A BORSOD ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG KIADVÁNYA Hogy jókedvü legyél! Hidd el, hogy nem vagy itt: színház az életed, hidd el: megáll a perc, ha lecsukod szemed, hidd el, hogy minden vágyad tiszta, mint az oltár! gondold, hogy messze száll a gép veled! Ha megcsodálod még a szép virágokat, ha elhiszed, hogy holnap is fölkél a nap, ha úgy nézel szét, mintha nézőtéren ülnél, akkor már megtaláltad önmagad. Azért legyél vidám mindegyik reggelen, azért legyél erős: hogy erőt adj nekem, azért kell megbecsülnöd minden egyes órát, mert mindegyik perc új csodát terem. 2008.MÁJUS 1
T A R T A L O M MÁJUSI ÉNEK Csobog már a kis patak,zöld a lomb,a rét. SZÖVETSÉGI HÍREK 2007 évi közhasznúsági beszámoló ESEMÉNYEK,TÚRABESZÁMOLÓK Nemzetközi Nagymilic túra Bicajos túrák Turista Majális Helyipari húsvéti túra MVSC húsvéti túra TELJESÍTMÉNYTÚRÁK Vitézlő 2008. A BÜKK forrásai 2008 A VERSENYZÉS MINT OLYAN A Borsodi csapatok eredményei ENCIÁN KUPA kiírás BEPILLANTÁS A SZAKOSZTÁLYOK ÉLETÉBE Bemutatkozik a Helyipari TE TÚRAMOZGALMAK A Cserehát Túristája TANÖSVÉNYEK Kék hullám tanösvény BARANGOLÁSOK ANNO. Körtúra a Cserehátban Kalandozó magyarok Párizsban ANYÁK NAPJA KISOKOS Az MTSZ Minősítési Szabályzata Bölcs mondások, aranyköpések SZERKESZTETTE A B.A.Z. MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG MEGBÍZÁSÁBÓL 2 BARTÓK JULIANNA
MÁJUSI ÉNEK Csobog már a kis patak, Zöld a lomb,a rét; Méhe zsong virág fakad, Szellő zúg mesét. Illat száll, madár dalol, Felhőtlen a táj. Halljátok-e gyermekek? Hív a napsugár! Hív az erdő, hív a völgy, Hív a szép határ: Menjetek vidulni hát, Míg virít a nyár. Szedjétek gyümölcseit, Míg felétek int, Míg az őszi hervadás Itt nem lesz megint. Ha megvirrad keleten S fölsuhan a Nap, Hálaima mondásra Ne légy hallgatag; És este se késlekedj Fohászt zengeni Ahhoz, ki a föld porát Átmelengeti. Ahhoz, ki a hó alól Zöld tavaszt fakaszt S tarka nyárrá bűvöli Halkan a tavaszt. Ahhoz, aki őszt ad és Őszre szép telet, Áldásokkal hintve be Földi életed. Piován Győző 3
SZÖVETSÉGI HÍREK A BORSOD ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG 2007.ÉVI KÖZ- HASZNÚSÁGI JELENTÉSE 1. /A szövetség költségvetési támogatást nem kapott 2./Vagyonfelhasználás nem történt 3. /A Szövetség által nyújtott cél szerinti juttatások Juttatás megnevezése Előző évi összeg Tárgyévi összeg Változás (Ft) (Ft) (Ft)f A Turista pantheon fenntartásának támogatása 20.000 20.000 0 Összesen: 20.000 20.000 0 PÁLYÁZATOK Támogató megnevezése Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Civil Alapprogram Kárpátok Alapítvány Támogatott cél Támogatás összege (Ft) Előző évi Tárgyévi Változás (Ft) Működési költségek 1021000 0-1021000 Északi tájakon folyóirat kiadása 106000 540000-520000 Czárán szobor köztérre állítása, közös túra A forrástól a torkolatig, végig a Hernád mentén B.A.Z. megyei természetjáró szervezetek együttműködésének elősegítése A Hernád ami összeköt kerékpáros túramozgalom megvalósítás 1000000 0-1000000 466400 633600 167200 400000 0-400000 2863302 0-2863302 TÁMOGATÁSOK Támogató Támogatás összege (Ft) Támogatott cél megnevezése Előző évi Tárgyévi Változás (Ft) B.A.Z. Megye Megyei rendezvények, versenyek Önkormányzata lebonyolítása 110000 80000-30000 Önkormányzati és Területfejlesztési Megyei rendezvények, versenyek lebonyolítása Minisztérium 100000 100000 0 VITUKI Tanösvények megvalósítása 1700000 0-1700000 Turista utak jelzésfestése (2006- ban az OKT és Alföldi Kéktúra Magyar Természetbarát B.A.Z. megyei szakasza, 2007- Szövetség ben határátkelési pontokhoz jelzésfestés 843080 1167200 324120 ÉMÁSZ Nyrt. Közhasznú tevékenység támogatása 200000 500000 300000 A jövőért Alapítvány Közhasznú tevékenység támogatása (ÉMÁSZ Nyrt ) 150000 0-150000 Bernáth Marietta Ómassai kulcsosház fűtéskorszerűsítés 32800 0-32800 SZJA 1 % Közhasznú tevékenység 1409 48754 47345 Összesen : 9947991 3069554-6878437 4
5./ A vezetői állású tisztségviselők juttatásban nem részesültek 6./ A Szövetség taglétszáma 2007.végén 27 tagszervezet volt. Szövetségünk célja : természetjáró tevékenység, egészségmegőrző, személyiségformáló, közösségépítő tevékenység és az ifjúság fizikai, erkölcsi nevelése. A természeti értékek megóvása és ápolása. Szövetségünket 8 fős elnökség irányítja, feladatait a gyalog-, vizi-, kerékpáros-, magashegyi-, és autós szakágak, valamint technikai-, verseny-,oktatási-, minősítési-, ifjúsági,- fegyelmi-, marketing és természevédemi bizottságok és albizottságok működetésével látja el. Fontosabb rendezvényeink 2007.évben időrendben : Évnyitó túra, Népek Tavasza Teljesítménytúra, Tvaszi Nagytakarítás a Bükkben, Nemzeközi Nagy-Milic Túra, Turista Majális, Encián Kupa Tájékozódási verseny, Tavaszi vizi tábor II. Regionális Gyalogos Természetjáró Találkozó, Mikulátúra voltak. A kapott támogatásokat a pályázati céloknak megfelelően használtuk fel és számoltuk el A kitűzött célok megvalósítása érdekében végzett tevékenységünk az egész társadalom javára szolgált. Miskolc 2008.április 22. ESEMÉNYEK TÚRABESZÁMOLÓK Balkányi Ferenc elnök NAGYMILICI NEMZETKÖZI TÚRA 2008.04.19 én rendezte a B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség a III. Nemzetközi Nagy-Milic Természetjáró Baráti Találkozót A A túra lényege, hogy mi a magyar oldalról (három különböző erősségű útvonalon), a szlovákok a szlovák oldalról jönnek föl a Nagy-Milic csúcsára, ahol déli 12 órakor találkoztak. Köszönet! Köszönjük a B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség 2008. április 19.-én megrendezett III. Nagy-Milic Természetjáró Baráti Találkozó megrendezésében és lebonyolításában közreműködők tevékenységét. Reméljük, hogy rendezvényünkkel minden természetet kedvelő sporttársunknak kellemes időtöltést, tartalmas kikapcsolódást tudtunk biztosítani. Külön köszönetet mondunk Hollóháza polgármesterének Koleszár Sándornak és segítőinek, akik a rendezvényen való közreműködésükkel és vendéglátásukkal színvonalasabbá tették a találkozót! Köszönetet mondunk a túravezetőknek: Szűcs Józsefnek (DTSK) aki a hosszú túrát vezette, és Tar Gábornak (Görömbölyi TK) aki a B. túrát vezette, és Béres Lajosnak (DTSK) aki a C. túrát vezette! Balogh Sándor főtitkár Miskolc, 2008. április 21. 5
BeszámolóK a kerékpáros szakág programjáról 2008 Május 2.-án indultunk az Uhornai-hágóra. Sikerült szép napos időben végigkerekezni a kijelölt távot. Az útvonal röviden: Szögliget - Vidomáj határátkelő - Szádudvarnok - Krasznahorka -Uhornai-hágó - Szmolnik - Gölnic - Jekelfalva - Kassa Béla - Kassa - Kis Ida - Perényhim - Hidasnémeti. A túra megfelelő távolságú volt, a szintek egy kevés bobozással teljesíthetők. Jekelfalván remek szálás és vacsora várta a megfáradt csapatot. A második napon egy kellemes emelkedővel kezdtünk de ezt hamar letudtuk. Legurultunk a Csermely-völgybe, ahol megnézhettük a kisvasutat. hamarosan beértünk Kassára és a belvárosban tettünk egy rövidke kirándulást. A város most is szép mint mindig. Kifelé Nagyida felé vettük az irányt és Perényhím érintésével egy földúton jutottunk Hidasnémetibe. Itt vonatra szállt a csapat. Két szép napot töltöttünk el, jól éreztük magunkat. (Béres Sándor Bánréve) Bicajtúra ( Bánréve ) 2008. Május 10. Ismét sikerült egy jó kis túrát megejtenünk. Amint a mellékelt képek jelzik ismét bicajoztunk egy jót. Reggel Tornanádaskáról indult a csapat, és a határ felé vettük az irányt. Jó tempóban haladtunk Tornáig ahol mellékutakra tértünk át. Így közelítettük meg Szepsit. A város főtere érdemel csak említést ami szép és rendezett. Rövid frissítő után Jászó felé haladtunk ahol megnéztük az egykori premotrei prépostság épületegyüttesét. A kertjében található egy hatalmas mamutfenyő, ami kb. 200 éves lehet. Folytatva az utunkat egy remek dobságon keresztülvergődve értük el előbb Kis Idát majd Bukovec felé kanyarodva Kassát. Itt sokkal több szintemelkedés volt mint ahogy én azt elképzeltem. Kassán a belvárost csodáltuk meg. Hazafelé szintén mellékutakon Kéked érintésével, Hidasnémetiben zárult a túra. Kellemes, kissé húzós nap volt. 6
KÉPEK A HELYIPAR MECSEKI TÚRÁJÁRÓL vidáman szomoreszk medvehagyma medvehagyma KÉPEK AZ MVSC HÚSVÉTI TÚRÁJÁRÓL erdei hangverseny barlangászás 7
TELJESÍTMÉNYTÚRÁK MOTTÓ :HETEKRE TERVEZETT MENETET SEPERCBEN TESZNEK MEG!!!!!!!!! INDULJ EL AVITÉZLŐN, S EL- NYŰTT TESTBŐL VITÉZ LŐN... z idei évben ez a mottó lebegett a vakmerő és bátor Lovagjelöltek szeme előtt, illetve, ahogy a későbbiekben kiderült, a szervezők feje felett is. Biztató volt a reggeli kelés. Szinte a felhők is érezték, hogy a mai csatát ők nem nyerhetik meg, így még hajnali órákban kereket oldottak. eggel 5 óra: megindult a nyüzsgés az iskola aulájában, Pontőrök batyustól útra készen, illetve a rajtoltatáshoz összeállt a csapat is. Lelkiekben felkészülve vártuk a hadsereg megérkezését. Voltak is jó páran. É s 6 órakor útra keltek az első bátor jelöltek. Csoportosam indultak kisdiákok, hallgatók, de voltak idén is kutyusokkal társulók vagy kabalákkal startolók. Az idei év meglepetése a szép 880-as létszámon kívül az alig 1 éves Vitéz-manó volt. Bár ő a papa hátán utazott, de így is kíváncsian pislogott a fárasztó nagy út után. D él környékén megérkeztek az első befutók. Aztán az idő múlásával egyre többen lettek. A beavatási szertartáson túlesett Vitézeket finom zsíros kenyér, üdítő, kitűző és oklevél fogadta még rajtunk kívül. Túra után jólesett lepihenni egy kicsit, de akinek volt kedve, az kipróbálhatta az idei év újdonságát is. Megragadhatta az alkalmat, hogy ismerős vagy ismeretlen kezébe fényképezőgépet nyomva, ő maga vászon mögé bújva pózoljon, mint középkori trubadúr lovag vagy piros ruhás dáma. E A R mlítésre méltó a szervezők teljesítménye is. A technika ördögei (alias regisztrátorok Gyula vezetésével) szintén dacoltak az elemekkel, kábelekkel a végtelenül rideg és kegyetlen szoftverekkel, de Vitézhez méltóan vették az adminisztrációs dzsungel akadályait. D e ezt is túléltük, mint mindent ezen a napon. Mindenki befutott épségben senki nem halt éhen, és a tavalyi évvel ellentétben, idén nem kellett senkit a sötét erdőből összeszedni. Összegezve az eddigieket! Köszönjük, jól vagyunk és mások is túlélték a mai napot, nem csak mi! A sápadt arcú indiánoknak üzenjük, hogy az esőtáncukkal jövőre is elmehetnek a búsba. És reméljük, hogy mindenki jól érezte magát, és jövőre elhozzák az egész családot. 8
BÜKKI FORRÁSOK 50 (Ahogy moiwa látta) Ezen a hétvégén elcsendesedésre, igazi természetközeli élményekre vágytam, ezért választottam a Bükköt. A hajnali Rákóczit beszéltük meg C. Bélával (nagy szerencse ez a Rákóczi korábbi indítása és IC-khez mérhető sebessége, mert így tömegközlekedve is elérhető a miskolci túrák többsége). Pesten még csak csepitel az eső, később már intenzívebben szemerkél. Miskolcon leszállva versenyt futunk napijegyet venni, szerencsénkre pont indul egy busz Diósgyőr felé, mire megvan a jegyünk. A buszból követhetjük, ahogy a szemerkélésből intenzív áztató eső kerekedik. Kedvünket nem szegi... A lillafüredi buszra már zuhogó esőben szállunk fel. A Majális-park után már a hamisítatlan bükki hangulatot látni a buszablakból, csak az eső ne esne... Ahogy a rajthoz közeledünk gyalog, fel is szerelkezünk esővédő holmikkal. A rajtidő vége felé indulunk el, részemről 25-ös rajtszámmal. Esőben is gyönyörű látvány a Hámori-tó, majd a túra vége felé ismét megpillanthatjuk. Összesen 12 forrást kellett érintenünk, ezen kívül további 6 ellenőrzőpontot iktattak be. Tudtuk, hogy a szintemelkedés 2100 méter körüli lesz, és hogy a sárban mind a távot, mind a szintet többnek fogjuk érezni. Az első forrásig (Flóra-forrás) 2 jelzésváltás is volt, ráadásul mindenféle kanyarokkal tarkítva. Az eső miatt azt találtuk ki, hogy mindig a következő pontig megpróbáljuk memorizálni a leírást és a jelzéseket, hogy feleslegesen ne kelljen elővenni se az igazolófüzetet, se a térképet. A Szeleta-tetőre való felkapaszkodás rögtön elég combos, helyenként csúszós. Kellő alázattal és óvatossággal közlekedünk. A tetőről elénk táruló kilátás pompás, még így esőben is: alattunk Hámor és a Palotaszálló. A Forrás-völgyben nyugatra fordulunk és lassanként elhaladunk rövidtávos csapatok mellett. Egy szép réten keresztül vezetett a zsákutcás P kör jelzés a Flóra-forráshoz, amihez mászni kellett egy keveset és elkerülni a piruettezést. Igazolófüzetet nejlonból elő, zsírkrétával a rendezők által kirakott kódot felírni, majd visszacsomagolni és tovább előre! Ismételt útvonalmemorizálás következik. Ezen a szakaszon csapódik hozzánk S. Gábor (egykori tájfutó), akivel innentől végig együtt teljesítjük a túrát. Az eső kegyetlenül rázendít, egy vízhatlan anyaggal fedett (!!) esőbeállóban néhány már ott pihenő túrázó mellé beállunk, hátha lecsendesedik az eső, de nem... Pár perc "ráhangolódás" után indulunk is tovább. A Z sáv elhalad egy újabb forrás mellett, majd jön egy igen kellemetlen meredek, ami száraz időben is gondot tudna okozni. Elő kell venni a trükközéseket, ugyanis nemcsak a mások által kijárt út roppant csúszós, hanem az útról letérve az avar alatt is lehetett csúszós sár. Béla egy 10 pontos lábkicsúszós figurát mutat be. A Z kör jelzés már egyenesen Andó-kúthoz vezet. Itt emberes pont vár minket az esőházban, ahol az aláíráson kívül csokit is kapunk. Innét visszakapaszkodunk a nyeregbe, ahonnan lejöttünk a forráshoz. A S sávon egyenletesen kapaszkodunk felfelé, időnként keresztezve a Szentlélekre vezető műutat. Ezen a szakaszon a sár jóval mérsékeltebb, lehet haladni. Magos-kőnél újabb kód felírása következik, na és persze egy néhány perces megállás, hogy kiélvezzük a nagyon szép panorámát, az esőtől feléledt természetet, és a felszálló pára látványát. Innentől egy jó darabig ismerős a terep, félig bealudva is odatalálunk Örvény-kőre. Az ismerős rövid de velős emelkedő a P háromszögön, aztán a balkanyar után rövidesen a Jókai emlékműhöz érünk (kód + zsírkréta). Errefelé futunk össze Tibettel és VadMalaccal, akikkel azon örömünkben osztozunk, hogy micsoda csend és gyönyörűség honol itt a Bükkben, amiért is megéri ide eljönni, akármelyik évszakban is. Normális esetben kocogható lejtő következne Mária-forrásig, de most a lejtők talán veszélyesebbek, mint az emelkedők. Csak lassan, méltósággal haladunk. A forrásnál, ami igen bőségesen ontja magából a vizet, természetesen újabb kódot írunk fel. A Barcika túra emlékeit felelevenítve közeledünk Csondró-völgyhöz. Az akkor befagyott patakvölgyből most intenzíven dübörög a víz. Kicsit izgalmasan alakul a patakon való átkelések sorozata, de bepottyanás nélkül megússzuk. Ismételten megcsodáljuk a völgy egyedi sziklaformációit, aztán hamarabb mint hinnénk, megérkezünk Ámor-forráshoz. Itt találkozunk V. Zolival, aki korábban azt ígérte, hogy egy egész csapattal jön a túrára, de végül ebben az időben csak ő vállalkozott egyedül. A Csondró-völgy aljában a bükkösök továbbra is monumentálisak, az esőtől fekete a kérgük és méregzöldek a leveleik. Hihetetlen látvány! Az eső pedig lassan alábbhagy, átmegy csepegésbe. Mályinkára megérkezvén kecskék legelésznek a réten, Béla pedig egy újabb hátast dob. A kocsmában ellenőrzőpont, erőgyűjtés gyanánt cukorkát kapunk. Rövid pihenő után irány Dédesvár! Egyenletes tempóban haladunk, tudjuk, hogy a Vár-forrásig még többször is lefele kell mennünk, hogy aztán legyen honnan felfelé kapaszkodnunk. Béla észreveszi, hogy van Dédesvárra egy K rom jelzés is, igaz, hogy ha azt választanánk, kimaradna a Vár-forrás, ráadásul roppant meredek is. 9
Vár-forrásnál a szokásos kicsomagolás - kód felzsírkrétázás - becsomagolás szertartást tartjuk meg, majd gyökkettővel felcammogunk a Kisvár melletti nyeregbe. Kisvár sziklái gyönyörű fehérek eső után! Innét megint megtévesztő a dolog, ugyanis a nyeregből még jócskán szintet kell vesztenünk, hogy a K rom leforduljon a Dédesvárhoz. Az egyszerre köves és rézsútos úton nagyon óvatosak próbálunk lenni. A sziklamászást sem nélkülöző útvonalon érjük el a várromot. Innét ugyanott vissza, menetközben egy pompás kilátópont marasztal néhány pillanatra. A szint felén már bőven túl vagyunk, a távnak viszont még nem, ennek ellenére komótosan haladunk felfelé a K rom jelzésen. A régi térképeken szereplő jelzés folytatása még szerepel ugyan, mostanára azonban ezt megszüntették és Nyír-kőre már szalagozott út vezet. Az út vége meglehetősen meredeken haladt felfelé. Ez a szakasz Dédesvártól a térkép szerint (és érzésünk szerint is) jóval több volt, mint a megadott 1,8 km. Az erdészháznál lelkes pontőrök fogadnak, lefotóznak bennünket (másutt is tették ugyanezt), valamint sütivel kínálnak. Rövid pihenő után kimegyünk a csúcsra, ahonnan a Tátrát most nem, de az Érchegység vonulatait ki lehet venni. Ezután jött egy újabb rövid meredek mászás a Farkasnyaki elágazásig, ahol is átbuktunk a gerincen és folytattuk a forrásvadászatot: jelentős szintvesztéssel érkeztünk meg a Meteor-forráshoz, ami az eső miatt igen komolyan ontotta magából a vizet. Kódfelírást követően a jelzéskombináció betanulása következett. Majdnem lementünk Ómassáig, azonban előtte balra fordultunk a K+ jelzésre. Béla megemlékezett az onnét induló nagyon meredek Szuszogó nevű útról, amin most már nem vezet turistajelzés. Egy kiadósabb szolgáltatás hiánya kezdte éreztetni hatását és érezhetően belassultunk. Tetézte a dolgot, hogy menet közben előbukkant a Nap is. Az igen mélyen kimosott vízmosásban haladtunk felfelé és rövidesen elértünk a Jubileumi-forrást. Szokásos koreográfia, de most már pár percre le is kellett ülnünk. Szerencsére az út innen egyáltalán nem volt meredek, kellemes murvás szekérúton jutottunk el a szentléleki romokhoz, majd onnan enyhe lejtéssel a Köpüs-forráshoz, ahol a pontőraláírása mellé némi szőlőcukor is járt. Béla és Gábor is úgy gondolta, hogy itt az idő a saját elemózsiát is elővenni, mert nem érdemes megvárni az eléhezés pillanatát. A S négyzeten haladva érkeztünk meg Garadnára. Menet közben már elkezdett szemerkélni az eső, mertük remélni, hogy nem lesz már olyan intenzív esőben részünk, mint délelőtt. A kisvasút végállomása mellett egy esőbeállóban rendezkedett be a rendezőség, amely nagyon jó hangulatról is gondoskodott. Szörppel, zsíros- és lekváros kenyérrel kínáltak, amit örömmel elfogadtunk :-) Az eső viszont kegyetlenül rákezdett. Távolból dörgés is hallatszott. Még lenyomtunk néhány kenyeret, az eső viszont nem csillapodott. Tovább indultunk. A műúton a bánkúti elágazás után fordultunk balra, a Helyiipari-forrás felé. Az erdő igen sötétbe burkolózott a viharfelhők miatt, mi azonban kitartóan haladtunk. Pár perc múlva máris a forráshoz értünk (szokásos koreográfia). Mivel esett tovább és körülöttünk cikáztak a villámok, pihenő nélkül vettük az irányt Csókás felé. Gyakorlatilag minden irányból villámlott, de egy kivételtől eltekintve kellően messze volt tőlünk, hogy nagyon félnünk kellett volna. A műutat már a távolból felfedeztük, és ki is jutottunk rá, de szalagot azt nem találtunk. Gábor emlékeire hagyatkozva jobbra fordultunk és egy éles jobbkanyarig mentünk rajta. Onnét már nem volt messze a csókási pont, ahol a jó szó mellé újabb csoki és persze aláírás is járt. Az eső szerencsére alábbhagyott. Komoly szint innét már nem volt vissza, ráadásul egy gyakran járt rész következett. Régi emlékek felelevenítése közben haladtunk el a töbrök, valamint a Dante pokla mellett. A Z jelzésen jobbra térve átbuktunk a gerincen, hogy aztán meredeken csússzunk lefelé a Lencsés-forrás felé. Részemről a csoszogás játszott, Béla viszont néha bevállalt egy "besietést", aminek nem mindig lett jó vége. A piruetteket néha képtelenek voltunk lepontozni :-) A forrásnál egy lubickoló szalamandra látványa is része volt a túra szolgáltatásainak. Innét már egy egyetlen forrás volt vissza, de odáig még le kellett jutni a műúthoz. A Z sáv helyenként kellőképpen veszélyes útvonalvezetéssel visz le a Hámori-tóhoz. Kicsit rézsútos, igaz, hogy nagyjából tapad. Jeges időben be nem vállalnám, az biztos. A Hámori-tó gátján majdnem átbukik a víz, azért lazán átsétálunk rajta. A tóparton pecások élvezik az utolsó világos órákat. A tó körüli sétaúton haladunk egy pár percet, de csak azért, hogy majd alkalmasint a szalagozáson felkúszszunk az Eszperantó-forráshoz. A "felkúszás" a legjobb szó: az előttünk járt sporttársak kellőképpen előkészítették a terepet. Alternatív útvonal nincs, helyenként bizony négykézláb, mindenféle tereptárgyakba kapaszkodva tudunk csak felkapaszkodni. Megvan az utolsó kód, elvben innentől örömtúra kellene hogy legyen a számunkra. Nade még ugyanazon a csúszós úton le is kell jussunk. Lépésről lépésre lecsoszogunk, szerencsére egyikünk sem zakózik, pedig itt nagyon könnyen lehetett volna. A kisvasút síneit elérve felvetődik az ötlet, hogy az utolsó 1 km-t a síneken tegyük meg, így fentről élvezhettük a viadukt élményét, illetve a "célegyenesben" még egy igazi kaland következett: a lillafüredi állomás előtti alagút. Ilyen kései órán már semmilyen vonat sem volt várható, ezért bevállaltuk. Kerek 11 órás idővel érkeztünk be a célba. A Bükkben nem csalódtam. Esőben talán még szebb a táj, még élénkebb a vegetáció. És mészkőhegységhez hűen olyan nagyon marasztaló sár nem is képződött. A felszíni néhány centis sár azért piruettezésre alkalmat adott, de nem vált a túra "mumusává". Sikerült új útvonalakat, forrásokat megismerni, kikapcsolódni a csendben, nyugalomban. Köszönet a rendezőségnek a túráért! 10
SOKAN ISMERJÜK A MONDÁST KÉTFÉLE EMBER VAN : A NORMÁLIS ÉS A TURISTA. A TURISTÁK KÖZÖTT IS VAN AZONBAN EGY CSOPORT AMELY MÉG A TURISTÁNÁL IS TÚRISTÁBB!!!!!!! Ő A TÚRAVERSENYZŐ A BORSODI CSAPATOK IDEI EREDMÉNYEI KATEGÓRIA HELYEZÉS MEGNEVÉZÉS ALMÁDI KUPA 2008.03.22. N 6. Tóth Éva N 7. Bartók Adrienn F 10. Kaszás József F 18. Szalai Zita F 19. Farkas János BAKANCSOS ATOK KUPA 2008. 03.29. A36 3. AES Tisza TSC (Farkas János,Kaszás József) A36 5. TISZAFA (Tóth Éva, Fehér János) A60 2. MVSC ( Csarnai Béláné,Lugosi Judit, Váradi zsófia, Bartók Julianna) A60 3. MVSC Őszikék ( Pásztro Istvánné, Fucker Anita)i B 4. TSC( Kemény Mihály, Bálint Tibor,Dobos Tamás) KC 15. Szabó család ( Zoltán, András, Bence, Borka) REZÉT KUPA 2008.03.29 A 8. Kispatak (Valer Zoltaán,Vinkler Zsolt,Leskó Dánile) A 10. SESE (Szalai András,Kazsomérszki Zsolt) NAPERNYŐ KUPA 2008. 04.12. CSAPAt A 4. Kispatak (Valler Zoltán, Vinkler Erzsébet, Leskó Dánile) A36 3. Kotolits család A36 4. Sörösmókus A36 5. AES Tisza TSC ( Farkas János,Bartók Adrienn, kaszás József) A36 7. Tiszafa (Szalai Zita, Tóth Éva) A50 5. Ugrilfüles MVSC ( Varmuzsa Rezső,Lányi László,Solczer Ágnes, Varmuzsáné Durbák Zita) A60 1. HETEX ( Andók Lajosné, Simon András ) A60 Egri Leánykák MVSC (Csarnai Béláné,Váradi Zsófia,Lugosi Judit) A60 4. Szőke Tisza ( Borbély József, Hizsnyik Katalin) A60 5. MVSC (Edelény Csaba, Bucsi-Szabó László, Bartók Julianna ) NAPERNYŐ KUPA 2008.04.12. EGYÉNI N 3. Csarnai Béláné N 4. Váradi Zsófia F 5. Zárdai István F 12. Fehér János F 19. Szalai Zita F 20. Bartók Julianna F 21. Kaszás József Ész aki 11
Tájakon Versenykiírás XXVII. ENCIÁN KUPA Gyalogos Természetjáró Tájékozódási Túraverseny az Országos Természetjáró Tájékozódási Csapatbajnokság VII. fordulója Bükk-hegység, varbó 2008. május 17. A verseny célja: A verseny lehetőséget biztosít arra, hogy a természetjárók és a természetjárással ismerkedő fiatalok részesei legyenek egy nagy hagyományokkal bíró versenynek, ahol a tájékozódási és túravezetési ismereteikről számot adhatnak, illetve gyakorolhatják a túraversenyzést. Baráti találkozó és tapasztalatcsere a versenyzést űző túravezetők részére. A résztvevők versenyzés közben megismerik a Bükk-hegység szépségeit, fejlesztik túravezetési valamint tájékozódási képességeiket. Találkozó, rajt: Varbó, Horgász Büfé és Kemping Az első rajt 8,00 órakor, az utolsó 10,00 órakor lesz. Rendező: A B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség Versenybíróság: Elnöke: Szalai Zita Pályakitűző: Garadnay Sándor Ellenőrző bíró: Váradi Zsófia Szövetségi ellenőr:farkas János Tiszaújváros, Árpád u. 4.tel.: 70/228-2743; janosf@freemail.hu A verseny formái és kategóriái: Bontott távú, kötött menetsebességes, felső-, és középfokú egyfordulós, nappali természetjáró tájékozódási túraverseny. A, A/36 és A/50, A/60 kategóriák: Felsőfokú: tájfutó térképen, tájékozódási feladatokkal nehezített versenypályák, 2-4 fős csapatok részére, a megfelelő életkori kategóriákkal. (Táv: 8, illetve 7 km, szint: 600, illetve 500 m. Az A és A36 illetve A50 és A60 kategóriák azonos pályán, de különböző menetsebességgel haladnak.) B kategória: Középfokú: tájfutó térképen, kevés tájékozódási feladattal nehezített versenypálya, 2-4 fős csapatok részére. (Táv: 7 km, szint: 500 m) B1 (ifi) kategória Ifjúsági kategória a középiskolás bajnokságba nevezettek részére, 19 éves korig (Táv: ~7 km, szint: 500 m) Előzetes jelentkezés esetén lehetőség van túravezetéses túrán részt venni a horgásztó környékén. Díjazás: Kategóriánként az I - III. helyezést elért csapatok érem, az I VI. helyezést elért csapatok oklevél díjazásban részesülnek. Minden bajnoki kategória első helyezett csapata elnyeri a kategóriájának megfelelő vándor kupát! Ezen túlmenően a B.-A.-Z. megyei csapatok külön is értékelésre kerülnek. Megyei ifjúsági bajnok: a B1 kategóriában induló B.-A.-Z. megyei csapatok közül a legjobb Megyei felnőtt bajnok: az A, A/36, A/50, A/60 pályán induló B.-A.-Z. megyei csapatok közül a legkevesebb hibapontot elérő Megyei női bajnok: az A, A/36, A/50, A/60 pályán induló B.-A.-Z. megyei, tisztán női csapattagokból álló csapatok közül a legkevesebb hibapotot elérő Az eredményhirdetés tervezett időpontja 16,30 óra Érdeklődés e-mail-ben: szalai.zita@vipmail.hu vagy telefonon sms-ben: 70/289-1661 A részletes kiírás a megyei szövetség honlapján található MINDENKIT SZERETETTEL VÁR A RENDEZŐSÉG! 12
BEPILLANTÁS A SZAKOSZTÁLYOK ÉLETÉBE BEMUTATKOZIK: A MISKOLCI HELYIPARI TERMÉSZEBARÁT EGYESÜLET "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország" (Radnóti Miklós) Vajon ismered-e már ezt a kis országot? Meglehet nem tudjuk mindnyájan végigjárni a kék túra útját Irottkõtõl Hollóházáig, de szûkebb hazánk, Miskolc és környéke, a Bükk, a Mátra, a Cserehát, a Zempléni-hegység, a környezõ folyók és tavak világa is sok szépséget kínál. Ha velünk jössz túráinkra a Bükkbe, nem csak jó társaságot, barátokat találhatsz, de "ha néha a lábadhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is" lesz akitõl megtanulhatod. Amíg járod a hegyeket, erdõket és mezõket, mindenütt belélegezheted az életet örökkön megújító termõföld illatát, töltekezhetsz a fák, virágok, fények energiáival. Olyan örömök, olyan energiák ezek, amelyek városi betonvilágunkban nem teremnek, pedig de nagy szükségünk van rájuk! Távolabb is velünk jöhetsz. A várromokban, kolostorokban, kastélyokban és templomokban velünk él a múlt, hazánk történelme. Hozzánk is szól a boldvai Halotti Beszéd, a vizsolyi Biblia, a regéci várban él Rákóczi Ferenc szelleme, s megnézheted hol született Kossuth Lajos. S ha nem a történelemre vagy kíváncsi, velünk jöhetsz a barlangok mélyére Aggteleken, vagy megmászhatjuk együtt a Nagy- Kopaszt, világörökségünk "csúcsát", s közben megkóstolhatjuk Tokaj szõlõvesszeinek nektárját.kívánjuk, hogy ilyesfajta kincsek szolgálják tested - lelked egészségét! Tarts velünk útjainkon! YESÜLET MEGALAKULÁSÁRÓL Az egyesület 1960-ban alakult, mint a Miskolci Helyiipari Sportkör Természetjáró Szakosztálya. A sportkör 1971-ben VIMELUX-ra változtatta a nevét és természetjáró szakosztályt nem kívánt létesíteni. Lehetõség nyílt önálló egyesület alapítására, amelynek neve - tekintettel az igen eredményes 10 éves szakosztályi múltra és a tagság igényére - Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület lett. Az 1971 december 31.-i alakuló közgyûlésen született határozat a szakosztály megszûnésérõl és az egyesület megalakulásáról. A közgyûlésen jelen voltak a patronáló vállalatok (Miskolci Ingatlankezelõ Vállalat, Miskolci Mûanyagfeldolgozó Vállalat, Miskolci Vegyipari Vállalat, Miskolci Vasipari Vállalat) képviselõi is. NKRÓL RÖVIDENA Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület a jogelõdje megalakulásának figyelembe vételével 47. éves szervezet. 2006. végén 197 tagot számláltunk, és azon szervezetek közé tartozunk, amelyik nem veszti a taglétszámát, hanem folyamatosan növeli, és az átlagéletkor az utóbbi években folyamatosan csökkent. Korábban jellemzõen a nyugdíjas korosztály alkotta tagságunk nagy részét, mellettük egyre több középkorú, sõt fiatal is bekapcsolódik rendezvényeinkbe. Fõ tevékenységünk alapján egyesületünk sportegyesületnek minõsül. Célunk a természetjárás mûvelése és népszerûsítése, természeti környezetünk védelme. Rendezvényeink többségét a gyalogtúrák Fő tevékenységünk alapján egyesületünk sportegyesületnek minősül. Célunk természeti környeztünk védelme rendezvényeink többségét a gyalgotúrák teszikik ki, a rövid könnyû túráktól egészen a komoly teljesítménytúrákig minden megtalálható, mindenki válogathat kedvére. 13
Részt veszünk országos túramozgalmakban és saját túramozgalmakat is mûködtetünk. Évente néhány alkalommal buszos kirándulást szervezünk az országunk megismerésére, de minden évben szerepel külföldi út is a programunkban. A gyalogos túrák mellett az utóbbi egy-két évben megjelentek a kerékpáros túrák (erre külön szakágat hoztunk létre és csatlakoztunk a Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetségéhez). Megyei rendezvényekhez csatlakozva vízi és magashegyi túrákat is betettünk a programunkba. A honlapon megtalálható az elmúlt év túráiról készült statisztika és az ezévi túraterv is. Tagságunkban sok képzett túravezetõ található. Tagjaink közül sokan teljesítették az Országos Kék Túra útvonalát (néhányan többször is). Egyesületünk saját kiírású túramozgalmakat is szervez. Túráink során törekszünk a látnivalók, természeti és épített emlékek megismerésére és megismertetésére, a fák, virágok, növények, gombák, kövezetek ismerõi szívesen átadják tudásukat a túratársaknak. A túrák mellett havonta rendszeresen klubgyûlésen találkozunk és megosztjuk az élményeinket, illetve ráhangolódunk a következõ túrákra. Évente egyszer zenés esten találkozik a tagság, melyek hagyományosan kitûnõ hangulatban zajlanak. DTSK KRÓNIKA 2007. Bükk lábánál, Avas alatt, Él vidáman egy csipet-csapat. Télen-nyáron, napsütésben,-hóesésben, Hátizsákkal, jó bakancsban, együtt vannak jóban, rosszban. Az egyesület jó szervezet, Mert a tagság a választáskor jól tervezett. Működik, mint órában a fogaskerék, Mert a jótettekből sosem elég. A vezetőink történelmünk nagyjai, Mind megannyi kipróbált hadvezér, Országunk megbecsült nagyasszonya, Nevüket övezi számos monda. Vezérünk Nagy Lajos, Bár termete nem magos, De elismerésre méltó tetteivel, Felveszi a kesztyűt nagynevű ősével. Szervez, intéz, lót-fut, robotol, Mindent tud e sportról, E mostoha világban is pénzt szerez, Minden lehetőséget megérez. S hogy lendülete tovább tartson, S hogy elégedettség legyen minden arcon, Tiszta szívvel kívánjuk, mint eddig, Elődjéhez hasonlóan kormányozzon negyven évig. Itt mondunk köszönetet Első Lászlónak, Ezer éve született nagy királyunk Méltó utódjának választott Egyesületi titkárnak. Érces hangján szólt a néphez, Hozzájárult minden széphez. Jóságáról, tetteiről, A tagság előtt megdicsőült. Utódjául megválasztott II. Lajosnak Hálásnak kell lenni a sorsnak, Hogy örökül kapott Egy jó csapatot. Az év során sokszor bizonyított, Szíve mindenki előtt nyitott. Bár volt, hogy hangszere fals hangot adott, Korrigálásra sok energiát fordított. 14
Szervezett számos meglepetést, Mit hálásan köszönt a publikum, Volt jó ebéd s miegymás, S hozzá jó unikum. S van Szent Erzsébetünk, Kire mindnyájan felnézünk, Az egyesület pénzügyminisztere, Gazdasági életünk megbízható őre. Ő családunk második anyja, Kit mindenki a szívébe fogadta. Egy személyben kamarás, tőszakács és pincér, Erejébe, idejébe minden belefér. A királynak jó a vezérkara, Mert benne van Lukács Marika. Névadó őse Diósgyőr várának egykori ura, Utódjának maradt a szervezés s a túra. A szakma kitűnő mesternője, A túrák mindenható szervezője. Az év ötvenkét hetébe, Csak ő tudja, hány túra fér be. Túrát szervez, túrát vezet, Szavainak érvényt szerez. Tiszteljük és szeretjük Őt, Mint az egykori várúrnőt. Tisztelet és köszönet Minden túravezetőnek. Zsófi, Kati, Julika és Veronika A hölgyek legjobbika. A férfiak sorát vezeti Béla, Gábor és a két Józsi, Ők a távolságok és a nagy túrák Koronázatlan királyai. A túravezetők hőse Kisszely Katika, Kinek gyógyszerei árán gazdagszik a Szarvas Patika. Ki lábainak fájdalmát felejtve, Csapatát a völgyekből a hegycsúcsokra vezette. Civilben nagymamák és nagypapák. Nélkülük nincs élet és sivár Garadna, S nem akad túratárs, ki otthon maradna. A csapat fontos emberei a közkatonák, Apropó, Garadna! Igazságtalan lenne, ha Ildikó kimaradna. Ő volt otthonunk gazdasszonya, Ki tette a dolgát mindig mosolyogva. Az aszályos időkben mindig volt víz, A sütő-főző helyeken lobogott a tűz, Mindig volt illatos fekete S mindezt értünk tette S nem feledkezhetünk meg a lukulluszi lakomákról, Terikéről, Ilikéről s Veronkáról. Az újévi korhelylevesüket megkóstolva, A TV-s Laci bácsi a sajátján keservesen somolyogna. Túráztunk nemcsak a környező hegyekben, Hanem a közeli s mégis messzi idegenben. Miénk volt négy napig a felvidék, Most tudtuk meg igazán, milyen volt réges-rég. Voltunk sok szép városban és várban, És nemcsak a fiúk, hanem a lányok is a bányában. Emlékezetes marad számunkra a Nagybalog, Ahol a restiben minden rántott hús elfogyott. Voltunk nemcsak a felvidéken, Hanem hazánkban a délvidéken. Gyönyörködtünk az őszi Balatonban, Éva, Katika megmártóztak a jéghideg habokban. Csodás sétát tettünk a Kis-Balatonnál, Voltunk Fekete István kunyhójánál. Teszteltük Zalakaros strandját, Láttuk Nagykanizsa és Kaposvár fejlődő világát. A végére maradt a hab a tortára, Úgy emlékszünk mindhalálig a vattai vendéglátásra. Kérünk még repetát a túrára, S az idén újra örömmel mennénk Máriára. Becsüljük és szeressük a természetet! Járjuk hétről-hétre a hegyeket! Köszönet mindenkinek az év minden napjáért, Tegyünk meg továbbra is mindent egymásért. E szavakkal zárja sorait a Krónikás, Mert tollából kifogyott az írás. Mindig volt illatos fekete, S mindezt értünk tette. 15
BARANGOLÁSOK ANNO KALANDOZÓ MAGYAROK PÁRIZSBAN 2007.04.28-05.04.2. RÉSZ 3. nap, április 30. hétfő Nyolc órakor indultunk a szállásunkról, ami igen közel épült a főváros központjához, így gyorsan megérkeztünk a La Défense negyedbe. A 130 hektárnyi területet a városrendezési tervek az üzleti élet céljaira szánták. 1955-ben fogtak munkához. Az épületek egy hatalmas téren állnak. Ezt a teret csak gyalogosok használhatják. A kiszolgáló útrendszer ez alatt húzódik. La Grande Arche a Nagy Diadal Ív 1989-ben avatták fel, mely két 105 méteres toronyszerű épületből és az azokat áthidaló vízszintes épületszárnyból áll. A carrarai márvánnyal és üveggel borított ív belsejében kifeszítettek egy sátor formájú leplet, az úgynevezett felhőt. Négy lift repíti fel a látogatókat a lenyűgöző kilátáshoz. Tíz órakor terveztük az indulást, a nézelődés, fotózás és vásárlás után, de folytatódott az előre nem látható kalandok sorozata. Az egyik boltban 30 eurot nem adott vissza a pénztáros, egyik útitársunknak. Pénztárzárás, pénzszámlálás következett. A keresett pénz a kaszában volt, a becsapott visszakapta, de ez negyven perc, késést jelentett. La Grande Arche A La Défense negyed 16 Ezután végre eljutottunk Párizs jelképéhez az Eiffel toronyhoz. Irdatlan tömeg, tanácstalanság. Mit tegyünk, várjuk ki a sorunkat, induljunk fel gyalog, menjünk várost nézni? Persze mindenki mást szeretett volna tenni. Idegenvezetőnk, megvette a jegyeket, de csak a második emeletig, majd kiosztotta. Ekkor 11 óra 31 percet mutatott az óra. Megkezdődött a csoportok között az előbbre jutásért folyó harc. Ez bő két óráig tartott, de a sorunk alig fogyott. Időnként a rendezők sorba tereltek, mint a birkákat, de amint elmentek, kezdődött minden elölről. Néhányan feladták és elindultak felfelé gyalog. Utólag kiderült ők döntöttek helyesen, mert végig feljutottak, míg mi a többség, a napon aszalódtunk. A nagyon régen várt ihletett perceket a földhözragadtság órái váltották fel. Három órás tipródás után, végre feljutottunk a második emeletre
Mellette emelkedik a Dome des Invalides. A templomot a francia barokk építészet csúcspontjának tartják (épült 1679 és 1706 között), de igazi jelentőségét az adja, hogy itt helyezték örök nyugalomra Napóleont, a nép által annyira szeretett, katonái által dicsőített és ellenségeitől rettegett hadvezért. Az Eiffel torony Tour Eiffel, Párizs jelképe 1889-ben állították fel a tornyot a Világkiállítás alkalmából. Teljes magassága 320 méter. Három emelete van, az első 57 méter, a második 115 méter, a harmadik 274 méter magasan található. Minden emeleten éttermek és presszók várják a turistákat. Lábunk alatt terült el a csodálatos Párizs. Bármerre tekintettünk szebbnél szebb látnivaló tárult elénk. A legkülönbözőbb dicsérő jelzőket hallhattuk, ilyet is hát Csöriné itt vagy Miskolcról a Kassai utcából, vagy Janitól a Sajó parti legényke ide is eljutott A Torony alatti zöld park a Mars-mező, amely régen katonai terület volt. A Mars-mező tengelyének déli végét az Écola Militaire palota zárja le. 1773-ban adták át, azzal a céllal, hogy a legszegényebb fiatalok is itt tanulhassanak, ha a katonai pályát választják. Az épületben ma is katonai oktatás folyik. A Mars-mező északi részét egy hatalmas épületcsoport zárja le, már túl a Szajnán. Az 1939-es világkiállításra épült palota előtt, nagy aranyozott bronzszobrok állnak, az épület két oldalán pedig hatalmas pavilonokat emeltek, melyekben mára múzeumokat rendeztek be. Elröppent a nézelődésre, fotózásra szánt idő. A gyülekezésnél két ember hiányzott, húsz perces várakozás után elindultunk nélkülük, mert rohamosan fogyott, a múzeumra szánt idő. Ez a döntés mindenkit felborzolt, ki helyeselt, ki az otthagyottak pártjára állt, de menni kellett, ha egyáltalán be akartunk jutni a múzeumba. A Louvre a legnagyobb kiterjedésű párizsi épület, világhírét nemcsak a palota történetének, nem is csupán építészeti értékének, hanem mindenekelőtt annak a tömérdek kincsnek köszönheti, amelyet múzeuma őriz. Kilátás az Eiffel toronybóll 17 A Louvre udvara 16 óra 30 perckor váltottunk jegyet és 18 órakor zárt a kiállítás. Még az Eiffel torony alatti várakozás idejében vázlatot készítettem, mi érdekel és hol található. Jeggyel a kezünkben megkezdődött a futóverseny, megszakítva néhány percnyi nézelődéssel, és uzsgyi tovább. Irány a Denon pavilon és annak is az első emelete. A híres Daru-lépcsőn haladtunk felfelé, amelynek fordulója fölé a Szamothrake-i Niké szárnyas alakja magasodik. A szobor Kr. e körülbelül 190- ből való. 2,75 méter magas, pároszi márványból van, és kétségkívül az egyik legjelentősebb, legizgalmasabb alkotás az egész hellenisztikus szobrászatban. Csak 1863-ban találták meg.
A múzeum másik fő büszkeségéhez siettünk, a milói Vénusz-hoz. Az időszámításunk előtt egykét évszázaddal, máig ismeretlen szobrász alkotta női alak a görög testkultusz szépségmintája. Egyedül áll egy teremben, körbejárható és a könyveinkben látható fotók helyett, teljes nagyságában magasodott elénk, a görög életszeretet jelképeként. A szűkre szabott idő viszont tovább hajtott. A következő folyosón olasz festmények sorakoztak a reneszánsz idejéből. A milói Vénusz A harmadik kiválasztott a Mona Lisa külön teremben, a bejárattal szemben fogadja az érkezők sokaságát. A képet nem lehet megközelíteni, kordon választja el, a mindég előtte tolongó tömegtől. Szerencsénkre, éppen egy kínai csoport került elénk, akik fölött ráláthattunk a festményre. Ami a leghíresebbé tette, az asszonyi arc finom szépsége, a legendás mosolyfélével lágyan bontakozik ki a misztikus háttérből, a sziklás hegyek és a kanyargó folyók kékes párával fedett tájképéből. Mona Lisa Végigjárhattuk még az egyiptomi gyűjtemény termeit, melyek szintén világhírűek. Az általam fényképről ismert és egy könyvborítón szereplő szobrocska eredetijét is itt őrzik. Az Írnok ülő szobra, mely Kr. e 2500 körül készült. Felejthetetlen élményt nyújtott e régi alkotás. Körbesétálhattuk a koronagyűjtemény és koronaékszerek termét. Ennyi drágaságot, értéket még nem láttunk így összegyűjtve. 18 óra előtt pár perccel kitereltek valamennyiünket, szinte pillanatok alatt. A találkozóig még 45 percünk maradt, ezután már nyugodtan sétálhattunk a múzeum udvarán. Az üvegpiramisba bementünk, kijöttünk, csodáltuk építészeti megoldását, mert innen mindenhová el lehet jutni.az alagsorba, az emeletekre, az udvarra és a busz parkolóba. A Louvre udvarán emelték 1806 és 1808 között az Arc du Carrousel-t, a diadalívet, Bonaparte Napóleon 1805-ös győzelmének emlékére. A római Septimus Severus diadalívének mása, a falsíkok mezőit pedig a császár győzelméről mesélő domborművek borítják. 18 Napóleon diadalíve Vacsorázni megint az egyetem éttermébe mentünk, már tervezgettük, mit választunk a tegnap esti bőséges kínálatból. Csalódnunk kellett, mert már alig maradt valami, a válogatás elmaradt. Esti buszos városnézésre indultunk húsz óra körül. Valamennyien örültünk a kényelmes ülésnek az egész napos járkálás és álldogálás után. A Concorde (egyetértés) teret többször érintettük. Közepén XV. Lajost ábrázoló lovas szobor állt. Ezt a szobrot a forradalom alatt a gillotine-ra cserélték fel, így vált vesztőhellyé, itt haltak meg a király és a felesége, számtalan nemes és végül a forradalom vezérei is.
1795-ben kapta a Concord nevet. A tér közepén az egyiptomi Luxor-i templom obeliszkje áll, melyre II. Ramszesz fáraó dicsőséges tetteit írták fel hieroglifákkal. A 23 méter magas oszlop Kr. e a 13. században készült. Nyolc szobor áll a tér sarkain, a legnagyobb francia városokat szimbolizálja. A szökőkutak mintaképei a római Szent Péter téren álló két kút volt. magasabb a Szajna szigeténél. A kiépített sikló melletti lépcsőn kapaszkodtunk fel. Kezdett sötétedni, lábunk alatt egyre több fény gyulladt ki és csillogó szőnyeggé varázsolta az egész várost, melyből kiemelkedett a kivilágított Eiffel torony. Leültünk a bazilika előtti lépcsőre és csak szívtuk szemünkön át a látnivalókat, valamint igyekeztünk sok mindent elraktározni emlékezetünkbe. Mögöttünk magasodott a Sacré-Coeur, de nem igyekeztünk bemenni, mert marasztott a langyos este, a lépcsőn üldögélő, éneklő sok-sok fiatal. Ittott gitár hangja is felcsendült. Szökőkút a Condcorde téren A térről indul észak felé a királyi körút, a Royale Boulevard, amelyen autónk haladt. A busz ablakából egy-egy pillantást vethettünk a La Madeleine templomra, amely egy ókori görög épület utánzata. Jobbra a Vendome tér közepén áll a másik régi híres obeliszk. A 43,5 méter magas oszlopon Napóleon diadalmas csatáit véste kőbe a szobrász a római Trajánusz oszlop mintájára. A tér Jules Mansard egyik fő műve. Róla nevezték el a padlásszobák kialakítását, mely nagyon jellemző a város épületeire, hasonlóan a kovácsolt vas erkélyek sokaságára. Majd balra tekeredtünk, mert a világ legnagyobb operaháza mellett haladtunk el, színpadán négyszázötven szereplő is elfér. Ezután jobbra kaptuk a tekintetünket a Palais- Royal hatalmas palotáját láthattuk egy röpke pillanatra, udvarán csodálatos kerttel. Ma az államtanács székhelye. Elhajtottunk a Moulen Rouge mellett. A szélmalomból lett híres táncos mulatóhoz kötődik a kánkán tánca és Toulouse Lautrec festő emléke, aki itt töltötte estéit, hogy megörökítse az éjszakai élet szereplőit. Gyalogos városnézésre váltottunk, Párizs legmagasabb hegyére igyekeztünk, mely 104 méterrel 19 A Sacre-Coeur Az épületet közadakozásból kezdték építeni, amit 1919-ben szenteltek fel. Harangja 19 tonnás, mely egyike a legnagyobbaknak a világon. A templom belseje soha nem látott méretű pompával, a szobrászat, a festészet, és a mozaikkészítés áradatával agyonnyomja a szemlélőt. 21 órára teljesen besötétedett és megkezdődött az Eiffel torony csillagszóró játéka, amihez hasonlót eddig nem láttunk. Ezután szabadon kószálhattunk. A Montmartre a szabad polgárok hazája, a turisták zarándokhelye, ahol az öreg házak nagy festők emlékeit őrzik. A Place de Tertre az egykori falu főtere öreg házaival és öreg fáival olyan mintha visszatértünk volna a középkori településre. A házak elé telepített vendéglők, ajándék boltok viszont a jelent idézik. Elbúcsúztunk, az írók és művészek kis világától, amely az 1920-as és az 1940-es évek között volt igazán divatos. A hosszúra sikerült nap áthúzódott a másnapra, ugyanis egy órakor kerültünk ágyba.
KÖRTÚRA A CSEREHÁTBAN Már az éves program kialakításánál felmerült, hogy ezt a hosszú négynapos ünnepet valami nagyobb terv megvalósítására kellene felhasználni. Például egy túramozgalom teljesítésére. Miért ne lehetne ez az MVSC-és szívek édes gyermeke a "Cserehát turistája"? És lőn. Öt vállalkozó szellemű hölgy ( köztük e sorok írója) és két nem kevésbé vállalkozó szellemű férfiú vágott neki 1997. május elsején a 105 km-es távnak, méghozzá teljes menetfelszereléssel, mivel a túrát vándortúraszerűen itt-ott megszállva akartuk végigjárni. Igaz, nagyobb baj már eleve nem történhetett velünk, mert, a túravezetőnk e mozgalom egyik szellemi "atyja" Pásztor Istvánné (Vilma ) volt. Azért akadtak problémák. A túra mindjárt " tortúrával" indult. Leszállva tornanádaskai vonatról, szembetaláltuk magunkat korunk vívmányával egy maximum tizenöt utasra méretezett áramvonalas mikrobusszal. És még vagy tíz - tizenkét utassal. Így aztán mi heten a hátizsákokkal, a "mezei" utasok nagy csomagokkal, tojásos kosarakkal, májusfákkal stb. megpróbáltunk kultúráltan beszállni a járműbe. Sikerült. Sok jó ember kis helyen is elfér. Mire összerázódtunk kiderült, hogy Irotán át kell szállni egy hagyományos buszba, és a hátralévő pár kilométert Antal-majorig ezzel kell megtenni ( újabb kiszállás-beszállás, húzás-vonás ). Megérkeztünk tehát kiinduló pontunkra az Antal-majori buszmegállóba. Ha minden igaz ide fogunk négy nap múlva visszaérkezni, remélhetőleg élményekkel gazdagabban és könnyebb hátizsákkal ( közben elfogy a kaja ). Utunk első állomása Keresztéte volt, ahol a megjelenésünk rögtön kiváltotta a kis falvakra jellemző "végre történik valami" effektust. Többen megcsodálták az egzotikus idegeneket, sokan érdeklődtek, útba irányítottak, segítettek. És természetesen "mindenkinek " van rokona Miskolcon. Ezután megtörtént az első pecsételés Perecsén, ahonnan irány Kány. Ami arról nevezetes, hogy itt végre sikerült jóízű ivóvizet beszerezni, mert addig kizárólag agyon klórozott, vasas vizekkel találkoztunk ( a civilizáció átka), a kocsma pedig vagy nincs, vagy tekintettel az ünnepre zárva. Itt hangzott el egyébként az első " értelmes " kérdés : Hány kilométert jöttek már eddig? Nem azt kérdezték, hogy honnan?, vagy hová?, hanem hogy mennyit?. Amivel ugye el lehet dicsekedni, mert a turista is hiú ember még ha tagadja is. Kány után már csak egy hosszú ugrás Szemere, ahol első napi szállásunk található. Még elkaptuk a helyi majális utolsó perceit, de már túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy értékelni tudjuk az ilyesmit. Annál jobban örültünk viszont a szállásnak. A régi paplak van berendezve kulcsosháznak. Főzési lehetőséggel, fürdőszobával és jó széles, kényelmes ágyakkal ( amelyekbe ekkorra már igen vágytunk!). Következő reggel vágtunk neki a Szemere-Fáj-Csenyéte- Felsőgagy-Szanticska-Abaújszolnok útvonalnak ami véleményem szerint legszebb szakasz ( de az is lehet, hogy erősen szubjektív vagyok! ). Fáj és Csenyéte nem túl sok nyomot hagyott bennünk. Talán a fáji kastély figyelemre méltó, de a rekonstrukciót ( nyilván anyagi okokból ) itt is leállították. Annál jobban tetszett a felsőgagyi Darvas-kúria, szépen ápolt kertjével, forrásaival. Itt hosszabban el lehetett időzni, pihenni. Északi Tájakon 20