BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, XXX [ ](2013) XXX draft BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM Útmutató az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2012/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez 7. cikk: Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek COURTESY TRANSLATION OF SWD(2013) 451 FINAL HU HU

TARTALOMJEGYZÉK A. BEVEZETÉS... 2 B. HOGYAN KELL KISZÁMÍTANI AZ ELŐÍRT MENNYISÉGŰ MEGTAKARÍTÁST?... 3 C. MILYEN SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEKET ÉS KRITÉRIUMOKAT KELL ALKALMAZNI?... 9 D. MELY ÁGAZATOKAT ÉS EGYÉNI FELLÉPÉSEKET KELL MEGCÉLOZNI?... 16 E. HOGYAN KELL KISZÁMÍTANI AZ EGYÉNI FELLÉPÉSEKBŐL EREDŐ ENERGIA-MEGTAKARÍTÁSOKAT?... 20 F. MELYEK A MÉRÉSRE, IRÁNYÍTÁSRA, MINŐSÉGRE, NYOMON KÖVETÉSRE ÉS ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK?... 24 G. MELYEK A JELENTÉSTÉTELI KÖVETELMÉNYEK?... 25 H. TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK JEGYZÉKE... 27 1

7. cikk: Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek A. BEVEZETÉS 1. Az energiahatékonysági irányelv 1 (a továbbiakban: az energiahatékonyságról szóló irányelv vagy az irányelv) 7. cikke az alábbi szakpolitikai intézkedések egyikének vagy ezek kombinációjának alkalmazásával illetve kialakításával hajtható végre: i. energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek vagy ii. alternatív szakpolitikai intézkedések. Ennek keretében minden tagállamnak meg kell tennie az alábbi lépéseket: 1. az elérendő energia-megtakarítás teljes mennyiségének és a kötelezettségi időszakon belüli eloszlásának meghatározása (lásd a B. szakaszt); 2. döntés arról, hogy energiahatékonysági kötelezettségi rendszereket vagy alternatív szakpolitikai intézkedéseket alkalmazzanak, vagy mindkettőt, és a rendszerek vagy intézkedések megtervezése során annak biztosítása, hogy bizonyos feltételek teljesüljenek (lásd a C. szakaszt); 3. annak megállapítása, hogy mely ágazatokat és egyéni fellépéseket kell megcélozni annak érdekében, hogy elérjék az előírt mennyiségű energia-megtakarítást (lásd a D. szakaszt); 4. annak megállapítása, hogy az egyéni fellépésekből származó energia-megtakarításokat hogyan kell kiszámítani (lásd az E. szakaszt); 5. a rendszer vagy az alternatív szakpolitikai intézkedések irányításának, ellenőrzésének, nyomon követésének és átláthatóságának biztosítása (lásd az F. szakaszt); és 6. jelentéstétel az eredményekről és az eredmények közzététele (lásd a G. szakaszt). 2. Az alkalmazandó szakpolitikai intézkedés(ek) függvényében van néhány különbség e lépések némelyike esetében. Ezeket a különbségeket értelemszerűen jeleztük a szövegben. 3. A dokumentum H. szakasza emellett tartalmaz egy listát a különböző jelentésekről és tanulmányokról, amelyek segíthetnek a nemzeti szakpolitikai intézkedések megtervezésében. Ez a lista indikatív, tájékoztató jellegű és nem kizárólagos. 4. Ezen útmutató célja segítséget nyújtani a tagállamoknak az energiahatékonyságról szóló irányelv 7. cikkének alkalmazásához. Az útmutató a Bizottság nézeteit tükrözi, az irányelv joghatásait nem módosítja, és nem érinti a 7. cikk Bíróság által megfogalmazott kötelező erejű értelmezését. 1 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 315., 2012.11.14., 1. o. 2

B. HOGYAN KELL KISZÁMÍTANI AZ ELŐÍRT MENNYISÉGŰ MEGTAKARÍTÁST? 5. A hétéves kötelezettségi időszak során (2014. január 1. és 2020. december 31. között) elérendő energia-megtakarítás mennyiségét a megtakarítás elérésére irányuló módszerekre való tekintet nélkül, egyféleképpen kell kiszámítani. Az alábbi kérdések merünek fel: 1. Milyen adatkészleteket kell használni a számításhoz? 2. Hogyan kell kiszámítani a hétéves kötelezettségi időszakban elérendő energiamegtakarítás teljes mennyiségét? 3. Hogyan kell elosztani az elérendő energia-megtakarítás mennyiségét a hét évre? 4. A 7. cikk (2) bekezdésében foglalt lehetőségek közül melyeket és milyen mértékben lehet alkalmazni? B1. Milyen adatkészleteket kell használni a számításhoz? 6. A 7. cikk (1) bekezdése szerint: Minden tagállam energiahatékonysági kötelezettségi rendszert hoz létre. Ez a rendszer biztosítja, hogy egy adott tagállam területén működő, a (4) bekezdés értelmében kötelezett félnek minősített energiaelosztók és/vagy kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások 2020. december 31-ig megvalósítsák a halmozott végfelhasználási energia-megtakarítási célkitűzést, a (2) bekezdés sérelme nélkül. Az említett célkitűzés értelmében 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig minden évben az összes energiaelosztó vagy az összes kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozás által a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5 %-ának legalább megfelelő új megtakarítást kell elérni a 2013. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában. E számításból részben vagy teljesen kihagyható a közlekedésben felhasznált energiavolumen. 7. Ebből az következik, hogy az elvárt megtakarítás teljes mennyiségének kiszámításához először ki kell számítani a 2013. január 1-jét megelőző három év, vagyis 2010, 2011 és 2012 vonatkozásában az összes energiaelosztó vagy összes kiskereskedelmienergia-értékesítő végső felhasználóinak évente átlagosan eladott energiavolument. E számításból részben vagy teljesen kihagyható a közlekedési ágazatban értékesített energiavolumen. A felhasználandó statisztikai adatkészletek megállapításához a 2. cikkben foglalt alábbi fogalommeghatározásokat kell figyelembe venni: 20.»energiaelosztó«: az a természetes vagy jogi személy, az elosztórendszerüzemeltetőket is beleértve, aki az energia végső felhasználókhoz, illetve a végső felhasználók számára energiát értékesítő elosztóállomásokhoz történő szállításáért felel; 21.»elosztórendszer-üzemeltető«: a 2009/72/EK, illetve a 2009/73/EK irányelv értelmében vett elosztórendszer-üzemeltető; 3

22.»kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozás«: az a természetes vagy jogi személy, aki energiát ad el a végső felhasználók számára; 23.»végső felhasználó«: az a természetes vagy jogi személy, aki saját végső felhasználásra vásárol energiát;. Az irányelv tehát előírja, hogy a természetes vagy jogi személyeknek eladott összes végsőenergiát foglalják bele a számításokba (ez alól kivételt képezhet a közlekedési ágazatban használt energia). Ezzel szemben a helyszínen átalakított és saját felhasználású energiavolumeneket, valamint a nem energiaként történő felhasználásra előállított más energiaformákat nem kell figyelembe venni. A fogalommeghatározások a hálózati és a hálózaton kívüli energiára is kiterjednek (pl. fűtőolaj, fűtési célra használt biomassza). A hálózati villamos energia tekintetében a szöveg nem különbözteti meg az alacsony, a közepes és a magasfeszültségű hálózatokon továbbított villamos energiát. Vásárlás esetén ezeket mind figyelembe kell venni. Ezeket az adatokat az Eurostat az 1099/2008/EK rendelet értelmében gyűjti. 8. Az előírt mennyiségű megtakarítások kiszámításánál használandó statisztikai adatkészletek tekintetében a bizottsági szolgálatok úgy vélik, hogy a Végsőenergia-fogyasztás (B_101700 kód) Eurostat-kategória, esetleg részben vagy teljesen kivéve a Végsőenergia-fogyasztás közlekedés (B_101900 kód) kategóriát, tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket a 7. cikk (1) bekezdése megkövetel (lásd az alábbi táblázatot). Az Eurostat-kategóriák használata révén elkerülhetőek lennének a dupla számítások. Idevágó Eurostat-fogalommeghatározások A Végsőenergia-fogyasztás (B_101700 kód) a végső felhasználó számára minden típusú energiafelhasználás céljából szolgáltatott energiára kiterjed. A Végsőenergia-fogyasztás ipar (B_101800 kód), a Végsőenergia-fogyasztás közlekedés (B_101900 kód) és a Végsőenergia-fogyasztás háztartás, kereskedelem stb. (B_102000 kód) összege. A Végsőenergia-fogyasztás ipar (B_101800 kód) az összes ipari ágazatban történő fogyasztásra kiterjed, kivéve az Energiaágazatot (lásd a B_101300 kódot). A saját célra termelő ipari létesítmények villamosenergia-termelő erőműveiben átalakított tüzelőanyag mennyiségét és a kohógázzá átalakított koksz mennyiségét nem a teljes ipari fogyasztás, hanem az átalakítás céljából felhasznált mennyiség alatt kell beszámítani (lásd a B_101022, Saját célra termelők hőerőművei és a B_101006, Kohókban felhasznált alapanyag kódot). A Végsőenergia-fogyasztás közlekedés (B_101900 kód) a közlekedés összes típusában történő fogyasztásra kiterjed, vagyis a vasúti, közúti és légi közlekedés és a belvízi hajózás területére is. A Végsőenergia-fogyasztás háztartások, kereskedelem stb. (B_102000 kód) a magánháztartások (B_102010 kód), a szolgáltatások (B_102035 kód), a mezőgazdaság/erdészet (B_102030 kód), a halászat (B_102040 kód) és a nem meghatározott kategória (B_102040 kód) által fogyasztott mennyiségeket tartalmazza. 4

Emellett a végső, nem energetikai célú fogyasztás (B_101600 kód) az energiatermékek nem energetikai célú felhasználására is kiterjed. A vegyipar (B_101601 kód) és a nem vegyipari ágazatok (B_101602 kód) végső, nem energetikai célú fogyasztásának összege. 9. Ezáltal az alábbi kategóriákat például automatikusan ki lehet zárni a számításokból: nem energetikai célú végső fogyasztás (B_101600 kód); a saját célra termelő létesítmények hőerőműveiben felhasznált alapanyag (B_101022 kód); a kohókban felhasznált alapanyag (B_101006 kód); az energiarendszerek nem a végső energiafelhasználói szinten történő kiegyensúlyozására használt villamos energia. 10. Az elektromos autók által felhasznált villamos energiát és a háztartások által saját használatra előállított energiát nem kell beszámítani. A tagállamoknak azonban ki kell dolgozniuk egy erre vonatkozó módszert, és ezt meg kell indokolniuk a Bizottságnak benyújtott (az V. melléklet 4.c) pontjában foglaltak szerinti) értesítésben. 11. Más nemzeti adatforrásokat is lehet használni, ideértve az energiaszolgáltatóktól kapott adatokat, amennyiben ezek ugyanazokat az elemeket tartalmazzák, és hasonló mennyiségeket eredményeznek. Más statisztikai források használatát és a mennyiségek közötti különbségeket meg kell magyarázni és indokolni kell a Bizottságnak benyújtott (az V. melléklet 4.c) pontjában foglaltak szerinti) értesítésben. 12. Ha a 2012-re vonatkozó adatok még nem állnak rendelkezésre, amikor a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot a 7. cikkel kapcsolatban (vagyis 2013 végén), szakmai becsléseket lehet használni, és ezt meg kell indokolni a Bizottságnak benyújtott (az V. melléklet 4.c) pontjában foglaltak szerinti) értesítésben. Ha azonban a hivatalos adatok rendelkezésre állásának időpontjában jelentős eltérések vannak a becsült és a valós adatok között, akkor a megtakarítások előírt mennyiségét a ténylegesen feljegyzett adatokhoz kell igazítani. B2. Hogyan kell kiszámítani a hétéves kötelezettségi időszakban elérendő energiamegtakarítás teljes mennyiségét? 13. A következő lépés a 2010, 2011 és 2012 vonatkozásában meghatározott átlagos számadat 1,5 %-kal való megszorzása, ezáltal kiszámítható az új éves megtakarítási cél. Emellett az V. melléklet 2.e) pontjában említett élettartam-meghatározás értelmében minden egyéni energia-megtakarítási fellépés nem csupán a végrehajtás évében, hanem a későbbi években is, 2020-ig megtakarítást eredményez. Ezért a megtakarítás előírt mennyiségét évről évre halmozni kell (ellenkező esetben egy év fellépései elegendőnek minősülhetnének a teljes követelmény teljesítéséhez). A teljes időszakban elérendő teljes mennyiség tehát az alábbi halmozott százalékok összege: 2014 1,5 %; 2015 3 %; 2016 4,5 %; 2017 6 %; 2018 7,5 %; 2019 9 %; 2020 10,5 % 14. Tegyük fel, hogy egy tagállam 2010-es energiafogyasztása 102 millió tonna olajegyenérték (Mtoe), 2011-ben 98 Mtoe, 2012-ben pedig 100 Mtoe ez a 2013. január 1-jét megelőző három évben 100 Mtoe átlagot ad. 5

Az ebben a tagállamban a 2014 vonatkozásában előírt, a 7. cikk végrehajtása révén elérendő megtakarítások teljes mennyisége tehát (100 x 1,5 % x 1 év) = 1,5 Mtoe lenne. A 2015 tekintetében előírt teljes mennyiség (100 x 1,5 % x 2 év) = halmozott 3 Mtoe lenne. A következő évek vonatkozásában, egészen 2020-ig el lehet végezni hasonló számításokat; 2020 tekintetében az előírt teljes mennyiség (100 x 1,5 % x 7 év) = 10,5 Mtoe lenne. Ez azt jelenti, hogy a teljes hétéves időszakban elérendő energia-megtakarítás teljes mennyisége 42,0 Mtoe lenne, vagyis: Év Energia-megtakarítás [Mtoe] Összesen 2014 1,5 1,5 2015 1,5 1,5 3,0 2016 1,5 1,5 1,5 4,5 2017 1,5 1,5 1,5 1,5 6,0 2018 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 7,5 2019 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 9,0 2020 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 10,5 Összesen 42,0 Mtoe B3. Hogyan kell elosztani az elérendő energia-megtakarítás mennyiségét a hét évre? 15. Ha energiahatékonysági kötelezettségi rendszereket használnak, nem kötelező beszámolni arról, hogy az erőfeszítéseket hogyan osztják el a kötelezettségi időszak során, mivel a 7. cikk (1) bekezdésének utolsó mondata csak a következőt mondja ki: A tagállamok döntik el, hogy az új megtakarításnak a második albekezdésben említett, kiszámított mennyiségét hogyan osztják el az időszakon belül. A tagállamoknak azonban meg kell állapítaniuk, hogy az időszakon belül hogyan osztják el a megtakarításokat. Például egy tagállam választhatja a megtakarítások fokozatos növelését, míg egy másik dönthet úgy, hogy később kezd, de az időszak közepe/vége felé nagyobb megtakarításokat követel meg. 16. Ha alternatív szakpolitikai intézkedéseket (a 7. cikk (9) bekezdése értelmében), illetve nemzeti energiahatékonysági alapokat (a 20. cikk (6) bekezdése értelmében) használnak, legalább két köztes időszakot kell bevezetni a 7. cikk (10) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint: A (11) bekezdés sérelme nélkül a (9) bekezdés második albekezdése és a 20. cikk (6) bekezdése alapján hozott szakpolitikai intézkedések esetében a következő kritériumoknak kell érvényesülniük: a) a szakpolitikai intézkedések keretében a 2020. december 31-ig tartó időszakon belül legalább két köztes időszakot kell előírni, továbbá az intézkedések nyomán elérhetővé válik az (1) bekezdésben meghatározottak szerinti eredmény; A köztes időszakok hosszát és az elérendő megtakarításokat az V. melléklet 4.c) és d) pontjában foglaltak szerint kell bejelenteni: 6

4. A módszertan bejelentése A tagállamok 2013. december 5-i előtt értesítik a Bizottságot az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek működtetésére, valamint a 7. cikk (9) bekezdésének és a 20. cikk (6) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan javasolt részletes módszertanukról, amely értesítés az adópolitikai intézkedésektől eltérő esetekben a következőket részletezi:.. c) az energia-megtakarítási célkitűzés szintje vagy a teljes és a közbenső időszakokban várható megtakarítás. Nincsenek arra vonatkozó követelmények, hogy milyen hosszúnak kell lenniük ezeknek a köztes időszakoknak, és hogy milyen szintű energia-megtakarítást kell elérni. B4. A 7. cikk (2) bekezdésében foglalt lehetőségek közül melyeket és milyen mértékben lehet alkalmazni? 17. A 7. cikk (2) és (3) bekezdése szerint: (2) A (3) bekezdésre is figyelemmel minden egyes tagállam: a) elvégezheti az (1) bekezdés második albekezdésében előírt számítást 2014-ben és 2015-ben az 1 %-os értéket alkalmazva; 2016-ban és 2017-ben az 1,25 %-os értéket alkalmazva; 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban pedig az 1,5 %-os értéket alkalmazva; b) kizárhatja a számításból annak az értékesített energiavolumennek egy részét vagy egészét, amelyet a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt ipari tevékenységek során használtak fel; c) lehetővé teheti az energiaátalakítási, -szállítási és -elosztási ágazatban ezen belül a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra terén a 14. cikk (4) bekezdésében, a 14. cikk (5) bekezdésének b) pontjában és a 15. cikk (1) (6), illetve (9) bekezdésében meghatározott követelmények végrehajtásának eredményeként elért energia-megtakarításnak az (1) bekezdés alapján előírt energia-megtakarítás mennyiségébe történő beszámítását; valamint d) beszámíthatja a 2008. december 31. óta újonnan végrehajtott és 2020-ban még hatással bíró egyedi fellépésekből származó, mérhető, ellenőrizhető energiamegtakarítást az (1) bekezdésben említett energia-megtakarítás mennyiségébe. (3) A (2) bekezdés alkalmazása nem eredményezheti az (1) bekezdésben említett energiamegtakarítás 25 %-nál nagyobb csökkenését. A (2) bekezdést alkalmazó tagállamok 2014. június 5.-ig értesítik e tényről a Bizottságot, és ezen belül kitérnek a (2) bekezdésben felsorolt alkalmazandó elemekre és annak kiszámítására, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak az (1) bekezdésben említett energia-megtakarítás mennyiségére. 7

Ebből az következik, hogy vannak olyan lehetőségek, amelyek révén figyelembe lehet venni bizonyos nemzeti körülményeket, és csökkenthető a hétéves időszak tekintetében előírt végfelhasználói energia-megtakarítás mennyisége. 18. A szöveg az alábbi négy lehetőséget tartalmazza: a. alacsonyabb éves megtakarítási rátán alapuló számítás; b. a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatok teljes vagy részleges kizárása; c. az energiaátalakítási és -átviteli ágazatokból származó bizonyos energia-megtakarítások beszámítása; d. korai intézkedések 2008 vége után, amelyek még 2020-ban is megtakarításokhoz vezetnek. Az a. és b. lehetőség az elérendő energia-megtakarítás teljes mennyiségéhez kapcsolódik, lásd az alábbi példákat. A két utóbbi lehetőség c. és d. azzal kapcsolatos, hogy mely energia-megtakarításokat lehet beleszámítani az elérendő energia-megtakarítás mennyiségébe. Például: Ha egy tagállam csak a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott lehetőséggel élt, és alacsonyabb rátákkal végezte el a számításokat (2014 és 2015 esetében 1,0 %, 2016 és 2017 esetében 1,25 %, 2018, 2019 és 2020 esetében pedig 1,5 %), akkor a teljes időszak során elérendő megtakarítások teljes mennyisége a következő halmozott százalékok összege: 2014 1,0 %, 2015 2,0 %, 2016 3,25 %, 2017 4,5 %, 2018 6,0 %, 2019 7,5 %., 2020 9,0 %. A fenti B2. szakaszban használt példát folytatva a teljes hétéves időszakban elérendő energia-megtakarítás teljes mennyisége 33,25 Mtoe (nem pedig 42,0 Mtoe) lenne. Ha egy tagállam csak a 7. cikk (2) bekezdésének b) pontjában megadott lehetőséggel él, és a 7. cikk (1) bekezdése értelmében teljesen vagy részben kizárja az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó ágazatokat a számításból, akkor a tagállamnak meg kellene állapítania, hogy a leszállított vagy kiskereskedelmileg értékesített energia mekkora mennyiségét használják ilyen ipari tevékenységekre. E számítás kiindulópontja az az energia, amelyet az ETS-irányelv 2 I. mellékletében felsorolt tevékenységek céljából használnak fel, és amelyet a végsőenergia-fogyasztás (B_101700 kód) Eurostat által meghatározott fogalma alapján vesznek figyelembe. Ebből a mennyiségből le kell vonni az ETS-irányelv I. mellékletében felsorolt három energiatevékenység céljából felhasznált energiát, ezek: tüzelőberendezések 20 MW-ot meghaladó bemenő hőteljesítménnyel (kivéve a veszélyeshulladék-égető és településihulladék-égető létesítményeket); ásványolaj-feldolgozók; és kokszolókemencék, valamint a légi közlekedésben használt energiát 3. Ezután a tagállamnak ezt a kiszámított 2 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/29/EK irányelvével módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 275., 2003.10.25, 32. o. 3 Ehelyett a nem-ets ágazatokban felhasznált energia mennyiségének megállapítására a megfelelő ipari ágazatra vonatkozó bejelentett végsőenergia-felhasználási adatot meg lehet szorozni az üvegházhatásúgáz-kibocsátások ETS/nem-ETS arányával, amelyről az üvegházhatású gázok jegyzékeiben számolnak be. 8

végsőenergia-mennyiséget részben vagy teljesen ki kell vennie a számításokból, biztosítva egyúttal, hogy a levonás után elért eredmény ne legyen alacsonyabb azon eredmény 75 %- ánál, mint amit a B2. szakasz értelmében számítottak volna ki (vagyis ebben a példában a csökkentés nem haladhatja meg a 10,5 Mtoe-t, az előírt energia-megtakarítás mennyisége pedig nem lehet 31,5 Mtoe alatt). Ha egy tagállam csak a 7. cikk (2) bekezdésének c) pontjában megadott lehetőséggel él, és az energiaátalakítási és -átviteli ágazatokból származó energia-megtakarítások egy részét beleszámítja a teljes időszak során elérendő megtakarításokba, akkor ez a mennyiség nem haladhatja meg a 25 %-ot, tehát a B2. szakaszban leírt példában maximum 10,5 Mtoe lehet (a c) pont értelmében engedélyezett egyéni fellépéseket az alábbi D2. szakaszban elemezzük). Ha egy tagállam csak a 7. cikk (2) bekezdésének d) pontjában megadott lehetőséggel él, és a korai intézkedéseket beleszámítja a teljes időszak során elérendő megtakarításokba, akkor a 2008 után végrehajtott és 2020-ban még mindig megtakarításokhoz vezető egyéni fellépésekből származó megtakarításokat számíthatja be. Ez a mennyiség nem haladhatja meg a 25 %-ot, tehát a B2. szakaszban leírt példában maximum 10,5 Mtoe lehet. 19. Nem korlátozott, hogy a tagállamok melyik utat választják, vagy hogy e négy lehetőséget hogyan kombinálják; az egyetlen feltétel, hogy a 7. cikk (3) bekezdése értelmében a kiválasztott lehetőségek összesen nem érhetik el a 7. cikk (1) bekezdésében előírt megtakarítások 25 %-át. Például a tagállamok az ETS-ágazatok részleges kizárásával 5,25 Mtoe-val csökkenthetik az előírt megtakarítások mennyiségét, és az időszak során 36,75 Mtoe megtakarítást követelhetnek meg. Ugyanakkor úgy is dönthetnek, hogy maximum 5,25 Mtoe erejéig beszámítják a 2008 vége után végrehajtott olyan egyéni fellépésekből származó megtakarításokat, amelyek még 2020-ban is energia-megtakarítást eredményeznek. C. MILYEN SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEKET ÉS KRITÉRIUMOKAT KELL ALKALMAZNI? 20. Az alábbi kérdéseket kell megfontolni annak megállapítása során, hogy mely szakpolitikai intézkedésekkel teljesítik a 7. cikk követelményeit: 1. Milyen szakpolitikai intézkedéseket vagy intézkedés-kombinációkat kell alkalmazni? 2. Milyen feltételeknek kell teljesülniük a szakpolitikai intézkedések megtervezése során? 3. A 7. cikk alkalmazásában megengedett-e az energia-megtakarítások dupla számítása? C1. Milyen szakpolitikai intézkedéseket vagy intézkedés-kombinációkat kell alkalmazni? 21. A 7. cikk kimondja, hogy az energia-megtakarítások előírt mennyiségét nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek vagy más szakpolitikai intézkedések révén kell elérni. Ezeket a szakpolitikai intézkedéseket úgy kell megtervezni, hogy elérjék a végfelhasználói energia-megtakarítást a végső felhasználók körében (a 7. cikk (1) és (9) bekezdése alapján); és meghatározásuk a következő: olyan szabályozási, pénzügyi, adóügyi, önkéntes vagy tájékoztatási eszköz, amelyet egy tagállamban az előírásoknak megfelelően hoztak létre és hajtottak végre annak érdekében, hogy a piaci szereplők számára olyan 9

támogatási keret, követelmény vagy ösztönző jöjjön létre, amelynek köszönhetően ez utóbbiak energiahatékonysági szolgáltatásokat nyújtanak és vesznek igénybe, valamint egyéb energiahatékonyság-javító intézkedéseket vezetnek be (2. cikk, 18. pont). Ez a megfogalmazás kizárja azokat a szakpolitikai intézkedéseket, amelyek elsődleges célja az energiahatékonyságon vagy energiaszolgáltatáson kívüli más szakpolitikai célkitűzések támogatása, valamint a nem a végső felhasználók körében elért végfelhasználói megtakarításokat előidéző intézkedéseket. Ilyen szakpolitikai intézkedésekre jó példa az új utak építése a közlekedési torlódások csökkentése érdekében, az energiahálózatok esetében a használati díj bevezetése, vagy a betáplálási tarifa. 22. Ami a szakpolitikai intézkedések kiválasztását illeti, az irányelv az energiahatékonysági kötelezettségi rendszereket (7. cikk, (1) (8) bekezdés), illetve a más szakpolitikai intézkedéseket (7. cikk, (9) (11) bekezdés és 20. cikk, (6) bekezdés) említi. A 7. cikk (9) bekezdésének első és második albekezdése szerint a szakpolitikai intézkedések bármely kombinációja lehetséges, amennyiben fennmarad az egyenértékűség. 23. Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek olyan kötelező rendszerek, amelyeket a tagállamok hoznak létre, és amelyek arra kötelezik az energiaszolgáltatókat, hogy a végső felhasználók körében megtakarítást érjenek el. A kötelezettségi rendszerek létrehozására és üzemeltetésére vonatkozó követelmények a 2. cikkben foglalt 14., 18 22. és 24. fogalommeghatározásban, a 7. cikk (1), (4) (8) bekezdésében, valamint az V. melléklet 1., 2. és 4. pontjában találhatóak. A 18. cikk (3) bekezdése is tartalmaz idevágó rendelkezéseket. Az ilyen rendszerek keretében kötelezett energiaszolgáltatók kötelezett félnek minősülnek, és pártatlan és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján a tagállamoknak kell kiválasztaniuk őket a területükön működő energiaszolgáltatók, illetve kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozások közül (7. cikk, (4) bekezdés). A tagállam területén üzemelő közlekedési célú üzemanyagelosztókat és a kiskereskedelmi közlekedésiüzemanyag-értékesítőket is figyelembe vehetik, függetlenül attól, hogy a közlekedési ágazatban használt energiát belefoglalják-e a 7. cikk (1) bekezdésében leírt számításba, valamint attól, hogy a közlekedési ágazatban végrehajtott egyéni fellépéseket figyelembe lehet-e venni a rendszerek keretében. A B3. szakaszban foglaltak szerint a tagállamoknak meg kell állapítaniuk, hogy az energiamegtakarítások kiszámított mennyiségét hogyan kell elosztani a kötelezettségi időszakon belül. Ahhoz, hogy a kötelezett felek rugalmasan dönthessék el, hogy hogyan érik el az előírt megtakarításokat, a tagállamok megengedhetik, hogy energiahatékonysági szolgáltatók vagy harmadik felek révén szerezzék meg az energia-megtakarításokat, amennyiben létezik folyamat e megtakarítások jóváhagyására (7. cikk, (7) bekezdés, b) pont). Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszereket a szociális jellegű kérdések, például az energiaszegénység (7. cikk, (7) bekezdés, a) pont) leküzdésének előmozdítására is lehet használni. 10

A 20. cikk (6) bekezdése alapján a tagállamok engedélyezhetik az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek értelmében kötelezett felek számára, hogy kötelezettségeiket a nemzeti energiahatékonysági alaphoz való hozzájárulással teljesítsék. A hozzájárulás összege egyenlő azon beruházások összegével, amelyeket a kötelezett feleknek egyébként végre kellett volna hajtaniuk ahhoz, hogy az előírt megtakarítási mennyiséget elérjék. 24. A más vagy alternatív szakpolitikai intézkedések különböző formát ölthetnek. A 7. cikk (9) bekezdése és a 20. cikk (6) bekezdése az alábbi lehetőségeket említi (a lista nem kimerítő): Az energiára vagy a szén-dioxidra kivetett adók Ezek a tagállamok által megállapított adók, amelyek az energia végfelhasználói fogyasztásának csökkentését eredményezik. Az erre az intézkedésre vonatkozó követelmények a 2. cikk 17., 18. és 19. pontjában, a 7. cikk (9) (11) bekezdésében, valamint az V. melléklet 3. és 4. pontjában találhatóak. E rendszerek keretében a fél egy végrehajtó állami hatóság, amely olyan közjogi szerv, amely felel az energiaadóztatás vagy a széndioxidkibocsátás-adóztatás, a finanszírozási rendszerek és eszközök, a pénzügyi ösztönzők, a szabványok és normák, az energiacímkézési rendszerek, valamint az oktatás és képzés megvalósításáért vagy nyomon követéséért. Finanszírozási rendszerek és eszközök, valamint adóügyi ösztönzők Ezek olyan szakpolitikai intézkedések, amelyeket a tagállamok alakítanak ki, és amelyek pénzügyi és adóügyi ösztönzők révén energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek, és hatásukra csökken az energia végfelhasználói fogyasztása. A kialakításukra és végrehajtásukra vonatkozó követelmények a 2. cikk 15., 17. és 19. pontjában, a 7. cikk (9) (11) bekezdésében, valamint az V. melléklet 1., 2. és 4. pontjában találhatóak. E szakpolitikai intézkedés nyomon követését végrehajtó közigazgatási szervnek vagy megbízott feleknek kell elvégezniük. A megbízott fél : olyan jogi személy, amely a kormánytól vagy más közintézménytől felhatalmazást kapott arra, hogy a kormány vagy más közintézmény nevében dolgozzon ki, kezeljen vagy működtessen egy finanszírozási rendszert. A finanszírozási rendszerek vagy eszközök esetében a finanszírozásnak vagy kizárólag állami forrásokból (európai vagy nemzeti), vagy pedig állami (európai vagy nemzeti) és magánforrásokból (pl. bankok, befektetési alapok, nyugdíjalapok) kell származnia, amelyek kifejezetten a végfelhasználói energia-megtakarításokhoz vezető egyéni fellépések végrehajtására irányulnak 4. Nemzeti energiahatékonysági alap Ez bármilyen alap lehet, amelyet egy tagállam a nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések támogatása céljából hozott létre. Az ezen alapok létrehozására és működtetésére vonatkozó követelmények a 2. cikk 15., 17. és 19. pontjában, a 7. cikk (9) (11) bekezdésében, a 20. cikk (6) bekezdésében, valamint az V. melléklet 1., 2. és 4. pontjában találhatóak. E szakpolitikai intézkedés nyomon követését végrehajtó közigazgatási szervnek vagy megbízott feleknek kell elvégezniük. A 7. cikk alkalmazásában a finanszírozásnak vagy kizárólag állami forrásokból (európai vagy nemzeti), vagy pedig állami (európai vagy nemzeti) és magánforrásokból (pl. bankok, 4 Az európai finanszírozás tekintetében meg kell jegyezni, hogy a tagállamoknak a 2014 2020-as időszakra az Európai Regionális Fejlesztési Alapból elkülönített összeg legalább 20 %-át a fejlettebb régiókban, 15 %-át az átmeneti régiókban, és 10 12 %-át fejletlenebb régiókban a megújuló energiára és az energiahatékonyságra kell szánniuk. 11

befektetési alapok, nyugdíjalapok, kötelezett felek) kell származnia, amelyek kifejezetten a végfelhasználói energia-megtakarításokhoz vezető egyéni fellépések végrehajtására irányulnak 5. Szabályozások és önkéntes megállapodások Ezek olyan szakpolitikai intézkedések, amelyeket a tagállamok alakítanak ki, és amelyek energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek, és hatásukra csökken az energia végfelhasználói fogyasztása. Ezek lehetnek jogilag kötelező intézkedések, amelyek konkrét energiahatékonysági technológiákat vagy technikákat vezetnek be, vagy pedig önkéntes megállapodások, amelyeknél a szereplők ágazati vagy helyi hatóságok bizonyos fellépések végrehajtását vállalják. Az e szakpolitikai intézkedések kialakítására és végrehajtására vonatkozó követelmények a 2. cikk 16. és 18 19. pontjában, a 7. cikk (9) (11) bekezdésében, valamint az V. melléklet 1., 2. és 4. pontjában találhatóak. E szakpolitikai intézkedésekben résztvevők neve részt vevő fél, amely olyan vállalkozás vagy közintézmény, amely egy önkéntes megállapodás keretében vállalta bizonyos célkitűzések elérését, vagy amely nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik. Szabványok és normák Ezek olyan szakpolitikai intézkedések (pl. építési szabályzatok, folyamatok teljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények), amelyeket a tagállamok alakítanak ki, és amelyek célja, hogy javítsák például a termékek, szolgáltatások, épületek és járművek energiahatékonyságát. Azok a szabványok és normák, amelyek a kötelező és alkalmazandó a tagállamokban az uniós jog alapján kategóriába tartoznak, nem számítanak, ezt az alábbi 34. és 36. pontokban részletesen kifejtjük. Az erre az intézkedésre vonatkozó követelmények a 2. cikk 17., 18. és 19. pontjában, a 7. cikk (9) (11) bekezdésében, valamint az V. melléklet 1., 2. és 4. pontjában találhatóak. Ezekben a rendszerekben a felek végrehajtó állami hatóságok. Energiacímkézési rendszerek Ezek a tagállamok által létrehozott címkézési rendszerek, kivéve azokat, amelyek az uniós jogszabályok értelmében kötelezőek és alkalmazandóak az érintett tagállamban (pl. az energiacímkézésről szóló irányelv 6 értelmében előírt energiacímkézés bevezetéséből eredő megtakarításokat nem lehet beszámítani 7 ). A létrehozásukra és végrehajtásukra vonatkozó követelmények a 2. cikk 17., 18. és 19. pontjában, a 7. cikk (9) (11) bekezdésében, valamint az V. melléklet 1., 2. és 4. pontjában találhatóak. Meg kell jegyezni, hogy a címkék hatásának alapos megfontolására van szükség ahhoz, hogy megállapítható legyen a címke és az azzal összefüggésbe hozható egyéni fellépések közötti kapcsolat. 5 Ibid Error! Bookmark not defined.. 6 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/30/EU irányelve (2010. május 19.) az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről, HL L 153., 2010.6.18., 1. o. 7 A termékeknek az energiacímkézésről szóló irányelv alapján történő címkézése az alternatív szakpolitikai intézkedések egyik elemeként használható (pl. finanszírozás vagy adóügyi ösztönzők, energiahatékonysági kötelezettségek, önkéntes megállapodások). Az alternatív szakpolitikai intézkedések hatását a 7. cikk és az V. melléklet követelményei alapján kell beszámítani. 12

Oktatás és képzés, beleértve az energia-tanácsadási programokat is Ezek olyan szakpolitikai intézkedések, amelyeket a tagállamok alakítanak ki, és amelyek energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek, és hatásukra csökken az energia végfelhasználói fogyasztása, például az energetikai auditoroknak nyújtott képzési programok, energetikai vezetőknek biztosított képzési programok vagy háztartásoknak biztosított energia-tanácsadási programok. A kialakításukra és végrehajtásukra vonatkozó követelmények a 2. cikk 17., 18. és 19. pontjában, a 7. cikk (9) (11) bekezdésében, valamint az V. melléklet 1., 2. és 4. pontjában találhatóak. E szakpolitikai intézkedés nyomon követését végrehajtó közigazgatási szervnek kell elvégeznie. Meg kell jegyezni, hogy ezen intézkedések hatásának alapos megfontolására van szükség ahhoz, hogy megállapítható legyen a képzési vagy oktatási tevékenység és az azzal összefüggésbe hozható egyéni fellépések közötti kapcsolat. Egyéb alternatív szakpolitikai intézkedések A 7. cikk (9) bekezdésében található lista nem kimerítő, és más szakpolitikai intézkedéseket is lehet alkalmazni. A (9) bekezdés utolsó albekezdésének harmadik mondatában foglalt követelmények alapján azonban a tagállamoknak meg kell magyarázniuk a Bizottságnak, hogy hogyan kívánják elérni a megtakarítások, a nyomon követés és az ellenőrzés azonos szintjét. 25. Az adminisztratív terhek csökkentése és az átfogó szakpolitikai keret létrehozása érdekében a tagállam egy átfogó nemzeti energiahatékonysági programban csoportosíthatja a 7. cikk végrehajtására irányuló összes egyéni szakpolitikai intézkedést (7. cikk, (9) bekezdés és a (23) preambulumbekezdés). 26. A fent említett szakpolitikai intézkedések bármely kombinációja használható. A különböző végfelhasználói ágazatokban felmerülő kihívások eltérő jellege miatt az egyes ágazatokban indokolt lehet különböző szakpolitikai intézkedéseket végrehajtani. Például egy tagállam az előírt megtakarítások egy részét új vagy meglévő energiahatékonysági kötelezettségi rendszer segítségével, egy részét a lakóövezetek esetében új vagy meglévő pénzügyi intézkedésekkel, egy részét az ipari ágazatokkal való megállapodások révén, egy részét adóügyi intézkedésekkel (pl. szén-dioxidra kivetett adók), egy részét a 8. cikkben meghatározott energetikai auditokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásával, egy részét pedig a hatékonyabb városi közlekedés elősegítésére irányuló helyi programok révén érheti el. Ezen intézkedések hatását az ezen útmutató különböző szakaszaiban leírtak szerint kell számszerűsíteni. 13

C2. Milyen feltételeknek kell teljesülniük a szakpolitikai intézkedések megtervezése során? 27. A 7. cikknek való megfelelésre irányuló szakpolitikai intézkedések konkrét megtervezését a tagállamoknak a 7. cikkben és az V. mellékletben foglalt alapkövetelmények és kritériumok alapján kell elvégezniük. Ezeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze. Szakpolitikai intézkedés Teljesítendő kritériumok Idevágó cikkek A 7. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerinti eredmény eléréséhez vezet Legalább két köztes időszakot ír elő Egyértelműen az alábbiak felelőssége: kötelezett fél (OP), megbízott fél (EP), részt vevő fél (PP), végrehajtó közigazgatási szerv (IPA) A megtakarítást átlátható módon határozzák meg Végsőenergia- vagy primerenergiafelhasználásban kifejezett megtakarítások a IV. mellékletben megadott átváltási tényezők használatával Az V. melléklet 1. és 2. pontja alapján kiszámított megtakarítások Az V. melléklet 3. pontja alapján kiszámított megtakarítások A PP éves beszámolója, kivéve, ha ez nem megvalósítható Idevágó cikkek 7. cikk, (1 bekezdés) és (10) bekezdés, a) pont 7. cikk, (10) bekezdés, a) pont 7. cikk, (4) bekezdés, (10) bekezdés, b) pont 7. cikk, (4) bekezdés, (10) bekezdés, c) pont 7. cikk, (10) bekezdés, d) pont 7. cikk, (10) bekezdés, e) pont 7. cikk, (10) bekezdés, f) pont 7. cikk, (10) bekezdés, g) pont Energiahat ékonysági kötelezetts égi rendszerek 7. cikk, (1) bekezdés Az energiára és a széndioxidra kivetett adók 7. cikk, (9) bekezdés, a) pont Szabályozás ok vagy önkéntes megállapodá sok 7. cikk, (9) bekezdés, c) pont Finanszírozási rendszerek, adóügyi intézkedések, szabványok és normák, energiacímkézés, képzés és oktatás 7. cikk, (9) bekezdés, b), d), e), f) pont és 20. cikk, (6) bekezdés X OP IPA PP IPA vagy EP X X X X X X X Az OP által benyújtandó 7. cikk, (8) X X X 14

Szakpolitikai intézkedés Idevágó cikkek Teljesítendő kritériumok adatok, szükség szerint bekezdés Az eredmények nyomon 7. cikk, (6) követése bekezdés, (10) bekezdés, h) pont Ellenőrzési rendszer 7. cikk, (6) bekezdés, (10) bekezdés, i) pont Az éves tendenciákkal kapcsolatos adatok éves közzététele 7. cikk, (8) bekezdés, (10) bekezdés, j) pont Energiahat ékonysági kötelezetts égi rendszerek Az energiára és a széndioxidra kivetett adók Szabályozás ok vagy önkéntes megállapodá sok Finanszírozási rendszerek, adóügyi intézkedések, szabványok és normák, energiacímkézés, képzés és oktatás Megjegyzések: = a kritériumot teljesíteni kell az adott szakpolitikai intézkedésnél; X = a kritériumnak nem kell teljesülnie az adott szakpolitikai intézkedésnél. 15

C3. A 7. cikk alkalmazásában megengedett-e az energia-megtakarítások dupla számítása? 28. Több szakpolitikai intézkedés kombinációja vezethet egyetlen egyéni fellépés végrehajtásához. A 7. cikk (12) bekezdése kimondja, hogy ebben az esetben nem lehet duplán számítani az egyéni fellépésből eredő energia-megtakarításokat: (12) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben átfedés van a szakpolitikai intézkedések vagy az egyéni fellépések hatása között, az energia-megtakarítást ne számítsák duplán. Az ennek biztosítására irányuló módszerről nemzeti szinten kell dönteni, és az V. melléklet számítási módszertanról szóló 4.f) pontjában foglaltak szerint kell bejelenteni. D. MELY ÁGAZATOKAT ÉS EGYÉNI FELLÉPÉSEKET KELL MEGCÉLOZNI? 29. Annak megállapítása során, hogy mely ágazatokból és a szakpolitikai intézkedések eredményeképpen végrehajtott mely egyéni fellépésekből eredő energia-megtakarításokat lehet beszámítani, az alábbi kérdések merülhetnek fel: 1. Vannak korlátozások az ágazatok kiválasztása tekintetében? 2. Mely egyéni fellépésekből eredő megtakarításokat lehet beszámítani? 3. Mikor kell végrehajtani az egyéni fellépéseket? D1. Vannak korlátozások az ágazatok kiválasztása tekintetében? 30. A 7. cikk célja, hogy végfelhasználási energia-megtakarításokat ösztönözzön ((1) bekezdés, második mondat), és nincs korlátozás azzal kapcsolatban, hogy e cikk alkalmazása érdekében végrehajtott nemzeti szakpolitikai intézkedésekkel mely végfelhasználói ágazatot kell megcélozni. A közlekedési ágazatokban és az ETS-ágazatokban a szakpolitikai intézkedések hatására elért megtakarításokat be lehet számítani annak ellenére, hogy ezen ágazatok energiafogyasztását a B1. szakaszban leírtak szerint nem kell figyelembe venni az elérendő energia-megtakarítás teljes mennyiségének kiszámításakor. 31. Egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy a végfelhasználói energia-megtakarítások mellett a fenti B4. szakaszban leírtak szerint bizonyos kínálati oldali megtakarításokat céloznak meg az energiaátalakítási, -elosztási és -átviteli ágazatokban a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott 25 %-os határon belül, ideértve a hatékony távfűtési és távhűtési infrastruktúrát is (a részletek tekintetében lásd az alábbi 38. pontot). D2. Mely egyéni fellépésekből eredő megtakarításokat lehet beszámítani? 32. A szakpolitikai intézkedések hatásának számszerűsítéséhez csak azokat az energiamegtakarításokat szabad figyelembe venni, amelyek e szakpolitikai intézkedések alapján végrehajtott valós egyéni fellépések eredményeképpen jönnek létre. Bármely olyan egyéni fellépésből eredő megtakarítást figyelembe lehet venni, amely i. energiát takarít meg és ii. egy 16

tagállam szakpolitikai intézkedése nyomán került végrehajtásra. Ez a 2. cikkben olvasható alábbi fogalommeghatározásokból következik: 18.»szakpolitikai intézkedés«: olyan szabályozási, pénzügyi, adóügyi, önkéntes vagy tájékoztatási eszköz, amelyet egy tagállamban az előírásoknak megfelelően hoztak létre és hajtottak végre annak érdekében, hogy a piaci szereplők számára olyan támogatási keret, követelmény vagy ösztönző jöjjön létre, amelynek köszönhetően ez utóbbiak energiahatékonysági szolgáltatásokat nyújtanak és vesznek igénybe, valamint egyéb energiahatékonyság-javító intézkedéseket vezetnek be; 19.»egyéni fellépés«: olyan fellépés, amely ellenőrizhető, és mérhető vagy megbecsülhető energiahatékonysági javulást eredményez és arra egy szakpolitikai intézkedés nyomán került sor;. 33. Az V. melléklet 2.c) pontja szerint ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni, c) a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek tevékenységeinek bizonyíthatóan lényegesnek kell lenniük a bejelentett megtakarítás elérése szempontjából;. E lényegességi vizsgálat alapján az uniós jogszabályok automatikus átültetését, vagy például a piaci hatások vagy technológiai fejlemények miatt bekövetkező önálló energiafogyasztás-csökkenést nem szabad figyelembe venni. A tagállamok nem számíthatják be azokat a fellépéseket, amelyek mindenképpen megtörténtek volna. A szakpolitikai intézkedést végrehajtó nemzeti közigazgatási szervek tevékenységeinek lényegesnek kell lenniük a fellépés végrehajtása szempontjából. A lényeges szó azt jelenti, hogy a szóban forgó félnek hozzá kellett járulnia az érintett egyéni fellépés megvalósításához, és hogy a kötelezett, részt vevő vagy megbízott fél általi finanszírozás vagy részvétel nem járhat csupán minimális hatással a végfelhasználó arra vonatkozó döntésére, hogy végezzen-e energiahatékonysági beruházást. A bizonyíthatóan megfogalmazás azt jelenti, hogy a tagállamnak bizonyítékokkal kell rendelkeznie ezzel kapcsolatban. 34. E lényegességi vizsgálat mellett az V. melléklet 2.a) pontja és 3.a) pontja szerint bizonyos esetekben csak az uniós jogszabályokból eredő minimumkövetelményeket meghaladó megtakarításokat lehet beszámítani. Ez olyan egyéni fellépéseknél fontos, amelyek az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, alternatív szakpolitikai intézkedések és nemzeti energiahatékonysági alapok eredményeképpen valósultak meg, és például az alábbi uniós jogszabályokhoz kapcsolódnak: termékek esetében: a környezetbarát tervezésről szóló irányelv 8 értelmében végrehajtott intézkedések által megállapított követelmények; új személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek esetében: a 443/2009/EK 9 és az 510/2011/EU rendeletben 10 meghatározott kibocsátási követelmények; 8 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (átdolgozás), HL L 285., 2009.10.31., 10. o. 9 Az Európai Parlament és a Tanács 443/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról, HL L 140., 2009.6.5., 1. o. 10 Az Európai Parlament és a Tanács 510/2011/EK rendelete (2011. május 11.) az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO 2-17

adók esetében: az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelvben 11 vagy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvben 12 előírt, az üzemanyagokra vonatkozó adóztatás minimális szintjei. E szövegek módosítása vagy új végrehajtási intézkedések elfogadása esetén az új szinteket kell alkalmazni. 35. Ezzel szemben, ha az előírt energiahatékonyságot olyan nemzeti szakpolitikai döntésekkel érik el, amelyek nem a kötelező és alkalmazandó uniós követelmények eredményeképpen születnek, akkor e szakpolitikai intézkedések eredményeképpen végrehajtott egyéni fellépések révén elért energia-megtakarítások összességét ezen egyéni fellépéseknek lehet tulajdonítani. 36. A 34. pontban említett korlátozások mellett az irányelv további korlátozásokat vezet be azzal kapcsolatban, hogy bizonyos alternatív szakpolitikai intézkedésekből eredő megtakarításokat is be lehet-e számítani. Az alternatív szakpolitikai intézkedések esetében (kivéve az adóztatást), a 7. cikk (9) bekezdésének d) és e) pontjában foglaltak alapján ezek a korlátozások az alábbiak: d) olyan szabványok és normák, amelyek a termékek és a szolgáltatások energiahatékonyságának javítását tűzik ki célul, beleértve az épületeket és a járműveket is, kivéve, ha ez egyébként is kötelező és alkalmazandó a tagállamokban az uniós jog alapján; e) energiacímkézési rendszerek, kivéve azokat, amelyek egyébként is kötelezőek és alkalmazandók a tagállamokban az uniós jog alapján; A kötelező és alkalmazandó a tagállamokban az uniós jog alapján meghatározással kapcsolatos minősítés azt jelenti, hogy ha a konkrét energiahatékonysági szinteket vagy címkézési rendszereket uniós jogszabályokban határozzák meg, akkor az e szintek automatikus átültetéséből eredő egyéni fellépések segítségével elért energia-megtakarításokat nem lehet alternatív szakpolitikai intézkedésnek tekinteni. Csak akkor lehet beszámítani az uniós szintek és a konkrétan meghatározott szintek közötti különbséget, ha a nemzeti szintek ambiciózusabbak, mint az uniós szintek amennyiben ez jogilag lehetséges. Amennyiben vannak olyan alternatív szakpolitikák (pl. finanszírozási, adóügyi, önkéntes megállapodások), amelyek meggyorsítják például hatékonyabb termékek, épületek, járművek vagy szolgáltatások alkalmazását, akkor az egyéni fellépésből eredő megtakarítások egészét jóvá lehet írni, kivéve azok esetében, amelyek az V. melléklet 2.a) pontjában és 3.a) pontjában szerepelnek. Ilyen esetekben az V. melléklet 2.a) pontjában és 3.a) pontjában felsorolt uniós jogszabályok végrehajtásának eredményeképpen meghatározott szinteket kell alkalmazni az összes egyéni fellépésből eredő energia-megtakarítások kiszámításának minimális kiindulópontjaként. kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról, HL L 145., 2011.5.31., 1. o. 11 A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.). 12 A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, HL L 347., 2006.12.11., 1. o. 18

37. Nincsenek korlátozások a végfelhasználói energia-megtakarítási intézkedések beszámítható típusainak tekintetében. 38. Ezzel szemben az energiatermelés, -átalakítás és -átvitel területén energia-megtakarításhoz vezető egyéni fellépésekből eredő megtakarításokat csak korlátozott mértékben szabad beszámítani. Először is, az ilyen fellépésekből eredő energia-megtakarítások mennyiségét korlátozza a 7. cikk (3) bekezdése (a B4. szakaszban foglaltak szerint). Másodszor, ezen egyéni fellépéseknek az irányelv 14. cikkének (4) bekezdésében, a 14. cikke (5) bekezdésének b) pontjában és a 15. cikkének (1) (6) és (9) bekezdésében meghatározott követelmények végrehajtásából kell eredniük. Összefoglalva, a kínálati oldali energia-megtakarításokat a 25 %-os csomagon belül lehet beszámítani, ha az alábbiak eredményeképpen megvalósított egyéni fellépésekből erednek: tagállami szakpolitikai intézkedések, amelyek célja hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra kifejlesztése, illetve nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés fejlesztésének elősegítése, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított fűtő- és hűtőenergia alkalmazása; költség-haszon elemzést követően egy több mint 20 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű villamosenergia-termelő létesítménynek jelentős felújítás során nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítménnyé történő átalakítása révén elért energiamegtakarítások; tagállami szakpolitikai intézkedések az átvitel és az elosztás hatékonyságának növelésére; vagy a tagállamok szakpolitikai intézkedései, amelyek arra ösztönzik a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, tüzelőanyag égetésével foglalkozó létesítmények üzemeltetőit, hogy javítsák az éves átlagos nettó működési hatékonyságukat. D3. Mikor kell végrehajtani az egyéni fellépéseket? 39. Mivel új megtakarításokat kell elérni, nem lehet a tagállamok által az energiahatékonyság területén bármikor tett intézkedéseket beszámítani a 7. cikk alkalmazásában. A cikkben foglalt szabályok alapján kell meghatározni, hogy egy adott időben végrehajtott fellépést az előírt energia-megtakarításokba be lehet-e számítani. 40. Két átfogó megközelítést lehet alkalmazni: a) a cikk követelményeit új szakpolitikai intézkedésekkel kell végrehajtani. Egy adott dátum előtt már létező szakpolitikai intézkedésekből eredő megtakarítások nem számítanak; vagy b) a cikk követelményeit új egyéni fellépésekkel kell végrehajtani. Adott dátumot követően végrehajtott egyéni fellépésekből eredő megtakarításokat be lehetne számítani ebbe, még akkor is, ha a fellépéseket lehetővé tevő szakpolitikai intézkedést, például a finanszírozási rendszert e dátum előtt vezették be. A szöveg a második megközelítést alkalmazza, vagyis a kötelezettségi időszakban (2014. január 1. után és 2020. december 31-ig) végrehajtott egyéni fellépésekből eredő megtakarításokat be lehet számítani, még akkor is, ha a fellépéseket lehetővé tévő szakpolitikai intézkedést e dátum előtt vezették be. 19