HU HU HU
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA Brüsszel, 26.09.2006 SEC (2006) 1195/4 A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE Az egészségügyi szolgáltatásokra irányuló közösségi intézkedésekre vonatkozó konzultáció HU HU
1. BEVEZETÉS A magas színvonalú egészségügyi szolgáltatások kiemelt fontosságúak az európai polgárok számára 1. Még az EU alapjogi chartája is elismeri az egészségügyi ellátáshoz való jogot 2. Az Európai Bíróság egyértelművé tette, hogy a Szerződés szabad mozgásról szóló rendelkezései az egészségügyi szolgáltatásokra is vonatkoznak, függetlenül azok nemzeti szinten történő megszervezésének vagy finanszírozásának módjától. Az egészségügyi ellátás számos érintettje azonban tisztázni kívánja, hogy mit is jelent általánosságban a közösségi jogi szabályozás az egészségügyi szolgáltatások terén. A Bizottság 2004 elején megjelent, belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvjavaslata 3 egységes szerkezetbe foglalta a Bíróság olyan ítéleteit, melyek a szabad mozgás elvét az egészségügyi szolgáltatásokra alkalmazták. Mivel azonban a Parlament és a Tanács nem tartotta megfelelőnek ezt a megközelítést, a témát illetően konkrét javaslatok kidolgozására kérték fel a Bizottságot. Így a Bizottság 2007. évi politikai stratégiájában vállalta, hogy biztonságos, magas színvonalú és hatékony egészségügyi szolgáltatásokat célzó közösségi keretet dolgoz ki, megerősítve a tagállamok közötti együttműködést és biztosítva a közösségi jogszabályok egészségügyi szolgáltatásokra és egészségügyi ellátásra történő alkalmazását 4. Ez tükrözi a Bizottságnak a Polgárközpontú Program keretében vállalt azon kötelezettségét, hogy hatékonyabb eszközökkel biztosítja a polgárok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférési jogait Európában 5. Tükrözi továbbá az általános érdekű szolgáltatásokról szóló fehér könyv 6 céljait is, azaz egyfelől az általános érdekű szociális és egészségügyi szolgáltatások egyedi jellemzőinek kijelölését és felismerését szolgáló módszeres megközelítés kidolgozását, másfelől működési keretük egyértelművé tételét az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló, nemrégiben megjelent közlemény 7 kiegészítése révén. Ezen kívül az EU-n belül a betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátás fejlődéséről szóló, 2005. évi jelentésében a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy járjon el a betegek mobilitásához és az egészségügyi rendszerek közötti együttműködés kiszélesítéséhez kapcsolódó számos kérdésben. 2006. június 1-jén az Egészségügyi Tanács ülésén a miniszterek az EU egészségügyi rendszereinek közös értékeiről és elveiről nyilatkozatot 8 fogadtak el, mely kiemelte az EU egészségügyi rendszereit megerősítő értékekek és elvek védelmének fontosságát, és cselekvésre szólított fel: az európai polgárok számára egyértelműség biztosítása jogaikat és jogosultságaikat illetően, ha egyik tagállamból a másikba költöznek, valamint ezen értékek és elvek jogi keretbe foglalása a jogbiztonság biztosítása céljából. 1 Lásd: Eurobarometer 63, melynek elérhetősége: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb63/eb63_en.htm 2 Lásd a népegészségügyről szóló 35. fejezetet. 3 COM(2004) 2, 2004.1.13. 4 COM(2006) 122, 2006. március 14. 5 Lásd: COM(2006) 211, 2006. május 10., különösen a 35. oldalt. 6 COM(2004) 374, 2004. május 12. 7 COM(2006) 177, 2006. április 26, A Közösség lisszaboni programjának megvalósítása: Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban 8 Az EU egészégügyi rendszereinek közös értékeiről és elveiről szóló tanácsi következtetések, a Foglalkoztatási, Szociális, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2733. ülése, Luxemburg, 2006. június 1-2. HU 2 HU
Az egészségügyi szolgáltatásokra irányuló közösségi intézkedések nem a nemzeti egészégügyi vagy szociális biztonsági rendszerek harmonizálását jelentik. A különböző egészségügyi és szociális biztonsági rendszerek által nyújtott előnyök, valamint e rendszerek megszervezése tagállami hatáskörben maradnak, a szubszidiaritás elvének megfelelően. A közösségi intézkedések nem jelentenek visszalépést a már elért eredményekhez képest. A Bíróság e témakörhöz kapcsolódóan már megállapított elveit bármely közösségi intézkedésnek tiszteletben kell tartania, csakúgy mint az egyéb, meglévő közösségi rendelkezéseket, valamint az európai egészségügyi rendszereket megerősítő alapelveket, beleértve a méltányosságot, a szolidaritást és az egyetemességet. A Bizottság úgy véli, hogy a közösségi intézkedéseknek két pillérre kell támaszkodniuk: jogbiztonságon, melynek hiányát jelenleg mind a polgárok, mind az egészégügy nemzeti és helyi szereplői érzik. Szélesebb körben kell alkalmazni a Szerződésnek a betegek, egészségügyi szakemberek és egészségügyi szolgáltatások szabad mozgásáról szóló rendelkezéseire vonatkozó európai bírósági ítéleteket. Ez különösen a határokon átnyúló ellátásra összpontosít, mely azonban valamennyi egészségügyi szolgáltatásra nézve következményekkel jár függetlenül attól, hogy azokat határokat átlépve nyújtották-e, valamint a tagállamok olyan területeken történő támogatásán, melyeken az európai intézkedések az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti intézkedéseikhez képest hozzáadott értéket képviselhetnek. Így az egészségügyi rendszerekért felelős szereplők (beleértve a szociális biztonsági intézményeket) számára lehetővé kell tenni, hogy egyértelmű közösségi jogi keretek között működhessenek, és hogy kiaknázhassák az egészségügyi rendszerek közötti együttműködés előnyeit annak érdekében, hogy biztonságos, magas színvonalú és hatékony egészségügyi szolgáltatásokat nyújthassanak. E közlemény célja egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó közösségi fellépésen keresztül konzultálni a megvitatandó kérdésekről, valamint az egyes témák esetében alkalmazandó megfelelő eszközökről. A jelzett kilenc specifikus kérdésre összpontosító konzultációhoz kapcsolódó válaszok beérkezésének határideje 2007. január 31-e. 2. AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOKRA IRÁNYULÓ KÖZÖSSÉGI INTÉZKEDÉSEK SZÜKSÉGESSÉGE 2.1. A jogbiztonság szükségessége A más tagállamokban nyújtott egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre vonatkozó belső piaci szabályok alkalmazásáról folytatott viták ténylegesen csak 1998-ban, az Európai Bíróság ítéleteit követően kezdődtek meg. Azt megelőzően a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeleteket, különösen az 1408/71/EK és az 574/72/EK rendeletet9 tekintették az egyedüli olyan közösségi mechanizmusnak, mely lehetővé teszi a betegek külföldi kezelését (eltérő eset, ha a betegek saját költségükre kezeltetik magukat külföldön). E rendeletek feljogosítják a polgárokat, hogy ha egy másik tagállam területén való tartózkodásuk alatt orvosi kezelésre szorulnak, akkor az Európai Egészségbiztosítási Kártya felmutatásával ugyanazokat az egészségügyi szolgáltatásokat vehessék igénybe, mint a fogadó tagállamban biztosított betegek. Az említett rendeletek biztosítják a tervezett, másik tagállambeli, előzetes engedélyezési kötelezettség alá eső kezelés költségeinek átvállalását, és 9 HL L 149., 1971.7.5., 2. o. és HL L 74., 1972.3.27., 1. o., melyeket azóta módosítottak. HU 3 HU
rendelkeznek a fogadó és küldő tagállam közötti pénzügyi követelések rendezéséről is. E keret hatályban marad. 1998-ban azonban a Bíróság két ügyben 10 hozott ítélete során olyan új elveket állapított meg, melyek a Szerződés szabad mozgásról szóló cikkeinek a betegek számára külföldön nyújtott egészségügyi szolgáltatások költségtérítésére (más néven a betegek mobilitása lásd alább a 2.2. szakaszt) való közvetlen alkalmazására vonatkoznak. Ítéleteiben a Bíróság egyértelművé tette, hogy amennyiben díjazás ellenében történik az egészségügyi szolgáltatások nyújtása, azok a Szerződés értelmében szolgáltatásoknak minősülnek, és emiatt a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A Bíróság továbbá úgy határozott, hogy ennek eredményeképpen azok az intézkedések, melyek a másik tagállamban keletkezett költségek visszatérítését előzetes engedélyezéshez kötik, gátolják a szolgáltatásnyújtás szabadságát, jóllehet ezen akadályok elsőrendű, általános érdekű okokkal indokolhatók. Ezek, valamint az alábbi ügyek 11 alapján a Bíróság ítéletei a következő elveket fejlesztették ki: Minden olyan nem kórházi ellátást, melyre egy személy saját tagállamában jogosult, előzetes engedély nélkül igénybe vehet bármely más tagállamban is, és nemzeti rendszerével azonos mértékű visszatérítésre jogosult. Minden olyan kórházi ellátást, melyre egy személy saját tagállamában jogosult, nemzeti rendszerének előzetes engedélyével igénybe vehet bármely más tagállamban is. Ezen engedélyt meg kell adni abban az esetben, ha a nemzeti rendszer a beteg állapotát figyelembe véve orvosilag elfogadható határidőn belül nem képes számára ellátást biztosítani. A beteg ebben az esetben nemzeti rendszerével legalább azonos mértékű visszatérítésben részesül. A 2006. május 16-i Watts-ítéletben 12 két pontosításra került sor: Először is az integrált állami finanszírozáson és egészségügyi szolgáltatások nyújtásán alapuló rendszerekkel rendelkező egyes tagállamok azzal érveltek, hogy rájuk nem vonatkoznak a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései; a Watts-ítélet azonban ennek ellenkezőjét erősítette meg. Másodszor egyes tagállamok azzal érveltek, hogy a Szerződés 152. cikkének (5) bekezdésében megállapított követelmény azaz teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállamoknak az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás szervezésére és nyújtására vonatkozó hatáskörét akadályozza az egészségügyi rendszerekre vonatkozó, közösségi jogból eredő, jogilag kötelező érvényű kötelezettségek teljesítését. Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy e rendelkezés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tagállamok felkérést kapjanak nemzeti szociális biztonsági rendszereik kiigazítására a Szerződés rendelkezései pl. az EK-Szerződés 49. cikke vagy a Szerződés egyéb rendelkezései alapján elfogadott közösségi intézkedések mint pl. az 1480/71/EK rendelet 22. cikke értelmében. 10 C-158/96 Kohll [1998] ECR I-1931. sz. ügy és C-120/95 Decker [1998] ECR I-1831. sz. ügy. 11 Például: C-368/98 Vanbraekel [2001] ECR I-5363. sz. ügy; C-157/99 Smits és Peerbooms [2001] ECR I-5473. sz. ügy; C-56/01 Inizan [2003] ECR I-12403. sz. ügy; C-8/02 Leichtle [2004] ECR I-2641. sz. ügy; C- 385/99 Müller-Fauré és Van Riet [2003] ECR I-4503. sz. ügy. 12 C-372/04. sz. Watts-ügy, 2006. május 16-i ítélet, még nem került közzétételre. HU 4 HU
A Bíróság ezen egyedi esetekre vonatkozó ítéletei önmagukban egyértelműek, azaz nem köthető előfeltételekhez a betegek Bíróság által elismert jogainak gyakorlása. Nagyobb egyértelműségre kell azonban törekedni annak biztosítása érdekében, hogy az egészségügyi szolgáltatások igénybe vételének és nyújtásának szabadságát általánosabb és hatékonyabb módon lehessen alkalmazni az alábbi kérdések kezelése céljából: vannak-e az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozóan olyan közös minimális jogok és normák, melyekre az EU polgárai támaszkodhatnak, és mely gyakorlati kérdések szorulnak tisztázásra az egészségügyi ellátást más tagállamban igénybe igénybe venni kívánó polgárok számára; milyen rugalmassággal rendelkeznek a tagállamok nemzeti rendszereik szabályozásához és tervezéséhez anélkül, hogy indokolatlan akadályokat állítanának a szabad mozgás útjába; hogyan egyeztethető össze az egyéni jogosultságok gyakorlásának nagyobb lehetőségtára általában az egészségügyi rendszerek pénzügyi fenntarthatóságával; hogyan biztosítható a fogadó egészségügyi rendszerek által nyújtott, határokon átnyúló ellátás esetében a megfelelő pénzügyi kompenzációs mechanizmus; hogyan tudják a betegek illetve az egészségügyi szakemberek elérni, összehasonlítani vagy kiválasztani a más országokban működő szolgáltatókat; továbbá milyen a kapcsolat az egészségügyi szolgáltatások és a kapcsolódó szolgáltatások mint a szociális szolgáltatások és a tartós ápolás között. E közlemény középpontjában a fenti kérdések állnak. 2.2. A határokon átnyúló egészségügyi ellátás különböző típusai A betegek mobilitása a határokon átnyúló egészségügyi ellátás e konzultáció tárgyát képező négy lehetséges típusa közül csak az egyik. E típusok a következők: határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás (valamely tagállam területén érvényes szolgáltatás egy másik tagállam területén történő nyújtása), például távorvosi szolgáltatások, távdiagnosztika és gyógyszerfelírás, laboratóriumi szolgáltatások; szolgáltatások külföldön történő igénybe vétele (azaz a beteg egy másik tagállam egészségügyi ellátójához fordul kezelés céljából), ezt nevezik a betegek mobilitásának. Mint az a fentiekben megállapításra került, az Európai Egészségbiztosítási Kártya valamely más tagállamban történő ideiglenes tartózkodás alatt egyéb okok miatt szükségessé váló ellátás fedezésére szolgál; valamely szolgáltató állandó jelenléte (azaz egy egészségügyi ellátó másik tagállamba történő letelepedése), például nagyobb szolgáltatók helyi klinikái, továbbá személyek ideiglenes jelenléte (azaz egészségügyi szakemberek mobilitása, pl. ideiglenes áttelepedésük a beteg tagállamába szolgáltatásnyújtás céljából). HU 5 HU
2.3. A közösségi intézkedések jelentősége az egészségügyi rendszer általános célkitűzései szempontjából Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai intézkedések szükségszerűen hozzá fognak járulni azon átfogó kihívásokhoz is, melyekkel az egészségügyi rendszereknek a határokon átnyúló egészségügyi ellátás különleges esetén túlmenően szembe kell nézniük. Az állami alapok számára az egészségügyi rendszerek költsége lényegesen gyorsabban emelkedett az utóbbi években, mint az infláció, és a legtöbb tagállamban a költségek 2050-ig várhatóan a GDP egy vagy két százalékával nőnek majd, a népesség elöregedésének közvetlen eredményeként 13. A költségek jövőbeli alakulására vonatkozó ezen előrejelzések azonban nagyon érzékenyek egy adott ellátási csomag költségváltozásaira. Az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságának kulcsa ezért a költségek ellenőrzése, a hatékonyság javítása, párosítva a megelőzéssel és az egészségjavító intézkedésekkel annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen a jó egészségben eltöltött évek számát (az egészséges életévek mutatójának mérései alapján). Az egészségügyi és szociális biztonsági rendszerek jövőbeli fenntarthatóságának biztosítása emiatt erőfeszítéseket tesz majd szükségessé a hatékonyság és eredményesség javítása érdekében, a közös európai célkitűzések vagyis a méltányosság, egyenlőség és szolidaritás elvein alapuló, pénzügyileg fenntartható, magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés biztosítása tiszteletben tartása mellett. Az európai együttműködés gyakorlati haszna az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó, határokon átnyúló együttműködés kiterjedésében mutatkozott meg az Unió legtöbb belső határán keresztül. Előfordulhat, hogy a határrégiókban élő lakosság számára a legközelebbi kórház a szomszéd tagállamban található. Kisebb tagállamok esetében nem mindig bizonyulhat hatékonynak vagy biztonságosnak szakdiagnózist vagy ellátást nyújtani ott, ahol nincs elegendő beteg az egészségügyi szakemberek szaktudásának fenntartásához vagy a szükséges berendezésekre történő beruházások indoklásához. A jövőbeli közösségi intézkedéseknek figyelembe kell venniük a meglévő együttműködés tapasztalait. Az együttműködés nem csupán a betegek országok közötti mozgására terjed ki, hanem az egészségügyi szakemberek mobilitására és olyan összetett struktúrákra is, mint a referenciaközpontok közötti hálózatépítés vagy a szaktudás átadása. Az információs és kommunikációs technológiák (E-egészségügy) támogathatják a mobilitást és az ellátás folyamatosságát, sőt lehetővé tehetik a határokon átnyúló egészségügyi ellátást anélkül, hogy a betegnek vagy az egészségügyi szakembernek el kellene hagynia saját országát. A határokon átnyúló egészségügyi ellátás azonban gyakran ütközött az érintett országok egymással nem összegyeztethető szabályaiból, valamint az átlátható jogi keret és az európai együttműködési struktúra hiányából eredő problémákba 14. Emellett bár a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelv 15 különleges rendelkezéseket tartalmaz az egészségügyi adatokra vonatkozóan, e rendelkezések nem ismertek kellő mértékben az egészségügyi ágazatban. Ha nem kerülnek alkalmazásra, az azt jelentheti, hogy nem tartották megfelelően tiszteletben a 13 Az elöregedés közkiadásokra gyakorolt hatása: előrejelzések az EU25 tagállamokra nézve, a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás, a tartós ápolás, az oktatás és a munkanélküliség-transzfer területén (2004-2050), a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság Európai Gazdasági Különjelentése, 1/2006. 14 Lásd: A betegek mobilitása az Európai Unión belül tanulságok, készült Magdalene Rosenmöller, Martin Mckee és Rita Baeten szerkesztésében, az Egészségügyi Világszervezet 2006. évi kiadásában, a Europe 4 Patients (Európa a betegekért) elnevezésű projekt, valamint az Egészségügyi rendszerekre és politikákra vonatkozó európai megfigyelő (ISBN 92 890 2287 6) megbízásából, a 6. kutatási és technológiai fejlesztési közösségi keretprogram támogatásával. 15 HL L 281., 1995.11.23. HU 6 HU
polgárok magánszféráját vagy ellenkezőleg: nem adták meg a betegeknek az ellátásukhoz szükséges információkat, amikor egy másik uniós tagállamban vettek igénybe egészségügyi ellátást. Az egészégügyi ellátás és a tartós ápolás nyílt koordinációs módszere fejleszti az információcserét, a szakértői felülvizsgálatot és az összehasonlítást ezen a területen, az egészégügyi szolgáltatásokkal és orvosi ellátással foglalkozó magasszintű csoport 16 pedig olyan témákban fejleszti a gyakorlati együttműködést, mint pl. az egészségügyi technológiák elemzése. Az európai versenypolitika abban is segít, hogy azonos feltételeket lehessen biztosítani az egészségügyi ellátást nyújtó és finanszírozó gazdasági szereplők számára, valamint hozzájárulhat a hatékony szolgáltatások kialakításához és javításához. Az EU kutatási keretprogramjai elősegítik valamennyi európai egészségügyi rendszer hatékonyságának és eredményességének javítását. Az európai e-egészségügyi térség megteremtését célzó cselekvési terv 17 segít a biztonságos e-egészségügyi infrastruktúra, rendszerek és szolgáltatások megteremtésében, a strukturális alapok pedig nagyobb általánosságban támogatják az egészségügyi infrastruktúrába történő beruházást. Még sok azonban a tennivaló az európai együttműködést lehetővé tevő potenciál megteremtéséhez.a határokon átnyúló egészségügyi ellátás jellege és hatása Általában szükség van a határokon átnyúló egészségügyi ellátásnak a polgárokra, az egészségügyi és szociális biztonsági rendszerekre gyakorolt gazdasági, társadalmi és egészségügyi hatásainak körültekintő elemzésére. Ennek magában kell foglalnia a fogadó" országokra (beleértve a határokon átnyúló, megfelelő költségtérítést) és különösen a kisebb tagállamokra gyakorolt hatást, valamint az európai együttműködésből eredő potenciális előnyöket és méretgazdaságosságot. A betegek általában és lehetőség szerint előnyben részesítik a lakóhelyükhöz közeli kezelést, így a betegek mobilitásának jelenlegi mértéke viszonylag alacsony, a becslések szerint az egészségügyi ellátásra fordított összes közkiadás kb. 1 %-át teszi ki. Ezen érték azonban csak becsléseken alapul, hiszen a legtöbb európai egészségügyi rendszer nem szolgáltat megfelelő adatokat, enélkül pedig nem lehet pontos helyzetleírást adni. Nyilvánvalóan elvileg sokkal több beteg érdeklődik a határokon átnyúló egészségügyi ellátás iránt 18. A más tagállamokban igénybe vehető egészségügyi ellátás lehetőségeire vonatkozó információhiány és az átlátható keretjogszabály hiánya azonban sokakat elrettent attól, hogy külföldön keressenek kezelést, mégha ez lenne is a helyénvaló. 1. kérdés: Hogyan hat jelenleg (helyi, regionális, nemzeti szinten) a határokon átnyúló egészségügyi ellátás az egészségügyi rendszerek hozzáférhetőségére, minőségére és pénzügyi fenntarthatóságára, és hogyan fejleszthető tovább? 16 A magasszintű csoport tagjai tagállami főképviselők (és a vonatkozó témákban érintett más érdekeltek), létrehozásának célja az EU-n belül a betegek mobilitásával és az egészségügyi ellátás fejlődésével foglalkozó magasszintű eszmecsere ajánlásainak (COM(2004) 301, 2004. április 20.) továbbfejlesztése. 17 COM(2004) 356 e-egészségügy az egészségügyi ellátás javítása az európai polgárok számára: Az európai e- egészségügyi térség megteremtését célzó cselekvési terv. 18 Az Európa a betegekért - projekt további részletei a következő honlapon találhatók: www.europe4patients.org. HU 7 HU
3. A LEHETSÉGES KÖZÖSSÉGI INTÉZKEDÉSEK TERÜLETEI 3.1. Jogbiztonság A polgárok és az egészségügyi rendszerek egésze számára egyértelműségre van szükség a Szerződés szabad mozgásról szóló rendelkezéseinek az egészségügyi szolgáltatásokra történő általános alkalmazása megkönnyítése érdekében, figyelembe véve a fenti jogi fejleményeket. Az alábbi négy szakasz lehetséges kérdéscsoportokat, illetve ezek mindegyikéhez konzultációs kérdéseket ismertet. 3.1.1. A határokon átnyúló egészségügyi ellátást lehetővé tevő minimális információk és tisztázást célzó követelmények Ezek a következőket foglalhatnák magukban: a határokon átnyúló egészségügyi ellátást lehetővé tevő eljárások és az igénybevételhez szükséges feltételek tisztázása, pl. a Bíróság által hivatkozott azon feltétel tisztázása, miszerint meg kell adni a külföldi ellátást lehetővé tévő engedélyt abban az esetben, ha a nemzeti rendszer indolkolatlan késedelem nélkül nem képes ellátást biztosítani (ennek során azonban inkább az eljárásokra kell összpontostani, nem pedig egy adott időtartam meghatározására). Ide tartozhatnának olyan mechanizmusok is, amelyeken keresztül a betegek megtámadhatnák a határokon átnyúló ellátásra vonatkozó határozatokat (esetlegesen a tisztességes fellebbezési eljárások és határidők kijelölésére és bejelentésére vonatkozó követelmények). A más országokban történő egészségügyi ellátásra való jogosultság azonban nem elegendő, ha a betegek, illetve az egészségügyi szakemberek nem rendelkeznek megfelelő információkkal ahhoz, hogy előzetes tájékoztatáson alapuló döntést hozhassanak a más tagállambeli kezeléseket és szolgáltatókat illetően. Biztosítani kell a különböző egészségügyi rendszerek között az egészségügyi adatok továbbítását is, az elektronikus egészségügyi nyilvántartásokra vonatkozó előírások interoperabilitásának megteremtését, illetve a polgárok számára a legfontosabb egészségügyi adatokhoz hozzáférést nyújtó Európai Egészségbiztosítási Kártya létrehozását célzó, már folyamatban lévő munkára alapozva. 2. kérdés: Milyen különleges jogi tisztázásra és milyen gyakorlati információkra van szükség és ezeket ki kéri (pl. hatóságok, szolgáltatást igénybe vevők, szolgáltatók, betegek) a biztonságos, magas színvonalú és hatékony, határokon átnyúló egészségügyi ellátás megteremtéséhez? 3.1.2. Az illetékes hatóságok és felelősségük kijelölése A belső piaci szabályok alkalmazása felvetette azt a komoly aggályt, hogy tisztázásra szorul, a tagállam mely hatóságának felelősségi körébe tartozik az egészségügyi szolgáltatások felügyelete az egészségügyi ellátásnak a fenti 2.2. szakaszban ismertetett különböző típusai esetében. Például mely hatóság felelősségi körébe tartozik a más tagállamok állampolgárainak nyújtott egészségügyi szolgáltatások minőségének és biztonságának biztosítása, és melyik fél felülbírálati és költségtérítési rendszerét kell alkalmazni a határokon átnyúló egészségügyi ellátás különböző típusai esetében. HU 8 HU
Megvitatásra váró különleges kérdések: az ellátás folyamatossága arra az esetre nézve, ha a beteget másik tagállamba küldik, hogy ott különleges orvosi beavatkozásnak vesse alá magát, melyet követően a beteg visszatér saját tagállamába, vagy ha az ellátást ideiglenesen valamely más országba települt egészségügyi szakemberek végzik. 3. kérdés: Mely kérdések (pl. klinikai felügyelet, pénzügyi felelősség) mely ország hatóságainak felelősségi körébe tartozzanak? Eltérőek-e ezek a határokon átnyúló egészségügyi ellátásnak a fenti 2.2. szakaszban ismertetett különböző típusai esetében? 3.1.3. Az egészségügyi ellátás során okozott kárból eredő felelősség és a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó kártérítés Annak ellenére, hogy az egészségügyi ellátás a betegek állapotának javítására törekszik, néha kár éri őket az egészségügyi ellátás hibái vagy mulasztásai miatt. Nem elsődleges, de fontos kérdés ezért annak tisztázása, ki felelős a beteg biztonságának biztosításáért a határokon átnyúló egészségügyi ellátás során, hogyan kárpótolják a kárt szenvedett betegeket, és ha hiba lépett fel, kinek a felelősségi előírásait kell alkalmazni, és hogyan követik nyomon e hibákat. Mindezek biztosítása szükségessé teheti az egészségügyi rendszerekbe integrált, hatékony jelentéstételi és tanulási rendszereket. Károkozás esetén megfelelő kártérítést és nyomon követést biztosító, egyértelmű mechanizmusra van szükség a hibák ismétlődésének elkerülése érdekében. 4. kérdés: Kinek az felelősségi körébe tartozik a biztonság biztosítása a határokon átnyúló egészségügyi ellátás esetében? Amennyiben a betegeket kár érte, hogyan biztosítható kárpótlásuk?a mindenki számára hozzáférhető, kiegyensúlyozott egészségügyi ellátás biztosítása Bár a betegek mobilitásának mértéke viszonylag alacsony, az alábbi esetekben 19 magasabb lehet: határrégiókban vagy népszerű turisztikai központokban, ahol néha a betegek több mint fele külföldi; kórházon kívüli kezelés esetében, pl. fogászati kezelés. A közelmúltban csatlakozott tagállamok némelyikében a külföldi betegek pl. egyes fogászati klinikák teljes betegállományának egyharmadát tehetik ki. Tisztázásra szorul, milyen lehetőségei vannak a kezelés helyszíne szerinti tagállamnak (azaz a fogadó tagállamnak ) annak biztosítására, hogy más tagállamok betegeinek kezelése ne akadályozza a mindenki számára elérhető, kiegyensúlyozott egészségügyi szolgáltatás nyújtását, vagy ne veszélyeztesse a tagállam egészségügyi rendszerének általános fenntarthatóságát (pl. a szolgáltatások megszervezése és nyújtása vagy az általuk nyújtott szolgáltatás költségtérítése a fogadó országokban). 19 Lásd: A betegek mobilitása az Európai Unión belül tanulságok, fentebb már idézve. HU 9 HU
5. kérdés: Milyen intézkedésekkel biztosítható, hogy más tagállamok betegeinek kezelése összeegyeztethető legyen a mindenki számára elérhető, kiegyensúlyozott orvosi és kórházi szolgáltatások nyújtásával (például a fogadó országokban történő kezelésük esetén pénzügyi kompenzációval)? 3.1.5. Egyéb kérdések Etikai kérdések is tisztázásra szorulnak, csakúgy mint a tagállam azon képessége, hogy különböző döntéseket hozzon például az általa megfelelőnek tartott ellátásról (pl. a termékenység kezelése). Az egészségügyi szakemberek szabad mozgásával a közösségi jogszabályok már eddig is széleskörűen foglakoznak 20, lehetnek azonban további olyan kérdések, melyeket az egészségügyi szolgáltatásokkal való különleges összefüggésben kell kezelni, vagy az egészségügyi szakemberek ideiglenes mozgását vagy az egészségügyi szolgáltatók más tagállamba való áttelepedését illetően. 6. kérdés: Vannak-e az egészségügyi szakemberek mozgására vagy az egészségügyi szolgáltatók áttelepedésére vonatkozó, további olyan kérdések az egészségügyi szolgáltatások különleges összefüggésében, melyeket a közösségi jogszabályok még nem szabályoznak? 7. kérdés: Vannak-e egyéb olyan kérdések, melyeket illetően az egyes konkrét egészségügyi vagy szociális védelmi rendszerek esetében a jogbiztonság javítására van szükség? Különösen milyen javító intézkedéseket javasolnak a más tagállamokból érkező betegek fogadásában közvetlenül érintett érdekelt felek pl. az egészségügyi ellátást nyújtók és a társadalombiztosítási intézetek a határokon átnyúló egészségügyi ellátás megkönnyítése érdekében? 3.2. A tagállamoknak nyújtott támogatás A betegek mobilitásáról szóló eszmecsere során 21 az egészségügyi miniszterek és más érdekelt felek olyan területeket is kijelöltek, ahol a tagállamok közötti összehangolt intézkedések méretgazdaságossága hozzáadott értékkel gyarapíthatja a nemzeti egészségügyi rendszereket. Az egészségügyi szolgáltatásokkal és orvosi ellátással foglalkozó magasszintű csoport 22 már némi haladást el is ért e téren, a hetedik kutatási közösségi keretprogram pedig támogatni fogja az egészségügyi szolgáltatásokra irányuló kutatási együttműködést. Uniós szinten azonban formálisabb keretnek kell biztosítania ezen intézkedések hatékony és fenntartható végrehajtását. 3.2.1. Referenciaközpontok európai hálózata Az egészségügyi szolgáltatások egyes típusai a források vagy szakértelem különleges koncentrációját igénylik, például a ritka betegségek esetében. Az ilyen 20 Lásd különösen: a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvet (HL L 255., 2005.9.30., 22-143. o.) 21 További információk és az Európai Unióban a betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátásról folytatott magas szintű eszmecseréről készült jelentés szövege az alábbi honlapon találhatók: http://ec.europa.eu/health/ph_overview/co_operation/mobility/patient_mobility_en.htm. 22 Lásd: http://ec.europa.eu/health/ph_overview/co_operation/mobility/patient_mobility_en.htm. HU 10 HU
referenciaközpontok európai hálózatának létrehozása segítene a magas színvonalú és költséghatékony ellátás nyújtásában, ezáltal pedig mind a betegek, mind az egészségügyi rendszerek előnyére válna, és hozzájárulna a lehető legmagasabb színvonalú ellátás ösztönzéséhez. 3.2.2. Az egészségügyi innovációs potenciál megteremtése Az egészségügyi szolgáltatások egyik fő kihívása az innovációk irányítása és annak biztosítása, hogy a kezelés a legjobb tudományos ismereteken alapuljon. A közös kritériumok kidolgozására irányuló együttműködés, melynek célja a közös ismeretállomány európai szintű létrehozása, segíteni fog a bevált gyakorlatok terjesztésében, a párhuzamos források elkerülésében, a tagállamok által felhasználható, közös információs alapcsomagok összeállításában és technikák kidolgozásában annak érdekében, hogy a tagállamok a lehető leghatékonyabban használják az új technológiákat, terápiákat és technikákat. 3.2.3. A szakpolitika kialakítását segítő közös ismeretállomány Az egészségügyi szolgáltatások hatékonyságát és eredményességét biztosító jelenlegi mechanizmusok megerősítésre szorulnak. Amikor európai eredményeket tudtunk összehasonlítani (pl. a rák esetében) 23, azok nagy eltéréseket mutattak a technikákat és eredményeket illetően. Az egészségügyi ellátásra vonatkozó adatok és mutatók elérhetőségének és összehasonlíthatóságának javítása az Európában mindenki számára elérhető egészségügyi ellátás javításának alapjául szolgálhat. Szükség lehet bizonyos működési mechanizmusokra (például megfigyelőközpontra) az európai szintű ellenőrzés és együttműködés megvalósításához. 3.2.4. Egészségügyi rendszerekre vonatkozó hatásvizsgálat Az egészségügyi rendszerekre vonatkozó hatásvizsgálat a Bizottság integrált hatásvizsgálati iránymutatásainak különleges eleme. A magasszintű csoport most dolgozza ki az egészségügyi rendszerekre irányuló közösségi javaslatok hatásvizsgálatára vonatkozó egyértelmű módszertant. Ennek megvalósítása segíti majd a Bizottságot az egészségügyi rendszerek célkitűzéseit tiszteletben tartó, megfelelő szabályozás biztosításában. 8. kérdés: Mi módon segíthetnek az európai intézkedések a tagállamok és ezeken belül a különböző érintettek egészségügyi rendszereinek támogatásában? Vannak olyan területek, melyek a fentiekben nem kerültek említésre? 23 Például bár a hólyagrák túlélési aránya általában javul, jelentős eltérések mutatkoznak az országok között: Ausztriában 78 %-os a túlélési arány öt év viszonylatában, Lengyelországban és Észtországban 47 % (EUROCARE 3 rákbetegek túlélése Európában; lásd: http://www.eurocare.it/). A 2006. júniusi EUcsúcstalálkozó végkövetkeztetései kitértek a ritka betegségek EU-szinten történő kezelése javításának szükségességére is. HU 11 HU
4. A KÖZÖSSÉGI INTÉZKEDÉSEK ESZKÖZEI 4.1. Lehetséges eszközök A közösségi szintű, egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó intézkedések bevezetésekor számos lehetséges eszköz jöhet szóba. A jogbiztonságot leginkább egy kötelező érvényű jogi eszköz biztosítaná. Ez lehetne rendelet vagy irányelv (mely pl. a 95. cikken alapulhatna), a megfelelő forma kiválasztásakor azonban figyelembe kell venni e konzultáció eredményeit. Az 1408/71 és az 574/72 rendelet helyébe a szociális biztonsági rendszereket koordináló, korszerűsített rendszer 24 lép. Az ítélkezési gyakorlat Bizottság általi értelmezése (azaz egy értelmező közlemény) további pontosítást nyújthatna. A Bizottság 2004-ben valójában már kiadott egy közleményt a betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátás fejlődéséről az EU-n belül 25, mely a közösségi jog e területen történő alkalmazására vonatkozóan tartalmazott átfogó elveket. Bár ez kedvező fogadtatásra talált, egyértelműen mégsem bizonyult elégséges megoldásnak az adott problémára. Vannak egyéb, nem jogszabályi lehetőségek is, beleértve az egészégügyi szolgáltatásokkal és orvosi ellátással foglalkozó magasszintű csoport gyakorlati együttműködését. A nyílt koordinációs módszer alkalmazásának célja olyan közös keret létrehozása, melynek segítségével támogathatók a tagállamok a szociális védelmi rendszerek által biztosított egészségügyi ellátásra és tartós ápolásra irányuló reformok és fejlesztés terén 26. Ez a tagállamok közötti együttműködés gyakorlati ütemtervének előmozdítása során bizonyulhat hasznosnak, bár nem lenne képes a jogbiztonság megteremtésére. E különböző eszköztípusok némelyike vagy mindegyike összekapcsolható lenne egy átfogó közösségi intézkedéscsomagban. A jogbiztonság megteremtéséhez azonban valószínűleg arra van szükség, hogy legalább néhány területre kiterjedjen a jogi szabályozás. Más kérdéseket rugalmasabb mechanizmusok pl. ajánlások, közlemények vagy iránymutatások útján lehetne kezelni. Az egészségügyi rendszerek közötti együttműködés támogatása (vagyis a referenciaközpontok megerősített hálózatépítése) valószínűleg szintén megerősítésre szorul, a gyakorlati együttműködést lehetővé tevő konkrét struktúrák kialakításának biztosítása céljából. Az egészségügyi szolgáltatások állandó reformját illetően szükség lenne olyan mechanizmusokra, melyek folyamatosan aktualizálják ezeket az eszközöket és előírásokat. 9. kérdés: Milyen eszközök lennének megfelelőek az egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó különböző kérdések EU-szinten való kezeléséhez? Mely kérdéseket kell közösségi jogszabályok útján kezelni, és melyeket nem jogszabályi úton kell kezelni? 24 Lásd: COM(2006) 16 végleges, 2006. január 31. 25 COM(2004) 301, 2004. április 20, az Európai Unióban a betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátás fejlődéséről folytatott magas szintű eszmecsere nyomon követéséről. 26 Lásd: COM(2004) 304, 2004. április 20. HU 12 HU
5. A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK A fentiekben ismertetett kilenc konkrét kérdésre összpontosító konzultációra adott válaszokat 2007. január 31-ig kell a Bizottsághoz eljuttatni e-mailben (health-servicesconsultation@ec.europa.eu) vagy postai úton az alábbi címre: European Commission (Európai Bizottság) Health and Consumer Protection Directorate-General (Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság) Health services consultation (Egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó konzultáció) B232 8/102 B-1049 Brussels (Brüsszel) Belgium Valamennyi beérkező válasz megjelenik, kivéve ha ez kifejezetten tiltott. E konzultációt követően a Bizottság 2007-ben szándékozik megfelelő javaslatokat benyújtani. HU 13 HU