A magyar-szerb határmenti térség környezeti-ágazati stratégiájának megalapozó dokumentuma

Átírás

1 INNOAXIS The borderline as an axis of innovation A magyar-szerb határmenti térség környezeti-ágazati stratégiájának megalapozó dokumentuma INNOAXIS PROJECT Hungary-Serbia IPA Cross-border Co-operation Programme

2 RTT, Serbia; MTA RKK, Hungary 2011 Hungary-Serbia IPA Cross-border Co-operation Programme IPA HUSRB/0901/2.1.3 Application ID: HU-SRB/0901/213/028 Project title: The borderline as an axis of innovation INNOAXIS LEAD BENEFICIARY: Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs PROJECT PARTNER: Regional Scientific Organisation, Szabadka ASOCIATED PARTNER: Mórahalom Város Önkormányzata 2

3 A SZERB-MAGYAR HATÁR MENTI TÉRSÉG KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁGÁNAK LEGFONTOSABB TÉNYEZŐI ÉS LEHETSÉGES EGYÜTTMŰKÖDÉSI PROGRAMJAI ÁGAZATI STRATÉGIAI DOKUMENTUM - IPA INNOAXIS TARTALOM 1. BEVEZETŐ STRATÉGIAI KERETEK A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLTALÁNOS FÖLDRAJZI JELLEMZŐI A TÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTÚ ÁLLAPOTÉRTÉKELÉSE ÉS SAJÁTOS PROBLÉMÁI KÖRNYEZETI SWOT A TÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI STRATÉGIÁJA A SZERB-MAGYAR HATÁR MENTI TÉRSÉGRE VONATKOZÓ KÖRNYEZETORIENTÁLT PROGRAMJAVASLATOK A STRATÉGIÁBAN MEGJELÖLT CÉLOKHOZ RENDELHETŐ FORRÁSOK ÖSSZEGZÉS

4 1. BEVEZETŐ A vizsgált szerb-magyar határ menti térség (projektterület) komplex fenntarthatóságának szempontjából elsődleges kritérium az érintett tájak és településkörnyezeti rendszerek megóvása, valamint a környezetvédelmi tevékenységek intézményi és civil szférában történő összehangolása és felzárkóztatása. Az érintett társadalom életminőségének javítása a határ menti térség környezetbiztonságának megteremtésén keresztül érhető el, amely az élhető települési környezetet és az erőforrások fenntartható használatát együttesen jelenti. A környezeti erőforrásoknak és a természeti értékeknek az itt élő jövő generációk számára is hozzáférhetőnek kell lennie, ami csak tudatos térségi-települési környezetszempontú fejlesztésen keresztül garantálható. Az itteni természeti örökségek megőrzése, a táji adottságok és a településkörnyezeti rendszerek optimális kihasználása a határ mentén élő és tevékenykedő társadalom boldogulásának alapvető záloga. A vizsgált térség egyik legfőbb potenciálja a meglévő környezeti erőforrásaiban rejlik. Az itt fellelhető vidéki-környezeti erőforrások közül kiemelkednek az ökológiai és agro-kultúrtáji adottságok és a rekreációs potenciál. Az érintett határ menti övezet ugyan nem tartozik a környezetszennyeződéssel vészesen súlytott térségek sorába, de egyes körzeteit nem kerülték el az ipai szennyezések, az átgondolatlan területhasználatból fakadó károk. A kedvezőtlen folyamatok közül elsősorban a közlekedés növekvő volumene és az elmaradó infrastrukturális beruházások érzékelhető rombolást okoztak. A térségben az urbanizáció folyamatát nem illetve területtől függően igen eltérő módon követte azon infrastruktúrák fejlesztése, amelyek a településkörnyezet terheltségének és károsodásának mérséklését, megakadályozását szolgálják. Számos ponton főként a szerbiai települések esetén - elmaradtak a klasszikus környezetvédelmi típusú, megelőző és védekező intézkedések és beruházások, pl. a hulladékgazdálkodás jelentősen elmaradt az európai színvonaltól. Nagy területi különbségek alakultak ki szinte valamennyi környezetvédelmi tevékenység terén. Alapvetően a magyarországi oldal EU-s környezeti szabályozókkal működő térségei kedvezőbb helyzetben vannak, de a magyar oldalon lévő kistérségek helyzete is más és más. A települések környezetgazdálkodása a szerbiai oldalon jelentősen elmaradt az európai színvonaltól. Éppen ezért úgy véljük, hogy rendkívül sürgetővé vált egy a településkörnyezeti rendszerek komplex védelmét lehetővé tevő, az EU-szabványokat figyelembe vevő területileg összehangolt, környezetgazdálkodási rendszer kialakítása, az innovatív és hatékony nemzetközi, valamint határmenti együttműködések révén erőforrás-kímélő fejlesztési célok meghatározása. 4

5 A vizsgált határterület földrajzi helyzetéből következik, hogy a környezetgazdálkodás problémáinak megnyugtató megoldása feltétlenül országhatáron átnyúló egyeztetéseket és kooperációkat követel. Az együttműködések kiterjesztése a környezetvédelem legtöbb ágazatában sürgető feladat. Ehhez szükséges lesz a közös környezet- és vízgazdálkodási, valamint természetvédelmi célok megfogalmazása, a határon átnyúló kultúrtájak közös gondozása, a településkörnyezeti rendszerek felzárkóztató fejlesztése, és a mindezt segítő információs háttér megteremtése. A térség településkörnyezeti rendszerei és táji ökoszisztémái a környezetgazdálkodás optimalizálásával fenntartható pályára állíthatók, a környezet dinamikus egyensúlya megteremthető és a lakosság számára is élhetőbb környezet alakítható ki (Nagy I. 2005). 5

6 2. STRATÉGIAI KERETEK EU irányelvek A környezetvédelem az Európai Unió egyik kiemelt politikája. Alapelvei nem csupán a tagországok, de a leendő csatlakozásra várók így Szerbia számára is mértékadók. A határ menti térség jövőjét illetően a stratégiai elgondolások megfogalmazásakor azt feltételezzük, hogy a környezetvédelmi jogharmonizációt Szerbia a következő években állami szinten felvállalja, így egy jelentős akadály szűnik meg a két ország határ menti területeinek együttműködésében is. A jogharmonizáció elmaradása súlyos következményekkel járna; a térség komplex fenntarthatóságát és az érintett térség együttműködési lehetőségeit vészesen csökkentené. A következőkben célszerűnek véljük röviden összefoglalni, melyek az EU-s környezetpolitika azon legmarkánsabb elemei, amelyek a környezetvédelmi- természetvédelmi határon átnyúló, államközi, illetve regionális megállapodások alapjait képezik. Meglátásunk szerint a térségi környezet-stratégiai programok csak ezen kitételek mentén alakíthatók ki a két ország között. Az EU környezetpolitikájának jelenlegi kiemelt célja az erőforrások pazarló fogyasztásának csökkentése és az energiahatékonyság növelése. A legfontosabb alapelvek: elővigyázatosság, megelőzés, a szennyező fizet elve, szubszidiaritás (az Unió csak a környezetvédelmi stratégiákat és programokat dolgozza ki, a megvalósítást a tagállamokra bízza), integráció (a különböző, a környezetvédelmet érintő szakterületek együttműködése). Jelenleg a 2012-ben záródó, Környezet 2010: A jövőnk, a mi választásunk elnevezésű, hatodik akcióprogram végrehajtása zajlik (hatályos január óta), amelynek kiemelt célterületei: az éghajlatváltozás, a táji és biológiai sokféleség megőrzése, környezet- és egészségvédelem, fenntartható erőforrás-használat és hulladékgazdálkodás. Az akcióprogram kulcsszempontjai: az ágazatpolitikákba való integráció, az együttműködés a piaci szférával és a fogyasztókkal, több és jobb információ a lakosok számára, és a területhasználat környezetbarát módszereinek terjesztése. Az Európai Unió környezetvédelmi politikájának intézményi hátterét adó szervezetek közül a legfontosabbak: Európai Bizottság; Környezetvédelmi Főigazgatóság (Environment DG); Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency). A környezetvédelem szabályozását széles alapokra kell helyezni, mert a potenciálisan bekövetkező következmények nagyon súlyosak lehetnek, ugyanakkor a szabályozás hatása nem látható pontosan előre, hiszen az egyes környezeti elemekkel kapcsolatos minden beavatkozás hatással van a többire 6

7 is. Jelenleg kb. 300 közösségi szintű környezetvédelmi jogszabály (jellemzően irányelvek) van hatályban. Az irányelvek átvételének, a tagállamok jogrendszerébe való beillesztésének folyamata (az implementáció) nem zökkenőmentes, ami sokszor a környezeti jog sajátosságaiból (multiszektoriális megközelítés, célcsoportok, hatóságok nagy száma, megosztott felelősség filozófiája) adódik. Az EU környezetvédelmi jogszabályainak átvétele nem pusztán jogalkotói kérdés, mivel a szabályok betartása, érvényesülése nem érhető el a jogalkalmazó hatóságok tevékenysége (pl. engedélyezés, ellenőrzés és a környezeti állapot monitorozása) nélkül. A tagállamok környezeti jogalkotása is párhuzamosan fejlődött az uniós szabályozással, és így az utóbbi időben nőtt a koherencia. A csatlakozást megelőző években Magyarország szinte teljes egészében harmonizálta környezetvédelmi jogát az uniós szabályokhoz. Az alapos környezetpolitikai előkészületi fázisra Szerbia (illetve külön kezelve a Vajdaság Autonóm Tartomány részeit) esetében is különös szükség van! Az érintett határ menti térség környezetvédelmi fejlesztései szempontjából legfontosabb EU irányelvek: Hulladék keretirányelv (75/442/EGK) A levegő minőségi keretirányelv (96/62/EK) A hulladéklerakókról szóló irányelv (99/31/EK) Víz keretirányelv (280/2004/EK) A környezeti zajról szóló irányelv (2002/49/EC) Az integrált szennyezés-megelőzés és ellenőrzés irányelv IPPC direktíva (96/61/EEC) A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv (97/11/EC) A környezeti információhoz jutás szabadságáról szóló irányelv (90/313/EGK) Élőhely direktíva (92/43/EEC). Az EU-taggá válás Szerbia így a vajdasági települések - számára további új feladatokat és lehetőségeket jelent, így többek között: Az EU környezetpolitikájának megismerése Intézményfejlesztés Beruházási programok A környezeti jelentések rendszerének fejlesztése A lakosság környezeti tudatosságának növelése A környezeti információkhoz való hozzájutás biztosítása A NATURA 2000 hálózat fejlesztése Bekapcsolódás az európai környezetvédelmi régiók együttműködésébe Az EU esedékes Környezeti Akcióprogramjának (KAP) megvalósítása Az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) programjaiban való aktív részvétel A Szerbia Köztársaságban jelenleg érvényben lévő Nemzeti Környezetvédelmi Stratégia alapvetően már az EU-s irányelveknek megfelelően, mintegy előkészítő jelleggel tematizálja és programozza az ország átfogó környezetvédelmi céljait. Ugyanakkor a területi szintű regionális, tartományi, illetve községi szintű környezeti stratégiai tervezés ehhez még csak 7

8 részben idomul, ezért számos ponton hiányoznak azok az elvi és konkrét jogi szabályozók, amelyek segítségével a szerbiai határ menti térség rövidtávon közös környezetpolitikát tudna kialakítani a már tagállami (magyarországi) területekkel. Ez az időeltolódás okozza a környezeti szektorban feltételezhető együttműködési nehézségeket, illetve a határ mentén felmerülő környezeti stratégiaalkotással kapcsolatos nehézségeket és dilemmákat is. A projekt területére vonatkozó nemzeti és térségi szintű stratégiai célok A térség környezeti stratégiájának kidolgozásakor mértékadó támpontot ad a jelenlegi magyarországi Nemzeti Környezetvédelmi Program, amely a ig terjedő időszakra határozza meg a főbb környezeti irányelveket és beavatkozási területeket. A Program átfogó intézkedési közé tartozik a stratégiai tervezési tevékenységek összehangolása; az Európai Unió környezetpolitikájának fejlesztésében és végrehajtásában való közreműködés; a nemzetközi együttműködés általában; a környezetipari innováció; a szemléletformálás; a kommunikáció és a környezeti információ; valamint a társadalmi részvétel. Ezen fő irányok mellett e stratégiai dokumentumban tematikus akcióprogramok is megfogalmazódtak az alábbi témakörökben: 1. Környezettudatosság növelése 2. Éghajlatváltozásra való felkészülés 3. Környezet-egészségügy fejlesztése 4. Települési környezetminőség javítása 5. Biológiai sokféleség megőrzése és tájvédelem 6. Fenntartható terület- és földhasználat kialakítása 7. Vizeink védelme és fenntartható használata 8. Hulladékgazdálkodás fejlesztése 9. Környezetbiztonság megteremtése A térség jövőbeni környezeti fejlesztési lehetőségeit illetően számos támpontot nyújtatnak az érintett magyarországi megyékben, kistérségekben készült átfogó fejlesztési stratégiák, illetve a nagyobb városok és kistérségeik specifikus fejlesztési dokumentumai (Csongrád megye környezetvédelmi programja, Bács-Kiskun megye agrár-környezetvédelmi cselekvési programja, Öko-Baja város stratégia, Szegedi kistérség környezetvédelmi program). Ezek a legtöbb esetben sok általánosságot tartalmaznak, mégis mértékadó a térségre vonatkozó - elképzeléseket is bemutatnak a környezetvédelem különböző ágazataiban. A szerbiai térséget érintő legfontosabb, konkrét fejlesztési elemeket is felsorakoztató alapdokumentum, a Dujmovics F -Nagy I. - Romelics J. által összeállított: Az észak vajdasági határmenti községek környezetvédelmi stratégiája c. kutatási kézirat. 8

9 A helyzetfeltáró elemzések jórészt ezen dokumentumokban leírt, korábban feltárt problémakataszterekre épülnek, a stratégiai célok alapvetően az ezekben a területi dokumentumokban megjelölt feladatokra alapozva fogalmazódtak meg. A Szerbiában érvényes környezetvédelmi törvények, szabványok és határozatok 2009-es és 2010-es év elején a szerbiai Környezetvédelmi Miniszter új környezetvédelmi törvényeket és szabványokat javasolt a Köztársasági Parlamentnek. A Vajdaságban is érvényben lévő újonnan elfogadott környezetvédelmi szabályozók Törvények Környezetvédelmi törvény ( Sl.gl.RS, br...72/09), Környezetvédelmi hatástanulmányok törvénye ( Sl.gl.RS, br...36/09), Nejonizációs sugárzás elleni védelem törvénye ( Sl.gl.RS, br...36/09), Stratégiai hatástanulmányok törvénye ( Sl.gl.RS, br...88/10), Levegő védelmi törvény ( Sl.gl.RS, br...36/09), Zajszint védelmi és meghatározási törvény ( Sl.gl.RS, br...88/10), Hulladékgazdálkodási törvény ( Sl.gl.RS, br...88/10), Csomagolóanyag és hulladék kezelése ( Sl.gl.RS, br...36/09), Törvény a növényvédőszerekről és maradványairól ( Sl.gl.RS, br...88/10), Törvény a vegyi termékekről ( Sl.gl.RS, br...88/10), Természetvédelmi törvény ( Sl.gl.RS, br...88/10), Szabványok: Stratégiai zajtérkép előállítása és bemutatása ( Sl.gl.RS, br...88/10), Hulladékgumi kezelése ( Sl.gl.RS, br 81/10), Hulladék kezelése és tárolása ( Sl.gl.RS, br 80/10), Hulladék lerakása, kezelése és tárolása ( Sl.gl.RS, br 104/09), Nem ionizációs sugárzás mérése ( Sl.gl.RS, br 104/09), Feltételek a védetterületek gondviselőinek ( Sl.gl.RS, br 85/09), Hulladékot követő dokumentumo kitöltése ( Sl.gl.RS, br 85/09), Határozatok: Talajminőségellenőrzése ( Sl.gl.RS, br 88/10), Levegőszennyező anyagok emisiós határértéki ( Sl.gl.RS, br 71/10), 9

10 3. A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLTALÁNOS FÖLDRAJZI JELLEMZŐI A szerb-magyar határ mentén elhelyezkedő térségek táji, környezeti szempontból lényegében egybefüggőek, a két ország között lényegében nincs természetes határvonal. A határvonal keresztbevágja a Bácskai löszhátságot, a Szabadkai homokpuszta és alluviális síkság déli részeit. A Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság közötti határvonal hossza 174,7 km, ebből 15,9 folyami, míg 158,8 km szárazföldi határ. A régió arculatát puszták, rétek, vizes élőhelyek, erdők és mezőgazdasági hasznosítású területek határozzák meg. A régió síkvidéki jellege ellenére változatos, természeti kincsekben gazdag terület, ökoszisztémái között megtalálhatók a homokpuszták, lösszhátságok, lösszteraszok és alluviális lapályok. A Duna Tisza közé eső homoki és löszös felszínek és agrárhasznosítású kultúrtájainak mozaikját a folyóvölgyek irányában felváltják az árterek és a holtágak galériaerdei. A térségben nemzetközi jelentőségű természetvédelmi helyek is megtalálhatók. A vizsgált térség védett természeti értékei Forrás: EEA 2010 adatok alapján MTA RKK ATI 10

11 A határmente területén a kontinentális éghajlat jellemző. A legfontosabb elemek tekintetében a régió helyzete sajátos vonásokat mutat: pl. a napfénytartam igen kedvező, a napsütéses órák száma évi átlagban elérheti a 2100 órát. Az évi középhőmérséklet 10,2 11 o C, a júliusi középhőmérséklet pedig o C közötti, ami a Kárpát-medencében a legmagasabbak közé tartozik. A csapadék tekintetében az érintett térség a szárazabb Kárpát-medencei régiók közé tartozik 600 mm körüli a mértékadó éves mennyiség. Néhol aszályra hajló mikroklímával találkozhatunk, az esőzések csökkenésében jól kimutathatóan érvényesül a globális felmelegedéshez köthető szárazodás is. A múlt század utolsó harmadához viszonyítva például, a déli határtérségekben több mint 110 mm-rel csökkent a csapadék mennyisége, ami a régióra jellemző évi mm éghajlati vízhiányt tovább fokozza. Az ENSZ Sivatagosodás elleni egyezményéhez 1999-ben Magyarország is csatlakozott. Ebben a döntésben meghatározó tényezőként szerepelt a térségben tapasztalt szárazodás, s bár sivatagosodásról túlzás beszélni, a sztyeppesedés jelei már valóban mutatkoznak. Az okok alapvetően a klímaváltozásban és a helytelen környezet- és agrárgazdálkodásban keresendőek, részben természetes, részben viszont emberi eredetűek. Nyilvánvaló, hogy a kozmikus vagy földi méretű természeti tényezőket nem befolyásolhatjuk, azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a XX. századi emberi beavatkozások nagymértékben felelősek a térség vízháztartása kiszámíthatatlanságáért, környezeti konfliktusaiért. A talajvízszint süllyedéssel összefüggő kedvezőtlen változások, s az abból fakadó negatív, gazdasági, társadalmi tendenciák sora, a kedvezőtlen ökológiai változások károsan befolyásolhatják az egész régió versenyképességét. A természeti erőforrások közül kiemelkedik a térség talajkészlete. A talajok fizikai megújulása, a termőképesség fenntartása csak szigorú feltételek mellett lehetséges. Ezek a feltételek a talajkészletek védelmével és racionális hasznosításával biztosíthatók. A határ-régió mintegy harmadát kitevő részén a legjobb minőségű talajokkal találkozhatunk, meghatározva ezzel a térség fontos mezőgazdasági jellegét. A homokos, löszös és alluviális talajok megfelelő műfeléssel szintén hasznosíthatók. A térség természeti környezetének meghatározói a Duna, a Tisza és a hozzá kapcsolódó folyók, holtágak, és a védett területek. Ezek egyrészt lehetőséget adnak a zöldfolyosó-rendszerek kialakítására, másrészt rekreációs potenciált is képviselnek. Az egykori természetes növénytakaró csak kisebb foltokban tanulmányozható a régióban, mert azt az intenzív területi használat 11

12 kultúrtájakká formálta az eredeti környezetet. Az elmúlt időszakban problémát okozott, hogy az erdőfoltok, fasorok, erdősávok felszámolásával egyrészt ökológiai folyosók szakadtak meg, és ezzel az elkülönült életközösségek sebezhetősége megnőtt, másrészt a szárazodás és a helytelen talajhasználat miatt a vidék kopárabbá vált. A táj csak néhány foltban őrizte meg kiegyensúlyozottságát. Az elkövetkező évtizedek során egyre inkább stratégiai jelentősége lesz a víznek. Ez az előrejelzés azért is fontos, mivel a terület ezen a téren aránylag kedvező adottságokkal rendelkezik. A rétegek vízszolgáltató képessége ugyan területenként és mélységtartományonként is változó, de a több száz méter vastagságú folyóvízi üledéksor a régió nagyobb részén lehetővé teszi a kellő mennyiségű és jó minőségű felszín alatti vizek kitermelését. Az elmúlt évek víztermelési- és nyugalmi-vízszint adatai arra engednek következtetni, hogy ez a jelentős rétegvízkészlet átgondolt és takarékos hasznosítás mellett nagyobb részben újrapótlódik, ami körültekintő igénybevétellel a jelenlegi vízkészletek tartós hasznosítását teszi lehetővé. 12

13 4. A TÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTÚ ÁLLAPOTÉRTÉKELÉSE ÉS SAJÁTOS PROBLÉMÁI A levegő állapota A térségben a mezőgazdaság és a meglévő ipari üzemek levegőtisztaság-védelmi szempontból mérsékelt terhelést jelentenek, a levegő a közepesen szennyezett kategóriába sorolható. A vizsgált komponensek túlnyomó többségénél (CO, NO2 és az SO2, szálló por) egy tél végi és egy őszi maximum figyelhető meg. A NO2, a CO és a szálló por maximumai között egyidejűség áll fenn, ami egyrészt utal a közös eredetre, mint a fűtés, közlekedés, másrészt utalhat a klimatikus viszonyok szerepére, melyek jelentősen befolyásolják a levegőszennyezettséget. Az országúti gépjárműforgalom növekedése miatt a közlekedésből származó NO2 kibocsátás az elmúlt évtizedben megnőtt (évi átlaga 30μg/m3 40μg/m3 között). A legjobban szennyezett területek főként a nagyobb városok forgalmas útszakaszai és közúti csomópontjai környékén találhatók. A vizsgált területen a levegő minőségét a nagyobb városokban, Szegeden, Baján, valamint Zomborban és Szabadkán kísérik állandó jelleggel, Magyarkanizsán és Törökkanizsán pedig a forgalmasabb közlekedési csomópontokon, vagy az ipari objektumok környékén jelentkező levegőszennyezettség idején végzik időszakosan (csökkent a mérőpontok száma). A határokon átmenő és városi közúti forgalom intenzív növekedése az érintett körzetekben erőteljesen fokozta a légszennyezettséget és a zajártalmakat. Nitrogén-dioxid határérték feletti kibocsátások a Dél Alföldön ( ) Forrás: KSH T-STAR 13

14 E tekintetben nagy kihívást jelent a vonalas infrastrukturális hálózati fejlesztések és a természeti környezet ezen belül különösen a közlekedési útvonalak és a zöldfolyosók, illetve a védett természeti értékek tájban meglévő mintázatainak összehangolása. A konfliktusok szinte elkerülhetetlenek, ugyanakkor ez nem akadályozhatja meg a kulcsfontosságú infrastrukturális beruházások megvalósulását. A térségben élők számára rendkívül fontos a két érdek szembesítése. Az ülepedő por koncentrációja több évtizedes mérési intervallumban csökkenést mutat, az éves átlag koncentráció 3-7 g/m2/30nap között változik. Az antropogén kibocsátás mellett a terület sajátos földtani, klimatikus, növényzeti viszonyai együttesen befolyásolják az ülepedő por koncentrációját, mely szempontjából a térség levegője kiváló, a nagyobb városokban jó minősítésű. A határérték túllépések aránya között főként Kisteleken volt magas. A szálló porból ólomkoncentrációt Kisteleken, Ásotthalmon és Szegeden mérnek. Az elmúlt években a koncentráció alakulásában jelentős változás nem figyelhető meg. A koncentrációértékek 0,1 és 0,44 μg/m3 között alakulnak. A térségben a magas ózontartalom leginkább májusban és a nyári hónapokban jelentkezik (egyedül Szegeden folyik ózonmérés) ben az órás koncentrációkból számolt átlag 34 μg/m3, a maximum 118 μg/m3 volt. A 24 órás átlag 3 és 74 μg/m3 között változott. Határérték (120 μg/m3) túllépés nem volt. A térségben egészségügyi problémát okoznak az allergén pollenek. Az ÁNTSZ mérései szerint ezek közül a parlagfű mennyisége minden nyár végén (augusztus, szeptember) magasan 100 db/m3 felett van, ilyenkor a légköri pollenmennyiségnek több mint 90%-át ez teszi ki. Az elmúlt évek adatai alapján az allergén pollenek mennyisége nő, melynek okai között nagy súllyal szerepel a nagyszámú kül- és belterületi gondozatlan ingatlan. A vizek állapota A felszíni vizek tekintetében a térségben található két legnagyobb folyó vízminőségi állapotát lényegesen meghatározza a szomszédos országok vízgyűjtőterületeinek szennyezettsége. A Duna folyó a határnál az átlagos minősítés szerint a III-as kategóriához tartozik, a Tisza minősége a szerbmagyar határon a III-és a II kategória között ingadozik, időszakos terhelésétől függően. A szennyezettségért elsődlegesen a tisztítatlan, illetve a nem kellően tisztított kommunális és ipari szennyvizek, illetve a mezőgazdasági területekről elfolyó/elvezetett szennyezett többletvizek tehetők felelőssé. A folyóvizekkel kapcsolatos legsürgetőbb problémát, azonban nem a vízminőség, hanem a folyók meglehetősen szélsőséges vízállása jelenti, ami visszatérő (egyesek szerint katasztrofális) árvízveszéllyel fenyeget, különösen a Tisza alsóbb szakaszán. (A Tisza 14

15 vízszállítása Szegednél jellemzően mintegy 170 és 2200 m3/sec között változik, évi közepes vízhozama 740 m3/sec körül alakul. A vízjárási szélsőségek miatt a folyók által szállított hasznosítható vízkészlet 23,4 m3/s.) A szegedi állami vízmércén mért legnagyobb vízszint 1008 cm, melyet a 2006-os tavaszi árvíz során regisztráltak. Ez a rendkívüli vízállás több, korábban nem kellően ismert problémára is felhívta a figyelmet. Fontos, hogy ezeken a folyószakaszokon a töltések megerősítése adhat biztonságot a tartós vízállások káros következményeinek kivédésére. Az érintett Tisza szakaszokon az egész védelmi rendszer alapos biztonsági felülvizsgálatra szorul, hiszen a korábban készített védművek műszaki színvonala elavultnak tekinthető. A vízjárás valóban jelentős ingadozásokat mutat, ami a vízhasználat mennyiségi lehetőségein túl számottevő minőségi változásokat is okoz. A térség bizonyos részeit veszélyeztetik a belvizek. Ezek rendszerint a folyók menti mélyebb fekvésű, ritkábban a hátsági jellegű területeken jelentkeznek. A belvizek előfordulása is gyakori gond, ráadásul igen szeszélyes, a belvizes periódusokat hosszú, több éves száraz időszakok követhetik. A két országnak tehát mindenképp szüksége volna egy új környezetszemléletű közös árvízi-vízügyi (vízgazdálkodási) tervre. A felszín alatti vizek minőségét leginkább a kommunális szilárd és folyékony hulladéklerakók és a veszélyes hulladékok kezelésének hiányosságai veszélyeztetik. A talajvizek kritikus mértékű süllyedése a kedvezőtlen meteorológiai viszonyok, valamint a vízkészlet kitermelése együttesen idézte elő. A talajvizek süllyedése nem csak a magyarországi homokháti részeken, de Szabadka környékén is jelentős, némely időszakban emiatt vészesen romlik a vajdasági Kelebiai tó helyzete is. Az utóbbi évek csapadékos időjárásának köszönhetően a talajvízszint-változás tendenciája megfordult, de ez még nem jelenti a probléma megszűnését. A térség felszín alatti vízkészleteinek (talaj- és rétegvizek) átfogó értékelése mindenképpen indokolt lenne. A rétegvíz-készlet a térség legnagyobb és földtanilag leginkább védett helyzetű felszín alatti vízfélesége. A víz minőségileg sok esetben közvetlenül is felhasználható ivóvíz-ellátási célokra, de az oldott vas-, mangán-, arzén-, ammónia- és metántartalma miatt ivóvízként történő fogyasztás előtt kezelést igényel. Az EU-s vízminőségi határértékek más komponensek mellett főként az arzén esetében eredményeznek jelentős szigorítást, ami mindkét oldalon, a települési önkormányzatokat számára igen nagy kihívást jelent. 15

16 Arzénnel veszélyeztetett ivóvizek a Dél-Alföldi Régióban Forrás: 47/2005. (III.11.) Kormány Rendelet A térség jelentős termálvíz készlettel rendelkezik. A kedvező termál- és hévízi adottságok miatt kiemelkedő és sokoldalú a kommunális (fürdővíz, használati melegvíz, távfűtés), mezőgazdasági (kertészeti és állattartó telepek fűtése) és ipari (épületfűtés, technológiai vízellátás) célú használata. A jelentős kitermelés következtében a rétegvizekkel egységes hidrodinamikai rendszert képező hévíztárolók nyomása is csökkent (0,1 0,2 bar/év tendenciával), emiatt a jövőben a kitermelt vizek nagyobb hatékonyságú felhasználására kell törekedni. Máig nem tekinthető megoldottnak az energetikai célokra termelő hévízkutak nagy sótartalmú használt hévizének felszíni elhelyezése. A magyar vízgazdálkodási törvény, a kizárólag energetikai célra hasznosított vízkivételek esetén visszatáplálási kötelezettséget ír elő, ami a vízkészlet megőrzése szempontjából optimális megoldásnak tekinthető. A földtani adottságok miatt a visszasajtolás azonban nagy energiát igényel, ezért a használt termálvíz általában felszíni befogadóba kerül. A termálvíz összetétele miatt ez a megoldás környezeti szempontból nem fogadható el, ezért nem is alkalmazható. Emiatt különösen aktuális az alternatív környezetbarát technológiák kifejlesztése. 16

17 A geotermikus energia hasznosításának lehetősége tehát adott. A legcélszerűbb (hévízkitermelést helyettesítő) módja a hőszivattyúk használata. Ez a módszer a vízkészletek veszélyeztetése nélkül hasznosíthatja a térségben kedvező geotermikus energiát. Hasznosítása több országban már bevált, míg hazai elterjesztése jelenleg kísérleti stádiumban van. (Jó gyakorlatként mutatható be az ATIKTVF irodaházában történt kiépítés). Hulladékgazdálkodás Nemzetközi tapasztalat, hogy ha a kibocsátott hulladékok biztonságos lerakása, illetve ártalmatlanítása, vagy valamilyen módon a termelési folyamatba való visszavezetése nem megoldott, akkor a hosszú évtizedek alatt felhalmozódó hulladék nemcsak a talajt és közvetve a felszíni és felszín alatti vízkészletet, a levegőt szennyezi, hanem jelentős tájromboló és életminőséget rontó hatása is van. Különösen igaz ez akkor, ha a lerakók helye, illetve az ott elhelyezett hulladékmennyiségek nem ismertek, mint ez a térség esetében sajnos általános. A hulladékprobléma kezelésének folyamatos halogatása miatt az ezzel összefüggő térségben jelentkező környezeti gondok felszámolása vélhetően a közeljövő egyik legnehezebb és legköltségesebb feladata lesz mind a hatóságok, mind a települések számára. A vajdasági településeken pedig kimondottan halaszthatatlan cél a hulladékprobléma megoldása, amely a keletkező hulladékok megfelelő gyűjtésén, elhelyezésén, ártalmatlanításán, illetve újrahasznosításán túl jelenti egyrészt a sok évtized alatt okozott károk felszámolását, másrészt pedig a hulladék mennyiségének és veszélyességének nagyarányú csökkentését. Hulladékgazdálkodás a projekt magyar területein A projektterület magyar oldalán lévő kistérségekben a hulladékgazdálkodási törvény megszületése 17

18 (2000) majd az EU csatlakozással járó kötelezettségek felgyorsították a hulladékkezeléssel kapcsolatos települési problémák megoldását. A települések korszerű hulladékgazdálkodási rendszerének kialakítását ISPA programok által sikerült megvalósítani: a Szegedi Regionális Hulladékgazdálkodási Program és a Homokhátsági ISPA révén. A látszólag kibontakozóban lévő hulladékgazdálkodási szektorban azonban több tisztázandó probléma is maradt. A keletkezett kommunális hulladék összetételéről nehezen kapható megbízható érték. A szelektív hulladékgyűjtés infrastrukturális háttere még nem teljesedett ki, a társadalmi részvétel pedig még kevés. Továbbra is jelentős probléma az illegális hulladéklerakók előfordulása, amely a szintén a környezeti tudatosságot minősíti. Hulladékgazdálkodás a projekt szerbiai területein A vizsgált szerbiai területen több településen nincs szervezett hulladékgyűjtés, ezért az itt élő lakosok maguk oldják meg a hulladék gyűjtését és elszállítását. A többségében egyedileg üzemelő hulladéklerakók környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból kifogásolhatók, és magas a közműolló nyitottsága (ami a szennyvíz szakszerűtlen és szabálytalan elszikkasztását és tárolását eredményezi). A kommunális hulladék lerakásán kívül az ipar és a különböző szolgáltatások is ezekre a lerakókra telepítik veszélyes és kevésbé veszélyes hulladékukat. A községek településein a hulladéktárolás klasszikus lerakással történik. A zombori községben egy-egy lerakót átlagosan lakos vesz igénybe. A lerakók infrastruktúrája az előírásoknak nem felel meg és környezetvédelmi szempontból kifogásolható. A lerakók környezeti szempontú tájolása, a településektől való távolság, a vízadó réteghez és a felszíni vizekhez való távolság tekintetében eltérő (a zombori körzetben csak 30% megfelelő, (lásd táb). Geológiai alapjuk nem mindig ismert, hiszen közülük nem mindegyik rendelkezik építkezési engedéllyel, így nem tudni, hogy azok környezeti kockázat szempontjából megfelelő telepítésűek vagy sem. Az esetek többségében azonban telepítésük agyagos rétegre történik, a zombori községben néhány településen fekete csernozjom képezi az altalajt, a szabadkai lerakó pedig mocsaras területen fekszik. A hulladéklerakás és lerakók minőségi állapota alapján fennáll a súlyos környezetterhelés kockázata. Elsősorban a hulladékégetés és az önbegyulladás miatti levegőszennyezés veszélye, a szél általi hulladékfragmentumok szétterjedése okoz környezeti problémát, valamint a talajvízszennyezés kockázata is fennáll annak ellenére, hogy hatása nem követhető. A térség hulladéklerakóinak befogadóképessége változó, tekintettel a községek lakónépességének nagyságára. Míg a magyar- és törökkanizsai lerakók évig lesznek elegendőek, a zombori előreláthatólag az elkövetkező 10 évben fog betelni. 18