Néhány óra a csillagok között A magyarok csillagai 1.rész
Tartalom 1.rész: 2.rész: 3.rész: 4.rész: - Csillagokról - Helyünk a kozmoszban - Csillagképek - Északi égbolt - Őszi csillagképek - Állatövi jegyek-csillagképek - Téli csillagképek - Tavaszi csillagképek - Nyári csillagképek - Déli égbolt - Magyarok csillagai
Bibliográfia Magyar nyelven nyomtatott csillagászati vonatkozású irodalom először 1540-ben jelent meg: Székely István: Calendarivm magair nielwen (Krakkó,1540). Ez a legelső nyomtatott magyar nyelvű naptárunk. Közli az év 12 hónapjának magyar neveit, a hó napjainak számát, majd hetenként és naponként a nevezetesebb névünnepeket. Jelzi az évszakok kezdetét, azt hogy a Nap melyik csillagképben jár, mikor kel és nyugszik.hogyan kell kiszámítani a mozgó ünnepeket és az újhold feltűnésének idejét. A mai napig több mint 22.000 magyar nyelvű cikk, könyv, évkönyv, folyóirat, tanulmány jelent meg. A bibliográfiai ismertető anyagok 1380 oldalon vannak felsorolva. Ebből 21 oldal tartalmazza a XVI.-XVII.- XVIII.században, 54 oldal tartalmazza a XIX.században megjelent munkákat, míg a többi kb. 1300 oldal az 1900-as évek kezdetétől napjainkig megjelent munkákat.
Felhasznált irodalom Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok Szécsényi-Nagy Gábor: M45, azaz a Fiastyúk Ponori Thewrewk Aurél: Hajnali szép csillag Joachim Herrmann: SH atlasz, Csillagászat Antonín Rükl: A Világűr képes atlasza Vivian Robson: Állócsillagok Dubravszky László Dr.-Eörssy János Dr.: A tradicionális asztrológia tankönyve Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve Csaba György: Hazánk csillagos égboltja Pap Gábor: Jött éve csodáknak Jankovics Marcell: Csillagok közt fényességes csillag J.I.Perelman: A végtelen csillagvilág Csillagászati kislexikon
Érdekességek Az állócsillagokat meg lehet különböztetni a mozgó csillagoktól (bolygóktól) mivel az állócsillagok sziporkáznak (vibrálnak), a bolygók pedig nyugodtan ragyognak (ez a földi légkör fénytörő hatása miatt van- a bolygók nagyobb felületéről jövő fénysugarak sziporkázása kompenzálja egymást) Nappal azok a csillagképek vannak a fejünk felett, amelyek félévvel ezelőtt voltak éjjel láthatók. Ezeket a nappali fény miatt nem láthatjuk, de magasabb helyeken, ahol a légkör ritkább ott az elsőrendű csillagok nappal is láthatók szabad szemmel. A legfényesebb bolygók, a Vénusz, a Mars és a Jupiter, ha szembenállásban vannak, sokkal fényesebben ragyognak, mint a csillagok, ezért kedvező körülmények esetén ezek nappal szabad szemmel is láthatók.
Csillagok látszó fényessége A látszó fényesség nem függ a csillagok nagyságától. Valamely, az éjszakai égbolton látható objektumok fényességét látszó magnitudónak vagy fényrendnek nevezzük. Vannak elsőrendű,másodrendű,.tizenhetedrendű stb. csillagok. A legfényesebb csillagokat már az ókorban is különválasztották, amelyek a leghamarabb ragyogtak fel az égen. Ezeket elsőrendű csillagoknak nevezték. Ezután következtek a másodrendű, harmadrendű stb. egészen a hatodrendűekig, amelyek szabad szemmel már csak alig láthatók. Minden következő rendű csillag 2,5- szer halványabban ragyog az előző nagyságrendnél. 1 elsőrendű csillag fényének pótlására 2,5 db másodrendű, 6,3 db harmadrendű, 16 db negyedrendű, 40 db ötödrendű, 100 db hatodrendű csillag szükséges. Az elsőrendű csillagoknál is vannak fényesebb csillagok, amelyeknek a nagyságrendjét 0-val, sőt mínusz előjelű számmal jelölik. Az ég legfényesebb csillaga maga a Nap, amelynek nagyságrendje -26,8. A teli Hold fényessége -12,7, első és utolsó negyedben -9. Ennek megfelelően a Nap 437.000-szer erősebben világítja meg a Földet,mint a telehold. (2,5ad26.8/2,5ad12.7=2,5ad14.1=437.000)
Az ég legfényesebb csillagai Sziriusz (Canis Major) -1,6 Kanopusz (Hajó) 0,9 Centaurus alfája 0,1 Vega (Lyra) 0,1 Kapella (Auriga) 0,2 Arkturusz 0,2 Rigel (Orion) 0,3 Procion (Canis Minor) 0,5 Ahernar (Eridanus) 0,5 Centaurusz bétája 0,9 Bethelgeuza (Orion) 0,9 Altair (Aquila) 0,9 Dél Keresztje alfája 1,1 Pollux (Gemini) 1,2 Spica (Virgo) 1,2 Antaresz (Scorpius) 1,2 Fomalhaut (Déli Hal) 1,2 Deneb (Cygnus) 1,3 Regulus (Leo) 1,3 Nap -26,8 Teli Hold -12,7 (negyedek -9) Vénusz - 4,4 Jupiter -2,5 Mars -2,3 Merkúr -1,5 Szaturnusz -0,5 Uránusz +5,7 Neptunusz +7,6 Plútó +15,0
Mit láttak eleink az égbolton? Az eget kémlelő ember három féle égitestet tudott megkülönböztetni: a Napot, a Holdat és a csillagokat. Öt fényes csillag különös módon mozgott az égen, mintha vándorolnának a többi csillag rögzített helyzetéhez képest. Ezek öten: a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Később ezen bolygócsillagok" - azaz bolygók - bonyolult mozgásának megfejtése szolgáltatta a kulcsot a Föld Univerzumban elfoglalt valódi helyének megállapításához. Nehéz elképzelni, hogy a Nap ugyanolyan közönséges csillag, mint az égbolt megszámlálhatatlanul sok halvány, éppen csak látható csillaga. A Napból röpke 8,5 perc alatt jut el a fény a Földre, a legtávolabbi bolygóhoz, a Plútóhoz 5,5 órát utazik, míg a legközelebbi csillagszomszédhoz, az Alfa Centaurihoz 4,3 év alatt ér oda a Nap fénye.
Merkúr Bolygónevek eredete Merkúr a római mitológiában a kereskedelem istene. A rómaiak Hermésszel azonosították, aki a görög mitológiában az istenek követe, az utasok oltalmazója, a holt lelkek vezetője. Vénusz Vénusz a római mitológiában a kertek istennője. Aphroditéval azonosították, aki görög mitológiában a szépség és a szerelem istennője. Mars Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene. A római mitológiában Mars (görögöknél Arész) hadisten, akinek a városfalakon kívül, a Mars-mezőn emeltek templomot, mivel fegyveres hadak nem vonulhattak be a város területére. Neki szentelték a március hónapot, azaz a régi kalendárium első hónapját, amikor a télűző szertartásokat végezték. Jupiter A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsőbb istenség, az istenek és emberek ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése "fényes égbolt". Szaturnusz Szaturnusz az egyik legősibb római isten. A vetés, a vetőmag istene, a könyörtelen idő jelképének tekintették. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították; aki apját Uránoszt megcsonkítva, feleségül véve saját leánytestvérét Rheiát került az égi trónra; és akinek azt jósolták, hogy egyik fia fogja megfosztani a trónjától. Ezért valamennyi gyermekét alighogy megszülettek sorjában lenyelte, így akarván elkerülni a jóslat beteljesülését. Rheia azonban kijátszotta Kronoszt: megszülte legkisebb fiát Zeuszt, de egy bepólyázott követ adott át férjének. Zeuszt egy Kréta szigeti barlangban felnevelték, majd felnőve legyőzte apját, megmentette testvéreit. Uránusz A görög mitológiában az eget megszemélyesítő isten, Gaia-Földanya férje, az első, legősibb istennemzedék képviselője. Kronosz (Szaturnusz), a titánok és a küklopszok apja. Neptunusz Az egyik legősibb római isten. A provinciákban a helyi víz- és tengeristenekkel tartották azonosnak. A görög Poszeidónnal azonosították, aki a görög mitológiában az egyik olümposzi főisten, a tenger királya, Kronosz és Rheia egyik fia, Zeusz fivére. Plútó A görög mitológiában Hadész istennek, az alvilág urának egyik elnevezése.
Csillagok születése 1. Csillag : hatalmas méretű izzó gázgömb,amely a magjában zajló nukleáris reakciók által nyeri az energiáját. A csillagok a térben lévő hatalmas kiterjedésű,ködöknek is nevezett csillagközi gázfelhőkből születnek(a napjainkban is tartó folyamat során). A ködök a tömegüktől függő nagyságú belső nyomás alatt összehúzódnak,és idővel ún. protocsillag vagy embrionális csillag keletkezik belőlük. Amikor ennek belsejében a gáz sűrűsége és hőmérséklete eléri a nukleáris reakciók beindulásához szükséges mértéket,akkor "bekapcsol" és valódi csillagá válik, vagyis saját hőt és fényt sugároz.az ilyen csillagot fősorozatbeli csillagnak nevezzük. Nagy tömegű csillagok: A Nap-tömeg kb. tízszeresét kitevő fősorozatbeli csillag látványos véget ér. Külső rétegeinek tágulása és lehűlése mellett vörös szuperóriássá fújódik fel,míg összeomló magja egy óriási robbanást, a szupernóvát hozza létre. Külső rétegei ezután szétrepülnek a térben,míg a magmaradvány sorsa annak tömegétől függ. A viszonylag kis tömegű mag kicsi, szupersűrű neutroncsillaggá válik. A Nap-tömeg kétszeresét meghaladó mag saját gravitációjának hatása alatt tovább roskad,és fekete lyukká válik. Kis tömegű csillagok: A Naphoz hasonló,kis tömegű csillagok sokkal csendesebb véget érnek nagy tömegű társaiknál. Először vörös óriás csillaggá fújódnak fel,közben elvesztik legkülső rétegeiket,amelyek a planetáris ködökéhez hasonló gázburkot képeznek körülöttük(a planetáris ködök távoli bolygó korongjához hasonlítanak). A visszamaradt mag több milliárd évig hűlő és halványodó forró, fehér törpecsillaggá válik. A fénysugárzás megszűnik,és ebből fekete törpecsillag lesz. Az egytized Nap-tömegű vörös törpecsillagok elméletileg 100 milliárd évig is elélhetnek,míg a legnagyobb tömegűek már egymillió év alatt kiéghetnek. Napunk,amely mintegy 5 milliárd éves,élete felét már leélte.
Csillagok születése 2. A csillagok különböző fényességűeknek tűnnek. Ez nemcsak a luminozitásuk (egy meghatározott periódus alatt kibocsátott összsugárzás, LA=1) közötti eltérésnek tudható be, hanem annak is, hogy a csillagok egészen különböző távolságra lehetnek tőlünk. A csillagok színe a hőmérséklet függvénye: a legforróbbak a kékek, a leghidegebbek pedig a vörös színűek. Méret Nap Felszíni hőmérséklet A csillagok méret és felszíni hőmérséklet szerinti osztályozása. A csillagok túlnyomó többsége, a Nappal egyetemben az úgy nevezett fősorozat (1) mentén helyezkedik el, amely folytonos sávot alkotva húzódik átlós irányban a bal felső saroktól a jobb alsóig. A csillagok további fontos csoportjai az óriások és a szuperóriások (2), valamint a fehér törpék(3). Az óriáscsillag luminozitása milliószorta nagyobb lehet, mint az ugyanolyan hőmérsékletű törpéé. A csillagok megoszlása
Csillagok születése 3. A csillagok a csillagközi por- és gázfelhők gravitációs összehúzódása révén keletkeznek. A csillag akkor kezd el fényesen világítani, amikor a magjában levő hidrogén begyullad" (beindul a magreakció). A csillag sorsa már keletkezésé nek pillanatában el van döntve kezdeti tömege által. Minél nagyobb a csillag tömege, annál gyorsabban fogyasztja hidrogénkészletét, nagyobb hőmérséklete és luminozitása miatt a hidrogén üzemanyag is hamarabb elfogy. Akkor pedig a csillag elhagyja a fősorozatot és egy ideig óriássá vagy szuperóriássá válik. Abban az állapotban sokkal bonyolultabb magreakciók zajlanak le a csillag belsejében. A csillag végső fejlődési állapota pedig akkor következik el, amikor nukleáris fűtőanyaga elfogyott. A csillag sugárzása ekkor már nem jelent ellenállást a gravitációs összehúzódással szemben, a csillag gyorsan összeroskad, ami gyakran a külső rétegeinek robbanásszerű szétszóródásával jár együtt. A folytatódó zsugorodás az összeroskadó csillagot annak tömegétől függően fehér törpe vagy neutroncsillag állapotba juttatja, egészen nagy tömeg esetén pedig fekete lyukká válik.
Csillagok születése 4. A Spitzer-űrteleszkóp infravörös kamerájával a Cassiopeia csillagképben látható W5 jelű, nagytömegű csillagkeletkezési régiót örökítették meg. A ködösség mintegy 7000 fényévre van tőlünk, és sok fiatal csillagának tömege a 10 naptömeget is meghaladja. Csillagközi felhőt láthatunk, amelyben egy újszülött égitest sugárzása nyomja össze a környezetében lévő gáz- és poranyagot, hegyekre emlékeztető képződményeket formálva.
Csillagfajták Kettős és többes csillagok : Látcsővel vagy távcsővel nézve számos csillagról kiderül,hogy egy vagy több társa van. Bizonyos esetekben a társ a főcsillag elő-vagy hátterében lévő független csillagnak bizonyul. Az ilyen párokat optikai kettősöknek nevezzük. Az esetek többségében azonban a csillagok szorosan összetartozó párokat,kettősöket alkotnak,amelyek a gravitáció hatására közös tömegközéppont és egymás körül keringenek. Változócsillagok : A változócsillagok az idővel változtatják fényességüket. Közel 20%-uk ún.fedési változó, vagyis olyan szoros csillagpár,amelyben az egyik csillag a Földről nézve időről időre elhalad a másik előtt,ami a rendszer összfényességének ugrásszerű csökkenésével jár. A leghíresebb fedési változó a Perseus csillagképben lévő Algol. A változók többsége azonban azért változtatja a fényét,mert változik a mérete,azaz pulzál. A legközismertebbek a vörös-és szuperóriások, a Miratípusú változók. Prototípusuk, a Cet csillagképben lévő Mira változócsillag után kapták a nevüket. Az ilyen csillagok 3 hónaptól 3 évig terjedő ciklussal 25.000- szeresre változtatják a fényüket. A csillagok végső fejlődési fázisa során bekövetkező robbanásszerű folyamatok különösen erős fényességváltozásokhoz vezetnek. A kitörés természetétől függően ezeket a csillagokat nóváknak vagy szupernóváknak nevezzük.
Csillaghalmazok A CSILLAGHALMAZOK közös eredetű és együttesen fejlődő csillagokból álló, a gravitációs erő által egymáshoz kötött rendszerek. A néhányszor tíz, száz vagy ezer csillagból álló nyílthalmazok általában 5-50 fényév átmérőjűek. A Tejútrendszer fősíkja közelében több mint 1000 ilyen halmazt ismerünk. A nyílthalmazok viszonylag fiatal objektumok. A gömbhalmazokban több százezer, sőt milliónyi csillag zsúfolódik össze egy majdnem pontosan gömb alakú térrészben. A halmaz közepe felé a csillagok koncentrációja erősebb, kifelé pedig csökken a zsúfoltság.
Galaxisunk és környezete A gömbhalmazok átmérője 50 és 300 fényév közé esik. Több mint 120 ilyen halmazt ismerünk. Ezek a mi galaxisunk legidősebb képződményei. A Tejútrendszert ábrázoló vázlaton narancsszínű pontok mutatják elhelyezkedésüket.
A csillagos ég látszó mozgása A Föld forgása következtében a csillagok mozogni látszanak az égbolton, ezért a csillagos ég látványa az éjszaka előrehaladtával folyamatosan változik. A Földnek a csillagokhoz viszonyított egy fordulata, vagyis 23 óra 56 perc alatt a csillagos égbolt is tesz egy fordulatot. Mivel a Föld keringő mozgást is végez, az egymást követő delelések (középnap) között több idő, 24 óra telik el, emiatt a csillagok középidőben mérve naponta 4 perccel korábban kelnek fel. A Föld keringéséből következik tehát, hogy egy, az égi egyenlítő közelében levő és éjszaka látható csillag, fél évvel később a nappali égbolton tartózkodik, ezért nem látható. Az égbolt 88 egymáshoz kapcsolódó csillagképre van ma felosztva, melyeknek határait a Nemzetközi Csillagászati Unió 1930-ban döntötte el. Ezeken a csillagképeken belül a csillagászok az égitestek azonosítására nevekből, betűkből és számokból álló rendszert használnak. (Ptolemaiosz görög csillagász az Almagest c. könyvében (kb. Kr. u. 150) 48 csillagképet sorolt fel, amelyek többsége a görög mitológia szereplőit, illetve élőlényeit jelenítette meg. ) A csillagtérképeken vonalakkal kötik össze az egyes csillagképekhez tartozó csillagokat, hogy a csillagkép nevét szimbolizáló rajzot kapjanak. Azonban a csillagképeknek a valódi objektumokhoz való hasonlósága csak hozzávetőleges, és az összekötő vonalak a különböző térképeken nem azonosak. A csillagképeket gyakran neveik hárombetűs rövidítésével jelölik, pl. Sagittarius, rövidítve: Sgr, az Ursa Major pedig UMa.
A Tejútrendszer A GALAXIS - ismertebb nevén a TEJÚTRENDSZER - olyan csillagrendszer, amelynek Napunk csupán egyetlen szerény tagja. Hatalmas csillagszigetként próbáljuk meg elképzelni. Gömbszerű térrészt foglal el, ám csillagainak többsége egy lapos, a közepénél kissé kiszélesedő korong mentén koncentrálódik. A korong központi, kidudorodó részének átmérője mintegy 15 000 fényév, az egész korongé pedig 90 000 fényév körül van. Maga a korong spirális szerkezetű. A csillagközi por- és gázfelhők a korong síkja (a galaktikus sík) mentén koncentrálódnak. A Nap (n) nagyjából 30 000 fényévnyire van a Tejútrendszer Sagittarius - magyarul Nyilas -csillagképbe eső centrumától.
A Tejútrendszer önarcképe A Tejútrendszert soha nem láthatjuk teljes egészében. Amikor felpillantunk az égboltra, Galaxisunk korongalakú fősíkjának a metszetét a Tejút sávjaként látjuk átívelni az égen. Számos mérésből összeállított modell számítógépes képe.
Csillagrendszerek, galaxisok A CSILLAGRENDSZEREK, más néven galaxisok, az Univerzum alapvető építőkövei. (A mi nagy kezdőbetűs Galaxisunktól, azaz a Tejútrendszertől való megkülönböztetés érdekében a többi galaxisra az extragalaxis elnevezés is használatos). Megjelenésük alapján a galaxisok a következő típusokba sorolhatók: elliptikus galaxisok (E), spirális galaxisok (S) és horgas spirálisok (SB). A galaxisok különböző méretű további rendszereket képeznek: néhányszor tíz tagból álló csoportokat, vagy több száz, esetleg ezer galaxisból álló halmazokat. A hierarchiának még ennél is magasabb szintjét képviselik a szuperhalmazok. A Tejútrendszer két tucat társával együtt az ún. Lokális Csoport tagja. A táguló világegyetem részei vagyunk. A galaxisok egymás közötti távolsága folyamatosan nő, és minél nagyobb a távolság, annál fokozottabb a tágulás.
NGC520 jelű Galaxis a Lokális csoport egyik galaxisa
Ekliptika-Egyenlítő:Tavaszi égbolt
Ekliptika-Egyenlítő:Nyári égbolt
Ekliptika-Egyenlítő:Őszi égbolt
Ekliptika-Egyenlítő:Téli égbolt
Égabroszunk csillagai
Az égbolt rajzolt csillagképei
Az égbolt csillagképei Kis Medve Zsiráf Kassziopeia Hattyú Sas Lant Herkules Sárkány Északi Korona Kígyó Kígyótartó Nagy Medve Ökörhajcsár Oroszlán Szűz Mérleg Vízikígyó Rák KisKutya Perzeusz Szekeres Ikrek Bika Orion Cefeusz Kos Pegazus Halak Cet Vízöntő Bak Nyilas Skorpió Holló Kentaur Nagy Eridanusz Kutya Déli Hal Dél Keresztje Hajógerinc
Az északi égi pólus környékének csillagképei Az északi égi pólus környezetének legjellegzetesebb csillagképe a Nagy Medve (Ursa Maior), amelynek egy részét a Nagy Göncöl néven jól ismert hét fényes csillag alkotja. A Dubhe es a Merak nevű csillagokat összekötő vonal a Kis Göncölnek is nevezett Kis Medvében (Ursa Minor) található Sarkcsillagra (Polaris) mutat. A Sarkcsillag nem egészen egy fok távolságban található a térképünk közepén lévő északi égi pólustól. A két Medve között hosszan húzódik végig az égbolton a négyszögletes fejű" Sárkány (Draco). A Nagy Göncölt a Sarkcsillaggal összekötve, majd a vonalat a Sarkcsillagon túl azonos távolságig meghosszabbítva, öt fényes csillagból álló, jellegzetes, M- vagy W-alakú csillagképet találunk, a Cassiopeiát (Kassziopeia). Ez az északi égbolt egy újabb, nagyon jól ismert csillagképe. Zsiráf A Cassiopeia és a Sárkány között helyezkedik el a halvány Cepheus (Cefeusz) csillagkép.
Ursa Minor- Kis Medve- Kis Göncöl Ursae Minoris - Polaris - Sarkcsillag: 2,0 magnitúdó, F8 színképtípus, távolsága több mint 300 fényév, a Napnál 1600-szor fényesebb szuperóriás. Cefeida típusú változócsillag, a fényváltozás nagysága 0,1 magnitúdó, periódusa 3,9696 nap. Szoros kettőscsillag, láthatatlan kísérőcsillaga 30,5 évenként kerüli meg. A Sarkcsillag távolsága az északi égi pólustól kevesebb mint 1, ezért a tájékozódás és a navigáció fontos segédeszköze. Az északi égi pólus csillagokhoz képest elfoglalt helye a Föld precessziós mozgása következtében változik. A Sark csillag (Polaris) 2102-ben lesz legközelebb a pólushoz (27' 31" távolságra attól). A Kis Medvét, mint csillagképet minden bizonnyal Thalész vette át az egyiptomi csillagászatból a görög csillagképek közé.
Kis- és Nagy Göncöl a mondákban A Nagy és a Kis Medve elnevezése egy görögg mondából származik. Eszerint Artemisz istennő egyik tarsnője, Kallisztó nimfa szűzesseget fogadott, de Zeusz mégis elcsábitotta. Kallisztó egy fiat szült Zeusztól, Arkaszt (kinek neve a görög arktosz", azaz medve szóval függ össze). Artemisz a bűnös nimfát haragjában megölte, de Zeusz mégis halhatatlanná tette Kallisztót: az égre helyezte a Nagy Medve alakjában. Fia, Arkasz a Kis Medve. A magyar monda szerint Göncöl egy csodatevő táltos, varázsió volt, aki titkos és rejtett dolgokat ismert, pl. értette az állatok nyelvét. Egyszer eltört a szekere rúdja, és senki sem akadt, aki segített volna megjavítani. Ezért haragosan a lovak köze csapott, és szekerén fölrepült az égbe. Azóta jár körbe a Sarkcsillag körül elgörbült rúdú szekerén. Göncölt a magyarok Öregistenével is azonositják. Más mese szerint inkább a keresztények Szent Péteréhez hasonló szerepe volt: ő őrizte az egek kapuját, és válla fölött lehetett az öregisten színe elé jutni. Az ég kapuja Népünk a Göncölt más neveken is nevezi: Kincső, Tünderkirálynő szekere, Döncöl stb. A Döncöl szekér Illés prófétáé, azon hordja a villámokat". Illés húzza a tüzes szekeret Jónás meg tolja, úgy dörögnek." Ezt a szekeret nagyon nehéznek tartják: Olyan nehéz, mint a Döncöl szekere."
Ursa Maior-Nagy Medve-Nagy Göncöl Az égbolt valamennyi csillagképe közül kétségtelenül a Nagy Medve a legnépszerűbb. Csillagai megbízható segítséget nyújtanak, ha meg akarjuk keresni az északi égi pólust. A csillagkép Nagy Göncölként ismert része hét fényes csillagával szinte magához vonzza a tekintetünket. Mindez azonban csupán egy részlete a sok halvány csillagot is tartalmazó, teljes Nagy Medvének.
Északi égbolt csillagai az asztrológiában Benetnash: (Siratóasszony) UMa h 26 o 55 f(2000) m 1.91, b=+54 o 23, d=+49 o 40 Típ.: EGH Hatás: veszedelmes, romboló, veszteséget, torzulásokat, megnyomorodást, vagy hirtelen halált okozhat. Az Algol után a legártalmasabb állócsillag. Nagy ekliptikai szélessége miatt hatása mérsékelt.
Őszi csillagképek 1. A csillagképeket általában négy csoportba szoktuk sorolni aszerint, hogy melyik az az évszak, amikor az illető csillagkép az éjszaka legnagyobb részében megfigyelhető. A felosztás természetesen az északi félgömb évszakainak megfelelően történik. Az őszi égboltot a Pegazus Négyszöge uralja, melynek csúcsait az, b és g Pegasi jelű csillagok, valamint a szomszédos Andromeda csillagképhez tartozó Sirrah ( And) jelölik ki. Ha ehhez a négy csillaghoz gondolatban hozzákapcsoljuk az Andromeda másik két fényes csillagát, a Mirachot és az Alamakot, valamint a Perzeuszban látható Algolt, akkor egy a Göncölszekér felnagyított változatára emlékeztető alakzatot kapunk. A továbbiakban ez szolgál kiindulásul az őszi égbolt alaposabb megismeréséhez. Az alakzat fölött ragyog a Cassiopeia jellegzetes W alakja, míg az Andromedától délre két kicsiny csillagképet találunk, a Háromszöget (Triangulum) és a Kost (Aries).
Őszi csillagképek 2. A Pegazus Négyszögének délkeleti sarka a Halak (Pisces) széles V betűjének szárai között fekszik. A Halak V betűjének csúcsa ezzel szemben a Nagy kiterjedésű Cet (Cetus) csillagképre mutat. A Cettől nyugatra egy nehezen észrevehető csillagkép helyezkedik el, a Vízöntő (Aquarius), amely legkönnyebben egy az égi egyenlítőn fekvő, háromszög alakú csillagcsoportról ismerhető fel. Ez felel meg a korsó csőrének, amelyből a Vízöntő a vizet önti. A deli félgömbön először a fényes csillagokat próbáljuk meg azonosítani, a Fomalhautot a Déli Halban (Piscis Austrinus) és az Achernart az Eridánuszban (Eridanus). Ez a két csillag a Hajógerinchez (Carina) tartozó Canopusszal (téli csillagképek között)együtt látványos triót alkot. A Fomalhauttól délre találjuk a kedves kis Daru (Grus) csillagképet. Az őszi déli égbolt két további, felettébb halvány csillagképet, a Kemencét (Fornax) és a Szobrászt (Sculptor) csak nagyon kitűnő látási viszonyok esetén pillanthatjuk meg.
Androméda csillagkép Androméda Kepheus etióp király és Kassiopea lánya volt. Kassiopea dicsekvése miatt Andromeda szépsége felülmúlja a Nereidákét Neptun egy tengeri szörnyet (Cetus) küldött, hogy elpusztítsa az országot. A pusztulás elöl csak azzal a feltétellel ígért menekülést, ha Andromédát feláldozzák a szörnynek. Hozzá láncolták egy sziklához, de Perseus rátalált és megszabadította, Pegazus hátán a levegőben lovagolva a szörnyet leütötte, Medúza levágott fejének a segítségével kővé változtatta, és Andromédát mint mennyasszonyt vette magához. (Perseust lásd a téli csillagképek között). g Andromeda (Alamak). Színes Kettőscsillag. Valójában 4 csillagból álló csoport, mert mindkét komponense kettős csilag.
Az Androméda csillagkép csillagai az asztrológiában Sirrah (Alpheratz): (Köldök, ill. a ló válla) And 14 o 18 a(2000) m 2.1, b=+25 o 41, d=+28 o 39 Típ.: FD Hatás: értelmi-szellemi tekintetben jótékony, kiváló képességeket ad. Függetlenséget, gazdaságot, becsületet és erős értelmet hoz. Mirah: (Kötény) And b 0 o 24 b(2000) m 2.1, b=+25 o 56, d=+35 o 12 Típ.: D Hatás: előnyös, szépséget, csillogó értelmet, jótékonyságot, szeretetet hoz. Szellemi tisztánlátást, okkult képességeket ad. Alamak (Almach): (Sivatagi hiúz) And g 14 o 14 b(2000) m 2.1, b=+27 o 48, d=+41 o 57 Típ.: D Hatás: előnyös, segítő, főleg anyagi téren.
Az Androméda köd, galaxis M31 NGC224 A legismertebb galaxis, az egyetlen, amelyet az északi félgömb lakói minden nehézség nélkül szabad szemmel is észlelhetnek. Ez a hozzánk legközelebbi (2,2 millió fényév) spirálgalaxis, a Lokális csoport legnagyobb galaxisa. Hasonló a mi Tejútrendszerünkhöz, csak valamivel nagyobb.
A Pegazus csillagkép 1. Az Androméda és a Pegazus 4 fényes, egy ívet alkotó csillaga együtt a Halászcsillag. Ha a kecés (a fenékhálóval dolgozó halász) addig nem fogja a halat, amíg a Halász fönn van az égen, azután halászhat. (Pegazus b=scheat) Részegasszony, vagy Pálinkás asszony a Pegazus g csillaga, az Algenib. Ő tartja jól pálinkával a halászokat. Figyelem! Algenib nevű csillag található a Perseus csillagképben is.
A Pegazus csillagkép 2. Mérete és szerkezete a Tejútrendszeréhez hasonló
A Pegazus csillagkép csillagai az asztrológiában A monda szerint Pegazus volt az a szárnyas ló, aki Poszeidon és a Medúza fiaként született. Markab: (tévesen: Nyereg) Peg 23 o 29 l(2000) m 2.5, b=+19 o 24, d=+14 o 469 Típ.: EC Hatás: ártó hatás, főleg az elmére vonatkozóan. Harmonikusan sikeres élrtelmi tevékenység, de másokra ártó hatással. Scheat: (tévesen Váll) Peg b 29 o 22 l(2000) m 2.1-3.0 (vált.cs.), b=+31 o 8, d=+27 o 39 Típ.: EC Hatás: balszerencsét, gyilkosságot, öngyilkosságot, vízbefulladást okozhat. Jól álló jótevőkkel fokozott értelmi képességeket ad. Disharmonikus bolygókkal felerősíti a rossz hatásokat. Algenib: (a ló szárnyai)) Peg g 9 o 9 b(2000) m 2.8, b=+12 o 36, d=+14 o 44 Típ.: EC Hatás: siker, emelkedés, nagy eredmények jótékony planétákkal, de küzdelmek árán. Rossz hírnevet, szégyent hoz. Szegény és hivatásos koldus csillaga. Algenib nevű csillag a Perseus csillagképben is található.
Aries-Kos Nephele-nek, a felhők istenasszonyának és Orchomenos uralkodójának két gyermekét, Phrixost és Hellét, az apa szeretőjének, Inonak a kívánságára fel kellett áldozni. Ezért a két gyermeket egy aranygyapjas kos a levegőbe szöktette. A repülés alatt Helle a tengerbe zuhant (innen ered a Hellespontos elnevezés), Phrixos pedig megmenekült. A KJos a csillagok közé került.
A Kos csillagkép csillagai az asztrológiában Hamal (Kos) vagy Elnath: (a szarvnak ütköző) Ari 7 o 40 b(2000) m 2.0, b=+9 o 58, d=+23 o 5 Típ.: EG Hatás: erőszak, brutalitás, kegyetlenség. Erősen ártó, még jó planétaállás mellett is. (Különösen B-al együttállásban). Az életerőt támadja. Scheratan: (a két jel) Ari b m 2.7 b=+8 o 29, d=+20 o 25 Típ.: EG 3 o 58 b(2000) Hatás: a test sérüléseit okozza, gátlástalanságot, pusztulást, háborút vagy földrengést hoz.
Aquarius-Vízöntő A görög mondavilág szerint Deukalion, Prométheusz fia volt a vízöntő. A csillagkép ilyen formájú ábrázolása közel-keleti eredetű és az esős évszakra utal. Az állatövi csillagképen végigvándorló Nap akkor tartózkodik a Vízöntőben, amikor az esős időszak közepén tartunk. A csillagkép elsősorban őszi estéken figyelhető meg. R Aquarii Változócsillag NGC7293 Csigaköd (Helix-köd). A legnagyobb és valószinüleg a legközelebbi planetáris köd.
A Vízöntő csillagkép csillagai az asztrológiában Sadalmelik: (király) Aqr 3 o 21 l(2000) m 3.0, b=+10 o 39, d=-0 o 43 Típ.: G C Hatás: erős szellemi-értelmi hatás, a gondolkozásnak határozottságot ad. Üldözést, bírósági eljárást, pusztulást, halálbüntetést hoz. Sadalsuud: (az egész világ szerencsés csillaga) Aqr b 23 o 24 k(2000) m 2.9 b=+8 o 37, d=-5 o 55 Típ.: GC Hatás: bajt, kíméletlenséget hoz.
Capricornus-Bak Pán, az erdők istene bakká változott, hogy az óriási Typhon elől elrejtőzzön.
A Bak csillagkép csillagai az asztrológiában Algedi (Algiedi, Giedi) vagy Dabih: (a mészárosok szerencsecsillaga) Cap Optikai kettős 3 o 49 k(2000) m 4.2 és 3.6, b=+6 o 58, d=-12 o 47 Típ.: D E Hatás: előnyt, áldozatot, feláldozást jelent. Sadalzabih (Dabih): (a mészárosok szerencsecsillaga) Cap b 4 o 3 k(2000) m 3.1 b=+4 o 36, d=-15 o 2 Típ.: GD Hatás: bizalmatlanság, gyanakvás, veszteségek Deneb Algedi (vagy Nashira): (a bak farka) Cap g és d 23 o 32 k(2000) m 2.9 b=-2 o 356, d=-16 o 29 Típ.: GF Hatás: jótett, pusztító lény, baj és szerencse, élet és halál. Ha kulminál: hírnév, tekintély.
Cetus-Cet és Sculptor-Szobrász Cet részlet A görög monda szerint létezett egy óriási tengeri szörny (a Cet), amely Etiópiában vihardagályt keltett; neki vetették oda martalékul Andromédát. A csillagkép a mitológia szerint a Cefeusz, a Kassziopeia és a Perszeusz alakzatokhoz kapcsolódik. A Szobrász csillagképet elsőként 1752-ben Szobrászműhelynek nevezték, s csak később lett Szobrász. Spirálgalaxis
A Cet csillagkép csillagai az asztrológiában Menkar vagy Menkab: (orr) Cet 14 o 19 b(2000) m 2.5, b=-12 o 35, d=+3 o 47 Típ.: G Hatás: betegséget, szégyent, romlást, állat okozta sebesülést, vagyon elvesztését hozza. Deneb Kaitos: (a cet farka), ill. Diphda (béka) Cet b 2 o 35 a(2000) m 2.1 b=-20 o 46, d=-18 o 25 Típ.: G Hatás: önpusztítás, betegség, szégyen, balszerencse, kikényszerített változások. Baten Kaitos: (a cet hasa) Cet z 21 o 57 a(2000) m 3.7 b=-20 o 20, d=+10 o 44 Típ.: G Hatás: kényszerű változást, balesetet okoz. Hajótörés, zuhanás, lelökés.
Állatövi jegyek-csillagképek viszonya: Ősz-Tél 2000-ben 21 o 51 c 29 o 55 c 26 o 10 b 14 14 o 14 b o 14 b o 32 e 20 o 15 d 23 o 14 d 22 o 34 c o 45 e 9 o 6 d 9 o 47 c 13 o 38 e 25 o 48 d 28 o 45 c 20 o 57 c 22 o 23 c 16 o 50 c 14 o 6 d 29 o 59 b 5 o 48 c 0 o 24 b 0 o 24 b 14 14 o o 18 a 7 o 39 b 29 29 o o 22 l 7 o 39 b 33 o 59 b o 58 b 99 o o 9 a 23 23 o o 29 l 14 o 19 b 3 o 21 l 23 o 24 k 21 o 57 a 8 o 52 l 23 o 32 k 2 o 35 a 3o 49 k 15 o 17 l
Felhasznált irodalom Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok Szécsényi-Nagy Gábor: M45, azaz a Fiastyúk Ponori Thewrewk Aurél: Hajnali szép csillag Joachim Herrmann: SH atlasz, Csillagászat Antonín Rükl: A Világűr képes atlasza Vivian Robson: Állócsillagok Dubravszky László Dr.-Eörssy János Dr.: A tradicionális asztrológia tankönyve Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve Csaba György: Hatánk csillagos égboltja Pap Gábor: Jött éve csodáknak Jankovics Marcell: Csillagok közt fényességes csillag J.I.Perelman: A végtelen csillagvilág Csillagászati kislexikon