Fıvárosi Ítélıtábla 2. Kf. 27. 217/2010/4. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fıvárosi Ítélıtábla a Jutasi és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintézı: dr. Erdész Éva ügyvéd) által képviselt Magyar Újságírók Országos Szövetsége (Budapest) felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) Hiv. sz.: Vj- 36/2008.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fıvárosi Bíróság 2010. évi január hó 20. napján kelt 3.K.30.051/2009/12. számú ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt elıterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2010. évi június hó 30. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következı Í t é l e t e t A Fıvárosi Ítélıtábla az elsıfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 36.000 (azaz harminchatezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s 2000. évben a felperes legfelsıbb döntést hozó szerve, a küldöttgyőlés Érdekvédelmi Bizottságot választott, amelynek feladatául szabta, hogy legalább ajánlás, orientálás szintjén fogalmazza meg az újságírók foglalkoztatásának, az újságírói munka felhasználásának körülményeit, feltételeit. Az Érdekvédelmi Bizottság által elkészített ún. Honortáblát a felperes megküldte véleményezésre a tagoknak, de a tervezetet a Választmány és az Etikai Bizottság is észrevételezte. A Honortábla elsı változatát a felperes 2002-ben tette közzé. Az abban szereplı alap - összegeket az Érdekvédelmi Bizottság minden évben az elızı évi inflációval emelte. 2007-ben az összegek változatlanul maradtak, mert 2006-ban felkerekítették az inflációs szorzót, míg a két 2.Kf.27.217/2010/4.
-2- éve változatlan összegeket a következı évre a várható 7,9%-os inflációs szorzó helyett 10%- kal emelték meg. A Honortábla részletes leírást tartalmaz az egyes szakmákra vonatkozó ajánlott minimum díjazási tételekrıl. Az újságírói, a szerkesztıi, a fotós, a rádiós, a televíziós, a tervezı szerkesztıi és a karikaturista tevékenységeken belül számos jellemzıtıl függıen tovább - bontva határozza meg az egyes alap honoráriumok összegét. A 2008. január l-jétıl alkalmazott Honortáblában egyebek között az is szerepel, hogy a Honortáblákban megjelölt összegek az elmúlt években a nagyobb kiadóknál szinte gyakorlattá váltak, azokat jogvita esetén a bíróság minden esetben figyelembe veszi, illetve az egyezkedı felek a legtöbb esetben elfogadják azokat az egyezség alapjául, és egyre gyakoribb, hogy új szerzıdések megkötésekor is a Honortábla alapján állapítják meg a díjakat. A Honortábla elıször a 2004. év közepéig megjelent Magyar Sajtó címő havilapban, majd a felperes internetes honlapján került közlésre. Az alperes a 2008. december 2. napján kelt Vj-36/2008/23. számú határozatában megállapította, hogy a felperes a gazdasági verseny korlátozásának tilalmába ütközı magatartást tanúsított, amikor 2002-tıl Honortábla elnevezéssel internetes honlapján, illetve a Magyar Sajtó címő lapban ajánlott minimál árakat tett közzé. A jogsértés miatt a felperest 3.000.000 forint bírsággal sújtotta. A határozat indokolása szerint az érintett termékpiac a felperes által közzétett ajánlások elsıdleges címzettjei, azaz a felperes tagjai által nyújtott szolgáltatások, amelyen belül az újságírói, szerkesztıi tevékenységek piaca, az egyes speciális szakismereteket igénylı rádiós, valamint televíziós tevékenységek keretében nyújtott szolgáltatások piaca, továbbá a fotóriporteri szolgáltatások piaca és a tervezı szerkesztıi és karikaturista szolgáltatások piaca különböztethetı meg. A versenyfelügyeleti eljárás tárgya a nem munkaviszony keretében, az ún. szellemi szabad foglalkozásúak által nyújtott szolgáltatásokat érinti, mivel az ajánlások ezek árképzésére lehetett hatással. Rögzítette, hogy a felperes becslése szerint az újságírói, tervezıi, fotós területen mintegy 10.000-12.000 személy tevékenykedhet úgy, hogy kizárólag ebbıl él meg, és mintegy másfélszerese lehet azoknak a száma, akik szintén végeznek ilyen jellegő munkát, de csak kiegészítı jellegő foglalkozásként. A karikaturisták száma néhány százra tehetı. A piac keresleti oldalán azok az írott és elektronikus sajtótermékek, illetıleg azon rádió állomások és televízió csatornák állnak, amelyek igényt tarthatnak ezekre a szolgáltatásokra. A felperes az ország teljes területén tevékenykedik, a tagsága az egész országot lefedi, ezért érintett földrajzi piacnak legalább a Magyar Köztársaság területe tekinthetı. A határozat indokolásának IV. pontja részletesen tartalmazza a felperes védekezését. Eszerint a felperes állította, hogy a Honortáblák nem mentek át a gyakorlatba, az ajánlás az érdekvédelem eszköze volt. Azok megalkotásakor az érintett tevékenységek mővelıinek érdekvédelme, egzisztenciájuk biztosítása volt a cél. Azt akarták elérni, hogy az újságírói szakmában kifizetett honoráriumok legalább a mindennapi megélhetés költségeire nyújtsanak fedezetet. A honoráriumok az elıállított termék árának csupán töredékrészét teszik ki, így a fogyasztók megkárosításáról nem lehet beszélni. Nem ütközik a versenyjogba az az érdekképviseleti magatartás, amely arra irányul, hogy legalább a költségek érvényesítésére törekedjen. A felperes védekezésében utalt arra is, hogy az ajánlás nem megállapodás, nem sorolható a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
-3- törvény (a továbbiakban: Tpvt.) hatálya alá tartozó döntések közé sem, mert az nélkülözi a konszenzuális elemeket, a döntés végrehajtása a döntés címzettjei számára jogi kötelezettséget nem keletkeztet. Párhuzamot vont a saját magatartása és a gyártók hirdetéseiben szokásosan megjelenı ajánlott fogyasztói árak" között. Megjegyezte, hogy a sajtó - szakmán belül több érdekképviseleti szervezet is van, továbbá, hogy a munkaviszonyban lévıknek nincs lehetıségük az általuk nyújtott szolgáltatások árának az ajánlások szerinti meghatározására. A szolgáltatás megrendelıi birtokában vannak a szükséges piaci ismereteknek, így mérlegelhetik, hogy a magasabb árért kívánják-e ezt igénybe venni. Hangsúlyozta, hogy a Honortáblához hasonló ajánlások más országokban is fellelhetık. Kiemelte még, hogy nem vállalkozások érdekvédelmi szövetségeként mőködik, tagsága ugyanis vegyes: munkavállalókból, szabadúszókból és vállalkozónak minısülı tagokból egyaránt tevıdik össze. A Tpvt. 17. -a vonatkozásában elıadta, hogy az ajánlás hozzájárul a versenyképesség javulásához azzal, hogy a szellemi termék minısége javul (a), az ajánlás alkalmazása esetén vélhetıen jobb minıségő produktum készül, ami a fogyasztó számára értékesebb, hasznosabb, hiszen ezáltal magasabb szellemi színvonalú információhoz, tudáshoz jut (b), az ajánlás érvényesülése gyakorlatilag nem befolyásolja a gazdasági versenyt, mert a magyar média piacon a sajtómunkások általában alkalmazásban állnak (c), az ajánlás alkalmazása a szellemi produktumot tartalmazó áruk, szolgáltatások jelentıs részét nem is érinti. Az alperes a határozat indokolásában leszögezte, hogy a vállalkozások által létrehozott szakmai érdekképviseleti szervezetek döntései közvetlenül vagy közvetett formában alkalmasak a vállalkozások piaci magatartásának befolyásolására, függetlenül attól, hogy azok ajánlásként vagy kötelezı jelleggel jelennek-e meg, és ezt önmagában az sem befolyásolja, ha a vállalkozások társadalmi szervezete nonprofit módon tevékenykedik. Az ajánlott árak vállalkozások társadalmi szervezete általi közzététele kikényszeríthetıség hiányában is a Tpvt.-be ütközik, mivel az ajánlott árak következtében más árak érvényesülhetnek a piacon, mint az ajánlás hiányában. A felperes célja a verseny befolyásolása, korlátozása volt, a piaci szereplık magatartásának, a piacon érvényesülı áraknak a befolyásolása, amelynek érdekében széles körben ismertetett ajánlott minimál árakat tett közzé, és azokat rendszeresen felülvizsgálta. A versenykorlátozó cél mellett a magatartás versenykorlátozó hatásra való alkalmassága is megállapítható, különös figyelemmel a 2008. évre vonatkozó Honortáblában közölt szövegrészre. Az árak közvetlen vagy közvetett meghatározása esetén eleve kizárt, hogy a versenykorlátozás csekély jelentıségőnek minısüljön, így a Tpvt.13. -a nem alkalmazható. Megállapította, hogy a Tpvt.17. -ában foglaltak sem teljesültek. A felperes nem bizonyította, hogy magatartása hozzájárult a termelés vagy a forgalmazás ésszerőbb megszervezéséhez, vagy a mőszaki, illetve a gazdasági fejlıdés elımozdításához, vagy pedig a környezetvédelmi helyzet, a versenyképesség javulásához. Az ajánlás követése és a munkaerı, illetve a szellemi termék minıségének kedvezı változása között nincs igazolt kapcsolat, sıt az ajánlott minimálárak közzététele a minıségi szempont háttérbe szorulását eredményezve hathat az árak egységesülésének irányába (a). A felperes nem tudta igazolni, hogy a magatartásából származó elınyök méltányos része a fogyasztóhoz jutna azáltal, hogy az ajánlás alkalmazása esetén jobb minıségő produktum készül (b). Gazdaságilag indokolt közös célként nem fogadható el az a törekvés, amely egyrészt a piacon érvényesülı árakra vonatkozóan kíván orientációt biztosítani a vállalkozásoknak,
-4- Másrészt indokolatlanul beavatkozik a kereslet és kínálat által uralni hivatott piaci mechanizmusokba (c). A felperes több ezer fıs tagságával a legmeghatározóbb társadalmi érdekképviseleti szervezet az érintett piacon, magatartása kihatásának terjedelmét mutatja a 2008. évre vonatkozó Honortáblázathoz főzött szöveg (d). A jogsértés miatt a bírság kiszabását az alperes indokoltnak tartotta. Ennek összege meghatározása során a felperes 2006. évi egyszerősített éves beszámolójában szereplı 2006. évi nettó árbevételbıl indult ki azzal, hogy a felperes nyilatkozata szerint a 2007. évben az árbevétel vonatkozásában az elızı évi adatokhoz képest jelentıs változás nem következett be. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a jogsértés több éven át tartott, továbbá, hogy a felperes a legnagyobb tagsággal rendelkezı társadalmi érdekképviseleti szervezet az érintett piacon. Enyhítı körülményként értékelte, hogy a versenyfelügyeleti eljárás megindítását követıen a felperes az ajánlást a honlapjáról önként levette. A felperes kereseti kérelmében elsıdlegesen - versenykorlátozó magatartás hiányában - a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a bírság mellızését kérte. A közigazgatási eljárás során elıadottak megismétlése mellett hangsúlyozta, hogy a Honortábla sem céljában, sem hatásában nem volt alkalmas a verseny negatív befolyásolására. Állította, hogy nem tekinthetı vállalkozások társadalmi szervezetének és, hogy az adott piac közgazdasági értelemben nem minısül árupiacnak. Az alperes - fenntartva a határozatában foglaltakat - a kereset elutasítását kérte. Az elsıfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperesi szervezet valóban nem tekinthetı kizárólag vállalkozások társadalmi szervezetének, azonban a Tpvt. 11. -a alapján, mint más hasonló szervezet" is kifejthet versenyjogilag értékelhetı hatást. A felperes által alkalmazott Honortábla egyértelmően vételi, illetve eladási árakra vonatkozott, azok kialakulását, meghatározását jelentısen befolyásolta, így az az effektív hatástól függetlenül is alkalmas lett volna a jogsértés elıidézésére. Hangsúlyozta, hogy a jogalkotó nem kívánta megkülönböztetni versenyjogi szempontból az újságírói tevékenység piacát a többi áru és szolgáltatás piacától, így erre a területre is az általános versenyjogi szabályok vonatkoznak és alkalmazandók. A jogsértés szempontjából közömbös, hogy volt-e a Honortáblának kényszerítı ereje. A Tpvt. 20. -ára utalással megállapította, hogy a felperes nem bizonyította a Tpvt. 17. -a szerinti mentesülés konjunktív feltételeinek fennállását. A bírsággal kapcsolatban rögzítette, hogy az alperes a Tpvt. alapján figyelembe vehetı körülményeket megfelelıen feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai a határozatból megállapíthatók, és a bizonyítékok mérlegelésének okszerősége kitőnik az indokolásból. Az abban foglaltak megismétlését szükségtelennek tartva megállapította, hogy az alperes jogszerő döntést hozott. A felperes fellebbezésében elsıdlegesen az elsıfokú ítéletnek az elsıdleges kereseti kérelmének megfelelı megváltoztatását, másodlagosan az elsıfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsıfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan az elsıfokú ítélet és az alperes határozatának megváltoztatásával a bírság mellızését kérte. Elıadta, hogy esetében a Tpvt. 11. -a nem alkalmazható. A Gazdasági törvények kommentárjában található magyarázatra
-5- utalással állította, hogy kizárólag magánszemélyek személyegyesületeként mőködik, függetlenül attól, hogy a tag újságíró milyen formában - munkaviszony, szellemi szabadfoglalkozás, egyéni vállalkozó stb. - folytatja tevékenységét, vagy esetleg már újságírói tevékenységet nem folytató nyugdíjas. Ténybeli tévedés tehát az az elsıfokú ítéleti megállapítás, miszerint nem tekinthetı kizárólag vállalkozások társadalmi szervezetének, ezért versenyjogi szempontból más, hasonló szervezetként" értékelhetı a tevékenysége. Állította, hogy a Honortáblát az újságírói tevékenység, illetıleg a médiapiac csak egy jelentéktelen részében alkalmazhatták, hiszen a különbözı foglalkoztatási konstrukciók azt eleve kizárták. E körben az alperes a tényállást nem tisztázta, számszerőleg nem határozta meg, hogy a média piac mekkora részére lehetett egyáltalán hatással a Honortábla. Nem derítette fel azoknak a piaci részesedését sem, akik vállalkozóként eseti megállapodást kötöttek. A tényállás megfelelı tisztázása után megállapítható lehet, hogy a Honortábla a Tpvt. 13. -ának (3) bekezdése szerinti mértéket nem haladja meg, ezáltal nem tilalmazott. Kifogásolta, hogy sem az alperes, sem az elsıfokú bíróság nem vizsgálta, hogyan mőködik a médiapiac, kikbıl áll, milyen konstrukcióban fejtik ki a szereplık a tevékenységüket. Az elsıfokú bíróság anélkül tartotta a Honortábla puszta meglétét versenysértınek, hogy vizsgálta volna, milyen körben fejthetett ki hatást egyáltalán a Honortábla. Állította, hogy magatartása a fogyasztói döntésre nem volt kihatással. A fogyasztói döntést ugyanis a gazdasági erıfölényben lévı média vállalkozások hozzák, akik a szabadúszó újságírókkal tartalmi és egyéb szempontok alapján kötnek megállapodást. Ennek során nem az árnak, hanem a speciális szellemi terméket nyújtó személy szakmai hírének van döntı szerepe. Hangsúlyozta, hogy az adott piac sajátosságainak felderítése nélkül, a speciális körülmények figyelmen kívül hagyásával nem lehet a tényállást megállapítani, piaci tevékenységét értékelni. Nem mellızhetı az a hivatkozása sem, miszerint az Európai Unió több országában is vannak érvényben médiapiacra vonatkozó ajánlások. A Tpvt. 78. -ában meghatározott bírságkiszabási szempontok is mutatják, hogy a média tevékenységre, ezért rá sem alkalmazhatók a nevesített fogalmak. Álláspontja szerint legalább a bírság alkalmazhatósága kérdésében kellett volna érvényesülnie a piac speciális jellegének, illetve értékelni kellett volna érdekvédelmi tevékenységét. A bírság alapjának számítása elhibázott és a mértéke indokolatlan nagyságú. Árbevételének egy része a magánszemélyek tagdíjbevétele, más része pedig az érdekvédelmi tevékenységgel összefüggı vállalkozási tevékenységébıl származik, amelynek az ügyhöz semmi köze sincs. Az elsıfokú ítélet nem tartalmazza, hogy az általa felhozott érvekkel szemben miért fogadta el az alperesi álláspontot. A fellebbezéssel szembeni ellenkérelmében az alperes az elsıfokú ítélet helybenhagyását kérte. A határozatban foglaltak fenntartása mellett elıadta, hogy a felperes nem jelölt meg olyan jogi érvet, amely alapján rá nem terjed ki a Tpvt. 11. -ának (1) bekezdése hatálya. Állította, hogy a Honortábla a felperesi tagságra vonatkozott, akik között vegyesen vannak fıállásban dolgozók és kiegészítı tevékenységként dolgozók is. A felperes a tagság ilyen szempontú megosztását nem tudta megmondani. Mivel azonban árakra vonatkozó döntésrıl van szó, ez nem is lényeges, hiszen a Tpvt. 13. -a nem alkalmazható. A felperes nem bizonyította, hogy a Honortáblának ne lett volna ténylegesen hatása, a 2008. évre vonatkozó Honortáblában rögzítettek pedig éppen a tényleges hatást támasztják alá. A bírságra vonatkozó rendelkezése is jogszerő, a minimum árak meghatározása súlyos versenyjogi jogsértés,
-6- a felperes nem tárt fel olyan körülményt, amely a mérlegelés okszerőtlenségét bizonyítaná. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fıvárosi Ítélıtábla a Pp. 253. -ának (3) bekezdése alapján az elsıfokú ítéletet a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsıfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból helyes következtetésre jutott a felperes magatartásának versenyjogi minısítése és az emiatt alkalmazott szankció értékelése tekintetében. A felperes a fellebbezésében nem jelölt meg olyan tényt, körülményt és olyan jogi érveket sem sorakoztatott fel, amelyek a fellebbezés kedvezı elbírálását, az elsıfokú ítélet megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését eredményezhették volna. A Tpvt. l. -ának (1) bekezdése értelmében a törvény személyi hatálya a vállalkozásokra terjed ki. A normaszövegbıl következik, hogy a versenyjogi szabályozás alanya nemcsak gazdasági társaság, hanem természetes személy is lehet, amennyiben a törvény tárgyi hatálya alá tartozó magatartást fejt ki. Nem annak van tehát jelentısége, hogy magánszemélyrıl vagy gazdasági társaságról van-e szó, hanem annak, hogy folytat-e versenyjogi szempontból releváns gazdasági tevékenységet. A vállalkozás fogalma tehát - függetlenül annak jogi helyzetétıl, de még a profitorientáltságától is - kiterjed minden olyan piaci szereplıre, aki gazdasági tevékenységet végez. A tág értelemben vett újságírót tevékenységéért megbízási díj illeti meg. Az újságíró a szolgáltatást a saját kockázatára végzi; neki kell viselnie a pénzügyi veszteséget, ha a termékét nem, vagy nem az általa kívánt díj ellenében tudja eladni, illetve ha a kiadások meghaladják a bevételeket. Ez az újságírói tevékenység tehát - a gazdasági jellege és a pénzügyi kockázatviselés folytán - vállalkozásnak minısül, ezért kiterjed rá a Tpvt. személyi hatálya. Mivel pedig a Tpvt. 11. -ának (1) bekezdése a tiltott kartelltevékenység körében a vállalkozások közötti megállapodásról, illetve a vállalkozások társadalmi szervezetének a döntésérıl rendelkezik, ezért a vállalkozó tagokból is álló felperes magatartására is kiterjed annak hatálya. A Tpvt. indokolása szerint a döntés fogalmát szélesen kell értelmezni; ide tartoznak a társadalmi szervezet stb. szabályzatai éppúgy, mint a tagokra formailag nem kötelezı, de magatartásukat ténylegesen befolyásoló ajánlások is. Ebbıl következik, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott a döntés és a jogi kötelezettség hiányára is. A Honortáblát a felperes Érdekvédelmi Bizottsága készítette el, azt a tagok véleményezték, de a Választmány és az Etikai Bizottság is észrevételezte, felperes évente felülvizsgálta és közzétette az ajánlott összegeket. Mivel pedig a 2008. évi Honortáblához főzött szöveg kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az ajánlott árak ténylegesen is befolyásolták a piaci árakat, megállapítható, hogy a formailag nem kötelezı Honortábla is a felperesi szervezet olyan döntésének minısül, amelyet a Tpvt. 11. -ának (1) bekezdése szabályoz. A vállalkozások közötti gazdasági együttmőködés nem tiltott, amennyiben az a verseny tisztaságával és a fogyasztók érdekeivel nem ellentétes. Nem megengedett azonban az olyan kartell, amelynek lehetséges negatív következménye a gazdasági
-7- verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Tiltott az olyan megállapodás, amely a felsorolt verseny sérelmek egyikének a bekövetkezését célozza, de az is, amelyik ilyen hatást fejt vagy fejthet ki. A törvény tehát egyaránt jogellenesnek minısíti a versenykorlátozás célzatát, az arra való alkalmasságot, azaz a lehetséges hatást, de a ténylegesen bekövetkezett hatást is. A jogsértés tehát már önmagában megvalósul azzal, ha a megállapodás a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, illetve ilyen hatás kifejtésére alkalmas. Ilyenkor a tényleges piaci hatás vizsgálata nem is szükséges a jogsértés megállapításához. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során maga ismerte el a Honortábla elkészítésével elérni kívánt célt. Állította, hogy az újságírók érdekvédelmét szolgálta, az ı egzisztenciájukat akarta biztosítani, azt próbálta elérni, hogy a honoráriumok legalább a mindennapi megélhetés költségeire nyújtsanak fedezetet. A felperes tehát annak érdekében határozta meg a minimál árakat, hogy az újságírók számára jobb megélhetési lehetıséget, megfelelıbb anyagi helyzetet biztosítson. Az ajánlott árak és az újságírói tevékenység színvonala között tehát semmiféle összefüggés nincsen, a szolgáltatásért kért magasabb megbízási díj nem feltétlenül jelent magasabb szakmai minıségő terméket, szolgáltatást. A szabott árak tehát önmagukban nem zárják ki a gyenge minıségő szolgáltatást, az árak nem jelentenek garanciát az elvárt minıség megvalósítására. Márpedig a piacnak éppen az a lényege, hogy a gazdasági verseny érvényesüljön; a versenyképes termék magasabb honoráriumot, a kevésbé színvonalas pedig alacsonyabb megbízási díjat eredményezzen. Mindebbıl következik, hogy a felperes az általa rögzített árakkal kifejezetten a piac normál mőködését, a szabad versenyt kívánta megakadályozni, a szolgáltatásért követelt összeget a vállalkozások egyéni költségeitıl, a termék szakmai minıségétıl függetlenül, versenyjogi szempontból indokolatlanul egységesítette. Az ajánlott árak közzétételével a felperes magatartása - éppen az általa elıadott elérni kívánt célra tekintettel - tiltott kartellmagatartásnak minısül. A fentieken túl megállapítható az is, hogy a Honortáblák közzétételével a felperes ténylegesen is befolyásolta a piaci szereplık magatartását, a piacon érvényesülı árakat. Ezt egyértelmően igazolja a 2008. évre vonatkozó Honortáblázathoz kapcsolódó szöveg. Az ajánlott árak tehát ténylegesen érvényesültek a gyakorlatban, a felperes magatartása nemcsak célozta a verseny korlátozását, hanem arra tényleges hatással is volt. A felperesi szövetségnek nem vitásan egyik fı feladata a tagok érdekvédelme. Méltányolható törekvés, ha a tagjai számára megfelelı egzisztenciát, színvonalas megélhetési lehetıséget akar biztosítani. Jogszabályi felhatalmazás hiányában azonban még ennek érdekében sem jogosult a piac mőködését befolyásolni, a gazdasági versenyt torzítani. A felperes magatartását a Tpvt. rendelkezései alapján kell megítélni. Ennélfogva nincs jelentısége annak, hogy más országokban az állam milyen jogkört biztosít az egyes szakmai érdekképviseleti szervek számára. Miután a felperesnek az újságírói szolgáltatások árának meghatározására jogszabályi felhatalmazása nincs, ezért a hivatkozott, illetve bemutatott nemzetközi példák, adatok a jelen jogvita eldöntésénél nem bírhattak relevanciával.
-8- Az áru, a szolgáltatás pénzben kifejezett értéke az ár, amely - a hatósági árszabályozást nem tekintve - a piaci forgalomban szabad megállapodás tárgyát képezi. Versenyjogilag az a kívánatos, hogy az ár a kereslet-kínálat szerint alakuljon, ezért kiemelten tiltottak a Tpvt. 11. -ának (1) bekezdése, illetve a (2) bekezdés a) pontja alá esı magatartások. Ezeket a jogalkotó olyan súlyosan versenysértınek tekinti, hogy a résztvevıket még csekély piaci részesedésük eseten sem lehet mentesíteni a kartelltilalom alól. A versenyjogi jogsértés tehát attól függetlenül megállapítható, hogy az esetleg a piac kis szegmensében jelentkezik. Az árak közvetlen vagy közvetett meghatározása esetén ezért a Tpvt. 13. -ában foglaltak nem alkalmazhatók. Mivel jelen esetben a felperes a minimál vételi, illetve eladási árakat határozta meg, a csekély jelentıségő megállapodás kérdése fel sem merülhet. Ennél fogva bárhogyan is határozta meg az alperes az érintett áru- és földrajzi piacot, annak a felperesi magatartás jogi megítélése szempontjából semmilyen jelentısége nincs. Emellett megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felperes csak állította, hogy az alperes e körben nem tárta fel megfelelıen a tényállást, de elmulasztotta megjelölni azokat a hiányosságokat; amelyekre állítását alapozott. Nem mutatta be, hogy szerinte hogyan kellene helyesen meghatározni az érintett piacot. E körben különösen nem cáfolta az alperes azon ténymegállapításait, amelyeket éppen a felperesi elıadásokra, az általa közölt adatokra, becslésekre alapozta. Mindezeket azonban a per során szükségtelen volt tovább vizsgálni, hiszen a Tpvt. 13. -ának (1) bekezdése nem alkalmazható a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel fennállása miatt. A Tpvt. 17. -a taxatíve meghatározza azt a négy konjunktív feltételt, amelyek együttes teljesülése esetén van lehetıség az általános kartelltilalom alóli egyedi mentesítésre. Ezek fennállását az alperes részletesen vizsgálta, és az elsıfokú bíróság is értékelte. A felperes a fellebbezésében már nem állította, különösen pedig nem igazolta az egyedi mentesítésre való jogosultságát. E körben csak utal a másodfokú bíróság arra, hogy a termelés ésszerőbb megszervezéséhez, a mőszaki vagy gazdasági fejlıdés elımozdításához a kötött árrendszer nem járul hozzá. Az újságírók nincsenek motiválva a hatékonyabb munkavégzésben, a színvonalasabb produktum elıállításában, így az ajánlott árak és a minıségi javulás között semmiféle összefüggés nincs. Ennélfogva nem igazolható az sem, hogy az ajánlás alkalmazása folytán a fogyasztó jobb minıségő szolgáltatáshoz jut. A rögzített árak folytán az alacsonyabb költséggel, illetve alacsonyabb szakmai színvonalon tevékenykedı újságírók nem kényszerülnek az árak csökkentésére, ez pedig nyilvánvalóan nem minısíthetı gazdaságilag indokolt közös célnak. A bírság kiszabásával kapcsolatos felperesi elıadás alapján a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperes egyetlen olyan versenyjogi rendelkezést sem jelölt meg, amely az újságírók által nyújtott szolgáltatást, terméket bármilyen szempontból is kiemelné a többi piaci szereplı, illetve az általuk elıállított termék, általuk nyújtott szolgáltatás körébıl. Így a felperes esetében nem állapítható meg semmi olyan sajátosság, amely a bírság kiszabása, vagy annak összege megállapítása során a javára lenne értékelendı. Ezért a határozat bírságra vonatkozó részének jogszerőségét is az általános rendelkezések alapján kellett megítélni.
-9- A versenykorlátozó célú, ezen belül is az árakban való tiltott megállapodás a legsúlyosabb versenyjogsértések közé tartozik, és különösen súlyos, ha annak tényleges negatív hatása is volt a piacra. Éppen ezért az alperesnek a bírság kiszabásakor abból kellett kiindulnia, hogy a felperes magatartása súlyos jogsértésnek minısül. A felperes fellebbezésében állította, hogy az alperes téves adatot vett alapul, ugyanakkor még a fellebbezésében sem ismertette, hogy ez az összeg mely oknál fogva téves, és nem adta meg az álláspontja szerinti helyes összeget sem. Ennek egyébként is csak akkor lett volna jelentısége, ha a felperes azzal érvelt volna, hogy a kiszabott bírság összege meghaladja a Tpvt. 78. -ának (1) bekezdésében meghatározott mértéket. Erre azonban a felperes még csak nem is utalt. Mindezeken túl a felperes nem hivatkozott olyan körülményre, amelyet az alperes indokolatlanul vett volna súlyosító tényezıként, és olyan szempontot sem jelölt meg, amelynek javára való értékelését az alperes mellızte volna. A figyelembe vett súlyosító és enyhítı körülményeket sem ténybelileg, sem tartalmilag nem cáfolta. Az alperes a határozat indokolásában számot adott arról, hogy a bírságösszeg meghatározásakor mit és milyen súllyal mérlegelt, ezek kirívó okszerőtlenségére, logikai ellentmondásosságára, valótlan tartalmára a felperes nem hivatkozott. Mivel pedig az elkövetett jogsértés a legsúlyosabbak egyike, ezért a bírság összege egyáltalán nem minısíthetı eltúlzottnak. Mindezek alapján a Fıvárosi Ítélıtábla sem látott lehetıséget a bírság csökkentésére, netán mellızésére. A fentiekre figyelemmel a Fıvárosi Ítélıtábla az elsıfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. -ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbezı felperes a Pp. 78. -ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségeit megfizetni. Az illetékekrıl szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. -ának (3) bekezdés c) pontja és 46. -ának (1) bekezdése szerinti mértékő fellebbezési illetéket a felperesnek - az Itv. 5. -ának (2) és (3) bekezdéseiben foglaltak hiányában - a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességrıl szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. -ának (2) bekezdése alapján kell viselnie. Budapest, 2010. évi június hó 30. napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. a tanács elnöke, dr. Vitál-Eigner Beáta sk. elıadó bíró, dr. Bacsa Andrea sk. bíró