Talán nincs még a Kárpát-medencében olyan jelentős középkori város, amelyről annyira

15-17. SZAZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL 117 LLTNTÉSKBŐL SZÁRAZÓ 15-17. SZÁZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL ŐDI TAÁS Talán nincs még a Kárpát-medencében olyan jelentős középkori város, amelyről annyira csekély településrégészeti adattal rendelkeznénk, mint Nagyvárad. gyik legfontosabb és az urbanizáció magas fokán álló püspökvárosunk esetében ez nemcsak a tervásatások, hanem a szondázó kutatások és leletmentések úgyszólván teljes hiányát is jelenti. A kutatásban tapasztalható lemaradás miatt sem a középkori városnak a török hódoltság után lényegesen megváltozott topográfiájáról, sem annak házairól és a bennük élők anyagi kultúrájáról nincsenek korszerű, helyszíni megfigyeléseken alapuló információink. 1 lsősorban ez a kutatási hiányosság indokolja az itt bemutatandó, zömmel Várad területén előkerült leletek együttes publikálását, ugyanis a megváltozott kutatási lehetőségek ellenére az elmúlt másfél évtized jóformán egyetlen lépéssel sem mozdította elő a középkori településtörténet megismerését szolgáló régészeti feltárásokat. 2 így a kisebb lélegzetű anyagközléseknek is juthat hiánypótló szerep a középkori anyagi kultúra szeleteit megvilágító és reményeink szerint lassan majd gyarapodó aprómunkák sorában. Rövid anyagközlésünk 1 tárgyát épületalapozások, közművesítési munkálatok és alkalmi földmunkák során végzett leletmentések kályhacsempéi képezik, melyek közül egyesek szórványként, mások régészetileg megfigyelt lelőkörülmények közt kerültek napvilágra. gyik esetben sem nyílt lehetőség a leletek földbekerülési körülményeit tisztázó hitelesítő ásatások elvégzésére, így esetenként azt is csak hozzávetőleg lehetett megítélni, hogy mely darabok tartoztak együvé. nnek hátrányait különösen Várad városa vonatkozásában fájlaljuk, ahol a pontosabb lelőkörülmények nélküli tárgyakat esetenként nehéz értelmezni és belőlük tágabb összefüggésekre alapozó településrégészeti következtetéseket levonni. Nagyvárad A város több pontján kerültek elő épületalapozás, illetve távfíítésvezeték-árok ásása során középkori kályhacsempék töredékei. Legtöbb esetben a munkálatok nem tették lehetővé a településnyomok részletesebb vizsgálatát és a rétegviszonyok tisztázását, így ezek kivétel nélkül egyszerű leletgyűjtésnek tekinthetők. I. A Kolozsvári utca (str. Clujului) legelején, a várárok ellenlejtőjének északnyugati sarkától nyugatra, a város szennyvízfőcsatornájának cseréjekor, 1995-ben egy leégett épület omladékában, mintegy 240-290 cm-rel az utcaszint alatti mélységből több 16. század végi-17. századi tál alakú, négyzetes peremű kályhaszem került elő, valószínűleg egy helyben összeomlott kályha darabjai. Fölötte, 175-200 cm 1 Szórványos adataink a 19. század végéről és a 20. század elejéről vannak. A belőlük és az írott forrásokból leszűrhető következtetésekről: GYALOKAI 1913, 19-31; BALOGH 1982, II, 285, 307-308, 334-338. Szórványleleteket közöl ŐDI J. (ŐDI 1998, 28-37, 45. tábla) és ŐDI T. (ŐDI 1998a, Fig. 4, 6-11). Várad-újváros területén, közművesítési munkálatok során gazdag leletanyagú fazekaskemencét találtak 1991-ben, benne csempékkel is; az anyagot még nem publikálták, de bemutatásra került az 1991. évi XXVI. Régészeti konferencián: Cuptoare medievale de ars ceramică descoperite pe teritoriul municipiului Oradea, jud. Bihor (Doina Ignat). 2 Kivételt képez a vár területe, ahol 1991 óta folynak feltárások. Az eddigiek összefoglalása: Rusu 2002, a kályhacsempe leletekről: 178-186, Pl. LXXV1 LXXXV. 3 Tanulmányunkat tíz évvel ezelőtt, 1996-ban adtuk le közlésre a useologia Carpatica készülő tematikus számába, mely sajnos azóta sem jelent meg. A szöveget az azóta gazdagodott könyvészet ismeretében egészítettük ki.

118 ŐDI TAÁS mélységben egy kb. 25 cm vastag, tégla- és paticsdarabokat tartalmazó rétegből zöldmázas habán kályhatöredékek és egy mázatlan oromcsempetöredék került elő. 1. A vékony falú, tál alakú kályhaszemek anyaga zömmel szürkére égett, néhány darab téglavörös. A perem oldalhossza 17-18 cm, a magasság 9-10 cm, a fenékátmérő 6,5-8,2 cm. Több szemet belül két körkörös borda tagol, egyik benyomkodással díszített, fenekén szintén benyomkodások sorakoznak, ez utóbbiak nagyobbak. gyik alját fenéktüskével díszítették, egy másik belsejét pedig a bordatagolás helyett kifelé domborodó, félgömb alakú hassal képezték ki (1 tábla / 2-6). 2. Különleges jelentőségű a sötétszürke anyagú oromcsempetöredék (2. tábla / 6). A középkori város területének számos pontján kerültek elő a csempéhez tartozó, többnyire szürkére égett, mázatlan töredékek, 4 de felbukkantak a környék más településein is, így a ma Váradhoz tartozó Szálka (Száka)- dombon, a biharszentjánosi ún. Klastromdomb mellett (ez utóbbi téglavörös anyagú) vagy a nagyürögdi Puszta nevű helyen 5 (2 t; 3 t). Néhány éve a váradi várban folyó ásatások hozták felszínre a várkaputól néhány méterre délre a típusnak három ép példányát, 6 a püspöki palota körül pedig kisebb töredékeket. 7 A darabok különböző dúcok felhasználásával készültek, így apróbb részletekben eltérnek egymástól. Szélességük 17-20 cm között mozog, magasságuk 19 cm körüli. A csempe alsó felét csonkolt ág köré csavarodó, erősen stilizált levelek díszítik, ezt egy vastag borda választja el a kihajló oromzati résztől, melyet függőleges és ferde állású, vékony bordák tagolnak, köztük pontocskákból formált virágokkal. A pártázat 7 + 2x1/2 fokból áll, ezek felületét változó számú, függőleges pálca osztja. gyes változatoknál a párták tetejét és azok közeit ferdén lecsapták. A csempéket különbözőképpen illesztették a kályha legfelső sorába. Darabunkat például egy erre a célra kiképzett, a csempe alján található lemez segítségével egyszerűen benyomták a kályhatestet összefogó agyagtapasztásba. ás példányoknál ez az illesztőlemez az oromzati rész kihajló vállának magasságában kapott helyet, míg az igényesebb megoldást a hátoldal tálszerű, beillesztésre szolgáló körkörös pereme jelentette. Várad környékén kívül egyelőre csak a Békés megyei Szeghalomból és ezőberényből 8 ismerjük töredékeit, illetve a sarkadi várból egy hasonló oromzatos megoldású csempét, 9 melyen azonban a levélsor helyére egy felszerszámozott ló alakját mintázták meglehetősen esetlenül (a darab jobb fele hiányzik). lterjedése és a variánsok száma tehát egyértelműen utal arra, hogy a típus darabjai váradi mühely(ek)ben készültek, a gyengébb békési csempéket ezekről másolhatták. gy további, részleteiben kissé eltérő megoldású, három pártával ellátott oromzati töredéket is őriz a Nagyváradi Körös-vidéki úzeum, itt a kihajló rész alatt kötélfonat van, közepén egy apró fejjel. 10 4 Az eddig ismert váradi lelőhelyek: Nagypiac tér (Piaţa. 1. Decembrie), egykori Péntekhely városrész; egykori Széna utca (str. Heinrich Heine), Péntekhely városrész (IV/3); Krisztina utca (str. ărţişorului), egykori konventuális Ferenc-rendi kolostor, Velence városrész (ŐDI 1998a, Fig. 6/1); Kolozsvári utca, Velence városrész; éliusz Juhász Péter utca (str. Războieni) 10. sz., egykori Vadkert városrész (a házalapozás során, 2007 októberében előkerült csempéket Lakatos Attila bocsátotta rendelkezésemre, amit ezúton is köszönök); a Pece patakon épült 17. századi malom helyén (ŐDI 1998, 29, 31 ábra); Zöldfa utca (str. V. Alecsandri) 21. sz. előtt, egykori Szombathely városrész (VII/3, 5); vár (IX/1). 5 CRIŞAN 1990, 147, Tab. VII/1. 0 Nagyváradi Körös-vidéki úzeum, 15230-15232 ltsz. Két darab anyaga vörösesbarna agyag, a harmadiké szürke. 7 RUSU 2002, 128, 185 (ltsz. 15034, 16345, 16216), Tab. 14/f, Pl. LXXXIII/e. A 2007 őszén végzett ásatások során ismét előbukkant a típus néhány töredéke. 8 RT 6, IV/1, 148, 59/7, 8, 9. kép; RT 10,1/157 tábla, 1-2; GRNCSÉRK... 2002, Kat. 191. 9 SZATÁRI 1997,417,4/1, 8/1. kép; GRNCSÉRK... 2002, Kat. 185. 10 Nagyváradi Körös-vidéki úzeum, régi ltsz. 432/884, új ltsz. 8189.

15-17. SZÁZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL 119 A vízszintes ágon körbefutó levélsor a 15. század végi-16. század eleji bútorművességnek, kiváltképp a stallumok - gyakran éppen fogazott pártázatos - oromzatának jellegzetes motívuma, innen kölcsönözhette a dúcfaragó. Hasonló megoldású, vegyes, illetve zöldmázas oromcsempéket ismerünk a visegrádi és a diósgyőri vár, illetve palota ásatásából, 11 de a motívumot kevésbé stilizált változatban is alkalmazták. 12 gy másik lehetséges előkép egy zöldmázas besztercebányai csempe, mely az 1500-ban leégett Bothár-házból került elő. 13 A csempét óvatosságból tágabban a 16. századra datálnánk, de nem érne meglepetésként, ha másutt szorosabb keltezést megengedő leletkörülményeknek köszönhetően készítésük a század elejére tolódna. zt és persze a közös váradi eredetet támasztaná alá a Debrecenben és ezőtelegden előkerült címeres csempe oromzatával mutatott szoros rokonság is. 14 A darabok esetenként 17. századi kerámia társaságában fordultak elő, ami hosszú életű felhasználásukra utal, illetve arra, hogy számolhatunk helyi másolásával is. 3. A zöldmázas csempetöredékek (4. tábla) egy olyan motívumkincsű kályhához tartoztak, mely rdélyben kétségtelenül az egyik legelterjedtebb volt. Az oromzati rész lecsüngő, áttört díszsorát leszámítva - ha egyáltalán esetünkben volt ilyen - a kályha minden alkotórészéből kerültek elő töredékek. A csempék anyaga téglavörösre égett, külső felületüket sötétzöld ólommáz borítja. 22 x 22 cm-es oldalhosszúságú, négyzetes főelemét kidomborodó fél-, illetve negyedkörívek és a közöttük levő mezőket elfoglaló növényi motívumok és gyöngysorral övezett levelek díszítik. A lapok vízszintes felezővonalának magasságában, rombusz alakú, csipkézett szélű mezőben egymás felé forduló nyeles levelek, illetve mandulaszem formájú magok"' találhatók. A 45 fokos élszedéssel forduló sarokcsempék hosszabbik oldalú mezejét a főelem mustrájának fele és egy díszítetlen sáv foglalja el, a rövidebb oldalát pedig szintén díszítetlen síkmező. agát az élszedést egy-egy - a szárukkal egymásnak forduló - heraldikai liliom díszíti. Azokon a sarokelemeken, melyeken az élszedés ék alakú lezárású, a liliomot egy bimbóköteg(?) és egy tízszirmú virág kíséri. A párkányelemek profilja: lemez-pálca-lemez-homorlat-lemez-párna-lemez. Csak a sarokpárkány hosszúságát ismerjük, ez 20 cm. A profil kiülése 5,5 cm. Az oromzatot 21,5 cm széles, kagyló alakú csempék koronázták, melyeknek vastagított peremű mezejét középen összefogott, stilizált levélcsokor díszíti. Az alkotóelemek mindegyikének megléte és az, hogy a kályhának számos analógiája ismert, lehetőséget ad egy elméleti rekonstrukció elkészítésére is (5. tábla). ivel a párkány tagozatának kétszeres kiülése pontosan megfelel a főelem fél oldalhosszának, ezért a négyszögű alaprajzú kályhatestet kéthasábosnak is fel lehetett építeni. Utóbbi esetben - rekonstrukciónkban is ezt igyekeztünk visszaadni - ezek szélességi méreteit a hasábokat alkotó lapok és az oromcsempe méreteinek kombinációja adja meg. Természetesen elvileg lehetséges még egy-két kombináció, ezek azonban túlzottan keskeny vagy túlzottan széles kályhát eredményeznek. Az így kapott arányok nagyjából megfelelnek az ismert korabeli kályhaméreteknek, és ezekhez arányítottuk a magassági adatokat is. A csempelapoknak ez a széles körben elterjedt típusú végtelen mustrája a 16. század vége felé jelenik meg a magyarországi habán telepek leletanyagában (Stráznice, Hrejsove stb.). 15 Különböző mázas és mázatlan változatai a 17. században fellelhetők Prágától orvaországon, Északkelet- agyarországon (Pácin, Szerencs, Sárospatak, Füzér) 16 és rdélyen 17 át oldváig és Havasalföldig 11 KOCSIS-SABJÁN 1998, 131, 132, 166. kép; CZGLÉDY 1988. 70, ill. LXVII/b. tábla. 12 KÉNS 2005, 15/4. tábla. 13 Von HOLL 1963, XVI. kép. 14 Lásd alább ezötelegd címszó alatt. 15 PAJR 1983, 1 10-113, 189. 16 A típus elterjedésére részletesen lásd GYURICZA 1992, 28; SION 2000, 84-85. 17 Várad (RUSU 2002, LXXXIV/h. tábla), Kolozsmonostor, Türe, Bonchida, Borberek, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Fogaras, Kolozsvár, Algyógy, Zalatna, Alsórákos (ARCU 2004, 113, illetve 13A/27; 28/34-35; 29/39, 52; 80-81/225-228; 103/52; 124/159, 160; 174/24, 28. táblák), Alvinc (BUNTA 1973, 32, 21/a-d;

120 ŐDI TAÁS (Tîrgu Trotuş, Cozia). 18 Az alvinci és borbereki ásatások mázatlan és csillámmal soványított, de kvalitásos kidolgozású példányokat is napfényre hoztak, az tehát már régóta nyilvánvaló, hogy a habánok nem csak fajanszmázas/színes ónmázas (fehér, kék, sárga, zöld, barna), illetve ólommázas (zöld, sárgászöld), hanem egyszerűbb és olcsóbb, mázatlan változatban is készítették ezeket a csempéket. ivel azonban rdélyben, sőt a Kárpátokon túl is több tucat lelőhely jelzi különböző minőségű és kivitelű mustráik elterjedését, ezért egészen bizonyos, hogy jellegzetes motívumkincsű préseiket helyi fazekasmesterek is másolták és örökítették át a 18. századig. Noha a műhelykérdést a teljes erdélyi leletanyag mintáinak, részleteinek alapos összehasonlító vizsgálata dönthetné csak el, a mázas példányok jó részét nagy valószínűséggel a habánoknak - az 1621 után készítetteket az Alvincre telepített csoport fazekasainak - tulajdoníthatjuk. Alvinci terméknek tartják egyébként a még 1645 előtt felállított pácini és a sárospataki zöld ólommázas, illetve ónmázas kályhákat is. 19 Füzéren három ilyen típusú kályha töredékei kerültek elő, melyeknek csak a sarokcsempéi különböznek az itt bemutatottéitól. 20 A váradi kályhának a füzérivei megegyező oromcsempéje ismert még Sárospatakról ónmázas és Ónodról zöld ólommázas változatban, 21 sarokcsempéjének kis részletekben eltérő, de színes ónmázas mása pedig Sárospatakról. 22 Az erdélyi anyagban a magyarózdi 23 és kolozsvári zöldmázas darabok, valamint a Fogarasról és Alvincről ismert mezőelemek képezik a legközelebbi párhuzamokat, a sarokelemek heraldikai liliomjára pedig alvinci 24 példányt idézhetnénk. Nem kizárt, hogy a kályha egy polgárházban állt, a lelőhely azonban igen közel fekszik a várhoz, egy olyan területen, melytől kissé délre számos, feltehetően legalább részben a várból származó lelet került elő, főleg kőfaragványok. Az 1660., illetve 1692. évi ostromok során a vár körül komoly földmunkákat végeztek, ostromsáncokat és ütegállásokat ástak, melyeket azután fel kellett tölteni. hhez vélhetőleg a várból is hordtak ki bontási törmeléket, így kályhánk innen is származhat. 25 Felállítását mindenképpen 1660 előttre kell tennünk. Ami az utóbbi proveniencia lehetőségét illeti, mindenképpen figyelemre méltó adat, hogy 1642 őszén I. Rákóczi György fejedelem rendelésére több ízben, összesen legalább 13 szekérnyi vinczi mázas kályhát"' szállítottak Váradra s ugyanez évben újkeresztény fazekasokat is küldtek. 26 II. A vártól északnyugatra, az egykori Széna utca (str. Heinrich Heine) torkolatától 10-12 m-re a Körös hídja felé, a város szennyvíz-főcsatornájának cseréjekor 1995-ben egy 17. századi kerámiát tartalmazó leégett épület alapjai kerültek elő, benne az utcaszinttől mért 3 m mélyen egy kályha több tucatnyi, tál alakú kályhaszemének töredékével, köztük néhány körkörösen bekarcolt hullámvonallal, illetve a fenekén ujjbenyomással díszített darab. A csempék anyaga jó minőségű, finom, különböző színűre - téglavörösre, világosbarnára, szürkére - égetett agyag. A négyzetes perem oldalhossza 16,5 cm, a szemek magassága 10,5-11,5 cm, a fenékátmérő 8-9 cm. Köztük több repedt, illetve hőtől deformált darab volt (6. tábla / 1, 3). Rusu 1998, Cat. 125; ARCU 2004, 169-170), Nagyszeben (KLUSCH 1999, Abb. 56), Barcaság, Gyergyószárhegy, Csíkszereda stb. (KÉNS 2005, 54, 56/1, 58/4-7, 59, 60, 68, 69 tábla), Szalárd, Tövis. Ismeretlen dél-erdélyi lelőhelyekről: SZ0CS-ROŞCA 2006, Cat. 30-31. 18 SLÄTINANU 1958, Abb. 99; ARCU 1992, 183. 19 FLD 1996, 11-12, 21,24. kép; GYURICZA 1992,29. 20 SION 2000, 84. 21 GYURICZA 1992, Kat. 298; Ónodra: a miskolci Herman Ottó úzeum letéte a agyar Nemzeti úzeumban. 22 GYURICZA 1992, Kat. 291. 23 ŐDI-KÉNS 2002. 24 ARCU 2004, Pl. 168/158-160. 25 A típusnak egy sárgászöld ólommázas változata is ismert a várból: Nagyváradi Körös-vidéki úzeum, 16643 ltsz. Az információt az ásatást vezető Adrian Andrei Rusunak köszönöm. 26 BALOGH 1982, II, 60.

15-17. SZÁZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL 121 III. A Csonka-bástya nyugati ellenlejtőjétől kb. 30 m-re nyugatra, egy égett rétegből, 16. századi kerámia társaságában több kályhacsempetöredéket gyűjtöttünk össze. 1. Kerek szájú, mély, hengeres kályhaszemek kisebb töredékei. Fenékátmérők: 11,5-12,5 cm, falvastagság 0,8-1 cm. 2. Hegyes háromszög alakú oromcsempe. A dongás hátú csempe léckeretes, mélyített, zárt előlapját sárgásbarna máz borítja (6. tábla / 4). Téglavörös, szemcsés anyagú, az előlap szürkére égett. agassága 12,5 cm. 14-15. század. 27 IV. Az egykori Széna utcától kissé keletre, a vársánctól északra mintegy 50 m-re, az itt felépült tömbház alapozási munkálatai során az 1980-as évek elején egy kiterjedt területen mozgattak meg nagyobb földtömeget, melyből szórványként több középkori kályhacsempe töredéke került elő. 1. Lovagalakos" típusú, mázatlan, mérműves kályhacsempe (7. tábla). 28 Dongás hátú, áttört előlapú oromzati darab: keskeny léckeret futja körbe; egy kúszólevelekkel díszített, feltehetőleg háromkaréjos szamárhátív fölött eredetileg hat csúcsíves nyílásból álló rácsozat törte át az előlapot; az osztópálcák és a szamárhátív kitörtek. A sematizált karéjokat apró bütykök érzékeltetik. Az osztópálcák három pontból álló virágmotívumban végződnek, a középső, vastagabb pálcából kétfelé leveles ágak hajlanak ki. Az áttört mező pálcás szemöldöke fölött a leveles-virágos-indadíszes oromzati rész ívesen előrehajlik és három (vár)fokból álló pártázat koronázza. A csempe sötétszürke anyagú, teljes magassága 31 cm, szélessége 18,5 cm, legnagyobb mélysége (kívül) 10,2 cm. Kályhaszemünk leginkább a budai, nyéki, visegrádi királyi palotákban feltárt kályha felső hasábjában helyet kapó lovagalakos csempe (HOLL 1958, 5. típus)" 19 egy-két generációval fiatalabb változataként értelmezhető, 3 " melyből azonban hiányzik maga a lovagalak. A mérműves rácsozat és az árkádnyílás egymáshoz viszonyított méretarányai jócskán eltérnek az előképétől. Több részletében - a pillérfők elhagyásával, a kúszólevelek és a keresztvirág sematizáló, háromujjú levéllé redukált megmintázásával - és mázatlanságával egyszerűbb változatot képvisel. A homorú oromzati tag indás dísze és a pártázat itt egyedi megoldás. indazonáltal szorosabban kötődik az eredeti mintaképhez, mint az áttöretlen előlapú vidéki változatok többsége, és nem viseli az újramegmintázás szabadosságának jegyeit, mint ahogyan az az áttört, dongás hátú és szintén pártázatos provinciális daraboknál tapasztalható, 31 így hozzávetőleg a 15. század végére datálhatjuk. A lovagalakos kályha egyes csempéit helyben is másolták, bizonyíték erre egy 1992-ben az egykori Szombathely városrész területén, a Szent László-plébániatemplom mellett talált griffes dúc töredéke. 32 A negatív csupán a léckereten belüli profilozást és az ágra csavarodó levélsort nélkülözi, a másolás egyszerűsödésének foka tehát körülbelül a mérműves darabéval lehet egy szinten, s így akár azt is váradi készítésűnek tarthatjuk. 2. Hagyma alakú orom- vagy csúcsdísz: két ujjbenyomásos díszítésű borda tagolja, az egyik a csúcs alatt, a másik a kiszélesedő, hagymaszerű tagozat hasán fut körbe. Csúcsa letörött. Anyaga szürkésbarna agyag. agassága 16,5 cm, talpátmérője 7 cm. 15-16. század (8. tábla / 3). hhez hasonló, bordával ellátott oromdíszt közöltek Visegrádról, 33 Alsórákosról 4 és a Nyíregyházi Jósa 27 Lehetséges analógiáira lásd HOLL 1958, 34. kép; HOLL 1971, 116. kép. 28 Nagyvárad, Gazdovits Kálmán magángyűjteménye. 29 HOLL 1958,252,76. kép. 30 A típus provinciális változatairól lásd BNKŐ 1984, 12-13; ARCU 2004, 115-129; KÉNS 2005, 51-55. 31 Lásd SZATÁRI 1994, 4. kép /1-3; ÉRI 1960, Taf. CX/10 (Gerla). 32 RUSU 1996, 125-126. 33 KOCSIS 2006, 132, 38. ábra. 34 ARCU 2004, Pl. 109/7.

122 ŐDI TAÁS András úzeum gyűjteményéből, 35 valamivel hosszabb nyakút a moldvai Bákóból és Todireşti-bol 36, és ilyenszerű csúcs áll egy 1565-ből való ausztriai kályhán, Würthingben. 37 3. ázatlan oromcsempe töredéke az 1/2. típusból (3. tábla / 1). Szürke anyagú. A pártázatos rész hiányzik, a darabból rekonstruálható csempe szélessége 20 cm, magassága kb. 18,5 cm. Több apró töredék is előkerült ugyanebből a típusból. 16. század. 4. Díszített előlapú, mázatlan kályhacsempe saroktöredéke. Világosbarna anyagú. Kétszeres pálcakeretben bevésett, egymáshoz illeszkedő mérműszerű négykaréj motívumok díszítik (9. tábla / 6). 15. század. 5. Léckeretes szélű, a kályhatestbe építésre szolgáló peremeket nélkülöző egyszerű mázatlan csempelap. Barnásvörös, homokkal soványított anyagú. Kissé kidomborodó, ékszerű alakzatok díszítik, egyiken rombuszsoros sávval (8. tábla /1). 15-16. század. 6. Perem nélküli, egyszerű, mázatlan csempelap (9. tábla / 8). Szürke anyagú. Széleit léckeret futja körbe, alul több sorban. A darab egyik széle vágás eredménye. ezejét a kerethez képest 45 fokkal elforgatott, pálcákkal és pontsorral kereteit idom foglalja el, benne sűrű pontsorokkal és egy kiemelkedő kerek bütyökkel. A keretre kétoldalt egy-egy átlós irányú, ananászszerű alakzat fekszik. Hasonló motívumokkal díszített darabokat ismerünk a kékedi kastélyból. 38 17. század. 7. Hengertagokkal, homorlattal, illetve szímával profilált vékony falú, világosbarna szemcsés anyagú, zöldmázas párkánytöredékek (9. tábla / 9-13). A legtöbb darab felszínén a zöld máz irizál. 17. század. 8. ély, pohár alakú, négyzetes peremű kályhaszemek. Szürke és téglavörös anyagúak. A peremrész mindenütt letört. inimális magasságuk 15-16 cm, fenékátmérőjük 10,5-12 cm között váltakozik (9. tábla/4). 15-16. század. 9. Kötéldíszes, dongás hátú sarokcsempe töredéke. Vörösre, illetve szürkére égett, szemcsés anyagú. Zöld ólommáz borítja, irizációs nyomokkal (9. tábla / 5). 15-16. század. V. A vár Doxat-féle elővédművétől nyugatra, az épülő ortodox katedrális délnyugati sarkától 5 m-re déli irányban egy 17. századi, valószínűleg az 1660-as ostromkor leégett épület pincéjének omladékai közül, 17. századi kerámia és Barcsay Ákos 1660. évi érméjének társaságában színes ónmázas, valamint néhány zöldmázas csempe töredéke került elő az égett réteg alól. 1. Színes mázas párkánycsempe töredéke (10. tábla / 1). Téglavörös anyagú. Sötétkékesszürkés alapon fehér, sárga és türkizzöld színű ónmáz borítja. Az alsó. keskeny szímatagot stilizált levélsor, a középső sávot pedig ovális és négyzetes alakú veretminta díszíti. 17. század első fele. 2. Az előbbivel azonos színezésű és anyagú párkánycsempe töredéke (10. tábla / 2). Alsó sávját leveles-rozettás füzér, széles, hengeres tagját levélsor díszíti. 17. század első fele. 3. Az előbbiekkel azonos színezésű és anyagú párkánycsempe töredéke (10. tábla / 3). Keskeny szímatagját elmosódott körvonalú levélsor, középső (?) sávját kunkorodó végű indás-leveles motívumok díszítik. 17. század első fele. 4. Párkánycsempetöredék kék, zöld és fehér színű ónmázzal (10. tábla / 4). 17. század első fele. z a négy töredék feltételezhetően egyazon, 1660-ban elpusztult kályhához tartozhatott. Az 1. számú és részben a 2. számú darabhoz hasonló csempéket találtak a sárospataki várban. z utóbbi leletek Gyuricza Anna szerint nem vagy nem bizonyíthatóan habán eredetűek, legközelebbi párhuzamaikat "GRNCSÉRK... 2002, Kat. 113. 36 BATARCIUC 1999, Fig. 11/1, 2. 37 BLÜL 1965,219. 38 GYURICZA 1992, Kat. 227-228.

15-17. SZÁZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL 123 Lengyelországból idézte. 39 setünkben és a pataki anyagban is feltűnően nagy az egyébként különböző díszű párkánydarabok aránya. Ugyanilyen típusú, főleg az ónmázak színkombinációi miatt ezekkel rokonítható kályhacsempét rajzolt le Rómer Flóris a váradi várban folytatott ásatásokból, 1883-ban. 40 A kéziratában szereplő színes ónmázas (sötétkék, fehér, sárga), keresztet tartó oroszlánpáros párkánydarabnak szintén Sárospatakról ismert a barna, kék, fehér, sötétzöld mázzal borított párhuzama. 41 Noha Gyuricza ezt nem utalta a főleg veretmintát variáló, elfolyó kontúrú, vegyesmázas csempék csoportjába, összetartozásuk mégis igen valószínű. z a csempe egyúttal kulcsdarabja is az együttesnek, ugyanis a rajta szereplő ábrázolás egyértelműen azonosítható Lőcse város címerképével (talán a pataki példány kopottsága és a kettős kereszt alsó szárának félreértelmezése miatt nem merült ez fel eddig, pedig ott jól látható alattuk a hármas halom is). A szepességi eredet fényében a csempék lengyelországi és partiumi exportja könnyen magyarázható. 5. Négyzetes, zöldmázas csempe saroktöredéke (10. tábla / 5). Anyaga világosbarna, enyhén szemcsés. Lemezes keretelését gyöngysor kíséri, előlapjának mezejét pedig enyhén kidomborodó, kunkorodó végű indák és levelek díszítik. 16-17. század. 6. Olívzöld ólommázas oromcsempe (10. tábla / 6). Vöröses anyagú, belseje szürkére égett. gy stilizált, félkörívet alkotó virágsziromsor díszíti, körülötte gyöngysor kereteléssel. Szélessége 12 cm, magassága 8 cm. 17. század. gy széles körben elterjedt típus darabja, melynek részleteiben eltérő s többnyire pontsor nélküli példányait ismerjük a sárospataki várból, 42 Alsórákosról, Alvincről, Fogarasról. 43 7. Négyzetes, barnás árnyalatú, olajzöld mázas csempe saroktöredéke (10. tábla / 7). Keskeny léckeretes előlapját kidomborodó, vékony vonalakból álló motívum és kis rozetták díszítik. VI. A vár egykori, Doxat-féle elővédművétől nyugatra, az ortodox katedrális délnyugati sarkától kb. 4-5 m-re északra, szórványként egy tál alakú csempe és egy oromdísz került elő 1996-ban. 1. ázatlan, töredékes oromdísz (8. tábla/4). Világosbarna anyagú. agassága 14,3 cm. 5,6 cm átmérőjű, belül üreges, hengeres teste 10,5 cm magasságban, illetve alul kiszélesedik, talpátmérője 11,5 cm. gymással átellenben egy, illetve egymás fölötti elhelyezésben két háromszög alakú, kifelé szélesedő rézsűs nyílás töri át. Felső része töredékes, két további nyílás vagy pártázatsor volt rajta, a kiszélesedő korongokon pedig - szintén letört - ovális metszetű fülek. Hasonlójellegű, a 15. század végéről vagy a 16. század elejéről való oromdíszt közöltek Nadabról, feltehetőleg az Ábránffy család kastélyából származó csempék társaságában." 2. Négyzetes peremű, tál alakú kályhaszem (1. tábla / 1). Anyaga szürkésbarna, szemcsés. Körkörös bordája fölött bekarcolt hullámvonalakkal díszített. Peremszélessége 17 cm, magassága 8 cm, fenékátmérője 7 cm. 16-17. század. VII. A középkori Szombathely városrészbe eső Zöldfa (V. Alecsandri) utca 21. számú épülete előtt 1992 februárjában távfűtésvezeték, illetve egy bekötő árok ásásakor két, egymáshoz közel eső pontról kerültek elő kályhaszemek, díszített előlapú, illetve oromzati csempék töredékei. Az utcaburkolat alatt mintegy 1-1,5 m mélyen egy késő középkori ház 0,8-1 m széles, téglából 39 GYURICZA 1992, 31-34, Kat. 280-281, 285, XXV. rajz. 40 OSZK. Kézirattár, Quart. Hung. 1413/11, 53. lap (Rómer Flóris rajzai, 1883)-közli BALOGH 1982, 1, 151. kép. A váradi várból egyébként a káptalan - valószínűleg személyesen Rómer Flóris - ajándékaként több tucat csempe került a agyar Nemzeti úzeum egykori Régiségtárába, köztük talán a Rómer kéziratában szereplő darabok is. A csempék utóbb az Iparművészeti úzeum gyűjteményébe kerültek (ltsz. 9006-9025, 9027 stb.). a a leltárkönyvben egy kivételével töröltként" szerepelnek. 41 GYURICZA 1992,34, Kat. 276. 42 GYURICZA 1992, Kat. 294-295. 43 ARCU 2004, Pl. 76/185, 126/173, 167/148. 44 ÉRI 1957/2, 199, XL, VI. tábla 8.

124 ŐDI TAÁS rakott alapjai között, 17. századi kerámiával együtt egy helyben összeomlott kályha ép szemei kerültek elő, valamint két oromcsempe töredéke. 1. Tál alakú, négyzetes peremű kályhaszemek (11. tábla). Anyaguk finom, világosbarna, szürke és halványvörös színűre égett. Köztük található néhány bekarcolt hullámvonallal, illetve ujjbenyomással díszített bordagyűrűs darab. Fenékátmérők 6-6,5 cm közt mozognak, a peremszélesség 18,5-19,5 cm, a magasság 10-13,5 cm. 16. század vége - 17. század. 2. Vörösesbarna anyagú, enyhén szemcsés oromcsempetöredék (8. tábla / 2). gyenetlenül égett. Szélessége 17 cm. A csempelap alján talplemez szolgált a kályhatestbe illesztéshez. A lemezes keretelésű mezőben kidomborodó vonalakból és pontokból pilléres árkádarchitektúra áll össze, közeiben lefelé és felfelé álló ágacskákkal. 16. század. 3. Az 1/2 típusú oromcsempe alsó részének töredéke (3. tábla / 8). Szürke anyagú. Az előreívelő pártás oromzati rész letörött, csatlakozásánál illesztő lemezke található. zt a darabot feltehetőleg újra felhasználták a 16. század végén vagy a 17. században felállított szemeskályhához. Valószínűleg ugyanannak a 17. századi kerámiás háznak az alapjai közül, szórványként került elő néhány további kályhacsempetöredék: 4. Tál alakú, négyzetes peremű kályhaszemek (11 t). Utólag egyenetlenül megégett darabok, téglavöröstől szürkéig. Peremszélesség 17-19 cm, magasság 10-12 cm, fenékátmérő 8,5-9 cm. Van bordagyűrűs és anélküli darab, illetve bekarcolt hullámvonalas díszítésű is. 5. Az 1/2 típusú oromcsempe töredékei (2. tábla / 5, 9). 6. Az ún. maszkos" habán kályhacsempe típus mázatlan sarokdarabja (9. tábla / 7). Finom, sötétszürke anyagú. A típust (1618-as, 1650-es datált példányok is) Alvincről, Fogarasról, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről ismerjük. 45 VIII. A Zöldfa (V. Alecsandri) utca 3. sz. épület udvarán ásott gödörből két ólommázas kályhacsempetöredék került elő. Anyaguk világosbarna színű. 1. Léckeretes csempe négyzetes saroktöredéke. Olívzöld mázas. élyített lapján kidomborodó ló finoman mintázott hátsó fele, lábai és farka (?) láthatók (8. tábla / 6). 2. Sarokcsempe töredéke. Zöldmázas. A léckeret egyik oldalán az előbbihez hasonló farok (?) részlete, a másikon ágas alakzat vehető ki (8. tábla / 5). IX. A vár belsejében végzett munkálatok alkalmával előkerült és a vársáncba kidobott darabok: 1. Az 1/2 típusú oromcsempe töredéke (3. tábla / 2), 16. század. 2. Dongás hátú sarokcsempe kötéldísszel (9. tábla / 1). Téglavörös, homokkal soványított anyagú. 15-16. század. A sarokmegoldást számos csempetípusnál alkalmazták, széles körben elterjedt volt (kiragadott példaként: Visegrád, Kőszeg, Ozora. alajesd, Vajdahunyad, Suceava stb.) 46 és Váradon sem lehetett ritka: egy további apró darab (alább, Xl/2) funkciója nem világos, két másik töredéknél pedig a kötélfonat feles csempelapok sarokélét képezte. 47 3. Hagyma alakú kályhaszemek csúcsos részei (9. tábla / 2-3). Világosbarna, illetve téglavörös anyagúak. 14-17. század. X. A vár Csonka bástyájának feltöltéséből, szórványként kerültek elő a következő töredékek: 1. Hagyma alakú kályhaszem csúcsrészének töredéke (12. tábla / 12). Anyaga kívül világosbarnára, belül szürkére égett finom agyag, kevés csillámporral. Belsejében erőteljes 45 BUNTA 1973, 5, 22/b kép; PUŞCAŞU 1980, 253, fig. 27; ARCU 2004, PL. 183-188, 196/2. 46 Kocsis-SABJÁN--TÓTH 2006,4,6,13,23. ábra; HOLL 1992,158, kép 2; FLD -GRLYS-GR GYÜRKY- TAÁSI 1989, 19. kép/l, 2; RUSU 1996 (1), 145, fig. 4; POPA-CÂRSTOIU 1979, 81, 105, fig. 68, 84, 85. 47 RUSU 2002, 179, Pl. LXXIX/g, h.

15-17. SZÁZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL 125 korongolási sávok. aximális átmérő: 14 cm. 14-17. század. bből a típusból a Várad-újvárosi fazekasműhelyből is került elő példány. 48 2. Léc-, illetve fonatdíszes kerettel ellátott, mély befogórámás csempe saroktöredéke. Anyaga barnára égett, homokkal és csillámmal soványított agyag, felülete érdes. 16-17. század. 3. Terülőmustrás, befogórámával ellátott csempe saroktöredéke, szélén ívelt bordával kereteit mezőben rozetta fele (12. tábla / 11). Világoszöld máz borítja, anyaga téglavörösre égett agyag. Befogórámáján ujj-, illetve simítófanyomok. 17. század. A vélhetően habán hatásra elterjedt mintának mázatlan és mázas változatban orvaországtól Északkelet-agyarországon át Brassóig számtalan példája ismert. 49 4. Sötétzöld ólommázzal borított, profilált párkánydarab (12. tábla / 13). Profilja lemezhengertag-lemez-pálca (vagy lemez?)-szíma-lemez tagolású, a befogórészek ferde állásúak. Anyaga finom, téglavörösre égett agyag, felületén a kézzel, illetve simítófával történt alakítás nyomait viseli. Hossza 13 cm (töredékes), magassága 10 cm, kiülése 4,5 cm. 16-17. század. XI. A vár nyugati kapujának és a hozzá csatlakozó épületszárnynak a dongaboltozatairól 2005 és 2006 között nagy mennyiségű földtöltést távolítottak el. A feltöltésből 16-18. századi csempék töredékei kerültek elő. zek egy része a felhordott földdel kerülhetett oda, más részét a 16. század végén épült várnagyi lakás, illetve az 1640-ben emelt óratorony helyiségeiből dobhatták ki. 1. Az 1/2 típusú oromcsempe kihajló részének két, szürke kerámiájú töredéke (3. tábla / 6-7). 16. század. 2. Kötélfonatos, mázatlan sarokcsempe apró töredéke (6. tábla / 6). Anyaga finom, világosbarnára égett kerámia. 15-16. század. 3. Négyzetes peremű, belül olívzöld mázzal borított, tál alakú kályhaszem töredékei (6. tábla 12). Peremszélessége 15,5-16 cm. A vékony falú szemeket középtájon bordagyűrű tagolja. Anyaguk finom, világos téglaszínű kerámia. 16-17. század. 4. ázatlan, befogó nélküli csempelap saroktöredéke élesen metszett levelekkel és virágokkal (12. tábla / 2). Ferdén besimított oldala kissé felhajlik, tetején ujjbenyomkodások nyomai. Anyaga homokkal soványított, kívül feketére, belül szürkére égett agyag. 16-17. század. 5. Széles peremű, kerek, mázatlan, korongolt kályhaszem töredékei (6. tábla / 5). Átmérője 14 cm. Külső és belső felületein is sározás nyomait őrzi. Anyaga téglavörösre égett kerámia. 17. század. A jellegzetes, hódoltság kori kályhaszemtípusnak a várbeli ásatások is felszínre hozták darabjait. 50 6. Befogó nélküli csempelap széltöredéke rozettával (12. tábla / 9). Keskeny léckerete letört. Irizált felületű, kávébarna mázzal borított. Anyaga finom, sárgásbarna agyag. 17. század. 7. Sötétzöld mázas, vékony csempelap töredéke ívelő levelekkel, az erezeteket jelölő apró pontocskákkal (12. tábla / 5). Anyaga kívül szürkére, belül téglavörösre égett agyag. 17. század. 8. Léckeretes, befogóperemmel ellátott, zöldmázas töredék kunkorodó levéllel (12. tábla / 7). Anyaga finom, kívül téglavörösre, belül szürkére égett agyag. 17. század. 9. Habán típusú terülőmustrás díszítésű, eredetileg befogóperemmel ellátott csempetöredékek (12. tábla / 3-4). Sötét-, illetve világoszöld mázzal borított példányok, az előbbiek anyaga homokkal soványított, téglavörös, utóbbiaké szürkére égett agyag. A díszítés pontos mását hordó fél csempét tártak fel a várbeli ásatások során 1991-ben. 51 17. század. 48 ARCU 2004, 65, 246. 49 GYURICZA 1992, 27, KAT. 89, 289; KLUSCH 1999, Abb. 58, 78; SION 2000, 30. ábra/6; ARCU 2004, Pl. 36/57, 38/18, 169/166. 50 RUSU 2002, Pl. LXXXIV/b. 51 RUSU 2002, 129, 184, Pl. LXXXIV/h.

126 ŐDI TAÁS 10. Veretmintás" típusú díszítést hordó vastag, zöldmázas csempe, a bordák közeiben virágtövekkel (12. tábla / 8). Anyaga szürkére égett agyag. 17. század. 11. Habán típusú, körívekkel tagolt terülőmustrára emlékeztető díszítésű, vastag csempelap töredéke (12. tábla / 1). Barnászöld, irizált felületű máz borítja. Anyaga téglavörösre égett agyag. ind a köríves borda, mind a mezőket kitöltő virágdísz esetlen rajzú, provinciális variáns. 17-18. század. Szalárd Az eredetileg obszerváns kolostortemplomnak épült, ma református templomtól északnyugatra 1993-ban egy hossznégyszögű, téglaalapozású épület falai bukkantak elő az új parókia alapozása során, az egyik helyiség sarkában kemencére vagy kályhaalapra utaló nyomokkal. ivel feltárásra és alaposabb rétegtani megfigyelésekre nem nyílt lehetőség, így nem tisztázott, hogy a falak az 1556-ig működő kolostor egy épületszárnyához tartoztak, vagy egy más funkciójú épület, esetleg a kegyúr Csáky család udvarházának alapjait képezték. A csempeleletek kora és témája inkább világi épületre utal. A falaktól keletre szórványként kerültek elő a következő csempetöredékek: 1. gy apró, a Váradról ismert 1/3. típusú, végtelen mustrás csempetöredék. 17. század. 2. Pártázatos, négyzetes alakú mázatlan oromcsempék (13. tábla / 1). nyhén szemcsés, sötétszürke anyagúak, hátlapjukon textillenyomattal. éreteik 17 x 17 cm (párta nélkül). A léckeretes, befogó-peremek nélküli csempelap durva felületű mezejében egy átlós vonal két oldalán a sarokból - reliefben - egy-egy leveles szár indul ki, végükön mák(?)virág fejjel. A virágon és körülötte kidomborodó apró pontocskák sorakoznak. Az 1,2 cm vastag, előreívelő oromzati részét fésűszerű vonalkák díszítik, felső részén pártafokok ülnek. 15. század vége - 16. század eleje. Itt kell megemlítenünk, hogy a agyar Nemzeti úzeum őriz egy Szalárd területén talált, emberpárral és liliommal díszített, léckeretes, mázatlan csempét (13. tábla / 2) 52 z szintén 17 x 17 cm méretű, és egy, a 14. századtól a 16. századig élő, szerelmespár", lovag és úrhölgy", táncoló pár" vagy eljegyzési jelenet"-ként ismert típus megjelenítője, pontos párhuzamát a suceavai fejedelmi udvarházból és még számos ottani lelőhelyről, illetve Vasluiból ismerjük, a moldvai publikációk szerint 1480 körüli keltezéssel. 53 rdélyből a példányunkon látható ábrázoláshoz - és egymáshoz is - sokkal lazább szálakkal köthető csempéket, illetve töredékeket közöltek (Nagybánya, Földvár, Höltövény, Fogaras, Veresmart). 54 A szalárdi leletek méretazonossága felveti, hogy ezek esetleg egyazon kályhához tartoztak. nnél is lényegesebb, hogy mindkettő stilárisan jól illeszkedik annak a éri István által körvonalazott provinciális csoportnak a minőségi szintjéhez, melyből főleg a gerlai 55 és nadabi csempék állnak a szalárdiakhoz közel. 3. Négyzetes peremű, tál alakú kályhaszemek (14 t). Anyaguk finom, szürke agyag. indegyiket bordagyűrű tagolja, egyik újjbenyomásos díszítésű. Peremszélességeik 19-21 cm, magasságaik 9,5-12 cm, talpátmérőik 6-8 cm körül. 16-17. század. ezőtelegd I. A református templommal átellenben, a Koppány-patak déli partjáról került elő egy finom, szürke anyagú, mázatlan címerpajzs, egy áttört előlapú kályhacsempe töredéke (15. tábla / 1). agassága 14,5 cm. A címer ívelt pártázatos városfalat ábrázol, mögötte három sokszögű, hornyolt oldalú toronnyal, melyeket négyzetes és csúcsos ablakok törnek át, és magas gombos, illetve keresztekben 52 ÉRI 1960, 344, CXI/8 tábla (N. Ltsz. 1941.13); GRNCSÉRK... 2002, Kat. 97. 53 BATARCIUC 1992, fig. 5/5 és fig. 2/1-2; BATARCIUC 1999, 123-124, Fig. 56/2,6 (Suceava); Fig. 57/4 (Vaslui). 54 ARCU 2004, PL. 9/Al, 82/7, 89/D (a szövegben téves helymegjelöléssel szerepel), 182/74, 192/7. 55 ÉRI 1960, CX/4-5,7, CIX/1. tábla stb.

15-17. SZÁZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL 127 végződő sisakok koronáznak. A falban alul nyitott szárnyú, félköríves záródású várkapu nyílik. A csempe rekonstrukcióját egy Debrecenben, a Batthyány út 7. sz. alól, ódy György leletmentése során előkerült, majdnem ép darab alapján készíthettük el, melynek címerpajzsa a telegdinek pontos mása, talán azonos nyomódúcban is készült. 56 A dongás hátú csempe áttört előlapját címerpajzsot tartó angyal tölti ki, fölötte a csempe oromzata egy ágakkal és rozettákkal díszített sávban ível előre, és fogazott pártázattal záródik. A címerpajzsot tartó angyalnak a csempékre alkalmazott motívuma, mely a címereslevelek festészetéből öröklődött át, a 15. század második felében terjedt el, és legigényesebb megoldását az 1480-as években felállított visegrádi átyás-címeres kályha csempéin találjuk. 57 Az ábrázolás elméletileg jó néhány középkori városunk címerképével azonosítható lenne. Holl Imre közölte egy a budai királyi palota ásatásaiból származó, 1470-1490 közé datált dongás hátú zöldmázas, illetve polikróm csempe töredékeit, 58 melynek hátlapján az általa a Budáénak tartott címer és a pajzstartó angyal alakja főbb részleteiben megegyezik a debreceni és a telegdi darabokéval. Utóbbiakat tehát erről vagy egy közös (budai?) előképről másolták és alkalmazták áttört változatban (a kerek talpú pajzs helyett már csak a beillesztés egyszerűsítése miatt is csücskös változatot használva), de az eredeti példány keretelését, felhőmotívumait és szamárhátíves-fiálés záródását elhagyva, az oromzatdísznél pedig az 1/2 pontnál bemutatott váradi típushoz teljesen hasonló megoldást alkalmazva. z és a lelőhelyek földrajzi közelsége felvetik a típus váradi készítésének gondolatát. Telegd mezőváros a középkorban a Telegdi család birtoka volt, akiknek a református templom környékén egy pontosan még nem lokalizált udvarházuk, illetve ebből kiépített, 1538-tól adatolt kastélyuk volt, 59 a töredék talán ebből származik. II. 2002 decemberében, a református templom padlójának cseréjekor került elő egy szórvány csempetöredék. Halvány téglavörös színű, finom szemcsés anyagú, hátán vászonlenyomat és befogóperem maradványa. A darab, felső törésfelületének formájából ítélve, oromcsempe volt, 9,5 cm magas alsó sávjára egy szakállas, bajuszos férfifejet mintáztak, melynek hajából kétoldalra - valószínűleg szimmetrikusan - indák kunkorodnak ki, a jobb oldalon közrefogva egy szegfu(?)szirmot, alatta csillaggal. 16-17. század. Asszonyvására 2003 októberében a Nagyváradról Szatmárrra vezető műút és az asszonyvásári letérő kereszteződésében, annak délkeleti szögletében, a műút szélesítésekor végzett munkálatok alkalmával kb. 1 m mélységben, gödrök betöltéséből 16. századi kályhaszemek, tapasztás- és oromzatdarabok kerültek elő. 60 1. A 20 x 20-as peremszélességű kályhaszemek három variánsa a belsejüket tagoló bordák kialakításában különbözik: 1. egyszerű bordásak, 2. kétsoros ujjbenyomkodásosak, 3. bordásak, fölöttük hullámvonalakkal. 2. Az oromcsempék méretei: 19 cm szélesek és 10,5 cm magasak (párták nélkül). Alsó sávjukat masniszerű alakzat tölti ki, körülötte pontocskákkal, keresztekkel és egy szívből kinövő virágtővel. A kb. 45 fokos szögben előrehajló, pontokkal és hegyesszögekben megtört vonallal díszített oromzati résztől egy stilizált kötélfonat választja el. A csempe tetején három párta foglal 56 k 1972, 9. szám, 75. Új címlapképünkről. 57 BÚZÁS-LÓVÉI 1993, 191-214, 7. kép; KOCSIS-SABJÁN 1998, 153-154. kép. 58 BT. Ltsz. 90.16.4. HOLL 1990, 89-90, 43. kép; BRAUNSCHWIG 1991, Kat. 842. Holl szerint a budai csempét az a műhely készíthette, amelyik a svájci Háromkirályok kályha egyik csempéjét is lemásolta. 59 ŐDI 1998a, 184-185. 60 A részben restaurált darabok a Gálospetriben kialakított tájház kiállításán és leltárában szerepelnek.

128 ŐDI TAÁS helyet aszimmetrikus elrendezésben. A darabot ferde illesztőlemezzel fogták bele a kályhatest tetejébe (15. tábla/3). Papmező Szórványként előkerült stilizált, középen összefogott liliom formájú oromcsempe töredéke a várkastély területéről (15. tábla / 2).Világosbarna anyagú, zöldmázas. agassága 14,5 cm. 16-17. század. Hasonló oromcsempéhez tartozhatott egy Alvincről publikált, világoszöld mázas töredék. 61 A papmezői várkastélyt 1574-ig a Telegdi család birtokolta, majd 1624 után a Kornisok építkeztek itt. 62 Összegzés A fentiekben bemutatott kályhacsempeleletek kétségtelenül csupán egy keskeny szeletét képezik a középkori és kora újkori váradi és környékbeli kerámiamüvesség reprezentatív válfaját alkotó, jószerivel feltáratlan csempe emlékanyagnak. A leletkörülmények természetéből adódóan töredékes anyag, ha messzemenő következtetések megfogalmazására nem is, arra azonban alkalmasnak mutatkozik, hogy vele kapcsolatban a kályhacsempekutatás néhány partikuláris problémakörét érintő összefüggést helyi, illetőleg tágabb viszonylatban fel lehessen vázolni. Azt az általánosítást, hogy a középkori Váradon főként a jelentős lakosságszámú, tágabb piaci körzetet magáénak tudó város, de talán a püspöki udvar igényeit is mérlegelve, magától értetődőnek tűnik a csempeművesség helyi - és akár korai - kialakulásának feltételezése, egy fazekasműhely maradványaiból előbukkant griffes dúc mellett 63 egyelőre a levéldíszes, pártázatos oromcsempe leleteivel és környékbeli elterjedésével támaszthatjuk alá. Az oromzati csempe társaságában sehol nem került elő más, vele rokon vagy gyaníthatóan ugyanahhoz a fűtőberendezéshez tartozó csempe, csupán tál alakú kályhaszemek, ami arra enged következtetni, hogy egyszerű szemeskályhának képezte a koronázópárkányát. Kiképzését és motívumát a hazai stallumokon az 1470-1480-as évektől megjelenő pártázati megoldásról kölcsönözték, s ez jól példázza a dúckészítés és a bútorfaragás közti szoros rokonságot. Nem csak az említett griffes dúc, hanem a mérműves előlapú, fülkés csempe is elsősorban a 15. század közepi budai lovagalakos kályha csempéinek másolásával és utóéletével összefüggő kérdéseket vet fel, bár ennek más előképeit sem zárhatjuk ki. A mérművekkel díszített, dongás hátú csempéket az Anjou-kortól használták, vakmérműves és áttört megoldással egyaránt. Az egy, két vagy három osztópálcás, csúcsívekben záródó alsó rész fölött különböző mérműalakzatokat alkalmaztak, de már a késő Zsigmond-kortól ismerünk egynyílású, szamárhátíves megoldást is, ekkor még csak vakmérműként. 64 Fülkés-mérműves csempén először a budavári palota egyik, 1415-1430 közt felállított kályháján alkalmaztak a váradihoz hasonló pártázatos lezárást. 65 Darabunk a lovagalakos kályha 5. típusú (HOLL 1958) csempéjéhez nagyon közeli, a lovagot nélkülöző kialakítású, bár számos egyszerűsítést alkalmaztak rajta. A csempetípus a kelet-európai régióban elterjedtebb, és a budai kályha hatásaként számolnak vele, viszont összefüggését a nyugati párhuzamokkal nem dolgozták fel olyan részletességgel, mint ahogyan a kályhát összetevő más csempék esetében, 66 ezért nem egészen 61 ARCU 2004, Pl. 167/147. 62 ŐDI 1998a, 185-186. 63 RUSU 1996, 125-126. 64 Kocsis 2006, 39. ábra. Az Anjou- és Zsigmond-kori kályhákra lásd HOLL 1958, 52. kép; KOCSIS-SABJAN 1996, 30, 103. kép; KOCSIS 2006, 39, 51. ábra. 65 H0LL 2002, V/21, IX/33. kép. 66 TAÁSI 1995.

15-17. SZÁZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL 129 világos a kapcsolat az olyan rokonítható példányokkal, mint a stuttgarti, ahol az osztópálcák stilizált virágmotívumos csúcsa igen hasonló. 67 lsőrangú budai előképe van az alighanem Váradon készült mezőtelegdi címeres csempének is, egy olyan sorozat darabjaként, melyhez a közvetett mintát a királyi reprezentációt szolgáló visegrádi átyás-címeres kályha csempéi szolgáltatták, és amelynek vidéki, néhol kitűnő (ilyen az országcímeres Selmecbányái és egri csempe 68 ), máskor gyengébb minőségű (Kassa címerét tartó angyalos csempe Tőketerebesről, illetve Barkó várából, továbbá elmosódott címerrel Rozsályról 69 ) példányain is érezhető a közös előkép hatása. A szalárdi szerelmespár" csempetípusával kapcsolatban óhatatlanul felmerül a magyarországi és a városi vagy fejedelmi székhelyeken feltárt moldvai csempeanyagok 70 viszonyának kérdése. int említettük, viszonylag gyakori a Kárpátoktól keletre, ahol több változata is előfordul, ezért a kutatás helyi, moldvai készítményt lát benne. 71 Noha a dúcok és késztermékek forgalmáról és főleg annak irányáról egyelőre, a feltárt és közölt 15. századi magyarországi - főként városi - csempeleletek szegényessége miatt igencsak keveset tudunk, részünkről inkább hajlunk arra, hogy a jobb feldolgozottságnak örvendő moldvai anyag egy tekintélyes hányadát exportárunak tekintsük. lfogadva természetesen több csempecsoport biztosan moldvai származását és a behozott termékek jobb vagy rosszabb minőségű, helyi másolásának lehetőségét, elsősorban arra alapozzuk feltételezésünket, hogy számtalan moldvai csempe típusának ismert a nyugati vagy magyarországi előképe, illetőleg párhuzama, továbbá egyértelmű néhány ábrázolás témájának és ikonográfiái megfogalmazásának itteni eredete. 72 Okkal várható, hogy a kutatottság mértékének javulásával és a szalárdihoz hasonló, hiányzó láncszemek előkerülése révén világosabbá válik a Kárpátokon belüli területek anyagával való közvetlen kapcsolat. Heraldikai elem csempére vitele mentén tehettünk fontos észrevételt egy Váradon talált színes ónmázas csempe feltételezhető készítési helyével kapcsolatban. Ha tisztázni lehet a Lőcse-címeres párkányelemnek a sárospataki leletegyüttesben elfoglalt helyét, és tovább bővíthető a rokon emlékek 67 HOLL 1958, 276, 101. kép. 68 LAB UDA 2005,1. kép; GRNCSÉRK... 2002, Kat. 65. 69 FLD 1996, Kat. 45, 58. sz., 5. kép, illetve címlapkép; CHOVANC 2005, 13-15. kép; GRNCSÉRK... 2002, Kat. 106. 70 A városi környezetben előkerült legfontosabb leletek összefoglalását és könyvészetét lásd BATARCIUC 1999, 21-33. 71 BATARCIUC 1999,151; ARCU 2004, 265. 72 A középkori moldvai csempék készítési helyeinek problematikája Rudolf Gassauer és Barbu Slătineanu két világháború közti vitájában kapott először nagyobb teret, melyben utóbbi a helyi román fazekasság" kizárólagossát hangsúlyozta, utólag árnyalva némileg tézisét. íg a témával foglalkozó szerzők eleinte szinte kizárólag délnémet, erdélyi szász és olasz (!) (Şt. Balş, R. Gassauer), később már baltikumi (B. itrea és m.), lengyel (V. Vătăşianu) és litván (. Neamţu), sőt keleti (!) és bizánci (!) (B. Slătmeanu) hatással is számoltak, és már a kezdetektől felmerült, hogy a betelepült szász",,,olasz"(!), radnai" fazekasok oldvabányán, Suceaván, Săsciori-on és másutt is gyakorolhatták szakmájukat, mégis a leggyakoribb nézet a helyi termékgyártás és önálló arcélű fejlődés hangsúlyozása. Tény, hogy Stupcán és Jászvásáron csempelapokat, illetve kályhaszemeket is tartalmazó kemencéket találtak. Az utóbbi évtizedek mérvadóbb régészeti és művészettörténeti irodalma Cseh-, Lengyel- és agyarország, ezen belül főleg rdély felől érkező (R. Popa, A. Andronic,. Ispir,. és V. Neamţu, L. és A. Bătrâna, P. V. Batarciuc) hatásokra mutatott rá (lásd a 70. jegyzetet), de továbbra is elmaradt a dúcok forgalmának, a proveniencia és a másolatok kérdésének pontosabb, technológiai, tipológiai és ikonográfiái alapon történő tárgyalása, jellemző az általánosító és ritka a motívumok terjedését az analógiák alapos figyelembevételével nyomon követő értékelés (részben hasonló véleményt fogalmaz meg BATARCIUC 1999, 151). A korábban csak részleteiben ismert erdélyi anyag közzétételével (ARCU 2004) immár jóval tágabb lehetőség nyílik az összehasonlító vizsgálatok előtt, a moldvai leletek eredetének, mühelykérdéseinek behatóbb tanulmányozásához azonban szükséges feltétel a meghatározó szász gyökerekkel rendelkező városi kézművesipar jellegének, szerepének objektív módon való tisztázása és az erdélyi városi fazekassággal körvonalazható kapcsolatok alapos feltárása.

130 ŐDI TAÁS csoportja, körvonalazhatóvá válik egy eddig azonosítatlan, 17. századi szepességi műhely, melynek termékei a jelek szerint rdélybe és Lengyelországba is eljutottak. A zöldmázas, egymást metsző körökkel díszített, terülőmustrás habán csempék váradi töredékei egy további támpontot nyújtanak a orvaországtól a Székelyföldig húzódó területen széles körben elterjedt, már több ízben azonosított és néhány esetben rekonstruált (Stráznice, Sárospatak, Füzér, Gyergyószárhegy, Fogaras) 73 kályhák variánsainak, biztosan együvé tartozó elemeinek meghatározásához és az ezek alapján történő újabb grafikai rekonstrukció elvégzéséhez. IRODALO BALOGH J. 1982 Varadinum-Várad vára. I II. Budapest. BATARCIUC, P. V. 1992 Ateliere pentru producerea cahlelor în oldova medievală. SC IVA 43. 2. 207-224. 1999 Cahle din oldova medievală. Secolele XIV-XVII. Suceava. BNKŐ.-UGHY I. 1984 Székelykeresztúri kályhacsempék. Bukarest. BLÜL F. 1965 Deutsche Öfen. ünchen. BRAUNSCHWIG 1991 Budapest in ittelalter. Hrsg. von Gerd Biegel. Ausstellungskatalog. Braunschweig. BUNTA. 1973 Az erdélyi habán kerámia. Bukarest. BÚZÁS G.-LŐVI P. 1993 A visegrádi királyi palota átyás-címeres kályhája. Tanulmányok Horler iklós hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Lővei Pál. Budapest. 191-217. CHOVANC J. 2005 Palatínska kachl'ová pec Imricha Perényiho. Gotické a renesancné kachlice v Karpatoch. Trebisov. 23-54. CRIŞAN, I. 1990 Aşezări, monumente şi descoperiri feudale timpurii şi feudale din hotarele comunelor Cefa, Nojorid şi Sîntandrei (jud. Bihor). Crisia XX. Oradea. 129-157. CZGLÉDYI. 1988 A diósgyőri vár. Budapest. ŐDI J. 1998 Történeti adatok Nagyvárad múltjából. II. Nagyvárad. ŐDI T. 1998a A Telegdi család és a reneszánsz művészet néhány emléke a 16. századi Bihar és Bereg vármegyékben. űvészettörténeti Értesítő 3-4. 177-197. ŐDI T.-KÉNS. 2002 Jelentés a magyarózdi Pekri-Radák-kastély pincéjének 2002. évi kutatásáról. Kézirat. FLD I. 1996 A gótikától a habánokig. Kályhacsempék Abaúj, Sáros és Zemplén vármegyékből. Kiállítási katalógus. A bevezető tanulmányt írta Feld István. Sárospatak. 73 PAJR 1983, 110-113, 189; SION 2000, 85, 11. ábra; SZBÉNYI 1990, Fig. 8-10; KÉNS 2005, 76, 381. j, 68-69 tábla; Fogarasra: rajzi rekonstrukció Szőcs Károly kutatásai alapján a szebeni Astra úzeum állandó kiállításán.

15-17. SZÁZADI KÁLYHACSPÉK VÁRADRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL 131 FLD I.-GRLYS I.-GR L.-GYÜRKY K.-TAÁSI J. 1988 Újabb későközépkori leletegyüttes az ozorai várkastélyból. ComArchHung. 115. 1987-88. 177-207. GRNCSÉRK... 2002 Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről. Szerk.: Havassy Péter. Gyulai Katalógusok 11. Gyula. GYALÓKAY J. 1913 Új adatok a régi Várad helyrajzához. A Biharvármegyei Régészeti és Történelmi gylet Évkönyve. Biharvárad. I. GYURICZA A. 1992 Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-agyarországról. iskolc. HOLL I. 1958 Középkori kályhacsempék agyarországon. I. BudRég. XVIII. Budapest, 211-300. 1971 Középkori kályhacsempék agyarországon. II. BudRég. XXII. Budapest, 161-207. 1990 Középkori kályhacsempék agyarországon. IV. Archrt. 117. 1. 58-98. 1992 Kőszeg vára a középkorban. Fontes Archaeologici Hungáriáé. Budapest. 2002 Középkori kályhacsempék: gy 120 éves kutatási terület. GRNCSÉRK..., 7-30. KÉNS. 2005 Kályhacsempék Csík-, Gyergyó- és Kászonszékből. 14-18. század. Kolozsvár. KLUSCH 1998 Zauber alter Kacheln aus Rumänien. Sibiu. KOCSIS. 2006 A visegrádi fellegvár kályhacsempe leletei. A visegrádi fellegvár. Szerk.: Búzás Gergely. Visegrád. 124-165. KOCSIS.-SABJÁN T. 1998 A visegrádi királyi palota kályhái és kályhacsempe leletei. Visegrád. KOCSIS.-SABJÁN T.-TÓTH B. 2006 A visegrádi fellegvár középkori és törökkori szemeskályhái. A visegrádi fellegvár. Szerk.: Búzás Gergely. Visegrád. 104-122. LABUDA, J. 2005 Zaujímavé kachlice z Banskej Stiavnice a Sitna. Gotické a renesancné kachlice v Karpatoch. Trebisov. 175-182. ARCU ISTRAT, D. 2004 Cahle din Transilvania şi Banat de la începuturi până la 1700. Biblioteca uzeului Bistriţa, Seria Historica (Coord. C. Gaiu), Bistriţa-Năsăud. ÉRIL 1957 A nadabi kályhacsempék. ArchÉrt. 84. 2. Budapest. 187-206. 1960 Figurenverzierte Ofenkacheln volkstümlichen Charakters aus dem mittelalterlichen Ungarn. AAHXIL 1-4, 332-360. K. 1972 úzeumi Kurir 1972. okt. 9. szám. Debrecen. RT. 1982 agyarország régészeti topográfiája 6. Békés megye régészeti topográfiája IV/1. Budapest. 1998 agyarország régészeti topográfiája 10. Békés megye régészeti topográfiája IV/3. Budapest. PAJR, J. 1982 Pocátky novoveké keramiky ve Stráznici. Stráznice. POPA, R - CÂRSTOIU,.. 1979 ărturii de civilizaţie medievală românească. Bucureşti. PUŞCAŞU, V.. 1980 Plăci ceramice decorative descoperite la cetatea Făgăraşului în anii 1966-73. Acta usei eridionalis II. 223-273.

132 ŐDI TAÁS RUSU, A. A. 1996 Cahle din Transilvania (II.) Arheologia edievală I. Reşiţa. 125-153. 1998 Gotic şi Renaştere la Vinţu de Jos (Documente de cultură materială din Transilvania secolelor XHI-XVII). Gotik und Renaissance in Unter-Winz (Dokumente der Sachkultur in Siebenbürgen im 13.-17. Jh.). Cluj-Napoca-Satu are. RUSU, A. A. (Red.) 2002 Cetatea Oradea. onografie arheologică. Vol. 1. Zona palatului episcopal. Oradea. SION Z. 2000 A füzéri vár a 16-17. században. iskolc. SLÄTINANU, B. 1958 Ceramica feudală română şi originile ei. Bucureşti. SZATÁRI I. 1994 Későközépkori házrészletek és kályhacsempék Békéscsabán. A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára, Szerk. Lőrinczy G., Szeged. Csongrád egyei úzeumok Igazgatósága, 495-508. SZBÉNYIJ. 1990 Renaissance stove constructions. agyar restaurálás 1990/1. Budapest. Szőcs K.-ROŞCAK. 2006 ărturii ale civilizaţiei transilvănene. Colecţia de cahle a uzeului Astra". Sibiu. TAÁSI J. 1995 Verwandte typen im Schweizerischen und Ungarischen Kachelfundmaterial in der zweiten hälfte des 15. Jahrhunderts. Budapest. VOIT P.-HOLL I. 1963 Old hungarian stove tiles. Budapest. TH 15-17 CNTURY STOV TILS FRO RSCU XCAVATIONS FRO ORADA AND NIGHBOURING RGION (ABSTRACT) In the iddle Ages Oradea was considered one of the most important episcopal cities characterised by a high level of urbanization, located in the Carpathian Basin. In spite of its significance, we possess very few data regarding the settlement archaeology of the city, not only due to the lack of systematic archaeological explorations but also to those of probe or rescue excavations. Due to the lagging behind of research, we have no information - based on up-to-date field observations - either of the essentially changed topography of the medieval city after the Ottoman period, or of its houses and its inhabitants' material culture. The subject of this short publication is constituted by those stove tiles that came to light - some under sporadic, others under registered circumstances - during building foundations, works related to the supply of public utilities and ad-hoc ground excavations. In none of these cases was there any possibility of excavations to clarify the circumstances of how these finds got into the ground. The disadvantages of this are regrettable, particularly in the case of Oradea, since the material of finds outside the general contexts can hardly serve with efficiency settlement archaeological observations and interpretation tentative based on wider coherencies. Among the most important finds from Oradea, one can mention the local version of one of the stove tiles of the so-called "Knight in combat" stove (from the end of the 15 th century) (table nr. 9), the pieces of a stove-type made in a pottery in Oradea (from the beginning of the 16 th century) (table nr. 2-5), the parts of a green-glazed, reconstructible Haban stove (from the first part of the 17 th cenüiry) (table nr. 6-7), or the fractions of mixed glazed stove tiles, probably made in Levoca. Among the finds from the country, one of the most significant pieces is a stove tile from Tileagd with a coat-of-arm, considered the copy of a type from Buda (table nr. 19), as well as two stove tiles from Sălard (table nr. 17), all from the end of the 15 th century.

1. tábla Nagyvárad. 16-17. századi kályhaszemek 1. Doxat-féle elővédmü (VI/2); 2-6. Kolozsvári u. (1/1)

2. tábla Nagyvárad és környéke, 1/2 típusú csempék töredékei, 16. század I. Krisztina u.; 2. Pece patak, 17. sz.-i malom; 3, 7, 10, 12. Szálka domb; 4-6. Kolozsvári u. (1/2); 8. Sörgyár; 5, 9. Zöldfa u. 21 (VII/5); II. Biharszentjános-Klastromdomb, 1/2 típusú csempe rekonstrukciója

3. tábla Nagyvárad. 1/2 típusú oromzati csempék, 16. század 1. Széna u., szórványlelet (IV/3); 2. Vár, szórványlelet (IX/1); 3-5. éliusz Juhász Péter u. 10 sz.; 4. Nagypiac tér; 6-7. Várkapu (XI/1); 8. Zöldfa u.21 sz. (VII/3)

4. tábla Nagyvárad, Kolozsvári u., habán típusú terülőmustrás kályhacsempék, 17. század (1/3)

5. tábla Nagyvárad. Habán tertilőmustrás (1/3) típusú kályha rekonstrukciója, 17. sz.

6. tábla Nagyvárad. 1, 3. gykori Széna u., 16-17. sz; 2, 5, 6. Várkapu fölötti betöltés; 16-17. sz. (XI/2, 3, 5); 4. Oromcsempe töredéke, 14-15. sz.

7. tábla Nagyvárad. gykori Széna u., Lovagalakos" kályha mérműves csempéje (rekonstrukció), 15. század vége (IV/1)

8. tábla Nagyvárad. 1-3. gykori Széna u. (IV/ 2, 5); 4. Doxat-féle elővédmű környéke (VI/1); 2, 5, 6. Zöldfa u. (VIT/2, VIII/1, 2)

9. tábla Nagyvárad. 1-3. Vár, szórványlelet (IX/2, 3); 4-6, 8, 9-13. gykori Zöldfa u. (IV/4, 6-9); 7. Zöldfa u. (VII/6)

10. tábla Nagyvárad. 1-7. Vár, Doxat-féle elővédmü környéke, 16-17 sz. (V/l-7)

11. tábla Nagyvárad. 1-6. Zöldfa u. 21. szám, 16-17. század (VII/1, 4)

12. tábla Nagyvárad, Vár. Várkapu fölötti feltöltés 1-10. (XI/4, 6-11); 11-13. (X/l, 3-4)

13. tábla Szalárd. Oromcsempe és szerelmespárt" ábrázoló csempe, 15. sz. vége

14. tábla Szalárd. Tál alakú kályhaszemek, 16-17. század

15. tábla 1- ezőtelegd. Címeres csempe rekonstrukciója 15. sz. vége - 16. sz. eleje; 2. Papmező. Oromcsempe, 16-17. század; 3. Asszonyvására. Oromcsempe, 16. század; 4. ezőtelegd. Oromcsempe (?), 16-17. század

16. tábla A Nagyvárad belvárosában lévő lelőhelyek lokalizálása