Betegjogi kutatás 2009.

Átírás

1 Betegjogi kutatás AZ ÁLLAMPOLGÁRI ÉS EMBERI JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK MÉRTÉKE A SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEKBEN ELEMZŐ TANULMÁNY Budapest, március

2 A kutatást a TÁRKI Zrt. a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Kht. megrendelésére készítette Az elemzést készítette: PÁTHY-DENCSŐ BLANKA TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt Budapest, Budaörsi út 45. Tel.: , Fax: tarki@tarki.hu Internet:

3 TARTALOM Tartalom 1. Bevezető A minta Lakossági minta Intézményi minta Szocio-demográfiai jellemzők Lakosság Intézményi dolgozók Intézményi ellátottak Az ellátás, a munkavégzés körülményei Házirend Jogok ismerete és érvényesülése A törvények meglétének ismerete A betegjogok ismerete A szociális jogok ismerete A gyermekjogok ismerete A jogok érvényesülése A jogvédő szervezetek ismertsége A betegek, ellátottak, gyermekek jogokkal kapcsolatos attitűdjei, indikátorok Sérelmek Információ Az ellátottak tájékoztatása, a jogismeret forrása Beteg-, ellátott- és gyermekjogi ismeretek forrása a lakosság körében Elvárások a tájékoztatásról Betegjogok Szociális jogok Gyermekjogok Hatékonyság Betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselet Kapcsolat a képviselőkkel A képviselők munkájának ismeretsége és annak megítélése Összefoglaló...63 TÁRKI ZRT. 3

4 1. Bevezető A kutatást a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány megrendelésére végeztük. Az adatfelvétel a lakossági minta esetében a decemberi Omnibusz kutatás keretei között zajlott, míg az intézményi minta terepmunkálatai 2009 februárjában készültek. A kutatás célja a állampolgári és emberi jogok érvényesülésének feltérképezése volt a szociális intézményekben. A lakosság, az intézményi ellátottak (betegek, idősek és gyermekek) valamint az intézményi (egészségügyi intézmények, idősotthonok, gyermekotthonok) dolgozók jogismeretit és jogtudatosságát mértük fel a vizsgálat során. Jelen dokumentum az adatok bemutatását tartalmazza. A vizsgálat során három almintát és két külön csoportot vizsgálunk, valamint kontrollcsoportként a felnőtt magyar lakosság jelenik meg. A három terület: az egészségügyi intézmények, az idősotthonok és a gyermekotthonok voltak és ezeken belül két külön csoportot is vizsgáltunk a dolgozókat és az ellátottakat (intézetben élő időseket, gyermekeket, valamint a kórházakban, rendelőintézetekben a betegeket). A vizsgálat előkészítésekor felkérő levél segítségével engedélyt kértünk a mintába került intézmények vezetőitől a kutatáshoz, azonban ők maguk nem képezték a vizsgálat részét, nem kerülhettek lekérdezésre. Az adatfelvétel során négy különböző kérdőívet alkalmaztunk: egy kérdőív szólt mindhárom terület dolgozóihoz, közös kérdőívük volt még az idősotthonok lakóiknak és a betegeknek, valamint a harmadik a gyermekeké volt. Utóbbi célcsoportnak elsősorban az életkoruk miatt készítettünk külön kérdőívet és fogalmaztunk át bizonyos kérdéseket. A felnőtt lakossághoz szintén egy külön kérdőív tartozott. A kérdőívek kérdéseinek harmada megegyezik, így lehetőségünk nyílt a különböző területek és csoportok ugyanazon témában való véleményegyezéseinek, eltéréseinek összehasonlításra, valamint voltak speciálisan adott területre vonatkozó kérdések és témák is, amelyek egy részében az szolgál számunkra kiegészítő információval, hogy a másik szakterület dolgozóinak, ellátottjainak mi a véleménye a másik területről. A jogismeretet és a jogtudatosságot külön a dolgozók és külön az ellátottak, valamint a lakosság körében vizsgálva mindig a releváns háttérváltozókkal, az adott csoport jellemzőivel is összevetettük. A dolgozók szintjén mindig háttér-információként néztük a korukat, nemüket, munkakörüket, iskolai végzettségüket, valamint, hogy mely régióban dolgoznak. Az ellátottak esetében mindig figyelembe vettük nemüket, korukat, etnikumukat. A lakosság esetében pedig a nem, kor, iskolai végzettség, munkaerő-piaci aktivitás, lakhelyük településtípusa és régiója volt, ami minden esetben háttérinformációként szolgált az elemzés során, ahhoz hogy megnézhessük vannak-e tipikus jellemzők az adott kérdésre adott válaszokban. A tanulmány során azon részeken mutatjuk be ezeket, ahol a fent jelzett jellemzők és az aktuális kérdés között szignifikáns különbséget tapasztaltunk és jeleztük, ennek hiányát azonban külön nem emeltük ki minden esetben. TÁRKI ZRT. 4

5 2. A minta 2.1. Lakossági minta A lakosság körében végzett reprezentatív kutatás adatfelvétele a decemberi Omnibusz kutatás keretei között zajlott. Alkalmazott mintavételi eljárásunk valószínűségi minta, tehát minden felnőtt magyar lakosnak azonos az esélye a mintába való bekerülésre. Így a minta segítségével begyűjtött adatokból levont következtetések a statisztikai mintahiba mértékén belül általánosíthatóak a teljes populációra. A minta elkészítéséhez többlépcsős, arányosan rétegzett, valószínűségi mintavételi eljárást alkalmaztunk. A rétegzés első lépcsőjében minden régióból kiválasztottuk azokat a településeket, amelyek a mintába kerültek. Ennek során általános szabályként azt az elvet alkalmaztuk, hogy Budapest és a kiemelt városok szerepeljenek a mintában. Kiemelt városok alatt a nél több lakossal rendelkező településeket értjük. Ezt követően meghatároztuk, hogy az egyes régiókból, és ezen belül az egyes településtípusokból (kiemelt város, város, község) hány személynek kellett szerepelnie a mintában. A konkrét elemszámok kialakításakor azt az elvet követtük, hogy minden régió minden településtípusából akkora arányban kerültek a mintába kérdezettek, amekkora az alapsokaság (felnőtt lakossági minta esetén a 18 éven felüli lakosok) aránya a teljes népességen belül, régióra, és régión belüli településtípus lakosságarányra lebontva. A rétegenként lekérdezendő személyek számának meghatározását követően a minta konkrét kialakításához véletlen sétás módszert alkalmaztuk. A módszer lényege, hogy a kérdező nem neveket, címeket kap, csupán egy kiindulópontot, egy bejárandó útvonalat, és az útvonalon a mintába bekerülő lakások kiválasztásának algoritmusát határoztunk meg számára a mintába bekerült településen. Az így kiválasztott lakásokban Leslie Kish kulcs alkalmazásával választották ki a kérdezőbiztosok a háztartásból a mintába bekerülő személyt. A mintába került személyeket kérdezőbiztosaink személyesen keresték meg. A mintába bekerült címeket legalább kétszer fel kell keresniük, az első megkeresésnek hétköznap 16 óra után kellett történnie. Annak érdekében, hogy a mintába került nem, korcsoport, életkor és településtípus szerint kialakított csoportok aránya megegyezzen a felnőtt magyar népesség ugyanilyen szempont szerint kialakított csoportjainak arányával, a mintát súlyoztuk, így a súlyozott minta nem, életkor, településtípus és iskolai végzettség szerinti megoszlása jól illeszkedik a felnőtt népesség megfelelő adataihoz Intézményi minta Az intézményi minta esetében a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi KHT.-tól kaptuk meg az országban működő egészségügyi intézmények, idősotthonok és gyermekotthonok listáját. Alkalmazott mintavételi eljárásunk ez esetben is valószínűségi minta, hiszen minden intézménynek egyenlő esélye volt a bekerülésre. A mintavétel során ebből az adatbázisból véletlenszerűen választottuk ki a vizsgálathoz elvárt almintánkénti intézetet intézményi gyakoriság szerinti arányban az ország régióiból. Minden intézményben 5 ott dolgozót és 10 ellátottat (beteget, időset, gyermeket) kellett lekérdezni. A gyermekotthonok esetében azonban volt 2 intézmény, ahol végül kevesebb mint 10 gyermekkel lehetett csak elkészíteni az interjút, mivel éppen szökésben voltak az otthonból és nem lehetett elérni őket. Az intézmények kiválasztása és a vezetői engedély beszerzése után a kérdezőbiztosoknak több szempontot kellett betartaniuk a kérdezettek kiválasztása során. A mintába került intézményekben a dolgozókat úgy választottuk ki, hogy a kérdezőbiztosokat köteleztük arra, hogy a kórházban, rendelőintézetben legalább két különböző osztályon kérdezzen alkalmazottakat, akik körében vegyesen kell, hogy legyenek orvosok, ápolók, más szakemberek, de vezetőket és kisegítő munkakörben dolgozókat nem interjúvolhattak meg. Az idősotthonokban és gyermekotthonokban is figyelniük kellett arra, hogy eltérő nemű, korú, TÁRKI ZRT. 5

6 szakirányú végzettségű és munkakörű dolgozók kerüljenek lekérdezésre. Az ellátottakat pedig legalább nem és kor szerint kellett vegyesen kérdezniük, valamint az egészségügyi intézményekben szintén legalább két különböző osztályon és külön járó és fekvő betegeket egyaránt a mintába kellett válogatniuk. Így állt össze a végleges 69 intézményt, 345 dolgozót, 686 ellátottat és 1010 lakossági mintán kérdezett felnőtt személyt tartalmazó adatbázis. (1.ábra) 1.ábra A vizsgálat célcsoportjai TÁRKI ZRT. 6

7 3. Szocio-demográfiai jellemzők 3.1. Lakosság A következőkben a lakosság alap jellemzőit mutatjuk be. A kutatás során az ellátottak jogtudatosságát a felnőtt magyar lakosság átlagához képest is vizsgáljuk. A vizsgálat országosan reprezentatív: nem, életkor, településtípus és iskolai végzettség szerinti megoszlása jól illeszkedik a felnőtt népesség megfelelő adataihoz. 1. táblázat. A lakossági válaszadók demográfiai összetétele (súlyozott adatok) N % Neme Férfi ,7 Nő ,3 Életkor éves , éves ,3 60 éves és idősebb ,2 Iskolai végzettség érettségi alatt ,9 érettségi ,4 diploma ,7 Gazdasági aktivitás dolgozik ,7 nyugdíjas ,8 tanuló 59 5,8 egyéb inaktív ,1 nincs válasz 6 0,6 Településtípus Budapest ,2 megyeszékhely ,3 más város ,7 község ,8 Összesen % A mintába került háztartások közel harmadában fordul elő, hogy van a családtagok között krónikus betegséggel élő és 4%-ában, hogy van fogyatékkal élő. Az elemzés során ezt szintén háttér-információként fogjuk kezelni, hiszen feltételezésünk szerint ezekben a háztartásokban magasabb a jogtudatosság, a betegjog ismeret szintje. A romák aránya a lakossági mintában 5,5%. TÁRKI ZRT. 7

8 2. a. táblázat. A lakossági válaszadók körében a krónikus betegséggel, fogyatékkal élő családtagok aránya N % Van-e Önnek vagy valamelyik családtagjának krónikus betegsége? Van ,8 Nincs ,2 Él az Önök háztartásukban fogyatékkal élő személy? Igen 43 4,2 Nem ,7 Nincs válasz 11 1,1 2. b. táblázat. A lakossági válaszadók körében a romák aránya N % Etnikum (a kérdezőbiztos szerint roma vagy nem roma származású a kérdezett) Roma 56 5,5 Nem roma ,9 Nincs válasz 6 0,6 Összesen % 3.2. Intézményi dolgozók A mintába került intézményekben a dolgozókat úgy választottuk ki, hogy a kérdezőbiztosokat köteleztük arra, hogy legalább a kórházban, rendelőintézetben legalább két különböző osztályon kérdezzen alkalmazottakat, akik körében vegyesen kell hogy legyen orvosok, ápolók, más szakemberek, de vezetőket és kisegítő munkakörben dolgozókat ne interjúvoljanak meg. Az idősotthonokban és gyermekotthonokban is figyelniük kellett arra, hogy eltérő nemű, korú, szakirányú végzettségű és munkakörű dolgozók kerüljenek lekérdezésre. Az ezáltal a mintába került intézményi dolgozók demográfiai összetételéről elmondható, hogy mind a három típusban dominálnak a női dolgozók. Ez leginkább az idősek otthonában dolgozókra igaz. A dolgozók többsége középkorú (40 és 59 év közötti). Az egészségügyi intézményekben és a gyermekotthonokban azonban nem ritka, hogy 60 év feletti munkaerővel is találkozhatunk. Az egészségügyi intézményekben dolgozók minimum szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek, míg az idősek otthonában és a gyermekotthonokban vannak alapfokú végzettségű dolgozók is. Nem meglepő módon, a diplomások aránya az egészségügyi intézmények esetében kiugró, hiszen ott többségében orvosok, vezető ápolók kerültek bele a mintánkba. A gyermekotthonokban dolgozók körében főképp a gyermekfelügyelőket kérdeztük. A kórházakban, rendelőintézetekben, idősotthonokban dolgozók többségének egészségügyi végzettsége van (rendre 98%, 47%), míg a gyermekotthonokban a pedagógiai végzettség dominál (55%). Az adatok alapján az is kiderült, hogy az idősek otthonában dolgozók ötödének nincs szakirányú végzettsége. A dolgozók esetében fontos volt látnunk (leterheltség, szakképzettség, boldogulás) szempontjából, hogy hányan vállalnak másodállást is. Az egészségügyi intézményekben dolgozók 18%-ára igaz ez, míg a másik két intézménytípusban ez az arány jelentősen alacsonyabb. TÁRKI ZRT. 8

9 3. táblázat. Az intézményi dolgozók demográfiai, végzettségbeli és munkaköri összetétele almintánként Intézmény típus (alminta) Neme Egészségügyi intézmények (N = 115) Idősek otthona (N = 115) Gyermekotthonok (N = 115) % % % Férfi 36,5 7,0 16,5 Nő 63,5 93,0 83,5 Életkor éves 44,3 37,4 33, éves 47,0 62,6 63,5 60 éves és idősebb 8,7-3,5 Iskolai végzettség Alapfokú - 4,3 2,6 Szakmunkás 3,5 21,7 10,4 Érettségi 32,2 54,8 28,7 Diploma 64,4 19,1 58,2 Szakirányú végzettség Szociális 0,9 28,9 31,3 Egészségügyi 98,3 47,4 4,3 (Gyógy) pedagógiai 0,9 2,6 54,8 Egyéb - 0,9 8,7 Nincs szakirányú végzettsége - 20,1 0,9 Nincs válasz - 0,9 - Munkakörök (Vezető) ápoló, gondozó 50,5 60,0 3,5 Orvos 47,8-0,9 Szociális (gondozó, segítő), mentálhigiénés munkatárs 0,9 13,0 12,2 Foglalkoztatás szervező, munkavezető - 1,7 2,6 (Fejlesztő) pedagógus, mozgás terapeuta - 0,9 24,3 Gazdasági munkatárs, ügyintéző - 7,0 6,1 Gyermekfelügyelő ,4 Egyéb munkakör (pszichológus, gyám, utógondozó) Másodállás 0,9 17,4 13,0 Van 18,3 8,7 5,2 Nincs 81,7 91,3 94,8 Összesen 100% 100% 100% TÁRKI ZRT. 9

10 Megnéztük azt is, hogy az intézményekben dolgozók mióta dolgoznak az adott szakterületen, munkahelyen, és azt tapasztaltuk, hogy az átlagéveket tekintve, a kérdezettek nagy munkatapasztalattal, sok évvel a hátuk mögött dolgoznak adott szakterületen. Az adatokból az is látszik, hogy többségük ugyanazon munkahelyen töltötte eddig pályafutása jelentős részét: a kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók átlagosan majdnem 20 éve vannak a pályán, amiből 14 évet az adott intézményben töltöttek. A gyermekotthonokban és az idősek otthonaiban is a dolgozók körében magas a pályán töltött évek száma és ebben az esetben is jellemző, hogy a munkaévek többségében ugyanazon intézményben dolgozott a gondozó, gyermekfelügyelő. 4. táblázat. Az intézményi dolgozók munkatörténete Intézmény típus (alminta) Egészségügyi intézmények (N = 115) Idősek otthona (N = 115) Gyermekotthonok (N = 115) Hány éve dolgozik ezen a területen? (átlag/év) 19,8 14,8 14,8 Hány éve dolgozik az adott intézményben? (átlag/év) 14,4 8,9 8, Intézményi ellátottak Mint azt korábban már leírtuk, az ellátottak kiválasztásában a kérdezőbiztosoknak mintavételi szabályokat kellett betartaniuk. Az idősotthonokban és gyermekotthonokban figyelniük kellett arra, hogy az ellátottakat nem és kor szerint vegyesen kérdezzék, valamint az egészségügyi intézményekben legalább két különböző osztályon és külön járó és fekvő betegeket egyaránt a mintába kellett válogatniuk. Az intézményi lakók és ellátottak demográfiai összetételéről elmondható, hogy a betegek és az idősek körében magasabb a nők aránya, mint a férfiaké, míg a gyermekek esetében a fiúk javára van egy kis számbeli túlsúly. A mintába került gyermekek átlagéletkora 16 év, a betegeké 54 év, míg az időseké 77 év. 5. táblázat. Az intézményi ellátottak összetétele almintánként Intézmény típus (alminta) Neme Betegek (N = 230) Idősek (N = 230) Gyermekek (N = 224) % % % Férfi 43,0 33,0 54,3 Nő 57,0 67,0 45,7 Életkor (átlag/év) 53,8 77,1 16,4 A mintába került betegek iskolai végzettsége szerinti megoszlás közel azonos arányt mutat a felnőtt magyar lakosság körében tapasztalhatóval. Az idősotthonok lakóinak jelentős része alapfokú végzettséggel rendelkezik, ami szintén jól tükrözi a magyarországi kohorsz átlagot. A megkérdezett gyermekek több mint fele jelenleg általános vagy kisegítő iskolába jár, míg közel harmaduk szakmunkás képzőbe, további 13%-nyain vannak azok, akik már az érettségire készülnek. A beteg több mint fele nyugdíjas, egyharmadnyian vannak az alkalmazottként, vállalkozóként dolgozók. TÁRKI ZRT. 10

11 6. táblázat. Az idősek otthonában, a gyermekotthonokban és az egészségügyi intézményekben ellátottak jellemzői 1. Intézmény típus (alminta) Iskolai végzettség/milyen iskolába jár? Betegek (N = 230) Idősek (N = 230) Gyermekek (N = 224) % % % 8 általános, vagy kevesebb (speciális/kisegítő iskola) 27,0 54,8 56,5 (átlag életkor: 15 év) szakmunkás 32,6 16,1 28,6 (átlag életkor: 18 év) érettségi 28,7 17,8 12,6 (átlag életkor: 18 év) diploma 11,7 11,3 - Munkaerő-piaci státusz Aktív: alkalmazott, vállalkozó 33,9 Inaktív: nyugdíjas 54,8 Inaktív: tanuló 2,6 Inaktív: munkanélküli, egyéb 8,7 Az adatfelvétel során törekedtünk arra is, hogy az egészségügyi intézmények betegei között vegyesen legyenek a járó és fekvőbeteg ellátásban részesülők, hiszen feltételezésünk szerint különbség mutatkozik a két típus között jogtudatosság és jogismeret tekintetében. A kórházakban, rendelőintézetekben kérdezettek közel fele, 48%-a mondta, hogy inkább jónak mondható az egészségi állapota, míg egyharmadnyian vannak az állapotukat nem kielégítőnek (32%), és egyötödnyien az azt kifejezetten rossznak látók aránya (20%). Az idősek otthonában már inkább rossz egészségügyi állapotról számoltak be az ellátottak, közel kétharmadnyian vannak azok, akik az állapotukat rossznak, vagy legalábbis nem kielégítőnek tartják. A krónikus betegek száma is magasabb az idősek otthonaiban, mint az egészségügyi intézményekben kérdezettek körében (rendre: 74%, 53%). Nem elfelejtendő tény, hogy a két csoport átlagéletkora között közel negyedszázad különbség van. Az idősek 13%-ának van gondnoka. A kérdezettek etnikumát tekintve, a gyermekotthonok lakói között a kérdezőbiztos szerinti besorolás szerint, a roma származású gyermekek száma jelentős (37%), míg az idősek otthonaiban az arány a lakosság körében tapasztalható arányhoz képest is alacsonyabb (2%-nyi). A mintába került gyermekek körében nagyon magas, 17%- nyi az az arány, akik a kérdezőbiztos megállapítása szerint szellemileg visszamaradott, sérült gondozott. 7. táblázat. Az idősek otthonában, a gyermekotthonokban és az egészségügyi intézményekben ellátottak jellemzői 2. Intézmény típus (alminta) Járó v. fekvőbeteg Betegek (N = 230) Járó beteg 50,0 Fekvőbeteg 49,6 Nem tudja 0,4 Idősek (N = 230) Gyermekek (N = 224) % % % TÁRKI ZRT. 11

12 8. táblázat. Az idősek otthonában, a gyermekotthonokban és az egészségügyi intézményekben ellátottak jellemzői Intézmény típus (alminta) Egészségi állapot (szubjektív megítélés, önbesorolás) Betegek (N = 230) Idősek (N = 230) Alapvetően jó 16,1 8,7 Változó, de inkább jónak mondható 32,2 32,2 Változó, nem kielégítő 31,7 40,4 Inkább rossz 20,0 18,7 Van-e gondnoka? Van 13,0 Nincs 87,0 Van-e krónikus betegsége? Van 53,0 73,8 Nincs 46,5 25,3 Gyermekek (N = 224) Nem tudja 0,4 0,9 Etnikum (a kérdezőbiztos szerint roma vagy nem roma származású a kérdezett) Roma 4,4 1,7 36,6 Nem roma 95,6 97,4 58,0 Nem tudja - 0,9 5,4 Fogyatékosság (a kérdezőbiztos szerint van-e valamilyen fogyatékossága a kérdezettnek) Nincs 89,1 69,9 82,1 Van: Fizikai 8,3 23,1 - Van: Szellemi 0,9 2,6 17,0 Van: Fizikai és szellemi is 1,3 4,4 - Nem tudja 0,4-0,9 Összesen 100% 100% 100% TÁRKI ZRT. 12

13 4. Az ellátás, a munkavégzés körülményei A jogtudatosság és az ellátottak, valamint a dolgozók életminőségének ismeretéhez elengedhetetlen része volt a vizsgálatban a körülmények feltérképezése. Láthattuk, hogy az egészségügyi intézményekben dolgozók jelentős része vállal másodállást. A dolgozókat a leterheltségükről kérdeztük. Az eredmények azt mutatják, hogy az intézményekben dolgozók egyöntetű véleménye az, hogy túlterheltek munkaidejükben. Minden intézménytípusban az ötfokú skálán adott átlagérték (ahol az 1-es jelentette, hogy alulterheltek, míg az 5-ös, hogy túlterheltek) rendkívül magas értéket mutat a dolgozók leterheltségének megítélésében. A dolgozók saját, munkaidei leterheltségük megítélésében a gyermekotthonokban 4,16-os, az idősek otthonaiban 4,25-ös, míg a kórházakban 4,45-ös átlagpontot adtak. A betegek, gyermekek, idősek ellátásában azonban ez nem jelenhet meg. Az elv, miszerint minden ellátott egyenlő bánásmódban kell, hogy részesüljön, a valóságban sosem jelenik meg tiszta formájában. Az ellátásban van, aki több gondozást igényel, ezt nevezzük ebben az esetben pozitív diszkriminációnak (ennek következménye az, hogy ha valaki több odafigyelést igényel, akkor óhatatlanul is kevesebb jut a másik ellátottnak, a mérleg nyelve sosem kiegyenlített) és vannak, akikkel pedig maguk a dolgozók foglalkoznak valamely oknál fogva kevesebbet vagy gyengébb minőségben, ez pedig a negatív diszkrimináció. A különböző intézménytípusokban a dolgozók többsége úgy véli, hogy az, aki több gondozást igényel, azt kiemelten kezelik, segítik, ez legerősebben az idősek otthonában élőket érinti (az eü. intézményekben dolgozók 56%-a, a gyermekotthonokéinak 83%, míg az idősek otthonaiban segítők 60%-a mondta, hogy kiemelten kezelik az erre rászoruló ellátottak egy részét). A gyermekotthonokban és egészségügyi intézményekben dolgozók közül tízből négyen vallják azt, hogy minden ellátottat egyformán kezelnek, míg az idősek gondozói közül minden ötödik gondolja így. Az adatok azt is mutatják, hogy a három intézménytípus közül az egészségügyi dolgozók jelezték legmagasabb arányban, hogy igenis vannak (egészségügyi rászorultsággal nem indokolható) kivételezések e területen: a dolgozók mintegy 8 %-a mondta, hogy vannak betegek, akik esetében részrehajlás tapasztalható a dolgozók részéről az ellátás tekintetében (a másik két intézménytípus esetében ez az arány nem érte el az 1%-ot sem). A dolgozók véleményét összevetettük az idősek otthonaiban és az egészségügyi intézményekben ellátottakéval is. Az ő véleményük a dolgozókéhoz hasonlóan leginkább az volt, hogy aki több gondozást igényel, azt kiemelten segítik, kezelik a dolgozók (idősek 42%-a, míg a betegek 55%-a gondolja így). A két intézménytípusban ellátottak között itt is a tekintetben tapasztalható különbség, hogy a betegek magasabb arányban jelezték, hogy az adott intézménytípusban vannak kivételezések, illetve, hogy nagy különbség mutatkozik a betegekkel való bánásmódban: minden tizedik beteg (11%), míg az idősek otthonában élők 3%-a véli így. A kórházakban, rendelőintézetekben, idősek otthonában ellátottak közül tízből négyen vélik úgy, hogy minden ellátottat egyformán kezelnek a dolgozók. A következőkben részletesebben szeretnénk bemutatni az idősek otthonában élők és az egészségügyi intézményekben ellátottak körülményeit, azt, hogy hogyan érzik magukat az adott intézményben. Ezek lesznek azok az alapadatok, amiket a jogtudatosság értékelésének modelljében szintén beemelünk majd háttér-információként. Mind az idősek, mind pedig a betegek többsége (rendre: 79%, 69%) arról számolt be, hogy amikor az intézménybe került, a személyzet teljes mértékben segítőkész volt abban, hogy megszokja a környezetet. A gyermekek háromnegyede szintén így emlékszik (75%). A fogadtatást a betegek kevesebb mint 5%-a, a gyermekek 4%-a, míg az idősek 2%-a sérelmezte. Elmondásuk szerint az intézményekben élő gyermekek egymást is szívesen fogadták. A gyermekek több mint fele mondta, hogy mindegyik gyerek TÁRKI ZRT. 13

14 (52%), míg további 40%-nyian, hogy a gyerekek többsége szívesen fogadta őt, amikor az otthonba került. Mintegy 7%-nyian voltak azok a gyerekek, akik szerint a többiek elutasítóak voltak velük szemben. Ezen gyerekek többsége a mai napig nem igazán illeszkedett be, hiszen jellemzően ők azok, akik nem beszélgetnek az otthonban a többiekkel. A gyermekek (kérdezőbiztos által jelzett) származása nincs szignifikáns kapcsolatban azzal, hogy a gyermekek egymást, illetve a dolgozók miképpen fogadták vagy nem fogadták szívesen az otthonba kerülésekor. Az intézményi lakók életminősége szempontjából fontos tényező, hogy milyen az ellátottak egymás, valamint az ellátottak és a dolgozók közötti kapcsolat. Az idősek otthonában élők 71%-a mondta, hogy gyakran beszélget az otthon lakóival, 27%-uk szokott csak néhány időssel beszélgetni, és mindössze 2%-nyian vannak azok, akik azt mondták, hogy nincs kapcsolatuk az ott lakókkal. A gyermekotthonokban élők esetében hasonló arányokat láthatunk. A gyerekek háromnegyede (75%) mondta, hogy gyakran, míg 21%-uk hogy csak pár gyerekkel, de szokott beszélgetni, míg 4%-nyian voltak azok, akik nem igazán barátkoznak az intézmény lakóival. A gyermekektől azt is megkérdeztük, hogy milyen a kapcsolatuk az otthonban dolgozókkal. A gyermekek 96%-a jó kapcsolatban vannak az otthon dolgozóival: több mint fele mondta, hogy nagyon jó (54%), míg 42%-nyian, hogy inkább jó viszonyban vannak a felügyelőkkel, vezetőkkel, pedagógusokkal, segítőkkel. Az otthonban élő gyermekek 5%-a érzi úgy, hogy rossz, vagy nagyon rossz kapcsolata van a dolgozókkal. Jellemzően ezek a gyerekek azok, akik nem vesznek részt általában az otthonban szervezett programokon. Mint ahogy ez az idősek esetében is jellemző: az a kis része a lakóknak, aki nem beszélget idős társaival, ugyanaz, akik a programokon sem vesznek részt, tehát teljesen szeparálják magukat valamilyen oknál fogva. Az adott otthonok által szervezett programokon amúgy a gyermekek 83%-a, míg az idősek 77%-a szokott részt venni általában. Alapvetően az intézményi lakók többsége (elmondásuk alapján) jól érzi magát az otthonban: az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy rosszul, míg az 5-ös, hogy nagyon jól érzi magát az otthonban) a gyermekek által adott átlagpont 4,04, míg az időseké 4,22. Az adatok alapján a gyermekek egymással nehezebben jönnek ki, mint az otthon dolgozóival. A gyermekek 22%-a mondta, hogy gyakran veszekszik az otthonban lakó társaival, míg 12%-uk szokott a dolgozókkal (is) sokszor ellentétbe kerülni. Ritkán, de konfliktusba kerül társaival a gyerekek 63%-a, míg a dolgozókkal 48%-uk, ami elég magas arányt jelent. A gyermekek 13%-áról mondható el, hogy soha nem szokott veszekedni sem társaival, sem pedig a dolgozókkal. A mintába került gyermekek felének az adott otthon az első, amiben eddig élt (51%), míg másik fele már élt másik intézményben is (49%). Hogy teljesebb képet kaphassunk a körülményekről, megkértük az ellátottakat (időseket és betegeket), hogy értékeljék az ellátást különböző paraméterek alapján. A vizsgálat kontrollcsoportját maga a felnőtt magyar lakosság alkotja. A mintába került lakosok többsége (67%-a) egy éven belül járt legutóbb egészségügyi intézményben saját kezelése céljából. Akik voltak az elmúlt 12 hónapban rendelőben, kórházban, azok átlagosan legalább 7 alkalommal tették ezt az év folyamán. Ez rendkívül magas arány, a 2006-ban a nemzetközi ESS (European Social Survey) kutatás eredményei is ezt mutatták. A vizsgált 24 európai ország közül Magyarország az első helyen szerepelt a lakosság rendelőkbe, kórházakba járásának gyakorisága alapján. 1 A lakosság körében azokat, akik jártak az elmúlt időben rendelőintézetben, kórházban és/vagy háziorvosnál, valamint az időseket és az egészségügyi intézmények jelenlegi ellátottjait kértük fel az értékelésre. A továbbiakban a három csoport (betegek, idősek, lakosság) véleményét fogjuk összehasonlítani. Az ellátás különböző tényezőivel leginkább az intézményi lakók, az idősek vannak megelégedve. Mindegyik általunk kérdezett pontban magas átlagértéket, osztályzatot adtak az ellátásra. Az egészségügyi intézményben kérdezett betegek szintén jó véleménnyel voltak az egészségügyi dolgozókról, a kórház, rendelőintézet tisztaságával, a szolgáltatásokkal és annak haté- 1 Megjelent: TÁRKI ZRT. 14

15 konyságával. A legkritikusabb a kontrollcsoport, a lakosság volt. A lakosság az ellátottaknál rosszabb véleménnyel volt a kórházakban, rendelőintézetekben tapasztalható ellátás szervezettségével. (2. ábra) 2. ábra Mennyire volt/van megelégedve (ötfokú skála átlagpontjai) az egészségügyi személyzet szakértelmével? 3,9 4,6 4,6 a tájékoztatással a betegségével, panaszával kapcsolatban? 3,8 4,5 4,6 az intézményi szolgáltatásokkal, gondozással? 4,5 4,7 a bentlakókkal, betegekkel való kapcsolatukkal? 3,8 4,5 4,4 az otthon/kórház/rendelőintézet tisztaságával? 3,9 4,3 4,7 az ellátás szervezettségével? 3,4 4,2 4,6 betegek (N = 230) idősek (N = 230) lakosság (N = 1010) Az ellátottak körülményeit és hátterét vizsgálva összességében véve az mondható el, hogy bár a dolgozók leterheltek, de a betegek, idősek, gyermekek megítélése szerint jó munkát végeznek és jó viszonyt ápolnak az ellátottakkal. Kivételezések előfordulnak, de ezt minden intézménytípus lakói elfogadják. Az intézményi lakók többsége jól érzi magát és megítélése szerint jó ellátásban részesül. Hogy ezt mi alapján ítélik meg és mennyire élik meg tudatosan, erre keressük a választ a vizsgálat során. A lakosság azonban az intézményi ellátottaknál lényegesen kritikusabban értékeli az egészségügyi ellátás színvonalát. TÁRKI ZRT. 15

16 5. Házirend Hipotézisünk szerint az ellátottak jogtudatosság hiátusának egyik aspektusa a házirend (nem) ismeretében keresendő. Mindhárom intézménytípusban (egészségügyi intézmények, gyermekotthonok, idősotthonok) megkérdeztük a dolgozókat és az ellátottakat is arról, hogy ismerik-e az adott intézmény házirendjét. Az adatok alapján elmondható, hogy elenyésző azok száma mind a dolgozók, mind az ellátottak körében, akik elmondásuk szerint nem ismerik a házirendet. (3. ábra) Egyedül az egészségügyi intézmények ellátottjai körében tapasztalható egy nagyobb csoport, akik nem ismerik a házirendet. A házirendet nem ismerő betegek fele, 53%-a járóbeteg, így esetükben részben érthető, ha nem találkoztak azzal, a másik fele, 46%-nyian viszont fekvőbetegek. Természetesen a kórházban bent töltött idő is differenciálhatja, hogy miért nem találkozott, miért nem ismertették vele a házirendet. A házirendet nem ismerő betegek körében felülreprezentáltak a közép-magyarországi intézményekben ellátottak (60%). 3. ábra Ismeri-e a házirendet? Egészségügyi intézmények dolgozók (N = 115) ellátottak (N = 230) igen nem Idősek otthona dolgozók (N = 115) ellátottak (N = 230) Gyermekotthonok dolgozók (N = 113) ellátottak (N = 223) A házirendet ismerő ellátottak között különbség tapasztalható abban, hogy ki honnan ismeri azt. A kórházak, rendelőintézetek betegei jellemzően a kifüggesztett házirendet olvasták el (61%). Az idősek otthonában az ellátottak közel harmada, mielőtt az intézménybe került, akkor kapta írásban kézhez (30%), és szintén harmada a bekerüléskor kapta meg és olvashatta el a házirendet (32%). Minden ötödik TÁRKI ZRT. 16

17 házirendet ismerő idős az otthon falán kifüggesztett házirendet olvasta, 8%-ának felolvasták, és 6%- nyian vannak, akik a gondozottaktól hallott róla. A házirend tartalmáról a gyermekeket kérdeztük. Az otthonokban lakó gyermekek közül tízből nyolcan tudják jól, hogy a házirend az intézményben élők, az ott gondozottak és látogatóik jogait és kötelezettségeit fogalmazza meg. Minden tizedik gyermek gondolja úgy, hogy a Házirend csak a dolgozók jogait és kötelezettségeit tartalmazza és 4%- nyian gondolják úgy, hogy a Házirend csak a látogatókra vonatkozik. Az egészségügyi intézményben dolgozók 81%-a, az idősek otthonok alkalmazottjainak 87%-a, míg a gyermekotthonokénak 87%-a véli úgy, hogy a házirendet az intézmény fenntartójának kell jóváhagynia. A többi dolgozó szerint ezt valaki másnak kell megtennie, de nem a fenntartónak. TÁRKI ZRT. 17

18 6. Jogok ismerete és érvényesülése A következő fejezetben az intézményi dolgozók és ellátottak, valamint kontrollcsoportként a lakosság betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi ismereteit fogjuk bemutatni. A fejezetben külön mutatjuk be a három területet: az egészségügyi intézményeket, az idősotthonokat és a gyermekotthonokat jellemző adatokat. A különböző területek bemutatása előtt először bemutatjuk a lakosság véleményét arról, hogy szerintük az embereknek általában elegendő ismereteik vannak-e az őket megillető jogokról. A kérdezetteknek ötfokú skálán kellett értékelniük mások jogismeretét, ahol az 1-es jelentette, hogy véleményük szerint alig vannak ismereteik másoknak adott jogokról, míg az 5-ös jelentette, hogy szerintük a többség jól tájékozott ez ügyben. Az eredmények alapján elmondható, hogy a felnőtt magyar lakosság véleménye szerint az emberek többségének kevésbé van elegendő ismerete az őket megillető jogokról: az ötfokú skála átlagpontja a közepes értéket sem érik el. (4.ábra) A lakosság 4%-a nem tudott adott jogokkal kapcsolatban választ adni kérdésünkre. A lakosságon belüli társadalmi csoportokat egymással összehasonlítva szignifikáns különbség a különböző településtípusokon élők körében tapasztalható. A Budapesten élők 2,72-es átlagpontjához képest a városokban élők véleményének 2,36-os átlaga szerint elmondható, hogy a fővárosiak körében némileg magasabb azok aránya, akik kicsit jobbnak érzékelik mások ismereteit saját jogaikkal kapcsolatban. 4. ábra Mit gondol az embereknek általában elegendő ismereteik vannak az őket megillető jogokról? (ötfokú skála átlagpontjai a lakosság körében) Az őket megillető jogokról általában elegendő ismerete van az embereknek? (N = 967) 2,49 A betegjogokról általában elegendő ismerete van az embereknek? (N = 971) 2,47 A gyermekek jogairól általában elegendő ismerete v an az embereknek? (N = 968) 2,43 A szociális jogokról általában elegendő ismerete v an az embereknek? (N = 962) 2,36 TÁRKI ZRT. 18

19 A TÖRVÉNYEK MEGLÉTÉNEK ISMERETE A felnőtt magyar lakosság körében tízből nyolcan tudják, hogy van törvényi szabályozás a betegek jogairól ma Magyarországon. Az egészségügyben, idősotthonokban, gyermekotthonokban dolgozók egyike számára sem volt ez kétséges. A betegek esetében elenyésző azok száma, akik nem tudták, hogy szól törvény a jogaikról, míg az idősek 87%-a tudta ezt. (5. ábra) 5. ábra Azok aránya, akik szerint ma Magyarországon van törvényi szabályozás a betegek jogairól (%) Lakosság (N = 1010) 80 Egészségügyi intézmények (N = 115) 100 dolgozók Idősek otthona (N = 115) 100 Gyermekotthonok (N = 115) 100 ellátottak Betegek (N = 230) Idősek otthona (N = 230) A szociális ellátásban lévők jogairól szóló törvényről a lakosság 72%-a hallott. Az intézményi dolgozók körében volt pár ember azonban, aki szerint nincs ilyen törvény ma Magyarországon. Az idősotthonokban élők körében, akiket igencsak érint ennek a törvénynek a létezése, 86%-nyian vannak azok, akik szerint van szabályozás a szociális ellátásban részesülők jogaival kapcsolatban. (6. ábra) 6. ábra Azok aránya, akik szerint ma Magyarországon van törvényi szabályozás a szociális ellátásban részesülők jogairól (%) Lakosság (N = 1010) 72 Egészségügyi intézmények (N = 115) 98 dolgozók Idősek otthona (N = 115) 99 Gyermekotthonok (N = 115) 100 ellátottak Betegek (N = 230) Idősek otthona (N = 230) TÁRKI ZRT. 19

20 A felnőtt magyar lakosság 78%-a tudja, hogy van törvényi szabályozás a gyermekek jogairól. A gyermekek 86%-a tudja ugyanezt. Az intézményi dolgozók szinte kivétel nélkül tudták, hogy van ilyen törvény ma Magyarországon. (7. ábra) 7. ábra Azok aránya, akik szerint ma Magyarországon van törvényi szabályozás a gyermekek jogairól (%) Lakosság (N = 1010) 78 Egészségügyi intézmények (N = 115) 99 dolgozók Idősek otthona (N = 115) 100 Gyermekotthonok (N = 115) 100 ellátottak Gyermekek (N = 224) 86 Az egészségügyi dolgozók 26%-a véli úgy, hogy a Közigazgatási Hivatal, míg 56%-uk, hogy valamely más hatóság ellenőrzi a jogszabályok betartását, a szolgáltatások színvonalát az intézményükben. Körükben 17%-nyian vannak azok, akik nem tudtak választ adni a kérdésünkre. Az idősek otthonaiban és a gyermekotthonokban dolgozók közül tízből nyolcan tudják, hogy az intézményük ellenőrzése a Közigazgatási Hivatal hatókörébe tartozik. (8.ábra) TÁRKI ZRT. 20

21 8. ábra Ön szerint melyik hatóság ellenőrzi a jogszabályok betartását, a szolgáltatások színvonalát az olyan intézményekben, mint amilyen az Önöké is? (intézménytípusok szerinti bontásban, az ott dolgozók körében, %) 0% 20% 40% 60% 80% 100% egészségügyi intézmények dolgozói (N = 115) 26% 56% 17% idősek otthonaiban dolgozók (N = 115) 82% 12% 6% gyermekotthonokban dolgozók (N = 115) 80% 18% 3% a Közigazgatási Hivatal más hatóság nem tudja A BETEGJOGOK ISMERETE Felmértük a felnőtt magyar lakosság betegjogi ismeretét is. Arra kértük őket, hogy mondják el, szerintük milyen jogai vannak egy betegnek ma Magyarországon. Spontán válaszokat rögzítettünk, amelyeket utólagosan kódoltunk be, a kérdezettek több jogot is felsorolhattak. Tízből négy kérdezett egy jogot sem tudott felsorolni. A lakosság egynegyede, 25%-nyian vannak azok, akik tudják, hogy van törvényi szabályozás a betegek jogairól, de önmaguktól egy elemét, egy jogot sem tudtak mondani. Akik megnevezték valamely jogát a betegeknek, azok fele az egészségügyi ellátáshoz való jogot említette. Minden negyedik lakos van tudatában a betegek tájékoztatási és minden ötödik pedig a betegjogi képviselőhöz való fordulás jogával. Mindössze minden tizedik felnőtt állampolgár tudja, hogy a betegeknek joguk van az adott intézmény elhagyásához, az ellátás visszautasításához, a gyógyszerválasztáshoz és az emberi méltóság megtartásához mint alapjoghoz. Az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogával kapcsolatban a lakosok 7%-a tett említést. (9.ábra) A felnőtt magyar lakosság a betegjogokat nem ismerők körében (tehát, akik egy jogot sem tudtak megemlíteni) az átlagosnál (38%) jelentősen magasabb arányban vannak a 60 év felettiek (43%), a roma származásúak (61%), az alapfokú végzettséggel rendelkezők (44%) és a megyeszékhelyen élők (51%). TÁRKI ZRT. 21

22 9. ábra Ön szerint milyen jogai vannak egy betegnek ma Magyarországon? (a spontán válaszok %- os megoszlása a lakosság körében, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 1010) az egészségügyi ellátáshoz való jog 54 a tájékoztatáshoz való jog a betegjogi képviselőhöz fordulás joga az intézmény elhagyásának joga az ellátás visszautasításának joga a gyógyszerválasztás joga az emberi méltósághoz való jog a kapcsolattartáshoz való jog az önrendelkezéshez való jog az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga egyéb jogot említett egy jogot sem említett 38 A felnőtt magyar lakosság egyharmada véli úgy, hogy alig vannak ismeretei az őt megillető betegjogokról (32%). A lakosság 5%-a vallja magáról, hogy jól tájékozott ez ügyben. Az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy alig vannak ismeretei, míg az 5-ös, hogy jól tájékozott) a felnőtt magyar lakosság átlagpontja 2,3, ami nagyon alacsonynak mondható, tehát a lakosság többsége úgy érzi, hogy nagyon kevés ismerete van a betegjogokkal kapcsolatban. Mint azt korábban már bemutattuk, a lakosság véleménye a többi ember jogismeretével kapcsolatban is közel ezt az arányt mutatta, tehát jelezték, hogy szerintük nemcsak nekik, de másoknak sincsenek megfelelő ismereteik e téren. (vö. 4.ábra) A kórházban dolgozók közül nem volt olyan személy, aki legalább egy jogot ne tudott volna említeni a betegekkel kapcsolatban. A kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók közül legtöbben a betegek megfelelő ellátáshoz való jogát említették (az említések 57% jelölte ezt a jogot meg) és szintén sokan mondták a betegjogi képviselőhöz való fordulás (52%), az ellátás visszautasításához való (50%), a hozzátartozókkal való kapcsolattartás (45%) valamint az intézmény elhagyásához (42%) való jogot. Minden harmadik említés szólt a betegek szabad orvosválasztásának jogáról (33%) és minden közel negyedik az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez (23%) és a tájékoztatáshoz való jogról (23%). Az egészségügyi dolgozók jogokra vonatkozó említéseinek 10%-a szólt a gyógyszerválasztás, 9%-a betegek önrendelkezéshez való jogáról, valamint 4%-a az emberi méltósághoz való jogról. TÁRKI ZRT. 22

23 Az orvosi ellátásban részesülők mintegy negyede egyáltalán nem tudott megnevezni egy betegjogot sem. Akik viszont tudtak, azok közül tízből négyen a megfelelő ellátáshoz való és a szabad orvosválasztáshoz való jogot említették meg (40-40%). Minden negyedik említés szólt a betegek hozzátartozóival való kapcsolattartás és a betegjogi képviselőhöz való fordulás jogáról (25-25%). A betegjogokat ismerők minden ötödik említése az ellátás visszautasításához és/vagy a tájékoztatáshoz való jogra vonatkozott (19-19%), míg a válaszok 16%-a az intézmény elhagyásának jogáról szólt. Az egészségügyi dokumentáció megismerését, az önrendelkezéshez és az emberi méltósághoz való jogot, akárcsak a lakosság és a dolgozók köre, az ellátottaknak is csak egy kis része említette. (10. ábra) Az egészségügyi ellátásban részesülők körében, akik nem tudtak egy jogot sem megemlíteni, azok körében az átlagosnál (23%) magasabb a fiatalok, a 18 és 39 év közöttiek (35%), valamint az alapfokú végzettségűek (25%). 10. ábra Ön szerint milyen jogai vannak egy betegnek ma Magyarországon? (az egészségügyi ellátásban részesülők körében, egy kérdezett több választ is adhatott, a spontán említések száma = 382) 0% 20% 40% 60% 80% 100% Megfelelő ellátásban kell részesülnie Szabad orvosválasztás joga 40% 40% Betegjogi képviselőhöz fordulhat Kapcsolatot tarthat a hozzátartozóival Visszautasíthatja az ellátást A tájékoztatáshoz való joga Elhagyhatja az intézményt Megismerheti a rá vonatkozó egészségügyi dokumentációt Az önrendelkezéshez való joga Az emberi méltósághoz való joga A gyógyszerválasztás joga egyéb jog egy jogot sem említett 25% 25% 19% 19% 16% 12% 4% 4% 3% 7% 23% Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a különböző intézménytípusokban dolgozók és legfőképpen az kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók hogyan vélekednek arról, hogy a betegek mennyire ismerik saját jogaikat. Differencia mutatkozik a dolgozók között a betegek saját jogainak ismerete tekintetében: míg a kórházakban, rendelőkben dolgozók többségének (80%-ának) az a véleménye, hogy a betegek ismerik saját jogaikat, addig az idősek otthonában és leginkább a gyermekotthonokban dolgozók már kisebb arányban gondolják így (rendre 70%, 51%). (11.ábra) TÁRKI ZRT. 23

24 11. ábra Ön szerint menyire ismerik a betegek saját jogaikat? (dolgozók válaszai intézménytípusok szerinti bontásban) 0% 20% 40% 60% 80% 100% egészségügyi intézmények dolgozói (N = 115) 23% 57% 20% idősek otthonaiban dolgozók (N = 115) 20% 50% 29% gyermekotthonokban dolgozók (N = 115) 9% 42% 46% 1% teljes mértékben ismerik inkább nem ismerik, vagy Nem tudja inkább ismerik egyáltalán nem ismerik A SZOCIÁLIS JOGOK ISMERETE Felmértük a felnőtt magyar lakosság szociális ellátásban részesülőkkel kapcsolatos jogi ismeretét is. Arra kértük őket, hogy mondják el, szerintük milyen jogai vannak egy szociális ellátásban részesülőnek ma Magyarországon. Ebben az esetben is spontán válaszokat rögzítettünk, amelyeket utólagosan kódoltunk be. A kérdezettek több jogot is felsorolhattak. Az adatok alapján elmondható, hogy a felnőtt magyar lakosság a betegjogi ismereteihez képest a szociális jogok területén (még) kevésbé jártas. Tízből hét kérdezett egy jogot sem tudott mondani, ami a szociális ellátásban részesülőkre vonatkozik. Akik mégis mondtak valamit, azok is általánosságban véve a szociális ellátáshoz való jogot említették. Az említők egyharmada a tájékoztatást, az emberi méltóságot és a kapcsolattartást mondta mint szociális jogot. (12.ábra) A lakosság fele, 49%-nyian azok, akik tudják, hogy van törvényi szabályozás a szociális ellátásban részesülők jogairól, de önmaguktól egy elemét, egy jogot sem tudtak mondani. Akárcsak a betegjogok esetében, a szociális jogok ismeretével kapcsolatban is elmondható, hogy a jogokat nem ismerők körében az átlagosnál (71%) magasabb arányban vannak a 60 év felettiek (77%), így a nyugdíjasok is (78%), valamint az alapfokú végzettségűek (76%) és a megyeszékhelyen élők (83%). TÁRKI ZRT. 24

25 12. ábra Ön szerint milyen jogai vannak a szociális ellátásban részesülőknek? (a spontán válaszok %-os megoszlása a lakosság körében, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 1010) tájékoztatáshoz való jog 32 az emberi méltósághoz való jog 32 kapcsolattartás joga 31 intéz ményen belüli és kívüli sz abad moz gáshoz való jog 19 saját ruházat használatának joga 16 egyéb jog ("szociális ellátáshoz való jog") 29 egy jogot sem említett 71 A felnőtt magyar lakosság fele véli úgy, hogy alig van ismerete a szociális ellátással kapcsolatos jogokról (49%). A lakosság alig 3%-a vallja magáról, hogy jól tájékozott ez ügyben. Az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy alig vannak ismeretei, míg az 5-ös, hogy jól tájékozott) a felnőtt magyar lakosság átlagpontja 1,9, ami rendkívül alacsonynak mondható, tehát a lakosság többsége úgy érzi, hogy minimális ismerete van a szociális jogokkal kapcsolatban. Mint azt korábban már bemutattuk, a lakosság véleménye a többi ember szociális jogismeretével kapcsolatban is közel ezt az arányt mutatta, tehát jelezték, hogy szerintük nemcsak nekik, de másoknak sincsenek megfelelő ismereteik e téren. (vö. 4.ábra) Az idősek otthonaiban dolgozók közül 7%-nyian vannak azok, akik nem tudtak egy szociális ellátásra vonatkozó jogot sem említeni. Az idősotthonokban dolgozók közül legtöbben a szociálisan rászorultak ellátáshoz való (az említések 51% jelölte ezt a jogot meg), míg a hozzátartozókkal való kapcsolattartás jogát említette (49%), valamint az intézményen belüli és kívüli szabad mozgást (42%) és az emberi méltósághoz való jogot (35%) szintén többen mondták. Az említések 28%-a szólt a szociális ellátásban részesülők tájékoztatáshoz, és 35 %-a a saját ruhához való jogáról. Az anyagi juttatásokról az említések 6%-a szólt. TÁRKI ZRT. 25

26 Az idősotthonokban élők 42%-a egyáltalán nem tudott megnevezni egy szociális jogot sem. Akik viszont tudtak, azok közül tízből öten magát az ellátáshoz való jogot említették. Az említések több, mint 40%-a jelölte meg a rokonokkal való kapcsolattartás és az intézményen belüli és kívüli szabad mozgás jogát. Szintén sok említés jelölte meg a saját ruhához való jogot, míg a tájékoztatás jogosultságát az említések 26%-a jelölte meg. (13.ábra) 13. ábra Ön szerint milyen jogai vannak egy szociális ellátásban részesülőnek ma Magyarországon? (a spontán válaszok %-os megoszlása az idősek otthonában élők körében, egy kérdezett több választ is adhatott, említések száma = 329) 0% 20% 40% 60% 80% 100% Ellátáshoz való jog 51% Kapcsolatot tarthat a rokonaival 43% Szabadon mozoghat az intézményen belüli és kívüli 42% A saját ruháját hordhatja 39% Tájékoztatáshoz való jog 26% Emberi méltósághoz való jog 21% Egyéb jogot említ 25% egy jogot sem említ 42% Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a különböző intézménytípusokban dolgozók, és legfőképpen az idősotthonok lakóinak gondozói hogyan vélekednek arról, hogy a szociális ellátásban részesülők mennyire ismerik saját jogaikat. Az adatok alapján elmondható, hogy tízből nyolc dolgozónak az a véleményre, hogy a szociális ellátásban részesülők (inkább vagy teljes mértékben) ismerik a jogaikat, elenyésző azok aránya, akik szerint egyáltalán nem ismerik a rászorultak a jogaikat. (14.ábra) TÁRKI ZRT. 26

27 14. ábra Ön szerint menyire ismerik a szociális ellátásban részesülők saját jogaikat? (dolgozók válaszai intézménytípusok szerinti bontásban) 0% 20% 40% 60% 80% 100% egészségügyi intézmények dolgozói (N = 115) 15% 60% 22% idősek otthonaiban dolgozók (N = 115) 21% 58% 19% gyermekotthonokban dolgozók (N = 115) 19% 57% 17% 7% teljes mértékben ismerik inkább nem ismerik, vagy Nem tudja inkább ismerik egyáltalán nem ismerik A GYERMEKJOGOK ISMERETE Felmértük a felnőtt magyar lakosság gyermekjogi ismeretét is. Arra kértük őket, hogy mondják el, szerintük milyen jogai vannak egy intézetben élő gyermeknek ma Magyarországon. Ebben az esetben is spontán válaszokat rögzítettünk, amelyeket utólagosan kódoltunk be. A kérdezettek több jogot is felsorolhattak. Az adatok alapján elmondható, hogy a felnőtt magyar lakosság 67%-a egy olyan jogot sem tudott mondani, ami az intézetben élő gyermekekre vonatkozna. A lakosság 50%-ára igaz, hogy bár tudja, hogy van törvényi szabályozás a gyermekek jogaival kapcsolatban, azonban egy jogelemet sem tudna önmagától megemlíteni. Akik legalább egy jogot említettek a gyerekeket érintően, azok említéseinek 45%-a a szociális ellátáshoz való, míg 40%-a a kapcsolattartás jogáról szólt. Minden ötödik említés a gyermekek emberi méltósághoz való jogát jelölte meg. Az ezeken kívül említett jogokat a 15. ábrában mutatjuk be. Az átlagosnál (67%) magasabb arányban vannak a férfiak (71%), az idős, 60 év felettiek (76%), így a nyugdíjasok (75%) és az alapfokú végzettségűek (73%) azok körében, akik nem tudtak egy jogot sem megemlíteni, ami az intézetben élő gyermekeket védi. TÁRKI ZRT. 27

28 15. ábra Ön szerint milyen jogai vannak az intézetben élő gyermekeknek? (a válaszok %-os megoszlása a lakosság körében, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 1010) 0% 20% 40% 60% 80% 100% szociális ellátáshoz való jog 45% kapcsolattartás joga 40% az emberi méltósághoz való jog 20% tájékoztatáshoz való jog 17% saját ruházat használatának joga 14% intéz ményen belüli és kívüli sz abad moz gáshoz való jog 7% egyéb jogot említ 26% egyet sem említ 67% A felnőtt magyar lakosság fele véli úgy, hogy alig van ismerete a gyermekjogokkal kapcsolatban (50%). A lakosság alig 2%-a vallja magáról, hogy jól tájékozott ez ügyben. Az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy alig vannak ismeretei, míg az 5-ös, hogy jól tájékozott) a felnőtt magyar lakosság átlagpontja 1,9, ami rendkívül alacsonynak mondható, tehát a lakosság többsége úgy érzi, hogy minimális ismerete van a gyermekjogokkal kapcsolatban. Mint azt korábban már bemutattuk, a lakosság véleménye a többi ember gyermekjogi ismeretével kapcsolatban is közel ezt az arányt mutatta, tehát jelezték, hogy szerintük nemcsak nekik, de másoknak sincsenek megfelelő ismereteik e téren. (vö. 4.ábra) A gyermekotthonokban dolgozók között nem volt olyan, aki ne tudott volna legalább egy jogot említeni a gyermekekkel kapcsolatban. A dolgozók több jogot is megnevezhettek. Spontán válaszokat rögzítettünk ebben az esetben is, amit utólag kódoltunk be. A kérdezettek több választ is adhattak. A gyermekotthonokban dolgozók közül legtöbben a gyermekek teljes körű ellátásához való jogát említette (az említések 74% jelölte meg ezt a jogot), míg a hozzátartozókkal való kapcsolattartás jogát említette (58%), valamint a tanuláshoz (49%) és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot (43%) szintén többen mondták. Az említések 39%-a szólt arról, hogy a gyermeknek joga van a testvéreivel közös elhelyezéshez, és 31 %-a a tájékoztatáshoz való jogáról. A gyermekek emberi méltósághoz való jogáról és a családban nevelkedéshez való jogáról az említések 23, illetve 10%-a szólt. TÁRKI ZRT. 28