5. számú melléklet: Vizsgált régészeti lelőhelyek leírása és értékleltára

5. számú melléklet: Vizsgált régészeti lelőhelyek leírása és értékleltára Régészeti lelőhelyek Vác város közigazgatási területén 1. Vác Géza király tér (vár) Lelőhely-azonosító: 12064 A lelőhely megjelölése: badeni kultúra telepe (késő rézkor), bolerázi csoport (?) telepe (késő rézkor), La-Tene kultúra (kelták) telepe, kvád telep, honfoglalás kori telep, Árpád-kori telep, Árpád-kori székesegyház, Árpád-kori temető, késő középkori telep, késő középkori székesegyház, késő középkori vár, török kori telep, török kori székesegyház / dzsámi (minarettel), török kori vár. A lelőhely leírása: A lelőhely a Duna felett 7-8 méterrel magasodó teraszon található, amelyet a 18. századig északról és délről is keskeny, de néhány méter mély völgy határolt el a környezetétől és így jól védhetővé tette. Gerecze Péter 1912-ben néhány napos feltárás során egy kő alapozást talált a kolostor közelében, amit ő egy templom szentélyének vélt. 1923-ban a Géza király tér 9. számú ház építésekor friesachi dénárok (12-13. század fordulója) kerültek elő, a szomszéd házat építő személy pedig faragott középkori köveket talált. 1962-től kezdve a kereskedelmi szakközépiskola építését előkészítve, majd az évtized végén az építkezéshez kapcsolódva nyílt a váci régészeknek lehetőségük a vár e részének megismerésére. 1967-re az egykori vár északkeleti, 17. századi, törökök által emelt 10-12 szögletű sarokbástyájának jelentős részét sikerült konzerválni, viszont a közelében felépül közgazdasági iskola építésekor sok értékes részlet elpusztult a kivitelezők határozottsága. 1978-tól 2002-ig az évek többségében folyhatott valamilyen feltárás a kolostor belső és külső udvarán. Ezeket leginkább a váci tanács, majd 1990 után az önkormányzat támogatta és az évek többségében Tettamanti Sarolta irányította. Ezekben az években sikerült a kolostor udvarának keleti, délkeleti részén levő épületmaradványokat is megismerni és a délkeleti részen lévő néhány sírt is feltárni. A 17. század elejére tehető német nyelvű alaprajzunk és az egyéb írásos források segítségével az itteni alapfalakat a székesegyházhoz észak felől csatlakozó, kb. észak-déli későközépkori püspöki palotával hozhatjuk összefüggésbe. Az 1980-as években a várdomb nyugati oldalán sikerült a török korban létezett várfal hosszabb szakaszát, illetve néhol több periódusát is megtalálni. Emellett a kolostor délnyugati sarka és a török kori várfal közt egy későbbi (déli) toldalékkal ellátott félkörös alakú vastag alapozás került elő, mely alatt egy nála korábbi téglalap alakú alapozás részlete látott napvilágot. A félkörös alapozást a feltáró Tettamanti Sarolta és a szakma egy része későközépkori bástyának véli, mások szerint a székesegyház 11-12. századi nyugati szentélye került itt elő. Buzás Gergely ezen véleményét fogadja el jelen tanulmány készítője is. Utóbbiak szerint a félkörös alapozás alatti téglalap-szerű alapozás egy korai, 11. századi alápincézett épület maradványa, amely valószínűleg az első püspökök palotája volt. A feltáró Tettamanti Sarolta nem tulajdonított nagyobb figyelmet a félkörös objektumtól északra, a szelvény északi szélén előkerült falsarokra, mely elhelyezkedése alapján biztosan korábbi a 11. századra tehető püspöki palotánál is. 2014-ben a félkörös fal és környékének újbóli kitisztításakor egy, a sarokhoz közeli gödörben habarcsba rakott római kori tégladarabok kerültek elő, melyek erősítik a gyanút, hogy az említett falsarok esetleg egy római kori épület maradványa. A 11. századi püspöki palota előtt a római korban számolhatunk csak kőfal építésével. Érdekes, hogy a várdomb e része úgy helyezkedik el, hogy a Verőce határában a Duna partján állt római hídfőállásból még látható, így alkalmas lehetett a verőcei toronnyal egy időben őrtorony helyszínéül. Szintén Tettamanti Sarolta tárta fel közgazdasági iskola sportpályájának helyén a másik 17. századi 10-12 szögletű saroktornyot és a hozzá csatlakozó rövid falszakaszokat, melyek jellegzetes török alapozással készültek. 1998 és 2002 közt a ferences kolostortól délre levő romok kutatása folyt, illetve a déli várfal helyét, ennek környékét kutatták. Itt a cél a várfal vonalának megállapítása volt, de a kutatás itt úgy marat félbe, hogy ez a cél nem teljesült, viszont előkerültek a kora Árpád-kori temető sírjai és egyéb telepjelenségek (pl. kemence). E rész még nem lett visszatemetve. A kolostorhoz közelebbi területen 2002 után 2013-ban folytatódott a kutatás, majd 2014-ben és 2015-ben sikerül a Tettamanti Sarolta által megkezdett felületeken elérni az altalajt, illetve az ő, egymástól távol lévő szelvényeit összekötni. A székesegyház építéstörténetét sikerült nagy vonalakban megismerni, emellett egy-két 10-11. századi, a püspökség alapítása előttre tehető objektum és számos kvád tárológödör is előkerült. A ferences kolostor pincéjében járva felmerült, hogy a kolostor pinceszinten lévő alapfalaiban a középkori székesegyház egyes falai szétbontás nélkül beépítésre, azaz inkább belefoglalásra kerültek. Ezt a feltevést geodéta és épületkutatásban gyakorlott szakemberek segítségével érdemes lenne megvizsgálni. 2015 augusztusában a székesegyház főhajójának közepe táján egy szétdúlt sírgödör 1

került elő, melyet a feltáró nagy valószínűséggel a Képes krónika szerint a váci székesegyházban 1077- ben eltemetett I. Géza sírhelyének tart. Az őskori és a kelta leletek szórványként, általában másodlagos helyzetben kerültek elő a középkori vagy kvád objektumokból. A lelőhely besorolása: kiemelten védett A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közművek fektetése. Hrsz.: 2131/3, 3501, 3502, 3503, 3504, 3505, 3507, 3508, 3509, 3510, 3511, 3512, 3513, 3514, 3515/1, 3515/2, 3515/3, 3515/4, 3515/5, 3517, 3518, 3519, 3519, 3520, 3521, 3522/1, 3522/2, 3523, 3525, 3526, 3527, 3528, 3529, 3530, 3531, 3532, 3533, 3534, 3546, 3574/1 2. Vác Magyar város Lelőhely-azonosító: 12065 A lelőhely megjelölése: Honfoglalás kori, Árpád-kori, későközépkori és török kori telep. (A Magyar város lelőhely több része külön nyilvántartási számot és nevet kapott.) A lelőhely leírása: A 11. században alapított püspöki székhelytől északra, a Duna melletti 6-9 méter magas homokteraszon alakult ki az a település, melynek létrejöttét korábban Dr. Kubinyi András az egyházi székhely alapítása utáni időszakra tette. Tény, hogy a középkori Magyar város kisszámú utcája a vár északi kapujához, azaz a püspöki központ feltételezett Árpád-kori bejáratához vezetett. A közművek kialakításához kapcsolódó megfigyelések, valamint a 2006. évi Múzeum utca 9. szám alatti és a 2013. évi székesegyház-kutatások azt mutatják, hogy már a püspökség kialakulása előtti évtizedekben is lakott lehetett a vár és a Magyar város területe, illetve a Magyar város egy része. Véleményem szerint lakatlan helyen kevésbé valószínű püspöki központ létrehozása, mint egy népes településen vagy annak közelében. A városrész utcái, illetve régészeti korú objektumai alapján több lelőhelyre lett felosztva. Ezek a 12167-12178. számú lelőhelyek jelen hatástanulmány alábbi részén megtalálhatóak. A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közműfektetés Hrsz.: 2131/3, 3148, 3468, 3469, 3470/2, 3470/4, 3470/5, 3471, 3472, 3473, 3474, 3475, 3476, 3477, 3478, 3479, 3480, 3481, 3482, 3483, 3484, 3485, 3486, 3487, 3488, 3489, 3490, 3491, 3492, 3493, 3494, 3495, 3496, 3497, 3498/1, 3498/2, 3499, 3500, 3501, 3502, 3503, 3504, 3505, 3515/1, 3574/1, 3748, 3749, 3751, 3752, 3753, 3754, 3755, 3756, 3757, 3758, 3759, 3760, 3761, 3762, 3763, 3764, 3765/1, 3765/2, 3767, 3768, 3769, 3770, 3771, 3772, 3773, 3774, 3775, 3776, 3777 3. Vác Német város Lelőhely-azonosító: 12066 A lelőhely megjelölése: Honfoglalás kori, Árpád-kori, későközépkori és török kori telep. (A Német város lelőhely több része külön nyilvántartási számot és nevet kapott. Ezek közt van: Árpád-kori, későközépkori, török kori és 18. századi templom, későközépkori és török kori városháza, későközépkori Ágostonos kolostor, ebből kialakított török kori mecset, török kori fürdő, későközépkori és török kori városfal, későközépkori és török kori városkapuk.) A lelőhely leírása: A Duna melletti 7-10 méter magas homokos teraszon alakult ki egy település legkésőbb a 10-11. században, mely a tatárjáráskor pusztulhatott el. A 13. század második felében a földesurak, a váci püspökök német telepeseknek adják a területet, akik a Német város névadói. A korábbi szakirodalom nem tudva a kora Árpád-kori leletekről a 13. század közepe előtt lakatlannak vélte a településrész helyét. tatárjárás után érkező németek háromszög alakú teret alakítottak ki, mely egyik hosszanti oldalát az északról dél, Pest felé vivő út, másik hosszanti oldalát az északról az Alföld, illetve Gödöllő irányába vezető út képezte. Az Y-formájú elágazás alkotta a tulajdonképpeni teret, amely közepén a Szent Mihály-plébániatemplom, a körülötte levő temető és a tőle északra levő városháza állt. A tér szabadon maradt részén a piacokat tartották. Hasonló alaprajzzal a szepességi Podolin és Alsó- Ausztria, valamint Csehország némely német alapítású városai rendelkeznek Kubinyi András kutatásai szerint. A Német város lelőhely egyes részeit utcák, illetve építménytípusok szerint külön lelőhelyszámmal látták el, ezek a 12179-12205 lelőhelyazonosítókat viselik és jelen hatástanulmányban alább megtalálhatóak. A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közműfektetés Hrsz.: 2131/6, 2883/2, 2898, 2909/2, 2910/2, 2911, 2912, 2913, 2914, 2915, 2916, 2917, 2918, 2919, 2920, 2921, 2922, 2923, 2924, 2925, 2927, 2928, 2929, 2930, 2931, 2932, 2933, 2932, 2934, 2935, 2936, 2937, 2938, 2939, 2940, 2941, 2942, 2943/3, 2943/4, 2943/6, 2944/1, 2944/2, 2945, 2950, 2951, 2952, 2953, 2954, 2955, 2956, 2957, 2958, 2959, 2960, 2967, 3041, 3042, 3044, 3047, 3048, 3049, 3050, 3051, 3052, 3053, 3054, 3055/1, 3055/2, 3055/3, 3055/4, 3056/1, 3056/2, 3057/3, 3058, 3059/1, 2

3059/2, 3060, 3061, 3062, 3063, 3066, 3067, 3068, 3069, 3070/1, 3070/2, 3071, 3072, 3073, 3075, 3076, 3077, 3078, 3079, 3080, 3081, 3082/1, 3082/2, 3083/1, 3083/2, 3084, 3086, 3087, 3088, 3090, 3092, 3093/1, 3095, 3096, 3097, 3098, 3099/1, 3099/2, 3100, 3101, 3102/1, 3102/2, 3103, 3104, 3105, 3106, 3107, 3108, 3109, 3110, 3111, 3112, 3113,/1, 3113/2, 3115, 3116, 3117/1, 3117/2, 3118, 3119/1, 3119/2, 3120, 3121, 3122, 3123, 3124, 3125, 3126, 3127, 3128, 3129. 3130, 3131, 3132, 3133, 3134, 3135, 3136, 3137, 3138, 3139/1, 3138/2, 3140, 3141, 3142, 3143, 3144, 3145, 3146, 3147, 3148, 3148, 3155, 3156/1, 3156/2, 3157, 3158, 3159, 3160, 3161, 3162, 3163, 3164, 3165, 3166, 3167/1, 3167/2, 3168, 3169, 3170/1, 3170/2, 3171, 3172, 3173, 3174, 3175, 3176, 3177, 3178, 3179, 3180, 3181, 3182, 3183, 3184, 3187, 3188, 3189/2, 3190, 3191, 3192, 3194, 3195/1, 3195/2, 3195/4, 3195/5, 3198/2, 3202, 3203, 3204, 3205, 3206/2, 3208, 3210/1, 3210/3, 3212/1, 3212/2, 3213, 3214/1, 3214/2, 3215/1, 3215/2, 3216, 3217, 3218, 3219/1, 3219/2, 3220, 3221, 3222, 3223, 3224, 3225, 3229, 3231, 3232, 3233, 3235, 3236, 3237, 3238, 3435, 3436, 3437, 3438, 3439, 3440, 3441, 3442, 3443, 3444, 3445, 3467/1, 3468, 3469, 3470/2, 3470/5, 3574/1 4. Vác-Burgundia Lelőhely-azonosító: 12067 A lelőhely megjelölése: Árpád-kori telep, török kori török temető A lelőhely leírása: A vártól dél-délkelet felé levő területen több alkalommal embercsontok, egy alkalommal koporsós temetkezés került elő. A váci múzeumban egy Burgundia eredetmegjelölésű és két olyan török, turbános sírkő került elő, melyeket állítólag a várból hoztak el beszolgáltatóik. Wilhelm Dilich 1600. évi metszetén ezen a részen török temető látható. Bizonyosan az 1543 és 1685 közt Vácot több részletben, de összesen kb. 110 éven át kézben tartó török katonaság temetője terült el itt. A vár közelében lévő sírokat még a várból is jól szemmel tarthatták és a temetések is a várfalak és az ottani fegyverek biztonságos közelségében folyattak le. Az 1685-ben végleg elűzött muzulmán csapatok temetője, ennek föld feletti kőemlékei a 18. századi házépítések nyomán tűnhettek el. A lelőhelyről egyetlen kora Árpád-kori kerámia ismert, az Ilona utca 1. telekről. (Ez a lelet inkább a közeli, Vác Alsóváros nevű, 12119. számú lelőhelyhez lenne sorolható.) A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közműfektetés Hrsz.: 3528, 3529, 3530, 3546, 3547, 3548, 3549, 3550, 3551, 3552, 3553, 3554, 3555, 3556, 3557/1, 3557/2, 3558, 3559, 3560, 3561, 3562, 3563, 3564, 3565, 3566,3567, 3568, 3569, 3570, 3571, 3572, 3573/3, 3573/4, 3574/3, 3596, 3597, 3598, 3599, 3600, 3601, 3602, 3603, 3604/1, 3604/4, 3605/1, 3605/2, 3606, 3607, 3608, 3609, 3610, 3611, 3612, 3613, 3614, 3615, 3616, 3617, 3618, 3619, 3620, 3621, 3622, 3623, 3624, 3625, 3626, 3627, 3628, 3629, 3630, 3631, 3632, 3633, 3634, 3635, 3636, 3637, 3638, 3639, 3640, 3641/1, 3644/2, 3645/11, 3645/12 5. Vác- Szent Margit-templom Lelőhely-azonosító: 12068 A lelőhely megjelölése: Árpád-kori, késő középkori és török kori templom és temetője. A lelőhely leírása: Az írásos forrásokban az 1330-as évektől szereplő egyházat Dr. Kubinyi András véleménye szerint a 12. század második harmadában alapíthatták. Ezt védőszent korabeli divatja és a település kapcsolatai alapján valószínűsítette Vác középkori történetének megírója. A Szent Margittemplom a Magyar város területén élők plébániatemploma lehetett alapításától kezdve. (Amennyiben a későbbi Német város helyén létezett kora Árpád-kori településnek nem volt plébániatemploma, úgy talán a Német város helyén élt családok is ide tartozhattak.) A templom temetőjét nagyjából a mai Attila utca, Gasparik Kázmér utca és az Attila utcák közti részre tette a MRT 9. kötete. A Báthori utca 5. és 10. számú házak udvarán is sírokat és sírboltokat találtak Tragor Ignác közlése szerint. Az Attila utcát a 19. század végéig Temető utcának nevezték. A Szent Margit-egyházat az 1570 körüli török házösszeírás alapján a Magyar város árkán kívül, de ahhoz közel az akkori konyhakertek közt helyezhetjük el. Az akkori váci polgármester 1900. évi levele szerint az 1880-as években épült leányiskola helyén a mai Konstantin tér és a Gasparik Kázmér utca sarkán török templom volt, melynek romjait teljesen eltüntették. Mivel ez a terület kívül esett a török kori városfalon, az MRT 9. szerzői felvetik, hogy ez az elbontott épület esetleg azonosítható a Magyar város egykori plébániatemplomával. Az 1718. évi Althann-féle telekkönyv térképét, valamint más 18.-19. századi térképeket tanulmányozva feltűnik, hogy a mai Szent Miklós térre több utca is betorkollik, azaz ezen tér fontos központi szereppel rendelkezhetett a váci utcák kialakulásakor. Érdekes, hogy az 1708. évi térkép szerint a mai Múzeum utca déli részén egy sarok létezett, azaz az utca nem íves vonalú volt, mint most, hanem nagyjából derékszögben tört. Itt, e törés közelében ma is keskeny köz vezet a Múzeum utcáról a Szent Miklós térre. Az 1718. évi alaprajz alapján feltételezhető, hogy már a 18. század előtt is létezett ezen köz, mely lehetővé tette a Magyar városból a Szent Miklós tér megközelítését. Mivel a tér a környezetéből jól 3

láthatóan kiemelkedik (leginkább a tér és a Hattyú utca találkozása), elképzelhető, hogy itt, e magasabban fekvő téren vagy közvetlen közelében keresendőek a Szent Margit-templom maradványai. A tértől a Báthori utca 5. és 10. számú házak telkei, ahol sírok bukkantak elő, kb. 250-300 méterre vannak. A Hattyú utca 12-18. számú házak előtt régészeti megfigyelés során a közműárkokban előkerült, 10-11. századra tett, nagyjából nyugat-keleti tájolású négy temetkezés (81. lelőhely, nyilvántartási száma: 12144.) a Szent Miklós tértől kb. 100-120 méterre található, így a Szent Margittemplom vagy esetleges elődje 11. századi (már keresztény, azaz templom körüli) temetőjéhez is tartozhattak. Ez esetben a 81. számú lelőhely és a Szent Miklós tér közti szakaszon, sőt a Hattyú utca egész északi részének (2-18. szám) a környezetében lehet számítani sírok előkerülésére. Sajnos alátámasztó régészeti adatok és megfigyelések hiányában a Szent Margit-templomnak a Szent Miklós térre való lokalizálása csak a településszerkezetre alapozott feltételezés marad. A 12119. lelőhelynél ismertetett, a Szent Miklós térhez közeli utcákban ásott közműárkok kapcsán tett megfigyelések nem zárják ki a Szent Margit-templom és temetője ide helyezését bár erősen csökkentik a valószínűségét. E közműárkok általában az egy méteres mélységet nem haladták meg, így lehetséges, hogy a templom körüli temető egy méternél mélyebbre ásott sírjai még az árkok feneke alatt rejtőzködnek. A sírok rejtőzését elősegítheti a járószintek fokozatos emelkedése is. A 12119. számú lelőhelyhez tartozó Attila utca 13. és 28. számú házak közti árokszakaszban 36-40 cm mélyen látszott egy határozott ismeretlen korú járószint. Ha ez középkori, akkor ettől a szinttől kell számolni az esetleges templom körüli temető sírjainak mélységét. Az elmélet gyengéje, hogy a plébániatemplomok körül többrétegű temetők alakulnak ki a középkorban, és ha többrétegű temető lett volna itt, akkor már a sekélyebb beásásokban is kellene jelentkeznie a későbbi temetkezések által bolygatott korábbi sírok csontanyagának. Újabb lehetőségként felvethető, hogy a Szent Miklós tér a vár melletti Árpád-kori település (a 13. század közepétől Magyar város) központja, esetleg piactere volt, és ezért fut be ide még ma is számos utca. Ekkor a Szent Margit-templom helyéül a MRT által felvetett helyet tekinthetjük. Dilich 1600. évi rézkarcán a várban lévő székesegyház és a városban álló minaret közt a város szélén a minaretnél jóval alacsonyabb szögletes torony látható. Az MRT 9. szerint lehetséges, hogy ez a Szent Margit-templom tornya, mivel ezen a rézen nem tudni városkapuról és kaputoronyról. Ez az elhelyezkedés és az, hogy a város túlsó felén elhelyezkedve is látható a Duna felől a torony, alátámaszthatja valamelyest a Szent Miklós térre való lokalizálást. Egyházunk az 1570 körüli házjegyzék után más írott anyagban nem szerepel. Lényeges, hogy az 1675. évi Pongrátz váci püspök által készült listában még az elpusztult templomok közt sem szerepel. Felmerül, hogy a váci székesegyház 1626 utáni bontásakor ezzel együtt esetleg a romos Szent Margit-templom maradványait is az új bástyákba és falakba építették be a törökök. A 12193. számú lelőhelyen (neve: Német város Kossuth utca, MRT 31/3j. lh.) a Kossuth utca 19. szám alatt, az ottani ház Zichy utca felőli szárnyának alapozásakor 6 koporsós sírt találtak. Az építkezés után több évvel kerültek bejelentésre, így nem keltezhetőek. A Kossuth utcában máshol is beszélnek sírok előkerüléséről.) A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közműfektetés Hrsz.: 3428, 3446, 3447, 3448, 3449, 3450/1, 3450/2, 3451, 3452/1, 3452/2, 3453, 3454, 3455, 3456, 3457, 3458, 3459, 3460, 3461, 3462, 3463/1, 3463/2, 3466, 3467/1, 3777, 3779, 3780, 3781, 3782, 3783, 3784, 3785, 3786, 3787, 3997 6. Vác Fegyház (Szentlélek-ispotály) Lelőhely-azonosító: 12069 A lelőhely megjelölése: későközépkori és török kori ispotály, templom és temető. A lelőhely leírása: A lelőhelyet az először 1349-ben említett szentlélek-ispotály és-templom, valamint a templom körüli temető képezi. 1539-ben Brodarics István püspök végrendeletében még említi a szegényeket ápoló intézményt. Az 1570 körüli házösszeírás szerint a Szentlélek-ispotály a városon kívül fekszik, el van hagyatva, pusztulásnak indult. A városbeli keresztények ide szoktak temetkezni és így adót fizettek utána. Nem tudni, hogy ide vonatkoztatható-e az 1669-ben Vácon átutazó Eduard Brown híradása, mely szerint az egyetlen váci keresztény templom a városfalon kívül áll. Pongrátz György váci érsek 1675. évi jegyzékében a Szentlélek-templom az egykori templomok közt fordul elő. A középkori Német város Bécsi kapujától, északi bejáratától északra kb. 250 méterre található a váci fegyház épülettömbjének déli széle. Az épülettömb kb. 250 x 150 méter alapterületű és a Duna ártere mellett áll. A 18. században tudták, hogy itt régi temető létezett. 1892-ben a fegyintézet építésekor emberi csontokra bukkantak. Tragor Ignác írja, hogy a 19. század utolsó évtizedében nemcsak a fegyház új részeinek építésekor, hanem az akkori Középvárosi főút 40, 44 és 46. számú telken, valamint a fegyháztól délre levő Mátyás király utca 2. számú ház alapozásakor is találtak sírokat. A fegyház udvarán többször kerültek elő embercsontok különböző földmunkák alkalmával. A bolygatott sírok közt volt, mely csupán kb. fél méter mélyen került elő. A nagy kiterjedésű középkori temető átnyúlt a mai 4

Köztársaság út keleti oldalára is. A fegyház délkeleti részével szemben 1984-ben az 51. számú ház előtt gázvezeték árkában nyugat-keleti tájolású, melléklet nélküli csontvázat találtak. 1988-ban a fegyháztól délre 150 méterre a Fényes Adolf 2. számú ház előtt, a Csángó utca sarkán vízvezeték tisztítása miatt ásott 160 cm mély gödörből a munkagép embercsontokat szedett ki. A 12202. számú (MRT 3/3s. lh.) lelőhely leírásánál olvasható, hogy a Tabán utca 31. számú ház előtt 1990-ben gézvezeték árkából egy csontváz részlete került elő. Ez valószínűleg a 12069. számú, MRT 6. lh., a Szentlélek-ispotály és temetője részének tekinthető inkább. A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közműfektetés Hrsz.: 2131/3, 2131/4, 2131/5, 2131/6, 2440, 2461, 2848, 2858, 2859, 2860, 2864/2, 2864/4, 2865/1, 2865/2, 2865/3, 2866, 2867, 2868, 2869, 2870, 2871, 2872, 2873, 2874, 2875, 2876, 2877, 2878, 2879, 2881, 2882, 2883/3, 2886, 2887/1, 2887/2, 2888, 2889, 2890, 2891, 2892, 2893, 2894, 2895, 2896, 2897, 2900, 2912, 2981, 2982, 2983, 2984, 2985, 2986, 2987, 2988, 2989, 2990, 2991, 2995, 2996, 2997, 2998, 2999 7. Vác Szent Péter-templom Lelőhely-azonosító: 12070 A lelőhely megjelölése: Árpád-kori, középkori, török kori templom A lelőhely leírása: A Képes krónika szerint a mogyoródi csata (1074. 03. 14.) előtt Vác táján ahol most Szent Péter apostol kőkápolnája áll egy angyal jósolta meg Szent Lászlónak és Gézának az eljövendő győzelmüket. A csata után ide tértek vissza és itt egy szarvas jelent meg, mely a székesegyház helyére csalogatta az üldöző harcosokat. A krónika szerint ezután a csoda után épült fel a székesegyház és a Szent Péter-templom is. ezen kívül csak egyetlen említéssel rendelkezünk. 1347- ben a váci káptalan Pált, a Szent Péter-templom papját bízta meg, hogy képviselje a káptalant egy eljárásban. 1675-ben Pongrátz György váci püspök az addigra már elpusztult Szent Péter-templomról írt, mely a városon kívül a mezőn ( in Campo ) állt. Az 1570. évi váci házösszeírásban a konyhakertekben álló Szent Margit-templom mellett, tőle távolabb (a leírás logikájából következtetve) egy másik düledező templom pincével került említésre. Wilhelm Dilich 1600. évi metszetén a vártól kb. délkeletre egy a mezőn látható egy tornyos templomrom. Az 1685. évi metszeten már nem szerepel a templom romja. A MRT. 9. kötet 458. oldalán azt írja, hogy valószínűleg a Gombás-patak hídjától észak felé lehetnek a templom romjai. A Hétkápolna első, legalsó stációja körül 2011-ben Sztankó Attila plébános egy az ösvényen észrevehető kőfalról számolt be a váci múzeum régészének. 2014-ben egy földmunkagép kezelője említette, hogy ott, a legalsó stáció közelében egy 5-7 méter hosszú fal akadt az elektromos kábel fektetésekor a gép útjába, amit nem tudtak áttörni, inkább megkerülték az árokkal és a kábellel. Elképzelhető, de nem bizonyos, hogy az alsó stációnál a Szent Péter-templom romjaival van dolgunk. Lásd ehhez a 12082. lh. leírását! A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közműfektetés Hrsz.: 3696/4, 1830/8, 4300/10, 4460, 4510, 4518/11, 4518/14 8. Vác Halastavak Lelőhely-azonosító: 12071. (MRT 31/8.) A lelőhely megjelölése: késő középkori és török kori halastavak gáttal, zsilippel. A lelőhely leírása: Galeotto Marzio írja a 15. század végén, hogy Báthori Miklós váci püspök kerteket létesített és tavakkal látta el ezeket a vár közelében. Az 1570. évi házösszeírásban a várárokkal szomszédos egy kert, melyen két zsilip található. A Szent Margit-templom szomszédságában említenek olyan kertet, melyben zsilipek és két tó van. Ennek egyik irányból két további tó a szomszédja. A két konyhakert valahol a Budapesti főút, az Iskola utca és a Petőfi utca környékén kereshető. Az 1570-ben említett tavak valószínűleg azonosak a Báthori által létrehozott tavakkal. Ezek vízellátását csatornával ide vezetett vízfolyással oldhatták meg helyi forrás hiányában. Talán ez a rendszer szállította a vizet a várárokba is a 16. században. A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közműfektetés Hrsz.: 3463/2, 3446, 3450/2, 3451, 3452/1, 3452/2, 3453, 3454, 3456, 3790, 3803, 3748, 3749, 3750, 3751, 3745, 3744, 3740, 3741, 3742, 3743, 3746, 3747, 3792/1, 3792/2 9. Vác Sződliget Lelőhely-azonosító: 12072. (MRT 31/9.) A lelőhely megjelölése: mezolitikus telep, La Tene-kultúra (kelták) telepe 5

A lelőhely leírása: Neve ellenére a lelőhely Vác területén található, de közel a sződligeti határhoz. 1954- ben árvízvédelmi munkákhoz és katonai gyakorlatok céljára ásott gödrökben Vértes László kovaeszközöket, szilánkokat és fosszilis csontdarabokat gyűjtött. Ugyancsak 1954-ben, ősszel Gábori Miklós és Patay Pál kisebb leletmentést végzett. A leletek az eredeti felszín alatt 50-80 cm mélységben, homokrétegben feküdtek. A 700-nál több tárgy nagy része kőeszközök gyártásához, azaz pattintásához tartozó gyártási hulladék. Az eszközök között különféle vakarók, pengék és félhold alakú kések voltak, melyek alapján a leletanyagot a tardenoisi kultúrához lehet kötni. Gábori Miklós 1967-ben egy 2,8 x 2,7 méter felületű mezolitikus sátor alapját és két tűzhelyet tárt itt fel. A lelőhelyen kevés kelta (La Tenekultúra) cserép is előfordult. A lelőhely veszélyeztetettsége: vízműtelep átépítése, bővítése, mezőgazdasági művelés, ezen belül mélyszántás, talajlazítás, a 20. század közepi felszíntől mérve 40 cm-nél mélyebb földmunkák. Hrsz.: 0442. hrsz. 10. Vác Török-sánc Lelőhely-azonosító: 12073. (MRT 31/10.) A lelőhely megjelölése: középkori halastó gátja, török kori gát és sánc A lelőhely leírása: A Gombás-patak völgyének déli oldalán 350 m hosszúságú gát látható. Az enyhén ívelt vonalú töltés déli végét a vasútépítéssel megsemmisítették. 200 m hosszú déli fele szántóföldön van, itt 20-25 m széles és 05-1,5 m magas. Innen északra egykori gyümölcsös, illetve óvta meg a sáncot, ezért itt magassága eléri a 3 m-t, szélessége pedig csak 15-20 méter körül van. Az erdőből kiérve a réten észak felé haladva fokozatosan alacsonnyá válik, a patak ásott medrétől északra 5 m-re a korábbi patakmeder déli oldalán teljesen eltűnik a nyoma. Az 1783. évi I. katonai felmérés a patak déli oldalán hasonló hosszúságú töltést ábrázol, a patak északi oldalán is kb. 250 m hosszú töltést tüntet fel. Hasonló módon, csak rövidebb északi szakasszal ábrázolták Vác határának 18-19. századi térképei sáncunkat. Az egyik térképen viszont az 50-60 m-es az ártér széléig tartó északi szakasz közelében a rádi országútig tartó, északi végén nyugat felé bekanyarodó, közel 400 m hosszú sánc is megfigyelhető. Ennek ma már nyoma sincsen. A MRT szerzői szerint a töltés eredetileg a Gombás-patak vizének felduzzasztására, halastó számára készült. A halastó az 1546. évi török adóösszeírásban (defterben) szereplő csöregi tóval azonosítható, melynek jövedelme évi 2500 akcse volt ekkor. Halastó számára azonban jóval rövidebb és 1-1,5 méterrel alacsonyabb gát is elegendő lett volna. A töltés déli része a patak árteréből kiemelkedő dombháton emelkedik, ahol gátként nem funkcionálhatott. Az MRT véleménye szerint a török korban az eredeti tógátat a török korban magasították és hosszabbították meg, a háborúkban sáncként szolgálhatott. Pesty Frigyes adatközlője szerint a török sánc néven ismert földtöltés össze volt kötve a török-hegyi szőlőkkel. Nagy Imre szerint 1620 után készítették az Törökök azon mély és erős árkokat a város körül, mellyeket most is Török sántznak nevezünk. Szűkszavú közlése alapján bizonytalan, hogy idevonható-e ezen adat?, mezőgazdasági művelés, ezen belül nemcsak a mélyszántás, hanem a szántás is veszélyezteti a déli részt, hiszen eltünteti a sáncot. Hrsz.: 0342/14, 0342/15, 0342/20, 0342/63, 0342/64, 0342/66, 0342/67, 0342/68, 0342/69, 0342/71, 0342/73, 0342/75, 0342/76, 0342/78, 0342/79, 0342/201, 0342/204, 0342/206, 0342/208, 0342/220, 0343/3, 0344/4, 0344/5 11. Vác Tüzérlaktanya Lelőhely-azonosító: 12074. (MRT 31/11.) A lelőhely megjelölése: kottafejes kerámia csoportjának (újkőkor) telepe és zselizi csoport (újkőkor) telepe, bolerázi csoport (késő rézkor) telepe és badeni kultúra (késő rézkor) telepe, urnamezős kultúra (késő bronzkor) telepe, La Tene-kultúra (kelták) telepe, kvád telep, késő középkori telep A lelőhely leírása: Kisvác északi szélénél, a Dunába folyó kis ér északnyugati partja melletti alacsony homokdombon 40-90 x 230 m a lelőhely nagysága. 1951-ben a lelőhely északi részén levő tüzérlaktanya területén földmunkákat végeztek. Egy honvéd bejelentése szerint kb. 80 cm vastag kultúrréteget bolygattak meg tűzhelyekkel, tárológödrökkel, ép edényekkel, csonteszközökkel és egyéb tárgyakkal. Az előkerült leletek vagy eltűntek, vagy 1961-es terepbejárás jelzéssel a múzeumban lévő tárgyakkal azonosak. A laktanya területén végzett 1961. évi terepbejárás eredményeként a múzeumba került leletek közt található újkőkori, rézkori, késő bronzkori, kelta (La Tene-kultúra) és kvád. 1965-ben Lovas Zsuzsa őskori és késő középkori cserepeket gyűjtött itt. A lelőhely veszélyeztetettsége: Építkezés, közműépítés. 6

Hrsz.: 1899/9, 1899/28, 1899/30, 1900/5, 1901/1, 1902/1, 1902/3, 1903, 1905, 1969, 2057 12. Vác Építők útja (MRT 31/12. lh.) Lelőhely-azonosító: 12075. A lelőhely megjelölése: kottafejes kerámia kultúrájának (újkőkor) telepe, zselizi csoport (újkőkor) telepe, bodrogkeresztúri kultúra (középső rézkor) telepe és temetője, badeni kultúra (késő rézkor) telepe, halomsíros kultúra (késő bronzkor) telepe, temetője, avar temető? vagy telep? (egyetlen ép edény ismert e korból) A lelőhely leírása: 1960-ban a város északi szélén a Duna partján, főleg a DCM-mel kapcsolatos építkezések során többször bukkantak régészeti leletekre. A tervezett kikötő helyén, közvetlenül a vízparton magassági pontok leásásakor bolygatták meg az itteni újkőkori település maradványait. Kőszegi Frigyes leletmentése alatt a kutatóárokban szabálytalan beásást figyelt meg. A váci múzeumba került leletanyagban kottafejes és zselizi kerámia szerepel. A munkástelep orvosi rendelője melletti földmunkák idején a bodrogkeresztúri kultúra sírjait pusztították el. A munkások elmondása szerint 60-80 cm mélyen a sírokból, embercsontok mellől edényeket is szedtek ki. 1989 őszén a lelőhely északkeleti részén vízvezetők árok ásásakor 120-130 cm mélyről került elő a badeni kultúra szalagfüles bögréje. A tervezett kikötőnél az egyik magassági pont lerakásánál edényeket találtak. Ezek egy része Kőszegi Frigyes régész szerint valószínűleg hamvasztásos sír melléklete volt és a halomsíros kultúrához tartozik. Egyéb bronzkori tárgyak is előkerültek Kőszegi Frigyes leletmentésekor. Varga Pál 1980-ban ajándékozott a váci múzeumnak egy késő avar kori bögrét, melyet 1959-ben a felvonulási barakkok építésekor találtak. Hrsz.: 1893, 1896/13, 1896/14, 1896/15, 1896/21, 1896/22, 1896/23, 1896/24, 1896/26, 1896/27, 1896/28, 1896/29, 1897/1, 1899/24, 1899/33, 1899/34, 5567/1, 0443/14 13. Vác - Pogányvár (Vártető, Sánci-dűlő) Lelőhely-azonosító: 12076. (MRT 31/13. lh.) A lelőhely megjelölése: őskor több korszakában használt erődített telep és földvár: bodrogkeresztúri kultúra (középső rézkor) telepe és földvára, hatvani kultúra (középső bronzkor) telepe, földvára, hamvasztásos temetője, (a vatyai kultúra egy edénye import lehet,) szkíta kori (kora vaskor) telep (és földvár?), Árpád-kori telep A lelőhely leírása: Váctól északnyugatra, közvetlenül a Duna mellett 40 m-es relatív magasságot is meghaladó, igen meredek lejtőjű, haránt irányú vízmosásokkal tagolt löszterasz emelkedik, Ennek egyik része a három oldalról meredek lejtővel határolt 136 m tengerszint feletti magasságú Vártető, a régészeti irodalomban használt nevén Pogányvár. A 130 x 20-40 m-teres fennsíkot 0,5-1 m magas sánc veszi körül, amely a keleti oldalon fokozatosan belesimul a terepbe. A földvár keleti oldalán a tető alatt néhány méterrel 8-10 méter széles, észak felé 15-20 m-re kiszélesedő terasz látható. A földvár területén közepes sűrűségben találhatók cserepek. 1865-ben Stache Guidó geológus Váctól északnyugatra és délre alluviálus kultúrréteget figyelt meg a Duna-parton. Ezekben cserepeket, állat- és embercsontokat, kagylókat és kovaeszközöket talált. A kőeszközök közül hetet a bécsi császári és királyi földtani intézetnek adott át. Vértes László a Bécsben megőrzött kőeszközöket paleolit jellegűnek tartja, de a váci téglagyárból származtatja. Az előkerülési körülményeket ismerve az MRT szerzői a téglagyári előkerülést és a tárgyak paleolit meghatározását nem tartják helyesnek, de a bécsi tárgyak származási helye nem zárható le, csak az egyik feltételezés, hogy a Pogányvárból származnak. 1881-ben Szinte Gábor és Varázséji Gusztáv az egyik sáncszögletben egy árkot ásott a lelőhelyen. Ebben hamuval és égett agyagdarabokkal kevert föld volt, amelyben edénytöredékek, őrlőkövek, orsógombok, állatcsontok, csont- és kőeszközök és agyagkúpok fordultak elő. A Duna felőli lejtőn egy urnában kisebb urnát, kevés embercsontot és hamut találtak. Az ásatásból akkor 151 tárgy került a múzeumba, de ezekből a MRT szerzői csak 14-et tudtak azonosítani. 1882-ben Szinte Gábor és Együd Lajos egy díszített őskori táltöredéket adtak a múzeumnak. 1963-ban Kőszegi Frigyes, 1868-bn Stefaits István, 1981-ben Moró Ferenc, 1984 előtt pedig Verőcei Béla gyűjtött a lelőhelyen. Az előkerült anyagban megtalálhatóak középső rézkori tárgyak, köztük a bodrogkeresztúri kultúra egyik edénye. A leletanyag nagyobb része azonban középső bronzkori hatvani kultúra hagyatéka. Az 1881. évben Varázséji Gusztávék által feltárt sírból származhat a váci múzeumban lévő kettős kúpos testű, 7

kétfülű urna. A hatvani kultúra számos edénye, használati eszköze került még innen a városi múzeumba. Egy korsó töredéke a vatyai kultúra terméke. A szkíta kort egy meanderdíszes pecsétlő töredéke képviseli. Bécsben egy pereme alatt hullámvonalköteggel díszített kora Árpád-kori fazéktöredéket is őriznek. A lelőhely besorolása: kiemelten védett (1620-121/1951 KM, 34780/1979. KM. alapján), mezőgazdasági művelés (mélyszántás) Hrsz.: 05/32, 05/34, 05/35 Az alábbi lelőhely Kosdhoz került határmódosítás eredményeként: Kosd Násznép barlang Lelőhely-azonosító: 12077 (korábban váci lelőhelyként MRT 31/14. lh.-ként volt nyilvántartva. Jelenlegi helyrajzi száma: Kosd 0501. hrsz.) 14. Vác Gombás Lelőhely-azonosító: 12078 (MRT 31/15. lh.) A lelőhely megjelölése: kottafejes kerámia kultúrája (újkőkor) telepe, zselizi csoport (újkőkor) telepe, lengyeli kultúra telepe (újkőkor kései szakaszából), tűzdelt barázdás kerámia kultúrája (rézkor) telepe, badeni kultúra (késő rézkor) telepe, Bronzkori telep (?), urnamezős kultúra (késő bronzkor) telepe, La Tene-kultúra (kelták) telepe, Árpád-kori telep, késő középkori telep (?) A lelőhely leírása: A várostól északra, két pataktól közrefogott dombon, szőlőkben, gyümölcsösben 200 x 300 m-es területen igen sok cserép került elő. A lelőhely régóta ismert. 1911-ben a Váci Múzeum Egyesület új szerzeményei közt szerepel egy prehisztorikus lelet a Kis-Gombásról. Tragor Ignác szintén említi a három gombási őskori települést. 1960-1961-ben Kőszegi Frigyes gyűjtött itt a badeni kultúrához tartozó cserepeket. Ajándékozásból is kerültek innen leltek a váci múzeumba. Az MRT készítői is végeztek itt terepbejárást az 1970-es években. Az MRT készítői kottafejes és zselizi kerámiát főleg a domb, a lelőhely keleti oldalán találtak. A többi korszak leletei egyenletesen kerültek elő a teljes lelőhelyről. 2016 augusztusában a lelőhely délkeleti részén a 21356/1. hrsz.-on Dudás József telkén házépítés földmunkáikor régészeti szakfelügyelet során egy gazdag betöltésű Árpád-kori gödörkomplexum került elő, mely egyik keleti gödrében egy kemence került feltárásra. Az ismeretlen rendeltetésű komplexumban talált öt II. Béla érme alapján az egymásba érő gödröket II. Béla uralkodása idején, 1131 és 1141 közt temették be. Az itt előkerült III. Béla érme arra mutat, hogy a 12. század végén is számolhatunk itt emberi tevékenységgel. Az Árpád-kori leletekkel vegyesen sok őskori kerámiatöredék is előkerült. A várostól északra, két pataktól közrefogott dombon, szőlőkben, gyümölcsösökben 200 x 300 méteres területen igen sok cserepet gyűjtöttek a MRT készítői. 2017 elején a kertvárosivá vált kelőhelyen az elkerített kertekben nem volt lehetőség leletgyűjtésre. A telkek közti földúton leletanyag nem került elő. A lelőhely veszélyeztetettsége: főleg építkezés, közműépítés, útépítés, de a telkeken néhol folyó mezőgazdasági művelés, szőlőültetés, faültetés is veszélyezteti a lelőhelyet. Hrsz.: 21291, 21292, 21293/1, 21293/4, 21293/6, 21295/3, 21295/4, 21298/3, 21346/5, 21346/6, 21348, 21349, 21350, 21351, 21352, 21353, 21355/1, 21355/2, 21356, 21357, 21358, 21359/1, 21359/2, 21360/1, 21360/2, 21362, 21367/1, 21367/3, 21430, 21431/1, 21488/1, 21488/2, 21486, 21487, 21491/1 15. Vác Törökcsatorna Lelőhely-azonosító: 12079 (MRT. 31/16.) A lelőhely megjelölése: török kori vagy 18. századi csatorna A lelőhely leírása: A csatorna kezdete a Máriaudvar déli szélénél levő forrásfőnél volt. Ezt a kiindulópontot Jakus Lajos megtalálta 1982-ben 135 cm mély földréteg alatt. A főleg téglából és kevesebb kőből épült csatorna egyes szakaszán alul vörösfenyővel volt lerakva, bélelve. Végpontja nagy valószínűséggel a Gombás-patak északi oldalán lévő egykori Zöldfa- vagy Isten- vagy Ördögmalomnál volt az egykori püspöki kertben, a Kőkertben. Kiindulópontja a Török-sánc (12073. sz. lelőhely) közelében található. A keltezése bizonytalan, a hagyomány és a szakemberek egy része török korinak tartja, mások a 18. századra teszik építését. A malom vízigényének kielégítésére készíthették az 1,1-1,2 km hosszú csatornát. 8

A lelőhely veszélyeztetettsége: Építkezés, közműépítés. A csatorna megmaradt részei a Forte udvarán, területén, illetve erdős, bozótos részeken futnak. Utóbbi részeken az erdőirtás, tuskózás, fatelepítés, később esetleg a sekélyebben levő részein a mezőgazdasági művelés (mélyszántás) is veszélyezteti. A Máriaudvaron tervezett Csendesréti Lakókert délnyugati sarkától néhány méterre van a csatorna kezdete, így a lakókert beépülése nem jelent erre veszélyt (a Török-sánc viszont átmegy a lakókerten!), ha 0342/71. hrsz.-ú házhelytől délnyugatra nem történik földmunka. Hrsz.: 1829/67, 1829/69, 4427, 4429/8, 4429/9, 4429/20, 4429/21, 4474/24, 4474/25, 4474/26, 4474/27, 4526/1, 4526/5, 0342/14, 0342/15, 0342/20 16. Vác Bácska Lelőhely-azonosító: 12080 (MRT 31/17.) A lelőhely megjelölése: Árpád-kori éremlelet helye A lelőhely leírása: A Kosdra vezető út közelben a mai belterület szélén volt Perczián Gusztáv szőlője, ahol a tulajdonos II. Endrének egy ritkább ezüstérmét találta. A közlés Tragor Ignác 1912. évi, a váci múzeum tárgyait leíró lajstromából származik. A lelőhelyről ismert egyetlen érme nem feltétlenül kincslelet része, sőt valószínűbb, hogy egyetlen elejtett érme volt. A lelőhely veszélyeztetettsége: építkezés, közműfektetés. (amennyiben szórványleletről van szó, minimális a veszélyeztetés) Hrsz.: 299/4, 299/5, 299/6. 17. Vác Kavicsbánya (Kisréti-dűlő) Lelőhely-azonosító: 12081. (MRT 31/18.) A lelőhely megjelölése: La Tene-kultúra (kelták) vegyes rítusú temetője (csontvázas, urnás hamvasztásos és szórthamvas), kvád telep, kora népvándorlás kori germán temető (5. század), kora és közép avar kori temető A lelőhely leírása: A várostól délre, a Gombás-patak déli oldalán az ártérből néhány méterrel kiemelkedő lapos területen helyezkedik el a kavicsbánya, ahol a kitermelés az 1930-as évek óta folyik. 1938-ban V. századi, torzított koponyás temetkezés került elő a bányászás során. (Valószínű, hogy azóta a sír helyét, sőt környezetét is elbányászták, így ennek közelében hasonló korú temetkezés előkerülése nem várható.) Puskás János magángyűjtő 1943-ban több sírt fedezett fel a bánya területén, egy kelta sírt feltárt, a munkásoktól kelta és avar edényeket vásárolt. 1952-ben Huszár Károly avar sírt tárt fel, bejelentése nyomán Sós Ágnes további két avar sírt ásott. ki. Ezek közelében az avar temetőben, annak délkeleti részén a bánya akkori széléhez igazodva 1958-ban Kralovánszky Alán és Dezső Gyula antropológus végzett feltárást, 2 kelte és 68 avar sírt bontottak ki. 1959-ben a FORTE gyár vízvezetéke K-Ny-i irányban szelte át az avar temetőt, ekkor Kőszegi Frigyes, Végh Katalin és Kiss Attila egy kelta és 7 avar temetkezést mentett meg, tárt fel. 1969-1976 között folyamatos kutatással került feltárásra a kelta temető, valamint az avar temetőnek és a kvád településnek a bánya által még el nem pusztított része. Az ásatásokat Hellebrandt Magdolna és Tettamanti Sarolta vezették. A kelta temetőt feltárója a La Tene C időszak második felére keltezte. A kvád telepről egy ház és számos tárológödör került elő. A telepet a 3. század első felére és esetlegesen a 3. század második felére lehet keltezni. Lezárása bizonytalan, mivel egy részét eltüntette a bányászat, csak néhány tárgy utal a század második felében való továbbélésre. Az avar temető csontvázas rítusú volt egyetlen hamvasztásos sír kivételével. Négy sír lovas temetkezés volt. A temetkezések a 7. század elején indultak és a 8. század végéig volt a temető használatban.. Az ide tervezett beruházás a lelőhely szélein esetlegesen nem feltárt részleteket veszélyezteti. Hrsz.: 4533/2, 4533/4, 5770/4, 5770/5, 5770/10, 5782/1 18. Vác Hétkápolna Lelőhely-azonosító: 12082. (MRT 31/19. lh.) A lelőhely megjelölése: Őskori (?) telep, bronzkori (?) hamvasztásos temető (?), vaskori telep, római kori szórvány érem, honfoglalás kora Árpád-kori temető, későközépkori vagy török kori ágyúgolyó A lelőhely leírása:1884 tavaszán faültetés közben a várostól délre a Hétkápolna északi stációinak közelében csontvázas temetkezések kerültek elő. A következő hetekben ifj. Varázséji Gusztáv vezetésével folyt feltárás, melyről csupán a Váczi Közlönyben néhány hetente megjelent rövid tudósítások és néhány lelet maradt ránk. Az első szűkszavú beszámolóban melléklettel és melléklet 9

nélkül eltemetett, keletelt tájolású vázas temetkezések, valamint egy nyolcszögletű arany sodronyból hajlított karika pénz, két hamvveder, egy orsógomb vagy hálósúly, egy törött római üveg, és más apróság szerepel. Két hét múlva már a feltárás befejezéséről és az eltelt idő alatt összesen 48 feltárt sírról tudósít a Közlönyben a feltáró. Két arany fülbevalót, két szépen tagozott ezüst fülbevalót, 2 ezüst filigrán gyűrűt, 2 ezüst karikagyűrűt, 2 ezüst fülbevalót, 1 ezüst fibulát, gyöngyöket, két orsógombot, 2 kovaszilánkot, 5 ép bögrét, és számos más bronz, vas leletet említ Varázséji. A sírok közt egy tűzpadot találtak. A későbbiekben sír már nem került elő, viszont több tűzhely nyomával is találkoztak, továbbá egy Maxentius (uralkodott: 306-312) érme is a felszínre került. Utólag az MRT szerzői megállapították, hogy az 1884. évi feltárás a Gombás-patak déli oldalán emelkedő 3-4 méter magas homokdomb északnyugati, azóta homokbányászással megsemmisített részén folyt. A temető további része feltehetőleg a Gombás-patak hídjától a Hétkápolnához vezető út elején sejthető. A tűzpadok, az őrlőkő töredék, az azonosíthatatlan díszített cserepek őskori településre mutatnak. Egy a mai napig fennmaradt, azonosítható orsógomb a kora vaskorból való. A két hamvveder közül az egyikről 1912-ben azt írta Tragor a múzeum tárgyainak ismertetésekor, hogy korsó alakú, egyfülű nagy hamvveder, alsó részén rovátkás díszítéssel. Valószínűleg bronzkori. A temető tárgyai a temetőt a 10. század eleje és a 11. század vége közti időre keltezik. (Innen néhány száz méterre délre van egy hasonló korú másik temető is 12083. számú lh.) A hatástanulmány készítése során az információk összegzése során felmerült, hogy az itteni 10-11. századra keltezett temető nem kapcsolódhat-e a Képes krónika szerint 11. századi alapítású Szent Péter-templom temetőjéhez? A MRT. 9. kötet 458. oldalán azt olvassuk, hogy valószínűleg a Gombáspatak hídjától észak felé lehetnek a templom romjai. Biztos alappal nem rendelkezünk az azonosításához. Viszont elgondolkodtatóak az alábbi adatok: 2011-ben Sztankó Attila plébános a Hétkápolna alsó stációinál említett egy az ösvényen észrevehető kőfalat, melynek a legfelső kövein jár az, aki a stációk ösvényének alsó részét használja. 2014-ben egy földmunkagép kezelője említette Batizi Zoltán régésznek, hogy a legalsó stáció közelében egy 5-7 méter hosszú fal akadt az stációk közti ösvény vonala mentén elektromos kábel részére árkot ásó gép útjába, amit nem tudtak áttörni, inkább megkerülték az árokkal és a kábellel. Kb. 5-7 métert kellett fal mellett kerülni, mire vége lett. Elképzelhető, de nem bizonyos, hogy az alsó stációnál a Szent Péter-templom romjaival van dolgunk. Emiatt a lelőhely ki lett bővítve a hatástanulmány készítésekor a Gombás-patak hídja irányába. A lelőhely veszélyeztetettsége: Az 1884-ben feltárt részt és környékét homokbányászással megsemmisítették, helyén található a sportpálya egy része. A sportpályától délre és nyugatra a 4549. hrsz. szélein építési terület van kijelölve, itt az építkezés, esetleg a közműépítés veszélyezteti a lelőhelyet. A 4546. hrsz. északi részén a kálvária alsó stációi környékén az építkezés, közműépítés veszélyezteti a feltehetően ott található még feltáratlan sírokat és esetleg a Szent Péter-templom maradványait. Hrsz.: 4546, 4549. 19. Vác Derecske (Akasztófa-dűlő, Mészhomoktéglagyár) Lelőhely-azonosító: 12083 (MRT 31/20.) A lelőhely megjelölése: bolerázi csoport (késő rézkor) telepe, badeni kultúra (késő rézkor) telepe, nagyrévi kultúra (kora bronzkor) telepe, vatyai kultúra (középső bronzkor) temetője (?), harang alakú edények kultúrája (késő bronzkor) telepe és valószínűleg hamvasztásos temetője, nagyrévi kultúra telepe, urnasíros kultúra (késő bronzkor) telepe, kora vaskori telep, La Tene-kultúra (kelták) telepe, kvád telep (és temető?), Árpád-kori temető és telep, török kori (?) sánc, ismeretlen korú késő középkori vagy / és török kori vagy / és 18. századi kivégzőhely. A lelőhely leírása: A várostól délre a Duna és a budapesti országút (2. sz. főút) közti homokteraszon a múlt század vége óta több bányát nyitottak, majd a 20. század közepén gyárépületeket, raktárakat emeletek itt. A 20. század végétől a lelőhelyen egyre több cég létesített telephelyet és épített különféle funkciójú épületeket. Az MRT készítéséig (1992-ig) szinte semmi biztosat sem lehetett tudni az itt előkerült leletekről. A 600 x 200-250 m-es területen a század eleje óta előkerülő leletek lelőkörülményeit és pontos lelőhelyét általában nem ismerték és később már azt sem lehetett ellenőrizni, hogy a több korszak emlékei valóban egy lelőhelyet jelentenek-e? A 2000 utáni években már régészeti szakfelügyelet során jutottunk új, pontos információkhoz. A lelőhely déli részén volt az Akasztó-hegy, a róla elnevezett akasztófa-dűlői városi homokbányában 1909 decemberében 6 vagy 7 bronzkori edényt, ugyancsak ez idő tájt egy kővésőt találtak és adtak be a váci múzeumba. A bányászást a mésztéglagyár folytatta, ennek tulajdonosa, Hirmann István 1922- ben az Akasztófa-dűlőben lelt neolit-kőkorszakbeli különböző alakú 6 darab agyagedényt szolgáltatott be, 1927-ben is adott a múzeumnak meg nem nevezett leleteket. Puskás János magángyűjtő az 1930-10

as évektől kezdve gyűjtött a homokbányában. Gyűjteményét 1957-ben adta el a váci múzeumnak a leletek rajzaival együtt. 1951-ben Tihanyi Ernő gyűjtött a mészhomoktéglagyár bányájában rézkori, illetve bronzkori cserepeket. 1952-ben Patay Pál sírokat tárt fel. 1960-ban három bronzkori edényt vásárolt a váci múzeum. Vajta János közlése szerint a hatvanas évek elején a lelőhely déli részén, a hajógyár területén paticsfalat találtak. 1962-ben Vác, Dunapart megjelölésű rézkori edényeket és cserepeket kapott a váci múzeum, ezek is legnagyobb valószínűséggel e lelőhelyről származnak. 1962- ben Széles Ferenc penci lakos a penci falumúzeumnak ajándékozott két bronzkori edényt. Lovag Zsuzsa 1965-ben gyűjtött rézkori cserepeket a homokbányában. 1980-ban a lelőhely legészakibb részén ásott árokból kidobott földben Kővári Klára néhány őskori cserepet talált. 1991 nyarán ugyanitt benzinkút építésekor a humusz letolása után kerültek elő szórványos leletek. A legkorábbi lelet egy kettős kúpos testű függőleges átfúrású fülű középső rézkori fazék. A pereme alatt kétsoros, ujjbenyomkodássokkal tagolt fazék töredéke a bolerázi csoportba sorolható. E korszakból, vagy kevéssel későbbről származik még egy nyomott gömbtestű, széles szájú szalagfüles félcsésze. A badeni kultúrát már gazdag anyag képviseli. A normál tálak mellett kétosztatú tál, korsók, mericék, egy bögre, urnák és fazekak képviselik e kultúrát. A kerámia mellett ide sorolható két kaptafa alakú kőbalta töredéke, egy agancskapa, csontvéső és néhány csontár is. A bronzkori leletek csaknem kizárólag ép vagy majdnem ép edényekből állnak. A lelőhelykörülmények ismeretének hiányában csak feltételezhetjük, hogy nagyobbrészt sírokból, valószínűleg hamvasztásos sírokból származnak. A harang alakú edények kultúrájához tartozik egy urna, egy négy lábon álló, vízszintesre vágott peremű tál, két ferdére vágott peremű tál, egy hasonló tál töredéke két egymás mellett elhelyezett füllel, valamint egy tálka. Ugyanide sorolható egy bütyöklábakon álló, kettős kúpos testű, rövid nyakú kétfülű edény. A váci múzeumban több, a harang alakú edények kultúrájához tartozó ismeretlen lelőhelyű edény is található, melyek talán e lelőhelyről származnak. A nagyrévi kultúra kőtörési csoportjának elemeként közült több korsót, bögrét, fazekat a lelőhelyről. A kultúra emlékei közül több edény található a váci múzeumban, melyek egy része innen származhat. A vatyai kultúrát egy urna és egy bögre képviseli. Az egymástól függetlenül előkerült két edény a kultúra temetőjére utalhat az MRT szerint. Az urnamezős kultúrához tartozik egy hordó alakú kétfülű, kétbütykös edény. Valószínűleg e kultúrához tartozik még három, a lelőhelyünkről származó miniatűr edény is. A lelőhely északi részéről több kora vaskori kerámiatöredék került elő. Az egyik egy urna része, amely utalhat temetőre is. Kevés kelta és kvád kerámia is előkerült területünkről. A kvád anyaghoz tartozhat egy széles kannelurás urnaoldal. 1952-ben homokbányászás során 6-7 csontvázas sírt találtak. Ezután Patay Pál leletmentést végzett a téglagyárhoz vezető villanyvezeték oszlopa körül 10 sírt tárt fel. ezek közül 5 bizonyosan kora Árpádkori (4-6, 9. és 10. sír), a többi az újkorban itt állott vesztőhellyel hozható kapcsolatba. 1957-ben König Antal albertfalvai lakos sötét színű, Árpád-kori, lelőhelyünkről származó fazekat adott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1965-ben Lovag Zsuzsa néhány Árpád-kori cserepet gyűjtött a homokbánya falában. Hasonló korú kerámiák a benzinkút építésekor is előkerültek. Ezek inkább egykori telepre utalnak. 2005 áprilisában a lelőhely déli részén a Peugeot szalon (Szent László út 13., 4552/14. hrsz.) bemutatótéri részét (az utca felé lévő kiállítótér) az északi telekhatár felé eső oldalon kb. 25-30 négyzetméterrel bővíteni tervezték. A földmunkák helyén azok megkezdése előtt Batizi Zoltán régész közreműködésével egy kb. 1,5 méter széles és 5 méter hosszú kutatóárok került kialakításra egy munkagép segítségével. Az árok falában és oldalán Rómer Flóris feljegyzése szerint a hét kápolnánál a parton egy hosszabb parallilogramma sáncz [van] előtte egy hatszögű alkalmasint újabb időbeliek. A lelőhelyünk északi szélén állt elpusztult sáncok török koriak is lehettek.. Hrsz.: 1830/6, 4543, 4544, 4546, 4550/1, 4552/7, 4552/8, 4552/9, 4552/11, 4552/12, 4552/13, 4552/14, 4553/1, 4553/2, 4553/3, 4553/4, 4555, 4558/12, 4558/13, 4558/14, 4558/30, 4558/48, 4558/60, 4558/61, 0503 20. Vác Naszály Lelőhely-azonosító: 12084 (MRT 31/21.) A lelőhely megjelölése: őskori telep (pontosabban meg nem határozható korú) A lelőhely leírása: A város határának északi szélén, a Naszály-hegy lábánál, a Lósi-(Monyók-) patak völgyébe torkolló ér melletti domboldalon a vakondtúrásokból csak néhány, jellegtelen őskori cserepet tudtak gyűjteni a MRT készítői az 1970-es években. 11