AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA Brüsszel, 2014. május 22. (28.05) (OR. en) Intézményközi referenciaszám: 2013/0408 (COD) 10065/14 DROIPEN 76 COPEN 155 CODEC 1331 FELJEGYZÉS Küldi: Címzett: Előző dok. sz.: Biz. jav. sz.: Tárgy: az elnökség a Tanács 9547/14 DROIPEN 67 COPEN 141 CODEC 1214 17633/13 DROIPEN 159 COPEN 236 CODEC 2930 + ADD 1 + ADD 2 + ADD 3 Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról Általános megközelítés 1. A Bizottság 2013. november 28-án benyújtotta az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló irányelvjavaslatot. A javaslat az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésének b) pontján alapul. 2. A büntető anyagi jogi munkacsoport (DROIPEN) a 2014. január 20-i, február 3-i és 21-i, március 6-i és 19 20-i, április 25-i és május 5-i ülésén megvitatta az irányelvjavaslatot. 10065/14 mb/ek/gf 1 DG D 2B HU
3. Tanácskozásai során a munkacsoport tudomásul vette az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által a DROIPEN munkacsoport 2014. február 21-i ülése alkalmával kifejtett álláspontokat 1, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét 2. 4. 2014. március 4-én az IB Tanács megvitatott néhány kérdést és útmutatást adott az előkészítő szervek munkájához. 3 5. A Coreper 2014. május 20-i ülésének eredményeként kialakult szöveget a melléklet tartalmazza. 6. Felkérjük a Tanácsot, hogy alakítson ki általános megközelítést a szövegre vonatkozóan, amely ezt követően alapul szolgál majd az Európai Parlamenttel az EUMSZ 294. cikke szerinti rendes jogalkotási eljárás keretében folytatandó tárgyalásokhoz. 1 2 3 Lásd a 7047/14 dokumentumot. 2014. március 25-i vélemény. Lásd a 6403/14 dokumentumot. 10065/14 mb/ek/gf 2 DG D 2B HU
MELLÉKLET Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 4, a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően 5, a rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy eljárási biztosítékokat hozzon létre annak garantálására, hogy a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek képesek legyenek az ilyen eljárások megértésére és követésére, valamint a tisztességes eljáráshoz való joguk gyakorlására, továbbá hogy meg lehessen előzni e gyermekek esetében a bűnismétlést és elő lehessen segíteni társadalmi beilleszkedésüket. (2) A gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak védelmét szolgáló minimumszabályok megállapítása révén ez az irányelv megerősíti a tagállamoknak a többi tagállam büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmát, és ezáltal elősegítheti a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerését. A közös minimumszabályoknak továbbá meg kell szüntetniük a polgároknak a tagállamok területén történő szabad mozgását nehezítő akadályokat. 4 5 2014. március 25-i vélemény. Lásd a 2014. április 14-én kelt, véleményalkotást elutasító levelet. 10065/14 mb/ek/gf 3
(3) Noha mindegyik tagállam részes fele az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, a tapasztalatok szerint önmagában ez a tény nem minden esetben nyújt alapot arra, hogy a tagállamok kellő mértékben megbízzanak a többi tagállam büntető igazságszolgáltatási rendszerében. (4) A Tanács 2009. november 30-án elfogadta a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló állásfoglalást (a továbbiakban: az ütemterv). 6 Az ütemterv, fokozatos megközelítést alkalmazva, intézkedések elfogadására hívott fel a fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog (A. intézkedés), a jogokról és a vádról való tájékoztatáshoz való jog (B. intézkedés), a jogi tanácsadáshoz való jog és a költségmentesség (C. intézkedés), a hozzátartozókkal, munkaadókkal és konzuli hatóságokkal való kapcsolattartáshoz való jog (D. intézkedés), valamint a kiszolgáltatott gyanúsítottakra vagy vádlottakra vonatkozó különleges biztosítékok (E. intézkedés) vonatkozásában. Az ütemterv hangsúlyozza, hogy a jogok sorrendje csak tájékoztató jellegű, így a prioritásoknak megfelelően módosulhat. Az ütemtervet oly módon alakították ki, hogy egészként működjön, és előnyei csak mindegyik összetevőjének végrehajtásával válnak teljes mértékben érzékelhetővé. (4a) 2009. december 11-én az Európai Tanács üdvözölte az ütemtervet, és A stockholmi program A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa részévé tette (2.4. pont). 7 Az Európai Tanács hangsúlyozta az ütemterv nem kimerítő jellegét, és felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a vádlottak és a gyanúsítottak minimális eljárási jogainak további elemeit, és mérje fel, hogy egyéb kérdésekkel például az ártatlanság vélelmével szükséges-e foglalkozni a jobb együttműködés elősegítése érdekében e területen. 6 7 HL C 295., 2009.12.4., 1. o. HL C 115., 2010.5.4., 1. o. 10065/14 mb/ek/gf 4
(5) Mostanáig három intézkedést fogadtak el, nevezetesen a 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet 8, a 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet 9, valamint a 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet 10. (6) Ez az irányelv előmozdítja a gyermekek jogait, figyelembe véve az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásait. (7) Különösen nagy figyelmet kell fordítani a büntetőügyekben gyanúsított vagy vádlott gyermekekre, hogy ezáltal képesek legyenek megőrizni képességüket a fejlődésre és a társadalomba való visszailleszkedésre. (8) Ez az irányelv a gyermekekre, azaz a 18. életévüket be nem töltött személyekre vonatkozik attól az időponttól kezdve, amikor az egyik tagállam illetékes hatósága a tudomásukra hozza, hogy bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban gyanúsítják vagy vádolják őket. Ennek az irányelvnek a vonatkozó rendelkezései az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alá tartozó gyermekekre a végrehajtó tagállambeli letartóztatásuk időpontjától kezdve alkalmazandók. (9) [törölve] (10) Abban az esetben, ha az adott személy a büntetőeljárásban gyanúsítottá vagy vádlottá válásának időpontjában már betöltötte a 18. életévét, kívánatos, hogy a tagállamok alkalmazzák az ebben az irányelvben előírt eljárási biztosítékokat az adott személy 21. életévének betöltéséig legalább azoknak a jogsértéseknek az esetében, amelyeket ugyanaz a gyanúsított vagy vádlott követett el, és amelyek vonatkozásában a nyomozást és a vádemelést együttesen végzik, mivel a szóban forgó jogsértések elválaszthatatlanul összefüggnek olyan más jogsértésekkel, amelyek esetében a büntetőeljárás az érintett személy 18. életévének betöltése előtt kezdődött meg. 8 9 10 Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 2010/64/EU irányelve a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról, HL L 280., 2010.10.26., 1 o. Az Európai Parlament és a Tanács 2012. május 22-i 2012/13/EU irányelve a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról, HL L 142., 2012.6.1., 1.o. Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 2013/48/EU irányelve a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról, HL L 294., 2013.11.6., 1. o. 10065/14 mb/ek/gf 5
(11) A tagállamok a gyermek életkorát a gyermek saját állításai, a gyermek anyakönyvi adatainak ellenőrzése, dokumentumkutatás, egyéb bizonyítékok, vagy ha ilyen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre vagy nem meggyőzőek, orvosi vizsgálat alapján állapítja meg. (11a) Ez az irányelv nem alkalmazandó egyes kisebb súlyú jogsértések esetében. Az irányelv alkalmazása azonban nem zárandó ki abban az esetben, ha a gyanúsított vagy vádlott szabadságát elvonták; ilyen esetben az irányelvet és annak rendelkezéseit mindenre kiterjedően alkalmazni kell. (11b) Egyes tagállamokban a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóságok rendelkeznek hatáskörrel a viszonylag kisebb súlyú jogsértések esetében a szabadságelvonáson kívüli szankciók kiszabására. Ez lehet a helyzet például a nagy számban elkövetett közlekedési jogsértések esetén, amelyeket adott esetben közúti ellenőrzést követően állapítanak meg. Ilyen esetben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól az ezen irányelv szerinti valamennyi jog biztosítását. Amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a kisebb súlyú jogsértések esetében a szankciókat ilyen hatóság szabja ki, és az ilyen szankció kiszabásával szemben jogorvoslati kérelemmel lehet élni, illetve az ügyet más módon büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság elé lehet terjeszteni, ezt az irányelvet csak a jogorvoslat kérelmezését vagy a hatáskörrel rendelkező bíróság elé terjesztést követően a szóban forgó bíróság előtt folytatott eljárásra kell alkalmazni. (11c) Egyes tagállamokban bizonyos kisebb súlyú jogsértések, különösen a kisebb súlyú közlekedési jogsértések, az általános önkormányzati rendeletekkel szemben elkövetett kisebb súlyú jogsértések és a közrend elleni kisebb súlyú jogsértések bűncselekménynek minősülnek. Ilyen esetben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól az ezen irányelv szerinti valamennyi jog biztosítását. Amennyiben a tagállamok joga a kisebb súlyú jogsértésekre vonatkozóan előírja, hogy szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki, ezen irányelv ilyenkor kizárólag a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtt zajló eljárásokra alkalmazandó. 10065/14 mb/ek/gf 6
(11d) Bizonyos tagállamokban a jogsértésnek minősülő cselekményt elkövető gyermekek esetében olyan eljárást folytatnak le, amely adott esetben nem jár büntető szankció kiszabásával, de amely adott esetben vezethet korlátozó intézkedések, például védelmi intézkedések, illetve javító vagy nevelő jellegű intézkedések előírásához a gyermek helyes viselkedésének előmozdítása, a gyermek személyiségében és viselkedésében kedvező irányú változások előidézése, valamint a társadalomba való beilleszkedésének elősegítése érdekében. Ezek az eljárások nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. (12) Ezen irányelv végrehajtásakor figyelembe kell venni a 2012/13/EU irányelv és a 2013/48/EU irányelv rendelkezéseit. A kisebb súlyú jogsértések tekintetében a tájékoztatást a 2012/13/EU irányelv 2. cikke (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett kell nyújtani. Mindazonáltal ez az irányelv további kiegészítő biztosítékokat nyújt a szülői felelősség gyakorlója számára nyújtandó információk, valamint az ügyvédi segítség igénybevétele tekintetében annak érdekében, hogy a gyermekek sajátos szükségleteit kellően figyelembe vegyék. (13) Ha a gyermek szabadságát elvonták, a 2012/13/EU irányelv 4. cikkének megfelelően a gyermek rendelkezésére bocsátott, jogokról szóló írásbeli tájékoztatónak egyértelmű információkat kell tartalmaznia a gyermek ezen irányelv szerinti jogairól. (14) A szülői felelősség gyakorlója bármely személy, aki a 2201/2003/EK tanácsi rendeletben 11 meghatározottak szerinti szülői felelősséget gyakorolja a gyermek felett. A szülői felelősség a gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jogot és kötelességet jelenti, amelyet valamely természetes vagy jogi személy bírósági határozat, törvényi előírás, illetve jogilag kötelező megállapodás útján gyakorol, ideértve a felügyeleti és a láthatási jogot is. 11 A Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 338., 2003.12.23., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o. 10065/14 mb/ek/gf 7
(15) Mivel a gyermekek kiszolgáltatottak és nem minden esetben képesek teljes mértékben megérteni és követni a büntetőeljárást, a tagállamoknak szóban vagy írásban tájékoztatniuk kell a szülői felelősség gyakorlóját az alkalmazandó eljárási jogokról. Amennyiben két személy gyakorolja a szülői felelősséget, a tagállamoknak a gyakorlati kivitelezhetetlenség esetét kivéve mind a kettő szülői felelősséget gyakorló személyt tájékoztatniuk kell. Ezt a tájékoztatást haladéktalanul meg kell adni, és olyan részletességgel, amely az eljárás tisztességességének megóvásához és a gyermek védelemhez való jogának tényleges gyakorlásához szükséges. Bizonyos esetekben a tájékoztatást a gyermek által megnevezett másik megfelelő nagykorú személynek vagy az illetékes hatóság által kijelölt személynek kell megadni. Abban az esetben, ha a szülői felelősség gyakorlóját nem lehet elérni vagy annak személyazonossága ismeretlen, a tagállamoknak csak azt a lehetőséget kell kimeríteniük, hogy tájékoztatnak egy, a szülői felelősség gyakorlójától eltérő személyt abban az esetben, ha konkrét erőfeszítéseket tettek a szülői felelősség gyakorlójának elérése vagy személyazonosságának kiderítése érdekében. (16) A gyermekeknek a 2013/48/EU irányelvnek megfelelően joguk van ügyvédi segítség igénybevételéhez. Az említett irányelv mindenre kiterjedően alkalmazandó, beleértve többek között az irányelv 3. cikkének (6) bekezdésében említett nyomós okok miatti eltéréseket is. Ezen irányelv semmilyen körülmények között sem korlátozhatja a 2013/48/EU irányelvben előírt jogokat. (17) A gyermekek kiszolgáltatottak és nem minden esetben képesek teljes mértékben megérteni és követni a büntetőeljárást. Ennek megfelelően abban az esetben, ha a gyermeknek a 2013/48/EU irányelv alapján joga van az ügyvédi segítség igénybevételéhez, ügyvédi segítséget kell kapnia a rendőrség vagy másik bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatás során, ideértve a tárgyalási szakaszban végzett kihallgatást is, illetve abban az esetben ha szabadságukat elvonják, kivéve ha a szabadságelvonás előreláthatólag csak rövid ideig fog tartani, azaz például abban az esetben ha a szabadságelvonást azzal a céllal hajtják végre, hogy a gyermeket átadják a szülői felelősség gyakorlójának vagy az illetékes hatóság által kijelölt más megfelelő nagykorú személynek, illetve azzal a céllal, hogy indokolatlan távolmaradás esetén biztosítsák a gyermek bíróság előtti megjelenését. Abban az esetben, amikor a gyermeknek ezen irányelvnek megfelelően joga van ügyvédi segítség igénybevételéhez, a tagállamoknak ügyvédet kell biztosítaniuk a gyermek számára, ha erről maga a gyermek vagy a szülői felelősség gyakorlója nem gondoskodott. 10065/14 mb/ek/gf 8
(17a) Ezen irányelv alkalmazásában az ügyvédi segítség igénybevétele azt jelenti, hogy a gyermek az ügyvéd által nyújtott jogi segítségben részesül, valamint az ügyvéd a büntetőeljárás során ellátja a gyermek képviseletét. Abban az esetben, ha a gyermeknek ezen irányelv alapján joga van segítséget igénybe venni a kihallgatás során, akkor egy ügyvédnek jelen kell lennie. Ugyanakkor az ügyvédi segítség nem jelenti azt, hogy a büntetőeljárás során ügyvédnek kell jelen lennie a kihallgatásokon kívüli szakaszokban is; azaz például nem kell ügyvédnek kötelezően jelen lennie minden egyes nyomozati vagy bizonyításfelvételi cselekmény során. Ez nem sérti a gyermeknek azt a jogát, hogy az ilyen cselekmények során ügyvédi segítséget vehessen igénybe, ha a 2013/48/EU irányelv alapján joga van ügyvédi segítséget igénybe venni. (17b) Abban az esetben, amikor a gyermek kihallgatása során ezen irányelv alapján ügyvédi segítséget kell biztosítani és a kihallgatás során nincsen jelen ügyvéd, az illetékes hatóságoknak ésszerű időtartamra el kell halasztaniuk a gyermek kihallgatását annak érdekében, hogy a hatóságok vagy megvárhassák az ügyvéd érkezését, ha a gyermek saját maga gondoskodott ügyvédről, vagy pedig gondoskodhassanak a gyermek számára ügyvédről, amennyiben erre még nem került sor. (18) (törölve) (19) A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek esetében gondoskodni kell annak a jognak az érvényesüléséről, hogy esetükben egyéni alapon kell értékelést végezni a védelem, az oktatás, a képzés és a társadalomba való visszailleszkedés tekintetében fennálló sajátos szükségleteik, valamint annak meghatározása érdekében, hogy a gyermek igényel-e különleges intézkedéseket a büntetőeljárás során, és ha igen, milyen mértékben, továbbá azért, hogy megállapítsák az érintett gyermek büntetőjogi felelősségének mértékét, illetőleg a büntetés vagy nevelő intézkedés megfelelőségét. 10065/14 mb/ek/gf 9
(20) A letartóztatott vagy fogva tartott gyermek személyi sérthetetlenségének biztosítása érdekében gondoskodni kell a gyermek orvosi vizsgálathoz való jogának érvényesüléséről. A vizsgálatot az illetékes hatóság hivatalból történő kezdeményezése alapján orvosnak kell végeznie vagy akkor, ha a konkrét jelek vagy a gyermek általános mentális vagy testi állapota arra utal, hogy erre szükség van, vagy pedig akkor, ha ezt a gyermek, a szülői felelősség gyakorlója vagy a gyermek ügyvédje kéri. Ugyanakkor nem kell helyt adni az orvosi vizsgálat végzése iránti kérelemnek abban az esetben, ha ez ellentétes lenne a gyermek mindenek felett álló érdekével, azaz például akkor, ha a gyermek kijelentette, hogy nem akarja orvosi vizsgálatnak alávetni magát, vagy akkor, ha az orvosi vizsgálat az elvégzéséből származó előnyökhöz képest aránytalanul nagy megterhelést jelentene vagy feltétezhetően aránytalan mértékű kedvezőtlen hatással járna a gyermek számára (pl. amikor a vizsgálat elvégzéséhez a szabadságelvonás időtartamát jelentősebb mértékben meg kellene hosszabbítani és nincs szükség az orvosi kezelés azonnali megkezdésére). A tagállamoknak meg kell határozniuk az orvosi vizsgálatokkal kapcsolatos gyakorlati rendelkezéseket. (21) Mivel a gyermekek nem minden esetben képesek megérteni a kihallgatások tartalmát, továbbá annak érdekében, hogy ne kerüljön sor a kihallgatások tartalmának megkérdőjelezésére és ezáltal a kihallgatás szükségtelen megismétlésére, a gyermekeket megfelelő védelemben kell részesíteni, és a szabadságelvonás alatt lévő gyermekek rendőrség vagy más bűnüldöző hatóság által végzett kihallgatásáról amennyiben az arányosnak tekinthető audiovizuális felvételt kell készíteni. Ezen irányelv nem írja elő azt, hogy a tagállamok felvételt készítsenek a gyermekeknek a bíró vagy a bíróság által végzett kihallgatásáról. Továbbá nem kell audiovizuális felvételt készíteni abban az esetben, ha a kihallgatás kizárólagos célja a gyermek személyazonosságának ellenőrzése vagy annak megállapítása, hogy szükséges-e nyomozást indítani. (22) (törölve) (23) Függetlenül attól, hogy készül-e audiovizuális felvétel a gyermek kihallgatásáról, a kihallgatást minden esetben az érintett gyermek életkorának és érettségének figyelembevételével kell elvégezni. (24) (törölve) 10065/14 mb/ek/gf 10
(25) A gyermekek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak a fogva tartás során. Külön erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy az eljárás során ne kerüljön sor a gyermek fogva tartására azt megelőzően, hogy a bíróság a gyermek bűnösségének vagy ártatlanságának kérdésében jogerős határozatot hozott volna, mivel a fogva tartás különösen kedvezőtlen hatást gyakorolhat a gyermekek fizikai és mentális állapotára, valamint társas fejlődésére. Az illetékes hatóságoknak a fogva tartás helyett alternatív intézkedéseket kell fontolóra venniük, illetőleg elrendelniük, amennyiben ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja. Ilyen alternatív intézkedés lehet a gyermek bizonyos helyektől való távoltartása vagy lakóhelyének kijelölése, bizonyos személyekkel való kapcsolattartásának korlátozása, az illetékes hatóságoknál való rendszeres jelentkezésének előírása, a gyermek beleegyezése esetén gyógykezelésben vagy kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben való részvételének előírása, valamint nevelő jellegű intézkedésekben való részvételének előírása. (25a) Ha olyan döntés születik, hogy a gyermeket a bűnössége vagy ártatlansága kérdésében hozott jogerős bírósági határozat meghozatala előtt fogva kell tartani, akkor ezt a döntést rendszeres bírósági, akár egyetlen bíró által végzett felülvizsgálatnak kell alávetni. Ezt a rendszeres felülvizsgálatot vagy hivatalból végzi el a bíróság, vagy pedig a gyermeknek, a gyermek ügyvédjének vagy egy, a bíróságtól eltérő igazságügyi hatóságnak, különösen az ügyésznek a kérésére. A tagállamoknak meg kell határozniuk az erre vonatkozó gyakorlati rendelkezéseket. E gyakorlati rendelkezések előírhatják azt, hogy amennyiben a bíróság hivatalból már megkezdte a felülvizsgálatot, nem kell helyt adni a gyermek vagy a gyermek ügyvédje által a felülvizsgálat elvégzésére vonatkozóan előterjesztett kérelemnek. (26) Ha a gyermekeket a bűnösségük vagy ártatlanságuk kérdésében hozott jogerős bírósági határozat meghozatala előtt az eljárás bármelyik szakaszában fogva tartják, akkor esetükben speciális védelmi intézkedéseket kell végrehajtani. Nevezetesen biztosítani kell a nagykorú fogvatartottaktól elkülönítve történő fogva tartásukat, kivéve ha ez ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekével, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 37. cikke c) pontjának megfelelően. Ha egy fogva tartott gyermek betölti a 18. életévét, biztosítani kell annak lehetőségét, hogy indokolt esetben figyelembe véve az eset sajátos körülményeit folytatódjon az elkülönített fogva tartás. Tekintettel az életkorukból adódó kiszolgáltatottságukra, különös figyelmet kell fordítani a gyermekek fogva tartásának módjára. A gyermekek számára biztosítani kell a szükségleteiknek megfelelő oktatási lehetőségek igénybevételét. 10065/14 mb/ek/gf 11
(26a) Gyermekeket fiatal felnőttekkel együtt is fogva lehet tartani, amennyiben e személyek nem alkalmatlanok a gyermekekkel közös elhelyezésre. A tagállamok feladata meghatározni, hogy nemzeti joguk és eljárásaik értelmében mely személyek minősüljenek fiatal felnőttnek. Célszerű, hogy a tagállamok olyan határozatot hozzanak, amelynek értelmében a 24 évesnél idősebb személyek nem minősülhetnek fiatal felnőttnek. (27) A gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló szakembereknek tekintettel kell lenniük a különböző korú gyermekek sajátos szükségleteire, és ügyelniük kell arra, hogy az eljárást ezekhez igazítsák. E célból a gyermekkel való bánásmódra vonatkozó speciális képzést kell számukra biztosítani. (27a) A gyermekeket életkoruknak, sajátos szükségleteiknek, érettségi fokuknak és értelmi fejlettségüknek megfelelő bánásmódban kell részesíteni, szem előtt tartva az esetleges kommunikációs nehézségeket. (28) A tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségekre figyelemmel a büntetőeljárás során a lehető legmegfelelőbb módon biztosítani kell a gyermekek magánéletének védelmét, többek között azért, hogy a gyermekek könnyebben vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A tagállamoknak ennek érdekében törekedniük kell egy egyensúlyi helyzet kialakítására, mégpedig a következők tekintetében: egyrészt a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venniük a gyermekek érdekeit például úgy, hogy főszabályként kizárják a nyilvánosságot a gyermekek elleni perek tárgyalásairól, védik a gyermeknek az eljárás során figyelembe vett és az ebben az irányelvben előirányzott egyéni értékelés eredményeként megállapított személyes jellemzőit, a kihallgatás során készült audiovizuális felvételeket illetve a gyermekről és családtagjairól készített képeket, valamint megakadályozzák mindezek nem megfelelő felhasználását, másrészt pedig meg kell felelniük a tárgyalások nyilvánosságára vonatkozó általános alapelvnek. 10065/14 mb/ek/gf 12
(29) Mivel a gyermekek kiszolgáltatott helyzetben vannak és nem mindig értik teljesen, illetve nem mindig tudják követni a büntetőeljárásokat, biztosítani kell számukra a jogot, hogy az őket érintő bírósági tárgyalásokra elkísérje őket a szülői felelősséget gyakorló, vagy egy másik megfelelő nagykorú személy. Amennyiben a szülői felelősséget két személy gyakorolja, feltéve hogy ez nem ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekével, jogot kell biztosítani a gyermek számára arra, hogy mindkét személy elkísérje. Amennyiben a szülői felelősséget gyakorló személynek nem áll módjában, hogy a gyermeket elkísérje, vagy nem kívánja elkísérni, azokban az esetekben amikor a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes lenne, ha a szülői felelősséget gyakorló személy elkísérné vagy ha a szülői felelősséget gyakorló személy jelenléte kedvezőtlenül befolyásolná a büntetőeljárást többek között azokban az esetekben, amikor a szülői felelősséget gyakorló személy jelenléte komolyan veszélyeztetheti valamely másik személy életét, szabadságát vagy testi épségét, a gyermeknek joga van hozzá, hogy egy másik megfelelő nagykorú személy kísérje el. (29a) Amennyiben a gyermek olyan nagykorú személyt választott kísérőnek, akit a bíróság nem tart elfogadhatónak, az illetékes hatóságnak ki kell jelölnie egy másik megfelelő, a bíróság számára elfogadható nagykorú személyt. Amennyiben a gyermek nem jelölt meg másik megfelelő nagykorú személyt, az illetékes hatóság jelölhet ki egy megfelelő, a bíróság számára elfogadható nagykorú személyt. A megfelelő nagykorú személy lehet ugyanaz a felnőtt, aki megkapja a gyermeknek a jogaival kapcsolatban nyújtott tájékoztatást, vagy lehet másik, például valamely hatósághoz vagy egyéb gyermekvédelmi vagy gyermekjóléti intézményhez tartozó megfelelő nagykorú személy is. Célszerű, hogy a tagállamok rögzítsék a kísérőknek a bírósági tárgyaláson történő jelenlétére vonatkozó gyakorlati szabályokat. Az ilyen szabályok rendelkezéseket tartalmazhatnak a kísérő személyek késedelmes érkezésével, valamint azzal kapcsolatban is, hogy a kísérő személy mely feltételek mellett zárható ki ideiglenesen a bírósági tárgyalásról. 10065/14 mb/ek/gf 13
(30) A vádlott azon joga, hogy személyesen jelen legyen a tárgyaláson, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezménynek az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett 6. cikkében előírt, tisztességes eljáráshoz való jogon alapul. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak ösztönzésére, hogy a gyermekek jelen legyenek az őket érintő tárgyalásokon. Ilyen intézkedés lehet többek között a személyes idézés és az idézés megküldése a szülői felelősség gyakorlójának, vagy amennyiben ez ellentétes lenne a gyermek mindenek felett álló érdekével, az illetékes hatóság által kijelölt másik, megfelelő nagykorú személynek. Célszerű, hogy a tagállamok rögzítsék a gyermekeknek a tárgyalásukon történő jelenlétére vonatkozó gyakorlati szabályokat. Az ilyen szabályok rendelkezéseket tartalmazhatnak azzal kapcsolatban is, hogy egy gyermek mely feltételek mellett zárható ki ideiglenesen a tárgyalásról. (31) Az ezen irányelv által biztosított jogokat alkalmazni kell az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt álló gyermekekre a végrehajtó tagállambeli letartóztatásuk időpontjától kezdve. (31a) Az átadási eljárás kulcsfontosságú a tagállamok között büntetőügyekben folytatott együttműködés szempontjából. Az ilyen együttműködéshez elengedhetetlen, hogy a 2002/584/IB kerethatározatban foglalt határidőket betartsák. Ezért amellett, hogy a gyermekek számára biztosítani kell, hogy élhessenek az ezen irányelv szerinti jogaikkal európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban, az említett határidőket be kell tartani. (32) Bármely, ezen irányelv által biztosított egyéni értékelést, orvosi vizsgálatot és audiovizuális felvételt ingyenesen kell biztosítani a gyermek számára. A kapcsolódó költségeket a tagállamok állják, amennyiben azokat más forrásból például egészségbiztosítás keretében nem fedezik. Ugyanakkor a büntetőeljárás költségeinek viselésére vonatkozó nemzeti szabályok sérelme nélkül, valamint a költségmentességre vonatkozó nemzeti szabályok sérelme nélkül a tagállamok eseti alapon értékelhetik, hogy megalapozott-e ezeknek a költségeknek az elítélt gyermek általi megtérítése. Ebből a célból figyelembe kell venni, hogy az milyen hatást gyakorolna a gyermek általános szellemi és fizikai fejlődésére, ideértve az oktatásban való részvételét és szakmai jövőjét. 10065/14 mb/ek/gf 14
(33) Annak érdekében, hogy nyomon követhető és értékelhető legyen ennek az irányelvnek a hatékonysága, a rendelkezésre álló adatokból ki kell gyűjteni az ezen irányelvben meghatározott jogok alkalmazásának vonatkozásában releváns adatokat. Ezek a releváns adatok magukban foglalják az igazságügyi hatóságok és a bűnüldöző szervek által rögzített adatokat, valamint lehetőség szerint az egészségügyi és a szociális jóléti szolgálatok által összeállított adminisztratív adatokat, különös tekintettel az ügyvédi segítséget igénybe vevő gyermekek száma, az elvégzett egyéni értékelések száma, az audiovizuális felvételen rögzített kihallgatások száma, valamint azon gyermekek számának vonatkozásában, akikkel szemben szabadságelvonással járó intézkedést hoztak. (34) Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény által elismert jogokat és elveket, köztük a kínzás, az embertelen és megalázó bánásmód tilalmát, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyi sérthetetlenséghez való jogot, a gyermekek jogait, a fogyatékkal élő személyek beilleszkedését, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét, valamint a védelemhez való jogot. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani. (35) Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg. A tagállamok kiterjeszthetik az ezen irányelvben meghatározott jogokat annak érdekében, hogy magasabb szintű védelmet nyújtsanak. A védelem magasabb szintje nem akadályozhatja a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, amelynek a megkönnyítése e minimumszabályok célja. A védelem szintje soha nem lehet alacsonyabb az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben biztosított normáknál, az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának releváns ítélkezési gyakorlatában adott értelmezésnek megfelelően. 10065/14 mb/ek/gf 15
(36) Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a büntetőeljárások során a gyanúsított vagy vádlott gyermekeket megillető eljárási biztosítékokra vonatkozó minimumkövetelmények megállapítását a tagállamok nem tudják kellőképpen megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. (37) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében, és az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. (38) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. (39) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával 12 összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt, 12 HL C 369., 2011.12.17., 14. o. 10065/14 mb/ek/gf 16
1. cikk 13 Tárgy Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg a büntetőeljárásokban gyanúsított vagy vádlott gyermekek, valamint olyan gyermekek vonatkozásában, akik esetében a 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 14 (a továbbiakban: az európai elfogatóparancs) szerinti átadási eljárás van folyamatban. 2. cikk Hatály (1) Ez az irányelv a büntetőeljárás hatálya alatt álló gyermekekre alkalmazandó attól az időponttól kezdve, amikor valamely tagállam illetékes hatósága tudomásukra hozza, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket. Az irányelv az eljárás befejezéséig alkalmazandó, azaz annak végső megállapításáig, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt, beleértve adott esetben a büntetéskiszabást és a fellebbezés elbírálását is. (2) Ez az irányelv az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alá tartozó gyermekekre (keresett személyek) a 17. cikkel összhangban a végrehajtó tagállamban történt letartóztatásuk időpontjától kezdve alkalmazandó. 13 14 CZ és NL parlamenti fenntartással él a teljes szöveggel kapcsolatban. A Tanács 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározata az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L 190., 2002.7.18., 1. o.). 10065/14 mb/ek/gf 17
(3) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy ez az irányelv, és különösen annak 4., 7., 8., 10. és 16. cikke alkalmazandó azokra az (1) bekezdésben említett, büntetőeljárás hatálya alá tartozó gyanúsítottakra és vádlottakra, valamint a (2) bekezdésben említett, az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alá tartozó személyekre is, akik az említett, őket érintő eljárások kezdetekor még gyermekkorúak voltak, de azóta elérték a nagykorúságot. 15 (4) Ezt az irányelvet alkalmazni kell a gyanúsítottól vagy vádlottól eltérő olyan gyermekekre is, akik a rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságszolgáltatási hatóság általi kihallgatás során gyanúsítottá vagy vádlottá válnak. (5) Ez az irányelv nem érinti a büntethetőségi korhatárra vonatkozó nemzeti szabályokat. 15 BIZ fenntartással él e cikkel kapcsolatban, amely ugyanakkor valamennyi delegáció számára elfogadható. A jogbiztonság érdekében a Bizottság úgy véli, hogy az irányelvben rögzített biztosítékokat a nagykorúvá válásuk után is alkalmazni kellene a gyermekekre. 10065/14 mb/ek/gf 18
(5a) 16 A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme nélkül, az olyan kisebb súlyú jogsértések tekintetében: a) amikor a tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a szankciót egy, a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankció kiszabásával szemben az említett típusú bírósághoz lehet fellebbezni vagy azt az elé lehet terjeszteni; vagy b) amelyek esetében szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki, ez az irányelv kizárólag a büntetőügyekben joghatósággal rendelkező bíróság előtt folyó eljárásokra alkalmazandó. Ezt az irányelvet azonban teljes körűen alkalmazni kell, amennyiben a gyermekkel szemben szabadságelvonással járó intézkedést hoznak, függetlenül attól, hogy a büntetőeljárás milyen szakaszban van. (6) Ez az irányelv nem alkalmazandó a jogsértésnek minősülő cselekményt elkövető gyermekeket érintő olyan eljárásokra, amelyek esetében nincs lehetőség büntető szankció kiszabására, de amelyek adott esetben vezethetnek a gyermekek tekintetében korlátozó intézkedések előírásához. 17 3. cikk Fogalommeghatározás Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a gyermek : a 18. életévét be nem töltött személy. 16 17 Lásd a (11a), 11b) és (11c) preambulumbekezdéseket. BIZ úgy véli, hogy az ügyészek által vezetett eljárásokra a bizottsági javaslatban foglalt rendelkezéseket lenne célszerű alkalmazni. Lásd még a (11d) preambulumbekezdést. 10065/14 mb/ek/gf 19
4. cikk A gyermekek rendelkezésére bocsátandó információk (1) A tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeket haladéktalanul tájékoztassák a 2012/13/EU irányelvnek megfelelő jogaikról. Emellett a gyermekeket haladéktalanul tájékoztatni kell a következőkkel kapcsolatos jogaikról és jogosultságaikról minden olyan esetben, ahol és amikor ezek a jogok és jogosultságok alkalmazandók: a) a szülői felelősség gyakorlójának az 5. cikk szerint nyújtandó tájékoztatás; b) az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog, a 6. cikk értelmében; c) az ügyvédi segítség, a 6a. cikk értelmében; d) a 7. cikk szerinti egyéni értékelés; e) az orvosi vizsgálathoz való jog, a 8. cikk értelmében; f) a fogva tartás korlátozása és alternatív intézkedések alkalmazása, a 10. cikk értelmében; g) a fogva tartás esetén alkalmazandó különleges elbánás, a 12. cikk értelmében; h) a magánélet védelme, a 14. cikk értelmében; i) a bírósági tárgyalásokon nagykorú személy általi kísérethez való jog, a 15. cikk értelmében; j) a tárgyaláson való személyes jelenléthez való jog, az 16. cikk értelmében; k) a költségmentességhez való jog, a 18. cikk értelmében. (2) A tagállamok biztosítják, hogy a 2012/13/EU irányelv szerint a letartóztatott vagy fogva tartott gyermekek rendelkezésére bocsátandó, jogokról szóló írásbeli tájékoztató tartalmazza az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogaikat és jogosultságaikat. 10065/14 mb/ek/gf 20
5. cikk A szülői felelősség gyakorlójának nyújtandó tájékoztatás (1) A tagállamok biztosítják, hogy a szülői felelősséget gyakorló személyhaladéktalanul megkapja a gyermeknek a 4. cikkel összhangban nyújtott tájékoztatást. (2) Amennyiben a szülői felelősséget gyakorló személynek az (1) bekezdés szerinti tájékoztatása a) a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes lenne; b) veszélyeztethetné a büntetőeljárást; vagy c) nem lehetséges, mivel a szülői felelősség gyakorlóját nem lehet elérni, vagy személyazonossága ismeretlen, a tájékoztatást egy másik megfelelő, a gyermek által megnevezett és az illetékes hatóság által erre a célra elfogadott nagykorú személynek, vagy valamely más, az illetékes hatóság által kijelölt például valamely hatósághoz vagy egyéb gyermekvédelmi vagy gyermekjóléti intézményhez tartozó személynek kell nyújtani. 6. cikk 18 Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog A tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeket a 2013/48/EU irányelvvel összhangban a büntetőeljárás teljes időtartama alatt megillesse az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog. 18 Lásd még a (16) preambulumbekezdést. 10065/14 mb/ek/gf 21
6a. cikk 19 Ügyvédi segítség (1) A tagállamok biztosítják, hogy minden gyermek, akit a 6. cikkel összhangban megillet az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog, ügyvédi segítséget kapjon a következő helyzetekben: a) rendőrség vagy valamely más bűnüldözési vagy igazságügyi hatóság által többek között a tárgyalás során folytatott kihallgatáskor, amennyiben ez arányosnak tekinthető, figyelembe véve a következő elemeket: i. az ügy összetettsége; ii. a feltételezett jogsértés súlyossága; iii. az ésszerűen várható maximális büntetés; b) a gyermek szabadságának elvonása esetén, amennyiben az ilyen szabadságelvonás vélelmezhetően nem csupán rövid időtartamra történik. (2) Amennyiben a gyermeknek e cikkel összhangban ügyvédi segítséget kell igénybe vennie, de nincs jelen ügyvéd, az illetékes hatóságoknak ésszerű ideig el kell halasztaniuk a gyermek kihallgatását. Kivételes körülmények fennállása esetén és kizárólag a tárgyalást megelőző szakaszban az illetékes hatóságok azonnal megkezdhetik a kihallgatást, amennyiben az ügy sajátos körülményeire való tekintettel ezt a következő nyomós okok valamelyike indokolja: a) sürgősen meg kell akadályozni a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények bekövetkeztét; b) a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák a büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését. 19 Lásd a (17) preambulumbekezdést. BIZ fenntartással él e cikk tekintetében, mivel véleménye szerint annak jelenlegi szövegezése miatt az eredeti javaslatban szereplőnél lényegesen gyengébb biztosítékot nyújt. 10065/14 mb/ek/gf 22
7. cikk Egyéni értékelés (1) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a gyermeknek a védelemmel, oktatással, képzéssel és a társadalomba való visszailleszkedéssel kapcsolatos sajátos szükségleteit figyelembe vegyék. (2) E célból minden gyermek esetében egyéni értékelést kell végezni. Az értékelésnek ki kell terjednie különösen a gyermek személyiségének, érettségi fokának, valamint családi és társadalmi hátterének felmérésére. (3) Az egyéni értékelést az eljárás lehető legkorábbi megfelelő szakaszában, de legkésőbb addig kell elvégezni, hogy azt a bíróság az ítélet meghozatalakor figyelembe tudja venni. (4) Az egyéni értékelés terjedelme és részletei eltérhetnek az ügy körülményeitől, a feltételezett bűncselekmény súlyától, illetőleg a kiszabandó büntetés mértékétől függően, amennyiben a gyermeket a feltételezett bűncselekmény elkövetésében bűnösnek találják, függetlenül attól, hogy a gyermek került-e a múltban az illetékes hatóságok látókörébe büntetőeljárások kapcsán. (5) Az egyéni értékeléseket a gyermek szoros bevonásával kell elkészíteni. (6) Az egyéni értékelés alapjául szolgáló körülmények jelentős mértékű megváltozása esetén a tagállamok biztosítják, hogy az egyéni értékelés a büntetőeljárás során mindvégig naprakész legyen. 10065/14 mb/ek/gf 23
(7) A tagállamok eltérhetnek az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségtől, ha az ügy körülményeit köztük a feltételezett bűncselekmény kevéssé súlyos voltát figyelembe véve az egyéni értékelés elvégzése nem tekinthető arányosnak, függetlenül attól, hogy a gyermek került-e a múltban a tagállami hatóságok látókörébe büntetőeljárások kapcsán. 8. cikk 20 Az orvosi vizsgálathoz való jog (1) Gyermek szabadságelvonása esetén a tagállamok biztosítják, hogy az érintett gyermek jogosult legyen orvosi vizsgálat igénybevételére különösen annak érdekében, hogy felmérjék általános mentális és fizikai állapotát. (2) Az orvosi vizsgálat elvégzésére vagy az illetékes hatóság által kerül sor hivatalból, amennyiben a gyermek egészségével kapcsolatos konkrét jelek vagy általános mentális vagy fizikai állapota az orvosi vizsgálatot indokolttá teszi, vagy az alábbi személyek valamelyikének kérésére: a) a gyermek, b) a szülői felelősség gyakorlója vagy az 5. cikkben említett megfelelő nagykorú személy; c) a gyermek ügyvédje. Az orvosi vizsgálat iránti kérelem abban az esetben utasítható el, amennyiben a kérelem benyújtása nyilvánvalóan a büntetőeljárás késleltetésének kizárólagos szándékával történt. A b) és c) esetben a kérelem elutasítható akkor is, ha a vizsgálat a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes lenne. 20 Lásd még a (20) preambulumbekezdést. 10065/14 mb/ek/gf 24
(3) Az orvosi vizsgálat következtetéseit írásban kell rögzíteni. (4) A tagállamok biztosítják, hogy az orvosi vizsgálatot szükség esetén megismételjék. 9. cikk A gyermekek kihallgatása 21 (1) A tagállamok biztosítják, hogy a gyermekek rendőrség vagy bűnüldöző hatóság általi, a vád tartalmának bírósághoz való benyújtását megelőzően elvégzett kihallgatásáról audiovizuális felvétel készülhessen. (2) Gyermek szabadságelvonása esetén a tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett kihallgatásról audiovizuális felvétel készüljön, amennyiben az alábbi elemeket figyelembe véve ez arányos: a) az ügy összetettsége; b) a feltételezett jogsértés súlyossága; c) a kiszabható maximális vagy ésszerűen várható maximális büntetés. (2a) A (2) bekezdéstől eltérve azonban a tagállamok dönthetnek úgy, hogy amennyiben a kihallgatás ügyvéd jelenlétében történik, arról nem készítenek audiovizuális felvételt. 21 Lásd még a (21) preambulumbekezdést. BIZ fenntartást jelentett be e cikkel kapcsolatban, mivel annak szövegezése túl általános értelmű. BIZ aggályának adott hangot a (2a) bekezdéssel kapcsolatban is, megjegyezve, hogy a kihallgatások rögzítése és az ügyvéd jelenléte két külön biztosíték, amelyek eltérő célokat szolgálnak. 10065/14 mb/ek/gf 25
(3) Amennyiben az audiovizuális felvétel készítése a (2) bekezdésnek megfelelően arányos, ugyanakkor valamely előre nem látható technikai nehézség miatt a felvételkészítés nem lehetséges, a rendőrség vagy más bűnüldöző hatóság a gyermeket audiovizuális felvétel készítése nélkül is kihallgathatja, feltéve, hogy a kihallgatás az alábbi okok valamelyike miatt elengedhetetlen: a) valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények bekövetkeztének sürgős megakadályozása; vagy b) büntetőeljárás érdemi veszélyeztetése. (4) E cikk nem érinti azt a lehetőséget, hogy kérdéseket tegyenek fel a gyermek személyazonosságának megállapítására, és ennek során mellőzzék az audiovizuális felvétel készítését. 10065/14 mb/ek/gf 26
10. cikk 22 A fogva tartás korlátozása és alternatív intézkedések alkalmazása (1) A tagállamok biztosítják, hogy az eljárás bármely olyan szakasza során, amely megelőzi a bíróság jogerős határozathozatalát arról, hogy az érintett gyermek elkövette-e a jogsértést, fogva tartással járó intézkedés alkalmazására a gyermekkel szemben csak a legvégső esetben, és a lehető legrövidebb időtartamra kerüljön sor. Megfelelően figyelembe kell venni a gyermek életkorát és sajátos helyzetét, valamint az ügy sajátos körülményeit. (2) A tagállamok biztosítják, hogy a bíróság rendszeresen felülvizsgáljon minden, az (1) bekezdésben említett, fogva tartással járó intézkedést. E felülvizsgálat elvégzésére vagy a bíróság által kerül sor hivatalból, vagy a gyermek, a gyermek ügyvédje vagy a bíróságtól eltérő igazságügyi hatóság kérésére. (3) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben lehetséges, az illetékes hatóságok az (1) bekezdésben említett fogva tartás helyett alternatív intézkedéseket alkalmazhassanak. 11. cikk Alternatív intézkedések [törölve/áthelyezve a 10. cikkbe és a preambulumba] 22 Lásd még a (25) és a (25a) preambulumbekezdést. 10065/14 mb/ek/gf 27
23 24 12. cikk Fogva tartás esetén alkalmazandó különleges elbánás (1) A tagállamok biztosítják, hogy az eljárás bármely olyan szakasza során, amely megelőzi a bíróság jogerős határozathozatalát arról, hogy az érintett gyermek elkövette-e a jogsértést, a gyermeket nagykorú személyektől elkülönítve tartsák fogva, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekével. (1a) Ha egy fogva tartott gyermek betölti a 18. életévét, a tagállamoknak törekedniük kell azon lehetőség biztosítására, hogy indokolt esetben figyelembe véve a fogva tartott személy sajátos körülményeit folytatódjon az elkülönített fogva tartás. (1b) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, gyermekeket fiatal felnőttekkel együtt is fogva lehet tartani, amennyiben e személyek nem alkalmatlanok a gyermekekkel közös elhelyezésre. 23 24 Lásd még a (26) és a (26a) preambulumbekezdést. A 2. cikk (1) bekezdésével összhangban ez a cikk az irányelv egyéb rendelkezéseihez hasonlóan kizárólag az eljárás befejezéséig alkalmazandó, azaz annak végső megállapításáig, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette-e a jogsértést, beleértve adott esetben a büntetéskiszabást és a fellebbezés elbírálását is. E cikk következésképpen kizárólag (az előzetes/ideiglenes) fogva tartásra vonatkozik. BIZ úgy véli, hogy a cikk hatályának a végrehajtási szakaszra is ki kellene terjednie. A delegációk túlnyomó többségével ellentétesen a Bizottság azon a véleményen van, hogy az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésének b) pontja elegendő jogalapot kínál erre. A Bizottság emellett kifogásolja az (1b) bekezdés beillesztését, mivel úgy véli, hogy a nemzetközi előírásokkal összhangban a gyermekeket nagykorú személyektől elkülönítve kell fogva tartani, kivéve, ha az a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellentétesnek minősül. BIZ amiatti aggodalmát is kifejezte, hogy a rendelkező részben nem szerepel korhatár-meghatározás a fiatal felnőttek vonatkozásában (lásd ua. a (26a) preambulumbekezdést). 10065/14 mb/ek/gf 28
(2) A tagállamok a gyermekek (1) bekezdés szerinti fogva tartásának időtartama alatt minden megfelelő intézkedést megtesznek azért, hogy: a) megőrizzék és biztosítsák a gyermek egészségét és testi fejlődését, b) biztosítsák a gyermek oktatáshoz és képzéshez való jogát, c) biztosítsák a családi élethez való jog hatékony és rendszeres gyakorlását, d) elősegítsék a gyermek társadalomba való jövőbeni beilleszkedését. Ezen intézkedésnek a fogva tartás időtartamához viszonyítottan arányosnak és megfelelőnek kell lennie. 13. cikk Az ügyek kellő időben történő, gondos kezelése A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a gyermekeket érintő büntetőeljárásokat sürgősséggel és kellő gondossággal kezeljék. 10065/14 mb/ek/gf 29
14. cikk A magánélet védelme 25 (1) A tagállamok biztosítják a gyermek magánéletének a büntetőeljárás során történő védelmét. (2) Ennek érdekében a tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket, ideértve a gyermek figyelembe vett és a 7. cikkben említett egyéni értékelés eredményeként megállapított személyes jellemzőinek védelmét, a 9. cikk (1) és (2) bekezdésében említett felvételek védelmét, e felvételek nem megfelelő felhasználásának megakadályozását, valamint a gyermekről és családtagjairól készített képek védelmét. (3) E cikk nem akadályozza az illetékes hatóságokat abban, hogy a gyermek azonosítását elősegítő információkat nyilvánosan közzé tegyenek, amennyiben ez a büntetőeljárás érdekében szigorúan szükséges. 25 Lásd még a (28) preambulumbekezdést. 10065/14 mb/ek/gf 30
15. cikk 26 A gyermek arra vonatkozó joga, hogy a bírósági tárgyalásokon nagykorú személy kíséretében jelenjen meg (1) A tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeknek joguk legyen ahhoz, hogy a bírósági tárgyalásokon, amelyekben érintettek, a szülői felelősség gyakorlója kíséretében vegyenek részt. (2) Amennyiben a) a szülői felelősség gyakorlójának nem áll módjában elkísérni a gyermeket a bírósági tárgyalásra, amelyben a gyermek érintett; b) nincs olyan, a szülői felelősség gyakorlójának minősülő személy, aki el kívánja kísérni a gyermeket a bírósági tárgyalásra; c) a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes lenne, ha a bírósági tárgyaláson a szülői felelősség gyakorlójának kíséretében venne részt; vagy d) a szülői felelősség gyakorlójának jelenléte kedvezőtlenül befolyásolná a büntetőeljárást a gyermeknek joga van ahhoz, hogy a bírósági tárgyaláson más, a bíróság számára elfogadható nagykorú személy kíséretében vegyen részt. 26 (lásd a (29) és a (29a) preambulumbekezdést). 10065/14 mb/ek/gf 31