Magyar Méhészeti Nemzeti Program Környezetterhelési Monitoring vizsgálat

Átírás

1 Magyar Méhészeti Nemzeti Program Környezetterhelési Monitoring vizsgálat OMME 2011

2 A tanulmány a 47/2010. (XII. 31.) VM-rendelet 24. -a, a Méhegészségügyi és környezet-terhelési monitoring vizsgálat" címû jogcím keretében jött létre és finanszírozása ebbõl valósult meg. A kísérleteket, kutatásokat, méréseket és az egészet összefoglaló tanulmányt Tóth Péter szaktanácsadó készítette, amelyért az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) köszönetét fejezi ki. Ezen tanulmány megjelentetését az OMME a Magyar Méhészeti Nemzeti Program keretébõl fedezi. Kiadja: Országos Magyar Méhészeti Egyesület 1094 Budapest, Viola u. 50. Tel.: (06)-(1) , (06)-(1) Fax: (06)-(1) omme1984@enternet.hu Honlap: A kiadványt készítette: Tóth Péter, OMME szaktanácsadó, Veszprém megye ISSN Készült az Oláh Nyomdaipari Kft. nyomdájában példányban

3 Bevezetés Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület környezetterhelési monitoring vizsgálata augusztusának végén már a harmadik költségvetési évét zárja le. Az elmúlt idõszakban megkezdett munka sikeres elvégzése céljából ebben az évben minden eddiginél nagyobb keret állt rendelkezésre, amelyet a téli családveszteségek okainak, valamint a növényvédelmi káresemények okozóinak kiderítésére használtunk fel. Mindezek mellett sort kerítettünk egyéb környezetterheléssel kapcsolatos elemzésekre is, így foglalkoztunk a különbözõ helyszínekrõl gyûjtött lépek, mûlépek szermaradék-analízisével, a méhtakarmányok, atkaölõ szerek minõségének vizsgálatával és további mérések lebonyolításával is. Több esetben sikerült átvilágítanunk egy-egy egészségügyi problémákkal küzdõ méhészetet. Kerestük a problémák (pusztulások, családgyengülések) okait, egy esetben pedig egy Veszprém megyei kistelepülés méhészetei között kialakult méhpusztulás mögött rejlõ átfertõzõdések tényét igazoltuk. Ezzel azt a feltételezést kívántuk bizonyítani, hogy az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor) ellen való védekezések a magyarországi nagy méhsûrûség esetén csak hatékony szerek alkalmazása mellett, összehangolt módon oldható meg sikeresen. Méréseket végeztünk a neo-nikotinoid csoportba tartozó csávázószerek növényekben való mozgását, és a méhészetekben való megjelenését, illetve ennek negatív hatásait kutatva. Végül õszén elvégeztük a már harmadik esztendeje megkezdett atkaölõ szerek hatékonyságát értékelõ munkánkat, ezzel is segítve a védekezések tervezését és a bekövetkezõ pusztulások elkerülését. A vizsgálatokat az MgSzH ÁDI Parazitológia Hal- és Méhbetegségek Laboratóriumában, az MgSzH Növényvédõszer-maradék Analitikai és Növényvédõszer Minõsítõ laboratóriumaiban, a vírusvizsgálatokat a Szol-Víz-Ker Bt., az egyéb vizsgálatokat pedig a Wessling Hunária Kft. végezték. 3

4 1. A évben tapasztalt méhpusztulások egészségügyi okainak elemzése 1.1. Az idõjárási tényezõk alakulása õsze sok szempontból különbözött a 2009-ben tapasztaltaktól. Ezt az esztendõt, így az ebben a tanulmányban tárgyalt idõszak kezdetét is a sok csapadék jellemezte. A gazdák belvízzel küszködtek a földeken, a vetések és a betakarítási munkák is nehezen haladtak szeptember-október folyamán. Szeptember 20-át követõen lehûlt az addig sem túl enyhe idõ, a méhcsaládoknál sokhelyütt megszakadt a fiasítás folyamata. Néhány héttel késõbb enyhülés következett és a fiasítás sok családnál újra indult, ami az õsszel tervezett atka elleni záró kezelések hatékonyságát ásta alá. Késõbb a korábbi csapadékos idõszakokat a szárazság követte. Gyakorlatilag egész tél és a tavasz csapadék nélkül telt el. Ez részben jó volt, mert lassan kiszáradásnak indultak a belvizes területek, más szempontból a hótakaró hiánya viszont igen kedvezõtlenül hatott az õszi vetésû növények áttelelésére (így a repcére is). A tavasz viszonylag késõn indult, de a szárazság miatt robbanás- és dömpingszerû volt egyes növények virágzása. Az aszálynak köszönhetõen a repcék kényszervirágzásnak indultak. A növények tõállománya és zöldtömege elmaradt attól, amit már több éve megszoktunk. A virágzás már április második dekádjának elsõ napjaiban megindult a legkorábbi helyeken. A fõvirágzás általános megindulása viszont mindenképpen április 20-a környékén megkezdõdött az egész ország területén. Sajnos a hozamokat erõsen befolyásolta a szárazság és az a tény, hogy a tõállományt megtizedelte a hótakaró nélküli hideg idõjárás. Az akácvirágzással kapcsolatosan kedvezõtlen elõjelnek ígérkezett a május elsõ napjaiban beköszöntõ hideg, ami sokhelyütt az arasznyi virágfürtöket fagyasztotta le. A fagykárok foltokban jelentkeztek. Szerencsére ennek ellenére a virágzás alatti hordási eredmények megcáfolták a szkeptikus elõrejelzéseket, és a méhészek 2011-ben elfogadható mennyiségû akácmézet pergethettek. Az akác utáni növények mézhozama igen vegyes eredményeket mutatott. Ezek közül a mustár, a facélia, és a hárs egyértelmû kudarccal zárult, a selyemkóró esetében is felemás a kép, a napraforgó-eredményekrõl, mivel most zajlanak a pergetések, nehéz nyilatkozni, de többnyire ez a növény is alulteljesítette a megszokott szintet A méhegészségügyi helyzet alakulása csapadékos õszi idõjárásának következtében az anyák petézésének dinamikája a szeptemberi visszaesést követõen élénkült. A fiasítás elhúzódása megnehezítette az atka elleni védelem tervezését, és a dolgot erõsen súlyosbította az a tény, hogy a méhészek zöme a mai napig sem használ higiénikus aljdeszkákat, vagy valamilyen egyéb segédeszközt, amelynek segítségével lehetne ellenõrizni az atkáknak az egyes kezelések hatására történõ pusztulását. A védekezések tehát vakon" történnek. A területi ellenõrzések során a szaktanácsadó kollégákkal nem ritkán azt tapasztaljuk, hogy a termelõk nem ismerik az atka biológiáját, és sajnos az alkalmazott készítmények adagolásával is sok probléma merül fel. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az atkák elleni leghatékonyabbnak ítélt kezelések, az ún. késõ õszitéli záró kezelések végrehajtásával az alábbi nehézségek adódnak: Sokan erre a célra a vegetációs idõben is alkalmazott amitráz, vagy fluvalinát 4

5 hatóanyagokat használják. Ezeknek a hatóanyagoknak az ebben az idõszakban történõ kijuttatása több problémát vet fel. Ezt késõbb részletezzük. A záró kezelésre használt készítmények alkalmazási idõpontja a méhész számára kedvezõen a családok téliesítésének idõszakára esik. Ez természetesen azt is jelenti egyben, hogy a családok legalább 30%-ában van még kisebb-nagyobb mennyiségû fiasítás. Ezt támasztják alá az elõbb részletezett idõjárási tényezõk A korán elvégzett védekezésnek az okai a következõk: a) Sokan túlságosan fáradságosnak ítélik meg a családok téli takaróinak késõbbi idõpontra halasztott megbontását. b) Kellõ ellenõrzés hiányában többen ringatják magukat abban a hitben, hogy már nincsen fiasítás az állományukban. Az elmúlt esztendõben tisztán egészségügyi ellenõrzés céljából meglátogatott méhészetek száma 60. Ezekben az állományokban a különbözõ méhbetegségek fertõzöttségi szintje az alábbiak szerint oszlott meg: Erõsen,vagy közepesen atkás és egyben nozémás állományok száma (komplex fertõzés) 11 db Súlyosan vagy közepesen atkás, de nozéma szempontjából nem fertõzött 20 db Súlyosan, vagy közepesen nozémás, de nem atkafertõzött állományok száma 14 db Vírusvizsgálatok száma 12 db Egyéb okból pusztult 2 db Nyúlós költésrothadással fertõzött 1 db Összesen 60 db Az elõzõ adatokból egyértelmûen kitûnik, hogy a pusztulásokért felelõs két legfontosabb ágens a különbözõ nozémafajok együttese, valamint az ázsiai nagy méhatka, a Varroa destructor jelenléte. A pusztulásoknak idõbeli elõfordulását a következõk jellemzik: Õsszel és a tél elsõ felében fõleg a varroával önállóan, vagy a varroával és a különbözõ nozémafajokkal komplex módon fertõzött állományok pusztulnak. Kora tavaszra csak a tisztán nozémafertõzést mutató családok vesznek oda. A méhpatogén vírusoknak a méhcsaládok hazai elvesztésében játszott szerepérõl azért nehéz állást foglalni, mert sajnos csak az egyes vírustörzsek jelenlétét tudjuk meghatározni, ugyanakkor a pusztulásban betöltött szerepüket nem. Erre nézve a nemzetközi szakirodalom sem ad egyértelmû felvilágosítást. Egy dolog viszont biztos: az erõsen varroás állományok elvesztésében ezek szerepe sem elhanyagolható. A vírusok zöme ellen való hathatós védelem alapja tehát a varroa elleni védelem sikerességében rejlik A varroa-fertõzés tüneteit mutató állományok jellemzése, a méhállomány méretének és eloszlásának alakulása A varroa-fertõzés következtében elpusztult állományok kaptáraiból a méhek eltûnnek, otthagyják a bekészletezett téli eleséget és a fiasítás maradékait. A méhész sokszor meglepõdve tapasztalja, hogy ez a jelenség a korábban legjobb kondícióban lévõ családok esetében fordul elõ. 5

6 1. sz. ábra. A méhcsaládok számának megyénkénti változása közötti idõszakban Méhcsaládok száma 1996-ban Méhcsaládok száma 2010-ben Baranya Bács-Kiskun Békés Bosod-Abaúj-Zemplén Budapest Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala 2. sz. ábra. A méhcsaládok sûrûségének változása megyénként közötti idõszakban 25,00 20,00 15,00 10,00 Méhsûrûség 1996-ban (méhcsalád/km 2 ) Méhsûrûség 2010-ben (méhcsalád/km 2 ) 5,00 0,00 Baranya Bács-Kiskun Békés Bosod-Abaúj-Zemplén Budapest Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Országos A varroa-fertõzés következtében elpusztult állományok tulajdonosaival készített adatfelmérés eredményeként mindenképpen elmondható, hogy komoly hiányosságokat észleltünk az állományok tulajdonosainak szakmai felkészültségében. Ez az észrevétel nagyon elgondolkodtató, ugyanis egyes méhegészségügyi vonatkozású írások, és elõadások az atkák leküzdésének kérdését lefutott játszmaként kezelik, és a méhcsaládok õszi-téli összeomlását egészen más okokkal magyarázzák. A méhészt és a méhész által gyakorolt technológia hibáit mellékesnek kezelik, mond- 6

7 1. táblázat. A méhsûrûség változása Magyarországon Terület Megye (km 2 ) Méhcsaládok Méhészetek Méhsûrûség Méhsûrûség A méh- A növeke- Méhcsaládok Méhészetek 1996-ban 2010-ben sûrûség dés mértéke száma száma száma száma (méhcsalád/ (méhcsalád/- változása %-ban 1996-ban 1996-ban 2010-ben 2010-ben km 2 ) km 2 ) (1996/2010) kifejezve Baranya , ,14 2,12 211,84 Bács-Kiskun , ,32 2,16 216,13 Békés , ,53 1,97 197,31 Borsod-Abaúj-Zemplén , ,54 1,64 163,76 Budapest , ,37 0,92 92,32 Csongrád , ,52 1,58 157,90 Fejér , ,27 1,59 159,33 Gyõr-Moson-Sopron , ,54 1,47 147,28 Hajdú-Bihar , ,28 1,95 195,34 Heves , ,89 1,34 133,55 Jász-Nagykun-Szolnok , ,28 1,36 136,00 Komárom-Esztergom , ,68 2,69 268,78 Nógrád , ,72 1,28 127,92 Pest , ,67 1,29 128,51 Somogy , ,42 1,67 167,33 Szabolcs-Szatmár-Bereg , ,64 1,93 193,20 Tolna , ,80 1,54 153,64 Vas , ,22 1,26 125,80 Veszprém , ,71 1,10 110,07 Zala , ,73 1,57 156,89 Összesen: , ,72 1,65 164,84 7

8 ván, ezek a termelõk eredményeik és termésátlagaik alapján mindenképpen komoly szakmai felkészültséggel és rutinnal rendelkeznek Talán pontosan ez a baj. Ezt a feltételezésünket támasztja alá dr. Szabó Tibor Kanadában élõ magyar származású kutató állítása is, miszerint az amerikában CCD-nek titulált méhcsaládösszeomlás mögött 80%-ban a varroa-fertõzés, no meg az ellene való szakszerû védekezés elmulasztása áll ( Méhészet", december, 6 7. oldal). Az évek alatt szerzett rutin, és a beidegzõdött termelési szokások teremtik meg annak a lehetõségét, hogy valaki ne vegye észre azt a fontos változást, amit az elmúlt évben a méhsûrûség vonatkozásában tapasztaltunk. Van olyan megye, ahol az elmúlt néhány évben több méhcsaláddal nõtt az állományok mérete és a méhészek száma is jelentõsen gyarapodott. A fentiekkel kapcsolatos adatsort a 1. sz. táblázat és az 1 2. sz. ábrák tartalmazzák. Az adatokból egyértelmûen látszik, hogy hol vannak a forró pontok hazánkban. Ugyanis ahol magas a méhsûrûség (Zala, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun), ott sokkal hatványozottabban jelentkeznek a méhegészségügyi (különösen az atkafertõzés, valamint a nyúlós költésrothadás által okozott) problémák. A méhcsaládok számának változása az elmúlt években azokban a megyékben a legszembetûnõbb, ahol a kedvezõ természeti feltételek mellett gazdasági körülmények is (ld. gazdasági válság) a méhészeti ágazat irányába terelték a vállalkozó kedvû termelõket. Az elõbb említett helyzetet tovább rontja az a tendencia, hogy a meglévõ méhészetek gazdái az agrárolló nyílásának kompenzálását a méhállományok további növelésében látják, míg a feltörekvõ újoncok (pl. a közelmúltban meghirdetett pályázatok nyertesei) is nagy állományokat kívánnak beállítani néhány éven belül. Ez a két tényezõ a méhsûrûség további növekedését vonja maga után. Ennek a folyamatnak negatív méhegészségügyi következményei csak a jogszabályok és a technológiai fegyelem maximális betartása mellett képzelhetõ el. Pontosan az OMME közelmúltban elvégzett vizsgálatai mutatnak rá arra, hogy egyes elpusztult méhészetek földrajzi környezetében hány másik került veszélybe. Mindezekbõl tehát egyértelmûen látszik, hogy az egyes betegségek (pl. az atkák) elleni védekezéseket új alapokra kell helyezni és a korábbinál is nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hatékony szerekre alapozott összehangolt védekezésre Néhány példa a varroa által okozott méhpusztulásokra Atka és nozéma által komplex módon fertõzött állományok pusztulása Veszprém megyében A korábban leírtak igazolására Veszprém megyei példán keresztül szeretnénk szemléltetni, hogy mekkora jelentõsége van a varroa-átfertõzõdésnek egy olyan területen, amelyet az alábbi adatokkal tudunk jellemezni. Az említett településen összesen öt fõ méhészkedik. Az általuk kezelt méhcsaládok száma 220 db volt õszén. A telephelyek egy 300 méter sugarú körön belül (a lakóházak mögötti telkeken) találhatók meg. Az említett méhészetek tulajdonosairól tudni kell, hogy nem egységes technikával oldották meg az állományok atka elleni védelmét. Ebbõl és egyéb hiányosságokból következõen fõleg augusztusszeptemberben elõfordultak rablások. Az egyszerûség kedvéért a méhészeket jelöljük az ABC betûivel. Tehát ABCDE-vel. Az elmúlt egy év termeléssel kapcsolatos eseményei a következõképpen alakultak: 8

9 2. táblázat. Pusztulási adatok egy Veszprém megyei településen Méhészet jele A B/1 B/2 C D E Összes Betelelt családszám Pusztulás (db) Pusztulás (%) A és B méhészet vándorolt a szezon elsõ felében, majd nyár közepén hazatértek. B méhész állományát kettéosztotta, felét elvitte egy röpkörzeten kívüli telephelyre, másik fele az említett faluban került elhelyezésre (ennek következtében nevezzük az õ által kezelt méhészeteket B/1 és B/2 jelûnek). A C és D méhészek egész évben helyben maradtak, az E méhész is a falu területén belül volt. A méhészetek pusztulásáról szóló adatokat a 2. táblázat tartalmazza. A fenti adatokat kielemezve a következõket lehet látni: B/1 és B/2 telelési eredményei az azonos atka elleni védelem ellenére teljesen eltérnek egymástól. Ennek rövid magyarázata az, hogy B/2 a nyár második felét a röpkörzeten kívül töltötte, tehát izolálódott a fertõzési góctól, így a többieket érintõ rablásokból is kimaradt. A vándorlásokból hazatérõ állományok, A és B/1 jelentõs téli veszteségeket szenvedtek el annak ellenére, hogy B/2-vel azonos módon védekeztek az atkák ellen. Ez utóbbiról egyébként tudjuk, hogy 100%-ban áttelelt. Ugyanilyen jó telelési eredmény volt tapasztalható a C és D méhészetben is. Amely méhészetek viszont egész évben a falu területén maradtak. Az E-méhészetben 51%-os volt a pusztulás. Ez az alábbi módon oszlott meg: Az állománynak abban a részében, amit két éve vásároltak és saját technikával védtek az atka ellen, 100%-os volt a pusztulás. Az E-méhész másik állományában csak részleges volt az elhullás. Ennek oka az lehet, hogy ezeket a családokat alig egy éve vásárolta, és még nem hatalmasodott el bennük az atkafertõzés. Ha áttekintjük a különbözõ mértékben pusztult méhészetek atka ellen beállított védelmi technikáját, akkor a következõt látjuk: C és D augusztusban és szeptemberben is hatékonyan védekezett az atka ellen. Ugyanakkor elvégezték a késõ õsszel javasolt záró kezeléseket is. A és B/1 csak augusztusban védekezett, mire a zárókezelésre került volna a sor, addigra bekövetkezett a pusztulás. B/2 esetében is csak az augusztusi védelem került elvégzésre, de ez elegendõnek bizonyult, mivel a fertõzési góctól 20 km-re telepedett le. Az E jelû méhész védelmi technikáját látva egyértelmûvé vált, hogy itt van a legnagyobb baj. A szerek alkalmazása mögött nem volt semmilyen kontroll, és sajnos a védelem céljára használt lapok elhelyezése is erõsen kifogásolható volt. A helyzetet elemezve és tudva azt, hogy az E méhészetben gyakori rablások voltak õsszel, arra a következtetésre jutottunk, hogy a méhészetek között erõs átfertõzõdések voltak tapasztalhatók. Ennek a helyzetnek az lehetett volna az egyik megoldása, ha az átfertõzõdések kivédése céljából szeptemberben is védekeznek az érintettek (3. sz. ábra). A szeptember-október hónapokban tapasztalt átfertõzõdések jelentõségét és következményeit a következõ fejezetekben mutatjuk be. 9

10 3. sz. ábra. Ez a méhcsalád a 2010 augusztusi kezelések alkalmával végzett aljdeszka-ellenõrzések tanúsága szerint látszólag megszabadult az atkáktól, a késõbbi újrafertõzõdések miatt mégis az atka pusztította el a méheket Részleges családpusztulás egy Gyõr-Moson-Sopron megyében található méhészetben Gyõr-Moson-Sopron megyében egy több mint 300 családot számláló méhészet részleges pusztulását, illetve legyengülését konstatáltuk 2011 áprilisában. A panaszos méhész telephelyeit és az elmúlt év technológiai lépéseit megismerve, az alábbiakat tapasztaltuk: A méhészet egy része napraforgóra Komárom-Esztergom megyébe vándorolt, ahol mérgezést szenvedett. A vándor állományt ezek után hazaszállították a Hanságba, a szaporulati állománytól elkülönített telephelyre. Az atkák elleni védelmet augusztusban amitráz hatóanyaggal oldották meg. A szert olajos higítással hordták fel a falapból készült hordozókra. A szolidágó virágzásának idején a termelõ állomány közelében egyéb méhészetek is telephelyeztek. A méhész elmondása szerint a virágzás végeztével még komoly hordást tapasztalt. Figyelmeztette is a szomszédját, hogy tanácsos lenne leszûkíteni a kijárókat a rablásveszély miatt. Októberben elvégezte a családok fiasításmaradékainak kivillázását. Ezt követõen (szintén októberben) fluvalinát hatóanyaggal csurgatta méheit az atka ellen. 10

11 4. sz. ábra. Erõsen legyengült méhcsalád április elején (az elõzõ évi törzscsaládok egyike a Kisalföldön) A méhészet meglátogatásakor súlyos nozéma- és atkafertõzés nyomait észleltük. Ezt az észrevételünket a labor vissza is igazolta. Mi lehetett a probléma? 1. A napraforgó virágzásának elején tapasztalt mérgezés bizonyára megviselte a családokat, ugyanakkor el kell azt is mondani, hogy nincsen arról tudomásunk, hogy melyik hatóanyagnak köszönhetõ a családoknak ebben az idõszakban bekövetkezett legyengülése. A növényvédõszer kémiai szûrõvizsgálatok erre nézve semmilyen támpontot nem tudtak már adni. 2. Mindenképpen figyelmet érdemel, hogy a szolidágó virágzásának elmúltával a hordás nem állt le (valószínûleg egy csendes rablás eredményeként), szeptemberben feldúsult az atkák létszáma. Erre enged következtetni az a tünet is, miszerint tavaszra az õsszel legerõsebb családok gyengültek le legjobban. 3. A fiasítás októberi kivillázása nagyon jó megoldás az atkáktól való megszabaduláshoz, de ezt a lépést kiegészítõ, záró kezelés céljára kiválasztott hatóanyag, a fluvalinát nem tûnik a legjobbnak. Erre nézve az OMME évben folytatott atka elleni szerek hatékonyságával foglalkozó mérései, vagy a között megjelent írások már több bizonyítékkal is szolgáltak. 4. Fontos észrevétel és áttételesen az atkafertõzés jelentõségét mutatja, hogy a megmintázott állományban sodrott szárnyú méhek is találhatók voltak. 5. A nozéma kialakulása és elhatalmasodása ebben a méhészetben több okra is visszavezethetõ. Az egyik talán éppen a júliusban elszenvedett mérgezés, de 11

12 5. sz. ábra. A szaporulati állomány egyik átlagos erõsségû méhcsaládja ugyanennél a kisalföldi méhésznél egy másik telephelyen, április elsõ napjaiban az is lehet, hogy az atkafertõzés kiteljesedése mellett alakult ki másodlagosan. Ugyanakkor az is elõfordulhat, hogy a csapadékos idõjárás és az a tény, hogy a termelõ teljesen mellõzte a nozéma ellen használatos készítményeket, egyszerre teremtette meg a kórokozó számára a szaporodás és a családok megbetegítésére alkalmas feltételeket ( sz. ábrák) Részleges családpusztulás és legyengülés egy Tolna megyei méhészetben Tolnából érkezett jelzés alapján történt meg egy méhészet teljes (vegytani és kórtani) átvilágítása. A panaszos méhész elmondása alapján a több lépcsõben és hatóanyaggal elvégzett atka és nozéma elleni védekezési sorozatok ellenére folyamatosan küzdenie kellett az atkákkal és a röpülésre képtelen, mászkáló (nozémás) méhek tömegével. A januárjában végzett terepszemlénk alkalmával méhegészségügyi célból vett minták az atka és a nozéma szempontjából ennek megfelelõen teljesen rendben találták a méheket, ugyanakkor a kémiai vizsgálatok kivételesen magas szermaradék-értékeket mutattak ki a termelõ viaszában és sajnos a telelõ mézkészletben is (7. sz. ábra). Az elõzõekbõl jól látszik, hogy az atka elleni folyamatos kezelések hatására a méhészet két különbözõ telephelyén igen magas szermaradék-értéket képviselhetnek egyes hatóanyagok, ilyen például a fluvalinát, ami a többszöri csurgatásos kezelések hatására nemcsak a lépekben, de még a tavaszra elraktározott virágporban (vp) is megjelenik. A téli takarmány szennyezettségét csak növeli, hogy a virágpor 12

13 6. sz. ábra. Az atkák által elpusztított méhcsalád fenékdeszkája ugyanabban a kisalföldi méhészetben mellett a mézben is igen magas (0,27 mg/kg) értéket mértünk az amitrázból (ez az érték a bomlástermékekkel együtt a számított amitráz-tartalmat jelenti). Természetesen az ebben a méhészetben nyarán keletkezõ áruméz szennyezettsége (NF méz) teljesen elfogadható szinten tartalmazza az egyes szermaradék-komponenseket. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az imént említett és a 7. sz. áb- 7. sz. ábra. Szermaradékok mennyisége egy Tolna megyei méhészet két különbözõ telephelyén vett mintákból (az értékek mg/kg-ban értendõk) 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 vp lép méz lép vp vp 3. kaptár Viasz NF méz 1. kaptár 1. kaptár 1. kaptár 1. kaptár 8. kaptár 1. telep- 2. telep hely hely Amitráz Fluvalinát Kumafosz 13

14 rán is látható telelõ méz- és virágporkészlet szermaradéka a tavasz folyamán a fiasítás és a kifejlett méhek táplálékaként lehet okozója bizonyos egészségügyi anomáliáknak, például nozémával erõsen fertõzött vegyes korú méhek tömeges megjelenésének a kaptárak elõtt. Ez sajnos áprilisában is megismétlõdött. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért volt szükség a késõbbi bonyodalmakat okozó, igen sokszor megismételt atka elleni védekezésekre? A válasz egyszerû: a méhész a megjelenõ sodrott szárnyú, sétáló méheket észlelve és azt látva, hogy a higiénikus deszkák gyûjtõtálcáiból folyamatosan újabb és újabb atkákat lehet eltávolítani egyegy kezelés után, úgy érezte, hogy nem lehet nyugodt és újra kezelt. Ez a folyamat a záró kezelések elvégzéséig töretlenül zajlott. Volt olyan család ebben a méhészetben, ahol decemberében az említett sorozatkezeléseket követõen még mindig 300 atka esett le némelyik családban. Ha ehhez a kórtörténethez hozzátesszük, hogy ennek a méhészetnek az 1 km-es körzetében kb. 500, 3 km-es sugarú körben pedig 1500 család és ki tudja hány összeomlás szélén álló tavaszi raj található, akkor talán érthetõ, hogy mi a jelentõsége az átfertõzõdéseknek. Ebben a térségben 2011 tavaszán többhelyütt tapasztaltak 40-50%-os veszteségeket a kollégák. Az átferõzõdésekre és az atkák folyamatos inváziójára még számos példa adódott az elmúlt idõszakban. Kaptunk adatokat olyan méhészetbõl, ahol a 300 méterre lévõ nagyon atkás szomszédos méhészet irányából folyamatosan érkeztek a paraziták a nyár végétõl. Erre a higiénikus aljdeszkák atkatartalma engedett következtetni. Az atkákat tartós hordozón használt amitráz hatóanyag alkalmazása mellett mértük, két hónapon keresztül Súlyos állományveszteségek kialakulása Zala megyében Korábbiakban már foglalkoztunk azzal a problémakörrel, ami a méhcsaládok számának, illetve a hazai méhállomány területegységre vonatkoztatott sûrûségének megyénként mért változását taglalja. Az fejezetben bemutatott adatok egyértelmûen mutatják, hogy 15 éve és manapság is Zala megye rendelkezik a legnagyobb méhsûrûséggel. Ez az érték 1996-ban és 2011-ben is duplája volt a hazai átlagnak. Ebben a megyében a vándorlásos méhészkedés mellett sok, nagy családszámmal üzemelõ álló méhészetet is találunk. Ez utóbbiak fõleg akác-, repce-, néha gesztenye-, és sok esetben szolidágóméz, valamint virágpor termelésével foglalkoznak. A megye sajátos flórája lehetõvé teszi számukra, hogy mindehhez nem, vagy csak kis távolságokat beutazva vándoroljanak. Ezek után nem nehéz elképzelni, hogy miért végeztük ebben a megyében a legtöbb méhegészségügyi mintavételt. Szám szerint több mint tíz esetben szállt ki a területre Hampuk Gábor szaktanácsadó kollégánk, aki nem egyszer volt tanúja annak, hogy akár több száz családos állományok omlottak össze néhány hónap alatt. A mintákról készült laboratóriumi bizonyítványok többsége igen súlyos atka-, egyéb esetekben nozémafertõzések tüneteit bizonyítják. Természetesen megkérdeztük a méhészeket az elmúlt évek technológiájáról, amirõl elmondható, hogy megítélésünk szerint fõleg a szeptemberi hónapban maradtak el a szükséges védekezések. Volt, aki piretroidokkal védekezett a kulcsfontosságú idõszakokban (ennek a szercsoportnak a hatékonyságáról késõbb ejtünk még szót, illetve a velük kapcsolatos problémákra már tettünk utalást). Volt, aki az amitrázt vizes oldatban vitte fel a hordozó lapokra. Errõl a technológiáról tudni kell, hogy az amitráz felezési ideje ebben a közegben másfél óra. Tehát, ha az oldatot nem frissen készítette és használta fel az il- 14

15 8. sz. ábra. Méhhullák egy Zala megyei méhészetben, jól láthatók a kaptársöpredékben a lehulló atkák is letõ, akkor annak hatóanyag-tartalma jelentõsen csökkenhetett az idõ múlásával, ugyanakkor arra nézve sincsen információnk, hogy ezeknek a fa-, illetve kartonlapoknak a felülete mennyi hatóanyagot tartalmaz és mennyit szív vagy zár magába a hordozó belseje, vagyis fogalmunk sincsen arról, hogy hány mg az a mennyiség, ami a felületen maradva biológiai aktivitást tud kifejteni. Elõfordult az is, hogy valaki amitrázt és fluvalinátot egyszerre tartalmazó csíkokat tett be a kaptárba, nem tudva azt, hogy a vizes oldatban készített lapkák amitráz hatóanyagtartalma esetleg már elbomlott (erre nézve korábban és idén is végeztünk méréseket). Mindent összevetve, a Zala megyében tapasztaltak teljességgel bizonyítják, hogy a terület méheltartó képességének nemcsak a természeti környezet (pl. a hordási lehetõségek) szabnak határt, hanem ennek komoly méhegészségügyi korlátai is vannak (8. sz. ábra) Az amitráz-túladagolás jelei és következményei A tavalyi és a korábbi esztendõk nagy tanulsága volt, hogy az õszi kezelések alkalmával az atkafertõzés tüneteit mutató méhészetek hevesebben reagálnak az amitrázzal végzett kezelésekre, mint máskor. Ennek következtében a méhek kivonulnak a kaptárakból, nem térnek oda vissza, bágyadtan várakoznak a kijárónyílások elõtt és az éjszakai hidegben elpusztulnak. Ezek a tünetek fokozódnak, ha a kezelést olyan családokban végezzük, ahol hemzsegnek az atkák (tehát megkésett az alkalmazás), vagy a kezelés alkalmával nem megfelelõ a léghõmérséklet. Ilyen mintát kaptunk 2010 õszén egy Gyõr-Moson-Sopron megyei méhészetbõl (9. sz. ábra). A méhek kór- 15

16 9. sz. ábra. Amitráz-túladagolás következtében a méhek gyakran elhagyják a kaptárt és ürülékükkel beszennyezik a kijárónyílást tani vizsgálata súlyos nozéma-fertõzést mutatott ki a méheken, a kémiai vizsgálatok 7 mg/kg mennyiségben detektálták a kérdéses atkaölõ szer maradékát a méhhullákban. Ez az érték nagyon magas dózisnak számít Az amitráz-kezelések további mellékhatása lehet, hogy a tavasszal megmintázott mászkáló (sok esetben fiatal generációhoz tartozó) méhek kémiai analízise a korábban már említett eseten kívül máshol is mutat pozitív eredményt, ha az amitráz-szennyezõdést vizsgáltuk bennük. Ez a tipikus tünet akkor is jelentkezik, ha ilyen kezelést a családok õsszel kaptak utoljára. A dologra az egyik bizonyíték az, hogy a tavasszal megmintázott kaptártermékek (pl. a virágpor is) tartalmaznak szermaradékot annak ellenére, hogy az ilyen kezelések akár több hónappal korábban történtek. A szennyezett takarmányt fogyasztó fiatal méhek bizonyára károsodást szenvednek, talán már lárva korukban és ennek a folyamatnak köszönhetõen mutatják a betegség tüneteit. Az a tény is ezt a feltételezést támasztja alá, hogy ahol a tavaszi amitráz-kezeléseket elvégezték, ott szinte törvényszerû, hogy repce- és akácvirágzás alatt megjelennek az említett tüneteket mutató méhek. Más, de szintén az atka elleni védelem elhibázását példázza az a Bács-Kiskun megyei eset, amelynek következtében a méhész tévedésbõl nem amitráz-, hanem diazinon-tartalmú védekezõ szerrel kezelte (füstölte) le méheit, amely beavatkozás következtében az összes kezelt méhcsalád elpusztult, és sajnos a lépkészletet is meg kellett semmisíteni a magas szermaradék-tartalom miatt, arról nem is beszélve, hogy a méhlakások is lakhatatlanná váltak. 16

17 10. sz. ábra. Szermaradékok alakulása egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei méhészetben 4 Szennyezettség mg/kg-ban kifejezve 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 Amitráz Kumafosz Fluvalinát 0 Méhek Lép (sötét) Lép Lép (világos) (középsötét) Kumafosz-mérgezésben elhullott méhek Veszprém és Szabolcs-Szatmár- Bereg megyékben Két érdekes eset került a látókörünkbe az elmúlt õsszel, illetve télen. Az elsõ Veszprém megyében volt tapasztalható, ahol egy méhész október elején méhhullákat gyûjtött össze, amelyekben a szûrõvizsgálatok kumafosz-tartalmat mutattak ki. Ez azért számít figyelemre méltónak, mert ebben a méhészetben csupán az elõzõ novemberben (tehát az esetet megelõzõen csaknem egy évvel) használták ezt a hatóanyagot utoljára, tehát egyértelmû, hogy a méhek halálát csak valamilyen szomszédos méhészetbõl származó szennyezett takarmány okozhatta. Ez pedig csak abban az esetben történhet meg, ha valaki ebben az idõben (mondjuk a méhcsaládok téliesítésével egy menetben), elvégzi az atkák elleni záró kezelést is. Sajnos ismerjük ezt a méhész számára kényelmes, de a méhcsaládok atkától való mentesítésére csak korlátozottan alkalmas megoldást. A korlátozott hatékonyság alatt azt értjük, hogy október elején még nem biztos, hogy minden családunk fiasításmentes állapotban van. Ez az állítás különösen igaz a fiatal anyákkal rendelkezõ állományokra. Másik eset egy Szabolcs megyei méhész megfigyelésén alapul. Itt arra lett figyelmes a méhésztárs, hogy méhei a legnagyobb téli hidegben is kirepülnek a kaptárból, majd ledermedve a hóban elpusztulnak. A hullákat összegyûjtve, megvizsgáltuk azokat kémiai szempontból, és itt kumafosz-amitráz szertartalmat igazolt vissza a labor. Ezt követõen megvizsgáltuk a méhészet különbözõ korú lépeinek szermaradék-tartalmát és a 10. sz. ábrán szemléltetjük az eredményt. Az elõzõekbõl látszik, hogy a lépekben mérhetõ szermaradékok milligramm nagyságrendûek. Valószínûleg ezt reagálták le a méhek azzal, hogy akár a legnagyobb hi- 17

18 degben is kirepültek a kaptárakból. Az eset másik tanulsága az, hogy ezek a méhek tavasszal nehezen fejlõdtek és sokat kellett küzdeni a nozémával. Van még valami, ami mindenkit meghökkentett. Ez pedig nem más, mint a lépekben mért fluvalinát-tartalom. Méhésztársunk még soha nem használta ezt a hatóanyagot, mégis jelen van a kaptáraiban. A szermaradék bizonyára ebben az esetben is a viasz mûlép csere alkalmával került be a méhészetbe. Ami még nagyon elgondolkodtató, az a világos (tehát fiatal) lépek szermaradék-tartalmának magas szintje. A fentieket elolvasva biztosan lesznek, akik azt a következtetést vonják le, hogy a szintetikus atkaölõ szerek használata zsákutca és vissza kell térni az ártalmatlan", természetazonos anyagok (oxálsav, timol, hangyasav stb.) használatához. Úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés nem ilyen egyszerû. Egyértelmû, hogy a természetazonos szereknek is megvan a helyük és a szerepük a technológiában, de azt is hozzá kell tenni, hogy minden, amit betettünk a kaptárba, nyomot hagy. Mindezek mellett ne feledjük, hogy a természetazonos készítmények rovására is írható néhány mellékhatás (például csökkenhet a fiasítás, toxikusak a méhekre, esetleg rablásveszély fokozódásával jár az alkalmazásuk), és ami a legfájóbb, hatékonyságuk tekintetében is merülnek fel problémák. A témával kapcsolatos vizsgálati eredményekrõl a késõbbiekben fogunk szót ejteni. A szermaradékok, tehát a szennyezettség csökkentése érdekében a folyamatos és intenzív lépfrissítéssel és lépcserével, valamint az atkák ellen okszerûen alkalmazott védekezési technológiával tudunk védekezni. Ennek folyományaként csökkenteni tudjuk a lépekben mért szennyezõ anyagok abszolút értékben vett koncentrációját, elvégre a mûlépekre épített friss viasz szermaradékoktól mentes, így ennek segítségével higítani" tudjuk annak alapszennyezettségét A Nosema apis, vagy a Nosema ceranae? Felmerül a kérdés, hogy a közelmúltban bekövetkezett méhpusztulások közül a nozéma számlájára írható veszteségeket melyik faj okozza inkább? Erre vonatkozóan nem folytattunk vizsgálatokat. Arra az eredményre viszont hagyatkozhatunk, amit a 2007-ben végzett mintavételezések alapján sikerült kimutatni. Hazánkban ma már a Nosema ceranae elõfordulása a domináns, és ez azért nagy baj, mert ez a kórokozó sokkal virulensebb, mint a Nosema apis. Azt a feltételezést, hogy esetleg a nozémafertõzések kiteljesedése függ-e a varroafertõzés eszkalációjától, még nem sikerült egyértelmûen igazolni. Az a tény mindenesetre figyelemre méltó, hogy a megmintázott beteg méhészetek igen nagy százalékában együtt jelentkezik a két fertõzési ágens. Ebbõl is látszik, hogy az említett parazita elleni védelem jelentõsége mennyire felértékelõdik. A nozéma kialakulásának kémiai hátterét látszik igazolni az a megfigyelésünk is, miszerint több esetben észleltünk amitráz-szennyezettséget a tavasszal (fõleg a repce virágzásának idején, vagy az akácvirágzás kezdetén) a méhészetek elõtt sétáló röpképtelen méhekben (ld. elõzõ fejezet) Vírusvizsgálatok eredményei Ezeket a vizsgálatokat többnyire csak abban az esetben végeztük el, amikor a laboratóriumi elemzések során kimutatott nozéma- és a varroa-fertõzés mértéke nem adott kellõ magyarázatot a kérdéses családok pusztulására. A vírusok elõfordulási gyakoriságáról tudni kell, hogy a fertõzési helyzet alakulása évrõl évre változik és ez tájegységeken belül is megfigyelhetõ. 18

19 Az említett vírusvizsgálatokat tizenkét méhész huszonnégy mintájában végeztük el. Ennek során az alábbi méhpatogén vírusok jelenlétét detektáltuk: Heveny méhbénulás vírus (ABPV). Fekete anyabölcsõ vírus (BQCV). Deformált szárny vírus (DWV). Krónikus méhbénulás vírus (CBPV). Költéstömlõsödés vírus (SBV). A vizsgálatokkal kapcsolatosan az alábbi észrevételeket lehet tenni: 1. A vizsgált méhészetek közül egy teljesen mentes a keresett méhpatogén vírusoktól. Ennek a méhészetnek a további mintázása és megfigyelése indokolt. 2. A monitoring vizsgálat évi eredményei szerint a költéstömlõsödés vírusának gyakorisága megnövekedett. Ha a mostani eredményeket vizsgáljuk, akkor ennek a vírusnak a megjelenése a minták 50%-át érinti. Ugyanakkor, ha megnézzük a költéstömlõsödés-elõfordulást földrajzi elhelyezkedés szempontjából, akkor láthatjuk, hogy a dunántúli mintáinkban alig van, míg a Dunától keletre esõ területekrõl származó mintákban gyakori. Persze ehhez a megfigyeléshez hozzá kell tenni azt a tényt, hogy viszonylag kis számú mintával dolgoztunk. 3. Igen figyelemre méltó viszont az a momentum, hogy a fekete anyabölcsõ vírus elõfordulása azokban a méhészetekben is jellemzõ, ahol más vírust nem észleltünk. 2. Kémiai analízisek Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által végzett környezetterhelési monitoring vizsgálatok során szerteágazó kémiai vizsgálatokat végzünk. Ezek a vizsgálatok sok esetben abban a tárgyban igazítanak el bennünket, hogy vajon egyes méhészetek pusztulását, vagy legyengülését okozhatják-e különbözõ eredetû kémiai szennyezõdések? Ha igen, akkor honnan származhatnak ezek? A kaptárakba bejutott kemikáliák forrása leggyakrabban a növényvédelem, a környezetszennyezés, netán a méhész saját technológiája. Ezek a tényezõk komplex módon, vagy különkülön is eredményezhetik azt, hogy a vizsgált méhészet nem fejlõdik az elvárásoknak megfelelõen, vagy netán el is pusztul Lép- és mûlépvizsgálatok (az atka elleni technológia és a szennyezettség összefüggései) Már 2010 õszén folytattuk a már az elõzõ költségvetési ciklusban megkezdett mûlép, sonkoly mintavételeket és analíziseket. Ennek segítségével bepillantást nyerhetünk abba, hogy egyes atka ellen alkalmazott hatóanyagok menynyire dúsulhatnak fel a viaszban A lépek szermaradék-tartalmának vizsgálata A mintául szolgáló lépek szermaradék-tartalmát az 11. sz. ábrán szemléltetjük. A diagram tanulmányozása közben látható, hogy az egyes méhészetekben található lépek szermaradékai széles skálán mozognak. Ez persze függ a méhész technológiájától, ezen belül az alkalmazott atkaölõ szerek féleségétõl, a lépek korától, és attól, hogy ki milyen sûrûn cseréli le lépeit. A 11. sz. ábrán vannak minták (15, 17, 19, 25), amelyek igen alacsony szer- 19

20 11. sz. ábra. Az ország különbözõ pontjain vett 34 lépmita peszticid-tartalmának bemutatása (az értékek mg/kg-ban értendõk) 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0, Minta Amitráz Kumafosz Fluvalinát maradék-tartalmat mutatnak, ezeket még az elõzõ nyáron (az atkák elleni védekezéseket megelõzõen) gyûjtöttük, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a 4. minta igen kimagasló kumafosz-tartalmát egy 10 évesnél is öregebb lépdarabból mutattuk ki, amely olyan méhészetbõl származik, ahol minden évben alkalmaztak Perizint A mûlépekben mért szermaradékok értékei A szakirodalom többször tett arra utalást, hogy az atkák ellen és egyéb célból a kaptáron belül alkalmazott kemikáliák mennyire halmozódnak a viaszban és ezek egy részétõl a többszöri hõkezeléssel járó viaszfeldolgozás során sem tudunk megszabadulni. Ennek tisztázása érdekében 11 db mintát gyûjtöttünk be, ezek vegyesen származnak méhészetekbõl és mûlépüzembõl. A vizsgálatok eredményeit a 12. sz. ábra szemlélteti. A 12. sz. ábrán látható adatok nagyon jól példázzák, hogy a viasz mûlép csere alkalmával ki mennyi idegen (általa nem is használt) kémiai anyagot vihet be a méhészetébe saját tudta nélkül. Ennek az adatsornak másik nagy tanulsága az, hogy szinte az összes mintában található fluvalinát (errõl az anyagról már régen is tudtuk, hogy a viaszban halmozódik), de az mindenki számára meglepõ, hogy alkalmazása nyomán mennyire terjed a mûlépeken keresztül. Ez az ismeret megkönnyíti annak megértését, hogy egy mûlépekbõl származó alapszennyezettség mellett milyen könnyen szokik hozzá az atka ehhez a hatóanyaghoz. Ennek a következménye pedig az, hogy az évek óta rendszeresen fluvalinátot felhasználó méhész nem érti, hogy miért omlik össze az állománya idõvel. Sajnos a mûlépek kumafosz- és amitráz-szennyezõdéstõl sem mentesek, így a raj állapotba helyezett családokban is található kisebb-nagyobb alapdózis, ami azt eredményezheti, hogy az atkák könnyebben adaptálják ezt a két, ma még hatékony molekulát. A mûlépekbe zárt szennyezõdések igazán a mûlép viasz cserék alkalmával értékelõdnek fel. Ha ugyanis nem a saját viaszunkat hengereltetjük vissza, akkor el- 20

21 12. sz. ábra. A különbözõ helyszínekrõl gyûjtött szermaradékok értékei mûlépekben mérve 3 2,5 mg/kg 2 1,5 1 Amitráz Kumafosz Fluvalinát 0, Átlag képzelhetõ, hogy a cserében kapott mûlépünkben akár olyan atkaölõ szer hatóanyagának a maradékához is hozzájuthatunk, amit eddig nem is használtunk. A fenti helyzetbõl természetesen a folyamatos és intenzív lépépíttetés, és a saját viasz visszahengerlése ad lehetõséget. Vizsgálataink során egy esetben a mûlépek paraffin-tartalmát is ellenõriztük. Ennek eredménye lesújtó volt: a vizsgált minta jelentõs mennyiségben (50%-ot meghaladó mértékû) tartalmazott paraffint. Tehát hamisítványnak tekinthetõ. Nem a lépek, hanem a viasz szermaradék-tartalmát illetõen érdekes és kissé meglepõ eredménynek számít az a tény, hogy egy alkalommal brómpropilátot (ez a valamikor használt Folbex VA hatóanyaga) mutattunk ki. Szerencsére ennek az igen hosszú bomlási adatokkal rendelkezõ vegyületnek a jelenléte ma már csak elvétve tapasztalható. Amit még errõl a hatóanyagról illik tudni, az a következõ: a méhek jobban érzékenyek rá, mint az amitrázra Egyéb méhészeti termékek (méz és virágpor) analízise, méhtakarmányok vizsgálata Az elmúlt idõszak antibiotikum-botrányai után kézenfekvõ volt, hogy egy-egy mézmintában bemérjük a bennük lévõ antibiotikumok vagy a savtartalom mennyiségét. Elõbbi esetben fõleg repceméz-mintákat érintett, az utóbbit viszont napraforgómézben vizsgáltuk. Ez utóbbira azért volt szükség, mert felmerült annak lehetõsége, hogy valamilyen külsõ környezetszennyezési forrásból a behordott nektár kémhatása az átlagosnál alacsonyabb (tehát savasabb) volt. Ezek a vizsgálatok számunkra megnyugtató eredménnyel zárultak. Tehát sem a mézek nem tartalmaztak antibiotikumot, sem pedig a kémhatással nem volt probléma. Egy esetben Horvátországból származó cukorlepény antibiotikum-tartalmát is ellenõriztük, szerencsére ez sem tartalmazott semmilyen tiltott komponenst. Végeztünk egy provokatív jellegû mérést is, amelyben arra kerestük a választ, hogy a fumagillin hatóanyagot tartalmazó cukorlepény etetését követõen van-e 21

22 szermaradvány a repcemézben. A válasz itt is megnyugtató volt, mert nem sikerült kimutatni a mézbõl az említett hatóanyagot. Ebben az esetben 1 mikrogramm/kg mérési érzékenységgel dolgoztunk. Egy alkalommal vizsgáltuk a lépekben található virágpor eredetét is annak érdekében, hogy a bennük található szermaradékok forrására fény derüljön Mérgezési esetek vizsgálati eredményei Az OMME által koordinált monitoring vizsgálatok egyik speciális területe a méhészeteket érintõ növényvédelmi káresemények kapcsán történõ segítségnyújtás. Ez azt jelenti, hogy a károsultak megsegítése érdekében az egyesület finanszírozza a felmerülõ költségeket. Sajnos a laboratóriumok túlterheltsége miatt az ügyek elhúzódnak, így a költségek egy része is ebben a vizsgálati ciklusban merül fel A 2010 nyarán vett mintáink áthúzódó vizsgálata (méhmérgezési esetek) Az elõzõ indokok alapján 2010 õszén újra kellett vizsgálnunk a bordányi és a mezõkomáromi mérgezés mintáit, aminek eredményeképpen a bordányi eset a méhészekkel történt peren kívüli megegyezéssel le is zárult. Információink szerint ennek az ügynek kapcsán a károkozó gazdálkodókat pénzbeli büntetéssel is sújtotta az eljáró hatóság. Ennek eldöntéséhez a monitoring vizsgálatok eredményei szolgáltattak adatokat. A mezõkomáromi méhmérgezés esetében a méhészek és a gazdák közötti megegyezés hiányában per várható A 2011-ben tapasztalt mérgezési esetek Az OMME vezetésének álláspontja szerint méhmérgezések tekintetében igen súlyos károkat jelentett a méhésztársak számára. A káresemények magyarázatát a növényvédelmi és a méhészeti szakma egészen más okokra vezeti vissza. A növényvédelmi szakma véleménye szerint a károk abból keletkeztek, hogy az aszályban lassan fejlõdtek a növények, kisebb volt a hektáronkénti zöldtömegük és ennek következtében a normál körülmények között indokolt vegyszerdózis kisebb felületen oszlott el, ráadásul a virágok (ld. repce ) is a szokásosnál korábban indultak virágzásnak. A méhészeti szakma elismeri azt a tényt, hogy aszály volt, kisebb volt a növények zöldtömege a szokásosnál, de összességében egészen más, az elõzõtõl eltérõ álláspontot képvisel. Nevezetesen azt, hogy az április 10. táján igen szeles és hideg volt az idõ. Ilyen körülmények között nem tudtak a gazdák permetezni sem a repcékben, sem a gyümölcsösökben az ilyenkor szokásos hosszú hatástartamú rovarölõ szerekkel. Ezt követõen április 17-e után hirtelen beköszöntõ melegben a növények virágzásnak indultak, az idõjárási feltételek alkalmassá váltak a védekezések elvégzésére. Ebben a helyzetben nem minden termelõ cserélte le a megváltozott fenológiai helyzetnek megfelelõ rövid hatástartamú készítményre a kijuttatandó rovarölõ szert és ebbõl fakadóan méhészeti károk keletkeztek. Egyszóval az említett káresemények az emberi oda nem figyelés, a felelõtlen vegyszerhasználat miatt következtek be. Vitatkozva a növényvédelmi szakma képviselõivel, le kell szögeznünk: a repcék virágzásának idõ elõtti" elkezdõdése a szárazság és a növények állapotának ismeretében kalkulálható volt. Ezzel a növényállományok tulajdonosainak számolni kellett volna a permetezések megtervezésekor. A továbbiakban tekintsük át, hogy a növényvédelem jeles képviselõinek véleményével szemben milyen aggályaink vannak: 22

23 13. sz. ábra. Ez a repcetábla már virágzónak minõsül növényvédelmi szempontból Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület szaktanácsadói hálózata által készített fotóarchívum arról tanúskodik, hogy az elmúlt három évben a repcék virágzásnak indultak az õszi-téli csapadékviszonyok alakulásától, valamint a kitavaszodás késésétõl függetlenül az ország nagy részén már április 20-át megelõzõen. Bizonyos hatóanyagok, pl. az idei mérgezések jelentõs részéért felelõs klórpirifosz, nem transzlokálódik (mozog) a növényekben, hanem ún. mélyhatású tulajdonsággal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a hatóanyag a permetcsepp helyén szívódik be a növény szöveteibe. Ez viszont azt vonja maga után, hogy a hatóanyag a permetezést követõen növekvõ hajtásrészekbe már nem jut el. A szakhatósági ellenõrzések a permetezések idejének megállapítására a termelõ által vezetett permetezési napló bejegyzéseit veszik alapul. Ebbõl is látszik, ha valaki jól adminisztrál, könnyen elkerülheti a növényvédelmi bírságok kiszabását. Egyes növények (táblák) virágzási adatai nincsenek napra pontosan dokumentálva (és ez nem is várható el senkitõl). Innentõl kezdve viszont örök vitatéma marad a méhész és a növénytermesztõ között az a kérdés, hogy egy virágzás határán lévõ tábla növényvédelmi szempontból virágzónak minõsül-e. (Mint tudjuk a 43/2010. FVM-rendelet a virágzás kezdetét a szirmok feslésének kezdetétõl datálja). Egy javarészt zöldnek látszó repcetáblát a gazdálkodók zöme még nem virágzó"- nak könyveli el, még akkor is, ha az abban éppen nyílásnak indult virágokat már a méhek járják (13. sz. ábra). Sajnos szintén a méhészek véleményét, tehát a hosszú hatástartamú szerek késõi kijuttatását igazolja az a tény, hogy ezek a készítmények még a virágzás megindulását követõen 10 nappal is aratták a táblákra látogató méheket. Ebbõl is lát- 23

24 14. sz. ábra. Virágzó kultúrákban fényes nappal csak néhány rovarölõ szer használható. Ezek kijuttatását nem kell bejelenteni az önkormányzatoknak, ugyanakkor a felhasználásnak igen szigorú szabályai vannak szik, hogy a szereket alkalmazó gazdák nem vették figyelembe a kijuttatott hatóanyagok bomlási dinamikáját. A helytelen növényvédelmi gyakorlatnak ékes példáját mutatják azok a Zala megyei esetek, amelyek közül az egyikben, virágzó repcében, fényes nappal Decis Mega-val permetezõ gazdát értek tetten a méhészek. A másik esetben Karate Zeon kijuttatását jelentették a hatóságnak ugyanilyen körülmények között. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett a Bács-Kiskun megyei esemény mellett sem, amikor a gazdálkodó a méhkímélõ technológia leírásában foglaltaktól eltérõen nem 23 órakor, hanem hajnali 4-kor fejezte be a Fendona-val végzett permetezést. Ha megvizsgáljuk a károkozók birtokméretét, látjuk, hogy többnyire nem a nagy gazdaságok, hanem a középkategóriás vállalkozások hozhatók összefüggésbe az esetekkel. A virágzó repcék nappal végzett rovarölõ szeres kezelései (14. sz. ábra) sok aggodalmat okoznak a méhészeknek, különösen akkor, ha a kezelésekrõl elõzõleg téves tartalmú értesítést küldenek az önkormányzatoktól. (Tudjuk, az új növényvédelmi jogszabályok egyértelmûen rendelkeznek a szerek felhasználásáról és ezzel párhuzamosan eltörölték a kiértesítési kötelezettséget). A káresemények az egész országra kiterjedtek, de a legnagyobb visszhangot a Somogy, Vas és Zala megyei mérgezések keltették. Somogyban Zákány Csurgó Somogyudvarhely Nagyatád térsége, Zalában Lenti, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Vas- 24

25 ban Andrásfa környékén mutatkoztak a legnagyobb problémák. Érdemes megemlíteni a Veszprém megyei Küngös térségét is, ahol már évek óta tapasztalnak mérgezéseket a helybéli és az oda vándorló méhészek egyaránt. Eddig csak az OMME környezetterhelési, monitoring vizsgálatai mutatták a helytelen szerfelhasználás eredményeit, ugyanakkor idén a hatósági mintavételeknek és eljárásnak köszönhetõen végre fény derült az elkövetõ személyére is. Ugyanakkor az államigazgatási eljárásokkal kapcsolatosan az a negatív tapasztalatunk, hogy a mérgezések okozói közül senkit sem büntettek meg azért, mert a jogszabályoktól eltérve virágzó kultúrában történt a permetezés. Minden esetben a permetezési naplók bejegyzéseit tekintette a hatóság perdöntõnek úgy, hogy közben fogalma sem volt a mérgezési esetek alkalmával gyûjtött méhhullák méhtoxikológiai elemzésének eredményeirõl. A teljesség igénye nélkül érdemes felhívni a figyelmet a Csongrád megyei Nagytõke, a Bács-Kiskun megyei Bátmonostor, a Somogy megyei Beleg településeken történtekre is, ahol szintén sikerült tisztázni a hibás gyakorlatot követõ gazdálkodó kilétét és sikerült elérni peren kívüli kártérítés kifizetését. A szlovéniai méhmérgezések kapcsán fontos teendõ még annak tisztázása is, hogy a virágzó repcék szomszédságában elvégzett kukoricavetések alkalmával a vetõmagról elsodródott inszekticid hatású csávázószer-részecskék mennyiben hibáztathatók a mérgezési tünetek kialakulásában. Zalában erre is keressük a választ. Vas és Zala megye határán, Andrásfa térségében és a Szabolcs megyei Fényeslitkén is súlyos problémákat okozott egy felelõtlen gazdálkodó. Számunkra elfogadhatatlan az, hogy mindkét esetben igyekeznek kibújni a felelõsség és a kártérítés kötelezettsége alól. Az OMME által irányított monitoring vizsgálat másik eredménye a Tengelic térségében évek óta ismétlõdõ méhészeti károk okozóinak idei kiderítése. Reméljük, hogy a hatóság kellõ szigorral fog eljárni velük szemben. A Fejér megyei Pátka és a Somogy megyei Darány településeken az elkövetõ kilétére fény derült, reméljük mindannyian belátják, hogy az okozott kárt rendezniük kell mihamarabb. Sajnos meg kell említenünk azokat az eseteket is, amikor nem sikerült beazonosítani a mérgezésekért felelõs gazdálkodókat, ugyanis a laboratóriumi elemzések során nem, vagy késõn találtuk meg a mérgezések forrásául szolgáló növénymintát. Illetve ha meg is találtuk, az elemzések alkalmával már nem tudtuk kimutatni belõlük a szermaradékokat. Hosszú oldalakon keresztül sorolhatnánk még a mérgezések helyszíneit, és részletezhetnénk az egyes eseteket, de talán elég annyi, hogy 2011-ben több mint 60 méhészet jelentett kisebb-nagyobb károsodást és ezek jelentõs része (több, mint 50 eset) tavasszal, repce- és gyümölcsvirágzás idején történt. Az is teljességgel bebizonyosodott, hogy repcében a klórpirifosz és a vele kombinációban kijuttatott cipermetrin, gyümölcsösben a dimetoát okozta a legtöbb problémát 2011 tavaszán a magyarországi méhészetekben. A káresemények következtében elpusztult, vagy legyengült méhcsaládok száma kb Természetesen annak csak örülhet mindenki, hogy ez a szám jelentõsen elmarad a hazánkban évente tapasztalható 15-20%-os téli méhcsaládelhullás mellett, ugyanis ennek mértéke es nagyságrendet tesz ki. Ettõl függetlenül az mindenki számára világos, hogy a növényvédelem okozta káreseményeket nem szabad elbaga- 25