AZ ALAPVETŐ LÉGKÖRI FOLYAMATOK BEMUTATÁSA, SZÓMAGYARÁZATOK

AZ ALAPVETŐ LÉGKÖRI FOLYAMATOK BEMUTATÁSA, SZÓMAGYARÁZATOK

AZ ALAPVETŐ LÉGKÖRI FOLYAMATOK BEMUTATÁSA, SZÓMAGYARÁZATOK Levegőszennyezőnek kell tekintenünk származásuktól és állapotuktól függetlenül azokat az anyagokat, melyek olyan mennyiségben jutnak a légkörbe, hogy azzal az embert, az élővilágot és környezetünket kedvezőtlenül befolyásolják vagy anyagi kárt okoznak. Bár a természetes emissziók összes kibocsátásukat tekintve a mesterségeseket többszörösen meghaladják, néhány extrém esettől eltekintve a bioszféra szempontjából káros koncentrációk kialakulásához nem vezetnek. Jelen esetben csak az antropogén kibocsátásokat vizsgáljuk a legfontosabb és legnagyobb mennyiségben emittált anyagok tekintetében. A mesterséges eredetű források közül a legjelentősebbek az energiatermelés, az ipar, a közlekedés és a háztartások fűtése. Az antropogén eredetű légszennyezés megoszlása Magyarországon Mára már teljesen világossá vált, hogy az emissziós arányokban a nyolcvanas évektől kezdve jelentős eltolódás kezdődött: míg az ipar és a fűtés szerepe csökken, a közlekedésé nagymértékben erősödik. Ennek többek között az az oka, hogy a hőtermelésben előtérbe kerültek a modernebb tüzelőanyagok és technológiák, továbbá az iparban könnyebb a szigorú intézkedések bevezetése, mint a közlekedésben, ahol nagyon sok kis szennyezővel kell számolnunk. Ugyanakkor a gazdaság fejlődése a gépkocsik számának növekedését is jelenti, ami együtt jár az emissziós szint emelkedésével. Ha megvizsgáljuk az emissziós trendeket, azt találjuk, hogy nagyrészt az ipari termelés visszaesése nyomán, úgy a térségben, mint Miskolcon is, nagyfokú csökkenés ment végbe. Az 1980-tól 95-ig tartó periódusban a kén-dioxid kibocsátása a 43%-ára esett vissza, a nitrogénoxidé pedig 70% alá csökkent. Ennél is jelentősebb a csökkenés a szilárd részecskék emissziója terén (27%-nál is kisebb a mai érték a másfél évtizeddel ezelőttihez képest). A szén-monoxid kibocsátás csökkenő trendje is kiolvasható. Az ólom esetében szintén visszaesett az emisszió, ez 1992-től mutatkozik és a benzin ólom tartalmának csökkentéséből ered. Az illékony szerves vegyületek (NMVOC) kibocsátása inkább stagnálónak tekinthető. Mivel nagyrészt közlekedési eredetű szennyezésről van szó, a további csökkenés valószínűsége igen csekély. BAZ-MEGYEI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI KHT. 2005. 2

A légkör tisztulása, háttérszennyezettség A légkörbe jutó "idegen" anyagok nem maradnak állandóan a légkörben, természetes öntisztulási folyamatok mennek végbe. Ha ez nem így lenne, a Föld légköre hamar elpusztítaná az élővilágot. Mivel sokáig úgy tűnt, hogy ez az öntisztulás határtalan, túl későn kezdtek el vele foglalkozni a problémakör kutatásával, ezért ma is igen keveset tudunk még róla. Folyamatait három csoportra osztjuk: hígulás, átalakulás közömbös anyaggá, légkörből való távozás. A hígulás folyamatával globális értelemben nem tisztul a légkör, de a kisebb környezeteket vizsgálva nagyon nagy jelentősége van. Bekövetkezhet diffúzióval, szelek és turbulens áramlások keverő hatására. A közömbös anyagokká való átalakulások általában kémiai folyamatok során mennek végbe. Ezen folyamatok sajátosságai még kevéssé ismeretesek. A légkörből való távozás, más néven ülepedés azt jelenti, hogy a durvább frakciójú anyagok súlyuktól, alakjuktól, nagyságuktól és az áramlási viszonyoktól függően nagyrészt a gravitáció hatására elérik a felszínt. A nehézségi erőn túl azonban szerepe van még a felületekhez való ütközésnek és tapadásnak, a hőmérsékletnek, az elektromos töltésnek, az ad- és abszorpciós folyamatoknak, a kondenzálódásnak (rain out) és a kimosódásnak (wash out) is. A fenti folyamatok nem elválaszthatók egymástól, általában nem önmagukban játszanak szerepet. Ezért gyakrabban száraz és nedves ülepedésről beszélünk, attól függően, hogy milyen szerep jut a víznek. Az ülepedés, mint fontos tulajdonság szempontjából a diszpergált részecskéket a következő csoportokba lehet sorolni: - 1000-10 µm átmérőjűek: gyorsan ülepednek, ezért szokták őket ülepedő pornak is nevezni. - 10-0,1 µm átmérőjűek: igen lassan ülepednek, stabil aeroszolt képeznek, szokták őket lebegő vagy szálló pornak is nevezni. - 0,1-0,001 µm átmérőjűek: már egyáltalán nem ülepednek, viselkedésük a gázokéhoz hasonló. Szerkezetéből és tulajdonságaiból következően a légkörnek nincs olyan pontja, melynek összetételét az emberi tevékenység és a természetes kibocsátások ne befolyásolnák. Mégis, ha egy kisebb régió vagy település levegőjének minőségét szeretnénk meghatározni, viszonyítási alapra van szükségünk. Ezért az emberi tevékenység által közvetlenül nem befolyásolt levegő minőségét is mérik. Más néven ezeket az értékeket háttérszennyezettségnek is nevezzük, mert tulajdonképpen erre szuperponálódik rá egy-egy emissziós forrás kibocsátása. Természetesen a háttérkoncentrációk nem jelentenek tiszta levegőt, hiszen a kontinentális, illetve a globális transzmisszió eredményeképpen jönnek létre. Az igen sűrűn lakott Európa területén pedig szinte lehetetlenség az emberi tevékenység által közvetlenül nem befolyásolt levegőről beszélni. Ezért a szakirodalomban megkülönböztetünk globális, kontinentális és regionális háttérszennyezettségi értékeket is. BAZ-MEGYEI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI KHT. 2005. 3

Speciálisan magas koncentrációk kialakulása, szmog A speciálisan magas koncentrációjú, légszennyezettség kialakulásának a városok a potenciális területei. A szmog eseteknek két különböző fajtája lehetséges: - London-típusú füstköd a mérsékelt övezetben alakulhat ki, magas relatív páratartalom estén, 1-4 o C-os hőmérsékleten, a téli félévben (mivel ekkor magasabb a kén kibocsátás aránya). Ha az inverziós helyzet több napon keresztül állandósul, az alsóbb meleg rétegben elkezdenek felszaporodni a szennyező anyagok. A porszemcséken már kis hűlés hatására is gyorsan megindul a kondenzáció és a vízcseppek erősen savas kémhatást mutatnak. A felgyülemlett anyagok kémiai tulajdonságai miatt redukáló szmognak is szokták nevezni. - -Los Angeles-típusú szmog, melyet más néven oxidálónak vagy fotokémiainak is neveznek, ettől eltérő körülmények között alakul ki. Az elnevezések itt is a kialakulásra utalnak, hiszen nyáron, erős napsugárzás hatására, inverziós helyzetben fordul elő. A koncentrálódott légszennyezők elsősorban a közlekedésből erednek: nitrogén-oxidok és szénhidrogének. Ezek az UV-sugárzás hatására bonyolult fotokémiai átalakuláson mennek át és végső soron ózon, peroxi-acetil-nitrát (PAN), salétromsav és hidrogénperoxid keletkezik. Az emberi egészségre és a vegetációra a PAN már igen kis (0,02 ppm) mennyiségben is veszélyes. Magyarországon mindkét szmog típus elfordulhat és elő is fordult már. Télen a magas páratartalom, nyáron az erős besugárzás nem ritka, tehát a meteorológiai feltételek adottak. Képződésüket elősegíti az ország medence jellegű fekvése, mely lehetővé teszi viszonylag stabil inverziós helyzetek kialakulását. Az 1970-es évek előtt az iparosodott nagyvárosokban redukáló füstködök alakulhattak ki a fűtési félév magas kén-dioxid tartalma miatt. Később a lakossági széntüzelés visszaszorulása és a személygépkocsik számának emelkedése után inkább a fotokémiai szmogok kialakulásának nőtt meg a veszélye. BAZ-MEGYEI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI KHT. 2005. 4

SZÓMAGYARÁZATOK környezeti levegő (a továbbiakban: levegő): a légkör egésze, a munkahelyek és a zárt terek levegőjének kivételével; légszennyező anyag: a levegő természetes minőségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag, amely természetes forrásból vagy az emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett eredményeként kerül a levegőbe, és amely káros vagy káros lehet az emberi egészségre, a környezetre, illetve károsítja vagy károsíthatja az anyagi javakat; levegőterhelés (emisszió): valamely anyag vagy energia levegőbe juttatása; levegőszennyezés (légszennyezés): légszennyező anyagnak a légszennyező anyag kibocsátási határértéket meghaladó mértékű levegőbe bocsátása; légszennyezettség (immisszió): a levegőben a levegőterhelés hatására kialakult légszennyező anyag koncentrációja, beleértve a légszennyező anyag adott időtartam alatt felületekre történt kiülepedését; légszennyezettség egészségügyi határértéke: a légszennyezettségnek a tudomány mindenkori szintje alapján megállapított azon mértéke, amely tartós egészségkárosodást nem okoz, és amelyet az emberi egészség védelme érdekében e jogszabályban meghatározott módon és idôn belül be kell tartani, légszennyezettség ökológiai határértéke: a légszennyezettség azon szintje, amely túllépése esetén az ökológiai rendszer károsodhat; alap légszennyezettség: a vizsgált légszennyező forrás környezetében kialakult, más légszennyező források által okozott, jogszabályban meghatározott időtartamra vonatkoztatott átlagos légszennyezettség, amelyhez a vizsgált légszennyező forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik; levegővédelmi követelmény: minden olyan, a levegő terhelését, az azt okozó tevékenységet és létesítményt, valamint a légszennyezőt, továbbá a légszennyezettséget érintő intézkedés, előírás, tilalom, amely hatósági határozaton alapul, vagy amelyet jogszabály ír elő; elérhető legjobb technika: a korszerű technikai színvonalnak megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások megelőzése és - amennyiben az nem valósítható meg - a kibocsátások csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátási határértékek megállapításának alapjául szolgál. A technika fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik. Az elérhető technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban történő alkalmazását, elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, BAZ-MEGYEI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI KHT. 2005. 5

figyelembe véve a költségeket és előnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják, vagy állítják elő, amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető. A legjobb technika azt jelenti, hogy a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében; bűz: kellemetlen szagú légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető; tűréshatár: a légszennyezettség egészségügyi határértékének bizonyos százaléka, amellyel a határérték a jogszabályban meghatározott feltételek mellett túlléphető; tájékoztatási küszöbérték: a légszennyezettségnek egyes légszennyező anyagok tekintetében a lakosság egyes érzékeny (gyermek, időskorú, beteg) csoportjaira megállapított szintje, amelynek túllépése esetén a lakosságot tájékoztatni kell; riasztási küszöbérték: a légszennyezettség azon szintje, amelynek rövid idejű túllépése is veszélyeztetheti az emberi egészséget, és amelynél azonnali beavatkozást kell tenni; termikus technológia: égetéssel vagy egyéb módon történő technológiai célú hőenergia előállítás, ahol a füstgáz közvetlenül érintkezik a technológia céltermékével. új létesítmény, új tevékenység: az az építmény, berendezés vagy más légszennyező forrás, illetve technológia, amelynek létesítését a rendelet hatálybalépését követően engedélyezik. vizsgálati küszöb (felső vagy alsó): a légszennyezettség mértéke, amelyet a vizsgálati módszer meghatározásához kell figyelembe venni; zónacsoport vagy zónatípus: a légszennyezettség alapján kijelölt olyan területegység, amelyen belül a környezetvédelmi hatóság által meghatározott helyen, a szennyező anyag koncentrációja tartósan vagy időszakosan a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001. (V. 9.) KöM- EüM-FVM együttes rendelet 4. számú mellékletében meghatározott tartományok valamelyikébe esik. BAZ-MEGYEI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI KHT. 2005. 6