Az európai harcsa (Silurus glanis), más néven leső harcsa vagy egyszerűen harcsa a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) alrendjébe, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj. Tilalmi ideje: Május 2 - június 15 -ig. a 80 cm alatti példányokat tilos kifogni. Legkisebb kifogható méret: 50 cm. Leírása: A legnagyobb ragadozó halunk. Teste csupasz, nyálkás, teljesen pikkelytelen. Feje nagy és a széles száján, a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszt 1 / 5
találunk, amik a tájékozódást és ízlelést segítik. Apró tűhegyes fogai vannak, ami reszelőre emlékeztet, szemei kicsik. Színe a fenékhez alkalmazkodik, többnyire fekete vagy szürke. Társasan él 5-20 fős csoportokban alámosott mederrészekben, vízbe dőlt fák, tuskók és tavak nádszegélye mellett. A nappalt nyugalmi állapotban tölti, főként éjjel táplálkozó, rendkívül falánk ragadozóhal. Nagyon jó szaglással rendelkezik. Életmódja és táplálkozása: Mindenevő, hallal, rákokkal, piócákkal, békákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobb példányok víz közelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak. Egész éjjel keresi-kutatja táplálékát. A harcsa oxigénigénye nem nagy, megegyezik a pontyéval, fejlett a borlégzése. Az érzékszervei közül meg kell említeni az íz- szag érzékelését (bajusz-szálakon, szájszélen, orrnyíláson), nyomás- rezgésérzékelését- és hallószervét (Weber-szerv). Látása gyenge, szeme csak arra alkalmas, hogy megkülönböztesse a világost és a sötétet. A harcsa éjjeli ragadozó és a kapási idők is kitolódnak erre a napszakra. Kivétel az időjárás változása: a nyári fülledt melegben kirobbanó zivatarok előtt idegessé ingerlékennyé válik és szinte mindennek odavág ami elékerül. Ilyenkor érdemes pergető horgászattal próbálkozni. A vihar elcsitulása után már nem mozog. Sötétedés után már érdemes bevetni a harcsára felcsalizott horgot, de ha éjfélig nincs kapásunk, kár tovább próbálkozni. A napfelkelte előtti órákban is érdemes próbálkozni. A vízszintingadozásra is reagál a harcsa, ilyenkor kihúzódik egészen a partközeli vizekbe is. Áradás előtt jobb a kapókedve, áradáskor étvágyát megtartja, az ár levonulása után visszahúzódik a fenékre. Áradás idején a víz elönti az árteret és onnan számos bogarat, férget, pockot hoz a víz magával, és a harcsa ilyenkor halat is ritkán fogyaszt. Szaporodása: Májustól júliusig ívik, ha a víz hőmérséklete tartósan elérte a 22 fokot. Az ívó helyen a hím készíti a fészket. Gyakran parti növényzet alá maga ásva gödröt, majd a környéken várja az ívásra hajlandó ikrást. Körülfonja a nőstény has tájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Az ikrák a növényzet vízbelógó gyökérzetére tapadnak. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím a fészket és a kikelt ivadékot is őrzi még pár napig. Ez összesen két-három hétig tart. A nőstény 60.000 ikrát rak le, amelyből 2,5-3 nap múlva bújnak ki az ivadékok. Meleg környezetben gyorsan növekszik. 2 / 5
Mérete: Átlagosan 3-15 kg os példányok kerülnek horogra. Magyar rekord: 113 Kg Világ rekord: 330 kg, a legenda szerint. A harcsa horgászata: Magyarország legjobb harcsás vizeit megtalálod, ha a horgászvizek keresőjében a fő hala rovatban a harcsát jelölöd meg! Mindig a mély víz felől a sekély víz felé rabol. Halak közül inkább a kisebb példányokat ragadja meg hatalmas szája ellenére, tehát keszegeket, kárászt, compót szereti a legjobban. Zavaros, áradó vízben is táplálékot vesz magához. Kuttyogatás: Mindig csónakból történik, a szereléken csak egy kötést engedjünk meg, ez pedig a horogkötés legyen. A szerelék nem tartalmaz mást, mint egy, vagy kettő 80-150 g-os szivarólmot, amit a zsinórra felfűzünk, alá ütközőt teszünk. A legalsó ólom aljára szoktak piros rojtot kötni, meg lehet próbálni, sokak szerint nincs sok jelentősége. A kuttyogatás technikáját, tapasztalt horgászoktól megtanulhatjuk. 3 / 5
Úszózás: Az úszós horgászmódszer nem terjedt el eléggé, ennek ellenére eredményes lehet, főleg állóvizeken, tőzeglápokon, ahol csónakból horgászunk, és nem kell messzire hajítani a felcsalizott horgot. Az úszó nagyméretű legyen, lehetőleg olyan anyagból készüljön, ami ellenáll a mechanikai sérüléseknek (parafa, hungarocell), felhajtóereje nagy legyen. Fenekező horgászata: Az úszós horgászatot sok tényező korlátozhatja, sőt lehetetlenné teheti, pl: az úszózás hatósugarától távolabb tartózkodó- táplálkozó halak, mélyebb vizek horgászata, gyorsan áramló víz, nagyobb szél, erősen hullámzó vízfelszín. Ilyen esetekben választhatjuk a csúszó ólmos fenekező módszert. Pergetés: A pergetéshez használhatunk támolygó illetve körforgó villantót (nagyobb méretűt). Támolygó villantók közül a kanál formájúak váltak be legjobban. A körforgó villantóknál a szélesebb kanalúak a legmegfelelőbbek. A gumihalakkal való horgászat is eredményes lehet, itt a nagyméretű gumihalak jöhetnek csak szóba, a horog szerelésénél azonban ügyelnünk kell arra, hogy stabilan legyen rögzítve, ugyanis elképesztő erőhatásoknak van kitéve a harcsa szájában a szerelék. Woblerrel való horgászatnál zavaros vízben mindig feltűnő színű woblert válasszunk, tiszta vízben pedig olyat, amely a legjobban hasonlít a vízben lévő táplálékhalakhoz. 4 / 5
Csalik: kishal (10-15cm), pióca, nadály, lótetű, csirke máj, halszelet, giliszta csokor, stb. A Horgászvíz katalógus szerkesztői kellemes horgászatot kívánnak. Kapcsolódó videó(k): Az öreg óriás 5 / 5