KÖVÉR LAJOS. A XVIII. század magyarságképe elfeledett francia források tükrében

Átírás

1 Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történész Doktori Iskola Modernkori Program KÖVÉR LAJOS A XVIII. század magyarságképe elfeledett francia források tükrében PhD értekezés Szeged, 2003

2 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik ennek az éretkezésnek a létrejöttét segítették. Így prof. J. Nagy Lászlónak a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezet? egyetemi tanárnak és dr. Csernus Sándor kollégámnak, a Párizsi Magyar Intézet jelenlegi igazgatójának, akik franciaországi kutatásaim segítették. Szász Gézának, az SZTE BTK Francia Tanszéke munkatársának, aki a francia nyelv? szövegek gondozásában segített!

3 T A R T A L O M J E G Y Z É K BEVEZETÉS ELS? RÉSZ: A MAGYARSÁG MÚLTJA Els? fejezet: A XVIII. század magyarságképének gyökerei Második fejezet: Claude Vanel magyar históriája Harmadik fejezet: Bruzen de la Martinière a magyarok történetér?l és a bányavárosokról Második RÉSZ: A magyarság jelene Els? fejezet: Vosgien a XVIII. század Magyarországáról Második fejezet: Francia diplomaták, utazók észrevételei a XVIII. századi Magyarországról Harmadik fejezet: A forradalmi háborúk els? magyarországi hadifoglyainak feljegyzései Negyedik fejezet: Sané magyar jellemrajza Ötödik fejezet: A XVIII. századi francia telepes és Magyarország HARMADIK RÉSZ: A magyarság jöv?beli lehet?ségeinek egy aspektusa Els? fejezet: De la Vergne trieszti konzul jelentése Második fejezet: Megjegyzések a magyar francia m?szaki kapcsolatok XVIII. századi történetéhez Összegzés Függelék Irodalomjegyzék Hungarikák jegyzéke a XVIII. századi franciák magyarságképe témakör tanulmányozásához

4 A forradalmi háborúk els? francia hadifoglyainak feljegyzései Magyarországról Hautière, J.: Kiáltvány Dellard, F.: Emlékiratok B e v e z e t é s 1813-ban a francia emigrációba kényszerült Batsányi János -- a francia-magyar kapcsolattörténetr?l értekezve -- Jean Bérony álnéven a következ?ket írta a Párizsban megjelen? Mercure d étranger hasábjain: Mindaddig, míg a kereszténység bástyájának tekintették a franciák és a németek Magyarországot, érdekl?déssel figyeltek minden ottani háborút és politikai eseményt; de lassanként szem el?l tévesztették, s végtére már csak Ausztria egy tartományának tekintették. Mintegy ötven éve már egyetlen francia író sem említette meg, kivéve Sacy-t, a Magyarország általános története cím? munka szerz?jét. Mirabeau felületesen ír róla Porosz monarchiájában. Beaufort Nagy politikai tárcájában tévedéseket állít. A négy világrész történeti, topográfiai és erkölcsi képe cím? munkájában Sané alig szól róla. Végül d Alambert és Voltaire tisztes említést tesz róla, anélkül hogy részletekbe bocsátkoznék. [1] Íme a terra incognita Magyarországának historiográfiai gyökere. A napóleoni felszabadítás reményeiben éppen most csalatkozott Batsányi ezzel megalapozza a méltatlanul Európa peremére került magyarságképet, amely szerint ameddig a törökt?l védtük a keresztény világot, addig glorifikáció, ám a veszély elmúltával feledés az osztályrészünk. Ez a gondolatsor -- igaz némi finomítással -- mind a mai napig kísért a témakör szakirodalmában![2] Vajon tényleg ennyire feledésbe merült volna Magyarország? Akkor, amikor a magunk részér?l a kérdésre adott nemleges választ aláhúzzuk, ennek egyúttal az ellenkez?jét is állítjuk, végtére sok szempontból épp a XVIII. század fedezi fel -- a múltbeli kép beidegz?désének minden kísértésével együtt is -- Európa számára azt a Magyarországot, amelyet a modernkor els? két évszázada a kereszténység véd?bástyájává szimplifikált! Dolgozatunk épp e felfedezés nyomdokain kialakuló magyarságkép legfontosabb elemeinek bemutatására tesz kísérletet a magyar királyság keresztmetszetében. Nem vitás, hogy a XVIII. század Európájának gyorsan változó politikai feltételrendszere az állandó mozgásban lév? európai status quo mindenkori realitásának jegyében átértékelte a magyarság történelmi szerepvállalásában rejl? lehet?ségeket. Ne feledjük, hogy a XVI. és a f?képp a XVII. század kidomborítja ugyan a törökellenes harcok heroizmusát, ám mondandójának lényegét tekintve a h?siességgel társított primitív, számító, barbár attit?d magatartásformájába préselten mégiscsak egy kifejezetten egyoldalú

5 magyarságkép lenyomatát hagyományozta a fény századára. A f? kontúrok szerint az enfant terrible formájában testet ölt? magyar jellem harcokban edzett keresztény vitéz, aki?si (nemesi) szabadsága védelmében bármikor bármifajta rebellióra készen áll, miközben élete feláldozásával védi Európát a pogány áradat ellenében. A veszély csökkenésével, majd elmúltával természetesen elég gyorsan háttérbe szorul e két évszázad törökellenes harcainak állandóságában mégiscsak rutinszer?vé vált hálatlan f?szerep az európai színpadon. A szabadsága védelmében akár saját uralkodójával is szembeszegül? magyar virtus hajdúi már a törökkel barátkozó kétes elemek is egyben, igaz a szabadságáért fegyvert ragadó magyarságkép utoljára még kap némi muníciót a kuruc kor fellángolásában, ám a spanyol örökösödési (világ)háborút követ? új Európa nemigen tart már igényt effajta szerepkörre. Témakörünk historiográfiájának vonatkozásában itt keresend? a Batsányi által már idézett -- mintegy saját politikai és írói karriertörténetének tükre gyanánt is -- oly markánsan megfogalmazott elfelejtett Magyarország kép gyökere, amely további meger?sítést és igazolást nyer aztán Trianon kataklizmájában.[3] A XVIII. századi magyarságkép vizsgálatának felvezetésekor mindenekel?tt az európai politikai helyzet tárgykörünkre vonatkozó konzekvenciái mellett az el?z? évszázad birtokolta információk fontosságát húzzuk alá. Míg ez utóbbiról külön fejezetben írunk, addig az el?bbi kapcsán ismételten utalunk azokra az európai változásokra, amelyek eredményeképpen átértékel?dött, f?képp 1711 után a magyarságról alkotott kép. Így a magyarság európai szerepe, helye és jelent?sége, mivel egy esetleges török offenzíva aktualitása Karlóca és Pozserovác békéi óta -- legalábbis Európa számára -- többé már nem igazán reális veszélyt, hanem sokkal inkább múltbéli történést jelentett. Így aztán a kereszténység véd?bástyájának -- egyébiránt eléggé egyoldalúra sikeredett -- magyar f?szerepe immár megsz?nt. A távolodó közelmúlt Habsburg-ellenes magyarországi rebellióinak francia támogatottsága aktuálpolitikai megfontolásokból szintén feledhet?, s?t feledend? események láncolatává vált, mi több a század derekától fogva kifejezetten rosszul mutatott egy családi paktum -mal is meger?sítend? Habsburg-Bourbon szövetséggé beér? közeledés jegyében.[4] Így aztán a kuruc kor eseményeire szép lassan fátylat borít a hivatalos politika csakúgy, mint a felvilágosult abszolutista uralkodók mindenhatóságának nimbuszában gondolkodó történetírás.[5] Mindenesetre a lumière milli?je és a korszak változó feltételrendszere közepette a franciák magyarságról alkotott képe számos új elemmel gazdagodott. Ez pedig adott estben nem csak a magyar, hanem a francia magyar történelem és m?vel?déstörténet szerves részévé is váltak. Ennek széles spektrumában helyet kap a kémia és az alkímia, a fizika, ha tetszik a m?szaki kultúra, f?képp a bányavárosok leírása kapcsán csakúgy, mint a szépirodalom és az oly divatos szótárírás különféle vállfajai.[6] Ehhez hozzá kell vennünk az információs csatornák b?vülését, amely kiszélesed? forrásbázist jelent a történész számára. Egyre jelent?sebb helyet kapnak a tudósítások. Itt az általunk nem vizsgált sajtóvisszhang (például a Le Moniteur) mellett a geográfiai és történeti szótárak dömpingjét, a diplomaták személyes tapasztalaton nyugvó feljegyzéseit, jelentéseit érdemes számba venni. Nem hagyhatjuk ki e korántsem teljes felsorolásból az emigránst, aki telepesként jön Magyarországra, a forradalmi háborúk francia katonáját, aki hadifogolyként érkezik a még meglév?, ám katonai jelent?ségüket már elveszített néhai végvárakba és emlékiratot ír, végül, de nem utolsósorban pedig itt van a Magyarországra

6 utazó, vagy a Magyarországon átutazó mindennapokból merít? élményanyaga. Egyszóval a magyarságkép forrásainak, pontosabban forrástípusainak száma ugrásszer?en megn? a XVIII. század folyamán. Így aztán a XVII. századi sztereotípiák makacs továbbélése ellenére is egyre árnyaltabb lesz a XVIII. század magyarságképe. Dolgozatunk els?dleges célkit?zése a francia század Magyarországról kialakított arculatának -- napjaink divatos kifejezésével élve -- a külföld, pontosítva a franciák magyarságról alkotott ítéletének, image-ának vizsgálata, a franciák magyarságképének recepciója, amely épp a nyelv révén nemcsak a franciák, hanem Európa magyarságképének is meghatározója! Munkánk során mindenekel?tt Bárdos József, Birkás Géza, Köpeczi Béla és G. Györffy Katalin kutatási eredményeire támaszkodtunk.[7] Külön kiemelend? Kecskeméti Károly szerkesztésében a Brüsszeli Nagy Imre Politikatudományi Intézet kiadásában ban megjelent, méltatlanul elfeledett, pontosabban alig ismert forrásközl? kézirata: 1. Adatok a magyar királyság történetéb?l (Détails historiques sur le Royaume de Hongrie) 1717-b?l; 2. Vázlat Magyarországról, jelentés az ország helyzetér?l (Idée de la Hongrie ou mémoire sur la situation) 1745 el?ttr?l; 3. Magyarország ügyeinek jelen állapota (Etat actuel des affaires de Hongrie) az esztend?b?l; 4. Az alsómagyarországi bányákról (Des mines de la Basse-Hongrie) 1772/73.; 5. Feljegyzések a Bánátról, Szlavóniáról és Magyarországról (Notes sur le Banat, l Esclavonie et la Hongrie) 1778 el?ttr?l; 6. A császárn? birtokában lév? adriai tengerpart leírása (Description du Littoral de l Impératrice) 1760-ból; 7. A Magyar Királyság törvényeinek és kormányzatának rövid leírása (Précis de ce qui est relatif aux lois et au gouvernement du Royaume de Hongrie) 1785-b?l. (Ez utóbbi szerz?je nagy valószín?séggel nem francia, hisz stílusára a magyar közigazgatás nehézkes latin nyelvezete nyomja rá a bélyegét - állapítja meg Kecskeméti Károly.) E források alapvet?en diplomaták feljegyzései![8] A feldolgozás során két szempontot igyekeztünk szem el?tt tartani. Ez egyrészt --a címben is jelzett -- többé-kevésbé elfelejtett, vagy ez ideig ismeretlen források, forráscsoportok feldolgozását jelenti. Ennek keretében kézenfekv? bontásul a magyarság történetének, illetve a magyarság jelenének és adott esetben jöv?beli lehet?ségeinek francia olvasatú bemutatása kínálkozott. Tematikánk forrásai a francia, egészen pontosan a lotharingiai munkavállalók, azaz a f?képp gazdasági megfontolásokból emigrált telepesek magyarországi jelenlétének a korabeli francia hatóságok szemszögéb?l történ? bemutatása mellett, amelyet a XVIII. századi jelenkor magyarságképének részeként emeltünk be dolgozatunkba, a következ?k: a korabeli geográfiai történeti szótárak statikus adatai, amelyek egyúttal történetírói ítéletek is korántsem a teljesség, hanem sokkal inkább egyfajta reprezentatív minta jelleggel kerülnek bemutatásra. Kecskeméti Károly idézett munkája alapján a diplomaták jelentései, feljegyzései, kiegészítve a nantes-i levéltár egy-két vonatkozó iratával, továbbá az útleírások, végül pedig egy sajátos és el?ször általunk felkutatott forráscsokor, a forradalmi háborúk magyarországi francia hadifoglyainak visszaemlékezései alkotják a dokumentáció gerincét.[9] Másrészt a feldolgozás során a rendelkezésünkre álló eklektikusan b?séges információk összességét a múlt, a jelen és a jöv?kép felvázolásakor úgy próbáltuk meg csoportosítani, hogy szerkezetileg optimális lehet?ség adasson mindazon ismeretanyag

7 beemelésére, amely véleményünk szerint alapvet?en meghatározza a XVIII. század magyarságképét, beleértve azokat az állandó jegyeket is, amelyek közül némelyik jogosan vagy jogtalanul, részben a XVII. század örökségeként, a toposz erejével egészen a XX. század utolsó évtizedéig a magyarságkép elválaszthatatlan részévé válhatott. Ezek nagyjából az 1600-as évek második felében születtek. Tanulmányunk els? fejezete ezért is foglalkozik viszonylag részletesen a XVII. század magyarságképének szellemi örökségével! Módszertanilag az általunk használt források elemz? megszólaltatására törekedtünk. Hagyjuk mesélni a forrásokat úgy, hogy érdemben nem foglalkozunk a szerz?k magyarországi tudósításainak ténybeli tévedéseivel. Ehelyett az általuk megrajzolt magyarságkép jellemz?it és ezek variánsait, különféle színeváltozásait próbáljuk érzékeltetni, természetesen az adott történelmi háttér tükrében. Így dolgozatunkban megpróbáltuk összegy?jteni a franciák magyarságképének tárgyalt id?szakunkra vonatkozó forrásbázisát, azaz a korabeli bibliográfiákat. Ezt követ?en a XVII. század vége és a XVIII. század vonatkozásában a Claude Vanel és Bruzen de la Martinière vázolta magyar történelmet és ennek konzekvenciáit vizsgáljuk. A XVIII. századi magyar jelen francia rekonstrukcióját Vosgien szótárának Hongrie címszava alatt, Sané jellemrajzában, az útleírások, a diplomatajelentések, a francia telepesek és a forradalmi háborúk hadifoglyainak átnézetében tekintjük át. Befejezésképpen a de la Vergne jelentés vázolta magyar gazdaságban rejl? lehet?ségeket, mint az ország fejl?désének egyik jöv?beli perspektíváját értékeljük, végül pedig -- egy kicsit kitekintés gyanánt is -- azt próbáljuk érzékeltetni, hogy a magyarságkép francia olvasata mit ad a franciák és Európa számára. A témakör jellegéb?l adódóan módszertanilag külön nehézséget jelentett a magyarországi településnevek francia átiratának feloldása. Ennek kapcsán a következ? gyakorlatot követtük: 1/ A helységek latin nevének feloldása viszonylag azért volt könny?, mert a franciás átirat többnyire önmagáért beszél Pl. Scepius (latin), Scepuise (francia átirat), Szepes (magyar). Az egy másik kérdés, hogy Szepes vármegye mellett közel két tucat településnév el?tagjaként a Szepes megjelölés szerepel. Ilyenkor az adott forrás földrajzi színtere, a domborzati és vízrajzi viszonyok leírása és egyéb információk (pl. kik lakják, van-e er?d, stb.) sz?kítette a számba veend? helységek számát. 2/ A német helységnév használatakor a franciásított német f?névb?l igyekeztünk rekonstruálni a pontos német helységnevet, majd ennek alapján pontosítottuk az adott település nevét. Pl. New-Zol vagy Newsol (francia átirat) Neusohl (német), Besztercebánya (magyar). 3/ Hallás után a magyar helységnév hangalakjának írásba öntésekor franciásít a szöveg. Ilyenkor az áthallás az irányadó. Pl. Fecketiban (francia átirat) Fecketi azaz Fekete, ban azaz bánya; másik példát hozva Felscheban (francia áthallás), Felsche azaz Fels?, ban azaz bánya. 4/ El?fordul, hogy a helyi lakosság, az ott él? nemzetiség közegében használt elnevezés francia áthallásával, átiratával találkozunk. Ez természetesen nem illeszthet? a fenti három variáns egyikébe sem. Ebben az esetben szinte egyedül a földrajzi tér forrásbeli betájoltsága segített. Pl. Bresnizc (francia áthallás) Breznica (szlovák), magyarul Garamberzence. 5/ Külön tetézte a nehézségeket, hogy a franciák által el?szeretettel látogatott és leírt bányavárosok esetében a francia la mine szó jelenthet bányát és az adott bányában egy

8 régebbi, vagy éppen frissen feltárt tárnát, aknát, bányad?l?t. Az utazó viszont mind a bányát, mind a tárnát, mind a bányad?l?t olykor önálló helységnévként (bányatelep) kezeli és így is közli. Ezen azért nem kell csodálkozni, mert els?sorban épp a bányászat, tehát a bánya, és a tárna érdekli az ide vet?d? utazót. Ez esetben a forrás sugallta információk birtokában feltételeztük, hogy egy új bányáról, bányatelepr?l van szó; a feltételezést természetesen kérd?jellel érzékeltetjük. Pl. Sandberg? Besztercebányához tartozó bányatelep. Newzoltól legfeljebb egy mérföldre fekv?, rézben gazdag stb. írja Tollius Jacobus a XVII. század végén. Vizsgálódásunk nem érinti Erdélyt, id?beli súlypontja pedig -- a témakörhöz elengedhetetlenül szükséges visszatekintés ellenére -- a Rákóczi szabadságharc bukásától a koalíciós háborúk XVIII. századi periódusáig tart. A feldolgozás önkényes szelekciójának részben a m?vek elérhet?sége, részben pedig az a célkit?zés szabott korlátokat, amely az el?z? századtól örökölt és átvett magyarságkép esetleges újragondolása mellett -- adott esetben új információk birtokában -- árnyaltabbá teszi, vagy éppenséggel átrajzolja a korábban alkotott képet! A függelék hungarikák jegyzékének elkészítésénél a XVIII. század vonatkozásában mindazon m?vek beemelésére törekedtünk, amelyek a magyar történelem legfontosabb adathordozói. A könyvészeti források, ha tetszik hungarikák számbavételekor az Angers-i Városi Könyvtár egyébiránt a XVII. és a XIX. századi utazási irodalomra és a szótárakra vonatkozó szisztematikus, és igen gazdag gy?jteménye mellett, a Bibliothèque Nationale katalógusát illetve annak internetes elérhet?ségét használtuk. Mindezt természetesen szembesítettük a Kont Ignác, Bárdos József, és Henri Toulouze nevével fémjelzett bibliográfiai kutatásokkal, adatokkal és eredményekkel.[10] Ugyancsak függelékként közöljük a forradalmi háborúk két francia hadifoglyának, François Dellard-nak és Joseph Hautière-nek eleddig ismeretlen magyarországi hadifogságukról szóló feljegyzéseit.

9 ELS? RÉSZ: A MAGYARSÁG MÚLTJA ELS? FEJEZET: A XVIII. SZÁZAD MAGYARSÁGKÉPÉNEK GYÖKEREI A XVIII. századi franciák história jegyében fogant magyarságképének vizsgálatakor nem kerülhetjük el a megel?z? évszázad hazánkra vonatkozó történeti ismeretanyagának áttekintését.[11] Ez mindenekel?tt azért kikerülhetetlen, mert a XVIII. századi szótárak szerz?i többé-kevésbé XVII. századi el?deikb?l merítenek, igaz a fény századának szótárirodalmában kirajzolódó adatok interpretációjában helyenként már igen markánsan visszaköszönnek a politikai megfontolások is, amelyek kulcsa a XVII. század utolsó harmadának pejoratív bécsi propagandája, illetve az osztrák és a francia külpolitikai törekvések egymáshoz való viszonyulásában rejlik. Az olykor ellenséges, olykor meg szövetséges osztrák-francia viszony XVIII. századi ambivalenciája hosszú távon az együttm?ködés lehet?ségének irányába mutat. Ebben a vonatkozásban külön is érdekes a rebellis magyarságról alkotott ítélet! Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a XVII. század franciái milyen magyarságképet hagyományoznak a következ? évszázadra, akkor a kronológikus áttekintés mellett, amelyet Köpeczi Béla végzett el a legteljesebben, a magunk részér?l arra hívjuk fel a figyelmet, hogy érdemes m?faji szempontok szerinti csoportosításban is áttekinteni a rendelkezésünkre álló az adatokat. Ebben az írástudó számára kulcsfontosságú a bibliográfia, mint az ismeretanyag hordozója, ezen nyugszik a szótárak által megrajzolt egyes országok társadalmi, politikai és gazdasági viszonyáról alkotott kép, végül pedig az alapvet?en közvetlen impressziókból táplálkozó utazási irodalom ad hasznos információkat egy-egy ország történetér?l és ez alól természetesen Magyarország sem kivétel. A bibliográfia, a szótárak és az utazó impresszióinak írott dokumentációja az a bázis, amely egy országról kialakítható kép letéteményese mind a XVII., mind pedig a XVIII. században. A bibliográfia kapcsán mindenképpen szólnunk kell Jacques Bongars (Jacobus Bongarsius) gy?jteményér?l, aki els?nek készítette el többek között a modernkori magyar történelem francia olvasatának adatbázisát Collectio Hungaricarum rerum, Scriptores címmel 1600-ban Frankfurtban megjelent m?vében.[12] Itt említi külön is Thuróczy krónikáját, ezen kívül használja Galeotto anekdotagy?jteményét, Filippo Buonaccorsi vagy ismertebb nevén Callimachus Experiens olasz humanista Attiláról szóló m?vét és I. Ulászlóról írt történetét. A XVI. századi török háborúk vonatkozásában

10 Johannes Martinus Stella, Basilius Johannes Herold, Wolfgang Lazius, Petrus Bizarus, Samuel Budina írásait tartja iránymutatónak a gy?jtemény. Ezt a Zsámboki János féle[13] 1581-es frankfurti Bonfini-kiadás (Antonii Bonfini Rerum Hungaricarum decades quattuor) teszi teljessé, amely az 1568-as bázeli kiadáshoz képest jóval b?vebb, mert tartalmazza a Mossóczi Zakariás készítette régi magyar törvények tárát is. Itt jegyezzük meg, hogy Bongars 1585-ös magyarországi utazása során külön is megemlíti, hogy ekkor Mossóczi, vagy másképp írva a nevét Mósóczy (Bongars Moschatz néven emlegeti) a nyitrai püspök.[14] Ez tehát az ún. Bongars-gy?jtemény (Bongarsius-gy?jtemény), az elkövetkez? két évszázad magyar vonatkozású irodalmának id?ben els?ként napvilágot látott legfontosabb adatbázisa.[15] Jacques Bongars adatait a XVII. század végén Claude Vanel ( ) korszer?síti úgy, hogy Bongars adatai mellé - némiképp ad hoc jellegel, hisz például elfelejt hivatkozni az áltatala leginkább használt magyarországi utazók egyikére, az angol Edward Brownra -- felveszi százada utazási és szótárirodalmának legjavát is. Ezzel kész a Vanel-féle bibliográfia,[16] amelyet szerz?je és között megjelent munkáiban el?szeretettel közzé tesz. (VANEL, Claude: Histoire des troubles de Hongrie, avec le siège de Neuheusel et une relation exacte du combat de Gran [par Vanel]... Mortier, Amsterdam, 1686.; VANEL, Claude: Le Royaume de la Hongrie ou description nouvelle, Chronologique, Géographique de ce Royaume selon d estat auquel il se trouve à present et des choses les plus memorables y arrivées, Cologne, Chez Pierre le Jeune, 1686.; VANEL, Claude: Histoire des troubles de Hongrie [par Vanel], depuis 1684 jusques 1686, Amsterdam, P. Mortier, ; VANEL, Claude: Histoire et description ancienne et moderne du royaume de Hongrie et des autres états qui ont été ou qui sont encore ses tributaires... Paris, C. de Sercy, ;VANEL, Claude: Abrégé nouveau de l histoire générale des Turcs, où sont décrits les événemens et les révolutions arrivées dans cette vaste monarchie, depuis son établissement jusqu à présent... par M. Vanel, C. Osmont, Paris, 1689.) Ezt a Vanel-féle bibliográfiát aztán egyszer?en, mindenfajta változtatás nélkül átemelik Louis Moréri ( ) történeti szótárának 1725-ös kiadása Magyarország címszava alá irodalombeli tájékoztatás végett.[17] A Vanel-féle irodalomjegyzékhez képest az 1725-ös Moréri kiadásnak új hozadéka tehát érdemben nincsen; Vanelt?l egy munkát említ csupán, az Histoire des troubles de Hongrie-t. A szakirodalom emlegette Moréri bibliográfiához a magunk részér?l két megjegyzést f?znénk. Egyrészt azt, hogy a J. B. Coignard nevével fémjelzett könyvkiadó gondozásában, 1725-ben megjelent munka kiadásakor Moréri már közel fél évszázada halott, így nemcsak az a tény, hogy Vanelhez képest nem hoz semmi újat, hanem az is, hogy ehhez már vajmi kevés köze van a néhai Morérinek. Ezért nevezzük inkább Moréri-Coignard-féle bibliográfiának! Másrészt azzal, hogy a Vanel-féle bibliográfiát egy az egyben átemelték a Louis Moréri-féle szótár 1725-ös kiadásába, a névsor sajátos legitimációt nyert; hiszen a közben lassan feledend? eseménysorrá nyilvánított Rákóczi szabadságharc aktuálpolitikai, történeti és ideológiai dilemmája egyel?re az elhallgatás ködébe burkoltatott, mivel az 1720-as évek elejét?l kezdve nemigen illik Franciaországban Rákóczi Ferenc diverzióját emlegetni. A Bourbon-Habsburg évszázados ellenségeskedés olvadási szakaszának politikai

11 konzekvenciája okán a Moréri-Coignard-féle bibliográfia szemérmesen hallgat a Napkirály diverzáns szövetségesér?l, nem véletlen, hogy a Le Noble által megírt 1707-es Rákóczi életrajz meg sincs említve a Moréri-Coignard-féle bibliográfiában. Lengelet Dufresnoy a történelem tanulmányozásához írott módszertani fejtegetéseinek 1713-ban, illetve f?képp 1735-ben kiadott munkájában is szépen visszaköszönnek a politika sugallta dilemmák. Ezek szerint a XVIII. század által használt bibliográfiák a következ?k: a Bongars-féle (1600.), a Vanel-féle (1686.); a Lenglet Dufresnoy-féle (1713.), a Moréri- Coignard-féle (1725) és a Langelet Dufresnoy-féle (1735.) A magunk részér?l az alábbiakban els?nek a Vanel-féle bibliográfiát közöljük. Ez tulajdonképpen nem több azoknak a neveknek a felsorolásánál, akiket tanulmányozás végett ajánl olvasója szíves figyelmébe Claude Vanel. Az alábbiakban a szerz? összeállította szerz?i névsort közöljük úgy, hogy a név mellett kapcsos zárójelben elérhet?vé tesszük a szerz?t és megjelöljük a hivatkozott szerz? által írt munkát; azaz egy névsor alapján lényegében rekonstruálunk egy bibliográfiát! E feladat elvégzésekor az alábbi nehézségekkel kellett szembenéznünk. Vanel csak neveket sorol fel, a szerz?k pontosításakor a nevek átírásának els?sorban helyesírási és egyéb nyelvi vagy éppen nyomdatechnikai nehézségei esetenként tehát eleve adottak. A szerz?k nevének adott esetben szükséges konkretizálása mellett további fejtörést okozott, hogy gyakran szerepel szerz?ként a fordító, és -- mai kifejezéssel élve -- amolyan technikai szerkeszt? gyanánt feltüntetve a kiadó. Értelemszer?en a szerz?k neve alapján igyekeztünk feloldani a dilemmát. Természetesen egy szerz? több m?vet is írt, amelynek több, adott esetben egy-két tucat b?vített újrakiadása létezik. Ilyenkor az id?beliség eleve adott síkja a szelektálás egyszer? eszközéül kínálkozott, azaz a Vanel-féle kiadás 1686-os esztendejét tekintettük a záróév dátumának, és ahol tudtuk felhasználtuk azt az információt is, hogy ki, mikor és milyen szövegkörnyezetben hivatkozik az adott szerz?re. A témakörök cím alapján történ? választásánál a Hungarorum, Ungaricum, Pannoniae, Hongrie kulcsszavak mellett a geográfia, a térképek (atlasz), a történelem és id?rend szavak latin, illetve francia el?fordulására figyeltünk a cím kapcsán. A VANEL-FÉLE BIBLIOGRÁFIA (1686.) A MAGYAR KIRÁLYOK CSALÁDFÁJA, készítette Vanel, [VANEL, CLAUDE: Le Royaume de la Hongrie ou description nouvelle, Chronologique, Géographique de ce Royaume selon d estat auquel il se trouve à present et des choses les plus memorables y arrivées, Cologne, Chez Pierre le Jeune, ] AENEAS SILVIUS, [PICCOLOMINI, AENEAS SILVIUS: Cosmographia Pii papae in Asiae et Europae descriptione. Asia historias rerum ubique gestarum cum locurum descriptione complectibus. Europa temporum authoris, varias continet historias, M. Furter, Basileae, 1507.] BISAR, [BIZARUS, Petrus: Rerum Persicarum Historiarum Historia Francofurti, 1601 BLONDUS,[CRATANDER, ANDREAS; BEATUS RHENANUS; BARTHOLUS, DE SAXOFERRATO;

12 BLONDUS; MERULA, GEORG.; PANORMITANUS, EP. (SICULUS); PLATINA: De Origine Guelphorum, et Gibellinorum, quibus olim Germania, nunc Italia exardet, libellus eruditus. In quo ostenditur. quantum hac in re Clariss. Scriptores, Bartholus, Panormitanus, Blondus, Platina & Georgius Merula Alexandrinus a veritate aberraverint... M.D.XIX, Bale, illetve Blondus Flavius Forliviensis: Blondi Flavii Forliviensis de Roma Triumphante libri decem, priscorum scriptorum lectoribus utilissimi,... Romae instauratae libri III Italia illustrata. Historiarum ab inclinato Rom. imperio Decades III. Omnia multo quam antea castigatoria... M.D.XXXI, Bale] BOISSARD, [BOISSARD, JEAN-JACQUES: Jo. Jacobi Boissardi Emblemata cum interpretatione germanica. Francfort, 1600.] BONFINIUS, [BONFINIUS ANTONIUS: Rerum Ungaricarum decades quatuor, cum dimidia. Ed. I. Sambucus.(Decretorum seu articulorum aliquot priscorum Ungariae regum liber), Francofurti, Apud Andream Wechelum, 1581.] BRIETIUS, [BRIETIUS, PHILIPPO: Parallela geographiae veteris et novae, auctore Philippo Brietio, , Parisiis, Séb. et Gabr. Cramoisy, 3 vol. CELLARIUS, [CELLARIUS, CHRISTOPH CHRISTOPHORI CELLARII: Historia nova, hoc est XVI et XVII saeculorum, qua ejusdem auctoris historiae, antiqua et medii aevi, ad nostra tempora continenti ordine proferuntur... Halae Magdeburgicae, sumtu L. Bielkii, 1684, illetve Christophori Cellarii,... Historia medii aevi, a temporibus Constantini Magni ad Constantinopolim a Turcis captam... Ienae, sumtu J. Bielkii: 1685.] CIACONIUS, [CIACONIUS, PETRUS; GESNERUS, CONRADUS; ORTELIUS, ABRAHAMUS: P. Ciacconii in colu mnae rostratae C. Duilii inscriptionem a se conjectura suppletam, Commentarius Lugduni-Batavorum, illetve a legismertebb, számos XVII. századi kiadást megért m?, Ciaconius, M. Alphonsius: Vitae et res gestae pontificum romanorum et cardinalium usque ad Clementem IX, Alph. Ciaconii opera descriptae, ab Aug. Oldoino recognitae, Romae, Phil. et Ant. de Rubeis, CLUVIER, [CLUVIER, PHILIPPE DE: Introduction a la Geographie universelle, tant nouvelle qu ancienne. Traduitte du Latin de Philippe de Cluvier, Geographe, Michel Soly, Paris, 1631.] DAVITI, [DAVITI, PIERRE: Le monde ou la description generale de ses quatre parties divisée en six gros volumes par Pierre Daviti, reveu, corrigé et augmenté,... par le St. de Roccoles,... Denis Bechet et L. Billaine, Paris, 1660.] CHALCONDILLICHIUS, [CHALCONDILE, ATHENIEN: L histoire de la decadence de l empire Grec et establissement de celuy des turcs par Chalcondile Athenien, traduction de B. de Vignère, Claude Sonnius et Denys Bechet, Paris, 1650.] D. THIERRY, [MANESSON MALLET, ALLAIN: Description de l Univers, contenant les

13 différents systèmes du Monde, les cartes... de la géographie ancienne et moderne : les Plans et les profils des principales villes... de la terre avec les portraits des Souverains... leurs blasons titres et Livrées et les moeurs, Religions, gouvernements et... habillemens de chaque Nation... par Allain Manesson-Mallet, , Paris, D. Thierry] DU MAY, [DU MAY, LOUIS: Discours historiques et politiques sur les causes de la guerre de Hongrie et sur les causes de la paix entre Léopold Ier, empereur des Romains, et Mahomet IV, sultan de Turquie, par Louis Du May,... B. Rivière Lyon, ] DU MAY, [DU MAY, LOUIS: Le Prudent voyageur, contenant la description politique de tous les Etats du monde, de l Asie, de l Afrique et de l Amérique et particulièrement de l Europe, où sont dépeintes... les maisons royales et autres familles illustres... par le chevalier Louis Du May, Genève, J. H. Widerhold: 1681.] DU VAL, [DU VAL, PIERRE: Cartes de géographie les plus nouvelles et les plus fidèles, avecque leurs divisions régulières, qui marquent les bornes des Etats, selon les derniers traités de paix, par P. Du Val,... Mlle Du Val, Paris, 1676.] FERRARI ET BAUDRAND, [BAUDRAND, MICHEL-ANTOINE; FERRARI, FILIPPO: Lexicon geographicum... Illud primum in lucem edidit Philippus Ferrarius,... nunc Michael Antonius Baudrand,... hanc editionem... dimidia parte auctiorem, Parisiis, F. Muguet, 1670.] GLOSSARIUM AD SCRIPTORES [Glossarium ad scriptores medi & infim latinitatis, Paris, cf. Pref.] GROETIUS, [GROTIUS, HUGO: De Jure belli ac pacis libri tres... Hagae comitis, 1680.] ISTUAF, [Istvánffy Miklós m?vének 1622-es kiadásáról van szó. ISTHUANFUS: Historiae de rebus ungaricis, Coloniae, A Vanel-féle szerz?i névsor Istauf alakja ennek a kiadásnak ismeretér?l tanuskodik ben létezik ugyanis egy másik Istvánffy kiádás, úgymint ISTVANFFI, MÎKLOS: Historiae de rebus Ungaricis, Historiae de rebus Ungaricis, Ed. Anton Hierat, Cologne, 1622.] JOCOSE DICTIS AC FACTIS, [MARZIO, GALEOTTO: Rerum Hungicarum... De Egregie Sapienter, Jocose dictis ac factis S. Regis Matthiae , Francofurti, ap. haeredes Andr Wecheli. Claud. Marnium et Joan. Aubrium] Magin, [DAVITY, PIERRE; MAGIN, JEAN-ANTOINE; PTOLÉMÉE, CLAUDE; IOANNIS ANTONII, MAGINI PATAVINI: Geographiae tum veteris tum novae volumina duo, anno 1617, Arnhemii, excudebat Ioannes Ianssonius] MELCHIOR SOITER, [CRISPUS, JOHANNES; LONICER, PHILIPPE (LATINOSAN LONICERUS); LEONARDUS CHIENSIS-MITYLENAEI EPISCOPUS; GEORGEWITZ, BARTHELEMI; SABELLICUS, M.; ANT; AVENTIN, J.; BARLESIO; SOITER A VINDA, MELCHIOR; STELLABJ. MART.; CALLIMACHUS-EXPERIENS, PHILIPPE: Chronicorum Turcicorum, in quibus

14 Turcorum Origo, Principes, Imperatores, bella, Praelia, Caedes, Victoriae, reique militaris ratio, et Caetera huc pertinentia, continuo ordine, et perspicua brevitate exponuntur; et Mahometicae Religionis Institua Judiciorumque processus, et Aulae Constitutio; procerum item ac populi Mores, vitaeque degendae ratio percensetus: Accessere Narratio de Bajazethis filiorum Seditionibus; Turcicarum item rerum Epitome: quomodo nimirum Captivi Christiani distrahantur, et ab imperatore Turcico, caeterisque Turcis tractentur: et Johannis Aventini Liber, de rebus Turcicis ; Tomus primus. Omnia nunc primum bona fide collecta, Sermoneque latino exposita à D. Philippo Lonicero, Theologo. Tomus Secundus, diversa de rebus Turcicis Opuscula continet. Tomus tertius, Georgii Castrioti, Scauderbegi cognominati, vitam, Mores, res gestas, etc. continet, Francofurti ad Moenum, apud Joannem Feyrabeud, 1578.] MERCATOR, [MERCATOR, GERHARD KREMER, GERARDUS: Atlas minor de Guérard Mercator, traduict de latin en françois, par le sieur de La Popelinière,... anno 1614, de nouveau reveu et augmente J. Jansson, Amsterdam, 1628.] OLAH, [OLAH, NICOLAUS: Atila, Hanoviae, Apud Claudium Marnium, 1606.] Ortelius, [ORTELIUS, ABRAHAM: Ortels Abrahami Ortelii cosmographi et geographi regii deorum dearumque capita ex antiquis numismatibus collecta historica narratione illustrata a Francisco Swertio Antverpiensi, Extant Bruxellis, apud Franciscum Foppens, 1683.] PAUL JOVE, [GIOVIO, PAOLO: Histoires de sur les choses faictes et advenues de son temps en toures les parties du monde, Guillaume Rouillé Lyon, 1552.] Philippus Callimachus Experiens, [P. CALLIMACHI EXPERIENTIS (F. BUONACCORSI): De bello Turcis inferendo oratio gravissima... Item ejusdem historia de his quae a Venetis tentata sunt Persis ac Tartaris contra Turcos movendis... Haganoae, ex. off. Seceriana, Itt említend? az Attiláról, illetve az I. Ulászlóról szóló írása is! ] PIERRE RANZAN, [RANSANUS, PETRUS: Epithoma rerum Hungarorum, id est annalium omnium temporum liber primus et sexagesimus c. m?vér?l van szó, év és hely nélkül; a teljesség kedvéért utalunk a Kulcsár Péter féle magyar kiadásra, Bp ] PLANTINUS; [CLUSIUS, CAROLUS: Caroli Clusii rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatarum historia, Antwerpiae, Ch. Plantinus] Roger, [A híres amszterdami könyvkiadóról, Etienne Roger-r?l van szó, aki többek között a Rákóczi életrajzíró Eustache Le Noble-nak is számos munkáját adta ki a XVII. század végén és a XVIII. század els? évtizedében. Vanel itt valószín?leg a Roger kiadó katalógusára utal, úgymint ROGER, ETIENNE: Catalogue des livres nouvellement imprimez à Amsterdam, chez Estienne Roger, Amsterdam, 1699.]

15 SAINT ANTONIN, [ANTONIN, SAINT, ARCHEVÊQUE DE FLORENCE: Divi Antonini,... Chronicorum opus, in tres partes divisum... emendatum et auctum... opera et studio Petri Matur,... Lugduni, ex officina Juntarum, 1587.] SAMBUCH, [SAMBUCUS, JOHANNES ZSAMBOH: Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia... A. Bonfini, Hanoviae,1606.] SANSON, [A Sanson dinasztiáról van szó, pontosabban SANSON NICOLAS: Description de tout l univers, en plusieurs cartes, & en divers traitez de geographie et d histoire; où sont décrits succinctement & avec une methode belle & facile ses empires, ses peuples, ses colonies, leurs murs, langues, religions, richesses, F. Halma, Amsterdam, Ez a kiadás tartalmazza el?ször az 1620 és 1665 közötti, korábban sok helyütt kiadott atlaszok és adatok együttesét, amelyek az els? gy?jteményes kiadást még maga Nicolas Sanson készítette el, lásd: SANSON, NICOLAS: Descriptions et remarques sur les cartes géographiques, tant anciennes que nouvelles, de M. Sanson. (S. l. n. d.) a térkép katalógisát és a hozzájuk f?zött jegyzeteket el?ször 1696-ban Guillaume és Adrien Sanson adta ki, lásd: Catalogue des livres et traités de Géographie des sieurs Nicolas Sanson,... de Nicolas, de Guillaume et Adrien Sanson, mis au jour par les soins de Pierre Moullart Sanson,... Paris, Aux Galeries du Louvre, 1696.] SCHODEL [SCHOEDEL, MARTINUS: Disquisitio historico-politica de regno Hungariae, Argentorati, Jo. Reppl, 1629.] STUARTH, [Az amszterdami HOORNBEEK, JOHANNES: Johannis Hoornbeek... De Conversione Indorum et Gentilium libri duo. Accessit ejusdem Vita ab amico [D. Stuart] edita, Amstelodami, apud J. J. a Waesberge, 1659.] Szenkeli [Székely György (?) Nem sikerült megnyugtatóan feloldani!] THEVET, [THEVET, ANDRÉ: Histoire des plus illustres et savans hommes de leur siècle, tant de l Europe que de l Asie, Afrique et Amérique, avec leurs portraits, Paris, F. Manger, 1671.] THUROSIUS, [TÚRÓCZI, LADISLAUS: Ungaria suis cum regibus compendio data... MDCLXXXV, Tyrnaviae, per F. Gall,] THWROCZ [Thuróczi, János: Johannis de Thwrocz Chronica Hungarorum, In civitate Brunensi, (C. Stahel et M. Preunlein,), 1488.] Volaterran, [MAFFEI, RAFFAELLO (DIT VOLATERANUS): Contenta in hoc opusculo: Raphaelis Volaterani de More ludorum & sacrorum ; de Romanorum Graecorumque magistratibus, de Ritu antiquae militiae postremo ; de Templis & locis urbis Romae, quae omnia ad historiae cognitionem apprime sunt utilia, Gilles de Gourmont,152?,] Id?rendben a következ? bibliográfiánk Lenglet-Dufresnoy Méthode pour étudier l histoire cím? m?vének Magyarország címszavához mellékelt bibliográfiája az 1713-as

16 kiadás alapján.[18] Ez a toldalék hoz új adatokat, szempontrendszere még független a fentebb Moréri apropóján emlegetett politikai igények betüremkedését?l. Lenglet- Dufrenoy az 1713-as kiadásban felhívja a figyelmet egyrész arra, hogy francia részr?l az utóbbi id?szak legfontosabb Magyarországra vonatkozó híradásai Vanel és Eustache Le Noble[19] nevéhez kötend?k. Számba véve a rendelkezésére álló adatokat, átemeli Vanel eredményeit és kib?víti azt részben régebbi, részben újabb adatokkal. Így Komáromi Csipkés György Hungaria illustrata cím? 1655-ben Utrechtben kiadott m?ve mellett említi J. F. Behamb Notitia Hungariae-jának 1676-os kiadását, valamint Otrokocsi Foris Ferenc Origines címmel 1693-ban napvilágot látott írását. Ezen kívül jegyzi Tubero kommentárjainak 1603-as frankfurti, Caspar Ens Rerum Hungaricaruni historia cím? könyvének 1648-as kölni, és Nadányi Florusának 1663-as amszterdami kiadását, továbbá Révai Péter könyvét. Szerepel még ebben a felsorolásban J. A. Mellen Series Regum Hangarieja (Lubecae), 1699-b?l, N. Reusner: Narratioraes, (Francoforti), 1603-ban Frankfurtban megjelent munkája, hivatkozik továbbá G. Arthusius Historiá-jára 1596-ból, valamint M. Inchofer 1664-es évkönyvére.[20] Langlet Dufresnoy alapvet?en neveket közöl, de nála már helyenként a m? címe is felbukkan. Langelet Dufresnoy 1713-ban a francia szerz?k közül Vanelt és Eustache Le Nobleot említi név szerint. Vanelnél utal a Troubles cím? munkájának névsorára, Lo Noble esetében pedig a Rákóczi életrajzra hívja fel a figyelmet. LANGLET DUFRESNOY 1713-AS KIEGÉSZÍTETT VANEL-FÉLE LISTÁJA BEHAMB, JO. FERDINANDUS: Jo. Ferdinandi Behamb Notitia Hungariae antiquomodernae Berneggeriana perpetuis observationibus condecorata, Argentorati, G. A. Dolhopffii, BOISSARD, JEAN-JACQUES - ARTHUS, GOTHARD: Historia chronologica Pannoniae: res per Hungagariam et Transylvaniam, jam inde à constitutione regnorum illorum, usque ad invictiss. Rom. Imp. Rodolphum II, Hungariae regem Christianum XXXX & sereniss. Sigismundum Bathorium, Transylvaniae ducem, maximi vero hoc diuturno bello gestas; icones item vitasque et victorias, regum, ducum & procerum, tam Christianorum quam Turcicorum, à Joanne Jac. Boissardo vesuntino delineatas, continens, ad annum usque MDCVII continuata & deducta, studio & opera M. Gotardi Arthus Dantiscani... Francofurti, CASPAR, ENS: Deliciarum Germaniae tam superioris quam inferioris index, simul et viatorius, indicans itinera ex Augusta Vindel. ad omnes civitates et oppida, tam in superiori quam in inferiori Germania, nec non ad praecipuas urbes Daniae, Norwegiae, Sueciae, Prussiae, Livoniae, Moscoviae, Poloniae et Hungariae, item Constantinopolim, Niceam, Anciram et Amasiam, Prusam, Acharam, Iconium, Heracleam, Adenam, Halepum, etc., usque Damascum, Capharnaum, Nazareth, Hierosolymas, Gazaram et

17 Cairum... [Auctore C. Ens.], Coloniae, apud W. Lutzenkirchen: CERVARIUS TUBERO, LUDOVICUS: Ludovici Tuberonis,... Commentariorum de rebus quae, temporibus ejus, in illa Europae parte quam Pannonii et Turcae eorumque finitimi incolunt, gestae sunt, libri undecim... (Edidit M. Adelarius.), Francofurti, impensis C. Marnii, COMARINUS, GEORGE CSIPKES: Hungaria illustrata; hoc est, brevis, sed methodica naturae et genii, linguae hungaricae, explicatio, anungaros in discenda lingua ista, facilitans, promovens, et hungaros efficiens. Opera Georgii Csipkes Comanini, Ultrajecti, ex officina Jo. a Waesberge,1655. FÓRIS OTROKOCSI, FERENC: Origines hungaricae, seu liber, quo vera nationis hungaricae origo et antiquitas e veterum monumentis et linguis praecipuis panduntur... labore et studio Francisci Foris Otrokocski, Originum hungaricarum pars secunda, in qua variorum nominum originibus hungaricis exornandis inservientium expositio philologica continuatur... Franequerae, ex off. L. Strik, 1693.

18 LONICER, JOHANN ADAM; BOISSARD, JEAN-JACQUES; BRY, THÉODORE DE; BRY, JEAN- THÉODORE; BRY, JEAN-ISRAËL DE: Pannoniae historia chronologica... per T. Ann. Privatum C. Icones genuinae regum, ducum et procerum... [collectae a J. J. Boissardo.] Omnia in aes incisa et recens evulgata, per Theodorum de Bry,...Francf., MELCHIOR, INCHOFER: Annales ecclesiastici regni Hvngariae, Inchofer, soc. Iesv, 1644, Romae, typis Ludouici Grignian avthore Melchiore MELLEN, JACOBUSA: Series regum Hungariae e nummis aureis... Lubecae, NADANYI DE KERES NADANY, JOHANNES: Florus hungaricus, sive Rerum hungaricarum ab ipso exordio ad Ignatium Leopoldum deductarum compendium, auctore Johanne Nadanyi de Keres Nadany, Amstelodami, ex officina J. a Waesberge, REUSNER, NICOLAUS: Rerum memorabilium in Pannonia sub Turcarum imperatoribus, a capta Constantinopoli usque ad hanc aetatem nostram, bello militiaque gestarum exegeses, sive Narrationes illustres variorum... auctorum, recensente Nicolao Reusnero,... Francofurti, impensis C. Marnii, RÉVAY, PÉTER: De Sacrae coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, annos ultra D C clarissimae, brevis commentarius Petri de Rewa,... Augustae Vindelicorum, excudebat C. Mangus, Id?rendben ezt követi a már említett 1725-ös Moréri-Coignard-féle bibliográfia. A sort végül Lenglet Dufresny Méthode-jának 1735-ös kiadása zárja, amelyben tulajdonképpen hasznos és káros befolyási lehet?séggel bíró könyvek csoportjait különíti el.[21] A veszélyes források között említi, de azért az említés puszta ténye valahol mégiscsak fontos, a Martinuzzi[22] és a Rákóczi[23] életér?l szóló biográfiákat, rámutatva: ezek a könyvek igazságtalanok Ausztriával szemben, és a zendülés kétes kalandokra csábító szellemiségét sugallják. Ebben a kiadásban már Vanelt is kritika éri abban a vonatkozásban, hogy Magyarországról szóló munkáiban túlzott megértést tanúsít a zendül? felségárulók irányában.[24] E politika sugallta megfontolás elegáns megoldását a század második felében Sacynál találjuk meg. Sacy mint a magyarok történetének histórikusa nem kerülheti meg sem az összeesküvések, sem a zendülések, sem pedig között lezajlott történéseket. Morális megfontolásokat is figyelembe véve végkövetkeztetésében lényegében Ausztria fellé billenti el a mérleg nyelvét mid?n azt fejtegeti: a magyarok csak akkor lettek igazán boldogok, amikor lemondtak a szabadság fantomjáról, mert így a jólétben nyerték vissza azt, amit a hírességben elvesztettek.[25] A bibliográfiák, gy?jtemények fenti számbavételével -- a nem kizárható tévedések és a számunkra jelen pillanatban feloldhatatlanak bizonyult nevek ellenére is -- az volt az els?dleges célunk, hogy érzékeltessük: a XVIII. század eléggé b? ismeretanyag birtokában nyúlhatott a magyar történelem átfogó tanulmányozásához. A bibliográfia tanulsága szerint a XVIII. század els?sorban Vanel összegz? munkái és az általa készített katalógus alapján

19 tárgyalja majd a magyar történelmet; a kompilátorok olykor újraolvassák a forrásokat, de az esetek zömében inkább betoldanak, esetenként kiegészítenek és új szakirodalmat is használnak, amint ez Bruzen de la Martinère esetében megfigyelhet?. Természetesen nem érintettük a Thököly mozgalom, illetve a Rákóczi szabadságharc történetét, mentségünkre legyen, hogy ennek korszer? feldolgozása Köpeczi Béla munkásságában megtalálható.[26] Fontos viszont megemlítenünk, hogy a magyar történelem vonatkozásában az említett forrásanyagok továbbra is meghatárózóak, s?t a bibliográfia mintegy sajátos tükörképe annak a problémakörnek is, ahogyan a mindenkori politikai megfontolások befolyásolják a XVIII. század magyarságképét. Az összeesküv? Wesselényi, a lázadó Thököly és Rákóczi már nemigen illik ebbe a képbe, nem véletlen hogy a Brenner féle Rákóczi-képnek sem igen volt visszhangja a XVIII. századi Franciaországban![27] A XVIII. század magyarságképének gyökerei cím? fejezet kapcsán számbaveend? források között az utazókról kell még szólnunk. Az els? részletes modernkori útleírás, amelyben Magyarországot sokszor emlegetik, Augerius Gislenius Busbequistól származik, aki 1556-os török portabeli utazását a már akkoris oly divatos levél formában örökíti meg. Busbequius munkája 1580-ban jelent meg latinul, els? francia kiadása 1646-ból származik, de latinul még 1740-ben is kiadják, s ezt követi egy újabb, ezúttal francia nyelv? kiadás 1748-ban.[28] Jacques Bongars (Jacobus Bongarsius) 1585-ben III. Henrik megbízásából Konstaninápolyba utazván szelte át Magyarországot Nevének említése azért fontos, mert a magyar-ügyben kikerülhetetlen gy?jtemény szerz?jének információi az utazás közvetlen tapasztalatán is nyugodnak. Útleírásából Szamota István közöl részleteket a XIX. század végén kiadott könyvében Hermann Hagen XIX. századi német filológus francia szövegközlése nyomán.[29] (Jacques Bongars útvonala 1585-ben: Schwechat, Köpcsény, Petronell (a magyarok Kis Trójának hívják), Pozsony, Magyar-Óvár, Öttevény, Gy?r, Sz?gye, Komárom, Tata, Gutta, Érsekújvár, Nyitra, Tapolca, Vesztenic (Vistervitz), Privigye (Breivitz), Nedozseren (Nedejar), Rudno, Tót-Próna (Windisch-Broben, Slavits- Brawen), Sucsány, Turán (Tourian), Lucsiván, Poprád, L?cse, Szepesváralja, Beharócz (Burselgrund), Kassa, Encs (Eitschen), Tokaj, Kálló, Szatmár, Nagybánya (Hungrisch- Neustatt), K?vár (K?várvidéke, Kuyvar), majd innen Erdélybe veszi útját. Az utazások id?rendi sorrendjét tekintve Louis Deshayes de Courmenin útleírása érdemel figyelmet. Deshayes szintén diplomáciai küldetés végett megy Konstantinápolyba, és 1621-ben keresztülszeli Magyarországot. Útleírása el?ször 1624-ben, majd 1632-ben jelent meg. Reprintjét az Hachette adta ki 1976-ban.[30] Emellett Laboureuer munkáját szokás még megemlíteni.[31] 1660-ban és 1687-ben a bölcsek kövét is keresve Tollius Jacobus két alkalommal járt Magyarországon. Útleírására Bruzen de la Martinière szótárának ismertetésekor még visszatérünk, hiszen? -- annak ellenére, hogy XVII. századi utazó -- la Martinière egyik f? forrása, ami azért nem meglep?, mert Tollius inkább a XVIII. században válik ismertté, mivel ekkor adják ki útleírását.[32] Életében a nevét egyébiránt leginkább alkímista tevékenysége révén ismerték.[33] 1687-es magyarországi útleírásának egyik legérdekesebb részeként Buda leírására érdemes néhány sort szentelni, hiszen? volt az els? utazó, aki az 1686-os visszafoglalást követ?en turistaként bejárta a várost.

20 Élményeir?l így ír: Váczról elindulva, csakhamar fölt?nt a magas dombon álló Buda, fehérl? falaival, tornyaival és templomaival. Már a távolból üdvözöltem a nemes királyi várost, melyet már oly régóta vágytam megláthatni. Minél közelebb jutottam, annál inkább csodáltam a császár szerencséjét, mely ily er?s és gyönyör? várossal ajándékozta meg?t. Mid?n a Pest és Buda közt lev? hídhoz értünk, el?ször Pest városába mentünk, mivel az ostrom folytán földig lerombolt Budán aligha találhattunk volna szállást. Három nap alatt minden nevezetességet megtekintettem. A hajdan oly büszke és pompás vár és város a rettenetes ágyúzástól teljesen romhalmazzá volt l?ve, az egész városban egyetlen ép házat sem találtam. A hajdan oly szép és fényes Szt. István templomban és a híd közelében lev? török mecsetben, valamint a bels? vár kapuja fölött török feliratokat találtam. A várat a várostól kett?s k?fal választja el. A városnak a vár felé es? része két utcából, a távolabbi része pedig, hol a hegy szélesebbé lesz, három utcából áll. A falak régi divatúak, de azért er?sek, az árkok mélyek. Három kapu létezik, melyek egyike Ó-Buda felé van, a császáriak ennek közelében rontottak be az összelöv?dözött falakon. A várost hajdan két külváros díszítette, még pedig mindkét oldalról, a székesfehérvári oldalon létezett külvárosnak ma már nyoma sincs, a Duna melletti nagy külvárosban néhány házat már kijavítani és újjáépíteni kezdenek. A romok közt és a pinczékben görög vallású, m?veletlen, durva és visszataszító ráczok laknak, kiknek f?foglalkozásuk a vízhordás, mivel a várban lev? kutak a törökök által betömettettek vagy pedig a romok által bedugultak. A Duna parti külvárosban létezett számos mecsetet részint lerombolták, részint tárházakká és cs?rökké alakították át. A még fennállók közül egyiknek tornyába fölmentem, hogy onnan a környéket jobban áttekinthessem. Csekély fáradságomat b? siker koronázta. A Szt.-Gellérthegy alatt és Ó-Buda felé meleg fürd?k léteznek, mindezeket tüzetesen megtekintettem. Budára magyar embernek nem szabad lábát betennie, a ráczoknak, különösen pedig az asszonyoknak meg volt engedve a ki-és bejárás. A dunai híd 57 hajóból áll és körülbelül láb hosszú. Pest négyszög alakú és középszer? város, jóllehet a tavalyi ostrom alatt szintén igen sokat szenvedett, mind inkább helyreáll és lakossága is jobban szaporodik, mint Budáé, mivel a síkságon terül el, tehát a Duna kihasználásához el?nyösebb helyzettel bír. Miután mindent megtekintettem, június 23-án eltávoztam a magyar királyok hajdani székhelyér?l. [34] Az utazók között illik még még számba venni Charles Patin párizsi orvosprofesszor útinaplóját, akinek az 1770-es évek elején tett európai körútjáról számos kiadást megért könyvét el?ször Lyonban adták ki 1774-ben.[35] Patin szerint Magyarország a hosszú ideje dúló török háborúk ellenére -- még mindig Európa egyik legcsodálatosabb országa, ahol a gabona és a gyümölcs egyaránt b?séggel megterem, olyan borokat lehet inni, amelyek méltó vetélytársai a spanyol boroknak, és külön is megemlíti Tokaj borait. Híres továbbá az ország az állatállományáról és az ásványi kincseir?l, amelyek közül f?leg az ezüstöt és a markazitot emeli ki.[36] Az 1680-as évekb?l du May könyvét szokás emlegetni. Az óvatos utazó (Le prudent voyageur a m? címe) sajátos ellentétpárokban ragadja meg a magyar történelem f? folyamatait. Így az egykor termékeny ország ma nyomorban él, a protestáns rebellió a Habsburg katolicizmus ellenpontja, a magyar régen barbár pogány és kegyetlen volt, ma a