Énekes Ferenc A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 3. Illusztráció

Átírás

1 Énekes Ferenc A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 3 Illusztráció

2 Énekes Ferenc A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 1 Alapok Énekes Ferenc A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 2 Szöveg

3 ÉNEKES FERENC A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 3 Illusztráció Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola, Budapest, 214

4 Lektorálta Hantos Károly, a Magyar Képzômûvészeti Egyetem mb. tanszékvezetô tanára, docens és Molnár Gyula, a Magyar Iparmûvészeti Egyetem tanszékvezetô tanára, docens Tipográfia Énekes Ferenc Borítóterv Yoka Énekes Ferenc, 22 Második, javított kiadás Énekes Ferenc, 214 Kiadja a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola A kiadásért felel Tímár Lászlóné kiadói u zletág vezetô

5 TARTALOM El ôszó 11 Az ill uszt rált ki ad vány 13 Az il luszt rá ció ké szí té sé nek technológiái 15 A nyom dai ké pe red e ti 17 Vo nalas áb rák, mû sza ki raj zok, dia g ra mok 19 Ki kés zít se a vona las rajz ot? 19 Nyúj tás, zsu go rí tás 21 Szer kesz tett mû szaki áb ra 23 Ki vite li meg gon dol á sok 24 Mû vé szi il luszt rá ció 28 Mo nog ram 28 Pikto g ram 29 Embl é ma 31 Toll rajz, tus rajz 36 Sok szo ro sí tó gra fi kai techni kák 37 A fo tó 38 Fé nyérzé keny ré teg 38 Lá tens kép 39 Elôh í vás 4 Meg szakí tás, fi xá lás 41 Öb lí tés 41

6 Utó ke zelés 42 Árnyalat-visszaadás, árnyalati terjedelem 42 De n zi tás 43 Vo nalas ere det ik fény ké pez é se 48 Au totí pia 5 A rács ra bon tás el mél e te 51 Az ér int ke zôr ács 54 A szí nek 56 A há rom szín-nyo más pr ob lé mái 58 A szín egyen súly 61 A színb on tás el mé le te 64 Ár nya lat he lyes bítés 66 Szín hel yes bí tés 67 Ter ve zés, a mo dern stí lus 73 A mode rn stí lus alap el vei 74 A mo dern stílus ti pog rá fiai ele mei 81 Betû tí pus 81 Betû mé ret, sors zé les ség 83 Cím szö veg, sor cs o port 84 Hi e rarc hia 85 A mo dern ol dal szer ke ze te 86 Az ill uszt rá ció elô ké szí té se 95 Az il luszt rá ció vá lo ga tása 95 A ké pek azo no sí tá sa 97 Az il luszt rá ció mér e te zé se 98 Magasság meghatározása adott szélesség mellett 11 Szélesség meghatározása adott magasság mellett 12 Elôre meghatározott méret kialakítása 13 Köté s vo na lon át ha la dó kép 14 Két eltérô alakú kép méretezése azonos magasságúra, szélességûre 16 Kép a kép ben 17 Hát tér ki taka rá sa 17 Az ill uszt ráció di gi tá lis fel dolgo zá sa 19 Di git a li zá lás 11 Lapsz ken ner hasz ná la ta 11 Ma ximá lis nagy í tás 113

7 Li ne á ris interpoláció 116 Dobsz ken ner igény be vé te le 119 Digitális fényképezôgép alkalmazása 121 Di gi tál is ké per e de ti ké szít é se 126 Kép mó dok 127 Kép for mát u mok 133 Vek to ri zá lás 14 Vo na las áb rák vek to ri zálá sa 143 Emb lém ák új ra rajzo lá sa 144 Új vekto ros áb rák ké szí té se 145 Elektr o ni kus színb on tás 147 Szín hô mér sék let 147 Szín terek össze ha son lí tá sa 148 CMYK szín számí tás 151 Szín he lyes bí tés 155 Pont te rülés 162 Ár nya lat-vi ssza adás 167 Szín visszavé tel 172 Éle sí tés 177 Alá töl tés 178 Fe lül nyo más 189 Színk e ze lés 191 Az illusztrált kiadvány tipográfiája, tördelése 197 Illusztráció a klasszikus stílusú kiadványban 198 Az il luszt rá ció el hel ye zé se 2 Kép alá írás 23 Törd e lé si fo gá sok 25 Mo dern stí lu sú ki adv ány il lusztr á lá sa 26 Az illu szt rá ció sze re pe az ol da lon 28 Ki futó ké pek 21 Nem li ne á ris szöv eg 212 Az üres te rü let 214 A mo dul háló hasz nál a ta 215 Nap i lap tól a folyóiratig 217 A saj tó termé kek felo sz tá sa 219 Ter ve zé si szem pon tok 222 A ter ve zés elem ei 222

8 Ol vas ha tós ág, ti pog rá fi ai szabályok 225 Cik kek alak ja, elem ek el he lye zé se 227 Szimme t ria, as zim metria 231 A ti pog rá fi ai rend 233 Rit mus, ki moz dítás 242 Ará nyos ság, el lentét, el len pont 246 Rela tív nagy ság, üres te rület 255 Vo nal, tó nus, in verz sze dés 259 Cím szer keszt és, címt i pog rá fia 262 Líd, ini ciá lé, szöv eg kö zi cím, kép alá írás 271 Hirdetések, im p resszum, lapfej, bo rí tó 275 Kompozíció, rész le tes terv 277 Irodalomjegyzék 281 Színes táblák 283

9 A jó könyv messzemenôen támaszkodik az olvasó már meg lévô tudására. Az új ismereteket oly logikus mó don, oly kis lépésekben adagolja, hogy elolvasása után az olvasó úgy érzi, szinte semmi újat nem mondott. Csak jó val késôbb jön rá, hogy mennyi mindent ta nult belôle.

10

11 ELÔSZÓ A számítógép alig 5 éves pályafutása alatt az élet szinte minden területét meghódította. A fejlôdés robbanásszerûvé az utóbbi 15 2 év során, a személyi számítógépek megjelenésével vált. A világ nyugati felétôl kissé elmaradva nálunk a nyolcvanas évek legvégén jelentek meg a ma már csak PC-ként emlegetett gépek. Lemaradásunkat röpke öt év alatt behoztuk, jelenleg itthon is azonnal kapható bármilyen új fejlesztés, legyen az akár számítógép, vagy akár egy alkal - mazói program. A számítógép megjelenése alaposan felforgatta a nyomdaipar, a nyom dai elô készítés évszázadok alatt kialakult hagyományos rendjét, munka folyamatait is. A szerzô, kiadó, nyomda hármasának munkájába a fel sorolás sorrendjében nyo mult be a számítógép, egyre több munka fázisban véve át a hagyományos, ké zi megoldás helyét. Hódít a számító gépes kiadványszerkesztés, a DTP (DeskTop Publishing). A siker titka egyrészt a személyi számítógép varázsában, másrészt a termelékenység növelésében rejlik. Régi, rangos szakmák szûnnek meg, mint például a nyomdai kézi sze dôé, ugyanakkor újak is születnek, ilyenek a számítógépes kiadvány szerkesztô vagy az elektronikus grafikus, képszerkesztô. E könyv elsô sorban az említett új szak - mákat tanulók számára készült, mint a szakma gyakorlásához szükséges elméleti ismereteket tartalmazó középiskolai tankönyv. Ugyanakkor haszonnal forgat - hatja bárki, aki kicsit is közel került a számítógépes kiadványszerkesztéshez akár munkája, akár ez irá nyú érdeklôdése révén. 11

12 Míg az elsô kötetben a számítógépes kiadványszerkesztés eszközeit, anyagait, a munkához szükséges elméleti ismereteket, a másodikban pedig a szöveges kiadvánnyal kapcsolatos tudnivalókat találta meg az olvasó, addig ez a könyv az illusztrációval, az illusztrált kiadvány sajátosságaival foglalkozik. Tárgyalja az illusztráció készítésének technológiáit éppúgy, mint azok technikai és mûvészi szempontok szerinti csoportosítását. Kiemelten foglalkozik korunk leggyakrabban használt illusztrációs elemével a fotóval. Megismerteti az olvasót az illusztráció elôkészítésének, méretezésének, digitalizálásának, színbontásának lépéseivel, a folyamat szereplôivel. Bemutatja a modern tervezôi stílust, az ebbôl fakadó tipográfiai megoldásokat, tördelési elveket. Részletesen taglalja az illusztráció oldalba, oldalpárba illesztésének problémáit. Kiemelten szól a folyóiratok, napilapok szerkesztési, tipografálási elveirôl, címrendszerük kialakításáról és illusztrálásuk módjairól. A negyedik kötet elôreláthatóan egy évvel a harmadik után jelenik majd meg. Tartalmában a kiadvány megjelenítésével kapcsolatos problémákra kon - cent rál. Ismerteti a printelés problémakörét, a postscript fájl írásának menetét, a digitális és analóg proofkészítô eljárásokat. Részletezi a hagyományos és új nyomdai eljárásokat, végigvezetve az olvasót a nyomdai klisékészítés, a példány - számnyomás és az utómunkák lépésein. Erôsen gondolkodom egy ötödik kö - teten is, amely az elektronikus kiadványokkal, azok tipográfiai kérdéseivel fog - lalkozna. Köszönet illeti Wéber Krisztinát, aki gondos és lelkiismeretes korrektori munká jával járult hozzá az eddigi kötetek megjelenéséhez. Végül e helyütt mon - dok köszönetet feleségemnek megértô türelméért és Salamon Gábor bará tomnak a szöveg gondozásáért. Budapest, 21. május A szerzô 12

13 AZ IL LUSZT RÁLT KI ADV ÁNY A szöveges kiadványok mellett a nyomdai termékek másik nagy csoportját az illusztrált vagy illusztratív kiadványok alkotják. A két kategória között nincs éles határvonal, az átmenet meglehetôsen széles sávon mozog. Illusztrált kiadványnak tekinthetünk minden olyan nyomdaterméket, amely a szöveg mellett illusztrációt is tartalmaz. Azonban az ilyen kiadványokat mindaddig szöveges kiadványoknak nevezzük, amíg az információ átadásában a szövegé a fôszerep. Illusztratívvá akkor válik egy kiadvány, amikor annak fô üzenethordozójává az illusztráció lép elô, s az esetleges szöveg csak másodlagos, alárendelt szerepet játszik vele szemben. A szöveges kiadvány elsôdleges megjelenési formája a könyv. Az irodalmi mûfajú könyvek többsége csak szöveget tartalmaz, tehát biztosan szöveges kiadvány. A tudományos, az ismeretterjesztô és a tankönyvek jelentôs része azonban tartalmaz több-kevesebb grafikont, ábrát, rajzot, fotót, azaz illusztrációt. Ezek a kiadványok bár tartalmaznak illusztrációt, mégis szöveges kiadványoknak tekintendôk, hiszen bennük a szöveg az elsôdleges információhordozó, az illusztrációk csak kiegészítik, más oldalról világítják meg, szemléletesebbé teszik a szöveg ál tal hor do zott mon dan i va lót. Könyv al a kú, an nak te kint hetô ug yan egy ne - ves fotómûvész munkásságát bemutató album, mégis ez utóbbi már biztosan illusztratív kiadvány. Itt az esetleges szöveg (bevezetô, életrajz, kiállítások jegyzé - ke) a mellékszereplô, a fô mondanivalót a bemutatott képek hordozzák, a kiadvány minden más eleme csak kiegészíti, magyarázza, emészthetôbbé teszi azok hatását. A mai újságok, folyóiratok, magazinok a szöveg mellett meglehetôsen sok illusztrációt tartalmaznak, tehát illusztrált kiadványok, döntô többségük mégis szöveges kiadványnak minôsül, hiszen a szöveg közvetíti az információk jelentôs 13

14 hányadát. A skála éppen a folyóiratok, képes magazinok világában szélesedik ki, egy-egy képviselôjükrôl meglehetôsen nehéz eldönteni, hogy melyik osztályba tartozik, a döntés sokszor szubjektív másvalaki épp az ellenkezô osztályba sorolja ugyan azt a ki ad ványt. Sok a ha tár eset. Mai világunkat elárasztó plakátdömping képviselôi formai megoldásukat tekintve ugyan szöveges, vegyes és figurális plakátokra oszthatók, mégis ritka a tisztán szö ve ges me gol dás. Ép pen a pla kát mû fa ja volt az, ahol felme rült a kér dés: meddig szöveg a szöveg, mikor válik képpé? Ugyanis a betûnek nemcsak tartalmi jelentése van, hanem formája, alakja is. Nagy méretekben annak tartalma mellett már jelentôssé válik a betû (betûtípus, méret, változat) formája, körvonala, tö mege, így ma ga a szö veg illu szt ra tív ele m mé ala kul. Eh hez já rul még, ennek hatását fokozza, azzal összegzôdik a plakáton szereplô képi elem (illusztráció) tartalmi és formai mondanivalója, így a plakát szinte kivétel nélkül illusztratív kiadványnak minôsül. A csomagolás, a csomagolásgrafika skálája már önmagában vizsgálva is rendkívül szerteágazó, azonban szinte mindegyiken döntô fontossággal bír az illusztráció. A csomagolás szerepe nemcsak az elhatároló, ôrzô, védô, megóvó funkció, hanem leg alább annyi ra a potenciális vá sárló fi gyel mé nek fel kel té se a ter mék iránt. Az il - lusztratív, formai, grafikai elemek hatása itt döntô fontosságú, éppen ezért a mûfajban meglehetôs hangsúllyal alkalmazzák azokat. Ennek következtében a csomagolásgrafikai munkák jelentôs része illusztratív kiadványként fogható fel. Ez a könyv az illusztrációk fajtáin, azok elôállításának, feldolgozásának lépésein, kiadványba illesztésének módjain vezeti végig az olvasót. A hagyományos nyomdai eljárások érintése mellett a hangsúly természetesen a digitális, számítógépes feldolgozáson lesz. A mai, modern stílus vezérelvein, tipográfiáján kívül annak alkalmazásaként megtárgyaljuk a napilapok, folyóiratok jellemzôit, tervezésének és elkészítésének lépéseit éppúgy, mint e kiadványok tördelésének alap - vetô kérdéseit, különös tekintettel az illusztratív elemek szerepére, alkalmazására, elhelyezésére. A mostani rész a képet, az illusztrációt járja körül, igyekezve bemutatni annak minden lényeges aspektusát. 14

15 AZ IL LUSZT RÁ CIÓ KÉ SZÍT É SÉ NEK TECHN O LÓ GI ÁI A nyomdai termékek illusztrálásának szándéka már az ôsnyomtatványoknál kimutatható, sôt az illusztráció, mint mûfaj megelôzte a könyvnyomtatást. Gondoljunk csak a bibliai jeleneteket, vallási eseményeket ábrázoló fametszetek kártyalap méretû sokszorosítására az 13-as évek végétôl a XV. század közepéig terjedô idôkben. Ezek olyan illusztrációk, sôt illusztratív kiadványok voltak, amelyek a kép, az illusztráció erejével közvetítették a mondanivalót. A kép alján néha elôforduló egy-két soros írás, szöveg csak a kiválasztottak (írástudók) számára szolgáltatott némi magyarázatot, kiegészítést, a szemlélôk jelentôs többségét mindössze saját tudatlanságáról gyôzte meg. Európában az elsô elterjedt illusztrációs forma, technika a fametszet (lap- és harántdúc) volt. Ez a megoldás kielégítette a könyvnyomtatás elôtti igényeket éppúgy, mint az ôsnyomtatványok idejét lezáró 15-as évet megelôzô idôket. Alkalmazásuk ugyan tovább folytatódott, de figyelembe véve a technológia által biztosított viszonylag kis példányszámú nyomat elôállításának lehetôségét, egyre inkább háttérbe szorult a rézlemez-megmunkálási technológiákkal (rézkarc, rézmetszet) szemben. Utóbbiak egyrészt sokkal finomabb vonalakat, ezáltal részletdúsabb rajzot tettek lehetôvé, másrészt az így készült illusztrációk nyomási példányszáma is lényegesen magasabb volt, mint elôdeiké. A technológia egyszerre jobb és olc sóbb lett. Sok for ra dalm at jel le mez még ez a két jel zô. A ma is hasz nált linóleummetszet bár egészen sok nyomatot eredményez megmaradt az egyedi mûvészeti technikák eszközeként, nem szerepel az ipari megoldások listájában, kivéve egy rövid idôszakot a nyomdatechnikában. 15

16 A különbözô fémmegmunkálási technológiák (vas, alumínium) bizonyították ugyan e fémek mûvészi, illusztrációs alkalmazásának lehetôségeit, azonban szerepük felhasználásukat tekintve meglehetôsen elenyészô. A litográfia, a kôrajz ma ugyan mint kis pédányszámú nyomat létrehozására alkalmas mûvészi technika ismert és alkalmazott, azonban a magasra maratott kôrôl nagyobb példányszám is elôállítható. A XIX. század elsô felében, az ofszet technika kialakulása elôtt a kônyomat az illusztrációk sokszorosításának bevált, sûrûn alkalmazott technológiája volt. A szerigráfia, a szitanyomás egyrészt ismert kis példányszámú mûvészeti sokszorosító eljárás, ugyanakkor meglehetôsen termelékeny ipari, nyomdai sokszorosítási technika is. Különlegessége abban áll, hogy a nyomathordozó nemcsak papír, ha nem tex til, mû anyag is lehet, ugyanakkor mint ipa ri tech no ló gia a ha - gyományos magas-, sík- és mélynyomással ellentétben a fehér festéket is használ - ja. A hagyományos technológiáknál a fehér a nyomathordozó színe, ott nincs fehér fes ték. A felsorolt sokszorosító grafikai technikák mára szinte kizárólag a kis példányszámú nyomat, mûvészi alkotás létrehozójaként szerepelnek. A nyomdászatban a fényképezés nagykorúvá válása után gyakorlatilag a fotó, a fénykép lett az egyedüli illusztrációs elem, hiszen fotó minden más illusztrációról készíthetô. Az au tó tí piai el já rás pe dig rács ra bont ja a ké pet és így az már nyom tath a tó. A fény - képezés alkalmazása elôtt minden egyes illusztráció megrajzolására, elkészítésére fel ke llett kér ni egy mû vészt. A fo tós bárm i lyen lát vány ról kép et ké szít, s ennek a képnek autotípiai változata lesz kinyomtatva. Természetesen a fényképezés alkalmazása után is készült illusztrációs céllal rajz, vagy valamilyen nyomat, azonban ezekrôl is fénykép készült, arról autotípia és az szerepelt illusztrációként, nem pedig az eredeti nyomóformáról készült a nagy példányszámú nyomás. A nyomdai fotós élet-halál ura volt az illusztrációkészítés területén, hiszen min den ered e tit ô ka pott meg, és te remnyi nagyságú gé pév el ô kés zí tet te el a kí - vánt méretû filmet, melyet aztán a montírozók illesztettek az oldalba. A számítógép alkalmazásával, a digitális technika, technológia bevezetésével a fényképkészítési fázist sokszor kikapcsolhatták a folyamatból, hiszen a viszonylag kis méretû, síkban elhelyezkedô illusztrációk a szkennelés során közvetlenül bevihetôk a számítógépbe. Újabban a digitális fényképezés terjedése teszi egysze - rûbbé, kémiai folyamatoktól mentessé és lényegesen gyorsabbá az illusztráció elkészítésének folyamatát. 16

17 A NYOM DAI KÉ PE RED E TI Egyértelmûen meg kell különböztetni egymástól a mûvészi és a nyomdai képeredeti fogalmát. Egy nagyméretû színes festmény mûvészi eredeti, de nyomdai eredetije a róla készült diapozitív lesz, mert a nyomdának errôl kell elkészíte - nie a reprodukciót. Ugyanakkor egy kisebb méretû tollrajz mûvészi eredeti ugyan, de egy ben nyomdai képeredetiként is funkcionálhat, ha tulajdonosa a nyomda, illetve az elôkészítést végzô mûhely rendelkezésére bocsátja, hogy róla készülhessen a szükséges méretû film. Nyom dai szakkifejezés a reprodukcióra érett képeredeti fogalma. Olyan eredetit jelent, amelyrôl minden további elôkészítés nélkül film készíthetô. Az ilyen képeredeti folt- és karcmentes, tiszta, megfelelôen árnyalt, részletgazdag, idegen, eltávolítandó elemet (pl. felirat) nem tartalmaz. Egyszóval nem igényel hosszadalmas és fárasztó retusmunkát. A nyomdai eredetitôl elvárható még, hogy egyoldalas legyen (hátoldala üres), a rajzi elemeket megfelelô méretû margó keretezze, azok ne érjenek ki a lap széléig. Ne le gyen gyû rött, il let ve ne le gyen nyom dai ter mék. Ugyan is ez utób bi esetben annak fotózásakor, digitalizálásakor könnyen megjelenhetnek a képtôl idegen mintázatok (Moaré-jelenség). A nyomdai képeredetik felosztását a 1. áb ra szemlélteti. A vonalas illusztráció csak egy színt többnyire fe ke tét tar tal maz, azt is tel jes int en zi táss al, ár nya la - tok nélkül. A szín (fekete) fedettsége tökéletesen homogén. A nem rajzi elemek fehérek, illetve a nyomathordozó színével megegyezôk. Tipikus vonalas eredetik a mûszaki rajzok, diagramok, építészeti, szerkezeti rajzok és a tollrajzok, tus- 1. áb ra A nyomdai képeredetik felosztása 17

18 rajzok, egyszínû mûvészi nyomatok. A fóliára készített ilyen alkotások ráadásul átnézetiek. A vonalas, de színes képeredetik tipikus képviselôi az olyan piros-zöld színû ábrázoló geometriai rajzok, amelyek zöld-piros szemüveggel nézve térbe állíthatók, illetve azok az épületgépészeti rajzok, ahol a különbözô vezetékeket (gáz, víz, oxi gén, vil lany stb.) el térô sz ín nel je lö lik. Az árnyalatos képeredetik a két szélsô ár nya lat a fe hér és a fe ke te kö zött számos átmenetet képzô közbülsô (szürke) árnyalatot tartalmaznak. Tipikus fekete-fehér képviselôik az általunk fekete-fehérnek mondott fotó, a mûvészi ceruza-, illetve szénrajz. Színes változatuk a színes fénykép, színes ceruza- és krétarajz, akvarell, olajfestmény stb. Amennyiben a hordozóanyag film vagy átlátszó fólia, úgy ezek az illusztrációk egyben átnézetiek is. A gyakorlatban az átnézeti illuszt - ráció szinte mindig filmnegatív vagy diapozitív. Kis méretük miatt a mmes, úgynevezett kisfilmes negatív vagy diapozitív nem nagyon használható. A legkisebb elfogadható méret a 6 6 mm. A rajzolt vagy nyomtatott képeredetik készítéséhez fehér színû, legalább 8 g/m 2 tömegû papírt használjunk (ne legyen áttetszô). A legvastagabb felhasznál ha tó alap anyag a 25 g/m 2 töm e gû kar ton, mert ez még jól haj lik és ne he zen törik. Fotó készítésekor a 12 g/m 2 -es fotópapír a megfelelô választás, ugyanis ez kel lô tar tá sú és sz ük ség sze rint még jól felfeszíthetô a dobsz kenner hengerére. Nagyobb lélegzetû, hosszabb, gazdagon illusztrált, illetve illusztratív kiadván yok nál a sok ill uszt ráció több hely rôl szár mazhat, ezért azok mi nôsé ge sem azonos. Ilyenkor mindenképpen törekedni kell az illusztrációk minôségének, stílusának egységesítésére, akár azon az áron is, hogy újra megrajzoltatják, lefényképeztetik ôket. Csak a megismételhetetlen és a kiadvány szempontjából nagyon fontos illusztrációt kell elfogadni akkor, ha annak kivitele, minôsége nem üti meg a kí vánt mér té ket. Ebb en az eset ben a re tu sôr nek kell mind ent elkö vet nie a minôség javítása érdekében. 18

19 VO NA LAS ÁB RÁK, MÛ SZA KI RAJ ZOK, DIA G RA MOK Az illusztrációk feloszthatók aszerint is, hogy mûszaki, tudományos információt hordoznak-e, avagy inkább mûvészi értékeket közvetítenek. Ez a fejezet az elsô, a következô fejezet a második kategóriába sorolható illusztrációkról szól. A felosztás nem azt jelenti, hogy a mûszaki információt hordozó ábrát mérnöknek, a tudományos eredményeket taglaló grafikont pedig tudósnak (fizikus, biológus stb.) kell elkészítenie és csak a mûvészi illusztrációkat készítheti mûvész, gra fi kus. Sôt jobb, ha a pusztán ma gya rá zó cél lal ké szült áb rát vagy táb láz at ba is foglalható számadatokat szemléletesen megjelenítô diagramot nem a mûszaki végzettségû értelmiségi, hanem a mûvész, a grafikus készíti el a kiadvány stílusának, grafikai arcának megfelelô módon. Nagyon valószínû ugyanis, hogy a mûszaki szakember által készített illusztráció ugyan közvetíti az átadásra váró információt az olvasó felé, azonban meglehetôsen leegyszerûsített, száraz formában teszi azt. A mûvész, a grafikus ugyanazon alapanyagból kiindulva az információ átadása mellett az átadás módjának esztétikumára is ügyel, a cél érdekében akár képpé formálva az átadandó adathalmazt. KI KÉS ZÍT SE A VONA LAS RAJZ OT? Tegyük fel, hogy a szerzô egy fo lyam at idô be li le fo lyását ké zi ra tá ban egy tu - cat adat tal mu tat ja be, a fe lelôs szer kesz tô azon ban úgy dönt, hogy az adat sor táblázatba foglalása helyett sokkal szemléletesebb lenne egy grafikonon bemutatni a folyamatot. Fiktív adatokkal felszerelkezve felkértem egy villamosmérnököt és egy gra fi kust, hogy ké szíts en egy (nem kör-, nem hasáb-, ha nem) von al di agra - mot a me ga dott ada tok ból. Az ered mény a 2. áb rán látható. Gondolom, egyértelmû, hogy a két diagram közül melyiket készítette a villamosmérnök és melyik lehet a grafikus munkája. Igaz, a grafikus által készített kép nem vo na las áb ra, de a fel adat ki adása kor nem tett em sem mi lyen meg kötést 19

20 a 2. áb ra Villamosmérnök és grafikus által készített diagram b a kivitelezést illetôen. Az ábrákon szándékosan nincsenek mennyiségi jelölések és számadatok, hisz éppúgy szemléltethetik a Duna vízhozamának ingadozását, mint a légnyomás változását, avagy a BUX-index alakulását a tôzsdén. A vonalas rajz, ábra, diagram elkészítôje csak a legritkább esetben azonos a szerzôvel. A szerzônek ugyanis sokszor sem képzettsége, sem megfelelô kézügyes - sége, technikai jártassága sincs a legegyszerûbb ábrák elkészítéséhez sem. Ez nem azt je len ti, hogy nem tud ja me gí télni egy el ké szült rajz jó vagy rossz vol tát, ne ven né észre eré nye it és gy en gé it, eset leg hi bá it. Mindössze ar ról van szó, hogy messze nem ô a legideálisabb ábrarajzoló. Legtöbbször határozott véleménye, elképzelése van az egyes ábrák kinézetérôl, elkészítésérôl, csak nem tudja saját ke - zûleg kivitelezni azokat. Annyi mindenesetre elvárható tôle (s ezt meg is teszi), hogy legalább szóban részletesen kifejti, hogy mit tartalmazzon az ábra, esetleg egy hevenyészett skiccet is elkészít róla. Ez a vázlat legtöbbször ceruzával készül, olykor tussal mûszaki rajzlapra, pauszra. A ceruzavázlatról a szerzô könnyen belátja, hogy azt jó mi nôs ég ben új ra kell rajz ol ni a meg je len te tés hez, ám az ál tala esetenként öt-tíz órai munkával elkészített mûszaki tusrajz átrajzolásáról hallani sem akar. A ceruzavázlatok közlésének egy mûvészi alkotás létrehozási folyamatának bemutatásakor egyértelmû a jelentôsége, azonban semmi értelme egy egyszerû mûszaki jellegû rajz megjelenítésekor. Ilyen esetben inkább a hanyagság jele, nem pedig a gondos kivitelezésé. A 3. áb ra a kézzel készített ceruzarajz mellett az annak felhasználásával készült, közlésre érett ábrát mutatja be. Ráadásul a ceruzavázlat pusztán vonalasan digitalizált az elvárható árnyalatos mód helyett. A számítógépes feldolgozás megjelenése elôtt a nyomdákban úgynevezett ábrarajzolókat alkalmaztak. Ezek az emberek legtöbbször mûszaki rajzolói végzettséggel rendelkeztek, szerencsés esetben megáldva némi mûvészi érzékkel. A szerzôi vázlatokból, azok szóbeli kiegészítéseibôl, magyarázataiból ôk készítet- 2

21 3. áb ra Vonalas ceruzavázlat és a közölt ábra ték el tussal, mûszaki rajzlapra, pauszra rajzolva a vonalas ábrákat. A nyomdai fotós ezekrôl készítette el azután felvételeit, amelyek alapján esetenként a megfelelô kicsinyítés után a nyomóforma, klisé készülhetett. Ma a vázlatokat in kább szken ne lik, digitalizálják, és szá mító gé pen, raj zoló - program segítségével készítik róluk a megjelenésre alkalmas ábrát. A munkát grafikusok, egyszerûbb esetben operátorok végzik. NYÚJ TÁS, ZSU GOR Í TÁS A vo nal as di agr a mok alap ve tô tu lajd o nsá ga, hogy mind vízszi n tes, mind füg - gôleges irányban szinte tetszés szerint nyújthatók, illetve összenyomhatók. Nézzünk meg er re egy konkr ét példát, most már szá ma dat o kat is el he lyez ve a ten ge - lyeken. A 4. áb rán ugyanazt a diagramot látjuk vízszintesen összenyomva, normál méretben és vizszintesen megnyújtva. A diagramokról egy pillantással egyértelmûen leolvasható a változó ütemû, de emelkedô tendencia. Aki a tengelyekre írt számadatokat is megnézi, az a konk rét szá za lé kos ér té kekk el is ha mar tisztába jö het. Mégis, aki a bal ol da li össze nyo mott dia g ra mot pil lantja meg egy új ság ol da lán, abban a vált o zás hir te - lensége, drámai nagysága, meredeksége marad meg, aki pedig a jobb oldali el- 21

22 4. áb ra Összenyomott, normál, illetve nyújtott diagram nyújtott diagramot szemléli, az azt látja, hogy az emelkedés szinte észrevehetetlen, jelentéktelen, lapos. A szemlélôben, az olvasóban nem a konkrét értékek maradnak meg, nem azok tudatosulnak, hanem az emelkedô görbe meredeksége által sugallt kép, másodlagos jelentés rögzôdik miszerint az emelkedés vagy gyors, vagy jelentéktelen. A grafikus vagy inkább a szerkesztô egy ilyen egyszerû megoldással, trükkel befolyásolni tudja az olvasók véleményét a bemutatott jelenségrôl (mégpedig úgy, hogy pon to san köz li a tény sze rû ada to kat), mert az olva só nak a kép sokk al többet közvetít, mint a tényleges számadatok. Gondoljunk bele, milyen (pozitívnegatív) gazdasági és politikai következményei lehetnek az összenyomott vagy a széthúzott diagram közlésének, ha az például a forint havonkénti csúszó leértékelésének alakulását mutatja be vagy a munkanélküliség változását ábrázolja, illetve a gazdaság teljesítôképességének emelkedését szemlélteti áb ra Kézzel szerkesztett mûszaki rajz

23 6. ábra Vonalas rajz topológiai átalakítása 7. áb ra Építészeti alaprajz részlete SZERK ESZ TETT M ÛSZ A KI ÁB RA Az ilyen al kotás még ma is sok szor kész ül sza bad kéz zel, az az vo nal zó val, kör - zôvel dipára vagy pauszra, csak ritkább esetben lesz számítógépes rajz az eredeti. Jellegzetessége a pontos szerkesztés, az eltérô vonalvastagságok használata. Olykor felirat nélküli, azonban gyakran feliratot (magyarázó jelek, betûk, karakterek) tartalmaz. Kézi vagy gépi készítési módját legjobban a felirat árulja el. Gyakran a felhasználási méretben készül, nagyítani, kicsinyíteni nem kell. Példát az 5. áb ra mutat. A szerkesztett mûszaki ábrák jelentôs része csak kicsinyíthetô vagy nagyítható, torzítani azonban nem lehet ôket. Gondoljunk csak egy léptékhelyes építészeti alaprajzra vagy gépészeti mûszaki rajzra. Azonban vannak olyan válfajaik is, amelyeknek csak a topológiáját kell betartani, egyébként tetszôlegesen átszerkeszthetôk. Ilyenek például az elektromos, elektronikus kapcsolási rajzok, épü - letgépészeti ábrázolások, egyes nem léptékhelyes, sematikus térképek (pédául Budapest metró- és HÉV-megállóhelyeinek térképe). Az ilyen ábrák a vázlattól jelentôsen eltérhetnek, alakjuk a közlés helyének méreteihez (hasábszélesség, rendelkezésre álló magasság) igazítható, ahogy az a 6. áb rán látható. A vonalas ábrák körébe tartoznak azok a többek között építészeti alaprajzok is, amelyek a vonalakon kívül foltokat is tartalmaznak. A vonalas ábra kifeje zés nem a vo nalra, an nak vas tag sá gára ut al, ha nem ar ra, hogy a rajz, áb ra ele - mei csak fekete (vagy adott színû) elemet tartalmaznak, árnyalat, szürke fokozat nélkül. A 7. áb ra egy építészeti alaprajz részletét mutatja be, ahol a vonal mellett határozott fekete folt is szerepel. 23

24 KI VI TE LI MEG GO N DO LÁ SOK Ma a nem mûvészi, inkább mûszaki jellegû vonalas rajzok, ábrák, diagramok elkészítésénél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy valamennyi válfajuk viszonylag könnyen kialakítható számítógépen egy rajzolóprogram segítségével. A készítés menete természetesen nagymértékben megkönnyíthetô, ha egy viszonylag jó minôségû, kézi módszerekkel létrehozott, digitalizált (szkennelt) vázlat segíti a minôségi, számítógépes rajz megvalósítását. E rajzok egyenesei a legteljesebb mértékben azok, nincs bennük semmi görbület, a vonalvastagság állandó, nem mutat semmilyen ingadozást, a tónus teljesen fedett fekete, nincs benne semmi esetlegesség. Azaz a számítógépes vonalas rajz annyira tökéletes, hogy már elsô ránézésre is kiderül mûvi volta. Betûi, feliratai (ha vannak) oly tökéletesek, hogy kizárják a kézi megoldás lehetôségét, az emberi vonalvezetés esetlegességét. Éppen ezért a kiadvány jellegétôl, tipográfiai koncepciójától függ, hogy a két lehetôség (eredeti tusrajz, gépi újrarajzolás) közül melyik megoldást választjuk. Szemléltetô segítséget a 8. áb ra mutat be, ahol együtt látható ugyanazon rajz kézi és gépi kivitelezése. A mûszaki (gépészeti) vonalas rajzok fô-, mellék- és segédvonalakat tartalmaznak. Ezek vonalvastagsága szabványban rögzített. A fôvonalak,6 mm vastagok, a mel lé kvon alak,3 mm, a segédvonalak pe dig,1 mm szé les sé gû ek. A vál - Ereszcsatorna Rovarháló Ereszszegély Perfo alátétlemez Lécezés Ellenléc Tetôhéjalás Hôszigetelés Pára- és légzáró réteg Belsô burkolat Talpszelemen Koszorú 2 cm Térdfal 8. áb ra Építészeti rajz azonos minôségû kézi és gépi kivitelezése 24

25 tozó vonalvastagságok mellett az egyes vonalak lehetnek folytonosak, szaggatottak vagy pontozottak. A szabvány szerint elkészített mûszaki rajzok 1:1-es méretben mutatják a felsorolt vonalvastagsági sajátosságokat. A kézzel, számítógéppel elkészített nyomdai eredeti azonban legtöbbször kicsinyítéssel kerül felhasználásra, azaz a nyomdából kikerülô nyomdatermék az ábrákat különbözô mértékben ugyan, de többnyire kicsinyítve tartalmazza. Ilyenkor a vonalvastagságok a kicsinyítés mértékének megfelelôen vékonyodnak, emiatt az akár egymás mellé kerülô ábrák is eltérô vastagságúnak mutatják az azonos jelentéssel bíró vonalakat. Példát a 9. áb ra ad. Az ilyen vonalvastagságbeli módosulások mindenképpen elkerülendôk. Az ábrarajzolónak, felelôs képszerkesztônek törekednie kell arra, hogy az egyes áb - rák, rajzok, diagramok azonos jelentéssel bíró fô-, mellék- és segédvonalai jelen- 9. áb ra Vonalvastagságok változása a kicsinyítés mértékében 25

26 tésüknek megfelelô egyenletes, azonos vonalvastagsággal bírjanak az összes ábrán. Egy ilyen törekvés megvalósítása sok odafigyelést, összpontosítást és munkát igényel, de nem lehetetlen feladat. Legkönnyebben akkor oldható meg, ha valamennyi ábra nyomdai eredetije a felhasználási méret azonos százalékos nagyításával vagy kicsinyítésével készül. Az ábrák készítésénél alkalmazott vonalvastagságnak, illetve vonalköznek azonban vannak abszolút korlátai. E korlátok nem az ábrakészítés, hanem a felhasználás méretében meghatározottak. A vonalas rajzok legvékonyabb vonalainak vastagsága olyan legyen, hogy majd (többnyire kicsinyítés után) a felhasználási méretben se legyen vékonyabb,1 mm-nél (szemünk felbontása ennyi). Két szomszédos vonal közötti távolság pedig a felhasználási méretben is legalább,15 mm legyen. Ellenkezô esetben a folytonos vonal szaggatottá módosul vagy láthatatlan lesz, illetve a két szomszédos vonal a pontterülést is figyelembe véve összeol vad, eggyé vál ik. Pél da a 1. áb rán lát ható. Az er e de ti rajz ugyan be tart ja a vonal legalább,1 mm, vonalköz minimum,15 mm értékeket, azonban a felhasználási méret, ami az eredeti 2%-os kicsinyítése már jóval kevesebb, többnyire homályos vagy besült részletet tartalmaz. Az ábrát, amelyen a spalatói székesegyház egy részlete látható, kérésemre szándékosan ilyenre készítette Pattantyús Márton harm a dé ves ta nuló. A négy da rab 2%-os áb ra kö zül az elsô vesz te séges, a má so áb ra Rosszul elkészített nyomdai eredeti és 2%-os felhasználási mérete

27 dik veszteségmentes szürke árnyalatos kicsinyítés, míg a harmadik veszteséges bitmap, az utolsó pedig veszteségmentes bitmap módú változat. Az elmondottak alapján a vonalas ábra, rajz, diagram készítôjének gondolnia kell arra, hogy mûvének vonalvastagsága, vonalsûrûsége a felhasználás méretében is megfelelô legyen, elképzelése ott érvényesüljön, ne pedig az elkészítés méretében. A képszerkesztô feladata még fokozottabb odafigyelést igényel, hiszen minden ilyen áb ráról is mern ie kell a fel hasz ná lás mé ret ét, ugyan is csak en nek is me - retében dönthet a vonalvastagságok, vonalközök, méretek esetleges újraértelmezésérôl, -rajzolásáról. Munkáját akkor végzi jól, ha a bôséges illusztrációs anyag végül egységes kinézetet mutat, esetleges különbözô helyekrôl való származásuk kimutathatatlan. A nem mûvészi igényû vonalas ábrák elsôsorban a bennük foglalt sûrített adatok, adathalmaz egyszerûbb, áttekinthetôbb, közérthetôbb megjelenítésére, közvetítésére szolgálnak, azonban nagymértékben emelik a kiadvány értékét. Mint illusztrációk egységes grafikai elven megfogalmazottak, kivitelezettek, egymással harmonizáló megjelenésûek. Összefoglalva: a nem mûvészi igényû vonalas ábrák, rajzok, diagramok közös jellemzôje, hogy többnyire könnyen átméretezhetôk, torzíthatók, akár inverz megjelenítésbe fordíthatók. Jelentôs részük a felhasználás igényeinek megfelelôen akár topológiailag is átszerkeszthetô. Szemünk felbontási korlátjából adódik, hogy az alkalmazott vonalvastagságok a felhasználás méretében legalább,1 mm vastagok, a vonalközök pedig ennek másfélszeresei legyenek. 27

28 MÛ VÉ SZI IL LUSZTRÁ CIÓ A vonalas mûvészi illusztráció az elôzô fejezetben tárgyalt vonalas mûszaki illusztrációtól lényegesen különbözik. Ugyan mindkét fajta vonalas, fekete-fehér, illetve egyszínû, azonban közöttük lényeges eltérések mutatkoznak. Az elkülö - nülés egyik alapvetô ismérve a szerzô képzettsége, illetve az elkészítés szándéka. Amíg a mûszaki vonalas illusztráció az értelemre hat, addig a mûvészi ihletettségû párja elsôsorban az érzelmekre apellál. Az elsônél a tartalom hangsúlyozott, a forma jelentéktelen, másodlagos szereppel bír a másodiknál éppen fordított a helyzet, a megjelenítés, a forma az elsôdleges információátadó, az esetleges szöveges jelentés csak alátámasztja, kiegészíti azt. Mindenesetre legfeljebb csak arányosan nagyítható, kicsinyíthetô, semmilyen körülmények között sem viseli el a torzítást. A nagyítási-kicsinyítési arány is legfeljebb a szerzô által meghatározott értékek között állítható. Topológiai átfogalmazása egyáltalán nem megengedett. Kialakításában a létrehozó mûvész elképzelésétôl eltérni semmiképpen sem lehet. A mûszaki és a mûvészi vonalas ábrát úgy tudnám összehasonlítani, mint a prózai szöveget és a verset. A próza a könnyebb érthetôség kedvéért mondanivalójának megtartása mellett kissé átírható, stilizálható, a verset azonban betûhíven kell közölni, hozzányúlni, módosítani rajta tilos. MO NOG RAM Egy személy nevének kezdôbetûibôl kialakított forma a lehetô legegyszerûbb mûvészi illusztráció. Rokonságot mutat a pecsétgyûrûkkel és a könyvki- 11. ábra Monogramok (Gosztola Kisanna, Szádeczky Kardoss Dorottya, Zocskár Andrea) 28

29 adásban oly elôszeretettel alkalmazott ex librisszel. Formai megjelenítése mégis a legegyszerûbb, nincs mellette címertani ábrázolás vagy más ornamens díszítés. Csak a név kezdôbetûivel operál, azok alakja, formája, vonalvezetése, kapcsolódása legfeljebb utal az illetô személy jellemére, habitusára. A 11. ábrán látható néhány megoldás. Valamennyi tanítványaim munkája. PIK TOG RAM Egyértelmû jelentéssel bíró, mûvészi kialakítású, a végletekig leegyszerûsített, általában fekete-fehér vonalas rajz, folt. Az ábra jelentése mindenki számára egyértelmû és világos, anyanyelvtôl függetlenül ugyanazt jelenti. Rohanó világunkban elôször a nemzetközi repülôtereken (kijárat, csomagmegôrzô, pénzváltás, te le fon, taxi stb.) terj edt el szé les kör ben, ké sôbb az élet min den területén (posta, orvos, bevásárlóközpont) alkalmazni kezdték a piktogramokon alapuló, közérthetô jelzéseket. Az egyes helyeken alkalmazott piktogramokat tervezôik azonos grafikai elvek alapján készítik sok tagból álló piktogramsorozatokat állítva így elô. E sorzatok elemei azonos méretûek, befoglaló geometrikus ábrájuk megegyezik, a használt vonalvastagságok, a negatív tér méretei minden tagnál 12. ábra Piktogramsorozat elemei 29

30 ugyanakkorák. Az ábrázolt alakok, tárgyak a végletekig leegyszerûsítettek, jellemzô nézetükben, mozdulatukban, eszközükben ábrázoltak, egyértelmûen felismer - hetôk. Aki szeretne megnézni egy piktogramsorozatot, az menjen be bármelyik postahivatalba és nézze végig az egyes ablakok fölé helyezett információs táblákat, találkozni fog a csomagkezelés, levélkezelés, takarékszolgálat, pénzkezelés stb. je - lentésû piktogramokkal. Megfigyelheti azt is, hogy mit jelent egy sorozat egységes grafikai kialakítása. Jó piktogramot készíteni nem könnyû, nagyon sok absztrakciót, egyszerûsítést igényel, amíg a naturából piktogram lesz. A 12. áb ra egy sorozat néhány elemét mutatja be. A sorozat az 1972-es müncheni olimpiai játékokra készült, Otl Aic her, Ger hard Joksch, Rolf Mü l ler és Elena Winschermann munkájaként. A teljes sorozat az irodalomjegyzékben szereplô Zeichen+Signets címû könyvben található. A közlekedési táblák többé-kevésbé piktogramoknak tekinthetôk, bár jelenté sük már nem annyi ra közv et len, mint pédá ul a 12. ábr án látható piktogramoké, azért az egy sé ges ké szí té si elv itt is megm u tat ko zik. A ve szélyt jelzô tábl ák mind há rom szög ala kúak, a til tó táb lák alak ja kör stb. A vesz élyes út ka nya rul at balra tábla rajza tökéletesen megegyezik jelentésével, a fôútvonalat jelzô tábla rajza viszont már meglehetôsen áttételes. 13. áb ra Piktogramok inverz kicsinyített formában is 3

31 Egy piktogramnak mûködnie kell nagy- és kisméretben egyaránt, éppen ezért nagyon fontos az alkalmazott vonalvastagság megválasztása, a szomszédos vonalak, foltok egymástól mért távolsága. Ezek az adatok ugyanis meghatározzák a le gki sebb mé re tet, hisz a von alak vas tag sága nem csökke n het,1 mm, a kö zöt - tük lé vô köz ped ig,15 mm alá. A pik tog ram le het csu pán vo na las ek kor egy-, maximum kétféle vonalvastagságot használ, de építkezhet foltokból is, ilyenkor az esetleges vonalak legtöbbször negatív (fehér) terek. A piktogramot készítôje sokszor egyszerû geometriai formába (négyzet, kör, háromszög stb.) foglalja, és ez a be fog la ló for ma zár ja le az áb rát. A piktogram általában fehér háttér elôtti fekete vonalak, foltok összessége, oly kor azon ban a hát tér is épít ô e lem mé vá lik. A kész al ko tást azután in ver tál ják, a piktogramnak inverzben is mûködnie kell. A tervezô a fekete helyett megadhat egy má sik színt és a fe hér hát tér is ki cse rél he tô egy szín re. E színpá rok sok szor valamelyik színkontraszt szerintiek vagy mindkettô jól elkülönülô meleg, esetleg hi deg szín. A 13. áb ra tanítványaim Szefcsik Rita és Szemzô Zsófi által má - sodikos korukban készített piktogramokat mutat be, az egyik vonalas megoldású, a másik foltokkal operál. Az ábrán megfigyelhetô az inverz ábrázolás és a kicsinyítés is. EMBL É MA Talán az egyik leggyakra b ban hasz nált il luszt rá ci ós elem. Az emb lé ma a cég, intézmény legalapvetôbb vizuális azonosítója, jelképe. Gyakran geometrikus elemek bôl épül fel, rit káb ban egy nö vény rész let vagy ál lat st i li zált ké pe és csak el - vétve emberábrázolás. Gyakori az a megoldás, amikor a tervezô a cég nevébôl, esetleg annak kezdôbetûjébôl készít emblémát. Emblémánál nem elôírás, hogy a kép rámutasson a cég vagy intézmény nevére, esetleg tevékenységére, azonban ha ezekre is utal, akkor sokkal könnyebbé teszi a vállalat azonosítását, a közönség hamarabb megjegyzi azt. A vállalat emblémája piaci bevezetésének idején az emblémát mindig a cég nevével együtt kell szerepeltetni. Amikor az embléma széles körben elfogadottá válik, akkor önállóan megjelenítve is a vállalatra utal, egyértelmûen azonosítja azt, illetve az általa képviselt márkát, szolgáltatást. Nézzünk néhány példát. A 14. áb rán a koreai Daewoo autógyártó-óriás geometrikus emblémája látható. Az embléma alapján a cég akár fogkrémet is forgalma z hat na, a ten gely szim met ri kus forma sem a név vel, sem a ter mékkel, az au - tóval sincs kapcsolatban. 31

32 14. áb ra A Daewoo emblémája nem kapcsolható a névhez és a ter mékh ez sem 15. áb ra Az Opel termékhez kapcsolódó emblémája 16. ábra A Suzuki emb lé má ja a név re utal 17. áb ra A Ford-emb léma a teljes nevet tartalmazza 18. áb ra A Hungária Biztosító emblémája a névre és a szolgáltatásra egyaránt utal 32

33 A 15. áb ra az Opel körbe zárt vil lám át mu tat ja. A kör már je l ké pez he ti az autó kerekét, a villám pedig a termék gyorsaságára, sebességére utal. Az embléma tehát a cég termékéhez, az autóhoz kötôdik, azt szimbolizálja. A Su zu ki cég ér de kes ala kú, keleties S be tûje a 16. áb rán lát ható, és a cég nevének kezdôbetûjeként egyértelmûen a cég nevéhez kötôdik, de semmi kap - csolata a termékkel, az autóval. A 17. áb rán a Ford emblémája az autógyár teljes nevét tartalmazza ellipszisbe zárva. A jobbra döntött kézírást utánzó szöveg csak nagyon áttételesen utal a termékre (lendület, precíz kézi munka, odafigyelés). A cég nevé re és a ter mékre, a szol gál ta tás ra egya ránt utal a 18. áb rán látható embléma. Ilyen szempontból telitalálat. A Hungária Biztosító nevének kezdôbetûjébôl kialakított szép ábra egyik fele a másik száznyolcvan fokos középpont körüli elforgatásával állítható elô. Az embléma egyértelmûen H betûként olvasha- 19. áb ra A Shell emblémájának idôbeli változása 33

34 tó, ugyanakkor világosan értelmezhetô két összekapcsolt láncszem éppen a kapcsolatot ábrázoló részeként, utalva a kapcsolatra, az összetartozásra, a biztonságra, a biz tos í tás ra, a cég szlo gen jére a Biz tos kötés -re. A jobb ra dön tött meg ol - dás erôt, lendületet fejez ki, dinamizmust sugall. A jól be ve ze tett emb léma egy idô után ön ál ló an is meg áll ja a hel yét, a kö - zönség, a vásárló, a szolgáltatást igénybe vevô ember az emblémát egyértelmûen a cég gel azo nosí t ja ak kor is, ha mel lette nem sze rep el sem mi. Az emb lé ma a vál - lalat vizuális jelképévé válik éppúgy, mint ahogy szlogenje annak verbális azonosítója lesz. Az idô mú lá sá val a cég emb lé má ja is vál to zik hi szen vál to zik ma ga a vál la - lat is, fel ve szi a kor ra és a meg vál to zott cégre jel lemzô st í lus jegy e ket. Az alap - vetô jelkép, jelentés megmarad, a megjelenítés az, ami változik. A 19. ábra a Shell emblémájának évszázados változását mutatja be. Az emblémák szinte kivétel nélkül színesek. Kihasználják a papír fehér színét, de emel lett egy, ma xi mum két sz ínt még tar tal maz nak. Ez ek a szí nek a vál - la lat szí nei, amely ek az ar cu lat összes elemén megjelennek. Pél dá ink hoz vissza - térve a Daewoo kék-fehér, a Suzuki piros-fehér, a Hungária Biztosító is kék-fehér, míg a Shell pi ros-na rancs sárga szín vi lá gú. A terve zô az emb léma szí nes változata mellett elkészíti annak fekete-fehér megoldását, sôt az utóbbi inverzét is. Amennyi ben az emb lé ma nagy fol tok ból áll, úgy sok szor el ké szül an nak vo - nalas változata, ahol a foltok helyett csak azok hangsúlyos körvonala szerepel. Az embléma nagyon sok nyomdaterméken megjelenik a plakáttól a könyvig, hiszen a könyvön is szerepel legalább a kiadó emblémája, egy kulturális plakáton pedig ott sorakozik a rendezvényt szponzoráló összes cég, intézmény emblémája. Éppen ezért a kiadványszerkesztés gyakorlatában nagyon sok emblémát kell elkészíteni. Nem tervezésrôl van itt szó, hanem újrarajzolásról. Szerencsés esetben a megr en de lô egy A/4-es la pon egy visz ony lag nagy mére tû fe ke te-fe hér fénymásolatot ad át az egyes foltok, vonalak Pantone-színeinek számaival. Azonban gyakran egy névjegyen szereplô nyomtatott, szitázott körömnyi emblémáról kell elvégezni az újrarajzolást. Nem elegendô szkennelni, digitalizálni az emblémát, azt minden esetben újra kell rajzolni egy vektorgrafikus rajzolóprogrammal, hogy tetszôleges méretben és megfelelô pontossággal felhasználható legyen. A nyomdai elôkészítést végzô stúdiók féltékenyen ôrzik emblémagyûjteményüket, hiszen nem kis munkájukba került annak kialakítása. Egy-egy nevesebb cég emblémája a különbözô stúdiók gyûjteményeiben meglehetôsen sok variánsban, mutációban szerepelhet. Az emblémát tervezô grafikus ugyan kötelezôen elkészíti annak méretezését is, azonban a cégek érthetetlen okokból csak ritkán bocsátják a stúdiók rendelkezésére ezt az ábrát, aminek következtében emblémájuk számtalan mutációja lé - 34

35 tezik. A tervezô által méretezett rajzról ugyanis az embléma egyértelmûen, pontosan elôállítható. A tervezô általában nem konkrét milliméterben értendô méreteket ad meg, hanem viszonyszámokkal dolgozik. A legvékonyabb vonal vagy két folt közötti fehér, ne ga tív köz vasta g sá gát egy nek ve szi és az összes töb bi mé - retet mint ennek többszörösét adja meg. Ennek köszönhetôen az embléma tetszôleges méretben könnyen és pontosan újra megrajzolható. A méretezett emblémarajzok tartalmazzák a felhasznált színek Pantone-számait is és minden támogatást megadnak az embléma megengedett variációinak elkészítéséhez. A 2. ábrán egy fiktív cég (Meterológiai Kutatóintézet) képzeletbeli emblémájának méretezett rajza látható. Az I. szín es táb la ugyanezen emblémának színes, feketefehér, inverz és vonalas változatát mutatja be egy tiltott színváltozattal együtt. 2. áb ra Méretezett fiktív embléma rajza 35

36 TO L LRAJZ, TUS RAJZ A szûk értelemben vett illusztráció (versek, drámák, novellák mûvészi illusztrálása) hagyományos megoldási technikája. Az illusztráció elkészítésére felkért mûvész vágott végû írótollát fekete tintába, tusba mártogatva készítette el a vonalas mûvészi rajzot. Ma inkább az úgynevezett redisz tollat, tuskihúzót használják, amelyek különbözô vonalvastagság rajzolására képes cserélhetô fejekkel láthatók el. A megrajzolt illuszráció aztán mint vonalas mûvészi eredeti kerül továb bi fel dolgo zás ra. Ezek a raj zok matt vagy fé nyes fe hér pap ír ra készülnek. A 21. áb ra egy ilyen illusztrációt mutat be, amelyet Villon verséhez készített másodikos korában Bátki Nóra. Ugyanezzel a technikával készülnek mondjuk egy növényhatározó rajzai, vagy egy kisgyermekek számára készülô kifestôkönyv figurái. A ceruzarajzok alkalmazásától azért idegenkedik a nyomda, mert annak árnyalatbeli finomságait úgysem képes visszaadni, és még közepes minôségû visszaadása is lényegesen több odafigyelést, munkát igényel, mint a vonalas tusrajz hû reprodukálása ábra Tollrajz

37 SOK SZORO SÍ TÓ GRA FIKAI TECH NI KÁK A hagyományos mély-, sík- és magasnyomású sokszorosító technikákkal (rézkarc, litográfia, linóleummetszet stb.) készített mûvészi grafikai lapok általában nem rep ro duk ci ós céllal ké szül nek, ha nem a mû vész kis pél dány számú ny o - mataiként kerülnek forgalomba. Egyikük-másikuk többnyire kicsinyített képe azonban sokszorosítva is megjelenik például az alkotóról több száz példányban készült katalógus lapjain. Ilyenkor vagy maga a mûvészi nyomat, vagy túl nagy méret esetén a róla készült fénykép, dia lesz a továbbfeldolgozást szolgáló nyomdai eredeti. A 22. áb ra rézkarc (mélynyomás), litográfia (síknyomás) és linóleummetszet (magasnyomás) részleteket mutat be. A rézkarc Hartung Dávid tanuló másodéves korában készült munkája (Kiskunság, 8 13 cm). A litográfiát Somorjai Kiss Ti bor grafikusmûvész alkotása (Az elrohanó XIV. 15,5 72,5 cm). A linóleummetszet Vékony Andrea harmadéves tanulóként készített mûve (Gésa, 26,5 8 cm). Az ábra közlésével az egyes technikák jellegzetességeire (a kép karcolt vonalakból, a kô szemcsézettségébôl adódó pontokból, illetve a ki nem metszett foltokból áll össze) szeretném felhívni az olvasók figyelmét. 22. áb ra Rézkarc, litográfia és linóleummetszet reprodukciója (részletek) 37

38 A FO TÓ A fotó gyakorlatilag nagykorúvá válása óta, azaz mintegy száz éve található meg a nyomdatermékekben, mint egyre jelentôsebbé váló illusztrációs elem. Természetesen még ma is készül felvétel a túlzottan nagy méretû vonalas ábrák - ról, hogy az után a neg a tív, di a poz i tív vagy a pap ír kép le gyen a to vább feld ol go - zás szempontjából a nyomdai eredeti. A fénykép (papírkép, dia, negatív) igazi karrierje azonban az árnyalatos felvételek nyomdai feldolgozásával indult, majd a színes képek alkalmazásával teljesedett ki. Elôtérbe kerülésével egy idôben hát - térbe szorította, olykor meg is szüntette az elôtte alkalmazott illusztrációs technikák használatát. Ma a nyomdatermékekben alkalmazott illusztrációk döntô többsége fotó. Az expozíció hatására a filmnegatív vagy diapozitív fényérzékeny rétegében lévô, kis mé re tû (max.,5 mm) ezüst-bro mid (AgBr) kr is tá lyok, szemcs ék kristályrácsának hibahelyein és azok környékén a megvilágítás erôsségétôl függôen mintegy 5 5 ezüstatom kiválásával kialakul az úgynevezett látens (lap pan gó) kép. Ez a kép még nem lát ha tó, de az el ô hí vás fo lya ma ta ala tt (a film hívóoldatba kerül) ezek a képpontkezdemények nagyságuktól függô módon katalizátorként mûködve segítik a kristályszemcse ezüsttartalmának kiválását, a kép létrejöttét. A kép elôhívódása után a további ezüstkiválást a film megszakítófürdôbe helyezésével állítják meg, majd a fixálófürdô a megmaradt ezüst-bromid kristályok kioldásával a filmet a további fényhatásokkal szemben érzéketlenné teszi. Az ezt köv e tô lágy vi zes für de tés kioldja az emulzióból a korábbi fázisok esetleg benne maradt vegyszereit, a szárítás pedig a további feldolgozásra (nagyítás, pozitív-negatív fordítás, kontaktolás, vetítés) teszi alkalmassá a filmet. FÉ NYÉR ZÉKE NY RÉ TEG 23. áb ra Az ezüst-bro mid kris tály szabályos ionrácsa Néz zük meg most rész le te sen az elô zô bekez - désben leírt folyamatot. A fényérzékeny emulzió különbözô nagyságú ezüst-bromid kristályszemcséi 38

39 szabályos esetben kocka alakú ionrácsba rendezik az ezüst (Ag + ) és bróm (Br - ) iono kat, ahogy az a 23. áb rán látható. E kocka ismétlôdik aztán szabályosan a teljes szemcsében, legalábbis elmélet - ben. Szerencsére a valóságban ez a szabályos szerkezet meglehetôsen sûrûn sérül. Hol ki ma rad egy-egy ion, hol a rács hel yek kö zé éke lôdik, olykor-ol y kor ide gen ionok, atomok épülnek be a rácsba a zselatin kénvegyületeibôl, de elôfordulnak a rácspontok között szabadon vándorló ezüst ionok, elektronok is. Ezek a rácshibák teszik fényérzékennyé az ezüst-bromid szemcséket, a szabályos ionrács ugyanis nem fényérzékeny. A 24. ábra az ionrács egy síkjában szemlélteti a lehetséges hibatípusokat, hibahelyeket. E hibahelyek sûrûsége a valóságban meglehetô sen ritka, az ábr án csak a sz e mlél tet és ked vé ért zsúfolódtak ennyi re össze! LÁ TENS KÉP Az ezüst-bromid szemcse rácsának hibahelyeinél keletkezô elektromágneses erôtér-ingadozások teszik lehetôvé, hogy az expozíció során a kristályra jutó fény, fénykvantum a hibahely melletti bróm ion külsô, negyedik elektronhéján lévô fölösleges nyolcadik elektronnak átadva energiáját azt az ötödik elektronhéj szintjére emelve leszakítsa a bróm ionról, atomizálva ezzel az utóbbit. A kémia nyelvén a folyamatot a 24. ábra Hibahelyek az ezüst-bro mid kristályrácsában 39

40 reakcióegyenlet írja le. A felszabaduló elektron alig várja, hogy helyet foglalhasson a legközelebbi ezüst ion ötödik elektronhéján, atomizálva azt. A reakciót az összefüggés írja le. Mivel a hibahelyek nagyjából egyenletesen oszlanak el a kristályszemcse felületén, ezért a nagyobb szemcséket tartalmazó negatívok érzékenyebbek, lágyabbak, több árnyalat visszaadására képesek, mint a kis szemcséjû ke mény fil mek. Az ex po zí ció id e je alatt az adott kris tálys zem csére esô fény in ten - zitásától függôen a szemcsében mintegy 5 5 atomnyi fémezüst válik ki. Ahh oz, hogy a lá tens kép egy góc pont ja az elô hí vás fo lya ma ta al att elô hív ha - tó legyen, láthatóvá váljék, legalább 4 kémiailag semleges ezüstatomnak kell abban lennie. E határ alatti gócok nem hívhatók elô, ôk alkotják a gradációs görbe fátyolának kiinduló alapját. ELÔH Í VÁS Az elôhívás folyamata tulajdonképpen az emulziós réteg bróm-ezüst kristályainak ezüst ionjait redukálja fémezüstté az elôhívó oldat és a látens kép gócainak katalizáló hatása segítségével. A gócokban kivált fémezüst atomok száma az elôhívás során kb. 1 1 milliószorosára növekszik, miáltal az adott képpont láthatóvá válik. Az ezüst-bromid kristályokat tartalmazó fényérzékeny réteg ugyan meglehetôsen vékony, az ezüstatomok kiválását, redukcióját mégis térben kell elképz el ni, hi sz a kb. 5 mikr o nos ré teg vas tag ság is több ezer ato mi szint et ta kar. Elôhívóként csak viszonylag gyenge szerves redukálószerek (benzolgyûrûs vegyületek: pirokatechin C 6 H 6 (OH) 2 a benzolgyûrûhöz kapcsolódó két OH gyök 9 fokban; hidrokinon C 6 H 6 (OH) 2 a benzolgyûrûhöz kapcsolódó két OH gyök 18 fokban; orto-fenilén-diamin a benzolgyûrûhöz kapcsolódó két NH 3 gyök 9 fokban; para-fenilén-diamin a benzolgyûrûhöz kapcsolódó két NH 3 gyök 18 fokban) használhatók. Ezek az anyagok vízben nehezen, lúgos oldatokban jobban oldódnak, disszocionálnak. Közös jellemzôjük ugyan az elektronleadási képesség, azonban ennek sebessége a használt alapanyag és koncentrációja függvénye. Így aztán az elôhívás sebessége széles határok között változtatható. A hívási folyamat során az elôhívó oldat oxidálódik (veszít elektronleadási képességébôl, elfárad). Az elôhívó oldathoz adagolt lúgosító anyagok (KOH kálium-hidroxid, NaOH nátrium-hidroxid, K 2 CO 3 kálium-karbonát, azaz hamuzsír, Na 2 CO 3 nátrium-karbonát, azaz szóda, Na 2 B 4 O 7 bó rax) 4

41 csökkentik az oldat hidrogénion-töménységét, elôsegítve ezzel a redukálóanyag disszociációját, relatíve növelve, legalábbis szinten tartva annak hatóképességét. Az elôhívás biztonsága érdekében gondoskodni kell arról, hogy az elôhívási energia a folyamat során ne változzon. Ennek érdekében a hívóhoz kiegyenlítô-, puffer sóoldatot adagolnak. Erre a szerepre gyakorlatilag minden gyenge lúg erôs savval képzett sóoldata megfelel. A kiegyenlítôoldatok az elôhívó Ph-értékét a folyamat során azonos értéken tartják, ilyen oldatként leggyakrabban bóraxot használnak. A levegô oxigénjének oxidáló hatásától védi az elôhívó oldat szereplôit a konzerválóadalék, mely legtöbbször nátrium-szulfit (Na 2 SO 3 ) vagy an nak módo su - lata, a nátrium-biszulfit (NaHSO 3 ). A fátyolgátló anyagok (KBr) megvédik a meg nem világított részeket a hívó redukáló hatásától. Az ezüst-bromid szemcsék falán elhelyezkedô negatív bróm ion megvédi az ugyancsak negatív töltésû redukálóanyagtól a kristályrács pozitív töltésû ezüst ionját, csökkentve ezáltal az elôhívás sebességét és egyúttal a fátyolképzôdést. MEG SZA KÍTÁS, FI XÁ LÁS A meg felelô pil la natban az elô hí vást meg kell szakítani. Eh hez nem ele gendô a film kiemelése a hívóból, mert ezt követôen az úgynevezett utánhívás a megvilágítás és az emulzióban maradt vegyszerek miatt még folytatódik. Valamennyit se gít a film lágy vízbe he lyez é se, mert ez egy részt gá tol ja a fény hatá st, más részt nagymértékben hígítja a zselatinban maradt vegyszerkoncentrációt. A hívási folyamat ennek megfelelôen nagymértékben lelassul, majd egy idô után szinte megáll. A film öblítôvízben történô heves mozgatása messzemenôen elôsegíti a hívási folyamat megállását. A fixálás eltávolítja a hívás után még megmaradó ezüst-bromid kristályokat, s ezzel megszünteti a réteg további fényérzékenységét. Fixálóanyagként nátriumtioszulfátot (Na 2 S 2 O 3 ) használnak. ÖB LÍ TÉS Sokan megfeledkeznek a fixálás utáni öblítés fontosságáról, pedig itt kell kimos ni a zse lat in ból az összes vegy szert, el ér ni, hogy még csak nyo mok ban sem ma rad jon ben ne sem mi. A kel lô öb lí tés le ga lább 3 perc fo lyó víz ben. A nem kell ô en vé dett, öblí tett film, pap í rkép, dia néh ány év alatt az em ul zi ó ban ma - 41

42 radt vegyszernyomok aknamunkája következtében oly mértékben bebarnul, hogy a további feldolgozásra használhatatlanná válik. UTÓ KEZ E LÉS Az elôzôekben leírt filmelôhívási folyamat legtöbbször kielégítô eredményt ad, ám az esetek kisebb százalékában a legnagyobb gondosság ellenére is szükségessé válhat a kapott film módosítása. Az elôhívott kép fedettsége a fémezüst felületére vitt idegen fémmel növelhetô, így az alulhívott filmek árnyalati terjedelme fokozható. Erre a célra általában higany-klorid (HgCl 2 ) használatos, azonban az egyenletes terítés miatt valódi árnyalatos képeknél nem, csak vonalas vagy rácsfelvételek korrigálására ajánlatos. Az esetlegesen túlhívott képeknél a kivált színezüst mennyiségét kell csök - kenteni annak kioldásával. A felületi gyengítôk (vörösvérlúgsó és fixirnátron) nem veszik figyelembe az elôhívott ezüst mennyiségét, a képen mindenütt azonos vo lu menû ki vált ezüs töt oldanak ki, egyen le tesen csök kentve ezz el a hív ás erôss é gét. Az ará nyos gyen gít ôk a film fedettségével arán yo san ol d ják az ezüst - képet. Ilyen a kálium-permanganátos (KMnO 4 ) gyengítô. A kontrasztcsökkentésre szolgáló gyengítô a sötét részekbôl erôteljesebben, a világosakból kevésbé von ja ki a ki vált fé me züst öt, csök kent ve ez zel a film kont raszt ját. Gyakran hasz - nált képviselôje az ammónium-perszulfát ((NH 4 ) 2 S 2 O 8 ). ÁR NYALAT-VISSZA ADÁS, ÁR NYAL A TI TERJ E DE LEM A hagyományos, klasszikus film feketedési görbéjével és annak vázlatos ismer te tés é vel az I. kö tet ben a 123. áb rán és környékén ta lál kozhat az ol va só. Re - mélem, az elôzôekkel sikerült megvilágítanom az alapfátyol (B pontig) és a nem lineáris, de már képelemként megjelenített (B C szakasz) fizikai, kémiai okait. A nyomdaiparban és egyáltalán a fotózásban használt lineáris C D szakaszt nevezik szûkebb értelemben gradációs görbének. A filmek megvilágításának ebben a szakaszában a feketedés mértéke egyenesen arányos a megvilágítás (beérkezô fénymennyiség) logaritmusával. E szakasz meredeksége (1 alatti vagy afölötti volta) határozza meg a film lágyságát, keménységét. Ezt követôen a feketedés mértéke kevésbé növekszik, mint a megvilágítás fénymennyisége. A maximális feke - tedést jelentô E pont elérése utáni további megvilágítás paradox módon csökkenti a feketedést, szolarizációs hatásokat idézve elô. Ez a terület a fotómûvészek birodalma, szolarizációs kísérleteik sok meglepetéssel, meghökkentô hatással 42

43 szol gál tak már. Az érth e tô ség kedvé ért kény telen va gyok itt is megismételni az ábrát: a 25. áb ra a feketedési görbét mutatja. A fényképészeti felvételek és ennek következtében az illusztrációk valósághû visszaadásának egyik fontos jellemzôje az árnyalati terjedelem. A könyv elsô kötetének 122. ábrája szemlélteti a napfényes nyári látvány és annak nyomdai megjelenítése közötti árnyalatok számának radikális csökkenését. Az árnyalati terjedel em ilyen drá mai vál to zása (szá zad ré szére csökken) azon ban annyira nem érint bennünket egyszerû szemlélôket, tekintettel arra, hogy egy hozzám hasonló, közepes élességû szemmel megáldott ember maximum 2 25 árnyalat megkülönböztetésére képes még akkor is, ha a nyári napfény látványa 1 árnyalatot rejt mag á ban. Az árnyalat-visszaadás problémája azt jelenti, hogy nemcsak az eredeti árnyalatok számának visszaadására törekszünk (ami úgysem megy 1 árnyalat helyett 255), hanem az egyes árnyalatok (rész-árnyalatterjedelmek) (átlagos) tónusértékének visszaadására is. Vagyis szeretnénk elérni, hogy a látvány kb. 3%- os szürke tónusa a nyomaton is ugyanilyen árnyalatú legyen. Ennek érdekében az illusztráció mellett egy 1%-os lépcsôben megjelenítik a teljes szürkeskála 11 ér té két a %-os fe hér tôl a 1%-os fe ke té ig. Ez a bizto san fix skála nagy se gít sé - get nyújt az árnyalatos kép egyes tónusainak megítéléséhez és az esetleg szüksé - gessé váló korrekciók meghatározásához. DE N ZI TÁS 25. áb ra Feketedési görbe 43

44 Az eredeti illusztráción, annak fényképén, a negatívon, diapozitíven található árnyalatok számát, árnyalati terjedelmét méri a denzitás (fedettség, feketedés). A kiadványszerkesztés folyamatában az illusztráció minôségének jellemzésére a nyomdai fényképésztôl a szkenneresig mindenki a denzitást használja, nem véletlenül, hiszen nagyon pontosan definiált fogalom. Vegyük végig származtatását. A reflexió (R) azt mond ja meg, hogy mennyi a rá né ze ti erede ti adott pont - járól visszaverôdô fény mennyisége a pontra beesô összes fénymennyiséghez viszo nyít va. Ér té ke nulla és egy közé esô ti ze des tört. Az képlettel számítható ki tehát egy ránézeti eredeti adott képpontjának reflexiója. A transzmisszió azt mond ja meg, hogy mennyi az át né ze ti ere de ti adott pont - ján áte resz tett fény mennyi sége a pont ra be esô összes fény mennyi ség hez vi szo - nyít va. Ér té ke nulla és egy közé esô ti ze des tört. A képlettel számítható ki tehát egy átnézeti eredeti adott képpontjának transzmissziója. A reflexió és a transzmisszió tehát ránézeti, illetve átnézeti eredeti esetén tulaj don kép pen azt mond ja meg, hogy mennyi re vi lá gos vagy sö tét, mennyi re szürke a vizs gált kép pont. Amennyiben az ado tt kép po nt ab szo lút fe hér, úgy R, il let ve T ér té ke egyar ánt egy, hisz az összes beesô fényt vissz ave ri, il let ve áter esz - ti az eredeti ominózus pontja. Ez természetesen csak elméleti érték, hisz tökélete - sen fehér képpont a gyakorlatban nincs. Ugyanígy abszolút fekete, tökéletesen fe dett len ne az a kép pont, ah ol R, il let ve T ér té ke nul la. Eb ben az esetb en az összes be esô fényt el nyelné a vizs gált ké ppont, vagy is abs zo lút fe kete test ként vi - selkedne. A gyakorlatban ez sem létezik, mélyfeketéink is csak megközelítik ezt az el mél e ti ese tet. A gya kor lat ban a két szél sô ér té ket ( és 1) ki zárva mond hat - juk, hogy a ref le xió, il letve a transz misszió ér téke val ó ban a nul la és az egy kö zé esô tizedestört (<R vagy T<1). Az em be ri ter més zet már csak olyan, hogy sok kal ké nyelme seb ben érzi magát az egész számok körében, mint a tizedestörtek birodalmában. Éppen ezért, a könnyebb megjegyezhetôség kedvéért vezették be az opacitás fogalmát, amely a transzmisszió, illetve a reflexió reciprokát, fordítottját jelenti. A vizsgált illusztráció adott képpontjának opacitása tehát az 44

45 összefüggés alapján számítható. Az opacitás tulajdonképpen a vizsgált eredeti képpontjának fényelnyelô képességét jelenti, értéke egy és a végtelen közé esik, ke re kít ve egész szá mot ad. A két szél sô ér té ket (egy és vég te len) az ab szo lút fehér, illetve abszolút fekete képpont valósítaná meg, de ilyen a gyakorlatban nem létezik. Azt kell megértenünk, hogy minél nagyobb az opacitás értéke, annál feketébb a kép pont. Péld á ul amennyi ben az ere deti adott kép pontja a be esô fény 25%-át ve ri vissza (eresz ti át), úgy R, il let ve T ért é ke 25%/1%=,25 le sz. A képpont opacitása viszont O=1/T=1/,25=4 (világos képpont). Amennyiben a vissza vert (áte resz tett) fény mennyi ség a be esô nek mind össze 2%-a (ez már egy kö zép szür ke kép pon tot je lent), úgy R, il letve T ér té ke,2, azaz az opa ci tás, O=5 lesz. A beesô fénymennyiségnek mindössze,1%-át visszaverô (áteresztô) kép pont opa ci tása pe dig O=1%/,1%=1 lesz, ami már egy meg le hetô sen fekete pixel képét vetíti elénk. Az opacitás egyrészt egységesíti a ránézeti és az átnézeti eredeti vizsgált kép - pontjának jellemzését, másrészt a nehezen megjegyezhetô tizedestört helyett (kerekített) egész számmal jellemzi annak feketedési értékét, szürke fokozatát. A példák alapján is látható, hogy a nagyobb opacitásérték szürkébb képpontot jellemez. Még jobban le egy sze rû sít ve a 2-es opa ci tás azt je lenti, hogy a be esô fény 1/2-ét veri vissza, engedi át a kép pont; az O=123 pe dig azt mond ja meg, hogy kép pon tunk a be esô fény mind össze 1/123-ad ré szét eresz ti át, ve ri vissza. Itt kell megjegyeznem, hogy az oly gyakori maszkolásoknál, amikor két, néha három (film)réteget is egymásra helyezünk, akkor az egymást fedô képpontok opacitása összeszorzódik, nem pedig összeadódik! Például, ha az egymást fedô rétegek egymás felett lévô képpontjainak opacitása mondjuk 5 és 1, azaz a beesô fény 1/5-ét, il let ve 1/1-ét en ged ik át, ve rik vissza, akk or a két egy másra he lye - zett rét eg egy üt te sen a beesô fény 1/5-ének 1/1-sze resét, az az 1/5-ed rész ét en - gedi át, veri vissza, tehát opacitása 5 lesz. Az elmondottakból következik, hogy an nak az igen csak fek e te kép pontn ak a opa ci tá sa, amely a ráesô fény nek mind - össze 1/1 -ét ve ri vissza 1 lesz. Ilyen kép pont ugyan rit kán, de még elôfordul a szép, nyári, napfényes látványban. A napfényes nyári látvány legvilágosabb részének opacitása alig nagyobb az egynél (majdnem abszolút fehér), legsötétebb részének opacitása pedig tízezer körüli érték is lehet. Egy-egy árnyalatnak tekintve az azonos opacitással rendelkezô pontok összességét, elmondhatjuk, hogy a nyári, napfényes látvány árnyalatainak száma 1 körüli érték. Az eredeti látvány ilyen értelemben vett 45

46 árnyalatai számának a kiadványszerkesztés elôkészítése során bekövetkezô drá - mai, radikális csökkenését szemléletesen mutatja az elsô kötet 122. ábrája. Az elô - készítés során az árnyalatok számának 1 -rôl kb. 1-ra való csökkenését pusztán azért nem érzékeljük drámainak (a látványban meglévô árnyalatok száma a nyoma ton an nak már csak mint egy század ré sze lesz), mert az em be ri szem érzékenységétôl függôen mindössze kb. 25 árnyalat megkülönböztetésére képes. (A látványbéli 1 árnyalat meglétét mûszereink közvetítik nekünk.) Márpedig, ha a látványban általunk megkülönböztetett kb. 25 árnyalat a nyomaton nagyjából 125-re csökken (közepesnél jobb minôségû nyomdai termék), akkor az árnyalatok száma számunkra csak a felére csökkent a századrész helyett, ami nagyon is elviselhetô, és ennek következtében a reprodukció minôségét egészen jónak találjuk. E tény mel lett még az is je lentô sen hoz zá jár ul a nyom dai ter mékek il yen szempontból általunk történô jó minôsítéséhez, hogy szemünk az árnyalatok számának csökkenése helyett azok tízes alapú logaritmusának értékeiben bekövetkezô változások különbségét érzékeli. Ebbôl a szempontból a nyári látvány 1=1 4 árnyalatának 1=1 2 számúra (azaz század részére) történô csökke - né se he lyett mind össze azt ér zé kel né ha képes len ne rá, hogy a ki te vô 4-rôl 2-re, (azaz a fel ére) csök kent. Vagy is, ha ké pe sek is len nénk a 1 árn ya lat ér - zéke lé sé re, ak kor is csak min dössze azt venn énk észre, hogy az ár nya la tok (a kite - vôk) a felére csökkentek. A valóságban meglévô 25 körüli árnyalatmegkülönbözte tô ké pes sé günk az oka an nak, hogy a kép feldo l go zó programok 8 bit szín - mélységûek (256), illetve, hogy a maximális 256=1 2,41 árnyalat helyett a nyomatokon tapasztalható kb. 1=1 2 árnyalat eltérését mi nem a különbségüknek, azaz 156-nak, hanem a kitevôk különbsége 1 hatványaként, mint arányt ér zé keljük (2,41 2=,41, a zaz 1,41 ami kb. 1,5). Vag yis a sze münk szerint a nyári látvány árnyalatainak száma csak mintegy másfélszerese egy közepesnél jobb nyomdai termék árnyalatszámának. Ilyen értelemben egy jó minôségû nyomdatermék (19 árnyalat) megközelíti a legszebb látvány általunk érzékelt (25 árnyalat) értékeinek logaritmikus arányát (19=1 1,28 ) (25=1 1,4 ) a két kite vô há nya do sa jel lemzi (1,28/1,4=,914), azaz az ált a lunk ér zé kelt mi nô sé gi elté rés mind össze az ere de ti 91%-a lesz. Így azt án a nyo ma tot szin te azonos minôségûnek látjuk az eredeti összehasonlításával, holott árnyalatainak száma kb. az eredeti hasonszôrû jellemzôjének század részére csökkent. Szemünk e 1-es hatványkitevôket megkülönböztetô képessége miatt vezették be az opacitás további fogalmi egyszerûsítését (néhányunknak bôvítését), a denzitás fogalmát. Definíció szerint a denzitás nem más, mi nt az illetô képpont opacitásának tízes alapú logaritmusa. Képletben: 46

47 O=1 D, az az D=lgO. Ez annyira világos matematikai fogalom, hogy magyarázatra sem szorul. (Egy szám tízes alapú logaritmusa 1-nek azt a hatványkitevôjét jelenti, amelyre a 1-et kell emelni ah hoz, hogy az il le tô szám ot meg kap juk. Például 2=1 1,31, az az 2-nak a tíz es alapú lo ga rit mu sa 1,31.) Egy képeredeti legvilágosabb képpontjának denzitása lesz az egész kép D min értéke, legsötétebb képpontjának denzitását pedig az eredeti D max értékeként aposztrofáljuk. A képeredeti árnyalatterjedelmét e két érték különbsége D max D min adja. A gyakorlati legsötétebb (D max =4) és a legvilágosabb (D min =,2) közötti különbség D=3,8 értéket sejtet, ami 63 árnyalat elkülönítését biztosítja. Ezt az árnyalatterjedelmet azonban csak a kémmûholdakon alkalmazott filmek biztosítják, a hétköznapi gyakorlati felhasználás megelégszik a D max =3,7, il let ve a D min =,2 körüli értékekkel, ami a jó minôségû diák D=D max D min denzitásértékeinek 3,5 értékeit jellemzik. Az említett denzitásérték mintegy 32 árnyalat megjelenítését foglalja magában, ez olyan minôség, amelyet csak a nagyon jó diafelvételek biztosítanak. A jó minôségû filmnegatívok árnyalatterjedelme kb. 16 körüli érték, amely denzitásban számolva kb. 3,2. A den zi tás ról, an nak elô ké szítô fogalmairól egy nagyon egy szerû, jól át te - kinthetô adathalmazban foglalja össze és mutatja be az eddig elmondottakat az 1. táblázat. A vizsgált képpont A beesô fény mennyisége 1% 1% 1% 1% 1% 1% 1% 1% 1% A visszavert (áteresztett) fény 1% 5% 2% 1% 5% 2% 1%,1%,1% mennyisége Reflexója 1,5,2,1,5,2,1,1,1 Transzmissziója 1,5,2,1,5,2,1,1,1 Opacitása Denzitása,3,7 1 1,3 1,7 2, 3, 4, 1. táblázat A denzitás fogalmának kialakulása 47

48 VONA LAS ERED E TIK FÉNY KÉP E ZÉ SE A nyomdai reprodukciós fényképezés alapeszköze a nyomdai fényképezôgép. E gép alapvetôen vagy vízszintes (horizontális), vagy függôleges (vertikális) elrendezésû, kialakítású. A hétköznapi ember számára a fényképezôgép egy kézben tartható, maximum 1 2 cm méretû, legfeljebb 1 kg tömegû eszköz. Egy horizontális nyomdai fényképezôgép leghosszabb mérete viszont tíz méter körüli ér ték, súlya pe dig meg ha lad ja az egy ton nát (1 kg tö meg). Az ará nyok ér zé - keltetésére talán megfelel a bal oldali rész közepének egy méter magas konzolja, ahogy az a 26. ábrán látható. E gépeknek létezik a vertikális elrendezésû megfelelôje is. A hagyományos nyomdai fényképezés a nyomdai eredetirôl a felhasználási méretben állította elô a filmet, s azt közvetlenül felhasználták a nyomóforma elôállításához. A vonalas, bitmap képek készítéséhez megfelelô meredek filmet használtak, ennek következtében a felhasználási méretnél többszörösen (legalább négyszeres nagyítás) nagyobb, kézi munkával készített, egyenletesen fedett ere - detik leképezése problémamentes volt, hiszen a teljesen fedett feketéhez közel álló tónusokat az elôhívás éppúgy feketeként állította elô, mint ahogy fehérként áb rá zol ta a né hány százalékos szür ke piszkot a fehér pap ír fe lü letén. Mindössze arra kellett vigyázni, hogy a felhasználási méretnél többnyire nagyobb léptékben elkészített eredeti minimális vonalvastagságai és negatív vonal- vagy foltközei akkorák legyenek, hogy a felhasználás méretében sem okozza- 26. ábra Horizontális nyomdai fényképezôgép 48

49 nak összeolvadást, bezáródást. Azaz a felhasználási méretben is legalább,1 mm legyen a minimális vonalvastagság és legalább,15 mm legyen a szomszédos fekete foltok, vonalak egymástól mért távolsága. Ugyanez vonatkozott a szövegek betûméretére, az azokban alkalmazott vonalvastagságokra, negatív térközökre. A vonalas fényképészeti eredetikkel szemben támasztott követelmények a következôk: a képeredeti lehetôleg többszörösen nagyobb legyen felhasználási méreté - nél, a papír felülete fehér és egyenletesen simított legyen, a vonalak, foltok felülete egyenletesen fedett legyen, az alkalmazott vonalvastagságok, térközök, betûk vegyék figyelembe a kicsinyítés mértékét. 49

50 AU TO TÍP IA Az elôhívott árnyalatos fényképészeti negatívok, diapozitívek, papírképek valódi szürke árnyalatokat tartalmaznak, az egyes árnyalatok sötétségét vagy világosságát az emulziós rétegben redukálódott fémezüst mennyisége határozza meg. Mivel a magas- és ofszetnyomás egyenletes festékvastagsággal dolgozik, ezért valódi árnyalatképzésre a fekete festék nem alkalmas. Ennek következtében a való - di árnyalatokat tartalmazó felvételrôl autotípiát kell készíteni. Az autotípia olyan reprodukció, amely a képet egymás mellett, alatt szabályosan elhelyezett, azonos nagyságú rácscellákra osztja. Az egyes cellák közepén az eredeti szürke árnyalatnak százalékosan megfelelô területû fekete színû rácspont adja az optikai szürke árnyalatot. A különbséget a 27. ábra mutatja. A számítógép megjelenéséig a valódi árnyalatos felvételekrôl a nyomda készítette el az optikai árnyalatokat tartalmazó autotípiát, autotípiai felvételt. Ehhez a mûvelethez a már említett nyomdai fényképezôgépet és üvegrácsot használtak. Diapozitívekhez úgynevezett érintôrácsot alkalmaztak. Nagyon fontos megértenünk, hogy miként készül a valódi árnyalatokat tartalmazó eredetirôl optikai árnyalatú autotípia. 27. áb ra Valódi és optikai szürke árnyalatok 28. áb ra Autotípiai keresztrács részlete 5

51 A RÁCS RA BO N TÁS EL MÉ LETE Az autotípiai negatív készítéséhez használt üvegrács vagy keresztrács egymástól élesen elhatárolt átlátszó és átlátszatlan területek, nagyjából egy síkban elhelyezkedô szabályos rendszere. A gyakorlatban egy síküveget egymással párhuzamos vonalakkal megkarcoltak. A megkarcolt sávban az üveg szétszórta az oda esô fényt, az épen ma radt sáv át enge d te azt. A kar colt sá vok szé les sé ge mind ig megegyezett a karcolatlan sávokéval. Két ilyen megkarcolt üveglapot a karcolt fel ü le tükkel össze rakva azo kat úgy forg at ták el és ra gasz tot ták össze, hogy a két üvegbe karcolt vonalak egymásra merôlegesek legyenek. Az így kialakult üvegrács széleit fémkeretbe foglalták és forgalomba hozták. A 28. ábra egy ilyen ke - resztrács nagyított részletét szemlélteti. A kész rács legfontosabb jellemzôje a rácssûrûséget kifejezô rácsállandó, amely azt mondja meg, hogy az üveg rács egy cen ti mét e rén hány rács vo nal, kar - colt vo nal ha lad át. Ez az a bi zo nyos lpc (li ne per cent i mé ter), vagy a mai számí - tógépes világban inkább használatos lpi (line per inch). Átszámításuk: 1 lpc=2,54 lpi. A gyak or lat ha mar kialakította azt a né hány rác ssû rû sé get, ame lyet a meg ol - dandó feladatok megköveteltek (lásd elsô kötet 39. táblázat). E kis kitérô után nézzük az elméletet. A szakemberek szerint az autotípiai rácspont keletkezését alapvetôen a félárnyékhatás alapozza meg, kialakulását azonban nagymértékben befolyásolják a fényelhajlási jelenségek is. Emlékeztetôül: a pontszerû fényforrásból kiinduló fény útjába helyezett átlátszatlan tárgy a mögötte lévô, megfelelô távolságra elhelyezett ernyôn éles határvonalú, úgynevezett tel jes árny é kot hoz lét re (lásd 29. ábra). Amennyiben a fényforrás kiterjedt, úgy a tárgy mögötti ernyôn egy elmosódott, átmenetes kép jelenik meg, amelynek középsô magja a legsötétebb, ahogy azt a 3. áb ra mutatja. 29. áb ra Árnyékképzôdés pontszerû fényforrással 51

52 3. áb ra Árnyékképzôdés kiterjedt fényforrással 31. áb ra Kisméretû lyukon áthaladó fény képe az ernyôn emulzió rácscella b a fényrekesz üvegrács feketedés rácspont 32. áb ra Autotípiai pont keletkezése 52

53 Ha az elôbbi kísérletben a tárgyat kicseréljük egy a közepén kis nyílással, furattal rendelkezô nagy lapra, akkor a felfogóernyôn a 31. áb ra sze rinti kör je - lenik meg, amelynek közepe a legvilágosabb. A kiterjedt fényforrást cseréljük a fényképezôgép blendéjére, az egy lyukkal rendelkezô tárgyat autotípiai üvegrácsra, az éles képalkotás távolságában elhelyez ett er nyô he lyére pe dig te gyünk egy film et. Az egész et bur kol juk be, az az le - gyen ez egy fényképezôgép. A gép elôtt elhelyezett árnyalatos kép egyes részeirôl azok szürke fokozatának megfelelô mennyiségû fény érkezik az üvegrács adott pontjára, melynek hatására a filmen a megfelelô nagyságú autotípiai rácspont látszik majd az elô hí vás után, am int az a 32. és 33. ábrá kon látható. Könnyû belátni, hogy ugyan a beérkezô fénymennyiség az eredeti szürke fokozatától függ, minél világosabb a képrészlet, annál több fény érkezik a megfelelô rácscellára, azonban egy cellán belül a középpontra érkezik a legtöbb fény és a szé lek fe lé egy re ke ve sebb (lásd a 32. áb ra a és b pontjait). Így már teljesen érthetô, hogy a feketedés, a látens kép kialakulása mindig a rácspont közepén indul meg és an nál nag yobb át mé rô jû lesz, mi nél több fény éri a cel la te rü le tét, vagyis mi nél vilá go sabb volt az erede ti kép rész let. Az az az el já rás autotípiai negatívot állít elô, melyrôl aztán kontaktolással vagy nagyítással kell a pozitív filmet létrehozni. Rácsfelvétel készítésekor csak abban az esetben lehet szép, tiszta szélû rácspontokat elôállítani a filmen, ha betartják az autotípia aranyszabályát, azaz ha a rekesznyílás (blende) két szélérôl érkezô fénysugár úgy érinti a rácsnyílás két szélét, hogy azután a fényérzékeny rétegben egy pontban találkozzék (lásd 34. ábra). Vagyis a keresztrács a kihuzaton belül nem helyezhetô akárhova, csak a blendenyílás és a rácsállandó, valamint a gépkihuzat által meghatározott helyre (hasonló há rom szö gek). Ig en ám, de a keresztrácsot be fog adó csúsz ka he lye a ki hu za - ton be lül fix, az az a filmt ôl mért rács tá vol ság min den rács ese tén ál lan dó, így a hasonló háromszögek kívánt kialakításához nem marad más lehetôség, mint a fényrekesz (blende) átmérôjének változtatása. A ritkább rács (nagyobb rácsállandó) nagyobb blendeátmérôt igényel rövidebb expozíciós idôvel, mint a sûrûbb rács kis blendével és hosszabb expozícióval. Az egyes adott rácsállandójú keresztrácsokhoz alkalmazható pontos blendeértékek és expozíciós idôk többnyire gyakorlati úton szerzett tapasztalatokból 33. áb ra A pont mé re te a fénymennyiség függvénye 53

54 összeállított táblázatokban állnak a nyomdai fényképészek rendelkezésére. A minél nagyobb árnyalati terjedelem átvitele érdekében egy autotípiai felvétel készítésekor különbözô blendeértékekkel és részmegvilágításokkal dolgoznak. A mun - kafázisok a következôk: Elômegvilágítás. Kis fényrekeszt alkalmaznak, képeredeti nélkül, fehér papírról vagy a blendébe világítva dolgoznak rövid ideig (kb. a fômegvilágítás idejének harmincad részéig). Cél a rácspontok közepén a feketedés megindítása, a majdani kis rácspontok megerôsítése. Árnyékmegvilágítás. Ugyancsak kis blendével történik, de már az eredetirôl ké szül a kép. Csak a sö tét ré szek ben ke letke zik kis képpont. Fô megvilágítás. Egy fokozattal nagyobb fényrekeszt alkalmaznak, mint az árnyékmegvilágításnál. A középtónusok rácspontjait alakítja ki. Csúcsfény-megvilágítás. Még eggyel nagyobb fényrekesz alkalmazása mellett a világos részek rácspontjainak végleges kialakítását célozza. AZ ÉRINT KE ZÔ RÁCS Az érintkezôrács olyan fényelnyelô közeg, amely a rajta áthaladó fényáramot minden irányban periodikusan változtatja. Legtöbbször pozitív, de lehet negatív is. A fényáram változását az útjába kerülô, a síkban periodikusan változó mennyiségû ezüstszemcsék okozzák. A fôirányvonalak egyenesei az érintkezôrács legkevésbé és legjobban fedett pontjain haladnak keresztül. A két fôirány egymás sal 9 -os szö get zár be. A mellékirányvonalak va gy a ma xi mál is, vagy a mi - nimális fedettségû pontokon haladnak át, egymással ugyancsak derékszöget zárnak be, a fôirányvonalakhoz képest pedig 45 -kal elforgatottak. Egy mellékirány- B/G=R/Rt B blendenyílás R rácsnyílás G gépkihuzat Rt rácstávolság B R rács film blende G Rt 34. áb ra Az autotípia aranyszabálya 54

55 vonalon lévô két maximális vagy minimális fedettségû pont közötti távolság adja az érintkezôrács rácsállandóját, lásd a 35. áb rát. A 35. áb ra összefüggô vonalai az azonos feketedésû pontokat mutatják. Úgy kell a dolgot elképzelni, mint egy térkép szintvonalait, ahol az azonos magasságú pon to kat kö tik össze. A 45 -os egye nesek egy vi szony lag ala csony ér té kû fe - dett ségnek felelnek meg. A három vo nall al áb rá zolt négy ze tek ad ják a még ki - sebb feketedésû gödröket, míg az ötkörös négyzetek reprezentálják a közepük felé egyre jobban feketedô, kiemelkedô halmokat. Az érintkezôrács egy rácscelláját a 36. áb ra mutatja be. Az érintkezôrácsok különbözô árnyalati terjedelemben készülnek és minden felvételhez a megfelelôt kell alkalmazni. Lehetnek ezüstképes és bíborszínû, úgy - nevezett magenta rácsok. Utóbbiak árnyalatátvivô terjedelme sárga színszûrôvel növelhetô. Egyaránt alkalmazhatók fényképezôgépekben és a kontakt másolókban. Az üvegráccsal szembeni elônyük a nagyobb árnyalatátviteli terjedelem és a jobb felbontóképesség, valamint az, hogy az eredetivel megegyezô méretû autotípiai film (pozitív) elôállításához nem szükséges fényképezôgép, illetve fényképezôgépben használva kevesebb megvilágítást igényel. Tekintettel arra, hogy az emberi szem a vízszintes és a függôleges irányban a legérzékenyebb a periodicitásra, annak érzékelésére, ezért az árnyalatos autotípiai felvételek készítésekor az üvegrácsot vagy az érintkezôrácsot 45 -os szögben elforgatják a vízszinteshez képest, így az optikai árnyalatokat adó raszterpontok irá nya a sze münk szá má ra leg ke vésbé ér zé kel hetô ál lású lesz, mint ahogy azt a 37. ábra mutatja. 35. áb ra Érintkezôrács fôés mellékvonalai 55

56 36. áb ra Az érintkezôrács egy rácscellája 37. áb ra Rács ál lás és a ke let keze tt rácsp on tok ár nyal a tos au to - típiai felvételeknél A SZÍ NEK A fe hér fény a spekt rum há rom szí né nek, a 7, nm (na no mé ter) hullám - hosszú vörö s nek (red, R), az 546,1 nm-es zöld nek (gre en, G) és a 435,8 nm-es kéknek (blue, B) maximális intenzitású keverékeként (egymásra vetítéseként) is elôáll. Sôt e három alapszín különbözô intenzitású keverékeként az RGB színtér összes színe elôállítható. Ez az additív (összeadó) színkeverés. Két-két alapszín maximális intenzitású keverékeként az alábbi, 2. táblázat szerinti másodlagos színeket kapjuk: zöld fény + kék fény = cián (cyan, C) fény, azaz vörös fény + kék fény = bíbor (magenta, M) fény, azaz vörös fény + zöld fény = sárga (yellow, Y) fény, azaz G+B=C R+B=M R+G=Y 2. táblázat Másodlagos színek Komplementer színeknek nevezzük azt a két színt, színpárt, amelyeket összeadva fehér színt kapunk. Minden másodlagos szín komplementer párja, komplementere az elôállításában részt nem vevô, harmadik elsôdleges szín, azaz példá - ul a cián kom ple ment e re a vö rös, mert ez nem vesz ré szt a lét re ho zás á ban. A fény szín ek re, az összeadó szín ke ve rés re az a jel lemzô, hogy az egyes szí nek egy - másra vetítve intenzitásuknak megfelelôen összeadódnak, s így hozzák létre az új színt. 56

57 R G B R G B R G B színes üvegek Cyan Magenta Yellow 38. áb ra A kivonó színkeverés alapszíneinek kialakulása A környezetünkben lévô anyagok, tárgyak nagyon lényeges tulajdonsága, hogy a rá juk esô fény su garak egy ré szét el nyelik, má sik ré szét vissza ve rik, ill et ve átengedik, megváltoztatva így az ôket ért fény spektrális tulajdonságait, energiael osz lá sát, szí nét. Lé nyeg, hogy a rá juk esô fény bôl el nyel nek val a mit és csak a többit engedik át, verik vissza. A különbözô tárgyak a rájuk sugárzott fényenergiát a hullámhossz függvényében eltérô mértékben nyelik el. A sugárzott energia csökkenésének mértékétôl és a csökkentett hullámhossz tartományától függ az adott tárgy szí ne. Az anyagoknak ez az el nye lô tulajdonsága a ki vo nó (szubt rak - tív) színkeverést testesíti meg. A kivonó színkeverés alapszínei az összeadóéból akkor keletkeznek, ha a tárgy a ráesô, fe hér fényt adó RGB szính ár mas ból az egyi ket tö ké le te sen elny e li, a másik kettôt pedig maradéktalanul visszaveri (átengedi). Ennek következtében a szubtraktív színkeverés alapszínei azonosak az összeadó színkeverés másodlagos szí neiv el amint az a 38. áb rán látható. Az elmondottakból következik, hogy a (fehér fénnyel megvilágított) tárgy akkor látszik például cián színûnek, ha a felületére érkezô R, G, B színhármasból a vöröset tökéletesen el nye li, a zöl det és a ké ket pe dig vesz te ség men te sen áten - gedi, il let ve vissza ve ri. Az ab szo lút fe hér szí nû tárgy sem mit sem nyel el a rá esô fény bôl, min dent át en ged vagy vissza ver. Az ab szo lút fek e te test pe dig az összes ráesô fényenergiát, fénysugarat tökéletesen elnyeli, abból semmit sem ver vissza vagy enged át. Saj nos nem csak tö ké le te sen fe ke te vagy fehér tárgy nem léte zik, de enn él sok kal szo morú bb, hogy nin csen tisz ta ci án (cyan, C), bí bor (ma gen ta, M), il let - ve sárga (yel low, Y) szí nû anyag, tárgy sem a ter mé szet ben. A va ló ságban elô for - duló tárgyaknak (színezékeknek) sajnos van úgynevezett feketetartalma is. Az 57

58 alapszínek (CMY) feketetartalma azt jelenti, hogy az illetô anyag, színezék a rá jel lem zô szí nû két fény sug a rat nem eresz ti át vagy ve ri vissza tel jes egé szé ben, ha - nem azok egy ré szét eln ye li, ez zel a színt mó do sítja, sö té teb bé te szi. Amennyi ben a színezék a rá jellemzô, tökéletesen elnyelendô komponens egy részét mégis átengedi, visszaveri, úgy az el nem nyelt fénysugár intenzitásának arányában nô a szín fehértartalma, azaz csökken annak intenzitása. A gyakorlatban a három szín (CMY) ideális eseteinek megfelelô anyagok, színezékek nincsenek, a nyomdaipar egyik alap ve tô prob lé má ja az, hogy a tök é let len, az ideálistól elté rô, de a való - ságban meglévô anyagokkal dolgozva kell elérnie, hogy a nyomat ennek ellenére tónus- és színhelyes legyen. A HÁ RO MSZÍN-NYO MÁS PROB LÉ MÁI Színes nyomtatáskor a szubtraktív színrendszer alapszíneit egymásra rétegzik, egymás mellé rakják a megfelelô színek és színárnyalatok kialakításához. Fényáteresztô festékeket használva a három szín egymásra nyomtatásával a feketét, két-két szín összeadásával pedig az elsôdleges színeket (R, G, B) lehet kialakítani. Az árnyalati terjedelem növelésére a valóságban egy negyedik színt, a fe ábra Az elméleti és a valóságos festékek színvisszaadása

59 ketét kulcs (key, K) szín ként nyom tat ják a há rom mel lé, mert a há rom szubt rak - tív alapszín (C, M, Y) nyomtatásával keletkezett fekete tónusa meglehetôsen alacsony den zi tá sú, nem elég mély, rá adá sul kic sit bar nás színû, me rt a va ló ság ban nincsenek az elméletet teljes mértékben megvalósító, tökéletes C, M, Y színû festékeink. Az ideális háromszín-nyomó (CMY) festékek elméleti értékeit (egy-egy RGB szín tökéletes elnyelése, a másik kettô gyengítetlen áteresztése, visszaverése) egyik va ló di fes ték sem tel jes í ti, az az szín ta ni szem pontb ól nem hi bát lanok, nem ide á - li sak. Egy részt nem en ge dik át (ve rik vissza) a két-két RGB össze tevôt 1%- ban, másrészt a harmadikból is átengednek, visszavernek több-kevesebbet, ahelyett hogy maradéktalanul elnyelnék azt. Ennek következtében egyrészt növelik a szín feketetartalmát, másrészt jelentôs színeltolódást is okoznak. E két fizikailag kikerülhetetlen hibajelenség orvoslása a nyomdaipar legfontosabb feladata. Hogy úgy mondjam amennyiben a színek feketetartalmának növekedése és a színegyensúly eltolódása nem lépne fel (lennének ideális színtulajdonságú festékek), akkor a nyomdászat nem lenne máig is a munkásarisztokrácia ágazata. Visszatérve az ideális és a valóságos színezékek problémájára a 39. áb ra bemutatja e két kategória közötti különbséget. Jól látható, hogy az elméleti elvárásokat leginkább a sárga (yellow, Y) színezék közelíti meg. Fehértartalma (a sárga át nem eresztése, visszaverése) mintegy 1%-os csupán, színeltolódása pedig csak a zöld fe lé megy el egy ki csit, fe ke te tar tal ma a leg ki sebb, jel en esetb en vö rös össze te vô alig van. A 39. ábra ideális bíbor festéke 1%-ban elnyeli a zöld színt és ugyanilyen mértékben átengedi a kéket és a vöröset. Ezzel az ideális bíbor festék színintenzitása, telítettsége maximális lesz, nincs benne semmi világosító fehér, sem pedig sö té tí tô feke te össze te vô, szí negyen sú lya is ki tû nô, nem megy el sem a kék, sem pe dig a vö rös felé. Ez zel szem ben a va ló sá gos bíb or fes ték már nem en nyi re tö - kéletes. A 4. áb rán egy kicsit sarkítottam, átlagoltam a valódi bíbor festékre jel- 4. áb ra Valódi bíbor festék sarkított elnyelési értékei 59

60 lemzô spektrális elnyelô képességeket, de ez az eltérés jelentéktelen a tényleges ér - tékekhez képest, pusztán az egyszerûbb érthetôség miatt került rá sor. Elemezzük ki ezt az áb rát. A to váb bi akb an az át en ged szó he lyett a vissza ver ugyanúgy használható, attól függôen, hogy a festéket hordozó anyag film vagy papír, pontosabban átnézeti vagy ránézeti festékhordozóra gondolunk-e. Mivel a fes ték csak 8%-ban ny e li el a zöl det (a spekt rum zöld tar to má nyán ak szí ne it), ezért 2%-ot átenged belôle. A kék tartomány energiájának felét elnyeli a festék, de 5%-ot át is en ged. A vörös bôl mind össze 1%-ot ny el el, 9-et át en ged. A 3. táblázat az elôzôeket foglalja össze tömören. Színtartomány Elnyelt Átengedett átlagos energia átlagos energia Kék 5% 5% Zöld 8% 2% Vörös 1% 9% 3. táblázat Valódi bíbor festék viselkedése 41. áb ra Európa festék nyomható színterének változása a papír függvényében 6 Az el nyelt 1% vö rös egye sül ve a kék el nyelt 1%- ával a bí bor sz ínt söté tí ti, fe - ketetartalmát hozza létre. Az átengedett 2%-nyi zöld egyesül ugyanennyi átengedett kék kel és vö rös sel, meg - al kot va azt a 2%-nyi feh é - ret, amely a bíbor intenzitását, telítettségét csökkenti, mossa el, fehértartalmát adja. A maradék átengedett 3% kék az ugyancsak maradék 7% vörös ráesô (3%-os) ré szé vel adja a szín ben a bí - bort, a fel es le ges 4% áten - ge dett vö rös pe dig a szín vö - röseltolódását okozza. Ez a három jelenség, a fehér- és feketetartalom megjelenése, valamint a színeltolódás természetesen egyszerre lép fel a valódi festékeknél. Vagy is, amennyiben a nyomdai eredeti adott része tisz ta, élénk bí bor szí nû, ak - kor azt pusz tán bíb or fes ték - kel megnyomva halványabb, telítetlenebb (fehértartalom), ugyanakkor sötétebb (fekete-

61 tartalom) és meglehetôsen vöröses- (vöröseltolódás) bíbor színt kapunk a nyoma ton. A me se a sárga és a ci án fest é kek ese tében ug yan így el mond ha tó. A gyakorlatban háromféle gyártmányú háromszín-nyomó festékgarnitúra ter jedt el. Ezek a Ko dak, a DIN és az Eu ró pa fes tékek. Spekt rá lis szín ta ni jel lem - zôik eltérnek egymástól, így ugyanazon beállítások mellett az eredmény a használt festék függvényében más. Magyarországon a legtöbb helyen az Európa festéket használják. Meg kell kérdezni a nyomdát, mielôtt a programokban beállítanánk a használt festéket. A festék mellett nyilván a felhasznált nyomathordozó (papír) minôsége is jelentôsen befolyásolja az eredményt. Csak tájékoztatásul a 41. áb ra az Eu ró pa fes ték szín terét mu tatja of szet nyo más nál má zolt, ofszet és új - ságpapírra. A SZÍN EGYEN SÚLY A háromszín-nyomó festékek fehér- és feketetartalma jelentôs mértékben csökkenti a kinyomható színteret, különösen az élénk, telített színek tartományá ban. En nek kö szönhe tô, hogy bár az RGB és a CMY szín tér el mé let ben egy - más ekvivalensei, a gyakorlatban az RGB színtér mégis lényegesen tágabb (8 bites szín mély ség mellett 16,7 mil lió szín), mint az ugyanilyen fel bon tású CMY rend szer (kb. 4 5 millió sz ín, mely még a pap ír függ vén ye is, lásd a 41. áb rát). Az elôzôek figyelembevételével elméletben kinyomtatható színteret még tovább csökkenti a festékek színeltolódása. Az elmélet szerint ugyanis az azonos mennyiségben, azonos méretû raszterrel nyomott három színnek (CMY) neutrális, semleges szürkét kéne adnia (1%-os nyomás esetén pedig feketét), a valóságban ez ko ránt sincs így. Az azo nos száz a lék ban nyo mott fol tok a kül ön bö zô szín el tol ó - dások és az eltérô fekete-, illetve fehértartalmak miatt korántsem adnak semleges szürkét, illetve végsô esetben telített feketét. A 39. áb ra alap ján 1%-osan meg nyom ott ci án fes ték a kb. 9% ci án mel - lett mint egy 4%-nyi bí bort és kb. 2% sár gát is tarta l maz. Az er re nyo mott ugyan ilyen erôs ségû bí bor to váb bi 5% sárgát, 8% bíbo rt és 1% ci ánt ad a nyo math oz. Az azo nos erôs sé gû sár ga fes ték pe dig 8% sár ga mel lett 1% bíbort és 5% ciá nt ad még ho z zá. Így összegezve az eredm ény 15% sár ga, 13% bíbor és 15% ci án lesz, ami egy bar na színt ad fek e te he lyett. Azaz a fes té kek nin cse - nek színegyensúlyban. A helyzetet a 42. áb ra szemlélteti. A színegyensúly helyreállításához a ciánhoz viszonyítva jobban vissza kell venni a bíbor festék mennyi sé gét és még jobb an a sár gáét. A vissza vé tel azon ban nem me het me cha - ni kus an (2% bí bor és 4% sár ga vissza vét e le), mert a vissza vett bí bor ral csök - ken a hoz zá a dott sár ga és kis mér ték ben ugyan, de a ci án is. Ugya nez a hely zet a 61

62 sárga visszavételével is. A színegyensúlyban lévô festékeket ugyancsak a 42. áb ra mutatja be. Kísérleti nyomtatásokkal és színszûrôs denzitásmérésekkel állapították meg a semleges szürke színek nyomtatásához szükséges pontterület értékeket. A 43. ábra a cián szín függvényében mutatja a semleges szürke eléréséhez szükséges bíb or és sár ga pont terü let ér té ke ket. Ezek az ér ték ek függn ek a fes ték tôl ép púgy, mint a papír minôségétôl. Mint az áb rá ból is lát szik, sár gá ból egy ki csiv el min dig ke ve sebb kell, mint bíborból, de a lényeges eltérés a szürkeegyensúlyhoz szükséges bíbor és a cián mennyisége között van. A 4. táblázat számszerû értékeket ad Európa festékre és mûnyomó papírra. Az árnyalati terjedelem növelése érdekében szükséges a nyomtatásba bekapcsolni a negyedik színt, a feketét. Meg kell határozni a fekete bekapcsolódási pontját (a középárnyalatok elôtt vagy alatt), illetve záró pontterületét százalé- 42. áb ra Színegyensúly beállítása 62

63 kosan. Ut ób bi úgy 85% kö rü li ér ték szo kott len ni, mert így jó szín- és ár nya latvisszaadás mellett még biztosítható, hogy az együttes festékterhelés ne haladja meg a 32%-ot. Cián% Bíbor% Sárga% áb ra A szürke színegyensúlyhoz szükséges pontterületek 4. táblázat Szürkeegyensúlyt adó pontterületek Európa festékre és mûnyomó papírra 63

64 A SZÍN BON TÁS EL MÉ LE TE Mindegyik többszín-nyomó nyomdai eljárásnál az egyes színeket különálló nyomóformáról viszik fel a nyomathordozóra, papírra. Az egyes nyomóformák saját színükbôl olyan mennyiséget tartalmaznak, hogy végül az eredeti színárnyalataival azonos színek alakuljanak ki a nyomaton. Ehhez az eredetibôl elô kell állítani az egyes színkivonatokat. A színkivonatok készítéséhez színszûrôket használnak. Az elmélet tárgyalásához az ideális színekbôl indulunk ki, azaz olyan cián, bíbor és sárga fes ték e ket fel té te le zünk, mely ek a rá juk esô vö rös, zö ld és kék fé - nyekbôl egyet teljes egészében elnyelnek, kettôt pedig tökéletesen visszavernek, átengednek, ahogy azt a 5. táblázat mutatja. Festék Vörös fényt Zöld fényt Kék fényt Cián elnyeli visszaveri visszaveri Bíbor visszaveri elnyeli visszaveri Sárga visszaveri visszaveri elnyeli 5. táblázat Az ideális festék színelnyelése A táblázatból is látszik, hogy a festék telítettségére vonatkozó információt csak az a fénysugár szolgáltathatja, amelyi ket az 1%-os fede tt ség esetén teljes mértékben elnyel. Amennyiben a festék nem telített, nem 1%-os fe dett sé gû, úgy fedettségével fordított arányban (minél kevésbé fedett, annál többet) visszaver a rá jellemzô színû fénysugárból. Ebbôl adódóan a színkivonat elkészítéséhez olyan színû színszûrôre van szükség, amely a festék által teljes mértékben visszavert két színt tökéletesen el - nye li, és csak a fes ték ál tal (rész ben va gy egész ben) el nyelt fényt en ge di át. Az az mindegyik színhez, színkivonathoz, annak elkészítéséhez a komplementer színszû rôre van szük ség, vagy is alapszín színszûrô cián vörös bíbor zöld sárga kék A színszûrôk anyagukat tekintve lehetnek színes folyadékok, színezett üveglapok vagy színes zselatinlapocskák. A reprodukciós gyakorlatban az üveglapok 64

65 használata terjedt el. Elôször mindig színkivonati negatív készül ez az elmondottakból következik, majd e negatív segítségével állítják elô a pozitív színkivonati filmet. A 44. ábra a sárga színkivonati negatív kialakulását szemlélteti. Az egyes színkivonati negatívokon átlátszóak a saját nyomószín és árnyalati értékei, a nyomószínt tartalmazó másodlagos színek és árnyalataik, a fek e te és a szür ke szín ek. Az egyes színkivonati negatívokon fedettek a má sik két nyo mósz ín és azok ár nya la ti ért é kei, a másik két nyomószínbôl kevert másodlagos szín és árnyalatai, a fe hér szín. A színkivonati pozitívokon értelemszerûen fordított a helyzet. Még egyszer összefoglalva: a negatív fényérzékeny rétegében a nyomószínnek megfelelô színkivonat úgy alakítható ki, hogy a képeredetirôl visszaverôdô fénysugarak közül a nyomószínt alkotókat színszûrô segítségével kiszûrik. A színszûrô tehát mindig az adott nyomószín komplementere, amely a nyomószínt a ráesô fénysugarak közül elnyeli, tehát a film ezeken a helyeken átlátszó lesz. A többi szín a színszûrôn áthatol, s a színkivonati negatívon feketedést idéz elô. Az egész folyamatot szemléletesen mutatja be a könyv végén található II. szín es táb la. Mivel színkivonat készítésekor alapvetô feladat a színegyensúly betartása, annak ellenôrzése, ezért a képeredeti mellé elhelyezik a 1%-os lépcsôjû szürke skálát, a kiegyensúlyozott háromszín-nyomó festékek telített színfoltjait és a belôlük elôállítható elsôdleges keverékszíneket, valamint az alapszínekbôl kialakult neutrá lis fe ke tét, ahogy azt a III. szí nes táb la mutatja. Figyelembe véve, hogy a feketének nincs kiegészítô színe, ezért nem lehet egy színszûrôn keresztül elkészíteni a fekete színkivonatot. Ahhoz, hogy a színkivonati negatívon a fekete és a szürke árnyalatok megfelelô fedettségét lehessen elérni, a filmet külön-külön világítják meg a három színkivonati színszûrôn keresztül. Az egyes szûrôkön keresztül végzett részmegvilágítási idôket úgy ál- 44. áb ra Sárga színkivonati negatív elôállítása 65

66 lapítják meg, hogy a színskála egyes színei azonos mértékben legyenek fedettek. Vigyázat! Például a kék színszûrôn keresztüli hosszabb részmegvilágítással a cián és a bíb or fe dett sé ge nô, a sárgáé vál to zat lan ma rad! Lágy filmre do l goz va úgyne - vezett hosszú fekete kivonatot állíthatunk elô (a fekete már a középárnyalatok elôtt bekapcsolódik az árnyalatterjedelem növelésébe, kemény filmre exponálva pedig rövid feketét kapunk, mely csak a középtónusok után kapcsolódik be az árnyalati terjedelem növelésébe. Autotípiai színkivonat készítésekor a megfelelô szûrô mellett a kívánt felbontás hoz ig a zo dó lpi ér tékû rác sot is kell hasz nálni. Annak érd e ké ben, hogy az egyes színkivonati rácspontok ne egymás tetejére nyomódjanak, hanem egymás mellé és a Moaré- (felhô-) jelenség is elkerülhetô legyen az egyes színkivonatokat megfelelô szögben elforgatott rács mellett kell elkészíteni. Egy kis matematikai levezetéssel bárki könnyen meggyôzôdhet arról, hogy a legegyenletesebb terü lést ak kor kap juk, ha a há rom ny o mó szín (C, M, Y) rá csait egy más hoz képe st 3 -kal for gat juk el. A leg vi lágo sabb sár gát vízs zint e sen hagy va a ci ánt 3, a bí - bor színkivonatot pedig 6 fokkal elforgatott ráccsal készítenénk. Azért a legvilágosabb sárga marad vízszintesen, mert szemünk a legjobban a vízszintes, függôleges periodicitásra érzékeny. A negyedik és egyben legsötétebb színnek, a fe ke té nek már ninc sen hely a fen ti beo sz tás sze rint, ezért bor ul az egész. A szö - geket az x tengely pozitív felétôl számolva a rácsszögek értékei a következôk: a legsötétebb feketét a legtávolabbra állítjuk a kritikus vízszintestôl, azaz 45 -ra. A ci ánt és a bí bort a fek e te elé és mö gé forg at juk ha r minc fokkal, va g yis rács szö - geik ért é ke 15 és 75. A leg vi lá gos abb sárga ezektôl a legt á vo labbra ke rül, azaz rácsa marad vízszintes, nem lesz elforgatva. ÁR NYA LAT HELY ES BÍ TÉS Egy részt a grad á ci ós gör be lá sd 25. áb ra ke z dô (vi lá gos) és záró (sö tét) szakasza nem lineáris, ezért a képek világos és sötét részei nagymértékben veszítenek árnyalatgazdagságukból. A jelenség árnyalatos és színes felvételek esetén egyaránt fellép. Másrészt a nyomdafestékek színhibái miatt (feketetartalom) a nyomaton árnyalateltolódás lép fel a sötét felé. E hibákat az árnyalathelyesbítés küszöböli ki. A feketeeltolódást az expozíciós idô növelésével lehet kiküszöbölni, a világos és sötét részek árnyalatterjedelmének növelését viszont csak maszkolás - sal lehet elérni. Az árnyalathelyesbítô eljárások közül az úgynevezett csúcsfénymaszk használata a legelterjedtebb. A normál árnyalatos felvétel mellett rövid expozícióval ké- 66

67 szítenek egy másik, alulexponált negatívot is, ahol csak a legvilágosabb részek, a csúcsfények körül indul meg a feketedés. A két felvételt egymásra illesztve végzik a pozitív film fô, de még nem teljes megvilágítását. Ezt követôen leemelik a normál negatívot és a csúcsfénymaszkon keresztül még egy rövid expozíciót végeznek. A sötét részek árnyalatterjedelmének javítására az elôzôeken kívül készítenek még egy túlexponált negatívot is, ahol csak a legsötétebb részekben található rajz, a többi rész egyöntetûen fekete, teljesen fedett. A három filmet egymásra illesztve végzik a pozitív megvilágítását. Az elsô részmegvilágítást követôen a túlexponált negatívot leveszik, majd jön a fô expozíciós rész. Ezután a normál negatívot is leveszik, és csak a csúcsfénymaszkon keresztül fejezik be a megvilágítást. A ka - pott poz i tív árnyalatgazdagsága a sö tét és a vil á gos rés ze ken egyará nt meg nô. SZÍN HE LYES BÍ TÉS Színhelyesbítésre egyértelmûen azért van szükség, mert a nyomófestékek nem rendelkeznek ideális színtani tulajdonságokkal. A színbontás elmélete és technológiája nem tud mit kezdeni e hibákkal, azokat különálló munkafázisban kell kiküszöbölni. Vizsgáljunk meg egy színegyensúlyban nem lévô, háromszínnyo mó fe s ték garn i tú rá val nyo mott olyan színm in tát, mely tar talma z za az alap - színek (C, M, Y) teli foltjai mellett a belôlük képzett elsôdleges színfoltokat (R, G, B) és a három szín egymásra nyomásával keletkezett feketét, valamint egy fehér foltot. Készítsük el errôl a mintáról a színkivonati negatívokat. Az egyes negatívokon denzitásméréssel meghatározható a nem színkivonati színek fedettsége és a fehér színfolt fedettsége közötti denzitáskülönbség, mely ideális festéknél nulla lenne. E színek denzitásértékei kisebbek lesznek a fehérnél és a fô szín denzi tá sa sem lesz nul la. Ez azt je len ti, hogy a fe dett ség függ vé nyé ben a nem szín ki vo na ti szín fol tok ban is ke rül a szín ki von a ti színbôl és a szín ki vo na ti szín fe - hértartalommal is rendelkezik, azaz nem tökéletesen telített. Nézzük meg, mit je - lent ez konk rét ada tok kal pél dá ul a bí bor szín nél. Az ada to kat a 6. táb lázat foglalja össze. A korrekciónál tehát a mellékdenzitások okozta hibák kiküszöbölése mellett a fô analitikus den zi tá sér té ke ket is egye nsúly ba kell hozni. A ci án fes ték a bí bo - rénál nagyobb, a sárga lényegesen kisebb mellékdenzitásokkal rendelkezik. Fô denz i tá suk kb. a bí bo rév al egyez ik meg. A má sik két fes ték értékeit is meg ha tá - rozva és figyelembe véve, hogy a mellékdenzitás-értékek a másodlagos színeknél összeadódnak, a következôket mondhatjuk el: 67

68 Színszûrô Összetevô Denzitás Százalék vörös bíbor ciántartalma,18 D 12% a szín feketetartalmát adja zöld a bíbor telítettsége 1,57 D 1% fehértôl való eltérés adja a fehértartalmat kék a bíbor sárgatartalma,7 D 45% ciántartalommal csökkentve a színeltolódást adja 6. táblázat Bíbor festék analitikus denzitásai a ci án (C) szín fol ton a szín erô sen e lto ló dik a kék irán yá ba (a plusz bíb or kékes, meleg ciánt eredményez) és a feketetartalom erôsen megnövekszik, a bí bor (M) szín fol ton a sz ín erô sen el toló dik a vö rös irán yá ba (a plusz sár - ga vöröses, meleg bíbort eredményez) és a feketetartalom megnövekszik, a sár ga (Y) szín fol ton a szín egy ki csit el to ló dik a vö rös irán yá ba (a plusz - bíbor vöröses, meleg sárgát eredményez) és a feketetartalom egy kicsit megnövekszik, a vö rös (M+Y) szín fo l ton a szín e lto ló dik a sárga ir á nyá ba (a pluszs ár ga na - rancsos vöröset eredményez) és a feketetartalom erôsen megnövekszik, a zöld (C+Y) szín fol ton a szín el to ló dik a sár ga irá nyába (a plusz sár ga sárgászöldet eredményez és a feketetartalom erôsen megnövekszik, a kék (C+M) szí nfol ton a szín erô sen el tol ó dik a bí bor irá nyá ba (a pluszbí - bor meleg, liláskék színt eredményez) és a feketetartalom igen erôsen megnövekszik, a fekete színfolton a szín kicsit eltolódik, barnás lesz, feketetartalma pedig nem lesz tökéletesen fedett. A színhelyesbítésnek ezeket a hibákat kell egyidejûleg kiküszöbölnie, meg - szüntetnie, illetôleg a lehetô legnagyobb mértékben csökkentenie. A másodlagos színek (R, G, B) és a fekete hibái automatikusan megszûnnek, amennyi ben az alapszínek (C, M, Y) szín hibá it meg szün tet jük. Mindegyik alapszín színhibái fedettséghiányban jelentkeznek a másik két színkivonati negatívon, ezért a három alapszín két-két színhibájának javításához elvben hat maszkra van szükség. A színhelyesbítô eljárásokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: a) ezüstképes maszkeljárás pozitív maszkfilmes, negatív maszkfilmes; 68

69 b) színes negatív maszkeljárás egyrétegû színes maszkfilmes, többrétegû színes maszkfilmes. Pozitív maszkeljárásnál az alapszín színkivonati negatívjáról készült megfelelô erôsségû maszkpozitívot arra a színkivonati negatívra helyezik, amelyiken az illetô alapszín színtani hiányossága megjelenik. Például a cián festék bíbortartalmát a cián színkivonati negatívról készített megfelelô erôsségû maszkpozitívval úgy korrigáljuk, hogy azt a bíbor színkivonati negatívra helyezzük. A maszkpozitív erôsségét számítással határozzuk meg, amennyiben ismertek a háromszínnyomó festékgarnitúra vörös, zöld és kék színszûrôkön keresztül mért fô- és mellékdenzitásainak értékei. A sárga színkivonati negatív maszkjának erôsségét a bíbor és a cián festékben lévô sárga festék együttes mennyisége határozza meg (a cián és a bíbor festékek kék színszûrôs mellékdenzitásai). A bíbor színkivonati negatív maszkjának erôsségét a cián és a sárga festékek együttes bíbortartalma határozza meg (cián és sárga festékek zöld színszûrôs mellékdenzitásai). A bíbor színkivonati negatív cián színfoltjánál mutatkozik a legnagyobb fedettséghiány, ezért a bíbor színkivonati negatívot a cián negatívról készített maszkpozitívval színhelyesbítik. A cián színkivonati negatív maszkját a bíbor és sárga festékekben lé vô cián összetevôk egy üt te se ha tá roz za meg (a bí bor és a sár ga fes té kek vör ös 45. áb ra Egylépcsôs pozitív maszkeljárás elvi vázlata 69

70 színszûrôs denzitásai). Figyelembe véve a festékek jelleggörbéit ez az érték még együttesen is kicsi, ezért az egylépcsôs pozitív maszkeljárásnál (lásd a 45. áb rát) ezt az ér té ket nem korri gál ják, a hi bát in kább a nyo mó gép beállításával kü szö bö - lik ki. A pozitív maszkokat mindig érintkezômaszkként használják. A negatív maszkeljárásnál a maszkolást színszûrôvel vagy (színszûrôkkel és részmegvilágításokkal) készített maszknegatívokon keresztül végzik. A negatív maszkok nemcsak érintkezômaszkként, hanem a fényképezôgépbe pontosan beillesztve kameramaszkként is használhatjuk. A megfelelô erôsségû maszkot a helyesbítendô alapszín színkivonati színszûrôjén keresztül állítják elô és azt annak a helyesbített színkivonati negatívnak az elôállításánál használjuk, amelyen az alapszín színtani hiányossága jelentkezik. Például a cián festék bíbortartalmát úgy korrigáljuk, hogy a megfelelô erôsségû maszkot vörös színszûrôvel állítjuk elô és azt illesztékpontosan visszahelyezzük az exponálandó színkivonati film elé a fény képe zô gép be és zöld színszûrôn ke resz tül most már el ké szítjük a szín he - lyesbített bíbor színkivonati negatívot. Az eljárás elvi vázlata a 46. ábr án látható. Az eddigi eljárásokkal a színkivonati negatívok lehetséges hat hibája közül maximum hármat lehet kiküszöbölni. A színes maszkeljárások megfelelô számú és minôségû maszkfilm készítésével már lehetôvé teszik az összes színhiba javítását és a tökéletes színes reprodukció elôállítását. Az egyrétegû színes maszkeljárások lényege, hogy a színes elôhívás elvei szerint dolgozhatunk, ugyanis vannak olyan fényképészeti redukálóanyagok, ame- 46. áb ra Egylépcsôs negatív maszkeljárás elvi vázlata 7

71 lyeknek oxidált alakja kémiai reakcióba lép az úgynevezett színtelen színképzôkkel, és az ezüstt el azo nos he lyen és menny iség ben ki vál va víz ben nem ol dó dó szí - nezéket ad. A megfelelô színû színképzôt akár híváskor az elôhívóba lehet adagolni, de gyári úton bevihetô a film megfelelôen színérzékenyített fényérzékeny rétegébe is. A színes maszkfilmek maszkhatása jobb az ezüstfilmes maszkokénál. Mûködésük azon az elven alapszik, hogy az alapszínek mellékdenzitásainak megfelelô színeket kapunk az alapszíneken kívül lévô fehér területeken. Vegyük például a cián színt és rak juk egy fe hér folt kö ze pé be. A cián bíb or tar tal mát pél dá - ul úgy korrigálhatjuk egy egyrétegû színes maszkfilmmel, hogy a megfelelô erôsségû maszkot a cián szín vörös színkivonati szûrôjén keresztül készítjük el, majd azt bíbor színképzôt tartalmazó hívóban hívjuk elô. A színes negatív maszkon a cián színfolt átlátszó lesz, míg a körülötte lévô fehér területek bíbor színûek lesznek. Amennyiben ezt a maszkot pontosan visszarakjuk a fényképezôgépbe a leendô színkivonati negatív elé, akkor a zöld színszûrôs színkivonati negatív készítésekor a fehér felületrôl visszaverôdô fénysugár komponensei közül csak a zöld tud a színszûrôn áthaladni. Ennek erôssége a bíbor színû maszkon áthaladva éppen olyan mér ték ben csök ken, mint a cián szín folt ról vissza ve rô dô zöld fénys u - gáré. Ennek eredményeként a bíbor színkivonati negatívon a fehér és a cián színfolt azonos fedettségû lesz, elérve ezzel a cián bíbortartalmának korrigálását. További öt maszk használatával az összes színhiba kiküszöbölhetô. A szí nes ne gat ív maszk ok nak óri á si elô nye az, hogy a szí nük kel nem azo nos színkivonatoknál maszkhatásuk nem érvényesül. Például egy bíbor színû maszk a vörös (cián színkivonathoz) és a kék (sárga színkivonathoz tartozó) fénysugarakat átengedi, ezeknél a színkivonatoknál úgy viselkedik, mintha ott sem lenne. A színes maszknegatívok ezen tulajdonsága teszi lehetôvé a többrétegû maszkfilm készítését. A Gravert cég háromrétegû Multimask és a Kodak ötrétegû Tri-mask márkanevû filmet hozott forgalomba, melyek jeles képviselôi a többrétegû színes maszknegatívoknak. Az egyes rétegek színérzékenysége a megfelelô színkivonati színszûrôknek felel meg (például a zöld színérzékenységû ré - teg a bí bor szín maszkj át ad ja, a szí ne zék (ci án és sár ga) pe dig a korr i gá lan dó szín ta ni hi á nyos sá got kü szö bö li ki. Az az mondjuk a bíbor szín sár ga szín tani hi - báját a zöld színérzékenységû réteg sárga színképzôje korrigálja. Mindkét film tar tal maz egy sár ga szín szûrôt is, hogy az alatta lévô ré teg(ek) már ne le gyen(ek) érzékeny(ek) a kék színre (a sárga színszûrô elnyeli a kék fénysugarakat). A többrétegû színes maszknegatív elôhívásakor a sárga színszûrô kioldódik. Mindkét cég gyári ellenôrzô skálát mellékel a filmekhez, melyek segítségével azok maszkoló hatása még felhasználásuk elôtt pontosan ellenôrizhetô. Mindkét termék segítségével korrigálható a háromszín-nyomó festékek mind a hat színtani hibája. A 47. ábra Multimask, a 48. áb ra pedig a Tri-mask film szerkezetét mutatja be. 71

72 A fe je zet vé gén szó es hetne még a színes ne gat ív és po zitív film, il let ve papír - kép elôhívásának elméletérôl, azonban úgy vélem, hogy e témakör megtárgyalása már nem tar to zik szor o san a tárgy hoz. Az illusztráció elôkészítésének tárgyalt technológiai lépései és azok egy részének elméleti megalapozása a digitális feldolgozás, a számítógép megjelenése elôtti korszakot idézik, az akkori folyamatok szerves részét képezték, azonban a digi - tális feldolgozás is ezen eredmények alapján indult el, ezért ismeretük nélkülözhetetlen a kiadványszerkesztéssel foglalkozók számára. színérzékenység színképzô 1. kék, vörös bíbor 2. kék, zöld, vörös cián sárga színszûrô 3. zöld (kék) sárga hordozó 47. áb ra A Multimask film felépítése 48. áb ra A Tri-mask film fel épí té se 72

73 TER VE ZÉS, A MO DERN STÍ LUS A XIX. szá zad vég én, a XX. sz á zad ele jén Eu ró pa még az ipa ri for ra dal om kö - vetkezményeivel, a tudomány, az iparosítás diktálta rohamos fejlôdéssel, a folytonos változás megdöbbentô élményével volt elfoglalva. Egyre jobban szakadozott, foszladozott az évszázadok alatt megszokott statikus, nyugalmas világkép. A változások, átrendezôdések (benzinmotor, repülôgép, mozgófilm, rádió stb.) egyre határozottabban tágították a horizontot, s ugyanakkor rombolták a régi, statikus világképet. Ezek a drámai változások nem maradhattak válasz nélkül a mûvészetekben sem. Azt szinte mindenki hamarosan belátta, hogy a régi, statikus, nyugalmas világ nak vége, he lyét a foly to nos vál tozás, a din a miz mus vette át. A kü lön bözô mûvészeti ágakban robbanásszerû sebességgel kezdôdött el a kísérletezés. Virágzott az izmusok kora. A feltett kérdésekre a választ csak kevesen közelítették meg, a lényeg a régi módszer, szemlélet elutasítása és valamilyen rendszer szerinti új válasz keresésének kísérlete volt. Néh á nyan a mind en rend szert nél külö zô, ön cé lú kí sér le te zésre te t ték fel éle - tüket, elvetve minden racionalitást, elvet, míg mások a dialektikának megfelelôen ennek éppen az ellenkezôjét tették. Leromboltak ugyan minden eddigi hagyományos elképzelést, megoldást, határozottan megtagadva azokat, de a legegyszerûbb alapokból kiindulva új rendszert igyekeztek felépíteni, a lehetô leg - pontosabban leírni, megmagyarázni az új, modern világ jelenségeit, törvényszerûségeit. A dadaizmustól a Bauhausig széles volt a skála. A régi kritikus lebontása, a tudomány adott állapotának, eredményeinek felhasználása és az ebbôl fakadó, a lélektanra, a látásmódra odafigyelô építkezés adta meg a he lyes, má ig fenn mar a dó vá laszt. A for ma, a szer ke zet és a funk ció egy - ségét hirdetô Bauhaus nemcsak az építészetben és a formatervezésben, de a tipográfiában is maradandót alkotott. 73

74 A MOD ERN STÍLUS ALAP EL VEI A modern stílus két alapaxiómája: A fo r ma köve ti a funk ciót és A kevesebb több. Ez a két tömör megfogalmazású alapelv irányítja a tervezô minden lépését, amikor oldalt, oldalpárt tervez. Az oldalon csak olyan elemek jelenhetnek meg, amelyeknek szerepük, funkciójuk van az információ átadásában és mindegyik csak akkora méretben, olyan formában szerepelhet, amennyire azt funkciója megkívánja. A modern oldalon nincsen semmi felesleges elem, ellenben szerves ré sze az üres tér, me ly kont raszt ot te remt az ele mek kö zött. A modern tervezés egyik legátfogóbb alapelve az egység és a változatosság közötti egyen súly keresése, kialakítása. Egység nélkül a modern oldal kaotikussá lesz, változatosság híján pedig ellaposodik, unalmassá válik. A 49. áb ra három rajza jól szemlélteti az elmondottakat. Az egységet a téglalap alakú oldal nyugalma, oldalainak párhuzamossága, szögeinek azonossága képviseli. Ehhez járul hozzá a szürke folt hasonló tulajdonsága, valamint az, hogy oldalai párhuzamosak a lapéval. Az el sô raj zon ahol a folt az ol dal kö ze pén he lyez ke dik el a vál to za tos sá áb ra Egy elem el he lye zése a la pon 74

75 got csak a két tég la lap ol dal a i nak nem az o nos ará nya és a folt, il let ve az ol dal színe, tónusa adja. A középsô rajzon a változatosságot a folt aszimmetrikus elhelyezésével növeltük, a harmadikon pedig további változatosságot visz a kompozícióba a folt elforgatása, irányának megváltoztatása. A mo dern ol dal aszimmetriára törekszik, szemben a klasszikus oldal szim - metrikus elrendezésével. Ennek következtében mozgalmassá, dinamikussá válik, megszûnik statikusnak lenni. A 49. áb ra há rom raj za eb bôl a szem pontb ól is ki - tûnô példa. Az elsôn a folt elrendezése szimmetrikus, az oldal képe statikus. A másodikon a folt kimozdításával a kompozíció dinamikusabb lett, de a harmadik rajz el for ga tott, megd ön tött foltja már moz gást su gall. Ve gyük ész re, hogy az elrendezés azért változott meg statikusból dinamikussá, mert megváltozott a folt kör ü li üres tér ala k ja! Maga a folt nem vál to zott és új abb elem ek sem jöttek a képbe. Szép példája ez a kevesebb több elv érvényesülésének is. Most lá tom csak, hogy az elô zô ábra kap csán egy sze rû en elsô, má sod ik és harmadik rajzról beszéltem, nem nevezve meg, hogy pontosan melyiket tartom elsônek. Mégis úgy gondolom, hogy mindenki egyértelmûen a bal oldali rajzot tekinti elsônek és a jobb oldalit utolsónak. Márpedig ez prekoncepció, elôzetes elvárás, mégis mûködik. Ugyanis kultúránkból következôen mélyen gyökerezik benn ünk a bal ról jobb ra hal adá si irány. Balr ól jobb ra ha ladva írunk, olv a sunk, a számegyenes is balról jobbra növekszik. Közlekedési szabályainkból következôen az elôttem elhaladó autó balról jobbra megy elôre, a másik irányban közlekedô visszafelé halad. Az 5. áb rán látható elsô ferde egyenest emelkedônek, a másodikat csökkenônek tartjuk, pusztán a balról jobbra haladási irány miatt. 5. áb ra Balról jobbra mutat a pozitív haladási irány 75

76 Ugya nígy az ala t tuk lévô ny íl elô re-, il let ve hát ra felé mu tat, a me nô ma nó is elô - re, illetve visszafelé halad. Hasonlóan az újságoldal tetején balról jobbra nézô állam fér fi acé los tek in te tét elôre ve ti, míg lejj ebb a jobbról bal ra fi gye lô költô bús szemével a múltat kutatja. Ezzel a belénk ivódott prekoncepcióval a tervezônek nagyon is számolnia kell. Az ember alapvetô tulajdonsága a rendre való törekvés. Elvárható a tervezôtôl, hogy az oldalon valamilyen rend uralkodjon. Ez a rend a klasszikus stílusban is megtalálható, csak ott nagyon statikus. A modern stílus dinamikus rendet tart fenn. Az 51. ábra elsô rajza egy statikus rendet mutat. A mintázat elemei szigorú sorokba és oszlopokba rendezettek. A második rajz az elsôbôl kimozdítással keletkezô dinamikus rendet tárja elénk. A harmadik rajzon ugyanezen elemekbôl a káoszt kíséreltem meg szemléltetni. Az ember, éppen rendszeretete folytán nem képes igazi káoszt létrehozni, illetve ahol elsô ránézésre nem talál rendet, ott szívós munkával keres magának egy rendezô elvet, minek következtében a káosz megszûnik. A modern oldal elemei különbözô tulajdonságaik révén kontrasztot alkotnak nem csak a lap feh ér jé vel, de egy mással is. Ez ek a kont rasz tok fok oz zák az ol dal dinamikáját, mozgalmasságát. A tervezônek ismernie kell ezeket a lehetôségeket. Az oldalt alkotó valamennyi grafikai elemnek van szürkeértéke, tónusa. Ez le - het sötétebb vagy világosabb és hogy milyennek érzékeljük, az a környezetétôl is függ. A színek is ren del kez nek tó nus sal. 51. áb ra Rend és ká osz 76

77 Minden elem rendelkezik egy konkrét mérettel, de en nek meg ítélé se (nagy vagy kicsi) a környezô elemek méretének függvénye, sôt befolyásolja az oldal mérete is. Az alak az elem kétdimenziós formája, amely lehet szabályos vagy szabálytalan. A textúra a szürkeérték szabálytalan változása az elemen belül. A szabályos változást mintának nevezzük. Egy kontraszt akkor hatásos, ha drámai, azaz meglehetôsen nagy. A finom, árnyalatnyi kis különbségek nem tekinthetôk kontrasztnak. Az elemek különbözô tulajdonságai által létrehozott kontrasztok összeadódhatnak, fokozva egymás hatását. A színkontrasztok szép kifejtését mutatja be Johannes Itten, aki a Bauhaus egyik tanára volt. Rövid összefoglalásuk az elsô kötetben található. A kontrasztokra az 52. áb ra mutat példát. Az elénk táruló látvány értelmezésének, a rendteremtésnek fontos lépése a látványban a valamit jelentô alakok felismerése. Az ismert alakzatok rendkívüli módon leegyszerûsítik, áttekinthetôvé, érthetôvé teszik a látványt. Éppen ezért sokszor olyan alakokat is felfedezünk, amelyek véletlenül vannak ott. E véletlenek kialakulását a tervezônek kerülnie kell. A látványértelmezésben zavart okozhat még az elô tér és a hát tér nem eg yér tel mû volta. A fe hér la pon általában a fe - héret tekintjük háttérnek és a feketét elemnek, de ez sem mindig egyértelmû. Az 53. áb ra a felismerés és a látványértelmezés problémáit szemlélteti. 52. áb ra Méretbeli kontraszt, alak- és tónuskontraszttal megspékelve 77

78 A csoportosítás ugyancsak a látványértelmezés egyik fontos mozzanata. A cso porto sí tás az, ami kor egy er dôt lá tunk, nem pe dig sok fát kü lön-kü lön, vagy egy szót olvasunk, nem pedig sok betût egyenként. A csoportosítás történhet a foly ton os ság, a ha sonló ság és a tá volság al ap ján. Az 54. áb ra e három esetet mu tatja. Az el sô raj zon a három egyene st há ro mszög gé egé szít jük ki és így csoportosítunk. A középsô rajz négyzeteit és köreit alakjuk szerint csoportosítjuk, bár a köztük lévô távolság állandó. A harmadik rajzon csak körök vannak, mé gis a messze lé vôt nem tartjuk a csop ort hoz tar to zó nak. 53. ábra Fej vagy kocsi, illetôleg foltok halmaza? Lyukas fekete négyzet vagy fekete négyzeten fehér kör? 54. áb ra A csoportképzés három esete 78

79 Bár a ti pog ráf ia sík mû vész et, oly kor még is szük ség van a la pon a mély ség, a tér érzékeltetésére. A balról jobbra haladáshoz hasonló prekoncepciónk csak látá sunk ban gyö ke rez ik, hogy ami ki sebb az messzebb van, il let ve ami sö té tebb az tá vol abb ta lál ható. A ter ve zô ezt a két tényt fi gyele m be vé ve könnyen kelt heti a mélység, a tér illúzióját nagyon egyszerû eszközökkel is. Az 55. ábr án takart négy ze te ket lá tunk, pe dig ott csak négy zet és L al a kú folt lá tha tó. A bal ol da li hát só négy zet mé re te miatt kö zel, a jobb ol da li tá vol van. A modern stílusú oldal jóval többféle és jobban átszabható, méretezhetô, kontrasztosabb elemet használ, mint a klasszikus tervezésû párja. A hagyományos oldalon a szövegen kívül legfeljebb fa- vagy rézmetszet szerepelt illusztrációként, melynek tónusától elvárták, hogy feleljen meg a szöveg szürkeértékének, így az illusztráció belesimult az oldalba. A modern oldal alkotóelemeit grafikai, tipográfiai, fotográfiai, illusztratív és ábra jellegû elemekre oszthatjuk fel. A modern elem rugalmas, ami azt jelenti, hogy többféle felhasználást, elrendezést tesz lehetôvé. Minél kevesebb részletet tartalmaz az elem, annál többféle méretben felhasználható és minél kevésbé képszerû, annál többféle arányban jelenhet meg az oldalon, annál jobban torzítható. Azok az elemek, melyeket függetlenül nyelvi jelentésüktôl grafikai vonzerejük miatt alkalmaznak, grafikai elemként funkcionálnak. A grafikai elem legtöbb ször lé nia, díszpont alá-, illetve föl é hú zás vagy folt, de oly kor le het áb ra vagy fény kép is, ha sze re pe puszt án annyi, hogy a sze met veze s se az ol dal on. A gra fikai elem felkelti az érdeklôdést és támogatja a hierarchiát, nem lényeges elem az üzenet szempontjából. Az ábra jellegû elemek közé soroljuk a grafikont és a szerkesztett ábrákat. Ezek mentesek minden fölösleges részlettôl, a lényegükig leegyszerûsítettek. 55. áb ra A mél ység, a táv ol ság illúziója 79

80 Színt csak akkor tartalmaznak, ha az jelentést hordoz. Éppen egyszerûségüknél fogva jól tûrik az átméretezést és a torzítást. A fotók, fotó jellegû képek létrehozásának ma már széles technológiai skálája létezik (fényképezôgép, kamera, szkenner stb.). Felhasználásuk elôtti retusálásuk, módosításuk, keverésük technikái is ismertek, így az eredeti látvány átalakításának csak a tervezô fantáziája szab határt. Ezzel szemben az illusztratív elemek hagyományosan kézzel készültek, ma már a kézi munka visszaszorulóban van. Az ilyen illusztrációk jellegzetes példái a tudományos munkákban elôforduló részletrajzok, magyarázó ábrák. A modern oldal eleme természetesen a szöveg is, ez a szöv eg azon ban blok kok ra osz tott, s az ol dal töb bi ele me kö zött je le nik meg, nem ural kod ik az ol dalon. Az ol dal nak szerv es ré sze, ép í tô e le me az üres, ne ga tív tér is. Nagy sá ga, szere - pe jele n tôs az egész ol dal kompozíciója szem pont jáb ól. 8

81 A MO DERN STÍ LUS TIP OG RÁ FIAI ELE MEI Moholy-Nagy László, a Bauhaus egyik jelentôs egyénisége a modern tipográfiával kapcsolatban három sarkkövet említ: a világos érthetôség kiemelkedô fontosságú, a kommunikációt nem szabad korlátozni a megjelenítés régi stílusával vagy esztétikai elôítéletekkel, a bet û ket és a sza va kat nem sza bad ön kény es for mák ba kényszeríteni. A klasszikus stílussal ellentétben a modern tipográfia belülrôl kifelé, avagy lentrôl föl felé építke zik. El ôször a leg ki sebb, legalapvetôbb ele met, a be tût és a vele kapcsolatos értékeket (típus, változat, méret, sortáv, hasábszélesség stb.) hatá roz za meg, s csak e zut án for dul a nagy obb elem ek, végül az oldal, oldal pár ki - alakítása felé. BE TÛ TÍPUS A modern betûtípus alapvetôen eltér klasszikus társától. Annak változatos vonalvezetésével szemben geometriai szerkesztettségû és a betûn belül is váltakozó vo nal vas tag ság he lyett eg y sé ges vo nal vas tag sá got al kal maz. Igaz, hogy a szár - vas tag ság, betûnagyság arány itt is 1:1 körüli, mint az an tik va betû k nél (ott a betûn belüli vastag vonalakat tekintjük szárvastagságnak). A modern betûnek nincs talpa (serif), ezért összefoglaló elnevezése sans serif, got hic vagy grotesk. Jel - leg ze tes pél dái az Uni vers, a Hel ve ti ca vagy a Frutiger, amint azt az 56. ábra mutatja. A felsorolt példák kiválóan használhatók a modern stílus kenyérbetûjeként, mert tervezésükkor a geometriai konstrukció mellett a betûformák kellô változatosságát is szem elôtt tartották, ezért jól olvashatók. A korai tervezésû Futura vagy az AvantGarde nem ajánlható hosszabb szövegek szedésére, mert tervezé- 81

82 sükkor csak a geometriai szerkezetre figyeltek, a könnyû olvashatóság nem volt szempont. A modern betûtípusok tervezésének jellegzetessége az is, hogy az alapváltozatból kiindulva családként tervezik az összes szélességi, vastagsági változatot. Sôt a kurzív sem új betûforma, mint az antikvánál, hanem az alapváltozat döntésé- 82 A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a A a 57. áb ra Helvetica-változatok 56. ábra Modern betûtípusok

83 vel áll elô. Az Adrian Frutiger által 1955-ben tervezett Univers betûtípusnak bevezetésekor 21 változata volt, amely azóta jelentôsen bôvült. Az 57. áb rán a Helvetica betûtípus változatai láthatók. A modern betûtípusok jellemzôje a nagy középmagasság (a kis x betû magassága). A le- és felnyúló szárak és a középmagasság aránya a betû pontméretén belül koronként változott. A lenyúló szár, középmagasság, felnyúló szár aránya az 1:1:1-tôl az 1:2:1-ig mozgott az utób bi fél év ez red ben. Kü lönö sen a XX. szá zad - ban tervezett vagy újratervezett betûtípusok rendelkeznek viszonylag nagy középmagassággal. A nagy középmagasságnak az a következménye, hogy az ilyen betûtípusból szedett szövegek kisebb betûfokozat mellett is kiválóan olvashatók, tehát a modern stílusnak megfelelôen tömören szedhetôk. Az arányokat az 58. ábra mutatja. BE TÛ MÉ RET, SO R SZÉ LESS ÉG A betûtípus kiválasztása után, illetve azzal egy idôben határozza meg a tervezô tipográfus a kenyérszöveg betûméretét és a sor hosszát, illetve a hasáb szélességét. A kenyérszöveg betûjeként csak groteszk (talp nélküli), de egymástól világosan elkülönülô, ugyanakkor szokatlan betûformákat nem alkalmazó betûtípus 58. áb ra 72 pon tos, 1 inches szöveg Walbaum, Times és Helvetica betûtípusokból 83

84 59. áb ra Próbaszedés a betûfokozat és a sorhossz/hasábszélesség megállapítására jöhet szóba. A nagy középmagasság kifejezetten elônyös, mert így kisebb betûméret alkalmazható, s a szöveg mégis jól olvasható lesz. A mindig balra zárt szedés soronként 4 5 karaktert tartalmaz, a hasábszélességet 5 karakter környékén szokás meghúzni valamilyen egész milliméter értéknél. Így biztosítható, hogy 4 kar ak ter mind en kép pen jus son egy sorba, 5 vi szont rit kán lesz, fô leg ha nincs sorvégi elválasztás. A sor-, illetve hasábszélesség legegyszerûbben mintaszedéssel határozható meg a kívánatos betûmérettel együtt. Az 59. áb rán egy próbaszedés látható a fentiekre. CÍM SZÖ VEG, SOR CSOP ORT Címszedésnél a modern tipográfia a kevesebb több elve alapján elsôsorban a kenyérszöveg méretû, de vastagabb betûváltozatokkal operál, mintsem a méret növelésével. Ezt az eljárást indokolja a keskeny hasáb is, hiszen a nagy betûméretbôl sze dett rö vi debb cí mek is csak több sor ban fér né nek el. Igaz, a szé lese bb 84

85 6. áb ra Méret és vastagság, illetve értelemszerû tördelés a címsorokban betû vál to zat is több he lyet igé nyel, te hát még így is sû rûn elô for dul nak a több - soros címek, kiemelt szövegek, sorcsoportok. A szabadsoros szedés, a balra zárás a modern tipográfiában annyira természetes, magától értetôdô, hogy fel sem merül a címek középre zárásának lehetôsége (a szimmetria elvetendô), sôt a sorkizárt szedés sem. Ez utóbbi ugyanis a szöveget természetével ellentétes térbe zár - ná, kényszerítené. Éppen a többsoros elrendezés veti fel a sortörés problémáját. Jó, ha a tipográ fus er re is fi gyel, és nem ha gy ja a cí mek et úgy, hogy annyi szó ke rü ljön egy sor - ba, amennyi csak elfér ott. A so rtö rés a szöv eg ér tel mét kö ves se, ne a sor ho sszát! A hang sú lyos szó a dinamizmus nö ve lése ér de ké ben a bal ra zárt kez dés von alá - ból ki is mozdítható. Az elmondottakat a 6. áb ra szemlélteti. HI ER AR CHIA Amennyiben a kiadvány olyan, hogy címrendszere hierarchiájának követnie kell a szerzô által létrehozott logikai tagolást, a tipográfusnak akkor is figyelembe kell ven nie a mo dern stí lus alap el ve it. A cím rend szer kont raszt ját nem a be - tûméret növelésével, hanem a vastagsági változatok alkalmazásával, a térközök bôvítésével, esetleg grafikai elemek (lénia, foltban történô negatív szedés) alkalmazásával kell elérnie. Utóbbiakat viszonylag ritkán alkalmazhatja, különben elvesztik erejüket. A címrendszer kialakításának egy példája lehet a következô: a legkisebb cím tapad az utána következô szöveghez, fölötte egy üres sor van, betûtípusa, mérete a kenyérszövegével megegyezô, csak éppen félkövér és természetesen balra zárt. A következô címfokozat ugyanilyen, az eltérés mindössze annyi, hogy felette 85

86 Negyedik címfokozat Alatta a szöveg a teljes hasábban balra zártan szedve folytatódik. Harmadik címfokozat Alatta a szöveg a teljes hasábban balra zártan szedve folytatódik. 61. ábra Második címfokozat Modern stílusú címrendszer Második címfokozat Alatta a szöveg a teljes hasábban balra zártan szedve folytatódik. Elsô címfokozat Alatta a szöveg a teljes hasábban balra zártan szedve folytatódik. kettô, alat ta egy üres sor, és a cím al att véko ny lé nia van. A har ma dik cí mfo ko - zat a má so dik hoz has on ló, de fe lül há rom és alul két üres sor vá laszt ja el a szö - vegtôl, illetve a cím alatt egy betûközépmagasságnyi távolságban ugyanilyen vastag fekete lénia van. A legmagasabb címfokozat annyiban különbözik az harmadik tól, hogy nincs lé nia, he lyet te a szöveg egy fe ke te folt ban inv erz ben sze dett és min dig lap tet e jén áll, ah ogy azt a 61. áb ra mutatja. Ma a cégek gyakran kérik fel a grafikai szakembereket (kis)arculatuk elkészítésére, megtervezésére. Azonban az embléma, levélpapír, fejléc stb. megtervezése mellett nem ártana kialakítani egy olyan tipográfiai rendszert, szedési utasítást sem, amely biztosítaná, hogy a cégen belül született iratok külalakja egységes legyen, függe t le nül at tól, hogy ki, mi kor és hol ké szí tet te azokat. Egy ilyen rend - szer nemcsak nagymértékben egységesítené a cég iratait, de jelentôsen lerövidítené azok el ké szí tési ide jét is, hi szen egy ré szt pél dá ul egy le vél egyes ré szei (fej léc, megszólítás, fô szöveg, dátum, aláírás) stílusokkal lennének formázhatók, másrészt a résztvevôk gyorsan megismernék a rendszer egyes elemeit, hamar beleta - nulnának annak használatába. A MO DERN OLD AL SZERK E ZE TE A klasszikus stílus kí vül rôl be felé ép ít kez ve el ôször az ol dal mér e tét, majd azt követôen a margóviszonyokat, margókat határozza meg, kialakítva a laptükröt. A laptükör kitöltése gyakorlatilag lineáris, annak további belsô szerkezete nincs. A szignálás, a tipográfiai leírás tartalmazza a további, kisebb részek tulajdonságait egészen a kenyérszöveg betûtípusának, betûfokozatának, sortávolságának, kizárásának meghatározásáig. Az oldal további, segédvonalakkal történô felosztását a ha gyo mán yos és a modern stílusnál egyaránt a sorcsoportok elhelyezése kívánja meg. Egy, két, 86

87 62. ábra Sorcsoportok elhelyezése az oldalon a mo dern stí lus törvényszerûségeinek figyelembevételével három sorcsoport oldalon való elhelyezésére általában a címlapok kialakításánál van szükség. A hagyományos stílusú oldalon a sorcsoportok a segédvonalakon ülnek vagy közepükön megy át a segédvonal, míg a modern címoldal elemeinek teteje tapad a segédvonalhoz, azok mintegy függnek rajta. Átlós felezéssel nagyon 87

88 könnyen szerk eszt hetü nk 2, 4, 8 se géd vo na lat, de a lapátlók és lap pá rátlók met - széspontjainak harmadoló tulajdonságát figyelembe véve nem nehéz 3, 6, illetve 12 segédvonal megszerkesztése sem. Példát a 62. ábra mutat. A látványt érdemes összehasonlítani a második kötet 47. ábrájával, és megfigyelni a klasszikus, illetve a modern stílus címkialakítási eltéréseit. A nyolcas felosztás 3:5 aránya éppúgy megközelíti az aranymetszést, mint a tiz en ket tes fe loszt ás 4:8 aránya, sôt ez utóbbi nál a nyolcas ar ányt 3:5-re vagy 5:3-ra oszt va egy újabb so rcso port hely ez he tô el a lapon. A vízszintes segédvonalakat a modern stílusnál függôleges társaikkal egészítik ki. Il yen kor az ol dal egy-egy ele mét min dig egy vízszi n tes és egy függ ô le ges se - gédvonal metszéspontjából indítjuk azonos módon, azaz például mindig az elem bal felsô sarkát illesztjük a segédvonalak metszéspontjába. Mivel az oldalon maximum 12 8 segédvonal van és minden elem a segédvonalak metszéspontjában kezdôdik, így az oldal egyes elemeinek lehetséges elhelyezési száma véges, a leg - jobb elrendezés kísérletezéssel megkereshetô. Az oldal elemeinek mérete nem korlátozott (csak férjen el az elem az oldalon), a segédvonalak mindössze az elemkezdetek helyeit határozzák meg. Ilyen segédvonalas elrendezés kitûnôen 63. áb ra Modern oldal modulhálója 88

89 használható nagyon sok különbözô méretû képet és csak kevés szöveget tartalmazó albumoknál. A modern stílusú oldal elrendezésének alapja a modulháló, amely az ol dalt egyenlô nagyságú területekre, mezôkre, és a területeket egymástól elválasztó, azonos szélességû vízszintes és függôleges csatornákra os zt ja. Az old al mind a négy szélén itt is megtalálható a modulháló méretébôl következô és a gyártástechnológia miatt szükséges, minimális méretû margó (63. áb ra). Az oldal elemeit mindig a területek bal felsô sarkából indítjuk. Az elemek mérete (legalábbis szélessége) azonban már nem lehet tetszôleges, hanem egy te - rü let, me zô bal szé lé tôl egy csa torna bal szé léig tart. A ké pek, gra fi kai ele mek min den irány ban ki fut hat nak a lap szé lé ig, szöv eg azon ban csak a mar gón bel ül lehet. A mai napilapok, hetilapok, folyóiratok jelentôs része ilyen modulhálós oldalszerkezetû. Könyvek is egyre nagyobb számban készülnek ilyen stílusban, fel - fogásban. A modulháló mindig terület, csatorna felépítésû, azonban a területek, mezôk mére te, a cs a tor nák szélessége nem tetsz ô le ges, önké nyes, ha nem nagy on is a ter - vezett kiadvány lényegébôl fakadó, szigorúan meghatározott érték. Amíg a hagyományos stílus fölülrôl lefelé vagy kívülrôl befelé építkezett (elôbb az oldal, aztán a margók és legvégül a betûtípus, méret, sortávolság), addig a funkcionalitást hangsúlyozó modern irányzat belülrôl kifelé, illetve lentrôl fölfelé építkezik. Mivel szinte minden kiadvány tartalmaz több-kevesebb szöveget, ezért a modulháló kiépítése a szöveg igényeinek kielégítésével kezdôdik. A tervezô elsô dolga a betûtípus, -méret és sortávolság meghatározása, amelye ket egy az 59. ábrához hasonló próbaszedéssel határozhat meg. Kiválasztva a betûtípust, a lehetô legkisebb, de még könnyen olvasható betûméretet, meghatározva a lehetô legszûkebb sortávolságot, amely egyenletes textúrát biztosít. A betûközt, a tracket a lehetô legszûkebbre véve a tervezô meghatározza a hasábszé les ség et (4 5 kar akt er kö zött, de eg ész cm, mm, pica ért ék nél). Az enn él hosszabb sorok nagyobb sorközt kívánnak, a ritka szedést pedig alapesetben kerüli a modern stílus (ma divat a feltûnôen nagy sortávolság). A modulháló egy területének magasságát célszerû úgy megválasztani, hogy abba egész számú sor férjen el, a területeket egymástól elválasztó csatornában pedig egy sor haladjon. A gya kor latban egy te rüle te lem, me zô olyan ma gas, hogy ab ba 4 6 sor fér el. A pontos méretezést a 64. áb ra mutatja, ugyanis egy terület tetejéhez mindig egy sor te te je (a nagy be tûk és a fe lnyú ló szá rak fel sô széle) il lesz ke dik. Azon ban a te - rü let al ja az utol só sor le nyú ló szárainak al já nál van. A csa tor na rög tön itt kez dô - dik, el fér ben ne egy tel jes sor, de cs ak a kö vet ke zô sor nagy be tûi nek és fel nyú ló szárú kisbetûinek tetejénél ér véget. 89

90 64. áb ra Terület és csatorna magasságának meghatározása adott hasábszélességnél 65. áb ra Hasábszélességû terület továbbosztása (4 karakternél kettô, 6 karakternél három részre) A függôleges csatornák szélessége természetesen megegyezik vízszintes társaikéval. A vízszintes osztás már elég sûrû, a függôlegeset azonban még finomítani lehet és kell is. A hasábszélességbôl egy vagy két csatornaméretet levonva, a mara dé kot két vagy hár om fe lé oszt va az ed di gi ha sábsz é les sé gû te rü let et függô le ge - sen két vagy három területre és a szükséges számú elválasztócsatornára oszthatjuk fel. Az eredmé nyt a 65. áb rán láthatjuk. A területek (mezôk) és csatornák kialakítását az oldal méretezése követi. A tervezô megfelelô számú terület és csatorna egymás mellé, egymás alá helyezésével kialakíthatja a kiadvány számára kedvezô, elképzeléseinek megfelelô laptükröt. Ehhez már csak a gyártási technológiából következô minimális szélességû margókat kell hozzáadnia, hogy elôtte álljon egy oldal, oldalpár mérete. Csakhogy az így kapott lapméret legtöbbször nem egyezik egyetlen gazdaságosan gyártható, és éppen ezért szabványba is foglalt kiadvány méretével sem. A terve- 9

91 66. áb ra A/4-es jobb oldal modulhálója zô ilyenkor nem te het mást, mint hogy ad dig növeli a mar gó kat, amíg el nem éri a legközelebbi ilyen szabványméretet. Ha modulrendszere elég finom, akkor ez a növelés odáig fajulhat, hogy újabb területsor vagy oszlop is belefér a megváltozott ol dal mé retbe és még a mar gók nak is jut elég hely. A túl kevés modul nem biztosít elég rugalmasságot az elrendezésnél, a túl sok pedig éppen ellenkezôleg, annyi lehetôséget ad, hogy szinte már olyan, mintha nem is lenne, és tetszôlegesen, szabadon méretezhetnénk, helyezhetnénk el az ol - dalt alkotó elemeket. Hány elem bôl áll hát az ide á lis mo dul háló? Er re a kér dés re nem le het ha tá - rozott választ adni, hisz a szükséges területek számát egyrészt a kiadvány mérete, másrészt az oldalon felhasznált elemek száma, típusa, hangsúlya határozza meg. A jó modulhálón annyi elem van, hogy kellô rugalmasságot biztosít, ugyanakkor a lehetséges elrendezések számát annyira lecsökkenti, hogy a legjobb vagy az egyik jó oldalelrendezés viszonylag hamar, kevés kísérletezés után megtalálható. Aki még is szá mok ra kí vánc si, hát le gyen. A me zôk száma egy A/5-ös old a lon minimum 2 5, maximum 6 9 körül lehet. A páratlan számú oszlop megkönnyíti az aszimmetrikus oldalkép kialakítását, mely a modern stílusú oldal egyik fontos jellemzôje. A gyakorlatban, ha egy 91

92 modulhálót a szöveg kívánalmaiból kiindulva kialakítottunk, majd azt a képek és egyéb illusztrációk által meghatározottak szerint tovább finomítottuk, akkor az a hasonló jellegû feladatok széles körére kiválóan alkalmazható lesz. A hangsúly az alkalmazás szón van. A kész modulhálót a törvényszerûségek szigorú betartása mellett alkalmazni, használni kell. A fô- és alárendelt szövegek hasábszélessége, a rajzok, diagramok, fotók stb. szélességi mérete hangsúlyuknak megfele - lô ugyan, de csak a modulháló által megszabott néhány érték valamelyike lehet. A magassági méretek az oldalarányokból adódnak. Egy elemnek csak a szélessége meghatározott, a magassága nem kell, hogy egész számú mezômagassággal egyezzék meg. A kö vet ke zô el em úgyis egy mo dul te te jén kez dô dik, ha az elô zô a ren - delkezésére álló térnek csak a felét töltötte ki, akkor nagyobb lesz az elválasztó térköz a két el em kö zött. Ál ta lá nos jó ta nács, hogy az ilyen ol da la kon a szö veg le gfel jebb a me zôk szám á nak fe lét tölt se csak ki, s a fé lig vagy tel jes en ki töl tött me zôk aránya az il luszt rá ci ókkal eg yütt se ér je el a 75 8%-ot. A ma rad ék az ele - mek köz öt ti feh ér te rül et, mely a kompo zí ció szer ves ré szek ént épül be az ol dal - ba. A 66. áb ra egy A/4-es, a 67. áb ra pe dig egy A/5-ös ol dal egy le het sé ges mo - dulhálóját mutatja be az alább megadott szedésadatokból kiindulva áb ra A/5-ös bal oldal modulhálója

93 A 66. ábra ada ta. Kiinduló szedésadatok: a betûtípus Helvetica, a betûköz szûkítése 2, be t ûmé ret 9, a sor táv 12 pont, a szöveg balra zárt. A b ekez dé sek kö - zött egy üres sor van, be hú zás nincs. Az alá ren delt szö veg ré szek 8/12 pon to sak, kur zi vál tak. A cím 11/12 pon tos fé lkö vér, az al cím 9/12 fé lkö vér. A mo dulhá ló adatai: a la pmé ret A/4, a bel sô margó 48 pt. A csa tor nák szé le ssé - ge 12 pt, egy me zô 48 pt mag as és 81 pt szé les. A szö veg ha sáb szé les sége 174 pt. A 67. áb ra adat a. Kiinduló szedésadatok: a betûtípus Helvetica, a betûköz szû kí té se 2, betû mé ret 1, a so rtáv 14 pont, a szö veg bal ra zárt. A be kez dés ek kö zött egy ür es sor van, behú zás nincs. Az al á ren delt szö veg ré szek 8/14 pon to - sak. A cím 13/14 pon tos fél kö vér, az al cím 1/14 fé lkö vér. A mo dul há ló ada tai: a la pmé ret A/5, a bel sô mar gó 48 pt. A cs a tor nák szé le ssé - ge 12 pt. Egy me zô 72 pt mag as és 48 pt széles. A szö veg ha sáb sz é les sé ge 96 pt. 93

94

95 AZ ILL USZT RÁCIÓ ELÔ KÉ SZÍTÉ SE A kiadványban majdan szereplô illusztrációk csak a legritkább esetben állnak rendelkezésünkre azonnal felhasználható, digitalizálható formában, méretben, elôbb azo kat elô kell ké szít e ni. AZ IL LUSZT RÁ CIÓ VÁLOGATÁSA A kiadványokba kerülô illusztráció mennyiségét tekintve a nullától a több száz, akár több ezer da rab ig ter jed het. A mennyi sé gében is sok kép, áb ra, rajz, grafikon stb. természetesen technikai kivitelében is elüt egymástól, azonban még az azonos technikai megoldásúak (például mûszaki rajzok) is származhatnak különbözô helyekrôl, emiatt relatív nagyságuk, vonalvastagságuk, felirataik betûtípusa, mérete lehet eltérô. Néha pár száz családi albumban szereplô régi, amat ôr fo tó ból kell ki vá loga t ni azt a 2 3 da ra bot, mely az adott hí res ség (tu - dós) életrajzát illusztrálja majd. A popsztárok és a politikusok bôven ellátottak profi fotósok által készített, ôket elônyösen bemutató képekkel, melyekbôl válogathatunk. Máskor a szerzô ceruzával készített skiccei, vázlatai alapján kell megrajzolni a többnyire tudományos tartalommal bíró ábrákat, de elôfordulhat az is, hogy éppen egy ceruzarajz vagy akvarell finomságainak visszaadása a feladat. Az illusztrációk elôkészítésének egyik problémája éppen az, hogy rendelke - zésünkre áll-e az a pontosan körülírt illusztráció, aminek a kiadvány adott helyén el eng ed he tetl e nül fon tos meg je len nie. Sok szor az a helyzet, hogy ezt az il luszt rá - ciót el kell készíttetnünk, amennyiben rendelkezni szeretnénk vele. Ilyen esetek - ben legtöbbször profi fotós szolgáltatásait vesszük igénybe, akinek elegendô 95

96 elmondani a kívánt feladatot, megspékelve a szügséges háttér-információkkal és nyugodtan elvárhatjuk tôle, hogy a kívánt minôségû fotókat szállítsa le a megbeszélt határidôre. E fotók valószínûleg 6 6-os vagy 6 9-es diapozitívek lesznek, olyan felbontással, amely lehetôvé teszi az akár tízszeres lineáris nagyítást is. A bináris (fekete-fehér) eredetik többnyire ceruzával jelzett megjegyzéseinek kitakarása, eltüntetése nem okoz gondot. Az eredeti ábra, rajz szinte tejesen fe - dett, ezért a kise bb fe dett ségi hi bák nem je len nek meg majd a digi ta li zált fel vé - telen. A megfelelôen finom ( dpi-s) felbontás sem jelent problémát, hisz a digitalizált ábra ekkor sem foglal el jelentôs részt a háttértáron. A legtöbb esetben nekünk kell elkészíttetni a szükséges illusztrációkat (a szerzônek csak elképzelései vannak róluk, gyakorlati megvalósításukról halvány fogal ma sincs). Na gyon gya ko ri az az eset, ami kor a szer zô biz tos elképzelésekkel rendelkezik az egyes ábrák kinézetére, kivitelezésére vonatkozóan, azonban ra - gasz ko dik ah hoz, hogy ezek et az il lusz tá ci ó kat egy ado tt szemé ly ké szít se el. Ez a megoldás nem mindig szerencsés, hisz nem biztos, hogy a kiválasztott kivitelezô a lehetô legjobb információkkal rendelkezik az adott feladat elvégzéséhez. A vonalas ábrákat, mûszaki rajzokat a számítógép megjelenése elôtt az úgynevezett mûszaki rajzoló készítette el annak esetleges feliratozásával együtt tussal pauszpapírra. Ezek az ábrák legtöbbször 1:1-es méretben készültek, olykor azon ban elô for dult köz öt tük né hány szo ros na gyí tás is. Utób bi eset ben vi gyáz tak arra, hogy a vonalvastagságok, térközök, betûméretek a nagyítás arányának megfelelôen növekedjenek, hogy a kicsinyítés után ugyanolyan méretûek legyenek, mint az 1:1-es méretben készített ábrák megfelelô alkotóelemei. A nyomdai fotós errôl a pauszról készítette a kívánt méretû filmet. A mûvészi vonalas illusztrációkat (piktogramok, emblémák, bélyegek) minden esetben négy-ötszörös nagyításban készítette el a mûvész, ugyancsak tussal, dipára. Az árnyalatos mûvészi rajzok, grafikai nyomatok és a színes mûvészi munkák mindig a mûvész céljának megfelelô méretben készültek el, nem pedig a könyvben vagy katalógusban való megjelenés méretében. A megjelenés mére - tében csak akkor készült mûvészi illusztráció (legtöbbször tusrajz), ha a mûvészt felkérték a már konkrét méretekkel rendelkezô könyv, verseskötet stb. illuszt - rálására. A mûvészi illusztráció ma is kézi munkával készül a mûvész által választott technikával és méretben. Vannak olyan kiadványok (katalógusok, mûvészi albumok stb.), melyekben szinte kizárólag ilyen típusú illusztráció fordul elô, azonban az összes ki ad ványt te kint ve az il luszt rác i ók döntô hányada fo tó. Az em lí tett kétféle illusztráción kívül esô összes többi számítógépen készül rajzoló, animációs, CAD stb. program mal. 96

97 Az illusztráció tehát csak a legritkább esetben van közölhetô, felhasználható formában készen, azt elôbb el kell készíteni, készíttetni fotóssal, grafikussal, operátorral. Más esetekben a nagyszámú, illusztrációként felajánlott fotó, tárgy stb. közül kell kiválogatni az illusztrációként felhasználhatóakat. Amikor darabra már megvan a kívánt mennyiségû illusztráció, akkor következhet azok méretezése, egységesítése, hogy mindegyik a kiadványban kívánt méretben és minôségben álljon majd rendelkezésünkre. A KÉ PEK AZO NO SÍ TÁ SA A sérülékeny képeredetiket védelmük érdekében külön-külön borítékba rakják. A fáradságos munkával elkészült (megrajzolt, fotózott, kiválogatott) képeredetik a tipográfus, újságok esetében a képszerkesztô, tördelô szerkesztô kezé - be kerülnek, hogy meghatározzák azok helyét, méretét a kiadványban. A továbbfeldolgozás (régen nyomdai fotózás, ma digitalizálás) miatt az egyes illusztrációkat egyértelmûen azonosítani kell. Az azonosításra a gyakorlat egy egyszerû módszert hozott létre. Amikor a kép- vagy tördelôszerkesztô a nyomtatott laptük rön az ol dalt ter vezi, ak kor a kép he lyé re ép púgy, mint az il luszt rá ciót tar - talmazó borítékra és a kép hátuljára is ugyanazt a sorszámot írja fel ceruzával. A sorszám n/k alakú, ahol n a kiadvány azon oldalának sorszáma, amelyre az adott illusztráció kerül, k ped ig a kép sor szám át je löli az old a lon bel ül, mégpedig balról jobbra, illetve fentrôl lefelé haladva növekvô sorrendben. A 17/1, 17/2, 17/3 sorszámok tehát a tizenhetedik oldal elsô, második és harmadik illusztrációját jelölik. Amennyiben az oldalpáron a gerincvonalon, ívközépen is áthúzódó kép szerepel, úgy a sorszámozást a helyétôl függetlenül vele kell kezdeni (például 16 17/1) és az oldalpár többi illusztrációját az elôzôek szerint sorszámozni (16/2, 16/3, 17/2 stb.). A lap tük rön és a bo rí té kon a jelö lést vé gezhet jük tol lal, golyóstollal, filctollal vagy ceruzával, azonban az eredeti hátoldalára csak ceruzás, eltávolítható, kiradírozható jelöléseket tehetünk, hisz az eredeti nem sérülhet, azt feldolgozás után ugyanolyan állapotban kell visszaadnunk tulajdonosának, mint ahogy tôle kaptuk. Amennyiben az eredeti például filmnegatív vagy diapozitív, úgy annak hátoldalára sem írhatunk. Ilyenkor az eredeti széléhez, perforációjához cel lux szal ra gaszt unk egy fehér pap írt és arra írj uk fel az il luszt rác ió sor szá - mát és az egyéb ké sôbb is mert e tés re ke rülô ada to kat. 97

98 AZ IL LUSZT RÁ CIÓ MÉRE TE ZÉ SE A legtöbb illusztráció téglalap alakú. Amennyiben nem ilyen, hanem szabályta lan körvo na lú len ne, úgy szél sô pont ja in át ak kor is meghúzható két-két víz - szintes és függôleges vonal, melyek segítségével a görbe határolóvonallal rendelkezô illusztrációk is téglalapba zárhatók, így legalább ebbôl a szempontból valamennyi illusztráció együtt kezelhetô. A gyakorlatban fekvô képrôl beszélünk, ha annak szélessége nagyobb a magasságánál, ellenkezô esetben álló az illusztráció. Méretezéskor a kép fekvô vagy álló voltától függetlenül elôször annak szélességét, majd szorzókeresztet hasz nálva ma gass á gát ad juk meg így: 12 9 cm. A képeredeti mérete csak néha-néha egyezik meg tervezett megjelenítési mé - retével, ezért azt egyik átlója mentén arányosan nagyítani vagy kicsinyíteni kell (68. áb ra). Az átlós nagyítás, kicsinyítés alapja a háromszögek hasonlósága, miszerint két derékszögû háromszög hasonló, ha egy szöge megegyezik. Márpedig 68. áb ra háromszögeiben ugyanaz az alfa, illetve béta szög szerepel. Hasonló háromszögekben pedig a megfelelô (azonos szöggel szemben lévô) oldalak aránya megegyezik, azaz a 68. áb ra jelöléseit használva a/b=c/d. Ez utóbbi tényt majd a számításos módszernél használjuk fel. Csak a legritkább esetben (például szám ábra Képeredeti nagyítása, kicsinyítése

99 értékeket nem, csak a tendenciákat közlô vonal- vagy hasábdiagramoknál) engedhetô meg az illusztráció torzítása, vízszintes vagy függôleges irányban történô széthúzása, illetve összenyomása, s még ekkor is óvatosan kell bánni vele. Napilapoknál, folyóiratoknál fordul elô gyakrabban, hogy meghatározott méretû és alakú (oldalarányú) képre van szükség, s a képeredeti természetesen nem ilyen ol da larán yú. Ilyen kor nincs más meg ol dás, mint az, ho gy a kép szer - kesztô, tördelôszerkesztô a kép egyik vagy mindkét szélébôl (aljából, tetejébôl) elhagyja a lényegtelen részeket, azaz a képet megvágja. Ez a vágás azonban nyilvánvalóan képletes, a képeredetit ollóval elvágni szigorúan tilos! A közlésbôl kimaradó, leesô széleket az eredeti hátoldalán (diánál egy külön fehér lapon méretarányosan) vonalkázással jelöljük, és a maradék, közlésre szánt képrészletet nagyítjuk, kicsinyítjük, ahogy azt a 69. áb ra mutatja. Elôfordulhat, hogy a vágás következtében egy fekvô képbôl állót készítünk. Rit kán ugyan, de az is megesik, hogy a ren del ke zés re ál ló ké pet tel je sen át kell szab nunk, komponálnunk, s an nak csak egy kis rész le tét hasz nál juk fel, el hagy - va az eredeti hátterének nagy részét, mellékszereplôit stb. Példa az elmondottakra a 7. áb rán látható. A fenti két esetet sza bad vá gás nak ne vez zük, mert ilyen kor a vá gás he lye, nagysága a szerkesztô elhatározásán múlik, azt semmi más nem befolyásolja. Az átlós módszert méretezésre akkor használja, használta a képszerkesztô, tördelôszerkesztô, amikor a napilap, folyóirat, könyv, egyszóval kiadvány oldalainak, oldalpárjainak megtervezésénél, összeállításánál (világoskék színnel elôre nyomtatott) tükörlapokon dolgozik, dolgozott. A tükörlap legtöbbször 1:1-es méretû, azonban nagy újságoknál (pl.: Magyar Hírlap) a könnyebb kezelhetôség miatt 69. áb ra Megvágott kép méretezése 7. áb ra Képrészlet felhasználása a többi rész elhagyásával 99

100 71. áb ra Nyomtatott tükörlap használtak feles kicsinyítésût is. A tükörlapot sok-sok példányban nyomják, hogy elegendô mennyiség álljon a szerkesztô(k) rendelkezésére. Nyomtatott formában tartalmazza kifutó képek vonalát, a vágott lapméretet, a szedéstükröket, ezeken belül a lehetséges hasábfelosztásokat a hasábközökkel, ahogy az a 71. ábrán látható. Az átlós módszert használva a szerkesztô megszerkeszti, meghatározza az illusztráció közlési helyét, méretét, esetleges vágását. A vágást jelöli a kép hátoldalán, bevonalkázva a levágandó területet, területeket. A tükörlapon lemérheti az illusztráció közlési méreteit (szélesség, magasság). Ezek egyikébôl és az eredeti megfelelô méretébôl kiszámíthatja a nagyítás, kicsinyítés százalékos értékét. Je - lölje N a nagyítás vagy kicsinyítés százalékos értékét, Esz az eredeti szélességet, Em az eredeti magasságot, Ksz a közlési szélességet, Km pedig a közlési magasságot. A levágott részek természetesen nem jönnek számításba. Ekkor a nagyítás vagy kicsinyítés százalékos értéke az vagy az képletek egyikével kiszámítható. A szerkesztô a további, feleslegesen megismételt számítások elkerülése érdekében jól teszi, ha az illusztráció hátoldalára a vágás 1

101 72. áb ra Méretezett kép hátoldalának jelölései jelölése mellett felírja annak sorszámát (oldalszám/azon belüli sorszám alakban), s emellett odaírja a nagyítás-kicsinyítés mértékét és a kép közlési méretét is a szo - kásos szélességszer magasság sorrendben, s az egészet bekarikázza, hogy az feltû - nôbb legyen. Egy méretezett kép hátoldalát mutatja a 72. áb ra az el vár ha tó je lö - lésekkel, tájékoztató adatokkal. A továbbiakban vegyük sorra a gyakorlatban elôforduló méretezési eseteket, melyek az átlós módszerrel megszerkeszthetôk, illetve aránypárral kiszámíthatók. Az eredeti szélességi és magassági értékein a továbbiakban az esetleg már megvágott adatokat értem. Az illusztráció méretezése során a tervezô, szerkesztô gyakran készít az eredetirôl 1:1 arányú fénymásolatot, netán vázlatot, hogy azt használ hassa a méretezési fel adat so rán, ez zel is óv va az ere de ti ép sé gét. MA GAS SÁG MEG HA TÁ ROZ Á SA ADOTT SZÉ LES SÉG MELL ETT Az illusztráció adott szélessége könyvnél például a laptükör szélessége lehet, folyóiratnál, napilapnál pedig egy-két-három stb. hasáb széles képekrôl beszélhetünk, természetesen hozzávéve a megfelelô (, 1, 2 stb.) mennyiségû hasábköz szélességét is. A tü kör la pon el ôször az il lusztr á ció fix pont ját (ez ál ta láb an a kép egyik csú - csa) ha tá rozzuk meg, je löl jük ki. Ezt köve tô en a fix pont hoz il leszt jük az ere de ti vagy az 1:1 mé re tû fény má so lat meg fe lelô sar kát, ügyelve ar ra, hogy az ol da lak párhuzamosak legyenek a laptükör széleivel. A fix ponttal átellenes csúcshoz egy pontot teszünk ceruzával a tükörlapra. Egyáltalán: minden ilyen szerkesztést ceruzával végezzünk, hogy az könnyen javítható, módosítható legyen. Az eredetit félretehetjük és a fix pontot a ceruzapöttyel összekötve meghúzhatjuk a nagyításhoz szükséges meghosszabbított átlót a tükörlapon. A megadott szélesség függôleges vo nalát me graj zolva az metszi az át lót. A met szés pont ban vízszi n test 11

102 73. áb ra Az illusztráció magasságának megszerkesztése adott szélesség mellett 74. áb ra Az illusztráció szélességének megszerkesztése adott magasság mellett húzva kapjuk az illusztráció keresett magasságát, melyet tipométerrel lemérhetünk és az er e de ti há tul já ra ír ha tunk az oda ke rü lô többi adat tal együtt. Az el - mondottakat szemlélteti a 73. áb ra. A keresett közlési magasság az eredeti adatai, valamint a közlési szélesség ismeretében aránypárral is kiszámítható, hisz az átló iránytangense az eredeti és a közlési méretnél azonos, azaz Az ismert adatokat tipométerrel, vonalzóval lemérve, a már ismert jelöléseket használva a közlési magasság a fentiek alapján számítható. SZÉ LES SÉG MEG HA TÁ RO ZÁSA ADOTT MA GA SSÁG MELL ETT Az eljárás az elôzô pontéval azonos az átló megrajzolásáig. Ezt követôen az adott közlési magasság vízszintes vonalát húzzuk be, amely metszi az átlót. 12

103 75. ábra A vágási hely meghatározása elôre megadott méret esetén A metszéspontból függôlegest húzva kapjuk a keresett közlési szélességet. A kettô kö zül ez utóbbi a rit kábban elô for du ló eset. Az el já rást a 74. áb ra mutatja be. Mint az ábrán is látható, ez az eljárás ritkán eredményez egész hasábszélességû képet. A ke res ett köz lé si szélesség a már fel írt arány pár ral ki is szá mít ha tó. Az arány - pár reciprokát véve és a közlési magassággal (Km) átszorozva a keresett közlési szélesség lesz. ELÔRE MEG HAT Á RO ZOTT MÉ RET KI A LA KÍ TÁSA Legtöbbször napilapoknál fordul elô, hogy a szerkesztô kénytelen kijelölni az ol da lon egy ta lán még el sem ké szült kép kö zlé si mér e te it. A kész és te rmés ze - tesen más méretarányokkal rendelkezô képet azután a közlési méretekhez kell igazítani, mely mûvelet szinte mindig vágással jár. A tükörlapon berajzolt területen kiválasztjuk a fix pontot és megrajzoljuk az át ló(ka)t. A kép fix pont ját a tü körlap fix pontjá hoz ille szt jük. Az át ló(k) a kép szélénél kimetszi(k) a vágás helyét, helyeit. Az eljárás három esetre a 75. áb rán látható. 13

104 KÖ TÉS VO NA LON Á THA LA DÓ KÉP A kötésvonalon áthaladó kép külön figyelmet érdemel, hiszen annak a két szomszédos oldalra kerülô részei csak a legritkább esetben vannak ugyanazon a nyomott íven. A pontatlan hajtogatás következtében a két összetartozó képrészlet egymáshoz képest akár függôleges, akár vízszintes irányban elcsúszhat, szétválhat. Emiatt mindenképpen kerülendô az az eset, amikor a kötésvonal például egy ember szemén, arcán halad keresztül. Egyáltalán a kötésvonalra lehetôleg ne kerüljün emberi alak vagy más fontos képrészlet. A pontos méretezéshez a hasábés laptükörméreteken kívül ismernünk kell a késztermék vágott méretét éppúgy, mint a szedéstükör és a hajtás gerince közötti távolságot, azaz a kötésmargót (belsô margó, gerincmargó, bund). El ôsz ör ar ra vagy unk kíváncsiak, hogy ha csak úgy ki na gyít juk a fix pont ból a kö tés vo na lon át fu tó kép et a ter ve zett mé ret re, akkor va jon ho va esik a képen a köté s vo nal. He lyezzük a kép fix pont ját a lap tü kör fix pont já ra, majd a szem köz - ti csú cson ke resz tül húz zuk meg az át lót és je löl jük be a ter veze tt széles sé gû vagy magasságú kép oldalait. A tervezett vízszintes oldal valahol metszi a kötésvonalat. Eb bôl a pont ból húz zunk át lót a fix pontba. Ez az át ló met szi a ké pe re deti alsó vonalát. Itt függôlegest húzva (a kép hátulján) megkapjuk a kötésvonal helyét a ké pe re det in, ahogy azt a 76. áb ra mutatja. Amennyiben az így meghatározott kötésvonal a képen nem érint semmilyen fontos részletet, akkor már készen is vagyunk. Legtöbbször azonban éppen a fordítottja igaz. Ilyenkor a kép fix pontjának máshol történô kijelölésével, a kép esetleges vágásával újabb próbákat tehetünk, de a kielégítô eredmény elôre nem garantált. Sokkal hamarabb jutunk biztos megoldáshoz, ha a kötésvonal kívánatos helyét elôre bejelöljük a képen és ebbôl kiindulva méretezünk áb ra Kötésvonal helyének meghatározása az eredetin

105 77. áb ra Elôre meghatározott kötésvonalú kép méretezése áb ra Elôre meghatározott kötésvonalú kép méretezése vágással, kifutóval 15

106 A képen (annak hátoldalán) jelölt átlépési vonalat helyezzük a laptükör kötés vo na lá ra kö zös fel sô pontj uk lesz a fix pont, majd a kép két csú csá nak je - löl jük meg a he lyét a tü kör lapon. A fix pont ból ki in dul va e csúcs pon tok on ke - resz tül húz zuk meg a két át lót. Az át lók met szik a tü kör, a vá gott mé ret, il let ve a kifutó vonalát. Elképzeléseinknek megfelelô helyen meghúzzuk a kép magasság á nak von alát, am ely meg mu tat ja azt is, ha eset leg a képbôl vág ni kell. A 77. és 78. áb ra két lehetséges esetet mutat be. KÉT, NEM EGYENLÔ MÉR ET ARÁ NYÚ KÉP MÉR E TE ZÉ SE AZON OS MA GAS SÁ GÚ RA, SZÉLESSÉGÛRE Ilyenkor általában adott a tervben a két kép helyének együttes szélessége (magassága), illetve a képek két szomszédos széle közötti hézag mérete, amely folyóiratok, újságok esetén általában a hasábközzel megegyezô nagyságú. Amennyiben a két képet egyenlô magasságúra méretezzük, úgy a terven együttes szélességük az adott, mely magában foglalja az esetleg közéjük tervezett köz megadott méretét is. Csökkentsük az együttes szélességet a tervezett köz méretével, majd az így ka pott szé les ség két végé be he lyez zük a két ké pet és jelöl - jük a szé lek kel átellenes csúcs pont ok he lyét. Húzzuk meg a két át lót. Met szés - pontjuk ad ja meg a ker e sett kö zös magasságot. Az egyik ké pet tol juk el a ter ve - zett közzel és a méretezést befejeztük. Az elmondottakat a 79. áb ra szemlélteti. Amennyiben a két képet egyenlô szélességûre méretezzük, úgy a terven együt tes magas sá guk az adott, mely ma gá ban foglalja az eset leg kö zéjük ter vezett 79. áb ra Két kép méretezése azonos magasságúra 8. áb ra Két kép méretezése azonos szélességûre 16

107 köz megadott méretét is. Csökkentsük az együttes magasságot a tervezett köz mé re té vel, majd az így ka pott ma gas ság két vé gé be he lyez zük a két ké pet, és jelöl - jük a szé lek kel átel le nes csúcs pont ok he lyét. Húzzuk meg a két át lót. Met szés - pontjuk ad ja a ke re sett kö zös szél es sé get. Az egyik ké pet tol juk el a terv e zett köz - zel és a méretezést befejeztük. Az elmondottakat a 8. áb ra mutatja. Az azonos szélességûre tervezett képek közötti hézag nagyobb is lehet a hasábköznél, mert ide tervezhetjük például a képaláírás(oka)t. KÉP A KÉP BEN Elôfordulhat, hogy a tervezô, szerkesztô egy nagyobb kép lényegtelen részt ábrázoló területére egy kisebb képet tervez, például egy vízilabda-mérkôzés döntô gó lját áb rá zo ló tot ál bal fel sô, csak a vi zet ábr á zo ló sark á ba a gólt do bó já - tékos portréját teszi. A montírozási, levilágítási és reflexiós hibák elkerülésére ilyen kor nem árt a kis kép kö ré egy le galább 2-3 pon tos fe hér ke re tet ter vez ni. HÁT TÉR KI TA KAR Á SA Magazinoknál, hirdetéseknél sok a kitakart hátterû kép. Az ilyen kép kimondottan a fô mondanivalóra koncentrál, elhagyja a mondanivaló szempontjából lényegtelen körítést, hátteret. A kép hátán ilyenkor mindig meg kell rajzolni a ki emele n dô rész, al ak kör vo nalát és írj uk rá: hát tér nél kül! A na gyí tás szá za - lékos értéke természetesen ilyenkor is rákerül a kép hátoldalára, de a szerkesztô, ter vezô jól tes zi, ha a kép rôl fény má so lón el ké szíti a kívá nt na gyí tást és ar ról ki - vágja, a tükörre a megfelelô módon elhelyezve, elforgatva beragasztja azt, így segítve a tördelôt szerkesztôi elképzeléseinek pontos megvalósításában. 17

108

109 AZ IL LUSZT RÁ CIÓ DI GIT Á LI S FELDOLGOZÁSA A z illusztrálásra szánt eredetit valamilyen módon mindenképpen digitalizálni kell a számítógépes feldolgozáshoz. A digitalizálás folyamata csak akkor mara dhat el, ha a kép feld ol go zás hagy o má nyos, ana lóg mó don, nyomd ai fényk é pé - szeti-reprodukciós eljárással történik, azaz az eredetirôl fényképezéssel, színszû - rôk használatával készül a négy felhasználási méretû színkivonati film. Ez utóbbi eljárás alkalmazása azonban ma már meglehetôsen ritka, inkább oktatási mint termelési céllal fordul elô. 19

110 DI GI TA LIZ Á LÁS A képeredeti digitalizálása szkenneléssel vagy digitális fényképezéssel, filmezéssel történhet. A szkennelés elôtt szükségessé válhat a (nem mozdítható, térbeli vagy túl nagy méretû stb.) eredeti analóg fényképezése. Ekkor az eredeti helyett a ró la készült pap ír ké pet, ne ga tívot, di át tesszük a szkenn er be és így végezzük el a di gita li zá lás mûveletét. El vi szempontból nincs túl na gy kü lönb ség a dob- és a síkágyas szkennelés között, azonban gyakorlati szempontból meglehetôsen eltérô ek, ezért érd e mes kül ön tár gyal ni a két ese tet. Itt kell megemlítenem, hogy a képek, különösen az árnyalatos és színes képek falják a memóriát, a háttértár kapacitását, ezért azokat mindig a szükséges képmódban, méretben, színmélységben és felbontásban kell digitalizálni, nincs helye a nagyzolásnak, a nagyvonalú felülméretezésnek. Csak tájékoztatásul: egy A/4-es mé re tû, 8 bi tes szín mély sé gû, 3 dpi fel bon tású, RGB mó dú, TIFF formátumú szí nes kép men tés kor kb. 24,9, míg CMYK mó dú, tá r sa 33,2 MB háttértárat foglal el. Száz-kétszáz ilyen kép könnyen bekerülhet egy reprezentatív mûvészeti albumba. E képmennyiség tárolása már 3 6 GB helyet igényel, azaz csak 5 1 CD-n fér el. A vonalas ábra, rajz digitalizálása után is kis helyet foglal el a háttétáron, hisz egy pixel tárolásához mindössze egy bit szükséges. Éppen ezért a vonalas (line art, bitmap) illusztrációkat általában a kimenetet adó nyomtató, levilágító dpi-értékével megegyezô, vagy ahhoz legalább közelítô felbontásban szokták digitalizálni, mert így érhetô el a maximális minôséget biztosító átvitelük. LAPSZK EN NER HASZ NÁ LATA Méretüket tekintve A/4-tôl az A/-ás méretig minden szabványos érték megtalálható a síkszkennerek népes táborában. Fizikai felbontásuk 6 24 dpi között mozog. Színmélységük színenként bit. Áruk felbontásuk, méretük és színmélységük növekedésének arányában rohamosan emelkedik. Alapkiépítésben csak ránézeti, diafeltéttel átnézeti eredetik digitalizálására is alkalmasak. 11

111 Az A/4-es, ritkábban A/3-as méretû lapszkennerek megtalálhatók a magánszemélyek, egyszemélyes vállalatok tulajdonában éppúgy, mint a kisebb-nagyobb grafikai stúdiók eszközparkjában. Nagyobb méretû társaik viszont kizárólag nagyobb stú diók, nyom dák tu laj do ná ban van nak, hisz ezek az esz közök csak nagy - üzemi körülmények között üzemeltethetôk gazdaságosan. A lapszkennerek alapvetô érzékelôeleme a CCD (Charge Coupled Device), olyan töltéscsatolásos eszköz, amely színszûrôkkel egyrészt külön érzékenyíthetô a spektrum vörös, zöld és kék tartományára, másrészt a ráesô fényáram erôsségének függvényében, azzal arányosan töltést (fölös elektronokat) generál, s e töltés aztán kiolvasásakor elektromos feszültséget hoz majd létre a fényerôsség függvényében, lásd a 81. áb rát. Egy-egy CCD cellában maximális fényintenzitásnál mintegy egymillió fölös elektron keletkezik. Az már csak érzékenyítés kér - dése, hogy ezt a töltésmennyiséget hány részre osztjuk, s ennek következtében az RGB összetevôket hány fokozatban különböztetjük, jelenítjük meg a nullától a telített értékig, azaz mekkora lesz a színmélység. A szokásos alapérték a 256 db fokozat, azaz a színenkénti 8 bites színmélység (2 8 =256). A képfeldolgozó programok erre az értékre készültek fel, módosítóeszközeik, filtereik ekkor használhatók. Ma az a hel yzet, hogy a hard ver (a szk en ner CCD el e me) a szoft ver (ké pfel - dolgozó programok) elôtt jár, hiszen az egyszerûbb szkennerek is képesek a szí - nenkénti 124 (1 bit), 496 (12 bit) telítettségi fok megkülönböztetésére, profi társaik színmélysége pedig 16 bit, azaz színenként fokozat különböztethetô meg velük. A letapogatáskor használt nagyobb színmélység akkor is indokolt, ha a végeredmény csak 8 bites színmélységû lesz. Az eredeti látványa a maga mintegy 1 árnyalatával a világos, közepes és sötét tónusokban egyaránt meglehetôsen részletgazdag. A róla készült ki tû nô mi nô ségû dia már cs ak kb. 3, a papírkép pedig mintegy 1 árnyaltot hor doz. Szkenne lés kor a 1 bi tes szín - mélység a pap ír kép, a 12 bit pe dig a dia összes árnyalatát megkülönbözteti. Nyolcbites színmélységnél az egészen világos és fôleg a sötét részek árnyalatterjedelme nagyon becsukódik, részletgazdagságuk elvész. Nagyobb színmélységgel szkennelve és a kapott értékekbôl nem lineárisan konvertálva 8 bitre a sötét részek árnyalatgazdagsága is megôrizhetô. A színenkénti 5 V 1 V 5 V szilícium-dioxid p típusú szilícium potenciálgödör elektronok 81. áb ra CCD cella felépítésének vázlata 111

112 8 bi tes szín mély ség (256 fok o zat) ad ja az RGB szí ntér ma szo ká so san hasz nált 16,7 mil lió szí nét. A síkszkennerek felbontásának tárgyalásakor különbséget kell tenni a soronkénti felbontás és a soron belüli oszloponkénti felbontás között. Az egy soron belüli oszloponkénti felbontás a CCD-k mérete által meghatározott, vagyis egy pont (pi xel) egy CCD ele met je lent. Az oszlo pon kén ti fel bont ás te hát tu laj don - kép pen azt mondja meg, hogy hány CCD elem fér el egy inch ben. Az ér ték a CCD-k gyártása során meghatározott, a 6 dpi az alsó határt jelenti. Pontosabban a ma gyár tott CCD ele mek bôl 254 is be te he tô egy inch be, de az A/4-es síkszkennerekbe nem tesznek bele teljes sornyi CCD-t, csak a sor közepére he - lye zik el a tel jes sor hossz ne gye dét, fe lét ki te vô CCD-ket és az ere de ti rôl vissza - vert, áteresztett fénysugarat optika (tükör, prizma, lencse) segítségével irányítják a meg fe lelô CCD elemekre. A so ronké n ti fel bon tást a fény for rást és a há rom CCD sort együtt mozg a tó egyenáramú léptetômotor lépéshossza határozza meg, amelynek nagysága tulajdonképpen független a CCD-k felbontásától, de ahhoz igazítva szokták meghatározni, a gyakorlatban úgy állítják be, hogy a CCD-k felbontásával megegyezô, vagy annak kétszerese legyen. A síkszkennerhez adott program általában interpolációval lehetôvé teszi a szkenner fizikai felbontásának megsokszorozását pl. 6 helyett 9 dpi, azonban e lehetôség kihasználását hagyjuk meg az amatôröknek, profi ilyennel nem foglalkozik. Az elutasítás részletes indoklását hamarosan megadom. A CCD-k érzékenysége a szkenner színmélysége általában a szkennelôprog ramban ál lít ha tó, de szí nenké nt 8 bit fölé men ni csak ind o kolt esetben ér - demes. Szkenneléskor ránézeti eredeti esetén az üveglap alatti fényforrásból érkezô fehér fény az eredetirôl visszaverôdve a fényforrással együtt mozgó, az R, G és B tartományra érzékenyített (színszûrôkkel ellátott) CCD sorokra esik, melyek elemeiben a beesô fényáram erôsségével egyenes arányban fölös elektronok szabadulnak fel. Az elektronokat a CCD elemsor elemeibôl léptetéssel kiolvasva az adott képpont R, G, illetve B színösszetevôinek megfelelô nagyságú feszültség 82. ábra Ránézeti eredeti digitalizálása 83. áb ra Átnézeti eredeti digitalizálása 112

113 keletkezik, s ezek értékeit tároljuk, mint a képpont színét. A ránézeti eredeti szkennelésének vázlatát a 82. ábra mutatja. Átnézeti eredeti digitalizálásakor az üveglap felett, a síkszkenner tetejében lévô, az üveg lap alatt el he lye zett CCD so rok kal szink ron ban együtt moz gó fény - forrás világítja meg az üveglapra helyezett eredetit. A folyamat innen kezdve azonos a ránézeti eredeti szkennelésével, elvi vázlata a 83. áb rán látható. A síkszkennerekhez adott, a digitalizálást végzô szkennelôprogramok önálló programként mûködnek, de sokszor a szkennelést végzô plug-inként, modulként is beépíthetôk a Photoshop, vagy más képfeldolgozó program alá. MAX I MÁ LIS NA GYÍ TÁS Mint arr ól már volt szó, a kép - eredetik mérete csak véletlenül egyezik meg felhasználási méretükkel, a leg több ször azt fel ke ll na gyí - tani. Me k ko ra a síkszkennerek na - gyításának felsô határa? A kérdésre adott válasz megmutatja a síkszkennerek felhasználhatóságának korlátait, behatárolja használati területüket. A nyomdai terméken a szürkeár nya la tos és a szín es kép egyar ánt raszterizálva jelenik meg, hiszen a szürke árnyalatokat a fekete, az összes színt pe dig a C, M, Y, K fes - tékek megfelelô méretû raszterpontjaival állítja elô a nyomdaipar. E raszterpontok a négyzethálósan elhelyezkedô, azonos méretû rácscellák megfelelô méretû és alakú te rü let e it töl tik ki a kép adott he - lyén lévô (szín)árnyalatnak és a választott rácspontalaknak megfelelôen. A nyomtatáskor, levilágításkor használt rácssûrûség (5 2 lpi), Rács- Rács- Felhasználási sûrûség sûrûség terület vpc lpi Fekete-fehér napilap, rotációs újságpapír Igényesebb fekete-fehér kiadvány, simított papír Illusztrált fekete-fehér könyv, simított papír Gyengébb minôségû színes folyóirat, matt mûnyomó papír Jó minôségû színes folyóirat, kiadvány, fényes mûnyomó papír Csúcsminôség, többnyire nyugati nyomdát igényel 7. táblázat Szokásos rácsértékek és alkalmazási területeik 113

114 az úgynevezett jósági tényezô (1 2 közötti szám), illetve a szkenner maximális fizikai felbontása ( stb. dpi) együttesen határozza meg a képeredeti digitalizálása során elérhetô maximális lineáris nagyítás értékét. A használt rácssûrûség értéke a kiadvány típusának, illetve a használt papírnak a függvé nye, az el sô kö tetben már is mert e tett táb lá za tot az ott kö zölt ada - tokkal itt megismétlem (7. táb lázat) E rácssûrûség értékét a jósági tényezôvel szorozva kapjuk meg az 1:1-es méretarány szkennelési dpi-értékét. A jósági tényezô (1 és 2 közötti szám) azt mondja meg, hogy lineárisan hány beszkennelt képpontból alkossunk egy nyomtatási rácscellát. Értékét 1-nek választva egy szkennelt pixel RGB adatai határozzák meg a nyoma ton az egy rácsc el lá ra ju tó rasz terp ont CMYK szín ki vo nati ér - tékeit. A jósági tényezôt 2-nek választva 2 2, azaz négy beszkennelt pixel adatai nak át la gáb ól számí t ja ki a RIP egy-egy rács cel la cyan, mag en ta, yel low és key (fekete) színû rácspontjainak nagyságát. A gyakorlat azt mutatja, hogy az egyhez közeli és alatta lévô értékek a kép szétesését (különálló pixelekre bomlását) eredményezhetik, míg a kettô fölötti számok csak a háttértár kapacitásának felesleges lekötését és a képpel végzett mûveletek idejének haszontalan növekedését eredményezik annak (a 2-es értékhez viszonyított) minôségi javulása nélkül. Gyakorlati jó tanácsként azt mondhatom, hogy a jósági tényezôt A/4-es felhasználási méretig 2-nek, B/1-ig 1,5 körülinek, óriásplakátoknál pedig 1-nek vehetjük. A képminôség romlását a nagyobb átlagos szemlélési (nézési) távolság némiképp korrigálja. A nyomtatási rácssûrûséget (lpi-érték) a jósági tényezôvel (1 2 közötti érték) és a kívánt lineáris nagyítás (1 fölötti szám) mértékével szorozva kapjuk a szkenne lés dpi-ér té két, mely nem le het na gyobb, mint az adott szken ner fi zi kai fel - bontása. Legyen R a rácssûrûség értéke lpi-ben megadva, J a jósági tényezô, nincs mértékegysége, N az elérhetô maximális lineáris nagyítás, F pedig a szkenner fizikai felbontása dpi-ben megadva, akkor fennáll az alábbi összefüggés: F=R J N ami bôl tek in tet tel ar ra, hogy a szkenn er fi zi kai fel bon tása a gyár tás során ad ott, a rácssûrûséget és a jósági tényezôt pedig a feladat jellegének megfelelôen magunk választjuk meg a szkennelés elérhetô maximális nagyításának mértéke az 114

115 összefüggéssel számítható. Például egy 6 dpi fizikai felbontású lapszkennerrel 15 lpi-s, jó minôségû, nyomdai kivitelû színes munkához szkennelve az eredetit 2-es jósági tényezôt kell választanunk, ami azt jelenti, hogy az elérhetô maximális lineáris nagyításunk mér téke mind ös sze kéts ze res! Eszer int egy 6 9 cm-es jó min ô sé gû szí nes pa pír ké pet még be tu dunk úgy szken nelni, hogy an nak köz lési mé re te cm-es legyen, azonban ha egy mm-es diapozitív a digitalizálandó eredeti, akkor arról maximálisan már csak egy 4,8 7,2 cm közlési méretû képet készít - hetünk szkennerünkkel. Ugyanakkor, amennyiben a megrendelô felé egy tervet, vázlatot készítünk, me lyet majd egy 12 dpi fel bont á sú szí nes nyomt a tón nyom ta tunk ki, ak kor már bátrabban használhatjuk 6 dpi maximális fizikai felbontású szkennerünket. Az 12 dpi-s szín es nyom ta tás hoz 12 lpi-t vá laszt ha tunk (ekk or (12/12) 2 +1=11 árnyalatot tudunk majd nyom tatni). Ilyen mi nô ség hez ele - gendô a jós ági té nye zôt is 1,25-nek vála sz ta ni, ami azt je len ti, hogy az el ér he tô legnagyobb lineáris nagyítás négyszeres lesz, hiszen 6/(12 1,25)=4. Négysze - res lineáris nagyítással pedig a mm-es diapozitívról egy 9,6 14,4 cm-es kép ké szül. Fekete-fehér napilaphoz szkennelve úgy számolhatunk, hogy a nyomdában hasz nált 5 lpi mel lé 2-es jós ági té nyez ôt vá laszt va 6 dpi-s szken ne rünk már hatszoros lineáris nagyítást tesz lehetôvé, így a kisméretû diáról is képesek leszünk egy 14,4 21,6 cm-es kép et le hoz ni az új ságb an. A gya kor latb an a fen ti há rom pél da azt je len ti, hogy az ered e tik 1:1-es mé - retû szkenneléséhez rendre 3, 15, illetve 1 dpi-vel kellene szkennelni. Ahányszoros lineáris nagyítást akarunk az egyes feladatokban, annyiszor 3, 15, il letve 1 dpi-vel kell szken nelnü nk, csak hogy ez az ér ték egyik esetb en sem ha lad hatja meg a szken ner fi zi kai fel bont á sát, pél dánk ban a 6 dpi-t. Te - gyük fel, ho gy az el sô eset ben 16%-os, a zaz 1,6-szoros a na gyí tás, ezért 3-szor 1,6-szo ros, az az 48 dpi-vel kell szk en nel nünk az ere de tit. Amennyiben a má so - dik eset ben há rom szo ros ra na gyí tunk, úgy szkennel é sünk 45 dpi-s lesz. A har - madik eset 375%-os nagyításakor pedig 375 dpi-vel szkennelünk. Mivel mindhárom esetben alatta maradtunk a szkenner fizikai felbontásának (nem haladtuk meg azt), ezért min degyik ké pünk va lam ennyi kép pont ja az ere de ti rôl vett ér ték, va ló di kép pont lesz. Pro fi csak így dolgozik! 115

116 LI NE Á RIS IN TER PO LÁC IÓ A lineáris interpoláció nem más, mint saját magunk becsapása. A lapszkenner hez adott prog ram le he tô vé tes zi, hogy szkenne lés kor 12 vagy 24, de akár 6, illetve 96 dpi-s felbontást válasszunk, holott készülékünk fizikai felbontá sa mond juk mind össze 6 dpi. Mi törté nik ak kor, ha si kerül el csábulnunk e nagyszerû lehetôségektôl és engedve a kísértésnek 24 dpi-re állítjuk a felbontást, tehát négyszeresen túllépjük eszközünk fizikai képességének határát? Csoda ek kor sem tört é nik, gé pünk to vábbra is 6 dpi-vel szken nel, többre ugyanis nem képes. Az eredetirôl vett 6 dpi sûrûségû, valódi minták ott sorakozn ak a me mó riá ban, ahogy azt a 84. ábra mutatja. Azon ban mi vel mi 24 dpi fe l bon tást vár unk szken ner ünk tôl, az nem te - het mást, mint min den két egy más mel let ti va ló di kép pont kö zé be ikt at még há - rom-hár om üres oszl o pot, s ugya nezt tes zi min den két egy más ala tt lé vô kép - ponttal is, közéjük tesz három-három üres sort. A kialakult, meglehetôsen hézagos mintázat a 85. áb rán látható, minden 4 4 pixeles terület bal felsô sarkában az eredeti pix el lel, me lyet a szken ner a képrôl ve tt, a töb bi 15 da rab egye lôre üres. Az elôzô áb ra bal al só sar ká tól szá mítva há romsor nyi és kétosz lop nyi kép - pon tot hagy junk el. Az így ka pott ábra bal al só sar ká nak 3 3 kép pont ját na gyít - juk ki (ott vék ony ke ret tel jel öl ve). Ezt követi az üres pixelek kitöltése a beállított interpolációs eljárásnak megfelelôen. A Nearest Neighbor eljárás egy üres pixel színének kiszámítása helyett egyszerûen megismétli az eredeti cella színét, mindezt annyiszor teszi, ahány cellát ki kell töltenie a na gyí tás sze rint. A fel bon tás te hát nö vek szik, de az ered mény olyan, mint ha a pi xe lek mé re tét nö veltük vol na csak meg. A Bilinear metódus egy üres cella színének kiszámításakor a jobbra-balra mellette és az alatta-felette lévô cellák színeinek átlagával számol, míg a Bicubic módszer figyelembe veszi az üres cella kö rüli mind a nyolc sz om - széd színét, de a vízs zin tes és füg gôl e ges szomszédok értékeihez képest az átlósan elhelyezkedôk eltéréseit fele akkora súlyozással szerepelteti. A három eljárás közül az el sô a leg gyor sabb, de leg pon tat - lan abb ered ményt ad ja, míg a har mad ik 84. áb ra 6 dpi-vel szkenne lt minta (1-szoros nagyítás) 116 kiszámítása tart legtovább, de az elért ered mény is jobb. Amennyi ben két szomszédos valódi képpont közé több üres kerül, akkor az értékeket egy lineáris

117 skál án oszt ja el az in ter pol á ci ós el já rás. A hár om in ter po lá ciós mód szer alap jait a 86. ábra teszi vizuálisan is érthetôvé. Visszatérve a 24 dpi-s szkennelés képpontalakítására, a fenti eljárások valamelyikével a program kiszámítja az üres cellák közelítô értékeit. E pixelek azonban már nem az eredeti képrôl származnak, hanem a beállított interpolációs eljárás által meghatározottak. A 87. áb rán a 84. ábra bekeretezett 3 3 pixelének 6-ról 24 dpi-re való finomítása látható rendre a Nearest Neighbor, a Bilinear és a Bicubic interpoláció eredményeként. A viszonylag jó eredmények elle - nére ve gyük azon ban fig ye lem be, hogy az így kel et ke zett kép min den 16 pont - jából csak egy a valódi, a többi tizenöt pedig interpoláció eredménye! Tovább sar kítva a kér dést: min den 16 kép pontból cs ak 1 va ló di, 15 pe dig ha mis. Az ilyen képet én nem tekintem az eredeti reprodukciójának. Az eredmény jól 85. ábra A négyszeres nagyítás (6-ról 24 dpi-re) el sô fá zisa Nearest Neighbor Bilinear 86. áb ra A három interpolációs eljárás lényege Bicubic 117

118 87. ábra Nearest Neighbor, Bilinear és Bibubic interpoláció 6-ról 24 dpi-re 88. áb ra Val ó di 24 dpi-s szken nelés megközelítheti az eredetit ott, ahol kicsi az eltérés a szomszédos pixelek között, viszont nagyon is eltérhet attól olyan helyeken, ahol hirtelen kontrasztváltások vannak a képen (a kontrasztváltások helye eltolódhat). Eh hez ké pest néz zük meg, hogy mily en lett az eredeti kép ugyanazon részlete valóban 24 dpi-vel szkennelve. Az eredmény a 88. áb rán látható. A két ábra közötti eltérés remélem magáért beszél. Összefoglalva megállapítható tehát, hogy a lapszkenner fizikai felbontásától (6 12 dpi) és a feladat jellegétôl függôen általában 2 6-szoros lineáris nagyításra képes, a diafeltéttel rendelkezôk átnézeti eredetik digitalizálására is alkalmasak. A síkszkennerek vonalas, szürkeárnyalatos és RGB színmódú színes képet állítanak elô az eredetirôl, a képek formátuma szabadon beállítható a meghajtószoftver kínála tá ból. A leggyak rab ban hasz nált TIFF, EPS és JPEG for má tu mok írá sára mindegyik szoftver alkalmas. A lapszkennerek hátránya a már említett korlátozott mértékû nagyíthatóság mellett a színhûség, pontosabban annak hiánya. Az eredeti és a szkennelt kép színei, színárnyalatai nem teljesen azonosak. Hátrány még 3, körüli denzitásuk, azaz a jó papírképek 3, 3,2, a kitûnô minôségû diák 3,2 3,5 körüli denzitásait nem tudják teljes mértékben átvinni, a képek sötétebb tónusaiban jelentôsebb lesz az árnyalatvesztés, mint a világosabb részeken. Az elôzô bekezdésben leírtak az A/4-es méretû, 1 2 Ft árfekvésû, félprofi szkennerekre vonatkoznak. Az olcsóbb eszközök csak amatôr feladatok ellátására alkalmasak. Az A/3 vagy ennél is nagyobb felületû síkszkennerek már profi kivitelûek, maximális fizikai felbontásuk dpi. Elôkészítô stúdi- 118

119 ók használják olyan nagyméretû képeredetik digitalizálására, melyek elôzetes fényképezése nehezen megoldható, éppen ezért túlzottan drága lenne. Nagyobb méretû profi munkához mindenképpen dobszkenner használata ajánlott. DOBSZ KEN NER IGÉNY BEVÉ TE LE A legegyszerûbb dobszkennerek fizikai felbontása is 36 dpi, átlagos érzé - kenységük 5, csúcsteljesítményük 8 dpi körüli érték; éppen ezért nem ta - lálhatók meg minden bokorban, inkább nagyobb elôkészítô stúdiók, nyomdák tulajdonában vannak, ahol három mûszakban használják ki képességeiket. Egyaránt alkalmasak ránézeti és átnézeti eredetik digitalizálására, de az esetek többségében diát szkennelnek velük. A hajlékony eredetiket az átlátszó (üveg, illetve mûanyag) henger palástjára ragasztják celluxszal, egyszerre akár többet is, be te rítve a pa lást tel jes fe lü let ét. Mindössze annyi a ki kötés, hogy egy me net ben vagy csak ránézeti, vagy csak átnézeti eredeti használható, hiszen itt is ennek függvényében kell aktivizálni a megvilágító rendszert. A felragasztott eredetiket elôzôleg zsírtalanítják, hogy eltüntessék róluk az ujjlenyomatokat és egyéb szennyezôdéseket. A karcok okozta hibák kiküszöbölésére finom olajjal kezelik ôket. Az eredetik tartóhengerét minden használat elôtt alaposan megtisztítják, ezzel is csökkentve a hibalehetôségeket. Egyszóval mindent elkövetnek, hogy az eredetirôl eltüntessenek minden fizikai hibát, amely hátrányosan hatna a digitalizálás minôségére. Síkszkennerek használatakor mindeme elôkészítô mûveletek általában elmaradnak, a digitalizálás ujjlenyomatokkal, karcokkal és az üvegfelüle ten lévô foltokkal együtt törté nik. Átnézeti eredeti esetén az eredetit tartó henger tengelyének vonalába ültetett képmegvilágító lámpa fényét kondenzorral párhuzamosítva vetítik a fordítóprizmára, s in nen ke rül az ered e ti re kis át mé rô jû ke rek fény folt ként, ahogy az a 89. ábrán látható. A fényfolt átmérôje a felbontási igényeknek megfelelôen változtatható. Ránézeti eredeti digitalizálásakor a letapogatófejben lévô lámparendszer aktivizálódik, amely körkörösen világítja meg az eredetit. Mindkét megvilágításnál igen pontosan szabályozott színhômérsékletû halogénlámpákat használnak (32 K), s üzemi feszültségüket nagyon pontosan beállítják. Az általuk kibocsátott infravörös sugarakat hôszûrôk alkalmazásával küszöbölik ki, nehogy ezek is beleszóljanak a képalkotás folyamatába. A képeredetik egy pontjának éles leképezését teszi lehetôvé a letapogatófej optikája, melynek segítségével a különbö - zô vastagságú eredetik élessége szabályozható. Blende segítségével állítható a 119

120 89. áb ra Dobszkenner letapogatása átnézeti eredetinél 9. ábra Dobszkenner letapogatása ránézeti eredeti esetén kívánt felbontásnak megfelelô fénysugárátmérô, mely a fizikai felbontás tág határok közötti beállítására szolgál. A színbontáshoz (rögtön CMYK kimenet) szük ség van ar ra is, hogy egy pi xel nél nag yobb ter ü le tet (a kép pont kör nye zetét rács pont ki a lakí tás) lás suk; az opti ka er re is al kal mas, lásd a 9. áb rát. A dobszkenner lehetôvé teszi, hogy az eredetirôl digitalizált színes kép akár RGB, ak ár CMYK mó dú le gyen. A szken ner ér zé kelô e le mei nem CCD-k, ha - nem fotonsokszorozók, melyek részére a a pixelrôl érkezô sugárnyalábot a letapogató fej optikája fényszûrôk, prizmák, féligáteresztô tükrök segítségével RGB összetevôire bontja. Az így kapott fénysugarak a fotonsokszorozókban alakulnak át erôsségüknek megfelelô elektronikus jelekké a további feldolgozáshoz. CMYK összetevôkké a konverter, a majdani nyomdafestékek színhibáit javító interferencia szûrôk és a fekete színszámító egység alakítja át a beérkezô jeleket. 12

121 DIG I TÁ LIS FÉNY KÉ PEZ Ô GÉP ALK AL MA ZÁSA Az elsô film nél kül dolg o zó, ma digitálisnak, ré geb ben elektronikusnak nevezett fényképezôgépek (a japán Sony cég konstrukciói) 1981-ben jelentek meg a pia con. Az 1984-es Los An ge les-i olim pi án a ja pán sport fotó sok már oly sikerrel alkalmazták a digitális fényképezôgépet (91. áb ra), hogy tar tani tud ták a versenyt a hagyományos, filmes gépeket használó kollégáikkal, már ami az exponálástól az újság megjelenéséig eltelt idôt illeti. Hagyományos fényképezôgépet használva az expozíciót követôen a filmnegatívot egy laboratóriumban kell elôhívni, az elôhívást megszakítani, fixálni, öblíteni, szárítani, majd a papírképpel ugyanezeket a mûveleteket elvégezni. Diapozitívot használva a fenti mûveletsort csak egyszer végezzük el. Ezután a papírképet vagy a diát digitalizálni (szkenneltetni) visszük, hogy az illusztráció a megfelelô méretben, színmódban, színmélységben, felbontásban digitálisan álljon rendelkezésünkre a továbbfeldolgozás érdekében. Digitális fényképezôgépet használva az expozíciót követôen kb. egy perc múl va (ma xi mum ennyi a men tési idô) már ott is van a di gi tali zált il luszt rá ció a háttértáron. Nincs szükség filmre, laborra, vegyszerekre, elmaradnak a laborálási mûveletek és a külön menetben történô digitalizálás is. Az eredmény néhány röp ke perc alatt mû hold on ke resz tül akár a világ má sik fel ére is el küld he tô. A megoldás gyors és egy sze rû, de nem ol csó. Az így kés zült kép ek mé rete sem túl nagy, a képet alkotó pixelek száma a fényképezôgép szerkezete által meghatározott. A digitális fényképezôgépek képalkotó eleme ugyanaz a CCD, mint a lapszkenn e rek nél. Csak hogy itt nem há rom sor kü lön-kü lön az R, a G és a B tartományra érzékenyített CCD elem szerepel, hanem mátrixszerûen oszlopokba és sorokba rendezett, R, G, B-re érzékenyített CCD hármasok digitalizálják az optika által a leképezési síkra vetített látványt. Ily módon a képet alkotó pixelek száma a digitális fényképezôgép gyártásakor meghatározott. Az elsô, amatôr célokra forgalmazott gépek még csak képpontra bontották fel a látványt nyolcbites színmélységben és a gépbe épített floppymeghajtó segítségével 3,5 -es hajlékonylemezre rögzítették a képet JPEG formátumban, 6-os képminôségû fokozatban, ami veszteséges tömörítést jelent. Egy floppy ra így 2-3 kép is el fért. Egy ilyen kép mé re te it mu tat ja be a 8. táblá zat különbözô felbontási értékek mellett. A 72 dpi a képernyôk, így az internet felbontása, 15 dpi-s kép szükségeltetik egy színes nyomtatáshoz, 3 dpi pedig a színes nyomdai megjelenéshez kell. 121

122 91. ábra Digitális fényképezôgép 122

123 Felbontás 72 dpi 15 dpi 3 dpi Szélesség 64 pixel 22,57 cm 1,83 cm 5,41 cm Magasság 48 pixel 16,93 cm 8,12 cm 4,6 cm 8. táblázat Kis digitális fénykép mérete eltérô felbontásoknál Az ilyen kép oldalainak aránya 3:4, ami megegyezik a képernyôk magasságszélesség arányával, szemben a hagyományos filmek, diapozitívok képkockáinak 2:3 ol dal ará nyá val (24 36, 6 9 vagy 9 12 mm). Rá adá sul a pixe - les mér et ép pen a VGA kép er nyôk szab ván yos fel bon tá sa. Ebbôl is lát szik, hogy ezek a gé pek és a ve lük ké szít hetô ké pek csak ama tôr cé lok ra (elekt ro nikus csa - ládi fotó képernyôre vagy színes nyomtatóra) használhatók fel. A digitális fényképezôgépek megjelenésével alakult ki a képek jellemzésére egy új fo galom, a megapixel. Egy kész digitális kép egyértelmûen jellemezhetô a kép mód (li ne art, grays ca le, RGB color, CMYK co lor stb.), a szín mély ség (1, 2, 4, 8, 1, 12 bit szí nen ként), a ké pet al ko tó pi xel so rok és -os z lo pok számá val. A kép tárolásakor ezen adatokat valamilyen rendszerben, formátumban mentjük el. A kép méretének (pixelszámának) leírására azonban a pixelsorok és oszlopok számának megadása helyett sokkal szívesebben használjuk a kép szélességének és magasságának cm-ben megadott értékei mellett felbontásának közlését pixel per inchben. A digitális fényképezôgépek minôségi összehasonlításához viszont éppen a képpontsorok és -oszlopok számának megadása a fontos; pontosabban azonos képmódot (RGB) és színmélységet (8 bit) feltételezve a képet alkotó pixelek száma (a sorok és oszlopok szorzata) egyértelmûen minôsíti a digitális fényképezôgép képességeit. A sorok és oszlopok szorzatából kapott pixelszámból a szokásos ezres pontosabban 124-es osztással kapjuk a kilopixel (Kpixel), újabb átvál tás sal pe dig a me ga pixel (Mpi xel) szá mot. Az ed dig tárgyalt kép - pont os gép ké pe te hát 37 2 pi xelt tar talm az, ami pont o san 3 Kpi xelt, il - letve,29 Mpi xelt je lent. Az elôzô bekezdésekben leírt digitális fényképezôgép 1995-ben még ezer dol lár ba ke rült. Öt év vel ké sôbb egy 1,5 Mpi xe les gép kb. szá ze zer for int ba ke - rül és mint egy két szer ennyi ért adnak egy 3 3,6 Mpix e les ké szülé ket. A moz gó alkatrészeket tartalmazó, könnyen elromló, koszolódó, lassú floppymeghajtót felváltotta a PCMC kártya, amely egy mozgó alkatrészek nélküli háttértár. Gyors, kicsi és csak nagykalapáccsal tehetô tönkre. Méreteit a 92. áb ra mutatja. A PCMC kár tyák ka pac i tá sa 8, 1, 16, 2, 32, 64 MB. A ké pek 8-as min ô sé gû JPEG tömörítéssel kerülnek rájuk, ami azt jelenti, hogy egy 1,5 Mpixeles RGB 123

124 ké pet a 4,5 MB-ról kb. 4 KB-ra tö mö ríte nek össze vesz te ség gel, így a leg ki - sebb kár tyára is mint egy húsz fe l vé tel fér el. Ezek a gépek már a hagyományos negatívval, illetve diapozitívval megegyezô (3:2) oldalarányú képeket készítenek. E képek jellemzô adatait mutatja be a 9. tábázat. Mint az adatokból leolvasható, ezek a gépek már felhasználhatók kisebb profi feladatok megoldására, illetve az oktatásban kitûnôen alkalmazhatók. Digitális fény ké pe zô gép pel ké szült a 91. és a 92. áb ra és mind ket tô el bírt vol na a meg - jelentetettnél nagyobb méretet is. Érdemes megjegyezni, hogy a másfél megapixeles szí nes kép kb. A/6-os, a 3,6 Mpi xe les pe dig mi n tegy A/5-ös mé retben je - len het meg a nyom dai ter méke ken. A profi digitális fényképezôgépek bôven 1 Mpixel fölötti képeket készítenek, tárolásukat veszteségmentes tömörítéssel oldják meg. Egy 1 Mpixeles kép RBG módban 3, CMYK-ban 4 MB nagyságú, veszteségmentesen tömörítve ábra PCMC kártya, külsô meghajtó egysége és egy gyufásdoboz Fel bont ás 72 dpi 15 dpi 3 dpi 1,5 Mpixeles kép Szé les ség 1536 pi xel 54,18 cm 26, cm 13, cm Ma gas ság 124 pi xel 36,12 cm 17,34 cm 8,67 cm 3,6 Mpixeles kép Széles ség 24 pi xel 88,66 cm 4,64 cm 2,32 cm Ma gas ság 16 pi xel 56,44 cm 27,9 cm 13,54 cm 9. táblázat Mai digitális fénykép mérete eltérô felbontásoknál

125 kb. 15, il letve 2 MB-ot fo g lal el a hát tér tá ron, ezért e gé pek több nyi re kü lön külsô winchestereket használnak a képek tárolására. A mentési idô is hosszú, ezért sporteseményeknél nem, inkább mûtermi felvételeknél használják ôket. Legtöbbször egy számítógép merevlemeze a háttértáruk, s az elkészült kép a gép monitorán megtekinthetô, tanulmányozható és az eredmény ismeretében a felvétel a megfelelô módosításokkal (beállítás, fô- és derítôfények megváltoztatása stb.) azonnal megismételhetô, a rossz kép a háttértárról törölhetô. E masinák vagy teljesen digitálisak, vagy egy drága filmes gép hátlapja helyére szerelik az úgynevezett digitális hátfalat, s a képet az eredeti optika képezi le a felvételi síkra. Az ilyen ké szü lék ek ára több mill ió fo rint. A hagyományos és a digitális fényképezôgépeket összehasonlítva a legszembetûnôbb különbség a felbontásukban van. A hagyományos negatívok, diapozití vek fel bon tá sa 5 8 dpi. Az 5 inká bb a 35 mm-es kis fil mekre és diák ra, míg a nyol cezres fe l bon tás in kább a pro fi 6 6, 6 9, ill et ve 9 9 cm-es dia - po zití vek re jel lem zô. Ez azt je len ti, hogy amíg a kb. 2 Ft-os di gitá lis fény - képezôgép által elôállított kép mindössze 3 3,6 millió pixelbôl áll, addig az ugyanilyen árfekvésû hagyományos kisfilmes gépek mm-es képkockája 5 dpi-s fel bon tást vé ve alapul mint egy 31,93 mil lió (sza bály ta lan, el té rô alakú és méretû) pixelt (ezüstszemcsét) tartalmaz. A nagyjából tízszeres pixelszám azt eredményezi, hogy a hagyományos kép lineárisan kb. háromszor akkora méretben használható fel, mint tizedannyi képpontot tartalmazó digitális társa. Egy pr o fi 6 9 cm-es ha gyo má nyos dia pe dig 8 dpi-vel szá mol va 51,86 millió pixelbôl áll, így maximális lineáris nagyítása mintegy 13-szorosa lehet digitális társáénak. Természetesen ezen elméleti maximumok alkalmazásakor a ha gyo mán yos kép már szét esô ben lesz, de a digitálisnál két sz er, il let ve tíz - szer nagyobb lineáris nagyítás problémamentesen megoldható. A digitális fényképezôgépek érzékelôi 1995-ig kizárólag CCD-k voltak. Méretükbôl és kiolvasási technológiájukból adódóan nem lehetett 1,5 millió pixelnél nagyobb érzékelôket gyártani. A kilencvenes évek közepétôl azonban a digitális fényképezôgépek érzékelôinek gyártásánál is alkalmazni kezdték a más integrált áramkörök elôállításánál már bevált koplementer fémoxid-félvezetô (CMOS) technológiát, melynek segítségével az érzékelôk közönséges szilíciumlemezeken nagyüzemi módszerekkel kis méretben, olcsón és tömegével elôállíthatók. A digitális képek pixelszámát ezzel a technológiával tornázták fel 3 3,6 me gap i xel re úgy, hogy köz ben a gé pek ára is csök kent. A ké tez res év ta lál má nya az új tí pu sú CMOS szen zor, mely a lát ványt 16,8 mil lió kép pont ra bontja, ami a hagyományos kisfilmes fényképezôgépek által alkotott kép pixelszámának mintegy fele, háromnegyede attól függôen, hogy mennyire érzékeny a gépbe tett film. A CMOS érzékelôk lehetôvé teszik a kép egy fontos, nagyított részletének 125

126 akár többszöri tanulmányozását is például a fókusz, illetve a megvilágítás beállítása közben, anélkül, hogy exponálnunk kellene. Ugyanakkor energiafogyasztásuk is csak mintegy tizede a CCD érzékelôkének. Ezek a digitális fényképezô - gépek már felbontásban is felveszik a versenyt filmes társaikkal. DIGI TÁ LIS KÉ PE RE DE TI KÉS ZÍ TÉ SE Ma, az ezredforduló táján egyre gyakoribbá válik, hogy a festômûvész vagy grafikus saját számítógépe elôtt ülve, valamilyen képmanipulációs programot használva a képernyôn hozza létre a megrendelt mûvészi illusztrációt vagy a saját belsô világából fakadó mûvészi alkotást. Az így létrejött high resolution (HR, magas felbontású) digitális képeredetiket a mûvész általában megtartja magának, csak ezek low resolution (LR, alacsony felbontású) és indexed color módúra (mindössze 256 szín) konvertált változataikat küldi el nemzetközi, avagy hazai elekt ro ni kus (in ter netes) ga lér i ák nak, il let ve teszi fel sa ját hon lap já ra. A mû sok - szor évekig csak a virtuális világban, a képernyôkön létezik, míg aztán materializálódik mint a mûvész által szabályos szignatúrával ellátott grafikai lap egy színes nyomat formájában, esetleg megjelenik egy nyomdai úton elôállított katalóg us ban, vagy mint pla kát kerül az ut cákra. Ilyen esetekben az illusztráció eleve digitalizált formában készül, nincsen analóg megfelelôje, a digitalizált, képernyôn megjelenô kép maga az eredeti. A hagyományos grafikai eljárásokkal összehasonlítva ahol a nyomóforma a rézle mez, li tó kô, li nó le um stb., itt nyo mó for má nak ma ga az el men tett fájl te - kinthetô, hiszen róla készülnek a nyomatok. A hagyományos technikáknál az összes ter ve zett pél dány szá mot egy szerre nyomja meg a mû vész ma ga vagy az ál - tala megbízott szakember és az egyes nyomatok sorszámozása ennek alapján történik. A nyomóformát a kívánt példányszámnyomás után általában megsemmisítik (rézlemeznél, vaslemeznél átlósan egy erôteljes karcot húznak a rajzba, litókô nél meg csi szol ják a kö vet stb.), ez zel biz to sítva, hogy késôbb ne le hes sen további nyomatokat készíteni a formáról. Digitális alkotásnál azonban a mûvész csak megállapítja a majdani nyomatok maximális számát és csak megrendelés ese tén nyomt at, szig nál. Itt is csak a mû vész ál tal szab á lyos szig na túrá val ellá tott nyomatok tekinthetôk eredetinek, az összes többi bár azonos az eredetivel csak mint rep ro duk ció jöh et szóba. Mi vel a di gi tá lis fájl szemb en a hag yo má - nyos nyomóformákkal nagyon könnyen másolható, sokszorosítható, ezért szinte lehetetlen biztosítani, bizonyítani a digitális nyomóforma megsemmisítését. 126

127 KÉP MÓ DOK Az eredetik digitalizálásakor egyik legfontosabb döntés a képmód (színmód) meghatározása, ugyanis egy színes eredeti is felhasználható akár szürkeárnyalatos, akár vonalas módban. A már digitalizált illusztráció a feldolgozása során átalakítható egyik képmódból a másikba. Vegyük sorra a képmódokat. Vo na las (bit map, line art) mód Minden kép pont csak fe ke te, vagy csak fe hér le het, az az egy bi ten ábr á zol - ható egy pixelnyi információ. Nyomtatáskor, levilágításkor nincs rácsképzés, ezért a digitalizált kép felbontása lehetôleg egyezzen meg az output eszközével, vagy legalább pontosan fele, harmada, negyede legyen a nyomtató, levilágító felbontásának. Mivel a vonalas képmód kevés manipulációs lehetôséget biztosít, ezért az ilyen képeket grayscale módba konvertáljuk, ott javítjuk, alakítjuk ôket, majd a munka végeztével visszaváltunk bitmap módba. Szür ke ár nya la tos (grays cale) mód Az ilyen ké pe ket mond ja a köz nyelv fe ke te-fe hér fo tókn ak. Itt a tisz ta fek e - te és fehér mellett az egyes pixelek a szürke különbözô árnyalatait is felvehetik, mégpedig a két szélsô értéket is beleszámítva összesen 256=2 8 árnyalatot, tehát ezen ké pek szín mély sé ge nyolc bit. Ez az árn ya lat szám már biz tos ít ja, hogy a ké - pet foly to nos ár nyala tú nak lássuk, hisz szemü nk va lah ol a 64 ár nya lat alatt lát ja a képet különálló foltokból felépülônek. Érdekes lehet számunkra a szürkeárnyalatos képek vonalassá való konvertálása. Ekkor ugyanis a listavezetô képfeldolgozó programban öt lehetôség közül választhatunk. 93. áb ra Grayscale treshold konverzió 127

128 Treshold, az 5%-os határérték az elsô választási lehetôségünk. Ekkor a már digitalizált árnyalatos illusztráció 5% alatti szürkét tartalmazó pixelei fehérek lesznek, a többiek feketére változnak a konverzió során. A lehetôség akkor hasznos, ha mindenképpen két jól elkülöníthetôen látható foltokból álló lehetôségre kívánjuk korlátozni az árnyalatterjedelmet. Példát a 93. áb ra mutat. Pattern Dithern, azaz árnyalás mintával, az a lehetôség, amit másodikként választhatunk. Ez az eljárás a kiviteli eszköz dpi felbontásával megegyezôen, elôre elkészített alakú, és az egyes szürke fokozatoknak megfelelô tónusú minták segítségével szimulálja a szürke árnyalatait. Jó felbontás mellett használata indokolt, azon ban a min ták elô re el ren dez ett alak ja oly kor za varó leh et. A meg oldás a 94. ábrán látható. 94. áb ra Grayscale Pattern Dithern konverzió 95. ábra Grayscale Diffusion Dithern konverzió 3 és 72 dpi-n 128

129 Diffusion Dither, azaz szórt árnyalás a harmadik variáció. Ez az átalakítás a grafikailag legtöbbet ígérô lehetôség. A konverzió lényege, hogy a program az eredeti egy adott a digitalizálás felbontása (max dpi) által meghatározott területére, pixelére (képpontjára) az általunk megválasztott a kimeneti eszköz felbontásának megfelelô (6 254 dpi) felbontással véletlenszerûen helyez el fekete pontokat úgy, hogy azok összterületének a pixel egész területhez viszonyított aránya megegyezzen az aktuális képpont szürke fokozatával. Az általunk megválasztható kimeneti felbontás nagyon tág lehetôségeket biztosít számunkra a szinte észrevehetetlen grayscale szimuláció (nyolcad akkora tárterületen megvalósítva), illetve a nagyon is látható, pixeles árnyalás között, amint azt a 95. ábra szemlélteti. 96. ábra Grayscale Halftone Screen konverzió 129

130 Halftone Screen, azaz raszterrács készítése a valódi autotípiák készítésére használható negyedik lehetôség. Szimulálja a nyomtató, levilágító lehetôségeit. Beállíthatjuk a rácssûrûséget (frekvenciát, lpi-értéket) éppúgy, mint az elforgatás szögét, illetve a rácspont alakját. Érdekes megoldások alakulhatnak ki, néhány lehetôséget a 96. áb ra mu tat be. Az egyes kon ver ziós ada tok a kö vetk e zôk: a) grays ca le, 8 bit, 3 dpi, 15 lpi b) bit map, 3 dpi, 75 lpi, 45, rou nd c) bit map, 3 dpi, 6 lpi, 45, dia mond d) bit map, 3 dpi, 5 lpi, 45, el lip se e) bit map, 3 dpi, 3 lpi,, li ne f) bit map, 3 dpi, 3 lpi, 45, squ a re Custom Pattern, azaz az általunk definiált rácspontalak, az elôzô lehetôségnek speciális ese te. Lén ye ge, hogy a prog ram az álta lunk elô re de fi ni ált min tát veszi a rácspont alakjának, és az egyes szürke fokozatokat képviselô raszterpontok kialakítását ehhez az alakhoz igazítja. Dup lex (du o to ne) mód Nem túl gyakori választás. Használata legtöbbször nyomdatechnikai okokból indokolt. Egyrészt akkor választható, ha az alapszín többnyire fekete mel - lé egy má sik színt kla sszi kus eset ben barn át vagy ké ket sze ret nénk nyom tatni az egyébként szürkeskálás illusztrációba. Ez a huszadik század eleji fekete-fehér fotók kékítésének, illetve barnításának kései szimulációja. Az így készített duoton képek jóval több árnyalat megjelenítésére képesek, mint egyszerû szürkeárnyala - tos tár sa ik. Az árn ya lat növ e ke dés oka ab ban a tényb en rejlik, hogy az of szet tech - nika csak nagyon vékony festékréteg átvitelére képes egy lépésben. A második kék, illetve barna nyomófomáról és festékkel átvitt nyomat gazdagítja az eredeti fekete leginkább mély árnyalatait, javítva ezzel a nyomat minôségét. A duoton mód szer azonban nem csak egy ké p rôl, de egy egész ki ad ványr ól is szól hat. Használata, alkalmazása mindenképpen a kiadvány minôségét javítja, nem szabad azonban elfeledkezni árnövelô hatásáról sem. A második szín bekapcsolódási pontját (árnyalatát) és a részvétel erôsségét (gradáció) beállíthatjuk, s e manipulációs lehetôségek elegendô teret biztosítanak a szóban forgó illusztráció minôségének maximális javítására. A duoton alkalmazások jelentôs részében azonban a második szín megegyezik az alap szín nel az az fe ke te, mert így is nagy mér tékb en ja vít ja pél dá ul egy mûvészi fotókat közlô szaklap illusztrációinak minôségét pusztán azáltal, hogy a mélyfeketék kétszer nyomottak. 13

131 A duoton képmód lehetôvé teszi tehát az egy alapszín egy kiemelôszín kombinációt, de biztosítja a kiemelôszínek számának növelését kettôre, sôt akár három ra. Egy-egy szín 8 bit szín mély ségû, ezért egy pixe l nyi in formá ció két szer, háromszor, illetve négyszer nyolc (16, 24, 32) biten tárolható. Minden esetben beállíthatjuk a kiemelôszín belépésének százalékos értékét és meghatározhatjuk a gradációs görbék alakulását is. Gyakorlatilag kézi vezérlésûvé tehetjük a nyomdai folyamatok teljes skáláját. Mindezért természetesen fizetnünk is kell. A CMYK négyszín-nyomáshoz szokott nyomda velünk fizettet meg minden olyan mûveletet, amelyet duoton nyomású különcségeink miatt kellett elvégeznie. A szín pa let tás (in dex ed co lor) mód Egy-egy pi xel itt is 8 bit en tá rolt, azonb an a pix e lek ért é ke i nek tárolása elôtt a fájl ban men tésre ke rül az RGB szín tér ma xi mum 256 (2 8 ) darab színét tartalmazó paletta. Az egyes pixelek színe csak e paletta valamelyik eleme lehet, így a kép, az illusztráció színmélysége ugyancsak 8 bit. Általában a lényegesen több színt tartalmazó (RGB, CMYK módú) digitalizált információ leegyszerûsített vál to za tát tar tal mazza ez a mód. Létr e ho zá sa is az RGB vagy CMYK módb ól va - ló konvertálással történik. Az interneten használatos képek színmódja, hiszen az ilyen színes kép a szürkeárnyalatossal megegyezô nagyságú helyet foglal csak el a háttértáron éppúgy, mint a memóriában. Letöltése, behozatala így 3-4-szer gyorsabb, mint RGB vagy CMYK mó dú társáé. A ma xi mum 256 színt tar talma zó pa let ta pon tos (Exact) le het ak kor, ha a konv er tá landó ere deti nem ta r tal maz az RGB vagy a CMYK szín tér 256 színé - nél töb bet. Ilyen kor az ered e ti összes szí ne egy az egy ben konve r tá ló dik a képmód változásakor. A rendszer (System) palettát akkor válasszuk, ha a munka végeredménye csupán olyan PC vagy Mac gép kép er nyô jé re ke rül, amely nek videokártyája mind - össze 256 szín megjelenítésére képes, azaz például egy interaktív CD képeinek készítésekor. A világháló (Web) színpalettáját értelemszerûen honlapok képeihez, illetve az internetre szánt publikációk színes illusztrációinak készítésekor használjuk, hiszen ez a pa letta csak a net es böngé szôk szá má ra könnyen kez el he tô, ér tel mez - hetô színeket tartalmazza. Az egyenletes (Uniform) paletta választásakor a színek egyenletesen oszlanak el a spektrum színei között. Nyolcbites színmélységnél kiválasztásra kerül 6-6 egy más tól egyen lô tá volsá g ra lé vô R, G és B szín ér ték és a pa let ta 216 (6 3 ) színe ezek kombinációiból áll elô. 5-5 választás 125 színt (színmélység 7 bit) eredményez, 4-4 szín nel 64 szí nû, 6 bit sz í nmély sé gû, 3-3-mal 27 színû, 5 bit szín mély - sé gû, 2-2-vel pe dig 8 szí nû, 3 bit szín mély sé gû pa let tát ka punk. 131

132 Az alkalmazkodó (Adaptive) színpaletta színei az adott kép színeihez legközelebb állók lesznek. Ez a választás biztosítja az eredetihez legközelebb álló színe - ket, amennyiben az eredeti színeinek száma nagyobb 256-nál. Az egyedi (Custom) paletta választásakor mi magunk készíthetjük el a palettát, kiválasztva az általunk fontosnak tartott 256 színt. RGB (RGB co lor) mód Az elsôdleges színeken és az összeadó színkeverésen alapuló színtér és képmód. Az alap szí nek a hár om szín csa tor na min degyike 8 bit szín mély sé gû, ezért e mód ban egy pi xel sz í né nek le írá sá hoz 24 bit re van szüks ég. A kép pon tok - kén ti 24 bitt el kb. 16,7 mill ió (2 24 ) szín ír ha tó le. Az em be ri szem nem képes ennyi szín megkülönböztetésére, csak mintegy tízmillió színt tud különválasztani. Színes képek manipulálásakor az RGB mód a természetes választás, hiszen a monitornak ez a színtér a normális üzemmódja. RGB módban marad a színes kép a munka befejeztével, ha színes nyomtatóval lesz kinyomtatva, avagy élete továbbra is a képernyôkön folyik tovább (pl. interaktív CD képei). CMYK (CMYK co lor) mód A nyomdai elôkészítés szempontjából jelentôs. A négy színcsatorna mindegyike 8 bit színmélységû, ezért egy pixelnyi képinformáció tárolásához, megjelenítéséhez 32 bitre van szükség. A CMYK színtérben elméletileg megjeleníthetô, min tegy 4,3 mi l li árd szín azon ban a va l óság ban csu pán kb. 6 1 mil lió (nyom - dá ja vá lo gat ja). A szí nek számá nak e ra di ká lis csökkenése nem csu pán a nyom da hibája, hanem elsôsorban elméleti tény, hiszen a színtérben ugyanaz a szín nagyon sokféle módon elôállítható, kikeverhetô. A CMYK mód egy-egy színcsatornája a kép nyomdai színbontásait tartalmazza. Ami kor RGB módr ól CMYK-ra vál tunk, akkor a szám í tó gép a be ál lí - tásoknak megfelelôen elvégzi az illusztráció nyomdai színre bontását, egy-egy színcsatorna tartalmaz egy-egy színkivonatot. Bár elvben lehetséges, mégis kerül - jük a több szö ri oda-vissza RGB CMYK kon verz i ót, mert a két szín tér szín ei nem feleltethetôk meg kölcsönösen és egyértelmûen egymásnak, azaz a többször oda-vissza konvertált kép színei jelentôsen eltérhetnek az eredeti színeitôl. Gya - korlatban a nyomdai feldolgozásra szánt, elkészített képet utolsó mûveletként konvertáljuk CMYK módba, hogy aztán megfelelôen elmentve rendelkezésünkre álljanak az egyes színkivonatok. A CIE Lab (CIE Lab co lor) mód Inkább elméleti, mint gyakorlati jelentôsége van. A CIE által kidolgozott eszközfüggetlen színrendszer, színtér, amely három értékkel ábrázolja a színt. Az 132

133 L (light ness, fé nyes ség) ér té ke és 1 kö zé es het. Az a csa tor na a bíbor-zöld átmenetet adja 256 értékkel, míg a b csatorna a kék-sárga átmenetet tárolja ugyancsak 256 értéken. A színtér így , egyértelmûen és eszközfüggetlen módon definiált szín leírására alkalmas. Az RGB CMYK konverzió közbülsô állomása e színmód, a számítógép elôször erre a színtérre konvertálja a kiinduló színeket, majd ezekbôl alakítja ki a megfelelô CMYK értékeket és fordítva. A színkorrekciós rendszerek is ezt a színteret használják bázisul. A gyakorlatban akkor használhatjuk, ha a kép fényerejét, világosságát akarjuk megváltoztatni anélkül, hogy a színárnyalatok, telítettségek változnának. Erre a képmódra váltva megváltoztathatjuk a kép világosságát, majd visszaválthatunk RGB módra. A tö b bcsa tor nás (Mul tich a nel) mód Ha son ló az RGB vagy a CMYK mód hoz annyi ban, hogy az egyes szín k ivo - natok itt is 8 biten ábrázoltak, de semmiféle megkötés nincs az egyes csatornák színére vonatkozóan. Minden csatorna egy szürkeárnyalatos képnek felel meg, manipulálható, más csatornákkal kombinálható, felcserélhetô stb. Legtöbbször maszkcsatornák, illetve direkt színek mentéséhez használjuk. KÉPFO R MÁ TU MOK Az elsô kötet azonos címû fejezetében már volt szó a kiadványszerkesztés szempontjából fontos képformátumokról. Ott részleteztem az egyes formátumok jellemzô tulajdonságait. Most nézzük át a képformátumokat az elvégzendô feladat szempontjából, vagyis vizsgáljuk meg azt, hogy az egyes feladattípusokhoz milyen képformátumok illeszkednek, választhatók. Pho tosh op for má tum Mivel a DTP területén szinte kizárólagos képmanipuláló program az Adobe cég Photoshop programja, ezért annak saját formátumáról PC-s kiterjesztése.psd kénytelen vagyok külön szólni. Az egyedüli képformátum, amely különkülön megôrzi a kép egyes réteginformációit éppúgy, mint a maszkokat, valamint a vágógörbéket. Ennek következtében psd formátumban mentjük el az összes digitalizált képet azok feldolgozása során, hisz egy-egy kép elkészítése akár több napig is eltarthat. Mindenképpen érdemes megôrizni az illusztrációkat psd formátumban a velük végzett munka befejezte után is, hisz így a megrendelôtôl akár hónapokkal késôbb érkezô módosítási kérések könnyen elvégezhetôk. El - lenk e zô eset ben elöl rôl kell kez de ni az egész kép el ké szí tés ét, ami akár több na - pig is el tart hat (fotózás az ere de ti hely szí neken stb.) a né hány órás mó dosí tá si 133

134 munkával szemben. A megrendelô joggal várja el, hogy képeit psd formátumban archíváljuk. Összefoglalva: a képpel való munka során természetes mentési formá tum a psd, de ez az arch i vált ké pek ment é si form á tu ma is. TIFF for má tum Tagged Image File Format, az egyik legrégebbi, általánosan elterjedt képformátum PC-s kiterjesztése.tif, gyakorlatilag platformfüggetlen, a duplex (duotone) kivételével az összes színmódot támogatja. Levetkôzve régi gyermekbetegségét ma már a színes képeket is színmódjuknak megfelelô színmélységgel tárol ja. Ré gebb en a szí nes képe ket csak ind e xed col or mód ban (mind össze 256 szín) tudta kezelni, ezért a nyomdai elôkészítés során színes képekhez nem használták. Ez a hát rá nya má ra már meg szûnt, így az RGB ké pe ket 24, a CMYK mó dú a kat pedig 32 bi ten tá rol ja. Amit nem tud, az a színre bon tott ké pek ö tfá j los tá ro lása (DCS), és nem alka l mas a vá góg ör bék tá rolá sá ra sem, mert nem tud vekto ros ada - to kat tár ol ni. Ta lán e két há t rá nya mi att nem alk al maz zák annyira a színes ké pek nyomdai elôkészítéséhez. Ahol mindenképpen használható, az a vonalas és szürkeárnyalatos képek területe, akár nyomtatás, akár levilágítás lesz a játszma vége. Színes képek mindenféle nyomtatásához ugyancsak kiválóan alkalmazható fájlformátum. Az ötfájlos mentés és a vágógörbék hiánya hátráltatja választását a nyomda részére színre bontott (CMYK módú) képek mentési formátumaként, azonban ahol az em lí tett két hát rány nem kö ve tel mény, ott nyug od tan hasz nál ható a TIFF formátum. Szinte az összes tömörítési módot ismeri, a Photoshopban felkínált veszteségmentes LZW tömörítés nyugodtan használható. EPS for má tum Encapsulated PostScript PC-s kiterjesztése.eps, a nyomdai elôkészítés legelterjedtebb és egyben legáltalánosabb formátuma. Az Adobe cég által kifejlesztett PostScript oldalleíró nyelvre épül, melyet az összes lézernyomtató és levilágító ismer. Ismeri az összes képmódot, a duotont is beleértve. Képes a pixeles mellett vektoros adatok tárolására is. Ez azt jelenti, hogy a rajzolóprogramban készített vektoros ábrát EPS formátumban exportálhatjuk a kiadványszerkesztôk felé. Mivel az ilyen fájlok csak vektoros adatokat tartalmaznak, ezért a kiadványszerkesztôkben minôségromlás nélkül nagyíthatók vagy kicsinyíthetôk, nincs méretbeli korlátozás. Az EPS mint metafájl egy állományon belül képes a pixeles és a vektoros adatok együttes tárolására, így egyedüliként tudja tárolni a pixeles képek vágógörbéit. Ez a legfôbb oka annak, hogy a nyomdai elôkészítés te - rületén (CMYK mód) a színes képeket EPS formátumban mentik el. A Quark cég által kifejlesztett DCS (DeskTop Color Separation) biztosítja az egyes színkivonatok és a 72 dpi-s nézôkép formátuma megválasztható kü- 134

135 lön fájl ba tör ténô men té sét, így az el ô ké szítés so rán ele gen dô csak a kis felb on - tású nézôképpel dolgozni, a nagy helyet foglaló, emiatt a munkát lassító színkivon a tok ra csak a nyom ta tás nál, il let ve a levilágításnál lesz sz ük ség. A DCS 2. már lehetôvé teszi négynél több színkivonat kezelését, biztosítva ezzel a hexacolor (CMYOGK) kép mód, vagy di rekt szí nek hasz ná la tát. Az EPS fájl ASCII kódolásakor az egy szövegszerkesztô segítségével, a PostScript nyelv utasításainak ismeretében könnyedén módosítható. A bináris kódolás egyrészt veszteségmentes tömörítést ad (a fájl mérete kb. felére csökken), másrészt az így kódolt fájl már nem módosítható egy szövegszerkesztôvel. Választhatjuk a többnyire veszteséges JPEG kódolást is, azonban ekkor mintegy a kis mé ret ára ként szá mol nunk kell a képminôség romlá sá val. GIF formá tum Graphic Interchange Format PC-s kiterjesztése.gif, a CompuServe által kifejlesztett formátum, kimondottan a világhálóra készült. Színmélysége 8 bit, tehát vonalas, szürkeárnyalatos és indexed color módú képek megjelenítésére alkalmas. Interneten használva e képek felbontása alacsony (72 dpi), s ennek köszönhetôen méretük is kicsi. A méretet tovább csökkenti a veszteségmentes LZW tömörítés, melynek következtében a képek viszonylag gyorsan letölthetôk az interneten. A GIF89a megjelenése óta a paletta egyik színét átlátszóként definiálhat juk, s így ké pe ink alak ja lát szó lag már nem csak tég la lap le het. A web szer - kesztôk lehetôvé teszik több állókép egy GIF állományba történô mentését, és a böngészôk ezt rövid animációként játszák vissza nekünk. Az elmondottakból világosan látszik, hogy a GIF formátum a honlapok szinte kizárólagos képformátuma. JPEG for má tum Joint Photographic Experts Format PC-s kiterjesztése.jpg, az internet másik elterjedt képformátuma. A köztudatban meghonosodott JPEG elnevezés valójában csak a tömörítési eljárás neve, amelyet a JFIF (JPEG File Interchange For mat) ál lo mán yok hasz náln ak. Szín mély sége 24 vagy 32 bit, ezért RGB és CMYK módú állományok egyaránt menthetôk JPEG formátumban. Vektoros adatok tárolására is alkalmas, de ezek vágógörbeként nem használhatók fel. Legfontosabb jellemzôje mégis a nagyon hatékony, ám veszteséges tömörítés, amelynek mértékét beállíthatjuk. A tömörítési arány könnyen elérheti akár a százat is, azaz a tömörített kép mérete mindössze századrésze az eredetiének. A kép minôsége azonban a tömörítési arány növekedésével rohamosan csökken. Már a legkisebb tömörítés is veszteséges, romlik a kép minôsége, de ez, szabad szemmel szemlélve a képet, még nem vehetô észre. Hatványozottan rontja a kép- 135

136 minôséget a JPEG formátumú illusztráció többszöri kinyitása és mentése, mert minden kinyitás, mentés után további veszteség lép fel az elôzô állapothoz képest. Kiváló képminôséget választva is kb. tizedére tömöríti a képet ez a hatékony eljárás. Éppen a nagy színmélység melletti kis helyigénye tette az internet kedvelt formátumává, tudniillik megoldotta azt a problémát, amivel a GIF formátum nem birkózott meg, az az a kis fel bon tá sú RGB és a CMYK kép ek, va la mint a vektoros ábrák viszonylag gyors továbbítását a világhálón. A QickTime szoftver a digitális videók tömörítésénél használja a JPEG eljárást, a PostScript nyelv pedig a színes képek nyomtatásánál hasznosítja, megengedve ezt a tömörítési formátumot. A nyomdai elôkészítésben egyébként nincs jelentôs szerepe, legfeljebb végszükségben tárolható így egy-egy nagy kép a legkisebb tömörítési fokozatban, azaz a lehetô legjobb minôségben. PICT formátum PC-s kiterjesztése.pct, Apple fejlesztés, a Macintosh számítógépek alapvetô képformátuma, a MacOS szerves részét képezi e formátum használata, hiszen minden képernyôkép ebben a formátumban tárolt. Színmélysége 1, 4, 8, 24 és 32 bit, a képeket eleve veszteségmentesen tömörítve tárolja, de vektoros adatokat nem tud ke zelni. Mi vel mind en Mac-es program ke ze li, ezért ki tû nôen hasz - nál ható min den olyan helyzetben, ah ol a kép Mac in tosh kép er nyôk ön éli le tel - jes életét, vagyis az összes Macintoshos multimédia- és programfejlesztésnél. A nyomdai elôkészítésben egyáltalán nem használható. BMP for má tum PC-s kiterjesztése.bmp, Microsoft-fejlesztés, a Windows operációs rendszer belsô képformátuma. Szerepét tekintve a PICT formátum PC-s megfelelôje, tulajdonságaik is teljesen azonosak, pusztán a tömörítési algoritmus különbözô a két form á tum nál, ill et ve a BMP nem tá mo gatja a CMYK kép mó dot (így mond juk fi noman azt, hogy nem tud mit kez de ni ve le, nem is meri). A BMP-t min den Win dows alatt fu tó prog ram is me ri, ezért a PC-s mul tim é dia- és pro g - ramfejlesztések kedvelt és általánosan használt formátuma. A nyomdai elôkészítésben egyáltalán nem használható. Ko dak Pho tocd for má tum PC-s kiterjesztése.pcd, a Kodak cég saját fejlesztésû formátuma. A hagyományos technikát (negatív, diapozitív) használó fotósok képeinek digitalizálására fejlesztették ki. Az elôhívásra leadott diáról, negatívról egyre több helyen készítenek kérésre PhotoCD-t. A képek a Photoshopba a Kodak PhotoCD 136

137 extension segítségével vihetôk be RGB vagy Lab módban. A képek digitalizálásak or ügyel nek a mi nôsé g re, a szín hû ség re. Mind en ké pet öt az újabb ProPhotoCD-n hat méretben tárolnak, az úgynevezett bázisméretbôl kiindulva csak a különbségeket rögzítik. A konkrét méreteket a 1. táblázat tartalmazza. Név Pixelszám Méret Tömörítés Base/ ,5 KB nincs Base/ ,3 KB nincs Base ,2 MB nincs 4 Base ,7 MB van 16 Base ,8 MB van 64 Base (csak ProPhotoCD-n) , MB van 1. táblázat Kodak PhotoCD képtárolása A tömörítés veszteségmentes. A Base kép mérete a tévé képernyôjével megegyezô, így ez a készülékhez kapcsolható egyszerû lejátszó segítségével a tévén is megnézhetô. A Base/16 bélyegképként, a Base/4 internetre használható. Nyomdai min ô ség ben a 4 Ba se egy 12 8 cm-es, a 16 Ba se cm-es, a 64 Base pe - dig mint egy cm-es ké pet ad. A Phot ocd-re kb. 1 db mm-es ne - ga tív va gy dia kép ko c ka, a ProP ho to CD-re pe dig kb db 9 6 cm-es dia anyaga rögzíthetô digitális formában. Egy CD több lépésben is megírható, ekkor valamivel kevesebb információ fér rá. PDF form á tum Portable Document Format PC-s kiterjesztése.pdf, az Adobe fejlesztése. Céljuk egy platformfüggetlen, a szöveget és a képet egyaránt hûen visszaadó formátum el ké szí tése volt. Szín mély sé ge 1, 8,24, 32 bit, az az kezel min den fon tos pixeles képmódot, de ismeri a vektoros formátumot (vágógörbét is!) és tartalmazza a szövegben használt fontinformációkat, aminek következtében tökéletesen adja vissza a szö veg ké pet min den plat for mon és gé pen ak kor is, ha az il le tô font ott nincs meg. Az ol dal egyes ele meit a tartalmukhoz le gjob ban il lesz kedô eljárással tömöríti, ezért egy fájlon belül akár több tömörítési eljárást használhat. E formátumot eredetileg csak az Acrobat programcsalád ismerte, ma azonban leg alább meg nyit ni, ol vasni tud ja va la mennyi DTP-s szoft ver, de az igazán jók, az újabb verziók az általuk készített állományokat exportálni is képesek PDF formátumban. Eredeti olvasóprogramja, az Acrobat Reader ingyenes terjesztésû, így mindeki hozzájuthat. Mivel a PDF fájl platform- és gép(konfiguráció-) füg- 137

138 getlen, hiszen maga a fájl tartalmaz minden olyan információt, amely az eredetivel megegyezô, illetve a mentéskori beállításoknak megfelelô minôségû megjelenítéséhez szükséges, ezért az olvasószoftver birtokában már megjeleníthetô, és egy olcsó nyomtatóval kézzelfoghatóvá tehetô, materializálható aminek következtében szószerint mindenki használhatja, aki gépközelbe kerül. A világhálón egyre nagyobb mértékben használják (éppen metafájl volta miatt) mindenféle információ terjesztésére, hiszen egy néhány soros hez nemcsak egy kép, de egy PDF fájl is cs a tol ha tó. Más: egy cég hon la p ján le tölt he tô PDF formátumban tárolható kínálatának teljes áru- és árlistája éppúgy, mint mond juk egy tudo má nyos in téz mény (egyetem stb.) munkatársai által ké szít ett friss publikációik teljes anyaga. Más: az egyszerû telepítési utasítástól kezdve, az alkalmazói program helpjén keresztül, a magyarázatokkal ellátott tanulói példákon át, a szoftver felhasználói kézikönyve is sokszor megtalálható PDF formátumban az installáló CD-n. Más: az oktató CD-k ismereteket közlô része legtöbbször PDF formátumú, csak az interaktivitást biztosító rész más jellegû. A PDF formátumú fájl létrehozásakor biztosítja számunkra a tárolt elemek felbontási stb. beállításainak megfelelôen tág határok közötti változtatását, és e határokba beleférnek a nyomdai követelmények, azonban eddig a PDF formátum nak a nyom dai elô kész í tô munkába tör té nô be vo ná sa val a hogy még sem tör - tént meg a megfelelô mértékben. Egyszerûbben szólva nem nagyon használják. Ennek oka véleményem szerint az internet jelenlegi állapota (lassúsága) lehet, hiszen a nyomdai elôkészítésnek megfelelô, nagy felbontású, színes képeket tartalmazó oldal mérete meglehetôsen nagy, legalábbis jóval fölötte van a világhálón küldözgetett fájlok átlagos méretének, aminek következtében az átküldési, letöltési idô meg le he tôs en hosszú, nem be szél ve ar ról, hogy közb en a kap csol at meg - sz a ka dhat, a rend szer le fagyhat, már pe dig ennyi idô al att a mo to ros fu tár is célba ér het a kül dött anyaggal. PostSc ript for mát um PC-s kiterjesztése.ps, ugyancsak az Adobe fejlesztette ki, mint általános oldal le író prog ram ny el vet. A PS te hát nem csak fájlformátum, de egyben egy programnyelv is a maga karakter- és utasításkészletével, szintaktikájával (helyesírá si sza bá lya inak gyûj te ménye). A nyelv (és a for mát um) szab vánnyá vált az elektronikus adatátvitel szinte minden olyan területén, amely a digitálisan kódolt elektronikus adatok fizikai (kézzel megfogható) formában történô megjelenítésével foglalkozik. A PostScript nyelvet tehát érti a legtöbb nyomtató éppúgy, mint az összes levilágító. A PostSc ript nyelv és fájl plat form- és progr am füg get len, teh át könnyen hor - dozható. Képes minden pixeles képmód és a hozzá rendelhetô vágógörbe, de tet- 138

139 szôleges vektoros alakzatok kezelésére is, azaz metafájl. Kódolásakor LZW tömörí tést hasz nálhat, ami a mé re tet kb. a fel ére csökke n ti (AS CII és bináris kód). Pontosabban az ASCII kódolás nics tömörítve egy szövegszerkesztô segítségével a PostScript nyelv ismeretében módosítható. A bináris kódolás LZW tömörí tést alk al maz, a fájl nem mó do sít ható, és mé re te kb. fele le sz, mint ASC II kó - dol á sú tár sáé. A PS fájl min den esetben egy vagy több ol dalt ír le, csak az EPS az, amely mind össze egy kép le í rását ad ja. A PS az oldal pi xeles és vek to ros el e - mein kívül tartalmazza, tartalmazhatja a szöveg betûtípusainak, betûváltozatainak vektoros leírásait is, aminek következtében a PS fájl minden adatot magában hordoz, amely a nyomtatáshoz, levilágításhoz szükséges. A PS valószínûleg ez utóbbi tulajdonságának köszönheti rohamos elterjedését, szabvánnyá válását, ugyanis megjelenése elôtt a levilágításhoz a kiadványszerkesztô fájlja mellett vinni kellett az összes beágyazott illusztrációt, képet tartal ma zó fájlt, val a mint az összes hasz nált font kép ern yô és ny om ta tó adatát. Bár - me lyik ott hon ma radt, már ford ul hat tunk is vissza. Emel lett hi ba ese tén rengeteg vitára adott lehetôséget a megrendelô és a levilágító stúdió között, hogy ki követte el a hibát, ugyanis a Quark dokumentumba a levilágítást végzô operátor akár véletlenül is beletörölhetett, vagy arrébb vihetett egy elemet az oldalon. A PS min den ilyen vi tát kiküszöböl, a meg ren de lô azt kap ja meg a fil me - ken, amit a PS fájl ba be le tett, vi tának helye nincs. A bemutatottak mellett még számos más képformátum létezik, azonban azok a kiadványszerkesztés szempontjából nem bírnak jelentôséggel, ezért nem tárgyalom ôket. 139

140 VEK TO RI ZÁ LÁS 97. áb ra Eredeti látvány és egy részletének húszszoros nagyítása 98. áb ra Digitalizált részlet (képmód grayscale, felbontás 15 dpi, szín mélység 8 bit) húszszoros nagyításban 99. ábra A kinyomtatott ábra húszszoros nagyítása 14

141 A z eredeti illusztráción lévô látvány számunkra folytonos mind felbontását, mind árnyalatait illetôen, akár 2-szoros nagyításban is, mint azt a 97. áb - rán láthatjuk. A digitalizált illusztráció szigorúan egymás mellé, alá rendezett négyzet alakú pixelek, képpontok sokaságát, mátrixát jelenti. A képpontok (oszlopok, sorok) számát és az egyes pixelek méretét a képeredeti nagysága, a nagyítás mértéke és a digitalizálás során alkalmazott felbontás együttesen határozza meg. A képpontok lehetséges színértékei pedig a képmód és a színmélység által behatároltak. Pél dá ul egy 254 dpi-vel szken nelt RGB mó dú, szí nen ként 8 bi tes szín mély sé gû kép egy-egy pixelének ol dal éle pon to san,1 mm hosszú sá gú, a pi xel szí ne pe dig az RGB színtér 16,7 millió színének valamelyike lehet. A 98. áb ra egy 15 dpi-s szürkeárnyalatos, nyolcbites színmélységû, digitalizált kép részletének húszszoros lineáris nagyítását mutatja. Amikor ezt a digitalizált, valódi szürke árnyalatokat tartalmazó képet kinyomtatjuk (6 dpi, 75 lpi), akkor a szürkéket megfelelô területarányú, de fekete raszterpontokkal helyettesítjük, ahogy az a 99. áb rán látható. 1. áb ra Szürke árnyalatosan 15 dpi-vel digitalizált vonalas ábra 6 dpi-n 75 lpi-vel nyomtatott, 2-szorosra nagyított részlete, és mellette az eredeti azonos méretben 141

142 Aki ezt a há rom áb rát figyelmesen ta nulm á nyoz za, az meg ér ti a lá t vány, di - gitalizált kép, raszterizált nyomat lényegét, tisztán látja az utat a folytonos látványtól a nagy területû, de egyszínû pixeleken át a szürkét megfelelô területarányú, ugyanakkor fekete színû raszterponttal szimuláló nyomatig. Tisztán megérti azt is, hogy a rácscellát a raszterpont maximális méretét a nyomtatón, le vi lá gí tón be ál lít ott lpi-érték ha táro z za meg. A dpi/lpi arány az egy rács cel - lában lineárian összefogott elemi pontok számát adja, és ezen arány négyzete plusz egy (a fehér papír) lesz a kinyomtatható árnyalatok száma. Vo na las raj zok, áb rák szür ke árn ya la tosk ént tör té nô szken nel é se kor a pix e lek nag yobb rés ze fe kete lesz, csak a von alak, folt ok szé le in eset leg a nem elég gé fe - dett belsô területeken lesz egy-két képpont szélességû, az élsimításhoz hasonló szürke pixelcsík. Az élek simaságát, az ívek görbületének finomságát azonban ekkor is a me g le he tôs en dur va ért é ke ket adó lpi ha tá rozza meg, ahogy az a 1. áb - rán látható. Ha ugyanezt a részletet a nyomtató, levilágító felbontásával megegyezô dpiértékkel, de bitmap módban digitalizáljuk, akkor egyrészt a nem teljesen fedett bel sô ré szek és a vonalak, fol tok szél ei ak kor lesz nek fek e ték, ha fe detts é gük meg - haladja a beállított általában 5%-os értéket, másrészt az élek, görbületek lekerekítését a szkennelés dpi-értéke határozza meg, ami meglehetôsen nagy érték, 11. áb ra Az elôzô ábra vonalas módban 6 dpi-vel szkennelve, húszszoros nagyításban, és mellette az eredeti azonos méretben 142

143 az az a szé lek si mák lesz nek. A fájl mé re te is nyol cad rész é re csök ken a li ne art mód miatt, azaz a digitalizálás felbontását nyolcszorosára növelve is csak az árnyala tos szkennelés fájl mé ret ét kap juk vissza. Az elmondottakat mu tat ja be a 11. ábra. A vonalas ábrát tehát mindig bitmap módban, a kimeneti eszköz (nyomtató, levilágító) felbontását minél jobban megközelítve, lehetôleg szkennerünk fizikai felbontásával megegyezô dpi-értékkel digitalizáljunk, hisz így közelíthetjük meg legjobban az eredeti valódi alakját, a digitalizált kép ekkor hasonlít legjobban az er e de ti het, ek kor lesz a leg jobb an nak mi nô sége. A fájl mé re te sem lesz túl nagy, hisz ha egy 3 dpi-s, 8 bit szín mély sé gû graysc a le kép mé re tét 8-nak vesszük, ak kor a 3 dpi-s line art mó dú kép mé re te 1, a 6 dpi-sé 4, a 9 dpi-sé 9, az 12 dpi-sé pedig 16 lesz. Utób bi ép pen két szer ak ko ra, mint a ne - gyed olyan felbontású, szürkeárnyalatos kép mérete. Ennyi elôzetes, kitérô után rátérhetünk a digitalizált vonalas ábrák vektorizálása szükségességének tárgyalására. VO NA LAS ÁB RÁK VE K TO RI ZÁL Á SA Az illusztráció digitalizálásakor annak majdani, tervezett felhasználási méretét vesszük alapul és erre a méretre készítjük el az eredeti digitalizált változatát. Ez az esz mei felh asz ná lási mé ret az után elvben már nem vál toz tath a tó meg. Gya - korlatban a profik is csak a jósági tényezô változtatásának rovására növelik, csökkentik a tényleges felhasználási méretet, szélsô esetben érve csak el a 8 vagy a 125%-ot. Ezen értékeken túli kicsinyítések, nagyítások már észrevehetô minôségromlást eredményezhetnek. Az említett értékeken túli méretváltozások esetén már jobban tesszük, ha újra digitalizáljuk az eredetit a megváltozott paramétereknek megfelelôen. A pixeles illusztrációnak ez a legnagyobb hátránya, vagyis az, hogy a ere deti di gita li zált válto za ta már csak na gyon szûk kor lá tok kö zött mé - retezhetô át jelentôs minôségromlás nélkül. Ezzel szemben a rajzolóprogrammal készített vektoros, vektorgrafikus ábrának egyik legfontosabb elônye, hogy minôségromlás nélkül tetszôlegesen kicsinyíthetô, nagyítható. E tulajdonsága annak következménye, hogy az ábrát alkotó elemek matematikai egyenleteit és ezen elemek tulajdonságait (vonalvasta g ság, szín, k itöl tés stb.) tá rol ja a prog ram. Az ábr á ból pix e les kép csak a ki - meneti eszközön (nyomtatón, levilágítón) keletkezik a megjelenítés folyamata közben, s ennek felbontása a mindenkori megjelenítô eszköz felbontásával megegyezô mér tékû lesz. 143

144 A vektoros ábra tehát bármilyen méretben elkészülhet, exportált EPS formátuma a kiadványszerkesztô programban minôségromlás nélkül tetszôleges méretre nagyítható, kicsinyíthetô. Márpedig meglehetôsen sokszor szükségünk van ugyanazon illusztráció egymástól nagyon is eltérô méretben való közlésére. Érdemes hát minden olyan illusztrációt vektorosan rögzíteni, tárolni, amely ezt a megoldást lehetôvé teszi. A kérdés már csak az, hogyan vektorizálhatjuk arra érdemes és alkalmas pixeles illusztrációinkat? Két megoldás létezik, az automatikus, illetve a kézi vezérlésû. Az automatikus megoldás vektorizáló programmal történik, mely PC-n és Macintoshon egyaránt létezik. A pixeles kép behívása után beállíthatjuk a konverziót befolyásoló értékeket (színek száma, vonalas vagy foltos építkezés stb.), majd indíthatjuk az átalakítás folyamatát. Az általunk beállított paramétereknek megfelelôen a program megkeresi az azonos színûnek tekinthetô pixelhalmazokat, s ezeket néhány ponttal meghatározható foltként vagy vonalként írja le. A létrejött vektoros ábrát menthetjük, sôt kézzel tovább finomíthatjuk, módosíthatjuk. Kézi vektorizáláskor rajzolóprogramunkba hívjuk be a pixeles képet, elhelyezzük egy rétegen, majd a fölötte lévô rétegen megrajzoljuk a látvány vektoros változatát, melyet aztán további felhasználásai során minôségromlás nélkül tetszôleges méretre nagyíthatunk, kicsinyíthetünk. EMB LÉ MÁK ÚJ RA RAJZ O LÁ SA E kö tet 2. ábrája mutat be egy olyan méretezett emblémarajzot, amelyrôl bárki képes elkészíteni az eredetivel tökéletesen megegyezô emblémát. A mérete - zett rajz alatt szövegben adottak a színek, vonalvastagságok stb. Embléma tervezé se kor a gr a fi kus kö tel es sé ge a meg rend e lô nek át ad ni egy il yen mé re te zett, írás - beli utasításokkal kiegészített rajzot, amelyrôl késôbb bárki elkészítheti az eredetivel tökéletesen megegyezô emblémát. A megrendelô pedig jól teszi, ha ezt a rajzot átadja minden olyan stúdiónak, amellyel munkakapcsolatba kerül, hacsak nem az a célja, hogy emblémájának számtalan variációja, mutációja készüljön el és kerüljön forgalomba. A nem méretezhetô, gesztusokat tartalmazó emblémák tulajdonosai ped ig mi nél na gyobb mé ret ben (leg al ább A/5, de in kább A/4) bo - csássák a stúdiók rendelkezésére emblémájukat, hogy annak pontos mása elkészíthetô legyen. Az ilyen festett emblémák lehetôleg nagyméretû eredetijét érdemes nagy felbontásban (legalább 6 dpi) digitalizálni, majd ezt a digitalizált változatot nagy pontossággal, színhûséggel vektorizálni, és ezt a vektorizált változatot tekinteni az embléma eredetijének. Mindezt (digitalizálás, vektorizálás) már az emb- 144

145 lémát megtervezô grafikus elvégezheti, ekkor nem a megfestett kézi munka, hanem a vek tor i zált szá mí tó gép es fájl lesz az emb lé ma ere de tije, és ez a fájl tar - talmazhatja az embléma vonalas, inverz, fekete-fehér stb., a tervezô által megálmodott és engedélyezett változatait is. Az operátorok rémálma az a feladat, amikor a megrendelô emblémáját egy név jeg yen l évô, kb. 1 cm 2 területû, meglehetôsen nagy raszterpontokból álló, szitázott ábráról kell pontosan megrajzolniuk. Könnyen elképzelhetjük, hogy milyen lesz az ered mény, ha már a név je gyen sze rep lô ere de ti is mu tác ió volt! A jó újrarajzolás elônye, hogy megfelelô nagyságú és felbontású pixeles eredeti felhasználásával az emblémát nagyon pontosan vektorizálhatjuk anélkül, hogy az egyes méretek pontos értékével tisztában lennénk, hiszen a pixeles látvány vezeti rajzoló kezünket, mindössze annak vonalát kell precízen követnünk a hû ábrázolás érdekében. ÚJ VEK TO ROS ÁB RÁK KÉ SZÍ TÉ SE Minden nem fotószerû (pixeles) illusztráció egy vektoros ábra. Közülük az egyszerûbbek (lénia, keret, folt stb.) magában a kiadványszerkesztô programban is elkészíthetôk. A bonyolultabb megoldásokat azonban célszerû egy vektoros rajzolóprogramban elkészíteni, majd onnan exportálni a kiadványszerkesztô felé. A vektoros programok rendelkeznek azokkal a segédeszközökkel (állítható felbontású rács, tetszôleges alakú segédvonal, perspektív háló,,1 mm-es pontosságú szerkesztés, 25 6%-os nagyítás, rétegek, blend stb.), melyek lehetôvé te szik a ma már nem is annyira mér nö ki jel legû, ug yan ak kor nagy pon tos ságú munkát igénylô ábrák kivitelezését. Egy vektoros elem által elfoglalt tárterület mértéke nem függ az elem nagysá gát ól (az 1 cm su ga rú kör ép pen annyi he lyet fo g lal el, mint a 2 m-es rá diu szú társa), hisz a prpogram csak az elem leírásához szükséges matematikai adatokat tárolja, ezek mennyisége pedig nem függ a mérettôl. Ennek következtében egy vektoros fájl tárigénye és bonyolultsága a megrajzolt elemek számával nem pedig azok méretével arányosan növekszik, és lényegesen kisebb, mint ugyanazt a látványt nyomdai minôségben megvalósító pixeles társáé. Ehhez járul még a kiadványszerkesztôbe exportált munka minôségromlás nélküli korlátlan nagyíthatósága, kicsinyíthetôsége. Ilyen elônyök mellett szinte eltörpül a pixeles képek részletgazdagsága által nyújtott alternatív megoldás, különösen akkor, ha figyelem be vesszük, hogy a pi xel es ké pek a jó zan ész ált al diktá lt hat ár o kon bel ül vek - torossá alakíthatók a kívánt minôségben. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a fo tók nak nincs he lyük a Nap alatt, pusz tán ar ról van szó, hogy ott al kal - 145

146 mazzuk ôket, ahol erre mindenképpen szükség van, ahol nem helyettesíthetôk vektoros rajzokkal. A 12. áb ra egy szürk e ár nyala tos fo tót mu tat be, alatta a 16 árnyalatot tartalmazó vektoros ábrával. A különbség elenyészô. A vektoros ábra elkészültét mindig egy mérnöki tervezés elôzi meg, hiszen az egész munka arról szól, hogy a különbözô alapelemek (mûveletek) által biztosított lehetôségeket mennyire tudja kézben tartani, és az építkezést kreatív módon vezetni, alakítani az alkotó. Ugyanazokból a téglákból felépíthet egy kocka há zat sátortetôvel, de el ké szít het egy kac sa lá bon forgó pa lotát is. A mes ter az operátor mindkettôt megépíti ha kell, de palotát nagy valószínûséggel ô is szívesebben készít. A tervezô grafikus akkor tud jó, a lehetôségeket messzemenôen kihasználó elképzelést kialakítani, tervet készíteni, ha maximálisan tisztában van építôelemek tulajdonságaival, lehetôségeivel, azaz ismeri a programot. Ellenkezô eset ben a ter ve zô a gra fi kus és a kiv i te le zô az ope rá tor e lbe szél egymás mellett, márpedig kitûnô minôségû megoldás (koncepció és kivitelezés) csakis együttes munkával valósítható meg áb ra 256 árnyalatos pi xel es kép és an nak 16 árnyalatos vektoros párja

147 EL EKT RO NIK US SZÍN BON TÁS A z autotípiáról szóló fejezet tartalmazza a színbontás elméletét és annak hagyományos módon, fotózással történô gyakorlati megvalósítását. Az elméleti megfontolások természetesen az elektronikus színbontásra is érvényesek. Az ott leírt gyakorlati lépések azonban a hagyományos nyomdai elôkészítési technológiák alkalmazásának idejében voltak igazak. Az elektronikus színbontás más utat jár be, amelynek részletes ismertetése elôtt nem árt egy kis színelméleti kitérôt tennünk. SZÍN HÔ MÉR SÉK LET A fonalakkal, szövetekkel foglalkozó textiles szakemberek már régóta tudják, hogy az anyag iga zi színét csak erôs nap fény ben lehet meg áll apí ta ni. Böl cse le - tük tudományosabb megfogalmazása úgy szól, hogy egy test színe a megvilágítás függvénye. Pontosabban egy tárgy színét erôsen befolyásolja a fényforrás fényének szí ne. A könyv elején, az autotípiáról szóló fejezetben már megbeszéltük, hogy a látható spektrum összes színe elôállítható alkalmasan megválasztott R(ed), G(reen) és B(lue) össze te vôk se gít sé gé vel, ahogy azt a III. szí nes táb lán láthatjuk. Az RGB összetevôk együttes teljes intenzitása a fehéret, együttes nulla intenzitásuk pedig a feketét adja. Elvben tehát egy igazi mélyfekete testrôl semmilyen fény nem jut a sze münk be. A gya kor latb an ilyen test nem lé te zik, el mé le ti szem - pontból viszont kitûnô kiindulási alap. Abszolút fekete testnek nevezzük tehát azt (a csak elméletben létezô) testet, amely minden ráesô fényt maradéktalanul elnyel, se m mit sem ver vissza. A gyako r lat ban az ab szo lút fe ke te testet leg job ban egy belülrôl alaposan bekormozott, vékony héjú fémgömb belsô, üres tere közelí ti meg nulla Kel vin-fok on ( K= 273,15 C). Ha egy ilyen gö mb be kis lyu - kat fúrunk, és a gömböt hevíteni kezdjük, akkor a lyuk fényforrásként viselkedik. 1 K környékén a kibocsátott fény a hômérséklet emelkedésével elôször mély vö rös, meggy pi ros, majd a sárg án át 6 K kö rül fe hér, vé gül 1 K-nél 147

148 pedig már határozottan kék színû lesz. Azaz a fényforrásunk által kibocsátott fény színe és a fény forrás hô mér sék le te kö zött határozott és egy ér tel mû össze - függés mutatható ki, amelyet a III. szín es táb la szemléltet. Egy fényforrás színhômérséklete tehát az a hômérséklet, melyen az abszolút fekete testnek sugároznia kellene, hogy szemünkre ugyanazt a színtani benyomást te gye, mint az adott fény forr ás. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyertya vagy petróleumlámpa színhômérséklete 2 és 3 K közötti, ennek következtében fénye vörös, illetve legjobb eset ben is nara ncs, ami nek köve t kez té ben pél dául a világos szín ek a vö rös fe - lé to lód nak el, a mély zöld, ill et ve kék szí nek pedig fe keté nek láts za nak il yen meg - világításban. A wolfram-szálas izzó (villanykörte) teljesítménytôl (25 25 W) függô sz í nhô mérs ék le te 3 és 4 K kö zöt ti ér ték, ami azt je len ti, ho gy a kisugárzott fény színe határozottan (narancs)sárga. A világos színek tehát a sárga irányába színezôdnek át, a sötétek közti különbségtétel pedig meglehetôsen alacsony szinten marad. A déli órák napfénye és a fényképezôgépek vakujának (halogénlámpák) villanófénye közelíti meg az ideális fehér fényt, színhômérsékletük 55 K körüli érték. Az ilyen színhômérsékletû fényforrás által keltett tárgyszíneket tekintjük igaziaknak, színeltolódás nélkülieknek. A fénycsövek hideg fényforrások, az ívkisülés energiáját a fénycsô bevonatán elkent fluoreszcens anyagok alakítják át a rájuk jellemzô, néhány hullámhosszon kiemelkedô energiájú sugárzások összegévé, ennek következtében van közöttük vöröses, fehér és kékes fényt sugá r zó egya ránt. A bo rús ég szín hô mér sék le te már 8 K kö rü li érték, ami a szí - nekben enyhe kék eltolódást és emiatt sötétedést jelent. A viharos égbolt 1 K színhômérséklete már komoly kék eltolódást eredményez, ugyanakkor jelentôs árnyalatvesztést, beszûkülést is a világos tónusokban. E fényforrások elméleti és gyakorlati spetrális összetevôit mutatja be a III. színes tá b la. A fényforrások színhômérsékleti problémáin lényegesen túlmutat az az eset, beállítás, amikor az illusztráció készítôje szándékosan eltér a fehérhez közeli fényû megvilágítástól, és határozott céllal alkalmaz valamilyen (zöld, kék stb.) spektrális megvilágítást. SZÍN TE REK ÖSSZE HAS ON LÍ TÁ SA Élénken él emlékezetemben egyik tanítványom kudarca, amikor is RGB módban, a képernyô elôtt megtervezett plakátjának abszolút világoszöld háttere a digitális adatokról készített 5 7 cm-es fotón meglehetôsen középzöldre sikerede tt, drága pén zért el ront va ez zel a me gálmo dott (és a kép er nyôn jól mû kö - dô) színkontrasztot. A balsiker lehangolta, és csak nehezen emésztette meg, hogy 148

149 ô volt a hu nyó, hiszen elf e lej tette al kal mazni az RGB és a CMYK szín te rek kü - lönbözôségérôl két évvel elôbb megtanult ismereteket. A tanulópénz 5 Ft feletti értékkel apasztotta pénztárcáját. A DTP abszolút illusztrációkészítô programja a Photoshop a közlekedési táblák háromszögébe zárt felkiáltójellel figyelmeztet arra, ha a választott RGB szín CMYK módban nem ábrázolható, azaz nem nyomtatható. Ilyenkor megmu tat ja a CMYK szín tér nek a vá lasz tott hoz leg kö ze lebb esô szín ét is, ami sok - szor nagyon távoli rokona csak az elképzeltnek. Ilyen esetekben a tervezôn múlik, hogy mit választ. Nem kötelezô figyelembe vennie az eltérésre utaló figyelmeztetést, de akkor ne háborodjon fel az elképzeléseivel közel sem egyezô nyom at szí ne in. Az RGB és a CMYK szín tér el té rés é rôl már min denki hal lott va - lamit harangozni. A különbségekrôl pontosabban tájékoztat a IV. szí nes tábla, amely a két színtér ábrázolási képességének eltéréseit mutatja be a vörös, a sárga, a zöld és a kék szín eseté ben. Igaz ugyan, hogy a színek kutatása, a színtani törvényszerûségek kialakítása, a színelméletek felállítása gyakorlatilag a XVII. század elsô felétôl folyamatosnak tekinthetô, azonban a naiv, szubjektív, érzelmi megítélésektôl mentes színelméletek kialakítása csak a XX. század elsô harmadának végétôl számítható. A színtani problémák felismerésének, alkalmazásának fontossága csak a XX. század utolsó harmadában vált általánossá. E kutatások napjainkban is tartanak. Az induló, mintegy harminc színelméleti megközelítés közül mára mindössze négy (amerikai, német, japán és egy magyar) maradt fenn a szigorúan gyakorlati követelményeket támasztó rostán, a többiek kihullottak a kíméletlen versenyben. A szerénytelenség vádja nélkül állíthatjuk, hogy dr. Nemc sics An tal professzor úr Coloroid színredszere jó eséllyel pályázik az abszolút gyôztes helyére, hiszen a rendszer alapszínei egyrészt meglehetôsen nagyszámúak, másrészt színérzékelé - sünk által egyenlô közöket zárnak közre a palettán, harmadrészt kölcsönösen egyértelmûen megfeleltethetôk az eszközfüggetlen CIEYxy (definíció 1931) színrendszer színeinek, és mint ilyenek ugyancsak egyértelmûen, teljes biztonsággal megismételhetô módon elôállíthatók a nyomdai eljárások által használt CMYK színtér színeiként. Newton, Geothe és Itten ut án, az érzelmekre ha tó, a ze nei, a ma te ma ti kai, színdinamikai interpretációjú színelméletek után és következtében Munsell munkás sá ga nyo mán vált el ôször obj ek tív mó don mér he tôvé a szín, mint fo galom. Be ve zette a szín ér zet jel lem zésé re azt a hár om fo gal mat, amit a mai napig haszná lunk. Ez ek kö zül az elsô a színezet, amit mi a szín foga l ma ként azo no sí - tunk. Kép zelj ünk el egy kört, ahol a kerület ment én az eg yes szín ek leg te lí tet tebb állapota található meg a vöröstôl az ibolyáig összezáródó körkörös elrendezésben. Bármely színbôl elindulva sugárirányban a kör közepe felé az adott szín 149

150 telítettsége csök ken. E kör kö zép pont ján át, arra me rô le gesen fut a világosság tenge lye, amely nul lá tól tí zig ter jed. Nul la a fe hér, tíz az ab szo lút fek e te szín ér té ke. A telítettség az egyes alapszínek esetén eltérô, de minden esetben a neutrális szürkétôl való eltérést jelenti, amely a szín világosságának függvényében eltérô lehet. A Munsell-színtér jellemzôit mutatja be a IV. szí nes táb la. A CIE (Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság) 1931-ben elfogadta az additív színkeverésen alapuló trikromatikus színmérô rendszert, amely máig alapját képezi az összes, azóta bekövetkezett változásnak a színkiértékelésben. Ez a rendszer eredetileg három dimenzióban ábrázolta az alapvetôen RGB értékekkel meghatározott színeket. Az ábrázolási mód bizosította, hogy a világossági értékek nélkül két dimenzióban is kivetíthetôk legyenek a színértékek. A harma - dik, magassági (világossági) érték szemléltetésére szintvonalakat vezettek be a kétdimenziós ábrázolási modellben. Hátránya, hogy mondjuk három, egymástól azonos távolságúnak érzett szín e rendszerben már nincs azonos távolságra egymás tól. A CI EYxy mod ell szín terét reprezentálja az V. színes tábla. A CIEL*a*b* 1976-ban kifejlesztett háromdimenziós modellje egy olyan gömb, amelynek függôleges tengelye a lefelé számított fehér-fekete (L*, világosság) ten gelyt mu tatja. Vízs zin tes ten ge lye a (plusz) vör ös, (mín usz) zöld (a*) ten - gelyt mu tat ja, amíg az er re me rô le ges teng ely a (plusz) sá r ga, (mí nusz) kék (b*) tengely értékeit adja. Ebben a rendszerben már azonos távolságokra vannak egymás tól a szem re is azonos tá vol sá gún ak ér zett szí nek. A fent le írt gömböt az V. szín es táb la mutatja be. A HLS színteret két, az alapjaival egymáshoz illesztett kúp alkotja. Az alaplap kerületén körben helyezkednek el a telített színek, a rendszer elnevezése szerint színezetek (Hue). A kör kerületén egymással szemben a komplementer színpárok helyezkednek el, ezért a kör középpontja 5%-os szürke. A kerületen elhelyez - kedô telített színbôl kiindulva sugár irányban a kör középpontja felé mozogva a szín telítettsége csök ken, mígn em a szín a kö zép pont ban szür ké be megy át. Az alapkör középpontján át, a kör síkjára állított merôleges tengely a világosság (Lumi nan ce) ten ge lye, me lyen a kör fö lött he lyez ke dik el a fe hér pont és a kör alatt ugyanakkora távolságra a fekete. Ez a tengely tehát a feketétôl a fehérig a semleges szürkéket tartalmazza. A fehér, illetve a fekete pontból kiindulva a fôkör kerületi pontjain át húzhatjuk meg a kúpok alkotóit, lezárva a színteret. A HLS szín tér az RGB-nek egy a szí neket lo gi ku sabb elrendezésben be mut a tó vál - faja, szerkezetét a VI. szí nes tábla szemlélteti. Ugyancsak a VI. szí nes tábla mutatja be az egyes színterek összehasonlítását. A szín kör a lát ható szín te ret repr e zen tálja. En nél szû kebb az RGB szín tér. Meg kell je gyez nem, hogy bár a szí nes szken ner és mo ni tor is az RGB szín ter et használja, színterük mégsem teljesen azonos. Az RGB-nél szûkebb a Pantone 15

151 színtér, bár a sárgák területén képes olyan színek ábrázolására is, amelyekre az RGB nem al kalm as. A CMYK szín tér egya ránt va ló di ré sze az RGB-nek és a Pantone színtérnek is. Igaz ugyan, hogy a megjeleníthetô színek ebben a színtérben is technológiafüggôk (ofszet, tintasugaras stb.), azonban a színtér mindegyik technológia esetében meglehetôsen szûk. Éppen ezt a szûk nyomtatható színteret igyekeznek tágítani a hatszín-nyomó technológiák, mégpedig sikeresen. A HIFI col or szín tér az RGB-nél is tá gabb. CMYK SZÍN SZÁ MÍ TÁS A képeredetik digitalizálása szkenneléssel (dob- és lapszkenner), illetve digitális fényképezéssel, digitális videofelvétel készítésével történhet. A dobszkenner esetében az eredeti adott képpontjáról beérkezô fénysugarat interferenciatükrökkel háromfelé osztják, majd színszûrôk alkalmazásával R, G és B komponensekké alakítják át. E fényjelek azután a fotoelektron-sokszorozókban fényáramerôsségüknek megfelelô nagyságú feszültséget keltenek és e feszültségek hordozzák az RGB analóg jeleket. A többi eszköz a beérkezô fehér fényt optikai úton pixelenként a színszûrôkkel az R, a G és a B színekre érzékenyített CCD elemekre vezeti, amelyekben az oda jutó fényáramerôsséggel egyenes arányban elektronok keletkeznek (maximálisan kb. egymillió elektron cellánként), amiket feldolgozásig a CCD cella egy potenciálgödörben tárol. A kapott analóg értékeket digitalizálni kell. Ezt a feladatot oldja meg a kvantálás. Az eredeti árnyalatterjedelmének megfelelôen a teljes feszültség-, illetve elektronszám-tartományt szintekre, árnyalatlépcsôkre osztják. Az árnyalatlépcsôk ide á lis szá ma (n) az ere deti tel jes árnyalatterjedelmébôl (D) az n=[1 D ] képlettel számítható, ahol a szögletes zárójelpár az egészrész képzést jelöli. Az árnyalatterjedelem pedig a digitalizálandó kép legsötétebb (D max ) és legvilágosabb (D min ) pontjai abszolút denzitásának különbsége. A legsötétebb és legvilágosabb pontokat az eredetin vagy mi magunk jelöljük ki, vagy a digitalizáló rendszer automatikusan állapítja meg. Az így meghatározott n értékébôl a 2 s-1 < n < 2 s egyenlôtlenség bitekben mérve megadja az n darab árnyalatlépcsô digitális kódolásához szükséges s színmélységet. A fentiek alapján számított árnyalatlépcsôszám 151

152 és színmélység ideálisan lehetôvé teszi a képeredeti valós árnyalatainak optimális visszaadását. Kisebb értékek esetén képinformációt veszítünk, nagyobb értékek pedig csak fölösleges munkát, feldolgozási idôt, tárhelyet jelentenek a digitalizált kép minôsége nem javul. Az elmondottakat világítja meg a 11. táblázat. Eredeti Árnyalatlépcsôk Színmélység Árnyalatlépcsôárnyalatterjedelme száma különbség D n s D,93 8 3,113 1, ,75 1, ,47 1, ,28 2, ,16 2, ,9 2, ,5 3, ,3 3, ,2 3, ,1 11. táblázat Kvantálási lépcsôk az eredeti árnyalatterjedelmének függvényében 13. áb ra Az RGB és a CMY alapszínek egymás komplementerei 152

153 A kvantálási lépcsôk száma határozza meg az analóg-digitális átalakítás pontosságát. A mai DTP-s képfeldolgozó programok színenként 8 bit színmélységgel dolgoznak, azonban a sötét képrészletekben akkor kapunk nagyobb árnyalatgazdagságot, ha a digitalizálást színenként 1 12 bit színmélységben végezzük, és csak ezután, a képfeldolgozás elsô lépéseként alakítjuk 8 bites színmélységûvé a ké pet. A számítógépes képfeldolgozásnál a digitalizált kép RGB módú, hiszen legfôbb megjelenítô eszközünk, a monitor is ebben a színmódban dolgozik. Fényszínek es e té ben az RGB és a CMY szín tér ugyan a zo kat a szí neket ír ja le, csak a kiinduló alapszínek páronként egymásnak komplementerei, ahogy azt a 13. áb - ra muta t ja. Ugya nezt lásd még a VII. szí nes táb lán. Éppen ezért egy tetszôleges képpont digitalizált RGB értékeibôl nagyon könnyû a keresett CMY értékeket kiszámítani, meghatározni. Tegyük fel, hogy a szín mély ség a szo ká sos 8 bit, azaz a di gi tali zált ér té kek a 255 tar tomá ny ba esnek. Az átszámítást oda-vissza az R+C=255 G+M=255 B+Y=255 egyenletek határozzák meg. Például, ha egy képpont értékei rendre R=244, G=13 és B=23 (egy narancssárga szín), ak kor C=11, M=125 és Y=232 lesz, ami ugyanazt a fényszínt adja. Az átszámítási elv egyszerûsége színesben a VII. táb lán látható. Példabeli képpontunkhoz visszatérve azt látjuk, hogy meghatározó színe a sár ga (Y=232), azon ban ez a szín sem tel je sen telített (Y=255 len ne az), más szóval a telített sárgánál halványabb, kevés fehérrel ( =23) hígított, fehértartalma van. Ugyanakkor feketetartalommal is rendelkezik, melyet a legkisebb ért é kû nyo mó szín, je len esetben a ci án (C=11) ha tár oz meg. Ugyan is a C=11, az M=11 és a Y=11 ér té kek eg yütt egy vil á gosszür két ered mé nyez nek, ami képpontunk színét sötétíti, feketetartalmát adja. Színünk eddig még mindig sárga, csak egy kicsit halványabb, ugyanakkor sötétebb, mint a telített sárga. Színeltolódását a bí bor és a ci án ér ték ek kü lönb sé ge (M C=125 11=114) adja, ami elviszi színünket a bíbor irányába, tehát az narancsos lesz. Az elmondottak a nem ideális tiszta nyomószínekre is érvényesek, összefoglalásuk a 12. táblázatban található meg. 153

154 Nyomó- Szín- Telítettsége Feketetartalma Színeltolódása szín szûrôje nô nô lesz cián vörös a vörös fény a zöld és a kék a zöld és a kék elnyelésével fény azonos fény nem azonos arányosan mértékû mértékû elnyelésével elnyelésével arányosan arányosan bíbor zöld a zöld fény a vörös és a kék a vörös és a kék elnyelésével fény azonos fény nem azonos arányosan mértékû mértékû elnyelésével elnyelésével arányosan arányosan sárga kék a kék fény a vörös és a zöld a vörös és a zöld elnyelésével fény azonos fény nem azonos arányosan mértékû mértékû elnyelésével elnyelésével arányosan arányosan 12. táblázat A nyomószínek színtani tulajdonságai Mint az már az elô zôe k bôl is ki de rült a fe ke te szín ki vo nat ér té két az az RGB szín adja, amely a legnagyobb értékû, vagyis legkisebb a fényelnyelése. Elôzô példánkhoz vissza térve ez vö rös (R=244) volt, ami meg ha tár oz ta a ci án (C=11) értékét. Ezzel pontosan megegyezô lesz a képpont fekete színkivonati értéke is (K=11). Ez a számítási eljárás látszólag megkétszerezi a fekete szín intenzitását, azonban ne feledjük, hogy a szín eredendô feketetartalma magának az adott színnek a tulajdonsága, színének, színtartalmának mintegy elválaszthatatlan része. Éppen ennek, a festékekben hordott, eredendô feketetartalomnak a következménye, hogy az elméleti tiszta elsôdleges (CMY) és másodlagos (RGB) nyomószínek telített színei nem nyomtathatók, azaz a CMYK színtér lényegesen szûke bb, mint az RGB. A direkt színek alkalmazása a CMYK összetevôk mellett színenként további egy-egy színkivonatot jelent színbontáskor. Ezeket a színeket nem process színként kell ke zel ni, kü lön ben ôket is a CMYK szín tér eleme i ként ke ze li és szín re bontja a RIP (Raster Image Processor). Mint külön színkivonatokat minden egyes di rekt szín rá csát va la mil yen szög gel el kell for gatni. Ha az x ten gely po - zitív oldalát tekintjük alapnak, akkor a következôket mondhatjuk az egyes színkivonatok rácselforgatásáról: 154

155 sárga, cián 15, fekete 45, bíbor 75, 1. di rekt szín 3, 2. dir ekt szín 6. Amennyiben a munka csak direkt színeket tartalmaz, akkor azok rácselforga tá si szö ge me ge gyezhet a most nem hasz nált C, M, Y, K ki vo na to kév al. Csak egy direkt színt használva annak rácselforgatási szöge a feketéével egyezik meg, a színt mi n tegy a fe ke te he lyé re tesszük. Két dire kt színt nyom tat va azokat a cián és a bíbor hely é re te szik, vagy 3, il letve 6 lesz az elforgatás. Csak há rom di - rekt színt nyom tat va azok a ci án, fe ke te, bíbor he lyére ke rüln ek. SZÍN HEL YES BÍ TÉS Egyszer már megbeszéltük, hogy az ideális háromszín-nyomó festékek az el - sôdleges (RGB) színekbôl egyet-egyet tökéletesen elnyelnek, a másik kettôt pe - dig tel je sen vissza ve rik. Szót ejtettünk ar ról is, hogy a nyom dai gyak or lat ban megtalálható háromszín-nyomó festékgarnitúrák sajnos messze esnek az ideálistól, emiatt mindenképpen színhelyesbítést szükséges eszközölnünk, hogy a nyomat színei és árnyalatai a lehetô legjobban megközelítsék az eredeti megfelelô értékeit. Európában, ennek következtében nálunk is három darab háromszín-nyomó festékgarnitúra terjedt el. A Kodak háromszín-nyomó garnitúrát melegnek tekintik, mert mindhárom alapszín a vörös irányában eltolt, megközelítve ezáltal a Kodak filmek színvilágát. Ennek következtében csak a meleg színeket hangsúlyozni kívánó munkák esetében használják. Az Európa háromszín-nyomó festékgarnitúrát normál festékeknek tartják, mert szín ár nya lat ai nem mennek el sem a me leg, sem a hideg szí nek irá nyá ba. E tulajdonsága miatt általánosan használt festék a nyomdaiparban, a legtöbb feladatot e festékgarnitúra felhasználásával oldják meg a nyomdaüzemek. A DIN háromszín-nyomó festék német szabvány, de színei a hideg színek irányában eltoltak, így itthon csak olyan esetekben használják, amikor pl. téli felvételek sokasága fordul elô a kivitelezendô munkában. A háromszín-nyomó festékgarnitúrák spektrális színtani tulajdonságai határozzák meg a szükséges színhelyesbítések mértékét. Ennek következtében alapo - 155

156 san meg kell vizsgálnunk az említett valós háromszín-nyomó festékgarnitúrák spektrális tulajdonságait. Egyik-másik ilyen jellemzôrôl esett már szó, most azonban nézzük végig ôket szigorú elméleti sorrendben. Mivel itthon a leggyakrabban használt háromszín-nyomó festékgarnitúra az Európa, ezért ennek a színtani viselkedését követjük végig. A 14. áb ra az Európa festékek százalékos remissziós görbéjét mutatja a hullámhossz függvényében. A remisszós (R) vagy transzmissziós (T) értékeket spektrofotométerrel mérik meg minden egyes hullámhosszon. Már itt is jól megfigyel- 14. ábra Európa festékek remissziója áb ra Európa festékek denzitása

157 hetô a három színtartomány (RGB) fényvisszaverési, áteresztési tulajdonságának eltérése az elméleti ideálistól. Az elôzôekben mért értékeket a már ismert módon átszámítják denzitásértékekre (D), amelyet ugyancsak a hullámhossz függvényében ábrázolnak. Az eredmény a 15. áb rán látható. Színszûrôs denzitásméréskor a három színt (CMY) spektrális jellegüknek megfelelôen a három kiválasztott hullámhossztartományban színszûrôkön keresztül mérik és az áteresztési vagy visszaverési értékeket a három színszûrôre külön-külön kiszámított denzitásértékekben adják meg a bejövô hullámhossz függvényében. A használt színszûrôknek olyanoknak kell lenniük, hogy áteresztési maximumuk egyrészt egyezzen meg az alapszín elnyelésének maximumával, más részt a má sik két nyo mó szín bôl kapható keve rék szín (elsôdleges, RGB szín) elnyelési minimumával. E két feltétel teljes pontossággal nem teljesíthetô, lásd a 16. áb rát. Az utóbbi ábrából kitûnik, hogy ha az alap nyomószínekrôl teljes színtani információt szeretnénk kapni, akkor a látható spektrumot az elôzôekben kiválasztott három színszûrôn keresztül kell kimérni mindegyik nyomószínnél, és e színdenzitásokat használni a számításokhoz. Ennek megfelelôen egy nyomó alapszín telítettségérôl (fehértartalmáról) az a színszûrôs színdenzitás szolgál felvilágosítással, amelyet a vizsgált nyomószín legjobban elnyel. Így a cián szín telítettségét a vörös színszûrôs, a bíbor szín te lít ett sé gét a zöld szín szû rôs, a sárga szín telítettségét a kék színszûrôs denzitás adja. Ideális esetben (ideális festékeknél) csak ezek a fôdenzitások szere - pelnének maximális értékkel. Adott színszûrô mellett a másik két színtartomány denzitása nulla lenne. 16. áb ra Az RGB színszûrôk spektrális elhelyezkedése 157

158 A valóságos háromszín-nyomó festéket színtani tulajdonságai az ideálistól szí nen ként különbözô mér ték ben ugyan, de el térn ek. Ezek az el té ré sek a fes ték - gyártás során felhasznált pigmentek tulajdonságaiból következnek. Sajnos nincsenek ideális (az elméletnek megfelelô) tulajdonságokat mutató pigmentjeink. Ez azt je len ti, hogy a nyomd ai alap szí nek (CMY) nemcsak a rá juk jel lem zô, de a má sik két RGB tar to mány ban is kü lön bö zô mér ték ben nye lik el a szí nes fény - su ga rakat, az az az alap színek úgy vi selk ed nek, mintha a má sik két alap szí nbôl is tartalmaznának bizonyos mennyiségeket. Az alap nyomószínek színdenzitásait mindhárom színszûrôn keresztül megmérve kapjuk meg a háromszín-nyomó festékgarnitúrák analitikus színdenzitásértékeit. Európa festékre ezeket a mennyiségeket a 13. táblázat tartalmazza. Színszûrô Cyan Magenta Yellow Key színe D D D D Red 1,47,18,3 1,83 Green,45 1,5,8 1,9 Blue,18,7 1,18 1, táblázat Európa festék analítikus denzitásai Táblázatunk szerint az egyes nyom dai alapszínek színtani paramétereit három R, G, és B sz ín szû rôs színdenzitásértékkel adhatjuk meg. A nyomdai alapszín telítettségére (fehértartalmára) jellemzô denzitásértéket fôdenzitásnak, míg a má sik ket tôt mellékdenzitásnak nevezzük. A kisebb mellékdenzitás az alap nyomószín feketetartalmát, a zaz világosságát adja meg. Ha a nagyobb mellékdenzitásból kivonjuk a kisebbet, akkor a maradék denzitásérték a nyomószín színeltolódását adja meg a nagyobbik mellékdenzitás irányának megfelelôen. Az eddigiek alapján nézzük meg, hogyan alakulnak az Európa háromszín-nyomó festékgarnitúra színtani hiányosságai a fent vázolt színdenzitások alapján. Az eredményeket a 14. táblázat foglalja össze. Szín Cián Bíbor Sárga Feketetartalom,18 (sárga),18 (cián),3 (cián) Színeltolódás kék felé (,27) vörös felé (,52) vörös felé (,5) 14. táblázat Európa festék színtani hiányosságai A táblázat adataiból kitûnik, hogy az ideális festék tulajdonságait legjobban a sár ga kö ze líti meg. A ci án el téré se az id e á lis tól kö zepes, míg a bí bo ré a le gna - gyobb. A cián és a bíbor festék feketetartalma azonos, azonban a bíbor színelto- 158

159 17. áb ra Az Európa festék analitikus spektrális denzitásgörbéi lódása mintegy kétszerese a ciánénak. Színtani szempontból ez azt jelenti, hogy az egyik alapszín nyomásakor a mellékdenzitások arányában a másik két alapszínbôl is kerül festék a nyomathordozóra. Az alapszínek színtani hiányosságai további problémát okoznak az elsôdleges keverékszínek nyomásakor, mert itt a két alkotó alapszín színhibái összeadódnak (a vörös világos, de sárgás, a zöld is sár gás és elég nagy a fe ke te tar tal ma, a kék kic sit bí bo ros, de nagy a fe ke te tar tal - ma, ezért söt ét). Még na gyobb hi ba adó dik a há rom szín fe ke te te li foltjá nak nyomásakor (barnásfekete). A számszerû értékeket a 15. táblázat, míg a ka pott színeket a VIII. színes tábla mutatja be. Ugyanakkor az Európa festék analitikus spektrális denzitásgörbéi a 17. ábrán láthatók. Az alapszínek telítettségét a nyomathordozóra felvitt festékréteg vastagságának növelésével fokozhatjuk. Ez azonban nem növekedhet minden határon túl, mert egy opt i má lis ér ték el éré se után egy részt a 7% fö löt ti te lí tett sé gû rácspo n - tok rohamosan elkezdenek becsukódni, másrészt a túlzott festékvastagság Szín- Cián Bíbor Sárga Vörös Zöld Kék Fekete tartalom C M Y R=M+Y G=C+Y B=C+M K=C+M+Y C % 7, 7,5 2,5 1, 72,5 77,5 8, M % 21,5 63, 6, 69, 27,5 84,5 9,5 Y % 8,5 29,5 91,5 121, 1, 38, 129,5 Összes 1, 1, 1, 2, 2, 2, 3, 15. táblázat Az Európa festék színtani hiányosságai és következményei 159

160 száradási és festéklehúzódási problémákat is okozhat. Az optimális festékréteg-vastagság mér téke ép púgy függ a fes ték tôl, mint a nyo mat hor do zót ól, de a válasz - tott rácssûrûségtôl (lpi) is. Nagyságát kísérleti nyomtatással szokták meghatározni. Alacsony festékréteg-vastagságról indulva fokozatosan növelik azt, miközben folyamatosan ellenôrzik, mérik az ív különbözô helyeire tett 85%-os pontterületû rácscella mezôkbôl álló foltok becsukódásának (a pontterület növekedésének) a mértékét. Az intenzívvé vált becsukódás elôtti festékvastagság az ideális. Ezt mindhárom alapfestékre és a feketére elvégezve meghatározhatjuk azok telítettségét (fô denzitásértékeiket kimérhetjük). Az optimális festékréteg-vastagság ismeretében állíthatjuk be a háromszínnyomó festék színegyensúlyát. A szubtraktív szín ke ve rés sze rint a há rom alap szín egymásra nyomása (ideális festékek esetén) feketét, mégpedig színárnyalatoktól mentes, úgynevezett neutrális feketét ad. A valóságos jelen esetben Európa festékeket használva a fekete helyett egy melegbarna színt kapunk, mint ahogy az a VIII. színes tábla utolsó ábráján látható. A színe l to ló dást a ci án hoz vi szo nyí tott fö lös bí bor és a még több sárga fes ték okozza. Mivel a cián festékréteg-vastagságát tovább fokozni nem lehet, ezért a színegyensúly beállításához csökkenteni kell a bíbor mennyiségét és még ennél is jobban a sárgáét. A csökkentés nem történhet mechanikusan, mert a bíbor csökkentésekor egyút tal kb. fe le annyi sár gát is el ve szünk és a sárg át csök kentve kb. tizenharmad annyi bíborral is kevesebb lesz. Természetesen mindkét esetben csök ken a ci án mennyi sé ge is, de ez oly kis mér té kû, hogy gyako r la ti lag majd - nem elhanyagolható. A bíbor és a sárga szín ciánhoz viszonyított visszavételét a pontterület függvényében optimális festékréteg vastagságú Európa festékekre, má zolt papírra ké szült of szet nyo mat eset én a 18. áb ra mutatja, ugyanezt 1%- os lépcsôben a 16. táblázat tartalmazza ábra Európa festék színegyensúlyt adó pontterületei

161 Cián Bíbor Sárga Az elektronikus színhelyesbítés mûködési elve könnyen megérthetô. A háromszín-nyomó festékek színtani hiányosságai miatt (mindegyik tartalmaz a má sik két alap szín bôl is bi zo nyos mennyi sé - get) szükség van a színhelyesbítésre. Példaként vegy ük azt az ese tet, ami kor egy bí bor fes ték kel nyomott tele (rácsmentes) téglalapot kell reprodukálnunk Az eredeti téglalapot digitalizáljuk (szken nel jük), majd színre bontj uk. A négy kor ri - gálatlan színkivonat megmutatja a bíbor szín színtani hiányosságait, azaz a bíbor színkivonat 63%-os flekk je mel lett a ci án ki vo nat 7,5%-os, a sár ga 16. táblázat Európa festék színegyensúlya a pontterület százalékában 29,5%-os, a fe ke te pe dig ugyan csak 7,5%-os pont - területû rasztert tartalmaz majd Európa festéket feltételezve. Az elmondottakat illusztrálja a 19. ábra. Az egyes színkivonatokon tehát a bíbor festék mellékdenzitásait kapjuk meg a pontterület függvényében. Nyomtatáskor a bíbor festék ezekhez az értékekhez fogja hozzáadni saját színtani hiányosságait még egyszer, azaz a fenti hibák megduplázódnak. A IX. szí nes táb la Eu ró pa fes tékre mu tat ja be a há rom nyo mó szín (C, M, Y) és a segítségükkel létrehozott elsôdleges keverékszínek (R, G, B) és a háromszínfekete korrigálatlan teli színfoltjait, valamint azok egyes színkivonati nyomatait. Az eddigiekbôl a színhelyesbítés megoldása is következik. Ismerve a háromszín-nyomó festékek (festékgarnitúrák) színtani hiányosságainak konkrét értékeit, ezeket megszüntetni úgy tudjuk, hogy az egyes nyomószínek színszûrôs denzitásértékeinek ismeretében a mellékdenzitásokkal egyezô nagyságú, de ellen - tétes elôjelû, úgynevezett törlô értékeket adunk az eredeti értékekhez képpontról képpontra haladva. Természetesen mindig figyelembe vesszük az adott rácscella rácspontjának nagyságát is. Az egyes nyomószínek színhibáinak megszünteté- 19. áb ra Tele bíbor CMYK szín - kivonatai 161

162 sével automatikusan megszûnnek az elsôdleges színek és a többi keverékszín szín - hibái is. Ezt a színkorrekciót a DTP-s programok automatikusan elvégzik, nekünk pusztán annyi a feladatunk, hogy a Photoshopban beállítjuk a használt festéket (Euro), illetve a rajzoló- és kiadványszerkesztô programban a Pantone Process Euro színskálát használjuk. Színszûrô Cian Magenta Yellow Key színe D D D D Red 1,55,15,3 1,46 Green,59 1,38,6 1,46 Blue,18,78,78 1, táblázat Kodak festék analítikus denzitásai Színszûrô Cian Magenta Yellow Key színe D D D D Red 1,48,15,3 1,48 Green,3 1,37,6 1,52 Blue,16,5,84 1, táblázat DIN festék analítikus denzitásai PONT TE RÜ LÉS A színhelyesbítés fenti meséje a már említett Kodak és DIN háromszín-nyomó festékgarnitúrára ugyanígy elmondható, mindössze e festékek R, G és B színszûrôs fôés mellékdenzitásainak értéke it kell is mer nünk, hogy az összes többit számolhassuk. A kívánt értékeket tartalmazza a 17. és a 18. táb lá zat. A háromszín-nyomó festékgarnitúrák színtani hiányosságainak kiküszöbölése nagyon fon tos lépés a jó mi - nôségû színes nyomat készítéshez vezetô úton, azonban ko ránts em old meg minden felmerülô problémát. A nyomdai eljárások a szárazofszet technika kivételével nedves festékkel dolgoznak, és a leggyakrabban használt nyomathordozó, a papír pedig minôségétôl függôen többé-kevésbé nedvszívó. Az elmondottakból az következik, hogy mondjuk a szín- és árnyalathelyes 37%-os területû rácspont a rácscella közepén a megnyomás pillanatában a festék viszkozitása, rétegvastagsága, a nyomathordozó minôsége és a rácscella mérete (lpi-érték) függvényében szolid, vagy rohamos hízásnak, növekedésnek indul, mely jelenséget a szaknyelv pontterülésnek nevezi. A pontterülés olyan velejárója a nyomdai sokszorosításnak, melyet kiiktatni nem lehet, hatását ellensúlyozni viszont igencsak lehetséges és szükséges is az eredetit jól megközelítô nyomat létrehozása érdekében. A rácspont mérete végsô esetben általában növekszik, azonban van egy speci á lis eset, amikor a pont mé ret cs ök ken, sôt a rács pont el tû nik. A ben nün ket leg - 162

163 job ban ér dek lô ofszet technika a nyom dai elô ké szí tést kö ve tô egyik tech noló - giai lépése a nyomóforma-készítés. Ebben a lépcsôben a levilágított filmrôl ofszetlemez készül, amely már a nyomdagépbe helyezhetô. A mûvelet során majd a negyedik kötetben részletezendô okok miatt az egyes rácspontok területe néhány százalékot csökken a teljes árnyalati terjedelemben. Ennek következtében a csúcsfények és a nullára kifutó színátmenetek legkisebb rácspontjai (a kb. 4% közötti pontterületûek) az ofszetlemezen már nem jelennek meg. A többi rácspontterület is csökken kb. ennyit, de azok csökkenését messze ellensúlyozza a nyomtatás során a nyomathordozón bekövetkezô pontterülés. A nulla területû, nem lé tezô rác spont azonb an te rül ni sem tud, így a ny o ma ton sem je lent ke - zik. Az elmondottaknak az a következménye, hogy az illusztráción a csúcsfények területe megnövekszik, azok mintegy beégnek. Ugyanakkor a megmaradó (4% fölötti területû) rácspontok területe a pontterülés miatt a nyomaton megnô, aminek következtében az üres (fehér) és a fedett (legvilágosabb szürke) területek határán egy nagyon határozott választóvonal keletkezik, ahogy az a 11. áb rán megfigyelhetô. A fent vázolt jelenség másik következménye a többnyire háttérként használt, nullára kifutó színátmeneteknél (verlauf) jelentkezik. Az elmondottak alapján ezek az átmenetek nagyon hirtelen érnek véget. Mivel a pontterülés mértéke a rácssûrûség növelésével emelkedik, ezért adott felbontás mellett kis rácssûrû - ségnél (6 lpi) nem annyira fel tû nô, mint nagy rács sû rûség (15 lpi) eset én. Példát a 111. áb ra mutat. 11. áb ra A kis területû rácspontok eltûnése és a megmaradók pontterülésének következményei 163

164 Ha már a színátmeneteknél tartunk, akkor itt kell megbeszélnünk azok sávosodásának, csíkozódásának kérdéskörét. Különösen a csak egy nyomószínt és kevés árnyalatlépcsôt tartalmazó, vagy túlságosan hosszú átmenetek hajlamosak e jelenség produkálására. A választott rácssûrûség (6 15 lpi) adott felbontás (mondjuk 12 dpi) mellett egyrészt meghatározza a kinyomtatható árnyalatlépcsôk számát ((dpi/lpi)2+1), ami példánk esetén 41 és 65 közé esik, másrészt egyértelmûvé teszi egy rácscella milliméterben mért oldalhosszát, a rácsállandót (25,4/lpi) is, ami példánk esetében,423,169 mm közötti érték lesz. E cellák a legjobban látható középtónusokban kb. fele ekkora (,21,8 mm) átmérôjû rácspontokat tartalmaznak, amelyek már meghaladják, illetve megközelítik a láthatóság határát. Amennyiben a színátmenet olyan hosszú, hogy több azonos pontterületû rácspontot is egymás mellé kell tennünk, akkor könnyen túllépjük a láthatósági határt és elôáll a sávosodás jelensége. A gyakorlat azt mutatja, hogy kis lpi (viszonylag nagyméretû rácscella és rácspont) esetén is egymás mellé tehetünk két-két azonos rácspontterületû cellát, mégsem lép fel a sávosodás jelensége. Ez azt jelenti, hogy 12 dpi és 6 lpi mellett kb. 34 cm hosszú sávmentes átmenetet készíthetünk. Ugyanez az átmenet 6 dpi és 6 lpi mellett már csak 8,5 cm hosszú lesz, mert hiába marad a rácscella mérete ugyanakkora (a 6 lpi miatt), ha a kinyomtatható árnyalatlépcsôk száma a felbontás felére csökkenése következtében a negyedére (41-rôl 11-re) esik vissza. A 19. táblázat az adott (a nyomtató, levilágító fizikai felbontása) dpi és az általunk választott lpi függvényében mutatja be az egyes átmenetek hosszát abban az esetben, ha az összes árnyalatlépcsôbôl mindig egy, kettô, három, öt, illetve tíz azonos ponterületû rácscellát teszünk egymás mellé ábra Színátmenet 12 dpi, de 6, 1 és 15 lpi esetén 164

165 Fel- Rács- Rács- Árnya- Nyomtatható átmenet hossza mm-ben, bontás szám állandó latok ha árnyalatlépcsônként egymás mellé kerül dpi lpi mm száma 1 cella 2 cella 3 cella 5 cella 1 cella 3 5, ,8 37,6 56,4 94, 188, 3 6, , 22, 33, 55, 11, 3 8, ,7 11,3 17, 28,3 56,7 3 1, ,5 5,1 7,6 12,7 25,4 3 12, ,5 3, 4,5 7,4 14,8 3 15,169 5,8 1,7 2,5 4,2 8,5 6 5, ,7 147,3 221, 368,3 736,6 6 6, ,7 85,4 128,2 213,6 427,2 6 8, ,5 43,1 64,6 17,7 215,5 6 1, ,4 18,8 28,2 47, 94, 6 12, ,5 11, 16,5 27,6 55,1 6 15, ,9 5,7 8,6 14,4 28,7 12 5, ,1 586,2 879,3 1465,6 2931,1 12 6, ,6 339,3 58,9 848,1 1696,2 12 8, ,4 17,9 256,3 427,1 854,3 12 1, ,8 73,7 11,5 184,2 368, , ,4 42,8 64,2 17,1 214, , , 22, 33, 54,9 19,9 24 5, ,9 2341,9 3512,8 5854,5 1179,4 24 6, ,2 1354,5 231,7 3386,1 6772,2 24 8, ,6 681,2 121,7 172,9 345,8 24 1, ,6 293,1 439,7 732,8 1465, , , 17, 255, 425, 85, , ,4 86,9 13,3 217,2 434,3 19. táblázat Átmenetek hossza a dpi és az lpi függvényében Kísérleti nyomtatással már eldönthetô, hogy melyik átmenet lesz sávos szerkezetû. A 112. áb ra néhány nyomtatási példát mutat a határesetek környékérôl. A dpi- és lpi-ér té ke ket, va la mint az egy más mel lé nyom ta tott azonos pontterületû rácscellák számát igyekeztem úgy megválasztani, hogy a párba állított pél dák el sô ele me még sá vok tól men tes, a má sodik vi szont már ha tá ro zottan csíkos átmenetet eredményezzen (szerintem). Élesebb szemû emberek esetleg kö - zelebb esô párokat is produkálhatnak. A túl hosszú átmenetekbôl természetesen csak arányos részletek közölhetôk a laptükör biztosította méreteken belül. 165

166 112. ábra Példák a sávosodás határeseteire 166

167 Eredeti problémánkra, a pontterülés kérdésére visszatérve megállapíthatjuk, hogy például a középárnyalatok 16%-os pontterülése azt jelenti, hogy az eredeti film jén lévô, mondj uk 5%-os rác spont te rül e te a nyomta tás ban 58%-os fe dett - ségû lesz. Ez a területi fedettségnövekedés azonban mindössze 4%-nyi (négyzet - gyök szerinti) növekedést jelent a rácspont átmérôjében. Így tehát a rotációs újságpapírok mintegy 36%-os pontterülése is csak 6%-os átmérônövekedést jelent az egyes rácspontok esetében. A gyakorlatban a pontterülés (dot gain) mintegy 9 36% közötti érték. Képfel dol go zó progr am ja ink (Pho tosh op, Pho to Pa int stb.) biz tos ít ják ez en ér - ték beállításának lehetôségét. A konkrét érték a nyomtatási eljárás, a felhasznált háromszín-nyomó festékgarnitúra, a nyomathordozó és az adott felbontás, valamint a választott rácsállandó értékének ismeretében (a nyomda megkérdezése mellett) beállítható. Ez a beállítás úgy korrigálja a digitális színbontás egyes paramétereit, hogy a pontterülés mértéke a különbözô (csúcsfények, középárnyalatok, mélyfeketék) fedettségi tartományokban megfelelô módon kompenzálásra kerül. Tájékoztatásul szolgáljon a 2. táblázat, amely megadja a pontterülés mértékét a legmarkánsabb befolyásoló tényezô, a nyomathordozó nedvszívó képességének, minôségének függvényében. Papír Pontterülés Átmérô növekedése Minôségi 15% 3,873% Mázolt, fényes 2% 4,472% Matt, mûnyomó 22% 4,69% Mázolatlan, matt 25% 5,% Újságpapír 3% 5,477% 2. táblázat Pontterülés mértéke a papír függvényében Például a leggyakrabban használt Európa háromszín-nyomó festékgarnitúra pontterülése mázolt fényes (coated) mûnyomó papíron 9%, matt mû nyo món (uncoated) 15%, míg újságpapíron (newsprint) 3%-os. ÁR NYA LAT-VISSZA ADÁS A színhelyesbítés kiküszöböli a háromszín-nyomó festékgarnitúrák színtani hiányosságait, a pontterülés figyelembevétele pedig kompenzálja a technológiai folyamatból és a felhasznált anyagok tulajdonságaiból bekövetkezô árnyalateltérést, a sötét árnyalatok felé történô eltolódást. E két korrekció elfogadható eredményt ad akkor, ha az eredeti éppúgy gazdag volt a világos árnyalatokban, mint a középtónusokban és a mélyárnyékok területén. 167

168 113. áb ra Képeredeti tónusai Az árnyalathelyesbítés az eredeti jellegétôl és az azon található árnyalatcsoportok hangsúlyától függ. Egy helyes árnyalatokat tartalmazó eredetin jól elkülöníthetôen megtalálhatók a csúcsfények mellett a negyedárnyalatok és a kö zép tó nu sok éppú gy, mint a háromnegyed tónusok és a mélyárnyékok. Az árnyalatterjedelemnek ez az öt tónustartományra osztása a ritkább, a gyakorlatban inkább csak három tartományra osztjuk a teljes árnyalatterjedelmet, úgy mint a vi lá gos, a kö zép és a sötét árnyalatokra. Az említett beosztásokat mutatja a 113. áb ra. A lineáris árnyalathelyesbítés azt jelenti, hogy a teljes eredeti világossági értékeit azonos mértékkel növelik vagy csökkentik (gradációs görbe eltolása), illetve a teljes kép kontrasztját változtatják pozitív vagy negatív irányban. Utóbbi a gradációs görbe (a gamma-érték ezen egyenes iránytangense) elforgatását jelenti an - nak középpontja körül az említett irányokban. Az elmondottakat szemlélteti a 114. áb ra. Az el sô kép (A) az ere de ti ár nyala to kat mu tatja, ez a vi szo nyí tá si alap. A másodikon (B) levettük a fényerôt a gradációs görbét eredeti állásával párhuzamosan eltoltuk a sötét részek felé, aminek következtében a csúcsfényekbôl negyed tónusok lettek, a negyed tónusok féltónusokká váltak, a háromnegyed tónusok pedig mélyárnyékokká (feketévé) mélyültek, az egész kép elsötétedett. A képen nincsen negyed tónusnál világosabb képpont. A harmadik képen (C) az elôzônek éppen a fordítottja történt, növeltük a fényerôt, aminek az lett a következménye, hogy a negyedtónusok is csúcsfényekké váltak (fehér képpont), és a legsötétebb képrészlet is csak háromnegyed tónusú, nincsenek a képen mélyárnyékok, feketék, a kép kivilágosodott. A negyedik képen (D) a kontrasztot növeltük az eredeti kétszeresére, a következmény a kép kikeményedése lett, a ne - gyed tónusok csúcsfényekké váltak a háromnegyed tónusok egyidejû mélyfeketék ké vá lása mel lett. Az utol só (E) ké pen a kont raszt az ere deti fel ére csök kent, a kép lágy lett, mert a csúc sfény ek ne gyed tó nu sok ká vál tak a mél yár nyékok egy - idejû háromnegyed tónusokká szelídülése mellett. A nem lineáris árnyalathelyesbítés négy lehetséges alapváltozatát a 115. áb ra mutatja be. Az alap beállítás (A) az eredeti árnyalatait szemlélteti. Ehhez viszonyítva (B) a csúcsfényeket emeli ki a sötét képrészek rovására. Ennek fordítottja (C), ahol a sötét tónusok árnyalatterjedelme nô a világos részeké pedig csökken. 168

169 114. áb ra Lineáris árnyalathelyesbítés (az eredeti kép Szamos Márton másodéves tanuló fotója) 169

170 áb ra Nem lineáris árnyalathelyesbítés

171 Az (E) görbe a csúcsfényeket és a sötét árnyalatokat egyaránt kiemeli a középárnyalatok hátrányára, míg (D) ennek éppen a fordítottja, a középtónusokat emeli ki a világos és a sötét részek árnyalatterjedelmének rovására. Amennyiben az eredeti árnyalatterjedelme szûk (nincsenek erôs világos és/vagy sötét tónusok, akkor árnyalathelyesbítéssel a tónusterjedelem is megnövelhetô. Ezt az eljárást nevezik poszterizációnak, amelyet legjobban az eredeti és a módosított kép histogramjának különbözôsége szemléltet, ahogy az a 116. ábrán látható. A fenti alapesetek mellett elképzelhetô, hogy az egyes tónustartományokban az ár nya lat megváltoztatása csak az egy-egy szín csat or nán kö vet ke zik be. Az ilyen mó - dosítások azonban mindig megváltoztatják az eredeti színárnyalatait is a kérdéses tónustartományon belül. Ugyanakkor az eddig említett alapesetek számtalan kombinációja és finomított változata is elképzelhetô akár színkivonatonként is. Végül meg kell jegyeznem, hogy emberi mivoltunkból adódóan (fiziológiai és pszichológiai okok együttese következtében) a középtónusok változására vagyunk a legérzékenyebbek. Kevésbé érzékeljük a világos tónusok eltérését az eredetihez képest, és nagyon nagy különbségek esetén vesszük csak észre a sötét tónusok változását. Számszerûsítve egy illusztráció középtónusainak változására kb. 2-3-szor érzékenyebbek vagyunk, mint a világos részek megváltozására. Ugyanakkor a sötét képrészekben szer akkora változások szüksége - sek, mint a középtónusokban, hogy egyáltalán észrevegyük azokat. A növekvô számértékek az egyre sötétebb képrészekre utalnak ábra Eredeti és poszterizált társa hisztogramjaikkal együtt 171

172 SZÍN VISSZA VÉT EL A háromszín-nyomó festékgarnitúrák színtani hiányosságainak kiküszöbölésével (színhelyesbítés) a nyomdaipar képes a három alapszínnel feketét nyomtatni, azon ban en nek a fe ke té nek mind össze 1,3 1,5 D a fe dett sé ge, ami csak 2 32 árnyalatlépcsô nyomtatását teszi lehetôvé. Ahhoz, hogy a szemünknek megfelelô mélységû feketét kapjunk, szükség van negyedik nyomószínként a feke te be vez e té sé re. Ez a fe kete fes ték ön ma gá ban is elég fe dett (1,6 D) a mély ár - nyékok számunkra elfogadható fedettségû megnyomásához. A három nyomószín nel kom biná l va a fe dett ség a festékterhelés függ vén yé ben 1,7 1,9 D lesz, ami 5 8 árnyalatlépcsô kinyomtatását teszi lehetôvé. Megjegyzendô, hogy átlagosan jó fényviszonyok mellett mintegy 15 árnyalatlépcsô megkülönböztetésére vagyunk képesek. Itt szükséges megjegyeznem, hogy a fekete nyomószín bevezetése tehát nem elméleti, hanem nyomdatechnikai okok miatt vált szükségessé. Amennyiben egy fekete folt nyomtatásához a C, M, Y alapszínek mindegyikét 1 1%-ban meg nyom juk, úgy a pap ír egy-egy pont ján 3%-nyi le sz a fes tékt er he lés. Ha ehhez még 1%-nyi fekete festéket is nyomunk, akkor a nyomathordozó egy pont ján már 4%-os fes tékt er he lést érünk el. Négy szín-nyo más nál ez a 4% a festékterhelés elméleti felsô határa. Ez az el méle ti ha tár a gya kor lat ban mindössze kb. csak a há romne gye dé re közelíthetô meg, mert a képpontonkénti festékterhelést tovább növelve festékszáradási és festékátadási (festéklehúzódási) problémák keletkeznek. A festékter - helés maximális értéke képmanipuláló programjainkban beállítható a fekete (K) nyomószín maximális százalékos határával egyetemben. Aki lá tott már mû ködô nyom da gé pet, az tud ja, hogy az egyes pél dá nyok, ívek megnyomása közötti idô mindössze század-, ha nem ezredmásodpercekben mér he tô. Tehát az ép pen fris sen nyo mott pél dányra, ív re ennyi idô múl va (eset - leg még üres, avagy már megnyomott hátoldalával) rácsusszan a következô példány, ív. Alapvetô követelmény, hogy mire ez az esemény bekövetkezik, akkorra a friss példány (ív) utoljára nyomott színkivonati festéke minden tónusában, tehát a teljesen fedettekben is megszáradjon. Ellenkezô esetben a friss nyomat, és az újonnan érkezett példány (ív) hátoldala maszatolódna. A problémát megoldani csak a a nyomógépek sebességének csökkentésével gazdaságilag egyáltalán nem elfogadható alternatíva, a festékek száradási idejének csökkentésével sok pénzért tudományos kutatóintézetek fáradoznak rajta, illetve a festékterhelés csökkentésével a legkézenfekvôbb, ugyanakkor a legolcsóbb megoldás, lehetséges. 172

173 A festékátadás, -lehúzódás problémája ugyancsak a rendelkezésre álló idô rövidsége, illetve a papír (nyomathordozó) meg nem száradt festékkel való telítettsége miatt következik be. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megnyomott teli, vagy ahhoz közeli alapszín foltjába a következô verken nyomott másik teli, vagy ahhoz köz e li alap szín folt ja a meg nem szá radt te rüle tek miatt egyes he lye ken nem adhatja át a teljes festékmennyiséget, emiatt a közösen kialakítandó színfoltban nemkívánatos árnyalatkülönbségek keletkeznek. Amennyiben az alapszín az elôzôhöz nem teljes mértékben adódik hozzá, úgy festékátadási problémáról van szó, ha viszont az át ada n dó fes ték még az el ô zô meg sem sz á radt ré teg bôl is leszed itt-ott valamennyit, akkor festéklehúzódásról beszélünk. A gyakorlatban mindkét jelenség elkerülendô. A festékterhelés csökkentésére két megoldás kínálkozik. Az egyik a fekete és a sötét színek alatt a nyomószínek (CMY) visszavétele (Under Color Remove, UCR). A másik lehetôség a színek feketetartalmának a nyomószínek teljes tartományában természetesen különbözô arányban a fekete színnel történô helyettesítése. Az eljárás angol neve Gray Component Replacement, azaz GCR. Mindkét eljárásnál alapkövetelmény, hogy a három nyomószín mennyiségének visszavétele és feketével történô helyettesítése következtében a nyomathordozó festékterhelése úgy csökkenjen, hogy közben a nyomat színei ne változzanak meg (számottevôen). Az UCR a sötét képrészeken veszi vissza valamilyen mértékben a nyomószíneket és feketével helyettesíti azt. Ez a festékvisszavétel a gyakorlatban maximum 5 6%-os mértékû, ami jelentôs összpontterület-csökkenést eredményez. Példaként nézzük meg egy sötétzöld szín összetevôit. A 117. áb rán jelölt értékek 117. áb ra Sötétzöld szín festékterhelése, és an nak UCR-rel csökkentett értéke. 173

174 mel lett a kép pont fes tékt er he kése 25%, ami még messze van a 32%-os fel sô ha tár tól, de az UCR hatására ez is 238%-ra esett vissza. Ahhoz, hogy az UCR színvisszavétel mûködésérôl teljes képet kapjunk, nézzük meg, hog yan vál tozta t ja meg a CMYK festé kek pont terü le te it a ké ppont fedettségének függvényében eltérô UCR beállítások mellett. Az UCR mûködését a a színvisszavétel választása mellett a maximális festékterhelés és a fekete szín legnagyobb pontterületének beállításával szabályozhatjuk. A 118. ábra két eltérô beállítás hatását mutatja be. A GCR a teljes fedettségi tartományban csökkenti a C, M, Y festékek mennyiségét azok feketetartalmának beállított százalákával és fekete festékkel helyettesíti azt. Mindkét színvisszavételi eljárás felosztaja az adott színt színtarta áb ra Két eltérô beállítású UCR színvisszavétel hatása a nyomószínekre áb ra Barna és sötétzöld szín színés feketetartalma

175 lomra és feketetartalomra, ahogy azt a 119. ábra mutatja, azonban a GCR alkalmazásánál ez a felosztás jobban tetten érhetô. A GCR színvisszavételt választva a festékterhelés (3 32%) mellett beállíthatjuk a fekete maximális pontterületét (8 1%), valamint az adott színpont feketetartalma helyettesítésének százalékos értékét ( 1%), amit a gyakorlatban a none, light, medium, heavy, maximum értékek választásával alakítha tunk a, 25, 5, 75 és 1% kö zött. Min dez a 12. áb rán kitûnôen megfigyelhetô. As alsó három diagram levágásait az összpontterület 3%-os korlátja okozza a 8%-os fekete korláttal együtt. Bár az elmélet szerint a színvisszavétel nem változtatja meg a színeket, és a nyomdaipar is mindent elkövet e követelmény betartása érdekében, azonban a színek kismértékben mégis megváltoznak, már csak azért is, mert bizonyos színeknél a gyakorlatban nem lehet követni az elmélet által megkívánt túl kicsi 12. áb ra GCR színvisszavétel 25, 5 és 75%-os feketetartalom-értékkel, 3 és 32%-os festékterhelés, valamint 1%, illetve 8% fekete maximum mellett 175

176 változtatásokat (digitális korlát). Nem lehet például egy rácspont területét 1,47 elemi ponttal csökkenteni, csak eggyel vagy kettôvel. A legérzékenyebben a sárga visszavételére, feketetartalmának helyettesítésére re a gál nak a szín ek, ahogy az a X. szí nes táb lán látható. E beállításoknál természetesen figyelembe kell venni a háromszín-nyomó festékek színtani hibáit is, ami most a X. szí nes táb lán nem tör tént meg. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy mindkét színvisszavételi eljárás csökkenti a festékterhelést, de egyes színeknél kis elmozdulást okozhat. A GCR több beállítási lehetôséget biztosít, mint az UCR, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az UCA (Und er Co lor Amo unt) le he tôs é get is, amely az ut ol só ne - gyedtónus tartományban, illetve annak az általunk százalékosan meghatározott részében visszahelyezi a fekete alá az elvett színeket, ezzel a mélyárnyékokban úgynevezett színes feketét hoz létre, ami növeli ezen részek részletgazdagságát, fe - dettségét, s ezzel együtt a kép árnyalatterjedelmét. Lényege a 121. áb rán látható. A két alsó diagram levágásait az összpontterület felsô korlátja okozza áb ra Az UCA ha tá sa a GCR színvisszavételre

177 a b c 122. áb ra Az élességfokozás el ve ÉLES Í TÉS Digitalizálás során, a képeredeti szkennelésekor a felbontás függvényében a kép életlenebbé válik. A vékony, vonalszerû árnyalatok, alakzatok eltûnhetnek, környezetükkel eggyé válhatnak. A rácspontok kialakításakor, az lpi megválasztás á val to vább csökkentjük az ár nya la tok szá mát, am ely még ke ve sebb lesz a nyo - mat készítésekor. A nyomat árnyalatterjedelme (1,7 1,9 D) jóval az eredetié (2,7 3,3 D) alatt marad. Mindez a kép határozott eléletlenedését eredményezi. A digitális képfeldolgozás során az élesség növelését az úgynevezett életlen maszkolás (Unsharp Mask, vagy röviden USM) mûvelete biztosítja. Képfeldolgozó programjainkban mint azonos nevû szûrô található meg. Feladata a kép élességének növelése. Beállításaival a meglévô kontraszt százalékos növelését, hatósugarát és azt a fed ett sé gi küsz ö bér té ket ad hatj uk meg, amely felett a maszk mû köd - ni kezd, azaz hatását kifejti. Mûködési elvét a 122. áb ra mutatja be. Az a ábrarész az élesítendô árnyalatkülönbséget szemlélteti. Jól látható annak mértéke (1%) és pixelekben mért hatásrádiusza (r). A b ábrarész a beállított maszkot mutatja annak százalékos értékû élesítési árnyalatkülönbségével (E%) és pixelekben mért hatásrádiuszával (R). A c ábrarész már az élesített képrészletet ábrázolja, amely az eredeti és a maszk összeadásából keletkezett. 177

178 ALÁ TÖL TÉS A csak egy színt és an nak ár nya lat a it tartalmazó ki adv á nyok ban fel sem me - rül ez a kér dés. Az alátöltés (rátöltés, trap) problémája az összes nem fényképszerû, de szí ne ket leg alább két színt tar talma zó il luszt rá ció, ki ad vány sa játja. Amikor valaki illusztrációs programjában például egy 1%-os cián téglalapja kö ze pé be hel yez el egy ugyan csak 1%-os, de bí bor szí nû négy ze tet, ak kor mo ni to rán a ci án tég l alap közepén bíbor négy ze tet lát. A bí bor négy zet alatt a cián tég la lap folyt o nos (nem ly u kas), hi szen ha az ille tô a bí bor négy ze tet el - mozga t ja, akk or alatta ott lesz a sér tet len ci án tég la lap. Amennyi ben ez szín - bontáskor is így ma radna, ak kor a ny om ta tásn ál a tel jesen fe dett ci án tég la lap közepére nyomott, ugyancsak fedett bíbor egy kék négyzetet eredményezne, hisz en min den ki tudja, hogy a ci án meg a bí bor együtt ké ket ad. Ahhoz, hogy a kí vánt bíb or fol tot kap juk meg, a cián tég la lap kö ze pét a bí bor négy zet alatt ki kell lyukasztanunk. A cián színkivonaton a bíbor négyzet helyén egy fehér (átlátszó) négyzet van. Ezt a kilyukasztási mûveletet a színbontás, levilágítás során a RIP (Ras ter Ima ge Proce s sor) vég zi el. Ma gát a mûve le tet kitakarásnak, kiütésnek (knock out) nevezi a szakma. Példánkban az történik tehát, hogy a cián téglalapból ki üt jük a bí bor négy zet hel yét áb ra A hagyományos alátöltés mechanizmusa

179 Az egyes színkivonati filmeken ugyan illesztôjelek (passzerjelek) segítik a pontos illesztést, illesztési hiba mégis elôfordulhat. A színkivonati filmek elôkészítése nagyon pontosan történik, a nyomtatás során azonban a nyomathordozó nyúlása, esetleg a kicsit is pontatlan illesztése folytán az egyes színkivonatok egymásra nyomtatásakor a határozottan eltérô, más-más színkivonaton szereplô színek, színes foltok közös határoló vonalán illesztési hiba keletkezhet. Ez a hiba már néhány századmilliméteres nagyságban is határozottan látható, hiszen alátöltés nélkül az elmozdulás egyik irányában nagyon is észrevehetôen látszik majd a nyomathordozó általában fehér papír vékony csíkja, míg az ellenkezô irányban a két szín egy másra nyo mott, ál ta lá ban sö té tebb szí nû sáv ja áru l ko dik a pon - tatlanságról. Megfelelô mértékû alátöltést alkalmazva a leg za var óbb fehér csík még elfogadható pontatlanság esetén is eltûnik. Túl nagy alátöltést választva akár jó, akár rossz az illesztés a foltok két festékkel nyomott határvonalán túlzottan széles, zavaró sötétebb csík keletkezik. Az elmondottakat a XI. szín es táb la teszi szemléletessé. A táblán látható értékek természetesen túlzottak. A hagyományos elôkészítéskor a színkivonati filmek túl-, illetve alulexponálás á val a nyom dai fo tós old ot ta meg az alá töltés problé má ját. Ek kor az egyes színkivonati területek csökkentek, illetve növekedtek. Az alátöltés természetéhez hozzátartozik, hogy a fekete minden színt fed és a sötétebb színek fedik a világosab ba kat. Ez azt je lenti, hogy a sár ga szín ke rül leg alul ra, ôt köv e ti a ci án, majd a bíbor, végül legfelül a fekete zárja a sort. A hagyományos színbontásnál a világosabb színfoltból kitakart sötétebb színfolt fehér területe csökkent, ugyanakkor a sötétebb szín foltterülete növekedett. E csökkenés és növekedés együttese adta az alátöltés mértékét, ahogy az a 123. áb rán látható. A vektoros alakzatok digitális alátöltési mechanizmusának megértéséhez tisztáznunk kell a vektoros folt és körvonala pontos viszonyát. Amikor körvonal nélkül megadjuk egy vektoros leírású folt kiterjedését és színét, akkor pontosan azokat a geometriai méreteket kitöltô, adott színû foltot kapjuk, amit meghatároztunk. Ha ehhez a folthoz hozzáveszünk egy adott vastagságú, eltérô színû, de 124. áb ra A vektoros folt, annak körvonala és viszonyuk egymáshoz 179

180 folytonos körvonalat, akkor foltunk a vonalvastagságtól függôen szemmel látható, vagy láthatatlan módon, de mindenképpen meghízik. A hízás, a növekedés mértéke minden irányban a körvonal vastagságának fele lesz, ugyanis körvonalunk szélességétôl, vastagságától függetlenül annak elméleti középvonala illeszkedik hajszálpontosan a folt kerületére. A jelenség meglehetôsen nagy, jól látható körvonalvastagságok mellett eszményi módon megfigyelhetô, ha a körvonal folytonosságát meglehetôsen szaggatottá tesszük. Az elmondottakat világítja meg a 124. áb ra. A digitális színbontásnál elméletileg egyaránt alkalmazható az alul lévô világosabb, kitakart terület csökkentése, illetve a felül elhelyezkedô sötétebb szín - folt területének növelése a megfelelô nagyságú alátöltés mértékében. Ugyanakkor nem el képz el he telen az sem, hogy a ki ta kart te rület az alá tölt és mér té ké - nek felével csökken, vele egyidejûleg a takaró színfolt területe pedig ugyancsak az alátöltés nagyságának felével megnövekszik. E három alapeset egyaránt megvalósítható, és bizonyos esetekben valósággá is válik. A meglehetôsen nagy területû, összefüggô foltok alátöltése viszonylag egyszerûen megoldható pusztán a DTP-s kiadványszerkesztô programok automatikus alátöltési beállításának (kb.,5 mm) választásával ábra Kitöltô folt alátöltése azonos színû körvonallal

181 Nagyobb problémát jelent, és kellô odafigyelést, gyakorlatot igényel az olykor változóan színes háttér elôtti színes szövegek megjelenítése. Az eset különö - sen kis betûfokozatok vastagságtól függôen pont alatti betûméretek nyomtatásakor okoz problémát. A felbontás (dpi) és a rácsállandó (lpi) értékeihez vi szo nyít va az alá töl tés mértéke oly nagy leh et, hogy szá mott e vô mó don meghizlalja és nem kívánatos kontúrral látja el a színes szövegeket (a karakterek elveszítik jellegzetes arányaikat). Éppen ezért mindenki jól teszi, ha színes nyomtatón kinyomtatja ilyen jellegû megoldásait. Amennyiben a nyomtatás a szigorú kritika ellenére is elfogadható eredményt ad, úgy biztos lehet abban, hogy elképzelésével a nyomdai reprodukálásnál sem vall majd szégyent. Ugyanakkor a színes nyomat siralmas állapota nagymértékben valószínûsíti a nyomdai megoldás várható kudarcát is. A 124. áb ra és elôt te a folt kör von alá ról mon dot tak adj ák a kul csot a ki töl - téssel rendelkezô, közös határvonalú foltok alátöltésének egyéni megoldásához. A kívánt alátöltés mértékének kétszeresével megegyezô szélességû körvonalat hozunk létre a kitöltô folt körül, melynek színe azonos a folt kitöltôszínével, ahogy az a 125. áb rán látható áb ra Kitöltô folt alátöltése háttérszínû körvonallal 181

182 A körvonal színe megegyezhet a háttér színével is, ekkor azonban a kitöltô folt mérete a von al vas tag ság ér té kével csökke n ni fog! Ezt a hely zetet term é sze - tesen eltúlzott adatokkal szemlélteti a 126. áb ra. A mese a háttérrel hasonló módon elmondható. Megállapíthatjuk tehát, hogy ak kor já runk el he lye sen, ha a ki töl tô fol tot sa ját szí nû, az alá tölt és mérté - kénél kétszer szélesebb körvonallal látjuk el, vagy pedig a hátteret növeljük meg ugyancsak saját színû, az alátöltés mértékénél kétszer szélesebb körvonallal. A harmadik járható út a kitöltô folt és a háttér egyidejû növelése, mégpedig úgy, hogy a körvonal vastagsága mindkét elemnél az alátöltés nagysága legyen, színe pedig egyezzen meg a folt, illetve a háttér kitöltôszínével. Helytelen megoldást ad az a két eset, ami kor az alá töl tés érté ké nél két szer szé le sebb kör vo nal nak a foltnál a háttér, a háttérnél a folt kitöltôszínét adjuk. Ekkor ugyanis a háttér, illetve a folt hízik, párja mérete pedig csökken az alátöltés mértékével. Márpedig ez bár kismértékben ugyan, de megváltoztatja az illusztráción belüli eredeti arányokat, méreteket, ami mindenképpen elkerülendô. A vázolt öt esetet, az alakzatok közös határolóvonala egy-egy részletét mutatja be a 127. áb ra. A le - hetséges megoldások közül mindig azt kell választanunk, amelyik a világosabb színt töl ti a sö tét ebb alá. Már beszéltem arról, hogy mindig a világosabb nyomószínt töltjük a sötétebb alá, az az a vilá go sabb szí nû részt lát juk el sa ját szí nû, az alá tölt és kí vánt mér - té ké nél ké tszer te szé le sebb kör vo nal lal, le gyen ez a ré sz a folt vagy a há ttér. Innen ered az alátöltés elnevezés is. Rátöltésrôl beszélünk akkor, ha az illusztráció söté áb ra A digitális alátöltés lehetséges módozatai 182

183 tebb színû részét látjuk el a most rátöltésnek nevezett átfedés kétszeresével megegyezô szélességû körvonallal. Azt, hogy alá- vagy rátöltést választunk-e mindig az dönti el, hogy az illusztráció melyik, világosabb, vagy sötétebb színû eleme, része rendelkezik-e homogén színnel, melyhez vele megegyezô színû körvonal adható. A legvilágosabb nyomószín a sárga (tómusértéke a 11%-os szürkének felel meg), ezt tölt jük min den más ny o mó szín alá. A sor ban a ci án kö vetke zik az 53%-os szür ké nek meg fe le lô tó nu sér ték kel, ezért ezt a színt a bíb or és a feke te alá töltj ük. Har ma dik a bí bor a ma ga 68%-os szürke ér té kév el, csak a fe kete ke - rül föléje. Utolsóként következik a fekete a maga 1%-os tónusával, ôt nem töltjük egyik nyo mós zín alá sem. Következzék egy kis kitérô. Ha már a nyomószínek világossági értékeinél, szürketónusánál tartunk, akkor rábeszélnék mindenkit az alábbi kísérlet elvégzésére. Válasszon ki a látható spektrumból nagyjából egyenletes eloszlásban kb színt. Photoshopban készítsen egy fehér lapon a választott színekbôl kb. 2 2 cm-es négyzeteket. Ezután rakja világossági sorrendbe a színeket, azaz rendezze át ôket oly módon, hogy az egyes színek a világosságuknak megfelelô szürke fokozatok növekvô sorrendjében szerepeljenek. Ellenôrzésként tegye át a képet grayscale módba. A sorrend megállapításakor elkövetett hibái rögtön kiderülnek. A vázolt gyakorlatot a helyes színfogalom kialakításához nagyon fontosnak tartom. Megkockáztatom a kijelentést, hogy a szí ne ket az is me ri igaz án, aki a fen ti gya kor la tot minél több szín (má sok ál tal tör - tént) kiválasztása mellett a legkevesebb hibával végzi el. Segítségként a XII. szí - nes táb lán a három nyomószín 2 2%-os megváltozása melletti színtáblák láthatók az egyes értékeknek megfelelô szürke tónusokkal együtt. A hat oldalon található 216 szín CMYK értékeivel már egy Európa festékkel fényes mûnyomó papírra nyomott színskálaként is használható. Kitérônk végeztével vizsgáljuk meg az alátöltést a nyomószínek szempontjából is. Eddigi megállapításaink az elméletileg elképzelhetô esetekre, valamint a folt és a háttér világosabb-sötétebb voltára alapozták a megoldást. A gyakorlatban sajnos az elméletileg tiszta esetek a legritkábban fordulnak elô. Jobb, ha rögtön tisztázzuk: a nyomdaipar a legjobb törekvései mellett sem képes az adott nyomaton megjelenô színkivonatok tökéletes illesztésére. Ez a hiba ugyan nagyon kicsi (a ma elfogadható minôségi követelmények mellett kb.,5 mm kör ü li, vagy még an nál is ki sebb ér ték), de meg lé te ese tén azon nal lát - ható, éppen a nyomathordozó fehér, és a megnyomott folt ettôl jelentôsen eltérô színe alapján. Vizsgálódásaim (különbözô nyomatokról készült 12 dpi-s szkennelések alapján) arra a következtetésre jutottam, hogy még ugyanazon a 183

184 nyomaton is az egyes színkivonatok illesztése a véletlenül eltalált pontos értéktôl a,1 mm-es ha tá rig (12 dpi melle tt ez min tegy 5 pi xelt je lent) ter jed. Az elmondottakból remélem mindenki számára nyilvánvaló, hogy amikor az egyik oldalon elkövetett illesztési hiba a két folt között a nyomathordozó (általában fehér papír) elôtûnését jelenti, akkor az átellenes térfélen ugyanez az eltérés a két szín egymásra nyomását eredményezi. Ennek következtében ez az alátöltési terület általában jóval sötétebbnek látszik szomszédainál, ahogy az a 128. áb rán látható. Néz zük meg most, hogy mi a hely zet akkor, ha alá töl tés nél kül nyo munk a szí nes hát térre más ik szí nû fol tot. A leg egy sze rûbb eset az, am i kor a hát tér az egyik, a folt pe dig a má sik nyo mó szín te li flekk je lesz. Le gyen a hát tér 1% ci - án, a folt pedig 1% bí bor szí nû. A ny o más so rán saj nos min dig el ôfor du ló illesz té si hi ba foly tán a kö zös hatá ro ló vo nal egyik irányában na gyon is fel tûnô mó don ki lát szik majd a pa pír fe hér sávja, az el lenk e zô ol da lon pedig a két szín egymásra nyomása folytán (1c1m) kék csík keletkezik. Va la mi vel jobb a hely zet ak kor, ha ugy an csak alá töl tés nél kül, de most a nyomószínekbôl eltérô arányban kevert összetett színekkel végezzük el a kísérletet. Le gyen a hát tér 2c5m1y szí nû ok ker, a folt pedig 1c6my sz í nû kék. Ekk or az il lesz té si hi ba mi att az egyik old a lon a fe hér hel yett a 2c5m ró - zsaszín, átellenben pedig a 1c6m1y sötétzöld sáv látszik. Az elmondottakat a XI. szí nes táb la második sora mutatja be. Amennyiben a 1% cián háttér elôtti 1% bíbor foltot megfelelô méretû alátöltéssel hozzuk létre, akkor az illesztési hiba miatt az egyik oldalon vékonyabb, az átellenes részen vastagabb, de a teljes határvonalon kék (1c1m) színû sáv keletkezik, ami sokkal kevésbé zavaró, mint a fehér csík megjelenése. Természetesen a túlzott méretû, szélességû alá töl tést vá lasztva már jól lát ha tó, za - varó, szándékosnak tetszô lesz a keletkezô kék zó na. Következô példánkban legyen a háttér is mét 2c5m1y szí nû okk er, a folt pe dig 1c6my szí nû kék. Az elôb bivel azonos szélességû alátöltést most a két 128. áb ra Két folt illesztési hibája miatt az egyik old a lon feh ér, a másikon sötét csík keletkezik 184 szín legmagasabb értékû nyomószín összetevôibôl hozzuk létre. Jelen esetben ez egy 1c6m1y sö tét zöld har ma dik szín lesz, amely ép pen két szer olyan szé les alá tölt ést hoz létre, mint az elô zô eset alá -

185 töltésének szélessége. Az ilyen megoldású alátöltés vastagságának felével növeli a folt mér e tét, ha ah hoz, és csökk en ti, ha a hát té r hez adt uk hozzá. Utolsó példaként nézzük meg, amikor úgynevezett színes fekete rajzolja ki az in verz (fe hér) alak za tot. A színes fe ke te olyan fe ke te, amely a 1% Key (fe ke te) szín mellett tartalmaz még több-kevesebbet a másik három nyomószínbôl is. Az ilyen fe ke te teste sebb, sö té tebb, mint a szimp la 1%-os fe ke te szín. Le gyen példa be li fek e ténk szí ne 4c3m3y1k. Csak a 1% fe ke tét tölt sük alá a megfelelô szélességben, ez megakadályozza, hogy illesztési hiba esetén a fehér folt szélén a hátteret alkotó valamelyik nyomószín színes csíkja láthatóvá váljék. A fenti három példa a XI. szí nes tábla harmadik és negyedik sorában látható. Eddig az alátöltés különbözô módozatait tárgyaltuk meg, azonban a megvalósítás legfontosabb mozzanatáról még nem esett szó. Bármilyen módon hozzuk is lét re a meg fe le lô szélességû alá töl tô vonalat és ad juk hoz zá a folt hoz vagy a hát tér hez, ez zel alá tölt és még nem jön lét re, ugya nis a folt vagy a hát tér te rüle - tének növelésével együtt változik a kitakart, kiütött alakzat, hiány mérete a másik, a többi nyo mós zín bôl. Ah hoz, hogy alá töl tés ke let kezzék az ôt lét re hozó vo - nalat fe lül kell nyom ni (overpri nt). A felülnyomás bekapcsolása jelenti a RIP-nek azt, hogy színbontáskor a vonal területe alatti nyomószíneket nem kell kiütni, s ezzel megvalósul a kívánt méretû alátöltés. Felm e rül a kér dés, hogy mekk o ra legy en az alá töl tés mértéke? A ki ad vány - szerkesztô programok alapbeállítása,144 pt, ami kb.,5 mm. Ez általánosan elfogadható középértéknek felel meg, tehát egy jó nyomda ilyen alátöltés mellett pontosan dolgozik, azaz illesztési hibája ennél kisebb. A szükséges alátöltés nagyságát a nyomathordozó tulajdonségai (mérettartása, pontterülése) mellett erôsen befolyásolja a nyomdagép minôsége (új, vagy régi volta, kotyogása). A XI. szí nes tábla utolsó sora különbözô alátöltési értékeket mutat be. Itt kell megtárgyalni a színes szövegek kérdéskörét. Azt remélem, mondanom sem kell, hogy pixeles pr og ram ban csak ak kor írunk szö veg et, ha ott va la - milyen effektet (elmosás, emboss stb.) hajtunk végre rajta, azaz képpé alakítjuk. A szöveg vektoros alakzat, ezért helye a vektoros programokban (rajzoló, kiadványszerkesztô stb.) van. Ott ugyanis a megjelenítés (nyomtatás, levilágítás) felbontása (6, 12, 254 dpi) határozza meg a karakterek szélének csipkézettségét, nem pedig a pixeles képekre (és az abban szereplô szövegekre) alkalma - zott rá csál landó (5, 1, 15 lpi) lé nye ge sen na gyobb lép csô ket adó ér té ke. A színes szövegekre is vonatkozik a minden szövegre érvényes alapszabály: le - gyen könnyen, jól ol vas ha tó! A betû tí pus, -mé ret és -vál to zat megválasztására vo - natkozó, a második kötetben részletezett szabályok a színes szövegekre fokozottan vonatkoznak. Gondolok itt például a kisméretû, 1 12 pontos színes szövegekben a vékony összekötô vonalakat tartalmazó (klasszicista antikva), vagy 185

186 nehezebben olvasható betûtípusok (script) használatának mellôzésére. Mindenképpen ajánlott egy kismértékû ritkítás (track) beállítása, és kis fokozatokban nem árt a viszonylag vastagabb változatok (medium, semibold) használata. Most a szövegek színébôl adódó problémákat részletezzük. A színes szövegek színének a háttér színéhez viszonyított kiválasztásakor ugyanúgy érvényesek, használhatók az Itten-féle színelmélet színkontrasztokról szóló szabályai (kifejtve az elsô kötetben), mint bármely más színfoltpárnál. A színek kiválasztása azonban semmiképp sem történhet a monitorról! A monito ron lá tott szí nek hol jól, hol rosszul, de csak megk ö ze lí tik a nyo ma ton majd megjelenô színeket. A Pantone process vagy a Process to solid skála használata te szi biz tos sá a ter ve zést, hi szen ott azt a színt lát juk, ami majd a nyomda - terméken megjelenik. Sajnos sok helyütt nem használják azon egyszerû oknál fogva, mert nincs meg a cé g nek, ter ve zô gr a fi kus nak. Az már jó eset nek szá mít, ha egy cég hasz nálja az alap Pan tone ská lát, csak azt nem ve szik fi gye lembe, hogy azon a direkt színként nyomtatható Pantone színek szerepelnek. Pedig pontos színeket csak a szín Pantone process skálán való kiválasztásával, és az illusztrációs programban ugyanezen szín Pantone Process Euro skálán való kijelölésével kaphat unk. Aki nek nincs Pan tone pro cess ská lája, az nem te het mást, mint pró bál - gat ás sal né hány év alatt bel övi saj át színe it, mert a nyomd ák ál tal ki a dott és az ügyfelek rendelkezésére bocsátott, a közölt színek CMYK összetételét is tartal - mazó színatlaszokkal finoman szólva nemigen találkoztam. A hiányt valamennyire pótolhatja a XII. szí nes táb la hat ol dala, bár ott a szí - nek nem a természetes sorrendjüket, hanem a CMY összetevôk növekvô sorrendjét követik. Emiatt nehéz ebbôl a táblázatból például a különbözô színkontrasztoknak megfelelô, vagy harmonizáló színeket kiválogatni. Erre a feladatra sokkal alkalmasabb a XIII. színes tábla két oldala, ahol az Itten-féle színkör tizenkét színének CMYK összetevôi mellett az azokból öt-öt fokozatban világosított, illetve sötétített árnyalatok CMYK összetevôit is megtalálhatja az érdeklôdô olvasó. A színes szövegek a már említetteken kívüli egyik legfontosabb kérdése a háttér és a szöveg színének megfelelô kontrasztja. Ez a kontraszt az olvashatóság szempontjából rendkívüli jelentôséggel bír, és a két szín megválasztásakor a tudatosan vagy tudat alatt alkalmazott Itten-féle színkontrasztok együttes hatásaként jelentkezik. A XIV. szí nes táb la tíz oldala a választható rengeteg variációból a leg font o sab ba kat mu tat ja be. Mind a há ttér, mind az elô tér (egy szö veg) szí ne az It ten-féle tiz en két szín va lam e lyi ke, ille t ve ezek hez még a fe ketét és a fe - héret vettem hozzá. Minden telített Itten-féle szín öt fokozatban világosított és ugyancsak öt fokozatban sötétített változata színenként tizenegy árnyalatot ad. 186

187 A fekete 1%-os árnyalatai a fehérrel együtt ugyancsak tizenegy fokozatot tesznek ki. Tetszôleges két telített színt kiválasztva az elsô legyen a háttér, a második az alak zat mo st egy szöveg szí ne. Négy oszl op ban, oszlo pon ként a ti zen egy szín - árnyalattal egy oldalon negyvennégy ábrában a két szín viszonya bemutatható. Az el sô osz lop ban a hát tér az el sô szín, a szö veg pe dig a má sodik szín ti zen egy ár - nyalata. A második hasábban a háttér a második szín tizenegy árnyalata, a szöveg pe dig az el sô szín. A har ma dik osz lop ban a sz ö veg a má sod ik szín, a háttér pedig az el sô szín tiz en egy ár nyal a ta. Az utol só osz lop ban a hát tér a máso dik szín, a szöveg pedig az elsô tizenegy árnyalata. A tizenhárom szín összes variációját 13- szor 12, azaz 156 oldalon lehetne bemutatni. Eb bôl a 156-ból 1 ol dalt mu tat be a XIV. szí nes tábla. Az el sô ol dal a fe ke - te-fehér és a szürke árnyalatok problémakörét járja körül. A második, harmadik 129. áb ra Színes szöveg alátöltésének következményei tízszeres nagyításban 187

188 és a ne gye dik ol da lon az egyes szí nes szöv e gek szür ke foko za tú hát tér elôtt sze - repelnek, de ezen oldalak minden egyes hasábjából egy teljes oldalt lehetne készí - teni az elôzô bekezdésben mondottak szerint. Az ötödik, hatodik és hetedik oldal egy-egy oszlopa az illetô szín minôségi színkontrasztját mutatja be tizenegy fokozatban oly módon, hogy a háttér színe változik a tizenegy árnyalaton keresztül, a szö veg pe dig vé gig az adott szín te lí tett for má ja. A nyol ca dik ol da lon két meleg szín közötti kontrasztot láthatunk. A kilencedik oldal két Itten-féle értelemben harmadrendû szín közötti komplemeter kontrasztot érzékeltet. Az utolsó oldal pedig két elsôdleges szín harsogó kontrasztját mutatja be. A szí nes szöv eg alá töl tés ét ha csak egy mód van rá min den kép pen ke rül - ni kell! A szöveg alátöltése ugyanis annak nagyságával hizlalja, megvastagítja, a háttéré pedig éppen ellenkezôleg, soványítja, csökkenti a karakterek vonalvastagságát. Ez a méretváltozás kis betûméret vagy túlzott mértékû alátöltés esetén hízás nál akár a be tû sze mek (e, g, p stb.) be csu kó dás á hoz, fogyásnál pe dig a vé kony összekötô vonalak eltûnéséhez, a karakter széteséséhez vezethet. Az elmondottakat mut at ja be a 129. áb ra, ahol 1 pon tos Ti mes és Hel ve ti ca szö veg lát ható tízszeres nagyításban alátöltés nélkül, elôtér színû alátöltéssel, illetve háttér színû alá töl tés sel. Az alá töl tés mér téke a szoká sos,5 mm-es ér ték, ám a tízsz e res na - gyítás nagyon jól megmutatja, hogy mennyire megváltoznak az alátöltött betûk képének belsô arányai, hogyan változik meg azok jellege. A színes szövegek alátöltését két módon kerülhetjük el. Az egyik lehetôség a szí nes szö veg fel ül nyo mása, er rôl a kö vet ke zô cí mszó alatt még lesz szó. A má sik lehe tô ség az, hogy olyan hát tér- és szövegszínt vála sz tunk, ame lyekn ek mi nél nagyobb százalékban megvan legalább egy, de inkább két nyomószín CMYK összetevôje. A nyomószín fogalmába természetesen a fekete is beleértendô. Néz zünk egy pél dát. Amennyi ben a szö veg 1m1y (vö rös) és a hát tér 1c85m (kék), ak kor a két szín ben köz ös 85% bí bor tar ta lom alá töl tés nélk ül is észrevehetetlenné teszi az elfogadhatóan kicsi illesztési hibákat. Még ennél is jobban mûködik a dolog, ha a szöveg színének változatlanul hagyása mellett a hát te ret 4m1y (sár gásn a rancs) szín ûre változtatjuk. Ek kor ugyan is a két sz ín kö zös rés ze 4% bí bor és 1% sár ga lesz. Amennyiben mindenképpen elkerülhetetlen a színes szöveg alátöltése, akkor a leh e tô leg ki sebb alá töl tést hasz nál juk. Gon dol junk csak bele: egy 12 pontos an - tik va kis e be tû magassága kb. 2 mm, a ra j zo la ta a vas tag abb rész e ken mint egy,4 mm, a leg vé ko nyabb vo nal pe dig en nek mi n tegy negyede, az az,1 mm. Ha itt va la ki az át la gos,144 pt-os (,5 mm) alátöltést al kal mazza mond juk a hát - tér hizlalásával, ak kor nagyjából már el is tün tet te a kis e vízs zin tes von alát, ami nem éppen üdvös cselekedet. Nem véletlen hát, hogy színes szövegekhez a 188

189 nagyobb betûméret, a vastagabb változatok használata és némi ritkítás (track) messzemenôen aján lott. FELÜ L NYO MÁS Mint lát tuk, az alá töltés legfontosabb mozza na ta az alá töl tô vo nal fe lül - nyom á sá nak be kap csol á sa, hisz ez a lé pés jel en ti a RIP szá má ra azt, hogy a vo nal területe alatti nyomószíneket nem kell kiütni. A felülnyomást (overprint) azonban nem csak az alátöltés kialakításánál használjuk. Egy elkészült oldal egymás fölött tartalmazhat képet, színes foltokat, szövege ket stb. L evi lá gí tásk or a RIP a tel jes ol dalt pont ról pont ra vé gig nézi. Ez a mun - ka A/4-es ol dalt és 254 dpi-s fel bon tást vé ve ala pul kb. 625 mil lió kép pont vizs - gálatát jelenti. A vizsgált képpont sor, oszlop koordinátája alapján megkeresi a legfelül elhelyezkedô oldalalkotó elemet és ennek adataiból megállapítja, amennyiben szükséges (pl. vektoros színátmeneteknél) kiszámítja a képpont CMYK összetevôit. Ezt követôen sorra veszi az adott koordináta alatt lévô esetleges további elemeket és alapesetben valamennyi elem azonos koordinátájú pontjának CMYK értékeit nullára állítja, azaz a képpontot a többi elembôl kiüti, kitakarja. Mondom, alapesetben teszi ezt, mert a legfelsô elem képpont színének megállapításakor megvizsgálja azt is, hogy az illetô elem nincs-e felülnyomásra kijelölve. Amennyiben igen, akkor a legfelsô elem képpontjának CMYK értékeit hozzáadja az alatta lévô elem képpontja megfelelô értékeihez, és megnézi, hogy ez a má sod ik elem fe lül nyo másra ki jelö lt-e. Ha nem, ak kor az alatta lé vô ket az adott helyen kiüti. Amennyiben ez is felülnyomott, akkor veszi a felülrôl harmadik elem et (ha van ilyen) és foly tat ja a vizs gá la tot, a nyo mó szí nek össze adá sát stb. Természetesen nagyon hamar, akár már az elsô két folt értékeinek összeadásakor túlcsordulás léphet fel, kiderülhet például, hogy ciánból 64 és 72 százalékot kellene össze ad ni. Ek kor az össze get 1%-nak ve szi, hisz a te li szín foltn ál többet úgy sem nyomhatunk. Ügyel a maximális festékterhelés (3 32%) betartására is. Az egyes színkivonati rácspontok kialakítását most nem részletezem. Az el mon dot tak ból kitû nik, hogy a RIP-nek nincs ide je unat kozni, van dolga bô ven. Szám unk ra mi n deb bôl most csak annyi a fon tos, hogy a fel ül nyo - másra kijelölt elem képpontjainak színkivonati értékeit hozzáadja az alatta lévô elem(ek) megfelelô képpontjainak azonos színû értékeihez, és az esetleges túlcsordulásokat levágja. Milyen elemeket jelölünk hát ki felülnyomásra az alátöltést megvalósító, és már említett színes körvonalakon kívül? 189

190 A válasz nagyon egyszerû: mindig felülnyomunk minden olyan fekete színû ele met le gyen az vo nal, folt vagy szö veg, amely nek akár cs ak egy kis ré sze is szín es fe lü let re ke rül, az elem azon hal ad át, vagy tel jes mér ték ben azon he lyez - ke dik el. A lé nyeg a hat á ro zott, tel je sen fe dett fe ke te szín. A feke te alatti szí nek ugyan is nem lát szan ak, csak a fe ket ét te szik még mé lyeb bé. Sok szor az egy sze rû fe ke te (1k) he lyett is ily en színes fe ke tét (példá ul 45c35m3y1k) ha sz nál - nak a fekete színkivonat felülnyomása (és szükség esetén alátöltése) mellett még ak kor is, ha egyéb ként a fe kete al att nem len ne szín, ugyan is az ilyen fe ke te denz - itása kb.,3-del nagyobb egyszerû társáénál. Képzeljünk el egy változó színû hátteret, melynek egyes részeit vékony fekete vona l há ló vá laszt ja el egy más tól. Ha ezt a fe kete há lót nem nyom nánk fel ül, akkor a legkisebb illesztési hiba is láthatóvá válna. Egy változó színes háttér elôtti fekete szöveg ugyan hizlalással alátölthetô, de ez a megoldás megváltoztatja az egyes karaktereken belüli arányokat. Sokkal jobb és elegánsabb megoldás a szöveg felülnyomása. Szürke elemek, vagy fekete-fehér színátmenetek (amelyek ugyebár fekete rács pon tok ból és az azok kö zött lé vô üres te rül e tek bôl álln ak) már csak na gyon speciális körülmények között, hogy úgy mondjam határozott céllal nyomhatók felül. Nézzünk egy példát: szürkeárnyalatos képemet úgy szeretném megjeleníteni, hogy egy söt ét vö rös (1m1y1k) folt le gyen al at ta és a fe hér kép te rül e tek (a szürkét adó rácspontok közötti területek is) a vörös háttér színével jelenjenek meg. Nincs más dolgom, mint a sötétvörös háttér elkészítése, a kép elhelyezése a há ttér elôtt, majd a fe lül nyo más be kapc so lá sa, és már ké szen is vag yok. Ebben az esetben a kép er nyôn egy ál ta lán nem azt lát om, ami majd a nyom dá ból ki ke rül. Amennyi ben a fenti kép alá, de még a vö rös folt ra sze ret nék ír ni egy vé gered - ményként sötétvörös (1m1y5k) színû, de felülnyomott szöveget, akkor a szöveg színösszetevôinek értékeibôl rendre ki kell vonnom a háttér színösszete - vôinek megfelelô értékeit és a maradék színnel (jelen esetben 4k), azaz 4%-os szürkével kell azt megírnom, majd a szöveg felülnyomását bekapcsolnom. A képer nyô és a nyo mat ki néze te messze nem le sz azo nos. A kép erny ôn egy 4%-os szürkével megírt szöveget látok, amelyet körülvesz a vörös háttér, a nyomat pedig egy feketébe hajló mélyvörös szöveget mutat. Az elôzô két bekezdés szövege szinte szó szerint megismételhetô akkor is, ha egy bit map mó dú kép pel vég zem el az elôbb elm on dot tak at. Még durv ább a hel yzet, ha egy sár ga (1y) folt ra fe lüln yo más sal sze ret nék el he lyezni egy má sik fol tot úgy, hogy az vé gül zöld (1c1y) szí nû le gyen. Ek - kor a szí nek ki von á sa után egy 1%-os cián (1c) fol tot kell a sár gá ra ten nem és felülnyomását bekapcsolnom. A képernyôn egy cián foltot látok a sárga közepén, a nyo ma ton pe dig egy zöl det, vagy is na gyon észnél kell len nem a munka - 19

191 végzés során, ha ilyen és ehhez hasonló felülnyomási megoldásokat alkalmazok. Az el mond ot ta kat a képernyôkép és a nyo mat közti kü lönb sé ge ket mu tatja be a XV. szí nes táb la. Még az is elôfordulhat, hogy hiába szeretném a háttéren felülnyomással megje lení te ni a má so dik fol to mat, a fel ad at nem old ha tó meg, mert a háttér az egyik nyomószínbôl nagyobb százalékot tartalmaz, mint a ráhelyezendô folt. Ekkor a kivo nás ne ga tív érté ket ad az il le tô nyo mó színre. Pél dá ul ha a folt 25c72m17y, a hát tér pe dig 12c35m85y színû, ak kor a ki vo nás 13c37m-68y ér té ke ket ad a fe - lülnyomó színre, ami azt jelenti, hogy a háttér már meglévô sárgájából az adott folt alatt 68%-ot vissza kel le ne ven ni, ez pe dig le he tetl en. Amennyi ben munká mat egy a PostSc ript nyel vet is me rô szín es lé zer - nyom ta tón je lení tem meg, akk or azo kat a színeket kap om vissza, ami a nyo ma - ton is megjelenik majd, de ha a nyomtatáshoz egy tintasugaras nyomtatót használok, amely nem is meri a PS nyel vet, ak kor a kép er nyô kép szí ne it ka pom meg. Mi re jó hát ilyen ese tekb en a fel ül nyo más hasz nál a ta? A vá lasz: nincs szük - ség alátöltésre! SZÍNK E ZE LÉS A manapság oly sokat emlegetett minôségbiztosítás a DTP-ben többek között azt jel en ti, hogy a nyom dai elôkészítést vé g zô stúd ió és a nyom da egy üt te - sen ké pe sek ar ra, hogy egy részt a nyo mat az ere deti szí neit a le he tô leg job ban visszaadja, másrészt az eredeti idôben és térben újra történô ismételt feldolgozásai az elsô folyamattal megegyezô színeket eredményezzenek. Sôt az eredmény a technológiai folyamat egyes lépéseiben, illetve az eltérô feldolgozásokban is ugyanaz le gyen. Más sz ó val a mo nit o ro mon lá tott szí nek egyezzenek meg a tin - tasugaras vagy színes lézernyomtató által produkált színekkel ugyanúgy, mint a proo f ké szí tôk ál tal áta dott pro of és a nyom dá ból ki ke rült ny o mat szí ne iv el. Rá - adásul mindez bármikor megismételhetô módon azonos maradjon, és a kapott színek természetesen a lehetô legjobban közelítsék meg az eredeti színeit. A vá - zolt célt a teljes elôkészítési és gyártási folyamatra alkalmazott színkezeléssel biztosíthatjuk. Ma a le gtöbb hel yen szín keze lés nélk ü li tervezés és ter me lés fol yik, ami azt jelenti, hogy a tervezô legjobb esetben a Pantone process skála figyelembevételével, annak színeivel tervez. A monitor inkább több, mint kevesebb eltéréssel adja vissza a skála színeit, a színes nyomatok, próbanyomatok is eltérô színeket mutatnak az eltérô színértékeket a kivitelezôk a megrendelônek megmagyarázzák, de az of szet nyo mat jó kö ze lí tés sel ad ja vissza az ere de ti leg ter vez ett 191

192 színeket, aminek következtében mindenki megkönnyebbülten felsóhajt és elé - gedett lesz, a megrendelô pedig fizet. Többéves munkával a tervezô grafikusok, kivitelezô operátorok felhalmoznak annyi tapasztalati tudást, hogy akár a monitor, akár a tintasugaras nyomtatóval készült nyomat színeibôl jósolni tudjanak, mi sze rint a nyom dai vég termék jó lesz. A DTP széles körû elterjedésével a digitálisan feldolgozott szín is árucikk lett, amelyet szabványosítani kellett. Az 199-es évek elejére az Apple szükségét érezte egy általános színkezelô rendszer elkészítésének ban látott napvilá - got a Co lorsync 1., amit két év vel ké sôbb kö ve tett a 2.-ás vál to zat, amely azóta ipa ri szab vánnyá vált, mert az ICC (Int er na tion al Co lor Con sort i um tag - jai az Apple, IBM, HP, Agfa és még sok veze tô hard ver- és szoft ver gyártó cég) elfogadta, mint általános színkezelô, -menedzselô rendszert, és termékeibe azóta is beépíti. A színkezelés voltaképpen annak a problémának a tudományos megközelítését jelenti, hogy az eredeti színeit miképpen tudjuk a monitor képernyôjén, a színes nyomtatás papírjain, a próbanyomatokon és a nyomdai íveken stb. azonos módon, minôségben megjeleníteni. A ColorSync, mint általános színkezelô rendszer négy for rás és öt cél szín mó dot is mer, ame lye ket a 21. táblázat mutat be. Forrás képmód Monokróm RGB CMYK CIEL*a*b* CIEL*a*b* 21. táblázat A ColorSync színmódjai A He xach rome, mint ne ve is mu - tat ja egy hat szín-nyo mó elj á rás, a Pant o ne cég fej lesz té se, amely a szo ká - sos né gy nyo mó szín mel lett zöl det (Gre en) és na ran csot (Oran ge) használ még al a pszínké nt. A Hi Fi Co lor álta - lá nos el ne ve zés a négyn él több alap - színt hasz ná ló nyomt a tá si tech no ló gi - ákra, így ma gá ban fo g lal ja a Hex ach - ro me eljá rást, de hasz nál hat akár nyolc alap színt is. A ColorSync a színhûséget a teljes elôkészítési, gyártási folyamat során megôr zi, sôt biz to sítja a ke resztp lat formos (App le és IBM gé pek kö zös háló za ta) fe - jlesztési környezetben is. A Macintoshok a színkezelést rendszerszinten végzik, a Windows alapú PC-k pedig programszinten oldják meg ugyanezt a feladatot. A ColorSync használatának elsô lépése a CMM (Color Management Module) választás. Színkezelô modul több is létezik. Az Apple gépek az Apple/LinoColor CMM-et használják (fejlesztôk az Apple, Linotype-Hell, Heidelberg), de létezik még a Win dows ál tal elô sze ret et tel hasz nált Ko dak, Ag fa, vagy az újabb fej lesz - tésû Ima tion CMM. Egy (akár veg yes) háló zat min den gé pén ug yan azt a CMMet kell hasz nál ni. 192 Cél képmód Monokróm RGB CMYK Hexachrome HiFi Color

193 Mi hát az a CMM? Azoknak a matematikai átalakításoknak, eljárásoknak az összessége, amelyek segítségével a színkonvertálási és az árnyalatmódosítási lépések megvalósulnak. Az egyes cégek ezekre a feladatokra különbözô megoldási módokat dolgoztak ki, amelyek egymástól kissé eltérô végeredményt szolgáltatnak, ezért egy hálozaton belül nem keverhetôk. A CMM tulajdonképpen a színkonvertálásra helyezi a hangsúlyt, az árnyalatmódósítást az adott CMM-be függetlenül beépíthetô, beemelhetô, az adott fizikai eszköz színterét figyelembe vevô profil (ún. ICC profil) írja le. Bármely CMM alapszíntérként az eszközfüggetlen CIEL*a*b* színteret használja minden módosításhoz. A probléma könnyebben megérthetô egy példán keresztül. Te gyük fel, hogy egy RGB módú, adott tí pu sú mo nit o ron me gje le nô szí nes ké pet kell ki nyomt at nunk CMYK mód ban egy ugya ncsak adott tí pu sú szí nes lézernyomtatón. Az eredeti szkennelésekor a szkenner színhibáit egy ICC profil (a szkenneré) korrigálja, hogy mentéskor a háttértárra az eredetiével megegyezô színadatok kerülhessenek. Az eredeti adatok monitoron történô megjelenítésekor ugyan csak mûk ö dés be lép egy ICC profil (a mon i to ré), hogy kik ü szö bölje annak megjelenítési hibáit és így a monitoron látott színek megegyezzenek az eredeti színeivel. A nyomtatási utasítás kiadásakor a háttértár RGB adatait a mûködô CMM elôször a CIEL*a*b* színtérbe konvertálja, majd onnan alakítja át a szûkebb CMYK tér be. Az elô ál lí tott CMYK ada to kat egy újabb ICC profil (a nyomtatóé) módosítja, aminek következtében eltûnnek az adott nyomtató szính i bái, és a nyomat a CMYK szín tér kor láta it fi gye lem be vé ve a leh e tô leg - hûbb reprodukciója lesz az eredetinek. Mi vel a CMM-ek a Co lorsync rend szer ré szei, ez ért ne künk csak az egyes eszközöket, azok megjelenítési hibáit leíró, kompenzáló ICC profilokat kell létrehoznunk. Ugyanis hiába része az operációs rendszernek a ColorSync és benne a CMM-ek, ha nem rendelkezünk az eszközeinket leíró, azok színtani hibáit kiküszöbölô ICC profilokkal nem használhatjuk a színkezelést. Miként hozhatjuk hát létre az ICC pro fi lo kat, mi lyen esz kö zök re, mûveletekre van eh hez sz ük - ségünk? A színkezelés az eredeti színeinek hû visszaadását szolgálja a végtermék létrehozásának teljes folyamatában, legyen az akár nyomdai termék, internetes felhasználás, interaktív CD, filmkiírón készült dia vagy bármi más. A cél elérésére szükségeltetik egy olyan eredeti, amely a teljes színskálát reprezentálja és bármikor rendelkezésre áll, jól bemutatván a bevitelre szánt ránézeti és átnézeti erede - tik színtartományát éppúgy, mint a nyomtatott kép színeit. A kívánalmak kielégítésére három szabványos tesztlapot hoztak létre. Az IT8.7/1 jelû egy átnézeti, az IT8.7/2 pe dig egy r áné ze ti teszt lap, mind ket tô ugyan azt a 264 színnégyzetet tar tal mazza 22 osz lopb an és 12 sor ban el ren dez ve. Az 1 4 osz lo pok sö tét, az

194 közepes, a 9 12 oszlopok pedig világos tónusokat tartalmaznak. A oszlopok a CMYK szí nek, a osz lopok pe dig az egyes RGB szí nek ár nya lat a it mu tat ják, míg a 2 22 osz lop ban a bôrszínek és a ter mész et ben gyakran elô for - duló színek színnégyzetei találhatók meg, ahogy az a XVI. szí nes táb lán látható. E két tesztábrát a beviteli eszközök (lap- és dobszkennerek, digitális fényképezôgépek, videokamerák), valamint a monitorok ICC profiljainak létrehozásához használják. A fizikai megjelenítô eszközök (nyomtatók, digitális proofkészítôk, levilágítók, filmkiírók, digitális és digitálisan vezérelt analóg nyomdagépek stb.) ICC profiljait a 928 színnégyzetbôl álló IT8.7/3 jelû tesztlap segítségével alakítják ki. Ez a tesztlap fájlként is létezik, s már olyan pontosságot nyújt, hogy a raj ta nem szer ep lô ár nya la tok ere de tit ôl va ló kis elté ré sei gy a kor la - tilag észrevehetetlenek. Az IT8.7/3 tesztlap ugyancsak a XVI. szín es táb lán látható. Az ICC profil elkészítése minden eszközre egy kalibrációs eljárás során történik, amelyhez szükség van egy kalibrációs szoftverre és egy mérômûszerre, ami spektrofotométer vagy coloriméter lehet (a spektrofotométer a teljes színtartomány ban mé ri az adott szín in ten zi tá sát, a co lo rim é ter ped ig csak az R, a G és a B értékek hullámhosszain érzékeli az intenzitást), amely méri az adott szín értékeit. A kalibrálást az input eszközökkel (lap-, dia- és dobszkenner, digitális fényképezôgép stb.) kell kezdeni. Szkennerünk ICC profiljának kialakításához a szkenner összes állítási lehetôségének alapértéken tartása mellett beszkenneljük a IT8.7/2-es és amennyiben átnézetit is szkennelhetünk vele, akkor a 7/1-es tesztlapot. Az eredményt fájlban tárolva a szinkronizáló, profilírozó szoftver összehasonlítja az egyes szkennelt mezôk értékeit az IT8-hoz tartozó eredeti adatfájl értékeivel. Az eltérésekbôl létrehozza a szkennerre jellemzô ICC profilt, amely a színkezelés folyamatába illesztve automatikusan kiküszöböli szkennerünk színhibáit. Az ICC profilt a kalibrálóprogram hozza létre és értékeit a rendszer, illetve a ColorSync program egy restart után azonnal figyelembe veszi. A szkenner kalibrációja tehát a tesztlapok és a kalibrálószoftver használatával kb. egy óra alatt elvégezhetô. Hasonló módon készíthetô el a di gi tá lis fényképezôgép, ka me ra ICC pro filja is. A szken ne rek új - rakalibrálását elegendô 2-3 évenként elvégezni, illetve a fénycsô vagy a CCD elemek cseréje után kell megismételni. A monitor, mint a leggyakrabban használt megjelenítô eszköz kalibrációja sem okoz különösebb problémát. Igaz, egyes régi, olcsó monitorok egyáltalán nem kalibrálhatók. A teljes monitorkalibrációt helyettesíti, közelíti az Apple rendszerbe épített monitorbeállítási eljárása. Ez lehetôvé teszi a fényerô és kontraszt kézi beállítását a mindenkori fényviszonyoknak megfelelôen, de ennyit minden monitoron állíthatunk. Amivel több, az nemcsak a gamma-érték skálás 194

195 beállítása, hanem a telített R, G és B érték (szín) látványhelyes beállítása, valamint a fehérpont (a monitor által elôállítható fehér szín) színhômérsékletének meghatározása. Ezen értékek megfelelô beállítása már elég jól kalibrálja a monitort, legyen az bármilyen gyártótól származó termék. Az Apple által gyártott, gyártatott egyes monitorok (és néhány neves gyártó egy-egy típusa is) beépített, önkalibrációs egységgel rendelkezik. A kalibráció a rendszerbôl indítható. A monitor különbözô színeket generál a teljes spektrumban, ezek értékeit a beépített (belsô) coloriméter méri és az ideálistól való eltérések alapján automatikusan létrehozza a monitor ICC profilját, amelyet aztán a ColorSync használatba vesz. A monitor beállított színhûsége egyáltalán nem végleges érték, hiszen a munkahelyi fényviszonyok változásával folyton (kb. kéthetenként) újra el kell végezni. Az ilyen önkalibráló monitorok mindezt automatikusan meg is teszik. Amennyib en mo ni to runk nem rendelkezik ön ka lib rác i ó val, úgy kény te - lenek va gyunk ma gunk ka lib rálni még pe dig szin tén kb. két he ten ként egy vis zony lag hosszabb el já rás ban. A már ka lib rált szk en ner rel új ra szkenn el jük az IT8.7/2-es r áné ze ti ere detit. A kap ott fájl már val ó ban az ered e ti szín e it tartalmazza a háttértáron, hi szen a Co lorsync már ki kü szö böl te a ka lib rált szken ner hi bá it. Mo ni toru n kon vizs gál va a fájl eg yes képk oc kái az on ban már nem az ere de ti érté ke it mu tatj ák, ha nem at tól a mo nitor hibájával el té - rô ér té ke ket lát juk. Szín mérô mû sze rün ket a mo ni to ron meg je le nô egyes kép koc kákra té ve ki mér het jük azok ér té ke it, majd fel je gy zé se in ket az elin - dí tott ka lib rá lós zoft verbe ír hatj uk. Az összes ér ték b eír á sa után a ka lib ráló - p rog ram e lké szí ti és men ti a mon i tor ICC pro filj át. Az el já rást kéthetenként meg is mé telve mo ni to runk fol ya ma to san szín hû ké pet ad. A kézi ka lib rá ció néh ány óra alatt vé gezh e tô csak el, az au to ma ti kus kali b rá lás ide je kb. egy perc és nem igé nyel mû szert. Meg kell jegyeznem, hogy a munkahely megvilágítási körülményeiben beállt bár mi lyen vál to zás (hét ág ra ki sü tött a nap, bo rús lett az ég, Laci be húz ta a füg - gönyt, Kati felkapcsolta a lámpát stb.) szükségessé teszi a monitor újrakalibrálását. Nem véletlen, hogy az elôkészítô stúdiók igyekeznek állandóan jótékony (szórt és ál landó, de vis zony lag kevés fény) fél ho mály ban tar tani a számí tó gé pes munkahelyeket. A színes filmkiírók kalibrációjához a már profilírozott szkenneren az IT8.7/1-es átnézeti tesztlapot digitalizáljuk, majd errôl filmet írunk. Az egyes színkockák értékeit mûszerrel kimérjük, a kalibrálószoftverbe írjuk, amely az ere - detivel történô összehasonlítás után elkészíti a filmkiíró ICC profilját. Az eljárás a monitor beméréséhez hasonló olyan értelemben, hogy itt is RGB adatokat használunk. 195

196 A különbözô nyomtatók, digitális proofkészítôk, levilágítók, nyomdagépek ICC profiljainak elkészítéséhez az IT8.7/3-as tesztlapot használják. Lényeges különbség az eddigiekhez képest az, hogy az RGB színtérben megadott, digitalizált adatokat CMYK módba kell konvertálni a nyomat, film elkészítése elôtt. A konvertálást az aktív CMM végzi. A nyomat, film színmezôinek értékeit kimérve és a pro fil í ro zó szoft verbe írva az el ké szí ti az ad ott kimeneti CMYK esz - köz ICC profilját a használt festkékgarnitúrára, papírra, felbontásra, festékterhelésre, rácsértékekre. Bármelyik felsorolt paraméter megváltoztatásakor új ICC profilt kell készíteni. Ebbôl is látszik, hogy egy nyomtató vagy nyomdagép összes ICC profiljának elkészítése meglehetôsen hosszadalmas feladat, akár több napig, hétig is eltarthat. Nem is szokták egyszerre elvégezni, hanem csak akkor készítenek új beállításokkal tesztnyomatot, ha egy tényleges munka megkívánja a paraméterek megváltoztatását. A nyomtatás után elkészült új ICC profil a legközelebbi azonos beállítású munkánál már mûködni fog. Általános ICC profilok készíthetôk az internetes felhasználáshoz éppúgy mint az interaktív, multimédiás CD vagy DVD készítéséhez. Nincs akadálya a Hexachrome vagy a HiFi Color nyomtatások ICC profiljai elkészítésének sem. Az elmondottakból kitûnik, hogy megfelelô felszerelés és türelem mellett magunk is elkészíthetjük összes berendezésünk ICC profilját, jobb azonban ezt a mun kát egy er re sza ko so dott cég re bíz ni, hisz a mon i tort ki véve nem kell gyakran megismételni ezeket a lépéseket. Az önkalibrálós monitorra pedig egy terme lô cég nem sajnál hat ja a pénzt. A színkezelés bevezetése a teljes termelési folyamatba nemcsak biztonságossá, megismételhetôvé, elôre láthatóvá teszi a színek használatát, de növeli a termelékenységet, csökkenti a selejtet, jelentôsen javítja a munka minôségét. Ezzel az illusztráció digitális feldolgozását tárgyaló fejezetünk végére értünk, azaz befejeztük az illusztráció elôkészítését. Innen kezdve úgy tekintjük, hogy a szükséges méretben, módban, minôségben rendelkezésünkre áll a kiadvány elkészítéséhez szükséges összes illusztráció, már csak megfelelô módon be kell emelni azokat a kiadvány meghatározott helyeire. 196

197 AZ IL LUSZT RÁLT KI AD VÁNY TI POGR Á FI Á JA, TÖR DE LÉSE Amíg a tisztán szöveges kiadványok többnyire könyvek tördelése szinte kizárólag a klasszikus tipográfia szabályai szerint történik, addig a több-kevesebb illusztrációt is tartalmazó kiadványok (a könyvtôl a szórólapig) egyaránt lehetnek a hagyományos és a modern tipográfia elvei szerint megformáltak, sôt nagyon sok kö zöt tük az olyan, ame lyik ugyan dön tô en az egyik stílus el vei alap ján ké - szült, de magán vi se li a má sik irányzat jó néh ány jel lemzô jét, meg oldá sát. Emlékeztetôül: míg a klasszikus tipográfia alapelvei a rend, a nyugalom, a szimmetria, addig a modern tipográfia éppen ezek ellenkezôire, a mozgalmasságra, a dinamizmusra, az aszimmetriára helyezi a hangsúlyt. A felsorolt alapelvek kihatnak az egyes stílusokban alkalmazható illusztrációk méretére, alakjára éppúgy, mint azok elhelyezésére az oldalon. Ugyanígy jellemzô az egyes stílusokban bemutatott illusztrációkra azok elkészítési technikája, a készítésük közben felhasznált grafikai megoldások, hatások mibenléte. A klasszikus stílusú kiadvány ábrái igyekeznek belesimulni környezetükbe, míg a modern stílusban az illusztráció mindent elkövet, hogy magára irányítsa a figyelmet. Az elmondottakat legegyszerûbben e köteten tudom bemutatni. A könyv a hagyományos stílusban készült, de például a címek balra igazítása a modern stílus alkotóeleme. A kötet elejére lapozva az ábrák közül kiugrik a 2. áb ra b rajza, a grafikus által készített diagram, mert az a modern stílusra jellemzô grafikai jegyeket hordoz. A vázolt problémákat, azok megoldásmódjait boncolgatja ez a fejezet. 197

198 IL LUSZT RÁC IÓ A KLASSZI KUS STÍ LU SÚ KI AD VÁNY BAN Az évszázadok során a klasszikus stílusú tipográfia annak ellenére, hogy alapelveit megtartotta, mindig igazodott az egyes mûvészeti stílusokhoz, magán viselte azok fôbb jegyeit az ôsnyomtatványokra jellemzô gótikától a reneszánszon, a bar ok kon ke resz tül, a klasszi ciz mus on, sze cesszi ón át a mai na pig. A több mint fél évezred alatt az illusztráció készítésének technikai megoldási természetes mó - don megváltoztak, hiszen a századok során számos új technika alakult ki, terjedt el, vet te át a vez e tô sze re pet, hogy az tán egy úja bb, egy sze rûbb, gyorsabb el já rás - nak ad ja át a he lyet. A kezdeti fametszetek (lap- és harántdúc) készítésük lassú volta, használatuk nehézkessége (a gyors kopás miatt kevés példány nyomtatását tette lehetôvé) következtében csak a nyomdászat kezdetén, a kis termelékenységi igények mel - lett vol tak az il lusztrá ció fô hor do zói. Igaz, a mes te rek ig ye kez tek az ol dal szö - vegének szürke fokozatát megközelítô, azzal harmonizáló szürkeségû metszeteket készíteni, hogy az illusztráció természetes módon beleolvadjon az oldalpár rendjébe. Az 15-as évektôl kezdôdôen fokozatosan megváltoztak az illusztrációval szemben támasztott követelmények. Egyrészt megjelent az illusztrációk számának növelésére vonatkozó igény, másrészt a példányszámok növekedése kopásál - lóbb megoldásokat követelt. A felmerülô igényeket a rézmetszés technikája kivá - lóan kielégítette és még árnyaltabb, részletgazdagabb képek elkészítését is lehetô - vé tette. A réz mel lett kem é nyebb fé me ket (vas, ötvözetek) is haszn ál tak az alkotók. A különbözô fémmetszési technikák vitték a vezetô szerepet az illusztrációkészítésben egészen a tizennyolcadik század végéig. Alois Senefelder ( ) Münchenben, 1797-ben véletlenül fedezte fel az általa vegyi nyomtatásnak nevezett, ma litográfia néven ismert síknyomtatá si el já rást, amely röp ke 15 év ala tt Eu rópa-sz er te el ter jedt, és nem csak a mû vé - szi, de a nyomdai képsokszorosítás vezetô technikája lett. Eljárását maga a feltaláló fejlesztette tovább, kialakítva a színes litográfia (kromolitográfia) kézi színbon- 198

199 tási és nyomtatási technológiáját, amellyel az olajfestmények hatását tökéletesen utánzó, 1 18 színt tartalmazó nyomatokat lehetett létrehozni. Mivel a litográf kôrôl gyakorlatilag tetszôleges számú, azonos minôségû nyomat készíthetô, ezért a mûvészi nyomatok készítése mellett hamar bevonult a nyomda világába, mint a nagyüzemi termelés szolgálatába állított technológia. Szinte mindenféle nyomdatermék (újság, térkép, hivatalos nyomtatvány, ûrlap, üvegcímke, szórólap, mûvészi reprodukció stb.) készült az olcsó, gyors és nagy példányszám elôállítására képes új eljárással. A litográfia a nyomdászat egyik vezetô technológiája maradt, sôt fej lô dött is, his zen a XIX. század má so dik felében a raj zok ké szí té sé nél alkalmazni kezdték a nagykorúvá váló ipari termelésben is hasznosítható olyan fényképészeti technikákat, mint a fototípia és az autotípia. A cink és alumínium nyomólemezek kifejlesztésével a technológia megszabadult legnehezebben kezelhetô, súlyos elemétôl, magától a litográf kôtôl. A litográfia síknyomtatási technológia. A magasnyomás illusztrációs eleme a fémmetszetek után a klisé lásd a 13. ábr án lett, ez a fé möt vö zetbôl ma ratás - sal készített nyomóforma, amely kezdetben vonalas ábrák, késôbb akár szürkeárnyalatos fényképek autotípiai változatának nyomtatására szolgált. A litográfia nyomdai karrierének végét, visszaszorulását a mûvészi sokszorosító grafikai eljárások közé az ofszetnyomtatás feltalálása és a papír mindkét oldalára nyomtatni képes rotációs nyomdagépek megjelenése jelentette a XX. század legelején. Ettôl kezdve a fotó vált a nyomdai illusztráció fô hordozóelemévé. Mivel a fénykép olcsón, gyorsan és tömegével állítható elô, ezért megjelenésével rohamosan nôtt a nyomdatermékek illusztráltsági foka, azok a korábbiaknál lényegesen több illusztrációt tartalmaztak. Lehetôvé vált az aktuális társadalmi, politikai, kulturális, mûvészi, sport- stb. események képeken történô bemutatása az egyre nagyobb mennyiségben elôállított napilapokban is. Az ofszetnyomtatás fejlôdése egyre inkább háttérbe szorította a hagyományos magas- és mélynyomó nyomdai technológiákat. Az illusztrációkészítés fô folyamataivá az analóg fotótechnikai eljárások vál tak, a film lett az il lusztr á ci ók szinte kizárólagos hordozója. A fényszedés megjelenése az 19- as évek de re kán meg adta a ke gye - lemdöfést az ólomszedésnek, és így a szöveg is filmen elôállíthatóvá vált. A digitális technika, a számítógép 1985-tôl fokozatosan be- 13. áb ra Klisé képe és lenyomata 199

200 nyo mult a nyom da i par te rü le tére és kb. tíz-ti ze nöt év alatt ki szorí tot ta az ana lóg eljárásokat. A teljes nyomdai elôkészítés már régen az illusztrációt is beleértve digitális úton történik. Megjelentek a digitális nyomdák is, amelyek a számítógéprôl filmkészítés, montírozás és nyomóforma-készítés nélkül, közvetlenül a nyomathordozóra viszik a sokszorosítani kívánt információt, szöveget, ábrát, képet, mindent, mégpedig akár nyomatról nyomatra változó elemekkel (név, cím, fén ykép stb.) is. A fejlôdés természetesen nem áll meg. A vezetô illusztrációkészítô technológiák egyre gyorsuló ütemû váltása biztosan megjósolható. A változó technológiák visszahatnak magára az illusztrációra, annak szerepére, s ezen keresztül az alkalmazott tipográfiai megoldásokra. Most vizsgáljuk meg a klasszikus stílusú kiadvány illusztrálásának lehetôségeit. AZ IL LUSZT RÁ CIÓ EL HE LYEZ É SE A klasszikus stílusú kiadvány illusztrációja belesimul az oldalba nemcsak méreténél, de tömegénél, szürke tónusánál fogva is. Az illusztráció megtartja, sôt ha lehetséges fokozza az oldal, oldalpár rendjét, szimmetriáját. Ennek következtében az illusztráció mindig a laptükrön belül található, hiszen a hagyományos tipográfia csak a paginát és a marginálist tûri meg a margókra elhelyezve. Az illusztráció szélessége lehetôleg egyezzen meg a laptükör szélességével, vagy annál kisebb, de ahhoz közeli érték legyen, hogy a laptükör tengelyébe állítva elôsegíthesse az oldal szimmetriájának megôrzését. A tör de lôn ek min dig be kell tar tan ia azt a tip og rá fiai sza bályt, hogy a szö ve - ges ki adv ány szövegfolyamát az il luszt rá ció nem sza kít hat ja meg. Mi vel a mai il áb ra Illusztráció helyes és hibás elhelyezése a klasszikus oldalon 2

201 lusztr á ció tö me gét, sz ür ke fo ko zat át te kint ve leg több ször már nem harm o ni zál a szövegfolt szürkeségével, ezért a szövegnél világosabb, könnyebb, légiesebb illusztrációkat a laptülör felsô éléhez illesztjük, a súlyosabbakat, a sötétebb tónusúakat pedig a tükör aljához igazítjuk. A teljes tükörszélességet kitöltô, vagy ahhoz közeli szélességû, középre igazított ábra semmiképpen sem kerülhet az oldal magasságának közepére, mert akkor megszakítaná a szövegfolyamot. A 131. áb - ra mutatja az elmondottakat. Amennyi ben az il luszt rá ció, áb ra olyan kes keny, hogy mel let te még leg alább 3 4 karakternyi hely marad, akkor szükség esetén a tükör középmagasságára is el he lyezhe tô, de el sôd le ges he lye ek kor is a tü kör alsó va gy fel sô élén van, ahogy azt a 132. ábra mutatja. A tördelô mindenképpen ügyeljen arra, hogy a szöveget az oldalpáron egy tömbben tartsa, ne szabdalja szét darabokra az ábrák rossz elhelyezésével akkor sem, ha több áb ra is he lyet kap az ol dal pá ron. A nem te l jes tü kör szé les ségû áb - rák he lye az oldal mar gók mel lett van, a szö veg a ge rin chez kö zel fo lyik el mel let - tük. A 133. ábra jó péld á in a szö veg is sza bá lyos tömbben ma radt, az oldalpárok képe szimmetrikus, 134. áb ra hibás megoldásain a szöveg szabálytalan alakú, töredezett, és az oldalpárok képe is aszimmetrikus. Az ábrákat a szövegtôl és egymástól minden irányban egy sortávolságnyi köz válassza el, így azok kellôképpen elkülönülnek. Az ábrák elhelyezésénél minden - képpen törekednünk kell arra, hogy azon az oldalon, oldalpáron szerepeljenek, ahol a szö veg is ró luk szól. Ne okoz zunk kény el met len sé get az olv a só nak a szö - veg és az ábra közötti ide-oda lapozgatással azzal, hogy az illusztrációt másik oldalpárra tettük, nem arra amelyiken a róla szóló szöveg szerepel. Amennyi ben az ol dalon több ki sebb áb ra is el fér egy más mel lett, il let ve egy - más alatt és semm i kép pen sem mére - tezhetôk egyenlô szélességûre, magassá gú ra, akkor in kább a közt nö vel jük meg az alacsonyabb, illetve keskenyebb fö lött, mel lett, a szö veg min - denképpen maradjon egy tömbben. A 135. áb ra a jó és a rossz me gol dást egyaránt bemutatja. Tárgyalásunk során eddig feltétele z tük, hogy a tük ör egy szö veg - hasábot tartalmaz. A többhasábos laptükörbôl eredô problémákat és azok megoldási lehtôségeit a sajtótermékekrôl szóló fejezet tartalmazza 132. áb ra Nem teljes tükörszélességû illusztráció helye a klasszikus oldalon 21

202 133. áb ra Több ábra jó elhelyezése a klasszikus oldalpáron 134. áb ra Több ábra hibás elhelyezése a klasszikus oldalpáron 135. áb ra Azonos méretûre nem hozható ábrák helyes és helytelen körülfolyatása szöveggel 22

203 majd. Amennyi ben a kl asszi kus stí lu sú könyv ben annyi áb ra tor lódna fel egy hely re, hogy a szö vegn ek már csak na gyon ke vés hely ma radna az ol da lon, ol dal - páron, akkor célszerû a teljes oldalt, oldalpárt az ábrák folyószöveg nélküli elhelyezésére felhasználni. A tipográfia sarkos mûvészet, a rend kialakításában nagyon fontosak az egyes elemek együtt álló vízszintes és függôleges vonalai. Azok az illusztrációk, amelyek nem téglalap alakúak, egy kerettel vagy vonalas ábrák esetén egy mögéjük tett világos tónussal téglalap alakú területbe zárhatók annak érdekében, hogy az oldalnak, oldalpárnak nagyobb legyen a rendezettsége. Természetesen ilyen meg - oldásoknál a kiadvány összes amorf alakú ábráját foglaljuk keretbe vagy háttérként lás suk el vi lágos tó nuss al. KÉP ALÁ ÍRÁS A klasszikus stílusú kiadványok ábrái különösen tudományos, ismeretterjesztô mûvek, szakkönyvek esetében igénylik a képaláírást. A sok illusztrációt tartalmazó kiadványokban célszerû azok sorszámozása is, hiszen a szerzô akár több hely rôl hi vat kozh at egy-egy áb rára, il let ve nem biz tos, hogy a kép ar ra az oldalpárra kerül, amelyen a szöveg róla szól, (lásd az illusztrációk tömbösítése, pl. a színes ábrákat tartalmazó oldalak költségcsökkentés céljából a könyv végére kerülnek). A képaláírás egyértelmûen a képhez tartozik, ennek következtében szorosan hozzásimul, függetlenül attól, hogy az illusztráció melyik oldalán (alatt, fölött, jobb vagy bal fe lén) hely ez ke dik el. Itt kell meg jegy ez nem, hogy az áb ra a láír ás betûje általában a kenyérszöveg kurzívja, ritkábban fett változata, és csak kivételes esetekben hosszabb magyarázatoknál vált az alárendelt szöveg méretére, de akkor végig ilyen, az egész kiadványon át. A képaláírás sortávolsága értelemszerûen a folyó szöveg vagy az alárendelt részek sortávolságával azonos mértékû. Ame nnyi ben a kép alá írás az il luszt rá ció alatt, fö lött van, ak kor at tól csak a ke nyér szö veg sor tá vol sága vál aszt ja el, az az a kép al só vagy felsô éle és az alá írás úgy te kint he tô, mint két egy mást kö ve tô szöv eg sor. A kép alat ti vagy föl öt ti szö - vegek mindig balra igazítottak, ábraaláírásokat sohasem tömbösítünk. Az ábra melletti képaláírás szövege jobbra vagy balra igazított, attól függôen, hogy annak bal vagy jobb ol da lán he lyez ke dik el. Az el vá lasz tó tér köz egy ha sáb ese tén a ke - nyérbetû sortávolsága, több hasábnál pedig a hasábköz. A szóvég elsô sorának teteje a kép tetejéhez, vagy utolsó sora annak alsó vonalához igazított, ahogy az a 136. áb rán megfigyelhetô. A képaláírásoknál behúzást soha sem alkalmazunk! A kiadvány lapjain mindössze sorszámmal ellátott illusztrációkat néha csak 23

204 137. áb ra Bekapcsolt soregyennel a papír két oldalán fedésbe került sorok 136. áb ra A kép alá írás he lye az áb ra kö rül annak végén látják el magyarázatokkal, képaláírással. Ezt az olvasót fölösleges tornagyakorlatokra, lapozásra kényszerítô megoldást mindenképpen kerüljük el! A fo lyó szö veg és a kép alá írás ese tén a be tû ke ve rést in kább a sajtótermékek napilapok, képes magazinok alkalmazzák, ugyancsak itt figyelhetô meg, hogy a kép alá írás folyó szö veg hiá nyá ban oly kor kissé bô lé re ereszt ett, és a ke nyér - szövegnél is nagyobb fokozatú, akár annál díszesebb betûbôl szedett. A képaláírás szövege minden esetben döntô jelentôségû, bár sokszor érdemtelenül elhanyagolják, nem fordítanak kellô gondot hatásos megfogalmazására. Miért fontos annyira a képaláírás? Pusztán azért, mert a leendô vásárló a kiadvány (könyv, folyóirat stb.) elsô érintése, átlapozása közben a cím, könyvborító mellett az ábrákra és ha közöttük érdekeset, tanulmányozásra méltót talál, akkor annak aláírására figyel. Türelmesebb fajtája még beleolvas az egy-, maximum kétoldalas tartalomjegyzékbe és már dönt is: vásárol, avagy nem vásárol. Tessék tudomásul venni, hogy az illusztrált kiadványt a borító, cím, szerzô, tartalomjegyzék, illusztrációk mellett sokszor a nagyon is lenézett, de jó képaláírások adj ák el. 24

205 TÖR DELÉ SI FO GÁS OK A klasszikus stílusú, többoldalas kiadvány szövegeire mindenképpen soregyent (baseline grid) alkalmazunk. A soregyen biztosítja, hogy a címek, leütések, ábrák, közök stb. méretétôl függetlenül a kiadvány egy-egy lapjának elô- és hátoldalán a szövegsorok ugyanott álljanak. Fény (ablak) felé tartva a papírt a 137. ábrán lát ha tó mó don együtt álln ak az elô- és hát ol da li so rok, az utóbbi ak ter mé - szetesen halványabban látszanak. Érdemes a soregyent a képaláírásokra is kiter - jesz te ni. Ek kor új prob lém a ként me rül fel, hogy a kép alá he lye zett soregyenbe tett képaláírások bázisvonala és a kép alsó éle közötti távolság a kép méretétôl függôen változik az egyes illusztrációknál. Ezen a tördelô a képbox méretének megfelelô beállításával, illetve a jó méretû képbox teljes kitöltésével segíthet. Utóbbi megkövetelheti a kép minimális (néhány tized százaléknyi) nagyítását, kicsinyítését. Az amorf körvonalú ábráknál segít a képbox körvonalának diszkrét (,25,5 pt) megjelenítése, vagy vonalas ábrák esetén a képbox hátterének világos árnyalattal való kitöltése. A 136. ábra szerinti elhelyezések is bázisvonalhoz kötött sorokból állnak, és az egyes ábrák felsô, alsó élei igazodnak a bázisvonalakhoz, hogy együtt állhassanak a kép alá írá sok elsô, utolsó sor á val. A törd e lô itt is a kép boxok meg fe le lô iga - zításával és teljes kitöltésével érheti el a kívánt hatást. Az egy sornál valamivel hosszabb képaláírások esetén nem szerencsés, ha az elsô sor teljes mértékben kitölti a képszélességet és a másodikba csak egy két rövid szó kerül. Ilyenkor inkább értelemszerûen törjük a sort, kialakítva két egyenlô, vagy egymással harmonizáló hosszúságú sort (aranymetszés). Különösen az ábrák mellé tett képaláírásokra igaz, hogy gyakran 3 5 sorosak is lehetnek, hisz en a kes keny hely és a jobbra vagy bal ra iga zí tott sze dés még rö vid szöv e gek esetén is több sort eredményez. Remélem, magától értetôdô, hogy a képaláírásokban nem használunk elválasztást! A több hasáb érdekesebbé teheti az illusztrációk elhelyezését éppúgy, mint a képaláírások helyének megkeresését. Ezeket az eseteket, azok tárgyalását a sajtótermékekrôl szóló következô fejezetben találhatja meg az olvasó. 25

206 MODE RN STÍ LU SÚ KI AD VÁNY IL LUSZT RÁ LÁSA A Ter vezés, a mod ern stí lus címû fejezetben már megtárgyaltuk a modern oldal kialakításának alaplépéseit, a modulháló létrehozásának szempontjait. Megállapítottuk, hogy az oldalt alkotó elemeket (cím, szöveg, illusztráció, vonal, folt 138. áb ra Átmeneti, de inkább klasszikus jegyeket hordozó, szimmetrikus oldaltervek 26

207 stb.) mindig a modulháló mezôinek bal felsô sarkához illesztjük és szélességüket is min dig egész számú me zô re (plusz a köz tük l évô csa tor nák) mére tez zük. Ma - gasságuk már oldalarányukból, illetve szövegnél annak hosszából következik. A zsúfolt, lineáris szerkezetû, szimmetrikus és statikus klasszikus oldaltól jó né hány lé pé sen át ve zet az út a sz e llôs, nem li ne á ris szer ke ze tû, aszim met ri kus és dinamikus egyensúlyt mutató modern párjáig. Ez az átmenet azt jelenti, hogy a hagyományos oldal elveszti egy-egy tulajdonságát, és helyette felveszi a modern oldalra jellemzô megfelelô tulajdonságot, tulajdonságokat, miközben a klasszikus stílus többi jellemzôjét megôrzi. A klasszikus stílus kenyérszövegének legerôsebb attribútuma folytonossága, és csak ezt követi tömbös szedése. A folytonosság, linearitás azt jelenti, hogy a szö áb ra Mo dern, de egy kla sszi kus je gyet (minden elem a laptükrön belül van) még hordozó oldaltervek 27

208 ve get fe lül rôl lef e lé szépen so ron ként olv as suk, majd az alsó sort el ér ve az a következô oldalon foly ta tód ik oly mó don, hogy akár szó, mon dat vagy be kez dés kö z ben lé pünk át a más ik ol dal te te jére. Más szó val a klasszi kus ol dal szö ve ge dön tô több - ségben egyhasábos tördelésû. A több hasáb már inkább a modern oldal jellemzôje. A so rki zárt, tömbös sze dést a mo dern ol dal bal ra zárt sze dése vált ja fel, a szö veg folyamszerû áradását pedig rövid, mindössze néhány bekezdésnyi gondolati egységekre osztja a modern tipográfia. Ezen egységeket azután egy-egy elemként kezeli, s mint ilyenek teljes terjedelmükben egy oldalhoz kötöttek, magyarul a szöveg egy ilyen gondolati egysége csak egészében vihetô át új oldalra. A 138. áb ra ilyen átmeneti oldalakat mutat be, amelyek ugyan mind szimmetrikus elrendezésûek, mégis magukon viselik a modern oldalszerkesztés egy-két stílusjegyét. A 139. áb ra éppen az elôzôek ellentétét mutatja be. Olyan aszimmetrikus szerkezetû modern oldalakat láthatunk, amelyek még megtartották a klasszikus stílus egyik alapelemét, az oldaltükrön belüli komponálást. A modern oldal elemeit az egyszerûség jellemzi. Az illusztrációs elemek, ábrák, rajzok, diagramok, foltok, díszítôvonalak, piktogramok stb. lényegesen egyszerûbbek klasszikus társaiknál, az egyszerû formák és a tömör színek, a részletek elhagyása nagyobb rugalmasságot (átméretezés, torzítás) biztosít mint a hagyományos ábrák részletgazdag kidolgozása. AZ IL LUSZT RÁ CIÓ SZE RE PE AZ OL DALON A z! Modern 28 tipográfia 14. áb ra Az ol dal nagyméretû betûi, azok részletei már grafikai elemekként funkcionálnak Amíg a klasszi kus ol - dal illusztrációja a szövegnek alárendelve egyértelmûen kiegészítô, magyarázó szer e pet tölt be, ad dig a modern oldal illusztrációs elemei a szöveggel egyenértékûek és többféle szerepkört is magukénak mondhatnak. Egy-egy ilyen elem lehet tipográfiai, grafikai, illusztratív, fotográfiai vagy ábra jellegû. A tipográfiai elem (rövid szö veg, szó, be tû vagy

209 annak csak egy részlete) megfelelôen nagy méretben és elhelyezésben fogalmi, gondolati jelentésétôl függetlenül illusztrációs elemként funkcionálhat az oldalon, ahogy az a 14. ábr án látható. A grafikai elem legtöbbször önálló jelentéssel nem bíró díszpont, vonal (alávagy fö léh ú zás), folt amelyn ek sze re pe a ta go lás, figyelemfelhívás, il let ve az ol - vasó tekintetének vezetése az oldalon a fontosabb részek felé. Ezek az elemek ál - talában nem lényegesek az átadandó üzenet szempontjából, de az oldalon saját tömegüknél, a többi elemhez viszonyított helyzetüknél, súlyuknál fogva töltik be szerepüket, és a feketétôl eltérô kiemelô színt csak indokolt esetben kapnak. Ne feledjük, a modern stílus puritán módon egyszerû a kevesebb több. Az illusztratív elem, illusztráció kifejezést szûkebb értelemben általában a kézzel alkotott, rajzolt, festett, metszett stb. képekre használjuk. Ezek az alkotások legtöbbször a látott valós világ egy részének, részletének, szimbólumának, pillanatának mûvészi megjelenítései két dimenzióban. Mai, számítógépesített, digitális világunkban számtalan lehetôségünk van e hagyományos mûvészi technikákkal megalkotott illusztrációk átalakítására, átfogalmazására, leegyszerûsítésére, ahgy az a 141. áb rán megfigyelhetô. Míg az illusztratív elem a valóság mûvészi, addig a fotoráfiai elem annak realista megjelenítésére szolgál. Ez az ábrázolás a bennünket érintô szempontok alapján mindig kétdimenziós és állóképszerû. (A grafika és ezen belül a kiadvány szer kesztés ma még nem fog lal ko zik a moz gás, a hang, az il lat egy ké pen belüli egyidejû megjelenítésével. Ennek ellenére minden nehézség nélkül el tu - dok képzelni egy olyan hagyományos kinézetû könyvet, amelyet az adott oldalpáron ki nyit va az ott lát ha tó fotografikai il lusztrá ció pél dá ul a ka pott fényt 141. áb ra A kereszt szimbólum klasszikus és modern stílusú megfogalmazásai 29

210 hasznosítva életre kel, mozog, megszólal és az alkalomnak megfelelôen illatozik.) A mai fotográfiai illusztráció legfeljebb abban különbözik a száz évvel régebbitôl, hogy felbontásában, részleteiben, tónusaiban, színeiben sokkal jobban kidolgozott és digitálisan megalkotott, illetve a digitális feldolgozásnak köszönhetôen az eredeti felvételtôl jelentôsen eltérô, az analóg technológiákkal létrehozhatatlanul elképesztô is lehet. Az ábra ma leginkább a tudományos, ismeretterjesztô mûvek sajátja, amely legjobb esetben is legfeljebb kétdimenziós, vonalas megoldásban igyekszik szem - léletessé tenni a sokszor józan ésszel felfoghatatlan vagy a láthatatlan történések egy-egy meghatározó pillanatát, mozzanatát. Máskor olyan egyszerû dolgokat ve tít elénk, mint egy egy sze rû há rom szög vagy út-idô di ag ram. Ezek az áb rák szinte mindig mentesek a felesleges részletektôl éppen ezért könnyen átméretez - hetôk, sokszor torzíthatók. K IFU TÓ KÉ PEK 142. áb ra Modern oldalpár laptükre 21

211 Amíg a klasszik us stí kus ké pei a lap tük rön be lül, na gyon is szi gorú sza bá lyok szerint helyezkednek el, addig a modern oldal illusztrációi nagyon is szabadon elhe lyez he tôk, mind össze annyi a ki köt és, hogy pél dául bal fel sô sar kuk az ill esz - tôvonalak metszéspontjába vagy a modulháló egyik mezôjének bal felsô sarkába kerüljön. Méretüket ezen belül szinte semmi sem korlátozza jelentéstartalmuknak, mondanivalójuknak, súlyuknak megfelelô méretûek legyenek csak férjenek el az oldalon, oldalpáron. A szöveget kivéve a modern oldal minden eleme (fény kép, mû vé szi rajz, ábra, gra fi kon, folt, vo nal stb.) fej nél, láb nál, és ol dalt ki - fut hat a lap szél é ig, sôt ha már a lap sz é lé ig ér, ak kor azon is túl kell érn ie 3 5 mm-rel, illetve átlépheti a kötésvonalat, hogy az oldalpár másik oldalán folytatódjék. A k ifu tó il luszt rá ció azért lé pi túl 3 5 mm-rel az ol dal mé re tet, hogy (a haj - togatás utáni) méretre vágáskor amelynek pontossága kb. 1 mm minden esetben a kép kerül jön vá gásra, ne mar ad jon a lap szé lén egy vé kony, oda nem il lô fe hér cs ík. Utób bi akkor kel et kez ne, ha a ki fu tó kép szé le az ol dal terv e zett szé - lé vel es ne egybe és a pon tat lan ság mi att a vágás enn él ki csit kijje bb len ne. Ne feledjük: vágáskor kb cm vastag papírköteget vágnak át egyszerre, annak 143. ábra Modern oldalpár terve az elôzô ábra laptükre alapján 211

212 minden példányát nem lehet hajszálpontosan beigazítani. Az oldalterveken a kifu tó vo nala a leg kül sô ke ret, ezen be lül van az ol dal pár vá gott mé re tét és a kö - tésvonalat mutató, általában vastagabb vonallal jelzett keret és vékony vonalak muta t ják a lap tük röt vagy a mo dul hál ót, ahogy az a 142. áb rán is látható. A 143. ábra egy mo dern könyv ol da lpár tervét mu tat ja be, feltü n tet ve a ki fu tót, az oldal vágott méretét és a margókat. Az egyes elemek eltérô funkcióját azok tónusa jelzi. Az áb rák, gra fi kai ele mek sôt a szö veg is a mo dern ol da lon te r mé sze te - sen el for gat hatók, azonban ez az elf or ga tás ne le gyen ön ké nyes, hasz nálj unk erre is modulhálót. Legyen az elforgatási lépcsô mondjuk 5, ez már elegendô lehetôséget biztosít. Hagyjuk ki azonban ezen elforgatások közül a két szélsô értéket (5 és 85 ), mert ezek az olvasó szemében akár gondatlanságból elkövetett hibának is minôsülhetnének. Még így is marad 15 elforgatási lehetôség, ami bôven elegendô. NEM LI NE Á RIS SZÖV EG A szö veg a mo dern ol da lon is a lap tük rön be lül helyezkedik el, a pagi nát ki - véve nem kerülhet a (meglehetôsen szûk) margókra, és semmiképpen sem lehet ki fu tó, nem kez dôdh et a lap szé lén, el sô so ra nem le het a lap felsô élén, utol só so ra pe dig a lap al só élé vel nem es het egybe. Gon dol juk el, mennyi re örüln énk egy olyan egyéb ként sz ép ki vi te lû könyvnek, ahol a pá ros ol da lak min den ábra Szövegblokkok olvasási sorrendje az oldalon 212

213 sorának elsô karaktere hiányozna, mert a szöveget kitették a lapszélre és a pontatlan il lesz tés miatt a vá gás el vitte a so rok el sô kar ak te rét. A modern oldal szövege legtöbbször balra zárt, úgynevezett szabadsoros szedésû. Ábrához kapcsolódó rövid feliratok lehetnek jobbra zártak is, de a kenyérszöv eg sem mi képp en sem le het töm bös, mert az a szö ve get természetével el lenté - tes térbe zárná, kényszerítené. A modern oldal szövegének legfontosabb jellemzô je azonban nem li neá ris vol ta. A ter ve zô tip og rá fus még a hosszú, sokoldalnyi folyamatos szöveget is egy-két bekezdéses gondolati egységekre bontja és ezek a rövid szövegegységek azután az oldal önálló elemeiként funkcionálnak. A tervezô egyik legfontosabb feladata folyó szöveg esetén éppen az, hogy olyan elrendezést találjon az oldalon, oldalpáron, hogy e szövegegységek olvasásának egymásutánisága teljes mértékben egyértelmû legyen. Ebben segíti munkáját a konvencionális balról jobbra, illetve fentrôl lefelé való olvasási irány. A 144. áb ra hár om példát mu tat be. Az el sô ket tôn egy ér tel mû a szöv eg - blokkok ol va sá si sor rend je, és az ol va sók is ezt a sor rend et kö vet ik. Az utol só pél - da négy szövegblokkjának olvasási sorrendje egymáshoz képest elfoglalt helyzetük következtében ugyancsak egyértelmû, azonban az olvasók a második részt könnyen kih agy hat ják, mert az el sô rész olv a sá sát annak jobb al só sar ká ban feje - zik be, és attól mindössze néhány milliméterre kezdôdik a harmadik szövegblokk. Ugyanígy a harmadik blokk olvasásának befejeztével az olvasó szeme szinte automatikusan ugrik most helyesen a negyedik blokk kezdetére pusztán annak közelsége miatt. Az ilyen hibát okozó elhelyezések elkerülésére a terve - zônek ügyelnie kell. Olyan esetekben, amikor az oldal szövegblokkjai nem egymás utáni folytatólagosan olvasandó szöveget adnak, hanem például egymástól függetlenül a bemutatott ábrák, képek kiegészítô leírásai, egyszóval olvasási sorrendjük lényegtelen, ak kor, de csak is ak kor en ged he tô meg a 144. áb ra harmadik példája szerinti, vagy ahhoz hasonló szövegelhelyezés. A modern tipográfia megengedi a szövegek, szövegblokkok elforgatását is. Egy-két be kez dés nyi blok kot ugyan rit kán for gat unk el, ak kor is inkább csak 9 -kal, de szlogenek, címszövegek, jelmondatok, egyszóval néhány szavas szövegrészek ily módon történô kiemelése, a figyelem oda irányítása szinte általánosnak mondható. Itt is érdemes modulhálót alkalmaznunk. Maximum 24 pontos szövegekig használhatjuk a képek elforgatásával megegyezô hálót, azaz 5 -os lép csô vel for gat unk, de a két szél sô ér té ket az 5 és a 85 -ot ki hagy juk. Ennél na gyobb mé retû cím szö vegek ese tén elé ged jünk meg a 1 -os elforgatási lépcsô nyújtotta kilenc lehetôséggel. 213

214 AZ ÜRES TE RÜ LET A mo dern oldal szer ves ré sze az üres ter ü let, amely nagy sá gá tól függ ô en el - választja, csoportosítja, szervezi az oldal aktív elemeit. Az ilyen oldal szellôs szerkeze tû, kerüli a zsú folt sá got, mert az nem ad ele gen dô te ret a vál to zatos, érdekes oldalkialakításra. Számszerûsítve az értékeket azt mondhatjuk, hogy a modern oldalon a szöveg összterülete semmiképpen se töltse ki a modulháló által meghatározott mezôk 5%-át. Az illusztrációkkal együtt számolva is maradjon üresen legalább a lap 2 25%-nyi területe. Az elmondottakat figyelembe véve a 144. áb ra három példája ugyancsak zsúfolt szerkezetû, inkább átmenet a hagyományosból a modern oldal felé. A 143. ábra egy igazi modern oldalpár laptervét mutatja be, ahol meglehetôsen kis margók, kifutó elemek, gerincvonalon áthaladó kép, nem lineáris elrendezésû szöveg éppúgy megtalálható, mint elegendô méretû, az oldalpár elemeit csoportokba szervezô üres tér áb ra Dinamizmust mutató oldalszerkezet áb ra Állítási segédvonalak használata

215 Egy egyszerû ötlettel például az elemek jobbra döntésével hatásos, szokatlan elrendezés alakítható ki, ahogy azt a 145. ábra mutatja. Vegyük észre, hogy az üres tér ferde mivolta erôsíti az egész szerkezet erôt, lendületet, dinamizmust sugalló hatását. Ha ez a sugallat a tartalommal összhangban van, akkor a tervezô tökéleteset alkotott. A MO DUL HÁ LÓ HASZ NÁ LATA A modern oldal szerkezetét a funkció messzemenô figyelembevételével (a forma követi a tartalmat) belülrôl kifelé haladva építjük fel. Dolgozhatunk állítási segédvonalakkal éppúgy, mint teljesen kiépített modulháló alapján. A lényeg az, hogy a kiadvány oldalterveinek kialakításakor használjuk ezeket a nagyszerû, a legjobb vagy egyik jó megoldás megkeresését leegyszerûsítô segédeszközöket. Kevésszámú elembôl és rövid szövegbôl álló oldal nem igényli a modulháló elkészítését, ilyenkor elegendô az úgynevezett illesztési segédvonalak és a margók 147. áb ra Modulháló használata 215

216 meghatározása. A szöveg jellemzôit ekkor a szignálás határozza meg. A 146. áb - ra a fentiekre mu tat pél dát. A raj zon a k ifu tó, a vá gott lap mé ret, a mar gók és az állítási segédvonalak láthatók a kevés elem egy lehetséges elrendezésével együtt. Sok elem, illetve több szövegblokk elhelyezéséhez érdemes a szöveg igényei - bôl kiinduló hasábszám meghatározása, majd ennek méretét és a szövegjellemzôk (betûméret, sortávolság) adatait figyelembe véve egy modulháló kialakítása. A háló elkészítésének lépéseit, részleteit a Tervezés, a modern stílus címû fejezet tartalmazza. A 147. áb rán egy vis zony lag kevés elembôl ál ló mo dul há ló és mel - lette annak alkalmazása látható. 216

217 NA PI LAP TÓL A FO LYÓI RA TIG Az Ipari Ter mék Jegy zék (ITJ) a nyom da i pari ter mé ke ket a 66-os ITJ-szám alá sorolja, közöttük tíz alcsoportot megkülönböztetve, amelyet a 22. táblá zat mu tat be. Aki to váb bi rész le tekre kí vánc si, az azt lát hat ja, hogy amíg a fé lkész ter mé kek 6, ad dig a köny vek 25, a fo lyó i rat ok 3 al cso port ra osz tott ak, a na pila - poknak pedig nincs további felosztásuk. A további hat csoport mindösszesen 19 alcsoportra osztott. E felosztások figyelembe veszik az eltérô nyomdai elôállítási technológiákat, azonban egyúttal tájékoztatnak bennünket az egyes csoportok változatosságáról, sokszínûségérôl is. ITJ szám Megnevezés Áfakulcs % 66- Nyomdaipari félkész termékek Könyv, brosúra Folyóirat Napilap Tájékoztató nyomtatvány Nyomdai csomagoló, árukiszerelési nyomtatvány Vegyes nyomtatvány Térképészeti termék Plakát Egyéb nyomdaipari termék táblázat Nyomdaipari termékek ITJ szerinti felosztása 217

218 A nyomdaipari termékek közül a folyóiratok és a napilapok ugyan rendre változó belsô tartalommal, de elôre látható rendszerességgel jelennek meg. A rendszeres megjelenés, a méret, a példányonkénti oldalszám és a példányszám állandó volta szoros és nagyon is kiszámítható, pontosan idôzített együttmûködést tesz lehetôvé a szerkesztôség (kiadó), az esetleg önálló cégként szereplô nyom dai elôkészítô stúd ió és a nyom da kö zött. A sajtótermékek (folyóiratok, napilapok) számunkra azért fontosak, mert igen széles átmenetet képviselnek például egy a klasszikus tipográfia szabályai szerint megalkotott könyv, és teljes mértékben a modern tipográfia elvei szerint megkomponált egész oldalas áruhirdetés között. 218

219 A SAJ TÓ TER MÉ KEK FE LOSZTÁ SA A napilap definíciója szerint hetente legalább három alkalommal megjelentetett, a megjelenések számával megegyezôen sorszámozott, azonos néven megjelenô, keltezéssel ellátott, híreket, közérdekû közleményeket, kommentárokat stb. tartalmazó sajtótermék. Lehet nemzetközi, országos vagy regionális (pl. megyei, városi) terjesztésû. Kivitelezése szerint felosztható egyszínû (szinte mindig fe ke te), kísérôszínes (fe kete és egy ki eme lôs zín, pl. kék), il let ve színes (CMYK) kategóriákra. Tartalma, profilja szerint megkülönböztethetünk politikai, gazdasági, sport-, bulvár- és hirdetési újságokat. Elôállítási technológiájuk tekintetében az egyre ritkább (fotópolimer nyomóformát használó) magasnyomó rotációs eljárás mellett szinte kizárólagosan ofszetrotációs eljárással készülnek. A rotációs gyártási technológiának köszönhetôen gazdaságosan elôállítható lapméretük is a rotációs tekercspapírok szélességi adataiból következik. Szabványos méreteiket a 23. táblázat foglalja össze. Az újságalak jele Az újság A rotációs papírtekercs körülvágatlan szélessége mm mérete mm A/ , 84, 128, 168 A/ , 84, 128, 168 A/ , 84, 128, 168 RO13/ , 94, 125 RO13/ , 94, 125 RO12/ , 87, 115 RO12/ , 87, 115 RO11/ , 16 RO11/ , táblázat Napilapok méretei 219

220 A napilapok éppen rövid megjelenési idejükbôl következôen nagyon szoros munkakapcsolatot kívánnak meg a tartalmat kialakítók (újságírók, rovat-, kép-, olvasószerkesztôk stb.), a formát meghatározók (tipográfus, tördelô stb.), illetve a példányszám elôállítását végzô nyomda között. Éppen ezért a tartalmi és formai kialakítást általában az újság szerkesztôsége végzi, amely on-line kapcsolatban áll az elôállítást nagy teljesítményû rotációs gépen végzô nyomdával. Gondol juk csak el: két lap szám me g je le nése kö zött ált a lá ban 24 óra te lik el. Az es ti aktuális események tudósításai miatt a lapzárta csak késô éjszaka lehet, hajnalra pedig legyen készen a például 48 oldalas újság többmilliós példányban, hogy kora reggel az ors zág túl só vé gén is kap ha tó le gyen a lap. Min dez azt je len ti, hogy a lap szerkesztôsége nagy létszámú belsô munkatárssal dolgozik, akik a tartalom kialakítása mellett a teljes nyomdai elôkészítést elvégzik. A folyóirat (periodika) megjelenését tekintve lehet hetente egyszeri megjele - nésû hetilap, kétheti, havi, kéthavi, negyedéves rendszerességgel megjelenô folyói rat vagy egyéb idô sza ki lap. A bo rít ón vagy an nak hi á nyá ban az el sô olda lon fel kell tün tetni a fo lyó irat cí mét, az é vfo lyam szám ot és az on be lül az évre vonat - kozó sorszámot, valamint a megjelenés idejét. A folyóiratok általában nemzetközi, illetve országos terjesztésûek, nagyon ritka közöttük a pusztán regionális érdeklôdésre számot tartó példány. Kivitelezésük, elôállítási technológiájuk szerint nagyon sokfélék lehetnek: létezik a legrosszabb, a napilapokéval megegyezô minôség rotációs ofszet technika, egy színben, újságpapírra nyomva, hajtogatva (pl. állami közlönyök); a felsô határt pedig a CMYK színes ofszettechnológiával elôállított, felületkezelt papírra nyomott, külön fedeles, ragasztókötéssel készült folyóiratok képviselik. Tartalmuk szerint a napilapokénál jóval szélesebb skálára fûzhetôk csak fel, hiszen nincs olyan életképes érdeklôdési kör, állami vagy civil szerv e zet (mi nisz té ri u mok, sakk szö vet ség, hor gá szok, fe mi nis ták, szemészek, ku - tyatenyésztôk, irodalmárok, cipészek stb.), amelynek ne lenne folyóirata. Egy folyóirat terjedelmét tekintve minimum 16 2 oldalas, a felsô határ bôven száz ol dal fel ett van. Rotá ci ós el já rás sal ép púgy ké szül het, mint íves ofsz et technológiával. Méretük ennek megfelelôen az A/5, B/5, Fr/4, A/4, olykor B/4 esetek valamelyike. A felsorolt méretek pontos értékei az elsô kötetben megtalál - hatók. A folyóiratok napilaphoz viszonyított ritkább megjelenése kényelmesebb szerkesztési tempót tesz lehetôvé. Ennek következtében a szerkesztôségek vi - szonylag kis létszámmal dolgoznak, a szerzôk általában külsôsök, és nem ritka az a felállás sem, hogy a nyomdai elôkészítést kooperációs szerzôdés keretében külön stú dió vég zi. A huszadik század második felében a sajtótermékek kb. egy évszázados elôállítási technológiájában két nagy változás következett be. Az 196-as évektôl 22

221 általánossá vált a fényszedés, amely gyakorlatilag az ólom- és sorszedést váltotta fel, illetve a magasnyomásos technológiát kiszorította az ofszet technika, ugyanakkor megjelentek a nagyon gyors rotációs nyomógépek (óránként 1 fölötti lappéldány). Az 198-as évek közepén kezdôdött a fél évezredes Gutenberg-galaxis eddig legnagyobb forradalma, amely az egész folyamatot alapjaiban változtatta meg. Ez pedig nem más, mint a hagyományos analóg technikák digitálissá tétele az elôkészítés és a megvalósítás teljes folyamatában. A számítógépes szöveg és képfeldolgozás mellett valósággá vált a montírozás és formakészítés hagyományos mûveleteit kihagyó, mindent elektronikusan, digitális módon megvalósító nyomda. 221

222 TER VE ZÉ SI SZEM PON TOK Akárhány napilapot vagy folyóiratot veszünk is kézbe és vizsgálunk meg nincs köz tük két eg yfor ma, ugya nak kor na gyon sok ben nük a kö zös vagy ha - sonló vonás. Mindegyik használ szöveget, képeket, ábrákat, elválasztó vonalakat, címeket stb., vagyis azonos elemekbôl építkezik. A hasábok kialakítása, a cikkek szétválasztása, a kiemelések ugyancsak hasonlóak. Mindez nem véletlen, hiszen valamennyi sajtótermék azonos tervezési szempontok alapján készül, termész e te sen ma gán vis el ve a kor, a jel leg, a tart a lom, a for ma, a ter ve zô stb. eg yé - ni jegyeit, stílusát. A továbbiakban ezeket a tervezési szempontokat vizsgáljuk meg részletesebben. A TER VE ZÉS ELE MEI Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy az újságok, folyóiratok egyike sem alkalmazza maradéktalanul a modern tipográfia elveit, szabályait. Az egyik kevesebb, a másik több jellemzôjét a klasszikus tipográfia megoldásai közül veszi át. A lap terv e zô je kü lön bö zô ele mekbôl ala kít ja ki a kom po zíc i ót, rak ja össze az olda lt, ol dal párt. Nézzük meg, hogy melyek ezek a mon da ni val ót hor do zó, grafi - kai vagy díszítôelemek. A szö veg a leg fon to sabb ily en ol dal ala kí tó elem. A szöv eg-elô ké szít - és, a klasszi kus stí lusú szö veg ala kí tás lépé se it a má sod ik kö tet tar talm - az za. A szöv eg for ma modern ki a la kí tá sa pe dig e kö tet ben ta lál ha tó meg. Ben nün ket most a szöv eg el sô sorban mi nt szö veg folt ér de kel, amely nek tó nu sa, te rü le te, nagy sá ga, alak ja van, ame lyet el kell vá lasz ta nunk, ha - tá rol nunk az ol dal töb bi elemétôl, de eg yút tal je lez nünk kell más ele - mek kel való eset le ges kap cso lat át is. A szö veg mint cím vagy fel cím, il let ve alcím is funk ci o nál hat. A má - so dik kö tet sor cso por tok ról és a cím rend szer rôl szóló ré sze már fogla l - ko zott a cím ki a lakí tás kérd é se i vel, ill et ve e kö tet a mo dern ti pogr á fi át tár gya ló fe jez e te is meg em lé ke zik a cím kia la kí tás kér dé sér ôl. Ettôl füg - get le nül a na pi la pok, fo lyó i rat ok cím al a kí tá si kérd és kö rét a ké sôbb i ek - ben rész le te sen meg tár gyal juk. 222

223 A néhá ny sza vas vagy egy-két mon da tos képaláírás is szöveg, amelynek kialakítását, elhelyezését, viszonyát a képhez és az oldal többi eleméhez az elôzô fejezet eleje táján tárgyaltuk meg. A cikkeket összefoglaló, a lényeget kiemelô líd a sajtótermékek jellemzô szövegeleme, úgyhogy fajtáiról, tipográfiájáról a késôbbiekben még részletesen lesz szó. A táblázat különleges, mezôkre osztott szövegforma, amelynek fejlécét és adatait mindenképpen el kell választanunk egymástól. Tipográfiáját a második kötet tartalmazza. Az iniciálé ugyan mind össze egy ka rak ter, de dí szí tô er e jé nél fogva az ol dal lényeges eleme lehet. Fajtáit, használatának tipográfiáját a második kötetben találhatja meg az ol va só. A tónus a szövegfolt alá is helyezhetô díszítô-, figyelemfelhívó elem, különösen ak kor, ha nem egy szer û en szürke vagy feke te, ha nem a k iem e lô szín nel nyo - m ott, hogy a (CMYK) szí nes folt ról, mint szö ve ghát tér rôl már ne is be szél jünk. A tónus a szöveg mellett vonalas ábrák, rajzok háttereként is szolgálhat, és mint ilyen, az oldal több elemét foglalhatja egy egységbe. Szöveggel együtt alkalmazva nem árt megfogadni a második kötet ide vonatkozó ajánlásait. A vonal ugyan díszít is, de a sajtótermékekben elsôsorban mint kiemelô, illetve elválasztó, az oldal anyagait egymástól elhatároló elem jut szerephez. Díszítô hangsúlyhoz inkább a nyomdai díszekbôl, geometriai alakzatokból felépített, ritmikusan ismétlôdô elemekbôl készített vonalak jutnak. Tipográfiáját a második kötet részletezi, de speciális alkalmazásáról késôbb még szót ejtünk. A keret egyértelmûen lezár, elhatárol, a benne elhelyezkedô elemeknek önál - ló teret, életet ad. A kereten belüli elemek egymáshoz való viszonyát nem befolyásolják az ol dal ke ret en kí vüli ele mei, a ke ret bel se je sa ját, függe t len struktúrával rendelkezô világ. Alkalmazásának részletes tipográfiáját a késôbbiekben ta lál hatja meg az ol va só. A geometriai elemek (négyzet, kör, háromszög, csillag stb.) kizárólag díszítô, illetve figyelemfelhívó jelleggel bírnak. Szerepük az olvasó tekintetének vezetése az oldalon, hogy vigyázó szemetek magukra irányítván a szorosan melléjük helyezett szövegrészt feltétlenül olvassátok el. (Elnézést kérek a tegezésért.) Tipográfiájuk részletezése e kötet modern tipográfiáról szóló fejezetében olvasható. A nyomdai dísz ma már eléggé ritkán használt eleme az újságoldalaknak, legfeljebb irodalmi folyóiratokban csemegeként fordul elô. A rokokó, a szecesszió idején azonban hemzsegtek tôle a kiadványok. Használatukhoz az említett korok kiadványaiból kaphatunk tippeket. A mûvészi rajz, illusztráció sajnos meglehetôsen ritkán alkalmazott illusztratív elem, pedig mondanivalójánál, szép kivitelénél, a kézzelfogható tényeken 223

224 felül emelkedô szerepénél fogva nagyon is hatásos formáló eleme az oldalnak. Technikáját tekintve ma már legtöbbször tollrajz, tusrajz, rézkarc, rézmetszet, linometszet, litográfia stb., azaz a mûvészi sokszorosító eljárások valamelyikével készített egyedi, mûvészi alkotás. Értéke is ennek megfelelô. Sajnos mai sajtótermékeink egyre ritkábban élnek nem mindennapi lehetôségeivel, pedig a legrégebben használt illusztrációs elem. A vonalas mûszaki rajz, ábra inkább a szakfolyóiratok sajátos magyarázó eleme, azonban olykor a napilapokban is megtalálható. Mindig a szövegben foglalt állításokat egészíti ki, szemlélteti, sokszor ezer szónál is többet mond. Helye mindenképpen a róla szóló szöveg mellett van. A piktogram, embléma sa já tos mûvészi ele me az old al nak. A pik togr am az áb - rázolt tárgy, fogalom, tevékenység stb. végletekig leegyszerûsített, kultúrától, anyanyelvtôl függetlenül mindenki számára egyértelmûen azonos dolgot jelentô képi megfogalmazása. Mint ilyen határozottan a modern tipográfia kialakította oldal reprezentáns eleme. Jelentése pontosan az, amit látok (bejárat, elsôsegély, információ, pénzváltó, csomagmegôrzô, ökölvívás, állj elsôbbségadás kötelezô, balra kanyarodni tilos stb.). Az embléma ennél egy lépéssel tágabb megfogalmazást enged élyez. A ké pi meg je le nés és a je len tés nem felt ét le nül azo nos, csak a be - vésés folyamatában válik egyértelmûvé a kapcsolat, azután már a képi megfelelô is elôhívja a hozzá kapcsolódó jelentést. Lásd például a stilizált tengeri kagylót és a Shell cé get. A grafikon olyan vi zu á lis elem, amely a sok, egy más sal össze füg gô száma da - tot tartalmazó táblázat felfoghatóbbá, érthetôbbé tételét szolgálja a matematikai vénával nem rendelkezô halandók számára. A képi megjelenítés (oszlop, hasáb, kör, pont, vonal, 3D stb.), valamint a színek, rálátás, perspektíva használata rengeteg ember részére teszi világosan érthetôvé mindazt, amit a csupán számokkal operáló hatalmas méretû táblázat csak értelmetlen, emészthetetlen káoszként képes megmutatni. A tér kép ren ge teg vi zu á lis in for má ci ót hor doz, már mint a ha gyo má nyos (is ko lai föld ra j zi, tör té nel mi) meg fo gal maz á sa. Saj tó ter mék ek ben oly kor azon ban el ôfor dul az enn él jóval egy sze rûbb rep re zen tán sa is, amikor pusztán néhány ut ca, tér vo nal as raj zá ról van szó, ame ly a hí radás ban szerep lô cselekmény közve t len top og rá fi ai kör nyez e tét meg le he tôsen le egy - szerû sít ve mu tat ja be. A fénykép a sajtótermékek legáltalánosabban használt illusztrációs eleme. Készülhet bármirôl, személyrôl csakúgy, mint színhelyrôl vagy kulturális, politikai, sport- stb. eseményrôl. Mérete, kivágása tetszôlegesen megváltoztatható, ugyanakkor nagyon gyorsan elôállítható, szinte mindent megörökít. Az oldalon betöltött szerepe, jelentôsége sokszor a szövegével vetekszik. 224

225 Az eddig felsoroltakból is kitûnik, hogy meglehetôsen sok elem áll a laptervezô tipográfus rendelkezésére a változatos, színes oldaltervek, és ezáltal az olvasók érdeklôdésére számot tartó napilap vagy folyóirat kialakításához. A nagyon is változatos elemkínálat nyújtotta oldal alakítási lehetôségeket csökkentik a legfontosabb, mindig szigorúan betartandó szempontra, a szöveg olvashatóságára vonatkozó tipográfiai szabályok. A mûvészi rajztól a fotóig felsorolt illusztrációs elemek elôállításának, használatának, alkalmazásának tipográfiai szabályaival e kötet megfelelô fejezetei, részei fog lal kozn ak. A han gsúlyt mos tantól az ol da lon el fog lalt he lyük re, az ott be - töltött szerepükre, a többi elemhez való viszonyukra helyezzük, ezeket az aspektusokat vesszük górcsô alá. OL VAS HA TÓS ÁG, TI POG RÁ FI AI SZA BÁ LYOK A könnyen, jól olvasható szöveg kialakítása alapkövetelmény a sajtótermékek sz á má ra. Igaz az át lag os ol vasó még egy ki sebb ter jede l mû szakfolyóiratot sem ol - vas végig az elsôtôl az utolsó betûig, hanem szemezget a cikkek között, egyiketmásikat esetleg csak hónapokkal késôbb olvasva el. A napilapokat pedig biztosan nem olvassák végig, csak átlapozzák ôket és mindössze néhány cikket olvasnak el belôlük. Az ol vas ha tó szöv eg ha gyo má nyos stílu sú ki a la kí tá sával fo g lal ko zik a má so - dik kötet jelentôs része, a modern szövegszedés kérdéseit pedig e kötet egyik fejeze te tárgy al ja. Most csak egy-két mond at ban fu tunk át a lényeges szem - pontokon. A kenyérszöveg betûtípusa napilapoknál kizárólag valamelyik jól olvasható antikva betûcsalád alapváltozata, egyes mûszaki jellegû folyóiratok választanak az újabb tervezésû könnyen olvasható groteszk betûk közül. A betûméret 8 11 pont köz ött vál to zik. Ne fe led jük az on ban, hogy a 8 pon tos an tik va az idô seb - bek, illetve a szemüvegesek számára már túlzottan kicsi. A lényegesen nagyobb x magasságú groteszkbôl azonban még ez a méret is kitûnôen olvasható. A sorhosszt a lap mé re te és a mar gók mel lett a vá lasz tott ha sáb szám ha tá rozza meg, utóbbi az on ban egy la pon be lül is vál to zik, ami azt je len ti, hogy a sor hossz az új - ságon belül többféle lehet. Emlékezzünk: a sorhosszt érdemes 4 8 karakter között tartani. A sortávolság 2% körüli ritkítású legyen, azaz kb. a betûméret 12%-a. A szóköz alapméretét 1/3 négyzetben határozhatjuk meg, amely a sorkizárás következtében se növekedjen ennek duplája fölé, illetve csökkenjen 1/4 négyzet alá. A ke nyér szö veg sza bad so ros sz e dé se biz to sítja az egyen le tes szó kö zö ket. Meg 225

226 kell jegyeznem, hogy a napilapok mindegyike tömbösen szedi a kenyérszöveget és így jár el a ma ga zi nok, fo lyó i ratok nagy ré sze is. A sza bad sor os sze dés meg le - hetôsen kevés periodika jellemzôje. A keskeny hasáb balra zárt kenyérszöveg esetén is igé ny li az el vá lasz tást, mert enélk ül a sor ok tény le ges hossza meg le hetô - sen rapszódikus módon változna. Tömbös szedésnél pedig kötelezô a szavak elválasztása. Mindenesetre lehetôleg kerüljük a személynevek, különösen az idegen személynevek, helységnevek elválasztását. Az egymás után elválasztható sorok számát maximáljuk (3 5). A szövegközi kiemelések közül elsôsorban a kurziválást használjuk, ez olvasás közben határozottan elkülönül, mégsem bontja meg a szövegfolt egységét. A kiskapitálist inkább tulajdonnevek kiemelésére szoktuk igénybe venni, de nagyon jól megfelel például mandzsettacímek formázására is, a szövegfolt egységét megtartja. A félkövér kiemelés már határozottan kitûnik szövegkörnyezetébôl, azonban napilapok éppúgy élnek vele, mint a folyóiratok, nemcsak a líd, apróhirdetés esetén, de folyószöveg kulcsszavainak, mondatainak kiemelésekor is. A többsoros verzál kiemelés ugyancsak elüt környezetétôl, általában kerülendô, de indokolt használatakor nagyobb sorközt és még kis méretben is egalizálást igényel. Utolsóként említem meg a fôleg régebben közkedvelt ritkítást. Ta lán rö vid hidetések kivételével mindenképpen kerülendônek tartom, mert a kiadványszerkesztô programok hibás beállítása, a véletlenek szerencsétlen összejátszása mi - att sajnos meglehetôsen gyakran talál ko zunk ve le ak kor is, amikor sen - ki nek esze ágáb an sem volt az adott szót, szavakat kiemelni. (Tömbös szedés keskeny hasábjának egyik sorá ba két-hár om hosszú szó ke rül. A sorkizárást a kevésszámú szóköz és azok szélességének beállított felsô határa mia tt csak a be t ûkö zök nö - velésével, a szöveg ritkításával valósíthatja meg a kiadványszerkesztô prog ram már is kész a nem kívá nt ritkított kiemelés. A hiba a kiadványszerkesztô megfelelô beállításával kizárható.) 148. áb ra Hasábvonal, választóvonal, záróvonal, spicc 226 A bekezdések behúzása a kes - keny ha sáb ok mi att egy négy zet. A kimenetsor legrövidebb hossza ennek legalább kétszerese legyen. Az

227 olyan ki me net so ro kat pedig, amelyek hossza egy op ti kai négyzetnyire vagy még ennél is jobban megközelíti a hasábszélességet a szóközök növelésével teljes sorszélességûre kell kihúzni. A cikkek elsô bekezdését, illetve a folytatóoldal elsô bekezdését sok sajtóterméknél tompán, behúzás nélkül szedik. Ez esztétikusabb látványt nyújt, mi n tha az el sô be kezdés is ki hara pott len ne. A fattyúsor ugyanúgy kerülendô, mint a könyvek esetében. Szövegközi alcímek fölött, alatt legalább 4-5 szövegsor legyen. Szövegfolt alá tett tónus, illetve inverz sze dés esetén vegyük figyelembe a második kötetben a témáról leírtakat. Amennyiben a tónus vagy a szöveg színes is, akkor színválasztásunk feleljen meg az e kötetben részletezett követelményeknek, illetve szívleljük meg a felülnyomásról és az alátöltésrôl mondottakat. A felsoroltakban foglalt tipográfiai szabályok betartásával már sikerül jól olvas ha tó szö ve get elôá l lí ta nunk. A to vábbi ak az ol vasó táj é ko zó dás á nak meg - könnyítését szolgálják a lapon. A hasábköz nagysága függ a kenyérszöveg betûméretétôl, de a 4-5 mm nagyon is megfelelô. A hasábközbe helyezett finom (,25 pt) hasáblénia ma már nem nag yon di vat, he lyet te csak az egyes ci k ke ket vá laszt juk el a ná la vast a gabb duplafinom (,5 pt) választóvonallal. Az egyes cikkek vízszintes elválasztására szolgál a záróvonal (az el sô ha sáb kez de té tôl az utolsó vé gé ig tart), il let ve az ennél rövidebb spicc. A 148. ábra mutatja be az elmondottakat. Az oldal szövegblokkjainak olvasási sorrendjét a 144. ábra már bemutatta. Ugya nez a sor rend ak kor is, ha kép vagy táb lá zat akár több ha sá bon ke resztül vág ja ket té a szöve get. Egy et len ki vétel ak kor van, ha a több ha sáb szé les táblá - zat egy kettôspont után, mondatba építve következik az elsô hasáb szövegében. CIK KEK ALAK JA, ELE MEK EL HEL YE ZÉ SE Egy újság, folyóirat oldalát, oldalpárját, annak kinézetét az oda kerülô anyagok formájának, elrendezésének kialakításával határozzák meg a tipográfiai tervezés során. Anyagnak tekintünk egy cikket, annak szövegével, címével, illusztrációival és egyéb elemeivel együtt. Ennek az anyagnak mint egységnek az oldalon elfoglalt alakját vizsgáljuk meg most. A legegyszerûbb, ezért általánosan használt anyagelrendezési forma a blokk vagy más név en tömb. Ez nem más, mint álló vagy fekvô téglalap, illetve négyzet. Legkisebb szélessége egy hasáb, a legna - gyobb pedig akár a teljes oldalpár összes hasábja. A tömb szélessége nyilvánvalóan csak egész sz á mú hasáb le het. Mag as sá ga mi ni mum ak ko ra, mint egy hasáb szé les sé ge, de túl kes keny ha sáb ese tén is le ga lább szed ett sor. A tömb leg - nagyobb magassága természetesen a laptükör magasságával egyezik meg. Egy 227

228 149. ábra Napilap tömbös kialakítású oldalpárja teljes újságoldal pusztán tömbökbôl kialakítható napilapoknál az erre való törekvés ma tendenciaként figyelhetô meg. A napilapok a magazinokkal ellentétben szigorú laptükörrel, margókkal dolgoznak, nincsen kifutó elemük. Szövegszedésük is sorkizárt, így érthetô, ha sokuk a klasszikus egyszerûségre törekedvén csak néhányféle hasábszámot és pusztán tömböket használ, mégis képes a változatos oldalkialakításra. A 149. áb - ra egy ilyen újság csupán tömbökbôl képzett oldalpárját mutatja be áb ra Tömb hibás kialakítása

229 151. áb ra Zászló forma az oldalon 152. áb ra Oldal kialakítása tömb, zászló és T alak felhasználásával A tömb elemeinek azt teljes mértékben ki kell töltenie, nem fordulhat elô, hogy az utol só ha sáb szö ve ge akár csak egy sor ral is ke ve sebb a töb bi nél, vagy az al só sa rok ba he lye zett kép egy sor ral föl jebb van a szö veg sorok al já nál. E hi bás megoldásokat mutatja be a 15. áb ra. Ma már ritkán alkalmazott elrendezés a zászló. Mint ne ve is mu tat ja a cikk elemeinek zászló alakú elrendezését jelenti az oldalon, ahogy az a 151. áb rán látható. A zász ló nye le, a hosszabb ha sáb(ok)ból álló ré sze term é sze te sen nem csak az alak zat bal, de a jobb olda lán is el hel yez kedhet. Utóbbi es et ben fordított zászlóról beszélünk. A zászlót alkotó rövidebb hasáb(ok) minimális magassága legalább szedett sor legyen. Egy szabályos és egy fordított zászló összefogásával, nyelük közössé, eggyé tételével kapjuk a T alakzatot, amely mindig szimmetrikus, és még a zász ló nál is jó val rit káb ban hasz nált ol da lal kotó elem. A 152. áb ra egy szabályos zászlóból, egy T alakzatból és két tömbbôl kialakított oldalt mutat be. Itt tartván az írásban megvásároltam a hazai napilapok jelentôs részének egyegy példányát. Csak az egyik bulvárlapban találkoztam összesen három zászlóval, 229

230 a többi csak tömbökbôl építkezett. Ugyanakkor találtam sok olyan megoldást, amikor egy öthasábos tömböt alkotó cikk alsó élére állítva a középsô három hasábba beletettek egy másik, a befogadónál legalább szedett sorral alacsonyabb tömb for májú ön álló cik ket. A fejjel lefelé fordított szabályos zászló neve láb vagy le ug rás, míg az ugyan - így tartott fordított zászlót felugrásnak hívjuk. Egyik sem túl sze renc sés alak zat ennek következtében kerüljük használatukat, ugyanis az ilyen formájú cikk olvasása közben az olvasó elôbb-utóbb kénytelen nagyon eltávolodni a címtôl. A két ala kot a 153. áb ra szemlélteti. A szabad forma (például eltérô hosszúságú hasábok egy cikken belül) inkább a szórakoztató magazinok, divatlapok jellegzetessége. Ilyenkor a szöveg is inkább balra zárt, sok a kifutó, illetve a körbevágott, háttér nélküli, szabálytalan alakú illusztráció. Utóbbiak körvonalát akár a szöveg is követheti. Az oldal mértani (geometriai) és optikai közepérôl már volt szó oly an ér te lem - ben, hogy az oldal mértani közepébe tett címet, szövegblokkot, illusztrációt hibásan elhelyezettnek, lecsúszottnak érzékeljük. Ahhoz, hogy az oldal közepére helyezettnek lássunk egy elemet, azt a geometriai középpontnál feljebb kell elhelyznünk. Ezt a magasságot hívjuk optikai középnek, optikai középvonalnak. A 154. áb ra sok ilyen párt mu tat be áb ra Tömb, láb és fel ug rás segítségével kialakított oldal

231 154. áb ra Geometriai és optikai középbe helyezett elempárok SZIMMETRIA, ASZIM MET RIA Szimmetrikusnak nevezzük az oldal elemeinek olyan elrendezését, amikor azok az oldal középpontján áthaladó függôleges tengely két oldalán tükörszerûen helyezkednek el. A szimmetrikus oldalelrendezés nyugodtnak, kiegyensúlyo - zottnak, befejezettnek, néha ünnepélyesnek hat az olvasó szemében, többnyire a 231

232 klasszikus stílus sajátja. Érdemes megnézni jelen könyv címoldalát vagy copyrightoldalát: az oldalt alkotó sorcsoportok nemcsak szimmetrikusak, de a sorcsoportok függôleges elrendezése is arányos, a köztük lévô terek nagysága jelzi az összetartozást, illetve a szétválást. Az elemek tengelyre való pontos illesztése nagyon fontos, szemünk a legkisebb eltérést is azonnal észreveszi. A 155. ábra három szimmetrikus szervezésû oldat mutat be. Címoldalak aszimmetrikus oldalelrendezésekor a szimmetriatengelyt amely re a sor cso por to kat fûztük ki mozd ít hat juk az oldal kö zép vo nalá ból, il - letve elôre vagy hátra zárt sorcsoportokkal operálhatunk. Belsô oldalak aszim áb ra Szimmetrikus oldaltervek 156. áb ra Aszimmetrikus oldaltervek 232

233 metrikus kialakításakor az elemeket nem elég úgy elrendezni, hogy ne alakuljon ki szimmetria, emellett még jó néhány, késôbb ismertetendô szempontra is tekintettel kell lennünk. Az aszimmerikus oldal mozgalmasnak, dinamikusnak, olykor befejezetlennek hat, létrehozása jóval nehezebb, nagyobb gyakorlatot igényel, mint szimmetrikus párjának kialakítása. A 156. ábra három aszimmetrikus oldalelrendezést mutat be. A TI POGRÁ FI AI REND Az újságoldalon megjelenô elemek, gondolati, tartalmi egységek (szöveg és illusztráció) összetartozásának vagy szétválásának képi, tipográfiai megjelenítése a tervezô grafikus feladata. Határozottan különítse el egymástól az egyes cikkeket, ugyanakkor a cikken belüli egységek egymáshoz viszonyított helyével, egymástól való távolságával egyértelmûen jeleznie kell azok összetartozását vagy lazább kapcsolatát. A tipográfiai szerkezet kialakításakor a tervezônek követnie kell a szöveg- és képanyag tartalmi szerkezetét, a tartalmi kapcsolatok határozzák meg a formai szervezôdéseket. A tervezô az oldalpár képének kialakításakor ismeri az oda szánt cikkeket. Tud ja, hogy a na gyobb ér dek lôd és re szá mot tartó anya go kat balra és jobb ra fönt kell elhelyeznie, mert az olvasó elôször ezeket a területeket pásztázza végig a tekin te té vel. Ha pe dig el akar dug ni egy hírt, ak kor azt alulra, a belsô mar gók mellé tegye, mert ide figyelünk a legkevésbé. A meglévô néhány cikk területigé - nyének ismeretében tervezheti az oldalt, oldalpárt. A cikkek gépies elhelyezésé - vel egy sze rû, stat i kus, hogy ne mo nd jam un al mas lá t ványt alakít hat ki, de egy kis odafigyeléssel, a cikkek átrendezésével (jobb oldal), esetleg az oldalon elfoglalt alakjuk megváltoztatásával (bal oldal) dinamikus, mozgalmas lesz a létrehozott ol dal pár, ahogy azt a 157. áb rán láthatjuk. A mar gók után az egyes cik ke ket el vá lasz tó üres te rü let a leg na gyobb a lap - ban, azonban a tervezô az egyértelmû cikkelválasztás érdekében használhatja a függôleges választóvonalat, illetve a vízszintes záróvonalat vagy az utóbbinál rövidebb spiccet. Most vizsgáljuk meg egy képzeletbeli tipikus cikk belsô szerkezetét. A cikknek természetesen van címe, amely tartalmilag rövid, önálló nyelvi, és ennek megfelelôen tipográfiai egység is. Ennek következtében elhelyezése olyan, hogy kellôképpen elkülönül a szomszédos cikktôl, ugyanakkor a hozzá tartozó szöveggel való szorosabb kapcsolata egyértelmûen látható, ahogy azt a 158. áb ra mu tat ja. A fel sô vo nal egy zá ró vonal, amely cik kün ket vá laszt ja el a fe lette lé - vôtôl. 233

234 157. ábra Egyszerû és változatos oldalpár ugyanazokból a cikkekbôl kialakítva 158. ábra Címsor és környezete viszonya 234

235 Az elô zô cím olyan egy sze rû, hogy nem bont ha tó tová bb. Nézz ük meg most egy bôvített, jelzôs szerkezetû változatát. Ez már két sorba szedhetô, de semmi sem indokolja az egyik szó megkülönböztetését a másiktól, azaz ugyanakkora fokozatban szedjük mindkettôt. Összetartozásukat a két sor közötti kis térköz jelzi, amely lé nyeg e sen ki sebb a má sik kettônél, mint az a 159. áb rán megfigyelhetô. Ad junk egy fel címet az edd i gi ek hez. Ez a fel cím már nem olyan je len tôs, mint a fô cím két so ra, nem is kap cso ló dik olyan szo ros an hoz zá, de azért a cím rés ze. A ki sebb fok o zat és a nagyobb tér köz egy ér tel mû en jel zi ezt. Az el mon dot - tak a 16. áb rán figyelhetôk meg. Tegyünk még egy kétsoros alcímet is a meglévôkhöz. Viszonya a fôcímhez a felcímével megegyezô, de a két sor közötti távolság, beosztás azok szoros összetartozását érzékeltetendôen meglehetôsen kicsi lesz, amint azt a 161. ábra mutatja ábra Kétsoros cím és környezete 16. áb ra Kétsoros cím felcímmel és környezete 235

236 Cikkünk szövege legyen háromhasábos, és a a középsô hasáb tetejére tegyünk egy képet a hozzá tartozó képaláírással együtt. Díszítse süllyesztett iniciálé a szö veg kez de tét. A 162. áb rán lát ha tó mó don a kép tete je együtt áll az elsô szövegsor tetejével. A képaláírás sora szorosan a képhez simul, a középsô hasáb felsô szövegsorától hasábszélességnyi tér választja el. Az iniciálé a második kötetben részletezett módon helyezkedik el a szövegsorokhoz viszonyítva. Az ed di gi eket ös sze fog lal va azt mond hatj uk el, hogy a cik ken be lül egy elem egy tipográfiai egység, amely szorosabb, tágabb gondolati, tartalmi, logikai kapcsolatban van a többivel. A tervezô feladata e kapcsolatok és szerkezet formai, vizuális eszközökkel történô megjelenítése, hogy a forma kövesse a tartalmat, segítse annak megértését, világítson rá a tartalmi elemek logikai rendjére, összefüggéseire. A logikailag összefüggô elemeket, egységeket tipográfiailag is együtt helyezze el a formával utalva azok tartalmi szerkezetére, hogy összetartozásuk vagy különállásuk a térben is világos legyen. Néz zük meg most a ren det, a rend te remté st egy ki csit tá gabb, az egész na pi - lapot, magazint (hetilap) vagy folyóiratot (havi megjelenésû sajtótermék) érintô szempontból, ne csak a cikk, az ol dal va gy ol da lpár rend jét, el ren de zé sét vizs - gáljuk. A tipográfiai rend a szép ség for rá sa. Mind ig elôny ben van a rendetlenséggel szemben, a rend a tervezômunka alapja. Az oldalalkotó elemek, cikkek elhelyezési rendjének kialakításakor a tervezô tipográfus ismeri azok egymáshoz viszonyított jelentôségét, fontosságát és ennek következtében kialakított méretét. Az oldalpáron történô elhelyezésüket ezen ismeretek következtében alakítja ki, áb ra Teljes cím és környezete viszonyai

237 figyelembe véve az olvasási szokásokból adódó elsôbbségi helyeket a sajtótermékek oldalain. Egy cikk terjedelme nagyjából adott. A tipográfus a hangsúlyok áthelyezésével, a cikket alkotó egyes elemek közötti különbségek erôsítésével, esetleg gyen - gítésével, az alkotóelemek (illusztrációk) méreteinek egységesítésével ezt a terjedelmet kisebb mértékben ugyan, de befolyásolhatja. A szerepe az, hogy a rendet minél kevesebb számú elemméret, térköz stb. beiktatásával érje el. Az ol - vasó a kialakított vizuális térbeli elrendezés alapján igyekszik kideríteni a számára egyelôre ismeretlen elemek közötti tartalmi, logikai összefüggéseket. A jó terv, elrendezés nagymértékben támogatja, segíti; a rossz tipográfiai megoldás pedig legalább ennyire gátolja ebbéli erôfeszítését, törekvéseit áb ra A tel jes cikk el e je az egyes ré szeket el vá lasztó, megfelelô méretû térközökkel 237

238 A kialakított tipográfiai rend annál nagyobb, minél kevesebb számú a felhasz nált ele mek alakja (tömb, zász ló, T alak stb.), az ok mé re te, a ki a lakí tott tér - elválasztók nagysága, a címfokozatok lépcsôi, az illusztrációk alakja és nagysága. A felsorolt jellemzôk számának egységesítése, csökkentése nagymértékben növeli a kiadvány teljes egészének rendjét. Ezt a rendteremtô feladatot náhány alapvetô rend kialakításának összegzéseként határozhatjuk meg. Azt remélem, mondanom sem kell, hogy egy kiadványon belül meghatározó a kenyérszöveg rendje: a betûtípus, méret, változat, ritkítás, sortáv, bázisvonal, alárendelt szövegek, kiemelések stb. állandósága. Ez olyan alapkövetelmény, amely mindenki számára természetesen, magától értetôdôen betartandó a priori kell hogy legyen. A természetes olvasási rendrôl (bal ról jobb ra és fönt rôl lefe lé ha lad va) már be - szél tünk, és példát is ado tt rá a 144. ábra. Ezt a rendet befolyásolhatja a tervezô a szövegblokkok és illusztrációk olyan véletlen elrendezésével, amikor az egymás melletti két hasáb szövegfoltja úgy helyezkedik el, hogy az elsô olvasási végpontjához (jobb alsó sarkához) közel helyezkedik el a másik blokk olvasási kezdôpontja (bal felsô sarka). Két szövegtömb ilyen lépcsôzetes elhelyezésekor a közel 163. áb ra A szisztéma rendjének növelése a nagyságrendek számának csökkentésével 238

239 lévô szöveggel akarjuk folytatni az olvasást, nem pedig az olvasási rendnek megfelelô blokkal, ezért ez az elrendezés egy cikken belül kerülendô. Két különálló cikk egy-egy szövegfoltjának ilyen elrendezését már egyértelmûen elválasztja egymástól a valasztó- vagy záróvonal, illetôleg a nagyobb térköz és a spicc. A szisztéma rendje annál nagyobb, minél kevesebb nagyságrendbe sorolhatók be a cikk tipográfiai elemei. A 163. áb ra eb bôl a szem pont ból egy rossz meg ol - dást mutat be, ma jd mel let te közli an nak ja ví tott, jó vál to za tát. Az elsô raj zon háromféle képméret, három hasábmagasság és a képaláírások három elrendezése lát ha tó. A má sod ik raj zon min dez egy ért é ket vett fel, a rend fo kozó dott. Az elrendezés rendje akkor növekszik, ha a cikket alkotó elemek közötti különbözô nagyságú térközök, hézagok száma csökken. A 164. áb ra itt is elôbb a rossz megoldást, majd annak javított változatát mutatja be. Az egybeesés rendje az elemek nagyságának, éleinek egybeesését jelenti, tulajdon kép pen az elô zô két rend más megf o gal mazá sa. Ha pél dá ul két egy más mel - lett ál ló kép ma ga ssága csak kis mér ték ben tér el egy más tól, akk or egy ré szt nôtt a nagyságrendek száma, másrészt ugyancsak megnövekedett az elemeket egymás áb ra Az elrendezés rendjének növelése a térközök méretének egységesítésével 239

240 ESENB ITR A SUIM BRAZ TEI ESENB ITR A SUIM BRAZ TEI 24

241 tól elválasztó eltérô méretû csatornák száma, azaz csökkent a tipográfiai terv egy be esé sé nek rend je. Ne fe led jük: bár mi lyen két elem (két cím sor, két kép, két szövegblokk stb.) közötti kis eltérés mindig a rendetlenség érzetét kelti. A táblázatok rendje azok elemeinek, celláinak rendjét jelenti. A táblázat egyegy cellájába általában eltérô hosszúságú szöveg, szám stb. kerül. Ez természetes dolog. Az egyes oszlopok, sorok határozott elkülönítése a tervezô dolga: a cellák szövegeinek balra, számadatainak jobbra zárásával, az oszlopok és sorok térközeinek egységesítésével, a fejléc ezekhez igazításával és léniákkal történô elválasztásával már sokat tett a táblázat rendjének kialakításában. Ma divatos minden második sor vagy osz lop alá tó nust ten ni, ez a meg ol dás egy rit must ad a táb lá zat nak. A napilapok és a magazinok, hetilapok oldalai megkívánják a tipográfiai terv élénkítését, de nem tûrik a csapongó képelrendezést, mert az a rendetlenség ér - zetét kelti. A képek rendje meghatározó az oldal, oldalpár megítélésekor. A 165. ábra egy magazin egyik oldalpárját mutatja be meglehetôsen rapszódikus képelrendezéssel. Van itt minden: elforgatott, egymást fedô kép éppúgy elôfordul, mint kifutó, illetve kötésvonalon áthaladó. Ennek következtében a szövegelrendezés töredezett, az elválasztó térközök nagysága és alakja eltérô, szóval az oldalpár meglehetôsen rendetlen pusztán azért, mert a tervezô eleresztette magát, nem vette figyelembe a képek rendjét, a többi már ebbôl következett. Alatta az áttervezett, rendezett oldalpár látható. Az újság rendje tulajdonképpen a felsorolt rendek összességébôl adódik, hozzá téve még néh ány ap ró sá got. Igaz, hogy az egyes cikkek al ak já nak el té rô vol ta (tömb, zászló, T alak stb.) növeli a mozgalmasságot, de csökkentheti a rendet, ezért óvatosan bánjunk vele. A laptükör a legtöbb esetben lehetôvé teszi a hasábszám me gvál tozta tá sát akár ket tô tôl ha tig, azonb an jobb egy, a lap egész é re jel - lemzô, ál landó hasábszám kialakítása, mint an nak olda l ról oldalra tör té nô vál - toztatgatása. A kialakított hasábszámot csak indokolt esetben egy-egy cikknél csök kent sük, mert már ö nma gá ban ez a meg ol dás is ki eme li azt a töb bi kö zül. A szokásosnál ugyancsak kevesebb hasábbal dolgozhat a tervezô a nagyobb hirdetéseket közlô oldalakon, illetve növelheti a hasábszámot az apróhirdetések oldalán. Az újság rendjéhez hozzátartozik a margók, hasábközök, elválasztó és díszítô léniák, kiemelô foltok, az inverz szedés, a címfokozatok, címmegoldások stb. egységessé tétele, alkalmazásuk, használatuk gyakoriságának kialakítása. A cím lap vagy cím me zô tipográfiailag ál lan dó ki a la kí tá sa az ol vasó szá má ra a saj - tótermék azonosítását teszi lehetôvé áb ra A képek rendje meghatározó az oldalpár rendjének kialakításában 241

242 A továbbiakban a tipográfiai terv kialakításában szerepet játszó fontosabb lehetôségeket, fogalmakat, megoldásokat nézzük át, vizsgáljuk meg. RIT MUS, KI MOZ DÍ TÁS A ritmus életünk szerves része szívünk, légzésünk, lépéseink ritmusán kívül a nappalok-éjszakák, az évszakok ritmikus változása mellett fogékonyak vagyunk a versek és a zene ritmusára is. Az újság kompozíciója szempontjából bennünket most a formai ri t mus ér de kel. Mi n den rit musn ak, így a for ma i nak is alap ja az is - mét lô dés: for mai elem, ür es tér, for mai elem, üres tér stb. Ah hoz, hogy igazán jól látható ritmus alakuljon ki legalább három, olykor négy elem elhelyezése szükséges. Példát a 166. ábra ad. A rit mus és a rend szo ros össze füg gés ben áll egy más sal. Az ol dal pá ron lét - rehozott ritmus növeli a rendet. Ritmust igaz meglehetôsen visszafogottat mutat a szöveghasábok egymás melletti ismételt megjelenése is. A leghatásosabb, legerôteljesebb ritmust képek sorával alakíthatjuk ki, de a hatást fokozhatjuk vonalak, foltok, díszpontok, illetve a címsorok ritmusával. Természetesen nem kell egy olda lon be lül min den fegy vert be vetni, a 167. áb ra csak illusztrációként szolgál néhány lehetôség felvillantására. A kimozdítás élénkítheti a ritmus teremtette túlzott rendet. Az oldalpár túl - zott rendje sematikus, unalmas megoldást eredményez. Az olvasó igényli a változatosságot, nem szívleli az egyhangú oldalakat. Ahhoz, hogy a tervezô változatos oldalakat hozzon létre, elôbb meg kell tanulnia a rend kialakításának fogásait. Az olyan ol dal, ahol leh e tô leg na gyobb rend ural kodik le het vi lá gos, könnyen átt e kint hetô, de szép semmi eset re sem. Az nyil ván va ló, hogy az old al változatosságának növelése csökkenti annak rendjét és fordítva, azaz a rend és a változatosság egymással ellentétes fogalmak. A változatos, szép oldal közel sem áb ra Formai ritmus kialakulása azonos elemek és kö zök ismétlésével

243 azonos a rendetlennel. A rendetlen oldalon oly mértékû a változatosság, hogy nincs két egy for ma elem, ig a zo dá si pont, ni ncs vezér lô elv, és az ilyen ol dal nem is szép. Az igaz ság, a sz ép ol dal val a hol a két szélsô es et kö zött he lyez ke dik el. Képzeletben osztályozzuk egy oldal rendjét és változatosságát. Legyen az abszolút rendezett oldal rendjének osztályzata öt (5), változatosságáé pedig nulla (). A má sik szél sô ség, az abs zo lút ren det len oldal rendje nul la (), vált o za tossá - ga pedig ötös (5) osztályzatot kap. Mivel az oldal rendjének csökkenése egyben növeli annak változatosságát, ezért a 24. táblázatba foglalt esetek fordulhatnak elô. Az oldal(pár) szépségét rendjének és változatosságának szorzataként definiálhatjuk, vagyis a legszebb oldalakat akkor kapjuk, amikor azok rendjének és változatosságának szorzata eléri a maximumot. A választott példánál ez a maximum a rendezettnek, illetve a változatosnak nevezett oldalaknál van. Rendezett oldalakat alkot a tervezô napilapok és folyóiratok esetén, változatos oldalakat pedig hetilapoknál (képes, szórakoztató magazinoknál) hoz létre. Olykor, indokolt esetben megengedhetô egy-egy nagyon rendezett vagy nagyon változatos oldal kialakítása is áb ra Címsorok, díszpontok, szöveghasábok és képek ritmusa 243

244 Az oldal(pár) megnevezése rendjének változatosságának szépségének osztályzata osztályzata osztályzata tökéletesen rendezett 5 5 = nagyon rendezett =4 rendezett =6 változatos =6 nagyon változatos =4 tökéletesen változatos 5 5= 24. táblázat Az oldal(pár) rendje, változatossága, szépsége Mint már említettem a kimozdítás alkalmas a rend túlzásainak feloldására. Kimozdítással növeljük a forma változatosságát. Lássunk néhány mintapéldát. A 168. áb ra egy rendezett, szimmetrikus cikket alakít át a középsô címsor és az egyik kép kimozdításával áb ra Cím sor és kép ki moz dí tása élénkí ti a cik ket 244

245 Egysoros felcímmel és kétsoros alcímmel kibôvített címsor szimmetriáját oldhatjuk, ha a felcím és az alcím együttes szimmetriatengelyét kimozdítjuk a középvonalból. A három kezdôképpel már a kimozdítások egész rendszerét valósíthatjuk meg. Az alcímet beültethetjük a képek által létrehozott térbe oly módon, hogy a fôcím üljön a képsoron. A szöveghasábok eltérô magassága és a harmadik kép jobb oldalán keletkezô nagyobb tér is a változatosságot erôsíti, amint azt a 169. áb ra szemlélteti. A 17. áb ra mind két rajz án ugyanaz a kép ki moz dí tás ural ja a cikk et, de amíg az elsô oldal egy lazább, magazinszerû megoldást mutat be kevesebb szöveggel és hosszabb képaláírásokkal, addig a második lapon egy szorosabb, tömöttebb, napilapba való kivitelezés látható, amely természetébôl adódóan hosszabb szöveget használ fel. Ki moz dítás jellege van egy kép ki fu tó ra té te lé nek is, ha a tö b bi a mar gón be - lül ma rad. Ezt a me gol dást azonban csak a kép es ma gaz i nok, he tila pok és né hány folyóirat használhatja fel, ahol megengedett a képek kifutóra tétele. Sok újság szívesen használ azonos magasságú, de akár eltérô szélességû képekbôl alkotott képcsíkot az oldalpáron. Egyikük-másikuk kimozdítása ugyancsak változatosságot csempész be a me rev rend be áb ra Címrészek és képcsoport kimozdításával keltett változatosság 245

246 17. áb ra Ugyanazon cikk magazin- és napilapszerû tördelése Ma a négyszínes sajtótermékek idejében oldja a rendet a szöveg alá nyomott visszafogott, pasztellszínû, nagyobb méretû, téglalap, háromszög, kör stb. alakú folt, flekk is, amely nek pusz tán dí szí tô sze repe van. ARÁ NYOS SÁG, EL LEN TÉT, ELLENPONT Az arányosság esztétikai kategória, két mennyiség viszonyát határozza meg. Az újságírói, -szerkesztési gyakorlatban közismert a tartalmi arányosság: az egyes cikkek jelentôségüknek megfelelôen kapnak a lapban több vagy kevesebb helyet. A tartalmi arányok azután formai arányokhoz kapcsolódnak (nagyobb méretû cím sor és/vagy kép stb.), így a tar talmi vis zo nyo kat a formai meg ol dá sok is kifejezik. A méretarányok két elem nagyságának, méretének egymáshoz való viszonyát fe jez ik ki. Két egyen lô nagy sá gú elem min dig szép hat á sú. Az arány kér dése ak - kor me rül fel, ha a két elem nem egy forma nagyságú. Mek ko ra le gyen mé ret e ik különbsége, vagy mekkora legyen megfelelô méreteik aránya? A méretkülönbség 246

247 nem so kat mo nd, hisz en a két és a há rom cent i mé ter ma gas sá gú kép kö zöt ti kü - lönbs ég ugyan ak ko ra, mint a 2 és a 21 cm-es ma gas sá gú tár sa ik kö zött, a két pár ele me inek egy más hoz való vis zo nya még is ég és fö ld. (A két elem kö zöt ti kis eltérés mindig is inkább véletlenül elkövetett hibának, mint tudatos választásnak tûnik az olvasó szemében.) Marad tehát a méretarány, mint meghatározó, jellemzô viszony. A feles, egy- és kétharmados, illetve egy- és háromnegyedes arányokat nyugodtan használhatjuk, szemünk biztonsággal megkülönbözteti ezeket a viszonyokat. Két elem legszebb méretarányának kutatása több évszázadon keresztül zaj - lott, de a prob lé ma meg ol dá sa is több év szá za da is mert már. Két elem ak kor a legszebb méretarányú, ha aranymetszésben (sectio aurea) van egymással. Az aranymetszés fogalmát, matematikai levezetését, illetve a hozzá kapcsolódó Fibonacci-féle számsort az elsô kötet Aranymetszés, laptükör címû fejezete tartalmazza. Ott esik szó egy lap (ter ü let) egyik arany met sze ti pont já nak (négy il yen pont van) egy lehetséges meghatározásáról is. A második kötet 1. ábrája többek között meg mu tatja, hogy egy major mé ret mellé mi ként szer keszt he tô meg az aranymetszeti arányt biztosító teljes szakasz (minor és major összege). Ismétlésként: két méret, szakasz akkor alkot egymással aranymetszeti arányt, ha a rö vi debb min or (a) úgy arány lik a hosszabb ma jor hoz (b), mint ut ób bi a két méret (szakasz) összegéhez, vagyis teljesül az a:b=b:(a+b) arány. Az aranymetszeti arányt pontos számítással is meghatározhatjuk, ha tudjuk, hogy a minor aránya, a majoré pontosan 1, kettejük összege pedig. E három mennyi ség négy ért é kes jegy re ke re kítve a,618, 1 és 1,618 ti ze - destörteket szolgáltatja. A leggyakoribb probléma egy adott hosszúság (szakasz, oldal magassága, szélessége, laptükör magassága, szélessége, egy tömb alakú cikk magassága, címsor rendelkezésére álló hely magassága stb.) aranymetszet szerinti felosztása két részre. Márpedig ekkor a pontos számításhoz csupán annyi a dolgunk, hogy az a:b=b:(a+b) arány elsô fel ére ír juk be a,618:1 ér té ke ket, az is - meretlen major helyére tegyünk x-et, a teljesz szakasz értékéhez (a+b) pedig írjuk be az ismert magasságot, szélességet. Aránypárunk ekkor a,618 : 1 = x : (adott ér ték) alakú lesz. Az aránypár számítási szabálya (általános iskola, hatodik osztály) szerint a bel ta gok (jel en esetb en 1 és x) szor za ta, ami most a kere sett x érték, egyenlô a kül ta gok szor za tá val, az az,618-szor az (adott ér ték), te hát a ma jor egy 247

248 egyszerû szorzással pontosan kiszámítható. A minort az adott érték és a számított major különbségeként kapjuk meg. Ezek a három tizedesre pontos értékek a végén szin te min dig ker e kít ve lesz nek egy hoz zá juk kö zel esô egész szám ra, úgy - hogy gyakorlatilag semmit sem veszítünk, ha a pontos számítás helyett a Fibonacci-számsor (meghatározása az elsô kötetben) adta kis egész számokkal operálunk. Gyors, szinte fejben való számolást tesz lehetôvé a 3:5:8 arányú közelítô szám hár mas, hi szen az is mert tel jes hosszat nyolc cal oszt va, és az eredm ényt hárommal szorozva a minor, öttel szorozva pedig a major értékét kapjuk meg. Igaz ezek közelítô értékek, de jól megfelelnek céljainknak. Pontosabb közelítést biztosít a Fibonacci-sorozat eggyel nagyobb elemhármasa, az 5:8:13 arányú hármas. A számítás kissé bonyolultabb, hiszen 13-mal kell osztani, de szinte a pontos számítással (és kerekítéssel) megegyezô értéket ad. Nagyobb, 2 cm feletti méreteknél ajánlott áb ra Adott sza kasz felosztása az aranymetszeti arány sze rint 172. áb ra Címsor(ok) elhelyezése a lapon az aranymetszet aránya alapján 248

249 Szá mo lás he lyett a fe ladat (adott sza kasz fe losztá sa aranymetszés sze rin ti két da rab ra) egy sze rû szerk esz té si meg ol dá sa is ism ert. Az adott sza kasz ra, egyik vég pontjá ból ki in dulva me rôle ge sen mér jük fel ann ak fe lét. A 171. áb - rán lát ha tó két körzô hú zás sal már fel is osz tottuk a szak aszt az arany met szés ará nya szer int. Az aranymetszés a tipográfiában, a laptervezésben nagyon sok helyen használható. Például egy címsort, többsoros címet elhelyezhetünk egy adott lapon felsô vagy alsó aranymetszésbe, de a szimmetrikus sorelrendezés tengelyét ki is mozdíthatjuk a lap középvonalából jobbra vagy balra ugyancsak az oldal szélességének aranymetszeti aránya szerint, ahogy az a 172. ábra rajzain látható. Egyedüli, nagyobb területû elem (kép, szövegtömb) az oldalon való aranymetszet szerinti elhelyezésekor amely lehet tengelyszimmetrikus, vagy az aranymetszés aránya szerint kimozdított a lap adott magassági, szélességi méretébôl ki vonj uk az el em ha son ló mé re tét és a maradékot oszt juk fel az ara ny met szés ará - nya szerint minor, major vagy fordított sorrendben. A kimozdított, aszimmetrikus elhelyezésre négy, a szimmetrikus megoldásra további két helyet kapunk, amint azt a 173. áb ra sematikus rajzai bemutatják. Két- és hár om so ros sorc so por tok, cí mek sor tö rése is ak kor szép, ha a so rok hossza az aranymetszés két, illetve három elemének megfelelô arányú, avagy 173. áb ra Nagyobb elem aranymetszet szerinti elhelyezései a lapon 249

250 ahhoz kö ze lít. Ez a sor tö ré si arány nem függ a sor cso port ok, címek kö zépre vagy szélre igazításától. Egy sorcsoporton, címen belül ugyan három betûfokozat használata ritkán indokolt, de kettôt sokszor használunk, például cím és alcím megkülönböztetésére. A betûnagyságok aránya szintén akkor harmonikus, ha az aranymetszés arányával megegyezô. A közelítô 5:8:13 arány két szomszédos eleme a 8:13 vagy az 5:8 arány szo lid, a két szél sô, az 5:13 arány har so gó kül önb - séget ad. Az újságszerkesztés gyakorlatában inkább ez utóbbit alkalmazzák. A számításoknál mindig felfelé kerekítünk a legközelebbi egész értékre. Az ólombetûk korában még gondot jelentett, hogy például a számítással kapott 21 pontos betû mé ret nem lé tez ett, csak a 18 vagy 24 pon tos. Ma a szá mí tóg ép, ille t ve programja minden betûméretet ismer. Az elmondottakat a 174. áb ra láttatja. Amennyiben az egymás mellé kerülô képek nem egyenlô méretûek, úgy szeren csés, ha mé re te ik az arany met szés arán yát adják. Az eg ész olda lt egy vo nal - lal ugyancsak aranymetszés szerint vágjuk ketté, az inverz ábrázolás csak kiemeli a helyes arányt. Az oldal tengelyszimmetrikusan tördelt elemei tengelyének kimozdítása szintén az aranymetszeti aránynak megfelelô, mint az a 175. ábrán látható. Az oldalpár egyforma elemei annak rendjét erôsítik, a harmonikusan arányosak viszont a változatosságot növelik. Az elemek ellentéte pe dig a nagy kü lönbsé áb ra Aranymetszés a sorcsoport sorainak hosszában és betûméreteiben

251 gek, a kont rasz tok ré vén formálja az ol dalt. Két kép vagy két so ros cím csak akkor állítható méretbeli ellentétbe, kontr aszt ba, ha azok tartalmi, jelentôségbeli kü - lönbsége ezt indokolttá teszi, hiszen a tipográfiai tervezés mindig a tartalomból indul ki, a forma csak közvetíti a meglévô tartalmi viszonyokat. Egy kontraszt alapvetô tulajdonsága, hogy az ellentét minél nagyobb, harsogóbb legyen. Számsze rû sí t ve a dolgot az 1:1 arány az azo no sat, az eg yen lôt, a ren det jel en ti. A 1:1,618 a legharmonikusabb arány, az aranymetszés, és arányosnak, kellemes - nek te kint he tôk a hoz zá kö zel esô 1:2, 2:3, 3:5, 5:8 stb. ará nyok is. El len té tet az 1:3 va gy enn él is erôs ebb arán yok (1:4, 1:5 stb.) fe jez nek ki. Az irányok ellentéte a vízszintes és függôleges irányultságú kompozíciók közötti feszültségre épít. Ezek a formák szöveghasáb(ok)ból, címsor(ok)ból, kép(ek)bôl és vonal(ak)ból egyaránt kialakíthatók. Az elôzô mondat zárójeles többesszámai azt jelzik, hogy például a szöveghasáb alapvetôen függôleges forma, de egymás mellett sok rövid szöveghasábból vízszintes formátum is létrehozható. Ugyan így egy hosszú cím sor vízsz in tes, de egy más alatt sok rö vid sor füg gô le ges irányultságú formát eredményez. A 176. áb rán vonalakból, képbôl, címbôl kialakított, az irányok ellentétén alapuló kompozíció látható. A szögletes és a kerek ellentéte a form át, az ala kot ál lít ja ko nt rasztba. A leg több kép tég la lap ala kú, de könnyen tehetjük ôket el lips zis vagy kör ala kú vá, il let ve hátterük kitakarásával formájuk amorf lesz. Címsorok betûkeveréses kialakításakor a legszebb kont raszt o kat a szög le tes, va s tag, sú lyos és a ke rek, vék ony, kec ses betûtípusokból hozhatjuk létre. A világos és a sötét ellentéte (fény-ár nyék kont raszt) a ké pek, nag yobb mére tû betûk, díszítôelemek, rajzok stb. eltérô tónusértékeire épít. A világos és sötét tónusú képek, címszövegek ellentéte élénkíti az oldalpárt. A legnagyobb tónusú ellentét természetesen a fekete és a fehér között feszül. Éppen ezért az inverz 175. áb ra Aranymetszés aránya képeken és az egész oldalon 251

252 megoldással, fekete alapra szedett fehér címmel, szöveggel, vonalas ábrával, fehér vonaldísszel érhetjük el a legnagyobb hatást. Ne felejtsük el betartani az inverz szövegekre vonatkozó tipográfiai szabályokat (ritkított, félkövér, rövid szövegû szedés stb.). Az oldalon a felsorolt ellentétek együttesen, egymás hatását erôsítve, néha gyengítve hatnak, a tervezônek ezeket az összesített hatásokat kell figyelembe vennie. Tónusértéke minden elemnek, így a kenyérszövegnek is van. Jó tudni, hogy a kenyérszöveg, a szedett hasáb tónusa 3 4% körüli érték, amely természetesen függ a betûtípustól, ritkítástól, sortávolságtól stb. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy oldalalkotó elem területének (nagyságának) és tónusértékének szorzata adja meg az elem oldalon elfoglalt súlyát. E súly nagy sá ga és he lye na gyon fon - tos az oldal, oldalpár egyensúlya szempontjából. Az üres oldalpáron egy jelentôsebb súlyú (nagyság és tónus szorzata) elemet elhelyezve annak egyensúlya többnyire felborul, hacsak elemünket nem a középpontba helyeztük. A szimmetrikus oldalelrendezés nem visel el semmilyen egyensúlyeltérést. A dinamikusabb aszimmetrikus kompozíció megengedi e sú lyos elem nek a lap va la me lyik aranymetszeti pontjába való elhelyezését is, et tôl az ol dal még meg tart ja dinamikus egyensúlyát. A szélre tett nagy elem mindenképpen felborítja az oldalpár egyensúlyát. Az olvasó érzékeli az egyensúly jelentôs kibillenését, ez zavarja harmóniát keresô és kedvelô szellemét. A tervezônek egy másik elem (esetleg elemek) hozzáadásával helyre kell állítania az oldalpár egyensú lyát. Nyilván ez az elem más mér e tû, de az oldal megfelelô helyére téve legalább a di nam i kus egyensúly hely re - állítható. Az egyensúlyt helyrebillentô másik elem helyét nevezzük ellenpontnak. Az ellenpont megkeresése nem 176. ábra Irányok ellentéte 252 egyszerû feladat, hiszen rengeteg korlát (más, már meg lé vô ele mek, fix mé - retek stb.) aka dá lyoz za a leg jobb hely

253 kiválasztását. A 177. áb ra elsô rajzán egy, a laptükör bal alsó sarkába helyezett nagy mé re tû kép súl yát két má sik igyeks zik kompenzálni. A ki bil lent egyen súly még messze nem tö ké le tes, de je len tô sen ja vult. A más o dik raj zon már ott lát ha - tó az ol da lpár többi ele me: a cím, négy hasá b nyi szö veg, két ké palá írás is. Az össz - hatás, a dinamikus egyensúly helyreállt. Aki a fizikaórákról emlékszik még a forgatónyomatékra (erô szorozva az erôkarral), avagy a mérleghinta egyensúlyára (a nehezebb gyereknek közelebb kell ül nie az alá tá masz tá si ponth oz), az könnyen köve t ni tudja az aláb bi kis esz me - futtatást. Az elôzô példa minden egyes elemének középpontját (téglalap alakú területük kö ze pét) könnyen ki je löl het jük. Te gyünk ebbe a pont ba az elem sú lyán ak (terület szorozva a tónussal) megfelelô valódi súlyt. Támasszuk alá az oldalpárt annak középpontjában. Ha a lap egyensúlyban van (súlypontja megegyezik az alátámasztási ponttal), akkor nem billen ki semmilyen irányba. Ellenkezô esetben ab ba az irány ba bil len, amerre el e me i nek egye sí tett súly pontja van. A súly - pont helye az úgynevezett súlyozott matematikai közép számítással pontosan kiszámítható. Az eljárást a 178. áb ra mutatja. Az x és y távolságok elôjelesen értendôk, az origó az oldalpár középpontjában van. Az egyes elemek középpontjának vízszintes irányú elôjeles x távolságait szorozzuk az illetô elem súlyával. A kapott szorzatokat összeadjuk, pontosabban összevonjuk, mert negítív és pozitív tagok is vannak, majd az ered ményt oszt juk az ele m sú lyok össze gé vel. A szá mít ás végeredménye az elemek közös súlypontjának elôjeles x koordinátája lesz. Az eljárást a függôleges, y irányban megismételve kiszámítható az oldalpár súlypontjának y ko ord i ná tá ja, az az már meg is van a súly pont pont os he lye. Am ennyi ben az összes elem ki szá mít ott súly pont jának he lye azo nos a lap kö - zéppontjával, úgy az egyensúly tökéletes. Elfogadható az oldalpár egyensúlya 177. áb ra Egy elem el len pont ja, illetve a tel jes ol dal pár egyen súlya 253

254 178. áb ra Az oldalpár súlypontjának meghatározása akkor, ha a súlypont az aranymetszeti vonlalakkal határolt területen (az ábrán világosszürke téglalap) belülre kerül, és felborult, ha azon kívül van. Utóbbi esetben újra kell tervezni az oldalpárt. A tervezô nyilvánvalóan nem végez ilyen bonyolult számításokat, az eredményt szemre állapítja meg. A 178. áb rán bemutatott számítási eljárás részletes adatait a 25. táblázat tartalmazza. Az ábrán 254 Sk= k Tk tk Tk tk Xk Yk Sk Xk Sk Yk 1 12,4 4,8-21,5 18, -13,2 86,4 2 33,4 13,2-14,5 15,5-191,4 24,6 3 21,4 8,4-18, 13, -151,2 19,2 4 42,7 294, -18, -4,5-5292, -1323, 5 196,4 78,4-6, -4,5-47,4-352, ,7 157,5 1, 11, 1575, 1732,5 7 5,4 2, 21,5 18, 43, 36, 8 4,4 1,6 23,5 16, 37,6 25,6 9 98,7 68,6 22, 7,5 159,2 514, ,4 58,8 6, -8, 352,8-47, ,4 58,8 14, -8, 823,2-47, ,4 5,4 22, -9,5 118,8-478,8 796,5-758,6-386,6 25. táblázat A 178. ábra oldalpárja súlypontjának kiszámítása

255 nag yon jól lát ha tó ami a táb láz at ada ta i ból és számításaiból is ki de rül: az ol dal - pár egyensúlya majdnem tökéletes. A színkontrasztok a színes folyóiratok, magazinok mellett ma már a napilapok többs é gé nél is sz e re pet játsz a nak, hisz egyre több na pi lap tér(t) át a kí sérô - szín alkalmazásáról a négyszín-nyomásra. A színkontrasztokról és alapvetô színtani ismeretekrôl az elsô kötet A szín címû fe je ze tében kap felvilágosítást az olvasó. RE LA TÍV NAGY SÁG, ÜRES TER Ü LET Az oldalpáron egy kép legkisebb valódi mérete általában egy hasábszélességnyi, a legnagyobb pedig akár az oldalpár szélességével megegyezô lehet. Két egymás mellett lévô, azonos méretû kép közül nagyítsuk fel a másodikat mondjuk lineárisan a négyszeresére és helyezzük ôket ismét egymás mellé. Az elsô mé - rete nem változott, a második esetben azt mégis relatíve kisebbnek érezzük, pusztán azért, mert egy nagy kép van mel let te. A relatív nagyság jelenségét a 179. áb - ra két rajza mutatja be. A címbetûk megfelelô méretét a lap mérete, a kenyérszöveg betûfokozata, a hasábszélesség és a kialakult szokások határozzák meg. Az olvasó ezt a méretet megfelelônek érzi. A fele akkorát kicsinek, a szokásosnál kétszer nagyobb címet pedig túlzónak fogja találni. Itt a cím tényleges méretváltozása tette azt naggyá 179. ábra Képek relatív nagysága 255

256 vagy ki csi vé. Az ese tet a 18. áb ra el sô raj za szemlélteti. Az áb ra má so dik raj zán a fô cí msor a cím má sik két sorához vi szo nyít va re la tí ve nagy, az al at ta lé vô kép méretéhez pedig megfelelô nagyságú. Az üres terület, a fehér mezô aktív szerepet játszik az oldalterv kialakulásában, hiszen lezár, elhatárol, csoportosít, kiemel akár a vonal, a lénia. Helyes alkalmazásával a tervezô világossá teheti az oly fontos egymásutániságot címben, lídben, szövegben, képben. A fehér területek, mezôk egyensúlyát a tervezônek ugyanúgy kézben kell tartania, mint a nyomott felületekét. Egy fehér mezônek ugyanúgy megkereshetô az ellenpontja az oldalon, mint nyomott társának. A margó mindig jelenlévô fehér terület. Minimális méretû margóra nyomdatechnikai okok miatt is szükség van, de ennél általában nagyobbat választanak a tervezôk, hiszen az átadandó információt keretezik, elválasztják a lapon kívüli környezettôl, zavaró háttértôl (kockás abrosz, aprómintás, vibráló terítô). A megfelelô méretû elkülönülésre az olvasás nyugalma érdekében szükség van. Napilapjainknál a margók általában 1,5 2 cm méretûek, sokuknál mind a négy margó azonos szélességû, néhányuknál a két gerincmargó együttesen teszi ki a többi szélességét. A magazinok, folyóiratok nagyobb része még a napilapoknál is szûkebb margót használ. A klasszikus margóarányokat csak kivételes esetekben találjuk meg. A margókkal kapcsolatban két dolgot illik figyelembe vennie a tervezônek. Az egyik az, hogy a nag yobb mér e tû mar gó kat (1,5 cm fe lett) hasz ná ló saj tó ter - mékeknél nem tervezhet kifutó képeket, mert azok feldarabolnák a margókat, 18. áb ra Címsorok relatív nagysága 256

257 széttördelnék az oldalt. Ugyanakkor a nagy margójú lap nem tervezhetô nagy belsô beosztásokkal, térközökkel, mert az ugyancsak az oldalpár képének széteséséhez, széttöredezéséhez vezetne. Ennek következtében a napilapoknál nincs is kifutó kép, és csak indokolt esetben találkozunk nagyobb belsô fehér felületekkel. A kis margójú szórakoztató képes magazinoknál, folyóiratoknál éppen fordí tott a hely zet: sok a ki futó kép és meg le he tô sen szel lôs a belsô ol dal szer ke zet. A ritkítás ugyancsak a magazinok sajátja. Egyrészt az újságoknál 1 3 ponttal nagyobb kenyérbetût használnak, másrészt a kenyérszövegnek adnak egy kis ritkítást (nullánál nagyobb track), illetve dívik a betûmérethez viszonyított 13 16%-os sortávok használata. A magazinok hasábszélessége és hasábköze is nagyobb a napilapokénál. A fehér terület kiemelésre is alkalmas. A szükségesnél, megszokottnál nagyobb fehér mezôvel határolt címsor, alcím, kiemelt iniciálé, kép élni kezd az oldalpáron. A nagyobb térben szabadon kibontakozhat a címsor betûinek vagy az iniciálé betûjének szépsége, eleganciája. Még a kisméretû képre is odafigyelünk az ôt körülölelô, keretezô, szokatlanul nagy fehér terület miatt. Hosszú címek függôleges elrendezésû sorokra való törésekor nemcsak a címsorok, de megmaradó fehér mezôk soresésére is tekintettel kell lennie a tervezônek, bár az egyik harmóniája magával hozza a másikét is. A fehér terület rosszul alakuló, töredezett fomá áb ra Szellôs szerkezetû oldal, nagy fehér területekkel 257

258 ját a tervezô rendbe teheti egy vonal segítségével. Az elôbbieket támasztja alá a 181. áb ra. A leütés többnyire a szórakoztató magazinok fogása szellôs, levegôs kompozíció kialakítására. A leütés azt jelenti, hogy a laptükör felsô élétôl jelentôs mértékben lejjebb kezdjük az oldal(pár) fô tömegének kialakítását. A felszabaduló fehér terület kiválóan felhasználható a cím és/vagy líd dekoratív elhelyezésére. Az alsó margó hasonló megnövelésével az oldalpár határozottan vízszintes kialakítású kép et mu tat majd, amit a szö veg ala tt, fö lött át futó vas ta gabb lé nia to vább erôsíthet. Az alul szabad végzôdésû hasábokkal is változatos, nagyobb fehér területeket ala kít ha tunk ki. Fontos, ho gy a ha sá bok kö zött ne le gyen két egy for ma hosszú és elrendezésük sem lehet lépcsôzetes. A képen belüli nagyobb fehér és nagyon világos területeket (égbolt, fehér házfal stb.) a ter vez ô nek a fe hér me zôk kö zé kell so rol nia és az egyen súly ki a la kí tá - sakor figyelembe kell vennie. Inverz szervezésû oldalakon, oldalrészeken a fehér terület szerepét a fekete veszi át. A 182. áb rán az egyes részeket fehér mezôkkel 182. áb ra Oldalpár tagoló, szervezô fehér területekkel 258

259 tagoló oldalpár látható. Megjegyzésként kívánkozik ide, hogy az ábrán lévô, kötésvonalon, most inkább hajtásvonalon áthaladó kép napilapoknál csak a legbelsô, azo nos nyo mott ív re ke rü lô oldal pá ron ter vez he tô, ahol nem merül fel a két oldal elcsúszásának veszélye. Az újság fehér mezôinek rendszere legyen egységes, egyenletes. Ez ugyanúgy hozzátartozik a lap arculatához, mint például az alap hasábszám állandósága. Az állandóság a margókra szigorúan értendô, ott semmiféle eltérés nem lehet. Tuda tos ter ve zés eredményeként, élén kítés cí mén egy-egy cikk, ol dal vagy old al pár lazább szerkezetû, szellôsebb is lehet, mint társai. VO NAL, TÓ NUS, IN VERZ SZE DÉS A vonal a laptervezô univerzális szerszáma, szorult helyzetében mindig segít, a jó megoldásokban pedig növeli azok esztétikai értékét, hatását. Ma, a számítógépes kiadványszerkesztés korában nagyon sok fajta vonal áll a tervezô rendelke ábra Vonalvastagságok, vonalfajták, vonalminták 259

260 zésére. Nemcsak tetszôleges vonalvastagságot tervezhet, de a vonalat bármilyen mintából felépítheti. A 183. áb ra a szokásos vonalvastagságokat, vonalfajtákat és néhány vonallá szervezett mintát mutat be. Eb ben a fe je zet ben volt már szó a ma egy re ri t káb ban hasz nált hasábléniáról, amely kes keny ha sáb köz esetén is biz to san jel zi a hasábokat, meg könnyít ve az ol - vasást. Ma a tervezôk inkább nagyobb (5-6 mm) hasábközzel dolgoznak, így nincs szükségük a hajszálvékony hasábléniára. Két cikket függôlegesen választ el egymástól a választóvonal, amely,5 1 pt vas tag ságú, de egy la pon be lül min dig ugyanolyan. Vízszintes párja az ugyanolyan vastag záróvonal, am ely a ci kk tel jes szélességében halad, vagy a nála rövidebb, középre zárt, elegáns spicc. A fels o rolt négy vonalfajta jóval elôrébb, a148. áb rán látható. A térfelosztás a vonal talán egyik legfontosabb feladata. A térfelosztó vonal két jól elhatárolt részre osztja a teret, amely részeken az ott elhelyezett tipográfiai elemek a tér másik részének szerkezetétôl függetlenül szervezhetôk. Például nagyon jól le hat á rol egy oldalra tett két sor cso port ot, amel ye ket az tán a sa ját terü kön be - lül optikai középre vagy aranymetszeti arányba tehetünk. Az így kialakult bi ábra A térfelosztó és a rendteremtô vonal 26

261 zonytalan körvonalú fehér tereket zárja le, egységesíti a rendteremtô vonal, ame - lyet most, a 184. áb rán a tükör al só és fel sô élén húz tunk meg. A ti pog rá fia sar - kos mûvészet, rendteremtô vonalaink most a laptükör eddig bizonytalan helyû sarkait határozták meg, aminek következtében a szükséges rend létrejött. A vo nal képes több elem össze fo gá sára és dí szíté s re is. A 185. áb rán egy cikk - fej négy elemét fogja össze, ugyanakkor díszíti is. Nem nehéz összefüggést találni a címszó és a stilizált japán zászlókból álló dekoráló, összefogó vonal között. A vonal a táblázatok elemeinek, celláinak rendezésében is szerephez jut, és ugyancsak fontos eleme a táblázati adatokból készített grafikonoknak. A vonalakból összeálló keret lezárhat, elkülöníthet, elválaszthat, kiemelhet az ol dal tö b bi eleme kö zül egy vagy több ci k ket. A ke ret il yen é rte lem ben cso port - szervezô elem. A keret belseje önálló tér, benne az oldal többi elemétôl függetlenül alakíthatjuk az elemek egymáshoz való viszonyát, szervezhetjük a tipográfiai rendet. A keretek fajtái a vonalakéval megegyezôk. A tónus a hagyományos fekete-fehér sajtótermékekben egy-egy cikk, vonalas ábra, hirdetés, esetleg cím alá tett kiemelô elem volt. Szerepköre mára jelentôsen ki bôv ült. Igaz ez a tó nus már nem az a ré gi szür ke tó nus, ez ma már egy színes folt, színátmenet, illetve egy szürkeárnyalatos vagy színes kép, fotó többé-kevésbé elhalványított alnyomata. A klasszikus szürke tónus kenyérszöveg alá tételérôl, annak tipográfiai szabályairól a második kötet Díszítôelemek címû fejezetében talál leírást a kedves olvasó. Klasszikus fekete-fehér napilapjaink ma is visszafogottan használják a tónust. A már említett, megvásárolt lapokat ebbôl a szem po nt ból is átnéztem. Csak az egyik ben talá l tam két kis cik ket, amely alá tó - nust tettek. Újságpapírra, de négy színnel nyomott bulvárlapjainkban azonban oldalpáron ként két-há rom olyan cikk is ta lál ha tó, amely alatt szí nes tó nus van. Ezek a sz í nek mint egy 8%-ban visszaf o got tak, hal vá nyak, raj tuk a fel ül nyo mott fe ke - te szöveg jól olvasható, azonban kb. ötödrészük erôteljes, sötét tónusú szín, amely in verz sze dést kí ván. A színes tónusok igazi tere mégis a hetilapok, szórakoztató képes magazinok széles skálája. Közülük nagyon sokban szinte minden második-harmadik cikk folyószövege alatt van valamilyen (visszafogott, pasztellszínû) tónus. Sôt az sem 185. ábra Összefogó és díszítô vonal 261

262 rit ka, hogy a cikk fo lyó szö ve ge vagy an nak egy ré sze szí nes. Az át né zett ma ga zi - nokb an a szí nes tó nus ra írt színes szö veg nél a ter ve zô ügyelt ar ra, hogy a szöveg színe a háttér színének egy erôteljesebb, telítetteb változata legyen, ugyanis így a felülnyomás bekapcsolásával kikerülhette a színes szöveg nem kívánt alátöltésének problémáit, buktatóit. E színes tónusok sokszor nemcsak a szöveget hordozzák, hanem szabálytalan alakjuknál fogva a szemet vezetô, az oldal lényeges elemeire irányító grafikai funkciót is magukra vállalnak. Nem hagy ha tom szó nélkül a fo lyó szö veg alat ti al nyom a tok ma oly di va - tos kér dé sét. Tíz es et kö zül kil enc rosszul me gol dott, túl erôs színû vagy tó - nusú. Sokuk a fô célt, a kellemes olvasást zavarja, megnehezíti, némelyikük egyenesen lehetetlenné teszi. Még a fiatal, jó szemû olvasónak is fárasztó, szemrontó az ilyen megoldás. Igaz ezeket a többnyire zenei lapokat fiataloknak szánják, de számukra sem kell szándékosan megnehezíteni a közölni kívánt információ átvételét, befogadását. A kenyérszöveg inverz szedésével fekete-fehér napilapjainkban nem találkoztam. Azt kívá nom, hogy szer kesz tô iknek, ter ve zôik nek ma rad jon meg ez a jó szo - kása. A bulvárlapok természetesen alkalmazzák (színes háttér esetén is) a figyelemfelhívásnak ezt a nagyszerû módszerét. Az átnézettek között találtam több olyan lídet, amelynek szövege kissé ritkítva, a kenyérbetû félkövér változatából szedett, és ennek következtében könnyen, folyamatosan olvasható volt. (A tervezô em lé ke zett arra, hogy a lí det így kell szed ni.) A két ha sáb bal ké sôbb kezdôdô inverz szedésû cikk folyószövegét azonban már a betûtípus alapváltozatából szedte. Az újságpapír kitûnô szívóképességének köszönhetôen a megnyomott háttérbôl fehéren elôbukkanó antikva betûk vékony szárai szépen becsukódtak, aminek következtében a folyamatos olvasás akadozó rejtvényfejtéssé módosult. Inverz szedéssel (fekete-fehérrel és színessel) magazinjainkban is találkoztam, de ott úgy látszik ismerik a dörgést. Antikvából szedett szövegeik legalább 16 pon to sak vol tak és ezt is rit kít va szed ték. A 1 12 pon tos, két-hár om be kez dés - nyi folyószöveg szedésekor pedig áttértek egy egyenletes vonalvastagságú, nagy x magasságú groteszk betû kissé ritkított szedésére, és láss csodát: mindegyik szö - veg könnyen ol vas ha tó lett. A jó me gol dás ilyen egy szerû. CÍM SZER KESZ TÉS, CÍM TI POGR Á FIA A tervezô a cikkek szövegével, képeivel együtt azok címét (esetleges felcímet, alcímet), a lídet stb. is megkapja. A címszerkesztés elsô feladata a címek szövegének elôzetes vizsgálata olyan szempontból, hogy összhangban van-e a címszöveg a lap jellegével, stílusával. Ugyanis a Húsvéti szentmise a Vatikánban címszöveg 262

263 inkább egy katolikus hetilapba illik, míg a Lebukott a pedofil történelemtanár egy bulvárlap szenzációhajhász fôcíme lehet. A lap jellege meghatározza a címek szövegezési stílusát, ez a stílus a teljes lapra vonatkoztatva azonos: visszafogott, korrekt, tárgyszerû, tolakodó, túlzó stb. Meg kell vizs gál ni az ös szes cí met azon as pek tus ból is, hogy tar talm uk ki fe - je zi-e a hozz á juk tar to zó szö veg, kép tar tal mát, vala mint asze rint, hogy az egyik cím egy ré sze, eset leg kulcs sza va nem egye zik-e a lap egy má sik cí mé nek azo nos elemével. Az esetleges egyezéseket meg kell szüntetni, illetve a pontatlan, kétér - telmû, semmitmondó, túl hosszú stb. címeket a kívánalmaknak megfelelôen át kell fogalmazni. A címszövegek formai vizsgálata azt jelenti, hogy a a tervezés elôkészítô szakaszában a címeket a tervezô tipográfiai formálhatóságuk szerint osztályozza. A rövid cím kis he lyet igé nyel. A köz epe sen hosszú cím egy hosszabb sor ba szer - keszthetô, de ha értelemszerûen kétfelé osztható, akkor két sorba is tördelhetô. A nagyon hosszú cím valószínûleg többsoros sorcsoportot alkot majd, de ha viszonylag rövid szavakból áll, és szavanként törhetô, akkor végsô kialakítása akár függôleges elrendezésû is lehet. Példákat a 186. áb ra ad. A címbetû kiválasztása a következô lépés. Alapvetôen két megoldás közül választhat a tervezô grafikus. Tervezheti a lap összes címét egy betûtípusból, annak különbözô vastagsági, kurzív, kiskapitális és méretbeli változataiból. Ennek a 186. ábra Címek sortörési lehetôségei 263

264 megoldásnak az az elônye, hogy a címrendszer egyes fokozataihoz viszonylag hamar kialakulnak a megfelelô méret- és változatpárok, értékek, beosztások, amelyek rendje növeli az oldalpár, a lap rendjét, annak nyugodt, kiegyensúlyozott hatást kölcsönözve. Az egyhangúságot elkerülendô a címek betûkeveréses kialakítása jöhet szóba egy-egy oldalon, rovatban stb. Néhány lap más-más betûcsaládot használ minden rovatának címkialakításához. Ne feledjük egy betûcsalád használata a címkialakításban azonos (egyenlôség) tipográfiai megoldású, illetve harmonikusan változatos címeket eredményez. E könyv alapbetûjébôl megalkotott néhány címváltozatot mutat be a 187. áb ra. A címkialakítás másik lehetôsége a betûkeverés, amelynek alapja az ellentét, sôt több el len tét pár egy üt tes kontrasztja. A ter ve zô ek kor olyan cí mek et alakít ki, ame - lyek nek ré szeit (cím és al cím vagy fel cím, eset leg mind kettô) más-más be tû osz tály - ba (antikva, groteszk, dísz, írott stb.) tartozó betûcsaládokból válogatja. Az eltérô betûosztály biztosítja az elsôdleges, fô ellentétet, amelyet aztán a konkrét betûpárok további ellentétei (keskeny-széles, világos-sötét, álló-kurzív, kompressz-spacionált, kicsi-nagy, kerek-szögletes, díszes, egyszerû stb.) tovább fokoznak. Alapvetô szabály: a jó betûkeveréshez legalább három ellentétpár megléte szükséges, kevesebb nem elegendô. Vigyázat! Reneszánsz és barokk antikva például nem keverhetô, mert közel azonos formai jegyeket mutató betûosztályba tartoznak! A 187. ábra Garamond címváltozatok 264

265 betûkeveréses címkialakítás nem jelenthet összevisszaságot a lapban. Ízléses alkalmazása meglehetôsen magas fokú betûismeretet és nagyobb gyakorlatot igényel, mint az egy betûtípus változataiból való címkialakítás. A 188. ábra néhány betûkeveréses címkialakítást mutat be. Mondanom sem kell, hogy a napilapok, hetilapok szakfolyóiratok jelentôs része az egy betûtípuson belüli változatok használatát részesíti elônyben címtipográfiájában. Csak a szórakoztató magazinok kisebb része használ nagyobb mértékben betûkeverésen alapuló címeket. Re mél em, nem kell túl zot tan hangsúlyoznom azt a tényt, hogy az írott (an gol írott) betû tí pus ver zál jáb ól sze dett szöveg, cím ol va shata t lan, te hát az ilyen me gol dás min den kép pen ke rül en dô. A másik: kes keny be tûk bôl ál ló szö ve get nem ri t kí tunk, spa ci o ná lunk, he lyet te hasz nálj uk a be tû típ us normál va gy ex ten ded vált o za tát. Ha már itt tar tunk, ak kor meg kell tár - gyal nunk a saj nos sok felé, fô leg írott rek lá mokban lá tott hib ás be tû kes ke - nyít ést (hor i zon tal scale). A be tû tí pust, be tû csalá dot ne ve síte tt ter ve zô je meg terv ez te, el ké szí tet te. A vál toz a tok so ka sága az ô szel le mi term é ke. Ami - ként nem illik egy Arany- vagy Ady-ver set meg vál toz tat ni, át írni, ugyan így ti los a be tû bel sô ar á nya i nak me gvál tozta tá sa (kes ken yí té se, dön té se, tarnsz - for má lá sa) is. Egy részt ron da, más részt ama tôr meg ol dás. Ilyen ig ény eset én tes sék kes keny be tû vál to za tot hasz nál ni áb ra Betûkeveréses címkialakítás 265

266 A cím ugyan önálló tipográfiai egység, de egyben része a teljes lapnak. Márpedig az egész lap viszonyában a harmóniára kell törekednie a tervezônek. A lapot for gat va az olvasónak érezn ie kell a futó pil lan tás sal át fo gott cím e ken ker esz - tül is, hogy egy egy sé ges stí lu sú ki ad ványt tart a ke zé ben. Egy-egy ol da lpár vi szo - nyá ban is dön tô a har mó nia, de itt az egyes cí mek je len tôsé gük nek meg fe lelô hangsúlyt kapnak az oldalon, s ezt méretük, tipográfiájuk, formai kialakításuk egyaránt jelzi. A 186. ábra so rtö ré sei egyb en a cím ált al igény elt for mát is mu tatj ák. Ezt a formát módosítja a cím betûtípusa, mérete, illetve a cím környezete. Utóbbi egyrészt a cikk nek a cím hez kö zel ál ló ele meib ôl (szöveg, kép, kép alá írás stb.) áll, másrészt az esetleges elhatároló léniákból, illetve a szomszédos cikk(ek) a cím fö - lötti, melletti részei alkotják. Magazinoknál általában szellôs a cím környezete, míg napilapoknál sokszor meglehetôsen zsúfolt, levegôtlen. Nem véletlen tehát, hogy inkább a hetilapok címtipográfiája változatosabb, mûvészibb megoldású, a napisajtóé pedig ehhez képest egyszerûbb, konvencionálisabb. A címre éppen feltûnô mérete, figyelemfelhívó jellege miatt fokozottan érvényesek a tipográfiai szabályok, hisz a címkialakításban elkövetett legkisebb hi ba is or dít az ol da lon. A har mó ni á ról mon dott ak szeri nt a cím egyes ré szei fel - cím és alcím betûméretének a fôcímhez viszonyított nagyságát arányosítani kell. Mint sok más helyen, itt is az arany mets zés (5:8:13 kö ze lí tô ará ny) kí nál ja a meg old ást. A fô cím és a ve le harmonizáló alcím betûméretének aránya 13:8, vagy ezt megközelítô érték legyen. A címbetûk méreteit természetesen kerekítve, egész pontokban határozzuk meg. Megválasztva az egyik értéket, a 13 : 8 = (fôcím betûmérete) : (alcím betûmérete) aránypárral számíthatjuk ki a másikat. A tervezônek vigyáznia kell arra, hogy a kenyérszöveg méretéhez közeledô címméretek szürkévé, egyhangúvá, unalmassá te szik az ol dalt. A címrészek másik méretviszonya az ellentét, a méretbeli ellentétet a 13:5 vagy még az enn él is na gyobb (3:1) arány va ló sítja meg. Na gyobb be tû mé re tek (48 pt vagy afe let ti fô cím) in kább ez az ajánl ott vi szo nyí tás, hi szen az al cím mé - rete így is megfelelô lesz. A méretben jelentkezô ellentétet tovább fokozhatjuk betûkeveréssel. A címen belül párba állított betûtípusok jellegzetességei a méret - beli ellentétet tovább fokozzák, erôsítik. A tömbösítés a nem egészen egyforma sorok, most címsorok azonos hosszúságúra való alakítását jelenti a rövidebb sorok megfelelô méretû ritkításával, spacionálásával. Túlzott mértékû, vagy egy cím soraiban más-más értékû ritkítás tönkreteheti a címet. A jó megoldás szinte észrevehetetlen ritkítású vagy nagyon 266

267 is észrevehetô, de egységes. Mindig mérlegelni kell, hogy a ritkítással kialakított tömb nyújtotta többlet megéri-e a spacionálás következtében kialakult gyengébb sorkép nyújtotta romlást. A 189. áb ra egy jó és egy rossz meg ol dást mut at be. A tömbösíthetôség érdekében olykor át kell fogalmazni a címet. Itt kell megemlítenem, hogy a verzál szedésû címek egalizálása ami ugye bár nem spacionálást jelent mindig szükséges! Az egalizálás nélküli verzál cím egy lapban súlyos tipográfiai hibának minôsül, ugyanakkor rendkívül csúnya is. Van olyan na pila punk, am ely csak szimmetrikus címeket használ. A szimmetrikus címelrendezés zárt (téglalap) formájú, nyugodt, kiegyensúlyozott, befejezett hatású. Készítése könnyen elsajátítható, és ha a címen belüli részek betûmére tei, a so res és és a tér kö zök is ará nyo sak, ak kor nag yon szép lesz az el ké szült cím. A szimmetrikus címszedés a sorok középre zárásával valósítható meg. A középre zá rás azt jele n ti, hogy a címs o rok a cím ré szé re ju tó tég la lap ala kú te rül et közepén átmenô függôleges tengely két oldalán egyenlôen, tükörszimmetrikusan helyezkednek el. A többsoros címek kialakítása felveti a címek sortörésének problémáját. Címeket nem szokás szó közben elválasztással megtörni. A sortörés mindig szóközök nél tör té nik, de ott sem árt az ér tel em sze rû csop or to sítás. A so rok hossza vagy pontosan egyenlô legyen, vagy ha nagyon közeli egymáshoz, akkor spacionálással, ritkítással tesszük egyenlôvé (tömbös címkialakítás). Amennyiben a sorok egyenlôsége nem valósítható meg, úgy a sorok hosszának harmonikus arányára kell tö re kedn ünk. A harmo ni kus sor hossza kat két sor esetén a 8:13, há rom sor - nál pe dig az 5:8:13 ará nyok, az arany met szés közelítô ará nyai ad ják meg. Két sorn ál akár a 8:13, akár a 13:8 arányt hasz nál ha t juk. Három sor a so rok hosszá - ra már hat ese tet ered mé nyez. Kö zü lük a két lép csô zetes (5:8:13 és 13:8:5) ki vé áb ra Elfogadható és hibás tömbösítés 267

268 telével a többi négy nyugodtan használható, jó soresésû címeket ad. Négy vagy több sornál az öt, nyolc, tizenhárom arányokat tovább variálhatjuk. Sokszor tûnik úgy, hogy a hosszú címek értelemszerû tagolása és az egyenlô vagy harmonikus sorhosszok kialakítása két, egymásnak ellentmondó követelmény. A sok lehetséges sortörés közül azonban szinte mindig kiválasztható egy jó. A cím átfogalmazását végszükség esetére tartogassuk. Jó soresésû és harmonikus méret - arányú szimmetrikus címeket mutat be a 19. ábra. Napilapjaink többsége vegyesen használja a szimmetrikus és az aszimmetrikus címelrendezést. Igaz, találkoztam olyannal, ahol alig akadt szimmetrikus cím, és lát tam ol yat is, ahol a két so ros fô cí mek szinte min dig töm bö sí tet tek voltak. Ettôl függetlenül az aszimmetrikus címelrendezés inkább a hetilapok, 19. áb ra Jó soresésû szimmetrikus címek 191. áb ra Aszimmetrikus címelrendezések 268

269 magazinok sajátja. Az aszimmetrikus címelrendezés nyugtalanabb, mint a szimmetrikus, az olvasóban a mozgás, a befejezetlenség, a kiegyensúlyozatlanság érzését kelti. Az aszimmetrikus címelrendezés alapvetôen a címsorok elôre- vagy hátrazárásával, illetve a szimmetriatengely kimozdításával valósítható meg. Az elôre zá rás azt je len ti, hogy a cím so rai a cím ré szé re biztosított te rület bal oldalán tompán kezdettek. Hátrazáráskor a sorok a terület jobb oldalán állnak egy vo nal ban. A sorok má sik vé ge mind két eset ben áll hat so re sés ben, de le het tömbös kialakítású is. Szimmetrikus címsorok szimmetriatengelyét a rendelkezésre álló terület középvonalából a téglalap bal vagy jobb oldali aranymetszeti pontjába helyezhetjük, így alakítva ki aszimmetrikus címelrendezést. Az elôrevagy hátrazárt sorok képzeletbeli tengelyére középrezárt alcímet állíthatunk, 192. áb ra Beépített alcímek 193. áb ra Az elemek egybeesése növeli az ol dal rend jét 269

270 illetve e képzeletbeli tengely merevségét oldhatjuk a cím egy-egy sorának kimozdításával. Példákat a 191. áb ra ad. A szabadsoros címelrendezés nagy tipográfiai felkészültséget igényel, ugyanis csak a sortörésre vonatkozó értelmi és a formára irányuló esztétikai megkötései vannak. A sorok nem igazodnak semmihez, a rendelkezésre álló teret festôi rendetlenséggel töltik ki. Címsorok beépítése azt jelenti, hogy egy nagyobb méretû sor folytatásaként, annak magasságával teszünk egyenlôvé két-három sort (alcímet). Az ólombetûk korában ez az elképzelés a betûtestek pontos köszörülésével járt, ma már könnyebben megoldhatjuk. A kisebb méretû sorok közül az alsó bázisvonala egyez zen meg a nagy mé retû sor bá zisv o na lá val, a felsô sor te te je pe dig a nagy - méretû sor tetejével. A beépített alcím egysoros is lehet, de ha többsoros, akkor tömbös kialakítású legyen. Példát a 192. áb ra mutat. Az egybeesés azt je len ti, hogy a cím so rok ele je vagy vé ge vo nal ban áll egy ha - sáb, kép, másik cím szélével, illetve a függôleges elrendezést vizsgálva a cím alja, teteje esik egybe egy másik elem aljával, tetejével. Az egybeesés növeli a cikk, az ol da lpár tipográfiai rend jét, mint ah ogy az a 193. áb rán látható áb ra Híd a folytatóoldal tetején

271 A híd a cikk folytatóoldalának tetejére tett cím neve. Nem azonos a cikk elején olvasott fôcímmel, de egyértelmûen rokoni kapcsolatban van vele, tartalmilag közel áll hozzá. Formáját tekintve balra zárt. A fôcímnél egyszerûbb szerkeze tû (nincs fel címe, al cí me) és ki vi te lû, amint azt a 194. ábra mutatja. LÍD, INIC I Á LÉ, SZ Ö VEG KÖ ZI CÍM, KÉP ALÁ ÍRÁS A klasszi kus líd a cikk címsorai után következô rövid tartalmi összefoglaló. Szerepe az, hogy ha a cím és illusztráció kellôképpen felkeltette az olvasó érdeklôdését, akkor a maximum két-három mondatos, érdekes tartalmi összefoglalóval tovább fokozza azt és rávegye a teljes cikk elolvasására. Tipográfiáját tekintve mindig a kenyérszöveg félkövér változatából szedett, de sokszor annál 1-2 ponttal nagyobb méretû, a kenyérszövegével megegyezô módon sorkizárt vagy szabadsoros szedésû. Régebben a hasábszélességnél keskenyebbre szedték. A sze - déshasábot annak mindkét oldalán a bekezdések behúzásának mértékével Asdog rubnik ert dubgonikro zitasder pol Atrokin gu daspk raf izkomu at ertuj Ezkih as rugfod kolbigru becti ek 195. ábra Líd hagyományos és szövegközi megoldása 271

272 keskenyítették. Így nem csak a fél köv ér, kissé spa cio nált sze dés, de a líd kö rül ki - alakított nagyobb fehér mezô is felhívta rá az olvasó figyelmét. Ismert többhasábos kialakítása is. Ma di va tos a líd nek egy szö veg kö zi vál to za ta, amely nem fog lal ja össze a cikk mondanivalóját, csak kiemel a szövegbôl egy érdekes mondatot, vagy sokat sejtetô pár szót. Elhelyezését tekintve nagyon dekoratív, hisz a kiemelt szöveget a tervezô idézôjelek közé téve az oldal közepén helyezi el meglehetôsen nagy mé - retben (címbetû mérete), esetleg több hasáb szélességben, további figyelemfelhí - vó léniával, kerettel határolva, ahogy az a 195. áb rán megfigyelhetô. A szövegközi líd nagyon élénkíti az oldalt és alkalmas a szövegközi alcímek kiváltására is. Az iniciálét ugyancsak az oldal élénkítése miatt, olykor a szövegközi alcímek kiváltására használják a laptervezôk. A két-három soros süllyesztett verzál betûtôl az egészen díszes iniciálé alkalmazásig minden megtalálható a sajtótermékek széles skáláján. A második kötet két fejezete is tárgyalja az iniciálé kérdéskörét. Az egyik az iniciálé használatának, alkalmazásának tipográfiai kérdéseivel, a másik az iniciálé történetével, fejlôdésével foglalkozik. A két fejezet ajánlásai a sajtótermékek iniciáléira is vonatkoznak. Egy kiegészítés mindenképpen ide kíván áb ra Az iniciálé díszítô és alcímhelyettesítô szerepe 272

273 kozik. A különbözô hasábokban lévô iniciálék semmiképpen sem kerülhetnek egy ma gas ság ba ha csak vala mennyi en nem a ha sáb ok te tej én állnak, nem le - hetnek lépcsôzetes elrendezésûek sem, illetve alattuk, fölöttük legalább 6 8 szedett sor le gyen. A 196. áb ra egy példát mutat be az iniciálé elhelyezésére, az oldalpárt díszítô erejére, szövegközi alcímet helyettesítô alkalmazására. A szövegközi alcím szerepe a hosszú szövegû cikk értelemszerû tagolása, és az olvasó figyelmének felhívása mellett az oldal díszítése, élénkítése. Mérete, beosztása a fôcímek fel- és alcímeivel megegyezô. Szélessége többnyire egyhasábnyi, ennél csak kivételes estekben nagyobb. Igazítható elôre, középre és hátra, illetve lehet szabadsoros elrendezésû. Kiemelhetô iniciáléval indítva, illetôleg vonallal, kerettel, inverz szedéssel díszíthetô. A 197. ábra aszimmetrikus oldalelrendezésben mutat példát alkalmazására. A kép alá írás ok sze re pe el sô rá né zésre nem túl je lent ôs, azon ban ha meg gon dol juk azt a tényt, hogy az olv a sók az új ság át la po zá sa köz ben e lôs zör az il luszt rá ciók at, a cí me ket né zik meg, ol vas sák el, majd ezt kö - ve ti a kép alá írá sok és a lí dek elol va sá sa, ak kor lát hat juk, hogy egy jó kép alá írás sal rá bír hatj uk az ol va sót a cikk elolvasására. Na pil ap ja inkb áb ra Szövegközi alcímek az oldalon 273

274 an gya ko ri a ken yér be tû típusából sz e dett, ve le azon os mé re tû, de fél - kö vér kép alá írás, ugya nakkor ta lál koz tam be tû ke ve ré ses meg ol dás sal is, ami kor an tik va ke nyér szö vegh ez döntö tt gro teszk kép al áír ást kész í tet - tek. Szó ra koz tató ma ga zin jai nk, di vat lap jaink kép rip ort ja i hoz tar tozó kép szö ve gek már hosszabb lé leg ze tû ek egy egy sze rû képa lá í rás nál. Más szöveg olykor nem is sze repel az old al pá ron, ezért je len tô sé gük nek meg - fe le lô en sok szor a ken yér szö veg nél nag yobb mér et ben, eset leg el té rô be - tû tí pus sal sze det tek. A köny vek hez kö zel í tô tu do mány os szak fo lyó i ra - tok kép alá írá sa it több nyi re a ke nyér szö veg be tû jé nek kurz ív já ból ala kít - ják ki. Bár me lyik me gol dást vá laszt ja is a ter ve zô, egy ki ad vá nyon bel ül egysé ge sen kell el jár nia. A ké pa lá írás le het elôre-, középre vagy hát ra - zárt, szab ad so ros, ill et ve töm bös ki a la kít á sú. El he lyez ked het a ho z zá tart o zó kép alatt, fö lött, mel lett mind két ol dal on. Tá vol sága a képt ôl oly ki csi, hogy egyér telmû le gyen össze ta r to zá suk. A kép al áír á sok el he - lye zé sé re, iga zí tá sá ra mutat példát a 198. áb ra. A kép alá írá sok tip og rá - fi áj á val fog lal ko zik még jel en könyv Kép alá írás cí mû fe je zete áb ra Képaláírás az oldalpáron 274

275 HIRD E TÉ SEK, IMP RESSZUM, LAP FEJ, BO RÍ TÓ Abban minden sajtótermék megegyezik, hogy több-kevesebb hirdetés biztosan található benne. Léteznek olyan hirdetési újságok, amelyekben csak hirdetés van. A hirdetések bevételt hoznak a lapnak, ezért gondosan megtervezik az egyes hirdetések méreteit és tarifáit. A 199. ábr án egy képzeletbeli napilap hirdetési mérettáblázata látható, amelyet valós esetben egy táblázat egészít ki az egyes kódokhoz (A1-tôl D4-ig) tartozó pontos méretekkel és tarifákkal. Magazinoknál ahol ki fu tó is van még egy vízs zin tes és függ ô le ges mé ret sze re pel, amely ki - ér a kifutó szé lé ig. A hirdetések szempontjából a legértékesebb terület a színes magazinok, fo - lyóiratok borítólapja, amely még ol csóbb ki vit el ese tén is vas ta gabb, fény es, fe lü - letkezelt papír, amire nagyon igényes hirdetések helyezhetôk el. A borítólapnak négy ol da la van: az elsô kül sô bo rító (je le B/I), ami hir de té si cé lok ra nem hasz - nálható, hiszen ez a sajtótermék szûkebb értelembe vett díszes borítója. Az elsô 199. áb ra Képzeletbeli napilap hirdetési kódtáblázata 275

276 bel sô bo rító (je le B/II), il let ve a hát só bel sô (je le B/III), és a hátsó kül sô bo rí tóol - dal (jele B/IV) viszont ideális terület a minôségi, egész oldalas, színes hirdetések számára. A hirdetés ára is ennek megfelelô. Az ide kerülô reklámokat a hirdetô cégek általában elôre elkészíttetik és a világon mindenütt ugyanúgy jelennek meg, legfeljebb az eredeti méretbeli mutációjaként tündökölnek az adott lapban. Inkább a napilapok foglalkoznak apróhirdetéssel, hiszen azok általában tömegesen je lenn ek meg és nem tû rik az egy-két he ti, ha vi csú szást a hir de tés fel adá - sa és megjelenése között. Abban biztosan egyetértünk, hogy a hirdetés akár nagyméretû, akár apró, a hirdetô mindenképpen azt szeretné, hogy az ô reklámja kiugróan jól tipografált, feltûnô, hatásos legyen. A szöveges hirdetések tipográfiája csak a szövegformálási és díszítési, kiemelési lehetôségeket használhatja fel a környezetétôl elütô hirdetés kialakítására. A hangsúly itt a környezeten van, ugyanis hiába vet be a tervezô minden tipográfiai csodafegyvert a hirdetés feltûnôvé tételére, ha a mellette lévô másik nyolc hirdetés ugyanazokat a fogásokat hasz nál ta fel. A lé nyeg, hogy az adott hir de tés eltérjen a környezetében lévôktôl, ekkor a megr en de lô elége dett lesz. Ez pe dig nem megy rész le tes tervezés nél kül. To vább nem feszegetem a ké r dést, hi szen a hir de tés ek rôl ak ár egy egyész kö ny - vet lehetne írni. Az impresszum a sajtótermék tervezésével, szerkesztésével, elôkészítésével, nyomásával, terjesztésével, elôfizetésével stb. kapcsolatos információk tömör, rövid, velôs, felsorolásszerû összefoglalója. Napilapjainkat átnézve találkoztam olyan nal, amelyb en egyál talán nem sze rep elt, volt köz tük olyan is, amely egy elô - fizetési kuponnal helyettesítette. Láttam közvetlenül a lapfej alatt, annak mintegy tartozékaként elhelyezve, szerepelt belsô oldal alján teljes oldalszélességben éppúgy, mint az utolsó oldal azonos elrendezésében. Az átnézett magazinok közül egyik sem ál doz ta fel az imp resszum cél já ra a B/II bo rí tó kitûnô és ér té kes hirdetési felületének egy részét, legfeljebb a harmadik oldal szélsô hasábján helyezte el az imp resszu mot, de volt olyan is, ahol a B/III bo rí tó elôt ti utolsó belsô oldal jobb szélsô hasábján találtam meg. Az impresszum kinézetére, tipográfiájára ábrát nem adok, tessék megnézni az otthon, iskolában, munkahelyen megtalálható sajtótermékeket. A lapfej a na pi la pok és az ah hoz has on ló szer ke ze tû (új ság pap ír ra nyo - mott, csak haj to gat ott) he ti lap ok, fo lyó ira tok jell eg ze tes meg kü lön böz te tô ele me (nem jut hely ö nál ló cí mol dalra). Ál ta lában az el sô ol dal fel sô ny ol - ca dát fog lal ja el, ti pog rá fi á ja gya kor la ti lag a lap él e te fo lya mán ál lan dó. Le - g fel tû nôbb ele me a lap cím, amely oly an mé retû, hogy a ter mék messzir ôl törté nô azo no sí tá sát te szi le he tô vé (az új ság os stand on csak a lap el sô ol dal - á nak fel sô ne gye de, ötö de lá t szik húsz ha son ló na pi lap lap fe je tár sas ágá ban). Emel lett olyan köt e le zô ele mek et tar tal maz, mi nt a lap jel le ge (or szág os na - 276

277 pi lap, köz éle ti na pi lap, pol gá ri na pi lap, hirde té si nap i lap stb.), ter jeszt é si te - rü le te (he lyi, re gi oná lis, ors zá gos, nem zet közi), a meg jel e nés pon tos dátu ma (22. jú li us 16., ke dd), il let ve a lap év fo lyam- és sor száma, va lami nt ki adá - sa (pl. LXV. év fo lyam 164. szám, ors zá gos ki adás). Emel lett tartalmazni szok ta egy lap pél dány ol dal számát és árát is. Új abb adal ék ként a lap hon - lapj á nak címe is sze re pel a lapf ej ben, hi szen szin te nincs olyan saj tó ter mék, am ely nek ne len ne elekt ron i kus ki adá sa. Ez en in for máci ók mel lett több nyi - re me gfe le lô tér köz és egy dís ze sebb ket tôs, hár mas lé nia vá lasztja el az el sô oldal na gyon is fon tos cikk e i tôl. Áb ra hely ett tess ék meg lé vô na pi la pok lap - fe je it ta nul má nyozni. A borító inkább a színes hetilapok, magazinok, irodalmi, tudományos, szakmai stb. folyóiratok jellegzetessége. Arról már volt szó, hogy az önálló borítóval rendelkezô sajtótermékek borítólapja négyoldalas (B/I-tôl B/IV-ig), de ebbôl három oldalt reklámok, hirdetések foglalnak le, csak az elsô oldal az igazi borító. A ki sebb mé re tû (A/5 vagy B/5), vastagabb, fû zött, ra gasz tott kö tésû iro dal mi, tu - dományos, esetleg vallási folyóiratok borítója a könyvborító felé megy el olyan értelemben, hogy a lap címén, évfolyamszámán, sorszámán kívül legfeljebb a szerzôk neveit tartalmazza némi grafikai díszítéssel (díszpont, lénia). Az ilyen borítók többnyire a másik három oldalukon sem tartalmaznak fizetett reklámot, legfeljebb a soron következô szakmai konferenciákról, eseményekrôl informálják olvasóikat. Az A/4-es, ah hoz kö ze li, vagy an nál is nag yobb mér e tû magazinok, ké pes - lapok, fo lyó i ra tok szí nes bo rí tói pe dig in kább a la pfej hez ha son lóan fel sô ötö - dükben, hatodukban tartalmazzák a nagyméretû lapcímet és a hozzá kapcsolódó kötelezô jellegû információkat (megjelenés dátuma, évfolyam, lapszám stb.). Ezen információk tipográfiája állandó, a lap beazonosítását segíti. Az oldalt többnyire egy lapszámról lapszámra változó kép uralja, amelyen informatív jelleggel a lapban megtalálható fontosabb cikkek címeit találhatja meg az olvasó ugyancsak azonos tipográfia szerint. Ábrát itt sem adok, sajtótermékeinket ebbôl a szempontból is érdemes tanulmányozni. KOM PO ZÍ CIÓ, RÉSZ LET ES TERV A kompozíció a latin compositio (jelentése összetétel, összeállítás) szó magyarítása. Meghatározása szerint az elemek, motívumok, formák, vonalak, színek stb. olyan elrendezése, amely megmutatja, kiemeli a részek közötti tartalmi összefüggéseket és az egyes részek formai megjelenítésében is ezen tartalmi viszo - nyokat tükrözi. 277

278 A tervezôszerkesztô elsôdleges feladata a lapban közölt információk minél hatékonyabb eljuttatása az olvasóhoz. Ennek érdekében a kapott nyersanyagot (cikkek és tartozékaik) átnézi, elolvassa, megismeri, rendszerezi, jelentôségének megfelelôen súlyozza, ha még nem történt meg, akkor rovatokhoz rendeli, eloszt ja a la pon be lül. A te r vez ôszer kesz tô nem e lôs zör látja a lapot. Az ad ott lap - számot most fogja kialakítani, de a lapot, annak jellegét, kialakult arculatát, címre nd sze rét, az old a lan kénti kép és szö veg arán yát, ro va tait stb. na gyon is jól isme - ri, hiszen meglehetôsen sok lapszámot elkészített, megtervezett már. Az anyag átnézése közben kialakul elképzelése az oldalpárok, az ott szereplô cikkek elrendezésérôl, méretérôl, hangsúlyáról, egymáshoz való viszonyáról. Az oldalelrendezésekrôl, oldalakról vázlatos tervet készít, amelyeket késôbb finomít, részletez. Egy-egy anyag, annak címe, illusztrációja alapján olyan ötlete támad, amely egyéni kompozíció kialakítását teszi lehetôvé. Ezt az elrendezést kiérleli, a legjobb megoldást megkeresi. Asdog rubnik ert dubgo nikro zitasider pol iprsai giteskfe bcp fikf flaspôw wmxkrob, asrlic üdjrosag Asdog rubnik ert dubgo vofküjtu frogyi febamol, im lo evc isgy épke rtisz. nikro zitasider pol iprsai hijasgimnuh rte kopnitye Ertülyer adkilaps vofküj giteskfe bcp fikf flaspôw liénbof dersa itu ablikos tu frogyi febmol, hijas gi wmxkrob, asrlic üdjrosag onzlída fwa dorov ástéjfu mnuh rte kopnitye liénb im lo evc isgy épke rtisz. rko folcmad resku. Nasd of dersa ituabliks onzlída Ertülyer adkilaps vofküj og rubnik ert dubgonikro fwa dorov ástéjfu rko fol tu frogyi febmol, hijas gi zitasder pol iprsaigiteskf cmad resku. Fsdog rubni mnuh rte kopnitye liénb ebcp fkf flspôw wamaxe k ert dubgonikro zitasder of dersa ituabliks onzlída krob, asrlic üdjrosag imlo pol iprsaigit eskfebcp fkf fwa dorov ástéjfu rko fol evcisgy épkertisz. Krtüly flspôw wmxkrob, asrlicq cmad resku. Fsdog rubni er adkilaps vofküjtu frog üdjrosag imlo evcisgy épk k ert dubgonikro zitasder tyicert febmol, hijasgim ertisz. Grtülyer adkilaps pol iprsaigit eskfebcp fkf nuh rte kopnitye liénbof vofküjtu frogyi febamol, flspôw wmxkrob, asrlicq dersa itu abaliks onzlída hijasgimnuh rte kopnitye üdjrosag imlo evcisgy épk fwa dorov ástéjfu riko fol liénbof dersa itu ablikos ertisz. Grtülyer adkilaps cmad resku, mirtzu rtez. onzlída fwa dorov ástéjfu Asdog rubnik ert dubgo tyicert febmol, hijasgim nikro zitasider pol iprsai nuh rte kopnitye liénbof giteskfe bcp fikf flaspôw dersa itu abaliks onzlída wmxkrob, asrlic üdjrosag fwa dorov ástéjfu riko fol im lo evc isgy épke rtisz. cmad resku, mirtzu rtez. Ertülyer adkilaps vofküj Ertülyer adkilaps vofküj tu frogyi febmol, hijas gi tu frogyi febmol, hijas gi mnuh rte kopnitye liénb mnuh rte kopnitye liénb of dersa ituabliks onzlída of dersa ituabliks onzlída fwa dorov ástéjfu rko fol fwa dorov ástéjfu rko fol cmad resku. Fsdog rubni cmad resku. Fsdog rubni k ert dubgonikro zitasder k ert dubgonikro zitasder pol iprsaigit eskfebcp fkf pol iprsaigit eskfebcp fkf flspôw wmxkrob, asrlicq flspôw wmxkrob, asrlicq üdjrosag imlo evcisgy épk üdjrosag imlo evcisgy épk ertisz. Grtülyer adkilaps ertisz. Grtülyer adkilaps vofküjtu frogyi febamol, hijasgimnuh rte kopnitye liénbof dersa itu ablikos onzlída fwa dorov ástéjfu rko folcmad resku. Nasd og rubnik ert dubgonikro zitasder pol iprsaigiteskf ebcp fkf flspôw wamaxe krob, asrlic üdjrosag imlo evcisgy épkertisz. Krtüly er adkilaps vofküjtu frog 2. áb ra Oldalterv és a megvalósult oldal 278

279 Amikor végzett az oldalbeosztással, akkor az általánostól a részletek felé haladó stratégiája alapján hozzáfog az egyes cikkek kompozíciójának kialakításához, megtervezéséhez. Pontosítja a címkialakítást, az egyes képek méretét, hangsúlyát, igény szerint lídet készít(tet), szükség esetén szöveget, címet fogalmaz(tat) át. Mindeközben ügyel a lap már kialakult jellegének, arculatának megôrzésére, betartja a tipográfiai szabályokat, tudatosan alkalmazza a fejezetben felsorolt tervezési szempontokat, módszereket. A 2. áb ra egy ol dal tervet mu tat be, mellet - te a megvalósult oldallal. Alapvetô különbséget kell tenni egy sajtótermék aktuális számának kialakítása, megtervezése, az erre használható módszerek, és egy lap elsô indításával kapcsolatos tennivalók, tervezési feladatok között. A fejezet eddig az aktuális lapszám tervezése közben felmerülô kérdéseket tárgyalta, tervezési szempontokat vette végig. Nézzük meg most nagyon röviden, hogy milyen problémák merülnek fel egy új indítású sajtótermék arculatának kialakításakor. Az is elôfordul, hogy egy évtizedek óta megjelenô napilap, magazin vagy folyóirat akár gyártástechnológiai okok, akár a kor diktálta divat miatt külsejében megújul, ruhát vált. A sajtótermék feladata az információ minél hatékonyabb közvetítése a vásárló, az olvasó felé. A lap jellege (politikai napilap, divatlap, szakmai folyóirat stb.) és az elôállítandó példányszám nemcsak megjelenési periódusát határozza meg, de hatással van a gyártástechnológia (rotációs vagy íves ofszet, magasnyomás) megválasztására. A gyártástechnológia befolyásolja a felhasználható papírminôséget, a papír pedig az újság esztétikai minôségének alapja. Például újságpapírra nem lehet 7-es ráccsal tûéles, nagyméretû, szín- és élethû színes képeket, reklámokat nyomni. Lapindításkor többek között meghatározzák a tartalmi kérdéseket: a terjedelmet, oldalszámot, az esetleges idôszakos mellékleteket és azok oldalszámát. Ezen belül kialakítják a rovatokat, azok oldalszámait. A jellegnek megfelelôen döntenek a szöveg és illusztráció arányáról, illetve a hirdetések, reklámok kívánatos mennyiségérôl. Meghatározzák a lap hangvételét (mértéktartó, tárgyilagos, politikailag semleges avagy nem, szenzációhajhász stb.). A tartalmi kérdések eldöntése után következhet a forma kialakítása. Kívánatos a tartalom és a forma egysége, harmóniája. A formai kialakítás feleljen meg a tartalmi kívánalmaknak, a forma legyen összhangban a kifejezendô tartalommal. Elôször a lap méretét, margóit, hasábszámát, hasábszámait, a hasábközök méretét határozzák meg. Ezt követi a kenyérszöveg betûtípusának, méretének, sortávolságának és egyéb jellemzôinek (zárásának, a szövegközi kiemelés módjainak, a behúzás mértékének stb.) meghatározása. Döntenek a címtipográfia összes kérdésérôl (egységes betûtípus és méretrendszer vagy betûkeverés minél több tipofil címmel, alá- és mellérendelés, szellôs vagy szoros kialakítás stb.). 279

280 Szignálják az illusztrációk lehetséges szélességi méreteit, döntenek a kifutóról (legyen vagy sem), hátterek elhagyásának idônkénti alkalmazásáról, a képek körülfolyatásáról, a képaláírásokról. Egyszer s mindenkorra kialakítják a lapfej vagy a borító tipográfiáját. Létrehozzák az esetleges élôfejet, rovatcímeket, rovatfejeket, tartalomjegyzéket és minden egyéb állandónak számító elemet. Nem hanyagolják el az elválasztó, kiemelô grafikai elemek, léniák, keretek, iniciálék alkalmazásával kapcsolatos tipográfiai elvek kifejtését, útmutatók elkészítését sem. Kialakítják a hirdetési méret- és tarifatáblát, valamint az impresszumot. Rögzítik a grafikonok, táblázatok készítésének elveit, meghatározzák fô változataik jellemzôit. A modern tipográfiai elvek szerint dolgozva mindezt alulról fölfelé indulva épí tik ki, és egy jól hasz nál ha tó modu l há lót hoz nak lét re a lap konk rét szá mai kialakításának támogatására. Mindez igen alapos, nagy gyakorlatot feltételezô, szisztematikusan végigvitt grafikusi tervezômunka gyümölcseként jön létre. Az egyes lapszámokat kivitelezô tervezôszerkesztô (ugyancsak grafikus) már az áll an dó elemek ti pog ráf i ai kial a kí tá sán ak is me re téb en és azok fi gye lem be vét e - lével végzi egy-egy lapszám tervezésének cseppet sem irigylésre méltó, de szép munkáját. 28

281 IRODALOMJEGYZÉK Badróczy Irén: Szakmai Enciklopédia I II., 6. kiadás. Budapest, 1992, Mû sza - ki Könyvkiadó. Buzás Ferenc: Nyomdaipari elektronikus képfeldolgozás. Budapest, 1995, Nyomdász Kiadó. Gulyás Dénes: Nyomdaipari szakrajz, 3. kiadás. Budapest, 1991, Mûszaki Könyvkiadó. Gyurgyák János: Szerkesztôk és szerzôk kézikönyve. Budapest, 1997, Osiris Kiadó. Hack Frigyes, Kugler Sándorné, Kugler Sándor, Radnai Gyula, Tóth Géza, Balázs Lóránt: Négyjegyû függvénytáblázatok. Budapest, 1988, Tan - könyvkiadó. Iminfo Arculati Kézikönyv Index 1996, szerkesztette Faluvégi Éva, Koch Andrea, Magyar Béla, Osztrovics Kornél, Zsák Ildikó. Szentendre, 1995, Iminfo Kiadó. Jute, André: Grids. New York, 1996, Watson Guptill Publications. Dr. Kassay Árpád: Tipográfia a gyakorlatban. Budapest, 1999, Printinfo Kft. 281

282 Nyomdaipari enciklopédia. Fôszerkesztô dr. Gara Miklós. Budapest, 1977, Mûszaki Kiadó. Ogilvy, David: Ogilvy a reklámról. Fordította Török András. Budapest, 199, Park Könyvkiadó Kft. Paturi, Felix R.; Brocks, Manfred; Dr. Matthes, Michael; Uhlmannsiek, Bernd; Schramm, Margit; Voges, Christine: A technika krónikája. Magyar fordítás: Abonyi Ivánné és társai. Budapest, 1991, Officina Nova Kiadó. Radics Vilmos: Képszerkesztés sajtófotó. Budapest, 1983, Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Radics Vilmos Ritter Aladás: Laptervezés Tipográfia. Budapest, 1976, Ma - gyar Újságírók Országos Szövetsége. Siklósi Attila: Mindennapi tipográfiánk. Budapest, 1997, Mûszaki Könyv - kiadó. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete. Budapest, 1978, Gondolat kiadó. Steibner, Erhard D. Dieter, Urban: Zeichen + Signets. München, 1982, Bruckmann. Steibner, Erhardt D. Leonhard, Walter: Bruckmann s Handbuch der Schrift. München, 1977, Bruckmann. Szilágyi Tamás: Nyomdatitkok avagy a nyomdai megrendelôk kézikönyve. Budapest, 1987, Delta Szaklapkiadó. Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel. Budapest, 1996, Tölgyfa Kiadó. West, Suzanne: Stílusgyakorlatok. Fordította Virágvölgyi Péter. Budapest, 1998, UR Kiadó. 282

283 SZÍNES TÁBLÁK A 31 oldalnyi színes tábla egyrészt az anyag jobb megértését szol gálja, más - részt van közöttük két olyan XII. hat, és a XIII. két oldala amelyek 216, illet - ve 132 színt tartalmaznak. E két tábla nagyon jól használható fényes mûnyomó papírra nyomott színatlaszként is. A XIV. színes tábla 1 oldala pedig 44 lehe - tôséget mutat be két szín (elôtér és háttér) kontrasztjára. 283

284

285 285

286 R G B W C M Y K eredeti képpontjai vörös színszûrô cyan negatív cyan pozitív cyan nyomat eredeti képpontjai zöld színszûrô magenta negatív magenta pozitív magenta nyomat eredeti képpontjai kék színszûrô yellow negatív yellow pozitív yellow nyomat nyomat keresztmetszete papír II. színes tábla nyomat felülnézete A színbontás vázlata 286

287 A spekrum színeinek elôállítása RGB összetevôkkel 287

288 RGB CMYK színterek határa a telítettség és a világosság függvényében A Munsell-színtér Színezet Világosság Telítettség IV. színes tábla 288

289 A CIE 1931-ben definiált színtere CIE színgömb 1976-ból V. színes tábla 289

290 HLS színtér CMYK színek Pantone színek RGB színek Hexachrome színek Látható színek VI. színes tábla 29

291 VII. színes tábla RGB és CMY komplementer színpárok RGB CMY átszámítás egy narancssárga színnél RGB CMY RGB CMY RGB CMY

292 C M Y M + Y = R C + Y = G C + M = B Európa festék színtani hiányosságai oszlopdiagrammal szemléltetve C + M + Y = K C M Y M + Y = R C + Y = G C + M = B VIII. színes tábla C + M + Y = K Európa festék színtani hiányosságai hasábdiagrammal szemléltetve 292

293 Képeredeti C nyomat M nyomat Y nyomat K nyomat nyomat IX. színes tábla Európa festék színhibáit bemutató színkorrekció nélküli nyomatok 293

294 % GCR % 1% GCR 75 % GCR 5% GCR 25% GCR % % % X. színes tábla A GCR hatása a színekre 294

295 p o n t a t l a n i l l e s z t é s alátöltés nincs alátöltés jó alátöltés nagy p o n t o s i l l e s z t é s alátöltés nincs alátöltés jó alátöltés nagy (csak szemléltetés, nem valódi alátöltés) Illesztési hibák alátöltés nélküli következményei (szemléltetés) 4c3m3y 1k 1k papír papír 1k 4c3m3y 1k Eltérô alátöltési megoldások (csak szemléltetés, nem valódi alátöltés) nincs,1 pt,25 pt,5 pt,75 pt 1 pt Eltérô alátöltési értékek (valódi alátöltés) XI. színes tábla 295

296 % M gray % gray % gray % gray % gray % gray % XII. színes tábla 1. oldala Nyomószínek és szürke fokozataik 296

297 % C % M gray % gray % gray % gray % gray % gray % XII. színes tábla 2. oldala Nyomószínek és szürke fokozataik 297

298 % C % M gray % gray % gray % gray % gray % gray % XII. színes tábla 3. oldala Nyomószínek és szürke fokozataik 298

299 % C % M gray % gray % gray % gray % gray % gray % XII. színes tábla 4. oldala Nyomószínek és szürke fokozataik 299

300 % C % M gray % gray % gray % gray % gray % gray % XII. színes tábla 5. oldala Nyomószínek és szürke fokozataik 3

301 % C % M gray % gray % gray % gray % gray % gray % XII. színes tábla 6. oldala Nyomószínek és szürke fokozataik 31

302 32 vörös és világos árnyalatai 1 1 szín név szín szín szín szín szín XIII. színes tábla 1. oldala Az Itten-féle színek és árnyalataik CMYK összetevôi vörösesnarancs és világos árnyalatai narancs és világos árnyalatai sárgásnarancs és világos árnyalatai sárga és világos árnyalatai sárgászöld és világos árnyalatai zöld és világos árnyalatai kékeszöld és világos árnyalatai kék és világos árnyalatai kékesibolya és világos árnyalatai ibolya és világos árnyalatai vörösesibolya és világos árnyalatai CMYK % CMYK % CMYK % CMYK % CMYK % CMYK %

303 33 vörös és sötét árnyalatai 1 1 szín név szín szín szín szín szín XIII. színes tábla 2. oldala Az Itten-féle színek és árnyalataik CMYK összetevôi vörösesnarancs és sötét árnyalatai 8 1 narancs és sötét árnyalatai 6 1 sárgásnarancs és sötét árnyalatai 4 1 sárga és sötét árnyalatai 1 sárgászöld és sötét árnyalatai 55 1 zöld és sötét árnyalatai kékeszöld és sötét árnyalatai 1 4 kék és sötét árnyalatai 1 5 kékesibolya és sötét árnyalatai 1 85 ibolya és sötét árnyalatai 75 1 vörösesibolya és sötét árnyalatai CMYK % CMYK % CMYK % CMYK % CMYK % CMYK %

304 XIV. színes tábla 1. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 34

305 XIV. színes tábla 2. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 35

306 XIV. színes tábla 3. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 36

307 XIV. színes tábla 4. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 37

308 XIV. színes tábla 5. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 38

309 XIV. színes tábla 6. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 39

310 XIV. színes tábla 7. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 31

311 XIV. színes tábla 8. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 311

312 XIV. színes tábla 9. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 312

313 XIV. színes tábla 1. oldala Szöveg és háttér kontrasztja 313

314 314

315 Az IT8.7/2-es szabványos tesztlap XVI. színes tábla Az IT8.7/3-as szabványos tesztlap 315