EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, XXX [ ](2013) XXX draft BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM Útmutató az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez 14. cikk: a fűtés és hűtés hatékonyságának előmozdítása COURTESY TRANSLATION OF SWD(2013) 449 FINAL HU HU
TARTALOMJEGYZÉK A. BEVEZETÉS... 3 B. AZ ÁTFOGÓ ÉRTÉKELÉS... 5 C. AZ ORSZÁGOS SZINTŰ KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS... 10 D. A LÉTESÍTMÉNYEK SZINTJÉN VÉGZETT KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS... 16 E. A LÉTESÍTMÉNYEKRE VONATKOZÓ ENGEDÉLYEZÉSI ELJÁRÁSOK... 18 F. A LÉTESÍTMÉNYEK ESETÉBEN VÉGZETT KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS ALÓLI MENTESSÉG... 22 G. AZ ÁTFOGÓ ÉRTÉKELÉS ÉS A LÉTESÍTMÉNYSZINTŰ KÖTELEZETTSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLAT... 24 2
14. CIKK: A FŰTÉS ÉS HŰTÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELŐMOZDÍTÁSA A. BEVEZETÉS 1. Az energiahatékonysági irányelv 1 (a továbbiakban: az energiahatékonyságról szóló irányelv, vagy: az irányelv) 14. cikke kiterjeszti a kapcsolt energiatermelés támogatásáról szóló 2004/8/EK irányelv 2 (a továbbiakban: CHP-irányelv) hatályát, és lényeges rendelkezéseinek helyébe lép. Ezért ez a dokumentum az új rendelkezésekre terjed ki, és csupán olyan mértékben foglalkozik a CHP-irányelv rendelkezéseivel, amennyire ez az új irányelv megértésének elősegítéséhez szükséges. 2. A 14. cikk általános célkitűzése, hogy ösztönözze az energiahatékonyság főként kapcsolt energiatermelés, hatékony távfűtés/távhűtés és az ipari hulladékhő visszanyerése segítségével, vagy ha ezek a módszerek nem költséghatékonyak, más hatékony fűtési és hűtési szolgáltatási lehetőségek révén történő elérése költséghatékony potenciáljának feltárását, valamint e potenciál kiaknázását. A tagállamok kötelesek megállapítani a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben és a hatékony távfűtés/távhűtésben rejlő potenciált, és elemezni a lehetőségek költségeit és hasznait. A 14. cikk (4) bekezdése emellett arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ha van költséghatékony lehetőség, akkor azt megvalósítsák. 3. Az irányelv meghatározza a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, a hatékony távfűtés/távhűtés és a hatékony egyedi fűtési és hűtési lehetőségek fogalmát. Ezek a meghatározások a 2. cikk 34., 41. és 43. pontjában találhatóak. Ezek együttesen képviselik azokat a hatékony fűtési és hűtési módokat, amelyek ösztönzése a 14. cikk célja. A hatékony fűtés és hűtés fogalmát a 2. cikk 42. pontja határozza meg. 4. A hatékony fűtés és hűtés alapvetően a kapcsolt energiatermelésből és a megújuló energiaforrásokból származó hő 3, az ipari folyamatokból visszanyert, fűtési és hűtési igény kielégítésére használt hő 4, és általában minden olyan fűtési és hűtési lehetőség felhasználásából áll, amely a változtatás nélküli alapforgatókönyvhöz képest primerenergiamegtakarításokhoz vezet 5. Tehát olyan átfogó fogalom, amely minden fűtési és hűtési 1 Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 315., 2012.11.14., 1. o. 2 Az Európai Parlament és a Tanács 2004. február 11-i 2004/8/EK irányelve a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról HL L 52., 2004.2.21, 50 60. o. 3 Lásd a 41., a 42. és a 43. pontot, a 14. cikk (4) bekezdésének első albekezdését és a IX. melléklet 1.b) pontját. 4 A hulladékhő ipari folyamatokból való visszanyerése elvégezhető kapcsolt energiatermeléssel, vagy a hő távfűtési/távhűtési hálózatba való betáplálásával, vagy pedig a hulladékhő helyszínen való felhasználásával a gazdasági szempontból indokolt fűtési és hűtési igény kielégítésére. 5 A hatékony fűtés és hűtés 2. cikk 42. pontjában foglalt meghatározása a hatékonyság fő kritériumaként a primerenergia-megtakarítást, vagyis egy egységnyi energia előállításához szükséges primerenergia-ráfordítás csökkentését nevezi meg. 3
lehetőséget 6 magában foglal, az energiahatékonyságnak az irányelvben megadott általános meghatározásával összhangban 7. 5. A 14. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy teljesítsék az alábbi fő kötelezettségeket: 2015. december 31-ig el kell végezniük a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés megvalósíthatósági potenciáljának országos költség-haszon elemzésre épülő, a IX. melléklet 1. részében meghatározott módszert követő és a VIII. mellékletben előírt információkat tartalmazó átfogó értékelését, és erről értesíteniük kell a Bizottságot. Az értékelést ötévente frissíteni kell, ha a Bizottság ezt a határidő lejárta előtt legalább egy évvel kéri. Megteszik a megfelelő intézkedéseket a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra fejlesztése érdekében, illetve annak érdekében, hogy az kompatibilis legyen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból előállított fűtési és hűtési energia hasznosításával, amennyiben az átfogó értékelés olyan lehetőséget tár fel, amelynek hasznai meghaladják költségeit a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés alkalmazása tekintetében. Olyan szakpolitikákat fogadnak el helyi és regionális szinten, amelyek ösztönzik, hogy megfelelően figyelembe vegyék a hatékony fűtési/hűtési rendszerek hasznosításában rejlő potenciált, ideértve az átfogó értékelés során feltárt potenciált is. Engedélyezési kritériumokat és eljárásokat fogadnak el a villamosenergia-termelő létesítmények, ipari létesítmények és távfűtési és távhűtési létesítmények üzemeltetői számára, amelyek biztosítják, hogy a létesítmények szintjén költség-haszon elemzést végezzenek a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, illetve a hulladékhő felhasználása, illetve egy távfűtési és távhűtési hálózathoz való csatlakozás tekintetében, amikor 20 MW bemenő hőteljesítmény feletti létesítmények építését vagy korszerűsítését tervezik, vagy amikor új távfűtési és távhűtési hálózatot terveznek. Az eljárásnak és a kritériumoknak meg kell határozniuk a költség-haszon elemzés elvégzésére vonatkozó kötelezettség alóli mentesség feltételeit is, ha a tagállam úgy dönt, hogy alkalmazza a (6) bekezdés által lehetővé tett mentességet (lásd F. szakasz, 70 74. pont). Az elfogadott eljárás az átfogó értékelés (és az országos költség-haszon elemzés) alapján adott esetben mentességeket fogalmazhat meg (lásd F. szakasz, 76. pont). Az eljárásnak minden esetben tisztáznia kell, hogy a költség-haszon elemzések eredményének végrehajtása alóli eseti mentességet hogyan biztosítják majd a 14. cikk (8) bekezdése értelmében, ha egy tagállam engedélyezi az ilyen mentességeket. Ennek megfelelően az eljárásnak és a kritériumoknak legalább a következőket kell tartalmazniuk: 6 A 2. cikk 42. pontja szerint: hatékony fűtés és hűtés : olyan fűtési és hűtési lehetőség, amely a változtatás nélküli alap-forgatókönyvhöz képest mérhetően csökkenti azt a primerenergia-ráfordítást, amely egy egységnyi energia előállításához szükséges a vonatkozó rendszerhatárokon belül, [ ] költséghatékony módon [ ]. 7 Az energiahatékonyság fogalmát a 2. cikk 2. pontja a következőképpen határozza meg: energiahatékonyság : a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa. 4
i. költség-haszon elemzés elvégzésére irányuló kötelezettség, amikor 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű új létesítményt terveznek vagy jelentősen korszerűsítenek, vagy amikor új távfűtési és távhűtési hálózatot terveznek (a mentesség feltételeit a (4) és adott esetben a (6) bekezdése tartalmazza); ii. a létesítményeknél végzett költség-haszon elemzés módszertana, ideértve a feltételezéseket és az időhorizontot, és eljárása, a IX. melléklet 2. pontjában meghatározott módszertan alapján; iii. annak meghatározása, hogy az átfogó értékelés és az országos költség-haszon elemzés eredményeit hogyan kell figyelembe venni az engedélyezési kritériumokban. 6. Az időrend tekintetében a jogi átültetési intézkedéseket az alábbi határidők szerint kell végrehajtani: a. értesítés a létesítményekre vonatkozó költség-haszon elemzés alóli mentességekről a 14. cikk (6) bekezdése értelmében 2013. december 31-ig; b. a 14. cikk (5) bekezdésében említett létesítmények kötelezése arra, hogy minden alkalommal, amikor új létesítményt terveznek vagy egy létező létesítményt korszerűsítenek, végezzenek költség-haszon elemzést, 2014. június 5-től kezdve; c. értesítés a 14. cikk (1) bekezdésében említett átfogó értékelésről 2015. december 31-ig; d. értesítés az átfogó értékelés naprakésszé tételéről ötévente, ha a Bizottság ezt a határidő lejárta előtt legalább egy évvel kéri. 7. A tagállamoknak a NIF-adatbázis segítségével kell tájékoztatást adniuk az irányelvet a nemzeti jogba átültető jogi rendelkezésekről. A hatékony információátadás biztosítása érdekében a fent említett értesítések továbbítására ugyancsak a NIF-adatbázis használata ajánlott számukra. 8. Ezen útmutató a bizottsági szolgálatok nézeteit ismerteti azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell értelmezni az energiahatékonyságról szóló irányelv idevágó rendelkezéseit. Célja, hogy növelje a jogbiztonságot, de nem hoz létre új szabályokat. Minden esetben az Európai Bíróság feladata, hogy az európai uniós jognak kötelező erejű értelmezést adjon. Ez az útmutató jogilag nem kötelező jellegű. 9. Ezen útmutató célja, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak az energiahatékonyságról szóló irányelv 14. cikkének alkalmazásáról. Az útmutató a Bizottság nézeteit közli, nem módosítja az irányelv joghatásait, és nem érinti a 14. cikk Bíróság által megfogalmazott kötelező erejű értelmezését. B. AZ ÁTFOGÓ ÉRTÉKELÉS 10. A 14. cikk (1) bekezdése értelmében A tagállamok 2015. december 31-ig elvégzik a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés megvalósíthatósági potenciáljának átfogó értékelését, amely értékelés tartalmazza a VIII. mellékletben előírt információkat, és erről értesítik a Bizottságot. 5
11. Az átfogó értékelésnek a IX. melléklet 1. részével összhangban a tagállamok területére kiterjedő, az éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki alkalmazhatóságot is alapul vevő költség-haszon elemzésre kell épülnie 8. 12. Ez a szakasz az átfogó értékelés céljával és a belefoglalandó információkkal foglalkozik. Emellett iránymutatást ad az elvégzésével kapcsolatban. 13. Az átfogó értékelés célja, hogy egyértelmű eredményeket érjen el a fűtés és a hűtés energiahatékonysága érdekében. Az eredményeket bele kell foglalni a Bizottsággal közölt információkba. Ezeket kötelező és opcionális elemek szerint lehet csoportosítani. 14. A kötelezően benyújtandó információk a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben és a hatékony távfűtésben és távhűtésben rejlő potenciálhoz kapcsolódnak, amelyeket az országos költség-haszon elemzés és a tagállamok által a potenciál elérése érdekében tett intézkedések alapján tárnak fel (14. cikk, (2) és (4) bekezdés) 9. Emellett a tagállamok más hatékony fűtési és hűtési rendszerekben rejlő potenciállal, például hatékony egyedi fűtés vagy hűtés biztosítására vonatkozó lehetőségekkel kapcsolatos információkat is feltüntethetnek, amelyek az országos költség-haszon elemzés elvégzése során pozitív alternatív forgatókönyvnek minősülnek 10. 15. A tagállamok dönthetik el, hogy milyen formában fejezik ki a potenciált. A logikus mód az lenne, ha legalább az alábbiakat jeleznék: várható további fűtési és hűtési szükséglet ágazatonként; a további új és korszerűsített termelési kapacitásra vonatkozó potenciál MW-ban kifejezve; a további hő- és villamosenergia-termelés MWh-ban kifejezve. A távfűtés és távhűtés esetében ezeket a kapacitással és termeléssel kapcsolatos adatokat értelemszerűen kell ismertetni és az alábbi mutatókkal kell kiegészíteni: a csövek többlethossza; a hálózatba tartozó új területek; a csatlakoztatott új fogyasztók száma és a kapcsolt termelésből, megújuló forrásokból, hulladékhőből és más szolgáltatási kategóriákból szolgáltatott hő vagy hűtés mennyisége MWh-ban kifejezve 11. A potenciál méretének értékelése érdekében a fent említett adatokat viszonylagosan is ki lehet fejezni, vagyis a kiegészítő kapacitásokat, a termelést és fogyasztást, a csövek hosszúságát és az ellátott területet a bázisév adataihoz hasonlíthatják százalékos arányban, ezáltal növekedést vagy csökkenést jeleznek. 8 A 14. cikk (3) bekezdése szerint: Az (1) bekezdésben említett értékelés céljából a tagállamok a területükre kiterjedő költség-haszon elemzést végeznek az éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki alkalmazhatóságot alapul véve a IX. melléklet 1. részével összhangban. 9 A 14. cikk (1) bekezdése szerint: [elvégzik] a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés megvalósíthatósági potenciáljának átfogó értékelését, amely értékelés tartalmazza a VIII. mellékletben előírt információkat. A 14. cikk (4) bekezdése szerint: Ha az (1) bekezdésben említett értékelés és a (3) bekezdésben említett elemzés alapján olyan lehetőség van nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és/vagy a hatékony távfűtés/távhűtés olyan alkalmazására, ahol a haszon meghaladja a költségeket, a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra fejlesztése érdekében, és/vagy annak érdekében, hogy az kompatibilis legyen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból előállított fűtési- és hűtési energia hasznosításával [ ]. 10 Az országos költség-haszon elemzésnek alkalmasnak kell lennie a fűtési és hűtési szükségleteknek megfelelő, leginkább költséghatékony megoldások azonosítására és végrehajtásuk elősegítésére, és általában a hatékonyság növelésére a fűtésben és hűtésben, ideértve a hatékony egyedi fűtést és hűtést (14. cikk (3) bekezdésének első és második albekezdése és a IX. melléklet 1. részének d) pontja). 11 A kapacitást villamos energia esetében MW e -ben, hő esetében pedig MW th -ban kell kifejezni. A hő és a villamos energia előállítását, és a szolgáltatott fűtés és hűtés mennyiségét villamos energia esetében MWh e - ben, fűtés és hűtés esetében pedig MWH th -ban kell kifejezni. A tagállamok emellett a hőtermelés és -ellátás mennyiségét GJ-ban is megadhatják. 6
16. A tagállamoknak olyan szakpolitikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik azt, hogy helyi és regionális szinten megfelelően figyelembe vegyék a hatékony fűtési/hűtési rendszerek felhasználásában rejlő potenciált, figyelembe véve a helyi és regionális fűtési piacok kialakításának lehetőségét (14. cikk, (2) bekezdés) 12. Az átfogó értékelést a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel és a hatékony távfűtés és távhűtéssel kapcsolatos potenciál mellett e potenciál meghatározására is felhasználhatják. 17. Az átfogó értékelésnek ki kell terjednie a VIII. melléklet a) j) pontjában felsorolt információkra. Tartalmaznia kell a tagállam fűtési és hűtési igényének leírását 13. Előre kell jeleznie ezen igény elkövetkező 10 évben várható változását 14. Tartalmaznia kell egy hőtérképet, amely jelzi a jelentős fűtési és hűtési keresleti és kínálati pontokat 15, valamint a meglévő és tervezett távfűtési/távhűtési infrastruktúrát 16. Az értékelés során meg kell határozni a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel, a lakossági kapcsolt energiatermelő mikroegységekkel, valamint távfűtéssel/távhűtéssel kielégíthető fűtési és hűtési igényeket 17. A fűtési és hűtési igényt alapul véve ezután meg kell határozni a kiegészítő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési potenciált, amely új kapacitások kiépítéséből, a meglévő villamosenergia-termelő és ipari létesítmények korszerűsítéséből; és hulladékhőt termelő más létesítményekből eredhet 18 ; valamint meg kell állapítani a hatékony távfűtési és távhűtési infrastruktúrák fejlesztésének lehetőségét, hogy az kompatibilis legyen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével és a hulladékhőből és megújuló forrásokból származó fűtés és hűtés hasznosításával 19. A meghatározott potenciál alapján az értékelésnek információt kell szolgáltatnia a potenciál elérése érdekében 2020-ig, illetve 2030-ig elfogadható intézkedésekről, stratégiákról és szakpolitikákról 20. Az intézkedések elfogadása csak akkor kötelező, ha az értékelés olyan potenciált tár fel, amelynek hasznai meghaladják a költségeit. Az értékelés során meg kell adni a fűtéshez és hűtéshez nyújtandó esetleges állami támogatási intézkedésekre vonatkozó becsléseket, az elkülönített éves költségvetésre lebontva, ha terveznek ilyen támogatást, valamint az ilyen intézkedések által megtakarított primerenergia mennyiségére vonatkozó becslést 21. Végül pedig az értékelésben meg kell magyarázni és össze kell hasonlítani, hogy az átfogó értékelés keretében meghatározott potenciálok és intézkedések hogyan kapcsolódnak a CHPirányelv értelmében elért potenciálokhoz és haladáshoz. 12 A 14. cikk (2) bekezdése szerint: A tagállamoknak olyan szakpolitikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik azt, hogy helyi és regionális szinten megfelelően vegyék figyelembe a hatékony fűtési/hűtési rendszerek és különösen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést alkalmazó rendszerek felhasználásában rejlő potenciált. Figyelembe kell venni a helyi és regionális fűtési piacok kialakításának lehetőségét. 13 Lásd a VIII. melléklet 1.a) pontját. 14 Lásd a VIII. melléklet 1.b) pontját. 15 Lásd a VIII. melléklet 1.c) pontjának i. és ii. alpontját. 16 Lásd a VIII. melléklet 1.c) pontjának ii. alpontját. 17 Lásd a VIII. melléklet 1.d) pontját. 18 Lásd a VIII. melléklet 1.e) pontját. 19 Lásd a VIII. melléklet 1.f) pontját. 20 Lásd a VIII. melléklet 1.g) pontját és a 14. cikk (4) bekezdését. 21 Lásd a VIII. melléklet 1.i) és j) pontját. 7
18. A tagállamok maguk dönthetik el, hogyan végezzék el az átfogó értékelést, és felhasználhatják az európai vagy nemzeti kezdeményezések keretében már elvégzett értékelések vagy költséghaszon elemzések eredményeit. A következő lépések megtétele lenne logikus: Először meg kell állapítani az ország fűtési és hűtési igényét 22. A fűtési igény leírásának a tényleges, vagyis a mért és ellenőrzött fogyasztási információkhoz kell kapcsolódnia, amelyek a nemzeti és európai energiastatisztikákban és a nemzeti energiamérlegekben szerepelnek. Ezt részletes ágazati és földrajzi bontásban kell megadni, minden esetben legalább olyan részletesen, mint a kapcsolódó európai energiastatisztikákban. Információkat kell tartalmaznia az ipari, szolgáltatási, mezőgazdasági és háztartási szektor fogyasztásáról. A hőigény leírását a legfrissebb adatokra kell alapozni. Mivel a 2015. december 31-i bejelentési határidő idején valószínűleg csak 2013 vonatkozásában állnak majd rendelkezésre hivatalos statisztikai adatok, 2013-at lehet alapértelmezett bázisévként használni az átfogó értékelés céljából készített előrejelzések vonatkozásában. Másodszor, előrejelzést kell készíteni ezen igény elkövetkező 10 évben várható változásáról. Ebben az előrejelzésben figyelembe kell venni a fő gazdasági szektorokra jellemző tendenciákat. Elemezni kell a hőigény ipari ágazatokban várható alakulását, figyelembe véve a hosszabb távú strukturális tendenciákat (például az ipar leépülése vagy az újraiparosítás, vagy a hatékonyság javulása és az új termelési technológiák hatása), valamint a rövidebb távú ciklikus változásokat is. Az épületek hőigényének alakulását különös figyelemben kell részesíteni, ideértve az épületekben végzett például az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv 23 és az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében előírt energiahatékonysági fejlesztések hatásának elemzését. Harmadszor, el kell készíteni az ország térképét legalább az alábbiak megjelölésével: bizonyos fogyasztási vagy termelési értékhatárokat meghaladó fő elosztópontok és keresleti pontok, és a létező és tervezett távfűtési és távhűtési infrastruktúrák. Az értékhatárok a VIII. melléklet 1.c) pontjának i. és iii. alpontjában szerepelnek. A hőigény tekintetében a legalább 30 %-os beépítettségi arányú településeket és városhalmazokat 24, valamint a 20 GWh-t meghaladó teljes éves fűtési/hűtési igényű ipari övezeteket kell feltüntetni a térképen. A termelés tekintetében a 20 GWh-t meghaladó teljes éves villamosenergia-termelést biztosító villamosáram-termelő létesítményeket, a hulladékégető-műveket és a különféle technológiákkal működő kapcsolt energiatermelő létesítményeket is fel kell tüntetni. A térképen a létező és tervezett elosztópontoknak és keresleti pontoknak is szerepelniük kell. Negyedszer, a megállapított hőigény és a hőigényre vonatkozó előrejelzés alapján a tagállamoknak meg kell határozniuk a hőigény azon elemeit, amelyeket műszakilag ki lehet elégíteni nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel, mikroegységekkel és hatékony 22 A hőre és fűtésre való utalásokat a fűtésre/hűtésre való utalásként kell értelmezni. 23 2010/31/EU irányelv az épületek energiahatékonyságáról, HL L 153., 2010.6.18., 13. o. 24 Egy 30 %-os beépítettségű terület jelenleg 2,5 MWh/m lineáris hősűrűségnek felel meg, mivel a jelenlegi konkrét hőigény körülbelül 130 kwh/m 2. Ez az értékhatár azokat a területeket jelzi, ahol a szakirodalom közvetlenül megvalósíthatónak tartja a távfűtést. 2001-ben Franciaországban 31 városban körülbelül 176 olyan városrész volt, ahol a beépítettségi arány meghaladta a 30 %-ot. Ugyanakkor Párizsban 82 városrészben a beépítettségi arány meghaladta a 30 %-ot. (A lineáris hősűrűség az évente értékesített hő és a távfűtési csőrendszer teljes árokhosszúságának hányadosa.) 8
távfűtéssel és távhűtéssel. Ez azt jelenti, hogy meg kell állapítani a maximális vagy műszaki potenciált. Ötödször, a tagállamoknak meg kell határozniuk a műszaki potenciál azon részeit, amelyek gazdaságilag teljesíthetőek nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel (beleértve a lakossági kapcsolt energiatermelő mikroegységeket is), a meglévő termelő és ipari létesítmények korszerűsítése és újak építése révén, a hulladékhő felhasználásával, és olyan távfűtési és távhűtési infrastruktúrák felújítása és építése révén, amelyek megfelelnek a hatékony távfűtés irányelvben meghatározott fogalmának 25. Ennél a potenciálnál a hasznok meghaladják a költségeket. Ez az egyetlen potenciál, amelyet meg kell valósítani (lásd különösen a 14. cikk (3) bekezdését és a IX. mellékletet). Ezt a potenciált gazdasági potenciálnak is lehet nevezni. A gazdasági potenciál meghatározása költség-haszon elemzés nélkül nem lehetséges. Ezért a 14. cikk (3) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy végezzenek költséghaszon elemzést az átfogó értékelés céljából. A költség-haszon elemzéssel az alábbi C. szakasz foglalkozik. Az infrastruktúra energiahatékonysági potenciáljainak meghatározására vonatkozó kötelezettség a VIII. melléklet 1.f) pontjában olvasható, amely szerint [a tagállamok által a 14. cikk (1) bekezdése értelmében meghatározandó potenciál kiterjed a] távfűtési és távhűtési infrastruktúra energiahatékonysági potenciáljára is. Hatodszor, a gazdasági potenciál alapján a tagállamoknak olyan stratégiákat, szakpolitikákat és intézkedéseket kell meghatározniuk, amelyeket 2020-ig és 2030-ig el lehet fogadni. Ennek során, amennyiben költséghatékony potenciált állapítanak meg átfogó értékelésükben, a tagállamoknak figyelembe kell venniük arra vonatkozó kötelezettségüket, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek, amelyek célja hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra kifejlesztése, illetve hogy az kompatibilis legyen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból előállított fűtési és hűtési energia hasznosításával, a 14. cikk (4) bekezdése értelmében. Amennyiben az átfogó értékelés során nem határoznak meg olyan potenciált, amelynek pozitív eredményű a költség-haszon elemzése, a tagállamok nem kötelesek intézkedéseket tenni a 14. cikk (4) bekezdése értelmében. Amennyiben a pozitív eredmény nem elég ahhoz, hogy fedezze a 14. cikk (5) bekezdésében említett létesítményre vonatkozó költség-haszon elemzés elvégzésének adminisztratív költségeit, a tagállamok nem kötelesek a szóban forgó létesítmény tekintetében intézkedéseket tenni; tehetnek azonban más típusú intézkedéseket, amelyek segítségével biztosítható a meghatározott potenciál elérése. A tagállamoknak emellett olyan szakpolitikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik azt, hogy helyi és regionális szinten megfelelően vegyék figyelembe a hatékony fűtési/hűtési rendszerek és különösen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést alkalmazó rendszerek felhasználásában rejlő potenciált, valamint a helyi és regionális fűtési piacok kialakításának lehetőségét a 14. cikk (2) bekezdésében előírtak szerint. 25 Lásd a 2. cikk 41. pontját. 9
19. Emellett, és a 14. cikk (4) bekezdésének második albekezdése alapján, amennyiben a tagállam megállapítja és jelzi a Bizottságnak, hogy az átfogó értékelés az ország néhány vagy teljes területén nem talált költséghatékony potenciált, akkor az érintett régiókban található létesítmények mentesíthetőek a 14. cikk (5) bekezdésében foglalt követelmények teljesítése alól. 20. A 14. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata szerint a tagállamok a 2001/42/EK irányelv alapján elvégzett költség-haszon elemzéseket is felhasználhatják. Ennek az a célja, hogy csökkentse az adminisztratív terhet. Ha a 2001/42/EK irányelv alapján elvégzett környezeti hatásvizsgálat egyenértékű a VIII. és IX. melléklet által előírt elemzéssel, akkor felhasználható az átfogó értékelés céljából. C. AZ ORSZÁGOS SZINTŰ KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS 21. Az átfogó értékelést nem lehet költség-haszon elemzés nélkül végrehajtani. Erre azért van szükség, hogy meghatározzák a gazdasági potenciált, vagyis a fűtési és hűtési igény kielégítésének költséghatékony megoldásait. 22. A 14. cikk (3) bekezdése és a IX. melléklet 1. részének első bekezdése szerint az átfogó értékelés részeként elvégzett országos szintű költség-haszon elemzésnek alkalmasnak kell lennie a fűtési és hűtési igényeknek megfelelő, leginkább erőforrás- és költséghatékony megoldások azonosításának elősegítésére 26, és általában a fűtési és hűtési hatékonyság előmozdítására 27. Segítenie kell a döntéshozatalban, és döntési alapot kell nyújtania a korlátozott erőforrások sorrendjének meghatározásához 28. Eszközt kell biztosítania ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a leginkább költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési lehetőségeket egy adott földrajzi terület számára a fűtés tervezése céljából 29. 23. A 14. cikk (4) bekezdése és a IX. melléklet 1. része határozza meg a költség-haszon elemzés célját és hatókörét. Különböző fűtési és hűtési lehetőségeket határoznak meg, amelyeket meg kell vizsgálni, és módszertani alapelveket állapít meg az elemzés minőségének biztosítására. 24. Az országos szintű költség-haszon elemzés olyan gazdasági elemzés, amelynek minden fontos társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi tényezőre ki kell terjednie 30. A hatások átfogó számbavételén kell alapulnia 31. 26 A 14. cikk (3) bekezdése szerint: A költség-haszon elemzésnek alkalmasnak kell lennie a fűtési és hűtési szükségleteknek megfelelő, leginkább költséghatékony megoldások azonosítására és végrehajtásuk elősegítésére. 27 Ezt az általánosabb utasítást az átfogó értékelés támogatását szolgáló költség-haszon elemzés célja tükrözi. A IX. melléklet 1. részének első bekezdése a következőképpen szól: A fűtés és hűtés hatékonyságának előmozdítását célzó, a 14. cikk (3) bekezdésében említett intézkedésekre vonatkozó költség-haszon elemzés elkészítésének célja az, hogy a korlátozott erőforrások sorrendjének társadalmi szintű minőségi meghatározásához döntési alapot nyújtson. 28 IX. melléklet, 1. rész, első mondat. 29 IX. melléklet, 1. rész, második bekezdés. 30 A 14. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában készített költség-haszon elemzéseknek tartalmazniuk kell egy társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi tényezőkre kiterjedő gazdasági elemzést is. (A IX. melléklet 1. részének harmadik bekezdése) 31 A gazdasági elemzésekben figyelembe kell venni minden vonatkozó gazdasági hatást. (A IX. melléklet 1. részének g) pontja). 10
25. Az átfogó számbavétel elvét azok a követelmények is tükrözik, amelyek szerint a fűtési vagy hűtési lehetőség összes hosszú távú költségét és hasznát értékelni kell 32. Ezért a projektek vagy projektcsoportok földrajzi és rendszerhatárait 33 és időhorizontjait 34 úgy kell meghatározni, hogy az elemzésbe az összes fontos költséget és hasznot belefoglalják. 26. A költség-haszon elemzésnek a tagállamok teljes területére ki kell terjednie 35. Gyakorlatilag végrehajtható több projekt vagy projektcsoport vonatkozásában elvégzett költség-haszon elemzés segítségével is a helyi/regionális értékelés keretében 36. Figyelembe kell vennie az éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki alkalmazhatóságot 37. 27. A költség-haszon elemzést arra kell használni, hogy megállapítsák a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, valamint a hatékony távfűtés/távhűtés tekintetében meglévő potenciált. A megbízható eredmények elérése érdekében azonban az elemzés során figyelembe kell venni és össze kell hasonlítani az alternatív forgatókönyveket, amelyek a hatékony fűtési és hűtési lehetőségek teljes skálájára kiterjednek. Ez abból a követelményből ered, hogy csak a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hatékony távfűtést és távhűtést és a hatékony egyedi fűtő és hűtő kínálati lehetőségeket lehet az alapforgatókönyv alternatívájaként értékelni 38, valamint abból az általánosabb követelményből, amely szerint az elemzésnek alkalmasnak kell lennie a fűtési és hűtési szükségleteknek megfelelő, leginkább erőforrás- és költséghatékony megoldások azonosítására 39. 28. A IX. melléklet 1. része arra kötelezi a tagállamokat, hogy határozzák meg és tegyék közzé a költség-haszon elemzés módszerét. Ez azt jelenti, hogy meg kell határozniuk, hogy ki, hogyan, és milyen feltételezések alapján végzi majd el a költség-haszon elemzést. A tagállamoknak ki kell jelölniük a költség-haszon elemzés elvégzésért felelős illetékes hatóságokat. Biztosítaniuk kell, hogy az elemzés gazdasági és pénzügyi elemzést is tartalmazzon. Ezekkel a feladatokkal megbízhatják a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, vagy akár az egyes létesítmények üzemeltetőit, vagy feloszthatják a feladatokat a különböző szereplők között. Részletesen le kell írniuk a módszereket, a főbb input és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkozó 32 Fel kell becsülni és össze kell hasonlítani a fűtési és hűtési kínálati lehetőségek összes hosszú távú költségét és hasznát. (A IX. melléklet 1. része e) pontjának i. alpontja). 33 A költség-haszon elemzésben a rendelkezésre álló adatok felhasználásával figyelembe kell venni a rendszeren és a földrajzi határon belüli minden rendelkezésre álló kínálati erőforrást, ideértve a villamosenergia-termelő és ipari létesítményekből származó hulladékhőt és a megújuló energiát, valamint a hűtési és fűtési igény terén tapasztalható jellemzőket és irányzatokat. (A IX. melléklet 1. részének b) pontja). Lásd még a IX. melléklet 1. része a) pontjának második mondatát: A földrajzi határ egy alkalmas, jól meghatározott földrajzi területet pl. egy adott térséget vagy városi területet ölel fel, elkerülve ezzel, hogy projektenként szuboptimális megoldásokat válasszanak. 34 Az időhorizontot úgy kell megválasztani, hogy a forgatókönyvekben szereplő valamennyi vonatkozó költséget és hasznot magában foglalja. Például egy gáztüzelésű erőmű esetében a megfelelő időhorizont 25 év lehet, a távfűtési rendszerek esetében 30 év, az olyan fűtőberendezések esetében, mint a kazánok pedig 20 év. (A IX. melléklet 1. része e) pontjának iii. alpontja). 35 A 14. cikk (3) bekezdése szerint: Az [ ] átfogó értékelés céljából a tagállamok a területükre kiterjedő költség-haszon elemzést végeznek az éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki alkalmazhatóságot alapul véve [ ]. 36 A költség-haszon elemzés vagy egy projekt értékelésére vagy pedig projektcsoportra terjed ki egy tágabb helyi, regionális vagy nemzeti értékelés keretében annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani a leginkább költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési lehetőséget egy adott földrajzi terület számára a fűtés tervezése céljából. (A IX. melléklet 1. részének második bekezdése). 37 A 14. cikk (3) bekezdése, lásd fent. 38 A IX. melléklet 1. részének d) pontja. 39 14. cikk (3) bekezdésének második mondata. 11
feltételezéseket, amelyeket az alapforgatókönyv (vagyis referenciaalap) és az alternatív forgatókönyvek kialakításánál használnak fel 40. 29. Ezek a követelmények a IX. melléklet 1. részének utolsó bekezdésében szerepelnek, a következőképpen: A tagállamok kijelölik a 14. cikk szerinti költség-haszon elemzés elvégzésért felelős illetékes hatóságokat. A tagállamok előírhatják az illetékes helyi, regionális és nemzeti hatóságok vagy az egyes létesítmények üzemeltetői számára, hogy készítsenek gazdasági és pénzügyi elemzést. Részletes módszertant és feltételezéseket kell biztosítaniuk e melléklettel összhangban, és meg kell állapítaniuk és nyilvánosságra kell hozniuk a gazdasági elemzésre vonatkozó eljárásokat. 30. A költség-haszon elemzés elkészítésére szolgáló módszer tekintetében a szükséges lépéseket a IX. melléklet 1. része tartalmazza. 31. Az első lépés egy adott projekt vagy projektcsoport rendszer- és földrajzi határainak meghatározása, amely megadja az elemzés hatókörét. 32. Adott földrajzi határon belül figyelembe kell venni minden fontos ellátási erőforrást és a fűtési és hűtési igény terén tapasztalható jellemzőket és irányzatokat, ideértve az aktuális helyzetet és egy kiválasztott időszakban várható jövőbeli tendenciákat. Ez azt jelenti, hogy nem csak a meglévő fűtési és hűtési ellátást kell megvizsgálni, hanem a szóban forgó földrajzi határon belül más energiaáramokat is, vagyis a villamosenergia-termelő és -elosztó létesítményeket, földgázhálózatokat és más primerenergia-ellátási forrásokat, ideértve a megújuló energiát, az ipari energiatermelést és az ipari folyamatokból származó hulladékhőt (hőfelesleg). Csak akkor lehet értékelni, hogy ezeket az energiaáramokat hogyan lehet optimalizálni és hatékonyabbá tenni, ha meghatározták az összes fűtési és hűtési ellátó- és keresleti pontot, és a lehetséges alakulásukra vonatkozó előrejelzéseket; ezen értékelés során először a (további) nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés és távfűtés használatának lehetőségét megvizsgálva, majd ha ezek a társadalmi gazdasági elemzés alapján nem hoznak pozitív eredményt, akkor más hatékony fűtési és hűtési ellátási lehetőségeket, például a hatékony egyedi fűtést és hűtést mérlegelve. Ennek az az oka, hogy a költség-haszon elemzés alapvető célja, hogy megállapítsa a leginkább költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési lehetőséget egy adott földrajzi terület számára a fűtés tervezése céljából 41. Ezért a költséghaszon elemzést olyan átfogó energiarendszer-tervezésnek kell tekinteni, amely az összes fontos műszaki és gazdasági lehetőségre kiterjed. Ezt a IX. melléklet 1. részének b) pontja juttatja kifejezésre. 33. A második lépés az alapforgatókönyv kidolgozása. Az alapforgatókönyvnek be kell mutatnia az aktuális helyzetet és a kiválasztott időszakban várható alakulását, ha az aktuális helyzet paramétereit nem változtatják meg, azaz a szabályozás nélküli vagy referencia-forgatókönyvet. Az alapforgatókönyv legfontosabb eleme, és a sikeres költség-haszon elemzés kulcsa, hogy a lehető legpontosabban írják le a földrajzi határon belüli fűtési és hűtési igényt. A pontos, megbízható és átfogó fűtési és hűtési adatok összegyűjtése kihívást jelenthet, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagállamok jó minőségű költség-haszon elemzést végezhessenek, és megbízható döntési alapot biztosítsanak az átfogó értékeléshez. Ha a költség-haszon elemzés céljából gyűjtött adatokat a VIII. melléklet a) c) pontja alapján előírt információk céljára is felhasználják, nincs szükség a hőtérképnél előírt részletességi szintet 40 IX. melléklet, 1. rész, utolsó bekezdés. 41 A IX. melléklet 1. részének második bekezdése. 12
meghaladó közzétételre, figyelembe véve a bizalmas üzleti adatok megőrzésének szükségességét 42. 34. A harmadik lépés az alternatív forgatókönyvek meghatározása. Ilyenkor a tagállamoknak mérlegelniük kell a fűtés és hűtés hatékonyabbá tételével kapcsolatos lehetőségeket 43. Az irányelv iránymutatást nyújt ahhoz, hogy mit kell vonatkozó alternatívának, vagyis a referenciaalaphoz képest felmerülő valamennyi vonatkozó alternatívának tekinteni. A tagállamoknak először a kapcsolt energiatermelést és a távfűtést/távhűtést kell megvizsgálniuk. A tagállamok csak akkor és annyiban vizsgálhatnak meg más hatékony fűtési és hűtési megoldásokat, például a hatékony egyedi fűtést és hűtést, ha a fent felsoroltak műszaki vagy gazdasági szempontból nem megvalósíthatóak, figyelembe véve egy adott földrajzi határon belüli hosszú távú költségeket és hasznokat 44. Az átfogó értékelés keretében végzett költséghaszon elemzés céljából a tagállamok csak azokat az alternatív forgatókönyveket vehetik figyelembe, amelyek megfelelnek a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, a hatékony távfűtés és távhűtés és a hatékony egyedi fűtés fogalommeghatározásának, és a hatékony fűtés és hűtés általános meghatározásának 45. 35. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés meghatározása megegyezik a CHP-irányelvben olvasható meghatározással. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek legalább 10 %-os primerenergia-megtakarítást kell elérnie a külön hő- és villamosenergia-termelésre vonatkozó referenciaértékekhez képest 46. Az energiahatékonyságról szóló irányelv I. és II. melléklete amely a CHP-irányelv II. és III. mellékletét teljes mértékben magában foglalja tartalmazza azokat a számítási módszereket, amelyekkel megállapítható, hogy mely kapcsolt energiatermelés minősül nagy hatásfokúnak, ideértve annak kiszámítását is, hogy a villamos energia mikor származik kapcsolt energiatermelésből. A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyisége kiszámításának a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv II. mellékletében meghatározott módszerére vonatkozó részletes iránymutatás létrehozásáról szóló 2008/952/EK bizottsági határozat hatályban marad és alkalmazandó az irányelv értelmében 47. A külön hő- és villamosenergia-termeléssel való összehasonlítás céljából a 2011/877/EU bizottsági végrehajtási határozatban megállapított referenciaértékeket kell használni 48. 42 VIII. melléklet, c) pont. 43 A IX. melléklet 1. része d) pontjának utolsó mondata szerint: A referenciaalaphoz képest felmerülő valamennyi vonatkozó alternatívát mérlegelni kell. 44 Ez az átfogó értékelésnek a 14. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelező tartalmából következik. 45 A IX. melléklet 1. része d) pontjának második bekezdése: Kizárólag a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, hatékony távfűtést- vagy hűtést vagy hatékony egyedi fűtő és hűtő kínálati lehetőségeket lehet figyelembe venni a költség-haszon elemzésben a referenciaalaphoz képest kidolgozott alternatív forgatókönyvekként. Lásd még a 2012/27/EU irányelv 2. cikkének 31., 41., 42. és 43. bekezdésében foglalt fogalommeghatározásokat. 46 A 2004/8/EK irányelv III. melléklete a) pontjának második franciabekezdése és a 2012/27/EU irányelv II. melléklete a) pontjának második francia bekezdése. 47 A Bizottság 2008/952/EK határozata a 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének végrehajtására és alkalmazására vonatkozó részletes iránymutatás létrehozásáról, HL L 338., 2008.12.17., 55. o. 48 A Bizottság 2011. december 19-i 2011/877/EU végrehajtási határozata a 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásában a külön hő- és villamosenergia-termelésre vonatkozó egységes hatásfokreferenciaértékek megállapításáról és a 2007/74/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről, HL L 343., 2011.12.23., 91. o. 13
36. Csak az életszerű helyzeteket kell megvizsgálni. Ki lehet zárni azokat a forgatókönyveket, amelyek műszaki vagy pénzügyi okokból vagy az időbeli megszorítások miatt nem megvalósíthatóak, vagy ha szemben állnak a nemzeti jogszabályokkal 49. A pénzügyi és az időbeli megszorítások miatti okoknak összhangban kell lenniük az országos szintű költséghaszon elemzésnek a IX. melléklet 1. részében említett általános elveivel. Ennek megfelelően azokat a forgatókönyveket, amelyek a költség-haszon elemzés során pozitív eredményt érnek el az átfogó társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi elemzés keretében (gazdasági elemzés), nem szabad pénzügyi okokból vagy időbeli megszorítások miatt kizárni, még akkor sem, ha a pénzügyi elemzés során valószínűleg negatív költséghatékonysági eredményt érnének el. 37. Miután létrehozták az alap- és alternatív forgatókönyveket, a tagállamoknak megfelelő időhorizontot kell megállapítaniuk annak érdekében, hogy a költségek és hasznok egyensúlyozása során ne maradjanak ki a társadalom szempontjából fontos költségek. Ez az átfogó jelleg alapelvéből következik, amely szerint a gazdasági elemzésekben figyelembe kell venni minden vonatkozó gazdasági hatást 50, és abból a követelményből, hogy a költség-haszon elemzés pozitív eredményének kiszámítása során fel kell becsülni és össze kell hasonlítani a fűtési és hűtési kínálati lehetőségek összes hosszú távú költségét és hasznát 51. Ezt csak úgy lehet elérni, ha elég hosszú időhorizontot jelölnek ki, amely általában az infrastruktúra egyik elemének vagy az egyik berendezésnek az élettartama lesz. Az időhorizont minden projekt vagy projektcsoport esetében egyedi lesz, de az egyszerűség kedvéért a tagállamok meghatározhatnak tipikus vagy standard élettartamokat a hasonló projektek vonatkozásában. 38. Az irányelv megad néhány példát, így a gáztüzelésű erőművek, a távfűtési rendszer és a fűtési berendezések esetében megfelelő időhorizontot 52. A tagállamok ettől eltérő, hosszabb vagy rövidebb élettartamokat is meghatározhatnak, ha ez műszaki vagy gazdasági okokból indokolt, vagy ha a társadalom számára fennálló költségekre és hasznokra is ki kell terjednie. A IX. melléklet 1. része e) pontjának iii. alpontjában megadott példákból látszik, hogy a megfelelő időhorizontot nem szabad összetéveszteni a megtérülési időszakkal. A hatékony fűtéssel és hűtéssel ideértve a hatékony egyedi fűtést és hűtést is kapcsolatos forgatókönyvek vizsgálata során a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az elosztáshoz szükséges energia költségét is figyelembe kell venni a költség-haszon számításoknál, a 2. cikk 42. és 43. pontja értelmében 53. 49 A IX. melléklet 1. részének d) pontja szerint: A referenciaalaphoz képest felmerülő valamennyi vonatkozó alternatívát mérlegelni kell. A technikai, pénzügyi okokból, a nemzeti szabályok vagy az időbeli megszorítások miatt nem megvalósítható forgatókönyveket a költség-haszon elemzés korai szakaszában ki lehet zárni, ha ez körültekintő, pontos és jól dokumentált megfontolások alapján indokolt. 50 IX. melléklet, 1. rész, d) pont. 51 IX. melléklet, 1 rész, e) pont és i. alpont. 52 IX. melléklet, 1. rész, e) pont, iii. alpont. 53 A hatékony fűtés és hűtés 2. cikk 42. pontjában megadott meghatározása a következő: hatékony fűtés és hűtés : olyan fűtési és hűtési lehetőség, amely a változtatás nélküli alap-forgatókönyvhöz képest mérhetően csökkenti azt a primerenergia-ráfordítást, amely egy egységnyi energia előállításához szükséges a vonatkozó rendszerhatárokon belül, továbbá erre az ezen irányelvben említett költség-haszon elemzés alapján költséghatékony módon kerül sor, figyelembe véve a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az elosztáshoz szükséges energiát is. A hatékony egyedi fűtés és hűtés 2. cikk 43. pontjában megadott meghatározása a következő: hatékony egyedi fűtés és hűtés : a fűtés és hűtés biztosításának olyan egyéni lehetősége, amely a hatékony távfűtéshez/távhűtéshez képest mérhetően csökkenti azt a nem megújuló forrásból származó primerenergiaráfordítást, amely egy egységnyi energia előállításához szükséges a vonatkozó rendszerhatárokon belül vagy ugyanakkora nem megújuló forrásból származó primerenergia-ráfordítást igényel alacsonyabb költségek mellett, figyelembe véve a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az elosztáshoz szükséges energiát is. 14
39. Az értékelés kritériumának a nettó jelenértéknek kell lennie 54. Ez nem jelenti azt, hogy a tagállamok nem használhatnak más értékelési módszereket. Viszont minden értékelt projektet és forgatókönyvet legalább a nettó jelenérték kritérium alapján kell értékelni és összehasonlítani. 40. A nettó jelenérték szerinti elemzés bemeneti adatai a pénzegységekben kifejezett költségek és hasznok. Ezeket a költségeket és hasznokat megfelelő diszkontrátával kell csökkenteni. A nullánál magasabb nettó jelenérték pozitív eredménnyel záruló költség-haszon elemzésre vagy a költségeket meghaladó haszonra utal, míg a negatív nettó jelenértékű projektek a hasznokat meghaladó költségeket generálnának. 41. A gazdasági elemzéshez a tagállamoknak átfogó listát kell készíteniük azon input és output tényezőkről és költségekről és hasznokról, amelyeket a számításokban figyelembe kell venni. A IX. melléklet 1. részének g) pontja tartalmaz egy nem kimerítő listát. A tagállamoknak a számításokhoz tényleges árinformációkat kell használniuk. Előre kell jelezniük, hogy ezek az árak hogyan alakulnának a kiválasztott időszakban, és árakkal kapcsolatos feltételezéseket kell megfogalmazniuk 55. Mivel a költség-haszon elemzés gazdasági elemzésnek minősül, a projekt összes hosszú távú hatását ideértve az externáliákat is a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni. Erről a IX. melléklet 1. része f) pontjának iv. alpontja rendelkezik: A gazdasági elemzésben alkalmazott áraknak tükrözniük kell a valós társadalmi-gazdasági költségeket és hasznokat, valamint a lehetséges mértékben magukban kell foglalniuk az olyan külső költségeket is, mint például a környezeti és egészségügyi hatások, például ha létezik vonatkozó piaci ár, vagy az már szerepel egy európai vagy nemzeti jogszabályban. Adódnak majd olyan költségek és hasznok, amelyeknek nincs piaca vagy a piac még nem valósult meg, ezért az ár nem türközi a valós társadalmi értéket 56. Amennyiben nem állnak rendelkezésre piaci árak, és az európai vagy nemzeti szabályozás nem nyújt iránymutatást a szóban forgó külső költségről, a tagállamok lehetőség szerint becsléseket adnak meg, amelyek egy értéket rendelnek a társadalom számára fennálló költségekhez vagy hasznokhoz ez azonban nem kötelező. Ezeknek a becsléseknek a vonatkozó és elfogadott gazdasági elméletekre kell épülniük, kifejezve a gazdasági és természetes erőforrások különböző felhasználási módjaihoz kapcsolódó társadalmi szintű kompromisszumokat. A társadalmi hasznokat például a kinyilvánított vagy feltárt preferenciák általánosan elfogadott módszere alapján lehet megbecsülni, míg a költségeket alternatív költségként lehet meghatározni: ez azt az értéket jelenti, amelyet az erőforrások a legjobb alternatív felhasználás során képviseltek volna. Amennyiben van piaci ár, de az nem tükrözi a valós társadalmi költségeket, a tagállamok használhatnak korrekciós tényezőket, például adóztatást, amennyiben ezek hatással vannak a piaci szereplők döntéseire, és nem csak belső átcsoportosítások. 42. Az irányelv konkrétan olyan tényezőként említi a hálózati hatásokat, amelyeket bele lehet foglalni a költség-haszon elemzésbe 57. Például egy olyan korszerűsített erőmű, amelyet 54 IX. melléklet, 1. rész, e) pont, ii. alpont. 55 A tagállamoknak a költség-haszon elemzések céljára feltételezéseket kell benyújtaniuk, amelyek a főbb input és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkoznak. IX. melléklet, 1 rész, f) pont, i. alpont. 56 A gazdasági elemzésben alkalmazott áraknak tükrözniük kell a valós társadalmi-gazdasági költségeket és hasznokat, valamint a lehetséges mértékben magukban kell foglalniuk az olyan külső költségeket is, mint például a környezeti és egészségügyi hatások, például ha létezik vonatkozó piaci ár, vagy az már szerepel egy európai vagy nemzeti jogszabályban. (IX. melléklet, 1. rész, f) pont, iv. alpont). 57 A tagállamok a döntéshozatal során mérlegelhetik és figyelembe vehetik a költségeket és az energiaellátás megnövekedett rugalmasságából és a villamosenergia-hálózatok optimálisabb működéséből eredő energiamegtakarítást az elemzett forgatókönyvekben, beleértve a csökkentett infrastrukturális beruházásokból 15
távfűtés céljából kapcsolt energiatermelő létesítménnyé alakítanak át, és amely fűtéssel és villamos energiával látja el a közeli fogyasztókat, miközben egyensúlyozási szolgáltatásokat nyújt a hálózatüzemeltetőknek, csökkentheti a villamosenergia-hálózatokban és a villamosenergia-termelésben felmerülő üzemeltetési és beruházási költségeket, mivel enyhíti a villamosenergia-hálózatokban előforduló szűk keresztmetszeteket, csökkenti a hálózat bővítésére irányuló igényt, és csökkenti a csúcsterhelésre történő termelés kapacitására és a tartalékenergia-termelési kapacitásra vonatkozó igényt stb.; egy csak villamosenergia-termelő erőműbe való alternatív zöldmezős beruházás további költségekkel járna a villamosenergiahálózatok kiépítése vagy megerősítése tekintetében, a hosszabb szállítási távolságok miatti magasabb hálózati veszteségek és ugyanolyan mennyiségű hő külön előállításának magasabb költségei miatt, amely egyébként a villamosenergia-termelés melléktermékeként is rendelkezésre állt volna. Figyelembe kell venni a magasabb hálózatterhelésből eredő potenciálisan magasabb hálózati veszteségeket, még ha szezonális jellegűek is, és bizonyos egyedi fűtési megoldások (pl. az elektromos fűtés, vagy a hőszivattyúk használatának megnövekedése) következményei. Ezért a villamosenergia- és más hálózatok hatását figyelembe kell venni az alap- és az alternatív forgatókönyvekben a hálózati hatékonyságról szóló 15. cikk követelményeinek megfelelően. 43. A tagállamoknak emellett meg kell határozniuk a számításokban alkalmazandó diszkontrátát is 58. Ha a számításhoz a diszkontrátát használják, figyelembe kell venniük az európai és nemzeti iránymutatásokat és az Európai Központi Bank által szolgáltatott adatokat 59. 44. Az elemzés során érzékenységi elemzést is kell végezni, a legfontosabb tényezőkben tapasztalható eltérések, például a fűtési és hűtési igény alakulására vonatkozó különböző forgatókönyvek, eltérő diszkontráták, különböző energiaárak, és a többi fontos ráfordítási és értékesítési árakban tapasztalt változások hatásának értékelése érdekében 60. D. A LÉTESÍTMÉNYEK SZINTJÉN VÉGZETT KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS 45. A 14. cikk egyik legfontosabb követelménye, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az (5) bekezdés a) d) pontjában felsorolt villamosenergia-termelő létesítmények, ipari létesítmények és távfűtési/távhűtési létesítmények üzemeltetői költség-haszon elemzést végezzenek, amikor új, 20 MW-ot meghaladó hőteljesítményű energiatermelési kapacitás építését vagy jelentős korszerűsítését tervezik, hogy értékeljék a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés használatának, a hulladékhő visszanyerésének és távfűtési/távhűtési hálózathoz való csatlakozásnak a költséghatékonyságát. Az ilyen létesítményekre vonatkozó engedélyezési kritériumoknál figyelembe kell venni a költség-haszon elemzés eredményeit a 14. cikk (7) bekezdése értelmében. A IX. melléklet 2. része meghatározza a létesítmények szintjén végzett költség-haszon elemzésekre vonatkozó alapelveket, amely elemzések információt szolgáltatnak a 14. cikk (5) és (7) bekezdésében említett intézkedésekhez. 46. A létesítmények esetében a 14. cikk (5) bekezdése alkalmazásában készített költség-haszon elemzéseknek tartalmazniuk kell egy, [ ] a tényleges pénzforgalmi tranzakciókat tükröző adódóan elkerült költségeket és az így nyert megtakarításokat. (IX. melléklet, 1. rész, g) pont, második bekezdés.) 58 A tagállamoknak a költség-haszon elemzések céljára feltételezéseket kell benyújtaniuk, amelyek a főbb input és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkoznak. (IX. melléklet, 1 rész, f) pont, i. alpont). 59 IX. melléklet, 1. rész, f) pont, ii. alpont. 60 IX. melléklet, 1. rész, h) pont. 16