»1«AZ ÖNKÉNYURALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG ARANY JÁNOS (1817-1882) Az 1849 és 1867 közötti időszak ellentmondásos szakasz a magyar kultúra történetében. A polgári átalakulás részben ellentétes volt a köznemesség érdekeivel. Mivel azonban a polgárság még kisszámú, a polgárosodást a köznemesség vállalta magára. A világosi fegyverletétel után meggyengült a köznemesség helyzete. A nemzeti önállóság elvesztése megszüntette a köznemesség vezető szerepét. A jobbágyfelszabadítással a köznemesség szabadelvű része a hűbériség lényegét szüntette meg. A nemzeti önállóság elvesztése eltorzította ezt a folyamatot. Alexander Bach, a bécsi külügyminiszter államhatalmi eszközökkel igyekezett lassítani a nemzeti polgárság kialakulását. Haladás és nemzet ügye 1849 után szembekerült. Idegen polgárság vette át a fejlődés irányítását, miközben a köznemesség tétlenségbe, ún. passzív ellenállásba húzódott vissza. Ez mély irodalom létrejövetelét segítette: az öreg Széchenyi s Vörösmarty, Arany, Kemény Zsigmond és Madách Imre munkássága. Történelmünknek e sivár korszaka irodalmunk gazdagodását hozta magával. Ez azonban csak egy évtizedig tartott. Ausztria több kudarcot is kénytelen volt elszenvedni, s ezért is hajlandóságot mutatott arra, hogy kiegyezzék a magyar arisztokráciával és a nemesség egy részével. 1867-ben került sor a kiegyezésre, az udvar és a birtokosok Deák Ferenc által vezetett része között. A kiegyezés (1867) lehetőséget adott a tőkés rendszer kibontakozására, de a társadalom gyors átalakulása sokáig nem járt együtt irodalmunk fejlődésével. ARANY JÁNOS (1817-1882) Arany János 1817. március 2-án született a Bihar megyei Nagyszalontán. Apja, Arany György Bocskaitól kapta a nemességét. Arany János születésekor Arany György és Megyeri Sára már nem fiatalok. A szülők mindent megadnak gyermeküknek, aki érzékeny s magába forduló lesz. Szüleitől tanul írni-olvasni. Sokat olvas: főleg a XVII-XVIII. századi műveket. A régi magyar nyelv mélyen hat rá, később sokáig idegenkedik a nyelvújítástól és a romantikától. A szülők hamarosan rászorultak fiuk támogatására. 14 évesen segédtanító lesz. 1833 őszén beiratkozott a debreceni református kollégiumba. 1834 tavaszán elemi iskolai tanítóságot vállalt Kisújszálláson. 1835 tavaszán visszatért Debrecenbe és beállt vándorszínésznek. Színészként kedvelte meg Shakespeare-t, és ekkor figyelt fel a Bánk bánra is. Utólag a színészkalandot kitörési kísérletnek minősítette. Szalontára való visszaérkezése után a környezethez alkalmazkodást tűzte ki célul. Helybeli feleséget választott: Ercsey Juliannát. Másodjegyző lett. Lelki alkatát s költői világképét mindvégig sztoikus önmegtartóztatás jellemzi. A Kisfaludy Társaság vígeposz pályázatára Arany beküldi Az elveszett alkotmány című művét, s elnyeri a díjat, bár Vörösmarty csak fenntartással nevezi az ő művét a legjobbnak.
»2«Toldi (1846) Letészem a lantot (1850) Vörösmarty bíráló szavai további munkára késztették Aranyt. 1846-ban a Kisfaludy Társaság újabb pályázatot írt ki olyan költői elbeszélésre, melynek hőse "valamely, a nép ajkán élő történeti személy". Ezt a pályázatot Erdélyi János készítette elő, s az ő utasítására vették fel a követelmények közé azt, hogy "forma és szellem népies legyen". Ezúttal Arany egyöntetű elismeréssel nyerte a pályázatot. A Toldival Petőfi barátságát is megszerezte. Levelezésük jelentős kor- és irodalomtörténeti dokumentum. Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga; Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan. A mű a Világos előtti elégikus hangnem egyenes folytatása. Két létállapotot szembesít: egy értékben gazdag és egy értékszegény világot. Az előbbi a múlt, az utóbbi a jelen. Vörösmarty az Előszóban három létállapotot hasonlít össze: értékgazdag múltat, értékszegény jelent és irónikus (látszólag értékgazdag, valójában értékszegén) jövőt. Dinamikus folyamat három állomásának tekinti őket. Arany verse sokkal állóképszerűbb: a múlt a jelenből visszatekintve jelenik meg. A három ponttal késleltetett mondatok, a kérdések, sőt az első sor is az elégikus hangnemet erősíti, sóhajszerű, rövid mondattal s közöttük és utánuk levő szünettel. Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; - Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Most... árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után...? Hímzett, virágos szemfedél...? Szó, mely kiált a pusztaságba...? Hová lettél, hová levél
»3«Letészem a lantot. Nehéz az. Kit érdekelne már a dal. Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Oda vagy, érzem, oda vagy A NAGYKŐRÖSI ÉVEK BALLADÁI Arany elsősorban lírikus, de hajlama a gondolatibb líra felé vonzotta. Az epikát is ennek jegyében lírizálta. (A Toldi estéje és a balladák bizonyítják ezt.) A balladák a legjobban szerkesztett költemények Arany életművében. Végigkomponáltságuk egyedülálló. Balladáinak leszármazottaival Adynál találkozhatunk. Arany már 1847-ben kísérletezett balladával, de verstípusait csak a a nagykőrösi években emelete magas színvonalra. Alkatához közelebb állt a történetet kihagyásokkal, párbeszédekkel dramatizáló ballada - melyet a skót és székely népköltészetből ismert meg-, mint a történetet lassan adagoló románc - melyet a latin népek (spanyolok) költészetéből és a németektől ismert. Jól bizonyítható ez a Hunyadi balladakör két részének: az V. Lászlónak (1853) és a Mátyás anyjának (1854) az összehasonlításával: az előbbi sokkal nagyobb igénnyel készült, mint az 1854-ben íródott.. A ballada kisepikai műfaj, lírai és drámai elemekkel tragédia dalban elbeszélve. A magyar mûballadát Arany János emelte világirodalmi szintre, a skót és a székely népballadákat tekintette mintaként. A balladák a legjobban szerkesztett költeményei. A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük, történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésûek, az akkori jelenhez szóltak. Arany jellemző eszköze a bűn-bűnhődés probléma középpontba állítása, valamint -főleg ezen időszakában- a népi hiedelmekre, babonákra való építkezés, megjelenik a nagyváros-ellenesség, a rendszerből való kiábrándultság. Balladatípusain belül három szerkezeti megoldást találunk. Az elsőt egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladának nevezhetjük. Ez áll legközelebb a románchoz. Ide tartoznak első balladakísérletei: A varró leányok (1847), Az egri lány (1853) és két nagy vers: Zács Klára (1855) és A walesi bárdok (1856). A walesi bárdok (1856) A szakaszos tördeltség benyomását erősítő belső ismétlések itt is uralkodó szerepet visznek, mind az elbeszélés, mind a párbeszéd szintjén, sőt közöttük is. A tetőpontot nem az elhallgatás, majd a mondatszerkesztés síkján megvalósított fokozás idézi elő, hanem a nyelv felemelése a betű szerinti szintről a szójátékok és igeimetaforák szintjére: Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér.
»4«Arany második balladatípusát a többszólamú előrehaladó szerkezet jellemzi. Ennek a típusnak távolibb a rokonsága a románccal. Két jelentős vers tartozik ide: az V. László (1853) és a Szondi két apródja (1856) Szondi két apródja (1856) Itt a kétszólamúság még hamarabb bontakozik ki. A kétágú történet alapjául az időbeli eltérés szolgál. Az apródok a múltat idézik fel, Ali szolgája viszont a jelenről beszél, s a két szólam egymásra vonatkoztatottsága nyilvánvaló. Arany kétszólamú balladái az adagolás, a felépítés mintapéldái; formájuk önteremtő fejlődés során jön létre, az előrehaladás addig tart, amíg a hangnem ki nem meríti önmaga lehetőségeit. Ezen a tetőponton a belső ismétlések zsúfoltsága ("álla halála") már-már mesterkéltséget súrolná, de ekkor kevésbé megmunkált nyelvű, mondattanilag annál világosabb szerkezetű záradék hirtelen befejezi a történetet. A költő tökéletesen ellenőrzése alatt tartja anyagát, az írásmód pontosan követi a szerkezet fordulópontját. Történeti balladái politikai célzatosságot rejtenek magukban. Az 1850-es években fel kellet rázni a nemzetet fásultságából, s Arany magára vállalta ezt a feladatot. (Az V. László végszavaival ("De visszajő a rab...!") osztrák börtönökben sínylődő hazafiak hozzátartozóiba próbált lelket verni, a Zács Klára Haynau bosszúját idézte fel, a Szondi és A walesi bárdok arra emlékeztetett, hogy a magyar költő nem dicsőítheti Ferenc Józsefet.) Arany a nemzeti önrendelkezés eszményének értékét állította akkor, amikor a magyarság függetlenségét eltörölték, és történeti példázataival egyszerre tanít a megalkuvás elutasítására és a sorssal való kemény harcra. Ágnes asszony (1853) Történeti példázatival egyidőben a balladának egy más fajtáját is kialakította. E lélektani érdekű verstípusnak megalkotásakor az egyén sorsának egyetemes kérdései foglalkozatták. Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa. Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? "Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet." Összefutnak a szomszédnők: Ágnes asszony, hol a férjed? "Csillagom, hisz ottbenn alszik! Ne menjünk be, mert fölébred." Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. "Jaj, galambom, hogy' mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam!"
»5«Mély a börtön: egy sugár-szál Odaférni alig képes; Egy sugár a börtön napja, Éje pedig rémtül népes. Ezt a harmadik típust egyszólamú, de körkörös felépítés jellemzi. Ide tartozik egyik legnagyobb verse az Ágnes asszony. Három szerkezeti egységből áll. Az első négy versszak egyszeri történést beszél el mérsékelt gyorsasággal. A következő tömb a szöveg leghosszabb része. A börtönben töltött rövid időt nagyon lassan beszéli el, a bíróságon történteket hosszú párbeszéd formájában tudjuk meg. Míg 14 szakasz foglalkozik e pár órával, addig Ágnes asszony életének hosszú éveiről 7 versszak ír. A zárlat a felütés változata, mintegy állóképpé merevíti a kezdő sorokban leírt képet. Arany e művében a bűnt teszi kérdésessé: Ágnes asszony úgy érzi nem felelős a tettéért, mert nem ő cselekedett, hanem vele történt valami. A ballada erősen lírizált. (A Zács Klárában a líraiság úgy nyilvánul meg, hogy a külső történés kihagyásai a belső történésre irányítják a figyelmet.) E műben a körkörösség a drámai monológ szerkezetéhez hasonlít, s a költő a lelkiismeret és az önvád jelképes kifejezésével egyetlen lélekállapot tárgyiasítását adja (- mint A rab gólyában vagy Az örök zsidóban (1860). Utolsó alkotói korszaka, az Őszikék 1860 őszén Pestre költözött.a Kisfaludy társaság igazgatója lett.első pesti évek óta tele voltak ked vel,reménnyel. 1865-ben az akadémia titkárává választják.a kezdeti lendület hamar megtört. Meghalt a lánya,juliska. Ez olyan csapás volt szá mára,ami a költőt is elhallgattatta.betegsége is kí nozta.a kiegyezés is kedvét szegte.modern nagy városban egyre idegenebbül érezte magát. Folyó-iratai már korábban csődbe jutottak. 1877-ben szabadult meg végre az akadémiai teen dőktől.ezután a nyarakat a Margitszigeten töltött Ekkor születtek Öregkori Úrájának remekei, az Őszikék,amelyeket az un. kapcsos könyvbe írt. Az emlékkönyvet Gyulai Pál ajándékozta neki. Családjától is titkolta a verseket, nem szánta a nyilvánosságnak. Okkal,mert nagyon is különböz tek a megszokottól. Nem olyan témákat fogalma-zott meg bennük,amelyeket elvártak tőle. Belső világát tárta fel,gyötrődéseit,félelmét,szorongása-it az idegen világtól. 1-1 pillanatnyi hangulat, érzés fejlődik ki a költeményekben.a bizakodás,a remény végképp hiányzik a versekből. Az epilogus a számvetés költeménye. Utolsónak szánta, amelyet még életében megjelentett. Erre utal a cím is,utószó,befejezés. Költő összefoglalja egyéni sorsát, jellemének legfőbb tulajdonságait villantatja fel. Ennyi személyes érzés soha nem szólalt meg költészetében. Mű szerkesztése arányos: három 5-5 szakos egységet vezet be a szinte azonos nyitó sorral. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon'... Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se' irigyeltem. Az életet, ím, megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, Kérve, kellve, kevesebbet.
»6«Ada címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem: Nagyravágyva, Bételt volna keblem vágya. Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére. Mily temérdek munka várt még!... Mily kevés, amit beválték Félbe'-szerbe' S hány reményem hagyott cserbe'!... Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. Munkás, vidám öregséget, Hol, mit kezdtem, abban véget... Ennyi volt csak; S hogy megint ültessek, oltsak. Most, ha adná is már, késő: Egy nyugalom vár, a végső: Mert hogy' szálljon, Bár kalitja már kinyitva, Rab madár is, szegett szárnyon? Egységes részek különböző idősíkban helyezkednek el. A jelenből a múltba tekint: Az életet már megjártam. Múlt idejű igealak lezártságra utal. Kicsit ironikusan szól önmagáról,egyszerű életformájáról. A konkrét út az Omnibusszal az életutat is jelenti. Szembeállítja a gyalogos költőt, önmagát a kevély fogatot utasaival,amellyel az életformák különbözőségét emeli ki. Az egyszerű életmódú Arany megveti a kevély,a cifra bakon ülő gőgös embereket. Egész életében elhúzódott tőlük de ez a passzív módja is. Belső függetlenségét nem tudta feledni soha. Vigaszt az élet apró örömei adtak számára. Második rész alig tér el az elsőtől. A már határozószó helyére az írni kerül. Ezzel az előzményekre is utal,és a közeli jelenségekre is mutat. Jelenről szól,de szorosan a múlthoz kapcsolódik az alkotói helyzet. Pályáját mindenki sikeresnek láthatja,hiszen ő a nemzet ünnepelt költője. Kitüntetéseket kapott,mégis hiányérzete van. Okát önmagában keresi: tele van kétségekkel mű vészi teljesítményét illetően,nyomasztják a befejezetlen művek. Ezért érzi elviselhetetlennek az elismerést. Hangváltás figyelhető meg az első részhez képes. Ott különböző hangnemek folyódnak egymásba: irónia,derű. Itt eltűnik a derű,mert az élettől nem azt kapta,amit várt. A harmadik egység a múltban megálmodott,de meg nem valósult jövőről szól. A független nyugalom, csöndes fészek falun,a munkás vidám öregség ez hiányzott életéből. Az élet iróniája, hogy mindezt akkor kaphatta meg, amikor már a halál közeledtével nem tud mit kezdeni
»7«velük. Egy nagyon hatásos metaforával fejezi be a költeményt,a rab madár képével,amelynek már nem öröm a szabadság lehetősége. Az Őszikék balladái Ezek a költemények már nem a hősiesség balladái (Tetemre hívás, Tengeri-hántás, Vörös Rébék). Kései balladák babonás,kísér teties témák feldolgozásai. Egy hordoz közülünk társadalmi mondanivalót: A hídavatás. A Tengeri-hántás témája közönséges falusi történet,amilyen mindennap megeshet. A befejezés azonban nem mindennapi. Tuba Ferkó elcsábít egy lányt,akit cserbenhagy gyermekével együtt. Dalos Eszti öngyilkos lesz. Mikor a legény hazakerül falujába,megtudja,hogyan járt hajdani kedvese,akit ő döntött a bajba. A legény megőrül, holtkórossá válik,s lezuhan a torony tetejéről. Történetet a költő egy éjszakai kukoricafosztás keretébe ágyazza. Egyik kukoricafosztó meséli el. Különlegessége a szerkesztésnek, hogy a mesélő a régi történetet meg-megszakítja,és a jelen,a valóságos környezet 1-1 jelenségét is beleszövi a történetbe. A külső eseményre utaló közbevetések összefüggésben vannak a mese tartalmával. Zárószakasz életkép,a kukoricafosztás kerete, és a történet lezárása is. A híd-avatás a nagyvárosi életből meríti tárgyát. A rohamosan fejlődő kapitalizmusban Budapest modern világvárossá vált. Arany idegenül forgott ebben a világban,magányosnak érezte magát. Az életformaváltás,lélekölő robot elidegenítette egy-mástól az embereket. Sokan öngyilkosok lettek. A Hídavatás keretes ballada. A keret egy kártyavesztes fiú történetét tartalmazza,aki remény nélkül indul az éjszakába,az új hídra megy (Margit-híd) Éjfél van,a kísértetek órája. Az Öngyilkosos megismétlik halálugrásukat. A kapitalizmus áldozatai ők. A fiút is magával ragadja a haláltánc,ő is öngyilkos lesz. Csupán egy villanás a látvány,ahogyan az öngyilkosok felbukkannak,majd eltűnnek az örvénylő mélységben. 1-1 életsorsot foglal össze a költő tömören, drámaian. Nyomorgók, kiszolgáltatottak, szerencsejátékosok,becsapottak, unatkozók,a gazdaságba belecsömörlöttek,őrültek dobják el életüket. Egyik embernek sincs köze a másikhoz. Drámai a szerkesztése ennek a bal ladának is. Az első öngyilkosok még egyenként vetik magukat a mélybe,később már csoportosan, seregben ugranak. Eltűnésük a középkori haláltáncokra emlékeztet bennünket. ARANY KÖLTÉSZETÉNEK JELENTŐSÉGE Arany rendkívüli tehetségét bizonyítja, hogy két nagy elődje (Vörösmarty és Petőfi) után ismét újabb fejlődési szakaszt valósított meg: a népiességtől indulván a szimbolizmus előkészítőjévé vált, s eközben az irónikus elégiának későromantikus válfaját hozta létre. Kimagasló jelentőségű epikus és lírai költőnk, irodalmi hagyományaink magas szintű összegzője. Műfordító, lapszerkesztő, irodalomszervező, az Akadémia főtitkára. Korától hatalmas feladatokat kapott: Petőfi örökségének továbbvitele, az irodalom vezérszerepének vállalása. A magyar vers és nyelv legnagyobb mestere.