PUSZTADOKTOR MAGAZIN XII. évfolyam 4. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja Húsvét ezer látogatóval Madármentő app Hugert Hubert Miért kérjük az 1%-ot?
Húsvétolás ezer látogatóval Igazi szeszélyes tavaszi időjárás fogadta azokat, akik Húsvétkor kilátogattak a Madárparkba. Szerencsére inkább napos, ha nem is meleg idő volt, így a tervezett programokat meg lehetett a szabadban tartani. Két napon is volt solymászbemutató, de Pitypanggal, a macskabagollyal és Aporkával, a darázsölyvvel egész hétvégén találkozhatta a látogatók és akár kézre is vehették őket a bátrabbak. Ugyancsak elszántság kellett ahhoz is, hogy egy többméteres kígyót vegyen a nyakába az ember. Az ember tudja, hogy nem bántanak ezek a boák és királysiklók, de azért csak fura érzés egy ilyen hüllő a nyakában az embernek. Kelemen Tamás egri madármentőnk jóvoltából a kisállat bemutatónkon találkozhattak még szakállas agámával, selyemtyúkkal, tengeri malaccal, és még sok más színes állatkával. A nyuszik is gond nélkül átvészelték a gyermeki kezek áldásos simogatását, jelentjük mind épségben várja a majálist. Az új szolgáltatásunk a bográcsos ételek és a kemencében sült finomságok iránt is legalább akkora volt az érdeklődés, mint a tojáskeresés iránt, így rendezvényeinken továbbra is finom falatokkal várjuk majd látogatóinkat. Konyhás István Fotók: Déri Balázs és Konyhás István A címlapon: Szilágyi Ezsébet volt munkatársunk (aki már külföldön él) egerészölyvet enged szabadon (Fotó: Déri Balázs)
Madármentő mobillal Madármentő app Az év elejétől mobilos segítség, madármentő applikáció is rendelkezésére áll azoknak, akik madarat akarnak menteni. A Madárkórház Alapítvány szakmai támogatásával működő Mályi Madármentő Állomás által fejlesztett rendszer egyelőre még csak Android program alatt fut. A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően az egyre több információ, és a várhatóan más operációs rendszer alatt is futó alkalmazás segítség lehet a madármentés kezdeti lépéseiben. Ez az alkalmazás segítséget nyújt abban, hogy mit is kell pontosan tenni, ha sérült madarat találunk. Információ szerezhető a telelő gólyákról, pontos leírást kapunk, ha kiesett kisfecskét találunk, vagy netán gerle vagy galamb felnevelésére vállalkoznánk. Az applikáció a denevérek mentésével és ellátásával kapcsolatban is pontos és hasznos információkat ad. Funkciók: - Madárfiókát találtam, mit tegyek? - Sérült madarat találtam. - Balkáni gerle fióka, galambfióka mesterséges etetése. - Itthon maradt gólyák téli etetése. - Denevérek mesterséges etetése és életben tartása. - Fecske fiókák etetése és felnevelése. Vércsetojások a keltetőben Gólyatojás mentés Nemrégiben számoltunk be tartósan sérült, ám testi nehézségeik ellenére mégis fészkelő betegeinkről, akik egészséges, szabad életre alkalmas utódoknak adnak rendszerint életet. Gólyáink azóta is becsületesen gondozzák, költik tojásaikat. Bagolyvárunkban már az első gyöngybagoly fióka ki is bújt. Vörös vércséink szokásukhoz híven két költőládában is szép számú tojással büszkélkedhetnek. Ez utóbbi faj esetében a korábbi évek tapasztalata alapján szükség van a mi segítségünkre is. Költőládánként ugyanis nem a természetben megszokott négy tojás található, hanem akár a kétszerese is, amik nagy része terméketlen. Hogy miért fordul ez elő? Több okból is. A természetben meg kell küzdeni a táplálékért, ami plusz energiát is igényel. A tartott, jó minőségű takarmánnyal ellátott tojók mindig szaporábbak vadon élő társaiknál. Ha párzás nem is történik akkora számban, fokozott anyagcseréjük olyan hatással van hormonháztartásukra, ami több tojást eredményez. A másik ok, hogy a vörös vércséknél gyakran előfordul olyan jelenség, mikor két tojó közös fészekbe rakja tojásait, majd felváltva ülnek rajta. 6-8 tojás melegen tartása azonban igen nagy kihívás egy olyan kis testű madár számára, mint a vörös vércse. Fizikailag képtelen mindegyiket egyszerre takarni testével. És mindig csak egy próbálkozik a feladattal. Az előző években emiatt nem is volt sikeres természetes költésük. A tojások kihűlnek, nem fejlődnek tovább. Segítségképpen a tojások egy részét átvállaljuk, keltető gépben gondozzuk tovább. Tavalyelőtt egy, tavaly pedig két mesterségesen keltetett, majd felnevelt vércse hagyhatta el a Madárkórházat. Igaz, akkor még csak egy-egy fészekaljból. Most két ládánk lakott, bízunk a további gyarapodásban. Déri Balázs Hajdúszovátról kaptunk bejelentést, miszerint egy gólyafészekből két tojás pottyant ki. Szerencsére nem törtek össze, a magas fű és az oszlop alatti árok rézsűje tompította az ütközést. Idejében sikerült kiérni a helyszínre, még nem hűltek ki. Nagyröpdénkben három tartósan sérült gólyapár költ pillanatnyilag, remélhetőleg idén is sikerrel. A mentett tojásokat az egyik ilyen fészekbe adoptáltuk. Így a fiókák a körülményekhez képest a legtermészetesebb környezetben kelhetnek ki és nőhetnek fel a kis gólyák. Ezt a módszert nem csak tojásoknál, hanem kikelt, de még nem túl nagy fiókáknál is alkalmazzuk sikerrel. Megfigyelhető, hogy a leggondosabb nevelés során sem tudja senki azt a komfortot biztosítani a gólyafiaknak, amit a pótszülők. Fotó: Konyhás István 2017.április 3
Zajácz Enikő Linda: Hugert Hubert A történet egy hűvös őszi estén kezdődött. A faluban az asszonyok a délutáni műszakból jóval napnyugta után indultak haza. Ki biciklivel, ki gyalog. Fáradtak voltak, mert az egésznapos munka kiszívta belőlük a frissesség minden cseppjét. Ilyenkor csak egyetlen vágyuk volt, hogy a hideg, szeles, októberi éjszakában minél előbb hazaérjenek családjaikhoz. Ez szépen és problémamentesen ment, egészen az egyik októberi éjszakáig. Valami történt a faluban, amiről a gyerekek csak fél füllel hallottak, csak sejteni lehetett, hogy baj történt, amit csupán a felnőtteknek volt szabad tudni. A gyerekekhez annyi jutott el, hogy egy fiatal nő a kanálisba fulladt szerelmi bánatában. Szülei a búcsúlevelet későn találták meg, így sajnos bekövetkezett a tragédia. Mivel a falu erősen katolikus vallású volt, ezért nagyon ritkán fordult elő, hogy bárki szerelmi bánatban meghaljon. Azonban a pletykáknak ez forró táptalaja volt. A sok sutyorgás, szóbeszéd és mindenféle kitaláció, már csak az emberek fantáziájára volt bízva. Mivel szegény lány egy szál fehér hálóingben sétált a mocsaras kanálisba, ezért csak úgy emlegették a szellemét, hogy a fehér ruhás aszszony. Mindenki látni vélte éjszakánként őt, amint átlibben a falun, megjelenik az emberek álmában, de az is előfordult, hogy elapadt a tehén teje a látványától. Ha a gyerek torokgyulladást kapott, természetesen az is csak a fehér ruhás asszony miatt lehetett. Az senkinek sem jutott eszébe, hogy Józsi, aki a 6/b-be járt, a reggelre befagyott jeget szopogatta, mert azt gondolta, hogy fagyi. De édesanyja szerint a fehér ruhás nő az oka mindennek! Még a legbátrabb asszonyok is féltek este elindulni a munkából, és ezért vagy csoportosan indultak haza, vagy a férjeik értük jöttek és együtt sétáltak a biztonságos otthonukba. Hanem ezt a furcsa helyzetet megzavarta egy amúgy is szokatlan dolog. Történt ugyanis, hogy a Szőlő soron lévő Hugert birtokon egy romos háznál túlvilági hangok kezdtek hallatszani. Mindig csak éjjel, amikor már sötét volt. Huhogás, motoszkálás, szárnysuhogás, vinynyogás, és a kutyák ugatása verte fel az éjszaka csendjét. A varrodából hazafelé tartó asszonyok nagyon féltek, és szent meggyőződésük volt, hogy a fehér ruhás asszony az oka mindennek. A férjeik gyűlést hívtak össze a művelődési házba, meghívták a papot is, meg a falu vezetőit, hogy valahogyan vessenek véget a fehér ruhás asszony kísértésének. Közelgett a Mindenszentek ünnepe és ez még félelmetesebbé tette a helyzetet, és egyúttal sürgetőbbé is. Természetesen mindenki megígérte, mindent megtesz, hogy legyen már vége ennek a szokatlan eseménysorozatnak! A pap vasárnap misézett az elhunyt lelki megnyugvásáért. A sírjára virágot vittek és kérték, békéljen meg, hogy a volt vőlegénye mást szeret. De minden hiába A dolog csak egyre roszszabb lett. Egyik éjjel a szomszéd ház macskája éktelenül nyivákolt, és még legalább öt különböző hangot adott ki. Az utcában senki nem tudott aludni, mert a többi macska is belépett a kánon szólamba, és úgy tűnt, hogy a környék összes macskája koncertet ad, ami valami mély és fájdalmas dologról szól. Kimenni és megnézni még a legbátrabb férfiak sem mertek. Aztán reggel, amikor Olga néni azt látta, hogy Bandi macska fél szeme hiányzik, szegény asszony elájult ijedtében. Mindenki szaladt az orvosért és megkongatták a harangot! Ekkor már csak egy nap volt hátra Mindenszentekig, így a legnagyobb hangú férfiak a tejcsarnoknál megbeszélték, hogy párban őrséget járnak minden utcában. El is készítették a beosztást, hogy ki, melyik utcában őrködik. Mivel a nagypapa a Szőlő soron lakott, így őt oda osztották be akkor éjszakára, a történelem tanárral együtt. Szegény tanár bácsi hiába bizonygatta, hogy nincsenek szellemek, és ez az egész egy félreértés, de a férfiak nagyon elszántak voltak, és szegénynek nem volt mit tenni, hát vállalta az őrködést Papával megbeszélték, hogy este nyolckor kezdik a megfigyelést az utca elején. Épp akkor ért haza az állatorvos, akinek elmesélték a faluban zajló történéseket. Persze már Ő is hallott erről a históriáról, de szerinte ez csak egyszerű hiszti az asszonyok részéről, és a tanár bácsihoz csatlakozva elmondta, hogy szellemek nem léteznek. Megkezdődött a nagy megfigyelés hadművelet. A nagypapa még a távcsövét is elhozta, ha esetleg a szellem jó messze lenne, így annak segítségével most éjjel mindenképpen leleplezhetik! Alig indultak el a megfigyelésre, szárnyak csapkodására lettek figyelmesek. Miután jobban megfigyelték, rájöttek, hogy a harangtoronyból kirepülő éhes denevérek vircsaftja okozza a hangokat. Mindenki megnyugodott, és a Papa a távcsőbe nézve sem látta a szellemet. Lassan haladva sétáltak az utcában. A házak ablakaiban meglebbent a függöny, amiből Papáék tudták, hogy a lakók figyelik a történéseket. Mindenki szerette volna, ha vége lenne a furcsa hangoknak és látomásoknak. Ahogy a Hugert bácsi romos vályogházához értek, egyszer csak huhogó hangot hallottak. Mindketten megálltak és a lélegzetüket visszafojtva hallgattak. Hirtelen az orgonabokrok közül erős szárnycsapások hallatszottak és valami elrepült a két férfi feje felett. Mindketten állították, hogy 4
Ember és madár pályázat általános iskola 1. helyettje csak egy madár volt, és semmi köze a szellemhez. Aztán tovább haladtak a víztorony irányába. Elérték az utca végét. Visszafordultak és elindultak a tejcsarnok irányába. Egész éjszaka oda-vissza járkáltak a tejcsarnok és a víztorony között. Néhány szárnysuhogást és a macskák nyávogását leszámítva nem történt semmi. Az aszszonyok meleg tejjel, vagy forró teával kínálták a bátor férfiakat az éjszaka folyamán. A házban lévők is várakozva, ébren próbálták múlatni az időt. Ugyan őket védte a dunyha melege és a kályhában lobogó tűz. Aztán eljött a hajnal. Hugert bácsi romos háza felett kikandikált a nap első sugara, majd a többi is előbújt, áttörve a reggeli ködöt. A tanár bácsi és Papa teljes egyetértésben befejezték a megfigyelést és mindenki hazament. Az asszonyok nagyon csalódottak voltak, hogy nem járt sikerrel az éjszakai hadművelet. A tejcsarnok reggel hatkor nyitott, de aznap már mindenki előbb ért oda, hogy hátha hall valami érdemlegeset az ügyben. A férfiak újra elkészítették a beosztást az éjszakát illetően. Mindenki egyetértett abban, hogy a dolog végére kell járni. Ki az, aki rettegésben tartja a falut, és a Szőlő soron huhogva ijesztgeti a népet? Papa, miután ellátta a házkörüli teendőket, megetette az állatokat, eltökélte, hogy szemügyre veszi az orgonabokrot, ahonnan a szárnysuhogásokat hallották az éjszaka. Először az utca felől közelítette meg a kerítésként szolgáló elburjánzó orgonabokrot, melyen már egy levél sem volt. Az ősz nem kímélve a bokrot, minden levelét elvette, így az aránylag jól átlátható volt. Fújt a szél, de a Papa más hangot nem hallott. Aztán a nyikorgó kiskapun bement a portára, amit már vagy húsz éve nem lakott senki. A kiskert felől is megnézte a bokrot és néhány apró csontszerű maradványon kívül semmit nem talált. Azt gondolta, hogy valami rágcsáló féle martalékának a része. A házba is be tudott menni, mivel a zár már évek óta nem látta el feladatát. Az idő vasfoga megtette dolgát és megadta magát a zár a rozsdának is. A házban sem volt semmi feltűnő. Sem szellem, sem huhogás. Néhány egér szaladt el a Papa lábai mellett érdeklődve, hogy ki az, aki a házban megzavarta az egér rendet. A padlásra sajnos nem lehetett feljutni, mert az öreg létra, mely valaha ezt szolgálta, több fokát is elvesztette egy vihar alkalmával. Veszélyes lett volna a létrán felmászni, így a Papa a földön heverve hagyta azt. De volt egy gondolata, hogy a megoldás a padláson lesz. Nem volt ez tudatos, csak olyan paraszti megérzés. A dologról nem szólt senkinek. Úgy gondolta, hogy amíg nincs eredmény, nincs is mit mondania a többi férfinak. Aztán eljött az este. Aznap a postás Józsi bácsi és a traktoros Pisti sétáltak a Szőlő soron, ahol a Papáék laktak. Papa a szoba ablakából a távcsövével figyelte a szemközti Hugert bácsi házának tetejét. Semmi nem történt. A két férfi épp a házuk előtt ment el, halkan beszélgettek. A szomszéd aszszony meleg teával kínálta őket, hogy bírják a szeles október végi hideg éjszakát. Ekkor huhogás hallatszott. Majd szárnycsapkodás, a macskák vinnyogtak és nyávogtak, a kutyák acsarkodva ugattak. A szomszéd néni kiabálni kezdett, hogy itt a fehér ruhás szellem! Persze senki nem látta, de a kiabálásra az egész utca kiszaladt a házakból. Volt, aki nyújtófát, volt, aki vadászpuskát, és volt, aki egy jókora husángot tartott a kezében. Mindenki azt kiabálta, hogy hol a szellem? Szaladgáltak összevissza, és mindenkin a zavarodottság és a félelem látszott. Miután nem látták a szellemet, mindenki visszahúzódott a házába. Akkor éjjel senki nem aludt. A gyerekek sem. Valami izgalmas, valami szokatlan történt Az iskolában, a szünetben is erről beszéltek a gyerekek, és a nagyok a kicsiket a szellemmel heccelték. Nagypapa a tejcsarnokból hazafelé menet eltökélte, hogy ha törik, ha szakad, Ő bizony felmegy a padlásra. A tervet véghez is vitte. Otthonról a vállára vette a létrát, majd elindult a romos ház padlásfeljárójához. Az úton éppen akkor jött az állatorvos. Papával megbeszélte, hogy beszáll a nagy kalandba. Először a létrát biztonságosan a feljáróhoz tették, majd megbeszélték, hogy először a nagypapa megy fel és a doktor bácsi csak akkor követi, ha a Papa szól neki. Így is lett. Amint a Papa felért, semmit sem látott a poros padláson a sötétben. De apró neszeket, motoszkálást hallott. Szólt az állatorvosnak, hogy az autójából vegye ki a zseblámpát és hozza fel. A hangokra még erősebb motoszkálás volt a válasz. A Papa tudta, hogy nincs egyedül. Azonban, hogy ki van még ott, elképzelni sem tudta. Ekkor érkezett meg az állatorvos, aki nagy lámpájával bevilágította a kis poros padlást. Szépen körbepásztázta a lámpa fényével a helyiséget. Egereken kívül nem láttak mást. Azokból is csak kettőt. Aztán a padlóra esett a lámpa fénye. Ekkor Sanyi bácsi, az állatorvos odalépett egy furcsa kupachoz és lehajolt a kémény tövéhez. A talált kupacot közelebbről is megvizsgálta a lámpa fényénél és a nagypapát is oda hívta. -folytatjuk- 5
Miért kérjük az 1%-ot? Azért, mert nincs elég pénzünk. Amennyi van, azt mind elköltjük a madarak mentésére, gyógyítására, a kórház fenntartására, és megelőzésre, szemléletformálásra, melyet a Madárpark visz el. Ha kétszer ennyi lenne, azt is elköltenénk ugyanerre, mert sosem elég. Mert a Madárkórház Alapítvány egy nonprofit civil szervezet, és mint olyan, semmilyen állami, vagy önkormányzati támogatást nem kapunk. A madarakat ingyen gyógyítjuk, erre költjük az alapítvány pénzét, hogy ezt megtehessük. Sem jelentősebb hazai, sem külföldi támogatónk nincs. Legnagyobb támogatónk a Hungarocontrol Zrt. évi 1-2 milliós bevételt jelent, a többi közadakozásból esetenként pár 100, vagy pár 1000 Ft csekken befizetett adomány, mely összességében azért jelentős, de legjelentősebb az 1%, mely csak a működési költségek felére elég. Mindez az adományokkal, és a belépőjegyekkel együtt a működés fenntartására futja, fejlesztéseket uniós pályázatokból tudtunk megvalósítani. Működésünk stabil, tervezhető, betervezzük a várható 1%-ot és a turisztikai bevételt, még az adományokat is, ismerjük a szokásos és tervezett kiadásokat, de nincsenek jelentős tartalékaink. Alaptevékenységünk a madárkórház működtetése, mely jóval drágább, mint egy mentőhely fenntartása. A kórtermek fűtöttek és légkondicionáltak, szűrt levegő jön be és hőcserélőn át az is megy ki, magasabb higiéniai előírásokkal, ahol a napi többszöri takarítás és fertőtlenítés elengedhetetlen, és az elfolyó víz veszélyes hulladék, melynek kezelése, elszállítása drága. A röntgen, műtő, labor, gyógyszerraktár, megint más kategória, mind higiéniai, mind veszélyes hulladék termelés szempontjából, és fenntartásuk akkor is drága, ha kevés a forgalom. Mindezek ellensúlyozására igyekszünk minimális költséggel működni, dolgozóink a diplomás minimálbért kapják, önkénteseink igazolt költségtérítést. Magam is önkéntesként, ingyen dolgozom a kórházban, mert hatósági állatorvosként van közszolgálati munkaviszonyom, ezért megtehetem, hogy munkadíjat nem számolok fel, tiszteletdíjat senki nem kap, hiszen ezekre nincs pénz, és nincs is olyan partnerünk, aki elfogadná. Nincsenek kapcsolt vállalkozások, ahol eltűnik a bevétel, mindenről az alapítvány ad számlát, legyen az belépőjegy vagy üdítő, és minden bevétel bent marad, de elfogy az közvetlenül a madarakra magától is. Ha jönnek váratlan kiadások, mint pl. lényeges változások a takarmány beszerzési lehetőségekben, lényegesen több beérkezett madár, akár határon kobzott csempészett énekesek elhelyezése okán, emiatt több költséget jelentő önkéntes, vagy madárinfluenza miatt kétszeres rezsi, műszer, berendezés és munkaerő költséggel működtetett karantén, akkor is fogadjuk a madarakat. Ilyenek mindig vannak és alkalmanként eljutunk odáig, hogy elfogy a pénz, és késedelmesen, vagy kölcsönökből fizetjük a számlákat. Ez a kialakult gyakorlat szerint saját családi kasszánk terhére megy, és folyószámlám jelentős mínuszba megy át... Az alapítvány mérlege nyilvános, és letölthető az Igazságügyi Minisztérium oldaláról, ahol a korábbi évek mérlegei mellett a 2015-ös év mérlege és közhasznú jelentése van fenn, mert a 2016-os május 31-én esedékes, de a számok ismeretében nem sokban különbözik a korábbiaktól. Aki nem járatos a mérleg és közhasznú jelentés értelmezésében annak egy kis segítség: Az alapítvány vagyonát képezik az uniós pályázatok segítségével létrehozott ingatlanok, mint a Madárpark, a Látványkórház, az Oktatóközpont, a szállás és a labor épületének és berendezésének amortizációval csökkentett értéke, a követelések (kintlévőségek), a meglévő pénzeszközök (értékpapír, bankszámla, pénztár) és az évi bevétel. Bevételeink évek óta hasonlóak, és kiadásaink a bevételeknek megfelelően alakulnak, mivel addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. A 2015. évben bevételünk legnagyobb része magánszemélyek adójának 1 %-ából, kisebb része adományból, és adományként kezelt, és annak is könyvelt turisztikai (belépőjegy, ajándéktárgy és szállásdíj) forgalomból valamint uniós céltámogatásból származik. Ez utóbbi az állatmenhelyek támogatására elnyert pályázat felhasználásával a régi kórház, labor és iroda, a mai karantén épületének, valamint a Nagyröpde felújítására ment. A további kiadásaink mintegy 70 %-a a madarak gyógyítását, gondozását, ellátását, beszállítását, beszerzéseket, és a megelőzést, tudatformálást szolgáló szolgáltatási költség: rezsire, fenntartásra, takarmányra, üzemanyagra, gyógyszerre, munkaruha, szerszám, tisztítószer beszerzésekre, telefonra, internetre ment. A kiadások 20 %-át a madarak ellátását, kórház fenntartását, működtetését szolgáló személyek díjazása és azok közterhei, illetve önkéntesek foglalkoztatásának költségeire fordítottuk. A ráfordítások 10 %-át pedig az alapítvány működési költségeire: épület, eszközök, gépkocsik karbantartása, valamint kiadványainkra, postaköltségre és reklámra fordítottuk, mely utóbbi a csekken befizetett támogatásokból be is hoz ugyanennyit, melynek eredménye a tájékoztatás, szemléletformálás, társadalmi szerepvállalás, ami a megelőzést szolgálja, és sokkal eredményesebb, mint a kórházi gyógyítás. Ez utóbbi 875 beérkező madár, és korábbi 221 tartósan sérült beteg folyamatos kórházi ellátását jelentette, melyek közül, mérlegünkben mint az eredményekből részesülőt, 410-et bocsátottunk szabadon, további 341 gyógyult közül 202 tartósan sérült ma- 6
1%, hogy repülhessenek radt. Ez volt 2015-ben, 9 dolgozóval és 61 önkéntessel. 2016-ban nem volt pályázati bevétel, viszont 10 dolgozó, 71 önkéntes, több rezsi és több fenntartási költség mellett jelentősen megnőtt a takarmányozással kapcsolatos üzemanyag és munkaerő költség. Ugyanis a ragadozóknak és a gólyáknak keltetőben lefojtott, selejt naposcsibét elegendő menynyiségben kapunk, ráadásul ingyen, de el kell érte menni a nyugati határszélre, 450 km-re. Ez hetente 50 000 Ft plusz költség. Havi két és fél tonnát etetünk fel. Közelebb pénzért sincs ennyi. Saját szükségleteinken felül a kismadarakat otthon nevelő önkénteseinket ellátjuk lisztkukaccal, melyre heti 10 liter fogy, heti 30 ezer forintos költséggel. Emellett felhasználunk jelentős mennyiségű szúnyoglárvát, naposcsibét, halat, és a magevőknek mázsaszámra búzát, kukoricát, kölest és napraforgót is. Jelentősen megnőtt a beérkező madarak száma, mely közelíti az ezret, a befogóktól mentett és gazdásított galambokkal pedig jóval meg is haladta. Valamikor 2-300 madárról indultunk, mely a Madárpark megnyitásával és működésünk ismertebbé válásával 2006-ban évi 4-600-ra emelkedett. Ezek bevételt nem generálnak, de költséget igen. A Mályi Természetvédelmi Egyesület az előző évi 232 helyett 2016-ban 402 madarat küldött, a szentesi Madármentő Állomásunk 178-at, nem beszélve a további 38 partnerünktől beérkező betegekről, melyek gyógykezelése, elhelyezése, tartása jelentős többletköltséggel jár. Nem is fér el több, ezért amit lehet, más madármentő központokba, mentőállomásokra, és önkéntesekhez irányítunk. Szándékaink szerint csak azokat fogadjuk, melyek olyan műtéti kezelést, kórházi ellátást igényelnek, melyet máshol nem kaphatnak meg. Fogadunk viszont minden tartósan sérültet, vagy arra esélyes beteget, melyet máshol elaltatnának, hogy mentsük az életét és elfogadható életminőséget biztosítsunk nekik. Bár az ország legnagyobb mentőhelyén, másfél hektáros területen, 32 röpdében mérettől függően 3-400 madarat tudunk egyszerre elhelyezni, befogadó képességünk véges, és mindig teltház van. Ezért a tartósan sérültek egy részét más mentőhelyekre, vagy fogadó állatkertekbe helyezzük ki, illetve arra alkalmas magánszemélyeknek örökbe adjuk, hogy csökkentsük a zsúfoltságot és a költségeket. Így pl. megállapodásunk szerint a Hortobágyi Nemzeti Parkból is csak a sürgősségi ellátást igénylő betegeket kapjuk, és bemutatható, tartósan sérült madarakat helyezünk ki a HNP Hortobágyi Vadasparkjába, a BNP egri mentőállomására, valamint a pécsi, miskolci érdi állatkertekbe. Így 2016-ban a beérkezett 1252 madár közül 184-et engedtünk mi szabadon, 314-et egészségesen kiadtunk partnereinknek repatriálást követő elengedésre, 412 további ápolt közül 263 tartósan sérült maradt, közülük 61-et örökbe adtunk, a többi 149 lábadozik. A madarak beérkezéséről és kikerüléséről jegyzőkönyv készül, melynek összesítőjét számítógépen napra készen tartjuk nyilván és két hetente megküldjük a természetvédelmi hatóságnak. Eredményinkre büszkék lehetünk, mert más mentőhelyeken, ahol a bekerült madarak többségét mentett, de nagyrészt egészséges fiókák alkotják, a túlélés éri el az 50 %-ot, nálunk a jobbára súlyosan sérültek elengedési aránya majdnem annyi (40-45 %), a tartós túlélés pedig 74-75%. De a legnagyobb eredményünk nem a megmentett madarak száma, hanem annak az évi 20-22 ezer látogatónak, akik eljönnek hozzánk, és ahova mi jutunk el kiállításokon a 100-150 ezer érdeklődőnek, lapunk 12 ezer olvasójának és 65 000 internetes követőnknek az állat- és természetszeretete, akikre szemléletük formálásával, és ismereteik bővítésével hatással vagyunk! Velük, és a munkánkat híradásokból, előadásainkból, filmjeinkből ismerőkkel való együttgondolkodás a megelőzést szolgálja, melynek jelentős eredményei vannak. Ha a kórház és a Madárpark működtetése többe is kerül, mint egy pár százas kapacitású mentőhely családi körben való ellátása, melyet mi is így kezdtünk valamikor, ezek az eredmények bőven megtérülnek, és teszünk azért, hogy máshol is így legyen. Ahonnan a madarakat kapjuk, az egész országból önkénteseinktől, mentőállomásoktól, nekik az elsősegélynyújtás gyógyszer-kötszer és pár napos takarmányozási költségen felül állatorvosi, szállítási és szervezési költségek merülnek fel, melyet igyekszünk részben, vagy egészben átvállalni, gyógyszereket, takarmányt, vagy annak költéségét biztosítva azok számára, akik önerőből nem tudják megoldani. Két madármentő kocsink állandóan úton van, diszpécser központunkban két további munkatársunk egész nap telefonon fogadja a segélyhívásokat, és közvetítjük a madarakat, évente országosan mintegy 4-5000-et valamelyik mentőhelyre. Ez egyre több feladatot és költséget jelent. A fogadott madarak száma az utóbbi 15 évben háromszorosára emelkedett, a rezsi és a bérköltség szintén, a bevétel viszont csak a másfél szerese, melyet turisztikai szolgáltatással, támogatásainkat virtuális örökbeadással igyekszünk növelni. Ezzel együtt azonban már most látszik, hogy a tervezett felújításokra, konkrétan a Madárpark 1120 méter hosszú, elhasználódott pallóútjának 8 milliós faanyag helyett 3 milliós téglaburkolatra való cseréjére, a kutyák és ragadozók elleni védelmet biztosító villanypásztor 300 ezres, és a 30 kamerás megfigyelő rendszer 2 milliós, valamint a Látványkórház légtechnikájának 3,5 milliós költségére nincs elég pénz, mert az ezekre számolt amortizáció állagmegőrzési értékét fentiekre költöttük. Sok mindent megoldottunk pályázatok segítségével, de ezekre jelenleg nincs más lehetőség, ezért kérjük Önöktől a támogatást, és fenntartásukra az 1 %-ot! Hogy mire költjük, azt bemutatjuk a látványkórházban és a Madárparkban. Kérjük, látogassanak el hozzánk, és győződjenek meg róla saját szemükkel! Nézzék meg a látányműtőt, és azt a küzdelmet, amely helyett bárhol máshol elaltatják azokat a madarakat, melyeket mi rehabilitálunk! Nézzék meg a kórtermekben lábadozókat és azok fokozatos felkészítését a szabad életre röpdéinkben, ismerjék meg azokat a ritka fajokat, melyeket máshol nem láthatnak ilyen közelről, érezzék a szárnysuhogásukat az arcukon és engedjék őket szabadon! Tisztelettel és köszönettel: Dr. Déri János igazgató 7
HORTOBÁGY MADÁRKÓRHÁZ HORTOBÁGY ALAPÍTVÁNY Madárkórház Alapítvány Hortobágy... hogy repülhessen 1 % Adószám: 18557899-1-09 www.madarkorhaz.hu facebook.com/madarpark Hasznos információk az adó 1+1%-ról rendelkezőknek itt kell levágni Az adóbevallás benyújtásának határideje május 22. Az 1+1%-ról való rendelkezést eddig az időpontig pótlólag is meg lehet tenni. A rendelkezés benyújtható elektronikusan is, a bevallással együtt, és külön is. RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ 1+1%-ról Az Ön neve: Az Ön adóazonosító jele: Adója 1%-nak felajánlásához a rendelkező nyilatkozaton fel kell tüntetni nevét, saját adóazonosító jelét és a kedvezményezett adószámát. FONTOS A kedvezményezett (Madárkórház Alapítvány) adószáma: 1 8 5 5 7 8 9 9-1 - 0 9 Az Ön által támogatni kívánt egyház technikai száma (nem kötelező kitölteni): Adója 1%-val csak egy civil szervezetet támogathat! A nyilatkozatot tegye egy szabvány méretű postai borítékba! A borítékon is tüntesse fel pontosan az Ön NEVÉT, LAKCÍMÉT, ADÓAZONOSÍTÓ JELÉT! A lezárt borítékot a lezárásnál írja alá, s juttassa el a NAV-nak! Az 1%-os felajánlás csak akkor érvényes, ha önnek nincs adótartozása (személyi jövedelemadó adónemen) és az adóját is pontosan befizeti május 22-ig! Ha május 22-én személyi jövedelemadó adónemen tartozása mutatkozik, rendelkezését nem fogják teljesíteni. MADÁRKÓRHÁZ ALAPÍTVÁNY Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 Adószámunk: 18557899-1-09 Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: madarkorhaz@gmail.com 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: madarkorhaz@gmail.com Tel.: +36 (30) 9435-494; +36 (52) 369-181 Főszerkesztő: Konyhás István Szerkesztők: Dr. Déri János, Veres Hajnalka Tördelés: TerepSzemle Stúdió ISSN 1788 456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, megyei könyvtárakban.