DOLGOZÓI GÉPJÁRMŰVÁSÁRLÁSI PROGRAM KERETÉBEN NYÚJTOTT KÖLCSÖN A HPT. ALAPJÁN HITEL ÉS PÉNZKÖLCSÖN NYÚJTÁSNAK MINŐSÜL-E? Egy Társaság képviseletében állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) dolgozói gépjármű vásárlási program keretében nyújtott hitel-konstrukció jogi megítélésére, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) szabályozására figyelemmel. I. TÉNYÁLLÁS A Társaság a dolgozói részére gépjármű vásárlási programot működtet, amelynek keretében munkavállalói, valamint a Társaság által kölcsönzött munkavállalók a piaci árnál kedvezőbb feltételekkel vásárolhatnak gépjárműveket a Társaságtól. Annak érdekében, hogy minél több dolgozó tudjon élni a lehetőséggel, külső pénzügyi intézmény finanszírozási konstrukciójának igénybevétele esetén az önrész megfizetéséhez maga a Társaság nyújtana munkáltatói kölcsönt. II. A JOGKÉRDÉS A jogkérdés arra irányul, hogy a Társaság által nyújtandó kölcsön nem tekintendő a Hpt. 6. (5) bekezdése értelmében engedélyköteles tevékenységnek elsősorban azért, mert az szociális céllal és esetileg adott kölcsönnek minősül, másodsorban azért, mert az egymással áruszállítási jogviszonyban álló személyek között e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetésnek, azaz kereskedelmi kölcsönnek minősül. Az MNB állásfoglalását kérte továbbá abban a kérdésben is, hogy a kölcsönzött munkavállaló a Hpt. 6. (5) a) pontja szerinti munkavállaló fogalmába beleérthető-e, ezért a neki nyújtott kölcsön emiatt sem tekintendő engedélyköteles tevékenységnek. III. AZ ÜGYVÉDI IRODA ÁLLÁSPONTJA A Hpt. 6. (5) bekezdés a) pontja értelmében,,nem minősül pénzkölcsön nyújtásának a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal - esetileg - adott kölcsön". Az Ügyvédi Iroda álláspontja szerint a Társaság által nyújtandó munkáltatói kölcsön, mivel az a piacinál kedvezőbb kamatozású, ezzel a munkavállalója jólétét segíti elő, teljesíti a szociális cél követelményét. Emellett, bár - az egyenlő bánásmód követelményének megfelelően - belső szabályzat keretei között minden munkavállaló számára elérhető lenne, egy adott munkavállaló szemszögéből ez a jellegéből adódóan csak eseti kölcsön lehet. Ezért a Hpt. 6. (5) bekezdés a) pontja értelmében a fenti munkáltatói kölcsön nyújtása nem engedélyköteles tevékenység. A Hpt. 6. (5) bekezdésének a) pontjával összefüggésben kérdésként merül fel a kivétellel érintett személyi kör meghatározása. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 214. (1) bekezdésének munkaerőkölcsönzés fogalma alapján ( az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi") a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönbeadóval, és nem a Társasággal, mint kölcsönvevővel áll munkaviszonyban. Szűken értelmezve a Hpt. 6. (5) a) pontját (az abban használt munkavállaló" fogalmát), a Társaságnak nagyszámú kölcsönzött dolgozóját kellene kizárnia a munkáltatói kölcsön lehetőségéből. Az Ügyvédi Iroda álláspontja szerint azonban az Mt. 214. (1) bekezdése csupán a munkajog technikai jellegű szabálya, szociológiai értelemben a kölcsönzött munkavállaló is ugyanúgy a Társaság dolgozója, ahol nincs különbség munkatárs és munkatárs között. A jogalkotó szándéka a munkáltatói kölcsönre vonatkozó kivétel-szabály megalkotásakor is feltehetőleg az volt, hogy az adott munkáltatónál bármilyen minőségben dolgozó személyek javára biztosítsa az engedélymentes kölcsönnyújtás lehetőségét. Ezért nem indokolt a pénzügyi jogi szabályozás szempontjából a Hpt. 6. (5) bekezdés a) pontjában használt munkavállaló fogalmát szűken értelmezni, és ezzel a kölcsönzött munkavállalót a munkáltatói kölcsönből kizárni. Az Ügyvédi Iroda szerint ezt támasztja alá maga az Mt. is, amely szerint a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket kell biztosítani kölcsönzött munkavállaló számára is, vagyis a köztük való különbségtétel végső soron esélyegyenlőségi problémát vetne fel (219. (1) bekezdés). Ezenfelül maga az Mt. is akként rendelkezik, hogy munkaerő-kölcsönzés esetén a munkáltatói jogokat a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egymás közt megosztva gyakorolják (214. (1) bekezdés d) pont, 217. (1) bekezdés), továbbá bizonyos kérdésekben kifejezetten a munkáltatót megillető jogokat és a munkáltatót terhelő kötelezettségeket ruházza a kölcsönvevőre (218. (4)
bekezdés). Mindezek alapján a Hpt. 6. (5) bekezdés a) pontjának helyes értelmezése az Ügyvédi Iroda szerint az, hogy a kölcsönzött munkavállaló számára nyújtott munkáltatói kölcsön sem engedélyköteles tevékenység. A Hpt. 6. (5) bekezdés b) pontja értelmében,,[n]em minősül pénzkölcsön nyújtásának az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg (kereskedelmi kölcsön)". Mivel jelen esetben a munkavállaló a Társaságtól vásárol gépjárművet, kettejük között áruszállítási jogviszony jön létre, ezért az erre tekintettel adott halasztott fizetés nem engedélyköteles tevékenység, függetlenül attól, hogy a kölcsön a fentebb kifejtettek szerint munkáltatói kölcsönnek is minősülhet. Tekintettel arra, hogy a Hpt. 6. (5) bekezdés b) pontja nem tesz különbséget a kölcsönvevői személyi kör vonatkozásában arra tekintettel, hogy a kölcsönvevő a kölcsönbeadó munkavállalója-e, ezért az Ügyvédi Iroda álláspontja szerint e kivétel-szabály alkalmazható a kölcsönzött munkavállalók esetében is. IV. AZ MNB ÁLLÁSPONTJA Elöljáróban szíves tájékoztatásul közlöm, hogy az MNB-nek nem feladata konkrét üzleti vagy jogi konstrukciók minősítése, ezért jelen állásfoglalás-kérés kapcsán csak egy általános véleményt adhatunk. Ezen általános vélemény a végleges konstrukció kialakításához csak támpontként szolgálhat, a további ismérvek figyelembe vételével a Társaság felelőssége a tervezett tevékenység minősítése, illetve a jogszabályoknak megfelelő munkavállalói juttatások kidolgozása. Az állásfoglalás-kérésben feltett kérdésekkel kapcsolatban vizsgálandó, hogy mely feltételek fennállása esetén nem állapítható meg a hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás a Hpt. fogalmai szerint illetve az milyen esetekben minősül üzletszerűnek, és ezáltal kizárólag engedéllyel végezhető pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, továbbá az Mt. szerint jelen kérdés vonatkozásában a kölcsönzött munkavállalók részére a Társaság által foglalkoztatott munkavállalókkal azonos módon nyújtható-e a kölcsön. Az ismertetett tényállási elemek és a hozzá kapcsolódó jogkérdések vonatkozásában releváns jogszabályi rendelkezés ezért elsősorban a Hpt.-nek a hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenységet, mint pénzügyi szolgáltatást meghatározó 3. (1) bekezdés b) pontja, illetve 6. (5) bekezdése, továbbá az üzletszerűség fogalmát rögzítő 6. (1) bekezdés 40., és 116. pontja, valamint a kölcsönzött munkavállalók vonatkozásában az Mt. XVI. fejezete. 4.1. A kölcsönzött munkavállalók jogviszonya Tájékoztatom Önt, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNBtv.) 39. -ában sorolja fel, hogy az MNB mely törvények hatálya alá tartozó személyek, szervezetek, tevékenységek felügyeletét látja el. Tekintettel arra, hogy a munkavégzésére irányuló tevékenység szabályozása nem tartozik a felsorolásban szereplő törvények hatálya alá, így az Mt. értelmezése kívül esik az MNB feladat és hatáskörén. Fentiek alapján a fenti kérdés vonatkozásában az alábbi általános tájékoztatás adható. A munkaerő-kölcsönzés legfőbb sajátossága, hogy a hagyományos munkaviszonnyal szemben nem két, hanem három fél jogviszonyára épül. A munkavállaló egy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökséggel, a kölcsönbeadóval köt munkaszerződést. Tényleges foglalkoztatására azonban mindig egy másik munkáltatónál, a kölcsönvevőnél kerül sor, akivel a kölcsönbeadó polgári jogi szerződést köt. A szerződésre az Mt. csak néhány alapvető előírást tartalmaz, de egyébként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szabályai alkalmazandók rá. A felek közötti szerződésről az Mt. 217. (1) bekezdése mindössze annyit rögzít, hogy az csak írásban érvényes és kötelezően tartalmazza a kölcsönzés lényeges feltételeit és a munkáltatói jogkör gyakorlásának megosztását. A lényeges feltételek meghatározását azonban az Mt. már a felekre bízza, eltérést nem engedően csak azt rögzíti, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja, és a kölcsönzés ideje alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak a munkavállaló munkavédelme, a foglalkoztatási kötelezettség, valamint a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása tekintetében (Mt. 217. (1) bekezdés és 218. (4) bekezdése). Fentiek alapján minden más munkáltatói jog, illetve kötelezettség a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő megállapodása alapján osztható szét a felek között. Az Mt. 214. (2) bekezdése alapján a kikölcsönzés tartama nem haladhatja meg az öt évet, ideértve a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított hat hónapon belül történő ismételt 2/5
kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg. Mindezekből következően az Mt. nem zárja ki azt, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő által kötött megállapodásban a felek rendelkezzenek a kölcsönbevevő munkáltatói jogainak gyakorlása keretében a kölcsönzött munkavállaló részére nyújtható munkabéren kívüli juttatásokról többek között munkáltatói kölcsön nyújtásának lehetőségéről is, azonban ennek nyújtása során pl. a munkáltatói kölcsön futamidejének meghatározásakor figyelemmel kell lenni a felek közötti megállapodásban meghatározott időtartamra, végső időhatárként az Mt. 214. (2) bekezdésében meghatározott időtartam lejártára. Ismételten tájékoztatom, hogy az Mt. értelmezése nem tartozik az MNB hatáskörébe, fenti tájékoztatás csak általános jellegű, a kérdés teljes körű jogi megítélése érdekében javaslom az erre hivatott kormányzati szerv megkeresését. 4.2. A munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal - esetileg - adott kölcsön A Hpt. 3. (1) bekezdés b) pontjában szereplő hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenységet a Hpt. 6. (1) bekezdés 40. pontja határozza meg. 40. hitel és pénzkölcsön nyújtása: a) hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére vagy egyéb hitelművelet végzésére, b) pénzkölcsönnyújtás: ba) a hitelező és az adós között létesített hitel- vagy kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni, Pénzügyi szolgáltatást ha jogszabály másképp nem rendelkezik üzletszerűen kizárólag pénzügyi intézmények folytathatnak, amelyek a tevékenység folytatásához rendelkeznek az MNB engedélyével. A pénzkölcsönnyújtás körébe nem tartozó tevékenységek felsorolását a Hpt. 6. (5) bekezdése tartalmazza, mely szerint (5) Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának a) a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal - esetileg - adott kölcsön, Jelen esetben a Társaság, mint munkáltató kizárólag a munkavállalói (ideértve a kölcsönzött munkavállalókat is) részére teszi lehetővé a piaci kamatfeltételeknél kedvezőbb kamatfeltételekkel igényelhető kölcsön felvételét, a munkavállalók részére meghirdetett gépjárművásárlási program keretében, gépjárművásárláshoz szükséges önrész megfizetéséhez. A Hpt. 6. (5) bekezdés a) pontja kettős feltételt határoz meg: a kölcsönt szociális céllal, esetileg nyújthatja csak a munkáltató. Az MNB álláspontja szerint a munkáltatói kölcsön eseti jellege abban az esetben állapítható meg, amennyiben a munkavállalónak a munkaviszony fennállása alatt valóban esetileg, kivételesen (pl. egy meghatározott alkalommal) van lehetősége a kölcsön igénybevételére. A munkáltatói kölcsön másik fontos tényállási eleme a szociális cél megvalósulása. Ennek megléte minden egyes ügyletnél egyedi mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze. Az Ügyvédi Iroda által vázolt konstrukcióban ezért minden egyes ügylet megkötése előtt vizsgálni szükséges a szociális cél meglétét. Ennek egyik lehetséges módja nyilvánvalóan a szociális jellegű jogszabályokban, így elsősorban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény által szabályozott szociális ellátási formák nyújtása, továbbá más jogszabályban meghatározott cél, mely szintén megfelel a szociális kritériumoknak, illetve a munkáltató által belső szabályzataiban meghatározott szociális célok vizsgálata. A szociális cél meglétének vizsgálatakor azonban meghatározóak lehetnek az egyéni, vagyoni szempontok, illetve a kölcsönt igénylő jövedelmi/kereseti viszonyai, a családi helyzet, illetve egyéb szociálisnak minősülő szempontok is. Amennyiben tehát a munkáltatói kölcsön nyújtására esetileg kerül sor és indoka az, hogy az arra jogosult munkavállalókat a Társaság a fentiek alapján szociális célból támogatja, illetve anyagi segítséget nyújt méltányolható egzisztenciális igényeik elérése érdekében, akkor nem beszélhetünk pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatás 3/5
végzéséről. Ugyanakkor annak megítélése, hogy a kölcsön nyújtására valóban szociális céllal került-e sor, a kölcsönt nyújtó munkáltató felelőssége. 4.3. Kereskedelmi hitel Tekintettel arra, hogy a tervezett konstrukcióban nem pénzügyi intézmények vennének részt, a jogi megítélésben releváns, hogy a Társaság által nyújtott pénzbeli támogatás (kölcsön) a Hpt. 6. (1) bekezdés 40. pont b) alpontjában meghatározott pénzkölcsön nyújtása alóli kivétel esetkörébe tartozik-e. 6. (5) Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának b) az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg (kereskedelmi kölcsön), ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket, Kereskedelmi hitelt egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek e jogviszonyukra tekintettel nyújtanak egymásnak halasztott fizetés vagy előleg formájában. Az áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszony a felek között kifejezetten kereskedelmi kapcsolat fennállását feltételezi. A Társaság és a megcélzott személyi kör között azonban munkajogviszonyból eredő jogviszony áll fenn a benyújtott beadvány alapján, így a kölcsön nyújtására nem áruszállítási, szolgáltatási jogviszony keretében kerül sor, hanem a munkajogviszonyra tekintettel. Az MNB álláspontja szerint a Társaság által nyújtott munkáltatói kölcsön esetében az Ügyvédi Iroda álláspontjával ellentétben a felek között nem áruszállítási, szolgáltatási jogviszony áll fenn, azaz a munkavállalók részére nyújtandó kölcsön ebben az esetben nem tekinthető kereskedelmi kölcsönnek. Amennyiben azonban a Társaság a munkavállalói részére nem a munkaviszonyhoz kötve, hanem a Társaság kereskedelmi tevékenységéből eredően az általa forgalmazott gépjárművek megvásárlásához nyújt előleget, vagy biztosít halasztott fizetést, mint eladó a vevők részére, úgy a felek között szolgáltatási jogviszony keletkezik, az erre tekintettel adott előleg vagy halasztott fizetés már a kereskedelmi hitelnek minősül, így mivel a Társaság sem minősül pénzügyi intézménynek a konstrukció a Hpt. 6. (5) bekezdésében meghatározott kivétel alapján nem minősül pénzügyi szolgáltatásnak. Mindazonáltal felhívom az Ügyvédi Iroda figyelmét arra, hogy amennyiben a fent leírtak alapján a Társaság által nyújtani kívánt kölcsön munkáltatói kölcsön marad és a szociális cél nem valósul meg, továbbá a Társaság nem kereskedelmi hitel formájában kívánja a munkavállalóit, kölcsönzött munkavállalóit támogatni, úgy felmerülhet a Hpt. 3. (1) bekezdés b) pontjában foglalt hitel és pénzkölcsön üzletszerű végzése, mely kizárólag az MNB engedélyével végezhető pénzügyi szolgáltatási tevékenység. A Hpt. 6. (1) bekezdés 116. pontjában foglalt definíció alapján: üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. Ahhoz, hogy egy tevékenység üzletszerűnek minősüljön, az üzletszerűség három tényállási elemének egyidejűleg kell megvalósulnia, és a három tényállási elem az MNB megítélése szerint csak együtt, egymásra tekintettel értelmezhető, azonban annak megítélése során, hogy adott tevékenység üzletszerű tevékenységnek minősíthető-e, az üzletszerűség fogalmi elemeinek megvalósulását mindig egyedileg szükséges értékelni. Ennek megfelelően szükséges elvégezni az adott tevékenység vonatkozásában az üzletszerűség egyes tényállási elemeinek vizsgálatát is. a) Ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés: Az MNB gyakorlatában a pénzügyi szolgáltatás ellenérték fejében végzettnek minősül, illetve megvalósítja a vagyonszerzés célját, ha az adott ügylet kapcsán a Társaságnak bármilyen kimutatható gazdasági előnye származik, vagy e tevékenysége által egyéb gazdasági előny elérését célozza. Ennek megfelelően a tevékenységből származó bevételek mértékének függvényében nyereség, illetve vagyonszerzési céllal végzett pénzügyi szolgáltatásnak minősülhet, amennyiben a Társaságnak kamatbevételekből is kimutatható üzleti haszna keletkezik, illetve a gépjárművek munkavállalóknak történő eladásából forgalma generálódik. b) Rendszeresség: 4/5
A rendszeresség nyelvtani értelmezéséből kiindulva elsősorban a jövőben ismételődően bekövetkező eseményeket jelöl. Az üzletszerűség vizsgálatkor elemzett rendszeresség, mint definíciórész fennállásának megítélése függ az ügyletek számától és gyakoriságától is. A beadványában ezen tényállási elem megvalósulását maga az Ügyvédi Iroda is vélelmezi, mivel munkavállalók finanszírozása érdekében több kölcsönnyújtási tevékenység realizálását tervezik. c) Előre egyedileg meg nem határozott ügyletek: Az üzletszerűség harmadik fogalmi eleme az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek kötésére irányultság. E kritérium abban az esetben állhat fenn, ha a felek által megkötendő jogügyletek lényeges tartalmi elemei így különösen, de nem kizárólag a szerződések száma, a felek személye, a jogügylet célja, az ellenszolgáltatás mértéke, illetve a szerződéskötés egyéb lényegi körülményei nincsenek előre meghatározva. Fentiek alapján a rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység esetében tehát nem tekintendő releváns körülménynek, ha az ügyleteket kötő felek egymással munkajogi kapcsolatban állnak, mivel pusztán a szerződő felek személyének előzetes azonosíthatósága nem eredményezi, hogy az ügylet is előre egyedileg azonosíthatónak minősüljön. Az MNB véleménye szerint amennyiben az ügyletek száma, volumene, az ügylet valamennyi lényeges eleme (beleértve ebbe a szerződők személyét, a kölcsönök összegét, kamatát és futamidejét is) beazonosítható előre, úgy az előre egyedileg meg nem határozottság követelménye sem áll fenn, ugyanakkor felhívom szíves figyelmét, hogy ezt az értelmezést a Társaság esetében különös figyelemmel kell vizsgálni a szerződők, vagyis a jövendő adósok személye miatt, akinek a köre folyamatosan és előre nem látható módon bővülhet a kölcsönvett munkavállalókkal. A fentieket összegezve, amellett, hogy a vonatkozó jogszabályi előírásoknak való megfelelés és a jogszerű működés biztosítása mindenkor a tevékenységet végezni kívánó felelőssége, álláspontunk szerint a Társaság által kialakítani tervezett konstrukció amennyiben munkaviszonyból eredő, arra tekintettel nyújtott kölcsönként kívánja meghatározni a Társaság a szociális cél hiánya esetén a Hpt. 3. (1) bekezdésében meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtásának felel meg, mely szolgáltatás üzletszerű végzéséhez az MNB engedélye szükséges. Tájékoztatom, hogy az MNB honlapján az üzletszerűség kérdéskörével kapcsolatosan számos állásfoglalás olvasható, melynek elérhetősége: http://felugyelet.mnb.hu/bal_menu/szabalyozo_eszkozok/allasfoglalasok *** Végezetül felhívom szíves figyelmét arra, hogy az MNB a véleményét kizárólag az Ügyvédi Iroda által rendelkezésre bocsátott információk alapján alakította ki. Az abban foglalt egyedi jogértelmezés csak az Ügyvédi Iroda által előadott tényállásra vonatkozik. Az MNB véleménye nem tekinthető kötelező erejű állásfoglalásnak, a benne foglaltaknak más hatóságra, illetve a bíróságra nézve nincs kötelező tartalma. Budapest, 2016. november 28. 5/5