Alkalmazható természettudományok oktatása a Tudásalapú Társadalomban TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0038

Alkalmazható természettudományok oktatása a Tudásalapú Társadalomban TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0038

Gyógyító és mérgező növények

A mű a következő kiadás alapján készült: David Ellis: Medicinal Herbs and Poisonous Plants Blackie ans Son Limited, 1918 Fordította: Györe-Sharma Judit Szerkesztette: Hedvig Olga Hungarian translation Györe-Sharma Judit, 2012 Műszaki Könyvkiadó Kft., 2012 Kiadja a Műszaki Könyvkiadó Kft. Felelős kiadó: Orgován Katalin ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Csík Zoltán Műszaki szerkesztő: Haász Anikó Tördelőszerkesztés: Weep Bt. Terjedelme: 13,91 A5 ív e-mail: vevoszolg@muszakikiado.hu www.muszakikiado.hu

3 ELŐSZÓ A szerző a munkája során sok olyan emberrel került kapcsolatba, akiket a botanika mint szórakozás érdekel, és változást hoz a megélhetést adó munkájukba. Figyelemreméltó, hogy azokat a tanulókat, akiket érdekel egy adott növény, meglehetősen megmozgatja, ha kimutatható, hogy a kérdéses növény gyógy- vagy mérgező hatással rendelkezik. Ez mutatja szükségességét egy könyvnek, amely hasznos információkat közöl, és ugyanakkor kiemeli a tudományos nevelés legfőbb fontosságát. A jelenlegi háború kitörése óta az amatőr botanikusok száma a nagy központokban, mint Glasgow, jelentősen megemelkedett. Néhányuk érdeklődését hazafias törekvés keltette fel, mint a Nemzeti Gyógynövénytermesztő Szövetség; mások telektulajdonosokká váltak, a tudományos földmunkát a botanikában szükséges dolognak tartják; míg másokat az olyan drogokért fizetett ár megemelése vonzotta, amelyeket korábban Németországból importáltak, mert mi nem fáradoztunk vele, vagy a növények termesztése vagy gyűjtése nem térült meg ebben az országban. Ezért a fontosabb brit gyógynövények esetében, miután a szembeötlő vonásait meghatározzuk, leírást adunk a termesztésről, a készlet forrásáról, jelenlegi és korábbi áráról, és egyéb, kereskedelmi szempontból jelentős részletekről. Ehhez kapcsolódva a szerző rengeteg segítséget kapott Mr. Wren-től, a Messrs. Potter & Clarke-tól, aki szívesen hozzájárult a munkához. A gyógynövények közé tartoznak azok a változatos növények, amelyeket a növénygyűjtők számára importáltak vagy gyűjtöttek. Míg ezeknek a gyógynövényeknek a gyógyhatásbeli értékét kétesnek kell tekinteni, a tény, hogy többségüket tonnaszámra importálják, felveti, mindenesetre sok ember számára, hogy gyógynövények közé sorolják, bár ezen oldalakon való közlésük inkább a kereskedelmük, mint valódi értékük eredménye. A mérgező növényekről szóló leíró munka nyilvánvalóan nem kíván bocsánatkérést. Csupán személyes védelem szempontjából indokolt. Mikor látjuk a szörnyű dolgokat, amikor a gyerekek megpróbálják megrágni és lenyelni, a mérgező növényekről szóló ismeretek elterjesztése szükségesnek tűnik. Ismét, főleg ezekben a napokban, a növényekkel gyógyító célból való foglalkozás semmi esetre sem szokatlan, és a botanikát elutasítók szemében több, eléggé különböző növény azonosnak tűnik. Ez esetenként komoly hibákat idéz elő. Az ábrák képessé teszik a diákokat a növények azonosítására, ha a figyelmüket azok legjellemzőbb vonásaira összpontosítják, vagy a növény által mutatott különlegességeket jelölnek meg. Az ilyen segítségek felbecsülhetetlenek a terepmunka során, és nagyban megkönnyítik a következő lépést, megtalálni a rendszertani kategóriát, amelybe az adott növény tartozik.

4 GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK Azon növények csoportja, amelyeket valamikor gyógyhatásúnak véltek, nagyon sok olyat is magába foglal, amelyeket ma értéktelennek tartunk, és ezeket itt nem is említjük meg. A jelenlegi munka terjedelme nem engedi a virágtalan növények közé tartozó gyógy- és mérgező növényekkel való foglalkozást. Hasznosnak tartjuk, hogy a faként vagy nagy cserjeként növő mérgező- és gyógyhatású növényekről külön fejezetben szóljunk, annak ellenére, hogy így olyan növényeket kényszerítünk egy csoportba, amelyek a fenogram négy különböző sarkába rajzolandók. Ez a terv tűnt a legmegfelelőbbnek, mert lehetővé tette a gyógyító tulajdonsággal rendelkező nyitvatermők bemutatását is. Kis számuk nem indokolta a nyitvatermők osztályozási táblázatba való beillesztésüket, főleg azért, mert a beillesztésük túl bonyolulttá tette volna az ábrákat. A fő szerzők, akik publikációikkal hozzájárultak a könyv megjelenéséhez: Holmes, Shenstone, Sowerby, Greenish, Southall, Bentham és Hooker, Glaister és Henslow. Végül, hálával tartozom Miss Margaret Irwin-nek, aki átnézte a kéziratot, és feleségemnek, aki segített az ábrák elkészítésében. DAVID ELLIS ROYAL TECHNICAL COLLEGE, GLASGOW

5 TARTALOM I. FEJEZET A virág szerkezete Boglárka, gyűszűvirág és hóvirág vizsgálata Felső állású, középső állású és alsó állású virágok Vadrózsa vizsgálata A növények rendszerezése Egyszikűek és kétszikűek Táblázat az egyszikűekről Táblázat a redukált virágúakról (kétszikűek) A mérgek rendszerezése - - - 9 II. FEJEZET A növények élettana: orvosságok és mérgek Az anyagcsere selejt termékei, tartalék termékei, közti termékei, végtermékei Alkaloidok, aromás anyagok, gyanták, balzsamok, gumik, illóolajok, zsírok - - - - - - - 17 III. FEJEZET EGYSZIKŰEK Liliaceae (Őszi kikerics, gyöngyvirág, farkasszőlő, bókoló csillagvirág, hunyorfélék) - 20 Aroideae (Foltos kontyvirág, kálmos) - - - - - - - - 23 Gramineae (Közönséges tarackbúza) - - - - - - - - 24 Amaryllidaceae (Nárcisz) - - - - - - - - - - 25 Dioscoreaceae (Pirítógyökér) - - - - - - - - - 25 Iridaceae (Sárga nőszirom, jóféle sáfrány) - - - - - - - 25 IV. FEJEZET KÉTSZIKŰEK REDUKÁLT VIRÁGÚAK Euphorbiaceae (Kutyatejfélék, puszpáng, erdei szélfű) - - - - - 28 Urticaceae (Csalán, komló, falgyom) - - - - - - - - 31 Polygonaceae (Rebarbara, kígyógyökerű keserűfű, pohánka, lórom) - - - 32 Chenopodiaceae (Libatop) - - - - - - - - - - 35

6 V. FEJEZET KÉTSZIKŰEK SOKSZIRMÚAK I. Ranunculaceae (Erdei iszalag, berki szellőrózsa, réti boglárka, hagymás és kúszó boglárka, békaboglárka, salátaboglárka, torzsikaboglárka, nagy víziboglárka, mocsári gólyahír, hunyor-félék, sisakvirág, harangláb, kerti szarkaláb)- - - 35 Papaveraceae (Kerti mák, pipacs, vérehulló fecskefű) - - - - - - 42 Violaceae (Illatos ibolya) - - - - - - - - - - 44 Cruciferae (Torma, mustárfélék) - - - - - - - - - 44 Caryophyllaceae (Szappanfű, konkoly, pázsitos csillaghúr) - - - - - 46 VI. FEJEZET KÉTSZIKŰEK SOKSZIRMÚAK II. Leguminosae (Aranyeső, seprűzanót, csillagfürt, tűzbab, levéltelen lednek, orvosi somkóró)- - - - - - - - - - - - - 47 Rosaceae (Mandulafélék csoportja, gyöngyvesszőfélék csoportja, eperfélék csoportja, vérfűfélék csoportja, rózsafélék csoportja, almafélék csoportja) - - - 48 Umbellifeae (Bürök, csomorika, mételykóró, bördös borgyökér, medvetalp, murok, széleslevelű békakorsó, erdei turbolya, kapor, orvosi angyalgyökér, édeskömény, földitömjén, kömény, koriander, kerti zeller) - - - - - - 51 Araliaceae (Borostyán)- - - - - - - - - - - 59 VII. FEJEZET KÉTSZIKŰEK FORRTSZIRMÚAK I. Scrophulariaceae (Piros gyűszűvirág, molyhos ökörfarkkóró, göcsös görvélyfű, közönséges gyujtoványfű, kakastaréj, réti csormolya) - - - - - - 61 Labiatae (Levendulafélék, mentafélék, szurokfű, rozmaring, kakukkfű, zsálya, citromfű) - - - - - - - - - - - - 64 Ericaceae (Rhododenron, azalea, kalimia, ledum latifolium, ledum palustre, medveszőlő) - - - - - - - - - - - - 70 VIII. FEJEZET KÉTSZIKŰEK FORRTSZIRMÚAK II. Primulaceae (Primula-csoport, ciklámen, mezei tikszem) - - - - - 72 Gentianaceae (Sárga tárnics, ezerjófű, vidrafű) - - - - - - - 73 Boraginaceae (Fekete nadálytő, atracél) - - - - - - - - 75 Convolvulaceae - - - - - - - - - - - - 75 Solanaceae (Keserű csucsor, fekete csucsor, burgonya, nadragulya, beléndek, maszlag) - - - - - - - - - - - - 75

IX. FEJEZET KÉTSZIKŰEK FORRTSZIRMÚAK III. Campanulaceae (Lobélia) - - - - - - - - - - 80 Compositae (Fehér üröm, istenfa, saláta, gyermekláncfű, közönséges bojtorján, örménygyökér, körömvirág, kamilla, cickafark, martilapu, gilisztaűző varádics, közönséges párlófű) - - - - - - - - - - 80 Rubiaceae (Ragadós galaj, szagos müge) - - - - - - - - 86 Caprifoliaceae (Fekete bodza, kányabangita) - - - - - - - 87 Valerianaceae(Orvosi macskagyökér) - - - - - - - - 87 X. FEJEZET FÁK ÉS CSERJÉK Kocsányos tölgy, bükk, tiszafa, közönséges boróka, vörösfenyő, aranyeső, babérmeggy, babérfa, babérboroszlán, fekete bodza, kányabangita) - - - - - 90 FÜGGELÉK - - - - - - - - - - - - 96 TÁRGYMUTATÓ - - - - - - - - - - - 102 7

9 GYÓGY- ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK I. FEJEZET A VIRÁG SZERKEZETE A növények szerkezetének ismerete elengedhetetlen a mérgező- és gyógynövények tanulmányozásában, sok növény a virága alapján azonosítható, és sok esetben az azonosítás nehézségei a virág megfigyelésével megoldhatók. Vegyünk például egy hétköznapi virágot, mint a boglárkát, és vizsgáljuk meg. Az olvasó hasonlítsa össze a növény egy élő példányát az 1. ábrán látható rajzzal, és bizonyosodjon meg arról, hogy minden részt felismer. Minden teljes virág négy különböző szerkezetből áll, melyek a szár csúcsán virágtakaróba rendeződnek. Kívülről befelé haladva, a legkülső két rész a kalyx (csésze) és a corolla (párta). A kalyx alkotói a sepalumok (csészelevelek), a corolláé pedig a petalumok (sziromlevelek). A boglárka csészéje öt zöld csészelevélből, a pártája pedig öt sárga sziromlevélből áll. A pártán belül találhatók a porzólevelek (stamenek). Ezek részei a nyelek, melyek tartják a végükön található kiszélesedett szerkezetet, mely a portok (anthera). Az utóbbi tartalmazza a polleneket, amelyek a portok felnyílásával szabadulnak ki. A boglárkának számos porzólevele van. A porzólevelek eltávolításával egy apró gömb alakú fej marad, ez a bibe, amely ebben az esetben nem egyedül áll, hanem sok hasonló szerkezet, termőlevelek (carpellum) aggregációja alkotja. Így azt mondhatjuk, hogy a boglárka bibéjét sok termőlevél alkotja. A boglárka virágának elemei a következők: 1. Csésze: öt zöld csészelevél. 2. Párta: öt sárga sziromlevél. 3. Sok porzólevél. 4. Termő: sok termőlevél. További vizsgálatok szerint a virág különböző részei nem minden esetben egyesülnek önmagukkal, illetve más virágalkotóval, például minden egyes sziromlevél külön áll nem csak a többi sziromlevéltől, de a csésze- és porzólevelektől is. A következő példanövényünk a gyűszűvirág. Ennek a növénynek a virága teljesen más felépítésű, mint az előzőé, a virágalkotók között összenövések vannak. Ha a boglárka virágához hasonlóan megvizsgáljuk, a következő szerkezetet találhatjuk: 1. Csésze: öt összenőtt zöld csészelevél. 2. Párta: öt összenőtt lilás sziromlevél. 3. Porzólevelek: négy, a sziromlevelekhez kapcsolódó porzólevél. 4. Termő: két, teljesen összenőtt termőlevél.

10 GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK 1. ábra A boglárka virágjának metszete 2. ábra Egy termőlevél metszetének nagyított képe Itt szükséges meghatározni a termő és a termőlevelek közötti különbséget. Ezt úgy tehetjük meg a legkönnyebben, ha összehasonlítjuk a korábban bemutatott két virág termőjét. A boglárka esetében (lásd az 1. és 2. ábrát) minden egyes kicsi szerkezet, melyek a virág középső részét alkotják, a termőlevelek. A boglárka virágában kb. 20-30 van belőlük (1. ábra). Összeségükben a termőt alkotják. Tehát azt mondhatjuk, hogy a boglárka termője 20-30 termőlevélből áll, mintha azt mondanánk, hogy az osztályban 20-30 tanuló van. Minden termőlevél a következő három részből áll: 1. Bibe (stigma), vagy a csúcsi rész, általában érdes vagy ragacsos felszínű: ennek következtében ez a rész kapja, és tartja fogva a pollenszemcséket. Gyakran apró dudor formájú, mint a primula esetében, de a boglárkánál nem ilyen. 2. Bibeszál (stylus), vagy a nyaki rész, melyen a bibe található. 3. Magház (ovarium), vagy az alsó, kiszélesedő rész. Ez egy üreget tartalmaz, melyben, ebben az esetben egy magkezdemény található. A magkezdemény alakul át később maggá. 3. ábra A gyűszűvirág virágjának metszete 4. ábra A termő metszetének nagyított képe

A VIRÁG SZERKEZETE 11 5. ábra Különböző típusú termők A gyűszűvirág esetében a termőlevél és a termő közötti különbség nehezen észrevehető. Itt csupán két termőlevél alkotja a termőt, amelyek összenőttek (4. ábra). Annak a bizonyítékát, hogy a termő két termőlevélből áll, a termő csúcsának vizsgálata mutatja; itt két bibe látható (4. ábra). Valamint, ha a magházat felnyitjuk, két üreg található. Tulajdonképpen a gyűszűvirág magházát két összenőtt magház alkotja, ezt nevezzük összetett magháznak. Ugyanakkor a bibeszál valóban összetett, két bibeszál összenövése alakította ki. A gyűszűvirág termőjéről azt mondhatjuk, hogy két termőlevél alkotja. A magházak és a bibeszálak ebben a termőben teljesen összenőttek, míg a bibék szabadon állnak. Más növényeknek azt találjuk majd, hogy a termőket alkotó termőlevelek száma nem azonos, valamint a termőlevelek öszszenövésének a foka is különbözik. Az 5. ábra különböző típusú termőket mutat be, ezek alaposan megtanulandók, mivel a magasabbrendű növények osztályozása nagyban függ a termőlevelek számától és azok összenövésének mértékétől. Harmadik példánk a hóvirág. A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a következő virágszerkezetet látjuk: 1. Csésze: három fehér csészelevél. 2. Párta: három fehér sziromlevél. 3. Hat porzó. 4. Termő: három termőlevél. Amint a 6. ábra mutatja, ennek a virágnak a magháza a többi virágalkotó alatt helyezkedik el. Ebben az esetben azt mondjuk, hogy a magház alsó állású. A korábban vizsgált virágok esetében a magházat felső állásúnak nevezzük: a csésze- és a sziromlevelek beborítják, nem pedig alattuk helyezkedik el. A magyarázata annak, hogy a termőt három termőlevél alkotja, alapos vizsgálódást igényel. Az első magyarázatot a magház szolgáltatja; ha felvágjuk, három üreg válik láthatóvá (6.a ábra). A második magyarázatot a bibe adja, mely háromkaréjú. 6. ábra Hóvirág a) Magház metszete

12 GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK Még egy különössége van ennek a virágnak, mégpedig a szembetűnő csésze. Általános feltételezés, hogy a virág legfeltűnőbb külső részeit a párta adja. Igaz, hogy a virágok többségére igaz az előbbi feltételezés, de ez nem minden esetben teljesül; biztosabb követendő szabály, hogy a csésze alkotja a virág külső, a párta pedig a belső részét, a kinézetüktől függetlenül. A hóvirág esetében például vizsgálattal kimutatható, hogy az úgynevezett sziromlevélből három a másik hármon kívül helyezkedik el; következésképpen a belső három sziromlevélnek, a külső három pedig csészelevélnek tekintendő. 7. ábra Különböző típusú vackok

A VIRÁG SZERKEZETE 13 Végül meg kell említenünk a virágok vacok nevű részében lévő különbséget. A vacok az a része a virágszárnak, amely a virág alkotóelemeit hordozza. A legtöbb növénynél a vacok csupán a szár kerekded vége (7.a ábra). Az ilyen szerkezet esetében a termő a csúcsáról emelkedik ki, a többi virágalkotó közvetlenül alatta ered. Az ilyen virágot felső állású (hypogynus) virágnak nevezzük. Más virágokban a vacok csésze (7.c ábra) vagy csészealj (7.b ábra) alakú. Mindkét formában a termő a vacok közepéből ered, míg a többi virágalkotó a pereméről pattan ki. Ezeket a virágokat középállásúnak (perigynus) nevezzük. Az ilyen virágoknak van egy olyan típusuk, melynél a porzók, a párta és a csésze a magházat körülvevő koronghoz kapcsolódnak. Ezt mutatja be a 7.d ábra. A korong elhelyezkedhet a magház tetején, közepén vagy az alapi részénél. Az alsó állású (epigynus) virágok adják a harmadik típust. Ezekben a virágokban a vacok a 7.e ábrán látható módon kimélyül, de a vacok a magházzal egyesül, így lehetetlen elválasztani a magház falát a vacoktól, és így úgy tűnik, mintha a porzók, a sziromlevelek és a csészelevelek a magház tetejére lennének illesztve. Vázlatos bemutatása a 7.e ábrán látható. Minden virág, amelynek felső állású magháza van, ebbe a típusba sorolható. Egy jó, de elnagyolt szabály az alsó-, középső- és felső állású virágok elkülönítésére a következő: ha a porzók közvetlenül a magház alatt erednek, a virág felső állású, ha a porzók a magház tetején erednek, a virág alsó állású, ha pedig a porzók a magháztól függetlenül erednek, a virág középső állású. Ha a fenti pontok mindegyikét elsajátítottuk, alaposan meg kell vizsgálni azon virágokat, melyekre a középső állású virág feltételei teljesülnek. A negyedik példánk a vadrózsa virága, melynek termése az ősszel megjelenő gyönyörű, piros csipkebogyó. A vacok csésze alakú, és nyár végén piros színűvé válik. A piros csésze pereméről erednek a csészelevelek, a sziromlevelek és a porzók, míg a termőlevelek a csésze alján alakulnak ki. Tehát a vadrózsa virága a 7.c ábrán látható típusba sorolható. A lehető legtöbb gyakorlás szükséges a virágok alkotóik alapján való elkülönítésének elsajátításához. A következő kérdések megválaszolása szükséges minden egyes vizsgált virág esetében: 1. Hány csésze-, szirom-, porzó- és termőlevél található a virágban? 2. Mutatnak összenövést az azonos virágalkotók, mint például sziromlevél sziromlevéllel? 3. Mutatnak összenövést a különböző virágalkotók, mint például sziromlevél a porzóval? 4. A magház alsó vagy felső állású? 5. A virág alsó, középső vagy felső állású? A NÖVÉNYEK RENDSZEREZÉSE A növények csoportokba vagy családokba rendezik magukat a természetben, az egy családba tartozó tagok szoros hasonlóságot mutatnak egymással. Így egy felületes vizsgálat azt fogja mutatni, hogy a rekettye és az aranyeső hasonló, ami a virágokat illeti. Ha alaposabban megvizsgáljuk a két növényt, azt találjuk, hogy sok ponton hasonlóságot mutatnak, és ugyanez igaz minden növény virágára, amelyek ugyanabba a családba tartoznak, mint a rekettye és az aranyeső. Ugyanígy, ha különböző családokat csoportosítunk, minden egyes csoportban lévő családok tagjai jobban hasonlítanak egymásra, mint más családok tagjaira, melyek nem az adott csoportba tartoznak. A fenti pontok illusztrálására vegyük ismét a rekettye

14 GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK családját, amely a hüvelyesek családjaként (Leguminosae) ismert. A különféle tagjai rekettye, lóhere, csillagfürt, borsó, bab stb. nyilvánvalóan hasonló felépítésű virággal rendelkeznek, szoros rokonságuk alapos vizsgálattal is kimutatható. Ugyanilyen módon a bürök, a réti kömény, a mérges ádáz, a medvetalp stb. nagy hasonlóságokat mutatnak egymás között, és mindannyian az ernyősök családjába (Umbilliferae) tartoznak. A harmadik példát a százszorszépféléket is tartalmazó családból vegyük, nevezetesen a fészkesvirágzatúak családjából (Compositae), melybe a gyermekláncfű, a martilapu, az aggófű, az erdei hölgymál is sorolható, és még sok más növény, amelyek a családra jellemző bélyegeket viselik. Ha összehasonlítjuk a hüvelyesek, ernyősök, fészkesvirágzatúak és a többi növény családját egymással, azt találjuk például, hogy a boglárkafélék családja (Ranunculaceae) többé-kevésbé szoros kapcsolatban áll a mákfélék családjával (Papaveraceae), de messze van a fészkesvirágzatúaktól. Másfelől az utóbbi szoros kapcsolatban áll a mácsonyafélék családjával (Dipsaceae). Mivel így a növények nem alkotják a különálló elemek heterogén tömegét, nyilvánvalóan a kényelem dolga, hogy a növények az osztályozás rendszerébe a megfelelő helyre helyezhetők; ha ez megtörtént, láthatjuk, hogy nemcsak az általunk felfedezett bélyegek, de sok más tulajdonság is van, mely az adott család tagjaira jellemző. Ez a módszer gyakran praktikus, a célnak megfelelő. Mivel a sisakvirág (Aconitum) mérgező gyökere eléggé hasonlít a torma tápláló gyökerére (lásd a 8. ábrát), a felcserélésük gyakran halálos hibát okoz. Ha a növény virága vagy termése jelen van, a gyűjtő könnyen meggyőződhet arról, hogy a megfelelő gyökeret gyűjti-e be, mivel a torma annak a családnak a tagja (Cruciferae), melynek a virága és a termése jelentősen különbözik azon család tagjaiétól, melybe a sisakvirág is sorolható (Ranunculaceae). Ismét, ha további vizsgálódás szükségessé válik, a növények figyelmes osztályozása nemcsak a tudat által összegyűjtött anyag módszeres elrendezéséhez vezet, de egyszerűsítést is eredményez, mely jelentősen megkönnyíti a tárgy tanulását. Most bemutatjuk a növények országának két fő alosztályát. A magasabbrendű növények két nagy csoportba oszthatók: I. Egyszikűek II. Kétszikűek A tanulóknak először meg kell határozniuk, hogy az adott növények melyik fenti csoportba tartoznak. Sisakvirág Torma 8. ábra

A VIRÁG SZERKEZETE 15 I. táblázat. Egyszikűek Monocotylodons Növények sziromszerű virágokkal Növények hiányzó vagy jelentéktelen sziromlevelekkel Felső állású magház Alsó állású magház Vízi növények Szárazföldi növények Vízi növények Szabályos virág, 6 porzó Szárazföldi növények Jelentős sziromlevelek ALISMACEAE (1) Nem nagyon jelentős Levelek szárölelő levélhüvellyel Nagy virág LILIACEAE (3) Jelentéktelen virág JUNCACEAE (4) A 11. ábrán látható formájú virág AROIDEAE (5) AMARYLLIDACEAE DROSCOREACEAE (6) Szabályos virág, 3 porzó IRIDACEAE (7) Szabálytalan virág ORCHIDACEAE (8) Úszó növény LEMNACEAE (9) Vízi, de nem úszó TYPHACEAE (10) Tömött szár CYPERACEAE (11) Üreges szár GRAMINEAE (12) NAIADACEAE (2) II. táblázat. Kétszikűek Nem teljes virág (sziromlevelek hiányoznak) A virágok nem barkába tömörülnek A virágok barkába tömörülnek Gyógynövények keserű tejnedvképződéssel 3 üregű magház 1-2 üregű magház URTICACEAE Levelek szárölelő pálhalevéllel POLYGONACEAE Apró zöldes pálhalevél nélküli virágok, 1 üregű magház, 1 magkezdemény CHENOPODIACEAE EUPHORBIACEAE Hím ivarú virágok barkába tömörülnek CUPULIFEREA Hím és női ivarú virágok barkába tömörülnek Hím és női virágok egy növényen találhatók BETULACEAE Hím és női virágok nem egy növényen találhatók SALICACEAE

16 GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK Az egyszikűeknél a virágalkotók hármasával (vagy hatosával) rendeződnek, például a liliom virágában három csészelevél, három sziromlevél, hat porzó és három termőlevél található. A kétszikűek osztályába tartozó növények virágának alkotói kettesével vagy hármasával vagy ötösével rendeződnek, például a kankalin virágát öt csészelevél, öt sziromlevél és öt porzó alkotja. Ha meghatároztuk, hogy a növény melyik osztályba tartozik, a következő lépésben meg kell állapítanunk, hogy melyik rendbe sorolható. Amennyiben egyszikű, a további osztályozást az 1. táblázat (15. oldal) alapján végezzük. Ha kétszikű, a további rendszer a 2., 3. vagy 4. táblázat valamelyikében található. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a három közül melyik használandó, a sziromleveleket kell megvizsgálnunk. Ha hiányoznak, a 2. táblázat (27. oldal) alapján osztályozzuk. Ha vannak, és szabadon állnak, a 3. táblázat (60. oldal) alapján osztályozzuk. Ha vannak, és összeforrtak, a 4. táblázat (67. oldal) alapján osztályozzuk. A MÉRGEK RENDSZEREZÉSE A méreg, meghatározása szerint valami a hő és az elektromosság kivételével, ami képes az életet megrongálni az élő szervezetbe való abszorpcióval. Amikor a méreg bekerül a rendszerbe, minden olyan szövetben kifejtheti hatását, amellyel érintkezik, vagy a keringésbe kerül és a bejutás közelében vagy távol hat. A növényi mérgeket tekintve négy csoportba sorolhatjuk őket: 1. Izgató, például a kikerics vagy csillagvirág. 2. Kábító, (a) altató hatású, például az ópium, (b) deliráló hatású, például a nadragulya, (c) mámorító hatású, például az indiai kender. 3. Nyugtató, (a) szívre ható, például a gyűszűvirág, (b) agyra ható, például a hidrogén-cianid, (c) idegekre ható, például a sisakvirág. 4. Motoros-izgalmi, például a sztrichnin. Az izgató hatású mérgek irritációt vagy az izmok, idegek vagy más szerv izgalmi állapotát okozzák; a kikerics okozta mérgezés hányást, heves hasmenést, gyomorégést, hasi fájdalmakat stb. eredményez. A kábító hatású mérgek olyan anyagok, melyek álmosságot, kábultságot okoznak. Az ópium például álmosságot okoz, mely mély érzéketlenségben végződik. Az ópiummérgezés későbbi fázisában az izmok elernyednek és a pulzus nagyon lelassul. A nadragulyamérgezés áldozata delirálóvá válik, míg a maláj félsziget őslakosai által használt drog, nevezetesen az indiai kender (Cannabis indica) szédülést, álmosságot és őrültséget okoz. A nyugtató drogok csillapítják az irritációt és enyhítik a fájdalmat. A gyűszűvirág hatása lelassítja a szívverést, gyengeség- és álmosságérzést okoz. A hidrogén-cianid eszméletvesztést okoz és izomgyengeséget; ezek és más tünetek az eredményei a méreg idegrendszerben való működésének. A sisakvirág hatása zsibbadás az egész testben és a végtagokban, torokégés érzése, hányinger, szédülés, a beszéd lassulása és eszméletvesztés.

A NÖVÉNYEK ÉLETTANA: ORVOSSÁGOK ÉS MÉRGEK 17 A motoros-izgalmi hatású mérgek közül a sztrichnin a legjobb példa. A méreg felszívódását a nyak, test, végtagok izmainak rángása jelzi, de a tudat megmarad. A legtöbb fent említett méreg, habár halált is okozhatnak működésükkel, a legértékesebb gyógyszereink között vannak. Ez mutatja, hogy a gyógyszer és a méreg közötti különbség a mérték kérdése, nem a fajtáé. Bizonyos körülmények között a drog felszívódása előnyös, más körülmények között azonban káros hatású. Bizonyos adag hasznos lehet bizonyos körülmények között, ugyanebből dupla adag akár halálos hatású is lehet. Minden orvosságot méregnek kell tekinteni, és az egyetlen különbség, ami mérgek között lehet, az, hogy a segítségét kihasználják, vagy nem. II. FEJEZET A NÖVÉNYEK ÉLETTANA: ORVOSSÁGOK ÉS MÉRGEK A központi jellegzetessége a zöld növények élettanának az, hogy képesek a nap sugaraiból gyűjtött energiát felfogni, és ezt fel tudják használni különféle komplex anyagok előállítására, ez az élő alkotórészek vagy protoplazma előállításával tetőződik. A klorofill vagy a növények zöld anyaga megköti a fény rájuk eső sugarainak egyes komponenseit, és az így nyert energia segítségével a protoplazma a vizet és a szenet cukorrá konvertálja. A szénsav az atmoszférában állandóan jelen lévő raktárból származik, mivel bizonyos mennyiségű szénsav mindig jelen van oldott állapotban a vízben, ami bejut a növénybe. A cukor képződése csak az első lépés. Több nyersanyag használódik, főként a talajból foszfát, nitrát, szulfát stb. formájában. Ezekből és a cukorból a növény összetett nitrogéntartalmú szerves anyagokat állít össze, ezek a fehérjék. Ezek mind tartalmaznak szenet, hidrogént, oxigént és nitrogént, néhányukban található kén és foszfát, és kevés vas. Ezek alkotják nagy részben a növényi sejteket. Nem mindegyik nyerhető ki tiszta formában, és a legegyszerűbbnek is összetett szerkezete van. A protoplazmához való kapcsolódásuk nagyon szoros, és úgy tűnik, lehetséges, hogy ezen állomány kialakulása, mely az élet fizikai alapja, a csúcspontja a változások sorozatának a fehérjék rendszerének bonyolult természetében. Az biztos, hogy a protoplazma létrejöttét a levegőből és a talajból származó nyersanyagokból nyert energia tökéletesíti; és miután kialakul, a protoplazmatikus molekulákban nagy mennyiségű energia raktározódik. Megfelelő körülmények között ez az energia felszabadul, és teljesen elhasználódik munkára. A munka itt növekedés, mozgás és egyéb megnyilvánulás, amely szükségessé teszi az energiafelhasználást. Az egész folyamatot, amivel ez az energia felszabadul, légzésnek nevezzük, ez lényegében egyforma a növények és az állatok esetében. Néhány kivételtől eltekintve, oxigén szükséges a folyamat megfelelő működéséhez, és az energiát a protoplazmatikus molekula felbomlása, vagy a növény által felépített fehérje egyszerű komponensekre való törése szolgáltatja. Úgy tűnik, mintha az oxigén a gyufa szerepét játszaná a lőporral való reakcióban. Nincs két olyan növény, melyek lebomló folyamatai eredményeiként keletkezett összetevők egyformák lennének; habár igaz, hogy mindegyiküknél keletkezik szénsav. Az út, ahogy elérik a talajt, nagyon változatos. Érdekes azonban, hogy a szerkezet alapján egy családba sorolt növények végtermékei gyakran azonosak, és ez mutatja, hogy a kapcsolatuk nemcsak strukturális, de funkcionális is. Így a keserűség uralkodó jellemzője azon növényeknek, me-

18 GYÓGYÍTÓ ÉS MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK lyek a fészekvirágzatúak családjába (Compositae) tartoznak; az izgató méreg a boglárkafélék családjára (Ranunculaceae) jellemző; vérzéscsillapító növények nagy számban vannak a tárnicsfélék családjában (Gentianaceae). Természetesen jelen tudásunk alapján lehetetlen bemutatni az összes kémiai és fizikai változást, melyek előfordulnak, mielőtt kialakulnak a végtermékek; csak jelezzük az általános trendet, és alaposabban tanulmányozzuk a végső terméket, mely már nem megy át további változáson. A keletkező összetevők száma hatalmas, ahogy már megállapítottuk, minden növényben máshogy működik a lebomlás. A keletkező termékeket a következő négy csoportba sorolhatjuk: 1. Selejt termékek: ezeket a növény nem használja fel később, és általában olyan formában raktározódnak, amilyen formában majd kiürítésre kerülnek. Ha veszély forrását alkotják, előbb ártalmatlan anyaggá alakulnak. 2. Tartalék termékek: a jövőben táplálékként felhasználásra kerülnek. 3. Végtermékek, amelyek felhasználásra kerülnek: ezek nem mennek át további változásokon, de a selejt termékekkel ellentétben, jelenlétük a növény javát szolgálja. 4. Az anyagcsere közti termékei. Számunkra a selejt- és egyéb végtermékek a legérdekesebbek. A növényi selejt termékek közül a számos kristály-(és kevesebb folyadék-) alapú, nitrogéntartalmú összetevőket alkaloidoknak nevezzük, a nagyon erős élettani hatásuknak tulajdonítva. A morfium volt az első ezek közül, amelyből kivonatot készítettek, később követte a sztrichnin, a brucin, a kinin stb. Jelenleg nagyon nagy azon alkaloidok száma, melyeket izoláltak és kísérleteket végeznek velük, és a kémikusok jogosan nagyon büszkék arra, hogy néhány alkaloidát mesterségesen elő tudtak állítani. Az alkaloidák a természetben nagyon változatosak: mindegyik mérgező, de kis dózisban, a megfelelő körülmények között gyógyhatásúak. Néhány növény, mely tartalmaz alkaloidákat, gyógynövénynek tekinthető, mert az alkaloidák miatt hasznos, míg azok, melyek olyan alkaloidákat tartalmaznak, melyeknek nincs hasznuk, csupán mérgező növények. A különbség a mértékben van, nem a fajtában. Más növények olyan alkaloidákat tartalmaznak, melyek mérgezőek, de kis mennyiségben kellemes hatásúak. Ilyen például a kakaónövényben található teobromin, és a teanövényben található tein. A növény gazdaságtani szempontjából meg kell jegyeznünk, hogy az alkaloidák selejt termékek és nem kerülnek további felhasználásra a növényben; létrejöttük elkerülhetetlen, és a növény számára nagy fontosságú folyamatok melléktermékeinek tekintendők. Néhány növény az általuk termelt aromaanyagok miatt értékes. Ezek főként valamely jelentős folyamat melléktermékei. Így, amikor a gluközidok felbomlanak a cukor fermentálásakor, mindig glükóz keletkezik. A glükóz képzése fontos művelet: ezt tápanyagként hasznosítja a növény; de más anyagok is keletkeznek: minden egyes glükózképzéskor egy vagy két másik termék is létrejön. Az utóbbiak között számos aromás anyag van, ezek jelenléte alapján sorolhatók a növények a gyógy- és mérgező növények közé. A hidrogén-cianid a glukozid-amigdalin felhasadásával keletkezik; a csersav pedig glukozid-tannin felhasadásával. Hasonló melléktermékek a leggyakoribb aromás savak, mint a benzoesav, a fahéjsav, a galluszsav és a szalicilsav.

A NÖVÉNYEK ÉLETTANA: ORVOSSÁGOK ÉS MÉRGEK 19 A gyanták olyan anyagok, amelyek mindig jelen vannak a növényben, és annak minden részében. Ezek fél-szilárd növényi szekrétumok, emulziók vagy oleo-gyantás nedvek. Ha illékony olajat és aromás savakat is tartalmaznak, balzsamoknak nevezzük; ha mézgát és illékony olajat is tartalmaznak, gumigyantáknak nevezzük. Ezek mind selejt termékek, bár néhány növényben jelentős szeretet játszanak a növény mikroorganizmusoktól való védelmében. Az anyagok egy másik csoportja, amelyek végtermékként jelennek meg, az illóolajok, melyek kisebb-nagyobb mennyiségben jelen vannak a virágzó növények minden részében; a növények illata ezeknek az illékony olajoknak köszönhető,, és ezek vonzzák a rovarokat a virághoz. A fahéj és a keserű mandula olaja két példa a végtermékek ezen osztályából. További példák a szegfű, a kámfor, a kumarin olaja. A tartalék anyagok közül meg kell említenünk azokat az olajokat és zsírokat, melyek a kereskedelemben is használatosak. Ezek mindegyike különböző növények magjaiból és terméseiből származik, és az oka, hogy ezekben a szervekben jelennek meg, kapcsolatban áll azzal a szereppel, amit a növény fejlődő embriójának tápanyagpótlásában játszanak. A lenmagban a tartalék tápanyag főként olaj, ez az anyag helyettesíti a keményítőt, mely általában a fő tartalék tápanyag a legtöbb növényben. Ugyanez érvényes a többi, kereskedelemben is fontos magra is, például azokra, amelyekből a mustárolaj, a gyapotmagolaj, a repceolaj stb. származik. Végül foglalkoznunk kell a növényélettan azon területével, amelynek figyelembevétele fontos számunkra: Ahogy láttuk, a növények aktivitása rendkívül bonyolult és változatos. Tökéletes állandóságtól mentesek, és a bármely növény hatóanyagának mennyisége, amiért a növényt gyűjtik, nagymértékű változatosságot mutat. Sok tényező hozzájárul ehhez a változatossághoz: a talaj, a klíma vagy a magasság és ezeket mind fejben kell tartani a gyógyhatású növények termesztésekor. Nem lehetséges korábban megmondani, melyik variáció lesz a megfelelő. Ez csak kísérletekkel deríthető ki; és e tudás ismerni akarása komoly akadály egy olyan ország számára, mely gyógynövények termesztése után sóvárog, és a kereskedelmi versengésbe is be akar szállni olyan országokkal szemben, akik birtokában vannak e ismereteknek. Például Magyarországon már régen létrehoztak kísérleti farmokat, hogy meghatározzák az értékes gyógynövények termesztésének feltételeit. Az biztos, hogy a vad növények véletlenszerű termesztése, még ha értékesek is, hosszú távon nem vezet eredményre a félelmetes külföldi szervezetek erőfeszítésével szemben. Fel kell ismernünk a lényegét, és képesnek kell lennünk megbirkózni az élettani változatokból adódó nehézségekkel, amelyek előfordulhatnak, amikor bármilyen különleges növényt termesztünk különböző körülmények között.