A HÁZASTÁRSAK RENDELKEZÉSI JOGÁBÓL EREDŐ FELELŐSSÉGI KÉRDÉSEK * KRISTON EDIT

Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXV (2017), pp. 325 337. A HÁZASTÁRSAK RENDELKEZÉSI JOGÁBÓL EREDŐ FELELŐSSÉGI KÉRDÉSEK * KRISTON EDIT A házastársak vagyoni viszonyai sokfélék lehetnek és sok egyéb jogviszonyhoz kapcsolódhatnak. Olyan szövevényes rendszert alkotnak, amelyben nemcsak a házasfelek, de akár kívülálló, harmadik személyek is érintetté válhatnak. A házastársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer hazánkban jelenleg a házastársi vagyonközösség. A 2013. évi V. törvény elfogadásával a jogalkotó számos korábbi megoldást megőrzött a vagyonjogi szabályozást illetően, viszont a rendelkezési joggal új elemeket is beépített az elkészült joganyagba. A legkiemelkedőbbek ezek közül, hogy különválasztja a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban történő rendelkezések szabályait, és mindkét időszakban elszeparálja egymástól a közös lakást magába foglaló ingatlan, a gazdasági társaságba bevitt közös vagyon és a vagyonközösséghez tartozó egyéb tárgyak feletti rendelkezés normáit. Jelen tanulmány célja a rendelkezési jog és annak megsértéséből eredő felelősségi kérdések átfogó vizsgálata. Kulcsszavak: házasság, családjog, rendelkezési jog, felelősség The property relations between spouses are complex and they can connect to other relations. It is a complex system, in which not only the spouses, but also external, third persons can become affected. In Hungary the legal property law system is the marital community of property. The legislator kept some solutions of the previous regulation, but there are lots of new elements. The most important changes are, that the legislator separate the rules: it is different if the spouses are living together under the marriage and if the matrimonial relationship is terminated but they cannot separate their property. Over and above there are special rules for their common home and contribution to company capital. The aim of this study is to examine entirely the liability questions of the right of dispositions and its infringement. Keywords: marriage, family law, right of disposition, liability BEVEZETÉS A házastársak vagyoni viszonyainak komplex rendszerében kiemelt jelentősége van az őket megillető rendelkezési jog gyakorlásának. Az idők folyamán a házastársak rendelkezési jogát érintő szabályozás számos változáson ment keresztül, * Jelen tanulmány az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg. Dr. Kriston Edit PhD-hallgató, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Intézeti Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros jogedit@uni-miskolc.hu

326 Kriston Edit amelyekről elmondhatjuk, hogy mindig az alkalmazandó vagyonjogi rendszer sajátosságaihoz igazodtak. A házastársak belső viszonyában alkalmazható vagyonjogi rendszerek több típusba sorolhatók. Egyfelől vannak olyan szabályozások, amelyek a házastársak vagyoni függetlenségének fenntartását támogatják elsősorban, azaz a vagyon-elkülönítés képezi ezek alapját. A másik véglet a vagyonösszesítés, mely alapján a házastársak teljes vagyona összeolvad, egységet képez. A két szélsőséges rendszer között találjuk azokat a vagyonjogi megoldásokat, amelyek e kettő kombinálásból jöttek létre, részben a felek vagyon-elkülönítésén alapulnak (ami elsősorban a különvagyonban realizálódik), részben pedig házastársi közös vagyon is keletkezik (ilyen lesz például a hatályos magyar szabályozás házastársi vagyonközösségébe tartozó közös vagyon, vagy akár a közszerzemény) 1. A házastársak vagyonának másik fontos jellemzője a dinamizmus, azaz, hogy a vagyontömeg mind mennyiségében, mind összetételében folyamatosan változik. Ezt a dinamizmust elsősorban a rendelkezési jog gyakorlása valósítja meg, hiszen a különböző szerzési és egyéb jogügyletek által változik a felek vagyona. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a jogalkotó szabályozza ezt a kérdéskört. Ez a szabályozás az idő folyamán valamennyi családjogi szabályozásban helyet kapott. A rendelkezési jogkör azonban felelősséggel is jár, hiszen a választott vagyonjogi rendszernek megfelelően eltérően gyakorolható ez a jog. A vagyonelkülönítésben a függetlenségből adódóan az önálló rendelkezési jog valósul meg, míg egy vagyonösszesítésnél a felek közös döntése alapozhatja meg elsősorban a vagyonelemek sorsát. A rendelkezési jog azonban a gyakorlatban számos esetben csorbát szenved, és ezáltal mind a házastársak belső viszonyában, mind a külső szerződő partnerrel szemben kár keletkezik. A joganyagunk ezen károk rendezése tekintetében számos megoldást biztosított az idők folyamán, igazodva a felek által választott vagyonjogi rendszer sajátosságaihoz. Jelen tanulmány célja ezen jogfejlődés átfogó bemutatása, valamint a hatályos szabályanyag elemző vizsgálata. Ennek érdekében három nagyobb részre bontva kívánom bemutatni a házastársakat megillető rendelkezési jog, valamint e jog gyakorlásából eredő felelősségi kérdések alakulását. Egyfelől az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) előtti időszakot vizsgálom, majd ezt követően a Csjt. szabályanyagával és a hozzákapcsolódó bírói gyakorlattal foglalkozom, végezetül a jelenleg hatályos szabályozást kívánom vizsgálat tárgyává tenni. 1. A RENDELKEZÉSI JOG ÉS AZ EBBŐL EREDŐ FELELŐSSÉG KÉRDÉSE A CSJT. ELŐTT A Csjt. megjelenése előtt a családjogi szabályozás a rendi társadalom berendezkedéséhez igazodott, így az eltérő társadalmi osztályokban különböző szabályozás és bírói gyakorlat alakult ki. Szladits szavaival élve: A magyar házassági vagyonjog, 1 Lásd részletesebben: BARZÓ Tímea: A magyar családi jog szabályozásának fejlődéstörténete. In: A civilisztika fejlődéstörténete. (Szerk.: MISKOLCZI BODNÁR Péter) Doktori Tankönyvek, a Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának Kiadványsorozata, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2006, 11 46.

A házastársak rendelkezési jogából eredő felelősségi kérdések 327 értve ezzel a nem-nemesek jogát, a melylyel a nemzet zöme él, két látszólag ellentétes alapgondolatnak: a vagyonelkülönzésnek és a vagyonösszesítésnek szerencsés vegyüléke. 2 A társadalom magasabb rétegeiben ugyanis a teljes vagyonelkülönítés volt a domináns rendszer, míg a nagyobb létszámot képviselő alsóbb társadalmi osztályokban a közszerzeményi rendszer alkalmazására került sor. A téma szempontjából ez utóbbi jogintézmény az, mely már akkoriban is problémákat vetett fel, hiszen egy igen sajátos vagyonjogi megoldás. A jogirodalomban nem alakult ki egységes álláspont már a közszerzemény jogi természetét illetően sem. Voltak, akik arra helyezték a hangsúlyt, hogy a házastársak között a házasság ideje alatt speciális tulajdonközösség jött létre. Minden, amit a házastársak a házasságkötést követően szereztek, az a közszerzeményt gyarapította. Ez a reálszerzés elvén alapuló megközelítés. Az 1848 előtti jogunk ezt tükrözte ugyanis, mert mind a Tripartitum, mind a későbbi törvények deklarálták a dologi hatályú szerzést. 3 Az ítélkezési gyakorlat is ehhez igazodott, sőt még a későbbiekben is elég hosszú ideig vallotta követendőnek ezt a felfogást. 4 Kolosváry szerint közszerzemény alatt azt a vagyont értjük, melyet törvényesen egybekelt házastársak, akár külön-külön, akár együttesen szereztek, a házasságkötés napjától kezdve mindaddig, míg közöttük a házasegyüttélés tart 5. A másik nézet az értéktöbbleti elven alapuló közszerzemény. E szerint a szerzeményi részesedés kötelmi követelés, ami a házasság megszűnésekor érvényesíthető, és azon többlet fele részének kiadására vonatkozik, amellyel a házasság megszűnésekor meglévő vagyon a házasságkötéskor meglévő vagyont meghaladja. 6 A Magánjogi Törvényjavaslatban is ennek érvényre juttatását találjuk: A házasság megkötésével a házastársak között a házasság idejére szerzeményi közösség keletkezik, amelynél fogva a házasság megszüntekor mindegyik házastársat kölcsönösen 2 SZLADITS Károly: A közszerzeményi vitához. Jogtudományi Közlöny, 1929/18, 164. 3 A Tripartitum III. részének 29. cím 2. -a szerint a feleség abban a vagyonban, melyet férje a házasság tartama alatt szerint, mindig részessé és osztályossá válik, majd később az 1622. évi LXVII. törvénycikk 3. -a különbséget tesz egyszerű és közös szerző özvegy között, végül az 1840. évi VIII. törvénycikk 8. -a rögzíti, hogy a házasság alatti közszerzemények a jobbágyok között mindegyik házastársat egyformán illetvén, azokról egyik ugy mint másik, felerészben szabadon rendelkezhetik ; ÁDOR Zoltán: A közszerzemény. Doktori értekezés a magyar magánjog köréből, 21 22. https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/111797/a2722.pdf?sequence=1&is Allowed=y Utolsó megtekintés: 2017. március 24. 4 A házastárs közszerzeményi joga alapján a tulajdonközösség megszüntetését követelheti, mert a közszerző felet illetve örökösét közszerzeményi vagyonra vonatkozó tulajdonjog illetvén meg, a közszerzeményi vagyonnak felerészét természetben követelheti s amennyiben a közszerzeményt képező valamely vagyontárgy természetben nem osztható meg, a tulajdonközösség szabályának megfelelően követelheti a tulajdonközösségnek árverés utján leendő megszüntetését. C.4499/1922 számú határozat 5 KOLOSVÁRY Bálint: Magánjog Vezérfonal a magyar magánjogból tartott egyetemi előadásokhoz. A Studium kiadása, Budapest, 1927, 347. 6 ÖSTÖR András: Néhány szó a közszerzemény fogalmáról. Közjegyzők Közlönye, 1940/11, 225 226.

328 Kriston Edit fele része illeti annak, ami vagyonukban közszerzemény. Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely mindegyik házastársnak a szerzeményi közösség megszüntekor meglévő vagyonában különvagyonának és az adósságoknak levonása után fennmarad. 7 Egységes azonban az álláspont a tekintetben, hogy a házastársak teljes vagyonának két alvagyonból kell összeállnia: a különvagyonokból és a közszerzeményből. 8 A különvagyonok feletti rendelkezés teljes mértékben önálló volt, hiszen az a férj vagy feleség külön tulajdonát képezte. A közszerzemény feletti rendelkezés azonban már nem volt ilyen egyszerű. A Királyi Curia ítélkezési gyakorlata egységes volt a tekintetben, hogy a házasság alatt szerzett vagyontárgyak vonatkozásában a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illette, aki az adott dolgot megszerezte. 9 Ehhez igazodva foglalt állást a jogalkotó a Magánjogi Törvényjavaslat esetében is, ahol kimondta, hogy az a tény, hogy egy adott vagyontárgy a házasság megszűnésekor a közszerzeményi igény kielégítéseként melyik házastárs tulajdona lesz, nem akadályozhatja a feleket a szabad rendelkezési jog gyakorlásában. 10 A Magánjogi Törvényjavaslat megoldása számos értelmezési problémát vetett fel, elsősorban amiatt, hogy a közszerzeményi igényt, egyfajta lebegő igényként 11 tekintették, ami csak a házasság megszűnésekor realizálódik. A fentiekre tekintettel ugyanis adja magát a kérdés, hogy miként gyakorolható a rendelkezés joga azon vagyontárgyak felett, amelyek a házastársak tényleges együttes szerzeményeként kerültek a vagyonukba, például ha közösen vásároltak egy ingatlant. Az uralkodó szemlélet alapján és ismételten utalva a társadalmi berendezkedés mai viszonyokhoz képest eltérő voltára a férj főszerzői minősége került előtérbe, így a rendelkezési jog elsősorban őt illette. 12 Akadt azonban olyan nézet is ez azonban inkább a közszerzemény, mint tulajdoni igény koncepcióhoz kapcsolódik mely szerint a házastársak a közszerzemény egésze felett csak közösen rendelkezhetnek, de az őket megillető hányadrészről akár önállóan is. 13 A gyakorlatban inkább a férj főszerzői minősége érvényesült, azonban egyre 7 Magánjogi Törvényjavaslat 140. 8 MARKÓ István: Közszerzemény? Jogtudományi Közlöny, 1948/III, 258. 9 MESZLÉNYI Artúr: Magyar Magánjog. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1931, 638 639. 10 Magánjogi Törvényjavaslat 149. : Hogy a házastárs vagyonába tartozó valamely vagyontárgy a közszerzemény megállapításakor miképen fog számításba esni, az a házasság ideje alatt a házastársat élők között a szabad rendelkezésben nem korlátozza, és nem zárja ki azt, hogy a hitelezői vagyontárgyat végrehajtás alá vonhassák. 11 ÁDOR Zoltán: A közszerzemény. Doktori értekezés a magyar magánjog köréből, 36. 12 Az ítélkezési gyakorlat számos alkalommal támasztotta alá ezt: A házasság alatti szerzemény felett a férjnek van rendelkezési joga C.1907/3215. A közös ingatlan kezelése iránti jog, valamint annak termése felett a rendelkezési jog, a házasság tartama alatt mindaddig, míg a tulajdonközösségi viszony fennáll, a férjet illeti meg. C.1901/100. M.XII. 13 HERCZEG Mihály: A házassági vagyonjog Magyarországban. VI. Közszerzemény. Jogtudományi Közlöny, 1873/20, 144.

A házastársak rendelkezési jogából eredő felelősségi kérdések 329 többször fordult elő, hogy a férj kizárólagos rendelkezési joga korlátozás alá került. A Curia többször is kimondta ugyanis, hogy a házasság alatt közösen szerzett vagyon kezelése és a rendelkezés a férjet illeti, viszont nem terjedhet addig, hogy a férj jogosítva legyen a közösen szerzett vagyont közszerző házastársa beleegyezése nélkül elajándékozni. 14 A férjet megillető kizárólagos rendelkezési jog 15 fontos jellemzője, hogy az csak a házasság fennállása alatt minősült jogszerűnek, így ekkor a közszerzeményben beálló hiányokért a rendelkező házastárs egyéb vagyonával csak akkor felelt, ha eltékozolta a másik fél közszerzeményi részét is vagy elajándékozta azt. Nem volt azonban rendezett a jogi helyzet olyan esetekben, ha a felek között megszűnt a házasság és külön éltek, de a közszerzeményt még nem osztották meg. Egyes álláspontok szerint ekkor is fennmaradt a férj kizárólagos rendelkezési joga, hiszen ő kezelte a vagyont, ezáltal az ő birtokában maradhattak a vagyontárgyak. A felelőssége azonban nagyobb lett, mert a helytelen rendelkezésből eredő károk kompenzációjaként akár saját különvagyonából is pótolni volt köteles a feleség közszerzeményi részesedését. 16 A közszerzeményi rendszer, mint választható alternatív vagyonjogi rendszer a hatályos jogunknak is részét képezi, hiszen a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben ennek alkalmazását is kiköthetik. Mindazonáltal a részletszabályok száma rendkívül kevés, mely egyfelől érthető, hiszen a jogalkotó a házastársak szerződési szabadságát kívánja érvényre juttatni. Azonban e részletszabályok az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerére is jelentőst hatást gyakorolnak mai magyar jogunkban, ami ezen kidolgozatlanság miatt számos gyakorlati kérdést vethet fel, melyek megválaszolására az általam előbbiekben ismertetett elemek megfelelő kiindulási alapként szolgálhatnak. 2. A RENDELKEZÉSI JOG ÉS AZ EBBŐL EREDŐ FELELŐSSÉG A CSJT.-BEN A Csjt. alapvető koncepcionális változásokat hozott a házastársak vagyoni viszonyait illetően 17. Elsősorban deklarálta, hogy a házastársak osztatlan közös vagyonát képezi mindaz, amit a felek a házassági életközösség fennállása alatt akár közösen, Megjegyzendő, hogy Herczeg itt a tulajdoni eszmei hányadról való rendelkezést említi, nem pedig az egyes vagyontárgyak feletti döntést, hiszen a házasság fennállása alatt nem tudható, hogy egy adott vagyontárgy melyik házastárs közszerzeményi igényéhez tartozik. 14 C. 1900/134.026., C. 1900/4026. 15 Lásd részletesebben: BARZÓ Tímea: A közszerzeményi rendszer sajátosságai a századforduló házassági vagyonjogában. In: Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai. (Szerk. BRAGYOVA András SZABÓ Miklós) A Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Kiadványsorozata, Tomus 15/1, Miskolc, 2014, 47 67. 16 SÁNDORFALVI PAP István: Hozzászólásaim a Magánjogi Törvénykönyv javaslatához a Magyar Jogászegyletben. Jogtudományi Közlöny, 1929/18, 170. 17 Lásd részletesebben: BARZÓ Tímea: A magyar családjog múltja, jelene és jövője. 1. Rész: A házassági jog és a házassági vagyonjog fejlődésének rövid történeti bemutatása. Családi Jog, 2006/1, 1 10.

330 Kriston Edit akár külön-külön szereztek 18. Ez alól csak a házastársak különvagyona képezett kivételt, az megtartotta önálló jellegét. A törvényes vagyonjogi rendszer tehát ekkor már a házastársi vagyonközösség volt, melyben a rendelkezési jog gyakorlása is másképp került rendezésre, mint a korábbiakban. A házastársak különvagyonára a klasszikus dologi jogi értelemben vett rendelkezés volt az irányadó, azaz annak minden elemével teljesen szabadon, korlátozásmentesen rendelkezhettek a felek. E szabad rendelkezési jog azonban mégsem érvényesülhetett teljesen a családok belső viszonyaiban, ugyanis a Csjt. a házastársak kötelezettségévé tette, hogy ha a közös vagyonuk nem fedezi a családi élettel összefüggő főbb kiadásokat (így például a háztartás vagy a gyermeknevelés költségeit), akkor azt a külön vagyonuk terhére is kötelesek biztosítani a felek. Egyebekben ténylegesen érvényesült a szabad rendelkezési joguk. Más a helyzet azonban a közös vagyont illetően. A házastársak rendelkezési joga ugyanis sokkal tágabban értelmezendő volt, mint az 1959-es Ptk. 112. -ában megfogalmazott rendelkezési jog, nemcsak a dolog birtoklását, használatát stb. foglalta magába, hanem például a közös vagyont érintő egyéb jogokról történő rendelkezést is (akár egy követelés engedményezése, jogról való lemondás). 19 A joggyakorlat azonban következetes maradt abban a kérdésben, hogy nem tekintette a házastársakra vonatkozó speciális rendelkezési jog alá esőnek azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyek a közös vagyont érintik és a közös vagyonra nézve előnnyel járnak vagy károsodástól óvják meg azt, viszont nem jelentik annak átruházását, megterhelését, birtoklását stb. 20 A Csjt. a rendelkezési jog speciális szabályai között a házastársak közös egyetértését vette alapul, így ahhoz, hogy valamelyik házastárs a közös vagyon tárgyaival, értékeivel rendelkezhessen, a másik házastárs hozzájárulására volt szükség. Ez a megoldás a házastársak belső viszonyában megfelelő jogbiztonságot teremtett, viszont kifelé, harmadik személyek irányába igencsak megnehezítette az ügyletkötést, hiszen gyakran csak az egyik házastárs vett részt ezen jogügyletekben. 21 Ez a szabály a Csjt. hatályba lépésekor csak a vagyonközösség fennállása alatt volt irányadó, ám az 1974. évi I. törvény kiegészítette ezt azzal, hogy ezen szabályok a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban is alkalmazandóak. A fentebb említett probléma kiküszöbölésére találkozhattunk azzal a szabállyal, hogy a házastárs ügylethez való hozzájárulása nincs alakszerűséghez kötve, megtehető szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással is 22. A másik könnyítő tényező a vélelmezett beleegyezés intézménye volt, mely alapján az egyik házastárs által lebonyolított ügyletet a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kellett tekinteni, ha 18 Csjt. 27. 19 KŐRÖS András: A házastársak közös rendelkezési joga és e jog megsértésének jogkövetkezményei. Családjog, 2011/2, 2. 20 KŐRÖS András: A családjog kézikönyve. HVG-Orac Kiadó, Budapest, 1995, 172. 21 PAP Tibor: Magyar Családjog. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979, 194. 22 Csjt. 30. (5) bekezdés

A házastársak rendelkezési jogából eredő felelősségi kérdések 331 az ügylet visszterhes volt, 23 az ügyletet a vagyonközösség fennállása alatt kötötték, az ügyletkötő harmadik személy nem tudott és a körülményekből tudnia sem kellett róla, hogy az ügyletben részt nem vevő házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Szigorúbb volt ez a szabály a mindennapi élet szükségleteit fedező ügyletek esetén, ott ugyanis csak akkor hivatkozhatott a másik fél a hozzájárulásának hiányára, ha az ügylet ellen a harmadik személlyel szemben kifejezetten tiltakozott. 24 A szabályozás szempontjából szintén problémát vetett fel az ingatlannyilvántartáson kívül tulajdont szerző házastárs helyzete. Sokszor ugyanis előfordult, hogy a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt szereztek ingatlan, viszont az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként csak egyikük került feltüntetésre. Ez a tény azonban nem érintette a másik házastárs tulajdoni jogosultságát. Ha azonban az ingatlant szerző és a nyilvántartásban szereplő házasfél már önállóan rendelkezett az adott ingatlannal, akkor ezzel sértette a másik fél jogait. Emellett a közhitelesség elvéből adódóan a nyilvántartás hitelesen tanúsítja a bejegyzett jogok és adatok fennállását, így nem volt elvárható a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik féltől, hogy tudjon a nyilvántartásban nem szereplő házastárs tulajdonjogáról. A joggyakorlat számos módon igyekezett feloldani ezt a problémát, és megoldást találni a rendelkezési jog megsértésének jogkövetkezményeit illetően. Az egyik álláspont alapján az eredeti állapot helyreállítását kellett alkalmazni, tekintet nélkül a harmadik személy jó- vagy rosszhiszemű szerzésére vagy akár az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. Ez azonban a közhitelesség elvét és az ehhez kapcsolódó rendelkezéseket erősen háttérbe szorította, és nem nyújtott védelmet a jóhiszeműen, ellenérték fejében jogot szerző harmadik félnek. A másik nézet ennek épp az ellenkezőjét juttatta érvényre, vagyis, hogy a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző fél a nyilvántartásban nem szereplő házastárs illetőségén is tulajdont kell, hogy szerezzen. Ez az álláspont tűnt helytállóbbnak, viszont nem tisztázott olyan fontos kérdéseket, mint például, hogy milyen szabályokkal is rendezhetők pontosan a házastársak belső, valamint az ügyletkötő házastárs és a harmadik személy külső jogviszonya alapján keletkező jogviták. Főként akkor volt problémás a helyzet, ha az ügyletkötő harmadik személy rosszhiszemű volt vagy ingyenesen szerezte az adott tulajdont. 23 Itt kell megjegyeznünk, hogy az ítélkezési gyakorlat e szabályok alkalmazása szempontjából visszterhesnek tekinti a házastárs által kötött kölcsönügyleteket és a letéti szerződést, függetlenül attól, hogy a kölcsön tartalmazott-e kamatkikötést vagy az őrzésért kikötötteke a felek díjat. Emellett a jogirodalom kiáll amellett az álláspont mellett, hogy a társasági jogban a társaság tagjának a társasági szerződés alapján történő apportálása, vagyoni eszközök rendelkezésre bocsátása szintén visszterhes ügylet. KŐRÖS András: A családjog kézikönyve, 175 176. Lásd még: BARZÓ Tímea: Matrimonial Property Issues in Business. In: SÁNDOR István (szerk): Business Law in Hungary. Patrocínium Kiadó, Budapest, 2016, 148 167. 24 Csjt. 30. (2) bekezdés

332 Kriston Edit A Legfelsőbb Bíróság egy harmadik és merőben más megközelítést alkalmazott. A hozzájárulás hiánya esetén ugyanis a jogkövetkezmények tekintetében a megbízás nélküli ügyvitel szabályait tekintette helyénvalónak a házastársak belső viszonyában. Egyik esetben egy ingatlanhoz kapcsolódó adásvételi szerződés megítélése kapcsán mondta ki az ítélkező testület, hogy a házassági vagyonközösség megszűnésétől a házastársi közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban az egyik házastárs által jóhiszemű és ellenérték fejében szerző harmadik személlyel kötött adásvételi szerződés esetén [ ] a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában az egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményeit a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni. Egy másik esetben, ahol kft. üzletrész értékének megállapítása és közös vagyonként történő megosztása során merült fel az egyoldalú rendelkezési jog gyakorlása során alkalmazandó lehetséges jogkövetkezmények tisztázása, a bíróság szintén a megbízás nélküli ügyvitel szabályait alkalmazta. Kimondta, hogy e jogviszonyban a hozzájárulás hiánya esetén a másik házastárssal szemben érvényes az egyoldalú rendelkezés akkor, ha a beavatkozás helyénvaló volt, mert az megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának, érvénytelen viszont akkor, ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, és ennek jogkövetkezménye az, hogy az ügyletkötő házastárs a másik házastárssal szemben felelős mindazért a kárért, amely a beavatkozása nélkül nem következett volna be 25 A rendelkezési jog gyakorlása természetesen felelősséggel jár, mely egyrészt kihat az ügyletben részt vevő harmadik személy irányába és természetesen a házastársak belső viszonyában is érvényesül. Az ügyletben részt nem vevő házastárs felelőssége korlátozott, az ugyanis csak a közös vagyonból ráeső rész erejéig áll fenn. Amennyiben azonban nincs a feleknek közös vagyona, vagy a hozzájárulás vélelemét a házastárs megdönti, akkor egyedül az ügyletkötő házastárs felel, méghozzá a közös vagyon ráeső részén túl a különvagyonával is. A házastársak belső viszonyában annak a házastársnak, akinek a beleegyezése nélkül kötötték az ügyletet, az ügyletkötő házastárs köteles volt az ebből eredő kárát megtéríteni. A Csjt. 1974-es módosítása elhagyta a törvénynek e korábbi rendelkezését, melynek oka azonban nem az volt, hogy a jogalkotó védelem nélkül kívánta hagyni a házastársat, hanem hogy az 1959-es Ptk. általános felelősségi alakzata szerint kerüljön megítélésre a felek belső viszonya és a vagyonmegosztás során elszámolható legyen a felmerült kár. 3. A RENDELKEZÉSI JOG ÉS AZ EBBŐL EREDŐ FELELŐSSÉG A HATÁLYOS JOGANYAGBAN A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) hatályba lépése ismételten változásokat hozott a házastársak rendelkezési jogát illetően. A házastársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer továbbra is a házastársi vagyonközösség maradt, mindazonáltal a rendelkezési jog gyakorlása és az ebből eredő felelősségi kérdések je- 25 KRISTON Edit: A házastársak rendelkezési joga és az abból eredő felelősség egyes kérdései. In: SÁPI Edit (szerk.): Decem anni in Europaea Unione. III. Civilisztikai Tanulmányok, Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc 2015, 73 74.

A házastársak rendelkezési jogából eredő felelősségi kérdések 333 lentősen módosultak. A jogalkotó továbbra sem kívánja a különvagyon tekintetében az önálló rendelkezést korlátozni, viszont a vagyonjogi szabályok meghatároznak néhány kötelező kiadást, kötelezettséget, melyet a feleknek a különvagyonuk terhére is teljesíteni kell: Ha a közös vagyon nem fedezi a házastársakat közösen terhelő kiadásokat, akkor ahhoz mindkét házastárs saját különvagyonából is köteles hozzájárulni e különvagyonok arányában 26 ; A házastárs az életközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig nem rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül a kizárólagos tulajdonát képező lakás sorsa felől oly módon, hogy azzal a házastársának vagy a lakásban lakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintené. 27 A fentebb említettek alapján megállapítható, hogy a különvagyon tekintetében a szabályozás több szempontból hasonlít a Csjt. megoldásához. A közös vagyon tekintetében azonban már jelentősebb átalakítások történtek. Az első és legkiemelkedőbb változás, hogy a szabályanyagot kettéválasztották aszerint, hogy a házastárs a vagyonközösség fennállása alatt vagy a vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban kívánja a rendelkezési jogát gyakorolni. A vagyonközösség fennállása alatt továbbra is szükség van a házastársak együttes döntésére, mely megvalósulhat oly módon, hogy mindketten részt vesznek az adott ügyletben, vagy akár úgy is, hogy csak egyikük bonyolítja le az ügyletkötést, a másik házastárs pedig hozzájárul ehhez. A beleegyezés a korábbi szabályozáshoz hasonlóan továbbra sincs alakszerűséghez kötve, megtehető szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással is. Az ítélkezési gyakorlat alapján a hozzájárulás megvalósulhat azáltal, ha a házastárs szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatban kijelenti, hogy egyetért az ügyletkötéssel, azt nem ellenzi, esetlegesen még ha nem is ő a szerződő fél meghatalmazottként vagy képviselőként bekapcsolódik az ügyletbe vagy részt vesz a szerződést előkészítő tárgyalásokon stb. Ugyanakkor a hozzájárulás hiányára utalnak a felek közös érdekeivel és a közös vagyon rendeltetésével ellentétes célok (pl. a könnyelmű életmód céljára felvett kölcsön). 28 A vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban utaló szabályt alkalmaz a jogalkotó, ami alapján ebben az időszakban a vagyonközösség fennállása alatt alkalmazott szabályok az irányadóak a házastársak rendelkezési joga tekintetében, ugyanakkor bizonyos esetekben a házastársat önálló rendelkezési jog illeti meg a rendes gazdálkodás követelményei szerint. A Ptk. Negyedik Könyve, a Családjogi Könyv (a továbbiakban: CsJK) alapján ezek az alábbi esetek, amikor is a házastárs a másik beleegyezése nélkül, önállóan: 26 Ha azonban csak az egyik házastársnak van különvagyona, akkor ő köteles ezeket a kiadásokat vállalni. Ptk. 4:44. (2) bekezdés 27 Ptk. 4:77. (3) bek. 28 CSŰRI Éva: Házassági vagyonjog az új Ptk.-ban. Opten Kiadó, Budapest, 2016, 149 150.

334 Kriston Edit rendelkezhet a foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében használt, illetve ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal, rendelkezhet azokkal az ingó dolgokkal, amelyek a vagyonközösség megszűnését követően a házastársának egyetértésével kerültek a kizárólagos birtokába, vállalhat olyan kötelezettséget, amelyek a közös vagyontárgy megóvását, fenntartását, helyreállítását és értékállandóságának biztosítását szolgálják, teljesítheti a közös vagyont terhelő tartozásokat oly módon, hogy a tartozás a közös vagyon számára nem válhat terhesebbé. 29 Két vagyoni elemet kiemel a CsJK az előbb említett rendelkezési szabályok alól, mégpedig a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlant és az egyéni cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulást. Ezek esetében ugyanis, bármely időszakról legyen is szó, a házastársak csak közösen rendelkezhetnek. 30 A rendelkezési jog gyakorlásához kapcsolódó felelősségi kérdések is a régi alapok nyomán, de új koncepcióban kerültek rendezésre a CsJK-ban. A szabályanyag kibővült, a bírói gyakorlat következetes elvei beépültek a normaszövegbe. A rendelkezési jogból eredő felelősségnek két irányát vizsgálhatjuk, egyfelől az eljáró házastárs vagy házastársak és a velük ügyleti kapcsolatban álló harmadik személyek közötti, kifelé ható felelősségi kérdésekről beszélhetünk, másrészt a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában ható felelősséget kell vizsgálni. Elsőként nézzük meg a külső viszonyból eredő helytállási kötelezettséget. Maga a felelősség mértéke, vagyis, hogy melyik házastárs milyen alapon és milyen mértékben köteles helytállni a vállalt kötelezettségéért, már abból a szempontból elemzendő tovább, hogy milyen módon vett részt, vagy rendelkezett tudomással az adott ügyletről. Ez alapján három esetet különböztet meg a hatályos szabályanyag. Első esetben a házastársak közös szerződéséről, közös ügyletkötéséről kell beszélnünk, amikor is mindketten részt vesznek a teljes kötelezettségvállalásban (például közösen vásárolnak ingatlant, közösen vesznek fel kölcsönt stb.) Ha az ügyletben azonos tartalmú jogosultságokat szereznek és azonos kötelezettségeket vállalnak, akkor felelősségük egyetemleges lesz és mindketten teljes vagyonukkal felelnek a vállalt kötelezettségekért. Előfordulhat, hogy egyazon ügyletben vesz részt a két házastárs, de eltérő tartalmú kötelezettségeket vállalnak. Ebben az esetben a saját szerzéséért minden házastárs teljes vagyonával felel, míg a másik által vállalt kötelezettségekért már csak a közös vagyon ráeső részével tartozik helyt állni. 31 A második és a harmadik esetben az ügyletben csak az egyik házastárs vesz részt, viszont arra tekintettel kell két különálló esetként kezelnünk a jogviszonyo- 29 Ptk. 4:47. (1) bekezdés 30 Ptk. 4:48. 31 CSŰRI i. m. 169 170.

A házastársak rendelkezési jogából eredő felelősségi kérdések 335 kat, hogy az ügyletben részt nem vevő házastárs hozzájárult vagy sem magához az ügylethez. Ha az általános kötelmi szabályokat vennénk alapul, akkor az ügyletben részt nem vevő házastárs felelőssége nem lenne megállapítható, viszont a CsJK speciális felelősségi helyzeteket határoz meg. A felelősség alapja ezen esetekben a házastársak közös tulajdona, illetve az a tény, hogy az ügyletben részt nem vevő házastárs is előnyt szerez a részvétel hiányában is. Visszatérve a fentebb említett három esetkörhöz, a második esetben csak az egyik házastárs vesz részt az ügyletkötésben, a részt nem vevő házastárs pedig csak hozzájárul az ügylethez. Ez megvalósulhat a már korábban említett hozzájárulási forma bármelyikével és mind az ingyenes, mind a visszterhes ügyletek esetén megalapozhatja az ügyletben részt nem vevő házastárs felelősségét is. A CsJK emellett továbbra is fenntartja a Csjt.-ben is szereplő vélelmezett beleegyezés intézményét, igaz némi finomítást végez a korábbi szabályokon. A vélelmezett beleegyezés, ha törvény eltérően nem rendelkezik a vagyonközösség fennállása alatt kötött, közös vagyon terhére vállalt, visszterhes szerződések esetén alkalmazható, ha a szerződő harmadik személy nem tudott vagy nem kellett tudnia róla, hogy az ügyletben részt nem vevő házastárs az ügylethez nem járult hozzá, azaz jóhiszemű volt. Szigorúbb a CsJK szabályozása, ha a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése, foglalkozás gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenység körében kötik. Ilyen esetekben ugyanis a vélelem csak akkor dőlhet meg, ha az ügyletben részt nem vevő házastárs kifejezetten a harmadik személy irányába tiltakozik. Ezen kívül, mint ahogy már korábban is említettem, a vélelmezett beleegyezés nem alkalmazható a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlant és az egyéni cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás esetében. 32 A felelősség mértéke vonatkozásában megállapítható, hogy az ügyletben részt vevő házastárs felelőssége teljes vagyonára, vagyis a külön vagyona és a közös vagyon ráeső része erejéig áll fenn, azonban az ügyletben részt nem vevő házastárs felelőssége már korlátozott, csak a közös vagyonból a tartozás esedékességekor ráeső rész erejéig köteles helytállni. 33 32 CSŰRI: i. m. 173 174. 33 Ptk. 4:49. (2) bekezdés; Ezen esetkörhöz kapcsolódva továbbra is problémát jelent, és a jogalkotó a CsJK-ban sem igyekezett megoldást találni azokra az esetekre, amikor a házastársak között az életközöség csak átmenetileg szakad meg. Ilyenkor ugyanis a vagyonközösség továbbra is fennáll a felek között, azonban méltánytalan helyzetet eredményez és komoly bizonyítási nehézséget jelent, hogy a különélő házastársak mennyire tudnak egymás ügyleteiről, amelyek a közös vagyonukat is érinthetik, és mennyire lehet sikeres a vélelmezett beleegyezés megdöntésére tett kísérlet.

336 Kriston Edit A harmadik esetkör, ha az ügyletkötésben csak az egyik házastárs vesz részt, a másik házastárs viszont nem járul hozzá az ügyletkötéshez vagy a vélelmezett beleegyezése megdől. Ilyenkor a CsJK főszabálya, hogy az ügyletben részt nem vevő házastárs a szerződésből eredő kötelezettségekért semmilyen módon nem felel, sőt vele szemben a szerződés hatálytalan lesz, feltéve, ha a szerződő fél rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előnye származott. 34 Ha azonban az ügyletben részt nem vevő házastárs mégis gazdagodott a másik által kötött ügyletből, akkor harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint felel, még akkor is, ha egyébként semmilyen felelőssége nem lenne az ügylet kapcsán. 35 A házastársak egymás közötti belső viszonyában a CsJK azt az esetet nevesíti (és ezzel egyfajta sui generis kárfelelősségi alakzatot teremt) 36, ha az ügyletkötő házastárs a másik beleegyezése nélkül köti meg a megállapodást és ezzel kárt okoz házastársának. Ezt a kárt a deliktuális felelősség általános szabályai szerint kell megítélni, a mentesülés szempontjából azonban a CsJK speciális szabályt állapít meg. Ez alapján a károkozó házastárs csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződés megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának is, kiemelve azt az esetkört, ha a közös vagyont károsodástól óvja meg ezáltal. ÖSSZEGZÉS A házastársak vagyoni viszonyai sokfélék lehetnek és sok egyéb jogviszonyhoz kapcsolódhatnak. Olyan szövevényes rendszert alkotnak, amelyben nemcsak a házasfelek, de akár kívülálló, harmadik személyek is érintetté válhatnak. Megállapíthatjuk, hogy az idők folyamán a házastársak közös vagyon feletti rendelkezési joga mindig az adott törvényes vagyonjogi rendszer sajátosságaihoz igazodott, és a felmerülő vitás kérdéseket a bírói gyakorlat több-kevesebb sikerrel rendezte. A CsJK normaanyaga mindenképpen előrelépést jelent a korábbi szabályozáshoz képest, mert a családvédelmi szempontokat szem előtt tartva helyesen különíti el a házastársak közös lakásául szolgáló ingatlannal és a társasági vagyoni hozzájárulással kapcsolatos rendelkezési jogot a házastársak egyéb vagyontárgyai feletti rendelkezési jogtól. Emellett a rendelkezési jog megsértéséből eredő felelősség is egyértelműen rendezésre került, és így mind a szerződésben szereplő harmadik fél, mind pedig az ügyletben nem szereplő (vagy arról akár nem is tudó) házastárs jogi védelme megvalósult. Maradt azonban néhány vitatható kérdés, mint például az életközösség átmeneti megszakadása során az egyik házastárs által a közös vagyon terhére gyakorolt rendelkezési jog és a másik fél jogi védelmének biztosítása, melyek megvá- 34 Ptk. 4:50. 35 Ptk. 4:51. 36 BARZÓ Tímea: Házassági vagyonjog. In: BARZÓ Tímea LÁBADY Tamás NAVRATYIL Zoltán CSEHI Zoltán KENDERES Andrea: Családjog a 2013. évi V. törvény alapján. Az új Polgári Törvénykönyv szövegének rövid magyarázata ideiglenes jegyzet, Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft., Budapest, 2014, 73 75.

A házastársak rendelkezési jogából eredő felelősségi kérdések 337 laszolása véleményem szerint a jogalkotó és az ítélkező testületek közös feladata lesz a jövőben. Jelen tanulmányom célja a törvényes vagyonjogi rendszerhez kapcsolódó rendelkezési jog és az ebből eredő speciális felelősségi kérdések átfogó bemutatása volt, külön kitérve a történeti előzményekre, valamint a bírói gyakorlat által kimunkált elvekre, iránymutatásokra, azonban nem kívántam vizsgálni a házastársak között kiköthető házassági vagyonjogi szerződés intézményét, az abban alkalmazható vagyonjogi rendszerek rendelkezési jogot és felelősséget érintő külön kérdéseit. Ez a problémakör is számos problémát és kérdést vet fel, elsősorban a jogbiztonság szempontjából, melyek feltárása mindenképpen külön tanulmányt érdemel.