Stonehenge Kr.e. IV-II. évezred

Átírás

1 Kéésszzí ítteettttee:: Koovvááccss Krri isszztti inaa Meeggyyeerri i Útii Áltaal láánnooss IIsskkool laa Feel lkéésszzí íttőő ttaanáárr SSi ikkee Beerrnnaaddeet ttt II.. korrccssoporrtt Koomppl leexx kkaat teeggóórri iaa

2 A Nemzeti értékeink Európában (Amire büszkék lehetünk) Anglia Stonehenge Kr.e. IV-II. évezred Stonehenge értelme és célja titok marad. Különböző elméleteket gyártottak erről: elfogadhatóakat és képteleneket. Érveket sorakoztattak föl, amelyek gyakran melléfogásnak bizonyultak. Ingio Jones brit építész a XVII. Században a római építészettel hozta kapcsolatba. Mások meggyőződése szerint Földön kívüli lények munkája, akik Stonehenge-t földi kirándulásaik alkalmából leszállóhelynek használták. Nem valószínű, hogy a Stonehenge-t valaha is teljesen megértjük, de azok számára, akiket megérint az építmény hangulata és szépsége, valamint a környezet, ez amúgy sem lényeges. Stonehenge-ben több építészeti szakasz különböztethető meg: egyik-másik között több mint ezer év telt el. Az építkezés első szakaszában, Kr. e körül ásták a kör alakú árkot. Ezen az árkon kívül helyezkedett el az ún. Friar s Heelstone, s belül körös-körül mélyedések,melyekben egykor elhamvasztott holtestek maradványait őrizték. Később kék rézgálicköveket helyeztek el az árkon belül két koncentrikus gyűrűben. E köveket eltávolították, és kb. Kr.e ban Stonehenge már ebben az elrendezésben állt, Stonhenge amelyet ma ismerünk. Akkoriban zárulhatott le az építkezés első szakasza. A hatalmas szürke mészkőtömböket kör alakban állították fel, ezeket pedig faragott fedőkövek tartották össze. A legbelső kört, az oltárt patkó alakú kőépítmény vette körül, két két, élére állított kőtömb egy egy fedőlapot tartott. A jelek arra vallanak, hogy a kék köveket a különböző nemzedékek többször átrendezték. Néhány közülük napjainkban önálló patkóalakzatot képez, egy másik csoportjuk a mészkövek gyűrűjében meredezik. A kék kövek sokféle találgatásra adtak alkalmat. Szokatlan geológiai összetételük miatt sokáig azt hitték, hogy a dél walesi Prescelly hegyekből származnak, s onnan vízi úton, tutajon szállították ide. Nemrég azonban geológusok ezt az elméletet megkérdőjelezték. Azzal érvelnek, hogy e kövek túlontúl különböznek ahhoz, semhogy egyetlen helyről származhatnának. Sokkal valószínűbb, hogy különböző helyekről gleccserek juttatták el őket Stronehenge környékére. Stonehenge nem nevezhető sem primitívnek, sem véletlenszerűnek, mert a kövek elrendezése a térbeliség iránti feltűnő érzékről tanúskodik. Gyakran rámutattak arra is, hogy az építők meglepő matematikai ismeretekkel rendelkeztek, s hogy az egész létesítmény feltehetően csillagászati megfigyelőhelyként is használatos lehetett, valószínűleg a holdfogyatkozások kiszámítása céljából. Stonehenge napjainkban is zarándokhely a nyári napforduló idején, s ez is megerősíti a hely misztikus fontosságát. A néphit Stonehenge-t gyakorta a druidákkal hozza kapcsolatba, akik élénk érdeklődést mutatnak a csillagász iránt. De ez az elmélet figyelmen kívül hagyja Stonehenge ősrégi voltát, A druidák a kelta kultúrkörhöz tartoznak, s ha a későbbiekben közük lehetett is Stonehengehez, bizton állítható, hogy nem ők voltak az építők. 2

3 A Görögország Parthenón Kr.e. 450 körül Parthenónról szóló leírások sohasem fukarkodtak a felsőfokú jelzőkkel. Athéné Parthenosz, a Szűz Athéna temploma a görög fővárosban az antik építészet egyik legszebb példája, a művészet, a szobrászat mesterműve. Az építmény a Kr.e. V. század közepéről származik. A Perzsák, akik Kr.e. 480-ban meghódították Athént, Kr.e. 452-ben vereséget szenvedtek a görögöktől. Periklész vezetésével Athén városa tekintélyre tett szert, és öntudatra ébredt. Győztes hangulatukban a görögök fényűző építkezésekbe fogtak, a költségeket a szövetségesektől szedett hűbéradókból fedezték. Ekkor érte el az antik művészet a csúcspontját, s ennek tanúja az Akropoliszon pompázó Athéné templom. A Parthenónt dór stílusban építették, 69,5 méter hosszú és 30,5méter széles. A belső udvaron épített cellát a perisztülion, az oszlopcsarnok vette körül. A perisztülion 46 oszlopból állt, 8 a templom homlokzati oldalán, 17 pedig hosszanti irányban. Az oszlopok kannelúrái, függőleges vájatai élekben találkoznak. Az oszlopokat, a homlokzatot és a párkányzatot márványból faragták, csak a templom tetejének anyaga volt fa. Az építészeti elrendezés az egyszerű fatemplom szerkezetére utal, de a kőből épített Parthenón megőrizte az egykori technikai megoldások eleganciáját. Ám a vonalak látszólagos egyszerűsége mögött gondos szerkezeti elv áll. Az építész, Iktinosz a perspektíva kiváló ismertetője volt. Úgy tervezte meg az épületet, hogy tessék az emberi szemnek, ha a tekintetet alulról pásztázza végig. A Parthenónt egy korábbi Athéné-templom helyén emelték. A templomban aranyból és elefántcsontból hatalmas istennőszobor állott, Pheidiasz alkotása. Athéné Parthenosz a háború harcos istennője, a kézművesek, a költők, a filozófusok pártfogója volt. A Parthenón nemcsak templomul szolgált, a nyugati cellát kincstárnak használták. Az oromzatot és a párkányzatot szoboralakok díszítették. A szentélyt övező híres Parthenón-fríz domborművei 12 méter magasságban aligha voltak láthatóak. Téves az az elképzelés, miszerint a görög templomok fehérek lettek volna. A Parthenón eredeti festése tarka, sőt inkább giccses lehetett. Az utóbbi években az athéni szmog s a turisták tömege is pusztító nyomokat hagytak az Akropoliszon. A későbbiek folyamán a Parthenónt különféle célokra használták. Az építmény volt görögortodox, római katolikus templom, sőt mecset is ben a törökök lőporraktárnak használták. Amikor a velencei sereg megtámadta, felrobbant és a templom súlyosan megrongálódott. A XIX. században részben restaurálták a Parthenónt. Bár sok mindent elraboltak innen, számos szobor idegen múzeumokba került, az istennőnek emelt építmény még ma is lélegzetelállító látványt nyújt. Az épület adatai Hosszúsága 69,5 m Szélessége 30,5 m Oszlopok száma 46 3

4 A Olaszország A Colosseum Kr.e. 80 z amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, s ahonnan nézők hatalmas tömege biztonságban szemlélhette a látványosságokat, a gladiátorok harcát. Egzotikus állatok parádéztak itt, később valamennyiüket lekaszabolták az ámuló tömegszeme láttára. Róma már a Colosseum megépítése előtt rendelkezett néhány amfiteátrummal, de a Kr.u. 64-ben kitört nagy tűzvész után újat kellet építeni. A Kr.u. 69-től uralkodó Vespasianus császár elrendelte, hogy egy nagy befogadóképességű amfiteátrum építtessék, amelyet azután családi nevére kereszteltek el. Nagyobb és szebb lett elődeinél. Flaviusi Amfiteátrum (Amphitheatrum Flavium) néven vált ismerté. Az aranyház Néró idejéből származó- egyik dísztavának helyét jelölték ki számára. Az építkezés szempontjából a helykiválasztása okos döntésnek bizonyult, mert időnként vízzel kellett feltölteni az arénát. Vespasianus, Néróhoz hasonlóan, nagyszabású építkezési tervet dolgozott ki, de a különbség, hogy Ő ezt nyilvánosság előtt tette, s nem csupán saját kedvteléséből. A sors fintora, hogy Néró elégtételt kapott az útókortól Vespasianus névcseréjéért, tudniillik a VIII. század óta Colosseumnak hívják az amfiteátrumot. Az elnevezést Néró Colosseum császár monumentális (colossus) szobráról kapta, mely a szomszédságában állt. (Vespasianus nem döntette le a szobrot, csak a fejét cseréltette ki, s Apollónnak nevezte el). A Colosseum átmérője mintegy 500 méter, 48,5 méter magas: mészkőből, tufából és téglából épült. Kr. u. 80-ban Vespasianus utóda, Titus avatta fel szertartásos ünnepség keretében, amelyen 5000 vadállatot vonultattak fel. Ám az épület még ekkor sem volt teljesen kész. A legfelső üléssort csak a következő császár, Domitianus fejeztette be. A negyedik, legfelső emeleten elhelyezett talpkövek és konzolok hatalmas rudakat tartottak, melyek segítségével az amfiteátrum arénáját óriási sátorral lehetett befedni. Vitorlavásznak, csigasorok és kötelek bonyolult szerkezetét igazgatták az e célra kiválasztott tengerészek. A Colosseum korszerű technikájával és szerkezeti felépítésével, amely lehetővé tette a tömegek zavartalan mozgását, mint építmény messze megelőzte korát. Építészeti megoldásai még ma is meglepően modernek, s nem sokban különböznek azoktól az acélszerkezetektől, amelyeket a XX. századi toronyházak létesítésénél használnak. A megnyitását követő kétezer év elteltével a Colosseum még napjainkban is a római építőművészet kiemelkedő példája. A XVIII. és XIX. század embere érdekesnek és izgalmasnak tartotta, ha a Colosseumot éjszaka kereste fel. Az épület akkorra már alaposan megrongálódott, keresztül-kasul kúszó növények indázták be tájékán a repkényt eltávolították. 4

5 A Olaszország A pisai ferde torony 1173 híres ferde torony a pisai Dóm mellett álló harangtorony, s Pisában a Dóm, a Keresztelőkápolna és temető csodálatos együttesének része. Ha az 55méter magas torony nem ferdén, hanem egyenesen állna, aligha vált volna ennyire ismertté. Felirat tudatja, hogy építését 1174-ben kezdték meg. Minthogy a Pisában használatos naptár egy évet siet a hagyományos időszámításhoz képest, a kezdési időpont valójában Bonnano Pisano és Wilhelm von Innsbruck voltak építészei, ám egyikük sem érte meg műve befejezését. A toronyban egyébként a XIV. század második feléig nem volt harangszoba. Feltevések szerint a torony ferdeségét eredetileg is megtervezték, hogy ily vakmerő módon tegyenek tanúbizonyságot a kor építészeti tudásáról. Ez az elmélet aligha helytálló. Sokkal valószínűbb, hogy az építészek, ismervén a talaj fölöttébb laza szerkezetét a tervezés során az enyhe megdőlés lehetőségével számoltak. Ha felkaptatunk a 294 lépcsőfokon, sajátos, zavarba ejtő élményben lesz részünk. Érezve az oldalfalak dőlését, szinte érthetetlen számunkra, hogyan maradhatott az építmény talpon. A kihajlás szöge évről évre nő, s a torony kedvelői aggodalommal tekintenek a jövőbe. A XX. század elején 4,3 méterrel tért el a függőlegestől, ez a távolság most 4,6 méterre nőtt. Csak a közelmúltban sikerült összegyűjteni a megmentéséhez szükséges pénzt, remélhetőleg még időben. A Ferde Torony kör alaprajzú, és nyolc emeletet számlál (a toronyszobával együtt). A hat központi emeletet díszesen burkolt törpegaléria-rendszer övezi, s a bizánci és iszlám építészet jegyeit viseli magán. A muzulmán hatás vitatott kérdés. Máig bizonyíthatatlan, hogy a keresztény templomok mellett a különálló harangtornyok a muzulmán minaretek mintájára alakultak-e így, hívőket imára felhívó müezzinek tornya, a minaret szolgált-e a campanile előképének, vagy fordítva. A pisai Dóm ferde harangtornya mindenesetre száz évvel később keletkezett, mint maga a Dóm. Ez utóbbi építésébe 1063-ban fogtak, amikor a pisaiak tengeri csatában legyőzték a palermói szaracénokat. A jellegzetesség miatt később román-pisai építészeti stílusnak nevezték el. A külső falon piros és fehér márványburkolat változik, ami megint csak az iszlám díszítés befolyását jelzi. A földszint homlokzati oldalán árkádok láthatók, a felső részen több, egymás fölé helyezett, egyre alacsonyabb sorokban elhelyezett díszes boltív tagolja a homlokzatot. A székesegyház középső és kereszthajóját később építették meg, belsejét díszítőelemek sokasága ékesíti ben született Pisában Galileo Galilei, a tudós. A hagyomány szerint kísérletet hajtott végre a tudós a Ferde Toronyból. Tárgyakat engedett el a torony tetejéről, azt bizonyítandó, hogy az esés sebessége független az aláhulló tárgy súlyától. Nem kétséges, hogy Galilei 5

6 foglalkozott ezzel az elmélettel, de nem bizonyos, hogy a kísérletet valóban a Ferde Toronyból hajtotta végre. Ugyanakkor persze aligha találhatott volna eszményibb feltételeket a pisai Ferde Toronynál, hogy a nehézségi erővel kísérletezzék. Stonehenge Parthenón Colosseum Pisai ferde torony 2. oldal 3. oldal 4. oldal 5. oldal * A világ száz csodája ( Magyar könyvklub ) * 6