A SZLOVÁK - MAGYAR LAKOSSÁGCSERE IRATAI A SZABOLCS - SZATMÁR - BEREG MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT LEVÉLTÁRÁBAN'

Bukovszky László A SZLOVÁK - MAGYAR LAKOSSÁGCSERE IRATAI A SZABOLCS - SZATMÁR - BEREG MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT LEVÉLTÁRÁBAN' Szlovákia második világháború utáni történetének lapjait fehér foltok tarkítják. E fehér foltok egy részét a szlovákiai magyar kisebbség ellen elkövetett jogtalanságok képezik, melyeket az újjáalakuló II. Csehszlovák Köztársaság hozott magával a Kassai Kormányprogram kihirdetésével 1945. április 5-től. A második világháború utolsó éveiben a csehszlovák emigráns politikai csoportok - Londonban Eduárd Benesse, Moszkvában Klement Gottwalddal az élen - valamint a hazai, a besztercebányai felkelés vezetőinek elképzelése az ország újjáépítésének tervében egy pontban megegyezett. Mindhárom csoportosulás Csehszlovákiát nemzeti államként, a magyar és német nemzeti kisebbség teljes felszámolásával képzelte el. 2 A korabeli csehszlovák politikusok - elsősorban Benes és Gottwald - a szlovákiai magyarság főbűneként azt rótták fel, hogy 1938-ban az ország feldarabolásában jelentős szerepet játszott, és közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az első bécsi döntéssel 1938. november 2-án Dél-Szlovákia jelentős része Magyarországhoz került. A Galántai járás 43 községe közül 1938. november 8-11 között a bécsi döntés alapján 37 lett az anyaországhoz csatolva/ A Gottwald által szerkesztett Kassai kormányprogramot a londoni emigráns kormány 1945. márciusában jóváhagyta, majd Kassán a londoni és moszkvai emigránsokból valamint a hazai ellenállókból alakult új kormány 1945. április 5-én elfogadta és kihirdette'. A kormányprogram kimondta a magyar kisebbségre vonatkozólag a kollektív jogfosztást, semmibevéve a nyugati szövetségesek tartózkodó álláspontját. Bár a potsdani konferencia 1945. augusztus elején elutasította Csehszlovákiának a szlovákiai magyarok kitelepítésére vonatkozó kérelmét - ellentétben a német kisebbséggel - sorra születtek a kormányprogram elvein alapuló ún. Benesisi elnöki dekrétumok a magyarok emberjogi kisemmizéséről, állampolgárságuk megvonásáról és az általános vagyonelkobzásról. A megdöbbeni szlovákiai magyarság számára a 7l-es és a 88-as számú rendelet hozta a legnagyobb megpróbáltatásokat, melyek értelmében bárkit bármikor kényszermunkára lehetett elszállítani. Az első magyarokat szállító vonatszerelvények 1945. szeptemberében indultak útnak Csehországba/

Csehszlovákia a szlovákiai magyarság kérdésének egyoldalú megoldásával többször próbálkozott úgy a szövetségesek körében, mint a magyar diplomáciai körökben. Azonban sikertelenül, ugyanis Magyarország nem volt hajlandó elfogadni a csehszlovák fél egyoldalú feltételeit. Végül is a szlovákiai tragikus eseményeket látva, bizonyos amerikai és szovjet közvetítéssel a magyar kormány elfogadta a csehszlovák kormánynak a tárgyalásokra vonatkozó meghívását a lakosságcsere ügyében. A magyar kormány az egyezmény megkötését a kisebbségi jogok garantálásához kötötte a visszamaradó lakosságra nézve. Ezt azonban nem sikerült elérnie. Ezekután kényszerült Gyöngyösi János magyar külügyminiszter 1946. február 27-én aláírni Budapesten a lakosságcsere egyezményt. 6 A csehszlovák fél nevében az egyezményt Vladimír Clementis külügyi államtitkár írta alá. Az egyezmény alapelve az volt, hogy a csehszlovák kormány annyi szlovákiai magyart jelölhetett ki az áttelepítés sorsára Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák jelentkezett önkéntesen áttelepülésre Csehszlovákiába. Az egyezmény több részből áll, az alapegyezményhez szervesen csatlakozott a függelék, egy jegyzőkönyv és hét levélváltás. Az egyezmény aláírása után a csehszlovák fél óriási propagandába kezdett Magyarországon az ott élő szlovák nemzetiség körében. Egy kilencven járműből álló karavánon érkezett meg a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság. Tagjai között voltak katonatisztek, tanítók, tanárok, papok, üzletemberek, földművesek, bányászok és diákok. Velük jött a Csehszlovák Rádió, filmesek, színtársulatok, énekkarok és tánckarok/ A CSÁB magyarországi tevékenysége során 790 ezer darab szlovák újságot, 490 ezer brosúrát, 540 ezer röplapot, több ezer könyvet osztott szét 133 községben, 277 toborzógyűlésen, 266 előadás keretében és 60 hangverseny mellett. 9 Az áttelepülés propagandájának rendelték alá a Sloboda c. magyarországi szlovák lapot is. 10 A CSÁB a szlovákiai magyar parasztok gazdag portáit ígérte az áttelepülésre jelentkezőknek. Az áttelepülésre jelentkezettek sok esetben a CSÁB-tól kaptak és maguk választottak lakást, portát az új hazában. Közben 1946. március 6-án a pozsonyi Telepítési Hivatal /Osídlovací urad/ rendeletére megkezdődött a magyarok összeírása Szlovákiában. 1946. derekán Szlovákia területén 12 Körzeti Telepítési Hivatal kezdte meg működését, /Somoija, Dunaszerdahely, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Párkány, Láva, Ipolyság, Rimaszombat, Kassa, Királyhelmec és Pozsony/. 11 1946. június 3-án megkezdte munkáját a magyar-csehszlovák vegyes bizottság. A bizottság fő feladata az volt, hogy a lakosságcsere vitás kérdéseit rendezze. A magyar kormány kinevezte a lakosságcsere végrehajtó szerveinek vezetőit. Dr. Jócsik Lajost 1946. június 12-én áttelepítési konuánybiztossá,

Dr. Wagner Ferencet pedig pozsonyi székhellyel meghatalmazottá az áttelepítendő magyarok érdekvédelmére.' 2 A lakosságcsere kezdési időpontja nem volt pontosan meghatározva. A szerződő felek mégis úgy remélték, hogy 1946 szeptemberében el lehet majd kezdeni. Ennek tudatában a vegyes bizottság nagy iramban dolgozott egészen július 22-ig. mikor is Ótátrafureden megszületett a 16. véghatározat. A véghatározat szerint az áttelepültek ingóságait három kategóriába osztotta, ellentétben az egyezmény VI. cikkelyével, mely kimondta, hogy az áttelepülők minden ingóságukat magukkal vihetik. A véghatározat óriási felháborodást váltott ki a szlovákiai magyarok között, ugyanis hátrányosan érintette őket. Miközben a két konuány között folyt a vita a 16. véghatározatról, a csehszlovák külügyminisztérium a pozsonyi meghatalmazott útján 1946. augusztus 26-án átadta az áttelepítésre kijelölt személyek névjegyzéket a magyar félnek.^ A lakosságcsere egyezmény V. cikkelye alapján 106 398 személyt jelölt ki, a VIII. cikkely alapján nagy háborús bűnösként családtagokkal együtt 73 183, kis háborús bűnösként pedig ugyancsak családtagokkal együtt I 927 személyt. 14 Az V. cikkely alapján kijelölteket a pozsonyi meghatalmazott októberben értesítette, hogy az egyezmény értelmében Magyarországra lesznek áttelepítve. Az ún. "fehér lap" nem volt más mint egy sima értesítés, rajta azokkal a jogokkal, melyekkel a kijelöltek rendelkeztek. Ezek szerint: nem lehetett tőlük behajtani semmiféle adót, szolgáltatást és illetéket és többek között a kitelepítésre kijelölt személyek a határnaptól kezdődőleg szabadon rendelkeztek vagyonukkal. A galántai járás területén a "fehér lapok" kiküldése, a kitelepítésre kijelölt személyek értesítése az említett időpont után történt. Ezt a korabeli csendőri jelentésekből tudjuk. A helyzetjelentések kiemelik, hogy a lakosságcserét megelőzően a járás területén állam- és szlovák ellenes tevékenység sehol nem volt tapasztalható. Ugyanakkor a jelentések kiemelik, hogy a magyar lakosság önkéntesen nem hajlandó elhagyni szülőföldjét. Nagy volt a bizonytalanság a magyarság körében, mivel októberben senki sem tudta, hogy mi lesz a sorsa; marad-e vagy áttelepítik Magyarországra. 7^ Ez természetesen rányomta bélyegét a mezőgazdasági termelésre is. Sokan ezért vonakodtak elvégezni az őszi mezei munkálatokat. Optimista jelek csillantak fel október végén, ugyanis a második világháborút lezáró párizsi békeéitekezlet elvetette azt a csehszlovák kérelmet, hogy a lakosságcserén kívül 200 000 szlovákiai magyart egyolda-lúan áttelepíthessen Magyarországra. A jelentések arról számolnak be, hogy a magyar lakosság mivel még nem kapta meg az értesítést az áttelepítésről, újra műveli földjeit. 16

November elején azonban változott a helyzet. Történt ugyanis, hogy egy környékbeli volt hivatalnoknak - Sipos Vilmosnak - sikerült Dr. Wagner Ferenctől megszereznie az áttelepítési listákat. 7 A november 9-i csendőri jelentés lényegesen eltér az előzőektől. Kiemeli, hogy a magyarok gyakrabban látogatják a kocsmákat és szórakozóhelyeket. A hónap végén a pozsonyi megbízottól azonban mindenki megkapta a "fehér lapot" és kedvét vesztve várta sorsa további alakulását. A csehszlovák kormány a lakosságcsere egyezmény V. cikkelye értelmében a járás községeiből 1 798 családot jelölt ki az áttelepítésre /Nagyfödémes 188, Vízkelet 77, Diószeg 181, Kismácsád 66, Tósnyárasd 50, Nemeskajal 66, Szene 258. Réte 68, Felsőszeli 269, Taksony 131, Nemeskosút 31, Alsószeh 230, Nagymácsád 100, Hidaskürt 83//* A pánik és a megdöbbenés a járásban akkor tört ki igazán, mikor a csehszlovák kormány november 19-én megkezdte a dél-szlovákiai magyar családok ezreinek Cseh- és Morvaországba való erőszakos kitelepítését a 88/1945 sz. általános munkakötelezettséget előíró elnöki rendelet alapján. A lakosságcsere megkezdésének időpontjáról és pontos menetéről a kétoldalú tárgyalások akkor kezdődtek el, mikor a csehszlovák kormány beszüntette a magyar családok kitelepítését Cseh- és Morvaország területére 1947. február 23-án. E napig összesen 44 129 személyt telepitettek, hurcoltak marhavagonokban a volt Szudéta-vidékre. /y A másik pont ami miatt megkezdődhettek a kétoldalú tárgyalások az a 16. vegyes bizottsági véghatározat megváltoztatása volt. A változtatás szerint az áttelepülők minden ingóságukat magukkal vihették. Ezekután kezdődött el a magyar-szlovák lakosságcsere 1947. április 12-én. 0 A lakosságcserét megelőzően az áttelepülők által visszahagyott vagyonról a szállítmány /transzport/ elindítása előtti 10. és 5. nap között az összeíró szervek pontos nyilvántartást végeztek. A vegyes bizottság 10. véghatározata naponta 5 kis földműves település összeírását írta elő. A valóság azonban más volt. Az összeírás lassú menete sokszor akadályozta az egyes transzportok összeállítását, majd elindítását. Egy-egy kijelölt transzport összeírása után került sor az áttelepítésre kijelölt személyek bevagonírozására. A bevagonírozást a magyar szervek irányították és végezték, akik titkos megfigyelés alatt álltak/ 7 A családok beszállítása a környező falvakból a járás négy vasútállomására eltartott néha napokig is. A szállítás menetét nagyban lassította az a tény, hogy a magyar szervek nem rendelkeztek megfelelő számú és teherbírású tehergépkocsival. A pozsonyi meghatalmazott területi szerveinek képviselői a lakosságcserét megelőzően, majd később a "népvándorlás" alatt is igyekeztek érzelmileg hatni - megvigasztalni - az áttelepülőkre. Biztosították őket afelől, hogy az új hazában az elhagyott ingatlan helyett megfelelőt kapnak. Kezdetben ez megnyugtatta őket, azonban mikor az első áttelepítettek hírt adtak magukról, keserű

helyzetükről, bizalmatlanok és közömbösek lettek a magyar szervekkel szemben. A Galántai járás területéről az első magyarokat szállító transzport 1947. április 12-én, hajnali 0,30 hagyta el a diószegi vasútállomást. A 72 vasúti kocsiból álló szerelvény 28 diószegi és nagyfödémesi családot /110 személy/ szállított az országhatáron túlra. 22 A járásból 4 vasútállomásról indítottak szerelvényeket Magyarországra; az említett Diószegen kívül Galántáról, Szeredből és Szenéről. Az áttelepítés kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan zajlott 1947. december 5-ig. A 102. szerelvény 0.59 indult el Galántáról és vitte az utolsó 10 magyar családot /Vezekény, Tallós, Hidaskürt, Nemeskosút/ az új hazába. A magyarok áttelepítése Magyarországra a járás területén ezzel befejeződött. A magyar szervek a szomszédos Vágsellyei járásban folytatták munkájukat. Velük együtt vonultak Vágsellyére és annak környékére a szlovák biztonsági szervek is. Az áttelepítés alatt a járás községeiben a zsolnai és a komáromi /Komámo/ egységek teljesítettek rendfenntartó szolgálatot. 25 A járás területén a magyar-csehszlovák vagyonösszeíró bizottság 1947. november 22-én fejezte be munkáját. A már említett négy vasútállomásról indított 102 szerelvény többségében az éjjeli órákban lett elindítva. Az áttelepítési forgalmat mindkét vasútigazgatóság /CSD,MAV/ saját vonalain, a saját személyzetével és eszközeivel bonyolította le. Az áttelepítési szerelvények kíséretét Csehszlovákia területén a csehszlovák, Magyarország területén a magyar biztonsági szervek látták el. Minden szerelvényhez egy személykocsi volt csatolva. Az áttelepítettek vámvizsgálata a berakodás során történt meg. A Galántai járás községeiből a lakosságcsere értelmében tehát az áttelepítés december 5-vel befejeződött. Ezután az egyezmény értelmében nem, de önkéntesen továbbra is sokan elhagyták szülőföldjüket. A 102 transzporttal összesen 1 654 családot - 6 150 személyt - telepítettek át Magyarországra. A több mint másfélezer család összesen 939 lovat, 4 723 szarvasmarhát, 3 064 sertést és 4 juhot vitt magával. 24 A MAK szállítási terveiből tudjuk, hogy a Galánta környékéről áttelepített magyarok Békés-, Baranya-, Szabolcs-, és Pest megyébe kerültek. 2> Mint már említettük a lakosságcsere alapján áttelepítetteken kívül sokan önkéntesen is elhagyták szülőföldjüket. 1947. december 5-ig összesen 1 126-26 an. A tanulmány első felében a lakosságcserét megelőző időszakkal és a Galántai járás magyar lakosságának áttelepítésével foglalkoztunk. A második részt már a magyarországi eseményeknek szenteljük. Konkrétan a szlovákiai magyarok érkezését, elhelyezését, valamint a nyíregyházi szlovákság /tirpákság/ kitelepülését vesszük bonckés alá.

A Megyei Levéltár fondjai között sok helyen találhatunk értékes adatokat a lakosságcserére, azonban elsődleges forrásnak e téma kutatására A Csehszlovák Lakosságcserét Lebonyolító Áttelepítési Kormánybiztossági iratanyagát tartjuk. A még feldolgozatlan fondot 53 doboz irat és néhány segédkönyv alkotja. A továbbiakban ebből merítünk. Az ország területén a lakosságcsere beindulása előtt az áttelepítési kormánybiztos Dr Jócsik Lajos rendelete alapján a MAK 16 kirendeltséget állított fel; 1. sz. Borsod-Zemplén-Abaúj vm.- székhely Miskolc. 2. sz. Szabolcs-Szatmár-Ung-Bereg-Hajdú vm.- Nyíregyháza. 3. sz. Békés-Bihar- Szolnok vm.- Békéscsaba. 4. sz. Csanád-Csongrád vm.- Tótkomlós, 5. sz. Dél-Pest vm.- Kecskemét, 6. sz. Heves vm.- Gyöngyös. 7. sz. Nógrád-Hont vm - Balassagyarmat, 8. sz. Nagy-Budapest- Budapest. 9. sz. Bácsbodrog vm - Baja, 10. sz. Tolna vm.- Szekszárd, 11. sz. Fejér-Veszprém vin.- Székesfehérvár, 12. sz. Komárom-Esztergom vm.- Komárom, 13. sz. Győr- Moson vm - Győr. 14. sz. Sopron-Vas vm - Sopron. 15. sz. Somogy-Zala vm - Kaposvár. 16. sz. Baranya vm - Pecs. A felsorolt kirendeltségek a lakosságcsere végrehajtása során mint a MAK /kormánybiztos/ végrehajtó szeivei az összes felmerülő problémát orvosolták. A kirendeltségek munkatársai mind a betelepüléssel, mind a kitelepüléssel foglalkoztak. A nyíregyházi 2. számú kirendeltség 1947. március 21-én kezdte meg munkáját a polgármesteri hivatal egyik részlegében a Vay Adám utca 15. sz. alatt Kristófon István kirendeltség-vezető irányításával. 2 " A lakosságcsere egyezmény aláírását követően a kinevezett kormánybiztos levélben kért segítséget a megyéktől és a törvényhatósági jogú városoktól a lakosságcsere eredményes lebonyolításához. 29 A MAK kirendeltségek elsődleges feladata az áttelepítés során Magyarországra került szlovákiai magyarok átmeneti elhelyezése volt. Szabolcsba való érkezésük pontos időpontjáról a központ még 1947 március végén nem tudott információval szolgálni. Az első szállítmányok /transzportok/ érkezését április első felére várták. Ebből kifolyólag a nyíregyházi MÁK kirendeltségnek 150-200 férőhelyes megfelelő szálláslehetőséget kellett biztosítania/" A kormánybiztos a szlovákiai magyarok érkezését a 14 752/1947 sz. leiratával pontosította. E szerint az első csoport érkezését április 8-tól még 5 követi. Összesen 800-1000 személy/ 7 A kirendeltség a tömegszállást az áttelepítettek részére a helybeli Huszár laktanyában biztosította. A laktanyában 450-500 személynek tudtak átmeneti szállást biztosítani, ahol rendelkezésre álltak istállók is. Az istállókba az állatokat valamint az ingóságokat helyezték el. A szükséges szalmát, élelmet és takarmányt az alispán útján a járások biztosították. A meghirdetett gyűjtésbe számos település kapcsolódott be. Többek között Kisléta, Tiszanagyfalu, Büdszentmihály és Tímár. Általában élelmiszert /tojás, liszt, burgonya, szalonna, bab/, gabonát és csekély pénzt is

sikerült közadakozásból összegyüjteniük. Az áttelepítettek ellátásának átmeneti biztosítására a kirendeltség a Közellátási Minisztériumból kért élelmiszert 500 fő számára. A szlovákiai magyarok elhelyezésének és ellátásának biztosításával egyidőben végéhez közeledett az áttelepülésre jelentkezett szlovákok visszahagyott ingatlanainak az összeírása. Az összeírásokkor készült nyilvántartási ívek alkotják a fond jelentős részét. A tanyánként elvégzett összeíráskor felvett nyilvántartásban szerepelnek a kitelepülök személyes adatai, a visszahagyott ingatlan pontos részletezése úm. házingatlan, gazdasági melléképületek és földingatlan. Az összeírást a magyar és csehszlovák hatóságok együtt végezték. A magyar vagyonösszeúó bizottság 19 tagú volt/ 5 A csehszlovák fél tagjait a CSÁB Nyíregyházán székelt 13. számú körzete biztosította. A Nyíregyházán székelt 13. számú körzet Fetterik kirendeltség-vezető irányításával működött/^ A két hivatal - MÁK és a CSÁB - között a kapcsolat kielégítő volt, bár kisebb nézeteltérések az összeírások során gyakoriak voltak. Az áttelepülésre jelentkezett szlovákok névjegyzékét a CÁB készítette el és terjesztette véleményezésre a MÁK-hoz. A MAK kirendeltség néhány esetben egyes személyek áttelepülése ellen kifogást emelt, ha bizonyítható volt az illető személy magyar nemzetisége/ 3 A 32. dobozban található jegyzék szerint 1947. április 1 l-e és május 12-e között 24 transzport hagyta el Nyíregyházát a városból és annak környékéről jelentkezett szlovákokkal. Ez alatt az idő alatt ténylegesen kitelepült 637 család - 3 253 személy, visszamaradt 195 család - 999 személy, kvótán kívül pedig 589. Az egyes transzportokról részletes adataink vannak. Ezek a kimutatások 6 pontban elemzik a szlovákok személyi adatait, számadatait, a kiszállított állatállomány mennyiségét, a magukkal vitt gazdasági és ipari felszerelést. A Nyíregyházáról és környékéről kitelepült szlovákok a kitelepített dél-szlovákiai magyarok helyére Léva és Zselíz környékére kerültek/ 6 A kitelepült szlovákok helyét a Szlovákiából áttelepített magyarok fokozatosan foglalták el. A kormánybiztos által közölt április 8-i dátum a szlovákiai magyarok érkezéséről nem volt valós, ugyanis a lakosságcsere hivatalosan csak április 12-én vette kezdetét. A Magyarországra tartó szerelvények Párkánynál hagyták el Csehszlovákiát és Szobnál léptek be az új hazába. A szerelvények pihenő, egyben étkeztető és itató állomása Rákospalota-Újpest volt. A további pihenőállomás a pusztaszabolcsi volt, melynek vezetői Györe István és Vajas Károly kormánybiztosi tisztviselők voltak/ 7 A két ország között a népeseiével kapcsolatban volt egy nagyon fontos megegyezés, melynek betartására a magyar kormány szervek még Szlovákiában ígéretet tettek az áttelepítésre kijelölteknek. Arról volt szó, hogy a telepítő szervek lehetőség szerint egy

községből érkezőket egy vidékié, településre helyeznek el. A fondban talált adatok azonban nem ezt tükrözik. Az 50. dobozban található egy panaszfelvételi jegyzőkönyv a 4. taksonyi csoport sérelmeiről, akik kifogásolták, hogy Nyíregyházára szállítsák őket, ugyanis rokonaikat, hozzátartozóikat korábban Baja környékén helyezték el. A Nyíregyházára érkező, szlovákiai magyarokat szállító szerelvények számáról a fond részletes áttanulmányozása során nem kapunk teljes képet. Az iratanyag tartalmaz ezzel kapcsolatos adatokat, azonban néhány jegyzék nagyon ellentmondásos. Az első két transzport 1947. április 22-én érkezett. 17 óra 30 perckor a M.A. 21/1 számú szerelvénnyel 22 diószegi és 2 nagyfödémesi család, a 21 óra 30 perckor befutott szerelvénnyel viszont 17 taksonyi család érkezett Nyíregyházára. 5 * Az iratanyagban összesen 17 jegyzék található, melyeket a MÁK kirendeltség vezetője állított össze. A 17. jegyzéken 308 család és 1 083 személy szerepel. A szlovákiai magyarok különböző tájegységekről érkeztek Nyíregyházára. Kerültek ide a Mátyusföldről /Diószeg, Nagyfödémes, Taksony, Réte, Andód, Naszvad, Imely/, Gömörből /Rimaszombat, Gömörpanyit, Tornaija, Runya/ sőt még a Bodrogközből is /Borsi/. A jegyzékek szerint az utolsó szerelvény 1947. augusztus 12-én érkezett és 17 naszvadi családot szállított. 59 A jegyzékek a szerelvény számának megjelölésén kívül tartalmazzák az érkezés pontos időpontját, a családfő nevét, az elhagyott lakhely nevét, családtagok számát, az új lakhelyet és azok esetében akik más helyre lettek irányítva Nyíregyházáról, az új címüket. Olyan jegyzékek is rendelkezésünkre állnak, melyek az előbb elmondottaktól abban különböznek, hogy részletes leírást közölnek a szerelvénnyel érkezett élő és holt leltárról. Mint említettük az iratanyagból a Szabolcsba telepített magyarok számáról pontos számadatot nem kapunk. Előfordul, hogy egy-egy transzportról kétféle adatunk is van. Ennek ellenére azonban feltehetjük a nagy kérdést, hogy tulajdonképpen hány szlovákiai magyar érkezett Nyíregyházára és annak környékére a lakosságcsere alapján? A fenti adat szerint 1 083-an, de mint említettük ezt a számot nem tartjuk valósnak. Dr. Németh Zoltán a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Szemlében /1992/4. szám/ közölt tanulmányában a Nyíregyházára és a környező tanyabokrokba került szlovákiai magyarok számát 3 ül. 3,5 ezerre becsülte. Mint később látni fogjuk ez a szám picit túlbecsült. Az adatok ellentmondásosságát tükrözi az 52. dobozban lévő keltezés nélküli Összesítő kimutatás a Szabolcs vármegyei telepítésekről. Az összeírás szerint a lakosságcsere egyezmény alapján 104 család /409 fő/ került a megye területére. Egy másik kategóriában 110 családfőt említ 430 családtaggal.

Az áttelepített dél-szlovákiai magyarok számának meghatározásában legmegbízhatóbb forrásnak a Szabolcs vármegyei Földhivatal 1948. augusztus 23-án készített "Kimutatás a kitelepült szlovákok visszamaradt házingatlanainak juttatása helyzetéről" szolgálhat. A megye területén 716 visszamaradt házingatlan volt. Ebből 354 volt betelepítve 362 viszont nem. Tehát, ha a betelepített házingatlanok számát beszorozzuk az átlagos családtag számmal /=4/, akkor számuk kb. 1300 lehetett. Azonban még ezt sem tekinthetjük végleges adatnak. A polgármesteri hivatal 1950. június 1-én készült kimutatásában ugyanis olyan községekből is tartózkodtak áttelepített magyarok Nyíregyházán, melyek az általunk ismert jegyzékeken nem szerepelnek; Galántáról, Hidaskürtről, Királyrévből, Boldogfáról, Vezekényből, Kismácsédről, Szencről, Alsó- és Felsőszeliből, Nemeskajalról és végül Nemeskosótról/ 7 Ezután bátran feltételezhetjük, hogy az áttelepített magyarok száma Nyíregyházán és annak környékén elére a 2 ezret. A beérkezett szerelvényekről a családokat vagy már az új lakhelyükre, vagy az átmeneti szállásra a Huszár laktanyába szállították. Azokban a községekben ill. tanyákban ahonnét a szlovák lakosság kitelepült, magyar bizalmi bizottságok alakultak. A 2-3 személyből álló bizottság tagja volt a tanyabíró, földigénylő bizottsági tag. esetleg a tanító. Feladatuk az érkező magyar családok fogadása, elhelyezése és felvilágosítása volt/ 2 A szlovákiai magyarok részére a MÁK kirendeltség telephelyeket utalt ki megérkezésük után. Legjobb esetben ezek 2 szobás házak voltak 4-6 állat tartására alkalmas istállóval. A többségük ennél jóval kisebb, egy szoba konyhás, romos telepet kapott. A kiutalt házak alacsony színvonala miatt megkárosítva érezték magukat és ilyen szempontból 10 %-ig sem érezték magukat kátpótolva. Ezekután nem csoda, hogy vonakodtak elfogadni a kiutalt házakat, akik általában 2-3 szoba bútorral és 4-9 állattal érkeztek. Előfordult, hogy az áttelepített magyar a kiutalt házba berendezését helyszűke miatt nem tudta elhelyezni, illetve a bútorzatuk a szűk ajtókon nem fért be a házba/ 5 A budapesti MÁK 1947. október 21-i 22. számú rendelete a lakosságcsere tárgyában létrejött egyezmény végrehajtása során felállított kormánybiztossági kirendeltségeket, a határállomási és az étkeztető állomásokat kivéve, megszűntette. A megszűnt kirendeltségek feladatait az illetékes Megyei Földhivatalok vették át. 44 A Megyei Földhivatalok adták ki az áttelepítettek részére a határozatot a földingatlan juttatásokról. Egy kimutatásból tudjuk, hogy 1947. május végén a kitelepültek után visszamaradt 4 526 kh. 1 099 öl földingatlanból a telepítésre 1 138 kh. volt felhasználva/ 5 A magyar-szlovák lakosságcserét 1948. december 20-án befejezték. 1949 késő tavaszán azonban 150 család, mivel nem volt reménye, hogy csehszlovák állampolgárságot kapjanak, áttelepült Magyarországra. Többségük a pozsonyi meghatalmazott apparátusában dolgozott Pozsonytól Kassáig. így a

lakosságcsere ténylegesen csak 1949. június 5-én fejeződött be. ' Ezt erősítette meg a magyar-csehszlovák vegyes bizottság 1949. június 21-én hozott 66. véghatározatával, mellyel a lakosságcserét befejezettnek nyilvánította. Az 1946 és 1949 közötti időszakban 76 616 szlovákiai magyar kényszerült elhagyni szülőföldjét és 60 257 magyarországi szlovák cserélt önként hazát. A szlovákiai magyarok hátrahagytak 160 000 kh. ingatlant és 15 700 házat a szlovákok 15 000 kh. ingatlant és 4 400 házat/ 7 Befejezésül egy élteimi zavait szeretnénk helyére rakni, amellyel nemcsak a mindennapos érintkezésben találkozik az ember, de sajnos az idézett fondban is gyakran találkozhatunk. Az iratanyagban a szójáték legkülönbözőbb formáival illetik a délszlovákiai magyarokat. Nevezték őket: "Magyarországra áttelepülteknek," "a Csehszlovák áttelepülés kapcsán kivándoroltaknak", "Felvidéki telepeseknek" sőt "Csehszlovákiából menekült telepeseknek" is. Az igazság az, hogy ezek a szerencsétlen emberek áldozatok voltak, egy előre eltervezett emikai tisztogatás sokszor semmit sem sejtő néma tanúi, akiket intézményesen minden választási lehetőségtől megfosztva kéuyszerítettek arra, hogy elhagyják ősi szülőföldjüket. JEGYZETEK 1. Az itt közölt tanulmány a teljesség igénye nélkül íródott egy egyhetes kutatómunka eredményeinek felhasználásával, amit a múlt nyáron folytattam a Megyei Levéltár vendég-kutatójaként. Ezúton szeretném megköszönni a közbenjárását mindazoknak, akik lehetővé tették számomra, hogy a lakosságcsere problematikájával itt Nyíregyházán is foglalkozzak. 2. Kaplan K, Csehszlovákia igazi arca 1945-1948. Pozsony 1993. 97-98. 3. Járási Állami Levéltár - Galánta /a továbbiakban JÁL-G/, fond Okresny národny vybor Galanta /a továbbiakban ONV-G/ i.sz. 752/47 eln. 4. Janics K., A kassai kormányprogram; Pozsony 1993, 5. 5. Szabó K., A csehszlovák-magyar lakosságcsere dióhéjban, Új Mindenes Gyűjtemény 10, Pozsony 1993, 101. o. 6. Uo., 102. 7. Szabó K., i.m. 8. Molnár I., A Slobodacc. magyarországi szlovák lap 1945 és 1947 között, Magyarságkutatás, Budapest 1987, 157. 9. Németh Z., A csehszlovák-magyar lakosságcsere Nyíregyházán 45 év távlatából, Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 1992/4. sz., 512. o. /Juraj Zvarától átvett adat/ 10. Molnár I., i.m. 145.

I I. JÁL-G, ONV-G, i.sz. 25 406/1946. 12. Szabó K., i.m. 13. Uo. 105. 14. Uo. 15. JAL-G. ONV-G. i.sz. 580/1946 eln. 16. Uo. i.sz. 17. Uo. i.sz. 675/1946 eln. 18. Uo. i.sz. 16 336/1947 19. Janics K.. A hontalanság évei, Hunnia Kiadó 1989, 250. 20. Szabó K., i.m., 106. 21. JAL-G, ONV-G, i.sz. 340/1947 eln. 22. Uo. 23. Uo. 24. Uo. 25. Feltételezhető, hogy az ország más megyéiben is kerültek Galánta vidékéről. Mi a rendelkezésünkre álló szállítási tervekből indultunk ki. 26. Lásd a 21. sz. jegyzetet 27. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára /a továbbiakban SZSZBMÖL/, A csehszlovák lakosságcserét lebonyolító Áttelepítési Kormánybiztosság iratai /a továbbiakban MÁK-Ny/, szám nélküli irat. 32. doboz 28. Uo. I.sz. 58/II-K/1947 29. Lásd a 27. sz. jegyzetet 30. Uo. i.sz. 17/II-K/0947, 35. doboz 31. Uo. 32. Uo., i.sz. 176/II-K/1947, 47. doboz 33. Uo., i.sz. 164/II-K/1947. 36. doboz 34. Uo., i.sz. 490/II-K/1947, 33. doboz 35. Uo., sz.n., 46. doboz 36. Uo., sz.n., 47. doboz; az imént említett kimutatások szintén jelzet nélkül a 36. dobozban találhatók. 37. Uo., 26 563/III-1/1947, 47. doboz 38. Uo., sz.n., 47. doboz 39. Uo. 40. Uo. sz.n., 52. doboz 41. Uo. i.sz. 50 171/1950 és 8 128/Vegy/3, 33. doboz 42. Uo. sz.n. 36. doboz 43. Uo. i.sz. 290/II-K/1947, 34. doboz 44. Uo. i.sz. 1254/I-K/1947, 34. doboz 45. Uo. i.sz. 465/II-K/1947, 47. doboz 46. Szabó K., i.m., 110. 47. Uo.

Das Schriftgut über den slowakisch-ungarisch eil Bevölkemngstausch im Archiv der Selbstverwaltung des Komitats Szabolcs-Szatmär-Bereg Die Studie versucht eine problembeladene Periode im 20. Jahrhundert zweier mitteleuropäischen Nationen, der ungarischen und der slowakischen zu beleuchten. Nach dem Ausbmch des zweiten Weltkrieges haben die tschechoslowakischen politischen Kreise die kollektive Bestrafung des Unganitums in der Slowakei nach Beendigung des blutigen Krieges in Aussicht gestellt. Die Motivation dieser Vergeltung, wie es mehifach betont wurde, haben sie darin gefunden, daß die etwa eine Million Ungarn, die mit dem Tnanoner Friedensvertrag zu der Tschechoslowakischen Republik geschlagen wurde, durch Mißbrauch der Demokratie unter Masaiyk zum Totengräber der Republik wurde. Eines der bestimmenden Mittel der vielfältige Formen angenommenen Strafe war das am 27. Februar 1046 in Budapest unterzeichnete Abkommen über den gegenseitigen Bevölkeiiuigsaustausch. Man muß wissen, daß bei den Friedensverhandlungen nach dem Krieg die zwei Staaten an gegenüberstehenden Seiten Platz gehabt haben. Der Vertrag war das Ergebnis der ungleichen politischen Auseinandersetzung zwischen dem Verlierer Ungarn und dem Siegerstaat Tschechoslowakei - in seinem Rücken mit der stalinistischen Sowjetunion. Der Kern des erzwungenen Vertrages lag darin, daß es sich bei den Slowaken in Ungarn um eine freiwillige Umsiedlung handelte, für die Ungarn in der Slowakei war es aber ein jede Freiwilligkeit entbehrendes, gewaltsames Diktat. Die Studie stützt sich auf bisher nur teilweise publiziertes Quellenmaterial und versucht Parallelen des Bevölkeiiuigsausta usch es aufzuzeigen, so zwischen Nyiregyhäza und der Gegend um Galänta. Die Umsiedlung der Nachkommen der heimischen Slowaken begann im Herbst 1946, die erste Gruppe der Ungarn kam am 22. April 1947 in Nyiregyhäza an. Der Aufsatz beschreibt die Periode vor der Umsiedlung der Ungarn aus der Slowakei, den Verlauf der Umsiedlung und die Ankunft in der neuen Heimat. Das gleiche gilt für die Umsiedlung der Slowaken. Aufgrund des Bevölkerungsaustausches wurden in Nyiregyhäza und in der Umgebung schätzungsweise etwa zweitausend Ungarn aus der Slowakei angesiedelt, im Gegenzug sind etwa 3,5 tausend Slowaken aus der Stadt und Umgebung freiwillig in die Tschechoslowakei umgesiedelt.

Die vor dem Beginn des Bevölkeningsaustausches verkündeten tscheclioslowakishen Erwartungen hat das Abkommen nicht erfüllt. Die ethnische Säuberung der Südslowakei ist durch die Umsiedlung von 76616 Ungarn in vollem Umfang nicht gelungen, auf der anderen Seite hat die freiwillige Umsiedlung von 60257 Slowaken aus Ungarn für die weitere Entwicklung der zurückgebliebenen slowakischen Minderheit bis heute spürbar tiefe Spuren hinterlassen.