1898-tól 1907-ig a Kieli Egyetem Kísérleti Fizikai Tanszékének tanszékvezetô professzora és a Fizika Intézet igazgatója. 1907-tôl 1931- ig ismét a Heidelbergi Egyetem professzora és 1909-tôl egyidejûleg a Radiológiai Intézet igazgatója. Ezeket a megbízásokat nyugdíjba vonulásáig ellátta. Lénárd Fülöp nemcsak egyetemi évei alatt, de késôbb is gyakran visszajárt Pozsonyba és nagyra becsült tanárával, Klatt Virgillel kísérletezett. Tanulmányozták például a tiszta foszfor készítését. Közös 196 FIZIKAI SZEMLE 2012 / 6