EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2016.12.1. C(2016) 7643 final A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2016.12.1.) a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a főtevékenységhez képest kiegészítő tevékenységnek minősülő tevékenységre vonatkozó kritériumokat megállapító szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) HU HU
INDOKOLÁS 1. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (2014/65/EU irányelv, MiFID II irányelv) mentességet biztosít a saját számlára kereskedő, illetve az ügyfeleik számára árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel befektetési szolgáltatásokat nyújtó személyek számára, amennyiben ez a csoportszinten végzett főtevékenységükhöz képest kiegészítő tevékenység, és a főtevékenység nem a MiFID II irányelv szerinti befektetési szolgáltatások nyújtása vagy a 2013/36/EU irányelv szerinti banki tevékenységek folytatása. Ebben az összefüggésben a MiFID II irányelv 2. cikkének (4) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy fogadjon el azt részletező szabályozástechnikai standardokat, hogy milyen kritériumok alkalmazandók annak megállapítása céljára, hogy egy tevékenység valamely csoport főtevékenységéhez képest kiegészítő jellegűnek minősül-e. A szabályozástechnikai standardok tervezetét az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) 2015. szeptember 28-án nyújtotta be a Bizottsághoz. 2016. április 20-án a Bizottság az 1095/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően tájékoztatta a Bizottságot arról a szándékáról, hogy több változtatással kívánja elfogadni e szabályozástechnikai standardtervezetet. Annak biztosítása érdekében, hogy a főtevékenységre vonatkozó teszt jobban szemléltesse a csoport fő üzleti tevékenységeit, a Bizottság tőkealapú teszt kidolgozását javasolta a csoport főtevékenységei és kiegészítő tevékenységei közötti különbségtételhez. Azon csoportok számára, amelyek a méretükhöz képest jelentős tőkebefektetést hajtanak végre az infrastrukturális, szállítási és termelő létesítmények kialakítása területén, valamint azon csoportok számára, amelyek a pénzügyi piacokon könnyen nem fedezhető befektetéseket hajtanak végre, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tőkealapú tesztet alkalmazzák, ugyanis ez a teszt pontosabban tükrözné a főtevékenységüket. A Bizottság ezért arra kérte az ESMA-t, hogy dolgozzon ki a főtevékenység és a kiegészítő tevékenység közötti tőkeallokációra szolgáló módszertant annak lehetővé tétele érdekében, hogy a csoportok a felhasznált tőke alapján igazolhassák, hogy mi a főtevékenységük. 2016. május 30-án az ESMA egy hivatalos véleményt és egy felülvizsgált szabályozástechnikai standardtervezetet terjesztett a Bizottság elé. Az ESMA a véleményében nem egyetlen tőkealapú módszertant, hanem inkább több lehetséges módszertant és mérőszámot javasolt a csoport tőkéjének kiszámításához és a tevékenységei közötti tőkeallokációhoz. Május 30-i véleményében az ESMA (a spekulatív kereskedést jelölő) öt lehetséges számlálót és (a csoport főtevékenységét jelölő) három lehetséges nevezőt határozott meg. Az ESMA a véleményében nem közölte, hogy a Bizottság elé terjesztett különböző lehetőségek közül melyiket részesíti előnyben. Az ESMA attól is tartózkodott, hogy a csoport főtevékenységéhez viszonyított spekulatív kereskedés arányát jelölő küszöbértéket javasoljon, ami a MiFID II szerinti engedély megszerzését tette volna szükségessé. A ( spekulatív kereskedési tevékenységhez felhasznált tőkét jelölő) számláló tekintetében az ESMA öt lehetőséget terjesztett elő. E lehetőségeket a Bizottság egy megvalósítható tőkealapú teszt létrehozásának céljaival összevetve értékelte: (1) 1. lehetőség a származtatott termékekkel való kereskedés bruttó névleges értéke. E lehetőségnek az az előnye, hogy egyszerű és rendelkezésre áll, de fontosabb, hogy nem tőkeallokációs mérőszám. A bruttó névleges kifejezés HU 2 HU
használata ezért nincs összhangban a tőkeallokációs mérőszám létrehozásának céljával. (2) 2. lehetőség a tőkekövetelményekről szóló rendeletből (575/2013/EU rendelet, CRR) származó egyszerűsített megközelítés. Ez a lehetőség viszonylag egyszerű, bár a csoportoknak esetlegesen szükségük lehet kezdeti útmutatásra azzal kapcsolatban, hogy hogyan alkalmazzák a gyakorlatban. A 2. lehetőségnek az az előnye, hogy tőkéhez kapcsolódó mérőszám (a tőke a nettó származtatott pozíció 15 %-ának és a bruttó származtatott pozíció 3 %-ának összegeként számítandó). (3) 3. lehetőség spekulatív származtatott termékek piaci áron történő (MTM) értékelése. Ez nem tőkéhez kapcsolódó mérőszám, hanem inkább a vállalkozások kockázati profilját vagy pénzügyi kitettségét tükröző mérőszám. A mérőszám jelentős ingadozásnak is ki van téve, mivel a pozitív és a negatív kitettség is állandóan változik az alapul szolgáló piacokkal összhangban. Ezen túlmenően a piaci áron történő értékelés mérőszáma a csoportokat és az illetékes szabályozó hatóságokat kiteszi a megbízhatatlan eredmények kockázatának, mivel jelentős áringadozásnak lennének kitéve, konkrétan a rövid pozícióknál. (4) 4. lehetőség biztosítéki követelményeken alapuló megközelítés tőzsdén kereskedett származtatott termékek esetén. Azon kívül, hogy nem tőkéhez kapcsolódó mérőszám, e mérőszámnak az is hátránya, hogy a pozíciók fedezéséhez közzétett biztosíték beiktatása révén túlbecsüli a társaságok spekulatív tevékenységét. Ez a mérőszám azonban alul is becsülheti a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel spekuláló vállalkozások spekulatív kereskedését, amennyiben nem kell biztosítékot közzétenni. (5) 5. lehetőség az európai felügyeleti hatóságoknak a nem központi elszámolású tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó biztosítéki követelményekhez kapcsolódó módszertanán alapuló megközelítés. Bár ez a mérőszám könnyen kiigazítható MiFID II irányelv alkalmazásában, az ESMA nem nyújtott be kalibrálási módszertant e teszt gyakorlati alkalmazási módjára vonatkozóan. A fenti értékelés alapján a nem fedezeti célú kereskedési tevékenységek volumenének meghatározására szolgáló legmegfelelőbb mérőszám a CRR szerinti egyszerűsített módszeren alapuló mérőszám. Ennek az az oka, hogy ez a mérőszám a szabályozói tőkére vonatkozóan nemzetközileg elfogadott keretrendszerből származik, és az árualapú származtatott termékeken felvett pozíciók méretének arányos mérőszáma. Közvetlenül kapcsolódik a kereskedés bruttó összegéhez, amely az ezen ágazaton belüli tevékenységet képviseli. Az ESMA által meghatározott egyéb mérőszámok a tőke kevésbé kifinomult mérőszámai, illetve inkább a kereskedési pozíció nyereségét (vagy veszteségét), mint magát a tevékenységet mérik. A legpontosabb mérőszámnak és a tőkealapú teszt végrehajtása összetettségének a körültekintő mérlegelésével a CRR szerinti mérőszám a legvonzóbb. A (csoport fő üzleti tevékenységének folytatása során felhasznált tőkét jelölő) nevező tekintetében a következő lehetőségek értékelésére került sor: (1) gépekre, ingatlanokra és berendezésekre vonatkozó számviteli mérőszám, vagy (2) összes saját tőke, vagy (3) a finanszírozás (hitelt és saját tőkét ötvöző) egyéb mérőszámai. HU 3 HU
A gépek, ingatlanok és berendezések nem megfelelőek a gépekre, ingatlanokra és berendezésekre alacsony összegű befektetést végrehajtó közvetítők esetében, míg az összes saját tőke nem tükrözi az operatív infrastruktúrába való összes befektetést, amikor azok finanszírozása hitelből történik. A finanszírozás átfogóbb mérőszáma, például a felhasznált tőke, kiküszöbölné ezeket a hiányosságokat. A felhasznált tőke a csoport összes tőkéjének és hosszú távú kötelezettségeinek az összegeként, vagy a csoport teljes eszközállományának és rövid távú kötelezettségeinek a különbségeként lenne számítva. Az ESMA a május 30-i véleményében jelezte, hogy egy ilyen átfogóbb mérőszám megfelelő lehet. Ez a lehetőség a teljes eszközállomány és a hosszú lejáratú hitelállomány ötvözésével nagyon hasonlítana a felhasznált tőke általánosan elfogadott mérőszámához. Ez a mérőszám a legmegfelelőbb a csoport diverzifikált főtevékenysége keretében felhasznált tőke mérésére. Fennáll azonban annak a kockázata, hogy az összes saját tőke és a hitelállomány mérőszáma esetlegesen hajlamos túlbecsülni a csoport fő üzleti tevékenységét, mivel a saját tőke és a hitelállomány a társaságok nem kereskedelmi vagy spekulatív eszközeinek finanszírozására is felhasználható. A felhasznált tőke mérőszámát ezért körültekintően kellene alkalmazni. Mindent összevetve ez a hiányosság kellően körültekintő szabályozással pótolható. Ezért a felhasznált tőke maradna a csoport főtevékenységét jelölő legmegfelelőbb mérőszám. Ami az alkalmazandó küszöbértéket illeti, az ESMA a szeptember 28-i szabályozástechnikai standardtervezetében 10 %-os küszöbértéket javasolt. Mivel a tőkealapú tesztnek az ESMA által a szeptember 28-i tervezetben javasolt kereskedésen alapuló teszthez hasonlóan az a célja, hogy meghatározza azoknak a spekulatív származtatott termékekkel folytatott kereskedéseknek a legnagyobb mennyiségét, amelyeket a csoport a MiFID II irányelv szerinti engedély megkövetelése nélkül folytathat, a tőkealapú teszt összefüggésében is helyénvalónak tűnik egy 10 %-os küszöbérték figyelembevétele. A fő és a kiegészítő tevékenységükre vonatkozó teljes körű és reprezentatív adatkészlettel nem rendelkező nem pénzügyi csoportok tekintetében felmerülő jogbizonytalanság kezelése érdekében hároméves számítási időszak kerül bevezetésre. Évenkénti számítás esetén a felhasznált tőke mennyisége és a pénzügyi eszközökkel folytatott kereskedési tevékenység volumene évről évre változhat, például a rendszeres időközönként bekövetkező események egyes években szükségessé tehetik a fedezeti tevékenységek növelését, míg más években nem. Ezért egy nem pénzügyi csoport a MiFID II irányelv hatálya alá tartozhat, mert teljesíti a megfelelő kritériumokat az egyik évben, egy másik évben azonban jogosult lehet a MiFID II irányelv alóli mentességre. A változó elbírálás alá eső csoport e gyakorlati problémájának kezelése érdekében a nem fedezeti célú kereskedés kiegészítő vagy nem kiegészítő jellegének ellenőrzéséhez végzendő számításoknak három év mozgóátlagára kell kiterjedniük. 2. A JOGI AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK Az 1095/2010/EU rendelet 10. cikkének megfelelően az ESMA nyilvános konzultációt folytatott a szabályozástechnikai standardtervezetről. A konzultációs dokumentumot 2014. december 19-én tették közzé az ESMA internetes oldalán; a konzultáció 2015. március 2-án zárult le. Ezenkívül az ESMA kikérte az ESMA-rendelet 37. cikkével összhangban létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét is. A csoport úgy döntött, hogy a standard technikai jellegére tekintettel nem nyilvánít véleményt a kérdésről. Az 1095/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően az ESMA a technikaistandard-tervezettel együtt benyújtotta hatásvizsgálatát, amely tartalmazza a technikaistandard-tervezetettel összefüggésben felmerülő költségek és haszon elemzését is. HU 4 HU
Az elemzés a következő weboldalon érhető el: https://www.esma.europa.eu/databaseslibrary/esma-library. 3. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS JOGI ELEMEI A felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadásának jogáról a MiFID II irányelv 2. cikkének (4) bekezdése rendelkezik. E rendelkezések értelmében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el azon feltételek megállapítása érdekében, amelyek mellett egy tevékenység a főtevékenységhez képest kiegészítő jellegűnek minősül; ehhez három tesztet határoz meg: Az 1. cikk pontosítja a felhatalmazáson alapuló rendelet hatályát és célját, amely valamely személy azon tevékenységeinek meghatározása, amelyek a csoportja főtevékenységéhez képest kiegészítőnek minősülnek. A 2. cikk piaci részesedési tesztet, valamint a kereskedési tevékenységek kapcsolódó küszöbértékeit tartalmazza, amelyek a személy kereskedési tevékenységeit eszközosztályonként vetik össze az EU-ban folytatott összes kereskedési tevékenységgel. A 3. cikk főtevékenység-tesztet tartalmaz a kapcsolódó küszöbértékekkel együtt, annak meghatározása érdekében, hogy az árualapú származtatott termékekkel folytatott, nem fedezeti célú kereskedés a csoportszinten végzett tevékenységek kisebb részét képviseli-e. A fő üzleti tevékenység volumene a személy 2. cikkben említett összes eszközosztályban folytatott kereskedési tevékenységének összesítésével vagy az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel való kereskedési tevékenységhez szükséges tőke becslésével számítható ki az e cikk ötödik bekezdésében meghatározott módszer szerint. A 4. cikk meghatározza a csoport kereskedési tevékenységei volumenének kiszámításához kapcsolódó pontos részleteket, az alkalmazandó referenciaidőszakokat, valamint azt a dátumot, amikortól a kereskedésre vagy a tőkére vonatkozó releváns adatokat össze kell gyűjteni. Az 5. cikk a nem fedezeti célú származtatott ügyletek, illetve a kereskedelmi tevékenységhez vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez (fedezéshez) közvetlenül kapcsolódó kockázatokat objektíven mérhető módon csökkentőnek tekinthető ügyletek közötti különbségtételre szolgáló kritériumokat határozza meg. Ezek a fedezeti ügyletek nem számítanak bele a mentesség hatálya alá tartozó kereskedési tevékenységbe, mivel azokat mindkét tesztben a számlálóban kell mérni. HU 5 HU
A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2016.12.1.) a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a főtevékenységhez képest kiegészítő tevékenységnek minősülő tevékenységre vonatkozó kritériumokat megállapító szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2014. május 15-i 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre 1 és különösen annak 2. cikke (4) bekezdésére, mivel: (1) Csoportszinten kell elvégezni annak értékelését, hogy a személyek saját számlára kereskednek, vagy árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel befektetési szolgáltatásokat nyújtanak az Unióban a főtevékenységükhöz képest kiegészítő tevékenységként. A 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2 2. cikke 11. pontjának megfelelően úgy tekintendő, hogy a csoport magában foglalja az anyavállalatot és annak minden leányvállalatát, továbbá az Unióban és harmadik országokban székhellyel rendelkező szervezeteket, függetlenül attól, hogy a csoport székhelye az Unión belül vagy kívül van-e. (2) Az értékelést két teszt formájában kell elvégezni, mindkét tesztnek a csoporton belüli személyek kereskedési tevékenységén kell alapulnia, és a számítást eszközosztályonként kell elvégezni. Az első tesztnek azt kell meghatároznia, hogy a csoporton belüli személyek abban az eszközosztályban jelentős piaci szereplők-e a pénzügyi piac méretéhez képest, és következésképpen elő kell írni számukra, hogy szerezzenek engedélyt befektetési vállalkozásként. A második tesztnek azt kell meghatároznia, hogy a csoporton belüli személyek a csoport főtevékenységéhez képest olyan nagy mértékben kereskednek-e saját számlára, illetve árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel olyan nagy mértékben nyújtanak-e befektetési szolgáltatásokat, hogy azok a tevékenységek csoportszinten nem tekinthetők kiegészítő tevékenységnek, és hogy ezért a személyek számára elő kell írni, hogy szerezzenek engedélyt befektetési vállalkozásként. (3) Az első teszt a személy piaci részesedésének meghatározásához az általa folytatott kereskedési tevékenységet eszközosztályonként veti össze az Unióban folytatott összes kereskedési tevékenységgel. A kereskedési tevékenység volumenét úgy kell meghatározni, hogy a személy által folytatott összes kereskedési tevékenység 1 2 HL L 173., 2014.6.12., 349. o. Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/34/EU irányelve a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.). HU 6 HU
volumenéből ki kell vonni azoknak a csoporton belüli likviditási vagy kockázatkezelési célú ügyleteknek a mennyiségét, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat, illetve azon ügyletek mennyiségét, amelyek valamely kereskedési helyszínen likviditás biztosítására vonatkozó kötelezettségeket teljesítenek ( elsőbbségi ügyletek ). (4) A kereskedési tevékenység volumenét az árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeivel vonatkozó ügyletek bruttó névleges értékével kell meghatározni az előző hároméves időszak mozgóátlaga alapján. A piac teljes méretét az Unióban folytatott kereskedési tevékenység alapján kell meghatározni minden olyan eszközosztály vonatkozásában, amelyre mentességet kérnek, beleértve az Unión belüli kereskedési helyszíneken vagy azokon kívül kötött ügyleteket is. (5) Mivel az árupiacok jelentős eltéréseket mutatnak a méret, a piaci szereplők száma, a likviditás szintje és más tulajdonságok tekintetében, a kereskedési tevékenység volumenére vonatkozó teszt összefüggésében a különböző eszközosztályokra különböző küszöbértékeket kell alkalmazni. (6) A második teszt a kereskedési tevékenység volumenének meghatározása tekintetében két módszert tartalmaz a csoport főtevékenysége volumenének meghatározásához. E teszt kétféleképpen végezhető el, annak érdekében, hogy jobban tükrözze a mentességet igénybe venni szándékozó személyek alapul szolgáló tevékenységeit, ugyanakkor minimálisra csökkenti a teszt végrehajtásának szabályozási terhét és összetettségét. A tőkealapú teszt a kereskedésen alapuló teszt alternatívája, annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az értékelésre kötelezett igen sokféle csoport gazdasági realitását, függetlenül attól, hogy a kereskedési tevékenységük kiegészítő tevékenység-e a fő üzleti tevékenységükhöz képest, ideértendők azok a csoportok, amelyek a méretükhöz képest jelentős tőkebefektetést hajtanak végre az infrastrukturális, szállítási és termelő létesítmények kialakítása területén, valamint azok a csoportok, amelyek a pénzügyi piacokon könnyen nem fedezhető befektetéseket hajtanak végre. Mivel a második teszt mindkét formája a különféle csoportok eltérő mögöttes gazdasági realitását kezeli, mindkét teszt megfelelő módszer annak meghatározására, hogy a kereskedési tevékenység kiegészítő tevékenység-e egy adott csoport főtevékenységéhez képest. (7) A kereskedési tevékenység volumene a második teszt első módszere szerint használt formában a személy vagy csoport által főtevékenységként folytatott kereskedelmi tevékenységet helyettesítő érték. E helyettesítő értéket a személyeknek könnyen és költséghatékonyan kell alkalmazniuk, mivel az első teszthez már összegyűjtött adatokon alapul, ugyanakkor érdemi tesztet hoz létre. (8) Ez a helyettesítő érték azért megfelelő, mert úgy tekinthető, hogy egy racionális kockázatkerülő jogalany, például az áruk vagy a kibocsátási egységek előállítója, feldolgozója vagy fogyasztója a főtevékenysége kereskedelmi tevékenységének volumenét azzal egyenértékű volumenű árualapú származtatott termékkel, kibocsátási egységgel vagy azok származtatott termékeivel fedezi. Ezért az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel folytatott összes kereskedési tevékenységének az alaptermék bruttó névleges értékével mért volumene a csoport főtevékenysége volumenét megfelelően helyettesítő érték. Mivel azok a csoportok, amelyeknek a fő üzleti tevékenysége nem kapcsolódik árukhoz vagy kibocsátási egységekhez, nem használnának árualapú származtatott termékeket vagy HU 7 HU
kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott termékeket kockázatcsökkentő eszközként, az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel folytatott kereskedésük nem minősül fedezésnek. (9) Az árualapú származtatott termékek kockázatcsökkentő eszközként történő használata azonban nem tekinthető a személy vagy csoport által főtevékenységként folytatott összes kereskedelmi tevékenység tökéletes helyettesítőjének, mivel nem feltétlenül veszi figyelembe a származékos piacokhoz nem kapcsolódó befektetett eszközökre irányuló egyéb befektetéseket. A csoport árualapú származtatott termékekkel folytatott kereskedése és a főtevékenysége tényleges volumene közötti összhang esetleges hiányának korrigálása érdekében különösen a kisméretű csoportok tekintetében a második teszt első módszerének olyan óvintézkedést kell tartalmaznia, amely elismeri, hogy a csoporton belüli személyek által folytatott kereskedési tevékenység ahhoz, hogy kiegészítő tevékenységnek minősüljön nem haladhatja meg az egyes releváns eszközosztályokhoz az első teszt keretében meghatározott bármely küszöbérték bizonyos százalékos arányát sem. Minél magasabb a spekulatív tevékenység százalékos aránya egy csoport összes kereskedési tevékenységén belül, annál alacsonyabb az első teszt keretében meghatározott küszöbérték. (10) Az az óvintézkedés, amely azon alapul, hogy a csoport az első teszt keretében az egyes releváns eszközosztályokhoz meghatározott bármely küszöbérték bizonyos százalékos arányát nem lépi túl, a releváns árualapú származtatott termékekkel folytatott kereskedés területén összességében elhanyagolható lábnyommal rendelkező, nagyon kis méretű csoportok esetében különösen releváns. Egyrészt e csoportokkal szemben követelmény lehet, hogy költséges elemzést végezzenek a kereskedési tevékenységeikről annak meghatározásához, hogy a kereskedés csökkenti-e a kockázatot, a kereskedési tevékenység kiegészítő jellege tekintetében ugyanakkor az eredmény nem meggyőző. E csoportok ugyanakkor általában nem rendelkeznek eszközökkel ahhoz, hogy a kereskedésen alapuló teszt alternatívájaként a tőkealapú tesztet végezzék el. E csoportok aránytalan terheinek elkerülése érdekében indokolt, hogy azok a csoportok, amelyeknek a kereskedési tevékenysége az egyes releváns eszközosztályok tekintetében nem éri el az első teszt keretében meghatározott küszöbérték egyötödét, az adott kereskedést a főtevékenységükhöz képest kiegészítő tevékenységként folytató csoportnak minősüljenek. A második teszt szerinti első módszer azonban nem feltétlenül méri pontosan azon személyek főtevékenységét, amelyek a méretükhöz képest jelentős tőkebefektetéseket hajtanak végre az infrastrukturális, szállítási és termelő létesítmények kialakítása területén. A módszer nem ismeri el azokat az eszközöket sem, amelyek nem fedezhetők a pénzügyi piacokon. Ezért szükséges, hogy a második teszt egy második módszert is tartalmazzon, amely tőkealapú mérőszámot alkalmaz annak mérésére, hogy az adott kereskedési tevékenység a csoport főtevékenységéhez képest kiegészítő tevékenysége. (11) A második teszt szerinti második módszer azt a becsült tőkét alkalmazza, amelyet egy nem pénzügyi csoportnak a csoporton belüli személyek által folytatott kiegészítő tevékenységek összegét helyettesítő értékként kell tartania az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel az elsőbbségi ügyletekből származó termékek kivételével folytatott kereskedéséből fakadó pozícióiban rejlő piaci kockázattal szemben. A Bázeli Bizottság égisze alatt kidolgozott és az Unióban a tőkekövetelményekről szóló irányelv útján végrehajtott keretrendszer a névleges tőke pozíciókra alkalmazott arányos súlyozásához használatos. E keretrendszeren belül az árualapú származtatott termékeken, kibocsátási HU 8 HU
egységeken vagy azok származtatott termékein felvett nettó pozíció meghatározása az árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire vonatkozó ügyletek adott típusán például határidős tőzsdei ügyleten, tőzsdén kívüli határidős ügyleten vagy opciós utalványon felvett hosszú és rövid pozíciók nettósításával történik. A nettó pozíció meghatározása során a nettósítást az ügylet megkötésének helyétől, az ügylet partnerétől vagy lejáratától függetlenül kell végezni. Árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire vonatkozó releváns ügyletekben felvett bruttó pozíciót viszont az adott árualapú származtatott termékre, kibocsátási egységre vagy annak származtatott termékére vonatkozó ügylettípusok nettó pozícióinak összeadásával kell kiszámítani. Ebben az összefüggésben az árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire vonatkozó ügylettípusokban felvett nettó pozíciók nem nettósíthatók egymáshoz képest. (12) A második teszt második módszere szerint a csoport becsült tőkéjének összegét ezt követően össze kell vetni a csoport által felhasznált tőke tényleges mennyiségével, amelynek tükröznie kell a főtevékenysége volumenét. A felhasznált tőkét a csoport teljes eszközállományának és rövid lejáratú hitelállományának különbsége alapján kell kiszámítani. A rövid lejáratú hitelállománynak a tizenkét hónapon belül esedékes hitelállományt kell magában foglalnia. (13) A kiegészítő tevékenységre vonatkozó teszteket annak ellenőrzése indokolja, hogy a csoporton belüli, a 2014/65/EU irányelv szerint nem engedélyezett személyeknek az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel folytatott tevékenységük relatív vagy abszolút volumene miatt kell-e engedélyt kérelmezniük. A kiegészítő tevékenységre vonatkozó tesztek ennélfogva meghatározzák a csoport által árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel a 2014/65/EU irányelv szerint amiatt engedély nélkül folytatható tevékenységek volumenét, mert a csoport főtevékenységéhez képest kiegészítő tevékenységnek minősülnek. Ezért a nem engedélyezett csoporttagok által folytatott valódi kiegészítő tevékenység volumenének értékelése érdekében a csoport kiegészítő tevékenységének volumenét azon kritériumok felhasználásával indokolt kiszámítani, amelyek kizárják az irányelv szerint nem engedélyezett csoporttagok által folytatott tevékenységet. (14) Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a piaci szereplők ésszerűen megtervezhessék és működtethessék vállalkozásukat, és annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a tevékenység szezonális mintázatait, az azt meghatározó teszteknek, hogy egy tevékenység mikor minősül a főtevékenységhez képest kiegészítő tevékenységnek, hároméves időszakon kell alapulniuk. Ezért a jogalanyoknak annak érdekében, hogy benyújthassák az éves értesítésüket az illetékes hatóságnak a három év egyszerű mozgóátlagának kiszámításával évente értékelniük kell, hogy átlépik-e a két küszöbérték valamelyikét. Ez a kötelezettség nem sértheti az illetékes hatóság azon jogát, hogy bármikor arra vonatkozó jelentést kérjen a személyektől, hogy milyen alapon tekintik a tevékenységüket a 2014/65/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdése j) pontjának i. és ii. alpontja szerint a főtevékenységükhöz képest kiegészítő tevékenységnek. (15) Azokat az ügyleteket, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi tevékenységhez vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat, valamint a csoporton belüli ügyleteket a 648/2012/EU európai HU 9 HU
parlamenti és tanácsi rendelettel 3 összhangban kell mérlegelni. Az olyan ügyletek tekintetében, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi tevékenységhez vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat, a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 4 azonban csak a nem szabályozott piacokon kereskedett származtatott termékekre hivatkozik, míg a 2014/65/EU irányelv 2. cikkének (4) bekezdése kiterjed a kereskedési helyszíneken kereskedett származtatott termékekre. Ezért ennek a rendeletnek figyelembe kell vennie a szabályozott piacokon kereskedett származtatott termékeket is olyan ügyletek vonatkozásában, amelyek esetében úgy tekinthető, hogy objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat. (16) Bizonyos körülmények között a kereskedelmi kockázatok nem fedezhetők közvetlenül kapcsolódó árualapú származtatott termékre vonatkozó ügylet, vagyis olyan ügylet igénybevételével, amelynek pontosan ugyanaz az alapterméke és a végrehajtási dátuma, mint a fedezett kockázatnak. Ilyen esetben a személy egy szorosan kapcsolódó eszközzel például egy eltérő, de a gazdasági viselkedés tekintetében nagyon közeli eszközzel helyettesítő fedezetet alkalmazhat a kitettsége fedezésére. Ezen túlmenően makro- vagy portfóliófedezeti műveletet alkalmazhatnak azok a személyek, amelyek árualapú származtatott ügyletet kötnek az összes kockázatukhoz vagy a csoport összes kockázatához kapcsolódó kockázat fedezésére. Ezek a makro-, portfólió- vagy helyettesítő fedezetet jelentő, árualapú származtatott ügyletek e rendelet alkalmazásában fedezeti ügyletet jelenthetnek. (17) Amikor a kiegészítő tevékenységre vonatkozó tesztet alkalmazó személy portfólióvagy makrofedezeti műveletet végez, nem feltétlenül képes egyértelmű kapcsolatot megállapítani valamely árualapú konkrét származtatott ügylet, valamint a kereskedelmi és likviditásfinanszírozási tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó, az ügylet fedezése érdekében vállalt konkrét kockázat között. A kereskedelmi és likviditásfinanszírozási tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok összetettek lehetnek, kapcsolódhatnak például több földrajzi piachoz, több termékhez, időhorizonthoz vagy szervezethez. Az e kockázatok mérséklése érdekében kötött árualapú származtatott ügyletek portfóliója összetett kockázatkezelési rendszerekből származhat. Ilyen esetekben a kockázatkezelési rendszereknek meg kell akadályozniuk, hogy a nem fedezeti célú ügyleteket fedezeti ügyletekként kategorizálják, és kellően részletes bontásban kell bemutatniuk a fedezeti portfóliót ahhoz, hogy annak spekulatív elemei azonosíthatók és a küszöbérték-számításba bevonhatók legyenek. A pozíciók nem minősülhetnek kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat csökkentőnek kizárólag azon az alapon, hogy összességében kockázatcsökkentőnek tekintett portfólió részét képezik. (18) A kockázatok idővel változhatnak, és az ehhez való alkalmazkodás érdekében előfordulhat, hogy az eredetileg kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó kockázatok csökkentése céljából létrehozott árualapú származtatott termékeket vagy kibocsátási 3 4 Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 648/2012/EU rendelete a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.). A Bizottság 2012. december 19-i 2013/149/EU felhatalmazáson alapuló rendelete a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 52., 2013.2.23., 11. o.). HU 10 HU
egységekhez kapcsolódó származtatott termékeket további árualapú származtatott ügyletekkel vagy kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott ügyletekkel kell kiegyenlíteni. Ennek következtében valamely kockázat fedezése adott esetben árualapú vagy kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott ügyletek olyan kombinációja révén válik elérhetővé, amelybe beletartoznak a kereskedelmi kockázattól függetlenné vált árualapú származtatott ügyleteket lezáró, azokat kiegyenlítő árualapú származtatott ügyletek is. Emellett egy olyan kockázat változásának, amelyet kockázatcsökkentés céljából árualapú vagy kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott pozíció nyitásával kezeltek, nem vezethet ahhoz, hogy ezt a pozíciót a későbbiekben nem kezdettől fogva elsőbbségi ügyletként értékeljék át. (19) Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul. (20) Az ESMA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az ezekkel összefüggésben felmerülő esetleges költségeket és hasznot, és kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 5 37. cikke alapján létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét. (21) A következetesség és a pénzügyi piacok zavartalan működése érdekében az e rendeletben megállapított rendelkezéseket és a 2014/65/EU irányelvet átültető kapcsolódó nemzeti rendelkezéseket azonos időponttól kell alkalmazni, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Küszöbértékek alkalmazása A 2014/65/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdése j) pontjának i. és ii. alpontjában említett személyek tevékenységei a csoport főtevékenységéhez képest kiegészítő tevékenységnek minősülnek, ha eleget tesznek a 2. cikkben megállapított feltételeknek, és a 3. cikknek megfelelően a csoport szintjén végzett tevékenységekhez képest kisebb részt képviselnek. 2. cikk Átfogó piaci küszöbérték (1) Az 1. cikkben említett tevékenységek (2) bekezdés szerint kiszámított volumenének és a piacon zajló, a (3) bekezdés szerint kiszámított összes kereskedési tevékenységnek a hányadosa a következő eszközosztályok mindegyikében az alábbi értékeknél alacsonyabb: a) fémekre vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 4 %; b) kőolajra és kőolajtermékekre vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 3 %; c) kőszénre vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 10 %; 5 Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1095/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.) HU 11 HU
d) földgázra vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 3 %; e) energiára vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 6 %; f) mezőgazdasági termékekre vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 4 %; g) más árukra többek között teherárukra és a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának (10) bekezdésében említett árukra vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 15 %; h) kibocsátási egységek vagy azok származtatott ügyletei összefüggésében 20 %. (2) Az 1. cikkben említett, a csoporton belüli személy által az (1) bekezdésben említett egyes eszközosztályokban folytatott tevékenységek volumenét a releváns eszközosztályon belül a személy mint szerződő fél részvételével folytatott összes ügylet bruttó névleges értékének összesítésével kell kiszámítani. Az első albekezdésben említett összesítés nem terjed ki a 2014/65/EU irányelv 2. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésének a), b) és c) pontjában említett ügyletekre, illetve azokra az ügyletekre sem, amelyek bármelyikének a szerződő fél mint csoporton belüli személy a 2014/65/EU irányelvnek vagy a 2013/36/EU irányelvnek megfelelően engedélyezett. (3) Az (1) bekezdésben említett egyes eszközosztályokban a piacon zajló összes kereskedési tevékenységet a releváns eszközosztályon belül, nem kereskedési helyszínen az Unióban található bármely személy által szerződő félként kötött összes ügylet bruttó névleges értékének, valamint az adott eszközosztályon belül, a 4. cikk (2) bekezdésében említett releváns éves beszámolási időszakban az Unióban található kereskedési helyszínen kötött bármely egyéb ügylet bruttó névleges értékének összesítésével kell kiszámítani. (4) A (2) és (3) bekezdésben említett összesített értékeket EUR-ban kell kifejezni. 3. cikk A főtevékenységre vonatkozó küszöbérték (1) Az 1. cikkben említett tevékenységek a csoport szintjén végzett tevékenységekhez képest kisebb részt képviselőnek minősülnek, amennyiben eleget tesznek az alábbi feltételek bármelyikének: a) az adott tevékenységek (3) bekezdés első albekezdése szerint kiszámított volumene nem haladja meg a csoport kereskedési tevékenysége (3) bekezdés második albekezdése szerint kiszámított teljes volumenének 10 %-át; b) az adott tevékenységek végrehajtásához felhasznált tőkének az (5) (7) bekezdés szerint kiszámított becsült összege nem haladja meg a főtevékenység végrehajtásához csoportszinten felhasznált tőke (9) bekezdés szerint kiszámított összegének 10 %-át. (2) Az (1) bekezdés a) pontjától a következő eltéréseket kell alkalmazni: a) amennyiben az (1) bekezdésben említett tevékenységek (3) bekezdés első albekezdése szerint kiszámított volumene a csoport kereskedési tevékenysége (3) bekezdés második albekezdése szerint kiszámított teljes volumenének több mint 10 %-a, de kevesebb mint 50 %-a, a kiegészítő tevékenységek kizárólag HU 12 HU
akkor tekintendők a csoport szintjén végzett tevékenységekhez képest kisebb részt képviselőnek, ha a kereskedési tevékenység volumene a 2. cikk (1) bekezdésében említett eszközosztályok egyike esetében sem éri el az egyes releváns eszközosztályokhoz a 2. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbérték 50 %-át; b) amennyiben a kereskedési tevékenységek (3) bekezdés első albekezdése szerint kiszámított volumene a csoport kereskedési tevékenysége (3) bekezdés második albekezdése szerint kiszámított teljes volumenének legalább 50 %-a, a kiegészítő tevékenységek kizárólag akkor tekintendők a csoport szintjén végzett tevékenységekhez képest kisebb részt képviselőnek, ha a kereskedési tevékenység volumene a 2. cikk (1) bekezdésében említett eszközosztályok egyike esetében sem éri el az egyes releváns eszközosztályokhoz a 2. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbérték 20 %-át. (3) Az 1. cikkben említett, valamely csoporton belüli személy által folytatott tevékenységek volumenét az általa a 2. cikk (1) bekezdésében említett összes eszközosztály vonatkozásában folytatott tevékenységek volumenének összesítésével kell kiszámítani, a 2. cikk (2) bekezdésében említett számítási kritériumokkal azonos számítási kritériumoknak megfelelően. A csoport kereskedési tevékenységének teljes volumenét az árualapú származtatott termékekre, a kibocsátási egységekre és azok származtatott termékeire vonatkozó, a csoporton belüli személyek mint szerződő felek által kötött összes ügylet bruttó névleges értékének összesítésével kell kiszámítani. (4) A (3) bekezdés első albekezdésében említett összesítés nem terjed ki azokra az ügyletekre, amelyek esetén a csoporton belüli személy mint szerződő fél a 2014/65/EU irányelv vagy a 2013/36/EU irányelv szerint engedélyezett. (5) Az 1. cikkben említett tevékenységek végrehajtásához felhasznált tőke a következők összege: a) minden egyes nettó pozíció, akár hosszú, akár rövid pozíció 15 %-a, szorozva az árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek vagy azok származtatott termékei árával; b) minden egyes bruttó pozíció, hosszú és rövid pozíció 3 %-a, szorozva az árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek vagy azok származtatott termékei árával. (6) Az (5) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árualapú származtatott termékeken, kibocsátási egységeken vagy azok származtatott termékein felvett nettó pozíciót a hosszú és rövid pozíciók nettósításával kell meghatározni: a) a valamely adott árut alaptermékként tartalmazó árualapú származtatott ügyletek egyes típusaiban az adott árut alaptermékként tartalmazó ügylettípusok esetén felvett nettó pozíció kiszámítása érdekében; b) a kibocsátási egységekre vonatkozó ügyletekben az azokban felvett nettó pozíció kiszámítása érdekében; vagy c) a kibocsátási egységek származtatott termékeire vonatkozó ügyletek egyes típusaiban az azokban felvett nettó pozíció kiszámítása érdekében. Az (5) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az alaptermékként ugyanazt az árut tartalmazó, különböző típusú ügyletekben vagy az alaptermékként ugyanazt a HU 13 HU
kibocsátási egységet tartalmazó, különböző típusú származtatott ügyletekben felvett nettó pozíciók nettósíthatók egymással szemben. (7) Az 5. cikk b) pontjának alkalmazásában az árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire vonatkozó ügyletekben felvett bruttó pozíciót az alaptermékként valamely adott árut tartalmazó ügylettípusok, kibocsátási egységekre vonatkozó ügyletek vagy alaptermékként valamely adott kibocsátási egységet tartalmazó ügylettípusok esetén felvett nettó pozíciók abszolút értéke összegének kiszámításával kell meghatározni. Az (5) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az alaptermékként ugyanazt az árut tartalmazó, különböző típusú származtatott ügyletekben vagy az alaptermékként ugyanazt a kibocsátási egységet tartalmazó, különböző típusú származtatott ügyletekben felvett nettó pozíciók nem nettósíthatók egymással szemben. (8) A becsült tőke számítása nem veszi figyelembe a 2014/65/EU irányelv 2. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésének a), b) és c) pontjában említett ügyletekből származó pozíciókat. (9) A csoport főtevékenységének végrehajtásához felhasznált tőke a csoport teljes eszközállományának és a csoport releváns éves számítási időszak végén elkészített összevont pénzügyi beszámolójában rögzített rövid lejáratú hitelállománynak a különbsége. Az első mondat alkalmazásában a rövid lejáratú hitelállomány a 12 hónapnál rövidebb lejáratú hitelállományt jelenti. (10) Az e cikkben említett számításokból származó értékeket EUR-ban kell kifejezni. 4. cikk Számítási eljárás (1) A 2. cikkben említett kereskedési tevékenységek volumenének és a 3. cikkben említett tőkének a kiszámítása a számítás napját megelőző három éves számítási időszak alatti napi kereskedési tevékenységek egyszerű átlagán vagy az e kereskedési tevékenységekhez ezen időszakban juttatott becsült tőkén alapul. A számításokat évenként kell elvégezni az éves számítási időszakot követő naptári év első negyedévében. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az éves számítási időszak valamely adott év január 1-jén kezdődő, és ugyanazon év december 31-én befejeződő időszakot jelenti. (3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a kereskedési tevékenységek volumenének vagy az azokhoz juttatott becsült tőkének a 2018. évi számítása figyelembe veszi a három előző, a 2015. január 1-jén, a 2016. január 1-jén és a 2017. január 1-jén kezdődő éves számítási időszakot, a 2019. évi számítás pedig a három előző, a 2016. január 1-jén, a 2017. január 1-jén és a 2018. január 1-jén kezdődő éves számítási időszakot veszi figyelembe. (4) A (3) bekezdéstől eltérve, a napi kereskedési tevékenységek vagy az e kereskedési tevékenységekhez juttatott tőke számításához tartozó referenciaidőszak csak a legutóbbi éves számítási időszakot foglalja magában, ha a következő feltételek teljesülnek: a) a napi kereskedési tevékenységek volumene vagy az e kereskedési tevékenységekhez juttatott tőke több mint 10 %-kal csökken a három előző HU 14 HU
éves számítási időszak legkorábbi éves számítási időszakának és a legutóbbi éves számítási időszaknak az összevetésekor; és b) a napi kereskedési tevékenységek volumene vagy az e kereskedési tevékenységekhez juttatott tőke a három éves számítási időszak legutóbbi éves számítási időszakában alacsonyabb, mint az azt megelőző két számítási időszakban. 5. cikk Kockázatcsökkentőnek minősülő ügyletek (1) A 2014/65/EU irányelv 2. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdése b) pontjának alkalmazásában a származtatott ügylet akkor tekintendő a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat objektíven mérhető módon csökkentőnek, ha az alábbi feltételek közül egy vagy több teljesül: a) az ügylet csökkenti azon eszközök, szolgáltatások, inputok, termékek, áruk vagy kötelezettségek értékében bekövetkező esetleges változásokból fakadó kockázatokat, amelyeket a személy vagy annak csoportja birtokol, előállít, termel, feldolgoz, nyújt, beszerez, forgalmaz, bérbe ad, értékesít vagy teljesít, illetve amelyek birtoklását, előállítását, termelését, feldolgozását, nyújtását, beszerzését, forgalmazását, bérbe adását, értékesítését vagy teljesítését a rendes üzletmenete alapján ésszerűen tervezi; b) az ügylet a kamatlábak, az inflációs ráták, a devizaárfolyamok vagy a hitelkockázat ingadozásaiból fakadóan az a) pontban említett eszközök, szolgáltatások, inputok, termékek, áruk vagy kötelezettségek értékére ható esetleges közvetett hatások kapcsán felmerülő kockázatokat fedezi; c) az ügylet az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikke alapján elfogadott nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerinti fedezeti műveletnek minősül. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az önmagában vagy más származtatott termékekkel ötvözve kockázatcsökkentő ügyletnek minősülő ügylet tekintetében a nem pénzügyi szervezet: a) belső politikáiban ismerteti a következőket: i. a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok csökkentésére használt portfólió részét képező, árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire vonatkozó ügyletek típusai és elfogadhatósági kritériumai; ii. iii. a portfólió és az általa csökkentett kockázatok közötti összefüggés; azok az intézkedések, amelyeket annak biztosítása érdekében fogadtak el, hogy az említett termékekre vonatkozó ügyletek kizárólagos célja a nem pénzügyi szervezet kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok csökkentése legyen, és hogy minden egyéb célt szolgáló ügyletet egyértelműen lehessen azonosítani; HU 15 HU
b) kellően részletes bontásban képes bemutatni a portfóliókat az azokat alkotó árualapú származtatott termékeknek, kibocsátási egységeknek vagy azok származtatott termékeinek az osztályai, az alaptermék, az időhorizont és bármely egyéb releváns tényező tekintetében. 6. cikk Hatálybalépés és alkalmazás (1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. (2) Ezt a rendeletet 2018. január 3-tól kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2016.12.1.-én. a Bizottság részéről elnök Jean-Claude JUNCKER HU 16 HU