NEVER AGAIN

NEVER AGAIN 1945 1948 Exhibition to commemorate the 60th anniversary of the deporting of Hungarians in Czechoslovakia based on collective guilt SOHA TÖBBÉ 1945 1948 Kiállítás a magyarok kollektív bûnösségének elvére épülõ csehszlovákiai deportálások 60. évfordulójára

Csikász István Ballada Megrugdaltak s kiebrudaltak az õsi házból ahol nagyapám élt s lakott, a kertet letarolták és beszögeztek ajtót, ablakot. Anyám sírjához nem mehettem a temetõbe ki és nem vihettem soha többet virágot neki. A kisborjú még sírt utánnam nem tudhatta: már nem enyém s mint a habokban: számkivetve ringott a szalma tengerén Szûz Mária a nagyszobában a képen szótlan könnyezett: nézett utánnam, ahogy elvezettek az udvaron át engemet. A Duna-part is homályba bújt és a víz is reszketett, A dombon egy Sóhajtással nekem köszönt a kõkereszt. A széles Dunán átszállt a Himnusz. Siratót kong az Estharang. Az égboltozat elsötétült homályos lett az én szemem zokogva átölelt az asszony, s rettegõ három gyermekem. A kis családom volt velem csak és egyetlen hitem: hogy SZÜLÕFÖLDEM...! meglátlak egyszer és megsegítesz: ISTENEM...!

SOHA TÖBBÉ! 1945 1948 Kiállítás a magyarok kollektív bûnösségének elvére épülõ csehszlovákiai deportálások 60. évfordulójára Az ENSZ egy 1950-ben ratifikált egyezményének megfelelõen mindenegyes intézkedés, mely elõre megfontoltan és szisztematikusan tönkreteszi etnikai csoportok életkörülményeit, és amely fizikai és mentális traumákat okoz, akadályozza a természetes szaporodást és a teljes értékû életet, továbbá amely népcsoportok teljes vagy részleges kiirtását célozza, népirtásnak kell tekinteni. Minden etnikai alapon folytatott diszkrimináció népirtás.

1 2 3

EGY IGAZSÁGTALAN DÖNTÉS KÖVETKEZMÉNYE 1/ Az 1920. június 4-én aláírt trianoni béke nemcsak feldarabolta és szétosztotta az ezeréves Magyar Királyságot a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Csehszlovákia, a Román Királyság és Ausztria között, de az elcsatolt területekkel együtt idegen, magyarellenes hatalmakhoz taszított 3,3 millió magyart is. A gyõztes erõk a népek önrendelkezési elvére hivatkozva világra segítették a Csehszlovák Köztársaságot, majd ugyanezt az elvet figyelmen kívül hagyva hozzácsatoltak 63 ezer négyzetkilométert a Magyar Királyság területébõl, az ott élõ 1 072 000 magyarral együtt. Bár tudatában volt a trianoni béke igazságtalanságának, az 1918 és 1938 között fennálló elsõ Csehszlovák Köztársaság elmulasztotta a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinek teljesítését eltekintve néhány, külföldön jól eladható gesztustól, és az állampolgárság megvonásával, a magyar intelligencia félretolásával, a közigazgatás átszervezésével, a nyelvtörvénnyel, a magyar nyelvû oktatási hálózat felszámolásával, a föld-reformmal, a magyarok szomszédságában létrehozott telepes falvakkal és gazdasági elnyomással igyekezett megtörni a Csehszlovákiához csatolt szlovákiai magyar közösséget. 2/ A felvidéki magyarság kiemelkedõ vezetõi a két világháború között: Esterházy János, aki egyedül szavazott a szlovák zsidó törvény ellen és Szüllõ Géza, aki a magyar érdekeket képviselte a Népszövetségben Genfben és felszólalt a sérelmek ellen. 3/ A Beneš nevével fémjelzett, húsz esztendõn át tartó erõszakos asszimilációs nemzetiségi politika azt eredményezte, hogy a szlovákiai magyarság egymilliósról 700 ezresre apadt. Az európai erõviszonyok változásai mindenek elõtt a náci Németország megerõsödése, Csehszlovákia nemzetközi elszigetelõdése és számos elnyomott nemzetiségének elégedetlensége, szintúgy a szlovák függetlenségi törekvések 1939. március 15-én Csehszlovákia felbomlásához és a szuverén cseh állam megszûnéséhez vezettek. 1939. szeptember elsején, a Szovjetunióval és Szlovákiával együttmûködve, Németország megtámadta Lengyelországot. Ez jelentette a II. világháború nyitányát.

5 7 2 3 6 4 1

ELÕKÉSZÜLETEK EGY NÉP MEGSEMMISÍTÉSÉRE 1/ Eduard Beneš, Csehszlovákia elnöke, 1939-ben: elhatároztuk, hogy harcolunk és megvédjük a szabad és demokratikus Csehszlovák Köztársaságot, amely igazságos minden nemzetiségéhez 1940-ben: A magam részérõl azt hiszem, hogy nem kapjuk vissza teljesen régi határainkat, de nem áll érdekünkben, hogy emiatt ismét tönkretegyük a kapcsolatainkat a magyarokkal. 2/ Klement Gottwald, a Csehszlovák Kommunista Párt fõtitkára, 1943-ban:... a Csehszlovák Köztársaságnak szláv nemzetállammá kell válnia a háborút követõ politikai fejlemények nyomán. 3/ Gustáv Husák, késõbbi elnök, 1945-ben: A szlovák parasztoknak és munkásoknak, akiket a gazdag déli területekrõl kiszorítottak, fel a hegyvidéki zugokba, meg kell kapniuk ezt az õsi szlovák földet, hogy megfelelõ életük lehessen. 4/ Vladimír Clementis, külügyi helyettes-államtitkár, 1945-ben: a végleges megoldást el tudjuk intézni magunk is 5/ Mialatt Szlovákia a keleti fronton a németek oldalán harcolt, addig a csehszlovák számûzöttek telve a gyõzelem reményével a csehszlovák állam újbóli létrehozását tervezgették és a szlovákiai magyarokkal való leszámolást készítették elõ. A számûzetésben élõ csehszlovák vezetõknek az 1938-as bécsi döntés az elsõ Csehszlovák Köztársaságban élõ népcsoportok teljes felszámolását célzó asszimilációs politikájuk csõdjét jelentette, ami arra sarkallta õket, hogy hatékonyabb stratégiát dolgozzanak ki a nemzetiségi kérdés megoldására, vagyis egy homogén állam megteremtésére ahogy õk fogalmaztak. Beneš álnokságára jellemzõ, hogy amikor 1942-ben Nagy-Britannia jóváhagyta tervét a csehországi németek kitelepítésérõl, akkor már õ is nyíltan kijelenti, hogy hasonló állásponton van a magyar kisebbség kérdésében is. Erõsen lobbizott azért, hogy elérje a Szovjetunió és az Egyesült Államok beleegyezését a magyaroknak a szudétanémetekkel együtt való deportálásához. Elképzelését a Csehszlovák Kommunista Párt vezetése is támogatta. 6/ 1945 elején, amikor már nem volt kétséges a szövetséges erõk gyõzelme, Gustáv Husák a következõket nyilatkozta: A szlovák parasztoknak és munkásoknak, akiket a gazdag déli területekrõl kiszorítottak, fel a hegyvidéki zugokba, meg kell kapniuk ezt az õsi szlovák földet, hogy megfelelõ életük lehessen. Ez a minden történelmi alapot nélkülözõ kommunista stílusú történelemhamisítás szolgáltatta az egyik ürügyet ahhoz, hogy a magyarokat elûzzék ezeréves szülõföldjükrõl. A cseh és a szlovák politikusok 1945 márciusában Moszkvában egyeztették elképzeléseiket a csehszlovák állam újjáalapításáról. A második világháború után a gyõztes nagyhatalmak szemet hunytak Szlovákia fasiszta múltja felett, így az, Csehszlovákia részévé válva, a párizsi béketárgyalásokon a gyõztesek között foglalt helyet, kollektív háborús bûnökkel vádolva a felvidéki magyarságot. 7/ Kulcs a térképen használt jelekhez: Magyar népcsoportok / Szlovák népcsoportok / Az 1938. november 2-án Bécsben újra Magyarországhoz csatolt területek határa

2 3 1 4 5

A KASSAI KORMÁNYPROGRAM 1/ A Zdenek Fierlinger vezette csehszlovák emigránsok új kormányt alapítottak és átvették a hatalmat a szovjet csapatok által elfoglalt Kassán. Az 1945. április 5-én kihirdették kassai kormányprogramot, amelyben az állam újjáépítése mellett immár a szlovákiai magyarság teljes felszámolása is hivatalos formát kapott. A kollektív felelõsség alapelvét alkalmazva háborús bûnösnek nyilvánították a magyarságot, és a németek mellett õket vádolták Csehszlovákia szétverésével. Ám, ahogyan Fábry Zoltán fogalmazott: Csehszlovákia ellen a németeken kívül a szlovákok vétkeztek legjobban. Ezért, ha valaki kiköltöztetendõ Csehszlovákiából, akkor az csak a szlovákság lehet. 2/ A kormányprogram kidolgozásában minden demokratikus párt részt vett. A tizenhat fejezet közül fõként a VIII., XI. és XV. foglalkozott a magyar kérdéssel. A VIII. fejezet az állampolgárságuktól fosztotta meg a magyar és a német lakosságot, a XI. kimondta a magyar földtulajdon elkobzását, a XV. pedig elrendelte a nemzetiségi iskolák bezárását. Az intézkedések a szlovákiai magyarság teljes felszámolását célozták: vagyonukat állami felügyelet alá helyezték, a magyar közalkalmazottakat elbocsátották, beszüntették a nyugdíjak folyósítását, betiltották a magyar nyelvû istentiszteleteket, elûzték papságukat, az egyetemekrõl kitiltották a magyar diákokat, feloszlatták a magyar kulturális és társadalmi egyesületeket, pártokat és elkobozták vagyonukat, a magyarokat kártérítés nélkül kilakoltathatták lakásaikból, lefoglalták üzleteiket és mûhelyeiket, zárolták bankszámláikat, betiltották a közhivatalokban a magyar nyelv használatát, a magyar nyelvû újság- és könyvkiadást, nem bírhattak rádióval, nem indíthattak és nem vehettek részt polgári perekben, államérdekekre hivatkozva határozatlan idõre bármikor, bárhol közmunkára kényszeríthették õket. Ha a magyarellenes jogfosztó intézkedéseket összevetjük a szlovák kormány 1941-es ún. zsidó kódexével, akkor azt láthatjuk, hogy az új kormányprogramból mindössze két intézkedés hiányzik: a vonaton való közlekedés tilalma és valamiféle megkülönböztetõ jel viselésének elõírása. 3/ 1945. április 5-én Fierlinger, Gottwald és Clementis kihirdeti a kassai kormányprogramot. 4/ A kassai kormányprogram kihirdetésének színhelye. 5/ Eduard Beneš aláírja a kassai kormányprogramot.

1

INTERNÁLÓTÁBOROKBA HURCOLT MAGYAROK A HÁBORÚ UTÁNI EURÓPÁBAN 1/ 1945. május 5-én szlovák katonák törtek be a pozsonyi magyarok lakásaiba, és 50 100 fõs csoportokban Ligetfaluba deportálták õket. Egy szlovák orvos, dr. Gustáv Niepel bizalmas jelentésében olvashatjuk a következõket: Ligetfaluban a deportáltak a legszükségesebbekkel sem voltak ellátva, öltözetük hiányos, élelmezésük gyenge, ami fõként a kisgyermekeknél mutatkozott meg, akikbõl sokan éhhalálra voltak ítélve. Hasonló internálótáborok mûködtek Dunaszerdahelyen, Szereden, Komáromban, Ipolyságon, Eperjesen, Párkányban, Érsekújváron, Késmárkon, Szentgyörgyön, Varannón, Stubnyán és Vihnyepeszerényben, ahol magyarok ezreit tartották a zsidó koncentrációs táborokra emlékeztetõ, embertelen körülmények között.

1 6 2 5 3 4 7

KITELEPÍTÉS / HAMVÁBAN HOLT ÉLET 1/ Amint a kassai kormányprogramot kihirdették, világossá vált, hogy embertelen és elnyomó rendelkezéseinek célja a magyarság megsemmisítése. Beneš 1945. május 19-én kelt, 5/1945. számú rendelete a magyar és német kereskedõk, iparosok vagyonát, mûhelyeit nemzeti gondnokság alá helyezte, egyszóval kirekesztette a nem szláv lakosokat a gazdasági életbõl. Miután a köztisztviselõket és tanárokat elbocsátották állásukból, a Szlovák Nemzeti Tanács 69/1945-ös rendeletére hivatkozva a megbízhatatlan magyarokat a magánszférából is kiszorították. Az 1946. évi 83. törvény alapján minden áruló munkaviszonya megszûnt. A csehszlovák várakozásokkal ellentétben, az Egyesült Államok vétója miatt, a potsdami konferencia 1945. július 17-én csak a németek kitelepítését hagyta jóvá. Gyöngyösi János magyar külügyminiszter jelezte, hogy kormánya a felvidéki magyarokat csak földterülettel együtt kész befogadni. Ez elfogadhatatlan volt a csehszlovák kormányzat számára, amely nem szándékozott visszaadni területi hódításait Magyarországnak. Így civilizáltnak és európainak korántsem nevezhetõ módszerekkel igyekezett elérni, hogy a lehetõ legtöbb magyar elhagyja õsi lakhelyét, a magyar kormány pedig aláírja a lakosságcsere-egyezményt. A 33/1945-ös elnöki rendelet megfosztotta csehszlovák állampolgárságuktól a felvidéki magyarokat, akik ennek következményeképpen nem voltak többé jogosultak egészségügyi ellátásra, nem kaphattak nyugdíjat, és megvontak tõlük mindenfajta szociális ellátást. A 46/1946-os elnöki dekrétumnak megfelelõen megtisztították a közigazgatást, vagyis innen is elbocsátottak minden magyart. A kényszermunkáról szóló 88/1945-ös elnöki rendelet értelmében a 16 és 55 év közötti magyar férfiakat, valamint a 18 és 45 év közötti nõket közmunkára kötelezhették azaz rabszolgamunkára kényszeríthették. A Kisebbségi Megbízotti Hivatal 1946. október 18-ai határozatának megfelelõen a magyarok csehországi kényszermunkáját összehangolták azokkal a kolonizációs tervekkel, amelyek magyar többségû járások szlovákokkal való betelepítését irányozták elõ. A Szlovák Telepítési Hivatal vezetõjének irányításával addig kellett folytatni a magyarok kiköltöztetését, amíg a magyarkérdés meg nem oldódik. 1946. november 4-én az elnöki hivatal olyan rendeletet adott ki, amely minden magyar lakos deportálását lehetõvé tette, és a zsidótörvényekhez hasonlóan meghatározta azt is, ki tekintendõ magyarnak. 2/ Az általános munkakötelezettséget elrendelõ, 88/1945-ös számú Beneš-dekrétum kihirdetése. 3/ A Szlovák Nemzeti Tanács határozata a magyar és német köztisztviselõk elbocsátásáról. 4/ Jegyzék azokról a dolgokról, amelyeket a közmunkára kötelezettek, vagyis a deportáltak magukkal vihettek. 5/ Utolsó emlék a szülõföldrõl. 6/ Búcsú a szomszédoktól. 7/ Az élõk mennek, csak a halottak maradnak.

5 3 1 4 6 2

KÉNYSZERMUNKA 1/ A Csehországba deportálások folytatásaként a csehszlovák hatalom úgynevezett Dél akciója a még megmaradt magyar családokat a Szudéta-vidéki németek helyére szándékozott költöztetni. Az akció, amelyet Daniel Okáli belügyi népbiztos koordinált, azokat sújtotta, akik állambiztonsági okokból nem kaphatták vissza csehszlovák állampolgárságukat. Az 52/1949-es idegenrendészeti és a 138/1948-as lakásgazdálkodási törvény értelmében az érintettek minden tulajdonukat elvesztették. A Dél akció több mint 2000 magyar család kitelepítésével számolt. 2/ A Prágai Nagykövetség jelentése, miszerint Szovics Ignácot és családját a csehszlovák hatóságok kényszermunkára ítélték, mert Magyarországra szándékoztak áttelepülni. 3/ A Csehországba deportált magyarok rendõrségi nyilvántartó igazolványa. 4/ A Köbölkútról kitelepített Silló család 1947-ben, Roztoky u Prahy-béli szegényes otthonában. 5/ Zsemlérbõl Celjére deportált magyarok 1947 nyarán, cseh gazdájuk lovaival. 6/ Tardoskeddi deportáltak a tachovi téglagyárban, 1948 nyarán.

2 4 6 5 1 3

A KÉNYSZERMUNKA KEGYETLEN ÚTJÁN 1/ Embertelen körülmények között, marhavagonokban közel 50 ezer magyart deportáltak a komáromi, dunaszerdahelyi, ógyallai, galántai és somorjai járások falvaiból a csehországi žateci, Mladá Boleslav-i, plzeòi és kladnoi járásokba. A kijelölt helyre való megérkezésük után gyakran napokig vagy hetekig kellett várakozniuk, nélkülözve a legalapvetõbb higiéniai feltételeket is, amíg el nem keltek. Útközben, a vonaton, a mínusz 15-20 fokos hidegben, számos gyermek, idõs és beteg ember halálra fagyott a fûtetlen vagonokban. A deportáltakat sokszor arra is kötelezték, hogy ingóságaikat házaikban hagyják. Akik ellenálltak, azokat megkötözve dobálták be a vagonokba. 2/ Tardoskeddrõl deportált magyar nõk a tachovi téglagyárban, 1948 nyarán. 3/ A felsõszeli Bartos család a deportálására vár. 4/ Magyar deportáltakkal teli vonat 1945 decemberében, úton Csehország felé. 5/ Szlovákok költöznek be a deportáltak hátrahagyott házaiba és gazdaságaiba. 6/ Magyar nyelvû utasítás a csehországi kényszermunka végrehajtásáról. A térkép jelmagyarázata: Csehszlovákia fõként magyarok által lakott területe / A deportálás néhány célállomása / Határterület / Városok területe

3 2 4 5 6 1

ÉS A HIVATALOK KÉSZÍTETTÉK A LISTÁKAT! 1/ Mivel a nagyhatalmak nem akadályozták meg a deportálásokat, Gyöngyösi János külügyminiszter 1946. február 27-én Budapesten, a magyar kormány nevében kénytelen volt aláírni a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt. A magyar kormány a szovjet vezetésû Szövetségi Ellenõrzõ Bizottság felügyelete alatt írta alá az egyezményt, azzal a szándékkal, hogy visszafogja és korlátozza a csehszlovák felet. A csehszlovák hatóságok jól tudták, hogy a paritás elve nem szolgálja a céljaikat, hiszen ha ehhez tartják magukat, 100 ezer Magyarországon élõ szlovákra nem cserélhetnek ki 700 ezer felvidéki magyart, ráadásul egyoldalú döntéssel ki akarták toloncolni az országból a háborús bûnösöket is. A szlovák népbíróság emberfeletti erõfeszítéseinek köszönhetõen a háborús bûnökért elítéltek száma 1946 végére elérte a 75 ezret, pedig ugyanezen év májusának derekáig még csak 184 ítélet született céljukat tehát elérték. 2/ A Szlovák Nemzeti Tanács 33/1945. számú rendeletével összhangban kiadott közlemény, amely a rejtõzködõ fasiszták, kollaboránsok és árulók leleplezésére, valamint a legközelebbi nemzeti bizottságnál történõ bejelentésére szólítja fel a szlovákokat. 3/ Az Aranyosmaróti Kisajátítási Bizottság Balkó Pétert mivel vonakodott magát szlováknak vallani árulónak, valamint a csehszlovák nemzet és állam ellenségének nyilvánítja, és vagyona teljes elkobzására ítéli. 4/ Balkó Péter egyike annak a 75 ezer magyarnak, akit feltételezett háborús bûnei miatt elítéltek, kifosztottak, deportáltak, és átköltöztettek. 5/ A politikailag megbízhatatlannak nyilvánított személyek listája. Különösen figyelemreméltó a 43. sorszám alatt szereplõ 9 éves iskolás leány. 6/ A Komáromi Kerületi Bíróságon háborús bûnök miatt 1945 augusztusa és 1946 júliusa között elítéltek jegyzéke.

2 1

A MENEKÜLTEK GYÖTRELMEI 1/ Sokan minden holmijukat hátrahagyva, életüket kockáztatva a Dunán úsztak át Magyarországra, hogy a deportálás és a kényszermunka keserûségei elõl meneküljenek. 2/ A zaklatások hatására, életét kockáztatva, 40 ezer magyar menekült át Magyarországra. A menekülõket a csehszlovák rendõrség és hadsereg üldözte. Sokan közülük a jeges Dunában lelték halálukat. A magyarság elleni megtorlás szálait kezdetektõl fogva komoly gazdasági érdekek mozgatták. A magyarok és németek földjeinek kisajátításával az volt a céljuk, hogy azok szlovák és cseh kézre kerülhessenek.

1

NINCS KIVÉTEL, NINCS KEGYELEM 1/ Testileg-lelkileg elgyötört magyarok csoportjai Dunacsúnynál, a szülõföldet elhagyva, háborús bûnök vádjával megbélyegzetten.

1 2 3

4 5 6

A SAJTÓREAKCIÓK EGYIKE: EGY FRANCIA NYELVÛ BELGA HETILAP, A LE PATRIOTE ILLUSTRÉ 1947. ÉVI 3. (JANUÁR 9.) SZÁMÁNAK TUDÓSÍTÁSA A MAGYAR KISEBBSÉGEK DEPORTÁLÁSÁNAK DRÁMÁJA A SZLOVÁK-MAGYAR HATÁRON Közép-Európa békéjét minden pillanatban súlyos incidensek veszélyeztetik. A magyar külügyminiszter arra szólította fel a budapesti csehszlovák képviselet vezetõjét, hogy adjon hivatalos magyarázatot a határ menti területeken élõ magyar kisebbségek elleni szlovák katonai akciókra. November hónapban a Pravda közölte Simy szlovák földmûvelésügyi miniszter bejelentését, amelyben a politikus a következõket nyilatkozta: A kormány tárgyalásokat folytat a magyar kisebbségekrõl; a közeljövõben megkezdik evakuálásukat, és a szlovák föld a szlovákoké lesz. Ám úgy tûnik, hogy a pozsonyi kormánynak nem volt türelme kivárni a tárgyalások végét. A határ felé haladva a földek a legtermékenyebbek, kis patakoktól öntözött, facsoportokkal hintett, gazdag legelõk terülnek el a tájon. A Duna-parti P. kicsi falvában, Magyarország és Szlovákia határán, a szlovák rendõrök az urak. Izzó és aggodalommal teli a levegõ. Azzal kezdik, hogy megtiltják a lakóknak házaik elhagyását, és mindenfelé katonai õrszemek köröznek. A pályaudvarra csak rendõrségi engedéllyel szabad menniük, azt viszont, mivel otthonaikat nem hagyhatják el, igen nehéz megszerezni. A szerencsétlenek tisztában vannak azzal, hogy a deportálás vár rájuk. Az anyaországba próbálnak menekülni, kockáztatva a folyón való átkelést. Egy csapatnyi menekültnek sikerült egy csónakot szerezni, de szinte még el sem hagyták a partot, amikor a szlovák csendõrök észrevették õket, riadót fújtak és egy õrjáratot küldtek az üldözésükre. A magyar õrszemek, látván, hogy honfitársaikról van szó, valóságos csetepatéba keveredtek velük. Az eredmény: két sebesült. Ezeket az intézkedéseket a szlovák kormány 88. számú dekrétuma alapján hozták, amely a kényszermunkáról rendelkezik. A dekrétum ugyanakkor korhatárokhoz köti az érintettek körét, és az állapotos anyákat, valamint a 16 évesnél fiatalabb gyermekek édesanyjait is felmenti a kényszermunka alól. NÁCI MÓDSZEREK. Sajnos úgy tûnik, hogy a szlovák csendõrség nem képes betartani ezeket a megszorításokat, és a határ menti magyar kisebbséget a kegyetlen, tömeges deportálás fenyegeti. Nemrégiben például férfiakon kívül mezõgazdasági munkára kijelölt öregekkel és gyermekekkel töltöttek meg vagonokat. Ha a legcsekélyebb ellenállást tapasztalják, a munkásokat megkötözik és durván az UNRRA kamionjaiba lökik, amelyeket pedig gátlástalanul eltérítenek élelmiszerszállítási és segélynyújtási céljuktól. A rabokat az állomásra viszik, ahol állatszállító vagonokba zsúfolják õket, miután szétválasztották a férfiakat, a nõket és a gyerekeket. Az utóbbiak a nyakuk körül szalagot hordanak, amelyen nevük és úti céljuk szerepel. A vagonokat aztán bezárják, és lepecsételik anélkül, hogy tudnák, mennyi ideig maradnak majd bezárva. Felidézik egy kismama történetét, akit az útközben elszenvedett rossz bánásmód olyan rendkívül súlyos állapotba juttatott, hogy végül sebészeti beavatkozásra volt szüksége. Mihelyt a családok elhagyták lakásukat vagy kis házukat, hátrahagyott ingóságaikat, szerszámaikat, földjüket és javaikat az új lakóknak utalják ki. Az elszállítandó deportáltak még a pályaudvaron vannak, amikor az új tulajdonosok, a szlovák telepesek beköltöznek otthonaikba.

MIT FOG TENNI AZ ENSZ? A kegyetlen intézkedések olyan rendszer módszereire emlékeztetnek, amely ellen nemrég egész Európa fellázadt. Súlyosan megsértik a szlovák-magyar lakosságcsereegyezményben foglaltakat, amely a békekonferencia határozatainak megfelelõen kimondja, hogy a két országnak szabályoznia kell a magyar kisebbség ügyét. Az normális, ha két kormány közösen határoz a lakosságcsere mikéntjérõl. Kevésbé normális viszont, ha a szlovák hatóságok ennyire önkényes és egyoldalú intézkedéseket tesznek. Nem csodálhatjuk búskomorság nélkül a termékeny vidék nyugalmát, a Duna fenséges vizét, amelynek partjait gazdaságokkal teletûzdelt legelõk övezik, ahol az emberiség eddigi legkegyetlenebb, legvadabb, leggyilkosabb háborúja után ily kevés idõvel újrakezdõdik a gyûlölködés. Akárcsak a budapesti kormány tagjai, akik a tényeket ismertetõ és támogatást kérõ memorandummal fordultak a nagyhatalmakhoz, mi is azt kérdezzük magunktól, milyen magatartás várható e nyomorúsággal teli ügyben az Egyesült Nemzetek Szervezetétõl. Ebben a percben az a kérdés, vajon a csehszlovákok kész tények elé állítják-e a békekonferenciát. Miközben Magyarország a válaszokat várja, intézkedéseket tesz a szlovák fasizmus áldozatainak, a vagyontalan menekülteknek a befogadására. Azok számára, akiknek a Dunán vagy máshol sikerül átjutniuk a határon, sebtében befogadó központokat létesítettek, és olyan szervezeteket hoznak létre, amelyek a magyar közösségbe való beilleszkedésüket segítik. 1/ Üldözött magyar család az éj leple alatt próbálja elérni a Duna túlpartját, ahol a szabadság várja õket. 2 / A magyar parton a határõrök nyújtanak segítõ kezet üldözött honfitársaiknak. 3/ Újabb menekültek csoportjai érkeznek a határ menti Rajka faluba. Néha egy-egy család külön kel útra sebtében megmentett, kevéske vagyonával. A menekültek között akadnak szerencsétlen társaiknál boldogabbak, nekik néhány nélkülözhetetlen jószágon felül mást is sikerült megmenteniük a rájuk vadászók kapzsiságától. 4/ Az éjszakai eseményektõl megrettent kislány õrzi hírekért indult szülei szegényes javait. A kitelepített emberek nyomorúságos drámája akkor válik igazán szívszorítóvá, amikor olyat lát az ember, mint a bal oldali képen: unokáival körülvett nagymama minden vagyonát szorongatja a kezében. 5/ Egy boldogtalan asszony könnyes szemmel meséli, hogy férjét és egy gyermekét elragadták a szlovák katonák. 6/ A nehéz órák véget értek, a fájdalmak enyhülni látszanak: emberséges, megértõ honfitársaik sorsuk ideiglenes rendezõdéséig a menekülteknek adták szálláshelyül egy rajkai étterem báltermét, ahol meleg étellel is kínálják õket.

3 4 2 1

FÁJDALOMMAL TELI JELEN, KILÁTÁSTALAN JÖVÕ 1/ A csehszlovák események mélyen megdöbbentették a magyar közvéleményt, a kormányköröket és néhány nyugati ország sajtóját. Az 1945 áprilisa és 1946 júliusa között a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottsághoz eljuttatott száznyolcvannégy tiltakozó jegyzék mindegyikét visszautasították. 2/ A magyar békecélkitûzések és a nemzet érdekeinek sikeres képviseletére a Nagy Ferenc által vezetett magyar kormánydelegáció 1946 áprilisában Moszkvában, ugyanazon év júniusában pedig az Egyesült Államokban és Angliában tárgyalt, egy igazságos békeszerzõdés megkötésén fáradozva. Azonban a határokon kívül rekedt magyarok védelmére, jogaik biztosítására, annak nemzetközi garanciáira, a felvidéki magyarság elüldözésének és kitelepítésének megelõzésére, és Erdély visszacsatolására vonatkozó elképzeléseiket a gyõztes hatalmak nem támogatták. 3/ A magyar testvérek ételt osztanak a menekülteknek. 4/ Nagy Ferenc magyar miniszterelnök.

4 3 2 5 1

EMBERPIAC A VASÚTÁLLOMÁSON 1/ Cseh gazdák vizsgálják és válogatják az ingyen munkaerõt a cseh vasútállomásokon. 2/ A szerencsésebbeknek 40 perc jut a bepakolásra. 3/ A deportáltak több mint 6600 házat, körülbelül 3900 hektárnyi termõföldjüket és majd minden ingóságukat hátrahagyták; ezek késõbb szlovák tulajdonba kerültek. Szlovákok vagy más szláv nemzetiségek kapták meg a kitelepítettek vagyonát, miután senki nem várta õket vissza. A 27/1945-ös és a 28/1945-ös dekrétumok elrendelték a szlovákok magyarlakta területekre történõ belsõ telepítését, valamint a magyar gazdaságok szlovák kolonizációját. A szlovák telepesek szabadon megválaszthatták, hogy melyik magyar gazda házába és földjére szeretnének költözni. 1946 végére a délszlovák telepítési zónába érkezett szlovákok száma elérte a 20 ezret. 4/ Hivatalos dokumentum a deportált személy cseh gazdájánál teljesítendõ kötelességeirõl. 5/ A Szlovák Kitelepítési Bizottság jelentése a csicsói és füssi reszlovakizáltakról (a kényszer hatására magukat szlováknak valló magyarokról), kitelepítettekrõl és hátrahagyott vagyonukról.

1 2 3 4 5 6

KÉNYSZERMUNKA 1/ 1947 tavaszán egyre növekvõ számban szöktek vissza otthonaikba a Csehországba kitelepített magyarok. A politikai helyzet késõbb némileg enyhült, és visszatérésük szervezett, hivatalos formát öltött, azonban a hazaérkezõknek csupán 55%-a költözhetett vissza saját otthonába, mivel a csehszlovák kormány a szlovák telepeseket kívánta a helyükön tartani. 2/ A Csehországból hazatért 118 deportált kérelme ingóságaik és földtulajdonuk visszaszerzéséért. 3/ Imelybõl Jihlavába deportált magyarok 1945 novemberében. 4/ A csehországi Kromìøiži Nemzeti Bizottság 200 koronára vagy 2 nap elzárásra ítéli a kitelepített Karkó Zoltánt, amiért önkényesen elhagyta a számára kijelölt helyet, tehát megszökött. 5/ Hivatalos körfelhívás, amely arra figyelmeztet, hogy a Csehországba deportált magyarok közül egyre többen szöknek haza, és ûzik el az idõközben otthonaikba beköltözött szlovákokat. 6/ Imelybõl deportált emberek Dvur Krlov nad Labemban, 1947 nyarán.

4 1 2 3 6 5

REMÉNYTELEN TILTAKOZÁSOK 1/ Gyöngyösi János magyar külügyminiszter számos jegyzékben sürgette a nyugati hatalmakat, hogy Szlovákia magyarlakta területeit helyezzék nemzetközi ellenõrzés alá, és állítsanak fel egy nemzetközi testületet a csehszlovákiai magyar kisebbség ügyének rendezésére. A javaslatot elutasították. 1946. augusztus 14-én, a párizsi békekonferencián elmondott beszédében Gyöngyösi beszámolt a magyarok ellen elkövetett összes sérelemrõl és a velük szemben tanúsított brutális bánásmódról, így elérte, hogy az Egyesült Államok és Anglia visszautasította a magyarok deportálásának tervét. A memorandum mégsem befolyásolta a csehszlovákiai eseményeket, mivel az ügyrõl már jóval korábban döntés született, kiváltképpen arról, hogy Közép- és Kelet-Európa, illetve az itt élõ népek szabadságának kérdését a nyugati államok a sztálini kommunista diktatúra (a Szovjetunió) kedvéért nem bolygatják. 1945 õszén Mindszenty József esztergomi prímás a Csehszlovák Püspöki Kartól kérte, hogy lépjen fel az embertelen cselekedetek ellen. A prímás 1946 novemberében hivatalos levéllel fordult a csehszlovák hatóságokhoz, hogy engedélyezzék számára a Csehországba deportáltak meglátogatását. Az engedélyt a prágai kormány megtagadta. A vég nélküli üldöztetések 1947 februárjában arra késztették, hogy VI. György brit uralkodóhoz és Truman elnökhöz forduljon, sikertelenül. A szlovák püspökség nevében Jantausch püspök tiltakozott a kényszermunka kegyetlenségei ellen, az 1947 februárjában Beneš elnökhöz és Ján Masaryk külügyminiszterhez elküldött memoranduma azonban szintén hatástalan maradt. A szlovákiai magyar közösségek tiltakozó akciói, ezek kegyetlen megtorlása és a magyar kormány ellenvetéseire adott csehszlovák reakciók világossá tették, hogy a cseh kormány csak akkor lesz hajlandó a deportálások leállítására, ha Magyarország aláírja a lakosságcsere-egyezményt. 2/ Mindszenty József prímás és a csehszlovákiai magyar klérus a bebörtönzés kockázatát is vállalva tájékoztatta a magyar és külföldi szerveket, valamint a nyilvánosságot a csehszlovákiai magyarok ellen elkövetett szörnyû sérelmekrõl. 3/ Gyöngyösi János magyar külügyminiszter: A csehszlovákok nem titkolták, hogy a lakosságcsere által egyfajta etnikai határvonalként homogén tömböket kívánnak létrehozni a magyar határ mentén." 4/ Tüntetés Békéscsabán, 1946 nyarán. Magyarok és szlovákok együtt tiltakoznak a magyarságot ért súlyos sérelmek és az erõszakos telepítések ellen. 5/ Segítséget kérõ magyarok a Kormánybiztosi Hivatal épülete elõtt. 6/ A Magyarországra üldözöttek és menekültek nyugat-európai újságíróknak beszélnek szenvedéseikrõl, valamint a csehszlovák hivatalok embertelen intézkedéseirõl.

1

A KITELEPÍTÉS, A MAGYARÜLDÖZÉS ÉS A CSEHSZLOVÁK ASSZIMILÁCIÓS POLITIKA MÉRLEGE 1/ A magyarok 1945 1948-as kálváriájának mérlege a következõ: 40 ezren menekültek Magyarországra, 50 ezer embert telepítettek Csehországba, a két ország közötti megállapodás alapján Magyarországra áttelepített 89 ezer fõn felül, további 75 ezer háborús bûnöst toloncoltak Magyarországra a csehszlovák hatóságok egyoldalú döntése alapján; 400 ezer magyar vallotta magát szlováknak (reszlovakizálódott) a kényszer hatása alatt, illetve több mint 100 ezer szlovák került fõként magyarok által lakott területekre.

A Never Again 1945 1948 címû kiállítás, amely 2006-ban az Európai Parlament brüsszeli székházában került elõször bemutatásra, a felvidéki magyar kisebbségi sors nyolcvanöt éves, megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel teli útjának legkönyörtelenebb, legembertelenebb idõszakát, az 1945 és 1948 közötti deportálásokat és kitelepítéseket a hontalanság éveit mutatja be. Anyagát Fehér Csaba, a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeum igazgatója állította össze. A kiállítás egy olyan felfokozott társadalmi és poltitikai érdeklõdés közepette készült és nyílt meg, amikor még mindig hangos válaszra vár: kik és milyen szándékkal követték el a magyarság elleni bûnöket, vállalják-e a bûn terhét, kárpótolhatók-e a meghurcoltak, illetve kinek kötelessége a kárpótlás? Lehet-e tovább élni, együtt élni a beneši dekrétumokkal, változtak és közeledtek-e egymáshoz a nézetek, illetve van-e hajlandóság a kérdés megoldására? A kiállítás azzal a céllal született, hogy az 1945 1948-ban bekövetkezett és évtizedeken át agyonhallgatott magyar nemzeti tragédia ne múljon el nyomtalanul. A kiállítás ismertetõt összeállította: Tyekvicska Árpád Az angol és francia szöveget fordította: Bódi Zsuzsanna A szöveget gondozta: Szederjesi Cecília Kiadja a Nógrád Megyei Levéltár Felelõs kiadó a levéltár igazgatója Készült Balassagyarmaton, 2007-ben Kézirat gyanánt! Könyvárusi forgalomba nem kerül