MULTIMÉDIA A HANG, AMIT HALL(HAT)UNK Vörös Miklós, mvoros@solyom.szrf.hu Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Repülőtiszti Intézet, Szolnok Bevezetés A multimédiás alkalmazások elengedhetetlen, ám a látvány mellett sokszor háttérbe szoruló része a hanganyag. Hang alatt a beszédet, a zenét és az effekteket értjük, sokszor azonban a csendnek is fontos szerep jut. A hang szerepe összetett: informál, hangulatot teremt, befolyásolja az anyag ritmusát, fokozza a felhasználó térérzetét, esztétikai jelentést hordoz. A kép és a hang viszonyát az alkalmazás koncepciója, tartalma, stílusa határozza meg. A ZENE legfontosabb feladata a hangulatteremtés. Értelmező funkciója a képi asszociációknál, montázsoknál, érzelmi változásoknál jelentős. Egyes képekhez kapcsolódva egy-egy zenei motívum megjelenése figyelemfelkeltő lehet. A túldimenzionált zene azonban rátelepedhet a látványra, elnyomhatja azt. A zene könnyen átformálhatja a képek jelentését, hangulatát, ritmusát. A BESZÉDHANG változatos formákban jelenhet meg a multimédiás alkalmazásokban, forrása lehet képen kívül vagy belül, a képpel szinkronban vagy aszinkronban. A szöveg tartalma, a hanglejtés, a hangszín és a beszédérthetőség egyaránt fontos: a beszéd akusztikai megjelenése befolyásolhatja a hitelességet. AZ EFFEKTEK (zörejek, zajok, speciális hanghatások) szerepe a hangulatteremtés, a realitás fokozása. A hang térhatását az effektek atmoszférája erősíti. A CSEND általában nem azonos az abszolút némasággal, hanem viszonylagos. A csend feltűnőbb, akár drámai is lehet valamilyen apró nesz mellett. A beszéd, a zene és az effektek arányait az adott alkalmazás szerkezete szabja meg. A hanganyag összeállítása, editálása nagy gyakorlatot, megfelelő hardvert és szoftvereket követel. Gyökeres változást követel a multimédiás alkalmazások hanganyagának kialakításban a térhatású hangképzés fejlődése. Ezt az akusztikai környezetet a sokcsatornás hang megszólaltatásához szükséges jó minőségű, kellően nagy hangerejű különösen a legmélyebb hangok tartományában berendezések biztosíthatják. A cikk célja a multimédiás alkalmazásokban alkalmazható korszerű hangrendszerek rövid, áttekintő jellegű bemutatása. A térhatású hangképzés kialakulása és fejlődése A valós, térbeli hangélmény reprodukálása több évtizedes múltra tekint vissza. Hosszú évtizedeken keresztül csak az egycsatornás, egy erősítőt és egy hangsugárzót igénylő MONO hangvisszaadás volt elérhető. Az ember térhallás-mechanizmusának egyre jobb megismerése 1
és a technikai fejlődés együttesen tette lehetővé a térhatású hangképzés megvalósítását, melyben a mozifilmek jártak és járnak napjainkban is az élen. A SZTEREÓ kifejezést a rádiózásban és televíziózásban, a hanglemezek és magnetofonok esetében a kétcsatornás, míg a filmek esetében a kettő vagy annál több csatornás hangvisszaadás megjelölésére használják. A kétcsatornás sztereó hangrendszer két különálló csatornát (jobb és bal angol rövidítéssel R és L) használ, megszólaltatásához két erősítőre és a hallgatók előtt elhelyezett két hangsugárzóra (R és L frontsugárzók) van szükség. A frontsugárzókból a hallgatók füleibe eltérő amplitúdóval és fázissal érkező hanghullámok hatására az agyban térérzet alakul ki: a hangsugárzók közötti területen is megjelennek hangok. A sztereó hanglemez 1958-ban, a sztereó hangkazetta 1970-ben jelent meg. 1961-ben indult a sztereó rádió műsorszórás. A háromcsatornás sztereó hangrendszert a mozifilmek számára a Bell Laboratories dolgozta ki az 1930-as években. Az első három hangcsatornás film Walt Disney Fantasia-ja volt, 1941-ben. A mozivászon jobb és bal oldalán elhelyezett hangsugárzókat a teremben oldalt és hátul háttér (surround) sugárzókkal egészítették ki. 1950-ben alkalmazták először a negyedik hangcsatornát, mely a mozivászon mögött, középen szólalt meg (center-, vagy középsugárzó). A párbeszédeket sugározta, célja az volt, hogy a nézők figyelmét a vetítővászonra vonzza. A többi hangsugárzó a térérzet kialakításában játszott szerepet. A hangsávokat a normál 35 mmes filmekre ragasztott négy mágnesszalagra rögzítették. Létezett 70 mm-es szuper szélesvásznú film is, amely 6 hangcsatorna tárolására szolgáló mágnescsíkokkal volt ellátva (bal-balközépközép-jobbközép-jobb-háttér/surround). A háttér csatorna alkalmankénti hangeffektusokat szolgáltatott, nem szólt folyamatosan. Főleg visszhangok, nagy terek szimulálására használták a surround technikát, mivel még nem lehetett irányt adni a hátulról jövő hangoknak. A képen jól látható, hogy kezdetben a terem hátulján és két oldalán lévő hangszórókon ugyanazt lehetett hallani. A hatvanas években a filmiparban - anyagi okok miatt - a 35 mm-es filmeken csak mono vagy kétcsatornás sztereó hangot használtak. A 70 mm-es filmeken a háttér csatorna a film aláfestő zenéjét sugározta folyamatosan. A KVADROFON hangrendszer az 1970-es években jelent meg. Négy csatornát alkalmazott: az elülső sztereó frontsugárzók kettő hátsóval egészültek ki. A négy csatorna hanganyagát a két analóg sztereó csatornába kódolták. A kvadrofon rendszerek nem értek el jelentős piaci sikert, a nyolcvanas évekre teljesen eltűntek. A DOLBY STEREO rendszer a Dolby Laboratories cégnek a mozi hangminőségének javítását célzó munkája eredményeként 1976-ban jelent meg. Az új analóg kódolási, dekódolási és zajcsökkentési eljárások eredményeként a filmekre optikai eljárással rögzített sztereó hang sokkal szebben, tisztábban szólt, mint az addigi, mágneses sokcsatornás hangsáv. A Dolby 2
Stereo rendszerben négy csatornát (bal-közép-jobb-surround) kódoltak a két sztereó hangsávba. A DOLBY SURROUND 1982-ben, mint a Dolby Stereo házimozi változata jelent meg a VHS videokazettákon. Négycsatornás (jobb-bal-közép-surround), az alkalmazott analóg passzív mátrix rendszert nem tudta megfelelően elválasztani egymástól a center és a surround jeleket, jelentős volt az áthallás közöttük, ami rontotta a pontos térérzékelést. A jobb és bal csatorna 20Hz- 20kHz, a center csatorna 100Hz-20kHz, a surround csatorna 100Hz - 7kHz sávszélességű. Kezdetben, az egyszerűbb kialakítás céljából a Dolby Stereo erősítők nem tartalmaztak különálló center csatornát, hanem azt a jobb és bal csatorna jeléből keverték ki. A DOLBY PROLOGIC SURROUND nem új hangformátum, hanem egy dekódolási eljárás, amellyel a teljes Dolby Surround kódolású hangteret vissza lehet állítani. Csatornakiosztása megegyezik a Dolby Surrounddal. Aktív mátrix rendszerrel rendelkezik, így a csatornák elválasztása lényegesen jobb. Többfajta középsugárzó üzemmód közül választhatunk: Normál üzemmódban a középsugárzó frekvenciamenete 100Hz-20kHz, ezt az üzemmódot akkor célszerű választani, ha a hangsugárzó kis méretű. Ilyenkor a 100 Hz alatti hangokat csak a jobb és a bal hangsugárzók közvetítik. Wide üzemmódban a centersugárzó is megkapja a teljes 20Hz-20kHz frekvenciatartományt, ezt akkor érdemes választanunk, ha a középsugárzó is alkalmas a mélyfrekvenciák lesugárzására. Fantom üzemmódban -hasonlóan a kétcsatornás sztereóhoz- nem használ középsugárzót. A háttérsugárzó jelét 30-100 ms-mal késleltetni kell, hogy a lakószobák lényegesen kisebb légterének akusztikáját közelíteni lehessen a mozitermekéhez. A DOLBY DIGITAL az első digitális háromdimenziós mozi hangrendszer. Hat csatornás (bal-közép-jobb-jobbhátsó-bal hátsó-szubbasszus). A frekvenciatartomány minden csatornában 20Hz- 20kHz, a szubbasszus a 3Hz - 120Hz tartomány lesugárzására szolgál. A csatornák elválasztása gyakorlatilag tökéletes, nincs áthallás. Gyakran nevezik AC-3 rendszernek is, ez azonban az alkalmazott adattömörítési eljárás neve (Audio Coding 3). 3
Az első 5.1 csatornás mozifilm a Batman visszatér volt, 1992-ben. Otthoni felhasználásra lézerlemezeken, DVD videó lemezeken, DVD-ROM-okon, a műholdas műsorszolgáltatásban és a digitális televíziós alkalmazásokban áll rendelkezésre el Dolby Digital hanganyag. A THX (Tomlinson Holman s experiment) nem szabvány, hanem minősítés. Olyan eszközök és médiumok kaphatják meg a THX minősítést, melyek egyrészről megfelelnek bizonyos, rendkívül szigorú előírásoknak, másrészről pedig kiemelkedő minőségűek. A THX minősítést kizárólag George Lucas cége, a Lucasfilm Ltd. adhatja ki. A DTS (Digital Theater System) a Dolby Digital riválisaként jelent meg 1995-ben. Szintén 5.1 csatornás, eltérés a két rendszer között az adattömörítési eljárásban van, mely alapján a DTS elméletileg jobb minőségű hangot képes szolgáltatni. Valós körülmények között azonban alig észrevehető a különbség. A továbbfejlesztett DTS-ES hangrendszerben külön közép surround csatornát alkalmaznak. A DOLBY DIGITAL SURROUND EX a következő generációs digitális surround hangrendszer. A meglévő jobb és bal hátsó csatornákból alakít ki egy kiegészítő surround csatornát, melyet a mozi hátsó falán elhelyezett hangszórók sugároznak. Az első EX kódolású film a Csillagok háborúja Baljós árnyak volt, 1999-ben. A SONY DYNAMIC DIGITAL SOUND (SDDS) nagyméretű mozitermekben alkalmazott, professzionális nyolc csatornás hangrendszer (7.1: bal-balközép-közép-jobbközép-jobb-bal surround-jobb surround-szubbasszus). A PC hangja Az elektroakusztika világban már komoly kultusza volt a sztereó hangzásnak és a magas minőségű Hi-Fi (High Fidelity- nagy hűségű) hangvisszaadásnak, amikor az első otthon használható játék(számító)gépek megjelentek az 1970-80-as években (Altair, Sinclair, ZX Spectrum, C64, Amiga). Kezdetben televízióra, majd saját monitorra csatlakoztatva leginkább az otthoni elektronikus játékigény kielégítését szolgáltak, viszonylag jó minőségű zenei és hangháttérrel. Az IBM PC (PC- Personal Computer, 1981) hangforrása egy kisméretű hangszóró volt a készülék házában. Az IBM nem fordított figyelmet a PC hangtechnikai képességeire, ezért a fejlesztést a játékprogramokat készítő és forgalmazó cégek kényszerítették ki. AZ ADLIB volt az első önálló hangfeldolgozó kártya 1987-ben. A hangokat a szintetizátorokban alkalmazott frekvencia modulációs (FM) elv alapján állította elő: 5 ütős és 6 zenei hangszer hangját tudta szintetizálni. Egycsatornás, mono hangképzésre volt alkalmas, hangfelvételt nem lehetett készíteni vele. A GAME BLASTER kártyát, mely 12 csatornát támogatott sztereóban és 3 típusú szintetizált hangot volt képes előállítani a Creative Music Systems 1988-ban jelentette meg. A SOUND BLASTER volt az első kártya, amely lehetővé tette a PC-kben a hangok digitális felvételét, tárolását és szerkesztését. Támogatta a többszólamú szintetizátorzene megszólaltatását, továbbá a kétcsatornás sztereó hangrögzítést és lejátszást. 4
A ROLAND LAPC1 kártyájának megjelenésével a 90-es évek közepéig kétfelé vált a hangkártyák fejlődése: a MIDI és a digitalizált hangok ágaira. A MIDI (Musical Instrument Data Interface) digitális hangszercsatolási protokoll, mely meghatározza és szabályozza a számítógép és az elektronikus hangszerek legtöbbször szintetizátor közötti digitális adatcserét. A MIDI kártyán lévő memóriát (ROM) gyárilag feltöltötték az előre mintázott hangszerekkel. Itt már nem géphangot kapott vásárló, hanem szép, felismerhető hangszereket. A napjainkban érvényes General MIDI szabvány teremtette meg a MIDI számok multimédia rendszerekben történő korlátozás nélküli használatának előfeltételeit. A szabvány 128 hangszert rögzít táblázatban, melyek között speciális hangok, zörejek és zajok is vannak, továbbá definiál egy dobkészletet is. Egyszerre legalább 24 szólamot tud játszani. Idővel a Roland cég MT-32 jelű, 256 mintavételezett alaphangot tároló ROM-mal rendelkező Sound Blaster kompatíbilis hangkártyája de facto szabvánnyá lépett elő. A GRAVIS ULTRASOUND hangkártya volt az első 1992-ben, mely RAM-ban tárolt hullámtáblát (Wavetable) tartalmazott. A hullámtáblázatban valódi hangszerekből származó hangok digitális mintái találhatóak (egy 4 MB méretű hullámtáblázat mintegy 700 hangmintát tartalmazhat). Az eljárás majdnem ugyanaz, amit a Roland használt a kártyáinál, csupán itt RAM-ba töltődnek fel a hangszerek, és a merevlemezen kerültek tárolásra. A.mid zenék kis méretűek, mert csak a hangszerek nevét tárolják, és azt, hogy mikor és milyen magasan kell megszólalniuk. Napjainkra eltűnt a MIDI e formája: ma már szoftveresen dekódolják a hangszereket a processzor segítségével és a rendszermemóriából különítik el a hangszerek méretének megfelelő területet Az Ultrasound volt az első olyan kártya, mely 1MB-ig bővíthető 256 KB alapmemóriával rendelkezett. A Creative Labs 1995-96-os évben sikeres Sound Blaster 16 és Sound Blaster Pro-kártyái után kiadta a Sound Blaster AWE (Audio software) 32-t, mely ugyanolyan elven működött, mint a Gravis Ultrasound, csak sokkal több memóriával lehetett bővíteni. A kártyához adott szoftvercsomag CD minőségű hangrögzítést és a rögzített hang szerkesztését biztosította. A Sound Blaster kártyákon megtalálható az MPC3 (Multimedia Personal Computer) követelmények által előírt OPL3 szintetizátor is. Az idők folyamán a PC-kben alkalmazott hangkártyák alapszabványává a Sound Blaster 16 lépett elő. 1996-tól kezdve a hangkártyák meglévő változatainak újabb és javított kiadásai jelentek meg. (pl. a Gravis Ultrasound Plug and Play kiküszöbölte az 1 MB-os RAM limitet, és nagyobb SB kompatibilitást ígért; a Sound Blaster pedig az AWE sorozatot folytatta az AWE 64-el és az AWE 64 GOLD változatával. Innentől kezdve megszűntek az ISA slot-os hangkártyák, minden hangkártya PCI foglalatos lett). Az utóbbi néhány évben megjelentek a négycsatornás hangkártyák: a hangkártyához két sztereó hangszórópárt kell csatlakoztatni, elöl és hátul elhelyezve. A sztereó eszközök két hangszóró segítségével a valós térbeli hangzást csak korlátozottan tudják visszaadni. A PC-k számítási kapacitásának növekedése lehetővé tette, hogy a számítógép az egyszerű sztereóhangzásnál többet nyújtson. A 3D (háromdimenziós környezetben játszódó) játékok látványossága mellett nem volt kielégítő a jobb-közép-bal irányú hangok alkalmazása: a hanghatásoknak a tér adottságait is vissza kell adniuk. Kezdeti megoldásként a játékfejlesztők a Solby Surround technológiát vették alapul. Mivel a többcsatornás információ a sztereó jelbe van belekódolva, ezért az átviteli lánc nagy részében elég sztereó eszközöket alkalmazni. Ha azonban Dolby Surround dekódolón/erősítőn és a hozzá kapcsolt 4 vagy 5 hangszórón keresztül játsszuk vissza, akkor kibővül a tér, megszólalnak a háttérzörejek. A Dolby Pro Logic rendszerben az elülső sztereó hangszórók 5
kibővülnek egy középsugárzóval, amellyel precízebben lehet visszaadni az előtérben zajló hangeseményeket. A 3D hangtér leképezéséhez már nem elegendő az AD/DA átalakító, a hangkártyákat el kell látni digitális jelfeldolgozó processzorral (DSP - Digital Signal Processor). A hangchipek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy hány független hangeseményt tudnak kezelni egy időben, vagyis hány különböző 3D hanghatást (stream) tudnak megszólaltatni a játék folyamán (például hajtóműzaj, lövések zaja, pilóták társalgása, robbanások zöreje, stb.). Ezeket a streameket a DirectX egyik összetevője, a DirectSound kezeli. NAPJAINKBAN a PC-ben alkalmazott korszerű hangkártyák feladata a valós vagy a virtuális 3D világ hangjainak élethű reprodukálása 2, de inkább 4 hangsugárzó segítségével (ezt jelenleg elsősorban a játékoknál használják ki). Nem csupán a hangok pontos helyzetét kell meghatározni, hanem a környezetnek a hangra gyakorolt hatásait is vissza kell adni (visszaverődés különböző hangfelületekről, a tér méretének és a hang terjedését gátló tárgyak hatása), ami jelentősen növelheti bármilyen alkalmazás realisztikusságát. Milyen módszerekkel lehet a fenti követelményeket megvalósítani? Az Aureal által alkalmazott A3D 2.0 (Aureal 3D) eljárás a minél korrektebb hangszimulációt helyezi előtérbe, így képes zengetést, akusztikus visszaverődést és takarást számolni. A Creative Labs által kifejlesztett EAX (Enviromental Audio Extension) a környezeti hatások kellemesebbé tételére helyezi a hangsúlyt: különböző akusztikai környezeteket lehet beállítani (például egy koncertteremre jellemző visszhangot) amelyek aktívan hatnak minden megszólaló hangra. Az EAX 2.0-s verziója kibővült olyan megoldásokkal, amelyek korábban csak az A3D 2.0-ban voltak megtalálhatók, például a zengetés, az akadályok és takarások figyelembe vétele, a visszaverődések. A harmadik legelterjedtebb technológia a Sensaura 3D Positional Audio, amely elsősorban két csatornás (sztereó) rendszerekkel használható. A Sensaura a technológiát adja, amit már számos olyan hangkártyába (illetve annak driverébe) beépítettek, amelynek DSP-je elég számítási kapacitást biztosít. Mindhárom megoldásban a HRTF (Head Related Transfer Function) technológiát alkalmazzák, mely a bemeneti adatok (monó hangjel, a hallgató pozíciója és iránya, valamint a hangforrás pozíciója) valamint a fej, a váll és a fülkagylók akusztikai paramétereinek és az ember hallásmechanizmusának figyelembe vételével számítja ki a 3D hangjelet az alkalmazott hangszóró-kombinációra (2 vagy 4). Több jelenség is gátolja azonban a precíz térkialakítást. Az első probléma az akusztikai áthallás: a különálló csatornákban megszólaló hangot ha hangszórón keresztül játsszuk le mindkét fülünk hallja, ez pedig meghamisítja a tér leképezését. Ennek kiküszöbölésére a alkalmazzák a Transaural Crosstalk-Cancelletion (TCC) technológiát, mely a közvetett jelek hallását a hasznos jellel ellentétes oldalba ültetett kioltó jellel csökkenti. A végeredmény hasonlít a fejhallgatóval hallható élményhez (többek között ezért lehet, illetve kell átkapcsolni a hangkártya-drivert attól függően, hogy fejhallgatót vagy hangszórót használunk). Komoly probléma a Haas-hatás: az emberi agy az irány meghatározásakor elsősorban nem a hangerőt, hanem a megszólalás idejét veszi alapul (a később megszólaló hang akár 8 db-lel is hangosabb lehet az őt megelőzőnél, akkor is csak a hangerőt növeli, és 6
nem befolyásolja az irányérzékelést). Ez a jelenség akkor okoz gondot, ha nem lehet négy hangszórót megfelelően elhelyezni, vagy több hallgató szeretné élvezni a térhatású hangzást. A Haas-hatást csökkenteni tudja a TCC technológia alkalmazása. Surround hangzás személyi számítógépen A hangrendszer kiépítése előtt el kell dönteni, hogy analóg vagy digitális surround hanganyagot szeretnénk reprodukálni. DIGITÁLIS HANGANYAG Egyszerűbb és kisebb processzorteljesítményt igényel, ha a digitálisan kódolt hangot direkt ilyen célra tervezett külső hardveres dekóder állítja vissza analóg formába. A digitális S/PDIF (Sony/Philips Digital Interface) hangkimenet vagy a hangkártyán vagy a DVD dekóder kártyán található. A külső dekóder lehet különálló, aminek a kimeneti jeleit erősíteni kell, vagy lehet erősítőbe integrált is. Erősítő vásárlásánál figyelni kell arra, milyen dekóder tartalmaz: a Dolby Surround Pro Logic dekóder szinte minden komolyabb erősítőben megtalálható, így elég, ha a DTS és Dolby Digital támogatást ellenőrizzük. Sok olyan erősítő van forgalomban, melyekben csak Pro Logic dekóder található, Dolby Digital és DTS viszont nincs bennük. Az ilyen sokcsatornás erősítők hivatalos megnevezése: 'Dolby Digital Ready' ill. 'DTS Ready' (a Ready 'előkészített'-re fordítható). Az előkészített azt jelenti, hogy az erősítő nem rendelkezik beépített digitális dekóder egységgel, viszont képes sokcsatornás dekódolt jelet fogadni és erősíteni. Ha a számítógép beépített dekóderrel és négycsatornás hangkártyával rendelkezik, akkor négy hangszóróra lekevert térhangzás állítható elő. Ekkor fantom középsugárzó jön létre, azaz a bal és jobb első hangsugárzók között egy fizikailag nem létező középsugárzót hallunk. Dekóder nélkül is lehet digitális kódolású hangot hallgatni, ha rendelkezésre áll olyan szoftver, amely képes a digitális hangfolyamot csatornákra bontani, és az egyes csatornákat az analóg hangszóró kimenetekre küldeni. Ezt az eljárást DVD lejátszáskor lehet alkalmazni: a DVD lejátszó szoftver a Dolby Digital 5.1-es hangsávot a DVD-ről leolvassa és dekódolja. Mivel az analóg csatornák száma általában ötnél kevesebb, ezért a center jelet rákeveri a bal első és jobb első csatornákra. A szubbasszus csatornát csak megfelelően nagy teljesítményű, strapabíró hangfalak tudják megszólaltatni, így a lejátszó programban általában beállítható, hogy a.1-es csatornát rákeverje-e a bal első vagy jobb első csatornára, vagy pedig hagyja el teljesen. A négy hangcsatornát a hangkártya erősíti, vagy adja ki külső erősítőre. 7
ANALÓG HANGANYAG Ha a számítógép kétcsatornás sztereó hangkártyával rendelkezik, akkor Dolby Surround Pro Logic rendszert érdemes kialakítani. A rendszer kiépítéséhez vagy egy Pro Logic dekóderrel rendelkező erősítőre és a hozzá való öt hangfalra, vagy egy dekóderre és öt aktív hangszóróra van szükség. Ha a számítógép beépített dekóderrel és két sztereó kimenettel rendelkező (négycsatornás) hangkártyával rendelkezik, akkor négy hangszóróra lekevert térhangzás állítható elő, fantom középsugárzóval. A KÉTCSATORNÁS VIRTUÁLIS TÉRÉRZET A kétcsatornás virtuális térérzet előállítást a számítógépek teljesítményének növekedése és a hangképző processzorok fejlődése tette lehetővé. Legnagyobb hátránya, hogy rendkívül pontos hallgatói pozícionálást követelnek, vagyis az optimális hallgatási pontból kimozdulva a térhatás megszűnik. Az ilyen hangképzés egyik módszere a pszeudo-surround, mely a kétcsatornás sztereó hangból próbál térérzetet előállítani, nem túl jó eredménnyel. A másik elterjedtebb megoldás két módszert foglal magába: a Virtual Dolby Surround-ot és a Virtual Dolby Digital-t. Mindkét eljárás hasonló elven működik, csak a kiindulási hanganyaguk más. A centersugárzó jelét egyenlő mértékben szétosztják a bal és jobb frontsugárzó között, így hallgatás közben egy fantom center hangszóró képződik. A térérzetet létrehozó hatásokat a bal és jobb csatornákba keverik. A hátsó hanghatások érzékelése sok körülménytől függ (a visszaverő felületek elhelyezkedése a hangszórók közelében, a hallgató pozíciója, a hangerő, ) DOLBY SURROUND MULTIMEDIA Nem hivatalos megnevezés, arra utal, hogy a számítógép közvetlen környezetében kialakítandó hangteret speciális hangszórók hozzák létre. A bal és jobb csatornát az előre sugárzó hangszórók produkálják, a ferdén elhelyezett sugárzók feladata a fantom centersugárzó és a virtuális surround hatás kialakítása. 8
Összefoglalás A hang a multimédia alkalmazások elválaszthatatlan része. A hang digitálisan rögzített beszéd, zene és effekt lehet, melyet külsőleg vagy a számítógép által állítanak elő. Hosszú ideig a kétcsatornás sztereo jelentette a hangvisszaadás csúcsát. A moziban alkalmazott korszerű hangtechnikai eljárások, illetve a számítógépes játékok virtuális háromdimenziós világa által igényelt és használt többcsatornás hangképzés rohamos terjedése a multimédia alkalmazásokban is megköveteli a valós hangtér reprodukálását. Annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló hardver és szoftver eszközök biztosítják a kettő-öt csatornás hangvisszaadást, a multimédia alkalmazások még mindig a látványra helyezik a fő hangsúlyt. A fejlesztők felelőssége és feladata, hogy a hang a multimédiában is elfoglalja a fontosságának megfelelő helyet. SURROUND TÖRTÉNELEM MELLÉKLET ÉV ÚJDONSÁG LEÍRÁS 1941 Fantasia Az első film amelynek többcsatornás hangja volt 195x Mágneses csíkok 35 mm-es szalagon 4 csatorna 70 mm-es szalagon 6 csatorna 1958 Sztereó hanglemez 2 csatorna: bal-jobb 1961 Sztereó FM rádióadás 2 csatorna: bal-jobb 1970 Dolby B kazetta 2 csatorna: bal-jobb 1972 Videokazetta Monó 1976 Dolby Stereo 4 csatorna: bal- közép-jobb-surround 1978 Sztereó videokazetta 2 csatorna: bal-jobb 1980 LaserDisc 2 csatorna: bal-jobb 1982 Compact Disc 2 csatorna: bal-jobb 1982 Dolby Surround 3 csatorna: bal-jobb-surround 1986 Sztereó TV 2 csatorna: bal-jobb 1987 Dolby Surround Pro Logic 4 csatorna: bal-közép-jobb-surround 1992 Dolby Digital 5.1 csatorna: bal-közép-jobb-bal surround-jobb surroundszubbasszus 1995 Dolby Digital LaserDisc 5.1 csatorna: bal-közép-jobb-bal surround-jobb surroundszubbasszus 1995 Dolby Digital DVD 5.1 csatorna: bal-közép-jobb-bal surround-jobb surroundszubbasszus 1999 Dolby Digital EX 6.1 csatorna: bal-közép-jobb-bal surround-hátsó surroundjobb surround-szubbasszus (A GameStar magazin Star User rovata alapján) HANGRENDSZER SZIMBÓLUMOK Ez a jel különbözteti meg a 2 csatornába kódolt négycsatornás felvételeket. Normál sztereó rendszeren is meghallgathatók, de teljes élményt csak Dolby Pro Logic vagy THX rendszeren adnak. 9
Ez az embléma található azokon az erősítőkön (dekódereken), melyek a Dolby Surround felvételek lejátszására alkalmasak és a Dolby Laboratories Licensing Corp. típusvizsgálatán eredményesen megfeleltek. Ez az embléma található azokon az erősítőkön (dekódereken), melyek a Dolby Surround felvételek lejátszására alkalmasak és a Lucasfilm Inc. típusvizsgálatán eredményesen megfeleltek. Az 5+1 csatornás felvételek feldolgozására alkalmas eszközökrön helyezhető el a Dolby Laboratories Licensing Corp. eredményes típusvizsgálata után, annak külön engedélyével. Ez a jelkép általában a tömörítési módra utaló felirattal (AC-3 vagy MPEG-2) együtt jelenik meg. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Buglya Sándor: A video hangja, Video technika, 1992/4. 2. Csánky Lajos: Multimédia PC-s környezetben, LSI Oktatóközpont, Budapest, 2000. 3. A PC World számítástechnikai magazin 2000. február, március áprilisi számai 4. Online irodalom: www.dolby.com; www.thx.com; www.dvd.hu; www.dtsonline.com; dvdarea.tsx.org; www.hr/josip/dsp; dvd.vivi.ch; www.7thzone.com/cinema; www.extra.hu/gino 10