A HÁM-ORI PUSKAPOROS ES FAUNÁJA, BORSODMEGYÉBEN.

Átírás

1 A MAGYAR KIR. FÖLDTANI INTÉZET l~vkönyve. XIX. KÖTET. 3, FÜZET. A HÁM-ORI PUSKAPOROS ES FAUNÁJA, BORSODMEGYÉBEN. WACLAV CAPEK és BOLKAY ISTVÁN dr. K ÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ÍRTÁK KADIC OTTOKÁR dr. és KOBMOS TIVADAR dr. A IV- V. TÁBLÁVAL És 8 SZÖVEC:RAJZZAL. A r!1 I'!-/JW ' királyi földmi velésügyi miniszte?' femzh rtlá.sciga alat! álló m. kir. F'ölcUrmi Intézet. ki((dásn, BUDAPEST. "'RAN l):lín - TÁRS ULAT KÖN YVNYO M DÁ.J A J.

2 II A m. kir. földtani intézet kiadványai. IllgS7Alrezblltök IULlU FR.IGYES atma, egyet. kilnyvil'usnál, Budapest, II., fámi ut. Il!. n. (.irak korona értékben.) 1. A m. Idr. földtani intézet évi jelentései. Ao magyar k ii'ály i földtani lutézet évi jelentése 1882-r61; l883-r61, r6l (Elfogyott) I 1885-röl, 1886-ról, 1887-r61, 1888-ról, 1889-ről, '61, 1891-r61, 1892-r61, 1893-ról, ről kötetenként ~ röl 1.20; 1896-r611.60; 1897-rőI2.-; 1898-r612.-; 1899-r ; 1900-ról 1.85; 1901-rlll 1.50; 190~-rlll 1.80; 1903-ról 2.60; 19M-rlll 3.-; 1905 rlll 3.-; 1906 r61 3.-; 1907-ről 3.-; 1908-ról A m. ldl'. földtani intézet évkönyve. I. köt. [1. HANTKEN M. Az esztergomi barnaszénterülel földtani viszonya (l földt. térk. 1 tábl. átmetszet. 4, kőnyom. tábláva!.) (2 kor.) KocH A. A sz.-endrei visegrádi hegys. földl. leirása (64 fill.) HOFMANN K. A buda-kovác!!ii hegys. földt. viszonyai (1. táb!. álmetsz.) (54 fill.) HERBICH F.EszakkeletiErdély föld t. visz.(l.földt.térk.) (46 fill.) (Elfogyott). 5. PÁVAY E. Kolozsvár körny. földt. visz. (7 láb!.) (1 kor. 54. fill.)] 5.18 ll. köt. [1. HEER O. Az Erdélyben fekvő zsil-völgyi barnaszén-virányról (7 tábl.) (60 fill.) BÖCKH J. A Bakony déli részének földtani viszonyai I. rész. (5 láhl.) (1 kor fill.).- 3. HANTKEN M. A budai márga. (14 fill.) (Elfogyott). 4. Hm'MANN K. Adalék a buda-kovácsii begység másodkori és régibb harmadkori képződések puhány-faunájának ismeretéhez. (6 táb!.) (60 fill.)] ~.68 III. köt. [1. BÖCKH J. A Bakony déli részének földt. visz. IL resz. (7 tábi.) (1 kor. 22 fill.) PÁVAY E. A hudai márga ásatag tüskönczeí. (6 láb!.) (1 kor. 64 fill.) HOFMANN K. A déli Bakony hazait kllzetei. (4 tábl.) (4 kor.) HANTKEN M. Uj adatok a déli Bakony föld- és ~slénytani ismeretéhez. (4 táb!.) (48 fill.)] 7.34 IV. köt. [1. HANTKEN M. A Clavulina-Szab6i rét. faun.!. FOI'aminiférák (16 tábl.) (1 kor. 74. fill.). -!!. BócKH J. Brachydiastematherium transilvanicum Bckh. et Maty. egy új Paehyderma-nem Erdély eocén rétegeiből (2 hib!.) (40 fill.).- 3. Roni S. A fazekasboda-morágyi hegy!.erup~.kőz. (20 fill.)-,-... BöcKH J. Pécs városa köroy. földt. és vizi viszonyai (1 tábl.) (1 kor. 20 fill.)] 3.54 V. köt. [1. HEER O. Pécs vidékén előforduló permi növényekről. (4 táb!.) (80 fill.)- 2. HERBICH F. A SzékelyCöld föld- és t5s1ényt. leirasa. (33táb!.) (10 kor.)] VI. köt. [1. BöcKH J. Megjegyz. az «Uj adatok a déli Bakony föld- és lislényl. Ismeret.. ez. munkához (20 fill.) STAUB M. Baranyam. mediter. növények. (4 lábi.) (68 fill.) HANTKEN M. Az évi zágrábi föld rengés. (8. tábl.) (2 kor.) POSEWITZ T. Borneo szig. vonatk. földt. ismereteink (1 tábl.) (64 fill.), - 5. HALAVÁTS Gy. Őslény t. adat. Délmagyarorsz. neogén koru üledékei faunájának ismeret. I. A langenfeldi pontusi koru fauna (2 tábl.) (50 fill.), - 6. POSEWll'Z T.. Az arany emford. Borneo szig. (30 fill.) SZTERÉNYI H. Az O-Sopol éli Dolnya - Lubkova (Krassó - Szörény m.) között lévó ter. erupt. kóz. (2 tábl.) (1 kor.) STAUB M. Harmadkori növények Felek vidékéről. (1 táb!.) (52 fill.) PRIMICS Gy. A fogarasi havas ok és a szomszéd romániai hegys. geolog. viszonyai. (2 láhl.) (6'" fill.). - to. POSEWlTZ T. Földt. köz!. Borneo sziget. 1. A szén előlord. Borneo szigetén. II. Földt jegyz, Közép-Borneoról (50 fill.ll VII. köt. [1. FELIX J. Magyarorsz. faopáljai paleophyt. tekinletben (4 tábl.) (1 kor.). - 'I. KOCH A. Erdély ó-tereziér echinidjei (4. áb!.) (1 kor. 80 fill.) GROLLER M. A Pelagosa szigetesoport tofogr. és földt. leírása (3 táb!.) (70 fill.). -.f. POSEWITZ T. Az indiai Oceán czinnszigetei: r. Bangka geologiája. Függelékül : A borneói gyémánt elófordulás (!! tábl.) (1 kor.) GESELL S. A soóvári k6$óbányakerlllel földt. visz. tekintel.tel az elöntött kősöbánya újból való megnyitásara. (4. táb!.) (1 kor. 40 fill.) STAUB M. A Zsilvölgy aquitánkorú florája (27 táh!.) (4 kor. 30 fill.ll. ~ 10.!fl

3 3. A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN. WACLAV CAPEK és BOLKAY JSTVAN dr. KÓZREl!ŰKÓDÉSÉVEL ÍRTÁK KADIC OTTOKÁR dr. és. KORMOS TIVADAR dr ~ II A IV-V. TÁBLÁVAL És 8 SZÖVEGRAJZZAL. A m. kir. FöJ~tani Illtézet Évkönyve. XIX. köt. 3. füz. 9

4 ~ ~~ ~~' UNIVERSITY OF CHICAGO LIBRARY

5 APUSKAPOROSI SZIKLAFÜLKÉBEN VÉGZETT PRÓBAÁSATÁSOK EREDMÉNYEI. KADlé OTTOKÁR dr.-tól. A magyar orvosok és természetvizsgálók évi vándorgyűlése után augusztus hó 25-én HILLEBRAND JENŐ dr. barátommal Miskolcról Hámorba utaztam, hogy az ottani barlangok kutatását folytassam. Ez -egyszer a munkát úgy osztottuk meg, hogy HILLEBRAND dr. a Szeleta barlangban már évek óta folyó ásatások vezetését vette át, én pedig rövid tartózkodásomat arra használtam fel, hogy egy újabb sziklaüregben próbaásatást végeztem. Ez a sziklaüreg egy ú. n. a b r i s - s o u s - r o c h e (Felsnische), me ly Hámor község (Borsod vm.) határában, az u. n. puskaporosi szoros jobboldalán, a sziklapartban van (I. a mellékelt IV. táblát). A Szinva völgye felső részében több helyen hol kiszélesedik, hol meg összeszűkül. Legszűkebb a fent említett szoros a csordás háza és a ZARTL féle székgyár között. Ebben a szűk szorosban pen csak a kocsiútnak és a mellette csörgedező pataknak van helye; jobbról és balról meredek jurakorbeli mészkőszirtek meredeznek. Régebben a csordás házával szemközt a sziklák alatt lőporraktár állott, melyben a sziklarobbantásokhoz szükséges puskaport őrizték. Ettől az időtől fogva a falu népe ezt a helyet P u s k a p o r o s-nak nevezi. Apuskaporosi sziklafülke, mint említettem, a szoros meredek jobb oldalán, közvetlenül a székgyár mögött, a Szinva-patak medre fölött 11 m magasságban látható és NWN felé nyílik. Nyílása parabola alakú, legnagyobb szélessége 10 m, legnagyobb magassága 6 m, mélysége pedig 8 m. A sziklaüreg talpa majdnem vízszintes, helyenként egy kissé a fal felé lejt. Az üreg fala jurakorbeli mészkő, melynek rétegei 70 alatt 3h felé dűlnek. A fülke nyílását növényzet nőtte be s ennélfogva lakásra igen alkalmas lehetett. Apuskaporosi kőfülke tőszomszédságában barlang van, melynek egyik nyílása közvetlenül a fülke mellett, a másik nyilás pedig' az előbbi alatt, a patak medre fölött nyílik. Ezt a barlangot ben a 9*

6 110 D~ KADlé OTTOKÁR (4) szillvavölgyi ősembel'l'ől Íl't dolgozatomban f p U S K a p o r o s i b a r l a n g nak neveztem, a fül két pedig, mely ezen dolgozat tárgyául szolgál, ez. alkalommal puskaporosi sziklafülke név alatt vezetem be az. irodalomba. Ezzel a fülkével szemben a túloldali meredek partban szintén látható egy sziklaül'eg, melybe KÁPOSZTA IGNÁC hámori lakos. házat épített. Nyilván való, hogy a szóban levő szoros egykor nagyob}), barlang lehetett, melyen a Súnva átfolyt; idővel ez a barlang beomlott s belőle ma csak a fentebb említett barlang, a két sziklafülke és a többi kisebb sziklaüreg maradtak meg mint az egykori nagy barlangoldalüregei, illetőleg fülkéi. Már 1906-ban, mikol' a bükkvidéki barlangok kutatását megkezdtem, HEmlAN OTTÓ e1'1'e az üregre is felhívta a figyelmemet éskésőbb ismételve sill'gette ennek az átkutatását. V égre, mint említettem, 191O-ben őszkol' alkalom adatott, hogya puskaporosi sziklafülkében a miskolci muzeum anyagi támogatásával próbaásatást végezzek. Az ásatásokat ugyanazon kipróbált módszer szerint végeztem, mint ahogy azt a Sze1eta barlangban már évek óta foly tat juk. A köfülk(} talaját itt is 2 lll-es négyszög"ekre osztottam be, melyeket azután rétegek szerint ásattam fel. Az ásatások augusztus hó 25-től szeptemberhó 5-ig" tartottak és a következő eredményekkel végzőcltek. 1. Asziklafülke rétegsora. A majdnem vízszintes és csak helyenként kevéssé befelé lejtő í'ülkekitöltés egyszel'ű rétegviszonyait egy, a fenékig" kiásott 2 m széles és 8 m hosszú próbagödör mutatja. A gödör függőleges falait vizsgálva, legfelül fekete a II u v i á l i s h II m u s z r é t e g e t találunk, mely a fülke közepén O-2 Ul, a hátulsó sziklafal mellett és a fülke nyílása táján helyenként O-6 ul vastag_ Ebben a felső humuszrétegben ma is élő házi emlősök és erdei állatok csontmaradványai társaságában neolitkorlí cserépedény-töredékek és itt-ott paleolit kőszilánkok kerültek napfényre. Közvetlenül az alluvium alatt, a hátulsó sziklafal felé O-l m vas t a g m e s z e s u g y a g r é t e g, a fülke nyílása felé pedig á ti a g- 0'2 m vas t a g l a z u, s á r g a a_g y a g r é t e g fekszik, m e l y t e l (} van a p r ó g e r j n c e s ú II a t o k c s o n t III a r a d v á n y a i val. E réteg faunáját W ACLA v (:..I.PEK osluvun iornitologus és BOLKAY ISTVÁN dr. nemzeti muzeumi asszii'ztens közreműködésével KORMOS TIVADAR dr. barátonl. tanulmányozta s tanllhmínyainak eredményét alább ismerteti. A neve- '1 KADlt', O.:,\tl~t0k n ",zin\"')'i"i'ilfi)"i diluviális ember kérdéséhez_ 4 ábraval. (Földtani EÖ7liJTI)". XX,-:\"rf. ]-i't,,,, :~ : 1-:~4,). J.) Bl1(lnp~,t, 1'107_

7 (5) A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGVÉBEN. 111 :zett rétegek alatt v á l t a k o z ó vas t a g s á g Ú, d e 1'5 m-t m e g n em h a l a d ó s á r g a a g y a g g a l h o l l a z á b b a n, h o l p e d i g s z i l á r - d a b b a n k ö t ö t t m é s z k ő t ö r m e I é k k ö vet k e z i k, melyben néhány meg nem határozható fosszilis csonttöredéken kívül egyéb szerves maradványt eddig sehol sem találtam. Kétségtelen azonban, már a lerakodás minőségénél fogva is, hogy a fülkekitöltésnek ez a.sárga mészkőtörmelékes része pleisztocénkorú. Ez annál is inkább valószínű, mert KORMOS dr. meghatározásai szerint az alluvium alatt levő rágcsáló-réteg már szintén pleiszlocénkorú. A fülkekitöltés hátrafelé a sziklafal alá nyúlik; ez az alábukó rész, valamint a fülke feneke is különböző vastagságú elmállott sziklán fekszik. Az ép sziklafeneket kb. 2 m mé'lységben értük el. A fülke feneke középső részében kissé emelkedik s azután ismét kifelé lejt. 2. Az archeologiai anyag ismertetése. Apuskaporosi kőfülke mészkőtörmelékes rétegeiben majdnem 'Végig p a l e o l i t - k ő s z i l á n k o k fordulnak elő. A legtöbb kőszilánk közvetlenül a rágcsáló réteg alól került napfényre; elvétve azonban a rágcsáló rétegben is előfordulnak paleolitek, míg lefelé mindinkább ritkábbak lesznek s végre közvetlenül a fülke feneke fölötti mészk6- törmelékben teljesen eltűnnek. A szilánkok helyzetél illetőleg meg kell említenem, hogy azokat meglehetősen rendetlenül elszórtan találtam, kivéve az 1. számú négr "Szöget, melynek határában a paleolitek szürkés, lencseszerü belelepülésben sűrűn egymás mellett feküdtek. Apuskaporosi szilánkokból mostanáig közel 300 darabot találtunk. Ezek legnagyobb része azonban dirib-darab töredék, apró szilánk, vékony forgács és törmelék, melynek csak igen jelentéktelen része van jól megmunkálva. Fontos, hogy a sok szilánk között II é h á n y, bár nem a legjobhan sikerült kisebb b a b é ri e v é l a l a k ú h e g y e t i s t al á It am. Az utóbbiak korhatározók s arról tanuskodnak, hogy az itt talált kőipar a szeletaival hasonlókorú, vagyis azt bizonyítják, hogy apuskaporosi sziklafülkében talált kőipar a sollltden-korú kultllraemeletnek valamelyik szintjébe tartozik. Mindazonáltal apuskaporosi kőipar, amennyire mostanáig ismerjük, nem azonositható a szeletaival, hanem ennél vagy régibb vagy fiatalabb. A babérlevél-alakú hegyek kezdetleges megmunkálása a i:lzeletai kiválóan megmunkált példányokkal szemben, arra a korra utal, amikor.a bahérlevélalakú hegyek még a szeletai kőipar fénykorának az elején -voltak. Kevésbbé valószínű az a lehetőspg', hogy a babérleyélalakú

8 112 Dl KADIÓ OTTOKÁR (6) hegyek hanyatlásnak indultak volna, mint a szeletai aurignacienkorú. szakócák s hogy a szóban levő paleolitek dekadens babérlevélalakú hegyek volnának. A Szeleta barlangban legalább ilyesmit nem észleltünk, itt a babérlevélalakú hegyek fénykorukban tűnnek el. Érdekes továbbá az a körülmény, hogy az itt talált, aránylagnagyszámú szilánk között alig akad jól megmunkált darab. Ebből azt. vélem következtethetni, hogy az ősember ezen az aránylag szűk helyen nem lakhatott állandóan, hanem a fülkét alkalmi tanyán ak használta fej. Mint HERMAN OTTÓ találóan említi, 1 az ősember itt leshetett a szűk szmdokon áthaladó vadra. Közben ezen a helyen kőeszközöket is készített; a megmunkált darabokat állandó tanyájára vitte, a sok szilánkot,. forgácsot és töredéket pedig a fülkében hagyta. A fülke ezek szerint inkább mühely lehetett, mint lakás. A kőszilánkok anyaga kevés kivétellel ugyanaz a szürke avasi chalcedon, amelyből a szeletai ősemberis leginkább készítette szerszámait s csak elvétve találtam kvarcból.. obsidiánból és egyéb anyagból készített eszközöket. A következőkben néhány jobban megmunkált kőeszköz pontos: leírását közlöm: 1. Szabálytalan forgács, vastag egyenes alsó és vékony félköralakú felső részszel. Hátulsó felülete lapos, az elülső az alapi részen kissé domború. Alsó része részben megmunkált, a felső éles félköralakú szélen használati nyomok láthatók. 2. Vékony forgács, gyengén homorú hátulsó és kissé domború, mellső felülettel. Alsó széle egyenesen leütött. A felső finoman retusozott éles szélek fölfelé hegyben végződnek. A hegyet baloldalt mégegy retusozott csorbitás is jelzi. 3. Pengeszerü hosszúkás forgács, amelynek a hátulsó felülete sima, gyeng"én homorú, elülső felülete pedig domború; baloldali pereme sima, a jobboldali pereme pedig megmunkált. Felső része hátrahajló. széles hegyben végződik. A bázis és az oldalsó szélek élesek, helyenként a megmunkálás és a használat nyomai látszanak. 4. Szabálytalan tojásdadidomú forgács a babérlevélalakú hegykezdetleges megmunkálási típusával. Hátulsó felülete lapos, ennek baloldali és alsó része retusozott; elülső felülete durván megmunkált~ Felső és alsó vége szabálytalanul lekerekített. A szélek köröskörül élesek, finom retusokkal és helyenként kicsorbult ak. 5. Kicsi, kezdetleg"es babérlevél alakú hegy. Hátulsó felülete lapos, 1 HERMAN OTTÓ elöadása a Magyarh. Földtani' Társulat Barlangkutató Bizottságának 1911 február 6-iki ülés én. (Földtani Közlöny XLI. köt. pag ) Budapest, 1911.

9 (7) A HÁMORI PUSKAPOR OS ÉS FAUN.ÜA BORSODMEGYÉBEN. 113 jobboldali széle gondosan retusozott. Elülső felülete gyengén homorú, felső része szintén gondosan megmunkált. Felső és alsó vége szabálytalanul lekerekített. Az élek köröskörül élesek és finom retusokat viselnek. 1. ábra. Paleolit kő eszközök (\ puskaporosi köfülkéböl. Term. nagy~. 6. Kicsi kezdetleges babérlevélalakú hegy. Mind a két oldal kissé domború, szabálytalan, kevés lapos és széles retussal. Alsó vége rézsút lenyesett, a felső ellenben tompa hegyben végződik. Az élek köröskörül élesek és részben gondosan készítet t retusokat mutatnak. +: Az év tavaszán apuskaporosi súklafülkét KORMOS TIVA DAR dr. barátommal újból felkel'estem s itt néhány napon át együtt gyűjtöttünk. Ez alkalommal újból arról győződtünk meg, hogy további ásatások esetében ebben a sziklaüregben még igen becses eredmények várhatók, miért is ennek a teljes kitakarítását a legmelegebben ajánlom.

10 A HÁMORI PUSKAPOROS PLEISZTOCÉN EMLÖS-FAUNÁJA. KORMOS TIVADAR dr.-tól. Az alább tárgyalt állatmaradványok kétízbeni gyüjtésből származnak. Az anyag kisebb részét KADIé OTTOKÁR dr. barátom év augusztus havában gyüjtötte, míg a nag'yobb rész ez év telén: januárius havában IÜDIé dr.-ral végzett együttes ásatásunk alkalmával került napfényre. A kövületek nagy részét, különösen az apró csontokat még a tél folyamán meghatároztam. E munkám közben többször nagy segítségemre volt MÉHELY LAJOS dr. nemzeti múzeumi igazgató-őr úr, a magyar tudományos akadémia tagja, akit lekötelező szívességeért erről a helyről is hálás köszönet illet. Köszönettel tartozom GRESCHIK JENő dr. tisztelt barátomnak is, aki egy s másban szintén jó tanácsokkal segített. Legtöbb nehézségbe ütközött a nagyobb állatok egyes csontjainak és fogainak a meghatározása, amelyekkel - kellő összehasonlító anyag hiánya miatt - igen nehezen haladtam előre. Februárius hó végén azonban a földmívelésügyi miniszter úr megbízásából és semsei SEMSEY ANDOR dr. úr, tiszteletbeli igazgatónk anyagi támogatás ával, hosszabb külföldi tanulmányútra indultam s így a kérdéses kövületek meghatározására jó alkalom kinálkozott. Evégből, mielőtt tulajdonképeni útamra indultam volna, Wienbe mentem. Miután ott az udvari muzeum gazdag gyüjteményét áttanulmányoztam, MúíKA KÁROLY főreáliskolai igazgató urat kerestem fel a morvaországi Telcben. Itt azután célomat el is értem, mert MASKA igazgató páratlanul gazdag és teljesen feldolgozott morvaországi pleisztocén gyüjteményében a legbővebb összehasonlító anyagra s a legszivélyesebb fogadtatásra találtam. MASKA gyakorlott vezetésével a legnehezebbnek látszó feladatokat is megoldottuk s amikor Telcről eljöttem, minden egyes darab meg volt határozva. MASKA igazgató az, akinek e munkám körül a legnagyobb és leghálásabb köszönettel kell adóznom. Vajha minden szakember róla venne példát!

11 (2) A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEX 115 Hálával tartozom végül KADIé barátomnak iti, aki ezt a - tőle felfedezett - becses anyagot feldolgozás.-égett uekem átengedni szives volt. A Puskaporos-sziklaüreg emlős faunáj:í.t az eddigi meghatározások szerint a következő fajok képviselik: 1 *1. Rhinolophtls ettryale BLAS. (rr.) ~ *2. Erinaceus europa ew; L. (rr.) 3. Sorex (/raneus 1. (gy gy. ) *4. minutus L. (lt.) *5. Neomys fodiens (PALLAS) (n.) 6. Talpa ew'opaea L. (g'ygy.) 7. Un:us w'ctos L. (r.) 8. Spelaf'1/s ROSEl'\MÜLL. (rr.) 9. Gulo lwicu.s L. (rr.) 10. Mustela martes (1.) (rr.) 11. PulOl'ius (AJ'ctogale) el'1llineus (1.) (gy.) 12. ltil'ulis L. (gy.) 13. Crmis 1111)11.'; L. (lt.) 14. T~lllpes l'u lj. e., L. (r.) 15. lagoljus (1.) (lt.) 16. Felis (sp.?) (lt.) -1< 17. Citellw, [ci/ellns (L)?] (12.1.) 18. Cl'icetus c)'icetns (1.) (gy.) 19. Cricetulu,~ phueus (PALLAS) (rr.) ~O. Evotomys r;lc(j'eolvs (SCHREBER) (gy.) 21. 1l1icrotus arvalis (PALLAS) (gygy.) 22. agrestis (1.) (gy.) 23. ratticeps (KEYS. et BLAS.) (gy.) 24. gregalis (PALLAS) (gy.) 25. Arvicola te1'1'estris amphiúius (L.) LACEP, (gygy.) *26. Sicista (Sminthus) subtilis (PALLAS) (rr.) *27, Alartaga sciliens (GM ELlN) (IT.) 28. Ochotona (Lagomys) pusillns (PALLAS) (gygy.) 29. Lepus timidus L. (r.) 30. Rangifer tarandus (L.) (r.) 31. Rhinoceros (Atelodus) antiljuitatis Br.uMEi'\B. (IT.) 32. Equ1is cabcdlus fer1,/s (PALLAS) (rr.) 1 a rendszertani sort és neveket TROUESSAHT E. L. legújabh összefoglaló munkája: Faune des mammiferes d'europe (1910) nyomán használom. 2 A *-gal jelölt fajok a magyarországi pleisztocénben újak.

12 116 ll! KORMOS TIVADAR (3) Az összes csontok abból a cm vastag «rágcsáló rétegböl» valók, amelyet KADIé dr. a Puskaporos-súklafülke települési viszonyainak a leíl'á,;ánál említ. Az a néhány - aránylag igen kevés -- nagyobb állattól (Rhino ('eros, Eqwu;, TilT({ ndus, Ursu.~, (;ulo és Canis) származó csont és fog, amelyet itt gyüjtenünk f:ikerült, részben nagyobb ragadozók, részben pedig az ember útján kerülhetett a sziklafülkébe. A csontok legnagyobb része azonban a p r ó e m l ő s ö k t ő l, m a d a r a k t ó l, b é k á k t ó l és h a l a k t ó l való; ezeknek a tömeges odahordás a kétségkívül ragadozó madaraknak különösen baglyoknak - tulajdonítható, amelyek annak idején a környéken vadászgattak és zsákmányukat a f:ziklafülke oduiban költötték és emésztették el. Az apró csontok f é s z k e k b e n s a legnagyobb össze-visszaságban hevernek egymáson, a fészkek helyén, ahol legtöbb a csont, a meszes agyag vörhenyes (néha majdnem meggyvel'es) színü és hamúszerü foltokat mutat. Jellemző az is, hogy az agyag rendkívül sok, apró kvarckavicsot tartalmaz, melyek többnyire gömbölyüek és rendkívül fényesek. Mindez biztos jele annak, hogy a csontok a ragadozó madamk kiöklendezett gomolyáiból RzárJlU/znak, amelyek annak idején a sziklafülke fenekét teljesen ellephették és később a sziklafalról lehulló mészpor révén réteggé tömörültek. Az apró kvarckavicsok a ragadozó madarakt ól szétmarcangolt fajdfélék zúzógyomrából valók. Hasonló megfigyelést tett a novi harmadik barlangban ROTH SAMU is, 1 aki az ottani csontok tömeges összehordását szintén ragadózó madaraknak tulajdonítja. Ilyen és hasonló leletek helyes értelmezése főként NEHRlNG-nek köszönhető, aki már 1879-ben felhivl a a szakkörök figyeimét arra, hogy tömegesen előforduló apró csontok összehordatását nem kell okvetlenül a viz munkájának tulajdonitanunk. 2 Ugyancsak ő utal arra is egyik újabb tanulmányában, a hogy olyan ragadozók gomolyáiban, amelyek tyúkfélékkel élnek, ma is százával fordulnak elő apró kavicsok. Hogy erről magam is meggyőződjem, a m. kir. ornithológiai központban CSÖRGEY TITUSZ adjunktus úr szíves engedelmével számos gyomortartal- I Szepcsmegye nehány barlangjának leírása. Math. termtud. közlem. XVI. köt Iap. 2 Die Raubvöglll und die prahistorischen Knochenlager. Corresp. Bl. d. deutsch. Ge~. f. Anthrop. etc Nr ; továbbá: Transport tierischer Reste durch Vögel und seine Bedeutung für Geologie und Palaontologie, Naturw. W ochenschrift, Bd. IV l. és: Tundren und Steppen, Die kleine! en Wirbeltiere von Schweizersbild bei Schaffhausen. Denkschr. Schweiz. Naturf. Ges. Bd. XXXV l.

13 (4) A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FACN..\JA BORSODMEGYÉBEN. 117 mat megvizsgáltam és az apró, fényes kavicsokat az összes tyúk- és fajdfélék zúzájából származó anyagban saját szememmel láttam. Ragadozó madaraknak tulajdonítható nágcsáló rétege b) aí: évben a polgárdi pliocén rétegekben is sikerült felfedeznem, amelyben a jellemző apró, fényes kvarckavicsokat szintén megtaláltam. 1 A viz munkájától tehát a puskaporosi csontok eredeténél bátran eltekinthetünk, annál is inkább, mert apuskaporosi szunlok áttörése és a völgy-talp kimélyítése a rágcsálóréteg képződésénél régibb keletű_ Amikor ez a réteg keletkezett, a Szinva mm' mélyen a sziklafülke alatt kellett, hogy járjon, mert különben az apró csontokat egytől-egyig elhordta volna. Az alábbiakban apuskaporosi faun át tüzetesen ismertetem. 1. Rhinolophus euryale BLAs. A kereknyergű patkós ~denevért 2 apuskaporos faunájában eg'y jó karban levő baloldali alsó állkapocs képviseli, melynek a meghatározását dr. MÉHELY LAJOS nemzeti múzeumi igazgató-őr úr szívességének köszönhetem. Ez a délvidéki denevér-faj hazánkban ma is él. MÉHELY szerint 3- Budapest környékén általánosan elterjedt, délen, az Al-Duna mentén szintén gyakori, észak felé pedig a borsodmegyei Hámorig terj ed_ A nemzeti múzeum hámorvidéki példányai a KecskebarIangból származnak_ Nevezetes, hogy ez az állat, amelynek valódi hazája Dél Európa és a Földközi-tenger melléke (Kis-Ázsia, Syria, Észak-Afrika) 4, s amely nálunk találja elterjedésének a legészakibb határát, a pleisztocén kor vége felé már honos volt Magyarországon. Nem lehetetlen. hogy már akkor is ott élt a kereknyergű patkósdenevér a hámori Kecskebarlangban s a Puskaporosban talált állkapocs talán épen egy ou tanyázott állattól származik_ A Rhinolophus euryrtle-nek tudtommal ez az első pleisztocén előfordulása_ Ezen a fajon kívül még egy denevért gyűjtöttem a Puskaporosban. Az utóbbitól való csontmaradványok azonban olyan fogyatékosak. hogy meghatározásukról egyelőre le kellett mondanunk. '1 KORMOS: A polgárdi pliocén csolltlelet. Földt. Közl. XLI. köt. 1 il. füz. 55. lap_ 2 A magyar állatneveket BREHM-MÉHELY: Állatok világa cimű munkája nyomán használom. 3 MÉHELY LAJOS: Magyarország denevéreinek monografiája. Budapest, lap. 4. E. L. TROUESSART: Catalog'us mammalium tam viventium quam fossiliuid Berolini, Tom. J

14 118 U' KORMOS TIVADAR 2. Erinaceus europreus L. A sündisznót faunánkban három fogatlan állkapocstöredék és egy laza fog képviselik. 3. Sorex araneus L. Az erdei cickány a rovarevők rendjének egyik leggyakoribb képviselője a Pnskaporos faunájában, amennyiben több száz állcsont ját határozhauam meg. 4. Sorex minutus L. A törpe cickány igen ritka, mindössze egy alsó állcsont-töredék képviseli. 3. Neomys fodiens (PALLAS). négy alsó áll A vízi cickány valamivel gyakoribb az előbbinél; kapocs bizonyult ehhez a fajhoz tartozónak. ű. Talpa europrea L. Leggyakoribb a l'ovarevők között a vakondok, melynek állcsont jait és egyéb csontváz-részeit százával gyüjtöttem. Előkerült néhány szép koponya-részlet is, amelyekről csak az agyi rész hiányzik. 7. Ursus arctos L. Egy az Unus spaelal'u~-nál kisebb medvefaj néhány csontját és két hiányo::; fogál l\'iú;ka igazgató úr véleménye alapján egyelőre ehhez a fajhoz kell soroznoiti. A szóban levő maradványok a következők: phalanx 1, 1 phalanx 2, 1 szezámcsont, l nagyon fiat.al C(tejfog), végleges, fejlődésben levő C hegye.

15 (6) A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS l"aunája BORSOD MEGY ÉBEN Ursus spelams ROSENMÜLL. Igen ritka, mindössze egy fiatal, még fejlődésben volt felső jobboldali Is képviseli. Ennek a fajnak az előbbiveli együttes előfordulása egyál talában nem meglepő. Több hasonló esetet ismerek, amelyek közül elegendő a morvaországi Certova uíra barlangra hivatkoznom, ahol MASKA közlései szerint 'l a két faj szintén együtt fordul elő. NEHRING megfigyelései szerint egyébként a barlangi medve a bajorországi «Frankischer Schweiz)-ben a postglaciális steppeidőszakot is túlélte 2 s így a barna medvével való együttes előfordulása egyáltalában nem meglepő. Ami pedig a barna medve életmódját illeti, arra nézve BLASIUS,3 NAZAROW ~ és mások megfigyelései igazolják, hogy ez az állat a mai oroszországi füves puszták északibb, erdők övezte tájékán is előfordul. 9. Gulo luscus (L.), A rozsomák vagy torkos borz egy teljes hiztossággal meghatározott baloldali r a d i u s alapján szerepel apuskaporos faunájában. Ez a sarkvidéki állat, mely Gl'önlandban az északi szélesség 55. fokáig fordul elő, egyébként pedig Eurázia és Amerika északi részeit lakja, a pleisztocénben Közép- és Dél-Európába, Sch'Yeizbe, Belgiumba, sőt Dél-Franciaországba is lehúzódott. 5 Magyarországban KOCH ANTAL a szegyestyeli és bánlakai (Bihar m.) barlangokból említi. G A hámori Puskaporosban gyüjtött radi1/st MASKA igazgató gyűjteményében számos morvaországi példánynyal hasonlítottam össze és jellegzetes bélyegei alapján minden kétséget kizárólag ehhez a fajhoz sorozom. 10. Mustela martes L. A nyest apuskaporos faunájában igen ritka, mindössze egy jobboldali alsó állcsont-töredék került elő két foggal (Plt/2, ml)' 1 Der diluviale Mensch in Miihren. Neutitschein, l. 2 Tundren und Steppen, Reise im europiiischen RussIand. Braunschweig, II. k l. ~ Recherches zoologiques des steppes des Kirguiz. Bullet. nat. ~Ioscou, lap.., TROUESSART: Cata!. mamrnal. I A magy. kor. orsz. kövült gerinces állat-maradv. rendsz. átnézete. Magy. orv. term. vizsg. XXX. vándorgyűl munk L

16 120 Dl KORMOS TIVADj\R (7) gyűjtöttem. 11. Putorius (Al'ctogale) ermineus (L.). Gyakori; egyéb vázrészekről nem szólva kb. 30 alsó állcsont ját 12. Putorius (Arctogale) nivalis L. A menyét a legközönségesebb ragadozó faunánkban, mintegy 150 alsó állcsont, több koponyaiöredék és számos egyéb csont képviselik. 13. Canis lupus L. Ritka j egy ujjperc (ph 1) és egy astragalus képviselik. 14. Vulpes vulpes (L.). A róka jelenlétét három fog (ms sup., 1I1s inf., mt, inf.) alapján állapíthattam meg. A róka NEH RING szerínt jeges és füves pusztákon egyaránt előfordul 1 s így északi rokonával, a sarki rókával való együttes előfordulása legkevésbbé sem meglepő. 13. Vulpes lagopus (L.). A sarki rókát mindössze két fog (m! sup., ml info tejfog) képviseli, melyeket MASKA igazgató ehhez a fajhoz tartozóknak nyilvánított. Az ő gyűjteményében temérdek sarki róka állcsont van, amelyek a legmesszebbmenő összehasonlítást is megengedték. A fogak - és pedig különösen a tépőfogak (mi) - nagyságában és a fogsor hosszúságában a sarki és a közönséges róka között állandó különbség van, melynek alapján ez a két faj egymástól jól megkülönböztethető. Predmosti sarki róka állkapcsokon végzett sorozatos méréseim (30) átlaga szerint az alsó tépőfog koronája mm hosszú, (a határértékek 13 és 15 mm); az alsó fogsor hosszúsága pedig átlag 52 2 mm, (határértékek mm). Ugyancsak predmosti - a sarki rókákkal együtt talált Vulpes vulgaris állcsontokon végzett méréseim szerint az alsó tépőfog koronája átlag 16 3 mm (szélső értékek ), az als6 fogsor hosszúsága pedig 63 2 mm (62-66 mm). Hogy ezeket a becses méréseket végezhettem, azt MASKA igazgató úr páratlan szívességének köszönhetem, aki Telcben egész nagyszerű gyújteményét rendelkezésemre bocsátotta. 1 I. h. 21. és 'J7. 1.

17 (8) A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNAJA BORSODMEGYÉHEN. 121 A sarki róka hazúnkban már nem új jelenség: néhai ROTH SAMU az óruzsini Antal-barlangban akadt nyomára (NEH RING tanusága szerint),1 KOCH ANTAL pedig a tolnamegyei Nagymányokról említi. 1 G. Felis (sp.?) Egy kisebb macskaféle (yadmacska?, hiúz?) két tej foga. 17. Citellus [citellus (L.) ~J. Tizenkét, jobbára hiányos állcsontot és számos laza fogat egyelőre - összehasonlító anyag híjján, ehhez a - nálunk ma is közönséges ürgefajhoz kell soroznom, noha apuskaporosi állattársaság olyan, hogy valószínűbb, miszerint más fajjal van dolgunk. NEHRING - az óruzsini Anlal barlangban ROTH SAMutól gyüjtött ürge-ulnát, mely a lőcsei főreáliskola tulajdona, «( S p e r m o p h i l u s von d e r G r ö s s e d e s Sp. altaicusli jel zéssel látott el, ez a faj tehát az összehasonlításnál mindenesetre szóbajöhet. 18. Cricetus cricetus (L. L Eléggé gyakori, minteg')" 1.) állcsont és töhb yéglagcsont képviselik faunánkban. 19. Cricetulus phams (PALLAS\. Két igen apró hörcsög állkapocs-töredéket sorozok ehhez a steppei fajhoz, mely napjainkbai~ Dél-Oroszországban, a Yolga mentén és a Káspi-tó körül, a Kaukázllsban, Kisázsiában, Perzsiában, Transcaspiában, Armeniában, Palesztinában, Középáz:-;iában, Kasgár, Jarkancl, Gilgit és Szarikól vidékén igen elterjedt állat. 2 A pleisztocénben ez a faj nyugat felé a németországi Saalfeldig nyomult elő. 3 Magyarországon ROTH SAMU az óruzsini és a novi barlangokban gyűjtötte, PETÉKYI SALAMOK Beremenden (Baranya megyében), HOFFMANN KÁHOLY pedig a Villány közelében, ettől északnyugatra levő 1 I. h Két, innen származó fogat, mely a morvaorszagi példányokéival teljesen megegyezik, a lőcsei főreáliskola!ryűjteményében NEHRUíG kezeírása a sarki rókától valónak mond. 2 TROl.:ESSART: Catal. mamm. I NEHRING : Tundren unu Steppen, 228. l.

18 122 D~ KORMOS TIVADAR (9) Somssich hegy csúcsán találta. Beremenden 1 ~H O-ben magam is gyujtöttem két szép állcsont ját. Ezek és a HOFFMANN gyűjtéséből származó II alsó állkapocs a kir. földtani intézet gyűjteményében vannak. Az utóbbi példányok annak idején, amikor NEHRING a villányi Nagyharsányhegyről való Spalax jjl'isrus állkapocs leírását adta,l ezzel és több mús csonttal együtt szintén nála voltak meghatározás végett. Ebből az időből származnak a tárgyakhoz mellé kelt és NEHRING kezeírásá"al ellátott cédulák, amelyeken ő a C}'icet~üus phaeus állcsontokat Cr'icetus,~p. minor, több Cricetllí:i cdcetu!-j maradványt pedig Cricelus sp. majo/' névvel jelölt. A tundrákat és steppéket tárgyaló könyvének lth. lapján azonban a következőket olvashatjuk: «Einige kleine Hamsterarten, welche mit Cricetus phaeus, C?'itetus (,(,?'enarius und Vet' wanclten i d e n t i s c h oder sehr nahe verwandt sind, konnte ich fossil naclrweisen bei Saalfeld in Thüringen, Ö - R u z s i n in Oberungm'n und namentlich bei B e l' e m e n cl im sücllichen UngarnIl. Tekintettel arra, hogy a puskaporosi apró hörcsög-állkapocs NEIIRINGnek egy sclnyeizersbildi eric. pluteus állcsonü'ól adott rajzával 2 teljesen megegyezik, egjelőre azt összehasonlító anyag bíjján - ('hhez a fajhoz ntalom. :!20, Evotomys glareolus (SCHREBER). A gyökeres fogllil'ól könnyen felismerhető erdei pocok, mely hazúnk hegyvidéki erdőségeiben ma is gyakori,a a pllskaporosi faunában szintén gyakorinak Il1ondható; kb. 20 állcsont ja került elő. Ezideig a hazai pleisztocé'nből kevéssé volt ismeretes; NEHRING az óruzsini Antal-barlangból említi, magam pedig legutóbb" Kőszegről (Vas megyéhől) nmtattam ki Microtus arvalis (PALLAS). Egyik legközönségesebb rágcsáló, melynek több száz állkapcsa és egyéb csontmararlványa került elő, 1 :Most MÉHELY tanulmányai szerint PI'ospalax priscus NHRG. :! Die kleineren Wirbeltiere von Schweizersbild bei Schaffhausen. Denkschr. Rchweíz. Naturforsch. Ges. Bd. XXXV. 57. L L t á. 3 BREHM MÉHELY: Az állatok világa. II. köt l. ~ (Tber eine arktische Siiugetierfauna im Pleistoziin Ungarns. Centralb1. f. miner, etc, Jg. 191 t. Nr L

19 (10) A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN Microtus agrestis (L.). A csalit járó pocok, mely napjainkban Közép- és Észak-Európa lakója s Észak-Magyarországon MÉHELY LAJOS tanúsága szerint ma is előfordul, 'I a puskaporosi sziklaüreg faunájából szintén előkerült _ Ennek a fajnak az elkülönítése az előbbitől az átmenetek és a fogak zománcredőinek a - bizonyos határok közt - változékony lefutása miatt legtöbbször nehézségekbe ülközik, hacsak a felső fogsor nem áll rendelkezésre. A felső második fog ugyanis hátul a hegyével b e f e l é i r á n y u l ó ö t ö d i k z o m á n c h a s á b o t visel, mely a belső oldalon harmadik zománcbordául szolgál. Ez a bélyeg állandó és sem a mezei pocok (NI. aj Vet lis), sem más rokonfajok felső második fogán nem észlelhető. MÉHELY, aki a csalit járó pockot hazánk faunájából kimutatta, idézett munkájának az 5. lapján hű ábrán (l-7. 1'. a)) érzékelteti e faj fogazatát. Azon a rajzon a második felső fog ötödik zománchasábja tisztán látható. ROTH SAMU az óruzsini és a novi barlangokban gyűjtötte a csalitjáró pocok néhány csontját s többek közt egy koponya-töredéket is, melyen a jobboldali második felső fog ép állapotban meg'van s a jellegzetes bélyeget világosan feltünteti. NEHRING, aki ezt a példányt annak idején meghatározta, a mellékelt cédulára ezt a megjegyzést írta: «( Der 2. Molar mit f ü n f Prismen! JI Ebből látható, hogy a szóban levö fognak erre a sajátságára, mint fontos ismertető-jegyre NEHRING is nagy súlyt helyezett. A kir. földtani intézet gyűjteményében három recens koponya van ettől a faj tól, melyek közül kettő Tromsőből, egy pedig a norvégiai Malangenböl való. Utóbbi BJÖRLYKKE K. gazdasági tanintézeti tanár, igen tisztelt barátom ajándéka. Ezeken a koponyákon is kivétel nélkül megvan a második fog ötödik hasábja, ami a mezei pockon sohasem látható. lviindezek alapján hátom koponyatöredéket apuskaporosi pocokmaradványok közül teljes biztossággal ehhez a fajhoz kell utalnom. Ide soroztam még néhány alsó állkapcsot is, de ezeknek a meghatározása megerősítő tanulmányokra szorul. A faj jelenléte azonban kétségtelen. 1 Két új pocokfaj a magyar faunában. Állat. Közl. 7. k. L f A m. kir. Földtani Intézet Évkünyve. XIX. köt. 3. füz. 10

20 124 Dl KORMOS TIVADAR (11) 23. Microtus ratticeps (KEYs. et BLAs.). Az északi pocok, mely reliktumként ma is él a Csallóközben,1 a hazai pleisztocénben immúr több helyről előkerült. ROTH SAMU a fentebb említett barlangokban találta, magam pedig legutóbb Kőszegről mutattam ki. 2 Apuskaporosi fannában közönségesnek mondható, amennyiben leg'alább 50, hiztosan meghatározott állkapocs képviseli. a sérült és kcyéshbé jól elkülöníthető példányokról nem is szólva. 24. Microtus gregalis (PALLAS). Ez a pocok apuskaporos faunájának egyik legjellemzőbb és legfontosabb tagja. A fogak zománcredőinek a lefutásában némileg az előbbi fajra emlékeztet, de attól a részletekben és jóval kisebb alakját tekintve, mégis élesen eltér. Ez a faj napjainkban Szibéria keleti és déli részeiben, az Obisivatagon és Transbajkáliában hono:,:;:i a pleisztocénben azonban nyugat felé Németol'szágig előnyolllult. Hazúnkból ezideig csupán ROTH SAMU gyűjtései révén volt ismeretes. A Puskaporosban közönséges, kb. 100 alsó ál!l'sontját határoztam meg. NEHRING szerint ez az állat k i z á r ó l a g steppéken él" s minthogy ma Európában már seholsem található, állattársasúgunk korúra és jellegére rendkivül jellemző. Erről alább mé'g lesz szó. 23. Arvicola terrestris amphibius (L.) LACEP. A vízi pocok faunánk egyik legközönségesebb tagja, mely abban t ö b b s z á z állkapocs és egyéb csont révén szerepel. A törzsfajtól nagyobb, erőteljesebb alakjában különbözik. 6 Az én példányaim között vannak kisebbek és nagyobbak ls, úgy, hogy valószínű, miszerint a törzsalak (kószapocok) is előfordul. 1 V. Ö. MÉHELY, i. h. 2 KORMOS, i. h. 3 TROUESSART: Gatal. mamma!. r l. li Tundren u. Steppen, 86. és cgrane plus large et plus robuste que celui d'a. tel restris., TROUESSART Faune des Mammiféres d'europe. Berlin, , 1.

21 (12) A HÁMORI PUSKAPOR OS ÉS FAUIiÁJA BUKSOmlEGYÉBEN Sicista (Sminthus) subtilis (PALLAS). Az aprótermetű csíkos egér az eddigi megfigyelések szerint napjainkban Kelet-Európában, Nyugat-Ázsiában a Jeniszei-folyóig, Skandináviában, Finn- és Dánországban, Németország keleti részében, Magyarországon, Orosz- és Lengyelországban, a Chersonesoson, Kaukázusban, Dél-Szibériában és Turkesztánban él. i TROUESSART Közép~ európában a pleiszlocénben idevándorolt arktikus fauna fennmaradt képviselőjének tekinti, mondván: «I l p e u t e t r e c o n s i d é r é c o mm e une des especes résiduelles de l'invasion de la faun e.a r c t i q u e d a n s l'e u r o p e C e n t r a l e». Pleisztocén üledékekből eddig aiig ismeretes, mindössze NEH RING említi a Wien melletti Nussdorf diluviumából, ahol ő ezt a fajt a Lagomys pusillus és egy kis Spermophilns-faj társaságában találta. 2 Ugyancsak NEH RING említ egy «subfosszilisnak látszó» alsó állkapcsot ettől a fajtól, amelyet ROTH SAMU állítólag a dobsinai (?) barlangban gyűjtött. Ez a példány a lőcsei főreáliskola ROTH-féle gyűjteményével együtt jelenleg dl'. GYŐRFFY ISTVÁN tanár úr szívességéből nálam van és tényleg subfosszilisnak látszik. A Puskaporosból szintén egy alsó állcsont-töredék került elő, melyen az örlőfog és egy zápfog épen megyannak. Ezt a példányt dr. GRESCHIK JENŐ tisztelt barátom, a magyarországi egerek alapos ismerője volt szíves meghatározni. Az említetteken kívül a csíkos egér pleisztocén előfol'dulásáról nincs tudomásom s így a puskaporosi lelet - már ritkaságánál fogva is - igen becses. Manapság ez az állat - melyet Magyarországon 1843-ban PETÉNYI SALAMON gyűjtött először Tiszaföldváron - nem épen ritka hazánkban. A csíkos egér nálunk jó ideig csak az Alföldről yolt ismeretes, mígnem KOCYAN EDE a Tátrában és OROSZ ENDRE Apahidán (Kolozs megyében) is megtalájta. Budapest közvetlen környékén (Csepelszigeten) IS előfordu1. 3 NEHRING szerint ez a faj úgyszólyán jellemző a keleteur6pai és nyugatszibériai subarkt.ikus steppék erdőfoltjaira, sőt a nyilt pusztától sem idegenkedik." 1 TROUESSART: Caia!. mamrn. I. p Tundren und Steppen, 199. L 3 V. ö. MÉHELY: Állatok yilága, 2. köt. 55;) Tundren u. Steppen, 103. l. 10*

22 126 m KORMOS TIV ADAR (13) 27. Alactaga saliens (GMELlN). (_ A. iaculus (oss. NHRG.). Az oroszorszagl és délnyugat-szibériai füves puszták egyik legjellemzőbb úllata, me ly ezideig csakis a németországi és csehországi pleisztocénból ismeretes, most nálunk is előkerült. Sajnos, egyelőre nem sok az, aminek az alapján ezt állíthatom, de arra mindenesetre elegendő, hogy az állat hajdani jelenlétét hazánkban megállapíthassuk. Ez az állat teste alkotásában annyira különös és jellegzetes, hogy az a két fog, melyet a Puskapo'ros sziklaüregben gyüjtöttem, teljesen biztossá teszi a meghatározást, annál is inkább, mert MÚ;KA igazgató gyűjteményében azokat egy prágai példány fogaival összehasonlíthattam. A lófejű egér - mint ahogy MÉHELY állatunkat nevezi - napjainkban Délkelet-Európában és Közép-Ázsiában és pedig Oroszországban a Duna és Don folyók között, a tauriai Chersonesoson, Turkesztán déli részén, az Uralhegységben, Dél-Szibériában, az Altáiban és az Obi-sivatagon éi. i A németországi pleisztocénből NEHRING fáradhatatlan szorgalma révén több helyről (Westeregeln, Quedlinburg, Thiede, Gera, Pösneck, Saalfeld, Würzburg) ismeretes; 2 a csehországi Zuzlawitzból VVOLDRICH,a Prága környékéről pedig FRIG ~ és KAFKA 5 mutauák ki. Morvaországban eddig nem találták,6 úgyszintén nálunk sem. A lófejű egér k i z á r ó lag s t e p p e i á II a t s egész testalkotása ehhez alkalmazkodott, olyannyira, hogy más körülmények között hoszszabb ideig meg sem élhet. Ilyeténképpen - mint alább látni fogjuk - a Puskaporosban talált két fog rendkívül becses és igen kivánatos, hogy ott - már csak evégből is - további ásatásokat eszközöljünk. 1 TROUESSART: Catal. Mamrnal. I Tundren u. Steppen, l. és Beitrage zur Kenntniss der Diluvialfauna. Zeitschr. f. d. ges. naturwiss. Neue Folge, Bd. XIIl Diluviale Fauna von Zuzlawitz bei Winterberg im Böhmerwalde. Wien, übersicht der diluvialen Saugetiere Böhmens. Sitzungsberichte der kön. Gesellsch. d. Wissensch. Prag, :; Recente und fussile Nagetiere Böhmens. Arch. d. naturw. Landesdurchforsch. von Böhmen. Bd. VIII. Nr l. 6 Korrektura közben vettem W. CAPEK úr értesitését, mely szerint ez az állat újabban a morvaországi pleisztocéljböi is előkerült.

23 (14) A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAt:l'\ÁJA BORSODMEG'ÉBE:> ~. Ochotona (Lagomys\ pusillus (PALLAS). A törpe pocoknyúl a Puskaporosban igen közönséges, amennyiben t ö b b S z á z á II k a p o c s, koponyatöredék és egyéb csont képviselik. Ez az állat nem kevésbbé jellemző steppei jelenség, mint az előbbi. Mai elterjedési köre Oroszország délkeleti részére (a Volgáig), az Ural~ hegységre és Dél-Szibériára (az Obiig) szorítkozik. 1 A pleisztocénben ez az állat is messze nyugatra vándorolt. Német -országon kívül, ahol számos helyen ráakadtak a nyomaira, a dél :angolországi Kent-barlangból, Belgiumból (Trou du Sureau, Namur mellett), Franciaországból (Montmorency, Páris közelében), CsehországbóJ, Morvaországból, AIsóauszü'iából és hazánkból ismeretes. 2 Magyarországon eddig csak ROTH SAMU gyűjtötte a szepesi és abaujmegyei barlangokban. Nálunk - úgy látszik - igen gyakori volt, mert úgy :a ROTH-féle gyűjteményben, mint a puskaporosi anyagban igen sok példány képviseli. Ezek alapján szinte bizonyos, hogy még sok helyről lő fog kerülni. 29. Lepus timidus L. (_ L. val'iabilis (PALLAS). A sarki nyulat faunánkban 1 astragalus, 1 calcaneus, 3 medencees ont, 6 scapula és 10 fog képviselik; maradványai tehát nem éppen ritkák. Ennek a fajnak ez a harmadik előfordulása hazánkban; eddig' :az irodalom adatai szerint csak az óruzsini és a novi III. barlang'ból yolt ismeretes. 30. Rangifer tarandus (L.). A rénszarvas ma már csak Európa legészakibb vidékein és Szibériában (Kamcsatkáig) él, a pleisztocénben azonban egész Közép Európában közönséges volt s az Alpokig és a Pyreneusokig is elván -dorolt. 3 Hazánk földrajzi helyzeténél fogva egészen bizonyos, hogya pleisztocénben itt is széltében elterjedt volt, jóllehet maradványai korántsem oly gyakoriak, mint például Morvaországban, Németországban és a Schweizben. Magyarországi előfordulásáról a legrégibb adatot PETÉNYI SALAMoNnál találjuk,4 aki ({Nagy-Hont megyébőh egy jobboldali 1 TROtiESSART: Gaia!' Mamm. Quinquennale Suppl em, Tundren u. Steppen, 184. L 3 TROUESSART: GataI. Mamm. Suppl Hátrahagyott munkái, 103. l.

24 128 Dl KOR1JOo; TIV ADAR (15) alsó rénszarvas állkapocs-töl'edékl'ől tesz említést. Ugyancsak ő közöl egy rénszarvasagancs-töredéket a biharmegyei Prelucsava nevü barlangból, amelyet (I GenI/tS Qttettardi seu Gervw; tarandoides PETÉNYIII néven sorol fel. Semmi kétségünk sem lehet az iránt, hogy ez a faj a Rcmgi(er ta1'andus-szal azonos. KOCH ANTAL 1 a nemzeti múzeum gyűjteményéből a szebenmegyei Holcmányról és az Alföldről (?) említ rénszarvas maradványokat. Ugyancsak szerinte Kolozsvártt az Erdélyi Múzeumban a prelucsavai barlangból (Bihar m.), Szenterzsébetfalváról (Szeben m.) és Szentgerlicéről (Maros-Torda m.) vannak rénszarvascsontok. ROTH SAMU gyűjtéséből 8 fog és ;3 lábtőcsont van nálam, melyek az óruzsini barlangból származnak és NEHRING kezeírását viselik. A földtani intézet gyüjteményében a következő rénszarvas maradványok vannak: 1. Agancstöredék lelőhelye Gyoma (Békés megye). 2. Agancstöredék «Kaposvár (Somogy megye). 3. Lábközépcsont _ (I Bezi (Győr megye). l 4. Második ujjperc, láb- vagy kézközépcsont alsó (dislális) vége, jobboldali felső zápfog (fiatal) 5. Két állcsont-töredék, egy) agancsrészlet, számos fog és több végtagcsont Puskaporos, (Borsod megye). Balla barlang (Borsod megye). Mindezek az adatok tiszta fényt vetnek arra, hogy a pleisztocénben a rénszarvas hazánkban is széltében elterjedt, közönséges állat. lehetett s hogy eddig oly kevéssé ismertük,2 az csupán a saját mulasztásainknak tulajdonítható. Mindamellett, hogy a rénszarvas igazi alpesi állat, a füves pusztákon is előfordulhat, amennyiben elterjedésének déli határa (az északi szélesség 50. foka) ezekbe belenyúlik vagy legalább is belenyúlt. NAZA ROW 3 az Ural vidéknek a Kirgiz-steppékkel határos déli részeire a rénszarvas t 18tl6-ban jellemz6nek tartotta. Hasonlóképen nyilatkoznak más buvárok, nevezetesen PALLAS, EVERSMANN és BRANDT is. A rénszarvast annakelőtte Középeurópában és Franciaországban a pleisztocén időszak felső szakaszára jellemzőnek tartották, olyannyira,. -l 1. h_ Még ma is akadnak nálunk olyan szakemberek, akik a rénszarvas magyarországi előfordulásának m é g a l e h e t ő s é g é t is k é t s é g b e von j á k I 3 Recherches zoologiques stb.

25 (16) A HÁMORI PUSKAPOROS ÉS FAUNÁJA BORSODMEGYÉBEN. 129 hogy LARTET külön rénszarvas kort vélt megkülönböztethetni. Hogy ez mennyire nem állhat meg, arra nézve NEHRTNG-en 1 kívül legyen szabad Ko KEN 2 és SCHMIDT a legújabb tanulmányaira hivatkoznom. Utóbbi szerzők ugyanis Württembergben az a u r i g n a c i e n - t megelőzött l a q u i n a periodustól kezdve a f e l s ő (késői) m a g d a l é n i e n-ig, tehát az alsó pleisztocén felső szakaszától ct legfiatalabb pleisztorénig, úgyszólván minden rétegben találtak rénszarvasmaraduányokat. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a 1'énsza~'vCls-kor sohasem létezett, legkevésbb é pedig tt postglaciális időszakban, amelyet FRECH tévesen azonosit a NEHRINGféle (demming-időszakkal».~ Ugyancsak tarthatatlannak vélem FRECHnek ezen az alapon készült felosztását a negyedkort illetőleg is," amennyiben az NEHRING felfogásával homlokegyenest ellenkezik. G Különben ma, amidőn KOKEN és SCHMIDT a sarkyidék egyik legjellemzőbb állatát; a lemminget, az a u r i g n a c i e n kultúra nyomait magába záró rétegek alatt is megtalálták, már lemming-időszakról sem beszélhetünk. A z é n f e l f o g á s o m s z e r i n t a f a u n a j e II e g é t s o h a s e m e g y, vagy két faj, hanem az állattársaság összessége adja m e g é s m i n é 1 g a z d a g a b b é s v á 1 t o z a t o s a b b e z, a n n á l b i z t o s a b b a k u l c s, m e l y e t b e l ő l e n y e r h e t ü n k. Számos adatot hozhatnék fel ennek a támogatására, de hiszen ez a dolog oly világos és ismeretes, hogy további bizonyításra nem szorul. Némelyek - egyes regl kútfők nyomán az áll ítj ák, hogy a rénszarvas JULIUS CAESAR idején még Németországban éle Mások szerint a XII. századig Skóciában is tanyázott. 8 Utóbbi nem lehetetlen, mert egyrészt ez az ország a rénszarvas jelenkori elterjedés ének a körébe beleesik. másrészt pedig a Brit-szigeteken esetleg pleisztocén -J< 1 Tundren u. Steppen, Diluvialstudien. Neues Jahrb. f. Min er. etc. 19ú9. II l. a Der Sirgenslein etc. Stuttgart, I. 4 Lethrea geognostica, III. 2. Quartar. 18. l. 5 Ugyanott, 8. l. B FRECH táblázatában a postglaciálís.steppe időszakot a j e I e n k o r b a helyezi és pedig abba az időszakba, amikor az ember már finomabb kivitelű agyagedényeket készített! Eltekmtve attól, hogy NEHRING a steppe időszakot a leghatározottabban a "dijuviumba)) helyezi (Tundren u. Steppen, 225. l sor), apuskaporosban talált Alactaga fogakkal és egyéb steppei állatok mal'adványaival s o l u t r é e n típusú kőszerszámok kerültek elő, amelyek a finoman megmunkált agyageliényekkel bajosan egyeztethető k össze I 7 BREHM: Állatok világa. III FRECH: L h

26 130 D~ KORMOS TIVADAR (17) reliktumként ott maradt rénszarvasok az ember elől természetszerűleg csakis északfelé, tehát Skóciába menekülheuek. Az sem leheletlen azonban, hogy ez az adat s z e l i d r é n s z a r vas o k r a vonatkozik. Azt azonban, hogy a rómaiak idejében Németországban (a hercyniai erdőben) rénszarvas éit volna, nem hiszem. A római korból fennmaradt fauna a mai középeurópai állattársaságtól semmiben sem különbözik. Ebben pedig a rénszarvas olyannyira idegen, hogy fel nem tehető, miszerint akkor, amikor az életviszonyok megváltozlával északfelé a menekülés útja nyitva állt előtte, önszántából közte maradt volna. Sokkal valószll1űbb, hogya kútfők leirásai alatt a jávorszarvas vagy a dá1llflzarvas rejlik. 31. Rhinoceros (Atelodus) antiquitatis BLUMENB. A gyapjas orrszarvút apuskaporos faunájában eddigelé mindössze egy fiatalnak látszó állat apró csontja (cuneifoj"lite II) képviseli. Ennek a csontnak a meghatározását MASKA igazgató úrnak köszönhetem. Addig is, míg a további ásatások talán többet juttatnak ettől a fajtól a kezünkhöz, ez az egy darab is elegendő ahhoz, hogy az orrszarvú jelenlétét a faunában megállapíthas!'mk. S hogy ez az állat a többi közé egészen jól beillik, arra nézve legyen szabad ismét NEHRING-re hivatkoznom, aki klasszikus könjyében 1 cl. we s t e r e g e l n i lelet rövid ismel'tetc'sébcu a kö"etkezőket mondja: «Hiel' fand ich... seh!' wohlerhaltene Reste von solchen Nagern, welche jetzt als entschiedene Charaktertiere der ost russischen und west-sibirischen Steppen zu bezeichnen sind. Besonder5 wichtig erscheinen die zahll'eichen... Reste des gro.ben Pferdesprillgers (Alactagn jaculus) und des rötlichen Ziesels (Spm'mophilus 1"UfescensJ. Daneben fanden sich die Reste von ein em Steppenmurmellier (Arctomys bobac), von einem alten und einem jungen Zwergpfeifhasen (Lagomys jjtlsillus), von zahlreichen Wühlmausen (A1'vicola gj"egalis etc.), welche meistens mil den heute in den östlichen Steppengebieten lebenden Arten identisch sind, a u fl e r d e III R e s t e von W i l d P f e r d e n, von e i n e m j u n g e n Rhinocej'os tichorhinus, etc.' A Puskaporosban talált kis Rliinol'eros-csont vagy az ember, vagy pedig valami nagy ragadozó útján kerülhelett asziklaüregbe. 1 Tundr~n u. Steppen,