71 Ciao, Italia! (2010. július 6-19.) Tavaly tíz napot töltöttünk Görögországban az ókori Hellász megmaradt kincsei között, eközben gyönyörű tengerpartokon fürödtünk. Kíváncsian indultunk Olaszországba, vajon felül tudja-e múlni az egy évvel korábbi felejthetetlen élményeinket. Buszba szálltunk és elindultunk a nagy, két hetes kalandra, hogy megnézzük Itália legszebb részeit. Északról indultunk, a Dolomitok 3000 méteres hófödte hegycsúcsai közül, majd egész Nápolyig jutottunk. 1. nap: Utazás Olaszországba, a Dolomitok központjába. Csodálatos, 2-3 ezer méteres hegycsúcsok között haladva, hegyi utakon értük el a festői Misurina-tavat és a híres téli üdülőhelyet Cortina D Ampezzo-t. A szállásunk a tó partján fekvő kempingben volt. 2. nap: Gyalogtúra a Dolomitok egyik legszebb hegycsúcsához, a Tre Cime di Lavaredo-hoz (2999 m). Hegymászó tudásra nem volt szükség, a hármas csúcsot nagyjából szintben kerültük meg. Nem is értettem a szójátékot az egyik esti vetélkedőn, hogy sok volt, mint Dolomitokban a szintkülönbség, hiszen estére ugyanarra a kiindulási pontra értünk vissza, ahonnan indultunk. Az erős napsütéstől leégett a bőrünk az arcunkon. A kempingben nagyon hideg volt, eszünkbe sem jutott a festői szépségű tóban megfürödni. 3. nap: Reggel a Nagy Dolomitok országútján haladva elhagytuk a hegyeket. Firenzébe mentünk, ami Toszkána székhelye és kulturális központja. 4. nap: Ismerkedés Firenzével. Kr. e. 59-ben Julius Caesar katonái alapították várost, melynek a Florentia nevet adták, ennek jelentése virágzó. Az Arno folyó két partján
72 beszámolók nyári programokról elterülő várost hosszú ideig a Medici család uralta. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A várost a reneszánsz bölcsőjeként is emlegetik. Megnéztük többek között a Dómot, melyben több gyönyörű festmény található, a Santa Croce templomot, ahol Galileo Galilei síremléke áll, a Palazzo Vecchio-t, azaz a Városházát, amely előtt 1498-ban Savonarolát máglyán elégették, valamint a Ponte Vecchio-t, a lakóhidat, melyre kis műhelyeket, házakat építettek, amelyekben aranyművesek dolgoztak és dolgoznak ma is. A kempingben nagyon meleg volt, úgyhogy nem is vertük fel a sátrakat, a szabad ég alatt aludtunk. 5. nap: Vinci, Pisa, majd utazás Rómába. Nem messze van Firenzétől Leonardo da Vinci városkája, ahol egy múzeumot rendeztek be találmányaiból. Sokak szerint polihisztorként ő volt minden idők legműveltebb embere. Egyszerre volt festő (Az utolsó vacsora), tudós (a földkéreg mozgása), matematikus, feltaláló, hadmérnök (a tank, a híd, az alagút, a puska, a bicikli feltalálója), anatómus és szobrász. Sok találmányának makettjét látva azt kérdezgettük, van valami, amit nem ő talált fel? Tovább haladva elértük Pisa-t, ahol a híres ferde tornyot néztük meg. Megpróbáltunk függőlegesre állítani, de sajnos nem sikerült. Lehet, hogy
73 45-en kevesen voltunk hozzá? A buszban, mint minden nap az utazás alatt, történelmi filmeket néztünk (pl. a Gladiátort), így mire Rómába értünk, tökéletesen beleéltük magunkat a régmúlt időkbe, alig vártuk, hogy lássuk a híres helyeket. Estére egy Róma melletti tengerparti kempingben táboroztunk le. Homokba vertük a sátrakat. 6. nap: Róma, az örök város. Városnézés magyar idegenvezető vezetésével a hajdani Birodalom központjában, melynek során a város legszebb, antik részeivel ismerkedtünk meg (Colosseum, Forum Romanum, Pantheon, valamint a Tevere folyó). Rómát a hagyomány szerint Kr. e. 753-ban Romulus és Remus alapította, mi azonban Nérónál léptünk be a történetbe, Róma felégetése után, amikor a hatalmas amfiteátrumot építették Kr. u. 80-ban. Nevét Néró hatalmas szobráról, a kolosszeusról kapta. Hosszú sorbaállás után jutottunk be, pedig vezető vitt be külön bejáraton. Lenyűgöző volt a mérete, a felépítése, szinte láttuk a filmekből ismert gladiátorok küzdelmeit. Kis adóvevőt kapott mindenki fejhallgatóval, így ha el is csatangoltunk az épületben, jól hallottuk az idegenvezető szavait. Utána a Forum Romanum következett, mely az ókori Róma fő köztere volt. Itt van Julius Caesar sírhelye, melyre mind a mai napig virágot visznek a rómaiak. Rettentő meleg volt, folyton hűsítő csapokat kerestünk. 7. nap: Róma, a Vatikán, a katolikus egyház központja, a pápa székhelye. Először a Szent Péter teret és a Bazilikát néztük meg, mely a világ egyik legnagyobb keresztény temploma. Ott álltunk meghatódva Szent Péter apostol, az első pápa sírjánál. Többórás sorbaállás után jutottunk be a Vatikáni Múzeumba, de minden várakozást megért a látvány, ami fogadott. Legszebb része a Sixtusi kápolna, melynek mennyezetfreskója Michelangelo műve, a világ egyik legismertebb alkotása. Sokáig álltunk a teremben, gyönyörködve a rengeteg festményben. Itt tartják egyébként a pápaválasztásokat is. Délután Spanyol lépcső, Trévi-kút. A monda szerint, aki háttal állva, jobb kezével bal válla felett bedob egy pénzt a kútba, egyszer vissza fog térni Rómába. Hát mi dobáltuk az érméket, úgyhogy nagy eséllyel bekerültünk a visszalátogatók táborába. Fürödni nem lehetett a vízben, rendőrnő vigyázta a rendet. Viszont nagyon jó fagyit lehetett kapni a közelben. Este vissza a táborba, szokás szerint finom vacsi, majd fürdés, amíg le nem feküdtünk. 8. nap: Katakombák. Róma határában van a sziklákba vájt föld alatti temető, ahol a korabeli keresztények találkoztak, laktak, miséztek az üldöztetés alatt. Jópofa stílusú magyar idegenvezető vitt le minket a hűs kriptalabirintusba, sok érdekességet mesélve. A sírhelyek száma közel 7 millió. Szép freskókat és több szinten egymás alatt elhelyezkedő sírokat láttunk. A közelben található még a Quo vadis templom, amelyben megnéztük a követ, amely mellett a monda szerint Szent Péter a földbe szúrta vándorbotját. Ezen a napon még megnéztük a Lateráni bazilikát, Róma talán legszebb templomát. 9. nap: Délelőtt fürdés a tengerben, délután sátorbontás és utazás Nápolyba. Útközben megnéztük a Pompeii-ről szóló filmet és félve utaztunk, nehogy kitörjön a Vezúv
74 beszámolók nyári programokról és elborítson minket is a vulkáni hamu. Már menekülési tervet is kidolgoztunk, ott viszont egy gyönyörű tengerparti város fogadott bennünket. 10. nap: Nápoly. Kempingünk egy máig is működő (azaz kissé gőzölgő) vulkán kráterében volt (a Vulcano Solfatara). Elképesztő élmény volt. A talaj 150 C hőmérsékletű, még jó, hogy ezt cipőtalpunkon keresztül alig éreztük, csak ha megfogtuk a talajt. Állandó kénes gőz jött elő a földből, így elég büdi volt. Estefelé sejtelmes fények voltak. Egy videoklippet is forgattunk a poklot elképzelve, a Közeli helyeken dallamára, ebben az Intermezzo zenekar jelenlévő tagjai játszottak. A sátraink a kráter másik felén voltak, így a kénes kigőzölgésből semmit sem éreztünk nap közben. Délelőtt bementünk a Nápolyba. Egy várat néztünk meg, aztán csak sétálgattunk a városban. Nagy forgalom, szűk utcák, sok szemét, nagy meleg, úgyhogy nem is nagyon tetszett a város belső élete. Ebédre beültünk egy igazi pizzázóba, nagyot ettünk. Ezután elmentünk a tengeri Aquarium-ba, ahol élőben megnézhettük milyen élőlények élnek a tengerben. Gyönyörű állatokat, főleg halakat, de sok ismeretlen csodabogarat is láttunk. Este foci a kéngőzös pályán, melynek talaja sárga volt a kiscsapódott vegyületektől. Arra viszont nem jöttünk rá, hogy miért nápolyi a nápolyi, mert nápolyit sehol se láttunk, csak egykét közértben.
75 11. nap: Vezúv. Héraklész szent hegye, mely Kr. u. 79-ben eltemette Pompeii-t. Utoljára 1944-ben tört ki. Azért veszélyes vulkán, mert 3 millió ember él körülötte. Minket viszont hajtott a vágy, hogy felmásszunk a tetejére és belenézzünk a kürtőbe. 1200 méter magasan van a teteje, szerencsére 1000 méterig fel lehet menni busszal, innen pedig csak egy órás séta a csúcsig. Fent egy óriási lyuk fogadott a hegyben és egy gyönyörű kilátás a Nápolyi-öbölre. Nápoly tényleg Olaszország egyik legszebb fekvésű városa. 12. nap: Pompeii. A vulkán után célba vettük az elpusztított várost. Filmről már ismerős volt a történet. Mindenütt romok, gyönyörű freskókkal díszített házak maradványai, sőt a megkövült emberek maradványait is közvetlen közelről nézegethettük. Beleéltük magunkat az akkori város életébe, és félve néztük a Vezúvot, legyen kegyes hozzánk, és ne épp most törjön ki újból. Bejött. Délután a tenger kincseiből főztünk vacsorát. Reggel lement szakácsunk a halpiacra és mindenféle tengeri herkentyűt hozott. Rombuszhal, laposhal, garnéla rák, kagyló, ki-ki abból evett, amiből kívánt. Folyamatosan ettünk napnyugtáig. Jó kis vacsi volt. 13. nap: Utazás Assisibe. Következő állomásunk Szent Ferenc szülővárosa, Assisi volt. Talán a legszebb város volt az utunk során meglátogatott városok közül. Megnéztük a Szent Ferenc bazilikát, San Damiano-t, ahol Szent Ferencnek látomása volt, és Szent Klára sírját. Jó volt azon a helyen lenni, ahonnan elindult az Európát anynyira átalakító szellemiség: Assisi a ferencesek és a ferences szellemiség szülőhelye, mely a hitre és szegénységre épül. A buszon a Napfivér, holdnővér c. filmet néztük. Este a tábor zárásaként műveltségi vetélkedőt rendeztünk Toncsi és Balázs vezetésével. A kérdéseket kísérőnk felesége, Marika néni állította össze a kéthetes utunk élményeiből. Olyan párbeszédeket kellett például írni, amelyben híres művészek neveit kellett elrejteni. A legszellemesebb megoldást ez volt: Hé, Leonardo! Mi kell, Angelo? 14. nap: San Marino, hazautazás. Megálltunk még két órára San Marinoban, a világ egyik legkisebb országában. A 301-ben alapított állam (ma köztársaság) a Titano hegy függőleges sziklafala tetejére és a sziklafal köré épült, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. Egy erődítményt, egy nagyon szép kis várost láttunk a hegyen. Itt az emberek szeretik a rendőröket. Bár nem EU-s állam, fizetni euróval lehetett és nem volt határ, nem kellett útlevél a belépéshez. Szép időnk volt, elláttunk az olaszok egyik legkedveltebb fürdőzőhelyéhez, Riminihez is. Nagyon fájó volt búcsút mondani Itáliának. Annyira jó volt az utazás! Jó volt a társaság. Úgy jöttünk haza, hogy ide még vissza fogunk jönni. Vár a pénzünk a Trévi-kútban Regele György