Tisztelt Állatvédık! Kedves Madárbarátok! A szeretet ünnepe környékén érdemes elgondolkozni, vajon mindent megteszünk-e, megtettünk-e az állatok védelme ügyében. Én azt hiszem, nem. Az állatvédelmi törvény nem jelöl ki felsıbbrendő és alsóbbrendő, védendı és kevésbé védendı állatokat. Mégis, a kutyák, macskák védelmével egész sereg egyesület foglalkozik (tudom, hogy igen fontos munkát végeznek és rengeteg a teendıjük), azonban a velük azonos kategóriába tartozó (az emberi felelıtlenség által utcára dobott) galambok védelmével majdnem senki (sıt, egyes állatvédık szeretik ıket a patkányokkal egy sorban emlegetni). A házikedvencként tartott állatok között is a díszmadarakkal való bánásmód kapja a legkevesebb figyelmet. Vagyis a természetvédelmi törvény által védettnek nyilvánított madarak kivételével a madarak az állatok között a mostohagyerekek. Hogy a helyenként országszerte ez ügyben megnyilvánuló helyes gondolkodást, kezdeményezéseket összefogjuk, létre szeretnénk hozni a Columba Országos Madárvédı Egyesületet/Társaságot, amely nemcsak a galambok, hanem minden védett és nem védett madár érdekében szeretne szót emelni és tevékenykedni; sıt, nemcsak a madarak, hanem más, mostohán kezelt állatok érdekében, a természet védelmében is. A részletes indoklást, ill. az egyesület/társaság céljainak felsorolását lásd alább. Kérem, hogy aki a gondolatainkkal, céljainkkal egyetért, csatlakozzon! Kérem, továbbítsák minél szélesebb körben ezt a felhívást, nemcsak az egyesületük tagjainak, hanem olyan magánszemélyeknek is, akik jelenleg nem tartoznak állatvédı egyesülethez, de szeretik a madarakat és szeretnének értük többet tenni, mint eddig. A galambokról A házigalamb (és ıse, a szirti galamb) tudományos neve Columba livia. Mintegy 5000 éve háziasították. Mióta vannak parlagi galambnak csúfolt, szélnek eresztett kóbor galambok? Az elsı nagy utcára dobási hullám minden bizonnyal a postahivatalok és a távíró elterjedésének idejére esik, amikor már nem volt szükség a hírvivı postagalambokra. Még az elsı és a második világháború idején is széleskörően használta a postagalambokat a katonaság, hogy üzeneteket továbbítsanak a frontvonalakon keresztül. A háború befejeztével aztán a fölöslegessé vált galamboktól egyszerően úgy szabadultak meg, hogy szélnek eresztették, éljenek meg, ahogy tudnak. A galambok pedig, mivel kivételesen intelligens, alkalmazkodóképes állatok, túléltek, sıt elszaporodtak. A galamb számos vallás kultikus madara, a szerelem, a hőség, a termékenység, a béke szimbóluma. A keresztény vallásban a Szentlélek megjelenési formája! A magyar népnek is évszázadokon keresztül dédelgetett kedvencei voltak a galambok. A népnyelvben a galambom, tubicám körülbelül annyit jelent, mint édes lelkem, szerelmem. A székelykapunak is elválaszthatatlan része, díszítı eleme a számos galambjáró nyílással ellátott galambdúc. Hogyan juthattunk el odáig, hogy egyes, emberségükbıl és magyarságukból kivetkızött egyedek szárnyas patkánynak nevezik és üldözik, irtják, kínozzák?...
A galambok, mint általában a madarak, az emberre valójában nem jelentenek egészségügyi veszélyt! (Ezzel az állatorvosok, humán orvosok jó része sincs tisztában, mert nem veszik a fáradságot a szakirodalomban utánanézni. Úgy gondolják, a fertızésveszéllyel való rémisztgetés nem árthat pedig a galamboknak sokat árt!) - Egészségügyi szempontból az emberre legveszélyesebb a másik ember; ezt követıen legközelebbi rokonaink, az emlısök; és csak a sor legvégén a madarak. (Minél közelebbi a rokonság, annál több a közös kórokozó.) Alig van olyan kór, amely madárról emberre képes átterjedni. Nem véletlen, hogy a zoonózisok (állatról emberre átvihetı betegségek) népes táborában egyetlenegy van, aminek a neve ornitózis, azaz: olyan madárbetegség, amely emberre is átterjedhet. Többnyire foglalkozási betegségként szokták elkapni, pl. extrém szennyezett, istállószerő környezetben, ha a levegıben szálló ürülékport belélegzik. A védekezés módja egyszerő: takarítás közben szájmaszk használata; étkezés elıtt alapos kézmosás. A szalmonellózis érdemel még említést, amit persze nemcsak madártól lehet elkapni. A védekezés itt is az alapvetı higiéniai szabályok betartása (az élelmiszerek alapos megmosása ill. hıkezelése, étkezés elıtti kézmosás). A galambok a szép vagy kevésbé szép épületek, szobrok lepiszkításával tudnak ugyan (esztétikai) kárt okozni: ez a kártétel ugyanolyan jellegő, mint az eresz alá fészkelı és piszkító fecskéké bár az elıbbiek ürüléke könnyebben lemosható, mint az utóbbiaké. Nincs is olyan állat, amelynek ne lenne valamilyen kártétele. Emiatt a galambok kártevıvé minısítése, nos, rosszindulatú butaság! Nem tagadhatjuk, hogy egyes városokban a galambok már valóban túlnépesedtek. Éjszakázó, fészkelı helyeik túlzsúfoltak, piszkosak, nem nyújtanak elegendı védelmet. Ez a galambok számára valódi egészségügyi gond, a közelükben élık számára pedig kétségkívül kellemetlen. Azonban jellemzı, hogy primitív felfogású, empátiára képtelen emberek egyetlen megoldást látnak, a galambok kiéheztetését és/vagy kíméletlen irtását! A túlnépesedésüket, csakúgy, mint a kóbor kutyák, macskák elszaporodását, az emberi bőnös felelıtlenség okozta, így az ember feladata az is, hogy humánus megoldást keressen és találjon erre a gondra! És ez nem a lelövöldözés vagy a hálós összefogdosás, amikor családokat szakítanak szét, a szülı nélkül maradt fiókákat kegyetlen éhhalálra ítélik, a galambokat vagy elgázosítják (azaz tömény széndioxidba fojtják), vagy solymászoknak adják, akik törvény által szabályozatlanul kényük-kedvük szerint bánnak el velük (akár elevenen dobják be a madaruk ketrecébe vagy kikötve vezetik rá a madarukat). Ezeket minden empátiával rendelkezı ember elítéli! (Szendrei Eszter állatvédı hívta fel elıször a figyelmemet arra, hogy egyes városok önkormányzatai milyen brutális módszerekkel lépnek fel a galambok ellen.) Többféle humánus megoldás létezik. (Természetesen egyik sem olcsó, mint ahogy a kutyák, macskák ivartalanítása sem az.) Az egyik, amelyet az Egyesült Államoknak már minden államában bevezettek, az orális fogamzásgátlás. A kifejlesztett szer az ún. OvoControl P (az egyébként ártalmatlan, nem-hormonális nicarbazinnal preparált kiegészítı galambeleség), amely hatásosan gátolja a tojások kifejlıdését. Ettıl eltekintve a galambokat tavasztól-ıszig valóban nem szükséges etetni, ilyenkor a füves-fás területeken fıleg gyommagvakat fogyasztva megtalálják az eleségüket; ha a városközpontban nem találnak elég élelmet, akkor kihúzódnak a külsı területekre, ahol bıven van még számukra élettér. Novembertıl márciusig azonban csakúgy, mint a védett madarak, ık is rászorulnak az ember segítségére! Ennek a hiányában
a hideg és az éhezés miatt legyengülnek, és fıleg a fiatalok tömegesen betegszenek meg a legkülönbözıbb fertızı madárbetegségekben. Mint már említettem, az ember számára ugyan nem jelentenek veszélyt, más, velük érintkezı madarak számára azonban egy beteg galambpopuláció feltétlenül veszélyt jelent! Az etetés kategorikus tiltása ezért nemcsak kegyetlen, hanem ésszerőtlen is! A másikról, nagy örömömre, az Orpheus Egyesület honlapján olvastam. Bécs város egyik kerületi városháza padlásán egyelıre kísérleti jelleggel galambdúcot alakítottak ki. A cél az, hogy a közterületekrıl ilyen galambdúcokba csalogassák a galambokat, ahol élelmet és ivóvizet, valamint fészkelıhelyet találnak. Ha már odaszoktak, akkor majd a tojásaikat mőtojásra cserélve fogják csökkenteni a populáció létszámát. Végre egy humánus próbálkozás a közvetlen szomszédságunkban! Jó volna tudni, jelenleg hol tart a kezdeményezés. Az állatvédelmi törvény tiltja az állat életének elfogadható ok nélkül való kioltását, tiltja az állatnak indokolatlan vagy elkerülhetı fájdalmat, szenvedést okozni, elıírja, hogy gerinces állat életének kioltása csak elızetes kábítás útján történhet. Kinyilvánítja, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élılények. Nyilvánvaló, hogy minél fejlettebb tudattal rendelkezik egy állat, annál inkább képes átérezni, tudatosítani a szenvedést is. Annál elképesztıbb, hogy egyes, a fejlıdés legmagasabb fokán álló, rendkívül értelmes, közösségi lények ellen védekezésül brutális, bestiális kínzóeszközöket vetnek be, és teszik ezt a hatóságok tudtával, sıt esetenként elıírására! Állatkínzás patkányméreg, egérragasztó, madárragacs és társaik Vitathatatlan, hogy a rendkívül szapora és elképesztıen falánk, amellett betegségterjesztı patkányok létszámának kordában tartása mind az egészségvédelem, mind a természetvédelem szempontjából fontos közérdek. De az is vitathatatlan, hogy a fenti törvényi elıírásnak egyetlen patkányirtó, rágcsálóirtó szer sem felel meg! A jelenleg forgalomban levı (kumarin alapú) patkánymérgek által kiváltott mérgezés tünetei: hosszantartó rosszullét, testszerte belsı és külsı vérzések, fulladozás, fájdalom, görcsök, majd sokk és kóma. Az egyik nagyon hatékony rágcsálóirtó szer hirdetésébıl: Elfogyasztásától a rágcsálók (egerek, patkányok) 3-10 napon belül elpusztulnak. A szer nem azonnal hat, hiszen az intelligens, közösségben élı egerek, patkányok társuk kínlódását látva nem ennének belıle; néhány napig semmi tünet, aztán hosszú, kegyetlen szenvedésnek vet véget a megváltó halál! De állatorvos ismerısömtıl tudom, hogy a hatósági állatorvosnak az az egyik feladata, hogy a gazdálkodókat szigorúan ellenırizze, használják-e a rágcsálómérgeket és egyéb irtószereket. Még aki nem is érez részvétet a patkányok, egerek iránt, az sem mondhatja, hogy ez nem a mi dolgunk. A könnyen hozzáférhetı rágcsálómérgeket nemcsak rendeltetésszerően használják, hanem bevetik a szomszéd kedvenc kutyája, macskája, vagy a galambok ellen is! Természetszerőleg jut belıle nemcsak a célállat(ok)nak, hanem a védett madaraknak (a fokozottan védett ragadozóknak is, amelyek megeszik a mérgezett zsákmányállatukat), sıt akár az ember gyerekének is, mint nem egy tömeges mérgezési eset bizonyítja. A szer bejut a vízhálózatba, a táplálékláncba, és lassanként elmérgezi az egész környezetet. (Ezért az EU illetékesei is ezeknek a szereknek a betiltásáról gondolkodnak.) Ráadásul ha
valamely élelmiszerraktárat akarnak rágcsálóméreggel megvédeni, gondoljuk csak el, micsoda színhelyet hagy maga után az oda beférkızött rágcsáló, míg végül 5-10 nap múlva kínok között kimúlik! Számomra ez teljesen eszement megoldás. A hagyományos módszerek (természetes ellenségek: patkányölı kutyák, macskák, netán egerészölyvek, baglyok) sokkal célravezetıbbek lehetnek. A csatornapatkányokat pedig a csatornanyílások alapos lezárásával kell távoltartani! Hasonlóképpen kártékonyak a növényvédıszer rendeltetéső mérgek is. A mérgezett rovarokat elfogyasztják a hasznos, védett rovarevı madárkedvencek, és belepusztulnak. De ezeket is egyre-másra bevetik egyesek által győlölt (védett) ragadozó madarak mérgezésére is. Egérragasztó: Varga Márta kıszegi madárvédıtıl hallottam elıször róla. Ragacsos légyfogó szalagot én is láttam gyerekkoromban, de rémálmomban sem jutott volna eszembe, hogy ezt a brutális technikát magasabbrendő, gerinces állatok ellen használják fel! Ha a szerencsétlen jószág beleragad ebbe a borzalomba, akkor napokig kínlódhat benne, míg éhen-szomjan nem vész. Persze ez sem válogat az áldozatai közt, nemcsak az egér, hanem a természetes ellensége is pórul járhat. Nemrégen Déri doktorék a Pusztadoktor magazinban adtak hírt róla, hogy kis kuvik ragadt az egérragacsba. Tudják-e, mi a madárlép? A Madártávlat legutóbbi, 2011. téli számában lehetett róla olvasni. Ez is egyfajta ragacs, amit fagyöngybogyókból fıztek, majd vesszıket, zsinegeket mártottak bele. Csalimadárral léprecsalták a madarakat, akik ráragadtak a lépvesszıre. Csapatban, közösségben élı madarakat a ragacsba mártott hosszú zsineggel is lehetett fogni: a zsineg végeit egy-egy madár lábára kötötték, majd a társaik közé engedték, akik így csapatostul beleragadtak a zsinegbe. Szörnyő, de efféle technikákat még ma is alkalmaznak a mediterrán országokban, ahol tömegestül gyilkolják az orvvadászok az egyébként védett kismadarakat, majd illegális ételkülönlegességekként szolgálják fel éttermekben. Úgy hiszem, a madzagos technikának valamilyen változatát használják ma is nálunk gonosz huligánok, madárgyőlölık, és ennek az eredménye az a sok sánta, csonkaujjú, sérült lábú galamb, amely Budapest és más nagyvárosok utcáin kószál, biceg, míg el nem pusztul. Sajnos a galambok nemigen tudják, melyik ember jótevı és melyik a léprecsaló ellenség, az éhes madarat némi táplálékkal könnyő elkapni, aztán madzagot kötni a lábára és a többi közé dobni, hogy azok lábára is rátekeredjen. Blahó Erzsébet, a Nagyszénási Állatvédı Közhasznú Egyesület vezetıje, nemrégen tanúja volt Pesten egy ilyen undorító állatkínzás csoportos áldozatai vérzı, madzagos lábbal kínlódásának. Feljelentés is történt ismeretlen tettes ellen, írtam is errıl a Pusztadoktor magazinba, a Népszabadságba is, kérve, figyeljék az állatkínzókat és füleljék le ıket. Semmi nem történt az ügyben. Varga Márta mostanában találkozott ugyancsak egész csomó pesti galambbal, amelyeknek hasonlóképpen meg volt csonkítva a lába. Más pesti ismerısök is tanúsították, hogy ez folyik ott. Egy-egy csonka lábú vagy madzagos lábú szerencsétlen galambbal Debrecenben is találkozni az utcán. Nem tart hosszú ideig a túlélésük.
Díszmadarak méltó életkörülményekhez való joga A díszmadarak is mostohagyerekei az állatvédelemnek. A 2010-ben született, A kedvtelésbıl tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló több mint 4 oldalas kormányrendeletben egyetlen sor vonatkozik madarakra: tilos gerinces állatot kör alapú kalitkában tartani. Ja, még egy félmondat rendelkezik a legalább két ülırúd elhelyezésérıl is. Igaz, hogy a különbözı cégek azóta is vígan hirdetik az interneten a rendelet által betiltott, hengeres, lehetetlen kalitkákat, amelyekben a madár szinte nem is tud mozogni, alig lehet etetıt elhelyezni stb., de ez senkinek nem tőnik fel! - A kutyát, a patás állatot ugye nem szabad állandóan kikötve tartani; arról azonban egy árva hang sem esik a rendeletben sem, hogy a madárnak (legalább idınként) röpülésre alkalmas teret kell biztosítani! Errıl a kereskedık is óvakodnak felvilágosítani a vásárlót, nehogy meggondolja magát. Így a legtöbb madár szomorú, érdektelen kis kalitkarab lesz, nem tud kapcsolatot teremteni fogvatartóival, hamarosan megunják és elhagyatva tengetheti egyhangú életét. A beltenyésztés nemcsak a díszmadarak, hanem a kedvtelésbıl tartott kutyák, macskák körében is széleskörően elterjedt. Tudvalevıen beltenyésztéses leromláshoz vezet, csökkenti az erınlétet, életrevalóságot, betegessé teszi az állatot. Ennek ellenére a tenyésztık leplezetlenül és sajnos ma még legálisan alkalmazzák, sıt virágnyelven vonaltenyésztésnek nevezik a szülı és közvetlen utód párosítását. Felháborító, hogy egyetlen törvény, rendelet sem tiltja a közvetlen rokonok (testvérek, szülı és utódja) párosítását! Céljaink Számos esetben kimutatható, részint a törvények, rendeletek szövegezésében, részint a társadalmi gyakorlatban, hogy egyes (állatrendszertanilag magasabbrendő, kiválóan értelmes) gerinces állatfajokkal szemben faji diszkrimináció mőködik. Nem nézhetjük el, nem engedhetjük a diszkrimináció megnyilvánulásának, az állatkínzásnak egyetlen formáját sem! E jelenségek feltárásával, meggyızéssel, aláírásgyőjtéssel, a törvényes lehetıségek kihasználásával harcolunk azért, hogy minden állatot megillessen a fajához méltó, kínzásmentes élethez való jog. Különösen: 1. Oktatjuk az embereket, hogy a városi galamb nem kártevı, nem fertızésveszélyes. Harcolunk a galambok ellen folytatott mindenfajta kegyetlenkedés ellen (hálós összefogdosás, lelövöldözés, elgázosítás, elevenen ragadozó madár elé vetés). Küzdünk a galambok humánus állománycsökkentési módozatainak elfogadtatásáért, bevezetéséért. 2. Felemeljük szavunkat az állatkínzást megvalósító rágcsálómérgek, brutális fémcsapdák és ragacsok betiltásáért, a növényvédıszerek használatának szigorú szabályozásáért. 3. Leleplezzük és feljelentjük az állatkínzókat, harcolunk azért, hogy a törvény teljes szigorával lépjenek fel ellenük. 4. Küzdünk a kedvtelésbıl tartott állatok beltenyésztése tilalmának törvénybe foglalásáért. 5. Küzdünk azért, hogy a kedvtelésbıl tartott madarakat is megillessék az élettani sajátosságaiknak megfelelı, jó tartási körülmények.
6. Minden természetvédelem által védett és nem védett madár segítségére sietünk és ellátáshoz igyekszünk juttatni, ha rászorul. Egyesület vagy társaság? Az újonnan elfogadott 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetekrıl hatályon kívül helyezi az egyesülési jogról, a közhasznú szervezetekrıl, a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló eddigi törvényeket. A gazdálkodást, a törvényességi ellenırzést keményen szabályozza. A Ptk. módosító rendelkezései közt bevezeti a civil társaság fogalmát: Természetes személyek társaságot nem gazdasági érdekő közös céljaik elımozdítására és közösségi célú tevékenységük összehangolására vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozhatnak. Mivel e pillanatban a céljaink elsısorban a felvilágosító munkára irányulnak, és ez viszonylag kicsiny anyagi, gazdasági ráfordítást igényel, ezért úgy gondolom, hogy pillanatnyilag a civil társaság forma számunkra megfelelı. (Én személyemben, mivel gazdasági kérdésekben járatlan vagyok, nem is vállalkoznám gazdálkodási tevékenység irányítására.) Ha a (remélhetıleg nem távoli) jövıben eljutunk addig, hogy pl. a galambok orális fogamzásgátlása Magyarországon is lehetıvé válik, akkor egyszeriben megváltozik ez a helyzet. Ekkor nyilván a közhasznú egyesület forma lesz számunkra megfelelı, és akkor átalakulunk közhasznú egyesületté. Jelenleg is ismerek néhány állatvédı egyesületet, amelyek tagjai nem közömbösek a madarak iránt. Már említettem a Nagyszénási Állatvédı Közhasznú. Egyesületet, amely a honlapján is foglalkozik a madárvédelemmel; az Orpheus Egyesületet, amely rendszeresen felhív a téli madáretetésre is. A Csillagszem Alapítvány honlapján is láthatunk rosszul tartott, szenvedı madarakról képeket, videókat. Az Állat és Ember Állatvédı Egyesület állatvédı klubjában is helyt kapnak a madaras témák. Remélem, csak az én tájékozatlanságom, hogy többet nem tudok most felsorolni. Ha számba veszem a fentebb név szerint említett (meg nem említett) embereket ill. szervezeteket, akkor a várható taglétszámunk törvényileg máris (bıven) elfogadható, de természetesen az lenne a kívánatos, hogy az ország minden zeg-zugából, minél nagyobb létszámban jelentkezzenek azok, akik a céljainkkal egyetértenek és akár minimális mértékben is segíteni tudják a megvalósulásukat! Igyekszem ezt a felhívást az általam ismert minden egyes állatvédı szervezethez, meg a Magyar Madártani és Természetvédı Egyesülethez is eljuttatni. Természetesen mind a civil szervezetünk formáját, nevét illetıen, mind a fentebb megfogalmazott céljainkat illetıen nyitott vagyok minden javító szándékú javaslatra, kiegészítésre. Várom fıleg jogi, de gazdasági képzettségő emberek csatlakozását is, hogy az ilyen irányú munkát elısegítsék. Néhány szó magamról: Eredeti foglalkozásomat illetıen elméleti fizikus vagyok. Nyugdíjas korom óta madárvédelemmel, madármentéssel foglalkozom. A hortobágyi Madárkórház Alapítvány meg a Hortobágyi Nemzeti Park önkéntes segítıje vagyok. Debrecenben lakom, társasházi lakásomban tartok madarakat.
Dr. Molnár Lívia madárvédı Tel.: (52)481-683, (20)5459411, (70)3012342