A Hew nemzetség Gát és Lovasberény századi történetében (Kutatási beszámoló)

Átírás

1 Héjj Csaba A Hew nemzetség Gát és Lovasberény századi történetében (Kutatási beszámoló) A szerző amatőr családkutató, és elsősorban saját családját kutatta az Országos Levéltár anyakönyvi mikrofilm gyűjteményében. A nemzetség vagy másként had más ágaira egy véletlen mozzanat vezetett: a kutató felügyelő filmellenőrzése során az Országos Levéltárban a Bereg vármegyei U & С anyagban a Heé család tagjaira bukkant. Ungvári szakmai kiránduláson jutott tudomásomra, hogy a kárpátaljai anyakönyveket itt őrzik a levéltárban. A további feladatom ezek tanulmányozása lesz. Az interneten is több értékes adatot találtam. Munkám során felhasználtam még a Száz magyar falu könyvesháza sorozatban megjelent Gát és Lovasberény községekről szóló munkákat. Ha egy családnév nagyon rövid, akkor különösen sokféle jelentése és eredetmagyarázata lehetséges. Az eredeti Hew, Hev, Heé nevet, amelynek ejtése előbb Hő, később Hé lett, a magyar nyelvből is lehet magyarázni, de a koreai családnevek között is igen gyakori а Нее név. Dániában, Hollandiában, Németországban és más germán nyelvterületen szintén ismert a Heé név. A családom hagyománya szerint a Héjjek Mária Terézia korában telepedtek le Lovasberényben, és hollandiai eredetűek. Más vélemény szerint a család németországi vagy ausztriai eredetű. Okleveles adatok szólnak arról, hogy hol és mikor jelennek meg a nemzetség tagjai Magyarországon. Az első adat, Hew Imréé, 1466-ból való. Az irat október 10-én kelt. Eszerint a Nyulak szigetén 1 élő apácák Esztergom megyei Chonok birtokán Hew Imre és jobbágytársai, Labathlani Mihály fia Gergely és László fia András egyik Chew-i jobbágyukat kegyetlenül megverték, jobbágyaik egyik ökrének lábán az ereket felvágták, a másikat pedig elvitték és megették, továbbá a panaszosok Chew-i birtokához tartozó területen akasztófát állítottak és arra egy embert felakasztottak. 2 Az április 11-én és szeptember 4-én kelt iratban olvasható, hogy az óbudai apácák tiszttartói és jobbágyaik az apácák megbízásából a Zond mezőváros alatt és Erdewd mezőváros felett a Duna vizén lévő és a panaszos Erdewd mezővároshoz tartozó Thanya nevű dunai halászó helyre törtek, és ott Bálint ti teli prépost Hew Márton halász- és jobbágytársait részben megnyilazták, részben megverték, csónakjaikat, hálóikat és a náluk lévő összes holmikat elvették. 3 A században tűntek fel a család következő tagjai: 1522-ben Stephanus Hé (Bács megye 28), ben Paulus Hew (Tokaji uradalom 747) július 13-án Mező Tarcal-on említik Hew Pálné házát, 1588-ban újra előfordul Hew Pálné neve, körül Heu Simoné (Gyalui vártartomány 32), 1640-ben ekként: Heú Simon fenesi bíró (Gyalui vártartomány 64) Ma: Margit-sziget Emerico Hew-ről lásd MOL, Dl ; SZAMOTA - ZOLNAI, MOL, Dl SZABÓ, MAKSAY, Magyar Nyelv, JAKÓ, , 134.

2 A Heé nemzetség egyik családágának központi települése, Gát az évi adóösszeírás szerint teljesen elpusztult, de a következő évben a feltehetően a mocsár védelmébe menekült lakosok visszatértek, és újjáépítették lakhelyüket ban húsz család lakott Gáton, ebben az évben írták össze először a Heé hadból Ambrosiust és Simont. Az 1466-ban szereplő Imre és az 1552-ben említett István Bács megyéből, esetleg a később Gáton letelepült Heé hadból való. A német eredet itt sem kizárt, Lampertszállása település is a német telepesek miatt kapta a Beregszász nevet. A Heé családból többen is voltak Gát főbírái, így Ambrosius 1581-ben és 1597-ben, Joannes az és az évben, Mattheus 1632-ben, Stephanus 1635-ben, Gregorius 1636-ban. Georgius több évben (1638, 1659, 1663, 1672, 1679), Demetrius 1690-ben és 1694-ben nyerte el a földesúr és a falu bizalmát. Más településen is feltűnnek a család tagjai a főbírói tisztségben, így pl. Deda községben Andreas 1611-ben, Jánosiban pedig Nicolaus 1695-ben, míg Joannes 1702-ben volt a közösség első embere. Az évi dézsma- és házösszeírás szerint Bereg megye helységeiből Gáton harmincan fizettek tizedet. A családfők száma összesen 33 volt, míg 24 ház esett adó alá ben Lorántffy Zsuzsanna özvegy fejedelemasszony íratta össze uradalma jobbágyainak vagyoni helyzetét. A birtokában lévő Gáton ekkor 46 jobbágyot, 51 fiút, egy lovat, 147 ökröt, 31 tinót, 96 tehenet, 453 sertést és 86 méhkast jegyeztek fel. A községből a munkácsi várban szolgáló hetes drabantos katonák között Hő nevű is szerepel őszén, a bécsi udvarral kötött fegyverszünet után Thököly serege Ung és Bereg vármegye településein - köztük Gáton - kapott téli szállást ben Thököly utasítására összeírták a munkácsi uradalmat, és intézkedéseket tettek jövedelmeinek növelésére. Ekkor mindössze 56 portát vettek számba. Zrínyi Ilona több mint két évig, január 17-ig védelmezte Munkács várát a császári-királyi katonai túlerő ellen. Eközben a vár védői gyakran kicsaptak az ellenségre, és megtorolták a labancok fosztogatásait, amelyeket a vár körüli településeken - így Gáton is - elkövettek ben a munkácsi uradalom területéről Gát faluból tizenhármán küzdöttek hajdúként Rákóczi seregében, köztük Hő János és Hő Samu szeptember 30-án Rákóczi megerősítette a katolikus és protestáns rendek közötti megállapodást, amely a döntően reformátussá vált Gát falu esetében is vallási megnyugvást hozott elejére az ország gazdasági erőforrásai szinte teljesen kimerültek. Az előbbi évtizedek háborúinak nyomorúságaitól sújtott országban kitört pestisjárvány több százezer embert pusztított el nyarán a ragály már a fejedelmi székhelyen, Munkácson és a környező településeken - minden bizonnyal Gáton is - szedte áldozatait tavaszán az ország egész területén már egy éve erősen dúló pestis mellett éhínség tört ki, amely újabb sok ezer áldozatot követelt, és a következő évben is tizedelt a borzasztó kór. Az esztendő végére a szabadságharc az ország északkeleti vármegyéibe, lényegében a Rákóczi-birtokokra szorult vissza. Munkács és a környékbeli falvak zsúfolva voltak az előretörő császári seregek elől menekülő kuruc katonákkal ben, a szatmári békekötés évében a hatalmas Rákóczi vagyont, köztük a munkácsi várat a hozzá tartozó váruradalommal együtt a bécsi udvar elkobozta és koronabirtokká tette. Ezzel Gát falu is királyi tulajdonba került. A szatmári béke után a kincstár a munkácsi uradalom kezelésével a szepesi igazgatóságot bízta meg, de az olyan mostohán végezte feladatát, hogy az elszegényedett lakosokkal és elnyomorodott jobbágysággal ellátott" munkácsi uradalom a következő években alig hozott jövedelmet ben tovább pusztított a pestis, rossz volt a termés, a jobbágyok bajait, ínségét pedig tovább növelte az is, hogy gondoskodniuk kellett még az országot megszálló császári katonaság ellátásáról. Az 1715-ben tartott első népesség-összeírás latin nyelvű conscriptori könyvébe csak a családfőket jegyezték fel. Gáton ekkor tizennégy adózó személyt találtak, akik a munkács-

3 szentmiklósi uradalomtól mint földesúrtól bérelték földjeiket és kaszálójukat. Közülük tizenkettő volt colonus (telepes, földműves). Az összeírás szerint Joannes Héji (Heé) hét köböl szántót és egy kaszás rétet, Joannes Héj (Heé) hét köböl szántót, illetve kettő kaszás rétet, míg Joannes Heé (Heé) hat köböl szántót, illetve fél kaszás rétet, Andreas Hev (Hő) pedig nyolc köböl szántót és öt kaszás rétet használt ban Bereg vármegyében újra felmérték a falvak lakosságát. Gáton Joannes Heév (Heé) birtokában 6 pozsonyi mérő szántó és 2 kaszás rét volt, Andreas Heév neve mellett pedig 8 pozsonyi mérő szántó, valamint 1 l h kaszás rét van feltüntetve. Beregszász-Vég-Ardón ekkor három Joannes Heu nevű lakos szerepel. A földesurak adó- és terménybehajtó túlkapásainak korlátozására 1767-ben Mária Terézia által kiadott úrbéri rendeletet Bereg vármegyében november l-jétől vezettek be. Ekkor Gáton a Heék közül Andreast, Sámuelt, Stephanust, özvegy Michaelist, özvegy Joannest és Gregoriust (mindannyian jobbágyok), valamint Joannes zsellért írták össze. Az urbárium aláírói között található Heé Stephanus, aki merthogy nem tudott írni, egy keresztet tett a neve fölé. Az 1774-es beregszász-vég-ardói összeírásban Andreas, Joannes és Nicolaus Hej neve szerepelt ben a gáti református eklézsia javainak leírásában is feltűnik néhány Heé-ős: A Rekettyénél vagyon 3 darab föld, a három 5 vékás, ezek közül kettő egy barázdán vagyon, és ennek szomszédja Napkeletről: idősebb Bak István szántó földje, amely dűlő; Délről a Vég Mihályé; Napnyugatról: a rekettye rétje; Északról idősb Héj György szántó földje amellj dűlő. A Harmadiknak szomszédja Napkeletről idősb Bak István dűlő szántó földje Délről: Idősb Héj András. A másik fordulóban vágynak ezek: először Kat ere hidjánál vagyon egy más mellett 2 szántó föld, a kettő negyedfél vékás. Szomszédja, Napkeletről: Idősb Héj András dűlő szántó földje. Másodszor a felmenő Dombon vagyon Lőrintz János földjei; Napnyugatról az Ország útja. Északról idősb Héj János földje. Harmadszor a Temető alatt vagyon 12 Kaszásra való Kaszálló, amellj közép termésében meg terem 12 szekér szénát. Szomszédja Napkeletről Király István 8 lépésnyi szántó földecskéje, Délről: a Pallagi András kaszállója; Napnyugatról a Falu Kaszállója és az idősb Héj János szántó földecskéje. Ötödször Szeg földje, más fél véka tengeri belé megyén. Szomszédja Napkeletről a nagy rét; Délről: Idősb Héj Mihály tengeriföldje; Napnyugatról a Rekesz; Északról: idősb Héj István tengeri földje. " A községben való lakásukra az alábbi forrásrészlet utal: Uraság Vendégfogadót építtetett és mind ez ideig is (bár ígéretben volt, vagy van) mást helyettek nem adott. Felső szomszédja a Falu Kaszállója. Alsó Héj Miklós, és az Ország Ut. Octavo: Akasztófa Sorjában vagyon egy szélben öt darab gazos föld, belé menne az öt darabba: Öt Köböl; most pedég szorosan tsak egy Köblös. Felső szomszédja Idősb Balázsi István. Alsó, Hej János. " A nagyobbik harang felirata a család András nevű tagjának egyházi tisztségviselését örökíti meg: A Gáthi Reformata Ekklésia (ön) tette a maga költségével Isten dicsőségére 1802-ik Curátor Héj András. Jánosi ekklésiája esztendőben " ben Andreas és Stephanus Héj Beregszász-Vég-Ardón élt, míg Josephus Hej - az évi országos összeírás szerint - Gáton lakott, itt ő volt a falu leggazdagabb jobbágya hat mérő földdel. A kimutatás szerint egyúttal neki volt a faluban a legnépesebb a portája, ahol rajta kívül öt felnőtt személyt jegyeztek fel. Háromnegyed kaszás rétjén négy ökör legelt. Egy 1844-es bejegyzés szerint Gát helysége közössége nevezetesen főbírája Héj István az uradalmi földektől el különözve s kizárólag használt földeikben háborítatásukat panaszolván... Heé István, Bak József és Heé János gáti lakosok az általuk önmaguk szükségére

4 vett egy hordó pálinkának, mi az illető uradalmi tiszt által tőlük elvétetett, visszaadattatásáért esedeznek. Folyamodók törvényellenes tettet követvén el, kérelmüktől elmozdítassanak"^ Az es honvédegylet Bereg megyei tagjainak névsorát a millennium évében, 1896-ban állították össze. A jegyzék szerint Gátról három igazolt honvéd vett részt a szabadságharcban. A 68. szám alatt szerepelt Heé György, aki 1820-ban született Gáton, közvitézként harcolt, majd évtizedekig földművelésből élt szülőfalujában. A következő adat a családról a 20. század elején tűnik fel: az 1920-as években a Szernye mocsár lecsapolásában Gátról részt vett egy jól összeszokott kubikus csapat, amelyben húszhuszonöt helybeli dolgozott. Munkájukat Heé Elek irányította, akiről már azt is tudni, hogy vidám, tréfálkozó emberként népszerű volt környezetében november közepén Gátról is többeket deportáltak. Köztük volt Heé Áron (*1902), Heé Elek (*1903), Heé Gyula (*1901), Heé Ignác (*1908), Heé Sándor (*1912) is. Mindanynyian mártírhalált haltak. АII. világháborúban honvédként esett el a gáti Heé Vince, míg Heé Ferenc honvéd öngyilkos lett augusztus 13 án. Beregújfaluból Heé Gyulát (*1907), Heé Imrét (*1916), Heé Istvánt (*1922), Heé Sámuelt (* 1919) és Heé Sándort (*1911) deportálták. Dercenből Heé Ferenc (*1909), Heé Sándor (*1892), valamint az elesett honvéd Heé József (* 1910) neve szerepel a második világháború szolyvai emlékművén. 9 A helyiek emlékezete szerint Heé Mihály beállt önkéntesként a csehszlovák hadseregbe. Lovasberényi források szerint oda a család tagjai az 1700 évek elején Németországból jöttek mint telepesek. Héjj Ervin németországi családkutatása alapján úgy véli, hogy a heddesheimi listában szereplő adatok alapján megtalálta az első családbeli telepeseket: az számon Höh Johann Martint és feleségét, Gertrúdot, akik július 8-án kötöttek házasságot. A férj - lovasberényi halotti anyakönyv bejegyzéséből feltételezett - születési dátuma (1698 körül) azonban nem erősíti meg az azonosságot, mivel a házasságkötés idején ő még csak 12 év körüli lehetett. A heddesheimi listán az szám alatt is szerepel egy családtag: Heimich Höhe Johann fia, aki szeptember 16-án született. Kázmér Miklós nyelvész a Heé nevet magyarnak tekinti, szerinte a heves melléknévből származik. 10 Gát község történetét végigkísérve az a sejtés alakult ki bennem, hogy a lovasberényi Heé/Héjj család közvetlenül Gát községből eredeztethető. Gát története bizonyítja, hogy az elmúlt századokban a háborús károk, járványok és éhínség által sújtott lakosság gyakran menekült el. A korabeli vallási törvények szerint a földbirtokos vallása határozta meg a jobbágyok vallását, így birtokosváltás esetén vallást kellett volna váltaniuk. Lovasberénybe pedig, amikor a Heister család 1719-ben eladta Franz Anselm Fleischmann császári és királyi haditanácsosnak. Az új földesúr katolikus vallású telepeseket hozatott Németföldről, de a jövevények között magyarok is voltak. Köztük - Botlik József szerint - a Bak had (azaz több család) érkezett elsőként, majd őket követte a Hé had, végül a Kacsó had. 11 A Hő/Hev/Hew név később Heé, majd Hé formára módosult. Az évi összeírás szerint az itt élt húsz egész telkes jobbágy és 46 házas zsellér közül azok, akik újonnan betelepültek voltak, egy évi adómentességgel bírtak - bizonyára ezért nem kerültek feljegyzésre az akkortájt oda települt Heé család tagjai sem ben azonban már feltűnik az anyakönyvben az első helyben született Heé családbeli, Joannes. 8 Varga János Hungarica-kutatása. (MOL, Bereg vármegye főispánjának iratai ) 9 DUPKA, KÁZMÉR, BOTLIK, 2001.

5 Lovasberényt 1730-ban forintért Cziráky József gróf vette meg. Nem sokat törődhetett szerzeményével, mert az 1768-ban kelt források szerint a jobbágyok egy része földjeit elhanyagolta és parlagon hagyta, sőt - elsősorban a németek - el is hagyták a települést, és a kedvezőbb gazdálkodási feltételekkel kecsegtető bácskai területekre költöztek. így Veprőd 12 is fogadott be lovasberényi telepeseket, köztük a Heé család tagjait is. A Heé család más vidékeken élő tagjai közül a 18. század közepétől pl. Heé Lajosról maradt fenn írásos adat, aki tanító volt Hetyenben 185 l-l 852-ben, majd Kisbégányban között, végül Gáton , Fejércsén as tanévben, végül Rafajnafaluban 1860-tól. 13 A Szabolcs megyei ágból Heé Lajos református csizmadia Kisvárdán született március 6-án Heé Lajos és Erdélyi Mária gyermekeként. Fekete János református földműves és Totik Katalin október 4-én Kisvárdán született lányát, Esztert vette feleségül. Fiuk, Tibor a Kisvárda évi születési anyakönyv bejegyzése szerint január l-jén jött a világra. Később Budapestre került, mint a Héek közül sokan mások is. A családkutatás során eddig feltáruló adatok segítségével az ország határain innen és túl élő rokonokkal sikerült felvennem a kapcsolatot. A levéltári források és a Heék által elmondottak alapján készül a család minden tagjára kiterjedő adattár és a leszármazási tábla, amely adalékkal szolgálhat a Heé nemzetség által lakott települések történetének a feltárásához is. ADATTÁR 14 (részlet) A Heé hadból a századi gáti összeírásokban szereplők Ambrosius: 1553, 1565,1570, 1571, 1576, 1577, Nicolaus: 1594, 1597, 1598, 1599, 1601, 1602, 1578, 1580,1581, 1582, , 1604, Simon: Mattheus: 1594, 1597, 1598, 1599, 1601, 1602, Antonius: 1565, 1570,1571, 1576, 1577, 1580, 1603, 1605, , 1582,1597. Martinus: 1597, 1598, 1599, 1601, 1602, 1603, Benedictus: 1565, 1570,1571, 1576, 1578, 1581, 1604, 1605, , 1583,1597. Joannes: 1599, 1603, Gregorius: 1565, 1570, 1571, 1576, 1577, 1580, Michael: 1602, 1603, 1604, , 1582,1583, Joannes: 1616, 1620, 1621, 1623, 1624, 1625, Michaelis: , 1635, Andreas: 1570, 1571,1576. Mattheus: 1616, 1621, 1624, 1625, 1626, 1627, Margaretha: , Emericus: Andreas: 1616, 1620, 1621, 1623,1624, 1625, Luchenar: , 1636, Mattheus: 1578, Martinus: Andreas: 1594, 1597,1598, 1599, 1601, 1602, Thomas: 1616, 1620, 1621, 1623, 1624, 1625, 1603, 1604,1605, 1610, , Demetrius: 1594, 1598, Michaelis: 1616, 1620, 1621, 1623,1624, 1625, Thomas: 1594, 1597,1598, 1599, 1601, 1602, 1603, 1604, 1605, 1610, , 1627, 1634, 1635, 1636, Veprovac, Ebersdorf, ma Kruscic (Szerbia) ZÁGONI, Mikrofilmes anyaggyűjtés alapján.

6 Stephanus: 1616, 1620, 1621, 1624, 1625, 1626, 1627, 1634, 1635, Antonius: 1621, 1624, 1625, 1626, 1627, Gregorius: 1624, 1626, 16327, 1632, , 1638, Nicolaus: 1624, Mattheus: 1626, 1627, Ambrosius: 1632, 1634, 1635, 1636, 1638, Georgius: 1634, 1635, 1636, 1638, Michael: 1638, György: 1659, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665, 1666, 1669, 1672, 1673, 1674, 1677, 1678, Demeter: 1659, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665, 1666, 1669, 1673, 1674, 1675, 1677, 1678, 1679, Miklós: 1659, 1661, 1665, 1669, 1673, 1674, 1677, 1678, 1679, Ambrus: 1659, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665, 1669, Máté: 1659, 1661, 1662, 1664, Miklós: 1659, György: 1659, 1661, 1662, 1663, 1664, 1665, 1669, 1673, Kis György: 1662, 1663, 1664, Martinus: 1662, 1663, 1664, 1665, 1666, 1673, 1674, 1675, 1677, Michaelis: 1663, 1664, 1665, 1669, 1673, 1674, 1675, 1679, Stephanus: 1664, 1665, 1669, 1673, 1674, 1675, 1677, 1678, 1679, Petrus: 1669, 1673, 1674, 1677, Andreas: 1673, 1675, 1677, 1678, Stephanus: 1674, Petrus: 1674, Andreas: 1681, 1687, 1690, 1691, 1692, 1693, 1694, 1695, 1716, Stephanus: 1681, 1686, 1690, 1691, 1692, 1693, 1694, Michael: Petrus: 1681, Nicolaus: Demetrius: 1686, 1687, 1690, 1691, 1692,1693, 1694, 1695, Joannes: 1690, 1691, 1692, 1694, 1695, 1702, 1704, 1716, Valentinus: Gregorius: Georgius: Samuel: Franciscus: Michael: Felhasznált források MOL, Dl. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár Felhasznált irodalom BOTLIK, DUPKA, JAKO, KÁZMÉR, MAKSAY, SZABÓ, SZAMOTA - ZOLNAI, ZÁGONI, Botlik József: Gát. Bp., Dupka György: Keressétek fel a sírom...". Szolyvai emlékkönyv a malenykij robot" 60. évfordulójára a sztálinizmus kárpátaljai magyar áldozatairól Bp.-Ungvár, Jakó Zsigmond: A gyalui vártartomány urbáriumai. Kolozsvár, Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára, XIV-XVII. század. Bp., Urbáriumok, XVI-XVII. század. Szerk. Maksay Ferenc. Bp., Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. Bp., Szamota István - Zolnai Gyula: Magyar oklevél-szótár. Bp., Zágoni Á. Károly: A N. T. Beregi egyházmegye emlékkönyve. Közzéteszi Csatáry György. Nyíregyháza, 2005.