TRIANON, 1920-PARIZS, 1947

TRIANON, 1920-PARIZS, 1947 Közép-Európa szétdúlása (okok, következmények) A DUNATÁJ A XIX. SZÁZAD ELEJEN

Kovács Ernő TRIANON 1920 PÁRIZS 1947 A szerző kiadása TO RONTO 1986

Minden jog a szerzőé Dr. Kovács Ernő Toronto, Kanada Címlapot tervezte: Leszkovsky Zoltán

Tartalom jegyzék 1. M agyarország az első világháborúban / 7 2. A trianoni béke előzményei / 28 3. A diktátum következményei / 51 4. Magyarország a két háború között / 68 5. Hazánk a II. világháborúban / 87 6. Lehull a vasfüggöny. Párizsi b éke/120 7. Szovjet megszállás alatt / 137 8. Trianon! nem, nem, soha! /153 9. M agyarország II. világháborús veszteségei / 157 10. Harcoljunk a román nemzeti-kommunizmus e lle n / 161

Mindig hittem, most is hiszem; Magyarország nem volt hanem lesz! g ró f Széchenyi István 1. FEJEZET Magyarország az első Világháborúban, Az első világháború magyar szemmel (emlékezés, gondolatok) ez volt Julier vezérkari alezredes könyvének a címe. Nagy érdeklődéssel olvastam a harmincas évek derekán, megjelenése idején, de amelyet sajnos az emigrációban felhajtanom nem sikerült. Tárgyam az, hogy saját szempontunkból vázoljam a nagy háborút, melynek kitörése ez év nyarán ért a hetvenedik fordulóba, de sorsunkat azóta is irányítja és annak következményeként vagyunk sokan bujdosásban. Három és fél éves voltam, amikor Magyarország mozgósított. Kint állottam a kapunk előtt Irénke nénémmel Székelykeresztüron, szülővároskámban, a,, Vasúti Vendéglő -vel szemben és úgy emlékszem a sötétkék egyenruhás sokadalom láttán izgatottan mutogattam és tudattam nővéremmel;,,ferenc Jóska katonája. Hogy ez a cs. és kir. (,,k.u.k. ) közösökre vonatkozott-e, vagy a 82. székely gyalogezred behívottjaira, azt ma már nem tudom. Egy biztos, hogy 1914 nyarától kezdve 1918 őszéig, a román megszállásig, csak katonásdit játszottunk Lengyel Bandi barátommal: fakarddal vágtuk, aprítottuk kertjükben az övig érő csípős csalánt, az ellenséget. Bandinak két sokkal idősebb bátyját mozgósították: Árpád hamarosan meghalt az orosz fronton szerzett betegségben. Lengyel Laci híres hadipilóta lett és később, a huszas években, hajnali mulatságként a szegedi Tisza-híd alatt többször átrepülve

végül is az egyik pillérnek ütközött és utasával Dr. Boros József kórházi sebészfőorvossal együtt szörnyet halt. Emléktábla örökítette meg nevüket az Eifel-tervezte híd egyik lábán, amint azt szegedi medikus koromban magam is láttam. Hogy megvan-e még a felszabadulás után, ki tudja? Dr. Boros árvája, Jóska, kollégám és versenytársam volt gátfutásban a szegedi egyetem színeiben. Ezeket azért említem, hogy milyen kicsi volt a magyar glóbusz, meg érzékeltetni akarom, hogy milyen korai háborús, sőt repülős emlékeim voltak Bandin keresztül, aki osztálytársam volt tíz éven át (és később a légierőknél szolgált velem együtt a II. Világháború alatt.) Lengyel László hadi cselekedeteiről, légiharcairól, lupingjairól már kisiskolás korban, szinte elsőkézbeli értesüléseink voltak. A személyes ízű bevezetés után térjünk rá a világháború okaira és előzményeire. Az ok nem Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége gróf Kotek Zsófia meggyilkolása volt Bosznia- Hercegovina fővárosában Sarajevóban, az ott tartott hadgyakorlatok alkalmával (amit igazi k. und k.,,tapintattal" a legnagyobb szerb nemzeti ünnepen, a rigómezei csata jubileumán tartottak). Ez a véres bűntény csak ürügy volt az ellentétes nagyhatalmi érdekek diktálta fegyverkezési versenyben a nyílt összeütközés kirobbantására, mely a két szembenálló tábor (a Központi Hatalmak és az Antant Entente Cordiale) szerződési kötelezettségei folytán, világháborúvá szélesedett. Ezek az érdekek: angol-német kereskedelmi és ipari vetélkedés, imperializmus, vagyis uralomvágy, gyarmatosítás, terjeszkedés, tengeri hatalom, európai egyeduralom (hegemónia) kérdéseinek vegyületéből állottak. Érzelmi velejárók (ma úgy mondanók propaganda célok), francia reváns az 1870-es sedáni vereségért, Elzász-Lotharingia elvesztéséért, a nemzetiségek panaszai (az Osztrák-Magyar Monarchiában, Poroszországban), irredenta mozgalmak, területi követelések, új nemzeti államok kialakítására; a,,d rang nach Osten és pángermánizmus (Keletre törekvés és minden német egyesítése) az oroszok nagypéteri álma, melegtengerre, Dardanellák és Konstantinápoly megszerzése; pánszlávizmus, az összes szláv népek összefogása,,szent- Oroszországban a cár jogara alatt.

Magyarországnak, a magyarságnak nem volt érdeke ez a háború. Hogy részt vett és helyt állott benne, a legnagyobb áldozatot, terhet és a legsúlyosabb következményeket viselte, annak végzetes történelmi és politikai okai voltak. Vizsgáljuk meg tehát az előzményeket. Az 1867-es,,Kiegyezés csak látszólag oldotta meg a magyarság közjogi problémait. Valójában mégjobban hozzákötötte államunkat az osztrák Habsburg birodalomhoz, mert külügy, hadügy és pénzügy, e három kardinális állami működés közössége, csak látszat-önállóságot adott Magyarországnak. Hozzá láncolta államunkat egy rozzant, minden ízében elavult pseudonagyhatalomhoz, igazából már centrifugális erők vonzásában élő nemzetiségek ötvözetéhez. Továbbá az 1868-as horvát-magyar kiegyezés Horvát-Szlavóniának is csak hasonló közjogi helyzetet teremtett velünk szemben, mint amilyen elégtelen viszonyunk volt Ausztriával, de megmérgezte a két nép ezeréves sorsközösségét, a Frangepánok, Zrínyiek örökségét. Igazi megbékélés helyett állandó torzsalkodást hozott. Az Unió (Egyesülés) Erdéllyel, megszüntette a,,kis Haza történelmi regionális kormányzatát, amelyen belül a román-kérdés Kossuth elvei alapján korszerűen rendezhető lett volna. Ezek voltak a Kiegyezés csapdái, melyek 1914 végzetes nyarán egyszerre nyilvánvalóvá váltak, amikor Princip golyói leterítették F.F. főherceget, a magyarság önálló államiságának legnagyobb ellenségét. Uj 1848-49 nélkül nem léphetett volna ki Magyarország abból a hajóból, mely az örvény felé vitte. Vázoljuk még röviden az ország politikai és társadalmi helyzetét, hogy az elkövetkezendőket megérthessük. Legnagyobb politikusunk, Kossuth Lajos, levonta a szabadságharc tanulságait, de kívül rekedt a magyar-életen, épp úgy mint a kor katonahőse: Görgey Artúr A Kiegyezés hibáit látók, a,,közjogi ellenzék' szeme Turin felé nézett, ahol a volt kormányzó számkivetettségben élt. Kossuth a 49-es alapon állott, önálló, szabad és független Magyarországot akart. így hívei és magyarországi pártja, csak névleg voltak negyvennyolcasok. Saját honvédség, magyar vezényleti nyelv és vezérlés teljesítése elhúzódott, főleg az agg uralkodó ellenállása miatt; éppen ezért a közös hadsereg

erősítése, modernizálása nemzeti ellenállásba ütközött (lásd,,véderő tüntetések az egyetemi iqúság lelkes részvételével). Bosznia-Hercegovina bekebelezése (1908, amit Tisza István ellenzett, mondván nincs szükség a szláv lakosság növelésére), óriási elkeseredést szült Szerbiában az 0-M Monarchia ellen. Oroszország pedig öntötte az olajat a tűzre pénzzel, fegyverrel, vezérkari tanáccsal és megindult a merényletek, terror cselekedetek sorozata. A magyartöbbségű vidékiek, Alföld, Székelyföld, stb. Kossuth-pártiak voltak, míg a nemzetiségiek általában a kormánnyal szövetkeztek. A választási törvény kezdetleges, nyiltválasztásos volt és kizárta a nép nagyrészét. A nagybirtok és nagytőke teljhatalmú volt és sok idegen érdek fűződött hozzá; a növekvő munkás és proletár tömegek (amelyek elmagyarosították nagyvárosainkat!) nem kaptak magyar vezetőket, frissen beolvadt, vagy látszólag-asszimilált vezérek ágáltak az élen. A földkérdés megoldatlansága miatt évente százezrek vándoroltak ki Amerikába. A székelyek az önálló és öncélú román királyságba, a Regátba. A háború kitörése előtti 15 évben közel másfél millió ember hagyta el hazánk földjét.,.a kivándorlás a társadalmi feszültséget levezette, de egyben a nemzet későbbi tragédiájának nem utolsó oka lett. A világháború végső döntésénél hiányzott az a hét kemény hadtest... írja v. Málnási Ödön,,,Magyarország őszinte történetében (II. kiadás, 1959. München). Végül, de nem utolsó sorban az idegen nemzetiségekkel való bánásmód, a kor európai divatja szerint a tyúkszemre hágó soviniszta politika voh. Eredményre nem vezetett, csak elkeseredést szült, bár messze elmaradt attól, ahogy Anglia kezelte az íreket, vagy a poroszok a lengyeleket! Legsúlyosabb problémához vehetjük még a gazdasági bajokat: az önálló vámterület hiányát, tarifa és kereskedelmi háború az osztrákokkal, szerbekkel, románokkal. Társadalmi ellentéteket, a közműveltség alacsony fokát, írástudatlanságot; a term é ketlen közjogi harcokat; a Tiszák uralmát négy évre megszakító nemzeti ellenzék, a,,koalíció csődjét, egészséges átfogó reform-politika és telepítés hiányát, hogy tisztán lássuk Magyarország belső helyzetét a világháború kitörése idején.

Katonai szempontból sem festhetünk kedvezőbb, biztatóbb képet a fegyveres béke korából. A végre felállított Honvédség, felszerelés, szervezés és vezetés tekintetében a közös (császári és királyi) hadsereg mellé volt rendelve, mindenben. Magasabb hadvezető, hadsereg parancsnok, régi Habsburg recept szerint, nem lehetett,,rebellis magyar öntudatú főtiszt! Ezen a gyakorlaton nem enyhít az sem, hogy gr. Gyulay- Edelsheim és Benedek osztrák hadvezérek lettek, a Habsburg-ház hűségére esküdtek fel. Utóbbit bűnbakként áldozták fel az 1866-os vereségekért, a főhercegi dilettánsokkal szemben és haláláig hallgatnia kellett, nem védhette meg katonabecsületét. Conrád von Hötzendorf, Potiorek, Arz, stb. idegen főparancsnokok vezérlik a legnagyobb terhet viselő magyar katonaságot, vért, életet nem kímélve. A vezérkarban egy, vagy két kézen meg lehet számolni a magyar tiszteket, pláne tábornokokat. Tagjai főleg osztrákok, csehek, szlovénok, horvátok és románok voltak a háború kitöréséig, magyarok csak elvétve. A háborús-párt készült a Szerbiával való leszámolásra. Hötzendorf Konrád vezérkari főnök memorandumai ismertek, melyekben,,preventív-háború megindítását indítványozta, 1908- tól kezdve úgyszólván évente; legutóbb a Balkán-háborúk idején, melyekből Szerbia győztesen és önérzetben erősen meggyarapodva került ki (1912-1913). A megelőző-hadműveleteknek az erkölcsi ódiumon kívül az Olaszországgal fenntálló szövetségi viszony volt a legfőbb akadálya, mint azt majd később látni fogjuk. A világhelyzetben azonban még előbb döntő változások történtek. II. Vilmos császár menesztette Bismarck birodalmi kancellárt, aki a hagyományos,,nagyfrigyesi porosz külpolitika tételeit követte: barátság Keleten (Oroszország), szabad kéz Nyugat irányában (Franciaország). Következménye az 1884-es francia-orosz szerződés; majd Németország nagyarányú flottafejlesztési programja és gyarmat-politikája az angol-francia szövetséget,,eredményezte (1904), mely rövidesen kiterjedt Oroszországra is (1907). Ezzel Németország bekerítése megtörtént.

A körön belül az id. Andrássy Gyula közös külügyminiszter és utódja által létrehozott Hámiasszövetség (Németország, Olaszország, és az Osztrák-Magyar Monarchia állott (1879, 1882). Két fegyveres tábor nézett farkasszemet egymással az Antant és a Hármasszövetség. Utóbbihoz a mi szempontunkból nagyon fontos kisebb államok Románia, Törökország, végül Bulgária csatlakoztak és továbbiakban mint a Központi Hatalmak laza szövetségesei futnak a belső körön. Az őket körülvevő gyűrűben az 1903-as királyválság (Obránovicsok kiirtása, a Karagyorgyevicsek trónrakerülése) az oroszbarát radikális párt választási győzelme, az addigi osztrák befolyást megszüntette Szerbinán. Helyét Oroszország foglalta el és ezzel Szerbia az Antant érdek-szférájába, erkölcsi és katonai védettségébe került. Ez volt nagy vonásokban Magyarország világpolitikai helyzete a fegyveres-béke utolsó idejében. Málnási szavaival fejezzük be a háborúelőtti korszak jellem zését:,,a bécsi diplomaták két nemzedék alatt elvesztették rugalmasságukat és Magyarország a közeledő világháborút a nemzetegységet megakadályozó struktuális összetételben, elintézetlen létkérdésekkel érte meg. Amikor Princip golyója Ferenc Ferdinándot és hitvesét leterítette, beteljesedésnek idult az evangéliumi igazság: Ha vak vezet vakot, mind ketten verembe esnek. (Máté 15.14). Gr. Tisza István a magyar miniszterelnök, tisztában volt a Monarchia katonai gyengeségével és óva intette Bécset attól, hogy teljesíthetetlen feltételeket szabjanak Szerbiának. Ezt annál is inkább, mivel az olasz szövetséges csak minket ért támadás esetén volt köteles melletünk hadbalépni. Románia, a szövetség másik gyenge pontja pedig mindenben az olasz példát utánozta. Tisza bölcs tanácsát nem követte a külügyminiszter, Szerbia pedig a jegyzék követeléseinek csak egy részét volt hajlandó elfogadni. Felségjogait érintő pontjait orosz biztatásra visszautasította. Ez várható volt, hisz a trónörökös pár halálát szerb és orosz ügynökök, vezérkari tisztek tervezték és vitelezték ki. Kettős cél lebegett előttük: Az egyik politikai: eltenni láb alól a szláv, főleg csehbarát főherceget, aki a M onarchia reformját, egy szláv állam kihasítá-

savai a kettős királyság (dualizmus) helyett hármas birodalom (trializmus) létesítésével kívánta megoldani. Ezzel elejét kívánta venni a pánszláv törekvéseknek. Szándékai sem a szerb, sem az orosz naciolanista és imperialista terveknek nem kedveztek volna. A másik ok katonai volt: Oroszország a Monarchia haderejét kívánta megtörni, hogy Közép-Európán át a Balkánra törjön és Nagy Péter politikai végrendelete alapján, Konstantinápoly elfoglalásával kijusson a Földközi-tengerre. Ennek a vágyott terjeszkedésnek állott útjában a Monarchia és főleg a Kárpátok és Duna mentén M agyarország és Románia. A Monarchia jegyzékét visszautasító Szerbia ellen mozgósító és hadatüzenö osztr^-m agyar kettős királyság a háború kezdés vádjába esett. Ezt a végzetes lépést ellenezte Tisza Isván. A tanácsban, a közös pénzügyminiszter br. Burián támogatásával Itália kielégítését ajánlotta Dél-Tirol olasztöbbségi délirészének (Trident, Trento) átadásával:,,mert különben az olaszok ellenünk lépnének hadba s akkor kérhetjük a békét, mert a háborút elveszítjük. A többség Tisza javaslata ellen foglalt állást, de nem Conrad von Hötzendorf a vezérkari főnök; bár a magyar miniszterelnök ellenlábasa volt, pártolta mondván, hogy győzelem esetén úgyis vissza lehet venni azt, amit most kényszerből adunk oda. Tisza hat napig ellenezte a háborút, a hadüzenet és a háború kezdés felelősségét nem volt hajlandó saját és Magyarország nyakába varrni. Ezért hiúsította meg Conrád lerohanási tervét, aki mindjárt a merénylet után támadást akart indítani Szerbia ellen, hogy a hadműveleti kezdeményezés saját kezébe kerüljön. Máig sincs teljesen tisztázva, hogy a Tisza ellenállása miért szűnt meg és egyezett bele a hadüzenetbe? Talán II. Vilmos és a német vezérkar biztatása, nyomása, vagy az olaszokkal kecsegtető titkos tárgyalásai derűlátóbbá tették? Tény, hogy beleegyezett a haderő mozgósításába és így a Monarchia 1914. július 27-én hadat üzent Szerbiának és ezzel a lavina elindult mozgósítások és kölcsönös hadüzenetek formájában. Mivel háborús hangulat nem volt Magyaroszágon, a bulvársajtó busás kormánypénzek árán, veszett uszításba kezdett.

Sikerült is háborús hisztériát teremteni. Még sokan emlékszünk a M egállj, megállj kutya Szerbia, Nem lesz tied Hercegovina, M ert a magyar nem enged stb. stb. stílusú, m ondvacsinált,,.hazafias felbuzdulásra, mesterségesen felcsigázott lelkesedésre, a főváros (és vidék) újmagyar bértollnokainak bűnös felelőtlenségével felszított szalmatűzre. Avagy az aggastyán király kiáltványára,,népeimhez, hogy,,mindent meggondoltam, mindent megfontoltam!? És Vilmos császár magabiztos üzenetére, hogy,,m ire a levelek lehullanak, vége a győztes háborúnak És még négyszer eljött az ősz, mire vége lett a nagy világégésnek, mely nem a legszerencsésebb jelek között indult magyar szempontból. Conrád nagyszabású terveit kisebb képességű hadsereg parancsnokok nem tudták a harcmezőn megvalósítani. Potiorek, aki a szerbiai támadást vezette elakadt a nagy véráldozattal keresztül vitt offenzíváival. Északon és észak-keleten a kezdeményezés orosz kézben volt, Przemysl erődítményének kétszeri körülzárásával és a kozák előőrsök Máramarosba való betöréséig. A przemysli erődítmény hősi védelmét külön ki kell emelnünk, mert nagyrészt magyar katonaság és parancsnok (Tamássy altábornagy) tartották a kiéhezett erődöt és itt esett fogságba és halt meg orosz fogolytáborban Gyóni Géza a..csak egy éjszakára megrázó háborús vers költője. Ugyanebben az időben észak-keleten két orosz hadsereg, egymással versengve tört előre Kelet-Poroszországban, hatalmas térnyeréssel. Diplomáciailag pedig 1914. szeptember 30. -án, titkos szerződéssel Erdély és Kelet-Magyarország egyrészéí Romániának ígérte az orosz kormány, ha semlegességét feladva az Antant oldalán beavatkozik a Imborúba. Ez és a másik..szövetségesünk, Itáliával szőtt haditerveket, a cári csapatok és az olasz hadsereg együttműködésére; Bécs térségében való találkozásuk a Monarchia sorsát volt megpecsételendő. A nyugati fronton az első Mame-i csatát, hatnapos francia visszavonulás után, a Schliffen-terv tétova alkalmazása miatt (Falkenhayn VKF hibájából) és Joffre tbk. francia hadseregparancsnok stratégiai géniuszának gyümölcseként, elvesztették a németek. (Ez, egyes hadtörténetírók szerint a világháború elvesztését jelentette?!). Azonban a kelet-poroszországi válság is megoldódott, rész

ben az orosz hadseregparancsnokok féltékeny kedése, másrészt a már nyugdíjból reaktivált Hindenburg tbk. régi hadműveleti tervei és VKF-je, Ludendorff hadászati zsenialitásával végrehajtott mazuri csatában, a Tannenbergi Győzelemmel. Német közreműködéssel a szerbiai csorba is ki lett köszörülve. Ebből az időből származik a klasszikussá vált jelentés (a VKF sajtó tájékoztatása),,lem berg elesett, de ezzel szemben áll Belgrád bevétele, amelyet és hasonlókat aztán a,,kávéházi Konrádok szállóigékké tettek. A bizonytalan déli szövetségesünkkel, Itál iával tovább folytak nyflt és titkos tárgyalások a Vatikánon át, meg a Tisza ügynöke utján Giolitti szocialista vezér, volt miniszterelnökkel. Ugyankkor azonban Londonban, az Antanttal tárgyaltak az olaszok. Bár a Monarchiától végül már vér nélkül megkaphatták volna területi igényeik legnagyobb részét, ehelyett a szövetségi hűséget és semlegességet felrúgva, az Antant oldalára állott Itália. 1915. április 28.-án aláírták a londoni titkos szerződést, melyben Dél-Tirolt, Dalmáciát nekik Ígérték a M onarchia megtámadása fejében. Ennek a beavatkozásnak két nagy szócsöve volt a háborúellenes pártokkal és a közvéleménnyel szemben. Az egyik Gabriele d Annunzio a népszerű nagy hazafi, író, költő és pilóta, aki majd Bécs fölé repül, bombázva azt röpcéduláival. A másik Benito Mussolini, volt szocialista forradalmár, francia pénzzel támogatott újságjával a:,,giomale d Italia -val. 1915. május 5-én megtörtént az olasz hadüzenet és megindult, helyesebben megkezdődött az itáliai háború; állóharcok a legnehezebb hegyi terepeken, talán a világháború legvéresebb csatái. Azonban Olaszország saját szempontjából a legrosszabb pillanatot választotta ki a hadbaiépésre; épp a,,gorlicei Áttörés idejét, amikor a Monarchia csapatai Conrád tervei alapján, pergőtüzes támadással áttörték az orosz frontot és ezzel egyelőre elhárult az orosz veszély Magyarország felől. A szerbiai hadjárat is befejeződött. A szerb hadsereg maradványait a Szövetségesek hajóhada szinte zavartalanul átszállította DurazzóWl Korfu szigetére, ahová a szerb királyi család is menekült. Érdekes fejlemény, hogy itt, a reménytelennek látszó helyzetben Pasics miniszterelnök perbe fogadta (valami összeesküvés címén?) a hírhedt,,a pis ezredest.

a sarajevói merénylet tervezőjét és ki végeztette, hogy ezzel a szerb háborús bűnösség koronatanúját eltüntessék. Az orosz fronton elért sikerek, a szerbiai győzelem Magyarország határait megtisztították a közvetlen támadás veszélyétől: ez lett volna az alkalom a Központi Hatalmak számára a megegyezéses b é k e k ö t é s r e, ha Németország erre nem hajlandó, a Monarchia különbékéjére! A rugalmatlan osztrák (magyar?) diplomácia és a francia politikusok makacssága miatt (jusqu au bout,,,a végsőkig folytatni a háborút) nem sikerült. Franciaország reménykedett, hogy a Központi Hatalmak hátában fekvő Románia beavatkozásával és egyidejű orosz támadással a több fronton harcoló Monarchiát megtörik. Az olaszokkal karöltve elfoglalják, leválasztják a német szövetségből és a magára maradó Németországot legyőzik. A Bukarestben 1916 nyarán folytatott titkos tárgyalásokat aláírva augusztus 28-án Románia hadat üzent a Hármas Szövetségnek. Az Antant Hatalmakkal kötött,,bukaresti szerződés a románoknak Ígérte Erdélyt, a Párciumot (Debrecentől hat kilométerig) és a Bánátot, amelyre a szerbek is igényt tartottak. Az 5. cikkely kötelezte a szövetséges feleket, hogy nem kötnek különbékét! Bár az egyezményt már augusztus 17-én aláírták, Románia óvatosabb volt mint Olaszország. Csak a nagy orosz támadás, a Brussilov-offenziva kezdeti sikerei után, amikor Csemovic, Bukovina fővárosa a cári csapatok kezére került és román földön állva Erdélyt fenyegették, határozták el magukat az Antant oldalára és nem reflektáltak a Központi Hatalmak által felajánlott Bukovinára! Végre, élvén a Szövetségesek nagy csatája (Verdun) által lekötött német hadsereg távollétével nyújtott alkalommal és Erdély védtelen állapotával, az Antant sürgetésére augusztus 27-én este átadták a hadüzenetet a bécsi román követ útján és azon éjjel három oszlopban megindultak a magyar határokon át. Tisza jóslata valósággá vált az olasz példát mindenben követte Románia. Az ellenlökés megsemmisítő volt. A verduni csatához időzített román orvtámadás véres fiaskóban végződött. A magyar kormány a hadműveleti terület polgári kiürítését rendelte el és hajtotta végre. Öt éves gyermek voltam, amikor a szép nyári reggelen

nővérem azzal ébresztett fel, hogy menekülünk! Nem értettem meg, hogy az mit jelent, de érezhettem a hangulatból valamit, mert sírvafakadtam. Édesapám jött és kijelentette anyámnak, mindent itt hagyni,,,csak hat csinos pakkot csinálj. Székelykeresztúrról szekérrel érkeztünk Héjjásfalvára (hogy hány,,csinos pakkal, arra nem emlékszem), öt testvéremmel és szüleimmel. És szerencsénkre a brassó-budapesti fővonal menekülőkkel zsúfolt marha- és személy-vagonos vonataira nem bírtunk felkapaszkodni. Megpihentünk az üres református papilakban. A lelkész (nagybátyám) és családja m ár elmenekültek. Azon a délutánon láttam életemben először repülőgépet és abban a pillanatban a szomszéd kertből puskalövés, majd kiabálás, káromkodás hangzott; kiderült a tiszt szidalmaiból, hogy az egyik baka,,öntevékenyen kezdte lőni manlicherével az,,ellenségnek vélt saját, vagy német pilótát. Estére már megint a szülővároskánkban voltunk, a családi házban állatkáink legnagyobb örömére. Teheneinket aztán bátyáim felhajtották Segesvárra, ahol a katonai hatóságok fölvásárolták. Disznóinkat levágattuk, búzánkat a padlásra rejtettük és vártuk a szerelvényt, amely pár nap múlva személykocsikban nyugatra vitte Udvarhely vármegye tisztviselőit és más menekülőket. Húgom két hónapos pólyás volt, Vera néném, a legidősebb testvér, Erzsébetvároson ült fel a vonatunkra nevelő szüleivel együtt. Ez az utolsó kiürítő vonat volt megyénkből, szeptember 10-én indultunk. Az utazás előtti valamelyik éjjel vörös fezes bosnyák lovas szakasz pihent meg házunk előtt. Mentek felderíteni. És azt hiszem, hogy Segesvárnál, vagy még nyugatabbra kék lámpás német kórházvonatot láttunk vesztegelni. A német hadseregek felvonulása folyamatban volt. Mi szerencsések voltunk, szüleim védőszárnya alatt, aránylag kényelmesen értünk a célvárosba, Szolnokra. Özvegy nagynéném Eliza, mint annyian, tehénszekéren menekült, magával vive öreg oláh béresét is. Román falukon áthaladva, egy-egy szájas fáta, vagy asszony büszkén nyelvelte, hogy,,csak szaladjatok, mert Nagy-Románia lesz itt rövidesen. Közben Falkenhayn, volt VKF, bajor hegyivadászaival egyik német hadsereg és Mackensen tábornagy parancsnoksága alatt

Első világháborús öreg népfülkciő.

AZ ELSŐ VILAOHABORO (1M4 H it)

egy másik, meg magyar seregtestek, több csatában (a brassói, szentpáli, a hosszúfalui stb.) megverték a románokat, kik a bekerítés elől csak sürgős visszavonulással térhettek ki. Tehát mozgóháború, majd üldözés következett és négy hónapra a csalárd betörés után a főváros, Bukarest is elesett. M ár nagyobbacska diákkoromban, román idő alatt, gimnáziumunk iskolai kirándulásán Dicsőszentmártonban, Sándor Béla volt huszárezredes családjánál szállásoltak el. Az öregúr harsogó hangon, mintha most is csapatait vezényelné, büszkén mutatott a falon függő, nagyított fényképre:,,látod, itt, amint huszáraim élén bevonulok Bukarestbe. (1916. december 6.) A romániai hadjárat volt a Központi Hatalmak egyik legsikerebb fegyverténye. A román kormány Jasiba (Jászváros) menekül, a megvert és üldözött hadserege csak januárban bírt megkapaszkodni a Szeretnél, észak-keleti Moldova felső csücskén, orosz segítséggel. Bár júniusban Avarescu tbk. kis taktikai sikert tudott elkönyvelni Marasestinél, (innét a homéroszi jelző történelmükben,,,a marasesti győző ) Románia sorsa meg volt pecsételve; 16 hónappal orvtámadásuk után kénytelenek voltak fegyverszünetet kérni Focsániban (1917. december 9). A nagy téli kárpáti csatákban (Uzsok. stb.) az oroszok támadása megtört a magyarországi és magyar ezredek hősiességén. A harcok szörnyűségeiről fogalmat ad, hogy a Szurmay parancsnoksága alatti csapataink párnapos vesztesége a -40 fokos hidegben százezer sebesült, halott és eltűnt. Az 1917-es júniusi polgári forradalommal felkerülő új orosz kormány, Kerensky miniszterelnökkel az élen, a háború folytatása mellett foglal állást. Támadásuk azonban kezdeti sikerek után összeomlik. A német ellen-offenzíva eléri Rigát. Ősszel már Lenin kerül uralomra. Bolseviki forradalmának sikerét békeígéretével érte el, ezért azonnal fegyvernyugvást köt a Központi Hatalmak hadvezetőségével és megindultak a béketárgyalások Brest- Litovszkban, melyet, bár feltételei súlyosak, egy kínos közjáték után, alá is írnak (1917 december 12). Ezzel a leghatalmasabb ellenség kivált a világháborúból, az orosz veszély elmúlt Magyarország felől, foglyaink hazatérhettek. Szerződésbe iktatták,, a népek önrendelkezési jo g á t" (az orosz forradalmárok 1905 óta

hangoztatott követelését) és annak alapján felszabadították a Balti Államokat, Kelet-Lengyelországot és leválasztották Oroszországból Ukrajnát, Beszarábiát és a Don-vidékét. Míg ezek történtek északon az olaszországi hadszíntéren nem sok előrehaladás történt. Természetes védővonalakban mereven állott a front. A Doberdón, 11 Isonzo-csatában, a Tagliamento vizében, a Monté Cristallo szikláin, Asiagó fennsíkján, Gorizia (Görz) karsztjain, rettenetes anyag-csatákban omlott M agyarország és Ausztria fiainak a vére. Mint az orosz harctereken, a csehek kivételével, minden nemzetiség helytállott a legvéresebb harcokban. A mohamedán bosnyákok különösen vitéz, jó bajtársaknak bizonyultak. De ugyanúgy a szlovákok, erdélyi románok és a horvátok. A csehek, ahol lehetett megadták magukat. A vezérkar tele volt cseh tisztekkel, akik haditerveikben nem kímélték a magyar vért. A Monarchia hadviselésében Magyarország, a magyarság arányszámán messze túl kivette a részét katonában és termékekben. Végre az orosz frontról fölszabadult 32 német és magyar hadosztállyal súlypontot képezve, sikerült 1917 augusztusában, a XII. Isonzo Csatában az olasz frontot áttörni Caporettónál. A német hadseregparancsnok megelégedett a 120 km térnyeréssel, foglyokkal és hadizsákmánnyal; a fejvesztetten menekülő II. Olasz Hadsereg üldözése és megsemmisítése elmaradt. Végül is a Piave folyónál, angol-francia segítséggel sikerült megállítani a visszaözönlő, fegyverüket eldobó katonákat a legdrákóibb rendszabályokkal és új frontot kialakítani. E napok voltak a legválságosabbak a háborús Olaszországban. A Pó-síkságra kitörni készülő ellenség fenyegetésére a törpe király, II. Victor Emánuel lemondásra készült öccse, a daliás aostai herceg, hadsereg-parancsnok javára és különbékét akart kötni a Központi Hatalmakkal. Végül is az arcvonal megszilárdulásával a politikai krízis is megszűnt. Más oldalról is indultak béke kísérletek. Amerika elnöke W. Wilson megpróbálta a szembenálló harcoló felek békítését. Sikertelen kezdeményezése után az Egyesült Államok kormánya menthetetlenül sodródott a beavatkozás felé, az Antant oldalán. A cél Anglia és Franciaország megmentése a fenyegető katonai vereségtől, ürügy pedig a korlátlan tengeralattjáró

háború. A Monarchia államfője IV. Károly király magánúton kezdett különbéke kísérlete, indiszkréciók és kétbalkezes melléfogások miatt nem sikerült, (A franciák megkeményedett derekán is múlt, akik már számítottak az USA beavatkozására). Mindenesetre a Központi Hatalmak a második ellenséges országgal, Romániával is békét kötöttek, 1918. május 7-én, Bukarestben. Azonban, e siker dacára, a szerbiai hadjárat idején Szaloniki elfoglalásának tervét, Conrád VKF követelését, a német vezérkar ellenzése miatt elvetették. Az ott létesített Antant-hídfőt még Románia megverése után sem számolták föl, mely állandó növekedésével, francia erőkkel és vezetéssel fokozódó nyomást gyakorolt a bolgár hadseregre. Az angolok (Churchill unszolására) megkísérelték törökországi (Gallipoli) partraszállásukat, amit azonban Kemál pasa csúfos kudarcba fullasztott. Egy USA gőzös elsüllyesztése miatt az Amerikai Egyesült Államok is hadat üzent Németországnak és fegyvertársainak. Kívüle még tizenhárom kisebb hatalom követte a nagyok uszályát, de az USA beavatkozása háborüdöntő volt. Nem utolsó sorban Wilson elnök tizennégy pontból álló háború utáni béketervei végezték el a lelki lefegyverzés munkáját. A déli hadszíntéren a Monarchia utolsó nagy támadása, a,,piávei offenzíva a két hadsereg parancsnokainak (Boroevic és Conrád) vetélkedése, féltékenysége folytán nem összevont erőkkel történt, hanem kétfelé osztott csapatokkal. Eredménye: kudarc, sok magyar fiú szörnyű halála a megáradt Piáve véres hullámaiban. Otthon, Magyarországon a király lemondatta Tisza Istvánt a miniszterelnökségről 1917 nyarán. De még másfél évig nem az antant-barát, fiiggetleneségi párti gr Károlyi Mihályt bízta meg kormányalakítással, hanem másokkal kísérletezett az utolsó napig. VivSzont ugyanaz a király a wilsoni pontokban bízva a Monarchiát nemzeti államok szövetségévé, a hadsereget pedig a különböző nemzetiségek szerint kívánta átalakítani. Az átszervezés zűrzavarában az olaszok váratlanul általános támadásba kezdenek és a már csak ímmel ámmal harcoló, hazafelé tekintő osztrák-magyar hadseregek ellen,,történelmük legnagyobb győzelmét"' (Vittorio Veneto'*) érik el 1918. október 28. körül.