KÖLCSEY FERENC HIMNUSZ A reformkor 1825-ben kezdődött és 1848-ig tartott. A haladó gondolkodású írók, költők és politikusok békés, erőszakmentes eszközökkel szerették volna megváltoztatni hazánk politikai és gazdasági helyzetét. Jelmondatuk volt: Haza és haladás. A reformkor nagy költője Kölcsey Ferenc. 1790-ben született Sződemeteren. 1838-ban halt meg. Hat éves korában himlő miatt fél szemére megvakult. Nemsokára meghalt édesanyja, később 12 éves korában elvesztette édesapját is. A debreceni kollégiumban tanult, majd a jogi egyetemre iratkozott be. Költői pályáján Kazinczy Ferenc indította el. Később országgyűlési képviselő lett. Követelte, hogy a magyar nyelv legyen a hivatalos nyelv. Tanításának fő gondolatát Emléklapra című epigrammájában fogalmazta meg: Négy szócskát üzenek vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT. Kölcsey a Himnuszt 1823-ban írta. Sajátkezű kéziratán a cím így fordul elő: Hymnusz a Magyar nép zivataros századaiból. Az alcím a vers eredeti címének szerves tartozéka. A verscím Himnusz szavával meghatározható a költemény műfaja. A himnusz ünnepélyes, imádságos mű, melyet az ókori görög költők az istenek dicsőítésére írtak. Kölcsey a hazaszeretetet szólaltatja meg versével. A Himnusz műfaja óda. Az óda magasztos eszméket ünnepélyes hangon előadó lírai költemény. Az első és utolsó versszakokban, vagyis a keretversszakokban Istenhez fohászkodik a költő. A magyar nép már nagyon sokat szenvedett, megérdemelné a jobb jövőt. Isten a történelem irányítója a Himnuszban: tőle kaptuk ajándékba a szép hazát, de bűneink miatt jogosan sújt a balsors százados szenvedéseivel.a 2. és 3. versszakban Isten ajándékait sorolja fel: a honfoglalással nyert szép hazát, az ország felvirágzását, a föld termékeny gazdagságát, a győztes honvédő háborúkat s Mátyás király Bécset is megalázó hódítását. Hatásosan zárja ezt a szerkezeti egységet az alliteráció: S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. (Az alliteráció a szókezdő hangok összecsengése.) A Hajh indulatszóval kezdődik a fordulat. Következnek a történelmi megrázkódtatások: a tatárjárás, a török hódítás, a legyőzött szabadságharcosok bujdosása. A bűnök végzetes következményei között említi a belső viszályt, a testvérháborúkat. A 7. versszak szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a jelen sivárságába, reménytelenségébe. Három párhuzamos ellentétpár: vár-kőhalom, kedv, s öröm-halálhörgés, siralom, szabadság-kínzó rabság. Az utolsó versszakban már csak Isten szánalmáért rimánkodik a költő. A Himnusz a nagy ellentétek verse. A történelmi kudarcok, vereségek éles ellentétet alkotnak a sikerekkel. A Himnusz keresztrímes, időmértékes verselésű alkotás. A Himnusz a magyar nemzet imádsága. Erkel Ferenc megzenésítésében vált nemzeti himnuszunkká, mely többek között a nemzeti ünnepeken, sportesemények alkalmával elhangzik.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY SZÓZAT A reformkor nagy költője Vörösmarty Mihály./1800-1855/ A Fejér megyei Nyéken született 1800. december 1-jén elszegényedett nemesi családban. Édesapja korai halála súlyos anyagi válságba sodorta a családot. Vörösmarty állást vállalt, a Perczel családnál tanítóskodik, közben Pesten elvégzi a jogi egyetemet. Első szerelme Perczel Etelka, akihez reménytelen, szerelem fűzte. Ő az első költő Magyarországon, aki irodalmi műveiből meg tudott élni. Társaival megalapította a Kisfaludy Társaságot Pesten, majd pályázatokkal támogatta az irodalmi tehetségeket/arany, Petőfi/. 1843-ban feleségül veszi Csajághy Laurát. Kossuth oldalán részt vett a politikai küzdelmekben. Verseivel kiállt a forradalom és a honvédelem mellett. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett. Kegyelmet kapott, de testileg és lelkileg összetört, megbetegedett. 1855-ben halt meg Pesten. Vörösmarty 1836-ban írta a Szózatot, abban a történelmi pillanatban, amikor nyílt szakításra került sor a bécsi udvar és a magyarság között. A költő rendületlen hűséget és hazaszeretet követelve szólal meg. Szózat: felhívás, kiáltvány Vörösmarty verse az egész nemzethez szól, E/2. használatával közvetlen kapcsolatot létesít az olvasóval. Az első két versszak ünnepélyes sorai rendületlen hazaszeretetre buzdítanak. A haza az egyes ember számára a kezdet és a vég. A bölcső és a sír, az ápol és az eltakar kifejezések által jelentett haza magában foglalja,hogy a nagyvilág nem adhat otthont. Vörösmarty a Sorsot, a Végzetet említi, amely szeszélyes, kiszámíthatatlan. A 3-5. az igazságtalan sorssal szembeszálló küzdelmet mutatja be. Ez a történelmünk dicső korszaka: az Árpádok,a Hunyadiak és Rákóczi harcait idézi fel. A jó példákat állítja a magyarok elé. Az alliteráció gyakorisága, az ismétlések és a múlt idejű igealakok ünnepélyes hangulatot adnak. A 6. versszakban áttér a jelenbe: él nemzet e hazán. Ellentétekkel fejezi ki, hogy a harcokban sokan meghaltak, de az élőkben töretlen a hazaszeretet. A 7. versszaktól kezdve a jövő dominál a költeményben. Bizakodik abban, hogy nemzetünk fennmarad, virágzásnak indul, és az utódok hálásak lesznek az elődök tetteiért. Ezzel az áhított, jobb korral szemben megjelenik a megsemmisülés lehetősége, a nemzethalál. A nagyszerű halál nem csupán egyetlen, hanem minden nép tragédiája is egyben. A nagy nemzeti gyászszertartás víziója után visszatér a vers a jelen feladataihoz, s felhangzik újra a verset indító két versszak néhány változtatással. A felszólítás paranccsá erősödik. A bátor őszinteség teszi pozitív kicsengésűvé a költeményt: harcba hív,,elszánt küzdelmet,hősi helytállást követel,nem a véres harctól,legfeljebb a bukástól riad vissza. A Szózat keretes szerkezetű, ódai hangvételű. Közösségi óda, mert minden emberhez szól. Verselése időmértékes, félrímes: x a x a. Egressy Béni zenésítette meg. 1-2. keretversszak- rendületlen hazaszeretetre szólít fel 3-5. múlt dicső korszak: Árpádok, Hunyadiak, Rákóczi harcai 6. jelen él nemzet e hazán 7-10. bizakodás a jobb jövőben 11-12. a nemzethalál gondolata 13-14. keretversszak rendületlen hazaszeretetre buzdít
PETŐFI SÁNDOR ÉLETE 1823. január 1- jén született Kiskőrösön. Édesapja Petrovics István, a jó öreg, rendes és mészáros. Fia iskoláit gonddal választotta meg. Édesanyja Hrúz Mária, a legszeretőbb anya, szlovák származású. 1824-ben Kiskunfélegyházára költözik a család. Petőfi ezt a várost tartja szülőhelyének. A költő iskoláit Pesten, Selmecbányán, Pápán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen és Aszódon végezte. Aszód a költő életében eseményekben gazdag esztendő volt. Erről így vall: Itt kezdtem el verseket csinálni, itt voltam először szerelmes, itt akartam először színész lenni. Petőfi sokat olvasott és jól tanult. Rendkívül lekötötték a francia forradalom eseményei. Idegen nyelveken is beszélt: németül, latinul és franciául. Szülei nem örültek annak, hogy fiuk költő és színész akart lenni. Azt szerette volna az édesapja, hogy a fiából hentes legyen. Igazi, jó megélhetést biztosító mesterségre akarta taníttatni. Pár év múlva a szülők anyagilag tönkrementek. Petőfi ekkor 15 éves volt. Beállt katonának Sopronba. Két év múlva betegség miatt leszerelték. Újra megpróbálkozott a tanulással Pápán. Itt ismerkedett meg Jókaival. Ezután vándorszínész lett, megfordult Pozsonyban, Debrecenben, Székesfehérváron, Kecskeméten, így bejárta az egész országot. Pozsonyban az Országgyűlési Tudósításokat másolta, ebből tartotta fenn magát. A színészélet után Debrecenben töltött egy telet fázva, éhezve. Innen Pestre gyalogolt, hogy versei kiadásához mecénást keressen. Vörösmarty Mihály és barátai a Pesti Divatlapnál szerkesztői állást biztosítottak Petőfi számára. 1844-ben megírta a János vitézt. 1846-ban barátságot kötött Arany Jánossal, a Toldi megjelenésének idején. Petőfi ekkor már országos hírű költő volt. Ugyanebben az évben ismerkedett meg Szendrey Júliával. A lány nagyon művelt volt, szerette az irodalmat, a zenét és a festészetet. Németül és franciául is beszélt. Apja gazdag emberhez szánta, ennek ellenére férjhez ment Petőfihez. Egy fiuk született, Zoltán. Petőfi vezetésével alakult meg a Tízek Társasága, közülük kerültek ki a Márciusi Ifjak. Találkozóhelyük a Pilvax kávéházban volt. A költő nagy napja 1848. március 15. Műve, a Nemzeti dal és a 12 pont lett a forradalom jelképe. Az 1848-49-es szabadságharcban a költő Bem József tábornok mellett harcolt. 1849. július 31-én halt meg a segesvári csatában.
PETŐFI SÁNDOR SZEPTEMBER VÉGÉN A költemény keletkezése Petőfi Sándor 1846. szeptember 8-án Nagykárolyban a megyebálon találkozott Szendrey Júliával, aki már ismerte a költő verseit, s egyre növekvő vonzalommal fogadta közeledését. Egy évvel megismerkedésük után házasságot kötöttek. A Szeptember végén Petőfi szerelmi költészetének kiemelkedő verse. Feleségéhez, Szendrey Júliához írta 1847-ben, amikor házasságkötésük után a költő egyik barátjának kastélyában, Koltón töltötték nászútjukat. A hűség költeménye Szerelmes, udvarló versekkel Petőfi előtt is találkoztunk már, de a házastárs, feleség iránti érzés ritkán jelenik meg a versekben. Ez a mű szerelmi vallomás: a síron túl is tartó, föltétlen hűség költeménye. A költő megvallja hitvesének, halálában is szeretni fogja, akkor is, ha asszonya mást választ. A költemény szépsége A mű szépsége az évszakok változása és az emberi sors párhuzamában, a vers dallamosságában és a vallomás kifejező erejében nyilvánul meg. Az 1. versszakban a természetet mutatja be és az emberi élettel vonja párhuzamba. Az ősz, a levelek hullása az öregséget jelzi. A közelben még nyár van, az ifjúság korszaka, a távolban pedig a téli látjuk, ami az öregség jelképe. A költő a következő megszemélyesítéssel jellemzi az öregséget: A tél dere már megüté fejemet. A 2. strófa első sora a mulandóság törvényét foglalja költői szavakba: Elhull a virág, eliramlik az élet Az élet úgy múlik el, ahogy a virág hervad. A következő sorokban az élet boldog napjait idézi a költő, de a folytatás már szomorú, a jövőn gondolkodik. A vers további része tűnődés arról, hogy a gyorsan múló időben miként marad meg a szerelem. Kétség gyötri a férfit: halála után felesége talán másnak adja szívét. Az utolsó versszakban a költő romantikus, túlzó képekben mutatja be az elképzelt halál utáni jövőt. Én feljövök érte a síri világból Nagy ellentétet érzünk a szerelmesek meghitt együttléte és a férfi által elképzelt síri világ között. Élet és halál áll szemben egymással. Az ellentétet végül az örök szerelem oldja fel. A szerelem az, ami győzhet az időn: túléli az embert, a halál után sem szűnik meg. A vers műfaja elégia. A költeményt időmértékes verselés jellemzi, rímei keresztrímek. A Szeptember végén a magyar irodalom legdallamosabb versei közé tartozik, melyet a magas és mély magánhangzók váltakozása, valamint az l és r hangok gyakorisága fokoz.
ARANY JÁNOS ÉLETE 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Szegény földműves család sarja, szülei nagy gonddal nevelték. Édesapja, Arany György. Édesanyja, Megyeri Sára. Családi életüket a tragédia jellemezte, tíz gyermek közül kettő maradt életben. Gyermekkorában sokszor és hosszan betegeskedett, szülei mindentől óvták. A kivételes tehetségű fiatalember sokoldalú műveltségre tett szert. 1823-1833-ig a nagyszalontai iskolában tanul.14 éves, amikor szülei szegénysége miatt segédtanítói állást vállalt Nagyszalontán. 1833-ban a Debreceni Kollégiumban tanul, később Kisújszállásra került segédtanítónak, majd beállt színésznek. Rövid idő után egy álma hazaszólította. Hazatérése után nem sokkal meghalt az édesanyja, később édesapja megvakul. A későbbiekben tanító, írnok, majd másodjegyző. 1840-ben megházasodott, felesége Ercsey Julianna, két gyermekük született: Juliska, majd László. Házassága után leszámolt mindenféle művészi ábránddal, de két év olvasási tilalom után fordítani kezdett. 1845-ben a Kisfaludy Társaság pályázatára megírta Az elveszett alkotmányt. Megnyerte a pályadíjat, de bírálók rámutattak a mű hibáira is. A következő év pályázatának témája egy elbeszélő mű írása egy történelmi személyről. Arany megírta a Toldit. Megnyerte a pályadíjat, országos elismerést kapott s ekkor kezdődött Petőfivel való barátsága. Epikus költőnek tartotta magát, elbeszélő költeményeiben a nemzeti múltat örökítette meg. 1848-49-es szabadságharc idején a forradalomhoz hű közkatona volt, a Nép Barátja című lap társszerkesztője lett, szolgált nemzetőrként is. A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, elvesztette állását. 1851-ben a nagykőrösi református gimnázium tanára. 1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd Magyar Tudományos Akadémia titkára, később főtitkára lett. Emellett újságokat is szerkesztett: Szépirodalmi Figyelő, Koszorú. 1865-ben meghalt a lánya. A költő bánatában visszavonult, évekig verseket sem írt. A Margit-szigeten talál nyugalomra, itt írja úgynevezett kapcsos könyvébe öregkori verseinek gyönyörű darabjait, amelyeket Őszikéknek nevezett el. Még megéri Petőfi Duna-parti szobrának felavatását, de már nem tud elmenni. 1882. október 22-én halt meg Pesten.
ARANY JÁNOS A WALESI BÁRDOK Az 1848/49-es szabadságharc leverése után az osztrák császár évekig nem tette a magyar földre. Csak 1857-ben határozta el, hogy megtekinti a néma tartományt. Hivatalnokai felszólították a magyar költőket, hogy versben köszöntsék az uralkodót. Arany János elhárította a felkérést, és helyette megírta a zsarnok elleni tiltakozás versét, A walesi bárdokat. A verset sokáig nem közölhette. 1863-ban jelentette meg műfordításnak álcázva: Ó-angol ballada alcímmel látta el. A közönség megértette rejtett üzenetét, az angol középkori monda a nemzetükhöz hű magyar költők tiltakozását fejezi ki. A nagy művészi erővel zengő ballada rövidesen a legnépszerűbb versek egyike lett. A költemény műfaja: ballada. Ismertetőjegyei: cselekménye van, ezért az epikába tartozik, de drámai párbeszédek és lírai kifejezőeszközök is fellelhetők benne. Megfigyelhető a kihagyásos szerkesztés és a strófaismétlés. Az eseményeket tömören, sűrítve mondja el, közülük néhányra csak következtethetünk. Ezt nevezzük balladai homálynak. Kevés jelző, választékos igehasználat jellemzi, hangulata legtöbbször szomorú. A mű cselekménye Edward király megtekinti Wales tartományát, arra kíváncsi, hogy milyen gazdag az elfoglalt föld, és a nép hódol-e új uralkodójának. A király a helybeli főúr, Montgomery várában száll meg. Ott akarja ünnepeltetni magát a helyi urakkal. Edward érzi, hogy a walesi nemesek hallgatása gyűlöletet rejt. Megalázó szavakkal szidalmazza őket, és egy bárdot, énekest hívat, hogy az dalban méltassa hódító tetteit. A három megjelent bárd háromféle ember- és költőtípust képvisel. Az első az ősz bárd. A tényeket sorolja fel, amelyek súlyos vádak. A második, a fiatal énekes az áldozatokat siratja. Edward máglyára küldi őket. A hívatlanul megjelenő harmadik bárd akiben Arany Jánosra ismerünk- megátkozza a királyt. Szavai barátjára, Petőfi Sándorra utalnak: Meghalt csatában a derék, Emléke sír a lanton még A király elrendeli, hogy minden énekest égessenek el, akik nem dicsőítik őt. A tartományban egyetlen megalkuvó költő sincs. Ötszázan lelik halálukat a máglyán. A királynak azonban bűnhődnie kell. Hiába tér vissza Londonba, a lelkiismerete ellen nem menekülhet. Álmában rémlátomások gyötrik, hallja a meggyilkoltak átkait. A bűnös saját lelkiismeret furdalása miatt omlik össze. Beleőrül kegyetlenségébe. A mű három részre tagolódik 1. Útban Wales felé 2. Lakoma Montgomeryben 3. A megőrült király Londonban