nak szárazon való szállitása; oly különös s a mi honi viszonyainktól eltérő a fának tutajozása s az e czélra szolgáló eszközök is, minek folytán czélszerűnek tartom ennek leírásába kissé mélyebben bocsátkozni. (Folytatása következik,) Fühasználat az erdötalajon. Többen szólaltak fel ismételve különféle lapokban: hogy az erdőtalajon termő takarmánynövények a mezőgazdaság és különösen marhatenyésztés előnyére használtassanak fel; tudtommal azonban mindig csak az esetlegesen található tar karmány használata tárgyaltatott. Némely vidékeken azonban bizonyos körülmények között erdő- és nemzetgazdászati szempontból óhajtandó volna, hogy ezen a véletlenre bizott erdei fűtermés, vetés és mivelés által javitassék, s ez által a fűtermés belterj esse, hasznalata pedig dúsabb, jobb és jövedelmezőbbé változtassék, Ha a tarvágás és sorvetés, vagy ültetés által való újra erdősités, habár szabályos hálózatokban is, gyakran sőt tán többször alkalmazta tik mint óhajtandó lenne, akkor az erre alkalmas helyeken az erdőgazdának módjában áll a fűnek termelése, és ezen közteshasználat óvatos alkalmazása által: 1) a mezőgazdaság és marhatenyésztés takarmány hiány át a termelt fű által némileg fedezni, és az erdőgazdaság jövedelmét nagyobbítani 2) a védetlen talajt a káros megmelegedés, elszegényedés és termőföldjének lemosása ellen megvédeni, s ezen fű takaró által számára az üdeséget és nedvességet biztosítani, a mi pedig a rajta tenyésző facsemeték előnyére válik. Ezeket előre bocsátván álljon itt táblázatos kimutatásban n legérdekesebb és legszükségesebb azon fűnemekről, melyeknek megtelepítését én az erdőben szükségesnek tartanám:
A <? kormány a s-g növény neve G G fai) Megfelelő talaj és fekvés Egyéb jellemzés. 1. Komló here Medicagolupulina et média. 2. Pelyhes czirok Holcus laíiatus 3. Mezei csenkesz Festuca pratensis 4. Csomós ebér Dactylis glomerata 5. Ecset pázsit Alopecurus praten sis 6. Mezei komócsin Plileum pratense 7. Melilot here Trifolium meli lötüs*j 8. Vízi csen kesz Festuca fluitans font 10 12 G 10 8-10 6-8 4-6 8 10 8 10 5 6 "\ erőfényes fekvésen, középszerű száraz v. nedves talajon kivéve a tőzeget. Leginkább szereti a meszet. Verőfényes, inkább nedves, bárminemű talaját szeret. Verőfényes, nedves, erőteljes agyagot szeret Verőfényes, középszerű nedvességű erőteljes agyagot, szeret de mérsékelt árnyalást is megtűr. Verőfényes, nedves erőteljes agyagtalajat szeret. Verőfényes, nedves, homokos agyagtalajon Verőfényes, száraz, mélyrétegü alluviál talaj Erőteljes, iszapos mocsárok sekély vizé ben 1 2 évig tart, erősen a földhöz lapul. Virágzás idején aratva, jó sarjút ád ; évelő Kitűnő takarmány fü, évelő, kedvező körülmények között sarjút is ád. Eőtermő, korai, évelő, ritkított állabokban is tenyészik a Il-ik szám alattival; sarjút is ád. Igen jó takarmány fü, éveló, sok sarjút ad ; erdei réteken sikeresebben müvelkető mint vágásokban. Évelő, sarjút nem ád ugyan, hanem az egyszeri aratás is bőséges. Csak egy két évig kitáró és csak zsenge korában használható, mertkésóbb megkórósodik és kellemetlen szaggal bir. Edes, korai fű. *) Talán melilolns vulgáris, fehér mézkeier. Szerk.
Á takarmány növény neve 9. Korcs here Triíoliüm hybridum 10. Vízi buga fü v. fodorsás Poa aquatica. 11. Nagy levelű rozsnok Bromus giganteus. Holdanként szükséges mag mennyiség 4-5 5 6 6-8 Megfelelő talaj és fekvés Verőfényes, nedves, agyagos v. homokos talaját szeret. Árkok és tavak szélein erőteljes, iszapos talajon Nedves és erőteljes a gyagon, de csak árnyékban Egyéb jeli mez és Kétszer kapálható, évelő, különösen erdei rétekre ajánlható Nagy édes fű, fiatal,korában minden marha megeszi, később azonban megkeményedik. Széles levelű, ma radandó, egész késő őszig használható. Említés érdemelnek még: 12. Réti zab, Avena flavescens 4 5 fnt. 13. Szárnyas levelű rozsnok, Bromus, pinnatus 1-8 fnt. % 14. Fehér tippan, Agrostis stolonifera 4 6 fnt. 15. Réti bugafü, Poa pratensis 4 6 fnt. 16 Gyepi nápiez, Aira caespitosa 4 6 fnt. Megjegyzések: Vetésre legalkalinasb idő a tavasz, de a száraz és hűvös idő járást kerülni kell; a mag gereblyével vagy tüskeboroüával gyengén befödendő; a 8 és 10 számú álló vizbe vetendő. Egymással elegyíthető ugy szólván valamennyi, csak az 1. 7. 8. 10- számút szokás rendesen magában elvetni. A 2, 3, 4, 5, 6, 9. szám alatti füvek szelid éghajlat alatt már a második évben jó termést adnak, hideg éghajlat alatt pedig csak a 3 és rákövetkező években. Ortolás alkalmával legelőnyösebb a zabbal vagy bokros rozszsal egyszerre vetni, előbb azonban a zabot vagy rozsot kell beboronálni. Tarvágásokban a vetésfoltok vagy ültönczsorok közé vetendő a mag. Ha még ezen közteshasználatot a tiszta jövedelem
( Ueinertrags-Wirtsc.ha.fV') szempontjából vizsgáljuk. látni fogjuk, hogy ezen használat a főhasználatnak gyakran nem csekély részét képezi. A mondottakat itt egy számokban kifejezett példa le >;- jobban fogja illustrálni. Tegyük fel hogy 80 éves vágásforgással kezelt lúcz állabban az első 4 vagy 5 év alatt a füvelés (ne hogy sokat mondjak) átlagosan évenként 2 forintott jövedelmezett volna tisztán, a mi az első évre discontirozva, körülbelül 8 forintnak felel meg, melylyel már a legdrágább ertési módnak költségeit is fedezhetni. (?) Hogy azonban a vágásforgás ezen előhasználatát a főhasználattal összehasonlítani lehessen, á tiszta előleges jövedéket (Vorertrag) vagy az erdőgazdaságban magában, vagy azon kivül kell jövedehnezőleg elhelyeznünk, vagy elhelyezve lenni gondolnunk, mert korántsem mindegy az ha valamely összeg 80 év előtt vagy után áll-e rendelkezésünkre. Nyolczvan éves vágás forgásnál 4% kamatlábbal elhelyezve a fenntebbi 8 forint tesz 8 X 23,05*)= kereken 184 ft. A letarolt fatömeg, fatermésként (az elhelyezett vigályitási termésekkel együtt) adott 110 ölet 4 forintnyi a feldolgozási költségektől ment vagy is tő-áron, tehát 440 ft. A holdankénti összjövedelemnek (= 624 forintnak) a főhasználat képezi 0,7-ét és a fűhasználat közel 0,3-ét. Föltéve hogy az értés (például zsombültetés) csakugyan 8 forintba került volna, s igy a telepités költségei épen a mellékhasználat által fedeztettek volna, akkor a földtermés 440 ft. marad mint a kezelt és megadóztatott földtökének egyedüli eredménye, mely 80 éven keresztül és 3% erdészeti kamatláb mellett i^-l* 1 "-) == 1 ft. 37 krnyi év, jövedelemnek felel meg. *) Az egység jövő értéke kamatos kamattal 80 év múlva. **) 321,4 Végértéki összege, az évenként befolyó egységnek.
Ha ezen évi összjövedelemből az évi adó és kezelési költségeket levonván, tiszta jövedelem 85 kr. maradna, akkor itt a talaj az erdőgazdaságra nézve holdanként 85X33,4 28 V 3 forintnyi értékkel bír. Még egy czikkről kell hogy említést tegyek, mely e lapok folyó évi lí-ik füzetében Nézetek a juh legelőről" ezim alatt jelent meg mivel ez az erdők felujitását illetőleg oly szabályokat állit fel, melyek a járatlant tévútra vezetni képesek. A czikk író úr ugyanis a nevezett füzetnek 53-dik lapján azt követeli: hogy az erdőnek felújítása minden kivétel nélkül ültetvényezés áltaflétesitessék és állítja hogy ez a legbiztosabb s legsikeresebb erdősítési mód. Alkalmazható védna ez valóban minden fanem, minden talaj s fekvésnél és tekintet nélkül: a munkaerő szükségre, a fa- és közteshasználatok helyi értékére? Engedjék meg szíves olvasóim hogy megkísértsem bebizonyitni, miszerint a nevezett felújítási szabály r alkalmazása némely körülmények között erdészeti- pénzügyi és nemzet gazdászati tekintetben helyten és elvetendő: Az ültetés tarvágást követel mi általa talaj védetlen helyzetbe jö annak következménye elsoványodás, a televénynek napsugarak által való ugy nevezett,,megperzselése u ( Versengen des Bodens") és a termőföldnek lemosatása által. (Mellékesen legyen utalva a mésztalajnak meredek déli lejtőire.) Nagy terek letaroltatása különösen ha a vágások egymásra következnek az erdőtalaj termő képességére igen káros befolyással van. Az ultönczök mindig ültetésük után 1 2 évig a növekvésben vissza maradnak. Némely fanemek fiatal korukban a szabad állást egy általán nem bírják el. Jegenyefenyő és bikk állabokat nevelni
ültetés által, letarolt tereken Igen nehéz, fagynak kitett helyeken majdnem lehetetlen. Ellenben még hamarébb érhetni czélt ha a jegenyefenyűmag zabbal vagy valamely fíínem magjával vettetik el egyszerre a vágásban, mitől az első védelmet ívyeri. Az előerdősités" Vorverj üngung"*) kellően ritkított állabban, a természetes szállam (Anflug), vagy a magtermő év hoszszab ideig való elmaradása alkalmával kézből való vetés által, nem ritkán óv meg a talaj elszegényedése ellen; mindjárt megfelelően nagy és életrevaló ültönczeket biztosít, azonkívül pedig lehetővé teszi a legkorábbi vigályitási-, s igy a viszoivylagos legnagyobb fatömeg- és legmagasabb tiszta-hozamot, és mind ezt még hozzá a legcsekélyebb ertési költségek mellett. Daczára mindezeknek távol legyen tőlem, az előerdősitést vagy pedig a vetést tarvágásokban általánosan alkalmazandónak ajánlani; csak azt akarám megmutatni, mily egyoldalú az: valamely felújítási módot részrehajlólag áltáljában többre tartani, ésvalamely eljárás fölött pálczát törni; és mennyire szükséges az, hogy minden az erdészeti tudomány mostani színvonalán álló" erdőgazda jól megfontolja már néhány évvel az erdőlevágása előtt, még pedig tekintettel lévén minden a felujulásra befolyó tényezőkre: váljon az állab természetes vagy mesterséges úton, es ha mesterségesen váljon vetés avagy ültetés által ujitandó-e föl. Klein Ödön. *) t. i. a talajt nem kell védetlenné tenni, tisztara való letárolás által, mig az uj illat>n léte biztosítva nincsen.