A Száva-menti tölgyerdők újraerdősítésének kérdéséhez.

A Száva-menti tölgyerdők újraerdősítésének kérdéséhez. Irta: Kozarac József, kir. erdész. A szlavóniai tölgyerdők még csak kevés idővel ezelőtt holt tőke gyanánt hevertek, s hosszú idő kellett arra, mig értékét megismertük és illően megbecsültük. Az óriási fatömegeknek piaczra vitele, hordódonga alakban, mindamellett sokkal gyorsabban történt, semmint gondolni lehetett volna; még arra is alig maradt idő, hogy a lehető legjövedelmezőbb értékesítésre gondoljunk, midőn már a nagyszerű tölgyesek fogyatékán voltak. A pompás tölgyesek helyébe letarolt erdőterületek léptek, s az átváltozásnak ezen folyama oly gyorsan ment végbe, hogy még arra sem volt idő, hogy e nagyértékü erdők területeinek újraerdősítésére komolyan gondolni lehetett volna. Midőn pedig a helyzetet a maga komolyságában méltattuk, már akkor a kőris a letarolt területeket, betolakodó vendégképen, egészen ellepte. Azon czélból, hogy a helyzetet a szlavóniai viszonyokkal kevésbé ismerős olvasók előtt is megvilágítsuk, a következőket kell előre bocsátanunk. Ezelőtt még 20 évvel, a most oly nagyhírű tölgyerdők majdnem teljesen ismeretlenek és érintetlenek voltak. Az egyedüli kihasználás évenként a szolgalomra jogosultak illetményének kiadására szorítkozott, s ezenkívül csak még egynéhány kádár használt fel faanyagot, egészen alárendelt mennyiségben, legnagyobb részt dongákká és kádárárukká. A fák kihasználása szálalva történt, és pedig a nélkül, hogy a koronák záródása lényegesen megszakittatott volna. Az ezen időből származó csekély területű tarvágások katonai felügyelet alatt, kapa alá való vetés utján, a határőrök által minden költség

nélkül újra beerdősittettek, s a beerdősitett területek magas tölgykeritéssel vétettek körül. Ezen fiatalosok, melyek közül a legidősebb jelenleg átlagban 40 éves, majdnem mindannyian mintaszerűek, s most már gyérítésre várnak. Ily fiatalosok legnagyobb részben a gradiskai kerületben vannak. Ez erdők ugyanis közvetlen a Száva mellett terülnek el, s ennélfogva, a kényelmes elszállithatás folytán, a bródi, helyesebben a vinkovczei erdők terményeinek eladása előtt egy teljes évtizeddel értékesíttettek. A vinkovczei erdők gyorsabb kihasználása azon időtől kezdődik, midőn az úgynevezett beruházási alapra 30.000 hold elkülönittetett. Ugyanezen időre esett a dongáknak rendkivüli nagy kereslete is, s igy az erdők az 1872-ik évtől kezdve derüreborura mondhatni, lekaszaboltattak, mi nem túlzott állítás, ha meggondoljuk, hogy évenként átlagosan 1500 hold erdőt adtak el. Mert hát a kereslet nagy volt, a termelt áru felülmúlhatatlan jóságú, az erdők pedig túlkorosok, s igy mi sem volt könnyebb, mint a fát pénzzé változtatni. Igy azután egy pár év alatt a rendkivüli nagy, 100,000 ha-t magában foglaló rengetegben 100 150 ha nagyságú hézagok, tarvágásos területek keletkeztek; a fák évről-évre mind kevesebb makkot termettek, a Szávának áradásai mind gyakoriabbak lettek, az időjárás pedig szabálytalan, egyik évszakról a másikra való fokozatos átmenetel nélkül, inkább nedves, mint száraz volt, mindezek pedig az újraerdősítésre csupa kedvezőtlen tényezők. Emellett e tömérdek területek beerdősitési költségeinek nagyságától is féltek, s igy mindezen körülmények oda fejlődtek, hogy a gazdálkodás élénkségét az újraerdősítés fekete pontja zavarni kezdte. Az erdősítési terv meg volt és meg van ma is, t. i. 25*

a természetes uton való újraerdősítés, mely a tölgy természetének leginkább megfelel, mert nemcsak, hogy a fiatal csemeték az anyafák árnyékában jól tenyésznek, hanem különben is az évenként ismétlődő áradások a mesterséges erdősítéseket gyakran meghiúsítják. Mindemellett azonban hibát követtek el, a mennyiben egyfelől mindent teljesen a természetre biztak, a nélkül hogy sok más, gyakran döntő körülményt figyelembe vettek volna, másfelől pedig gyakrabban eltértek a szabálytól; igy könnyelmű okokból az erdőt előkimélet nélkül bocsátották letárolás alá, mig ellenben egyes, már hosszabb ideig tilalmazott erdőrészeket tovább is állva hagytak, s e hiba még avval is tetőződött, hogy ez esetekben a makkoltatásnak és legeltetésnek hosszú időn át nem vehették hasznát. A leirt eljárás folytán keletkezett hibák nemsokára mutatkoztak, ugy az előkimélet alá vont területeken, mint a már megtelepült csemeték közt. E hibák pedig abban álltak, hogy a Száva-menti erdők két legfontosabb mellékfanemére, a kőrisre és szilre, nem fordítottak kellő figyelmet. A kőris elfoglalta az alsóbb, nedvesebb, a szil pedig a magasabb, szárazabb fekvésű területeket. A nevezett két fanem, különösen pedig a kőris, az emiitett természeti akadályok és az elkövetett hibákon felül hatalmas ellensége azoknak a tenyésztőknek, kik tiszta tölgyfiatalost akarnak nevelni. Ugyanis ugy az előkimélet alatt álló szálerdőkben, mint a megtelepült, s mesterségesen javított fiatalosokban tölgycsemeték helyett sűrű, felfelé igyekvő kőriscsemetéket találunk. A baj tehát már meg van; nézzük most, hogyan és mennyire lehet azt elhárítani. E czélból azonban közelebbről kell a Száva-menti erdőségek képét föltüntetni. A most meglévő idős erdők közt vannak tiszta tölgyesek,

melyekbe csak egyes bükk, kőris és szil van elszórtan belevegyülve. Ilyenek a vinkovczei kerületben: Kusare, Tikár, Slavir; a gradiskai területben: Prasnik, Ilinagreda stb. Ezen tölgyesek, melyekben a kőris és szil az összes törzsek számának 10 / 0 -át nem haladják felül, legnagyobb részt száraz termőhelyeken állanak, s igy nem lehet attól tartani, hogy ezekben, csak félig-meddig észszerű gazdálkodás mellett is, a kőris a tölgyet valaha elnyomhatná. Ez okból tehát ezen erdőket egészen figyelmen kivül hagyhatjuk. Az erdőknek második alakzatánál a kőris, szil és bükk 20 40%-kal, a tölgy 60 80%-al vannak képviselve. Ezekhez tartoznak a legtöbb erdők, ugy a vinkovczei, mint a gradiskai kerületben. A vinkovczei erdők a tenger szine fölött 45 m, a gradiskaiak 95 m magasságban feküsznek. Minthogy azonban a gradiskai ily erdők egyrészt medenczében terülnek el, mely sokkal alacsonyabban fekszik, mint a Száva folyó vizállásának legmagasabb pontja, másrészt pedig a Száva kanyarulataiban fekszenek, magasabb fekvésüknek daczára az áradásoknak sokkal inkább ki vannak téve, mint a vinkovczeiek/'az áradások itt októbertói májusig és júniusig tartanak, s a viz magassága helyenkint 2 m-t is elér. Végül a harmadik összetételű erdőkhöz azok tartoznak, melyekben a kőris a tölgy mellett felét, vagy még nagyobb részét képezi a törzsek számának. Ez az alak főképen a gradiskai erdőknek épen a Száva partján elterülő részein van képviselve. A másodszor emiitett erdőknek főjellegét az képezi, hogy ezekben ugy a kőris, mint a szil is, vastagság és magasság tekintetében a tölgygyei vetélkedik, s a három fanem legszebb példányai egymással vegyülve találhatók. Ezen erdőkben holdankint 25 35 tölgytörzs áll, melyek értékre nézve nem állnak hátrább azon erdők összes törzseinek értékétől, me-

lyekben holdankint 40 tölgyfa található, mert a minőség pótolja ez utóbbiak nagyobb mennyiségét. Ebből tehát látható, hogy itt a bevegyült kőris egyáltalában nem nyomja le az erdők jövedelmezőségét. Azon erdőknek, melyekben a kőris a tölgygyei egyenlő-, vagy épen nagyobb mennyiségben fordul elő, az a főjellemvonása, hogy bár a tölgytörzsek szokásos méreteiket elérik, de minőségileg az előbb emiitettek mögött maradnak; a kőris ellenben ugy minőségileg, mint mennyiségileg teljesen érvényre jut. Az ily termőhelyek inkább nedvesek, mint szárazok. Végül megemlitendők azon erdők is, hol a kőris egészen tisztán fordul elő, s csak itt-ott tengődik egy-egy tölgy, s azonkívül épen semmi más fanem. Ez oly helyeken fordul elő, hol a talaj már túlnedves, s az év nagyobb része alatt vizzel van borítva. A mint a fennebb előadottakból kitűnik, a kőrisnek kisebb vagy nagyobb mértékben való vegyülése, teljesen a talaj nedvességi fokától függ. És ez oly fontos körülmény, hogy erre fejtegetésünk közben teljes figyelmet kell fordítanunk. Az alapját és okát annak, bogy a tölgy és kőris egymást oly szívósan követik, azon tulajdonság képezi, melynél fogva mindkét fanem ugy a legszárazabb, mint a legnedvesebb termőhelyhez képes alkalmazkodni, sokkal inkább, mint bármely más fanem. Ha tehát helyes határt akarunk vonni e két fanem tenyészetére nézve, az talán legbiztosabban igy fejezhető ki: a hol a talaj víztartalma kisebb, az a tölgyre kedvező talaj, hol azonban a vízmennyiség nagyobb, ott már a kőris van helyén. Ebből tehát az is következik, hogy a túlságos nedves termőhelyeken a tölgy a kőrisnek engedi át a tért. Ha még tekintetbe vesszük H ö n e 1 kísérleteinek eredményét, mely szerint 100 g sulyu kőrislevél 90 kg, 100 g tölgylevél pedig csak 55 kg vizet párologtat el, biztossággal kö-

vetkeztetni lehet, hogy az elébb emiitett erdőkben a tölgyek, melyek a kőris közé egyenlő, vagy még kisebb mennyiségben vannak vegyülve, létüket csupán a kőris jelenlétének köszönhetik. S ha innen a kőrist teljesen kiszednék és helyébe bármily fajú tölgyet ültetnének, a talaj rövid idő alatt biztosan elmocsárosodnék, a tölgy pedig vagy teljesen kiveszne, vagy pedig elnyomorodnék. A mondottakat összefoglalva azt találjuk, hogy a kőris nem árt a tölgynek sem abban az erdőalakzatban, hol a kőris alárendeltebb mennyiségben (20 40 / 0 ) fordul elő, sem abban, midőn egyenlő, vagy még nagyobb mennyiségben fordul elő, mert ily helyeken, mint ez elébb vázolva volt, a túlságos nedvesség elvonása által a talajt a tölgy részére előkészíti és javítja. Ezen bevezetés annak megmutatására volt szükséges, hogy a természet miként és mely módon alkotta és nevelte fel a szóban lévő idős tölgyerdőket. S ebből tanulhatunk most, midőn ezen, e nemben egyedül álló erdők kezelésének megkezdése alkalmával már azon kérdéssel állunk szemben: mik az okai, hogy e tölgyeseknek ujraerdősitendő részeiben a kőris a tölgyet elnyomással fenyegeti, s minő eszközökhöz kellene fordulni ennek megakadályozására? Hogy a feltett kérdésre felelhessünk, meg kell ismernünk a kőrisnek ottani különféle tenyészetét. A vinkovczei kerület némely erdeiben a kőris szép, karcsú növéssel 35 m magasságig felnyúlik, 20 m-ig ágtalan, kissé hajlott törzszsel. Más helyen már nem oly szép a növése, midőn a tölgyet csoportokban környezi; végül pedig a túlnedves területeken már csak alig 16 M magas, alaktalan, ágas törzsű, mely mohával van födve; itt meglátszik rajta a folytonos küzdelem a vizzel, s csak tengődik.

A kőrisnek ezen különböző külső alakja tehát a talajnak nagyobb vagy kisebb mértékű nedvességétől függ. A tölgy rovására történő elhatalmasodásának oka, nagyobb alkalmazkodhatóságán kivül még gazdag, évről-évre ismétlődő magtermése is. Magja könnyű, a viz és a szél messzire elhordja, s a talajba jutva oly erőteljes hajtást bocsát, mely a többi fanemek hasonló csemetéit elnyomni képes. A kőrisnek terjeszkedésre alkalmas természetén kivül még a szlavóniai erdők kezelésénél elkövetett hibák is hozzájárultak a jelenlegi állapotok előidézéséhez. Az elkövetett hibák elseje a túlságos nagy tarvágásterületek képzése, minek következtében a gyorsan megmeztelenített talajt mindennemű gyom lepi el, másfelől pedig a levelek vizeipároló működésének hiánya miatt a talaj elmocsárosodik. Ha ily vágásterületet most be kell erdősiteni, a mesterséges erdősítés nem csekély akadályokba ütközik, és pedig nemcsak az erdősítés műveletének kivitelében, hanem az ifjú korban nagyon lassan növekvő tölgycsemeték szempontjából is. Ily esetekben legolcsóbban ugy segíthetünk, ha a hézagokat évenkint bevetjük. Második hiba az, hogy az önvetődés utján ujraerdősitendő területeket 5 6 évi, s néha még hosszabb idejű előtilalom alá vonják, tekintet nélkül arra, hogy a tölgyfáktól makktermést lehet-e várni. Ismeretes dolog ugyanis, hogy túlkoros, csúcsukon elszáradt fák évről-évre kevesebb makkot teremnek, s a kevés termés is részben a makkevő állatok által megéve, részben pedig a stagnáló vízben elkorhadva, tönkre jut, tehát a makknak csak legkevesebb része csirázhatik. Ellenben a kőris az előtilalom 5 6 éve alatt méter magasra nő, ellenség és veszedelem nélkül. Ily esetekben az alábbi módokon segíthetünk : a sertéseket, az előkimélet ideje alatt is, júliustól szép-

tember végéig be kell bocsátani az erdőbe, mi által a talaj egyfelől a csirádzásra és vizelpárologtatásra alkalmasabbá tétetik, másfelől pedig nagyon sok egértől megtisztíttatik; jövőre a vágások legfennebb csak 2 3 évre lennének tilalmazandók, s ha ezen idő alatt nem is vetődnék be a talaj teljesen, legalább azt elérnők, hogy sem a kőris, sem más gyom nem hatalmasodnék el annyira, s ez esetben a mesterséges erdősités (javítás) vetés utján olcsóbban és könnyebben eszközöltethetnék. A harmadik s még nagyobb hiba, mely a talajnak tölgymakkal való bevetődése rovására követtetik el, a hiányos favágatási szerződésekben van. A szerződésekben a vágás feldolgozására kikötött határidő rendesen 2 4 év, a vállalkozók azonban sietnek az összes tölgytörzseket már az első télen ledönteni és feldolgozni, mig a kőris és szil teljes 2 3 évig, meghagyott magfákhoz hasonlóan, a vágásterületen maradnak. Igy azután a meghagyott fák a nagyobb világosság és levegő hatása következtében oly bőven teremnek magot, hogy pl. 100 kőrisfa tökéletesen elég 100 holdnyi vágásterületuek a bevetésére. E bajon legbiztosabban ugy lehetne segíteni, ha a favásárlók jövőre köteleztetnének arra, hogy valamennyi kőris- és szilfát vagy azonnal, vagy legkésőbb a szerződés első évében, márczius hó végéig levágni tartozzanak. A negyedik hiba az, hogy a szükséges vizlecsapolásokra, s nevezetesen a Száva folyó szabályozására nem fordittatik elég gond. Az évről-évre ismétlődő áradások ugyanis a kőris magját szerte-szét hordják, másfelől pedig a kiöntések által túlnedves helyek keletkeznek, hol a kőrisen kivül más értékesebb fanem nem tenyészhetik. Különben pedig mig az állapotok ilyenek maradnak, még nagyra kell becsülnünk a kőrist, mely oly területeket lep be, hol különben fűzeken kivül semmi sem tenyésznék.

Végül még a köznép véleményét kell fölemlítenünk. E szerint mig a tölgyerdők szabadon legeltethetők voltak, a kőris elhatalmasodásáról szó sem lehetett, mert a fiatal kőriscsemetéket a legelő marha lerágta, s e mellett a tölgycsemeték bántatlanul maradtak. Ámbár e vélemény önhaszonleső inditó okon alapul, helyességét alig lehet tagadni; legalább tapasztaltatott, bogy oly erdőrészekben, melyekben a legeltetés egy évig el volt tiltva, a kőris már ismét jelentkezett. Ezek lennének főképen a tarvágásos gazdaságon alapuló azon rendszabályok, melyek a kőrisnek károsan ható elszaporodását előlegesen megakadályoznák. Nem szenved kétséget, hogy ezen rendszabályok czélszerü módositással a szálaló gazdasági módokra is alkalmazhatók. Lássuk most mit kellene tenni az előtilalom alá vont területeken már megtelepedett kőris-csemetékkel szemben! Itt az egyetlen rendszabály csakis a fejszének alkalmazása lehet. Hogy azonban e rendszabálynak Szlavónia összes vágásterületein való alkalmazása, a felmerülő nagy költségek és az elérendő eredmény tekintetében megfogna-e felelni? arra ez idők szerint igen nehéz feleletet adni. A költségek, mint mindenben, itt is igen kényes pontot képeznek, s ámbár jó kezelés mellett, ily fontos erdőmivelési kérdésben költségektől visszaijedni nem lenne szabad, itt mégis oly figyelemre méltó kérdések nyomulnak előtérbe, melyeket figyelmen kivül nem hagyhatunk. Ezek : a kőriscsemeték teljes kivágásuk által valóban megsemmisülnek-e? és a kőris kiszedése által a tölgyön valóban lesz-e segitve? E kérdésre a felelet igen kétséges, mert a mint elébb láttuk volt, épen a kőris teszi lehetővé a tölgynek tenyészetét nedves helyeken. S nem történhetnék-e meg, hogy

a kőrisnek kiszedése következtében a talaj még inkább átnedvesednék, sőt elmocsárosodnék? mi nemcsak a tölgyre, hanem az egész erdőállományra veszedelem lende. A harmadik kérdés végül az, hogy a kőris fiatalosok csakugyan oly veszélyesek-e a tölgyfácskákra, hogy ezek ne volnának képesek idővel a kőris közül kibontakozni, s felnőni? A feltett három kérdésre positiv feleletet adni annyival nehezebb, mert kísérletek ez irányban teljesen hiányzanak. Megfontolva azonban a nagy költséget, mely a kőris kiirtásával járna, valamint a kétes eredményt, azon tétel kimondására véljük magunkat jogosítva, hogy a kőris-csemetéket nem kell mind kivágni! Megkísértjük ezt az alábbiakkal megvilágítani és megerősíteni. Képzeljünk egy 3 4 éves előtilalom alatt álló vágásterületet, mely kőriscsemetékkel sűrűen be van nőve, és hasonlítsuk ezt össze az épen mellette álló idős tölgyszálerdővel, melyen holdanként 25 tölgy és 40 kőristörzs áll. Ki tudja bebizonyítani, hogy e szálerdő 180 évvel ezelőtt nem ugy nézett-e ki, mint a mellette lévő fiatalos, mely teljesen kőrissel van borítva, s melyen holdanként alig van 300 400 drb tölgycsemete? És, tekintve a tölgy szívósságát, miért ne érhette volna meg az akkorában volt csemeték 10 / 0 -a a 150 180 éves kort? Vagy talán azon az erdősült területen, melyen jelenleg holdanként 5 6 éves tölgy törzsecskéknek százezrei küzdenek a létért, 180 év múlva szebb törzsek fognak állani. A ki ismeri a tölgy természetét, azelőtt tudva van, hogy a tölgy 20 éves korától kezdve más törzset nem tür maga mellett, s hogy a termőhely iránt nagy igényeket támaszt, maga viszont igen keveset javit rajta; nem szabad feledni továbbá azt sem, hogy a fanemek helyes arányban elegyítve, vegyesen jobban tenyésznek, s hogy ez különösen a

világosságot kedvelő fanemekre nagy fontosságú; végül tudva, hogy a küzdelem két különböző fanemnél rövidebb, mint két ugyanazon neműnél, s tehát itt a vastagsági növekvésnek a küzdelem alatt való lassú folyama is rövidebb ideig tart, annak el kell ismerni, hogy pl. egy 50 éves erdőben, melyben O.4 tölgy és 0.6 kőris van elegyítve, a kőris a főfanemre (a tölgyre t. i.) nem lehet jelentékenyen káros. Példaképen felemlítjük itt a gradiskai k. erdőgondnoksághoz tartozó Prasnik" nevü, csaknem teljesen tiszta 50 éves tölgyes pagonyt és a jaszenováczi k. erdőgondnoksághoz tartozó Dedunski-bok" nevü erdőrészt, melyen a tölgy 50% kőrissel elegyülve fordul elő. Mindamellett, bogy az utóbb emiitett pagony fái nem sokkal idősebbek 30 évnél, a tölgytörzsek magasságban jóval felülmúlják az előlnevezett elegyetlen tölgyeket magassági növekvésben, s vastagságban is nem sokára megfogják előzni. Az emiitettekből még ez idő szerint biztossággal nem lehet következtetni, hogy a kőris a tölgyet a teljes kiszorítás veszélyével fenyegetné. Ha szemlét tartunk a mostani idősebb erdőkben, melyekben a tölgyek minden valószínűség szerint a kőris és szil társaságában nőttek oly szép szálfákká, majdnem biztossággal állithatjuk, hogy a kőris még sem lehet oly veszedelmes a tölgyre, mint azt közönségesen hitték. Nekünk azonban, mint észszerűen intézkedő erdőgazdáknak, nem lehet az erdőtelepítésnek összes teendőit csupán a természetre bizni, hanem segélyére kell sietnünk ott, hol szükségesnek látszik. E szerint tehát oly beerdősült területeken, hol a tölgytörzsecskék csak nagy lassan és bajjal tudják magukat kiküzdeni a kőriscsemeték sűrűjéből, ott a tölgycsemeték körül, vagy a mennyiben ezek csoportokban fordulnak elő, a csoportok körül 1 2 m széles kört vágunk, s ezzel az első

veszélyen segítünk. Ezen eljárást legfennebb 6 éves csemeték közt még sikerrel, és kevés költséggel holdanként I.50 2 írttal gyakorolhatjuk. Oly erdősült területeken ellenben, hol a tölgycsemeték gyéren állnak, s hol tehát kétségtelen, hogy a kőris által elfognak nyomatni, ily esetekben, magasabban fekvő száraz helyeken a kőris által ellepett területeken 3 6 m 2 nagyságú foltokat teljesen ki kell tisztítani, s e helyeken a talajnak némi megmivelése után tölgymakkot kell vetni, vagy 1 2 éves tölgycsemetéket ültetni. Egy holdra 100 m 2 oly előkészített terület, az elébb említett nagyságú foltokban elosztva, elegendő, s ennek foganatosítása holdanként körülbelől 4 frtba kerülne. Oly erdőrészekben, hol a kőris elhatalmasodása nem azon okból történt, mintha részére a talaj kedvezőbb lett volna, mint a tölgyre, hanem egyszerűen azért, mert az újra erdősülés érdekében tett intézkedések el voltak hibázva, ily helyeken a kőrisnek teljes kiirtása okadatolt. Ez legolcsóbban gyermekek által éles kések segélyével lenne végrehajtható; a kiirtás után pedig a tölgy vetés utján azonnal megtelepítendő. A szarvasmarháknak behajtása oly területekre, honnan a kőriscsemetéket el akarjuk távolítani, szintén jó módnak volt jelezve már elébb, hogy azonban a behajtásnak teljes jó sikere legyen, 2 3 évig kellene a legeltetést ismételni. Arra nézve, hogy a szarvasmarha által való legeltetés oly területeken is kedvező eredméuyü-e, hol tölgycsemeték elegendő mennyiségben fordulnak elő? még eddig kísérletet nem tettek. Ez azonban egy-két év alatt, kisebb területeken gyorsan és elég olcsón megszerezhető lenne.