NEOGRAD A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. R. VÁRKONYI ÁGNES EMLÉKÉRE

Átírás

1 NEOGRAD A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. R. VÁRKONYI ÁGNES EMLÉKÉRE

2

3 Neograd A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve XXXVIII. R. VÁRKONYI ÁGNES ( ) EMLÉKÉRE Salgótarján 2015

4 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE Szerkesztette: Balogh Zoltán Lektor: Várkonyi Gábor Olvasószerkesztõ: Zgolombiczki Erzsébet Angol rezümé: K. Peák Ildikó, szerzõk Borítóterv: Bencze Péter - Presits Antal HU ISSN Készült 500 példányban a Polar Stúdió Kft. gondozásában Felelõs vezetõ: Bencze Péter Nyomdai elõkészítés: Horváth Zsolt Kiadja a Dornyay Béla Múzeum Felelõs kiadó: Shah Gabriella múzeumigazgató

5 R. Várkonyi Ágnes a romhányi csatatéren, augusztus 13.

6 Fotó: Kovács Bodor Sándor

7 Tartalomjegyzék Elõszó (Várkonyi Gábor) BEVEZETÉS Várkonyi Gábor: Õrszavak R. Várkonyi Ágnes emlékére TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA R. Várkonyi Ágnes történeti ökológiai munkássága (Összeállította: Szepessyné Judik Dorottya) Prakfalvi Péter A nógrádverõcei (Verõce) szénbányászat környezettörténeti összefüggései Hausel Sándor A városi táj szépítõi, a virágkertészek. Balassagyarmat XIX XX. századi fásítási, parkosítási és virágosítási története Kazareczki Noémi Ruszinkó Antal, a szécsényi mezõgazdász és közéleti ember Judik Béla Szepessyné Judik Dorottya Felbecsülhetetlen kincsünk Salgó tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig Cs. Sebestyén Kálmán Jelenetek egy birtok történetébõl Szepessy Gábor Keskeny nyomtávú vasutak és környezetalakító hatásuk a Karancs Medves vidékén Fodor Miklós Zoltán Árvizek és patakszabályozás Salgótarjánban Balogh Zoltán Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédõ TÖRTÉNELEM Komjáti Zoltán Igor A kuruc-labanc viszony harctevékenységen kívüli ügyei a füleki várõrség vonatkozásában Koháry II. István fõkapitányságának idején ( ) Praznovszky Mihály Köznemesség és könyvkultúra a 19. század elsõ felében Nógrád megyében Galcsik Zsolt Országos Rákóczi-ünnepség Szécsényben 1905-ben RÉGÉSZET Péntek Attila A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelõhelyeinek topográfiája Róbert Malèek Viktória Tittonová A Füleki alsó vár késõ reneszánsz erõdítése a között folytatott feltárások fényében

8 MÛVÉSZETTÖRTÉNET K. Peák Ildikó A Balaton a természet örömkönnye (Egry József és a Balaton) Shah Gabriella Tájtörténetek Antal András keramikusmûvész tájábrázolásai NÉPRAJZ Molnár Ildikó A hagyományos, tájba illeszkedõ településkarakter története a század fordulójától napjainkig Hollókõ példáján Várkonyi-Nickel Réka Gyermekkor a gyárak völgyében TERMÉSZETTUDOMÁNY Hír János Elõzetes beszámoló a Kozárdi Formáció típusszelvényébõl gyûjtött gerinces maradványokról MÚZEUMPEDAGÓGIA Gherdán Katalin Hír János Kormos Vanda Legyél te is kutató! Földtudományi témájú múzeumpedagógiai foglalkozások a Pásztói Múzeumban

9 ELÕSZÓ A múzeum egy nagyszerû és fontos hely a tudományok képviselõi számára. A Museion szó, amelybõl a mai múzeum elnevezésünk származik, eredetileg a múzsák lakhelyét jelölte. Olyan hegyoldalakat, vagy éppen ligeteket, ahol a mûvészetek és tudományok múzsái szívesen gyûltek össze és örömmel tartózkodtak. Jelen kötet kiváló példája annak, hogy a múzeum még ma is összeköti és összefogja a különbözõ tudományterületekrõl érkezõ kutatók generációit. Olyan fontos alapkutatások láttak napvilágot a Dornyay Béla Múzeum 38. évkönyvében, amelyek túlnyomó többsége a téma újdonságával, vagy épp a látásmód modernségével járul hozzá tudományának gazdagodásához. Napjainkban divatos szavak az interdiszciplinaritás vagy a multidiszciplinaritás, de a nyugati kutatóintézetekhez mérten még mindig csak tanuljuk a tudományköziség metodikáját. Hogyan dolgozhat együtt, egymást kiegészítve egy kutatási témán két különbözõ tudományág képviselõje? Miként nyúlhat egy kutató egyszerre több tudományág eszközkészletével a rendelkezésére álló anyaghoz? Afelõl nincs már bennünk kétség: a többszörös nézõpontokra szükségünk van, hogy a kapott eredmények árnyaltabbak és pontosabbak legyenek. Ez alól nem képeznek kivételt sem a természet-, sem a társadalom-, sem a bölcsészettudományok. Az R. Várkonyi Ágnes által elindított történeti ökológia tökéletes példája az interdiszciplináris kutatásoknak, hiszen történeti forrásokat vizsgál az ökológia módszertanával. A kilencvenes években forradalmi újdonságként hatott a tudományos életre. Hirtelen jött felismerésként ragadta meg a fiatal kutatókat a természeti környezet vizsgálatának jelentõsége, az emberi társadalomra és akár az eseménytörténetre gyakorolt hatása az adott történelmi korszakban. A környezettörténetet kezdetben egy kalap alatt említették a történeti ökológiával, majd szépen lassan kirajzolódtak a két tudományág közötti határok. Mindebben nagy jelentõsége volt R. Várkonyi Ágnesnek. Jelen kötet tanulmányainak legnagyobb része is ebbe a két jelentõs, interdiszciplináris kutatásba tartozik. Fontos a sokszínûség. A tudomány sokfélesége, a nézõpontok változatossága adja az értékes viták alapját, amelyek nélkül nem nyílhatnak meg azok a kapuk, amelyeket a saját látószögünkbõl nem is vehetünk észre. Szókratész azt vallotta, hogy nem adhatta át saját tudását az embereknek, csupán annyit tehetett, hogy beszélgetéseik (és parázs viták) során gondolkodóba ejtette õket. Ezzel mindent megtett, hogy a tudományok kerekét elõre mozdítsa. Akárcsak ez a kötet, amely sokszínûségével és sokszor merész nézõpontjaival értékes alapkutatásokat vonultat föl a bölcsészet-, a társadalom- és a természettudományok számára egyaránt. Mindez pedig a salgótarjáni Dornyay BélaMúzeum szárnyai alatt, R. Várkonyi Ágnes emlékére született. VÁRKONYI GÁBOR 9

10 10

11 ÕRSZAVAK R. VÁRKONYI ÁGNES EMLÉKÉRE VÁRKONYI GÁBOR ELTE BTK TÖRTÉNETI INTÉZET, BUDAPEST Sok-sok évvel ezelõtt együtt utaztunk Pannonhalmára, ahol a gimnázium diákjai vártak minket. A változékony magyar télben éppen egy havas, hófúvásos idõszakot sikerült kifognunk, de fel sem merült, hogy lemondjuk az elõadást. A tanárnõ, Ágnes néni, hajthatatlan volt, megígérte, hogy este ott lesz a gimnáziumban: Várnak minket Gábor! Az út bizonytalansága egyáltalán nem rettentette el, fel sem merült, hogy elakadhatunk, vagy hogy nem érkezünk meg idõre. Ahogy magunk mögött hagytuk Budapestet, szinte elnyelt minket a kavargó hó. Gyõrt szinte egyedüliként szeltük át még nem volt meg a várost elkerülõ autópálya, és ahogy rákanyarodtunk a Pannonhalmára vezetõ útra, már a sötétség is egyre sûrûsödött körülöttünk. Az autó lámpáinak fényében kavargó, örvénylõ hópelyheken kívül szinte semmi mást nem lehetett látni, az autó néha megmegcsúszott, de valahogy mindig megtalálta az utat És miközben kint a tél volt az úr, mi az egész majd négy órás utazást végigbeszélgettük mûvészetekrõl, irodalomról és történelemrõl. Ott az autóban fogalmazódott meg elõször az a nagyon fontos gondolat, ami azóta is visszhangzik bennem: nincs egytényezõs történelem. Ezt késõbb egyik kötetének elõszavában már így fogalmazta meg: a történelem soha nem volt egytényezõs, soha nem vonult eleve kiszámított rendben. Többféle egységbõl, régibb és újabb elemek bonyolult szövevényeibõl sodródott össze, magával görgetve a véletlenek, a személyiségek eltérõ alkatából következõ mindennapi döntések, az elõre ki nem számíthatóságok, a kockázatok sokaságát. Le kell bontani a linearitásban felfogott történelmi idõt, a tökéletesedés gondtalan folyamatát, s számolni kell vele, hogy a többféle lehetõségbõl valami kiszámíthatatlan adott egyetlen irányt, érvényesített egyetlen fejleményt és zárt be rövid távon sok más lehetõséget. Várkonyi Ágnes történészi ars poeticájának eszenciája ez a gondolat. Az egymással összefüggõ, egymást alakító alternatívák megismerése, feltárása nélkül nem ismerhetõ meg mindaz, amit történelemnek nevezünk, de talán még a mindenkori jelenünk sem értelmezhetõ. Ebbõl az összefüggéseket feltáró kutatói mentalitásból vezethetõ le életmûvének két legfontosabb karakterisztikus vonása. II. Rákóczi Ferenc monográfusa, vagy éppen Zrínyi Miklós kutatójaként mindig hangsúlyozta, hogy nem magányos hõsökrõl beszél. II. Rákóczi Ferenc és munkatársai fogalmazott egyszer, vagy Zrínyi Miklós és köre volt kutatásainak célpontja. Az egyént, a személyiséget környezetével együtt mutatta be. Nálánál senki sem ismerte jobban a magyar történelemszemléletre 11

12 oly nagy hatást gyakorló historizmus személyiség-kultuszát, de az egyéni kvalitások elismerése mellett pontosan tudta, hogy mennyire káros, ha az egyént kiemelve környezetébõl tesszük kultusz tárgyává. A magyar történelemszemlélet sok torzulása éppen ebbõl a hibából ered. II. Rákóczi Ferenc az õ szemszögébõl nem szabadságharcos, hanem államépítõ volt. Rákóczi állama, ahogy sokszor hangsúlyozta, valós és lehetséges alternatívát kínált az Oszmán Birodalom szorításából kiszabadult Magyar Királyság számra. Történészi hitvallásának másik nagyon fontos talpköve európaiságunk, az európai politikai összefüggésrendszerbe, kultúrába való beágyazódottságunk hangsúlyozása. Az erdélyi fejedelmek, Bethlen Gábor, a két Rákóczi György vagy Apafi Mihály és II. Rákóczi Ferenc politikai törekvései értelmezhetetlenek az európai kapcsolódási pontok feltárása nélkül. De Pázmányt, Zrínyit vagy Wesselényi Ferenc nádort sem látjuk helyesen, ha figyelmen kívül hagyjuk mindazokat a hatásokat, amit Európa a kultúrában, a politikai gondolkodásban a kora újkorban képviselt. Várkonyi Ágnes, a történészek közül egyedüliként, hihetetlenül érzékenyen fordult a szimbólumok világa felé. A mindenkori gondolkodást meghatározó egyetemes európai szimbólumrendszer feltárása, magyarországi jelenléte és használata szinte minden mûvében jelen van. Zrínyi és a tenger, a sírás kultusza és Kemény János, a pelikán a fiaival, az idõ szimbolikája, Mars és Vénusz társalkodása... minden egyes itt felsorolt tematika vagy szimbólumrendszer mögött rejtett tartalmak, történelmi értelmezések garmadája bomlik ki mûveiben. A kora újkori államelméletek labirintus metaforáját történészi hitvallásába is beemelte: Ma már nyilvánvaló, hogy a végtelenbe nyíló emelkedés folyamata a múlt század álma volt, és labirintusokból keresnek kiutat az emberek. A társadalom, a szimbólumok világától egyenes út vezetett a természet világához. A történeti ökológia szemléletmódjának, módszertanának és filozófiájának befogadása, majd hazai elterjesztése nem egyszerûen kitérõ volt az addigi történészi pályafutásában, hanem ennek a pályának szerves része. A történelmet a maga összetettségében vizsgáló tudós törvényszerûen érkezett el arra a pontra, ahol már a természeti környezet és a társadalom kölcsönhatását is vizsgálni kellett. A székely falutörvények megmaradásunkra való kifejezése a mindenkori fenntarthatóság, a társadalom és a környezet egyensúlyát szem elõtt tartó magatartás példája lett. Így születtek meg azok a munkák, amelyek a környezet és végvár kapcsolatát vizsgálják, vagy a tudós asszonyok, akiknek megszólaltak a füvek, és egyszerre kitárult a házi patikát fenntartó arisztokrata hölgyek környezete, ahol a gyógyítás egyszerre zajlott a tanult orvosok és az évszázados tapasztalatokat hordozó füvesemberek szintjén. Lehetetlen számba venni Várkonyi Ágnes életmûvét, és talán még nehezebb elõszámlálni azokat a munkákat, amelyeket az õ tanítása, példamutatása inspirált. Tanítványai úgy õrzik egy-egy gondolatát vagy megjegyzését, mint õrszavakat. A kora újkori nyomtatványok utolsó sorában a szedõ a következõ oldal elsõ szavát is kiszedte, hogy a könyvkötõ véletlenül se vétse el a lapok sorrendjét. Õrszavak, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy nincs egytényezõs történelem. Azon a bizonyos téli utazáson számtalan hasonló gondolat közepette suhantunk, szánkóztunk át a Vértesen, városon, falvakon, eszünkbe sem jutott a téli zimankó, észrevétlenül futott el az idõ. Csak Pannonhalmán tértünk vissza a téli valóságba, amikor az autó egyszer csak megfeneklett a mély hóban az apátsághoz vezetõ utolsó emelkedõn. Úgy vontattak fel minket, de az elõadás idõben elkezdõdött. 12

13 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA R. VÁRKONYI ÁGNES TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIAI MUNKÁSSÁGA (ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA) MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA, SALGÓTARJÁN R. Várkonyi Ágnes nevéhez fûzõdik a történeti ökológia magyarországi meghonosítása. Miért is kezdett ezzel a fiatal tudománnyal foglalkozni? A kérdésre a választ 1998-ban, a Történelemtanárok Országos Konferenciáján Környezet és történelem címmel tartott elõadásában adta meg: Hegyek és erdõk között nõttem fel, a nyarakat a Sajó partján töltöttem, iskoláimban tanítóim és tanáraim nagyon komolyan vették a minden tavasszal megrendezett Madarak és fák napját. Mint nagy levéltári forrásfeltárás alapján dolgozó történésznek nagyon nagy anyag ment át a kezemen. Nem kis meglepetéssel ismertem fel ezekben a századi emberek természetismeretét, okos és célszerû természetkezelési eljárásait. Mindamellett behatóan foglalkoztam a századi magyar történetírás társadalomtörténeti irányzatával, és sok elfelejtett, eltagadott, vagy félreismert, esetleg kisajátított tudós mûvében fedeztem fel az akkor úttörõ ökológiai gondolkodás eredményeit. Nincs ebben semmi különös: a Kárpát medence természeti változatossága, katasztrofális viszonyai, a 19. századi vízszabályozási munkálatok, majd a trianoni határok következtében merõben új kezelést kívánó környezeti problémák szükségszerû következménye volt a különleges ökológiai érzékenység. A bibliográfiában R. Várkonyi Ágnes történeti ökológiai vonatkozású, megjelent mûvei idõrendi sorrendben kerülnek áttekintésre Ökológiai gondolkozás Magyarországon a régi évszázadokban. In: Soproni Egyetem. 1. évf sz Folyóvizünk, amelybõl élünk... : történeti ökológia. In: Valóság. 32. évf sz Megmaradásunkra való : A történeti ökológia. In: Liget. 3. évf sz Múltkutatás a jövõért. Történeti ökológia. [Riporter: Lehotay-Horváth György.] In: Természetbúvár. 45. évf sz Pelikán a fiaival: Esszék a történeti ökológia világából. Bp., Liget könyvek. Történeti ökológia és a mûvelõdés históriája. In: Magyar Tudomány. 37. köt sz

14 1993 Környezet és végvár. Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a századi Magyarországon. In. Végvárak és régiók a XVI-XVII. században. Szerk.: Petercsák Tivadar, Szabó Jolán. Studia Agrensia. 14. Tudományos tanácskozás elõadásai. Noszvaj, okt Eger, Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága Történeti ökológia és a mûvelõdés históriája. In: Európa híres kertje: Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes, Kósa László. Bp., Orpheusz Könyvek A legfiatalabb tudomány. In: Európa híres kertje: Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes, Kósa László. Bp., Orpheusz Könyvek (Kósa Lászlóval közösen) 1995 A tûzvész tanúi. Bp., Liget könyvek. A párbeszéd esélyei. A végvárrendszer-kutatások humánökológiai megközelítésérõl. In: Végvár és környezet. Szerk.: Petercsák Tivadar, Petõ Ernõ. Studia Agrensia 15. Tudományos tanácskozás elõadásai. Noszvaj, okt Eger, Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága Ahonnan eltávozik a gazda. In: Liget. 8. évf sz A táj, mint világkép. In: Liget. 8. évf sz Vizek és erdõk. Egy ökológiai válság természetrajza. In: Liget. 9.évf sz A történeti ökológia. In: Magyarország földje: kitekintéssel a Kárpát-medence egészére. Szerk.: Karátson Dávid, Száraz Miklós György. Pannon Enciklopédia. 6. Bp., Táj és történelem a XVIII. századi Magyarországon. In: Táj és történelem (Történeti ökológiai tanulmányok). Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Bp., ELTE BTK Az ökológiai látásmód forrásai Hajnal István történetírásában. In: Miscellanea fontium historiae Europaeae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Szerk.: Kalmár János. Bp., ELTE Bölcsészettudományi Kar A történeti ökológia. In: A történelem segédtudományai. Szerk.: Bertényi Iván. Bp., Pannonica - Osiris Kiadó Elpusztult erdõs bérceink.... In: Imreh István Emlékkönyv. Szerk.: Benkõ Samu, Kiss András Erdélyi Múzeum-Egyesület Befejezetlen múlt. A Tisza-völgy rendezésének történetéhez. In: Magyar Tudomány. 49. évf sz

15 2000 Táj és történelem a XVIII. századi Magyarországon. In: Táj és történelem. Tanulmányok a történeti ökológia világából. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Bp., Osiris Kiadó A várak élelmezésérõl a században. In: Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára. Szerk.: Egey Tibor, Horváth M. Ferenc. Bp., Pest Megyei Levéltár A történelem és a természet kölcsönhatása. In: Magyar Nemzet. 65 évf február Természet és társadalom - a történeti ökológia regionális lehetõségei. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. XXVI. Salgótarján, A Dohnányi-kert Budán. In: Dohnányi emlékkönyv. Szerk.: Kiszely Deborah. Bp., MTA Zenetudományi Intézet Számûzött lovainkról. In: Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Pál Judit, Sipos Gábor. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület Környezet és történelem. In: Civil történelem: A Történelemtanárok Egyletének 15 éve. Szerk.: Dénesné Mészáros Anita, Miklósi László. Bp., Történelemtanárok Egylete Veszélyeztetett örökségünk A Dohnányi-kert. In: Élet és tudomány. 61. évf sz A természet majd az értelemmel : Történeti ökológia és a XVIII. századi Magyarország környezeti válsága. In: Környezettörténet: Az utóbbi 500 év környezeti eseményei történeti és természettudományi források tükrében. Szerk.: Kázmér Miklós. Bp., Hantken Kiadó Mikes és a kis jégkorszak. In: Eruditio, virtus et constantia : tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére. Szerk. Imre Mihály. Debrecen, Debreceni Egyetem Kiadó. 1. köt

16 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA A NÓGRÁDVERÕCEI (VERÕCE) SZÉNBÁNYÁSZAT KÖRNYEZETTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSEI PRAKFALVI PÉTER GEOLÓGUS, MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI HIVATAL, BUDAPEST 1. Bevezetés R. Várkonyi Ágnes megfogalmazása szerint a történeti ökológia célja, hogy rekonstruálja az ember és a természet évezredes kölcsönhatásait (R. Várkonyi Á ). Ez az újnak tekinthetõ tudományág a történelmi kutatások szerteágazó területének egyik segédtudománya. Ehhez kapcsolódóan gyakran nem kerül megfogalmazásra, hogy az ember és a természet kölcsönhatásába beleértendõ-e a természet mindkét része (élõ, élettelen) vagy sem. Jelen tanulmányban az élettelen természet, azon belül is annak egy környezeti elemét, a földet (a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény fogalom meghatározása), még tovább szûkítve, annak is csak egy kicsi, de annál fontosabb részét, az ásványi nyersanyagot (olyan ásványi anyag, mely a fennálló tudományos-technikai fejlettségi szinten hasznosítható, a bányászatról szóló évi XLVIII. törvény fogalom meghatározása, továbbiakban nyersanyag) fogom elemezni, felhasználva ehhez a történeti földrajzot is. Az ember és a nyersanyag kölcsönhatásában megállapítható egy egymásutániság: elõször a környezeti elem egy része, a nyersanyag hat az ott élõkre, majd az ember átalakítja a környezetét, annak érdekében, hogy azt ki tudja termelni, fel tudja használni. Tágabb értelemben a folyamatnak van egy korábbi szakasza is, amikor a környezethasználó (jelen esetben az ember) ismereteket szerez arról, hogy a természetben vannak olyan anyagok, amelyek eredményesen felhasználhatók. Kibontva a folyamatot: a környezeti elem (nyersanyag) és a környezethasználó (ember) kölcsönhatása során az ember iteratív módon jut el a hasznosításig (Mátyás E , kiegészítve PP). Elsõ lépésben az ismeretet szerzi meg pl. tapasztalatból, írott anyagokból, vagy szóbeli közlésbõl arról, hogy létezik egy adott (nyers)anyag (esetünkben a kõszén), majd egyidejûleg, de inkább késõbb annak a tudásnak a birtokába is jut, hogy ezt hasznosítani is lehet. Ezt követõen megpróbálja felismerni, hogy a közvetlen vagy távolabbi vidékén hol található meg ez a nyersanyag. Az adott környezeti elem vizsgálatára specializálódott tudományág (jelen esetben a geológia) állandó fejlõdése biztosította azokat az információkat, amelyek elõsegítették a felismerés folyamatának sikerességét. A felismerés ténye csakis a helyszínen, vagyis a terepen játszódhatott le. Ennek pedig szükséges feltétele volt, hogy bejusson valakinek a tulajdonában lévõ területre. Ezt a késõbbiekben a kutatási engedély (kutatási jogadomány) jogintézménye rendezte, de az általunk vizsgált idõszakban (XVIII.-XX. században) ez inkább magánjogi egyezségek alapján mûködött, vagyis az ismeret birtokában lévõ ember megegyezett a 16

17 földtulajdonossal, hogy bejárhassa a területet. Amennyiben megtalálta a számára fontos nyersanyagot, akkor tovább folytatódott annak részletesebb kutatása: mennyire lehet felhasználni (ez a minõséggel van összefüggésben, de az elsõ idõszakban inkább próbálgatással állapították meg az alkalmazhatóságot, nem célirányos vizsgálatokkal) és milyen kiterjedésben, mennyiségben található meg, mert ez szoros kapcsolatban volt azzal, hogy érdemes-e belekezdeni a kitermelésébe, vagy sem. Ha ezek a kérdések eldõltek, akkor elkezdõdhetett az engedélyezési eljárás. Kinek a tulajdona a nyersanyag, kitõl kell engedélyt kérnie, kitõl kell megváltani, hogy azt kitermelhesse. Az engedély sikeres megszerzését követõen indulhatott el a bányászat, ami számottevõ környezeti átalakítással is járhatott. A felvázolt eseménysor egymásutánisága a kezdeti idõkben nem különült el ilyen részletesen egymástól sem idõben, sem munkamegosztásban, hanem a megismerést követõen, amelyek jelen esetben általában a felszínhez közeli szénrétegekben, ún. kibúvásokban történtek meg, egybõl sor kerülhetett a közvetlen kitermelésre és felhasználásra. Abban az esetben, ha ennek a folyamatnak az idõsíkjába a bányászat befejezését már jóval meghaladó idõben lépünk be, és megalapozottan akarjuk értelmezni a tapasztalt környezeti változásokat (amik leginkább süllyedések, felszakadások, gödrök stb. formájában jelennek meg), akkor ehhez ismernünk kell a korábban lejátszódott folyamatokat (leginkább annak a bányászati szakaszát), vagyis egy terület környezettörténete adott esetben bányászattörténeti ismeretek nélkül nem végezhetõ el. A tanulmány tárgyát képezõ környezettörténeti vizsgálat az egykori Nógrád megyei település, Nógrádverõce (Verõce) szénbányászatára vonatkozik. Az elsõ hiteles adatunk errõl érdekes módon nem írott anyag, hanem egy térkép, ami 1776-os keltezésû és a KÕ- SZÉN BÁNYA feliratot tartalmazza (1. ábra, FIEDLER, T. 1776). Ebbõl az adatból kiindulva ennek a kornak a bányászattal összefüggõ történéseit, hátterét kell a folyamatok megértéséhez megismernünk. 1. ábra: Az elsõ adat a verõcei szénbányáról (Fiedler, T ) Az azonos szín és betûforma kizárja annak lehetõségét, hogy a KÕ-SZÉN BÁNYA felirat késõbbi ráírás lenne. 17

18 2. Az ismeret megszerzésétõl a bányászatig Az ismeret megszerzése a szénrõl A szenet, mint éghetõ anyagot bizonyára már õsidõk óta ismerjük. Villámcsapástól, szénkibúváson rakott tûztõl lángot fogott, de a természetben gyakrabban elõforduló öngyulladástól füstölgõ szénre izzása, hõenergiája, bûze miatt biztosan felfigyeltek õseink. Ezek az érzékszervi jelenségek, tudjuk, még nem vezettek, vezethettek el annak felismeréséhez, hogy a földben égõ anyag a fa helyett alkalmazható lenne a mindennapi életben. Ennek egyszerû oka az, hogy akkoriban még kimeríthetetlennek tûnt az embercsoportokat körülvevõ erdõségek faanyaga. Azt sem tekinthetjük elhanyagolható dolognak, hogy a fa összegyûjtése, késõbb kitermelése sokkal egyszerûbb lehetett, mint a földben elhelyezkedõ szén kibányászása. A szén ismerete az adott kor fejlettebb kultúrájában nagyon korán megtörtént a Földön, de számunkra természetesen az a fontos, hogy ez információ mikor jutott el Magyarország területére. Nyilvánvalóan ez egy folyamat, aminek nem a pontos dátuma a lényeges, hanem inkább a történelmi idõszak behatárolása és az azon belüli beilleszthetõsége a fontos. Részleteiben nem vizsgálva az eseménysort megállapíthatjuk, hogy az 1550-es években már egy erdélyi sóbányában található szénrõl tesznek említést, de semmilyen utalás még nincsen a felhasználására vonatkozóan (ERDÕSI L p. 133.). A következõ adat 100 évvel késõbbi, ami elõször tudósít a Besztercebánya és Körmöcbánya közötti szénrõl, de valamilyen oknál fogva veszélyesnek tartják, mivel ártalmas ásványi szénként írtak róla (IZSÓ I. 2014a. 74.), vagyis nincsenek még birtokában annak, hogy a szén hasznos anyag lehet. E néhány információból általánosítani még nem lehet, de vélhetõen valamennyire azért tükrözi a szénhez való viszonyulását elõdeinknek a vizsgált idõszakban. Egy 1766-ban megjelent Pressburger Zeitung cikkben már a szén keletkezésére (igaz teljesen hibásan), valamint a hõleadó képességére ( nagy lánggal ég ) is tesznek utalást: Az elégett föld négy ölnyi hosszúságban, kettõ szélességben és két lábnyi vastagságban kõszénné lett, amely tûzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég (DORNYAY B p. 5.), ugyanakkor Verõcén már Kõ-szén bánya volt. Világviszonylatban az egyik legkorábbi ismeret a felhasználásról Marco Polotól származik, aki a következõket írta az 1300-as években: Kartaia egész földjén található egy fekete kõ, amit a hegyekbõl ásnak, ahol erekben mutatkozik. Meggyújtva faszén módjára ég, a tüzet sokkal tovább tartja, mint a fa, úgyhogy egész éjjel s még reggel is égve találjuk. Ennek a fekete kõnek lángja nincs, gyújtásnál kissé fellobog és égés közben sok meleget áraszt. Az országban ugyan nincs fahiány, de a lakosság olyan nagyszámú, hogy a kályhákban és a fürdõkben ilyen kövekkel tüzelnek (VADÁSZ E p ). Ugyanakkor Tichy József Menyhért volt az elsõ, aki 1735-ben magyarországi (Késmárk környéki) szenet alkalmazott (IZSÓ I. 2014a. p. 87.). Közvetlenül a verõcei szénbányászat kezdetét (1776) megelõzõ idõszakra vonatkozó adatok jelzik, hogy egyre inkább tudatában vannak, legalábbis az uralkodói (kormányzati) szinten annak, hogy a fát szénnel kell helyettesíteni, mert erdõségeink nagymértékben fogynak (BÁN I p. 8.). Ezért Máriai Terézia 1749-ben instrukciókat ad az újonnan kinevezett selmeci fõkamaragróf részére: a már régen ismert kõszenek mellé újakat kell keresni, és úgy kell megszervezni a termelést ha másként nem megy, kényszerítve az illetékeseket hogy a tûzgépekhez a fa nélkülözhetetlensége miatt kõszenet használhassanak. Ezt úgy kell megoldani, hogy általános szokássá váljék a kõszénnek fûtésre és kovácsszénként való alkalmazása (IZSÓ I. 2014a. p. 90.). 18

19 2. 2. A felismerés (a környezet hat az emberre) Hosszú idõnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Kárpát medencében élõ õslakosság a megismerés és felismerés folyamatán keresztül eljusson a szén hasznosításáig. Ennek egyik jó példája az Olt mentén található bronzkori település, ahol a veremlakásaikat egészen az ott lévõ széntelepig mélyítették le, de a fekete kõzet felhasználására egyáltalán nem gondoltak (Bán I p. 501.). Miután az újra fogékonyabb emberek rendelkeztek a szén, mint (nyers)anyag ismeretével, valamint már arról is volt információjuk, hogy ezt tüzelõanyagként lehet használni, az a következõ lépés, hogy felismerje a terepen a jelenlétét. Ez a folyamat mindig a helyszínen zajlik le (függetlenül attól, hogy mástól kapja az információt, vagy maga indul a felkeresésre), ekkor gyõzõdik meg arról, hogy ismeretével megegyezõ-e az általában felszíni kibúvásban megjelenõ anyag. Éppen a verõcei szénkutatás kapcsán bányászattörténeti szempontból híressé vált Carl Nützen Edler von und zu Sanderspiel (továbbiakban Sanderspiel) 1769-ben fogalmazta meg, hogy 12 ismérve van, ami alapján el tudja dönteni, hogy van-e szén a területen vagy sem. Sajnos ezeket nem adja meg (BÁN I p. 7.). Trangous János, Kassa város fõorvosa három ismertetõjegyet ad meg 1793-ban: a földben rejtõzõ szén felett megolvad a hó, az innen kihúzott gyökér nedvében érc van, vagy a levegõ kénes szagú (BÁN I p. 7.), de ez már a nógrádverõcei szénfelhasználás után került dokumentálásra Kutatási engedély A kezdeti idõben, az 1700-as évek elején eléggé tisztázatlan volt a helyzet a szén tulajdonlásával kapcsolatosan. Egyrészt, mivel még nem volt túlságosan köztudomású a szén jelentõsége, ezért nem igazán került elõtérbe annak vizsgálata, hogy ki engedélyezheti a kutatást. Részben a földtulajdon tartozéka lehet, akkor a földbirtokossal, ha viszont uralkodói fennhatóság alatt van, akkor az állami apparátuson keresztül a királlyal kell megállapodni. Mindkét esetben fennáll annak a lehetõsége, hogy a nyersanyag tulajdonlója kezdeményezi a kutatást. Ezekben az esetekben az engedélyezés könnyebben kivitelezhetõ. Ezek a kérdések véglegesen az Általános Bányatörvény évi hatályba lépésével tisztázódtak (IZSÓ I. 2014a. p. 127., 2014b) Kutatás (az ember tudatos céllal hat a természetre) Verõce vonatkozásában az elsõ kutatás 1776 környékén indulhatott, amikor a már említett térképen feltüntetett tárót (FIEDLER, T. 1776) kihajtották, ugyanis ez a széntelep feltárására irányult. Valószínûleg egy felszíni kibúvásból indították. Ez volt feltehetõleg az elsõ emberi beavatkozás a verõcei környezetbe, amit a szénnel összefüggésben tettek. Érdekes módon az irodalmi adatok alapján volt egy másik táró is, amit szintén ebben az idõszakban létesítettek (BÁN I p. 10.). Helyének beazonosítása térkép és egyéb leírások hiányában nehéz. A késõbbiekben visszatérek ennek valószínûsített helye beazonosítási lehetõségére. Az elsõ fúrásos kutatás Verõcén, ami szénre irányult, az 1910-es évekre tehetõ (WAHLNER A p. 754.) A bányászat engedélyezése Amíg a kutatás engedélyezését gyakran el lehetett kerülni, mivel a kutató, a nagyobb birtokok teljes körû õrizhetetlensége miatt észrevehetetlenül bejuthatott oda, addig a bányászat engedélyezésére, amit már csak komolyabb területi jelenléttel lehetett megala- 19

20 pozni, elkerülhetetlen volt a terület tulajdonosával, vagy képviselõjével való találkozás. Persze jogszabályok is biztosították a magánterületre való bejutás feltételeit, de a legfontosabb kérdés mégis az volt, hogy a földtani közegben elhelyezkedõ nyersanyag kinek a tulajdona: a föld tartozéka, vagy fenntartott nyersanyag (vagyis az állam tulajdon), vagy minden engedély nélkül szabadon bányászható (SZVIRCSEK F p. 44., 189.) ban a Miksa-féle bányarendtartás van érvényben, de az nem szabályozza a szén bányajogi helyzetét. Így gyakorlatilag nincsen olyan határozott iránymutató, ami segítene az engedélyezési eljárásban. Nyilvánvalóan, a vállalkozó arra törekszik, hogy szabadon végezhesse a kitermelést, ugyanakkor a földbirtokos szeretne hasznot húzni abból. A verõcei események értelmezéséhez a következõ idõrendbe állított adatok segíthetnek: 1749: Mária Terézia korábban már idézett kõszén hasznosítási javaslata, kérése. 1751: Az Udvari Kamara utasítja a fõbányahivatalokat, hogy segítsék elõ a kõszéntelepek feltárását az illetékességi területükön (IZSÓ I. 2014a. p. 91.) szeptember 9.: Máriai Terézia elrendelte, hogy jutalom fejében (24 arany) jelentsék be az új turfa (tõzeg) lelõhelyeket. Ugyanakkor, ha turfával olvasztanak, akkor 100 arany a jutalmuk (BÁN I p. 5.). Meglepõnek tûnik, hogy barnaszén helyett turfát nevesít (ugyanis a turfa a szénfajták sorában a legkisebb fûtõértékû anyag, így a legkevésbé alkalmas olvasztásra), de magyarázatul szolgál, hogy a rendelet melléklete tartalmazott egy leírást a turfa elszenesítésérõl (BÁN I p. 5.). 1768: A királyné valószínûleg a kevés bejelentés, valamint amiatt, hogy azok leginkább kõszénre vonatkoztak, újabb rendeletet adott ki. Ebben megemeli a jutalmat 24 aranyról 50-re, valamint kiterjeszti a felfedezés tárgyát a barnakõszénre is (BÁN I p. 5.). A felhívásokra 1768 és 1771 között Sanderspiel jelentette be a verõcei kõszenet (BÁN I p. 7.), vagyis az elsõ, 1766-os bejelentési lehetõség nem jutott el hozzá, vagy egyéb ok miatt nem lépett az ügyben (ne felejtsük el, akkor már szerepelt a térképen a bánya felirat). A 100 arany jutalmát csak 1778-ban kapta meg (BÁN I p. 5.). 1771, 1772: a selmecbányai bányabíróság egy igazolást adott arról Sanderspielnek, hogy nem kell a földtulajdonos hozzájárulása a tevékenysége végzéséhez (BÁN I p ), de a "közigazgatási bíróság" a földtulajdonost részesítette jogosultnak, így 1787-ben végleg felhagyott minden próbálkozással (BÁN I p. 19.). Megjegyezzük: a bányabíróság fenti igazolása nem volt jogszerû, mert hatáskörét túllépve adta ki, de ezt Bán Imre sokkal késõbb, 1934-ben állapított meg (BÁN I p ) július 20.: az Udvari Kamara dekrétuma szerint akié a föld azé a szén (BÁN I p. 9., IZSÓ I. 2014a. p. 102., SZOMSZÉD A p. 124.) Bányászat (a nyersanyag termelése, amikor az ember hat a környezetre) Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az irodalmi adatok alapján (Vitális I p. 2.) a brennbergi szenet 1753 körül fedezték fel, és 1759-ben már iparszerû termelés folyt ban Sanderspiel elkezdett bányászkodni Verõcén (BÁN I p. 10.), és még ugyanebben az évben Migazzi Kristóf bécsi bíborosérsek, váci püspöki helytartó is nyitott egy tárót, és ingyen osztotta szét a kitermelt nyersanyagot a kézmûveseknek, és csekély ár ellenében a lakosoknak, hogy azt megszerettesse velük. Sajnos nem járt sikerrel, 20

21 a szén rossz minõsége ebben megakadályozta (BÁN I p ). Az elõbbiekbõl tudjuk, hogy az ez elsõ sikeres széneladás már 1759-ben megtörtént Sopronban, de azt nem tudjuk, mire használták (Bán I p. 14.). A Migazzi bíborosérsek által folytatott szénbányászat kezdeti idõpontja (1768) és az 1776-os keltezésû térképen szereplõ szénbánya felirat közötti ellentmondást azzal lehet feloldani, hogy a tárót ugyan kihajtották a szénkibúvásban 1776-ban, de a termelést az elsõ két évben nem jelentették, vagy nem is volt. Sanderspiel Verõcén 1771 elõtt 300 q szenet termelt (BÁN I p. 18., ez 168 q- nak felel meg SZVIRCSEK F p. 189.), gyakorlatilag ez az elsõ mennyiségi adat ben a verõcei szén hasznosíthatóságának az eldöntésére indulnak vizsgálatok, de az eredmény az lett, hogy azt sikerrel nem lehet alkalmazni (BÁN I p. 16.). A jelenleg ismert tárók összekapcsolása az irodalomban szereplõ bányanyílásokkal A korábbi szerzõk részletesebb helyismeret nélkül dolgozták fel a terület bányászattörténetét. A terepbejárásaim során az irodalmi adatok, valamint a jó helyismerettel rendelkezõ Antal József és Szenthe István segítségével 6 db (I.-VI.) fontosabb bányanyílást azonosítottunk be (2. ábra, 1. táblázat). 2. ábra: A nógrádverõcei jelentõsebb tárók elhelyezkedése (Szerk.: Prakfalvi P.) 21

22 1. táblázat Ezek közül 3 db (II., III., V., lásd. 2. táblázat) napjainkban is járható. A Migazzi-féle táró az I-es. Ezt jelöli az 1776-os térkép. A Sanderspiel-féle bánya valószínûleg a II-es jelû táró lehet, ami elõször egy 1928-ban kiadott térképen (3. ábra, itt köszönöm meg Zentai László, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéke tanszékvezetõ egyetemi tanárának segítségét) szerepel Károly-bánya néven (meg kell jegyezni, hogy ezen a területen, vagyis a Katalin-völgy É-i részén, a részleges terepbejárások szerint csak ezen az egy helyen volt bányászattal összefüggõ létesítmény, ahol már 1899-ben biztosan volt bánya, Böckh H p. 51.). A megfeleltetést két adattal próbálom alátámasztani: egyrészt Sanderspiel keresztneve Károly (Carl), valamint a fent leírt viszálykodás csak akkor történhetett így, ha Sanderspiel olyan helyen végezte a bányászatot, ahol nem vehették észre könnyen tevékenységét, mivel ez a terület is a váci püspökség földtulajdona volt. Mint látható a 2. és 3. ábrán, a többi bányanyílás közel egy helyen csoportosul, így ott biztosan szem elõtt lett volna, felfigyeltek volna mûködésére. 3. ábra: Károly bánya felirat a III. katonai felmérés térképén (MFGI térképtár, a terepi munkálatok 1923-ban készültek, a kiadás pedig 1928-ban. Az arab számok a földtani képzõdményeket jelölik). 22

23 A korábbi térképekrõl való hiányát azzal magyarázhatjuk, hogy a terepen dolgozó geodéta felvételezõ személy nem vette észre, így nem térképezhette. A 3. ábrán az is látszik, hogy a bányajel nincsen pontosan feltüntetve, amit részben az akkori mérési hibával is magyarázhatunk. 3. A bányászat hatása a környezetre és ennek még napjainkban is felismerhetõ jelei 1. fénykép: Az I. táró felszakadt elsõ szakasza (Fotó: Prakfalvi P. 2012). 2. fénykép: Az I. táró jól körvonalazódó meddõhányója (Fotó: Prakfalvi P. 2015). Az eddigi ismereteink szerint a legkorábbi emberi beavatkozás a vizsgált területen a szénnel összefüggésben az I-es sorszámú bányanyílás. A helyét az 1776-ban készült térkép alapján lehetett lokalizálni, amit a terepen is sikerült beazonosítani. Egyértelmûen felismerhetõ a felszakadt bejárati része (1. fénykép) és a meddõhányója (2. fénykép). A II. táró bejáratát (3. fénykép) Szenthe István és csapata bontotta ki 2012-ben. A meddõhányója jól felismerhetõ. Nagyrészt andezittufában hajtották ki. A fõtét fõtegerendával biztosították (4. fénykép). Hossza kb. 56 m. A III. táró 2015-ben 113 m hosszban volt bejárható, egy leszakadás akadályozza meg a továbbhaladást. Az 1911-ben készült bányatérkép (?? 1911) szerint kb. 190 m hoszszú volt (4. ábra), ami kb. megegyezik a Vi- 23

24 3. fénykép: A II. táró 2012-ben kibontott bejárata (Fotó: Prakfalvi P. 2012). 4. fénykép: A II. táró belseje a kiesett és elkorhadt süveggerendák maradványaival (Fotó: Prakfalvi P. 2012). 5. fénykép: A III. számú bánya nehezen észrevehetõ bejárata (Fotó: Prakfalvi P. 2012). 6. fénykép: A III. táró talpán felismerhetõ az egykori keskeny nyomtávú sínpálya talpfáinak helye (Prakfalvi P. 2015). 24

25 tális Sándor által leírt, 1935-ben megállapított hosszal (VITÁLIS S. 1936). A bejárata részben beomlott (5. fénykép), a három bejárható vágat közül ebben az egyben bizonyítható a gépesített (sínpályás) szállítás (6. fénykép). 7. fénykép: A IV. táró felszakadásának helye (Totó: Prakfalvi P. 2015). 4. ábra: Az 1911-ben készült térképrõl a lépték alapján leolvasható, hogy a vágat kb. 190 m hosszú (É-i irányba beforgatva,?? 1911). A IV. táróról semmilyen beazonosítható irodalmi adat nem áll rendelkezésre, miközben egyértelmûen felismerhetõ a helye (7. fénykép) és az oda vezetõ út (8. fénykép). Ez utóbbin vélhetõen sínpálya volt kiépítve. Az V. táró 2012-ben bejárható volt. A bejárata részben beomlott (9. fénykép). Egy meredek lejtõsakna, majd néhány mély akna után közel szintes bányavágat halad az andezittufában. Jól felismerhetõek a kamrák, ahonnan a szenet termelték és a pillérek, amik a beomlást akadályozták meg (10. fénykép). Hossza kb m. Az V. táróhoz kevés ismeret köthetõ. Sajnos nehéz az egyértelmû megfeleltetés fénykép: A IV. tárót megközelítõ út, amin valószínûleg sínpálya volt kiépítve (Fotó: Prakfalvi P. 2015).

26 9. fénykép: Az V. táró részben beomlott bejárta (Fotó: Prakfalvi P. 2015). 10. fénykép: Elõtérben a kamra, ahonnan a szenet termelték, háttérben a pillér (Fotó: Prakfalvi P. 2012). A VI. tárónak mind a felszakadása (11. fénykép), mind a meddõhányója (12. fénykép) napjainkban jól felismerhetõ. Semmilyen bányászattal összefüggõ irodalmi adathoz nem kapcsolható. Az 1971-ben történt elsõ említése (földtani térképezés során felvett észlelési pont volt) idején még látható volt a táró belseje (de nem mentek be, így nem tudjuk az akkori hosszát sem). Valószínûleg innen érték el a széntelepeket, és a Károly- Emánuel tárón (III. táró), mint altárón keresztül szállították ki a termelvényt. 12. fénykép: A VI. táró jól felismerhetõ meddõhányója (Fotó: Prakfalvi P. 2015). 11. fénykép: VI. táró felszakadása (Fotó: Prakfalvi P. 2012). 26

27 A tárók fontosabb adatait a 2. táblázat foglalja össze. 2. táblázat 27

28 IRODALOM BÁN Imre 1934 Adatok a magyar kõszénbányászat történetéhez a XVIII. században. Különlenyomat a Bányászati és Kohászati Lapok 4., 5., 6., és 7. számából. Budapest. (a BKL-ben megjelent eredeti cikk javított változata - PP) 1952 A magyar kõszénbányászat története az években. MTA Mûszaki Tudományok Osztálya Közleményei pp BÖCKH Hugó 1899 Nagy-Maros környékének földtani viszonyai. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve p. CZAKÓ Tibor - HÁMOR Géza 1971 Magyarázó a Börzsöny észlelési földtani térképéhez. M=1: es sorozat. Nógrád (306-13). Kézirat. MBFH Adattár T7593. DORNYAY Béla 1937 Salgótarján szénbányászatának történetéhez. Salgótarjáni Könyvek 8. ERDÕSI Laura 1963 Wernher: De admirandis Hungariae aquis. Orvostörténeti Közlemények 29. pp FIEDLER, Thomas 1776 Nógrádverõce részletes határ- és településtérképe. (Mappa PossessionisWerotze.) Váci Levéltár VPGL 54. térkép. HORVÁTH János 1992 (1992. november)döntéselõkészítõ tanulmány a Királyrét környéki régi bányák és létesítmények, a földtani környezet és a tárókban élõ veszélyeztetett denevérek védelmére. Kézirat. Geo-Montan Hegymászó, geológus és környezetvédelmi munkákat tervezõ és kivitelezõ GM. 80 p. IZSÓ István 2014a 2014b A magyar bányászat ezredéves története. V. A Magyar bányászat kronológiája Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum Közleményei 50. Jubileumi sorozatkötet. 264 p. Zalaegerszeg-Rudabánya. Elsõ bányatörvényünk története ( ). MFGI: Magyar Földtani és Geofizikai Intézet MÁTYÁS Ernõ 1982 Geológia bányamérnök hallgatók számára. Tankönyvkiadó Bp. 327 p. R. VÁRKONYI Ágnes 1998 Környezet és történelem. - Elhangzott a Történelemtanárok (8.) Országos Konferenciáján, október 3-án. toertenelemtanarok-orszagos-konferenciaja/6691-kornyezet-es-tortenelem, VADÁSZ Elemér 1952 Kõszénföldtan- Akadémiai Kiadó Bp. 180 p. SZOMSZÉD András 1996 Verõcei évszázadok. Váci Nyomda Kft. 228 p. 28

29 SZVIRCSEK Ferenc 2000 Bányászkönyv. A bányászati nyersanyagkutatás (barnakõszén és lignit) és a bányamûvelés története Nógrád megyében a században. Kiadja Nógrád Megyei Múzeum. 775 p. VITÁLIS Sándor 1936 Jelentés a nógrádverõcei derítõföld elõfordulásról. MBFH Adattár Bn2, 3. p. WAHLNER Aladár 1910 Magyarország bánya- és kohóipara az évben. Bányászati és Kohászati Lapok II., pp Nógrádverõce bányatelek fektetési térkép (Károly-Emánuel). Kézirat. Központi Bányászati Múzeum, Sopron. PÉTER PRAKFALVI THE ENVIRONMENTAL CONSEQUENCES OF COAL MINING IN NÓGRÁDVERÕCE (VERÕCE) The purpose of the historical ecology was put into words by Ágnes R. Várkonyi as reconstructing the thousand years old interactions between human and nature. Nearly two and a half centuries ago in the vicinity of Nógrádverõcean interaction started between the special members of the society and the inert raw material, which was fulfilled in the coal-mining. For this reason changes took place in the environment, which has visible signs today (subsidence, reopening etc.) but we would not be able to interpret them correctly without the acquaintance of the coal-mining of the area. The author attempts reconstructing the early stages of the course of the events and consequences on the evidence of newest information and reconnaissance and prospecting in time and space the early stages of the course of the events and consequences on the evidence of newest information and reconnaissance and prospecting. 29

30 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA A VÁROSI TÁJ SZÉPÍTÕI, A VIRÁGKERTÉSZEK BALASSAGYARMAT XIX XX. SZÁZADI FÁSÍTÁSI, PARKOSÍTÁSI ÉS VIRÁGOSÍTÁSI TÖRTÉNETE HAUSEL SÁNDOR Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Balassagyarmat A virágok hasznosságuk tapasztalatait és elvont képzetek kettõs jelentését hordozva vonulnak át az évszázadokon. R. Várkonyi Ágnes Balassagyarmat történetében a virágok (dísznövények) termesztése a XIX. század utolsó harmadáig a privát szféra ügye volt. 1 Virágkertész megjelenéséhez, a gazdasági célú dísznövénytermesztéshez sem a gazdasági, sem a társadalmi feltételek nem voltak adottak a XVIII. század folyamán. Az 1690-ben a semmibõl újratelepült mezõváros elsõ évtizedeinek meghatározó mezõgazdasági ága, a rideg állattartás sem kedvezett a közterületek kertészeti hasznosításának. Az 1750-es évektõl bekövetkezõ változás a szántóföldi növénytermesztés és a szõlõkultúra növekvõ szerepe, továbbá az iparos és kereskedõ népesség számarányának, a városi társadalmon belüli súlyának folyamatos növekedése hatással volt a közterekkel szembeni igényekre. De még nagyobb hatása volt ebbõl a szempontból annak, hogy Balassagyarmat az 1780-as évek közepén megyeszékhely lett. 2 Ez azzal járt, hogy képzett hivatalnokok és kitanult, világlátott földbirtokosok és kereskedõk sokasága jelent meg a város mindennapjaiban, akik számára nem volt közömbös a város kinézete, a közterületek csinosítása. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az elsõ fásítási rendelet 1816-ból, amit a megye hozott: A nemes vármegyének az a kegyes meghatározása, hogy az élõfák, akar azok gyümölcstermõk, akar gyümölcstelenek legyenek, az házak elõtt a város lakosai által ültessenek. adta hírül a város tanácsa. 3 Alighanem még az ezen kezdeményezésbõl díszlõ fákat láthatta Bozena Nemcova cseh írónõ négy évtizeddel késõbb. Szerinte a balassagyarmati utcák egyetlen díszei az akácfák voltak: A gyarmati utcákat egy kicsit széppé teszik a szétszórtan elültetett akácok. Fõleg májusban csodásak, mikor virágzanak. 4 1 A város kertészeirõl bõvebben HAUSEL Sándor: Balassagyarmat virágkertészetei. Balassagyarmati Honismereti Híradó BELITZKY János: A török kiûzésétõl a polgári forradalomig. Balassagyarmat, NML V február. 4 Bozena NEMCOVA: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás. In: Tyekvicska Árpád: Nagy István történeti kör Tanulmányok. Nagy Iván Történeti Kör, Balassagyarmat

31 Ha a város történetét kertészszemmel nézzük, akkor a közterületek szépítése terén elsõ lépésként a fásítási programokkal, másodikként a parkosítási munkákkal, végül a virágosítási törekvésekkel találkozhatunk. Ezek idõrendben egymást követõen jelentek meg a város történetében, hogy aztán a XX. század második harmadától mindhárom egyszerre jelen legyen. A város 1870-es évektõl kezdõdõ nagymértékû fejlõdése magával hozta, sõt szinte kikényszerítette a közterületek nagyobb igényû rendezését (út- és járdaburkolás, háztelkek beépítésének szabályozása), s ebbe beletartozott a fásítás is. Különösen a Szépészeti Bizottság megalakulása, 1880 után fordult fokozott közfigyelem a város fákkal való díszítésére. A fontosabb utcák befásításához 1889-ben az ún. Raksa tóból díszfa csemetekertet akartak létrehozni. Az 1890-es években fogalmazták meg elõször, hogy a járdákba ültetett akác nem felel meg, helyette nemes díszfákat kell ültetni, de az akác uralmát sokáig más fa nem tudta megtörni, változás csak a századfordulón állt be bõl van adatunk másféle fák beültetésérõl: akkor 1000 fenyõt, 1903-ban 400 sárga akácot, 400 vadgesztenyét, 60 fehér nyárt, 30 kanadai vasfát, 30 bignoniát ültettek a város utcáira. Ezen idõszak fásítási eredményeit elsõsorban Kondor Vilmos erdõmesternek köszönheti a város, de kapott fákat Balassagyarmat József fõhercegtõl és az államtól is. Az elsõ világháború ugyan törést jelentett ebben a vonatkozásban is, de 1920-ban már arról panaszkodik egy cikkíró, hogy a Fõ utcán díszfának kiültetett platán nem vált be, mert az aszfaltot szétnyomta, a kérge szemetelt, a villanyvezeték miatt állandóan vagdosni kellett, emiatt pedig elcsúnyult. A városi parkok kialakítása a Városliget létrehozásával kezdõdött Kondor Vilmos királyi fõerdész úr tervei szerint és fõfelügyelete alatt 1892-ben. A XIX. század végi, rohamosan fejlõdõ Balassagyarmat olyan társadalmi átalakuláson ment keresztül, amelynek eredményeként megjelentek a városi társadalom azon rétegei, amelyeknek szabadidejük lett, másrészt munkájukat zárt térben végezték, s ennélfogva igényük volt a természetre. Az olyan népünnepek, mint pl. a majális megtartásához volt ugyan két helyszín is, de a Lövölde melletti kiserdõ vagy a nyírjesi erdõ abban az idõben még messzinek számított, 4-5 km-re voltak a várostól, kocsi fogadása drága volt, a podluzsányi uradalmi erdõt meg elzárták a közönség elõl. A liget létrejötte összefügg a város és a Zichy uradalom között folytatott, ben befejezett ún. cenzualista perrel. A több évtizede húzódó per a cenzus telkeket úrbérieknek mondta ki, megkapták a városlakók, az uradalomnak pedig az állam kártérítést fizetett. Mindenki jól járt, csak az igazság nem. A telkek ugyan nem voltak úrbéri telkek, de az is világos volt mindkét fél számára, hogy az 1848 óta nem fizetett bérleti díj összegyûlt öszszegét kevés lakos tudná kifizetni, ugyanakkor az állami kártérítés révén végül is pénzéhez jutott a hitbizományi uradalom. A per évtizedei alatt a telkek parlagon hevertek, legfeljebb legelõnek használták azokat. A per után az 500 holdas cenzus telek állományt 700 négyszögöles parcellákra osztották, ezekbõl kezdte összevásárolni a város Reményi Károly fõbíró idejében a telkeket, amibõl egy 20 holdas terület kerekedett ki. Mivel a Városliget lett a város elsõ nyilvános kertje, a városatyák kérték a lakosságot, hogy vigyázzon a csemetékre. Övé az érdem, hogy az elhagyott kopár cenzustelek néhány év múlva paradicsommá változik át. méltatta az újság Kondor Vilmos érdemeit, amit egyedül városunk iránti jóindulatból kifejt. A kivitelezés érdeme kétségkívül Kondoré, de meg kell jegyeznünk, hogy magának a ligetnek az eszméjét dr. Feledi Ferencnek köszönhetjük. A kemény telek, a nyúlrágás és a sok kétkedõ megnehezítette a megvalósítást, de ennek ellenére 1895-ben biztosak voltak benne, hogy a millennium évére átadható lesz ban a liget szakértõ kultivátora, azaz Kondor Vilmos kijelentette, hogy a 4-5 éve épülõ park a millenniumra elkészül. Az ekkor az egész megyében mozgalommá vált millenáris faültetés keretében a ligetbe 25 hárs- 31

32 fát telepítettek. S valóban, a park elkészült, a megye újságja részletes leírást adott róla. A telepítés elkezdése óta (1891) eltelt hat évben kb csemetét ültettek ki, amibõl 1897-ben kb élt. A csemeték több mint a felét (16000 darabot) az állam adta. De kapott a város facsemetét József fõhercegen kívül Madách Páltól 400 darabot, Körmöcbányától 120 darab szilfát, a vedrõdi Zichy kertészet pedig jelentõs árengedménnyel szállított. Ahogy már lenni szokott, hallatszottak kritikus hangok is a Városliget kialakításával kapcsolatban, mégpedig a város jeles közéleti személyiségétõl, Kossaczky Arnoldtól: Megvettünk egy nagy terjedelmû homokbuckát, azt tele ültettük akáccal és fûzzel s elneveztük Ligetnek. Azzal persze, hogy a liget egy félóra járásra esik a várostól, s addig míg odaérünk a határnak minden porát kell lenyelnünk, nem kell törõdnünk, mert egész helyesen így gondolkoztunk, hogy efféle sanatorius gymnasticára üdülést keresõ gyermekeink tüdejének feltétlen szüksége van. S hogy holmi mûvészi kéz a bozót növését ne akadályozza, a fõerdészt, aki a természet munkájába belekontárkodni akart, egyszerûen kitiltottuk onnan. Nekünk ugyan ne alkalmatlankodjék! A Városliget fásítása után a másik nagy park a 8 holdas Otthon telep kertjének a fásítása volt, amely 1897-ben kezdõdött meg. Ezzel kapcsolatban volt olyan javaslat, hogy a Városliget fáiból kell megoldani az Otthon telep befásítását, mert az úgyis halálra van ítélve a várostól való nagy távolság miatt. Ahogy aztán lenni szokott, nagy városi ribillió kerekedett az ügybõl, de szerencsére az ötletet elvetették. Az Otthon telep parkjának megtervezését pedig 1899-ben Petz Ármin budapesti mûkertészre bízták. Ekkor Népkertnek nevezték el, és mulatóhelyet, Madách szobrot, színkört és artézi kutat álmodtak bele. A terv igen szép. foglalta össze véleményét a megye lapja. A szerzõdést a városbíró és Stücz rendõrtanácsos (exkertész) kötötte meg a fõvárosi kertésszel. Õ pedig októberre ígérte a fásítás befejezését. A következõ évben Balás fõbíró, Stücz rendõrtanácsos és Petz Ármin ellenõrizték az ekkor már Erzsébet népkertnek nevezett park növényállományát, és megelégedéssel állapították meg, hogy a növények szépen beálltak. Az 1898 szeptemberében meggyilkolt magyar királyné emlékére elnevezett parkba 1900 végén a földmûvelésügyi minisztérium által további fákhoz és cserjékhez lehetett jutni teljesen ingyen. Az Erzsébet liget kiállta az idõk próbáját, telepítése után 30 évvel a kortárs elismerõen emlékezett meg megalkotóiról: Ezt a remekét a városnak még akkor létesítették, amikor a város fõjegyzõje és rendõrtanácsosa mûkertészbõl emelkedtek a megtisztelõ hivatalra és szakértelemmel hoztak létre olyan kis kertet, amely minden kívánságnak megfelel. Tíz évvel késõbb a megyei kormánylap ismét méltatta: Városunk kétség kívül legszebb helye az Erzsébet liget a maga kicsinységében is. Tele van a legváltozatosabb cserjékkel, fákkal, tavasz óta virágokkal és az énekes madaraktól hangos. Annak idején, vagy fél évszázada annak, nem hiába a székesfõvárosi kertésszel ültették tele és rendezték, de látszik is rajta a megfontolt tervszerûség, úgy hogy urasági parkokkal vetekedhetik. A liget elnevezése 1950 után megváltozott, ma Palóc liget. S bár területe az 1960-as években csökkent, jelentõsége a város számára megmaradt, amit jelez, hogy 1976-ban természetvédelmi területté nyilvánították, további kezelését pedig a Palóc liget kezelési szabályzata írta elõ. Az elsõ, immár iparszerûen tevékenykedõ kertészek a kiegyezés körüli évtizedekben telepedtek meg az Ipoly partján, ennek emlékét máig õrzi a Kertész utca elnevezése. 5 A XX. század elsõ éveiben aztán a polgárosodó város kertészeti jellegû fejlõdésének újabb fokára 5 KMETTY Kálmán: Balassagyarmat utcanevei. Balassagyarmat,

33 ért, a virágosításra. Ennek egyik elsõ bizonyítéka az a cikk, amely a város virágosítására, a vágott virág használatára buzdít. A virágosítás közüggyé válik, a város 1927-ben közkertészetet hozott létre, a kiültetett fák és virágok rongálói pedig büntetéssel voltak sújthatók. Az általánossá vált virágszeretet létrejöttében az 1934-es Ladányi megyemonográfia szerint Schlägel József ( 1928) három évtizedes kertészi tevékenységének elévülhetetlen érdemei voltak. A kertváros gondolat jegyében az 1930-as évek elején városi virágszeretet verseny indult. Ennek a mozgalomnak a keretében értékelték az ablakdíszítéseket, a virágos kerteket és az utcai kerteket. A virágoskert és a tisztaság közüggyé emelkedett, az újság elítélõen írt azokról az üzletekrõl és lakosokról, akik a virágágyakat szemetesládának használták beleseperve a csikket, gyufaszálat, narancshéjat, ezüstpapírt. Azonban az erõfeszítéseknek meg is lett az eredménye, mert a Városszépítõ Egyesület elégedetten állapíthatta meg, hogy mennyire szép a...virágoktól pompázó és illatozó Rákóczi és Scitovszky utca.... A virágszeretet verseny alkalmából is büszkén jelenthették ki: Balassagyarmat utcáinak virágdísze lakóinak nemes gondolkodását és lelki szépségét hirdeti. Errõl a virágkultuszról olvashatunk Szabó Zoltán 1937-ben megjelent társadalomrajzában néhány, nem minden kritikai él nélkül megírt sort: A vármegye házát virágok futják körül, elõl piros muskátlik, oldalt sokszínû, lila-piros és rózsaszín virágok és szemben a kaszinó áll A kertek elõttük tarkák, sok díszvirággal, de ezek a díszvirágok különösebben ízléses összeállítás nélkül tengenek egymás mellett s mázolt törpék meg színes üveggömbök vigyáznak a fûnek zöldje és a virágok tarkája között Az Ipoly felé a házak elõtti árkot teleültették elkerítetlen virágokkal és esténként öntözik õket ben, a háború fenyegetõ árnyékában már inkább a virágkultusz megváltoztatásáról cikkezett az újság. Javasolta a temetési és névnapi koszorúk megváltását jótékony célokra, meghagyná viszont a virágokat az oltáron, az utcákon, az erkélyeken, a szobákban, a síron. 6 Az 1870 és 1970 között eltelt száz év alatt számos magán és egy városi kertészeti vállalkozás volt Balassagyarmaton. Idõrendben az elsõ virágkertész Stücz Antal ( ) volt, aki 1880-ban hirdetést tett közzé a megye lapjában, szolgáltatásait ajánlva. Ekkor a kékkõi uradalom kertésze lett, innentõl fogva gyakran jelen volt hirdetéseivel a város életében, majd 1884-ben õ maga is átköltözött Kékkõrõl Balassagyarmatra. Az egykori Kishíd, ma Madách utcában telepedett le, ahol virág- és konyhakertészetet hozott létre. A döntésébõl még látható, hogy igyekezett több lábon állni, amit a zöldségkertészet vitele jelez. Nemcsak termesztett, hanem árusított is kerti és virágmagvakat, palántákat, cserepes növényeket, sokféle rózsát, szõnyegvirágokat, élõvirág csokrokat, menyasszonyi, mell- és sírcsokrokat, illetve a korban nagy divatnak örvendõ ún. Makkart koszorúkat. Kétségtelen, hogy néhány év alatt a megyeszékhely elismert személyiségévé vált, szakmai elismertségét jól mutatja, hogy amikor 1886-ban Odeschalchi Gyula, a fõrendiház tagja, országgyûlési képviselõ Balassagyarmatra látogatott, akkor a megyeház dísztermének és lépcsõházának virágokkal való feldíszítését Stücz Antal mûkertészünk -re bízták. Kiemelték munkáját az évi tanügyi kiállítás kapcsán is: Elismerést nyert Stütz Antal balassa-gyarmati mûkertész a kiállításnak 6 NLHH szám, és 13. szám, szám, és 12. szám, és 50. szám, és 45. szám, szám, és 45. szám, NH szám, szám, szám, szám, szám, szám, szám, és 24. szám, szám, NML VIII. 701 Völgyi István cikkgyûjteménye, NML V /

34 déli növényekkel való feldíszítéséért es újsághirdetésében Stücz hangsúlyozta, hogy árui a megrendelés után gyorsan és ízlésesen kiállítva, a legmérsékeltebb áron kaphatók, miért is, ha a tisztelt közönségnek effélékre szükség leend, szíveskedjenek hozzám fordulni. 7 Néhány év elteltével Stücz átköltöztette kertészeti üzletét az egykori Magtár, a mai Bercsényi, majd onnan október elsejével a saját házába, a Szent István utcába. Ekkor tevékenysége kiterjedt a mûkertészet bármely szakmába vágó munkájára: kertek, udvarok, parkok gyors és pontos berendezése, virágcsokrok, koszorúk, sírkoszorúk készítésére. Külön ajánlata volt a Halottak napi sírok felékítésére. Úgy látszik azonban, hogy a város egyetlen kereskedelmi és mûkertésze a virágkertészeti tevékenységébõl nem tudott talpon maradni, mert 1890-ben elvállalta a zsélyi Sósár fürdõ üzemeltetését is. A megyeszékhely közönsége elismeréssel szólt a fürdõ új bérlõjérõl, aki mint kertész rendbe hozta az ottani parkot és a helyiség átalakítása körül igazán sokat fáradozott. Azonban 1892-ben már nem nyílt meg a fürdõ, aminek az oka nem ismert, csupán csipkelõdõ gúnyvers tudatta zárva tartását. Egy év kihagyás után aztán arról olvashatunk, hogy a fürdõ bérlõje ismét Stücz Antal, a jó hírnevû kertész. Úgy látszik, hogy a parkkal tovább dolgozott, mert a megyei lap külön kiemelte ebbeli munkáját: A kettõs udvar parkját pedig, valamint a hegyi enyhén lejtõs sétányokat Stücz Antal haszonbérlõ, hírneves kertész díszítette fel szembeötlõen. Stücz Antal Balassagyarmat elsõ virágkertész vállalkozója, aki azonban mintegy másfél évtizedes mûködése után abbahagyta vállalkozását, és városi hivatalnok lett. Amíg kertészként tevékenykedett, folyamatosan kereste maga számára a megfelelõ telephelyet, ami látszik a költözködéseibõl. Bár elsõ kertészetei az Ipolyhoz közeli utcákban létesültek, valószínûleg nem voltak fejlõdõ képesek a városközponthoz való viszonylagos közelségük, a szoros telekbeépítettség miatt. Szinte biztos, hogy a reménybeli üzleti siker miatt költözött az István utcába, amely szomszédos volt a négy felekezeti (katolikus, evangélikus, ortodox, zsidó) temetõvel. Számolhatunk azzal is, hogy az öregedõ, esetleg betegeskedõ Stücz nem tudott az 1890-es második felében megnyíló Salgó Gábor- féle kertészettel versenyezni végén jelent meg Salgó Gábor okleveles gazda újsághirdetése, amelyben tudtul adta, hogy a Kóvári úton található volt Némethy-féle kertben mû és kereskedelmi kertészetet nyitott, amely üvegházzal és melegággyal van felszerelve. Ebbeli vállalkozása azonban igen rövid életû lett, 1900-ban kertészetét átvette Schlägel József. Salgó a késõbbiekben a szeszes italok, fõleg a sör nagykereskedelmével foglalkozott, de nevéhez fûzõdik az Ipoly-parti virágkertészet megindítása, továbbá kertészeti újsághirdetése formai elemeinek kitalálása, amit aztán az elsõ években Schlägel is átvett. 9 7 NML IV /1874, 2332/1874. Nógrádi Ellenzék 1887 Makart-csokor: Hans Makart ( ) osztrák festõ dekoratív hatású, a színek érzéki pompájában hivalkodó, mozgalmas, de üres festményei óriási hatást gyakoroltak a császárváros Bécs pompakedvelõ lakóira. Két évtizeden át irányította a közízlést Ausztriában és Németországban, s nemcsak a festészetben, hanem az iparmûvészet több ágában, sõt az öltözködésben is. Így vált divatossá a Makart-kalap és a Makart-csokor is ez utóbbi a lakás dekorálására szolgált. NHE szám 8 NLHH szám, szám, szám, és 31. szám, szám, és 45. szám, és 23. szám, szám, szám, szám, szám, , 44., 49. és 52. szám, szám. 9 NLHH szám 34

35 A Flóra kertészet hirdetése A másik, viszonylag rövid életû vállalkozás, a Flóra kertészet létrejötte, Lugert Leó nevéhez fûzõdik. Makón született 1878-ban, képesítést az Országos Kertészeti Bizottságtól kapott. Makón és Temesváron kereskedelmi kertészként tevékenykedett, majd 1900-ban Balassagyarmaton hozott létre önálló kereskedelmi kertészeti vállalatot, amit 1902-ben átadott testvérének, Jánosnak. Lugert Leó 1904-tõl a Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. bányaigazgatósági kertészetében dolgozott. A Flóra kertészet árukínálata megegyezett a Stüczével, edénynövényeket, élõvirágokat, csokrokat, koszorúkat, sírkoszorúkat, szobai díszpálmákat hirdetett. Lugert azonban nem sokáig maradt az István utcában, 1903-ban áthelyezte a Flórakertészetet a csendõrségi laktanya mögé. Az ún. Otthontelepen fenntartott kertészetébõl fõleg fenyõt és rózsát ajánlott megvételre, aminek az oka az lehetett, hogy a Fõ utca átépítése miatt az ottani üzlet bezárt. Az új üzlete a városháza mellett nyílt meg 1904-ben, a régit átvette Schlägel István. Lugert üzlete a Fõ utcán a korabeli cukrászda mellett volt, ahol mindennemû élõvirágok eladásával foglalkozott. Lugert János táj- és kereskedelmi mûkertész elsõsorban cserepes növényeket, szegfût, begóniát, japán krizantémot termelt, emellett készített koszorúkat is. A Flóra kertészet 1907-ben még jó házból való fiú tanulót keresett, 35

36 azonban egy évvel késõbb, 1908-ban beszüntette tevékenységét. Megszûnésének okai nem ismeretesek, de az nyilvánvaló, hogy a Schlägel kertészetekkel egyidõben alapított vállalkozásnak erõs versenyt kellett vívnia. Arra is gondolhatunk, hogy a telephely elhelyezkedése nem volt a legalkalmasabb, hiszen mind az István utcai, mind a csendõrlaktanya körüli kertészet útjában volt a terjeszkedõ városnak. A kertészeti üzemvitelhez szükséges feltételeknek (víznyerés, anyagtárolás) minden bizonnyal jobban megfelelt az Ipoly partján kialakított Schlägel kertészet. Mindazonáltal a kertészet nyolc éves mûködése szerves része a város kertészettörténetének. Abban egyedi volt, hogy kertészeti vállalkozásának csak õ adott fantázianevet. 10 Bár hosszabb életû volt, de mégis kisebb jelentõségû maradt a Honti utcában mûködött Ammer kertészet, amirõl igen kevés adat áll rendelkezésünkre. A két világháború közötti idõszakban biztosan tevékenykedett, de tevékenysége mindenképpen szûkebb körre terjedhetett ki, mint a Schlägel vagy a Lahner kertészeté. Mindenesetre nem csak virágtermelõ, hanem mûkertész is volt, 1926-ban õ készítette el a múzeum körüli terület kertészeti tervét. Õ tervezte az ovális, félcsillag, kör és hatágú csillag formájú virágágyakat, õ is készítette el azokat, illetve õ ültette be virágokkal (õszirózsa, begónia, szegfû, muskátli, petúnia) valamennyit ban a Honti utcában üzletet is mûködtetett. Eredeti foglalkozása postatiszt volt. Nyugdíjazása után fogott bele a kertészkedésbe. 11 Schlägel József kertészete 1900 tavaszán a volt Némethy kertben két évvel korábban létrehozott Salgó kertészetnek új tulajdonosa lett. Az sem zárható ki teljesen, hogy korábban a Salgó-kert kertésze volt, majd megvette. Az itt kialakított kertészet viszonylag közel volt a városhoz, de mégsem magában a városban. A folyóparti öntéstalaj kiváló feltételeket nyújtott a termesztéshez és közel volt a víznyerési lehetõség. Érdekes a 7,5 holdas kertészet területének birtoklás története is. Amennyire az iratokból visszakövethetõ, valószínû, hogy kialakításának érdeme a város egykori neves ügyvédjének, a könyvgyûjtõ és kertészkedõ Kalmár Istvánnak az érdeme. Tõle egy másik ügyvéd, Némethy Kálmán vette meg 1875-ben, aki tevékeny szellemû ember volt, ki szép célokat tûzött élete feladatául, s kitartó akaratával még nem barátjaiban is tiszteletre talált írta róla a megye lapja. Némethynek a megyei gyümölcstermesztésben tett erõfeszítéseit a Szentesrõl idekerült Oroszi Miklós méltatta, kiemelve, hogy a kb fajtából álló, nagy szorgalommal és költséggel összeállított gyümölcsöse olyan érték, amit meg kellene menteni. Halála után, 1880-ban az özvegye, Dessewffy Etelka hirdette bérbe vételre a gyümölcsoltványokat és a trópusi növényeket, továbbá a 10 holdas zöldséges kertet, amelyen már akkor egy kétszobás, zöldséges pincével ellátott épület állt. Pár év múlva Doman Ferencé a kóvári birtok, tõle bérli Salgó Gábor, majd Schlägel is, és csak 1913-ban vette meg a fiával, Istvánnal közösen koronáért LADÁNYI, p., NLHH szám, szám, és 42. szám, szám, szám, szám. A Némethy kert bérbe adása NLHH szám. 11 NML VIII doboz. V. 83 házadó. BALOGH p., ZÓLYOMI NLHH és 22. szám Némethy temetése és megemlékezés róla. NLHH szám 36

37 Az új tulajdonos által közzétett korabeli újsághirdetés egy tapasztalt (ekkor 45 éves), világot járt szakembert mutat be, aki közel három évtizedes balassagyarmati élete alatt a város virágkertészeti történetében kiemelkedõ helyet foglalt el. Szinte az egész Európát bejárta, tapasztalatokat szerzett Francia-, Német-, Török-, Olasz-, Görögországban, Bulgáriában, Szerbiában, sõt még volt Ázsiában és Egyiptomban is, amikre érthetõen igen büszke volt. Az évi budapesti országos kiállításon érmet nyert (ennek másolatát közölte az es újsághirdetésében), az és évi zombori kiállításon pedig oklevelet kapott, amelyeket kertészetében kifüggesztve õrzött. Tény, hogy a Lugert kertészettel egyszerre indították meg a vállalkozásukat, és végül Schlägel tudott talpon maradni. Pedig alapvetõen õ sem kínált mást: eljegyzési, esküvõi, alkalmi dísz- és mûcsokrokat, koszorúk, sírok díszítését, kerttervezést és rendezést a legújabb divat szerint. A növények termesztését szabad földben, üvegházban és melegágyban végezte. Ugyanakkor õ sem mondott le a konyhakerti növények elõállításáról. Nem csak termelte a dísznövényt, hanem saját maga értékesítette is, mégpedig a város legelõkelõbb, leglátogatottabb részén, a Fõ utcán, a Makkay Sándor-féle üzletben. Amivel újat tudott hozni a helyi virágpiacon, az nem más volt, minthogy télen friss élõvirágot tudott kínálni, és vidéki megrendeléseket is elfogadott. Hirdetéseibõl nem hiányzik a szakmai öntudat: Mûkertészetemben a legszebb és legkülönbözõbb élõvirágok találhatók. Külföldön szerzett több évi tapasztalataim azon kellemes helyzetbe juttattak, hogy tisztelt megrendelõim legmesszebb menõ igényeit is kielégíthetem. Egyébként vállalkozásának elsõ éveiben igen intenzív reklámhadjáratot folytatott, sokat hirdetett. Néhány év elteltével már nem csak évelõ és egynyári virágokat, konyhakerti palántákat és szõnyegvirágokat, hanem 1903-ban pl darab rózsát százféle fajtában, illetve 500 darab bokorrózsát 20-féle fajtában tudott felkínálni eladásra hallatlan olcsó áron. Termelõi, kereskedõi sikereirõl mi sem tanúskodik jobban, mint hogy balassagyarmati tevékenységének megkezdése után három évvel, 1903 októberében megnyitotta második kertészetét az István utcai Stücz kertészet átvételével. Ez ugyan a Lugert kertészet használatában volt 1900 és 1903 között, de az valamilyen okból feladta, és a csendõrségi laktanya mellé költözött. Különben Schlägel sem használta sokáig, 1908-ban már Csesztven Mária hirdeti eladásra. Schlägel három helyen tudta fogadni a megrendeléseket: egyrészt a Kóvári úton lévõ Ipoly-parti volt Némethy kertben lévõ kertészetében, másrészt Makkay Sándor Fõ utcai üzletében (cukrászda volt mellette), harmadrészt az István utcai kertészetben. Schlägel azzal indokolta az István utcai kertészet átvételét (nem megvételét), hogy távoli vevõit is szeretné közvetlen közelrõl ellátni virágokkal. Biztosította a közönséget, hogy ezt a kertészetet is mindennemû e szakmába vágó élõnövényekkel dúsan berendeztem,...biztosítom a tisztelt megrendelõimet, hogy a legjutányosabban és a legolcsóbban csakis nálam szerezhetik be szükségleteiket. Állandó Schlägel József hirdetése raktára volt mindkét kertészetben 37

38 minden néven nevezendõ élõvirágokból. Rövid idõ alatt elért sikerének a titka alighanem abban rejlett, hogy két gyermekével (István és Vilma) olyan virágtermesztést, illetve virágkötészeti és elárusítói kínálatot volt képes biztosítani, amivel az elsõ világháborúig Balassagyarmaton nem versenyezhetett senki. Hirdetései ebben az idõben mindenszentek elõtt jelentek meg, nyilván az éves forgalom legnagyobb része az ünnep környékére esett. Fûtött üvegházában hajtatással is foglalkozott, télen sem hiányzott árukínálatából a tulipán és jácint. Az 1907-es tavaszi hirdetéséhez mellékelt viráglistát, ebbõl valamennyire képet alkothatunk a díszcserje és virágkínálatáról. A bukszus, díszcserjék, mindenféle virágpalánta és korai zöldségpalánta mellett a következõ növények voltak még kaphatók nála: remontál = másodvirágzású, újra virágzó, egyes növények az idõjárási viszonyoktól függõen a tavaszi elsõ virágba borulásuk után többször is virágoznak. Schlägel József kertészeti vállalkozásában az újabb minõségi változást az jelentette, amikor 1908-ban saját virágüzletet nyitott a Scitovszky és a Deák utca sarkán (az Ipoly szállóval szemben, tehát kereskedelmi szempontból igen elõnyös helyen), ahol magkereskedéssel is foglalkozott. Az itt mûködõ virágbolt évtizedeken át volt meghatározó pontja az utcaképnek. Sõt ekkor saját árjegyzéket adott ki nyomtatásban. Kínálatában megjelent az ibolya és a gyöngyvirág, magkereskedésében olyan újdonságok voltak, mint az Eckendorf répa stb. Úgy látszik, hogy 1908-ban átadta a kertészet és az üzlet vezetését a fiának, neve nem jelenik meg az újságokban. A háború azonban új kihívások elé állította: megmutatkozott adakozó lelkülete is. Õ vagy valamelyik családtagja sokszor feltûnik a névsorokban: hol a felesége ad a Vöröskeresztnek lepedõt és törülközõt, hol a lánya (Vilma) a sebesültkórháznak cigarettát és befõttet, hol õ maga a sebesültkórháznak virágpalántákat, vagy a Vöröskeresztnek készpénzt, bárányt és cigarettát. Részt vett és felülfizetett a rokkantak részére rendezett Kedvessy Lajos- féle hangversenyen, adakozott a leégett Gyöngyös javára, továbbá a katolikus legényegylet székházának megvételére. Vilma 1915 végén a sebesültkórház minden kórtermébe virágot küldött, István pedig a templomban rendezett gyászmisére az oltárt délszaki növényekkel díszítette fel s a ravatalra díszes koszorút küldött. A háború nehéz évei annyi örömet hoztak az öreg Schlägel számára, hogy lánya, Vilma ekkor már neki is saját virágüzlete volt 1917 májusában férjhez ment a Máramaros megyébõl vélhetõen az erdélyi menekültekkel érkezõ Láhner Istvánhoz. Egyébként pedig a hosszú háborús évek, azt az követõ nyomorúságos gazdasági esztendõk nem kedveztek a virágok termesztésének és eladásának ben Schlägel is arra kényszerült, hogy az üvegházi termesztést megszüntesse, és kertészetében nagyobb teret adjon át a konyhakertészetnek. Annak termékeit hétfõn és pénteken kihordta a piacra árulni, a többi napon pedig a telepén lehetett megvenni 7-11, illetve óra között meglehetõsen jutányos áron. Az öreg kertész utolsó nagy sikerét az 1925-ös balassagyarmati mezõgazdasági kiállításon érte el, ahol a kertészet szakágban aranyoklevelet kapott. Az erkölcsi és anyagi elismerés hatására 71 évesen ismét azzal foglalkozhatott, amit mindig is szeretett, virágok termesztésével os újsághirdetése mindennél többet mond:...ismét abban a helyzetben vagyok, hogy 38

39 úgy a téli, mint a nyári hónapokban élõvirág koszorúkat, sírkoszorúkat, alkalmi és menyasszonyi csokrokat a lehetõ legjutányosabb árakon készíthetek. De már nem sokáig termesztette virágait az Ipoly parti, nagy nyárfákkal szegélyezett kertészetében az öreg kertész nyarán meghalt, a megye lapja rövid tudósításban számolt be a szomorú hírrõl: Schlägel József mûkertész, városunk köztiszteletben álló polgára, minden nemes ügy támogatója...hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése...nagy részvét mellett folyt le. Nem csak a szûken vett kertészeti tevékenységével vívott ki elismerést. Adakozó kedvérõl már fentebb esett szó, de nem volt közömbös a társadalmi kérdések iránt sem. Fiával együtt tagja volt az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt megyei nagybizottságának, a cseh-kiveréskor szervezte az Ipoly parti õrséget, minden évben ott szerepelt a Dalárda szervezõ bizottságában. Köpcös, pipás, akcentussal beszélõ alakjáról Tormay Cecile Bujdosókönyv címû regényében emlékezik meg. Talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy szakmai életével, személyiségével belopta magát a kortársak szívébe, akik a halála után több évvel, az 1930-as években így emlékeztek vissza rá: A város virágszeretetének általánossá tétele neki tulajdonítható. Balassagyarmat ma valóságos virágos kert. Nem lehet mit hozzátenni: illetve mégis annyit, hogy amikor Balassagyarmatra jött, a kertet, ahol a kertészetét megindította Némethy kertként emlegették a gyarmatiak, halála után Schlégel kertként. Az ilyenfajta közelismerést méltatlanul nem lehet megkapni. 13 Schlägel István kertészete Schlägel István okleveles virágkertész ( ) Zomborban született, a kertészkedést az apja mellett sajátította el, majd három évig Németországban kerttervezést és virágkertészetet tanult. Munkájáért kapott arany oklevelet, állami ezüstérmet és oklevelet. Az elsõ világháborúban a 23. gyalogezred kötelékében a szerb és az olasz fronton harcolt. Schlägel József fiának, Istvánnak saját kertészetére utaló elsõ hirdetése 1908-ból van (ekkor 24 éves). Ezek szerint úgy látszik, hogy 1908-tól átvette a családi kertészet irányítását. Kétség kívül az öreg Schlägel neve eltûnik az újságokból. Visszavonult, vagy máshol tevékenykedett? Adatok híján nem tudni. Az 1930-as években megjelent lexikon ismertetések szerint viszont Schlägel István csak az apja halála után vette át a családi virágkertészet vezetését. Az 1908-as mindenszenteki hirdetése szerint a 2000 krizantémot a saját üzletében értékesítette, ahol ciklámen és krizantém kiállítást szervezett november elsõ felében, nyilván a vevõkörének kialakítása végett ben már az õ neve alatt jelenik meg hirdetés a Kóvári úti kertészetrõl és az Ipoly szállóval szembeni virágüzletrõl. A tavaszi hirdetésében 3000 rózsát, 600 fenyõt, 100 fajtából krizantémot, palántákat, zöldség- és virágmagvakat kínál. A mindenszenteki hirdetés is azt tartalmazza, hogy kertészetemben, tehát õ irányíthatta a munkát. Évente megrendezte az õszi ciklámen és krizantém kiállítását ben 13 NML XV. 3. Balassagyarmat tjzk., NLHH szám, szám, szám, szám, szám, NH szám, szám, szám, szám, , 22., 33., 35., 39. és 47. szám, szám, szám, szám, szám, szám, szám, HAUSEL p., Nógrád Megye Hivatalos Lapja 1922/32. 39

40 részt vett a losonci kiállításon, itt kapta az állami ezüstérmet és a gazdasági egyesület aranyérmét. Szakmai és kereskedõi sikereinek az elsõ világháború vetett véget után ismét az apja neve tûnik fel mind a termelés, mind a kereskedéssel kapcsolatban. Az újsághírek alapján azt mondhatjuk, hogy 1914 nyarától 1915 õszéig lehetett katona, mert 1915 novemberében virágot küldött a templomi gyászmisére. Ezután folyamatosan jelen van a város életében: 1916 januárjában pénzt ad a Vöröskeresztnek, ez év nyarától a Nógrádi Hírlap vasárés ünnepnapokon csak az õ üzletében volt kapható, decemberben adakozott az új szentségtartóra (a régit ellopták a templomból) õszi visszatérésének az oka sebesülés lehetett, amire egy 1918-as újságcikkbõl következtethetünk: Schlägel István mûkertész a balassagyarmati járási rokkantalapnak 50 koronát adott, majd 1919-ben ismét 20 koronát. A két testvér 1930-ban megosztotta apjuk kertészetét, István új virágüzletet nyitott meg február 15-én a Kutassy drogéria mellett, Elfer Mór házában. A kertészet minden ágában fõtörekvésem az lesz, hogy igen tisztelt vevõimet szép, jó virággal szolid árak mellett kiszolgáljam. Egy mindenszenteki koszorú 1931-ben 5 pengõbe került nála ben a Nemzeti Szálló épületébe helyezte át üzletét, ott is maradt tíz éven keresztül ben, a kertészetének eladásával egyidõben Schlégel újságban értesíti a virágszeretõ közönséget, hogy üzletét a Fõ utcán lévõ Hegyi-féle üzletbe helyezte át. 14 Lahner István kertészete Schlägel Vilma ( ) Zomborban született, a kertészkedést nyilván a családi kertészetben édesapja mellett sajátította el. Iskoláiról nem maradt fenn adat, mindenesetre a virágkötészetet valahol Balassagyarmaton kívül kellett elsajátítania. Férjhez meneteléig (1917) az apja mellett dolgozott és kereskedett, aztán 1920-ban élõ- és mûvirág kereskedést nyitott, kiemelve a koszorúk, alkalmi és lakodalmi csokrok készítését. Ekkor üzlethelyisége még nem volt, rendeléseket a lakásán (Óváros tér) és a Selmeczy cukrászdában lehetett megtenni. A tárolási nehézségeit jelzi, hogy a nagyobb megrendeléseket 2-3 nappal korábban kérte leadni. A mûvirág koszorúk beszerzésére egyébként javasolta a Gansel és Társa cég üzletét. A következõ évben elköltözött a család a Deák utcába, a dr. Somló-féle házba. Férje, Lahner István ( ) feltehetõleg sebesültként került Balassagyarmatra a kórházba. Az orosz fronton sebesült meg, mint rokkant szerelt le (megkapta a Károly csapatkeresztet). Miután megházasodott, Balassagyarmaton maradt, nem tért vissza szülõföldjére, Bustyaházára (v. Máramaros vm.). Lahner eredeti foglalkozása asztalos volt, hirdetései egyegy elkészült bútoráról rendszeresen megjelentek az 1920-as években. Ugyanakkor az apósa mellett néhány év alatt kitanulta a kertészkedést is. Õ volt a városi kertészet elsõ kertésze, de 1930-ban, miután a két Schlägel testvér megosztozott, a feleségével saját virágkertészetet nyitott, asztalos mesterségével teljesen felhagyva. A két testvér 1930-as szétválása után Vilmának maradt a 25 éve mûködõ Scitovszky utcai virágüzlet, így termékeiket maguk tudták értékesíteni az immár évtizedek óta közismert helyen. Kínálata némileg eltért a bátyja által nyújtott szolgáltatásoktól:...vállalok a virágkertészethez és kötészethez tartozó minden munkát, így terem-, asztal- és kocsidíszítést, továbbá udvarok, terek és sírkertek parkírozását. A Lahner kertészet a hirdetéseiben mindig hangsúlyozta, hogy Schlägel József utóda, 14 NH és 45. szám, és 41. szám, szám, szám, , 29. és 53. szám, szám, szám, és 41. szám, szám, szám, LADÁNYI p., VISSZATÉRT FELVIDÉK, 1939 Adattár 54. p., HAUSEL p. 40

41 A Lahner kertészet hirdetése ami kétség kívül apósa szakmai hírnevének a felhasználása volt. Az általánosan kínált konyhakerti és dísznövények közül a muskátlit, begóniát, kánát és a rózsát nevezte meg külön, nyilván ezeknek volt a korban a legnagyobb divatjuk. Az üzlet jól ment, mert 1942-ben már tanoncot is alkalmaztak, akinek vállalták kitaníttatását az élõ- és mûvirág kereskedésre, virágkötészetre és kész koszorúk eladására. A kertészetük és a három üvegház értéke ben pengõ volt. A virágüzlet 10x10 m helyiség volt, 1952 után állami tulajdonba vették, azután a Városgazdálkodási Vállalat kezelésébe ment át, de továbbra is virágüzlet maradt. A visszaemlékezések szerint a legfõképpen cikláment, primulát, muskátlit, pálmákat és zöldnövényeket árusítottak, amiket az Ipoly parti kertészetben termeltek meg. 15 Az közötti alispáni és polgármesteri iratanyag mutatói arról tanúskodnak, hogy a két Schlägel, illetve a Lahner kertészet állandó koszorú szállítói voltak a város, valamint a megye hivatalos temetéseinek, illetve ünnepélyeinek. Kertészetüket a háború után 1950-ig tarthatták fenn. Az államosítás után egy ideig megmaradhattak a kertészetnél, de Lahnert vezetõként nem sokáig alkalmazták, sõt el is bocsátották ben kérték vissza az elvett üzletet és kertészetet, de a városi tanács nem járult hozzá, mert az eredetileg a városi kertészetet jelentõ ún. külsõ kertészet ekkor facsemetékkel volt beültetve, és mert a Lahnerék kertészete rendelkezett üvegházakkal és virágtermelésre alkalmas területtel. A feleségét, Lahnerné Schlégel Vilmát viszont a nyugdíjaztatása után az 1960-as évek közepéig alkalmazták részmunkaidõben mint virágkötõt. 15 NH , 44. és 46. szám, szám, szám, szám, szám, LADÁNYI p., NML V /1942, VII /2 41

42 Városi Kertészet Balassagyarmaton a volt Vágóhíd melletti városi kertészetet, amely egyben gyümölcsfa iskola volt, 1927-ben hozta létre a város. A terület (2 hold 750 négyszögöl egy házzal) eredetileg a Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület szõlõtelepe volt, amibõl 1901-ben hozták létre a faiskolát fõszolgabírói rendelet alapján májusában a polgármester jelentette, hogy a kertész felmondott. Úgy látszik, a Schlégel testvérek ajánlatot tettek a városi kertészet teendõinek ellátására, van is nyoma, hogy Lahner István városi alkalmazott volt. Miután azonban a két testvér megosztozott, és külön kertészetet hozott létre, felhagytak ezzel a tervükkel. Minden valószínûség szerint Lahner István lett a második városi kertész, legalábbis erre utal egy iktatókönyvi bejegyzés. Ekkor még a megyei újság is úgy látta, hogy a városi kertész fizetése megtérül rövid idõn belül, ha a városi kertészetet jövedelmezõen rendezik be ben felépítették 2000 pengõ költséggel az évtizedekre is elõrelátható szükségletnek megfelelõ üvegházat. Építésének indoklásában az újság azt emelte ki, hogy a költségeket a városi pénztár elõlegezi, mert a befektetést a polgármester fásítási és parkírozási támogatás címén tervezte majd visszaszerezni. Fásítás Balassagyarmaton az 1920-as években Azonban több évbe telt, amíg a város valóban szakképzett kertészt tudott alkalmazni Mihalik Bálint személyében, aki 1933-ban telepedett le a városban. Mivel neki rövid idõn belül egyre több követelése lett a várossal szemben, ezért a testület 1936-ban megszüntette a munkaviszonyát. Mihalik ugyan a városban maradt, de a virágtermesztésben nem jelentett versenyt a többi kertészetnek, mert fõleg csak parkkarbantartási, spárgatelepítési, gombaágy építési munkákat vállalt. Az utána következõ városi kertészek személye ismeretlen, de hogy a városi kertészet mûködött, sõt fejlõdött, arról az évi fejlesztés tanúskodik. Ekkor a város egyrészt megvette Schlégel István kertészetét, másrészt két komplett üvegházat vásárolt 5500 pengõért Orbán József budapesti kertésztõl, 42

43 akinek megszûnt a kertészete. A vételre azért volt szükség, mert a régi üvegházak elavultak, télen 3800 muskátli fagyott meg. 16 A háborúban aztán elpusztult a központi fûtéses növényház, sok facsemete és cserje, de megmaradt a fa- és tégla melegágy. A károk kijavítása után igazán nagy változást az jelentett, amikor a Lahner-kertészetet 1952-ben államosították, és a városi kertészettel való egyesítés után létrejött a Balassagyarmati Temetkezési, Mû- és Élõvirág Értékesítõ Vállalat. A temetkezés és a kertészet összekapcsolása logikusnak tûnt, de a vállalat létrehozásával inkább a magánkertészet megszüntetése volt a cél:...balassagyarmaton két virágkertészet foglalkozik mû- és élõvirág termesztésével és értékesítésével. A balassagyarmati két virágkertészettel folytatott elõzetes tárgyalások alapján szocialista fejlõdésünket megértve hajlandók felszerelési tárgyaikkal együtt a vállalat kötelekébe lépni. E vállalat keretében mûködött a kertészet és a virágüzlet. Ekkor fognak bele a piaci árusításba, elõször egy fabódét építve. Nem sokáig maradt meg a kertészet ebben a furcsa vállalati egyvelegben, két év múlva már a Községgazdálkodási Vállalat részlege, 1955-ben pedig létre jön az önálló Kertészeti Vállalat a fenti vállalat részeként. Így se sokáig állt fenn, mert 1959-ben megszüntették a vállalati formát, és a költségvetésbõl gazdálkodó Városgazdálkodási Vállalat kertészeti üzemágává alakították át. Még ez évben a város Mezõgazdasági Csoportja veszi át az irányítását, de négy év múlva átteszik az Építési és Közlekedési Csoporthoz tõl 1962-ig két katonaviselt, de már öregedõ kertész irányította a városi kertészet munkáját. Az 1960-as évek elejétõl egyébként folyamatosan gond volt, hogy a városnak nem sikerült fiatal kertészt alkalmaznia ben aztán úgy látszott, hogy sikerül megoldani a fõkertészi állás betöltését fiatal szakemberrel, azonban ez a megbízatás sem bizonyult hosszú életûnek ban oldódott meg azután Városi Kertészet vezetõi állása. 18 A magánkertészet megszüntetésével, illetve városi kertészet létrehozásával a város vezetõi az ideológiai célokon túl egyrészt azt várták el, hogy lássa el a gyarmatiakat élõvirággal a saját termelés által és a máshonnan beszerzett virágokkal a virágüzletében. Azonban a kertészet az egyik olyan gazdálkodási tevékenység, amely a legnagyobb odafigyelést és odaadást igényli. Ez pedig vállalati formában kevésbé kivitelezhetõ, mint a saját vállalkozásban. Másrészt azt a célt tûzték ki a városvezetõk, hogy a kertészet lássa el Balassagyarmat köztereinek, utcáinak, parkjainak gondozását. E kettõs feladat szorításában élt az as években a városi kertészet, és az évek elõrehaladtával, a kertészeti balsikerek szaporodtával érzékelhetõen kezdett elcsúszni a parkgondozás irányába re eldõlt a kérdés, a város helyettes vezetõje, Kmetty Kálmán egyértelmûen fogalmazott: Önkritikusan meg kell mondani, hogy az utóbbi évek alatt bizony a parkosítás eléggé visszaesett a városban, ha összehasonlítjuk az elõzõ idõkkel. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a város parkosítása méltó legyen a régi hírnevéhez. Sokszor vita tárgyát képezi, hogy a kertészetnek mi a feladata: a parkosítás vagy a virágüzlet ellátása? Ez szerintem vita tárgyát nem képezheti...a kertészet feladta elsõsorban a város parkjainak kialakítása, gondozása. Az itt élõ emberek ugyanis ezen keresztül látják a város tisztaságát, szépségét. Igaz, üzleti kérdés, hogy 16 NML V /1930, 2026/1947, V /1928, Rendeletek Tára 1931: és számú BM rendelet, LADÁNYI p., V és 154/1942, NH szám, szám, szám, szám 17 V /1947, XXIII. 506a 6. d. T/1, XXIII XII NML XXIII

44 van-e a virágüzletben virág vagy sem, de azt be tudjuk szerezni, ha a kertészet nem tudja megtermelni, de parkot beszerezni nem lehet. Éppen ezért ez a kertészet feladata és ezt tartsa a legfõbb teendõnek. Egy évvel késõbb maga Lombos Márton tanácselnök foglalt állást ebben a kérdésben kifejezve elégedetlenségét a kertészet tevékenységével kapcsolatban: Nem engedhetõ meg az, hogy míg a népgazdaság súlyos százezreket biztosít a parkosításra, köztisztaságra, ugyanakkor évrõl évre nem használjuk fel az összegeket. A Horthy rendszerben nem költöttek ennyit a parkosításra, mint most a szocializmusban, s mégis különbül nézett ki a város, mert ez a pénzen kívül munkafegyelem, hozzáállás kérdése is. Az éles kritikát többek között az váltotta ki, hogy a kiültetések leállása mellett a város központi részein lévõ parkokat felverte a gaz, ami nemcsak a városlakók, hanem az idegenforgalom érdekeit is sértette. Így aztán lassan a kiültetendõ fákat, virágokat és cserjéket a város az ország különbözõ kertészeteitõl (Békéscsaba, Sasad, Zalaegerszeg, Érd, Törökbálint, Balatonaliga) vásárolta. Egyébként nem kis mennyiségekrõl van szó, 1966-ban pl. közel darab dísznövényféleséget ültettek ki a város köztereire. Virágágyak Balassagyarmaton az 1960-as években A virágkertészeti tevékenység háttérbeszorulásával a meglévõ parkok állagának fenntartása, a fásítás lett az elsõdleges. Évente több száz díszfa került a város utcáiba, pl ban 110 gömbjuhart, 233 gömbakácot ültettek ki. A parkosítás szempontjából voltak kiemelt területek, úgymint a városháza, a múzeum, a Rákóczi út, a szovjet hõsi sírok, a magyar katonatemetõ, a párt kertje, a Madách liget, a 16-os honvéd liget, rendõrség, vámhivatal, buszállomás, szökõkút, sportpálya. A kertészet másik kényes pontja a virágüzlet lett. Az 1950-es években az volt a gond, hogy a kertészet több virágot állított elõ, mint amennyit el tudott volna az üzlet adni. Ekkor merült fel annak a gondolata, hogy nyisson a gyarmati kertészet Salgótarjánban üzletet, de ez nem valósult meg, sõt még azt sem sikerült elérni, hogy a tarjániak Gyarmatról vegyék a virágot. Ehelyett inkább Hatvanból hozatták az árulni valót, mert indoklásuk szerint onnan a vonattal egyszerûbben meg tudták oldani a szállítást. Az 1950-es évek végétõl pedig az 44

45 adott okot panaszra, hogy a megnyílt maszek üzlet elviszi a vevõket, másrészt nyáron a piaci árusok rontják az üzletet. 19 A városi kertészet profiljában az 1970-es évektõl folyamatosan s egyre erõteljesebben jelent meg a parkfenntartás és gondozás nyarán a városi újság a címlapján hozta a hírt, hogy hypermarket nõ a virágok helyén, vagyis a több mint 100 éve kertészeti vállalkozásoknak helyet adó Ipoly parti földet lebetonozzák és leaszfaltozzák. Ezzel az 1970-es évektõl folyamatosan visszaszoruló hajdani kertészet sorsa megpecsételõdött. Véget ért egy történet. Áttekintve közel egy évszázad virágkertészeti vállalkozásait, azt kell mondanunk, hogy leginkább az egynyári virágokra hasonlíthatók: hirtelen fejlõdésnek indultak, virágba borultak, de aztán hirtelen el is enyésztek. A kinézetében és ezzel együtt társadalmában rohamosan városiasodó Balassagyarmat a XIX. század utolsó két évtizedétõl fogva vonzotta e nem nagyszámú, de speciális szaktudást igénylõ foglalkozású embereket, a virágkertészeteket. Az egyszemélyes vállalkozáson egyikük sem tudott túllépni, legfeljebb arról beszélhetünk, hogy családi formában gazdálkodtak. Ahogy Balassagyarmat esetében mindenki, az õ esetükben aztán különösképpen elmondhatjuk, hogy máshonnan jöttek szerencsét próbálni: õk maguk, vagy szüleik Ausztriából, a délnémet területekrõl, Morva- vagy Csehországból származtak. De elmondhatjuk, hogy rövid idõn belül beilleszkedtek a befogadó magyar társadalomba, s a maguk szintjén annak tevékeny s hasznos polgárai voltak. Történetük tulajdonképpen a város fejlõdésének indikátora. Lehet egy város bármily nagy, bármily gazdag, bármily iparosodott, bármily népes, ha nincsenek benne jelen a virágkertészek és az õ virágaik, akkor sivárnak érezzük. 19 XXIII november 30., november 15., április 12., január

46 IRODALOM BALOGH Sándor (szerk.) 1977 Balassagyarmat története Balassagyarmat. CSATÁR István ÖLVEDI János (szerk.) 1939 A visszatért Felvidék és Nógrád megye adattára. Bp.. HAUSEL Sándor (szerk.) 2009 A 250 éve felszentelt balassagyarmati Szentháromság plébániatemplom. Balassagyarmat. HAUSEL Sándor 2013 Balassagyarmat virágkertészei. In: Balassagyarmati Honismereti Híradó. HAUSEL Sándor 1999 Kalmár István. In: Balassagyarmati Honismereti Híradó. KMETTY Kálmán 1980 Balassagyarmat utcanevei. Balassagyarmat. LADÁNYI Miksa (szerk.) 1934 Nógrád-Hont vármegye. Budapest, MANGA János (szerk.) 1959 Balassagyarmat a Tanácsköztársaság idején. Bp. NEMCOVA, Bozena 1996 Egy magyar város (Gyarmat). In: Tyekvicska Árpád (szerk.): Nagy Iván Történeti Kör. R. VÁRKONYI Ágnes 1993 Történeti ökológia és a mûvelõdés históriája. In: Európa híres kertje. Bp. SÁNDOR HAUSEL WHO EMBELLISHED THE TOWN LANDSCAPE : THE FLORAL GARDENERS History of forestation, landscaping and floriculture in Balassagyarmat in the 19th-20th centuries In the economic history of the 18th century, first the open-air animal husbandry then the field growing of plants was the most remarkable in the town. The appearance and the economic significance of the floriculture were not the same in different periods; the floriculture became more and more important in the dualistic era in parallel with urbanisation of the settlement. The floral gardeners appeared since the 1870s and their ventures were present until the middle of the 20th century. Several tree nurseries were set up in the town and in relation with the flower shops, flower arrangement spread as well. The flower farms functioning between 1870 and 1950 were shaping the style of the town landscape. They created the atmosphere of the public squares, streets, parks and social events owing to their continual forestation, flower planting, growing and selling ornamental plants. Their role of forming the landscape, the town and the culture is worthy of recalling so much the more as they have vanished from the life of our town by now. 46

47 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA RUSZINKÓ ANTAL, A SZÉCSÉNYI MEZÕGAZDÁSZ ÉS KÖZÉLETI EMBER KAZARECZKI NOÉMI Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján I. Bevezetés Szécsény mezõváros századi történetével ismerkedõk számára bizonyosan sokszor felbukkan a Ruszinkó név. Annak ellenére, hogy nem szécsényi gyökerû famíliáról van szó, az 1870-es évektõl 1918-ig meghatározó szerepet töltött be a város életében Ruszinkó Antal (1.kép.) mezõgazdász és családja. Országos hírû szakemberként elévülhetetlen érdemeket szerzett a szarvasmarha tenyésztésben, emellett a közügyekben aktívan szerepet vállaló, a város mindennapi életét befolyásoló személyiség volt. Sajnos családja sorsának alakulása és az I. világháború kedvezõtlen gazdasági körülményei megakadályozták a sikeres gazdálkodás folytatásában. A Ruszinkó család 172 darabból álló fotóhagyatéka szerencsés módon 2014-ben a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba került a család oldalági leszármazottainak ajándékaként, így emlékük nem veszett homályba, elõsegítve ezzel jelen tanulmány létrejöttét is. 1 II. Letelepedés Szécsényben családalapítás Ruszinkó Antal a Borsod megyei Abod községben született május 21-én, édesapja görög katolikus lelkész volt. Antal a tanulmányait Németországban folytatta, ahol mezõgazdasági szakiskolát végzett, majd gazdatiszt és jószágigazgató volt, mielõtt Szécsényben letelepedett. Az 1890-es években gróf Majláth Géza patvarci uradalmának intézõje volt, elképzelhetõ, hogy szécsényi mûködése elõtt is ennek az uradalomnak volt az ispánja. 2 A legkorábbi forrás 1. kép.ruszinkó Antal KFM kép. Kék Gizella KFM A család fotóhagyatékáról a Szécsényi Almanach 2015-ös számában olvashatunk. KAZARECZKI 2015, p. 2 Köztelek, /94. sz., p., /92. sz., p. 47

48 1860-ból származik, amikor az Akadémia palotájának építéséhez gyûjtöttek adományokat, Ruszinkó Antal (ispán!) 2 Forinttal támogatta e nemes célt. 3 Az közötti idõszakban ismerkedett meg a nógrádi tájjal ben feleségül vette Kék Gizellát ( ), Kék László balassagyarmati nyomdász lányát (2.kép). Kék László 1855-ben települt Balassagyarmatra, közügyekért felelõs személy volt, évtizedeken keresztül választott képviselõje a városnak. Ugyan nem volt virilis, de több beltelekkel, szántóval és az Ipoly túlsó oldalán jelentõs szõlõbirtokkal rendelkezett. Az 1870-es években nagy részüket eladta, a maradékot két lánya örökölte. 4 Ruszinkó Antal és Kék Gizella házasságából három gyermek született: Lenke ( ), Gizella ( ) és Miklós ( ). (3.kép.) Lenke fiatalon elhunyt, Gizellát férjhez adta Sárói Szabó Lajos alezredeshez, és két leányuk született: Sárói Szabó Mária ( ) és Margit ( ). (4.kép.) 3.kép. Ruszinkó Gizella és öccse, Miklós KFM 3765 Fia, Ruszinkó Miklós az orvosi pályát választotta és atletizált, melyben szép eredményeket ért el ban hajóorvosként öt utat tett meg az RMS Carpathia hajón New-York és Fiume között tõl szülész nõgyógyászként dolgozott a budapesti Rókus-kórházban, és magánpraxissal is rendelkezett. 5 Ruszinkó Antal két lánya születése után, 1875-ben telepedett le családjával Szécsényben, majd 1883-ban megvásárolta Szojka Gusztávtól a mai Kossuth úton 4. kép. Sárói Szabó Mária és Margit KFM 3774 lévõ kúriát, melyet Massza Alajos építtetett a 19. század elején. Ekkor ez az épület öt szobás tágas lakás volt egy elõ-és fürdõszobával, verandával, és egy félemeletes alépítménnyel, ahol a nõcselédek lakosztálya, a zöldség- és fatá- 3 Vasárnapi Újság, /21.sz., 249. p. 4 TÓTH 2006, 53, 55. p. 5 Szécsényi Hírlap, 1909, 35. sz., 2. p. 48

49 roló, valamint a borospince volt. Ruszinkó Antal sokat alakított a házon, fürdõszobát hozott létre, ebben az idõszakban ez egyáltalán nem volt általános ahová a folyóvizet is bevezette. 6 Ezen kívül saját költségén építtetett a Lóc-rimóci útelágazás mellett egy teljesen berendezett két francia kõjáratú sima õrlésû gõzmalmot is, mely Marschall-féle gõzmozdonnyal volt felszerelve. 7 III. Mezõgazdászi tevékenysége III./1. Szarvasmarha tenyésztés 1895-tõl kibérelte az 1000 holdas Velits-Haynald-féle birtokot, 8 ahol szarvasmarha tenyésztéssel kezdett foglalkozni. Belterjes gazdálkodási rendszert alkalmazott, mag, takarmány és gyógynövények termesztésével, csikóneveléssel és sertéstenyésztéssel, ezen belül mangalica-tenyésztéssel is. 9 Ezt egészítette ki a terményõrlés- és darálás. Ruszinkó Miklós ekképpen ismertette birtokának jellemzõit 1895-ben: Úgy a szántóföldek, mint a rétek az Ipoly-folyó bal partján terülnek el, a szántóföld szakszerû mûvelés mellett termékeny, a rét szintén termékeny, de a tunyán folyó Ipoly vizétõl gyakran elárasztatik, e miatt biztos takarmánytermésre számítani nem lehet. Az idõjárási viszonyok kedvezõknek nem mondhatók, mert a határt körülölelõ hegyláncok, mint a felhõk elvezetõi, Szécsény határától a hasznos esõt gyakran elvonják, különösen az április-májusi száraz idõjárás és a júniusi hõütés hiúsítja meg a gazda legjobb reményét A jégesõ, mint káros elemi tényezõ Szécsényben leginkább az utolsó két évtizedben ismeretes, mióta a vidék összes lábas erdõi elpusztíttattak, most már a jég elleni biztosítás kimaradhatatlan, mert évente elõfordulnak kisebb-nagyobb jégkárok. Földje többféle, alkatánál az édes vízi képzõdésre vall. Általánosságban a lapos része laza televényes fekete 70 cm termõréteggel, ez alatt van 10 cm szürke márgás agyag, végre 100 cm kötött agyag altalaj 10 Mûvelés alá vont földjének legfõbb terményei: repce, búza, rozs, árpa, zab, kukorica, lencse, bükköny, lucerna, vörös here, burgonya, cukor-és takarmányrépa voltak. Viszont ebben az idõben egész Európát sújtotta a mezõgazdasági válság, melynek okait és megoldásait elsõként ezen a vidéken Ruszinkó Antal ismerte fel ban ezt így fogalmazta meg: a kedvezõtlen gazdasági viszonyok, a rendkívüli gabonaár csökkenés, a gyapjú árának rohamos esése, a sertésvész általi pusztítás, s egyéb körülményektõl ösztönöztetve a szarvasmarha tenyésztést emelni és az ebbõl származó tejtermékek mikénti értékesítésérõl gondoskodni kellett. 11 A helyben történt gabonaeladások ugyanis a budapesti árfolyamhoz képest métermázsánként egy forint különbözetet jelentettek. A vetésforgó rendszeres betartását nem tudta biztosítani egyrészt a szeszélyes idõjárás és az alacsony gabonaár miatt. A mûvelési ágakat ezért a föld minõségéhez képest osztotta be: a Káprások alatti fekete homokos talajban kapás növényeket (burgonya, kukorica), a Nagylóc, Rimóc közötti dombos területen repcét és kukoricát, az alsó mezõn cukorrépát és takarmányrépát termesztett ÕZE 2006., 113, 116. p. 7 ANTAL 1982, 94. p. 8 Birtokosok: Velics Haynald Teréz, Dr. Velics László, Dr. Velics Lajos, Dr. Velics Antal. 9 Köztelek, /37.sz., p., ANTAL p., BOROVSZKY 1911, 184. p. 10 ANTAL 1982., p. 11 ZÓLYOMI 1968, 461. p. 12 ANTAL 1982., p. 49

50 Nógrád - és Hont megyében az 1860-as években még a magyar szarvasmarhákat tenyésztették, hiszen a vasúti közlekedés fejletlensége miatt külföldrõl még nem hoztak tenyészállatokat. Ezt követõen az elsõ importállatok között volt a hollandi feketetarka tehén, azonban mivel gümõkórra hajlamos volt, nem sokáig tenyésztették. Ezt követte az emmenthali-, berni-, mölthali-, és lavanthali marha, és csak az 1880-as évek elejétõl jött divatba a simmenthali tenyésztése. Természetesen ez csak a nagyobb gazdaságokra vonatkozott, mert a kisgazdák és a községek csak a kilencvenes évek elején vásároltak vöröstarka bikákat az uradalmaktól as években központilag szabályozták a tenyésztési irányelveket, az országot körzetekre osztották: az Alföldön és Erdélyben az õsi szürke marhát, az északkeleti Kárpátokban a borzderes szarvasmarhát, a nyugati tarka fajták tenyésztésére az ország többi részét jelölték ki. 14 Az 1880-as évektõl a nógrádi gazdák mint fentebb említettem Ruszinkó Antal is rájöttek arra, hogy a tehén hajtja a legnagyobb jövedelmet, mert a vasutak szaporodásával a tejnek és tejtermékeknek lehetõvé válik a városokba, Nógrádot illetõen Pestre szállítása, ezáltal, az úttörõk igen szép jövedelemhez jutottak, de ez csak a nagyobb gazdaságokra vonatkozott kép. Ruszinkó Antal tehenészetébõl növendék borjak KFM Köztelek, /79. sz., p. 14 ESTÓK-FEHÉR-GUNST-VARGA, p. 15 Köztelek, /79. sz., p. 50

51 Az ipolyvölgyi tájfajta az egész országban hírnévre és elismerésre tett szert. A berni és simmenthali keresztezésbõl származó pirostarka egyedek jellemzõje volt a fehér fej, kis sárga szarv, a hátsó testrész dominánsabb volt, vastag tejérrel és nagy, nem húsos tõggyel rendelkezett. Nagy testû, erõs csontozatú egyedek voltak, erõs igásállatokként és bõ tejelõként is hasznot hoztak a gazdaságoknak. A svájci bikaimport javította Nógrád és Hont megye szarvasmarha állományát, és akik a gazdasági egyesületek útján szerezték be apaállataikat, azoknak a vételárból 20%-ot engedtek, és a részletfizetést is megengedték. Továbbá a szarvasmarha kiállítások és díjazások is hatékonyan támogatták az ágazatot. 16 Ruszinkó Antal a Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesület Értesítõje 1896/2. számának mellékleteként jelentette meg a szarvasmarha-tenyészetének leírását: Ruszinkó Antal szécsényi bérbirtokának és ezzel összeköttetésben lévõ simmenthali jellegû szarvasmarha tenyésztésének ismertetése címmel, melybõl megtudhatjuk, hogy a tehenészetet 1875-ben alapította, mely egy darab berni bikából és három darab berni tehénbõl állt, melyeket Budán vásárolt, és a tenyésztés húszévi fennállása óta idegen anyaállatok behozatala nélkül beltenyésztéssel folyik. Az apaállatok televér kuhlandi, és televér simmenthaliak voltak. Az utolsó apaállatot (a Jupiter nevû bikát) 1894-ben importálta Simmenthalból, melyet a millenáris kiállításon, valamint a tõle származó utódokat is fényképen bemutatott. A keresztezésekbõl származó és a televér apaállatok után származott ivadékokat Nógrádmegyei pirostarka tájfajta simmenthali jelleggel megnevezéssel jelölték. (5.kép.) Ekkor még a nagy gazdaságok is hatalmas pénzösszegeket költöttek, hogy Svájcból és Dél-Németországból hozzanak tenyészállatokat, fõként anyaállatokat. Ezért az Országos Törzskönyvelõ Bizottság Országos Törzskönyvet hozott létre, melynek kiadványai a külföldi konzulátusok útján a külföldi tenyésztõkkel ismertette meg a magyar fajtenyészeteket. Az 1896-ban kiadott törzskönyv a 25 vármegye területén 123 törzskönyvezett simmenthali tenyészetet tartott nyilván köztük Ruszinkó Antal tehenészetét, valamint 2500 tenyészállat leírását is tartalmazta. 17 III./2. A tejgazdaság Az Országos Tejgazdasági Felügyelõség 1883-as megalakulása után sorra jöttek létre a városi tejszövetkezetek. A felügyelõség feladatának tekintette a tejgazdasági üzemek létrehozását, a mûködtetésükkel kapcsolatos tanácsadást, alapszabály kidolgozását, tejipari gépek behozatalát. A létrejött városi tejszövetkezetek közül a Budapesti Központi Tejcsarnok volt a legjelentõsebb. 18 Nógrád megyében is az 1890-es évekre a szarvasmarha tenyésztés az állatok létszámának tetemes emelkedését hozta. Az ebbõl származó tejtermékek értékesítése viszont az infrastruktúra kezdetlegessége miatt akadályozva volt a nagyobb városoktól való távolság, a hajózható folyó és vasút nélkülözése miatt. Ezért Ruszinkó Antal 1894-ben a környékbeli birtokosokkal és a Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület segítségével létrehozta a Szécsényi Tejszövetkezetet és Sajtodát. Az üzem Dr. Pulszky Ágost ún. Serház udva- 16 Köztelek, /79. sz., p. 17 Köztelek, /80. sz., p. 18 ESTÓK- FEHÉR-GUNST -VARGA 2008, 65. p. 51

52 rában kapott helyet. A tejbérleti szerzõdés Szécsény város és környezõ birtokosai, 19 valamint Svájc Bern kantonjából származó Gottfried Wälti tejbérlõ közt jött létre. 20 A szerzõdés értelmében öt évig napi 500 liter jó minõségû tejet kellett a szövetkezeti tagoknak beszállítani. A tejtermelésben használt technikai újítások, mint például a fölözõgép elterjedése, elõsegítette az iparszerû feldolgozást, és a vajkészítés mellett ekkor vált általánossá a sajtelõállítás. 21 A szécsényi szövetkezetben is a kezdetektõl gyártottak ementáli sajtot, Ipolyvölgyi szécsényi sajt néven. A nagybani eladások a balassagyarmati vasúti állomásról a Budapest, Bécs, Fiume tengelyen, valamint az országban a szélrózsa minden irányában történtek ban jelentette meg Ruszinkó Antal errõl szóló tanulmányát: A Szécsényi Tejszövetkezet és Sajtoda keletkezése és leírása címmel, szintén a Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesület kiadásában Balassagyarmaton. 22 A szövetkezet tejhozama növekvõ tendenciát mutatott az alapítás után eltelt közel tíz év alatt, ugyanis 1908-ban már évente 700 liter tejet kínálták eladásra, 1910-ben 800 literre nõtt a hozam. 23 Az ágazat fejlõdése következtében egyre több tanfolyamot szervezett az Országos Tejgazdasági Felügyelõség, majd a Földmûvelésügyi Minisztérium szervezett tejgazdasági iskolákat. Mivel Szécsényben volt gazdasági háttér egy jól mûködõ tejszövetkezettel, ez maga után vonta az iskola létrehozását is, amely május elsején nyílt meg, s az országban ez volt az egyetlen, ahol csak nõket képeztek ki. 24 Az iskola a Földmûvelési Minisztérium hatáskörébe tartozott, de a közvetlen felügyeletet a szécsényi tejszövetkezet igazgatósága végezte. A képzés elõször hat hónapig tartott, majd december 1-jétõl egy éves kurzusok voltak. Felvételt nyerhettek a 18. évüket betöltött, legalább négy elemit végzett, egészséges fiatalok. A megfelelõ higiéniai szempontok betartása fontos volt Ruszinkó Antal igazgató számára, hiszen a tejszövetkezet üzletrendjének 4. - ában is kikötötte: Az istállókban és a tejkezelésekre szánt helyiségekben undorító betegségben szenvedõ egyének vagy olyanok, kik ily betegségben levõkkel érintkeznek, nem alkalmazhatók. 25 Az iskola évenkénti tanulólétszáma 6-10 fõ között volt, a képzés alatt elsajátították a helyes fejést, tejkezelést, a vaj -és sajtgyártást, csomagolást és az ott használt gépek kezelését. Az iskola tizenegy évi mûködés után megszûnt, összesen ez idõ alatt 86 tanulót képeztek ki Igazgatósági tagok: Beke Imre (Kecskéd Puszta), Baross Árpád (Szécsény), Gróf Hadik Barkóczy Endre képviseletében Géber Kornél (Nagylóc), Báró Buttler László (Nagylóc), Pongrácz Ábrahám (Nagylóc), Pokorny Pál (Szécsény), Ruttkay Aladár (Karpegéc), Vancsó Béla (Szécsény), szövetkezeti tagok: Kalmár Béla (Nagylóc), Glázer Bertalan (Rimóc), Strausz Vilmos és József (Szécsény), Gyarmathy József (Rimóc), Dr. Kacskovics Gyula (Szécsénykovácsi), Bayer Sándor (Szécsény), Szabó János (Varbó), Veres Imre (Nógrádszakál), Tornyos György (Petõ), Singer József (Szécsény). 20 ANTAL 1981, 90, 91. p. 21 ESTÓK-FEHÉR-GUNST-VARGA 2008, 113. p. 22 ANTAL 1981, p. 23 Köztelek, /65. sz., p., /13. sz., 369. p. 24 TÓTH 1979, 43. p. 25 ANTAL 1982, 86. p. 26 TÓTH 1979, p. 52

53 III./3. Egyesületi munkássága Ruszinkó Antal számos egyesület tagja volt, s ezekkel kapcsolatos tevékenységeirõl maradt fenn a legtöbb adat a korabeli sajtóban. Tagja volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE) szinte élete végéig, de tagja volt a Nógrádmegyei Gazdasági Egyesületnek, az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek, 27 és az Országos Molnáregyesületnek is. A Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület 1881-es újjáalakulásával nagyban hozzájárult a megye mezõgazdaságának és állattenyésztésének fellendüléséhez. Elsõ elnöke Scitovszky János nõtincsi nagybirtokos volt, az állattenyésztési szakosztály elnöki feladatait a kezdetektõl két évtizeden keresztül Ruszinkó Antal látta el. A társaság egyik célja volt a jó vetõmagvak és gépek vásárlása és kiosztása. Értesítõ kiadásával segítették a gazdák és a tagság tájékoztatását. Számos intézkedéssel, programokkal segítették elõ a mezõgazdasági tevékenységek fejlesztését. A növénytermesztésben például a filoxéra pusztítás után amerikai szõlõvesszõket szereztek be, oltási tanfolyamokat szerveztek, a községi faiskola kezelõknek jutalmat osztottak ki. Fölkarolták a méhészetet és a fajbaromfi-tenyésztést. Az állattenyésztés fejlesztésére évente szarvasmarha- és lódíjazásokat tartottak, sertésorbánc elleni oltóanyagot osztottak ki a gazdáknak. 28 Meglepõ viszont, hogy üléseiken nemcsak mezõgazdasággal kapcsolatos ügyeket tárgyaltak, illetve döntéseket hoztak. Ilyen volt például a kocsmák vasárnapi zárva tartásának szorgalmazása, 29 vagy a cigányügy (cigányok fegyelmezésének) rendezése. 30 Ruszinkó Antal aktívan részt vett az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) 31 budapesti ülésein, valamint 1881-tõl rendszeres nevezõje volt a tenyészállatvásároknak. 32 A Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület ülésein számos alkalommal elnökölt, hasznos indítványokat terjesztett elõ, ilyen volt többek között az állattenyésztési alap terhére fajbaromfik beszerzése és azok kiosztása minden járásban hat-hat tanító számára, illetve a kisebb településeken Nógrádszakál, Pinc, Verõce, Rimóc szervezett állatdíjazásai. 33 Az OMGE hivatalos lapja, a Köztelek tudósított az egyesületi munkáról, ezen belül a vármegyékben zajló tevékenységekrõl, valamint a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap is beszámolt egy-egy jelentõsebb ülésükrõl. Ruszinkó Antal egyik legsikeresebb tenyészállat kiállítását Nagy-Szécsényben rendezte meg október 16-án. Újításnak bizonyult a katalógus összeállítása, amelybe belefoglalták a kiállítás tervezetét, a rendezõ és a bíráló bizottságok névsorát, a díjakat és a kiállítók névsorát, továbbá a kiállítandó állatok tenyésztõjét, tenyésztési helyét és korát. A kiállításra 230 állatot neveztek be, amelyrõl Ruszinkó Antal elnök és egy bíráló bizottság döntött és a pénzdíjazások és oklevelek kiosztása mellett még tömeges vásárlások is történtek Vadászlap, /5. sz., 58. p. 28 BOROVSZKY 1912, 182. p. 29 Köztelek, /168. sz., 16. p. 30 Budapesti Hírlap, /267. sz., 11.p. 31 E nagy múltú egyesület június 11-én alakult Pesten, Állattenyésztõ Társaság néven, elsõ elnöke Széchenyi István volt, majd 1849 után vette fel az OMGE nevet és 1945-ig a mezõgazdasági érdekvédelem legbefolyásosabb szervezete volt. ESTÓK-FEHÉR-GUNST-VARGA 2008, 22. p. 32 Köztelek, /32. sz., 2. p. 33 Köztelek, /92. sz., /96. sz., p. 34 Köztelek, /85. sz., p. 53

54 Ruszinkó Antalnak az 1900-as évek elejétõl számos szakértõi és elnöki megbízatása volt. A molnáregyesület, amely ekkor 1540 önálló malomtulajdonosból és bérlõbõl állt június 2-án tartott közgyûlésén Ruszinkó Antalt a Nógrád megyei körzet elnökét felsõ magyarországi elnökké is megválasztotta ben a fölmûvelési miniszter az évi XXXIX. Törvénycikk alapján Ruszinkó Antalt is beválasztotta birtokrendezési ügyekben gazdasági szakértõvé Nógrád vármegye területére. (További szakértõk: Muslay Gyula, Rosenbach Sándor, Mocsáry Sándor, Szilárdy István, Wellibil Károly, Bérezi Géza, Balás János, Buttler Ervin br., Soóky Endre, Horkovica Gyula, Szakáll Mihály, Varga János, Géczi József.) 36 Az 1911-ben Losoncon rendezett tenyészbaromfi-, házinyúl-, és mezõgazdasági termékkiállítás negatív kritikát kapott a sajtóban, ahol Ruszinkó Antal jelen volt, de a nagyobb uradalmak nem képviseltették magukat, ezért is nagyon szegényesnek tartották a résztvevõk ben lemondott valószínûleg fia halálával függött össze döntése a Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesület állattenyésztési szakosztály elnöki tisztségérõl. 38 Egy évvel késõbb, a korábban Ruszinkó Antal nevéhez köthetõ, nagy hagyománnyal rendelkezõ állatdíjazások beszüntetését indítványozta báró Jeszenszky Sándor az egyesület július 6-i ülésén, mivel ezek szerinte az állattenyésztést nem mozdítják elõ és idejüket múlták ban viszont újabb kinevezésben volt része, mégpedig Nógrád megye jégkárbecslõ szakbizottsági elnökévé is megválasztották. A Jégkárfölvételi Iroda szükségessé tette, hogy a biztosított és a társaság megbízottja is válasszon egy-egy becslõbírót, míg a szakbizottság elnökét a közbecsülésben álló tapasztalt gazdák sorából választották ki. 40 III./4. Elnyert díjak, kitüntetések Ruszinkó Antal mezõgazdászi tevékenységét számos elismeréssel díjazták. Többek között ezt bizonyítja egy június 14-én Nagy Ivánhoz intézett levele is, amely saját fejléccel ellátott papírra íródott, és a fejlécen olvasható a számos kitüntetés: Nógrád Megyei Gazdasági Egyesület: Arany érem 1881, Nógrád Megyei Gazdasági Termény-, Ipar-, Gépkiállítás Losoncon: Bronz- érem 1883, Nógrád Megyei Gazdasági Termény-, Ipar-, Gépkiállítás Losoncon: Arany-érem, 1883, Kitûnõ minõségû rozs és zabért Budapest Ez utóbbi kitüntetést a budapesti Országos Általános Kiállításon nyerte el, melyet Ferenc József nyitott meg május 2-án. 42 (6.kép.) 6. kép. Bronz emlékérem KFM , Budapesti Hírlap, /132. sz., 21. p. 36 Földmûvelésügyi Értesítõ, /261. sz, 11. p. 37 Budapesti Hírlap, /242. sz., p. 38 Köztelek, /41. sz., p. 39 Köztelek, /56. sz., p. 40 Köztelek, /21. sz., 748. p. 41 Nagy Ivánhoz írott levelek gyûjteménye, MNL NML-XIV.3.1.d. 42 ESTÓK-FEHÉR-GUNST-VARGA, 2008, 46. p. 54

55 Az elsõ simmenthali keresztezésbõl származó Jubila nevû tehenével az évi tenyészállat-vásáron a harmadik díjat nyerte el. 43 Az ezredéves kiállításon egyik szarvasmarhájával a hazai színes tájfajták csoportjában a II. millenniumi nagy érmet nyerte el. 44 (7.kép.) 7.kép. Köztelek, /44.sz. Az 1902-ben Pozsonyban rendezett II. Országos Mezõgazdasági Kiállításon az egyesületek gyûjteményeiben részt vett magánosok csoportjába nevezett be, ahol kiállítási oklevéllel tüntették ki. 45 Az 1908-ban rendezett XXV. Tenyészállatvásáron szimmenthali tehenével a II. díjat nyerte el (200 Korona). 46 Az június között megrendezett országos tenyészállat kiállításon a Nógrád megyei kisgazdák is képviseltették magukat, a szép kiállításért József fõherceg melegen gratulált Ruszinkó Antalnak. 47 IV. A közéleti ember Ruszinkó Antal közéleti tevékenysége elválaszthatatlan mezõgazdász munkásságától tõl a helyi képviselõ testület virilis (legtöbbet adózó) tagja volt, és a Szécsényi Takarékszövetkezet igazgatósági tagja lett tól helyettes, majd rendes városbíró, és a Szécsényi 43 Pesti Hírlap, 1894, /105. sz., 11. p. 44 Köztelek, /44. sz., 799. p. 45 Köztelek, /76. sz., p. 46 Köztelek, /21. sz., 554. p. 47 Köztelek, /44. sz., p. 48 Központi Értesítõ, /78. sz., 2. p. 55

56 Takarékpénztár Részvénytársulat igazgatója, ben a városi tûzoltó egyesület parancsnoka lett. 50 Apósa halála után a Balassagyarmati Könyvnyomda Rt.-nek egyik alapító tagja 1894-ben. A részvénytársaság a Nógrádi Lapok és egyéb folyóiratok kiadását szorgalmazta, s az igazgatósági tagok között olyan neves személyiségek voltak, mint Sztranyavszky Géza, Baintner Ottó, Reményi Károly, Feledi Ignác, Szilágyi Mór, Darvai Ármin, Kanitz Ödön, Révész Dezsõ, Horváth Danó, Kondor József és Nagy Iván szeptember 17-én különleges eseménynek lehetett részese Nógrád megye közönsége. Ferenc József a vármegyébe látogatott, s a megyei küldöttségi tagok Kismarosnál várták a királyt, és onnan kísérték Balassagyarmatra. Ruszinkó Antal (és ifj. Farkas Ferenc) négyes fogatával részt vett a díszkíséretben. 52 Ebbõl is látszik, hogy a megye legbefolyásosabb emberei közé tartozott. Ruszinkó Antal aktív politikai tevékenységet folytatott a városi képviselõ testületen kívül is február 5-én Ferenc József királyi tanácsosi címmel ruházta fel, ben kinevezték Nógrád vármegye közgazdasági elõadójának (az XX. törvénycikk alapján), így az ipar-, fölmûvelés-, és kereskedelemügyi miniszternek a törvényhatóságban szakközege lett tõl egyre többet foglalkozott a parasztság oktatásának megszervezésével, ennek érdekében többször tett javaslatot a Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesület ülésein. Szerette volna elérni, hogy a megyei tantestületek gyûléseinek tárgysorozatába gazdasági elõadások is bekerüljenek. 55 Elképzeléseit kis könyv formájában: Javaslat a népgazdasági oktatás szervezésérõl címmel jelentette meg. Ebben egy mezõgazdasági iskola létrehozásának tervét vázolta fel. Az oktatást elsõsorban olyan parasztfiúk számára képzelte el, akik katonai szolgálatot teljesítettek Losoncon és Balassagyarmaton, így a leszerelés idejére elsajátíthatták volna a mezõgazdasági alapismereteket. Másik célja, hogy a föld és a falu szeretetét ébren tartsa bennük, megakadályozva, hogy a városban maradjanak és a proletároknak, s a szocialista tévtanok áldozatainak számát szaporítsák. 56 Ezt egy öt tagú népoktató bizottság felállításával képzelte el, akik az egész vármegye területén egységes elvek alapján szervezik az oktatást. Ugyancsak a vármegyei gazdasági egyesület népoktató bizottságának kellett volna képzett gazdákból, papokból néptanítókból, erdészekbõl, kertészekbõl, jogászokból, orvosokból, állatorvosokból a tanítótestületet megszervezni. Fölvázolta azokat a fõbb témaköröket (és alpontjait), melyek a tantervet meghatároznák: I. Földmívelés, II. Konyhakertészet, III. Szõlõmûvelés, bortermelés ápolás, IV. Gyümölcstermelés, V. Állattenyésztés, VI. Különfélék, 57 VII. Házi ipar. Ez a terve már nem valósult meg. 49 Központi Értesítõ, /115. sz., 975. p. 50 GALCSIK 2002, 24, 59, 70. p. 51 TÓTH 2006, 56. p. 52 Fõvárosi Lapok, /258. sz., p., Pesti Hírlap, /261. sz., 4-5. p. 53 K19-Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára, Királyi Könyvek-71. kötet, 701. p. 54 Tiszti cím- és névtár, 1907, 26. évf., 317. p. 55 Köztelek, /16. sz., 455. p. 56 RUSZINKÓ 1910, 10. p 57 Ebben a fejezetben 20 altéma található, az adó-, pénzügyi, jogi ismereteken kívül még az alkoholizmus és az amerikai kivándorlás problematikájával is foglalkoztak volna az iskolában. RUSZINKÓ 1910, p. 56

57 1910. március 30-án a Nemzeti Munkapárt megalapításában is részt vett, melynek alakuló ülését a szécsényi Újvilág Szálloda nagytermébe hívták össze. 58 A megyebizottsági tagválasztásokon választmányi elnöki tisztséget töltött be. 59 Az november 18-i megyebizottsági tagválasztáson az õ elnökletével a Nemzeti Munkapárt jelöltje, Barcza Kálmán (a Munkapárt és az Ipartestület elnöke, valamint a Szécsényi Hírlap szerkesztõje) fölényesen gyõzött március 25-én Szécsényben a városháza tanácstermében Patronázs Egyesület létrehozásában segédkezett, ahol ismét elnöki tisztséget töltött be, és ebben az évben a Balassagyarmati Takarékpénztár igazgatósági tagja is lett ben A Szécsényi Sport Egylet alapszabály-tervezete címmel újabb kötetet adott ki. 62 Az egylet elnökeként, és mint sportot kedvelõ ember egy teniszpálya létrehozásában is közremûködött, ezen kívül tagja volt a Zubovics Ferenc által alapított vívókörnek is. Közéleti munkálkodása sok esetben együtt járt jótékonykodásával is ban mint fentebb említettem adakozott a Tudományos Akadémia palotájának megépítéséhez, de élete folyamán számos adományával tett nagylelkûségérõl tanúbizonyságot. Adakozott például a Szatmár megyei árvízkárosultaknak, 63 és görög katolikus lévén a Debreceni Vértanuk Nemzeti Emlékmû Bizottságának ben tagja volt a Mikszáth-jubileum Elõkészítõ Bizottságnak. Ekkor határozták el, hogy csoportos bronz szobrot készíttetnek Nógrád megye ajándékaként (a szobor márvány talapzatán lett volna elhelyezve Mikszáth plakettje és Nógrád megye címere az ajánló sorokkal.) 65 Fia elhunyta alkalmából a Szécsényi Önkéntes Tûzoltó Egyesületnek 100 koronát adományozott. 66 V. A gazdálkodás felszámolása Végigtekintve Ruszinkó Antal közel négy évtizedes mûködésén, egy sikertörténet szemtanúi lehetünk. Kiváló alkalmazkodóképessége és hozzáértése révén az es évekre tehetõ agrárválság közepette is fejlesztette gazdaságát, megtalálva az állattenyésztésben rejlõ lehetõségeket. Ez az ágazat az I. világháború kitöréséig fejlõdõképes volt, az ezt követõ években viszont gyökeresen megváltoztak a körülmények. Olyan terhek hárultak a termelõkre, mint például a hadsereg ellátása, a bevonulások miatti mun- 58 Szécsényi Hírlap, 1910, 13.sz., 3.p. 59 Szécsényi Hírlap, 1910, 48. sz., 2 p.,1912, 49. sz., 2.p. 60 Szécsényi Hírlap, 1913,47. sz., 2. p. 61 Szécsényi Hírlap, 1914, 13. sz., 2.p. Központi Értesítõ, /44.sz., p. 62 Az egylet célja volt minden testgyakorlati ág mûvelésének az egylet keretében leendõ elõmozdítása, a testedzés ügyét szolgáló törekvéseknek erkölcsi, esetleg anyagi támogatása, s a sportolás terjesztése. RUSZINKÓ 1914., 3. p. 63 Budapesti Hírlap, /292. sz., 9. p. 64 Miklósy István, hajdúdorogi görög katolikus püspök ellen elkövetett bombamerénylet áldozatainak emlékére állítandó emlékmûhöz. Budapesti Hírlap, /71.sz., 6. p. 65 Budapesti Hírlap, /261. sz., 11. p. 66 Szécsényi Hírlap, 1911, 12.sz., 2.p. 57

58 kaerõhiány, az állatállomány igénybevétele, amely fõként a lóállományt sújtotta, de a szarvasmarha állomány is 21%-al esett vissza 1916-ra az utolsó békeévhez képest. 67 Ruszinkó Antal valószínûleg nemcsak a fentiekben vázolt körülmények miatt fejezte be a gazdálkodást, hanem családi okok is befolyásolhatták ben meghalt egyetlen fia, Miklós, aki 1911-ben elkapta a TBC-t és március 14-én elhunyt 28 éves korában, majd lányának férje, Sárói-Szabó Lajos alezredes, az I. világháborúban hõsi halált halt az orosz fronton1914- ben ban felesége, Kék Gizella is elhunyt, aki éppen a tej mérését és szállítását intézte, ugyanis õ volt a felelõse a tejfeldolgozásnak. Két lányunokája még kiskorú volt, nem volt, aki továbbvitte volna a gazdaságot. Egyikük, Sárói Szabó Margit ( ) Giti visszaemlékezésébõl tudjuk felidézni a szécsényi gazdaság mindennapjait, mivel a nyarakat 1918-ig a nagyszüleinél töltötte. Emlékei szerint a nagyapja sokat alakított a lakóházon, miután megvette, hiszen a lakóházban folyóvíz volt fürdõszobával, az udvar végénél lévõ magtár pedig ugyanakkora volt, mint a lakóház, istállóépülettel, tejhûtõ separáttal, szecskázóval. Néhány alkalmazott nevére is emlékezett: Nagyapám úgynevezett parasztgazdát tartott, akit Dudok Mihálynak hívtak. Azután emlékszem a kerülõre, Pistának hívták és a Káprásalján lakott, a parádés kocsis pedig Miska volt, õ kezelte a magtárt is, azután Balassagyarmaton rendõr lett. Este ezek mind bejöttek az üveges verandára (ez ma is megvan), és itt beszélték meg a másnapi munkákat, ezt parancsolat kiosztásnak nevezték, és én igen boldog voltam mint gyerek, ha szabad volt ott lenni. Még emlékszem Gyuricka Terkára, aki fõzött a napszámosokra. Józsa Ferencné Rozi néni nélkül nem történt semmi a házban, például a vajköpülés, amit Budapestre szállítottak, meg a piacra vittek. 68 A Ruszinkó Antal által igazgatott tejszövetkezet még 1914 elõtt (pontos dátumot nem találtam) befejezte mûködését, a gõzmalmát 1914-ben bérbeadásra kínálta. 69 A családi tényezõkön kívül, szintén unokája visszaemlékezése alapján az között állami hadikölcsönbe fektetett pénze is elértéktelenedett, és 1918-ban a felszámolás mellett döntött. (8.kép.) Ekkor a városi képviselõ-testület is megköszönte Ruszinkó Antalnak a testületben eltöltött 40 éves munkáját.70 Házát eladta Velics Lajosnak, és Budapestre bérlakásba költözött május 9-én 87 éves korában hunyt el kép. Köztelek, /32. sz. 67 ESTÓK-FEHÉR-GUNST-VARGA, 2008, 147. p. 68 Sárói Szabó Margit levelei Galcsik Zsolthoz. KFM Dok Köztelek, /8. sz., 235. p. 70 GALCSIK 2002, 126. p. 71 GALCSIK 1989, p. 58

59 RÖVIDÍTÉSEK MNL NML KFM Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára Kubinyi Ferenc Múzeum IRODALOM ANTAL Károly 1981 A Szécsényi tejszövetkezet és Sajtoda keletkezése és leírása, írta Ruszinkó Antal tejszövetkezeti igazgató. In: Szécsényi Honismereti Híradó. Szerk.: Antal Károly, Szécsény, IV. Évf. 2 sz. ANTAL Károly 1982 Ruszinkó Antal szécsényi bérbirtokának és ezzel összeköttetésben lévõ simmenthali jellegû szarvasmarha tenyésztésének ismertetése, írta Ruszinkó Antal. In: Szécsényi Honismereti Híradó. Szerk.: Antal Károly, Szécsény, V. Évf. 1. sz. BOROVSZKY Samu (szerk.) 1911 Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád Vármegye. Országos Monográfia Társaság, Budapest. ESTÓK János - FEHÉR György - GUNST Péter - VARGA Zsuzsanna 2008 Agrárvilág Magyarországon Budapest. GALCSIK Zsolt éve, május 9-én halt meg Budapesten Ruszinkó Antal mezõgazdász. In: Szécsényi Honismereti Híradó. Szerk.: Galcsik Zsolt, Szécsény, XII. Évf.: GALCSIK Zsolt 2002 Szécsény képviselõ-testületi üléseinek napirendi pontjai és határozatai ( ). Salgótarján. KAZARECZKI Noémi 2015 Régi szécsényi családok nyomában. In.: Szécsényi Almanach a 2015-ös esztendõre. Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 34. Szerk.: Szenográdi Ferenc, Szécsény. ÕZE János 2006 Elfelejtett értékeink, In: Szécsényi Kalendárium a 2006-os esztendõre. Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 15. Szerk.: Szenográdi Ferenc, Szécsény. RUSZINKÓ Antal 1910 Javaslat a népgazdasági oktatás szervezésérõl. Szécsény. RUSZINKÓ Antal 1914 A Szécsényi Sport Egylet alapszabály-tervezete. Szécsény. TÓTH István 1979 A szécsényi tejgazdasági munkásnõket képzõ iskola. In: Szécsényi Honismereti Híradó. Szerk.: Antal Károly, II. Évf. 1. sz. TÓTH Tamás 2006 Kék László és nyomdája Balassagyarmaton. In: Balassagyarmati Honismereti Híradó. A Madách Imre Városi Könyvtár évkönyve. Szerk.: Vas Ágnes, Balassagyarmat. ZÓLYOMI József 1968 Észak-Cserhát állattartásának másfél évszázada. In: Agrártörténeti Szemle 3-4-sz. 59

60 NOÉMI KAZARECZKI ANTAL RUSZINKÓ, THE AGRONOMIST AND PUBLIC FIGURE OF SZÉCSÉNY This study presents an agronomist, Antal Ruszinkó, who was a determinative figure of Szécsény borough at the end of the 19th and in the beginning of the 20th century. He settled down in Szécsény in 1875, rented the acre-big Velics-Haynald property where he dealt with raising cattles. He won several awards on different agricultural shows, he had Simmenthali cattles. He was a member of the OMGE, National Hungarian Economic Association, but he took part in the work of the Nógrádmegyei Economic Association, too, where he was the chairman of the stock-raising section. His merit was the foundation of the Szécsény Milk Co-op and the dairy school. He worked in several associations, furthermore he did responsible professional tasks, for example in adjudication of a claim. In 1907 he got senatorial title and he was appointed as an Economic presenter of Nógrád county. His public life activity is inseparable from his agricultural work as he was that representative of Szécsény who paid the most tax from 1875 to He had three children: Lenke ( ), Gizella ( ) and Miklós ( ) and he had two granddaughters, Sárói Szabó Mária ( ) and Margit ( ). The reason why he finished farming in 1918 was probably the First World War s unfavourable economic effects. 60

61 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA FELBECSÜLHETETLEN KINCSÜNK SALGÓ TÁJTÖRTÉNETI VÁZLAT A KÖZÉPKORTÓL A 20. SZÁZADIG JUDIK BÉLA SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján Bevezetés Ma már vitathatatlan, hogy a környezet szerves része, aktív szereplõje az emberiség történelmének. állította R. Várkonyi Ágnes az Európa híres kertje címû tanulmánykötet elsõ fejezetében. 1 A társadalomkutatók többsége egészen az 1960-as évekig úgy vélekedett, hogy a természeti környezetnek nem volt számottevõ szerepe a társadalom és a gazdaság mûködésében. Ezt az állítást azóta már több oldalról is cáfolták: például természettudományos mérésekkel éghajlat-környezeti változásokat mutattak ki a történeti korok idején. Társadalomkutatók levéltári és régészeti források alapján a környezeti viszonyok vizsgálata során szintén hasonló eredményre jutottak. A természeti környezet történeti léptékû változásai az esetek döntõ többségében az éghajlat ingadozásaira vezethetõk vissza. A történeti ökológia fogalmának és mûködési területének tisztázásához Rácz Lajos Magyarország éghajlattörténete az újkor idején címû mûvében megfogalmazott sorait vesszük alapul. A történeti ökológia kutatását két értelemben lehet számítani: tágabb értelemben az ember megjelenésétõl, szûkebb értelemben a mezõgazdasági tevékenység megindulásától. Rácz Lajos hangsúlyozza, hogy a történeti ökológia nem sorolható be a tudományok hagyományos, század elején kialakult rendszerébe, inkább a természeti és társadalomkutatás»embertudományi«diszciplináris övezeteinek egy alternatív körülhatárolási lehetõségét jelenti. 2 A legújabb felfogás szerint a történeti ökológiai kérdésekkel foglalkozó kutatók a természeti környezetet az emberi történelem aktív tényezõjeként értelmezik, amit a tanulmányunkban szintén követünk. 3 A történeti ökológia, mint új tudomány az 1986 nyarán rendezett berni Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszuson fogalmazódott meg. Magyarországon 1989 õszén, az 1 R. VÁRKONYI Ágnes: A legfiatalabb tudomány. In: Európa híres kertje. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes, Kósa László. Bp., p. (továbbiakban R. VÁRKONYI KÓSA 1993.) 2 RÁCZ Lajos: Magyarország éghajlattörténete az újkor idején. Szeged, JGYF Kiadó p. (továbbiakban RÁCZ 2001.) 3 Mendöl Tibor a Kárpát-medence földrajza címû mûben külön fejezetet szentel az ember szerepének a táj életében és alakulásában, továbbá az ember formálta táj történetének a Kárpát-medencében. BULLA Béla MENDÖL Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Bp., Lucidus Kiadó p. 61

62 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, az R. Várkonyi Ágnes és Sz. Jónás Ilona által szervezett történeti ökológiai elõadássorozattal vette kezdetét az új tudomány karrierje. 4 A vizsgált terület Hogyan vélekedett az adott kor embere a természetrõl, hogyan használta és óvta környezetét, hogyan sajátította el a természettel való együttélés szabályait? Ha a salgói várra és környékére gondolunk: a térségünkben az erdõkiélés, az erdõmûvelés és késõbb a bányászat jelenléte hogyan hatott az ember és a természet viszonyára? A Salgóvár és környéke tájtörténetérõl szóló tanulmány területi lehatárolásakor a Salgóvár Természetvédelmi Terület bõvítésérõl szóló 20/1977. számú OKTH határozat (Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének határozatai Tanácsok Közlönye 58. szám) 1. mellékletét képezõ térképet vettük alapul. 1. ábra: Salgóvár Természetvédelmi Terület 4 R. VÁRKONYI KÓSA p. 62

63 A vázrajz szerint a terület kiterjed a Medves pusztától ahogy a salgói várhegyet is nevezik, a Nagy-Salgó (625,3 m) bazaltkúpjára és a Kis-Salgóra, vagy közismertebb nevén a Boszorkánykõre (571,4 m) egészen a Tatár-árokig. Ha megnézzük a Karancs- Medves vidékét ábrázoló térképeket: szembeötlik a salgói vár központi fekvése. Ahhoz, hogy a nevezett terület tájtörténetérõl, az ember és a természet együttélésérõl teljesebb képet kapjunk, a vizsgált tájat, tekintettel a különbözõ történeti korok változó történeti forrásadottságaira, esetenként ki kellett terjeszteni. A vidék természetföldrajzi adottságából adódóan a történeti ökológiai elemzés tárgya az erdõhasználat és ugyanezen a tájon késõbb megjelenõ bányamûvelés hatásai lettek. Ebbõl adódóan a terület tájtörténeti vázlatának áttekintésébõl nem zárható ki Magyarország erdõgazdálkodásának története, hiszen a központi erdõéléssel, erdõmûveléssel kapcsolatos rendeletek, törvények hatottak a tájék erdõgazdálkodására. Az õskortól a középkor hajnaláig A salgói vár és környéke az igen kedvezõ természetföldrajzi adottságoknak figyelembe véve a Zagyva forrásvidékét is köszönhetõen már az õskortól kezdve valamenynyi történeti korban otthont adott az itt élõknek. A Pécskõn talált leletek szerint a vidék a neolit kortól lakott lehetett. A neolitikum embere a halászó, vadászó, gyûjtögetõ életmódból a termelõ gazdálkodásba váltott át. Salgótarján környékén eddigi adatok szerint a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája telepedett meg elsõként. Az itt élõk már hosszabb ideig tartózkodtak egy helyben, állandó telepek alakultak ki. A települést a termõtalaj kimerülése után elhagyták, új területre vándoroltak, majd bizonyos idõ elteltével újra visszaköltöztek. 5 Az újkõkor alatt a földmûvelésnek jobban kedvezõ éghajlatot felváltotta egy csapadékosabb, hûvösebb éghajlat. Az itt élõket az i. e tájától a Péceli, vagy más néven a Bádeni kultúrához tartozó népcsoport váltotta fel. 6 Õk elsõsorban állattenyésztésbõl éltek, és döntõen rézeszközöket használtak. Megjelenik az iga alkalmazása és az állati erõvel vontatott kocsi. Rézkori települések nyomait tárták fel a Baglyaskõn, a Pécskõ oldalában és a Pécskõ-sziklán. 7 A rézeszközök készítéséhez szükség volt fára, azonban a rézeszközökkel még nem volt lehetséges a nagyobb mértékû fakitermelés. A rézkorszakot követõen, a bronzkor elején megjelenõ Makói kultúra után megjelent a Hatvani kultúra, amelynek csak töredékes emlékei lelhetõk fel Salgótarjánban. A régészeti kutatások szerint a Hatvani kultúra népessége magaslati, árokkal és sánccal védett erõdített telepeken lakhatott, pl. Salgótarján-Pécskõn. Itt már fejlett földmûvelésrõl és állattartásról találunk adatokat. A bronzkor végén jelent meg a Pilinyi és Kyatice kultúra jegyeit magán hordozó pásztorkodó népcsoport. A bronzkorban tovább nõtt a faigény, kellett a tûzifa a fémfeldolgozáshoz, az épületfa a lakóházak építéséhez, használati esz- 5 ZANDLER Krisztián: Salgótarján õskora. In: A város elõtt. Nógrádi Tudománytár 2. Salgótarján, p. (továbbiakban: ZANDLER 2012.) 6 Salgótarján történelmi kronológiája. I. Összeáll.: Dupák Gábor. Salgótarján, p. (továbbiakban Salgótarján történelmi kronológiája, 1996) 7 ZANDLER p. 63

64 közök készítéséhez, a már említett védelmi sáncok felállításához. Az i. e. 750 táján bevándorolt szkíták véget vetettek a bronzkori mûveltségnek. Fõfoglalkozásuk állat- és fõleg lótenyésztés volt. Az i. sz században a szkíták uralmát a kelták váltották fel. 8 A kelták voltak vidékünkön a meghonosítói az állati erõvel végzett földmûvelésnek, a vas széles körû alkalmazásának, a bronzmûvesség magasabb fokának és a fazekaskorong használatának. Õket tekinthetjük a Zagyva- és a Tarján-patak völgyén északra, Fülekre vezetõ út nyomvonala kialakítóinak. A vas segítségével a mezõgazdasági eszközök is fejlõdtek, ami a földmûvelés kiterjesztését vonta maga után. A szarmaták, a hunok és azt követõen az avarok éltek a vidéken. 9 A kelták és a szarmaták a mezõgazdasági tevékenység céljára alkalmas területeket az erdõktõl aszalás és égetéses irtás útján vették el. 10 A római uralom alatti pannóniai erdõk kiterjedésére, jellemzõ fafajára utalt, és feltételezhetõ, hogy a barbaricumbeli Karancs-Medves vidékére is jellemzõ lehetett a glandifera, azaz a makkos és az immanes silvae, azaz hatalmas erdõ jelzõ is. 11 A természet készen-adta javainak felhasználása: 9. századtól a 17. századig A honfoglalás elõtti különbözõ népvándorlási mozgalmak is alakították a térség képét, szintén aszalással és égetéses irtással tovább csökkentve az erdõ borította területek számát a vidékünkön. Györffy György szerint a honfoglaló magyarság 895-ben foglalta el Nógrád megye keleti harmadát a Dunáig. Nem állapítható meg, hogy a megye területén melyik törzs szállt meg, melyik vezérnek mely terület jutott, és ebben a vidéken fellelhetõ törzsi helynevek: Berény és Tarján adhatnak támpontot. 12 A honfoglalás után megtelepedett magyar törzsek közössége az erdõt közösen használta, elterjedtebbé vált az állattartás és vele a legeltetés is. A Magyar Királyság létrejöttével a közös erdõbirtoklást felváltották a királyi kezelésû erdõk, melyeket erdõispánságokká szerveztek, elõször az ország belsejében, aztán a határvidék betelepült részein. Az erdõispánságok szolgáltató népei az erdõóvók, más néven ardók voltak. Az erdõóvók fegyverrel védték az erdõt az idegen behatolóktól, beszedték az adókat és vigyáztak, hogy a jogos használók se rongálják az erdõt favágás, legeltetés alkalmával, és csak a saját szükségleteikre használják. 13 A királyi birtokok mellett jelentõs területeket alkottak a nemzetségek birtokai, melyek a században tovább gyarapodtak. A tatárjárás után a hegyes, erdõs vidéken igen jelentõs várépítkezés indult meg. IV. Béla utasítása szerint arra alkalmas helyeken erõdítmények létesüljenek, várak épüljenek. 14 Az Illés-ág uradalmához tartozó hegysoron, a 625 m magas, zsákként egymás- 8 Salgótarján történelmi kronológiája, p. 9 Salgótarján története. Fõszerk.: Szabó Béla. Salgótarján, p. (továbbiakban Salgótarján története, 1972.) 10 Magyarország növényvilága. Pannon enciklopédia. Budapest, p. 11 SZABÓ Miklós: A kelták nyomában Magyarországon. Budapest, Corvina Kiadó. 87. p. 12 Lásd Nógrádvármegye kialakulása c. térképet. GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. Bp., Akadémiai Kiadó. 212., 215. p. (továbbiakban GYÖRFFY 1998.) 13 TAGÁNYI Károly: Magyar erdészeti oklevéltár. I. köt. Bp., VIII-IX. (továbbiakban TAGÁNYI 1896.) 14 SZENDE László: Magyarországi várak Rogerius korában. In: Limes. 14. évf sz. I. köt p. 64

65 hoz préselõdõ bazaltoszlopok alkotta meredek sziklacsúcson épült fel a salgói vár. A vár elsõ okleveles említései a 14. század elsõ felébõl származnak. 15 A vár építtetõje a környék korai birtokosa, a Kacsics nemzetség tarjáni vagy salgói ágának õse, Illés fia Simon, esetleg annak fia, Miklós lehetett a 13. század végén vagy a 14. század elején. A hatalmi szimbólumnak is tartott vár emelésére nem kevés anyagi erõ kellett, mivel a kõfalak építéséhez nem akármilyen szakemberekre volt szükség. A fõbb építõanyagokból: a bazaltkõbõl és fából mindkettõ bõségesen rendelkezésre állt a vidéken. A várral szomszédos területet, a Medves vidékét a kora középkorban sûrû erdõség jellemezhette, hiszen az okleveles említésekben a silva Medves, azaz erdõs Medves olvasható. 16 A bazalt pedig szintén adott volt, hiszen Salgó vára egy lepusztult bazaltvulkán maradványaira, belsõ magjára épült, és a Medves is egy kiterjedt bazaltfennsík. 17 Legkorábbi formájában Salgó vára csupán többszintes toronyból és ahhoz csatolt falazott udvarból állt. Feld István kutatásai szerint a salgói vár helye: a lépcsõzetesen emelkedõ keskeny sziklagerinc egy 7,5 x9,5 méteres külsõ méretû, de közel 2 méteres falvastagságú, téglalap alakú toronyépítmény emelésére volt alkalmas, amihez egy keskeny, 30 méter hosszú, ívesen hajló alaprajzú várudvar is kapcsolódott. 18 A korszakban nemcsak a fokozott várépítés nyelte el az erdõ fáit, hanem az ez idõ tájt fellendült bányászat és kohászat is. Egyre több épületfára, szerszámfára és faszénre volt szükség. Feltételezhetõ, hogy ezen a vidéken is megjelent a szénégetés, hiszen a közelben folyt a gömöri és a selmecbányai vasércbányászat, vasolvasztás. A bányaácsolatok rengeteg fát igényeltek, és a kohókat a 18. század közepén is faszénnel fûtötték. 19 A salgói erõsség az írott forrásokban csak 1341-ben tûnik fel, a következõ évtizedekben két egymással rokon család: a Rapiak és a Szõlõsiek birtokolták. Feld István feltételezései szerint várnagyként egy környékbeli kisnemesi familiáris gondoskodott urai szolgálatában a vár karbantartásáról, védelmérõl. A vár karbantartásához nemcsak építõanyagra volt szükség, hanem vízre is. A ciszternákban összegyûjtött víz itt elsõsorban tûzvédelmi célokat szolgált : Solgow (Dl.2422); 1341: castri Salgov (Dl.3879). Györffy, p. 16 silva Medves (Dl. 3879, Ila II.136.) Uo p. A terület névadója a Medves hegység, melynek központi része egy bazaltfennsík. Mocsáry Antal szerint A Medves, melly a Mátra hegyeinél vévén kezdetét, délrõl terjed észak felé. Nevezetét vette a hajdan nyájonkint benne tanyázott Medvék sokaságától. Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statistikai esmertetése II. köt. Pest, p. Ez a megközelítés a 19. században még kézenfekvõ volt, hiszen a közeli Bucsom hegység Észak-Nógrádban (Málnapatak és Poltár fölött) akkoriban még medvevadászatokról volt nevezetes, és onnan elvándorolhatott egypár medve. A nyelvtudomány viszont a régi magyar nyelv: száraz, holt, idõnként vizes, kevés vizû jelentéseket hordozó med, medes szavából származtatja a hegység nevét. Lásd még errõl: PALÁDI- KOVÁCS Attila: Medvesalja földje és népe. In: Agria p. 17 Kirándulások a bazaltvulkánok földjén. Szerk. BARÁZ Csaba. Eger, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. 1. p., 26. p. 18 FELD István: A salgói vár történetének és építésének korszakai. In: Salgótarjáni Új Almanach II. Salgótarján, p. (továbbiakban FELD 2002.) 19 A Karancs-Medves vidék helynevei közt találunk fafelhasználásra is utaló kifejezést. Erre jó példa Karancslapujtõ, amely település része Bocsár, ami a szláv nyelvben a kádárt jelenti. BELITZKY János: Nógrád megye története. I. köt. Salgótarján, p. A vár másik építõanyagának, a bazaltnak az intenzív, iparszerû kitermelése a 19. század 70-es éveitõl indult meg. 65

66 A vár alacsonyabb, nyugati része elõtt úgy képezték ki az alul faragott homokkõelemekbõl, felsõ, méhkas alakú részén téglából megépített vízgyûjtõt, hogy abba a tetõkrõl és az udvarról származó esõvíz kõvályúkkal és fából faragott csatornákkal került elvezetésre. A 15. századtól vannak adataink a vártól északra fekvõ, mai Bodzfás-kút mellett létrejött váralja településrõl. 20 A település létrejötte szintén tovább alakította a várkörnyék tájhasználatát. Salgó 1460-ban ismeretlen körülmények között a cseh huszita csapatok kezébe került, visszafoglalása után Mátyás király híveinek, a Szapolyai családnak adta. Ettõl az idõponttól datálható a salgói vár uradalmának megszületése. 21 Hogyan látták a 16. század elején a környéket? Oláh Miklós, mûve megírásakor Németalföldön Habsburg Mária tanácsadója és kincstárnoka, az 1536-ban íródott Hungária címû mûvében Magyarország 1526 elõtti virágzó állapotának bemutatására törekedve, Salgó Tarjánt az Ipoly meg az Egerig húzódó erdõs hegy között fekvõnek írta le. Oláh Miklós szerint erdõ annyi van és akkorák, hogy egyrészt jobbágyoknak bõségesen elég az ingyen tûzifa mindennapjaikra, sõt akárhányszor jónak látják, behordanak belõle a szomszédos városokba, s ott olcsón árulják. 22 Oláh Miklós szavait jobban értékeljük, ha azt vesszük, hogy a Tripartitum szerint a legértékesebb erdõnek a makkos erdõ számított, hiszen a makkoltatásból jelentõs jövedelem származott. 23 Hasonlóan viszonyultak a bárdos erdõhöz, amelybõl épületfát lehetett nyerni. A legkevésbé megbecsültnek a bozótos, cserjés erdõ számított, amit csak tûzifanyerésre lehetett használni. 24 Az épületfát nyújtó területek jelentõsége akkor nõtt meg, amikor 1541 után nyilvánvalóvá vált, hogy a terjeszkedõ Török Birodalom célpontjai közé tartoznak a felvidéki bányavárosok, így Salgó szerepe is megnõtt, Fülek védelmében kiemelt szerepet töltve be. 25 Az erõsség Mohács után elõbb Ráskai István megyei fõispán birtokába, majd 1544 szeptemberétõl Bebek Ferenchez került, aki 1548-ban eladta Derencsényi Farkasnak. 26 Feld István szerint valószínûleg Derencsényi Farkas nevéhez köthetõ a külsõ falhoz támaszkodó, ma még részben feltáratlan reneszánsz palotaszárny emelése az északnyugati részen, s hozzá köthetõ a keleti ágyútorony építése is. 27 Amikor megerõsíttették a salgói várat, az uradalomhoz tartozott többek között Karancsalja, Salgótarján és Ponyi 20 FELD p ben kartali Bornemissza György, 1506-ban Nagy (Magnus Albert) volt a salgói várnagy. Uo p. 22 OLÁH Miklós: Hungária. Bp., Osiris Kiadó. 32. p., 47. p. 23 A makkoltatásból származó jövedelem: a sertések tizedébõl vagy annak megfelelõ fizetségbõl áll. 24 TAGÁNYI Károly: Magyar erdészeti oklevéltár. I. köt. Bp., XII-XIII. (továbbiakban TAGÁNYI 1896.) 25 R. VÁRKONYI Ágnes: Három évszázad Magyarország történetében. A megosztottság évszázada I. köt. Bp., Korona Kiadó. 72. p., 75. p. 26 Salgótarján történelmi kronológiája, p. 27 FELD István: Középkori várak a Karancs, a Medves és a Cseres-hegység vidékén. In: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Szerk.: KISS Gábor, BARÁZ Csaba, GAÁLOVÁ Katarína, JUDIK Béla. Eger, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság p. A salgói vár régészeti feltárásával kapcsolatban lásd még FELD István: Jelentés a salgói vár évi régészeti kutatásáról. In: Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve. X. sz p.; továbbá FELD István: Salgó vára. In: Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele / p. 66

67 puszta. 28 Az uradalomhoz tartozó települések a Karancs-Medves vidék nagyobbrészt erdõsültebb helyein feküdtek. Az erõsséget 1554-ben a törökök Kara Hamza szécsényi és Ali hatvani bég vezetésével a hagyomány szerint csellel elfoglalták. A törökök a vár nehéz megközelíthetõsége miatt a súlyos ágyúk helyett cselesen faderekakat raktak a talyigákra, és ezeket ágyúnak nézve, Zagyvai Simon salgói várkapitány feladta a várat. 29 Salgó a török hódoltság idején náhije (legkisebb török közigazgatási egység) székhely volt. A hatvani szandzsákhoz (középszintû török közigazgatási egység) tartozott, melynek kánunáméja (ráják szolgáltatásait rögzítõ rövid jegyzék) szerint minden háztartásnak 25 akcsét kellett fizetnie tûzifa és szénaadó címén bõl származó adatok szerint 19 gyalogos és 19 martalóc állomásozott az erõsségben. Hasonlóan a többi török kézre jutott területhez, a magyar földesúr Salgó esetében is fenntartotta birtokigényét, és a neki járó juttatásokat behajtatta. Derencsényi Farkas fiának, Istvánnak halála után 1573-ban királyi adományozással a Balassa család birtokába jutott a salgói vár és az uradalom. A hódoltság alatt is jellemzõ volt az erdõk kihasználása, hiszen a Török Birodalomnak ügyelni kellett az általa elfoglalt várak famûveinek folyamatos karbantartására, a tüzelõanyag biztosítására, ennek során a helyi adottságokra és a lakosság ingyenmunkájára támaszkodott. A vár teljes pusztulása 1593-ban következett be, amikor a tizenöt éves háború során Prépostváry Bálint seregének a szomszédos Boszorkánykõre helyezett ostromágyúi romba döntötték. 31 A Salgót õrzõ 50 fõs török védõcsapat harc nélkül feladta a várat. Ezzel a vidéken megszûnt a közvetlen török uralom. 32 A Karancs-Medves vidékének másik vára Somoskõn volt, amelyet csak 1575-ben tudtak elfoglalni a törökök, és amit szintén 1593-ban foglaltak vissza a Királyi Magyarország csapatai. A somoskõi vár katonai szerepe a 18. század elejéig még fennmaradt. Az erdõk a végvárak számára nemcsak a faanyag szempontjából voltak fontosak, hanem az erdei mellékhaszonvételek szempontjából is, hiszen az ebbõl származó jövedelem számottevõ volt. A faszénégetés is fontossá vált, hiszen a kohók, hámorok fûtése mellett a fekete lõpor egyik alkotóeleme a faszén volt. Ennek elõállításához a legjobb alapanyagnak a bükk és a gyertyán számított, és csakis egészséges fából készíthették. A vármegye nemesi közgyûlési jegyzõkönyveiben nyomon követhetjük, hogy ebben az idõszakban mennyit foglalkoztak a várakkal és azok folyamatos faellátásával. Megszabták, hogy egy-egy vár famûveinek építéséhez, javításához, fûtéséhez egy-egy járás jobbágysága portánként mennyi gerendát, hány szekér fát szállítson, és ha szükséges volt, munkaerõt a környezõ falvakból ból származó jegyzõkönyvi bejegyzés szerint a somoskõi erdõkbõl szállítottak nagy gerendákat Fülek várának építésére Nógrád vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. BOROVSZKY Samu. Bp., p. (Nógrád vármegye, 1911.) 29 Salgótarján története, p. 30 BAYERLE Gusztáv: A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-bõl. Hatvany Lajos Múzeumi Füzetek. 14. Hatvan, FELD p. 32 Salgótarján történelmi kronológiája, p. 33 TÓTH Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyûlési jegyzõkönyveinek regesztái Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár sz. 67

68 Két tényezõ is közrejátszott a faanyag nagyobb mérvû felhasználásában: a korszakban zajlott le a hadügyi forradalom, és a korabeli Európában kis jégkorszak uralkodott. A 16. század elsõ harmadában a telek váltakozva nagyon melegek és nagyon hidegek voltak, a tavaszok idõjárása a korszak felé hûvösebbé, a nyarak hûvösebbé és csapadékosabbá váltak. A 16. század középsõ harmadában a mezõgazdaság számára kedvezõbbé vált az idõjárás: a meleg késõ tavaszi és a meleg és száraz nyári hónapok, enyhe szeptemberek, hideg száraz telek lehetõvé tették a mûvelt területek kiterjesztését a hegyvidéki területeken. A 16. század utolsó harmadától (1560-tól) a 17. század elsõ harmadáig a kortársak megítélése szerint is kedvezõtlenné vált az idõjárás. A hõmérséklet csökkent, igen rövid (1 2 hónap) esõs nyár, korai ködös õsz, hosszú, tartósan kemény tél volt jellemzõ. A 17. század második harmadától a század végéig kimondottan a szárazság volt a jellemzõ. 34 A hõmérséklet csökkenésébõl az is következik, hogy a vármegyei közgyûlési jegyzõkönyvek igen sok bejegyzést tartalmaznak a várak folyamatos tûzifaellátására a környékbeli erdõkbõl, továbbá kiemelt fontosságúvá vált a települések határainak tisztázása a mezõgazdasági tevékenységek (szántók, legelõk és az egyre jövedelmezõbbé váló sertéstenyésztés) szempontjából. A földesurak is fokozatosan felismerték az erdõk értékes jellegét, jobbágyok számára a faizás erõteljes korlátozás alá került, a földesúr a községek határaiban lévõ erdõk egy részétõl eltiltotta a jobbágyait. Ezekben a tilalmas erdõkben jobbágyoknak az épületfa vagy tûzifa kivágása nem volt lehetséges, vagy csak megfelelõ díj ellenében történhetett. A jobbágyok számára a faizási jog a községhatár egy részében, az elõ erdõben biztosított maradt. A vidéken nagyobb részt az erdõélés, kisebb részt a növénytermesztés és az állattenyésztés volt a jellemzõ. Az állattenyésztésen belül kiemelkedik különösen tájtörténeti szempontból a sertésmakkoltatás, továbbá a makkoltatás tiltása után a juhtenyésztés. A 17. századi összeírásokban a vidék mezõgazdasági tevékenységére számos adatot találunk. A 17. század elsõ felében, egy közelebbrõl meg nem határozható, ismeretlen zólyomi harmincados által végzett: Extractus Aestimationis szerint Salgo allya -n tövises, cserjés legelõk vannak, szántók nincsenek, sem rétek, ezért nem lehet gazdálkodni. Makkoltatásra alkalmas erdõ van, melybõl jövedelem is származik. 35 A nemesi közgyûlési jegyzõkönyvekben felbukkanó, a vidéken található települések egymás közötti vitái számos adatot nyújtanak a vidék tájtörténetéhez. Nógrád vármegye augusztus 16-án tartott közgyûlése elõtt a Medves-vidékhez tartozó vecseklõi jobbágyok panasza került terítékre: gróf Balassa Bálint július 19-tõl eltiltotta Vecseklõ falu lakóit Róna, Bérc és Gortvafõ nevû helyek használatától, holott a vecseklõiek emberemlékezet óta használták azokat a szántóföldeket, és még most is ott vannak az õszi és tavaszi vetések. 36 Az szeptember 24-én tartott vármegyei közgyûlés elõtt Salgótarján és Somosújfalu között a Havasbércznek nevezett hegyen túl, a Vendéghi tó mel- 34 RÁCZ p. 35 MNL Regestrata UC 91:59. Az összeírásban Salgo allya mellett említik Ponyi -t, ami feltehetõen a mai Ponyi puszta területre utal. 36 JANCSÓ Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyûlési jegyzõkönyveinek regesztái ; Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár p.. Ma Róna-bérc és Gortva-kõ 68

69 lett fekvõ szántók, rétek és erdõk használatáról szóló vita zajlott november 11-i keltezéssel Conscriptio et aestimatio néven készült, Borhiczky László besztercebányai harmincados által végzett urbariális összeírás és annak május 24-én kelt másolata szerint a megsemmisült salgói vár erdõs hegyen van. 38 A 17. század végétõl, a török utáni újratelepítés idõszakától az építkezéshez szükséges fát a földesurak a betelepülõknek lakóház építése céljából ingyen adták. Más szempontból is hasznos volt számukra, hiszen a kiirtott erdõ helyén így földmûvelésre alkalmas föld született ban a kurucok közeledtének hírére ismét megkezdték Somoskõ megerõsítését, a nemesség meghúzódása céljából. Kajali Pál utasítására Somoskõ várát a környékbeli erdõkbõl karókkal, palánkfával, gerendával megerõsítették. Az elmaradt energiaváltás évszázada: a füstölgõ Salgó A 18. század elejérõl az évi országos összeírás adatai nyújtanak támpontot. Ha a Karancs-Medves vidék településeinek összeírásban szereplõ adataiból indulunk ki, akkor megállapítható, hogy az erdõk elegendõ tûzi- és épületfát adtak, és makkoltatásra is alkalmasak voltak. A Karancs erdeiben sertés makkoltatására is volt lehetõség. A makkoltatás igen jövedelmezõ volt, mert más területekrõl is jöttek sertéseket makkoltatni, amiért makkbért kellett fizetni. 39 Az 1718-as dikális összeírás szerint a Salgótarjánban és a környezõ települések erdeiben nem volt számottevõ az erdõhasználatból származó jövedelem. 40 Holott az évi országos összeíráshoz hasonlóan, Radványi Ferenc szerint ekkor a természet a hatalmas kiterjedésû medvesalji erdõket elsõsorban bükkfákkal gazdagította, s éppen ezért kiválóan alkalmassá tette az állatok makkoltatására. Salgó várát ez idõ tájt hatalmas, makktermõ õserdõk veszik körül. 41 Az épületfára alkalmas erdõk jelenlétére utal az a tény, hogy a pásztói cisztercita apátság 1715-ben Salgótarjánból fedezte zsindely- és deszkaszükségletét. Belitzky János feltételezése szerint a salgói uradalomból. 42 A salgói vár és tartozékai hányatott sorsának, a sûrû birtokosváltásnak végül tól Szluha Ferenc és késõbb öccse, György tartósabb birtoklása vetett végett. Szluha Ferenc az uradalom élére tiszttartónak Kereskényi Lászlót tette meg, és a hozzá írt instrukcióinak egy részét ismerjük is. Szluha Ferenc 1726-ban több intézkedést hajtatott végre. Két megbízottja: Kereskényi László és Tebeni Ferenc által készített összeírásban olvasható az uradalomhoz tartozó települések erdeinek rövid jellemzése: az összeírás szerint Salgó Tarján [ ] 37 JUSZTIN Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyûlési jegyzõkönyveinek regesztái ( ). Salgótarján, Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára. 87. p. 38 MNL Regestrata UC 54 17/1; 18/1. Az összeírás idején Balassa II. Bálint volt birtokaként, a kamarai birtokok között szerepelt a salgói vár és annak tartozékai. Ismeretes, hogy 1684 folyamán Balassa II. Bálint halála után Szunyogh Gáspárné Jakusith Katalin rokoni alapon és zálogbirtokként örökölte az uradalmat. 39 MNL N t évi országos összeírás. 40 MNL NML IV. 7. b RADVÁNYI Ferenc: Collectanae ad historiam Comitatus Neogradiensis. MNL NML BÉKEFI Remig: A pásztói apátság története I. köt Bp., p. 69

70 határaiban elegendõ makktermõ erdõk feküdtek. 43 Ugyanebben az évben Szluha Ferenc salgói tiszttartójához, Kereskényi Lászlóhoz írt utasításában szabályozta a salgói erdõk helyzetét. Hangsúlyozta a tilalmas erdõk, azok között is a fiatal erdõk õrzésének fontosságát. Kimondta, ha a tiszttartó személyesen nem tudja végigjárni az erdõket s felbecsülni a makktermést, akkor bízzon meg egy embert, aki jelentést tesz a makktermés mennyiségérõl, a sertések makkoltatásának lehetõségeirõl. Kiemelte azt is, hogy a tiszttartónak a földesúr sertései számára egy jó makktermõ erdõt tilalmassá kell tenni. 44 Szluha Ferenc szintén ebben az évben tiltakozott a somoskõi és somosújfalui lakosok salgói uradalmi területen való jogtalan favágása, legeltetése, makkoltatása ellen ben a salgói uradalom irtásos rétjeit, földjeit összeírták, ebben szerepel, hogy az uradalom lakosai erdõirtással növelték a mûvelésre alkalmas területeket. 46 A nagymértékû erdõirtás ellenére az 1735-ben és 1742-ben készült Mikoviny Sámuel-féle Nógrád vármegye térképeken Salgóvár közvetlen környékén erdõjelölés figyelhetõ meg. 47 Egy ismeretlen szerzõ által készített 1740-es térképen, melyben a településeket és a várakat külön-külön jelöléssel látta el: a várak esetében külön jelet használt az elhagyott várra (arx deserta) és a lakott várra (arx culta). Salgovár esetében a térképen arx deserta jelölés látható, ami a szomszédos Somoskõ váránál is látható. A salgói uradalom fejlesztése Szluha Ferenc 1729-ben bekövetkezett halála után öcscse, György révén nem maradt abba ben Szluha György a vidékre igen jellemzõ talajerózió okozta károk megakadályozására törekedett. A termõtalaj vízmosások útján való elhordásának megszüntetése érdekében elrendelte a szántóföldek alsó és felsõ végében mély barázdák szántását, hogy a hirtelen való esõ a földekben mosást és kárt ne tegyen. Ugyanebben az évben Szluha György Kereskényi Lászlóhoz írt utasításában, a makktermés szûkössége miatt, megtiltotta a salgói uradalom területén a jobbágyok számára a sertésmakkoltatást és az erdõirtást ben újabb utasításokat adott: õsszel és télen olykor-olykor vadászatokat tegyenek, kiváltképp medve és rókabõr kedvéért. 49 Szluha György az uradalom fejlesztése miatt gyakran pénzkölcsönre szorult. Ez vezetett ahhoz, hogy végül Szluha György kénytelen volt a salgói uradalmat eladni Jankovich Miklósnak, így 1748-tól a Jankovich család kezébe került. Jankovich Miklós 1748-ban megtiltotta a salgói uradalom területén a szabad vadászatot, ezt késõbb az unoka, Jankovich János meg akarta újítani, azonban ezt a Balassagyarmaton székelõ közgyûlés törvénytelennek nyilvánította. 50 A korszerû erdõgazdálkodást szélesebb körben a 18. században terjesztették el Magyarországon, az erdõélést felváltotta az erdõmûvelés, amelyben a fatermesztés vált kiemeltté. Az erdõgazdálkodás mint önálló mûvelési ág jelent meg a mezõgazdaságon be- 43 MNL P 1284 Jankovich család. 22. cs. 7. t. 44 MNL P 1284 Jankovich család. 22. cs. 7. t. 45 Salgótarján története, p. 46 Salgótarján történelmi kronológiája, p. 47 Mappa Comitatus Neogradiensis. OSZK Kéziratos térképek Tk Mappa Comitatus Neogradiensis. MNL MNL U 0045/11 48 MNL P cs. 7. t. 49 Salgótarján története, p. 50 MNL NML IV. 1. a /

71 lül. A magyar erdészet történetének egyik legjelentõsebb okmánya, a Magyarországra kiadott erdõrendtartás 1769-ben született. Mária Terézia erdõrendtartása egyfajta iránymutatónak készült erdõterülettel is bíró földbirtokosok számára az erdõk kezeléséhez. 51 Az 1771-ben kiadott Urbárium a jobbágyok faizását is szabályozta. A Jankovich László birtokainak részét képezõ Salgótarjánban élõ jobbágyok faizásáról kimerítõ képet kapunk az Urbáriumból: adózásaik közé tartozott házhelyenként 1 öl tûzifa, tûzifát szabadon gyûjthettek, épületfát a földesúr engedélyével vághattak ki, az erdõhasználat más formáiért (makkoltatás) bért fizettek. 52 Az között Neu ezredes által irányított I. katonai felmérés (Josepinische Aufnahme) térképszelvényei alapján Salgó váránál megjegyezték, hogy erdõben fekszik egy hegyen, és nem vezet semmiféle út a várhoz. 53 Láthatjuk, hogy a 18. század végéig a fa számított legfõbb energiahordozónak. A 18. században azonban lett volna lehetõség arra, hogy más energiát vegyenek igénybe, áttérjenek a kõszéntüzelésre. Selmecbányán az 1720-as években a bányászat technikai megújításának izgalmas kísérletei folytak: más energiát akartak felhasználni a mélymûvelésû tárnákban lévõ bányavíz felhozatalára. Végül 1722-ben üzembe helyezték az angol Isaac Potters találmányát: egy õsgõzgépet, amelyet az 1730-as évektõl kõszénnel fûtöttek. Az egyre növekvõ kõszénszükséglet miatt folyamatosan tárták fel a kõszéntelepeket. 54 Radványi Ferenc Nógrád megyét is leíró monográfiájában a Medves hegységhez tartozó Vecseklõ kapcsán említ egy vermet, mely magától meggyulladt, és vízzel sem lehetett eloltani. 55 Az itt élõ emberek nem tudták, hogy mi okozza a gyulladásokat. A válaszra jóval késõbb derült fény. A Pressburger Zeitung október 31-én megjelent számában a következõ sorok voltak olvashatók: A föld meggyulladásáról, amely a Salgó hegyen, Nógrád megyében, a múlt nyáron keletkezett. [ ] a jeszeniczei Jankovich László úr területén fekvõ hegyet kelet felé egy rohanó hegyi patak két magas partra osztja. A talaj itt szilárd, zsíros, kénes kigõzölgéssel van egybekötve. A múlt nyáron magától gyulladt meg és izzott erõs füsttel, két hónapig. [ ] az elégett föld [ ] kõszénné lett, amely tûzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég. Beudant francia geológus 1818-ban utazott át ezen a vidéken, aki érdemesnek tartotta a környék megvizsgálását ban és ban a Helytartótanács aranyjutalommal járó felhívást tett közzé a tõzegtelepek megtalálására végén, 1767 elején két kádármester: Matussek Vencel és sógora, Fischer An- 51 TAGÁNYI :166. sz.; KOLOSSVÁRY Szabolcsné: A magyar erdõgazdaság történelmi fejlõdése. In: Az erdõgazdálkodás történelmi fejlõdése Magyarországon. Szerk.: Kolossváry Szabolcsné. Bp., p. 52 MNL NML IV. 1. j. 3. d. 53 Nógrád megye képe a XVIII. század végén. Összeáll.: Eperjessy Kálmán Schneider Miklós. Salgótarján, p. 54 R. VÁRKONYI Ágnes: Táj és történelem a XVIII. századi Magyarországon. In: Táj és történelem. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp., Osiris Kiadó p. 55 Radványi Ferenc: Collectanae ad historiam Comitatus Neogradiensis. MNL NML VIII A korszakban úgy tartották, hogy az elégett földbõl lesz a kõszén. A széntartalmú pala oxidáció folytán meggyulladhatott. DORNYAY Béla: Salgótarján szénbányászatának történetéhez. Salgótarján, p. 71

72 tal a Zagyvához tartozó Péterffy-féle erdõben fát vágatott, és a favágóktól hallották, hogy a Jankovich-birtokon van egy hegy: Salgó, amely állandóan füstölög. Ezért megkérték a birtok erdõõrét, hogy mutassa meg nekik ezt a helyet. Mintát vettek és elküldték a Helytartótanácsnak, ahol ezt a szenet, a beküldött minta alapján nem tartották használhatónak. 57 A Jankovich család feltételezhetõen tudomást szerzett errõl, de szélesebb körben nem terjedhetett el a híre, ugyanis Mocsáry Antal Nógrád megyét leíró mûvében nem említi meg. Hiába a felfedezés, a kõszén használata nem terjedt el, ami nemcsak a Helytartótanács megítélésén múlott, hanem azon is, hogy az infrastruktúra nem volt még kialakítva: hiányoztak a megfelelõ utak, a szállítás megoldhatatlannak tûnt, és hiányzott az elegendõ tõke. A korszakban a tûzgépeket fával mûködtették. Nyugat-Európában a 18. században megtörtént az átállás, az energiaváltás: a kõszénnel mûködõ gõzgépek elindítják a szénforradalmat. Magyarországon hiába, hogy már vannak kõszénlelõhelyekrõl adatok, voltak feltárt kõszénlelõhelyek elmaradt az energiaváltás. Az erdõk fáját erõteljesebben igénybe vették, aminek következtében a letarolt hegyoldalak elvesztették vízmegtartó képességüket, és ez számos problémát okozott a következõ századokban is. A táj az iparosodás lázában 19. század A táj és a tájhoz való viszony hogyan változott meg a 19. században? A 19. század elején a 18. századra jellemzõ mentalitás volt még jellemzõ, ami megfigyelhetõ a század elsõ felében készített vármegyeleírásokban ban készült, nagyon részletes kéziratos erdõtérképen tekinthetjük meg a Medves magosa és annak környéke erdõvágásait. 58 Az I. Ferenc osztrák császár trónörököse, Ferdinánd részére 1819 táján készített technológiai gyûjtemény Salgó környékén a kocsányos tölgy jelenlétét emelte ki és leírta, hogy a környéken élõk a faáruk és famûvek készítésével és esetenként azoknak az Alföldön való eladásával foglalkoznak. 59 Mocsáry Antal, Nógrád vármegyét ismertetõ munkájában, Bél Mátyásra hivatkozva, szintén kiemelte a medvesalji erdõket, melyek bükkfában bõvelkednek, és külön megemlítette a salgói erdõket is. 60 Fényes Elek egy évtizeddel késõbb megjelent mûve szerint gyönyörü bikkes erdõket láthatni a Medves alján. 61 A század közepén a salgói várról a következõ sorokat írta: épült ez sûrû erdõségek között, egy magas és csúcsos hegy tetejébe, kerületét kõsziklás meredek teszi, aljait pedig mély völgyek kerítik. A várhoz felmenni csak dél felõl lehet. 62 Szintén a század közepén, 1854-ben Kaulfusz József lehangoló képet nyújtott a megye erdeirõl: szerin- 57 Uo p. 58 MNL S 45. Melczer Család No MNL NML IV. 1/b Miscellanae. I. 60 MOCSÁRY Antal: Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statistikai esmertetése. 2. köt. Pest p. 61 FÉNYES Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 2. köt. Pest p. 62 FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára IV. köt. Pest, p. 72

73 te az egykori hatalmas, összefüggõ cser-, bükk- és tölgyerdõségek helyén kopár, legelõnek nevezett domboldalak, hegyhátak láthatók, melyeket rengeteg vízmosás szabdal. Az erdõk irtását fokozta a fellendülõ ipari tevékenység: az üveghuták, a vaskohók és késõbb a szénbányászat. 63 Egy monográfusunk, Shvoy Miklós között íródott mûvében, Kaulfusz Józsefhez hasonlóan, néhol õt is idézve, szintén igen rossz állapotúnak festette le a nógrádi erdõk helyzetét: valóban felsírt az ember lelke, midõn látta a fakóstolókat, akik irgalom nélkül vágták bele a baltáikat a salgói nagy erdõk szálfáiba, s csak a jól hasítható lombfa árát fizették meg, míg a gallyak, a forgács és a kéreg a járhatatlan utakon nem lévén elszállítható, akadályul szolgált arra, hogy az erdõ valamikor megújhodott volna. Mit azon körülmény még inkább súlyosbított, miszerint a faragtatók külföldi üzérek ágensei révén a helyi viszonyokat nem ismervén s a kész bodnárárukat oly helyeken halmozták össze, ahol a vízmosásokból összegyûlõ ár egész készletüket nemegyszer felnyalábolta s úgy sodorta magával a Zagyva mentében. 64 A monográfiaíró a településeket is külön-külön ismertette a mûvében, amibõl látni lehet, hogy a Karancs-Medves vidékén a cseres-tölgyes erdõk voltak a jellemzõk, míg a bükkösök a Medves vidékére voltak jellemzõbbek. A Karancs oldalában, a nagykercsegi fás legelõ, mint hagyományos tájhasználati forma, viszonylag nagy területen évszázadokig szolgálta a környék állattartó gazdáit. Ennek a legelõtípusnak kicsiny fennmaradt mozaikja ma már nem az eredeti funkcióban, hanem pihenõhelyként szolgál az emberek számára. Az évszázados famatuzsálemek esztétikai és tájtörténeti szempontból értékesek. 65 A szabadságharc forgataga alatt, 1848-ban a Moosbrugger Jeromos osztrák bányavállalkozó és Weber Alajos mérnök által megnyitott Mária-táróval megkezdõdött a barnaszén bányászata a közeli Inászón (Inászó a 15. században még mezõváros volt, mely a huszita háborúk idején elpusztult). Az 1867-ben kiépült vasúti összeköttetésnek köszönhetõen az értékes energiahordozó kitermelése egyre nagyobb lendületet vett, s megalakultak a szénen (is) alapuló ipari üzemek: a Salgó-Tarjáni Kõszénbánya Részvénytársaság és a Salgó-Tarjáni Vasfinomító Társulat (1881-tõl Rimamurány-Salgótarjáni Vasmû Rt.). A salgói vár szomszédságában fekvõ Salgóbánya a jó minõségû fekete gyémántnak köszönheti létrejöttét. A vidéken a bányai tevékenység erõteljesebbé válásával egyre fontosabbá vált a kopár területek befásítása, de nem volt meg a kellõ egyensúly, ugyanis a népesség növekedésével a mezõgazdaságnak is lépést kellett tartania. A századfordulón, a természetimá- 63 KAULFUSZ József (1854): A nógrádmegyei erdõk állapotja. In: Gazdasági Lapok augusztus p. Idõközben, 1848-ban megszûnt a jobbágyság intézménye, és az évi úrbéri pátensnek megfelelõen, a megyében is felállították az úrbéri törvényszékeket, amelyek gondoskodtak a volt földesurak és az egykori jobbágyok által egykor közösen használt erdõk és legelõk elkülönítésérõl. A földesúrtól különválasztott erdõket és legelõket a volt jobbágyok közösen kezelték, úrbéres közbirtokosságok alakultak. 64 SHVOY Miklós: Nógrád megye leírása ( ). Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár p. 65 Tanösvények és környezetismereti bemutatóhelyek a Karancs-Medves és a Cseres-hegység tájvédelmi körzetben. Szerk.: BARÁZ Csaba, Eger, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 73

74 datáról is híres Erzsébet királyné 1898-ban bekövetkezett halála a környék kopár hegyoldalai befásításának újabb lendületet adott. Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter felhívást tett közzé az országos gyász kifejezése gyanánt hárs, tölgy és fenyõ ültetésére ábra: Salgó vára a Boszorkányvár gerincétõl (Turisták lapja évf. 127.p.) Az erdõhasználatot és az erdõkezelés ügyét országos szinten 1879-ben rendezték, ekkor született meg a XXXI. tc., amelyet az elsõ erdõtörvénynek nevezhetünk. A Nógrád megyében folyó tervszerû erdõgazdálkodás legfõbb felügyeleti szerve a Besztercebányai Királyi Erdõfelügyelõség és azon belül a Balassagyarmaton és a Losoncon mûködõ erdõgondokság volt. Ezen a vidéken a losonci erdõgondokság gyakorolt felügyeletet. Az 1890-es években tovább gyarapodott a vidék ipari üzemeinek száma: megindult az öblös- és a táblaüveggyártás, s megkezdte mûködését a mai tûzhelygyár jogelõdje is. Fontos megemlíteni a bazaltbányászatot is. A Medves vidékén elõforduló bazaltot már évszázadokkal ezelõtt is bányászták és felhasználták, de nem iparszerûen. Ennek legszembetûnõbb emlékei a táj képét meghatározó, völgyek fölé magasodó középkori várak. Vidékünkön még a 18. század közepén-végén is épültek fából házak, de a bazaltkõ, mint építõanyag egyre elterjedtebb lett. Janssen Alfonz 1878-ban nyitotta meg az elsõ iparszerû bazaltbányát a somoskõi Nyerges-hegyen (Bagó-kõ), majd 1880-ban megkezdõdött a termelés a macskalyuki kõfejtõben is. A kitermelt kockakövek hazánk legtöbb nagyvárosába és a fõvárosba is eljutottak. A Janssenféle bányákat a környék földbirtokosa, a késõbbi Somoskõi Bazaltbánya Rt. tulajdonosa, dr. Krepuska Géza vette át 1905-ben. A Nógrádvidéki Kõbányák Rt. fennhatósága alá tartozó eresztvényi kõfejtõk az 1910-es években kezdték meg mûködésüket. Az államosítást követõen az eresztvényi bányákat az ÉM. 3. sz. Kõbánya Vállalata, a bagó-kõit az Állami Építészeti Hivatal, majd az egri Útfenntartó Vállalat üzemeltette. A Karancs andezitjét 1885-ben a Farkas-kõi-bányában (Tõke-kúti-bánya néven is ismert) kezdték termelni, majd Karancslapujtõ határában Mocsáry Ödön 1890-ben megnyitotta a Bobonyér-kõbányát CS. SEBESTYÉN Kálmán: A Salgótarján körüli erdõkrõl. In: Köszöntés. Szerk.: Szvircsek Ferenc. Salgótarján, p. 67 KARANCSI Zoltán, PRAKFALVI Péter, GAÁL Lajos: Bányászat- és ipartörténet. In: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Eger, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság p. 74

75 3. ábra: Salgó vára a Boszorkánykõrõl. (Ferdinand Rudolf: Trianoni határ. In: Turisták lapja, évf p.) 4. ábra: Salgó várhegye és a Boszorkánykõ. (Dornyay Béla: Salgótarján és vidéke. In: Turisták lapja évf p.) A természetvédelem megjelenése 20. század A történeti ökológia és a természetvédelem tudománytörténeti kezdetének elsõbbségét vizsgálva megállapítható, hogy konkrét idõpontot nehéz meghatározni. Az a megállapítás viszont helytálló lehet, hogy egymásra épülésük vitathatatlan. A törvényen alapuló természetvédelem kezdetét Oroszi Sándor Az erdõrõl és a természetvédelemrõl szó- 75

76 ló évi IV. törvényhez köti. A jogszabály egészen 1961-ig volt hatályban. Ekkor következik be az önálló (igaz a kor viszonyainak megfelelve) természetvédelmi jogszabály, a 18/1961. számú törvényerejû rendelet megalkotása. Az országgyûlés Magyarországon önálló törvényt a természetvédelemrõl csak 1996-ban alkot, így ezen szakterület is méltó rangra emelkedik. A Salgóvár Természetvédelmi Terület védetté nyilvánításának kezdetét az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 521/1964. OTvH határozata jelentette. Az ben védetté nyilvánított 225 kataszteri hold kiterjedésû terület (~130 ha) 1977-ben 919,2 ha-ra bõvül. A védetté nyilvánítási elõzményeket elemezve szintén Oroszi S. kutatásaira hagyatkozhatunk. A Magyar Természetvédelem kezdetei címû munkájából származó idézet máig szóló tanulsággal bír ban a salgótarjáni Acélgyári Levente Egyesület kérte, hogy a Salgóvár északi oldalának lejtõjén síugrósáncot létesíthessen. A kérést a vármegyei hatóságok azzal utasították el, hogy a hegyet korábban már természetvédelmi területnek javasolták, így alkatában megváltoztatni nem lehet. A síugrósánc helyén mintegy 0,2 kh erdõt le kellett volna termelni, így a minisztérium a gödöllõi erdõigazgató véleményét is kérte. Az Országos Természetvédelmi Tanácsig eljutott ügy végül is gyorsan megoldódott. A Mûemlékek Országos Bizottsága idõközben megtagadta az engedélyezést, mivel a Salgóvár a mûemlékvédelmi törvény védelme alatt állt, tehát a környezetét nem lehetett megváltoztatni. Mindkét védetté nyilvánító jogszabály két fõ értékcsoport egyrészt a kultúrtörténeti, másrészt az élõ és élettelen természeti értékek csoportját emeli ki, mint védendõ és megõrzendõ táji elemet. A dolgozat természetvédelmi fejezete a történeti ökológia szemléletébõl fakadóan az ember és táj együttesét, egymásra hatását, egymásra utaltságát, a táj változását, alakulását természetvédelmi szempontból kívánja vázlatosan értékelni. Nyilvánvalóan viszonylag szûk idõtávon belül, hiszen maga az intézményes természetvédelem történelmi léptékben alig érzékelhetõ. A vizsgált terület kutatástörténetét áttekintve a kapcsolódó tudományterületeken két földtudományi szakterületen dolgozó kutató munkássága emelhetõ ki. Horváth Gergely és Karancsi Zoltán elsõsorban az antropogén hatások vizsgálatára koncentrált, de a Medves hegység vonatkozásában dolgozataikat történeti ökológiai szempontból is alapmûveknek tekinthetjük. Így jelen dolgozat is számos tekintetben felhasználja megállapításaikat. Az élõ természeti értékek vonatkozásában a térség botanikai értékelését Csiky János a 2004-ben kiadott A Karancs, a Medves-vidék és a Cerová vrchovina (Nógrád-Gömöribazaltvidék) flóra- és vegetációtérképezése címû munkájában végezte el. Az itt található növénytársulások elemzésébõl és a növényfajok elterjedési adataiból tájtörténeti értékelést ad számunkra. Tájtörténeti szempontból releváns táji értékelést a katonai felmérések, az ingatlannyilvántartási (kataszteri) térképek feldolgozása adhat. A vizsgálattal megkísérelhetõ igazolni az ember tájátalakító tevékenységének hatásait. Természetvédelmi szempontból fontos elem a természetes növénytakaró elpusztításával járó tevékenységek, mint a beépítés (urbanizáció), az infrastruktúra kialakítása (utak, vasutak, egyéb nyomvonalas létesítmények) és a különbözõ bányászati tevékenységek. A kevésbé durva és visszafordíthatatlan folyamat a mezõ- és erdõgazdálkodás, melynek tájtörténeti vonatkozásai szintén ebbõl az adatbázisból vezethetõk le. Alapállapotnak az közötti idõszakban készült I. katonai felmérés alapján készült térképvázlatot tekinthetjük (5. ábra). 76

77 5. ábra: A vizsgált terület az I. katonai felmérés ( ) térképén (szerk.: Bócsó A.) Az 5. ábrán mint beépített (kivett) területet csak Salgó várának helyszínét ábrázolta a felmérõ. A mezõgazdasági (mûvelés alá vont) terület nagysága is viszonylag kevés. A változások nyomon követéséhez ebbõl az állapotból indulunk ki. A vizsgálatok elvégzése támpontot ad a védett értékek eredetére, ezzel megalapozva a természetvédelmi kezelést. 6. ábra: A Salgóvár TT a II. katonai felmérés ( ) térképén (szerk.: Bócsó A.) 77

78 A természeti környezet kiélése szempontjából legmeghatározóbb a mezõ- és erdõgazdálkodás. Az elmúlt évszázadok eseményeit tekintve három elem kiemelése indokolt. Legfontosabb talán a mûvelési ág változásának alakulása. A 19. század természeti környezeti változásaira a mezõgazdasági terület lassú növekedése és az összefüggõ erdõterületek feldarabolódásának megindulása a jellemzõ. Az intenzív erdei legeltetés gyakorlatára a Boszorkány-kõn lévõ kivett (kopár) megjelenése jelzésértékkel bír (6. ábra). 7. ábra: Mûvelési ágak az as kataszteri térképen (szerk.: Bócsó A.) Megállapítható továbbá, hogy a kiegyezés idõszakát (7. ábra) az erdõterület rovására történõ szántó- és gyepterület-növekedés jellemzi. Fordulópontot a szövetkezesítés és a nagyüzemi mezõgazdálkodás térhódítása jelenthetett. Az alacsony termõképességû, meredek, köves szántóterületek elsõ lépésben gyep (legelõ/kaszáló) mûvelési ágba kerültek, majd beerdõsítették (8. ábra). Egyes esetekben szántókon is történt erdõsítés. A korszak fafajpolitikájából következõen a fenyõtelepítések élveztek elsõbbséget. A szövetkezetek gazdasági helyzetének romlása, illetve a rendszerváltozást követõ földtulajdonrendezési folyamatok elhúzódása további szántóterület-csökkenést (ugarok megjelenése, öntelepült gyepek) és a gyepterületek jelentõs mértékû cserjésedését és önerdõsülését idézte elõ (9. ábra). Az Európai Unió agrártámogatási rendszerének belépésekor a természetes folyamatokban jelentõs változás állt be. A gazdálkodóknak érdekévé vált a szántók és gyepek gondozása, mely legalább évi egyszeri kaszálást vagy szárzúzást jelent, így tájképi értelemben a gondozott területek érzékelhetõen megnõttek. 78

79 8. ábra: A Salgóvár TT kataszteri térképe 1984-ben (szerk.: Bócsó A.) 9. ábra: A vizsgált terület ingatlannyilvántartási térképe napjainkban (szerk.: Bócsó A.) Szorosan összefügg a mûvelési ágak alakulásával a földterületek tulajdonviszonyaiban (vagyonkezelésében) bekövetkezett változások sorozata. A vizsgált területre ig a magántulajdon volt a jellemzõ. Az államosítást, illetve a földosztást követõen megjelenik az állami tulajdon (erdõgazdasági és állami gazdasági vagyonkezelés), valamint 79

80 megnõ a kisparcellás szántóföldi mûvelés, egészen a szövetkezetek (TSZCS, MGTSZ) megalakulásáig. Táji értelemben az erdõkép nem változik érdemben, de a mezõgazdasági területek képe és ökológiai állapota szempontjából a kézi és állati erõvel végzett munkák, illetve a mozaikosan elhelyezkedõ mezõgazdasági kultúrák pozitív hatást gyakoroltak. A legelõkre vonatkozóan a közösségi legelõhasználat (közbirtokosság) egészen a szövetkezetek megjelenéséig meghatározó. A nagyüzemi állattartás megjelenésével a korábbi folyamatos legelõhasználatot szakaszos, intenzív használat váltja fel. Érdekes jelenség, hogy a szövetkezetek megszûnése után a korábban évszázadokig jellemzõ közösségi legelõhasználat nem tért vissza. Az elmúlt mintegy 100 évet a mezõ- és erdõgazdálkodás során alkalmazott technológiák szempontjából vizsgálva szintén korszakos jelentõségû változások tapasztalhatók. A XIX. század második feléig gyakorlatilag a kézi és igaerõ jelenti minden tevékenység elvégzésének alapját. Ennek megfelelõen a természeti környezetre gyakorolt hatás mind térbeli, mint idõbeli rendjét tekintve kismértékû. Idegen anyagok (szennyezõ források) gyakorlatilag nem jelennek meg a rendszerben. A kiegyezést követõ idõszaktól az országosan is jellemzõ gyors ipari fejlõdés hatására jelennek meg az új gépek, vegyszerek, kemikáliák mind a kisparaszti, mint a nagybirtokok vonatkozásában. Helyi értelemben különlegesnek mondható az intenzív bányászati tevékenységnek köszönhetõ szállítási kapacitások (kisvasutak) bekapcsolódása a termékek, termények szállításába. Ennél is mélyrehatóbb változást hoz az 1960-as évektõl a nagyüzemi erdõ- és mezõgazdálkodás megjelenése. Gyakorlatilag megszûnik a kézi és igaerõ használata, erõ- és munkagépek sora jelenik meg, általánossá válik a kemikáliák használata. Természetvédelmi szempontból hatásait tekintve ezt tekinthetjük a legdrasztikusabb változásokat elõidézõ korszaknak. Az erdõgazdálkodási vonatkozások sajnos a mai napig igazak, talán most alakulnak ki azok az új szakmai megoldások (szálalás, szálalóvágás), melyek a gépesítés hatására bekövetkezett iparszerû erdõgazdálkodás hatásait tompíthatják. Elvitathatatlan ugyanakkor a korszak erdõtelepítéseinek pozitív hatása. A nagyüzemi szempontból alacsony termõképességû mezõgazdasági területeken végrehajtott mesterséges erdõsítésekre a területen nem õshonos fafajok (erdeifenyõ, feketefenyõ, vörös tölgy) telepítés volt jellemzõ. Ennek ellenére az így létrejött erdõk alkalmasak arra, hogy a késõbbiek folyamán megfelelõ technológiák alkalmazásával természetközeli erdõkké alakuljanak. A mezõgazdasági tevékenység a vizsgált területen a nagyüzemi gazdálkodás megszûnésével sokkal kedvezõbben alakult. A volt szántókon és a korábban is gyep mûvelési ágú területeken az extenzív legeltetéses állattartás nyert teret. A gépi munkák ugyan jelentenek természetvédelmi szempontból kezelhetõ veszélyhelyzetet, de a kemikáliák használata már nem tért vissza. A termõterületek mûvelési ágak szerinti megoszlása és a tájhasználat napjainkra kialakult rendje természetvédelmi szempontból biztosítja a védetté nyilvánításkor megfogalmazott elvek betartását és a célok elérését. A terület ökológiai szempontú vizsgálatakor a termõföld idõleges vagy végleges igénybevételét elõidézõ folyamatok értékelése a mezõ- és erdõgazdálkodási folyamatok alakulásához hasonlóan fontos. Módszertani szempontból ennek a folyamatnak az elemzéséhez a kivett területek vizsgálata adhat támpontot. A kivett területek halmazából a beépített (lakott) területek, illetve a különbözõ bányászati tevékenységhez kapcsolható (bányák, meddõhányók) terület igénybevétel alakulását érdekes külön is kiemelni. A mellékelt térképeket megvizsgálva látható, hogy beépített területként egyedül Salgó vára az állandó pont. A betelepülés és a népes- 80

81 ség létszámának növekedése hozza az egyre növekvõ lakott területi térfoglalást. Ezek elsõ hírnökei a mai névvel pusztaként (Salgópuszta, Medvespuszta) megjelenõ területek, majd ezt követõen a bányászathoz kapcsolható kolóniák (Magyarbánya, Eresztvény stb.). Legjelentõsebb, s talán legvitathatóbb ökológiai beavatkozást az üdülõtelepek (Napsugár, Salgó) megjelenése jelentett. Mind környezeti állapotuk, mind az emberi tartózkodást szolgáló infrastruktúra ellentmondásos képet mutat. Említést érdemel még ebben a körben a turisztikai célú beépítések (Dornyay turistaház, Medves Hotel, Salgó Hotel) jelentõs területigénye. A történeti szempontú értékelés során látható, hogy a gazdálkodási célú beépítések (puszták, kolóniák) a tevékenység megszûnésével, illetve visszaszorulásával párhuzamosan részben az infrastruktúrák kiépítettségétõl függõen felszámolódnak (Medvespuszta), nevüket a dûlõnevek õrzik meg. A terület vízgazdálkodási jellemzésekor érdemi beavatkozásokkal nem kell számolnunk. Látható, hogy az évszázados víznyerõ helyek állandóak, csupán megnevezésükben és kiépítettségükben tapasztalunk változásokat. Az állandó források (10. ábra) közül érdemi beavatkozás a Magyar-bánya és a Tatár-árok esetében történt; ezek ma már csak idõszakosan kapcsolódnak be a környék vezetékes vízellátásába. Ipartörténeti szempontból a Várberek-patak forrásvidékén található foglalás (felhagyott kútház) és az Eresztvényben található iszapfogó a bányászathoz kapcsolódó infrastruktúra emlékét õrzi. A magyar-bányai kolónia forrásfoglalása szintén ipartörténeti emlék annak ellenére, hogy a medvespusztai major vízellátását szolgálta. A Csörgõ-patakon létesített itatótavak a nagyüzemi állattartás vízigényének biztosítását szolgálták. Ezek a létesítmények mára belesimultak a tájba, és az ott található életközösségek igényeit is jól szolgálják. 10. ábra. A vizsgált terület állandó forrásai 81

82 11. ábra: A vizsgált terület erdõállományai (szerk.: Bócsó A.) Összegezve az elmúlt évszázadok változásait megállapítható, hogy elsõsorban az erdõk rovására jelentõs terület igénybevétel történt. A folyamat további negatív hatásának tekinthetjük az idegenhonos fafajok térhódítását is (11. ábra). Jelentõsen nõtt a beépített és bányászattal érintett, azaz a természet számára bizonyos értelemben elveszett területek aránya. A folyamat visszafordítására tett erõfeszítések (bányarekultivációk, tanyahelyek, hulladékrakók felszámolása) csak tompítják ezeknek hatásait. A negatívumok ellenére a vizsgált terület állapota napjainkban még természetközelinek minõsíthetõ, bizonyítja ezt a térség biológiai sokfélesége, az itt található közel száz védett növény és több száz védett állatfaj jelenléte. A térképek készítésénél felhasznált anyagok forrásai: A Habsburg Birodalom katonai felméréseinek térképei. ; letöltve: Kataszteri iratok gyûjteménye Nógrád megye településeirõl. MNL NML XV. 2. Salgótarján külterületi átnézeti térképe (M=1:10000). Az évi földmérési alaptérképek fényképi kisebbítésével. Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat LEVÉLTÁRI FORRÁSOK MNL: Magyar Nemzeti Levéltár MNL NML: Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára OSZK: Országos Széchényi Könyvtár 82

83 MNL Regestrata UC 91:59. MNL N t évi országos összeírás. Radványi Ferenc: Collectanae ad historiam Comitatus Neogradiensis. MNL NML 701. MNL P 1284 Jankovich család. 22. cs. 7. t. Mappa Comitatus Neogradiensis. OSZK Kéziratos térképek Tk MNL NML IV. 1. a /1793. MNL NML IV. 1. j. 3. d. MNL S 45. Melczer Család No MNL NML IV. 1/b Miscellanae. I. Mappa Comitatus Neogradiensis. MNL MNL U 0045/11 MNL NML IV. 7. b MNL Regestrata UC 54 17/1; 18/1. IRODALOM BARÁZ Csaba (szerk.) 2010a Tanösvények és környezetismereti bemutatóhelyek a Karancs-Medves és a Cseres-hegység tájvédelmi körzetben. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Eger. 2010b Kirándulások a bazaltvulkánok földjén. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Eger. BAYERLE Gusztáv 1998 A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-bõl. Hatvany Lajos Múzeumi Füzetek. 14. Hatvan, BÉKEFI Remig 1902 A pásztói apátság története I. köt Bp. BELITZKY János 1973 Nógrád megye története. I. köt. Salgótarján. BOROVSZKY Samu (szerk.) 1911 Nógrád vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest. BULLA Béla MENDÖL Tibor: 1999 A Kárpát-medence földrajza. Bp. Lucidus Kiadó. CS. SEBESTYÉN Kálmán 1998 A Salgótarján körüli erdõkrõl. In: Köszöntés. Szerk.: Szvircsek Ferenc. Salgótarján CSIKY János 2004 A Karancs, a Medves-vidék és a Cerová vrchovina (Nógrád-Gömöri bazaltvidék) flóra- és vegetációtérképezése. Pécs. DORNYAY Béla 1937 Salgótarján szénbányászatának történetéhez. Salgótarján. DUPÁK Gábor 1996 Salgótarján történelmi kronológiája I. Nógrád Megyei Levéltár. Salgótarján. EPERJESSY Kálmán - SCHNEIDER Miklós 1977 Nógrád megye képe a XVIII. század végén. Salgótarján. 83

84 FELD István 2002 A salgói vár történetének és építésének korszakai. In: Salgótarjáni Új Almanach II. Salgótarján Jelentés a salgói vár évi régészeti kutatásáról. In: Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve. X. sz Középkori várak a Karancs, a Medves és a Cseres-hegység vidékén. In: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Szerk.: Kiss Gábor, Baráz Csaba, Gaálová Katarína, Judik Béla. Eger. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Salgó vára. In: Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele /1. FÉNYES Elek 1851 Magyarország geographiai szótára IV. köt. Pest Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 2. köt. Pest. GYÖRFFY György 1998 Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. Bp. Akadémiai Kiadó. HORVÁTH Gergely 1993 Nógrád megye domborzattípusai. Kandidátusi értekezés. Budapest. Kézirat JANCSÓ Éva 2012 Nógrád vármegye nemesi közgyûlési jegyzõkönyveinek regesztái ; Salgótarján. Nógrád Megyei Levéltár JÁRAINÉ KOMLÓDI Madolna 1995 Magyarország növényvilága. Pannon enciklopédia. Budapest. JUSZTIN Péter 2014 Nógrád vármegye nemesi közgyûlési jegyzõkönyveinek regesztái ( ). Salgótarján. Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára KARANCSI Zoltán HORVÁTH Gergely OLÁH Ferenc 2005 Tájesztétikai vizsgálatok egy határ menti védett területen. Határok és Eurorégiók Nemzetközi Konferencia. SZTE TTK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék, Szeged KARANCSI Zoltán KISS Andrea (2006) Tájesztétikai vizsgálatok a Medves-térség területén. A táj képi szerepe és a tájképélmény értékelése képeslapokon. In: Csorba P. Fazekas I. (2008) (szerk.): Tájkutatás Tájökológia. Meridián alapítvány, Debrecen KARANCSI Zoltán HORVÁTH Gergely KISS Andrea 2006 Tájesztétikai vizsgálatok a Medves-térség területén: egy klasszikus képeslap motívum megjelenítése. III. Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei, Konferencia CD, Budapest, KARANCSI Zoltán PRAKFALVI Péter GAÁL Lajos 2007 Bányászat- és ipartörténet. In: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Eger. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. KARANCSI Zoltán 2002 Természetes és antropogén eredetû környezetváltozás a Medves- térség területén. Doktori értekezés. Szeged. Kézirat KAULFUSZ József 1854 A nógrádmegyei erdõk állapotja. In: Gazdasági Lapok augusztus

85 KISS Gábor et al. (szerk.) 2007 A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Eger. KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975 A magyar erdõgazdaság történelmi fejlõdése. In: Az erdõgazdálkodás történelmi fejlõdése Magyarországon. Szerk.: Kolossváry Szabolcsné. Bp MOCSÁRY Antal 1826 Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statistikai esmertetése. I- II. köt. Pest. OLÁH Miklós 2000 Hungária. Bp. Osiris Kiadó OROSZI Sándor 1986 A magyar természetvédelem kezdetei. Országos Erdészeti Egyesület, Budapest PALÁDI-KOVÁCS Attila 1997 Medvesalja földje és népe. In: Agria R. VÁRKONYI Ágnes 1993 A legfiatalabb tudomány. In: Európa híres kertje. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes, Kósa László. Bp Három évszázad Magyarország történetében. A megosztottság évszázada I. köt. Bp., Korona Kiadó Táj és történelem a XVIII. századi Magyarországon. In: Táj és történelem. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp., Osiris Kiadó RÁCZ Lajos 2001 Magyarország éghajlattörténete az újkor idején. Szeged. JGYF Kiadó. SHVOY Miklós 2006 Nógrád megye leírása ( ). Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár. SZABÓ Béla (szerk.) 1972 Salgótarján története. Salgótarján. SZABÓ Miklós 1971 A kelták nyomában Magyarországon. Budapest. Corvina Kiadó SZENDE László 2001 Magyarországi várak Rogerius korában. In: Limes. 14. évf sz. I. köt. SZOKÁCS László 1998 Tisztelet a Krepuska családnak. A Nógrádi Történeti Múzeum évi Nagy Iván honismereti pályázatán díjnyertes munka. Magánkiadás. Salgótarján. 38 p. TAGÁNYI Károly 1896 Magyar erdészeti oklevéltár. I. köt. Bp. TÓTH Péter 2001 Nógrád vármegye nemesi közgyûlési jegyzõkönyveinek regesztái Salgótarján. Nógrád Megyei Levéltár ZANDLER Krisztián 2012 Salgótarján õskora. In: A város elõtt. Nógrádi Tudománytár 2. Salgótarján. 85

86 BÉLA JUDIK SZEPESSYNÉ DOROTTYA JUDIK OUR INVALUABLE TREASURE, SALGÓ LANDSCAPE HISTORICAL SYNOPSIS FROM THE MIDDLE AGES TO THE 20TH CENTURY The investigation of how local people were in close contact with the natural environment, with the natural resources, how tried to conserve and cultivate the natural resources, what kind of regulations and roles were applied for reaching these purposes, all these aspects are closely linked to the ecological history overview of the Castle of Salgó and the surroundings, in a wider sense, the Karancs-Medves area. In this study mainly archival source strings - urbariums (rent-rolls), records of general assembly meetings of the county, national and county drafts, documentations of family archives, army drafts, secondly - regulations, decisions, laws, manuscripts and published county monographs, descriptive statistical documents, scientific and literature studies related to Karancs-Medves Region are reviewed. In this work the viewpoint of Ágnes Várkonyi R. is adopted. She claimed that the loss of traditional environmental equilibrium in the Carpathian Basin occurred in the 18th century, since the needs of the doubled population were still filled with traditional techniques. This study demonstrates the landscape history of the Castle of Salgó and its surroundings from the Prehistoric Age to the end of the 20th century. 86

87 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA JELENETEK EGY BIRTOK TÖRTÉNETÉBÕL CS. SEBESTYÉN KÁLMÁN Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján Salgótarján 20. század közepi városképének kialakításával kevés épület maradt meg a település korábbi idõszakából. Így például eltûntek az egykori földbirtokosok úrilakai is. Viszonylag sokat tudunk a település központi részéhez közvetlenül kapcsolódó Szilárdy-féle úrilakról, illetve a Jankovich kúriáról. Részben azért, mert mindkettõben mûködtek egyéb intézmények is, részben pedig a helyükön lévõ új épületek a város mindennapi életének terévé váltak. Az 1950-es évek közepéig a település belterületi határán kívül esõ Vadaskertben is volt egy úrilak, a Luby-kastély és a hozzátartozó birtok június elején az alispáni hivatal továbbította a települések vezetõihez a népjóléti miniszter rendeletét, mely szerint összeírást kell készíteni a kellõleg ki nem használt kastélyokról vagy egyéb ingatlanokról, amelyek nagyobb átalakítások nélkül, gyermekotthonok céljaira alkalmasak. Részletesen leírták, hogy milyen adatokat tüntessenek fel a jelentésekben. Salgótarján polgármestere június 16-án válaszolt: Hatóságom területén ez idõ szerint kellõleg ki nem használt kastély csupán 1 van, a Salgótarjánhoz tartozó Vadaskertpusztán lévõ, a Luby örökösök tulajdonában volt, egyemeletes kastély,.. Leiratában kívánt adatokat a következõkben közlöm: Az épületben egy konyha, egy fürdõszoba, egy éléskamra, kettõ WC, 8 szoba, egy elõcsarnok és egy személyzeti szoba van. Hozzáépítéssel még egy terasz és egy napozó terasz. Az épületet mintegy három holdnyi park és elõkert, gyümölcsös veszi körül. Az épület üveg- és tetõkároktól eltekintve általában jó állapotban van, tisztogatás és meszelés szükséges. A berendezési tárgyak csekély maradványoktól eltekintve megsemmisültek a beszállásolások következtében. Az ingatlan gyermekotthonként való felhasználása nagyobb átalakítások nélkül lehetséges volna és abban mintegy gyermek helyezhetõ el. Ilyen célra igénybevétele ellen szól azonban félreesõ volta, a várostól való távolsága /3,5 km/. Az ingatlan felhasználása iránt egyébként a helybeli MADISZ jelentett be igényt, cserkészcsapatok táborozása és otthon céljára. Meg kell említenem végül, hogy a kastély és a park tulajdonjoga a volt tulajdonosokkal még nincs teljesen tisztázva és ez ügyben az Országos Földbirtok Rendezõ Tanács döntését várjuk. 1 A kastélynak nevezett épülethez azonban nem csak a kert és a gyümölcsös tartozott. 1 Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL NML) IV a Nógrád-Hont Vármegye Alispánjának iratai 1049/1945.; V a. Salgótarján rendezett tanácsú város polgármesterének iratai 4313/

88 I. A birtok Mocsáry Antal könyvében a következõket írja: Salgótarján birtokosa hajdan Gróf Volkra volt, annakutánna Báró Szluha Ferenc, most pedig Jeszenitzei Jankovics Antal, a kinek ékes lakhelye vagyon, s szép kertjével díszesíti ezen helységet. Van az Uraságnak a határ egyik részében, Somos-Újfalu felé vadas kertje is, mulató házakkal. 2 Jankovich Antal Salgótarján környéki birtokaiból évi halálát követõen az élõ gyermekek közül négyen részesedtek. Miklós, Erzsébet, Ilona és Antónia ben a nemesi birtokból Luby Józsefnõ született Jankovich Antóniát illetõ 1 rész a tagosítás szerint mint különálló birtokrészt telekkönyvezték. Ebbe tartozott a tarjáni 1 hold 800 négyszögöl területen fekvõ kastély, a kõfallal körülvett udvarral és kerttel, az ispáni lak és egy külön álló lakóház a községben. A telekkönyvi bejegyzés szerint Jankovich Antónia öröksége még szántóföld, rét, erdõ, legelõ, Vadaskert. Utak, árkok és patakok Szászlápa, Bõgortvány, Mikemála, Vendégi, Vadaskert, Siketárnyék, Kucoralja, Meszes és Pipishegy nevezetû dûlõkben 631 hold 694 négyszögöl. Azaz a községtõl északra és északnyugatra elterülõ birtokrész. 3 Férje, Luby József, Heves megyében viselt hivatalt. Emellett több birtokrésze is volt a megye több településén, Gyöngyösön, Pesten pedig háza. A gyerekek születése után leginkább Nagyrédén éltek. Ennek következtében a tarjáni birtokot ispán igazgatta, az örökölt kastély kihasználatlanul állt. Utóbbit elõbb a bányának adták bérbe, ahol elemi iskolát rendeztek be, majd a bányai iskola felépülte után, 1874-ben a Salgótarjáni Takarékpénztárnak adták el. A birtok többi részét, anyai örökségként, Jankovich Antónia 1873 közepén bekövetkezett halála után, a három gyerek, Sarolta, Géza és Ilona egyenlõ mértékben örökölték, természetesen a kötelezettségekkel együtt. Az egyik megkötés a föld alatti, a másik a föld feletti szférára vonatkozott. A telekkönyv az egész birtokra vonatkozóan tartalmazza a következõ bejegyzést: Az 1861 évi marc. 26-án Luby Antónia és Balázs Ilona aszonyok, s Brellich János és Vindstág Gergely közt, úgy szinte ezek és a Szent István kõszénbánya társulat közt évi június 1-sõjén kötött örök eladási szerzõdés alapján, a kõszénáshatási és kiaknázhatósági jog az A ig rend szám alatti nemesi birtokra a Szent István kõszénbánya társulat javára feljegyeztetik. 4 Salgótarján környékén ezzel a szerzõdéssel vált lehetõvé a barnakõszén bányászat kibontakozása részben a község déli, késõbbi forgáchi részén, részben északnyugaton a József-tárók megnyitásával. A másik kötelezettség a kegyúri jogból eredt ban jegyezték fel, hogy a salgótarjáni rom. kath. templom, a plébánia és kántorlak épületek és az ezekhez tartozó gazdasági épületeknek mostani állapotukban való épségben és jókarban tartásából álló szolgalmi jog az igás fuvar és a kézi napszámok kivételével 5 ezt a birtokot terheli. Jankovich Antal idejében, aki a Szluha birtokkal a kegyúriságot is örökölte, 2 MOCSÁRY Antal: Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése. Hasonmás I. kötet MNL NML XV. 2. Salgótarján telekjegyzõkönyv 127. A Uott B Uott C

89 nem merült fel kétség ezzel kapcsolatban. Kúriája, a kastély, a templommal szemben, az út másik oldalán állt. A kúriával együtt öröklõdött a kegyúriság, mivel ban Luby József támogatásával készült el a katolikus templom tornya, bár a Jankovich birtok legnagyobb részét Erzsébet, Szilárdy Ödönné örökölte. A késõbbiek során az egyházi építkezések és épületjavítások jelentõsen apasztották az egyre csökkenõ nagyságú Luby-birtoktest jövedelmét. Ez akkor vált kényelmetlenné, amikor Luby István (Luby József unokája) meghalt, s négy kiskorú gyermeke örökölte a birtokot, a vagyonkezelés pedig az árvaszék ellenõrzése alá került elején a templom tetõzetét javították ki, s mint kegyúri költség azt az árvaszék kifizette. Ugyanaz év decemberében Herczeg József c. kanonok, plébános bejelentette az árvaszéknek, hogy a kántorlakot lakhatatlansága miatt lebontatta. Többször jelezte a kegyúrnak, de nem javíttatták ki. A kántornak lakást kell biztosítani, amely a kegyúr, Luby István utódainak a kötelessége. 6 A jogokat azonban valószínûleg életében sem Luby István gyakorolta, hanem átengedte anyjának, Luby Gézáné született Mészáros Georginának. Legalábbis Förster Kálmán visszaemlékezései erre utalnak az úrnapi körmenet leírásában: A körmenetet a katonai, a levente, cserkész, acélgyári, bányász és egyéb különítmények felvonulása tette ünnepélyessé. A baldachin utáni elsõ hely a nagyközség bíráját illette. Én azonban arról, hogy nekem a körmenetben részt kellene vennem evangélikus létemre nem tudtam, a lakásomon tartózkodtam, mikor sietve beront hozzám Kovács József tanácsnok és mondja, hogy a körmenet mindjárt megindul és botrány lesz, ha a hagyománynak megfelelõen a község, most a város feje nem lesz a helyén. Én sietve feketébe öltöztem, egy mellékutcán át a körmenethez csatlakoztam és a baldachin mögötti elsõ helyet akartam az útbaigazításnak megfelelõen elfoglalni, de amikor odaléptem egy éltesebb nõ karjának egy határozott mozdulatával hátratolt. Én meglepõdve a zászlóalj parancsnok mellé léptem. Kisült, hogy engemet Kovács Jóska tévesen informált. Lubyné volt az a hölgy, aki engem hátra parancsolt, õt, a templom kegyuraság képviselõjét illette az elsõ hely és nem engem. 7 Végül az ügy tisztázása érdekében májusában az árvaszék határozatot hozott arról, hogy megkeresi a rozsnyói római katolikus püspöki hivatalt, miszerint közölni szíveskedjék, hogy a salgótarjáni római katholikus plébánia kegyurának a plébánia fenntartása tekintetében a kegyúri jogból folyóan mily kötelezettségei állanak fenn, s ezen kötelezettségek mily okiraton alapulnak, azok hol találhatók fel, s amennyiben ily okmányok az egyházi fõhatóság irattárában találtatnának: szíveskedjék arról egyszerû másolatot küldeni. A történelmi fejlõdés kapcsolatainak ismeretében ugyanis a Salgótarjáni róm. kath. plébánia területén eredetileg egy birtokos volt a kegyúr, s az idõközben felosztott és eladott birtokok a kötelezettség alól mentesülvén: azok az 580 holdnyi területû Vadaskert pusztai birtokra tömörítettek Az egyházközség a város fejlõdésével kapcsolatosan is tetemes költségekkel van megterhelve, melyeket a kegyúri kötelezettség teljesítésére akar letolni. Ily kötelezettségek: a csatornázás, aszfaltjárda építés, a plébániaépület 6 MNL NML V.184. Salgótarján város árvaszékének iratai (Luby kiskorúak) 7 Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján város elsõ polgármesterének visszaemlékezései. Szerk. Dr. SZIRÁCSIK Éva. Nógrádi Tudománytár

90 aláfalazása, a kocsiút burkolás stb. költségei, amelyeket a városi hatóság behajtásra már ki is mutatott. Minthogy az árvaszék értesülései szerint a kegyuraságoknak megszüntetése magának a katholikus egyházhatóságnak is szándékában áll, s mert a változott történelmi, gazdasági, társadalmi és szociális viszonyok következtében maga a gyámhatóság is helyén valónak véli a kiskorúakat terhelõ kegyuraságnak megszüntetését, annál is inkább, mert ez reájuk nézve ellenérték nélküli megterhelést jelent. Kérik, hogy a püspöki hivatal ezirányú szándékát is közölje. 8 Arról nem marad fenn irat, hogy a püspöki hivatal pontosan mit válaszolt. Abból azonban, hogy még 1940-ben is jegyeznek be birtokrészekre kegyúri kötelezettséget, gyaníthatjuk az elutasítást. Luby József három gyermeke közül Sarolta fiatalon elhunyt, Ilona pedig báró Fechtig Nándor honvéd alezredes feleségeként Pestre költözött. A tarjáni birtokot, valószínûleg a gyöngyösi házzal együtt, Géza örökölte. Gyöngyösön született mindkét gyermeke, a kiskorában elhunyt Aladár 1881-ben, és István 1883-ban. A birtok irányítását gazdatisztre bízták, hosszú évekig ez Györffy József volt ig õ képviselte a virilis földesurat is a községi képviselõ-testületben tõl már személyesen jelenik meg Luby Géza a gyûlések egy részén. Egyre aktívabb, elsõsorban az önkéntes tûzoltó egyesületben tölt be különbözõ funkciókat. 9 Ehhez az idõszakhoz kapcsolódik a birtok elsõ átszervezése. Alapja az a helyzeti elõny, hogy egy iparosodó település közvetlen szomszédságában található. A birtok területének fele erdõ, kb. harmada szántóföld, a többi rét, legelõ, illetve olyan terület, melyet mezõgazdasági termelésre nem lehet használni. A hagyományos szántóföldi növénytermesztés mellett így lehetõség volt az állattenyésztés súlyának növelésére. Megindul a gyorsan gyarapodó községi lakosság hússal és tejtermékekkel ellátásába bekapcsolódás ben 104 szarvasmarhát és 240 juhot írtak össze. Az egykori mulató házak átépítése, majorsággá alakítása is erre az idõszakra esik, a központi épületre pedig emelet került. 10 Az átalakítások és a gazdaság mûködtetése jelentõs terhekkel járt. Annak ellenére, hogy 1886-ban a Siketárnyékban, a Tarján-patak mentén közvágóhíd céljára területet adtak el, a kiadások fedezésére 1896-ban a birtok egy részét 18 ezer korona jelzáloggal terhelték meg. II. Kísérlet a birtok mûködtetésére Luby István, aki apjától a század elején átvette a birtok igazgatását, augusztus 7-én beadvánnyal fordult az Országos Földbirtokrendezõ Bíróság elnökéhez. Ebben kérte, hogy birtokait mentesítsék a földbirtokreform céljára való igénybevétel alól. Egyrészt a hadirokkant és hadiözvegy kérelmezõk házhelyigényei a nagyobb birtokokból már kielégítést nyertek, a tõle elveendõ területre nincs szükség. Eredetileg az izraelita temetõtõl északra, a törvényhatósági út mellett jelöltek ki házhelyeknek való területet. Másrészt õsi középbirtoknak minõsül, mely a törvény szerint az igénybevétel alól mentesül. Harmadrészt a belterjes gazdálkodás kiterjesztése érdekében mint írta erõmet erõsen 8 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 256/1932. árv. 9 MNL NML V a. Salgótarján nagyközség képviselõ-testületi jegyzõkönyvek 10 Salgótarján története. Szerk: SZABÓ Béla Salgótarján,

91 meghaladó mértékben mezõgazdasági szeszgyárat építettem. Ennek felépítésével s a megmaradt lapos területekkel gazdaságom nívóját sikerült újból a normálisra emelni, és a rendes állatlétszámot visszaállítani. A lapos területek újbóli megcsökkenése immár helyrehozhatatlan bajt okozna, mert az ismét beálló, fõleg szálas takarmányhiány, az állatlétszám csökkentésére vezetne. Tekintettel arra, hogy a megmaradó és gyenge összetételû magaslati fekvésû talajaimon a trágyázás az állatlétszám csökkentésével évrõl évre hiányossá válnék, ez végeredményben az eddig is nehezen fenntartott okszerû gazdálkodás megszûnését, a ma még produktív gazdaság összeomlását és ezzel egy õsi magyar birtokos család pusztulását vonná maga után.. A bíróság által felkért gazdasági szakértõk szerint is jelenleg mintaszerûen berendezett középbirtok. 11 Luby István kérelmének teljesülését nem érte meg, augusztus közepén elhunyt. Az Országos Földbirtokrendezõ Bíróság november 28-án hozta meg döntését és ítéletében elfogadva az érvelést, hatályon kívül helyezte a kisajátítási kötelezettséget. A jelzálog kiváltására és a birtok fenntartására az 1910-es évek elején két irányba történt elõrelépés. Az egyik cséplõgép beszerzése, a másik pedig a kérelemben is említett kis mezõgazdasági szeszgyár felépítése ban. Segíthette anyagilag az utóbbit, hogy a település Meszes-hegy alatti un. vízentúli részének utcarendezése miatt kb. 14 k. hold földet vett meg a község a Luby-birtokból. Az elõbb említett mindkét lépés azt célozta, hogy a hús- és tejtermelés mellett a növénytermesztés is gazdaságosabbá váljon. A viszonylag gyenge talajon a minõségi és jelentõs mennyiségû gabonatermesztésre nem volt lehetõség. Ezért a takarmány mellett az árpa, a rozs és a burgonya hasznosítását szolgálta a szeszgyár. Felszerelésérõl ban vettek fel részletes leltárt: 1 db Cornwall gõzkazán 35 m2 fûtõfelülettel 6 atm. üzemi nyomásra szerkesztve, kompl(ett); 1 db kazánszivattyú; 1 db kazáninjektor 3 rézcsappal; 1 db fekvõ magasnyomású gõzgép 16 lovas 150 percenkénti fordulattal; 1 db 8 fm hosszú transzmissió a szíjtárosával, 3 csapággyal és szíjjal; 1 db burgonyamosógép vasból komplett; 1 db burgonya felvonó komplett; 1 db magasnyomású henzegõzölõ 33 hl összes ûrtartalommal 4 atm. nyomásra komplett; 1 db cefrecukrosító és hûtõkészülék 38 hl ûrtartalommal komplett; 1 db gõz echaustor készülék cefre beeresztõ csankával; 1 db malátazúzógép teljesen vasból komplett felszerelve szíjjal; folytonosan mûködõ cefrelepárló készülék kétoszlopos rendszer szerint óránként 10 hl cefre 3 rézcsappal; 1 anyaélesztõ edény 55 literes ûrtartalommal vörösrézbõl, belül ón; 1 db kettõs mûködésû hideg vízszivattyú szíjhajtással kb. 100 hl óránként; 1 turbina szivattyú; 1 gõzcefre szivattyú beállítható lökethosszal; 1 db moslék szivattyú öntött vasból; 1 készlet szerelvény falazott árpaáztató; 1 db hidegvíztartály 4678 l ûrtartalommal; 1 db melegvíztartály 2034 l ûrtartalommal, fedéllel; 1 négyszegletes zárt tartály acéllemezbõl 150 hl ûrtartalommal, 1 készlet szesztartály szerelvénnyel 1 fém lebocsátócsap, hollandi csavarzattal és biztosító szeleppel; 1 kézi hajtású nyersszesz szivattyú fém szívófejjel és 4 m csigatömlõvel; 1 db élesztõkád 500 literes; 1 db élesztõkád 440 literes; 1 árpaáztató vízvezetékkel 2 rézcsappal; 2 db gõzkályha vezetékkel felszerelve; 1 db élesztõfelfõzõcsõ rézbõl, hollandi csavarral; 10 db hajtószíj; 1 db szeszmérõgép hatóságilag hitelesítve, felszerelve törvényes elõírás szerint; 4 db vörösfenyõ erjesztõkád 65 hl ûrtartalommal; az összes szeszvezeték vörösrézbõl; 3 db élesztõkád á 5 hektoliter; az összes kovácsolt és öntöttvascsövek és idomda- 11 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai (Luby kiskorúak) 91

92 rabok a szeszgyáron belül és kívül; 1 db teljes finomító készülék, amely óránként 100 l 96-96,5 %-os trales erõsségû finom szeszt termel komplett; 1 db 1000 kg-os tizedes hordómérleg; 10 db mérlegsúly ; 1 db fakád 40 hl-es tehénistállóban; 1 db fakád 44 hl-es a lóistállóban, belül csövekkel ellátva, rézcsappal; 1 db darálógép az istállóban Mûszerek: 1 db szeszfokoló hitelesítve 0 fok 100 fok; 2 db szeszfokoló nem hitelesítve; 2 db zaharométer (cukormérõ); 1 db fitráló készülék; 2 db kémcsõ; 1 db üvegpálca; 3 db kémpohár; 2 db tölcsér; 1 db lopó; 1 db hõmérõ; 1 db hõmérõ keverõkádba való; 1 db savmérõ; 1 átszámítási táblázat; 1 db 3 m hosszú tömlõ 1 colos; 1 db bõrprés; vízvezeték a tehénistállóban végig. 12 III. Második kísérlet a birtok mûködtetésére Férje halála után özv. Luby Istvánné született Fáy Ilonára hárult a teher a négy kiskorú gyermek nevelése mellett a birtok irányításában. Elsõként a bevételek kisebb részét kitevõ bányászati tevékenységet adta bérbe júniusában szerzõdést kötött Ligeti Ferenccel, mely szerint hat évre jogot adtam Önnek arra, hogy a salgótarjáni Vadaskerti birtokon már feltárt két kõbányában követ és a Pipishegyen a Külvásártér felett lévõ homokbányából homokot termeljen. A bányamûvelést köteles Ön okszerûen folytatni. A kõés homokfejtés csakis a már meglévõ és feltárt bányákban van joga, új bányákat csak elõzetes és kölcsönös megállapodás után nyithat. Kötelezettségként elõírták, hogy a Vadaskerti gazdaság céljaira fejtési önköltségi áron adja a követ, illetve a kitermelt kõ egy részébõl a törvényhatósági útból kiinduló és a szeszgyárig terjedõ magánutat épít ki 3 év alatt. 13 A munka el is készült, amit 1931-ben Vágó Péter járási útbiztos igazoló levele bizonyít: Tekintetes Árvaszék! Tisztelettel közlöm, hogy a kiskorú Luby testvérek vadaskerti ingatlanain a mátraverebély-fülek-sidi törvényhatósági úttól a vasúti átjárón keresztül a kastély elõtt, egészen az udvarban lévõ istállóig utat építettem, melyen 1 drb kõhidat és 2 drb betoncsõ áteresztõt is készítettem. A fenti munkálatok összköltsége beleszámítva gõzhenger, gépész, fûtõ, szén, olaj, kõ, homok, kõmûves és egyéb napszámbérek összesen 3800 P., azaz háromezernyolcszáz pengõt tesz ki. Ezen költség teljes egészében kifizettetett. 14 A kõbányáról kötött szerzõdés után egy hónappal késõbb özv. Luby Istvánné kérte a salgótarjáni árvaszéket, hogy járuljon hozzá a vadaskerti birtok bérbeadásához Quitt Gyula ceredi lakosnak. Jegyzõkönyvbe mondja: Részemrõl korábban történt érdeklõdésemhez képest elõször nyertem hozzájárulást ahhoz, hogy az özvegyi jogommal terhelt hagyaték a nyilvános árverés mellõzésével magán, s illetve szabad kézbõl történt bérbeadás útján hasznosíttassék. Hosszú érdeklõdésem után a bérbevevõ oly ajánlatot tett, s illetve a megszabott föltételeket úgy fogadta el, hogy ennél elõnyösebben nézetem szerint a nyilvános árverésen sem lehetett volna a birtokot hasznosítani. Megjegyzem, hogy köztudomás szerint a birtok fekvése és talaja, valamint a mívelési ágak figyelembe vétele mellett, csakis a minimális hasznot hajtja MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai (Luby kiskorúak) 13 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 714/1931. árv. 14 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 720/1931. árv. 15 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 660/1926. árv. 92

93 Az árvaszék hozzájárult a 10 éves bérbe adáshoz. A szerzõdés kimondja, hogy tárgyát képezi haszonbérbeadóknak akár telekkönyvileg, akár pedig a telekkönyvön kívül tulajdonát képezõ Salgótarján r.t. város határában lévõ u.n. Vadaskert tanya az összes hozzá tartozó földekkel, réttel, valamint gazdasági épületekkel, a szeszgyárral, szeszfinomítóval és az összes tartozékokkal, úgy amint azokat a haszonbérbeadók jelenleg is bírják és használják. Bérlet tárgyát nem képezi az urasági lakóház a hozzátartozó kerttel, valamint az eddig is zöldséges kerteknek használt két darabban fekvõ földterület. Ugyancsak nem képezi bérlet tárgyát az urasági lóistállót, kocsiszínt stb. magába foglaló épület, valamint a kerülõ, parádéskocsis és urasági kertész részére szükséges cselédlakások A birtokon lévõ erdõ csak annyiban képezi bérlet tárgyát, hogy azokban a bérlõ által a járási erdõgondnokság által kijelölt részeken a legeltetés szabadon folytatható. Erdõnek tekintendõ minden erdõ módjára befásított terület. A haszonbérlet természeti szolgáltatásai: évi q búza és rozs, q árpa és morzsolt kukorica, 2 q II. osztályú búza, 15 q étkezési burgonya, 50 kg juhsajt, 600 kg vágott sertés, naponta 12 liter frissen fejt tej; 3 db ló részére tartásként 33 q rostált zab, 66 q széna, 20 q árpaszalma, 45 q alomszalma; valamint a kerülõ, kocsis és kertész ellátását biztosító termények kiszolgálása. Bérlõ fa és a vasútállomásról szén fuvarozását is vállalta, meghatározott idõben, a bérbeadó és cselédjei részére. A patak jegébõl köteles a jégvermet megtölteni, illetve a bérbeadó használatában lévõ kertek évi kétszeri szántásáról és trágyázásáról gondoskodni. A bérösszeg évi 320 q szokvány minõségû búza budapesti tõzsdei átlagára. A bérleti díj negyedéves törlesztési részletekben volt esedékes. Alapos leltárt vettek fel a birtok élõ és holt tartozékairól, épületekrõl, növényekrõl. A szeszgyár felszerelésén kívül a gazdasághoz tartozott 7 db különbözõ vaseke, 7 db vasborona, 2 db tárcsásborona, 4 db henger, 2 db amerikai kultivátor, vetõgép mûtrágyaszóróval, szelelõ rosta. tengeri morzsoló, konkolyozó, szecskavágó, 5 db lovas szekér, 3 db ökrös szekér, 1 fatengelyes törekhordó batár. Ezek általában 50-60%-os használhatósági állapotban voltak. Állatok: 6 db fejõs tehén, 10 db igás ökör, mindmegannyi jármos ökör, teljesen használható vasláncokkal ellátva. Gyakorlatilag a gazdaság állapotának romlása látszódik, illetve az, hogy a világháború után nem állt vissza a gazdálkodás korábbi kerete. Az állattenyésztés teljesen megszûnt, a tejtermelés csak a házi szükségleteket fedezte. A növénytermesztés is leginkább a szeszgyár nyersanyaggal ellátását szolgálta, de eszközeiben a világháború elõtti szintet nem lépte túl. A birtok termelésének biztosítása mellett megindult az elhanyagolt épületek fokozatos helyreállítása is. Elsõként, szeptemberében a birtok északi részén lévõ nagyistálló és cselédlakás tetõzetét javították. A Kilczer és Vehovszky cég felmérésében azt írta, hogy az épület faanyagának legnagyobb része korhadt, tetõzete nem megfelelõ. Az esetben, ha ezen állapot megmaradna vonták le a következtetést, kétséges, hogy még egy téli évadot beomlás nélkül kitartana. Ezzel párhuzamosan a kastélyt is rendbe hozatták 1927 májusa és 1928 márciusa között, kicserélték az ablakokat, ajtókat. A szeszgyár épületei is folyamatos karbantartást kívántak.. Csíráztató helyiség falban lévõ szellõzõ kürtõinél és azok mellett a falazat bedûlt írták, vakolat lehullott, amelynek oka, hogy úgy a tetõvizek, mint a hegyoldal felõl jövõ csapadékoknak az épület falától való elvezetésérõl gondoskodás nem történt, miáltal a víz ezen kürtõkön át a helyiségbe behúzódik és a falazati részeket teljesen átáztatja, ami viszont eredményezi annak szétmállását. A tetõ kátránypapíros fedését meg kell újítani, mert teljesen kiszáradt. A szeszfõzõ gépterem keramit burkolatát csõfektetés miatt felszedték, de a lerakás- 93

94 nál nem biztosították a víz elfolyását, ezért mindenhol áll a víz. A kazánházi bejárat elõl nem hordták el a salakot, ezért a víz az épület falához folyik, az alapokat áztatja. A csíráztató mögötti betonvályú feltöltõdött, mivel az ott lévõ út is magasabban van az épületnél közepén a szeszgyár épületének tetõszerkezetének javítására kértek ajánlatott. A városi fõmérnök szerint: A szeszgyárépület javítása a csatolt ajánlatokban felvett mértékben halaszthatatlanul szükséges, hogy további nagyobb rongálódások elkerülhetõk legyenek... Mivel a csatolt leltár szerint a bérbeadás idõpontjában az épület tetõszerkezete használható állapotban volt, a nagymérvû rongálódást a karbantartás hiányos volta okozta nagyrészben. A tetõszerkezetben ezokból beállott rongálódás a létesítési költségeknek cca 25%-ára tehetõ. 17 Quitt Gyula bérlõ elismerte, hogy a tetõzet megromlása részben az õ hibájából is történt, és ezért felajánlotta, hogy a bírói eljárás elkerülése végett 800 pengõvel az átépítési munkálatokhoz hozzájárul, amit elfogadtak. Más probléma is volt a bérlõvel márciusában az örökösök gyámja nehezményezte, hogy kiskorú gyermekeim tulajdonát képezõ vadaskerti birtokom lapos részeit nagyrészben, mintegy 10 holdat Quitt Gyula bérlõ bolgár kertészet céljaira albérletbe adta. Az október 9-én kelt szerzõdés szerint Kristo és Todor Kulov bolgárkertészek kb. 6 hold 1200 négyszögöl földet, az ún. tengerföldet feles kertészeti megmûvelés végett bérbe vesznek. Ez a Tarján patak bal partján az urasági laktól délre esõ úgynevezett cselédföldek területe volt. Kötelezték magukat, hogy elvégeznek minden munkát, melyet a vetemény megkíván, és saját pénzbõl beszerzik a melegágyakhoz szükséges üveget. Az eladott termények értékének felét átadják Quitt Gyulának, illetve holdanként a terméstõl függetlenül 300 pengõt fizetnek. Ezen kívül évenként adnak 50 fej káposztát, 20 fej vereskáposztát, 20 fej kelkáposztát, 30 kg hagymát, 25 kg paprikát, 50 db tököt, 30 kg uborkát, 40 kg paradicsomot, 50 kg kevert zöldséget. A megállapodás öt évre szólt. Az árvaszék a panasz nyomán kötelezte Quitt Gyulát, hogy a bolgárkertészektõl befolyó holdankénti 300 pengõ negyedét a Luby örökösök számlájára fizesse be január 3-án Veres Zoltánné a kiskorú árvák gyámja szerzõdést kötött Quitt Gyula bérlõvel a gazdaság idõ elõtti visszavételérõl. Ezt bejelentette az árvaszéknek, és kérte a szezõdés mielõbbi jóváhagyását: Elõadom, hogy évi december hó 31-ik napján bérlõ ellen biztosítási végrehajtást is foganatosítottam, amelynek során az egész élõ és holt felszerelést lefoglaltam. Már most az ügy elintézése azért volna nagyon sürgõs, mert ha a biztosítási végrehajtást fel nem oldatom, ki vagyunk téve annak, hogy más hitelezõk felülfoglalást eszközölnek, mely esetben azután már csak bírói zárlattal és árveréssel lehet az egész ügyet lebonyolítani. Egy másik levélben megadja az okot is lépésére: Az eddigelé bérben lévõ birtoknak bérlõjét Vadaskertrõl el kellett távolítanom, mert fizetésképtelen lett, és nem akartam arra a sorsra jutni, mint nemrégen az ecsédi bérlõvel, kinek magatartása nekünk igen sok kárt okozott. (Ott pert vesztettek az idõ elõtti felmondás miatt, bár a bérlõ nem fizette a bérleti díjat.) Az egyesség szerint a bérlõ 2700 pengõs adóhátralékát is átvállalták az árverezés elkerülése végett MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 1108/1929. árv. 17 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 322/1931. árv. 18 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 223/1930. árv.; 350/1930. árv. 19 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 25/1932. árv. 94

95 IV. Még egy esély A haszonbérlet csõdje után stabilizálni kellett a pénzügyi helyzetet, ezért 7000 pengõ jelzálog kölcsön felvételének jóváhagyását kérték az árvaszéktõl. A megterhelt ingatlanok forgalmi értékét a polgármesteri hivatal 350 ezer pengõben határozta meg. Az árvaszék jóváhagyó határozatában kifejtette: A kiskorúak Vadaskerti ingatlanainak bérlõje az általános mezõgazdasági súlyos viszonyok következtében fizetésképtelenné vált és ellene végrehajtások vezettettek. A bérlõ a január 1-én esedékes negyedévi haszonbért sem fizette meg és a gazdaság beruházásai, illetve ingóságai végrehajtási zár alá vétettek. A bérlõvel folytatott egyezkedési tárgyalások során bérbeadók a gazdaságot egyelõre házi kezelésükbe vették át, úgy azonban, hogy a gazdálkodás további folytatásához, különösen a mezõgazdasági szeszgyár üzeméhez megfelelõ termény és takarmány mennyiség, s illetve forgótõke nem áll rendelkezésre. A gazdaságnak folytatása elkerülhetetlenül szükséges, mert egyébként az állatállomány nemcsak leromlana, de elpusztulna, a szeszgyári termelés pedig az idény- és idõveszteség folytán ellehetetlenülne. Minthogy a t. és t. gyámnak ez idõ szerint megfelelõ tõke nem áll rendelkezésére, a kiskorúak érdekében állónak tartotta az árvaszék a kölcsönt. 20 A jelzálog kölcsön mellett a pénzügyi helyzet stabilizálására más lehetõséget is igénybe vettek június 18-án Veres Zoltánné a következõ levelet írta az árvaszéknek: Mindenesetre a tekintetes Árvaszék is tudomással bír arról az aggasztóan válságos pénzügyi, gazdasági viszonyokról, mely mindenkit egyaránt érint. Ezért gyermekeimmel együtt azt határoztam el, hogy a birtoknak azon részébõl, mely gazdaságilag legkevésbé hasznosítható, egy részt parcellázni fogunk és szükségleteinket ennek árából fedezzük. Ily terület gyanánt nevezem meg az Öreg Józsefi rakodó feletti u.n. Gizella teret és környékét, hol mintegy házhely volna kihasítható és négyszögölenkénti 5 pengõs irányár mellett értékesíthetõ. 21 Bár mindkét mód a jelzálog és a parcellázás is áthidaló, egyszeri dolognak indult, mindkettõ a következõ években vissza-visszatérõ maradt. A földbirtokra 1939-ig több mint 30 ezer pengõ jelzálogot jegyeztettek be fokozatosan, a parcellázások pedig két évenként ismétlõdtek. Ennek egyik oka, hogy a visszavett birtok és szeszgyár, ha nem is termelt újabb veszteséget, de a megélhetéshez kevésnek bizonyult, a szükséges forgótõkét pedig alig-alig biztosította. Az év elszámolása szerint a szeszgyár részére anyagok beszerzése: 6 vagon melasz, 5,5 vagon tengeri, 160 q árpa, rozs, 15 vagon szén pengõ; vetõmagok kb. 157 q; gazdasági és gyári alkalmazottak, napszámosok fizetése; vasúti fuvardíjak; fa kitermelés; biztosítások; adók összesen pengõ kiadás. Ezzel szemben bevételként szerepelt a szeszgyár jövedelme, terményeladás, állatok eladása, gyapjú eladás, tej eladás, 22 kocsi jég, fa eladás, bolgárkertészek bérleti díja, kõbánya bérlete összesen pengõ. Tehát az éves tiszta bevétel alig ezer pengõ. Az kitûnik a felsorolásból, hogy a szeszgyár mellett újra szerepet kap a birtokon a tejés hústermelés ben már szerzõdéses alapon szállít a gazdaság naponta tejet több közintézménynek és magánszemélynek. Ekkor 29 tehén van. Emellett mintegy 200 darabos juhnyájat is tartanak. 20 Uott 21 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 432/1932. árv. 95

96 1934 áprilisában a legidõsebb fiú, Zoltán kérte nagykorúsítását. Kérelmem indoklásául felhozom írta,hogy elvégezve a Debreceni Gazdasági Akadémiát a vadaskerti birtok vezetését átveszem Azon kívül a Salgótarjáni Takarékpénztár R. T. megválasztott felügyelõ bizottsági tagnak nagykorúsításomat feltételezve. 22. A jóváhagyás birtokában szeptemberben újra megkereste az árvaszéket: Salgótarján megyei város határában fekvõ 206 kat. hold 426 négyszögöl szántó, 1080 négyszögöl kert, 64 kat. hold 258 négyszögöl legelõ, 300 kat. hold 177,22 négyszögöl erdõ, 9 kat. hold 713,3 négyszögöl földadó alá nem esõ terület, összesen 580 kat. hold 1062,52 négyszögöl kiterjedésû kiskorú Luby Éva, kk. Luby Géza, Ürmössy Gézáné Luby Ilona és Luby Zoltán tulajdonát képezõ vadaskertpusztai birtokának haszonbérletére ajánlatomat az alábbiakban van szerencsém megtenni. A birtokot okt. elsején venném bérbe 12 évre. A haszonbérlet tárgyát képezné a mezõ és erdõbirtok, a rajta lévõ szeszfõzde és finomító, a birtokon levõ gazdasági épületek, esetleg a lakóház és melléképületei, az egész birtok bányászati és vadászati joga. Ezért évi 4000 pengõt fizetne, vállalná az összes adót, a kegyúri terheket 500 pengõig. Megvenném a gazdaságban okt. 1-én található és a birtokosok tulajdonát képezõ összes élõ és holt felszerelést, valamint magtári készletet, oly módon, hogy a Salgótarjáni Takarékpénztárnál lévõ P és a Balassagyarmati Árvaszéknél lévõ 7000 P adósságból átvennék annyit amennyit a fentemlített felszerelés és készlet okt. elsején megér. Biztosíték gyanánt lekötöm a tulajdonomat képezõ birtokrészt. Horváth László városi tanácsnok, az árvaszék elnöke, szakvélemény adásáért megkereste Baranyay Miklós vizslási birtokost, a salgótarjáni tejtermelõk szövetségének elnökét. Vadaskert bérleti ügyében Quitt Gyulával kapcsolatban szíves voltál boldogult Luby Pista barátunk örököseinek segítségére lenni. Ez alkalommal ismét folyamodok hozzád, mint szakértõ jó gazdához, aki Vadaskertet gazdasági szempontból is ismered és a családnak is õszinte barátja vagy. Szó van arról, hogy már október 1-tõl kezdve Vadaskertnek házi kezelésében való hasznosítása megszûnne és bérbe adatnék, sõt éppen Zoltánnak, aki erre nézve a család többi tagjaival már tárgyalt is. Tekintve azonban a fennálló terheket s azok fizetési kötelezettségeit rendkívül fontos a bérlet tartama és összege, de igen fontos még két kiskorú örökösnek ellátási és nevelési kérdése is. Azt kéri, hogy mondjon véleményt arról, hogy a gazdaság milyen összegért adható haszonbérbe felszereléssel és felszerelés nélkül, mennyi idõre lenne célszerû. Baranyay Miklós válaszában 10 éves bérleti idõt javasolt, illetve azt, hogy a bérleti díjat ne pénzben, hanem búzaegységben határozzák meg, mivel az minden körülmény között biztosabb értéket jelent. Igazából csak az erdõhasználatot kifogásolta, mondván, hogy az üzemtervek leginkább befektetést írnak elõ, annak eredménye pedig hosszabb megtérülési idõszakot ölel át a bérletnél. 23 Hogy az erdõ körül problémák merülhetnek fel, jól érezte meg Baranyay Miklós õszén a balassagyarmati erdõfelügyelõség kérte a salgótarjáni polgármesteri hivatalt, hogy mint kihágási bíróság járjon el a jóváhagyott üzemtervtõl engedély nélküli eltérés miatt. Az elsõ tárgyalás után az ügyet a vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága is tárgyalta. Határozatában megállapította: A tényállást teljesen kiderítettnek nem találja, ugyanis vád tárgyává tétetett az is, hogy birtokosok engedély nél- 22 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 227/1934. árv. 23 MNL NML V Salgótarján város árvaszékének iratai 549/1934. árv. 96

97 kül fahasználatot gyakoroltak, mely cselekmény elkövetését birtokosok tagadásba vették, illetõleg kétségbe vonták, hogy az az utolsó két éven belül történt volna, Az újabb tárgyalást többször elhalasztották, részben katonai ellenõrzõ szemle miatt, részben a birtokosok kérésére. Indoklásul felhozzuk írták, hogy tekintettel a sulyos vádpontokra legalább két családtaggal képviseltetni szeretnõk magunkat a tárgyaláson, miután azonban a család minden tagja hivatalnok, s május közepe elõtt egyik se tud szabadsághoz jutni, a tárgyaláson ezen idõpont elõtt nem jelenhetünk meg. A május végén történt bejárás után a vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága június 11-én hozott határozatot. Összességében 800 pengõre büntették a tulajdonosokat, mert a 316,4 k. hold területû erdejüket nem a jóváhagyott üzemterv szerint kezelték. Két éven keresztül dorong tûzifát termeltek ki, 8,7 k. holdat engedély nélkül kiirtottak, a házhelyek céljára kivont 5,7 k. hold erdõterület helyett nem erdõsítettek, nem az üzemterv szerint legeltettek és a véderdõk területén nem állították fel a jelzõoszlopokat, valamint nem vezették a nyilvántartásokat. Elrendelték, hogy egy éven belül az üzemtervben meghatározott erdõsítéseket végezzék el és az üzemátvizsgálás jóváhagyásáig nem vehetik igénybe a fahasználatot. A bírság kifizetésére részletfizetést engedélyeztek. 24 Ebbõl az ügybõl is kiderült, hogy a gazdaság nem igazán prosperált. Arra nincs nyom, hogy a haszonbérleti szerzõdést megkötötték volna. Mindenhol Luby örökösök Vadaskerti gazdasága néven szerepel. A 30-as évek második felében a család Budapestre költözése után nem ez a birtok lett a megélhetés forrása. Leginkább a idõsebb lány, Ilona férje, vitéz Ürmössy Géza intézte a birtok ügyeit, õ írta alá június 11-én is az alábbi kérelmet: Nagyságos Polgármester Úr! Az m. kir. 107/21 munkásszázad elhelyezése tárgyában a f. hó 5-én hozott nb. határozatával kapcsolatban tisztelettel kérjük az igénybevételre kijelölt kocsiszínünk mentesítését. A munkásszázad elhelyezése gazdaságunkat amugyis anyagilag nagymértékben károsítja, mert az istállóból át kell hordani a csépléshez tartalékolt szenet, ami az áthordás és rosszabb elhelyezés folytán érzékeny porlási veszteséget szenved, a cselédházból a baromfiak kitelepítése és rosszabb elhelyezése okvetlen veszteségekre fog vezetni, a raktárhelyiségnek kijelölt kamrában levõ faszenünket úgyszólván nem tudjuk elhelyezni. Mindezeket a veszteségeket azonban a hazafias ügy érdekében szívesen vállaljuk, a kocsiszínt azonban nélkülözni nem tudjuk. Elsõsorban azért, mert olyan helyiségünk, amelynek ajtaján a kocsikat betolni tudnánk nincsen, így a 4 drb. kocsi, illetõleg szán csak a szabad ég alatt lenne elhelyezhetõ. Azt hisszük nem kell jobban megindokoljuk, hogy mit jelent ez, egyrészt az idõjárás viszontagságainak behatása, másrészt a lopásoknak és rongálásoknak kitett kocsiknál. A kocsikat a helybeli katonaság és pénzügyõrség gyakran veszi igénybe, s így már ebbõl a szempontból sem engedhetjük azokat tönkremenni, nem is számítva, hogy ezzel nemzeti vagyon megy tönkre. A megoldásra vonatkozólag az alábbi javaslattal szolgálunk. A nagy istálló mellett, melyet a zsidók fekvõhelyéül szánnak, van egy takarmányoskamra. Ezt kínáltuk fel a század részére konyhának. Ajánlatunkat azzal utasították el, hogy a takarmányoskamrában levõ szeszmoslék tartály miatt nem alkalmas konyhának. Ehelyett akarják a ko- 24 MNL NML V a. Salgótarján város polgármesterének iratai 4291/

98 csiszínt. A mi javaslatunk az, hogy ezt a takarmányoskamrát használják fel irodahelyiségnek és a most kiszemelt cselédlakást alakítsák át konyha és raktárhelyiségnek, mely annak minden tekintetben megfelel. Véleményünk szerint a zsidó munkaszolgálatos irodavezetõnek semmiesetre sem szükséges külön hálószoba, ami a cselédházban lenne, azáltal, hogy az egyik helyiséget irodának, a másikat hálószobának rendezze be. Szíves intézkedését kérve, maradtunk teljes tisztelettel: Luby örökösök vadaskerti gazdasága Ürmössy A kérelem hátoldalára Tilger Károly katonai nyilvántartó feljegyezte, hogy a helyszínen megvizsgáltam a panaszolt elszállásolást és az elszállásolás alól a panasz tárgyát képezõ kocsi színt felmentettem május 23-án a Nógrád-Hont Vármegyei Földbirtokrendezõ Tanács véghatározatban kötelezte Salgótarján nagybirtokosait földjeik átengedésére az államnak. A Luby örökösök földterületeinek egy részét, az addigi parcellázások folytatásában, házhelyek kialakítására vették igénybe. A szántóföldi gazdálkodásra alkalmas területeken megalakult a rövid életû Vadaskerti Állami Gazdaság. A szeszgyár beszüntette mûködését. Ugyan többször is tervezték újraindítását, de ezekbõl nem lett semmi. Az erdõ állami tulajdon lett, a Mallert (Magyar Állami Erdészeti Rt) kezelésébe került ben a város polgármestere kérte a Földmívelésügyi Minisztériumtól, hogy a Luby örökösöktõl a város határában megváltott és állami tulajdonba került erdõbõl 22 k. hold területet eszményi bér ellenében a város részére bérbe adja. Elutasító ugyan, de a lakosság üdülési érdekeit méltányolni kívánom írta az államtitkár. Ezért az erdõgazdaság váci erdõigazgatóságát felhívta, hogy a kirándulók részére nyissa meg az erdõt. 26 A vadaskeri kastélyt végül is nem vették igénybe gyermekotthon céljaira, hanem elkezdõdött a huza-vona sorsáról. A salgótarjáni Ufosz elnöksége november 15-én levelet írt a vármegyei földhivatalnak. Ebben tiltakozik a kastély Mallertnek juttatása ellen, tekintettel arra, hogy az a juttatott kisemberek érdekeit sérti. Egyrészt, mert a Mallert a kastély alsó részének szoba konyhás lakásában lakó volt gazdasági cselédet, jelenlegi juttatottat, Füleki Józsefet ki akarja lakoltatni és a kilakoltatás végrehajtására a salgótarjáni járásbírósági végrehajtót utasította... annak ellenére, hogy a polgármesteri hivatal lakást biztosítani nem tud és a mai napon az ügy végleges eldöntéséig az eljárás felfüggesztését kérte. Másrészt pedig a földmûves szövetkezetnek az üzembehelyezett szeszgyárhoz és az Ufosznak székház céljaira szüksége lesz minden megfelelõ épületre. Ezért kérték, hogy a kastélyt minden további vita elkerülése végett a Salgótarjáni Földmûves Szövetkezetnek szíveskedjék juttatni. 27 Még abban az évben a földhivatal határozatot is hozott a juttatásról. Hogy ténylegesen mit tervezett a földmûvesszövetkezet vezetõsége az épülettel, nem tudni, de tény, hogy novemberében az igazgatósági ülésen úgy döntöttek, hogy a 20x8x5 m alapterületû kastélyt a hozzá tartozó kerttel a városnak átadja és hozzájárul ahhoz, hogy ezen ingatlan a szövetkezet nevérõl a városra legyen írva. 28 Az ügy az erdõgazdaság fellebbezése következtében a Földmûvelési Minisztérium keretében mûködõ Országos Földhivatalhoz került. A lefolyta- 25 MNL NML V a. Salgótarján város polgármesterének iratai 9953/ MNL NML XXIV a. Nógrád-Hont Vármegyei Földhivatal iratai 14500/ MNL NML XXIV b Nógrád-Hont Vármegyei Földhivatal iratai / MNL NML XXIV Nógrád-Hont Vármegyei Földhivatal iratai S/3-4 (1950) 98

99 tott vizsgálat adatai szerint írták az június 5-én keltezett döntés indoklásában az Erdõgazdasági N.V. a fenti épületet, mint erdõterület tartozékát állami tulajdonba vette, azokat ténylegesen használja, ott hasznos beruházásokat végzett. A földmûvesszövetkezet fenti épületet birtokba sem vette, ezek szerint a Luby-féle kastély az állami tulajdonba került erdõterület tartozékaként ugyancsak az államot illeti meg. Nem volt helytálló a megyei földhivatal újabb határozata sem, amellyel az épületet a földmûvesszövetkezet lemondása folyományaként járványkórház céljára Salgótarján város közönsége javára juttatta, mert az épület helyzeténél fogva kórház céljára nem alkalmas, ugyanis körülötte fekszenek a gazdasági épületek, cselédlakások és egy mezõgazdasági szeszgyár. 29 Hadirokkantak és hadiözvegyek házhely juttatási terve a Luby-birtokból, (MNL NML V.183.d. Salgótarján polgármesteri iratok Okmánytár III/54.) 29 MNL NML XXIV Nógrád-Hont Vármegyei Földhivatal iratai S/1-13 (1950) 99

100 LEVÉLTÁRI FORRÁSOK Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (MNL NML): IV.503.a Nógrád-Hont Vármegye Alispánjának iratai V.171.a. Salgótarján nagyközség képviselõ-testületi jegyzõkönyvek V.183.a. Salgótarján rendezett tanácsú város polgármesterének iratai V.183.d. Salgótarján polgármesteri iratok Okmánytár V.184. Salgótarján város árvaszékének iratai XV. 2. Salgótarján telekjegyzõkönyv 127. XXIV.201.a. Nógrád-Hont Vármegyei Földhivatal iratai IRODALOM Dr. SZIRÁCSIK Éva (szerk.) 2012 Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján város elsõ polgármesterének visszaemlékezései. Salgótarján Nógrádi Tudománytár 3. MOCSÁRY Antal Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése. Hasonmás I. kötet SZABÓ Béla (szerk.) 1972 Salgótarján története. Salgótarján KÁLMÁN CS. SEBESTYÉN SCENES FROM THE HISTORY OF AN ESTATE The late Jankovich estate near Salgótarján was split into different parts by its heirs. One part of it, northwards of the village, sprung up around the buildings of the so-called Vadaskert. The Luby estate, besides the traditional noblemen s farming, started to supply the gradually industrialised Salgótarján with milk and meat towards the end of the 19th century. This production did not prove to be statisfying, that is why a distillery plant was established here in order to raise profits. The distillery plant was first operated by tenants, then by the owners bat it soon became clear that without improving the technical circumstances, there would not be any development. Later, as a result of the agrarian reform of 1945, different branches of agricultural production (wood, farmland, the distillery plant) were split apart and farming slowly ceased to exist. After some quarrels over the central, mansion-like building, the whole estate became insignificant by the year of

101 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA KESKENY NYOMTÁVÚ VASUTAK ÉS KÖRNYEZETALAKÍTÓ HATÁSUK A KARANCS MEDVES VIDÉKÉN SZEPESSY GÁBOR Magyar Bányászati és Földtani Hivatal, Budapest Bevezetés Miután 1867-ben átadták a forgalomnak a Budapest és Salgótarján között húzódó vasútvonalat, s a szénbányászat elkezdett ipari méreteket ölteni, megindult a bányászathoz kapcsolódó infrastruktúra kialakítása is. Lefektetésre kerültek az elsõ normál nyomtávú iparvágányok, megjelentek az elsõ rakodók, a rakodók és a bányák között pedig létrejöttek az elsõ keskeny nyomtávú vasutak. A nógrádi megyeszékhely környékét az 1870-es évektõl egészen az 1970-es évek elejéig mintegy száz éven keresztül keskeny nyomtávú iparvasutak hálózták be. Az ásványi nyersanyagok, valamint a termeléshez szükséges eszközök szállítása mellett ezen a hálózaton bonyolították le a települések élelmiszer-ellátását, továbbá a munkás- és a polgári személyszállítást is. Ez az iparvasút-hálózat kötötte össze a környezõ bányásztelepüléseket egymással, illetve Salgótarjánnal. A kisvasúti vontatás módja ezalatt az egy évszázad alatt látványos fejlõdésen ment keresztül. A bányáktól való távolságnak, a domborzati viszonyoknak és a kor technikai fejlettségének megfelelõen emberi erõvel, lóerõvel, gõz- vagy villanymozdonnyal, illetve egyéb motorral (villany-benzin-dízel, sûrített levegõ) is szállítottak a szénmedencében. A különbözõ helyeken felépített villamos erõtelepek és az ben létesített vízválasztói erõmû tették lehetõvé a villamos vontatás gyors elterjedését. 1 A keskeny nyomtávú iparvasút-hálózat összesen körülbelül kétszáz kilométer hosszúságú volt. E nagyméretû hálózat kialakulása egyrészt a vidék domborzati tagoltságának köszönhetõ, másrészt pedig annak, hogy a bányászatban több társaság is érdekelt volt, s így olykor párhuzamos vonalvezetések jöttek létre. A vasúti pályák létesítése a már említett domborzati tagoltság miatt mûtárgyak (alagutak, hidak), töltések, bevágások létrehozását, továbbá nagyszámú talpfa elõállítását is megkövetelte. A kisvasúti vonalak életre hívása tehát környezetalakítással is járt. 1 GAJZÁGÓ Aladár: A salgótarjáni iparvidék. Salgótarján, Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum. 69. p. (továbbiakban GAJZÁGÓ 1962.) 101

102 A normál nyomtávú vasúti fõvonal kiépülése A keskeny nyomtávú vasúthálózat kialakítását megelõzte a Pest Hatvan Salgótarján, valamint a Salgótarján Zólyom Ruttka normál nyomtávú vasútvonalak kiépítése. Tekintsük át röviden történetüket, létrejöttük körülményeit! Az év mérföldkõnek tekinthetõ a Karancs Medves vidékének történetében. Ekkor kezdõdött meg a barnakõszén bányászata Inászón, amely fordulópontot jelentett a térség gazdasági életében. A kitermelt ásványkincs külszíni szállítása meglehetõsen embertelen viszonyok között indult meg: fatengelyes kocsikon, a dombokkal és a sárral birkózva. Az iparosítás igényelte nagy tömegû szén szállítására kizárólag a vasút jelenthetett megoldást. A Pest Salgótarján Losonc Zólyom Ruttka vasútvonal építésének elsõ tanulmányai a Szent István Kõszénbánya Társulat berkeiben 1862-ben születtek meg. Elsõ ízben a Pest Salgótarján Losonc Besztercebánya vonal létesítésére vonatkozó engedélyt kapták meg, a tényleges építési munkálatokat 1863 októberében kezdték el. A társulat kidolgozta a Besztercebánya Ruttka pálya tervezetét is, azonban a vállalkozás 1865 júliusában bejelentett csõdje miatt ennek megvalósítására még nem volt lehetõség. 2 A Pest Hatvan Salgótarján (József-rakodó) vasútvonal építését végül a Magyar Északi Vasúti Társaság fejezte be április 2-án megnyitották a Pest és Hatvan közötti szakaszt, majd egy hónappal késõbb, május 19-én átadták a hatvan salgótarjáni vonalat is. 3 A Pest Salgótarján vasúti pálya létrejöttével megindulhatott a kitermelt szén korszerû elszállítása, s a térség bekapcsolódott az ország gazdasági vérkeringésébe. Hamarosan a vasútépítõ társaság kedvezõtlen anyagi helyzetbe került, s a további munkálatokat már nem tudta folytatni. Ezért a felépített pálya az állam tulajdonába került, és július 1-jén a pest salgótarjáni a MÁV elsõ vonala lett. A MÁV ezt követõen tervbe vette a Salgótarján Zólyom Ruttka pálya építését. A 37 kilométer hosszú Salgótarján Losonc vonalat május 3-án, a Ruttkáig tartó utolsó szakaszt augusztus 12-én adták át a forgalomnak. A vasútvonal megépülésével teljesült az a fontos gazdasági és politikai cél, hogy az állam rákapcsolódjon a Kassa Oderberg (Bohumín) vasútvonalra, a cseh és a német piacra, csökkentve ezzel az osztrák gazdaságtól, valamint a Bécs Oderberg vasútvonaltól való függõségét. Mindezek után a szénmedence közlekedési tengelye a Nagybátony és Somoskõújfalu között húzódó vasútszakasz lett. A medencében kitermelt szenet viszont valamilyen módon el kellett szállítani a MÁV fõvonala mellett felépült rakodókhoz. A legcélszerûbb megoldásnak a kisvasúton történõ fuvarozás bizonyult. A normál és a keskeny nyomtávú iparvasút-hálózat Mivel a Karancs Medves vidéke a nógrádi szénmedencének csupán északi részét foglalja magába, ezért a megépült hálózatnak is elsõsorban a tájegységet érintõ vonalait tekintjük át a következõkben. 2 SZVIRCSEK Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve p., 64. p. (továbbiakban: SZVIRCSEK 1979.) 3 Magyarország történeti kronológiája. III. köt. Bp., Akadémiai Kiadó p. 102

103 Az iparvágányok kiépítését az 1860-as évek végén kezdték meg. Miután az állam a pest salgótarjáni vasútvonalat 1868-ban csak a mai Salgótarján külsõ állomásig vásárolta meg, így tulajdonképpen az állomástól a József-rakodóig húzódó sínpárt tekinthetjük a vidék elsõ iparvágányának. Erre a rakodóra kezdetben csak a József-táróból szállítottak szenet ban kezdték mélyíteni Salgótarján nyugati részén a József-aknát, amely egy évvel késõbb kezdte meg mûködését. A kitermelt szenet a Pipis-hegy alatt fúrt 780 méter hosszúságú alagút segítségével, keskeny nyomtávú vasúton juttatták el a József-rakodóra. Kezdetben lóval, majd villamos mozdonnyal vontatták a csilléket ben a vasutat meghosszabbították egy négyszáz méter hosszú láncpályával, amely az újonnan megnyitott Károly-aknáig vezetett. A kisvasúti vonal 1915-ben tovább bõvült, akkor egy ezerméteres láncpályával, amely a Gyurtyánosi-lejtõsaknát szolgálta ki. A bányák megszûnésével, 1925-ben a József-rakodó felszámolásra került. 6 Az elsõ jelentõs normál nyomtávú iparvágány az 1870-ben elkészült, a MÁV fõvonalból kiágazó, az Emma- és Új-akna felé vezetõ 1300 méter hosszú pálya volt. Ettõl kezdve a szenet közvetlenül a vasúti kocsikba lehetett rakni, s nem kellett tengelyen az állomásra fuvarozni. Az Emma-akna rakodóját a bánya megszûnése után, 1883-ban négyszáz méter hosszú láncpályával kötötték össze a Forgách-aknával. A Forgách-akna felszámolását követõen az iparvágányt a mai ÉMÁSZ telepig mintegy hatszáz méter hoszszúságban visszabontották, a megmaradt részt pedig 1922-ig különbözõ ipari üzemek használták. 7 Még 1869-ben a vasúti fõvonalból, illetve az acélgyári iparvágányból kiágazó normál nyomtávú sínpárt fektettek le a Rudolf-táró rakodójáig. A Rudolf-tárót a rakodóval összekötõ lóvasút vonala késõbb az inászói iparvasút alapja, a rakodó utóda pedig a Zagyvairakodó lett ben elkészült a Zagyvai-rakodó és Inászó közötti nyolc kilométer hosszúságú, keskeny nyomtávú iparvasút. 9 A pályát ben Székvölgyig meghosszabbították. 10 A vasútvonal kezdetben az inászói bányatelepen keresztül, a völgy két oldalán kanyargott, késõbb a pályát a völgy bejáratánál egy acélhídon vezették át. Az üzembe helyezést követõen az inászói bányákból kitermelt szénnek a rakodóra továbbítását két gõzmozdonnyal oldották meg, de 1892-ben Inászó bányatelepen már tizennégy-mozdonyos fûtõház épült a megnövekedett szállítási feladatok ellátására ban a vonal Zagyvai-rakodótól Vízválasztóig tartó szakaszát kétvágányúsították, amikor már tizenöt 4 KRISTON László: A salgótarjáni szénmedence bányavasútjai. In: VI. Salgótarjáni Ipartörténeti Emléknap. Salgótarján, p. (továbbiakban: KRISTON 2013.) 5 SZVIRCSEK Ferenc: József-akna, Károly-akna. Salgótarján, Polar Studio. 2. p., 5. p. 6 KRISTON p. 7 Uo. 46. p. 8 Uo. 46. p. 9 DZSIDA József: A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története ig. Salgótarján, SKB Rt. Bányaigazgatóság. 40. p. (továbbiakban DZSIDA 1944.) 10 MNL NML XI d. Mûszaki leírás az SKB Rt. zagyvarakodó-inászói keskenynyomtávú gõzüzemû vasútjának szelvényei közt kiágazó, a székvölgyi bányákhoz vezetõ keskeny nyomtávú gõzüzemû vasútjairól június

104 gõzmozdony bonyolította le rajta a forgalmat ben a vasutat villamosították. 11 A Székvölgyre vezetõ sínpárt a bányák mûködésével párhuzamosan ben és 1958-ban újraépítették. 12 Ebbõl a vasútvonalból több elágazás is létesült különbözõ bányákhoz, valamint a közelben mûködõ ipari üzemekhez (acélgyár, vízválasztói erõmû, ötvözetgyár) ban megnyitották a Salgótarján Baglyasalja Zagyvapálfalva vonalat, ahol a vonatok két alagúton keresztül tették meg a 3,3 kilométernyi távolságot ban ebbõl vezették ki a József -lejtõsaknáig (jelenlegi Bányamúzeum) tartó vágányt ben kiépült a Zagyvai-rakodó Salgótarján-Fatelep szakasz is, melynek 2,5 kilométernyi hoszszúságából 1800 métert a felszín alatt vezettek. A szerelvények a Fõ utca útteste alól a mai újságárus pavilon helyén láttak napvilágot. Az alagút szájadéka késõbb a mai vásártéri telefonközpont épülete mellé került, amikor a sínek fölé lakóházakat emeltek. Ettõl kezdve összefüggõ szállítási lehetõség nyílt a Székvölgy Vízválasztó Salgótarján Baglyasalja Zagyvapálfalva Etes Rau-akna közötti 20,2 kilométer hoszszú, 790 milliméter nyomtávú vonalon tõl 1941-ig Baglyasaljáról, 1941 és 1949 között Zagyvapálfalváról Karancsalján, Karancslapujtõn keresztül a karancskeszi Jenõ-aknákig is vezetett vasútvonal. 14 Ebbõl ágazott el az 1940-es években egy sínpár a karancsberényi Paula-lejtõsakna felé. A Dobroda-patak bal partján fektetett pálya töltése ma is járható. A felsoroltak mellett néhány helyen siklópályát, esetleg végtelenkötelû szállítást alkalmaztak. A somlyói Teréz-tárók szenének a Zagyvai-rakodóra történõ továbbítására ben két kilométer hosszú, 790 milliméter nyomtávú vasutat építettek. 15 Az I. táró és a rakodó közötti százméteres szintkülönbséget figyelembe véve a vasúti pálya átlagosan ötven ezrelékkel lejtett a rakodó felé. Az I. táró magasságában a vasút töltése szintesen haladt. A három táró szállítási gócpontjában villamos hajtású szállítógépeket helyeztek el, melyek végtelenkötelû szállítással csillevontatást végeztek. Három késõbb kettõ alagút és egy völgyhíd segítette a szén továbbítását. A II. és III. Teréz-tárók termelvényét siklók juttatták el a felsõ hídfõhöz. 16 Az alagutak nyílásait napjainkra beomlasztották, viszont a közöttük kialakított töltések ma is megtalálhatók. A legjelentõsebb mûtárgy az ben létesített, 200 méter hosszú, 23 méter magas, 3,5 méter széles, hétíves vasbeton viadukt völgyét a megépülés után fokozatosan feltöltötték. A völgyhíd északi fele jó állapotban maradt fenn, a feltöltés majdnem eléri a híd szintjét. A déli százméteres szakasz elbontását ugyan rob- 11 DZSIDA p., 50. p. 12 MNL NML XI d., MNL NML XI. 5. SKB Rt. Kimutatás a Kereskedelmi Minisztériumnak bejelentett keskenyvágányú iparvasutakról Tóth. Gy. Va. 3a, MAGYARFY Károly: 40 év gépészeti és villamossági tevékenységének fejlõdése a nógrádi szénbányáknál ( ). Salgótarján, Nógrádi Szénbányák. 61.p. (továbbiakban: MAGYARFY 1988.) 13 MNL NML XI MAGYARFY p., MNL NML XI MNL NML XI SZVIRCSEK Ferenc: Bányászkönyv. A bányászati nyersanyagkutatás (barnakõszén és lignit) és a bányamûvelés története Nógrád megyében a században. Salgótarján, p. (továbbiakban: SZVIRCSEK, 2000.) 104

105 bantással megkísérelték, de nem járt sikerrel. A pillérekre támaszkodó szintes szakaszokat eltörték, körülöttük 0,5 2 méteres üregek keletkeztek. 17 A somlyói völgyhíd egy korabeli képeslapon A rónai bányamezõ kitermelt szenét négy kilométer hosszúságú sodronykötélpályán eresztették le a vízválasztói osztályozóra, majd onnan az iparvasúton szállították el a Zagyvai-rakodóra. Rónabányán az úgynevezett szögállomás volt a kötélpálya kiindulópontja, ahová a medvesi szenet szintén kötélpályán, a szilvás-kõi bazaltot pedig siklópályán juttatták el. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1954-ben felülvizsgálta a szénmedence iparvasút-hálózatát, és negyvenöt pontban rögzítette a hiányosságokat. Elõírta az alagutak átépítését, a hidak és egyéb mûtárgyak cseréjét, ív- és pályakorrekciók végrehajtását, a személyszállító kocsikba vészfék és világítás beszerelését. Mindezek teljesítése meghaladta a szénbánya-vállalat anyagi lehetõségeit. Csupán néhány, a közlekedés biztonságát szolgáló eszközt (síposzlopokat, útátjáró-jelzõket stb.) helyeztek el, valamint szigorúbb szolgálati elõírásokat vezettek be. A növekvõ anyagi terhek és a termelés visszafejlesztése miatt az 1960-as évek elsõ felében felszámolták az ingyenes polgári személyszállítást, miközben megteremtõdtek a közúti személyszállítás beindításának feltételei. 18 A vízválasztói vasötvözetgyár és a Zagyvai-rakodó között az anyagszállítás 1972-ig maradt fenn. A pályát 1974-ben szüntették meg. Hasonló sorsra jutott még 1964-ben a Salgótarjánt Zagyvapálfalvával összekötõ, valamint 1969-ben a Fatelep és a Zagyvairakodó között húzódó vonal is. 19 Utóbbi iparvasút városi alagútját ben rész- 17 Uo p. 18 MAGYARFY p. 19 Uo. 61. p. 105

106 ben betömedékelték. Az 1967-ben felszámolt székvölgyi vonal mûtárgyai közül az inászói bekötõút felett átívelõ híd maradványait 1995-ben elbontották, viszont a Szõlõverõ-völgy torkolatánál létesített boltozott áteresz ma is jó állapotú. Az eddigiekben nem tettünk említést a megyeszékhely környékének hegyvidéki részein felépített, egykor nagy jelentõségû keskeny nyomtávú vasútjairól: a salgóbányai fogaskerekûrõl és a medvesi kisvasútról. A következõkben részletesen foglalkozunk a tájegység két meghatározó közlekedési folyosójával. A salgóbányai fogaskerekû vasút A salgóbányai fogaskerekû vasút (szerk.: Bócsó Anita) A salgótarjáni acélgyárat a salgóbányai tárók látták el a termeléshez szükséges szénnel. Mivel Salgóbánya és az acélgyár között légvonalban körülbelül négy kilométer a távolság, s méter a magasságkülönbség, ezért problémát jelentett a szénnek a gyárba történõ eljuttatása. A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat megalakulását (1868) követõen az üzemet 5860 méter hosszú lóvasúttal kötötték össze Salgóbányával. 20 A szintkülönbséget három sikló közbeiktatásával küzdötték le. A tárók közelében fekvõ szénrakodón összegyûjtötték 20 DORNYAY Béla: Salgótarján és a Karancs Medves vidék részletes kalauza. Salgótarján, p. (továbbiakban: DORNYAY 1929.) 106

107 a szenet, innen a lovak lejuttatták az elsõ siklóhoz, ahol a telt csilléket leeresztették, az üreseket pedig felvontatták. A következõ siklóknál is hasonló eljárást alkalmaztak. A lovak a harmadik sikló után már sík terepen tették meg a gyárig hátralévõ, körülbelül két kilométernyi távolságot. 21 Ez a szállítási mód azonban meglehetõsen költségesnek és lassúnak bizonyult. Az egyre növekvõ gyári igények kielégítésére más megoldást kellett választani. Borbély Lajos gyárigazgató 1880-ban vetette fel elõször egy fogaskerekû vasút megépítésének lehetõségét. Javaslata hamarosan valósággá vált: 1881 tavaszán elkészült hazánk elsõ, ipari célt szolgáló, keskeny nyomtávú fogaskerekû vasútja. A gõzüzemû kisvonat az acélgyárba szenet, a salgói tárókhoz bányafát és a bányaüzem egyéb szükségleteit szállította. Mindezek mellett biztosította a dolgozók élelmiszer-ellátását és közlekedési lehetõségét. A vasútvonal hossza a gyári kazánháztól a salgóbányai I. számú rakodóig 5830 méter volt, miközben 222,6 méternyi szintkülönbséget gyõzött le. A szerelvények a gyárteleptõl 2063,4 méter hosszú adhéziós pályán futottak ki, 19,6 ezrelékes átlagos emelkedéssel. Ezt követte egy 1030,8 méternyi fogasléces szakasz, legkisebb 24,4 ezrelékes, legnagyobb 104,8 ezrelékes emelkedéssel. Az iparvasút következõ, 969,2 méternyi pályája A salgóbányai fogaskerekû a Kútháznál (forrás: Dornyay Béla Múzeum) ismét adhéziós volt, 11,7 ezrelékes átlagos emelkedéssel. A gõzösök a második fogasléces, 671,2 méter hosszúságú, 88,2 ezrelékes átlagos emelkedésû szakaszon érték el a teljes vasútvonal legmeredekebb részét (105,4 ezrelék). A vonatok a hátralévõ 1095,4 méternyi távolságot ismét adhéziós pályán tették meg VERTICH József: Volt egyszer egy fogaskerekû. Salgótarján, Múzeumbaráti könyvek. 13. p. (továbbiakban: VERTICH 1990.) 22 Uo p. 107

108 Az elsõ fogasléces szakasz a Kútháznál kezdõdött. A mozdonyok itt vettek fel szenet, vizet és télen a sínekre szórandó homokot. Az elsõ fogaspálya közepe táján egy bevágással létrehozott szoroson haladtak át a szerelvények. A homokkõben kialakított szurdokot Sipka-szorosnak nevezték, állítólag azért, mert oda télen gyakran befújta a szél a havat. 23 A pályának két szárnyvonala is volt. Az egyik a brenzaljai elágazótól északkeleti irányban, a szénporhányó aljáig kanyargó, 797 méter hosszú, a másik az 51-es szelvénynél északra forduló, a II. számú szénrakodóhoz vezetõ 407 méternyi vágány. 24 Ez utóbbi vonal egyik elágazásán szintén volt egy rövid fogasléces szakasz. A 790 milliméter nyomtávú iparvágányt harminc centiméter vastag kavicságyban helyezték el. A talpfákat az adhéziós szakaszokon nyolcvan centiméter, a fogasléces pályarészeken ötven centiméter távolságra fektették le egymástól. A fogasrudat a sínpár hossztengelyében rakták le, melyet három méter hosszú darabok alkottak. Ezek a darabok sarokvasakból és az általuk befogott, acélból készült fogakból álltak. A fogasrészek elején és végén rúgós pedálok biztosították a fogaskerék fogainak a fogasrúdba való behelyezõdését. 25 A fogaskerekû vasúton történõ szállítás két darab kéttengelyes, Bécs külvárosában, Floridsdorfban gyártott, bronz fogaskerékkel ellátott mozdonnyal kezdõdött. Sajnos az egyik hamarosan egy tragikus baleset során megrongálódott február 2-án a kora reggeli órákban a Salgóbányára tartó szerelvényt vontató mozdony fogaskerekébõl két fog letört, s a Sipka-szoros mellõl az egész vonat visszafutott a Kútház elõtti kanyarig, ahol az a lendülettõl lesodródott a pályáról. A balesetnek hét halálos áldozata volt. A katasztrófa után a svájci Winterthur városából szereztek be két új mozdonyt. 26 Két évtizeddel késõbb, a forgalom növekedésével újabb vontatójármû beszerzése vált szükségessé. Ezért 1903-ban a salgóbányai mûhelyben gyártottak le egy, a winterthurihoz hasonló kivitelû fogaskerekû mozdonyt. Az adhéziós gõzösök Karlsruhe-ból származtak. A szerelvények a fogasléces pályarészeken 8 km/h, az adhéziós szakaszokon 12 km/h sebességgel közlekedhettek. 27 A századfordulóra megnõtt a személyszállítás jelentõsége. A vonatokon a dolgozók mellett egyre nagyobb számban jelentek meg a turisták. Bár az acélgyárnak személyszállításra nem volt engedélye, elõzetes írásbeli kérelem alapján iskoláknak és más nagyobb kiránduló csoportoknak az üzem igazgatósága hozzájárulását adta az utazáshoz. 28 Az acélgyár a mûködéshez szükséges szenet az 1950-es évek elejéig Salgóbányáról a fogaskerekû vasúton szállította. Ezt követõen 1956 õszéig a vonal már elsõsorban személy- és korlátozott mértékben anyagszállításra szolgált. A salgói szénterületet ugyanis 1950-ben egy föld alatti koncentrációs vágattal összekötötték a rónai szénterülettel 29, s 23 DORNYAY p. 24 VERTICH p. 25 Uo. 17. p. 26 Uo. 19. p. 27 Uo. 20. p. 28 DORNYAY p. 29 SZVIRCSEK p. 108

109 így a salgói szén a rónai kötélpályán is lejuthatott a vízválasztói osztályozóra, illetve az acélgyárba. A személyszállító járatok üzemeltetése sem volt már biztonságos, különösen a vasárnapi kirándulóvonatok voltak túlzsúfoltak. A pálya, a személyvagonok és a mozdonyok állapota erõsen leromlott. Ekkor három fogaskerekû gõzmozdony, három adhéziós gõzmozdony, hat személykocsi és 195 csille alkották a jármûparkot. A vasút felújítása millió forint ráfordítást, fenntartása és mûködtetése évente 2 3 millió forintot igényelt volna. Az 1956-os forradalom idején már nem üzemelt február 1-jén megindult az autóbusz közlekedés Salgóbányára 31, s ezzel a személyszállítást a közútra helyezték át nyarán a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium döntött a fogaskerekû vasút megszüntetésérõl, és a pályát még abban az évben felszedték. A mozdonyokat Nagybátonyba szállították, majd egy részük ócskavasként továbbkerült Ózdra. A medvesi kisvasút A medvesi kisvasút (szerk.: Bócsó Anita) 30 MAGYARFY p. 31 Salgótarján történelmi kronológiája II Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár. 97. p. 109

110 A medvesi kõbányák bazaltját évtizedekig keskeny nyomtávú vasúton vontatták le a somoskõújfalui MÁV állomás melletti rakodóra. Ez a kisvasút azonban a kitermelt ásványkincs és a bányászattal összefüggõ anyagok, eszközök mellett kizárólag a bányák dolgozóinak szállítását biztosította. A vasút mégis eredetileg nem a kõ-, hanem a szénbányászat igényeit elégítette ki. A pályát ugyanis a Medves-fennsík szélén található vecseklõi Égigond-bánya szenének elszállítására létesítették. 32 Pontos építési idejét nem ismerjük, de mivel a vecseklõi bányát az 1870-es évek legelején kezdték mûvelni, így valószínûsíthetõ a vonal mely Vecseklõer Kohlenbahn néven szerepel egy helyszínrajzon ekkori üzembe helyezése. A vecseklõi szenet késõbb kötélpályán a vízválasztói erõmûhöz szállították, s a síneket felszedték. 33 A bazalt bányászata a somoskõi Nyerges-hegyen 1878-ban kezdõdött. Ezt követte két évvel késõbb a macskalyuki bánya megnyitása. Kezdetben a kõfejtõk termelvényét egy magánúton, kocsikkal juttatták el a somoskõújfalui vasútállomás melletti rakodóra ben Hoffbauer Jakab vállalkozása - a már meglévõ nyomvonal egy részén hét kilométer hosszú, keskeny nyomtávú iparvágányt létesített az eresztvényi bányatelep és Somoskõújfalu között. Az iparvasút, valamint a hozzá csatlakozó eresztvényi siklópálya, illetve a normál nyomtávú iparvágány közigazgatási bejárására január 15- én, mûtanrendõri bejárására augusztus 26-án került sor. 35 A vasutat a somoskõújfalui normál nyomtávú iparvágány és kõzúzda mellõl kiindulva vezették a 38-as és 40-es szelvények közötti eresztvényi állomásig. Itt létesült a vontatási telep, és ide csatlakozott a siklópálya. A vonal ekkor a 69-es és 70- es szelvények közötti kõbányánál végzõdött. Mûtárgyai között szerepelt a 16-os és 19-es szelvények között található, 150 méter hosszú alagút, valamint a 20-as és 22-es szelvények között A medvesi kisvasút viaduktja (Klösz György felvétele. forrás: kisvasut.hu) épült tizenkét méter mély völgyet áthidaló 24 méter hosszúságú viadukt. A 0-s 32 SZVIRCSEK p GYULAI Károly: A bazaltkõ és bányászata hazánkban. In: Bányászati és Kohászati Lapok XLIII. évf. 51. köt. 2. füz. 14. p., 30. p

111 és 1-es szelvények között nyolcvan méter hosszúságban, a 38-as és 40-es szelvények között száz méter hosszúságban, illetve a 69-es és 70-es szelvények között nyolcvan méter hosszúságban kitérõk épültek. A vasútvonal legnagyobb emelkedése 36 ezrelék, a legkisebb ívsugár 35 méter volt. A felépítmény 12 kg/ fm-es sínekbõl állt, az engedélyezett legnagyobb sebességet 15 km/h-ban határozták meg. A kétvágányú siklópálya legnagyobb emelkedése 280 ezrelékes, sínrendszere szintén 12 kg/ fm-es volt, kötélsebessége legfeljebb 8 km/h lehetett. A pályát lecsúszás ellen cölöpök rögzítették. 36 A 760 milliméter nyomtávú vasút fõvonalának leglátványosabb mûtárgya a napjainkban is látható, jó állapotú, körülbelül 150 méter hosszú, hat méter magas, homokkõbe fúrt alagút. Oldalfalait és nyílásait bazalttal burkolták. Belsõ részében több helyen beállókat létesítettek arra az esetre, ha egy járókelõ bennreked az alagútban, miközben odaér a vonat ban a trianoni békeszerzõdés értelmében számos bazaltbánya Csehszlovákia területére került. Bár 1924-ben Somoskõt és Somoskõújfalut visszacsatolták hazánkhoz, a macskalyuki bánya továbbra is északi szomszédunknál maradt. Mégis, államközi megegyezés alapján magyar munkások jártak át a szlovák oldalon fekvõ bányába dolgozni ben már folyt a termelés, s még abban az évben a Hoffbauer-féle vállalkozás iparvágányából eresztvényi elágazással, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár támogatásával felépült a macskalyuki kõfejtõbe vezetõ, 8,8 kilométer összhosszúságú, ezrelékes emelkedésû kisvasút. 37 A kitermelt kõanyag egy évi megállapodás szerint vám- és illetékmentesen juthatott át Magyarországra. 38 Amikor a szerelvények a határra értek, a vámházban dolgozók ellenõrizték a rakományt. A vámház épületének alapfalai ma is felismerhetõk áprilisában a fõvonalon sajnálatos esemény történt. Az alagút közelében épült völgyhíd a rajta áthaladó szerelvény alatt beomlott, s a csillék a mélybe zuhantak. A balesetnek két súlyos sérültje és egy halálos áldozata volt. 39 A híd leszakadásának okait feltáró vizsgálat megállapította, hogy a pillérek belülrõl teljesen üregesek voltak. A nem megfelelõ módon elkészített, bazalt kövekbõl álló pillérek valószínûleg szétrázódtak az évek során a vonatok áthaladása által keltett rezgésektõl, amely végül tragédiához vezetett. 40 A balesetet követõen alakították ki a pálya jelenleg is bejárható nyomvonalát, s a hidat már nem építették fel ban 1,7 kilométer hosszú szárnyvonalat vezettek a Magyar-bányához is. Ebben az idõben, 1931 márciusáig, Kenyeres Miklós Somoskõújfalutól keletre fekvõ szénbányájából peaga, azaz közös használati jog alapján szenet is szállítottak a vonatok. 41 A második világháború befejezését követõen a szlovákok jelezték, hogy a béketárgyalásokon kérni fogják Somoskõújfalu és Somoskõ elcsatolását valamelyik más közsé- 36 Uo. 37 GAJZÁGÓ p., Nógrád megye története Salgótarján, p. 38 MNL NML XI. 7. Somoskõi Bazaltbánya Rt. iratai. Rövid tájékoztató a határvidék kõbányáinak helyzetérõl nov MNL K MTI kõnyomatos hírek IV SZVIRCSEK p. 111

112 gért cserébe. Ennek az volt az oka, hogy a macskalyuki kõbányát csak magyar oldalról lehetett megfelelõ módon megközelíteni. 42 Néhány évvel késõbb a kisvasút történetének talán legismertebb és legkülönlegesebb eseménye játszódott le. A hírhedt vonatrablás 1948 nyarán, egy szombati napon történt. Pontos idõpontjára a Szabad Nógrád évi augusztus 12-i, csütörtökön megjelent számából következtethetünk. A leírás és az elmondások szerint délután, körülbelül három órakor elindult egy szerelvény Somoskõújfaluból a bányákba, hogy a négyszáz dolgozó felvegye megérdemelt fizetését. A százezer forint körüli összeget három aktatáskába helyezték, s azokat a vonat végéhez kapcsolt kocsiban tisztviselõk õrizték. Amint a szerelvény kiért az alagútból, a vágányon egy kidöntött fát pillantott meg a mozdonyvezetõ. A vonat megállt, s a lesben álló, géppisztollyal felszerelt, álarcos banditák megtámadták a mozdonytól körülbelül ötven méterre lévõ, pénzt szállító vagont. A támadók a zsákmány megszerzése után, a bozótosba vetve magukat, elmenekültek. Az Iparügyi Minisztérium ötezer forintot ajánlott fel a nyomravezetõnek. 43 A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium által 1954-ben megtartott közigazgatási és mûtanrendõri bejáráson a vasutat rendkívül leromlott állapotban találták. Kopott, vándorló sínek, korhadt talpfák, szétesõ kitérõk jellemezték a pályát, az árkokat és az átereszeket sár lepte el. A hiányosságok fokára való tekintettel az üzemengedély kiadását megtagadták. A népgazdasági tervteljesítés miatt azonban a vasútüzem saját veszélyére és felelõsségére maximum 6 km/h csökkentett sebességgel továbbmûködhetett. 44 A vonalon ekkorra a gõzmozdonnyal történõ szállítás mellett megjelent a motorvontatás is. A teherkocsik önürítõs rendszerûek voltak, a kõbánya dolgozóit három személykocsi szállította. Az év során a fõvonalon forgalmi kitérõ létesült a 20-as és 23-as szelvények között (az alagút és az egykori völgyhíd közötti szakaszon), s a hálózathoz ekkor négy siklópálya csatlakozott. 45 A kõszállító vasút fenntartása a termelés költségeit jelentõsen megnövelte, mert nagyszámú munkás állandó alkalmazását tette szükségessé. Ezért rövid távon a kisvasút vonalának lerövidítését, hosszú távon a drótkötélpályán történõ szállítást tartották a probléma megoldásának körül tervbe vették az egymástól mindössze százméternyire fekvõ Eresztvényi- és Kis-bánya egyesítését. Az elképzelés szerint a Kis-bányában kitermelt követ az Eresztvényi-bányán keresztül a meglévõ siklón, vagy helyette egy új, rövidebb vonalvezetésû vasúti pályán juttatták volna le az eresztvényi rakodóra. 46 Végül a Medvesen 1962-ben befejezõdött az országos jelentõségû bazaltbányászat, s január 1-jén az iparvasút forgalmát is megszüntették MNL NML XI. 7. Somoskõi Bazaltbánya Rt. iratai. Rövid tájékoztató a határvidék kõbányáinak helyzetérõl nov Vadnyugati romantika és 400 kõbányász hiába várja a fizetést. In: Szabad Nógrád IV. évf. 33. sz. VIII p Uo. 46 JUGOVICS Lajos: Somoskõi /medvesi/ bazaltbányák geológiai és kõzettani viszonyai, különös tekintettel az itteni bazaltbányászat fejlesztésére. Geológiai-kõzettani szakvélemény I. rész. MÁFI Gazdaságföldtani adattár. E ?. Kézirat p. 47 MNL NML XXIII Salgótarján Városi Tanács. Végrehajtó Bizottság VI

113 Ezt követõen a megyei és a városi vezetés szakemberei az eresztvényi idegenforgalmi célú fejlesztésekkel összhangban megvizsgálták a vasút turisztikai hasznosításának lehetõségét. A felújítási és beruházási munkálatok költségét körülbelül 2,8 millió forintra becsülték. Bár június 1-jén a salgótarjáni városi tanács végrehajtó bizottsága döntött a Somoskõújfalu és Eresztvény közötti öt kilométer hosszúságú szakasz úttörõvasúttá alakításáról 48, a kiadások fedezete még 1965-ben sem állt rendelkezésre 49, s a síneket hamarosan felszedték. A keskeny nyomtávú vasutak környezetalakító hatása Minden emberi tevékenység valamilyen módon hatással van a természeti környezetre, használja erõforrásait, szennyezõanyagokat bocsát a levegõbe, vízbe, talajba, hulladékokat eredményez, beavatkozik az ökológiai folyamatokba. A Karancs Medves vidékén a 19. század közepétõl megindult intenzív szén- és bazaltbányászatnak számos táj- és környezetalakító hatása ismert. E bányászati tevékenység infrastruktúrájának szerves részét alkották a bemutatott keskeny nyomtávú vasutak is. A kisvasúti hálózat létrehozása számos környezeti hatást eredményezett. A vasút nyomvonala mentén jelentõs terepátalakításra volt szükség, mivel a mozdonyoknak vízszintesen vagy közel vízszintesen kellett haladniuk. Emellett a vágányok igen erõs alapozását is meg kellett oldani, mivel a szerelvények nagy tömegûek voltak. A síneket ezért gyakran töltésekre fektették, melyek építése hatalmas földmunkát igényelt. Vidékünk domborzati tagoltságának köszönhetõen a kivitelezõknek alagutak fúrásával, hidak létesítésével és bevágások kialakításával is szembe kellett nézniük. Mindezek a tevékenységek a vasútvonalak mentén, ha keskeny sávban is, de jelentõs természet-átalakítással jártak. Salgótarjánban és környékén több jelentõs mûtárgy is épült. Ilyen volt a pipis-hegyi alagút, a Zagyvai-rakodót a Fateleppel összekötõ vonal közel két kilométer hosszú városi alagútja, a Salgótarján Baglyasalja Zagyvapálfalva vonal két alagútja, a somlyói kisvasút viaduktja és alagútjai, valamint a medvesi bányákat Somoskõújfaluval összekötõ vonal völgyhídja és alagútja. A vasúti pálya felépítéséhez nagy mennyiségû vasra, fára (pl. talpfák) és egyéb építõanyagra volt szükség. A talpfák biztosítása és a vasúthoz kapcsolódó egyéb építkezések a fakitermelés fokozását igényelték. A vasfeldolgozáshoz és magához a vasúti közlekedéshez sok kõszenet használtak fel, melynek elégetése a légkör szén-dioxid tartalmának növekedését eredményezte. Az energiahordozó felhasználása emellett a légkör kén-dioxid tartalmára is hatással volt. A szén szervetlen összetevõibõl a por, valamint a tökéletlen égésbõl származó szén-monoxid és korom ugyancsak komoly környezetszennyezést jelentettek. A felszámolt kisvasutak csakúgy mint az egykori bányák itt hagyták nyomaikat a Karancs Medves vidékén. Az egykori pályák nyomvonalai több helyen gépjármûvel is járhatóak, egyes szakaszokon jelzett turistautakat létesítettek. A megépített töltések, bevágások máig fellelhetõk a kevésbé megbolygatott területeken. Az alagutak városi, városkörnyéki szakaszai ma már járhatatlanok, azonban a medvesi kisvasút somoskõújfalui alagútja meglehetõsen jó állapotban maradt fenn. Ez a mûtárgy, dacolva az idõvel, a legmonumentálisabb emlékét állítja a vidéket egykor éltetõ iparvasút-hálózatnak. 48 Uo. 49 MNL NML XXIII Salgótarján Városi Tanács. Végrehajtó Bizottság I

114 LEVÉLTÁRI FORRÁSOK Magyar Nemzeti Levéltár K szekció MTI kõnyomatos hírek 1930.IV.23., p. 4. Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (MNL NML) XI. 7. Somoskõi Bazaltbánya Rt. iratai. Rövid tájékoztató a határvidék kõbányáinak helyzetérõl november 20. MNL NML XV. 1. 3/1 26. Somoskõ község felvételi elõrajzai MNL NML XI d. Mûszaki leírás az SKB Rt. zagyvarakodó inászói keskeny nyomtávú gõzüzemû vasútjának szelvényei közt kiágazó, a székvölgyi bányákhoz vezetõ keskeny nyomtávú gõzüzemû vasútjairól június 3. MNL NML XI. 5. SKB Rt. Zagyvai-rakodóról Inászóra vezetõ keskeny nyomtávú iparvasút, helyszínrajz. Va. 78. é.n. MNL NML XI. 5. SKB Rt. Bányaigazgatóság. Baglyas pálfalva inászói bányavasút sematikus helyszínrajza. 1938/1939. Illés P. Va. 3c. MNL NML XI. 5. SKB Rt. Kimutatás a Kereskedelmi Minisztériumnak bejelentett keskeny vágányú iparvasutakról Tóth Gy. Va. 3a. MNL NML XXIII Salgótarján Városi Tanács. Végrehajtó Bizottság VI.1. MNL NML XXIII Salgótarján Városi Tanács. Végrehajtó Bizottság I.25. IRODALOM BOROVSZKY Samu (szerk.) 1911 Nógrád vármegye. Budapest DORNYAY Béla 1929 Salgótarján és a Karancs Medves-vidék részletes kalauza. Salgótarján. DZSIDA József 1944 A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története ig. Salgótarján. SKB Rt. Bányaigazgatóság CS. SEBESTYÉN Kálmán 2002 Salgótarján történelmi kronológiája. II. kötet Nógrád Megyei Levéltár. Salgótarján. CS. SEBESTYÉN Kálmán - SZVIRCSEK Ferenc (szerk.) 1997 Salgótarjáni Új Almanach. Nógrád Történeti Múzeum Baráti Köre. Salgótarján. GAJZÁGÓ Aladár 1962 A salgótarjáni iparvidék. Salgótarján. Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum. GYULAI Károly 1910 A bazaltkõ és bányászata hazánkban. In: Bányászati és Kohászati Lapok XLIII. évf. 51. kötet. 2. füzet Heves megyei Tanácsi Építõipari Vállalat: A salgótarjáni alagút tömedékelési terve. Eger, Kézirat JUGOVICS Lajos 1950 Somoskõi /medvesi/ bazaltbányák geológiai és kõzettani viszonyai, különös tekintettel az itteni bazaltbányászat fejlesztésére. Geológiai-kõzettani szakvélemény I. rész. MÁFI Gazdaságföldtani adattár. E ? Kézirat KRISTON László 2013 A salgótarjáni szénmedence bányavasútjai. In: VI. salgótarjáni ipartörténeti emléknap szeptember

115 MAGYARFY Károly év gépészeti és villamossági tevékenységének fejlõdése a nógrádi szénbányáknál ( ). Salgótarján. Nógrádi Szénbányák Magyarország történeti kronológiája III. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó. Nógrád megye története Salgótarján, PETRÓCZY Gyula 2001 Dióhéjban Karancskeszi szénbányászatáról Karancskeszi. SZVIRCSEK Ferenc 1979 Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve Bányászkönyv. A bányászati nyersanyagkutatás (barnakõszén és lignit) és a bányamûvelés története Nógrád megyében a században. Salgótarján József-akna, Károly-akna. Polar Studio. Salgótarján. Vadnyugati romantika és 400 kõbányász hiába várja a fizetést. In: Szabad Nógrád IV. évf. 33. sz. VIII. 12. VERTICH József 1990 Volt egyszer egy fogaskerekû. Múzeumbaráti Könyvek I. Salgótarján. GÁBOR SZEPESSY NARROW GAUGE RAILWAYS AND THEIR ENVIRONMENTAL SHAPING IMPACT ON THE KARANCS-MEDVES REGION The opening of the railway line between Budapest and Salgótarján in 1867 and the fact that contemporaneously the industrial role of coal mining in the area became considerable, all resulted in establishment of the necessary infrastructure for mining. Normal gauge industrial railways were put down, loading platforms were opened and the first narrow gauge railways were built up between the mines and the loading platforms. From 1870s to the beginning of 197's -during this ca. hundred-year-long period- the surroundings of the chief town of Nógrád County were fully crosscut by railway lines. Beside the transportation of the mineral resources, transportation of the tools used for the production, the food-supply of the settlements and the civil and labourer's transportation were also carried out by this railway network. This industrial railway networks connected the mining settlements with each other and with Salgótarján as well. The foundation of new railway lines resulted in - due to the considerable difference in relief in the region - the built up of special establishments (e.g.: bridges, tunnels), railway embankments, railway cuttings were created; moreover numerous sleepers were also manufactured. As a consequence the foundation of the narrow gauge railway network resulted in significant environmental changes in the region. 115

116 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA ÁRVIZEK ÉS PATAKSZABÁLYOZÁS SALGÓTARJÁNBAN FODOR MIKLÓS ZOLTÁN Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján A salgótarjániak körében visszatérõ gondolat, hogy a település hosszú ideje tartó nehéz helyzete, minden megélhetési nehézsége ellenére legalább biztos helyen fekszik, természeti csapások nem fenyegetik mindennapjaikat. Ne feledjük, hogy bõven a patakszabályozások utáni korszakban, 2012 nyarán is mennyi bonyodalmat okozott egy óriási felhõszakadás. Gondoljunk bele, mit eredményezhetett egy ilyen esemény akkoriban, amikor a helyi patakok szabadon, szeszélyesen folytak, a környezõ magaslatok pedig csupaszak, letaroltak voltak, semmi nem állta útját a vízfolyásokban lezúduló csapadékvíznek. A salgótarjániak életét sokáig megkeserítették az árvizek. Írásomban röviden igyekszem bemutatni, hogy az iparosodás kezdetétõl, az urbanizálódó Salgótarjánban mekkora problémát okoztak a patakok és vízfolyások áradásai. Vizsgálódásom nem terjedt ki az 1840-es évek elõtti feudális idõszak állapotaira, az további kutatásokat (forrásokat) igényelne. Részletesebben foglalkozom azonban a Tarján-patak belterületi szakaszának szabályozási-mederrendezési munkálataival, hiszen annak megvalósulása lényegében megszüntette a belsõ területek fenyegetettségét. A kisebb patakokon, és a Tarján-patakon késõbb, az 1930-as éveket követõ idõszakban végrehajtott munkálatokat ebben az írásban nem tárgyalom. A patakok természetföldrajzi viszonyai a 20. század elejéig Röviden foglaljuk össze Salgótarján folyóvizeinek vízrajzát. A Karancs-Medves vidék vízválasztó, hiszen a Karancstól nyugat-észak felé futó folyóvizek a Duna vízgyûjtõ területéhez tartozó Ipoly felé, keletre és délre viszont a Tisza vízgyûjtõ területéhez tartozó Zagyva, Tarna és Rima felé futnak. A város körüli vizek legjelentõsebbje a Karancs keleti oldalán eredõ Tarján patak. A Diós-patakkal az egykori Kisgedõc-pusztánál, a mai Tóstrandnál összefolyva Vadaskert-puszta után jelentõsebb kitérõ nélkül fut az általa vájt völgyben, míg Kisterenyénél vizét fel nem veszi a Zagyva. A Medves-fennsík felõl, Rónafalutól eredve érkezik a Tarján-patakba a Salgó-patak. A két patak összefolyása képezi a jellegzetes Y alakú völgyet, melyben az iparosodás során a modern település kialakult. A pécskõi, illetve a karancsaljai keresztirányú völgyelés keleti szakaszán a Pécskõ- és Somlyó hegyek, valamint a Kistarján domb vízhozamát levezetõ Pécskõ-patak folyt a Tarjánpatakba. Nyugati irányból az egykori bányatársulati hídnál, a mai piac déli sarkánál a kis Kõvár-patak csordogált a Tarján-patakba. Délebbre, keleti irányból a Forgács-patak, még délebbre nyugati irányból a Baglyas-patak táplálta a völgy fõ vízfolyását. Az egykori települési közigazgatási határt elhagyva, Zagyvapálfalván nyugati irányból a Zatko- 116

117 patakkal egyesülõ Szánas-patakot (az egyesülés után Karancs-patak), keleti irányból a Kazári-patak vizét veszi fel. A mai város határának elhagyása elõtt felveszi még a Csókás-patakot, majd délkelet felé fordulva Kisterenyénél a Zagyvába ömlik. 1 A Tarján patak által vájt, a Zagyva folyó völgyébe irányuló patakvölgy mint természetes közlekedési útvonal predesztinálta Salgótarjánt arra, hogy a szénmedence központi településévé váljon. A település vízgyûjtõ területén a vízfolyásokra jellemzõ a szélsõséges vízjárás, esetenként heves csapadékot követõen, hóolvadáskor jelentõsen megnõ a vízhozam, és ilyenkor igen erõs eróziós folyamatok lépnek fel. 2 A szabályozás elõtt szeszélyesen folyó Tarján-patak elmocsarasította a patakvölgyet, így a mai Salgótarján központi területeit is. A több helytörténeti írásban sokszor hivatkozott Jungmann Mihálynak, Salgótarján elsõ állandó jelleggel praktizáló orvosának 1859-es érkezésérõl írott emlékeit itt is szükséges idézni, miként látta a falu víz közeli részeit. Salgótarján községet még azon idõben nagyító üveggel lehetett csak meglátni. Ingoványos mocsár borítá végig az egész lapályt. Nádasok rengetege ülte el széltében hoszszában a sekélyes részeket. Ahol most a takarékpénztár régi épülete áll, azon az oldalon véges végig sehol több háza nem volt még akkor Tarjánnak. Az út ellenkezõ, partfelõli oldalán meg a felburjánzott gaz, bürök, fûzbokrok sürüjében alig lehetett észrevenni azt a nehány szegényes nádfedelü putrit, mely a falut képezte. 3 Az 1870-es években még a mai Fõtér területén is vízimadarak tojásait gyûjtötték a vizenyõs területrõl. 4 A patakok árterülete nagyrészt egybeesett a késõbbi város központi részeivel. A Salgótarjáni Takarékpénztár saroképületének helye (nagyjából a mai Garzon házaktól északra esõ terjedelmesebb járdaszakasz helye) például a part nélküli Pécskõ-patak árterületéül szolgált, mert nemcsak a telek maga, hanem az elõtte elvonuló út is egy szintben volt a patak medrével. A Pécskõ-patak az 1931-es szabályozás elõtt kacskaringósan kígyózott az utca közepén, jó ideig rendes út sem vezetett a Pécskõ (másik közkeletû nevén Cigány-) utcában, a szekerek egyszerûen a patakmederben gázoltak. Alsó szakasza nyaranta pocsolyaszerû volt, a benne lefolyó hulladék fertõzte a település levegõjét. 5 A patakvölgy ingoványos volta miatt szántónak és legeltetésre a domboldalakat használták. Ha kellett, az erdõs terület rovására. Már az iparosodás kezdeti idõszakában a te- 1 SZVIRCSEK Ferenc: Salgótarján-táj és környezet. In: Salgótarjáni új almanach. Írta, összeállította és szerkesztette Cs. Sebestyén Kálmán és Szvircsek Ferenc. Salgótarján, (A továbbiakban: SZVIRCSEK: Salgótarján-táj és környezet), HORVÁTH Gergely-GAÁLOVÁ Katarina-PRAKFALVI Péter: Vízföldtani és vízföldrajzi viszonyok, víztani értékek.in: A Karancs-Medves és Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Szerkesztette: Kiss Gábor, Baráz Csaba, Gaálová Katarina, Judik Béla. Eger, (A továbbiakban: HORVÁTH-GAÁLOVÁ-PRAKFALVI: Vízföldtani és vízföldrajzi viszonyok ), Jungmann Mihály vasúti és körorvos élet és humoristicus jellemrajza. Írta RUTTKAY Sándor, Losonc, 1902., SZVIRCSEK: Salgótarján-táj és környezet, Tóth Gyula: Naplóm és elmúlt történeteim. Közli: CS. SEBESTYÉN Kálmán. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve Szerkesztette Szvircsek Ferenc és Bagyinszki Istvánné. Salgótarján, (A továbbiakban: Tóth Gyula: Naplóm ),

118 lepülésre érkezõ szemtanúknak szembeszökõ volt a környezõ dombok és hegyek kopársága. A Salgótarján vidékén uralkodó miocén (mediterrán) homok, kavics és agyag felszíni formák esetében rendkívül kedvezõtlen folyamatokhoz vezetett, ha az erdõt letarolták róla, könnyen kopárrá váltak a domboldalak, az apoka (homokkõ, slír) láthatóvá vált, vízmosások szabdalták ben a gyermekként ide érkezõ Tóth Gyula, a késõbbi községi bíró figyelmét a kopár és csúnya vízmosásos hegyek ragadták meg. 7 Hangsúlyozandó, hogy a nagymértékû erdõirtás az indusztrializáció kezdetekor már igen elõrehaladott állapotban volt, 1848 után pedig fel is gyorsult a folyamat. Nemcsak a település levegõje, hanem a vízfolyások szabályozatlansága miatt is veszélyes jelenség volt ez. Az erdõirtások megnövelték az ún. lefolyási együtthatót, azaz ugyanakkora csapadékmennyiség mellett jóval több víz folyt le, és mivel a pusztítás erejének növekedése négyzetesen arányos a vízmennyiséggel, így a lefolyás megnövekedése mintegy négyszer-ötször akkora eróziót eredményezett. 8 Felhõszakadások, illetve hirtelen hóolvadások után akadálytalanul zúdult le a víz a letarolt hegyoldalakról a Tarján-patak és más helyi patakok medre felé, ahol a fokozatosan beépülõ völgyfenékben tetemes károkat okozott. Az egyensúly az erdõ és a letarolt területek között sokáig nem állhatott helyre, hiszen a fát nagymértékben hasznosították a bányászati-ipari tevékenység körében. A szénjogok mellett a vállalatok egyre nagyobb földterületeket is vásároltak. A Tarján körüli erdõk jelentõs része így betagozódott az üzemszerû ipari tevékenységbe. 9 Árvizek Salgótarjánban Elsõ adatunk áradásról az 1840-es évekre vonatkozik, konkrét évszám nélkül, amikor lakó- és gazdasági épületeket döntött romokba a nyári áradás folyamán egy újabb árvíz elpusztította a lakóházak jelentõs részét bõl szintén tudomásunk van egy pusztító árvízrõl június 20-án hatalmas árvíz öntötte el a települést. (Ugyanebben az évben kolerajárvány is sújtotta Tarján lakóit a betegség kórokozói általában az állóvizekben és pocsolyákban tenyésznek, így a nedves tarjáni völgyfõ kiváló táptalaja volt a fertõzésnek.) Az 1873-as árvíz többek között megrongálta az addig használt községi vágóhidat is. A csapás hozadéka volt, hogy július 8-án a községi képviselõ-testület a víz által meg- 6 DORNYAY Béla: Salgótarján vidékének szépségeirõl. In: Salgótarjáni Almanach (A Munka naptára) Szerkesztette: Szántay István. Salgótarján, (A továbbiakban: DORNYAY: Salgótarján vidékének szépségeirõl), Tóth Gyula: Naplóm, HORVÁTH-GAÁLOVÁ-PRAKFALVI: Vízföldtani és vízföldrajzi viszonyok, CS. SEBESTYÉN Kálmán: A Salgótarján körüli erdõkrõl. In: Köszöntés. R. Várkonyi Ágnes professzor asszonyt jubileumi születésnapján köszöntõ emlékkötet. Salgótarján, (A továbbiakban: CS. SEBESTYÉN: A Salgótarján körüli erdõkrõl), 10 SZVIRCSEK: Salgótarján-táj és környezet, Salgótarján történelmi kronológiája. Szerkesztette: Á. Varga László. Az adatgyûjtést végezte, a kronológiát összeállította: Dupák Gábor. Salgótarján, (A továbbiakban: Salgótarján történelmi kronológiája), SZVIRCSEK: Salgótarján-táj és környezet,

119 rongált vágóhíd helyett új vágóhíd építését határozta el. Október 23-án kezdte meg mûködését az új létesítmény. 13 Az SKB Rt. központi kolóniáját a kezdetektõl veszélyeztette a hirtelen áradó Tarjánpatak. A kolónia istállómestere (stallmeister) a bányatelep szélén, a szérûskert közelében lakott. Egy október 22-i jelentés szerint a patak júniusi áradása miatt árvízkárosult lett, ezért kárát a salgótarjáni bányaigazgatóság és a budapesti igazgatótanács megtérítette június 25. és június 27-én két felhõszakadás is sújtotta a települést. A helyi bányaigazgatóság az igazgató tanácsnak küldött jelentésében számol be az eseményrõl. A június 25-i jégverés és felhõszakadás a helyi gyümölcsösökben és a szántóföldön okozott nagy kárt. A június 27-én, éjjel 1 órakor kezdõdõ esõzés iszap áradást okozott a kolónia területén A kolóniát elárasztotta a hegyrõl leomló iszapos áradat és új károkat okozott a kertekben és a földeken. Az épületekben és a vasútvonalakon nem történt károsodás. Az eróziótól csupasz hegyoldalról (a Verem-oldal felõl) tehát iszapár zúdult le, nem a patak áradása okozott kárt. Az ilyen iszapáradatok ellen kétféleképpen igyekeztek védekezni. Az utak melletti árkok tisztításával, valamint erdõsítéssel és fásítással. Az árkok tisztítása nemcsak a kolónia területén, hanem a MÁV töltése mentén húzódó árkokra is kiterjedt. Az SKB Rt. az 1870-es évektõl igyekezett fásítással javítani a helyzetet. A faültetés fõleg a kipusztult fák pótlását célozta. 15 Kitekintésként említsük meg, hogy a tárgyalt évtizedben több észak-magyarországi városban is okoztak helyi patakok komoly áradásokat, melyek megdöbbentõen sok halálos áldozattal is járhattak. Miskolcon a Szinva- és Pece-patakok augusztus 30-i áradása, melyet nagy mennyiségû csapadék lehullása elõzött meg a vízgyûjtõ területen, egyetlen éjszaka 277 halálos áldozatot követelt (Az évi miskolci volt a legtöbb halálos áldozatot követelõ árvíz Magyarországon.). Ugyanezen felhõszakadás után az Egerpatak is mértéktelenül felduzzadt, Egerben nyolcan vesztették életüket. Az okok ugyanazok voltak, mint a tarjáni árvizeknél: a hegyvidéki vízgyûjtõkön az évszázadokon át rendszertelenül végzett erdõirtás és legeltetés jelentõsen módosította a lefolyási viszonyokat. Ahogy gyöngült az erdõ, illetve az összefüggõ növénytakaró víz- és hordalékvisszatartó szerepe, az esetenként lezúduló vizek egyre növekvõ árvízszinteket eredményeztek, amit tetézett a megnövekedett eróziós hatás következtében a mederben megjelenõ hordaléktöbblet. 16 Salgótarjánban a patakszabályozás igényének elsõ felmerülésérõl pontosan nem tudunk, minden bizonnyal visszatérõen szó lehetett róla a 19. század utolsó harmadában. Elsõ adatunk a hatóság kezdeményezésérõl október 24-bõl származik. Ezen a napon datálódik egy alispáni engedély a Tarján-patak szabályozásáról. A munka irányítá- 13 Érdekesség, hogy az új vágóhíd befolyt jövedelmét a községháza (késõbbi városháza) építési munkáira fordították, melyet elsõ formájában 1879-ben adtak át. 14 BELITZKY János: Adalékok a Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. bányászainak élet- és munkakörülményeihez. In: Nógrád Megyei Múzeumi Közlemények Salgótarján, (A továbbiakban: BELITZKY: Adalékok ), BELITZKY: Adalékok, Vizeink krónikája. A magyar vízgazdálkodás története. Szerkesztette: Fejér László. Budapest, 2001.,

120 sával Vecsey Dezsõ járási mérnököt bízták meg. 17 A terv azonban ekkor, és még több mint harminc évig terv maradt. Salgótarján központja északi irányból, a Kucord-hegyrõl fotózva. A kép jobb oldalán látszódik a Tarján-patak, 1925 táján.(dbm fényképtára, ltsz: 1630) augusztus 5-6-án ismét felhõszakadás utáni árvíz pusztított a településen. Az ár elvitte a Tarján-patak hídját is. 18 (Valószínûleg a Karancs(aljai) utcai hídról van szó.) május 26-án a községi képviselõ-testület határozatot hozott a Tarján-patak kõburkolattal való ellátásáról február 27-én jóváhagytak egy a Tarján-, a Pécskõ- és Kis-Zagyva- patakok szabályozására irányuló tervet. Ugyanezen év május 8-án az alispán ismét engedélyezte az ezúttal több patakmederre irányuló rendezési tervet január 7-én a községi fõjegyzõ elõterjesztette a település pataktól nyugatra fekvõ, ún. vízentúli részének utcarendezési tervét. A terv szerint az itt található bolgárföld (konyhakertészet) felsõ részén, a vasúti hídnál, a Tarján-patakot új mederbe terelnék, és a vágóhíd elõtti régi patakmedret befednék december 3-án a községi vízügyi bizottság megvizsgálta, és egyenesen tragikusnak ítélte a patakok állapotát. A legrosszabb szakértõi vélemény a Pécskõ-patakról született, eszerint azon már csak egy átfogó rendezés segíthetett Salgótarján történelmi kronológiája, Uo Uo Uo Uo Uo

121 A szabályozási-mederrendezési szándék évtizedekig nem realizálódott. Valószínûleg nem a cselekvési szándék hiányzott, a jogi-közigazgatási háttér is biztosított volt, sorra születtek az alispáni engedélyek. Másra nem gondolhatunk, csak a permanens anyagi forráshiányra. A folyóvizek szabályozása mellett az árvizek kiküszöbölésének másik módja a települést övezõ magaslatok fásítása, az egykori erdõk újratelepítése volt. A fásítási törekvéseknek Erzsébet királyné 1898-as meggyilkolása után Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter faültetési kezdeményezése adott új lendületet. Salgótarjánban a vállalatok, intézmények, magánbirtokosok faültetésbe kezdtek, illetve fokozták az addigi gyakorlatot. A RMSV Rt. folytatta a Borbély-liget (Dolinka) telepítését, valamint Salgóbánya régi bányaterületeinek fásítását. A római katolikus egyház tízezer akáccsemetét ültetett. A földbirtokos Szilárdi Ödön a Kovácshegy dûlõben és Salgóvár alatt, Luby Géza a Meszestetõn, Klein Jakab a Pécskõ laposán, a volt úrbéresek a Szentgyümölcsi dûlõben fásítottak. Összesen facsemetét ültettek az akció nyomán. A század elejétõl megfigyelhetõ egy faváltási tendencia. A természetes növénytakarót képezõ tölgyesekbükkösök helyét zömmel akácerdõk foglalták el, illetve ekkoriban jelentek meg kisebb csoportokban fenyvesek a város környékén. A vízmosásos domboldalak, a haldák, salakhányók fásítása folyamatosan zajlott. 23 A SKB Rt. városkörnyéki területeit Kuncze Károly fõerdész kezdte szakszerûen erdõsíteni az közötti idõszakban. 24 A Tarján-patak szabályozása és mederrendezése május 16-án az alispán engedélyezte a Tarján-patak Farkas Zoltán mérnök által elõzõ évben készített, és a besztercebányai kultúrmérnöki hivatal által szakértõi észrevételezésben részesített szabályozási tervének végrehajtását. A háború miatt a munkák még egy évtizedig nem kezdõdhettek meg, többek közt a hadiállapot miatti munkaerõhiány miatt. 25 Az 1914-ben készített szabályozási terv azonban alapja lett az ban kivitelezett munkálatoknak május 22-én elfogadtak egy ideiglenes városszabályozási tervet, melynek fontos elemét képezte a patakszabályozási, illetve mederrendezési terv. A következõ évek városrendezési tervpályázataiban is szerepeltek a patakszabályozási-mederrendezési tervek. 26 A rendezési tervek célja az árvízvédelmi megfontolásokon túl építési területek nyerése, illetve azon lehetõség megteremtése volt, hogy a patak közelében szabályosan tervezett utcahálózatot lehessen kialakítani. Érdekesség, hogy a RMSV Rt. még 1923-ban benyújtott egy a Tarján-patak medrét 500 méter hosszban áthelyezõ rendezési tervet ben pedig a vállalat kezdeményezte a Salgó-patak alsó szakasza mederburkolási munkáinak engedélyezését. A cél az volt, 23 CS. SEBESTYÉN: A Salgótarján körüli erdõkrõl, SZVIRCSEK: Salgótarján táj és környezet, MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/1927. Tarján-patak rendezése. Engedélyokirat Nógrád Vármegye alispánjától a Tarján-patak szabályozására, MNL NML Polgármesteri iratok. 8276/1929. A városszabályozási terv jóváhagyása, építési módok, utca szélesség megállapítása. Elõadói ismertetés a városszabályozási tervpályázatokról,

122 hogy a patakot a gyártelep területén betoncsõben vezessék el, 450 méter hosszban. Az alispántól 1925-ben az engedélyt megkapták, ám a kivitelezés több évig késett június 20-án ismét meglepte a városlakókat a Tarján-patak kiáradása, pedig nagy esõzés csak a település felsõ vízgyûjtõ medencéjében volt. 28 Az árvízkárokról nincs konkrét adatunk, viszont a városi képviselõ testület februári ülésének jegyzõkönyve is árulkodik a károsultaknak kifizetett támogatásról április-május során a nyugati városrész szabályozása és a nagyarányú munkanélküliség enyhítésére megkezdõdött Köntzey Ferenc mûszaki tanácsos tervei alapján (támaszkodva az 1915-ben engedélyezett Farkas Zoltán-féle tervre) a Tarján-patak új medrének kialakítása, illetve régi mederszakaszok rendezése. Az új patakmedret a volt vásártéri terület közepérõl a vasúti sín mellé kívánták áthelyezni, azzal nagyjából párhuzamosan. Ugyanekkor kezdõdött meg a régi vásártér területén az Újtelep építése, melyet tudatosan, szabályos utcahálózattal tudtak megvalósítani a patakrendezés, mederkiegyenesítés, illetve a régi, felhagyott mederszakaszok feltöltése után július 21-én a városi építési bizottság ülésén elhatározták, hogy a Tarján-patak medrének alja betonfeneket, a meder oldala betontámfalat kap a Karancsaljai utcai hídtól a városi uszodáig másként meghatározva a honvéd laktanya déli határáig. A betonfalak felett korlátot helyeznek el. 30 Rá két napra a városi képviselõ testület határozatban mondta ki a betontámfalas átépítést, korlátokkal és új hidakkal. A Salgó-patak betorkolása, valamint a Tarján-patak medrének az uszoda melletti vasúti híd körüli része cementhabarcsba rakott kõburkolattal készítendõ. Új gyalogjárók, vasbetonhidak létesítését is tervezték, így a Menház utcával szembeni vasúti átjáró folytatásában vasbeton közúti hidat, két oldalt gyalogjárókkal. A Karancsaljai hídtól déli irányba kb. 100 méterig a jobb part volt biztosítandó, a tervek szerint részben vagy egészben a partbirtokosok költségére. A tervek szerint a várható költség 3, 5 milliárd korona lett volna, melyet állami kölcsönbõl, a korabeli iratokban következetesen külföldi kölcsönnek aposztrofált Speyer kölcsönbõl, valamint városi bevételi feleslegekbõl terveztek finanszírozni. 31 A Speyer kölcsönt eredetileg más célokra akarták csoportosítani, de az október 23-i képviselõ testületi ülésen döntöttek arról, hogy a Tarján-patak szabályozásának befejezésére fordítják. 32 A fent hivatkozott polgármesteri véghatározat a szabályozás-rendezés elrendelését a következõkkel indokolja: a Tarján-patak a város közepét szeli át elcsúfítva azt, szabálytalanul vágja át a várost, a szabályozás után építkezésekre alkalmas területek szabadulnak fel. (Itt mindenekelõtt az újtelepi építkezések megindulására utal.) 27 MNL NML Polgármesteri iratok /1927. RMSV Rt. a Tarján-patak medrének áthelyezését kéri. 28 DORNYAY: Salgótarján vidékének szépségeirõl, MNL NML V Salgótarján város képviselõ testületének iratai. 1232/926. Árvízkárosultak javára gyûjtés MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. A városi Építési Bizottság ülése, MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. Polgármesteri véghatározat, pályázat kiírása és költség fedezése feletti határozathozatal, Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján elsõ polgármesterének visszaemlékezései. Szerkesztette és a bevezetõt írta Dr. Szirácsik Éva. Salgótarján, (A továbbiakban: Förster Kálmán visszaemlékezései),

123 Ezen kívül kiszámítható meder keletkezik. Döntõ oknak értékelték a munka azon hozadékát, hogy munkanélküliek nagy tömegét tudják foglalkoztatni a kor nyelvezete szerint ínségmunkával. Kezdetben pályázat útján kívánták a munkát kiadni. 33 Mederrendezési munkálatok a Tarján-patak városközponti szakaszán, 1925 õsze. (DBM képes levelezõlap gyûjteménye, ltsz: ) Az szeptember 18-i városi képviselõ testület közgyûlése döntött, illetve felülvizsgálta korábbi döntését. Megsemmisítette az addigi pályázatokat, mégpedig a pályázati feltételekben biztosított jogánál fogva, és a munkálatokat szabadkézbõl helybeli építõiparosoknak adta ki. A feltételek a következõk voltak. A vállalkozásban részvevõk salgótarjáni lakosok legyenek, és építõ iparengedéllyel bírjanak. Az iparosok kötelesek voltak három nap alatt felelõs mélyépítésben jártas okleveles mérnök mûszaki vezetõt bejelenteni a város vezetõségénél, akit maguk választottak. Pótmunka csak a városi építési bizottság engedélyével volt végezhetõ. A város állandó ellenõrzõ közeget alkalmazott, akik fõleg a betonmunkák minõségét ellenõrizték. A betonmunkákat idõnként a József Mûegyetem kísérleti állomása útján szilárdsági vizsgálatokkal ellenõrizték. A város fenntartotta magának a jogot, hogy az építõanyagok egy részét maga szerezze be, és bocsássa a vállalkozók rendelkezésére. A szerzõdést Salgótarján részérõl Förster Kálmán pol- 33 MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. Polgármesteri véghatározat, pályázat kiírása és költség fedezése feletti határozathozatal,

124 gármester írta alá. A részvevõ építõiparosoknak személyenként kellett aláírni a szerzõdést, és annak teljesítéséért egyetemlegesen feleltek. Ezenkívül le kellett tenniük a városi pénztárnál 100 millió korona biztosítékot, az ekkor tervezett két milliárd korona vállalkozási összeg 5%-át. 34 A szabályozási-rendezési munkálatok végül Haluskay Sándor és Szmolka okleveles mérnökök irányításával zajlottak. A szabályozási munkából szinte minden helybeli építõiparos részesülhetett. 35 Az február 2-án kelt alispáni engedély véghatározata (ekkor a munkálatok már folytak) a Tarján-patak részbeni szabályozása és rendezése tárgyat jelöli meg. Eszerint a munkálatok patakszabályozásból és mederrendezésbõl álltak. Patakszabályozásra a Salgó-patak beömlésétõl mért 401 méter hosszban felfelé (jelen esetben északi irányba) adtak engedélyt a 7+20 szelvényig. Ezen a szakaszon új patakmedret kellett kialakítani, 3 méter fenékszélességgel, 5:1 hajlású betonpartfalakkal, terméskõ fenékburkolattal. A mederrendezés az engedély alapján kiterjedt a 7+20 szelvénytõl felfelé (északra) 140 méter szakaszon a Füleki út végén lévõ útlejáróig, a laktanya déli részéig, más meghatározás szerint a városi uszoda vonaláig. A mederszakaszt 6 méter mederszélességgel, 1:1 hajlású kövezett oldallejtõkkel, terméskõ fenékburkolattal állapították meg. A következõ megállapított rendezendõ szakasz a Karancsaljai úton átívelõ közúti hídtól a Salgó-patak beömléséig tartó 635 méter hossz volt. 6 méter fenékszélességet, 5:1 hajlású betonpartfalat, terméskõ fenékburkolatot kellett kialakítani. A harmadik szakasz a Karancsaljai utcai hídtól lefelé (déli irányba) 175 méter hosszban volt kialakítandó az SKB Rt. központi kolóniájának térségében egy gyalogjáró fahídig, szintén 6 méter fenékszélességgel, 1:1 hajlású oldallejtõkkel, terméskõ fenékburkolattal. A munkálatok során mûtárgyak kialakítására is sor került. Az új patakmederben három ponton lépcsõlejárót kellett kialakítani. A régi mederben két betonhíd került kialakításra, egy hét méter nyílású, négy méter széles gyalog híd, valamint egy hét méter nyílású tíz méter széles kocsi átjáró híd. A szabályozott új mederszakaszon szintén két híd, négy méter nyílásúak és két méter széles betongyaloghidak. A Salgó-patakon egy nyolc méteres nyílású, négy méter széles betongyaloghíd került kialakításra. A laktanya déli részénél, valamint a Salgó-patak torkolatánál gyalogaluljáró került kiépítésre. Végezetül a Tarján-patak elhagyott mederszakaszait fel kellett tölteni. 36 Szükséges volt egy megegyezés a Magyar Államvasutakkal is. A MÁV hozzájárulását adta, hogy a város a mederáthelyezési munkálatok miatt területét igénybe vehesse, és az árok, valamint a vasúti töltés közötti területet feltölthesse. 37 Az elõkészítõ, háromszögelési munkákat már az május 14. közgyûlés után megkezdték. Az ös év során a képviselõ testületi jegyzõkönyvek az építõanyagok beszerzésének engedélyezésérõl, szerzõdések jóváhagyásáról, valamint kerese- 34 MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. Kivonat Salgótarján város képviselõ testületének évi i közgyûlésének jegyzõkönyvébõl. 35 Förster Kálmán visszaemlékezései, MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Alispáni véghatározat a Tarján-patak részbeni szabályozása és rendezése tárgyában MNL NML Polgármesteri iratok. MÁV Budapesti üzletvezetõségének levele Salgótarján r. t. város polgármesteri hivatalának,

125 Az május 25-i árvíz az Úri-utcában (Kassai-sor), az ipartestületi székháznál (DBM képes levelezõlap gyûjteménye, ltsz: ) ti kimutatások utalványozásáról tanúskodnak. 38 A patakszabályozási munkálatok folyamatban voltak, talán senki nem gondolta, hogy a természet ismét megmutatja kíméletlen erejét. Derült égbõl Folyó hó 25-én, d.u. 3 óra tájban délkeleti irányból sötét felhõk közeledtek városunk felé, villámlással, félelmes dörgéssel jelezve a közeli veszélyt. Csakhamar felhõszakadásszerû zápor zuhogott a szélesen elterülõ felhõkbõl, amelyek északkeleti és északnyugati irányban haladva tovább, a városunk felé lejtõ hegyekre, legalább 45 percig öntötték borzasztó víztömegeiket. A városban csakhamar észrevették a közeledõ veszélyt, de segíteni nem lehetett. A piszkos ár Salgó, Pécskõ és a többi hegyek felõl ellenállhatatlan erõvel tört le, betörve az acélgyár sodronyhúzó épületének Pécskõ felé esõ oldalát, melynek romjai maguk alá temették az üzem legkiválóbb két munkását Lakatos János zagyvarónai családos munkást, aki 1921-ben jött haza sok szenvedés után orosz fogságból, továbbá Lavaj István 5 gyermekes lapujtõi családapát. Az acélgyárteleprõl sok mindent magával ragadva, számtalan házba behatolva, kétségbeejtõ pusztulással fenyegetve a várost, rontott a víz, percrõl percre növekedve. 39 Az idézet A Munka címû városi közéleti hetilap május 29-i számából származik, mikor még eleven volt a várost ért trauma. A cikkíró szinte kapkodva, mintegy helyszí- 38 MNL NML V Salgótarján város képviselõ testületének iratai. Tanácsülési jegyzõkönyvek. 39 A Munka

126 ni közvetítés-szerûen írja a továbbiakban az eseményeket, melyeknek csapásszerû gyorsaságát érzékletesen elevenítik fel a következõ sorok. Az új városrészen a Nagy László és fiai vállalkozók új épületének elsõ részét letépve, behatolt a bányakapitányság épületének alsó részében lakó Hlavnyai Lajos posta s. ellenõr lakásába, elragadva hoszszú ostrom után városunk több hídját, hirdetõ tábláját, a patakszabályozásnál felhalmozott sok különféle anyagot, elöntve Zsiday szíjgyártó Uri utcai házát, Lesták János mészáros és hentes, Laufer Miklós vendéglõs házát, Schlézinger kereskedõ házának kerítését, udvarát nagy részben letépve, kicsapott medrébõl, Tóth Gyula házánál legázolva mindent ami az útjába került, a bányatelep felé vezetõ fasort ellepve, Dankó fõintézõ elég magasan fekvõ házáig hatolt, ahol a környék összes házait elöntötte. 40 A hírlapi tudósításból a déli irányba rohanó és növekvõ magasságú áradat útját követve nyomon követhetõ a pusztítás sávja is. Az Y alakú jellegzetes salgótarjáni völgyben a Salgó- patak mentén az acélgyári telep, északról a Tarján-patak mentén a születõben lévõ Újtelep szenvedte el csapást. Az újtelepi építkezés építõanyagainak jelentõs részét magával vitte a víztö- Az május 25-i árvíz az Úri-utcában (Kassai-sor). (DBM képes levelezõlap gyûjteménye, ltsz: ) meg. 41 A település központi részeitõl északra, a honvéd laktanya mentén a kincstári tulajdonban lévõ földterületeket is elárasztotta a víz. A laktanya (mai megyei kórház területe) istálló- és mûhely épületének környékét elborította a víz, az ottani hidat is erõsen megrongálta. 42 Az Újteleptõl délre, a patakkal nagyjából párhuzamos Úri utca térségét károsította leginkább, az utca egy része víz alá került. Nagy kárt okozott a központi bányatelepen is, a terület egy része, a bányatelepi fasor szintén víz alá került. A központi társulati elemi iskolából a gyerekeket az ablakokon keresztül mentették ki. A bányaiskolából a gyermekeket az iskolához úszó katonák és szülõk önfeláldozó elszántsággal vállon mentették ki. 43 Az Úri utcai és a Bányakolónia utcai kritikus helyzethez a közelben a Tarján-patakba torkolló Pécskõ- patak ár- 40 Uo. 41 Förster Kálmán visszaemlékezései, MNL NML Polgármesteri iratok. 9435/1929. Tarján-patak államkincstárt képezõ részének burkolása. Jegyzõkönyv, A Munka

127 ja is hozzájárult. A Pécskõ- patakon átívelõ három híd is erõsen megrongálódott, a patak medre pedig a Somlyó utcától lefelé mindkét oldalon beomlott. 44 A patakok áradata kisebb állatokat, ólakat, fákat, mindenféle tárgyat és törmeléket sodort magával. Rengeteg állatot, baromfit mentettek meg elszánt névtelen hõsök, míg Mikulik Gusztáv hentessegéd és Szép Károly ny. csendõrtiszthelyettes lélekjelenléte, egy híddal együtt bezuhanó tiszthelyettesnét mentett meg a biztos haláltól. A borzalmasan szomorú látványt nyújtó piactéren megjelent a polgármester, rendõrtanácsos, tûzoltó és cserkészparancsnokok s megindult a víznek útjában álló sok-sok anyagnak csáklyákkal való eltisztítása. A színház ideiglenes tetõzet alatt álló díszleteinek nagy részét elvitte a víz. A bányatelepi iskolában lévõ cserkészcsapat szép felszerelését nagy részben tönkretéve, elöntve a Hirsch-gyár és vasút körül magasan a földeket, elhordva Nagy kertésznek a sok gyermekes családapának üvegházát és annak egész tartalmát. 45 Több ház összeomlott a városban, a vezetékeket a víz teljesen leverte vagy eliszapolta. 46 A városban idõzõ vándorcirkuszt is majd elvitte az áradás. 47 A város képe ostromállapothoz hasonlított, tengernyi nép, autók, kocsik, katonák, csendõrök, cserkészek futkározása, a rémhírek szájról szájra való továbbítása a nagy pánikot csak fokozta. Míg végre elérte az ár kulminációs pontját s megjött az elsõ hír, csökkent az ár 20 centimétert. Fellélegzettek az emberek s a kétségbeesést a munka váltotta fel s mindenki mentett, amit tudott. A víz apadt, sok családot tönkretéve, piszkos iszapját a szépen induló termésre lerakva, az amúgy is ínséges vidéket újabb szerencsétlenségbe döntve. A kár egyelõre felbecsülhetetlen, különösen nagy rombolást vitt véghez az ár az acélgyárban, ahol egy nagy üzemhelyiséget, a gépházzal együtt betemetett és összerombolt. A mentési munkálatoknál Balhauser István fõmérnök, Karattur Antal, Kovács Andor mérnökök, és Eckert Róbert mûvezetõ vezetésével sok-sok derék munkás buzgólkodott. Mint értesültünk a szerencsétlenül járt két derék munkás temetésén megjelent az acélgyár küldöttsége s koszorút helyeztek a szerencsétlenül járt családapának a ravatalára. A lapujtõi küldöttséget Karattur Antal mérnök, a zagyvarónai küldöttséget Ballhauser István fõmérnök, h. igazgató, a sodronygyár üzemfõnökei vezették. 48 Fontos kiemelni, hogy a két acélgyári halálos áldozatot nem a patak kiáradása, hanem az azt kiváltó, hegyoldalról a vízmosásokban lezúduló víztömeg romboló hatása okozta. A város az árvíz után a pusztítás szomorú képét mutatja Mindnyájunk közös érdeke az utóbbi években gyakrabban elõforduló nagy esõzések elleni sikeres védekezés, társadalmi úton kell most segítségére sietni azon szerencsétleneknek, akik ezzel az árvízzel tönkrementek BARÁTHY István: Tarjáni emlékképek. Emlékeim a Pécskõ utcáról I-II. In: Salgótarjáni új almanach II. Szerkesztette: Szvircsek Ferenc. Salgótarján, (A továbbiakban: BARÁTHY: Emlékeim ), A Munka Nógrádi Hírlap Förster Kálmán visszaemlékezései, A Munka Uo. 127

128 Az május 25-i árvíz a vasöntödétõl (tûzhelygyár) délre. (DBM fényképtára, ltsz: 3433) A Tarján- és Salgó- patakok mederszabályozásánál 100 millió korona anyagi kár keletkezett. Az összes kár felbecsült értéke mintegy 700 millió koronát tett ki. A helyreállításra a kormány pengõt folyósított, ami nem érte el a kár összegének felét. 50 A városi képviselõ testület jegyzõkönyvei árulkodnak arról, hogy az árvizet követõ idõszakban több árvízkárosulti segély kifizetésére sor került magánszemélyek és vállalatok részére is. 51 A munkálatok befejezése Bár az árvíz okozott károkat a szabályozási munkákban, az addig elkészült betonfalakat és alapjaikat nem bolygatta meg. Az július 21-i képviselõ testület póthitelt szavazott meg a vasúti aluljárók, vasúti átjárók kivitelezéséhez. Az átjárók költségeit egyesítették a patakrendezési költségekkel, az elkészülés érdekében az addigi 2600 millió korona elõirányzathoz további 500 millió korona póthitelt engedélyezett a képviselõ testület. A rendezésnél elõre nem látott többlet kiadások merültek fel. Ennek okai a következõk voltak. Jelentékenyen több földmunkát kellett elvégezni szélesebb meder kialakítás miatt. Az elõzõ évi kiásás beomlása és eliszapolódása miatt mélyebb oldalfalalapok váltak szükségessé. A betonfalak alapfalai mélyebbre voltak építendõk a teherbíró rétegig, éspedig lépcsõsen kialakítva a patak esése miatt. Az eredetileg tervezett vasbetonhidak alapjai is jóval nagyobb méretûek lettek. A betonfalak mögött kõszivárgók létesültek a víz tökéletesebb elvezetése és jobb teherbírása céljából. Azon kívül további tervezési- 50 Salgótarján történelmi kronológiája, MNL NML V Salgótarján város képviselõ testületének iratai. 128

129 utazási költségek merültek fel. Ugyanezen képviselõ testületi ülésen elfogadták a Speyerkölcsönrõl való elszámolást. A több mint nyolc és fél milliárdos összegbõl a Tarján-patakra fordítottak 1 milliárd kilencszáz millió koronát, melyhez a póthitel részeként még 135 milliót csatoltak. 52 Az árvíz tanulságaként nagyobb figyelmet szenteltek a Karancsaljai utcai vasbetonhíd alatti mederszakaszra. A Köntzey mûszaki tanácsos által aláírt szakértõi vélemény szerint a híd fölötti, mintegy 1000 méter hosszban rendezett mederszakasz vizei rohamosan és nagy erõvel támadják a híd alatti kanyarulatokban lévõ partokat, és az eddigieknél is nagyobb károkat okozhatnak. A híd alatti mederszakasz a híd fölött közvetlenül betorkolló Pécskõ-patak miatt is szûk, mivel az árvíz átvágta a Tarján-patak ezen szakaszán a baloldali, töltésszerû partokat, és elárasztotta a bányatelepi lakótelep pataktól keletre esõ részét. Mindezen okok miatt a mederrendezést a korábban tervezett 6 méter helyett 7, 5 méter fenékszélességgel, 2 méter mély, 1:1 lejtésû oldalakkal tervezett mederszelvénnyel kell végrehajtani, végig kõburkolattal úgy a mederfenéken, úgy a rézsûkön. A bányatársulat a baloldalon már csinált partbiztosítást, egyelõre a rendezéshez ez elegendõ volt. Szükséges volt viszont környezõ parttulajdonosok területeit is igénybe venni. 53 A fenti szakasz partbirtokosai és a város között jogi vita is keletkezett. Az SKB Rt. és további három magánszemély parttulajdonos sérelmezte a területükön végzendõ munkálatokat, valamint vitatta azt, hogy nekik is hozzá kell járulni a mederrendezési költségekhez. Az alaphangot a SKB Rt. jogi képviselõje adta meg, miszerint az alispáni engedély alapján Salgótarján rendezett tanácsú város, mint engedélyes, köteles minden költséget viselni. A partbirtokosok is adófizetõk, ha a felsõbb patakszakaszokat kizárólag a város rendezte, nekik miért kellene most hozzájárulni a költségekhez? A birtokos kötelezettségei a meder és partok ún. jókarban tartására korlátozódnak. A közigazgatási eljárás során az alispáni határozat viszont a városnak adott igazat: az január 10-én kelt döntés szerint a városnak joga van a birtokosoktól a munkálatok költségeihez való hozzájárulás címén pengõt igényelni. A birtokosok tíz év alatt, negyedévi 16 pengõs részletekben fizethették ki a hozzájárulást. 54 A Tarján-patak rendezésének és szabályozásának, illetve a hozzá kapcsolódó mûtárgyak építésének a végösszegérõl az május 9-i képviselõ testületi ülés bejegyzése tájékoztat. Eszerint a végösszeg korona volt. 55 (Ekkoriban, január 1- tõl már a pengõ volt a fizetõ eszköz, véget ért a korona inflációja.) 52 MNL NML Polgármesteri iratok. 9381/927. Tarján-patak szabályozása. Kivonat Salgótarján r. t. város képviselõ testületének i közgyûlésén felvett jegyzõkönyvbõl. 53 MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. Mûszaki leírás Salgótarján r.t város polgármesteri hivatalától. 54 MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. Fellebbezés az SKB Rt. részérõl a partbirtokosok köztelezettségei tárgyában, valamint Alispáni véghatározat január 10. keltezéssel. 55 MNL NML V Salgótarján város képviselõ testületének iratai május 9-i ülés jegyzõkönyvének bejegyzése. 129

130 A Salgó-patak torkolata a mederrendezési munkálatok után, 1930-as évek eleje. A kép valószínûleg az 1932-es támfaljavítás során készült. (DBM képes levelezõlap gyûjteménye, ltsz: 995.4) A szabályozási munka végleges átvételérõl az január 19-i városi tanácsülés döntött. 56 Az elkészült szabályozott szakaszt elsõ ízben 1932-ben kellett javítani, ekkor a Salgó-patak torkolata és az Ipartestületi székház közti szakaszon a fenékburkolatot átépítették, a támfalakat kijavították. 57 Az 1926-os év második felében megkezdték a Tarján-patak honvéd laktanya menti, nagy részben államkincstári tulajdonú mederszakasza rendezési munkálatainak jogi és anyagi elõkészületeit január 14-én kelt az alispáni véghatározat, amely engedélyezi a szakasz szabályozását és rendezését a laktanya épületeinek és betonkerítéseinek biztosítására. A munkálatokat kincstári birtok lévén nem a város, hanem Magyar Királyi Honvédség kebelén belül mûködõ a M. Kir. Államépítészeti Hivatal Kincstári Építmények Építési és Karbantartási Osztálya végeztette. Jelzésértékû lehet az az információ, hogy a kincstár képviselõi nem járultak hozzá ahhoz, hogy a munkálatokat a város belterületén végzõ vállalkozó Haluskay Sándor közremûködjön a laktanya környéki beruházásban. A 421, 5 méter hosszú részen 3 méter fenékszélességet és 1:1 arányú oldallejtõket kellett kialakítani. A szakasz egy részén szabályozási munkálatokat is végre kellett hajtani, tehát új mederszakaszt kialakítani. A mederfalakat részben betontámfallal, részben kövezett oldallejtõkkel alakították ki, harmadik részét gyepesítették. A patakba futó egyik vízlevezetõ mellékárkot is rendezték 76 méter hosszban. A mellékárok beömlésénél 70 méter hosszban a rézsût, valamint a mederfeneket kõburkolattal kellett ellátni MNL NML V: 182. Uo i tanácsülés jegyzõkönyv. 57 MNL NML Polgármesteri iratok /1932. Tarján-patak támfalának javítása. 58 MNL NML Polgármesteri iratok. 9435/1929. Tarján-patak államkincstárt képezõ részének burkolása. Alispáni engedélyezõ véghatározat a munkálatok megkezdésére,

131 Vitás eset jelen esetben is elõfordult, a szakaszt kisebb részben birtokló Luby örökösök nem voltak hajlandóak elvégezni a saját birtokukra esõ részt. Hajlandóak voltak viszont a mederszakaszt tisztítani és azt szélesíteni is saját eszközökkel. 59 A munkálatokat végeztetõ kincstári hivatal április 11-i levele értesíti a polgármestert a munkálatok megkezdésérõl. A honvédségi igazgatás részérõl a munkálatokat 1929 áprilisában jelentették befejezettnek. 60 A Tarján-patak belterületi szakaszainak rendezése után a patakrendszer mellékágainak rendezése következett. A leglényegesebb a város belterületén szennyesen folydogáló, nyaranta gyakran el is apadó, ám nagy esõzésekkor kiömléssel fenyegetõ Pécskõ-patak rendbetétele volt. A szabályozás az árvízvédelmi megfontolásokon túl mindenekelõtt szépészeti és közegészségügyi okokból vált halaszthatatlanná. Városrendezési szempontból is nélkülözhetetlen volt a rendezés, hiszen a víz lényegében az utcán folyt, nem lehetett normális utcát kialakítani a Pécskõ utcából a patak burkolásáig. Már 1928-ban el akarták kezdeni a munkálatokat, de anyagi nehézségek miatt elhalasztották. Az eredeti terv szerint a Pécskõ-patak Katolikus Olvasókörtõl a torkolatig tartó szakaszát kellett volna burkolni, a felsõ szakaszt pedig szabályozott nyitott mederbe kellett terelni januárjában a képviselõ-testület döntött az az évi kivitelezésrõl. A patak vizét egy zárt, másfél méter átmérõjû betoncsatornába vezették. A víz a Pécskõ utca felsõ részétõl (nagyjából a mai uszodától északra esõ résztõl) betoncsõbe lett vezetve. A három, patakon átívelõ hidat elbontották. A munkálatok mintegy ínségmunkásnak adtak idõszaki munkalehetõséget. 61 A késõbbiekben a Kõvár utcai gyér vízhozamú Kõvár patakot szabályosabb, egyenesített mederbe terelték. 62 Ma csõbe vezetve a piacnál ömlik a Tarján- patakba. A Forgács-patakot 1940-ben az utakkal párhuzamos nyílt árokba terelték, illetve 25 méteres utolsó, torkolati szakaszát kõburkolattal látták el. 63 Az 1950-ig önálló település Baglyasalja felõl érkezõ Baglyas-patak Salgótarján régi közigazgatási határain belül ömlött a Tarján-patakba. Szabályozására az 1950-es években került sor, amikor megindult a városi buszközlekedés. A Tarján-patak városi belterületi szakaszának 1920-as évekbeli szabályozásával, illetve mederrendezésével elhárult a Salgótarjánt évszázadokig fenyegetõ árvízveszély. Emellett a patakszabályozás szükséges elõfeltétele volt a városszabályozási (utcahálózat korszerûsítés, csatornázás) munkák végrehajtásának. A település centrális részén építési területek szabadultak fel. A várost övezõ domboldalak és hegyek újra erdõsülése következtében csökkentek a talajeróziós folyamatok, így az évek során egyre kevesebb vízmennyiség érkezett a völgy irányába. 59 Uo., Jegyzõkönyv a laktanya déli-északi sarkáig húzódó szabályozás ügyében. 60 Uo., a M. Kir. Államépítészeti Hivatal levele a munkálatok megkezdésérõl, valamint levél a honvédségi igazgatás részérõl a munkálatok befejezésérõl. 61 MNL NML Polgármesteri iratok /1934. Pécskõ-patak beboltozása. 62 MNL NML Polgármesteri iratok. 8276/1929. A városszabályozási terv jóváhagyása, építési módok, utca szélesség megállapítása. 63 MNL NML Polgármesteri iratok /1939. Salgótarjáni Forgács-patak torkolati szakaszának áthelyezése. 131

132 FORRÁSOK MNL NML Polgármesteri iratok. 8276/1929. A városszabályozási terv jóváhagyása, építési módok, utca szélesség megállapítása MNL NML V Salgótarján város képviselõ testületének iratai. Tanácsülési jegyzõkönyvek MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján patak rendezése MNL NML Polgármesteri iratok. 9435/1929. Tarján patak államkincstárt képezõ részének burkolása MNL NML Polgármesteri iratok. 9056/1922. Tarján patak szabályozása MNL NML Polgármesteri iratok. 9381/927. Külföldi kölcsön a Tarján-patak szabályozására MNL NML Polgármesteri iratok /1927. RMSV Rt. a Tarján-patak medrének áthelyezését kéri MNL NML Polgármesteri iratok /1932. Tarján-patak támfalának javítása MNL NML Polgármesteri iratok /1934. Pécskõ-patak beboltozása MNL NML Polgármesteri iratok /1939. Forgács-patak torkolati szakaszának áthelyezése A Munka május 30. Nógrádi Hírlap május 30 IRODALOM BARÁTHY István 2002 Tarjáni emlékképek. Emlékeim a Pécskõ utcáról I-II. In: Salgótarjáni Új Almanach. Szerkesztette: Szvircsek Ferenc. Salgótarján. BELITZKY János 1974 Adalékok a Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez (Az 1870-es évek igazgatósági levelezésébõl) In: Nógrád Megyei Múzeumi Közlemények Salgótarján.. CS. SEBESTYÉN Kálmán 1995 (közli) Tóth Gyula: Naplóm és elmúlt történeteim. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve Szerkesztette: Szvircsek Ferenc és Bagyinszki Istvánné. Salgótarján A Salgótarján körüli erdõkrõl. In. Köszöntés R. Várkonyi Ágnes professzor asszonyt jubileumi születésnapján köszöntõ emlékkötet. Salgótarján. DORNYAY Béla 1925 Salgótarján vidékének szépségeirõl. In: Salgótarjáni Almanach (A Munka naptára). Összeállította: Szántay István. Salgótarján. FEJÉR László (szerk.) 2001 Vizeink krónikája. A magyar vízgazdálkodás története. Budapest. HORVÁTH Gergely - GAÁLOVÁ, Katarína - PRAKFALVI Péter 2007 Vízföldtani és vízföldrajzi viszonyok, víztani értékek. In: A Karancs-Medves és Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Szerkesztette: Kiss Gábor, Baráz Csaba, Gaálová Katarina, Judik Béla. Eger. 132

133 RUTTKAY Sándor 1902 Jungmann Mihály vasúti és körorvos élet és humoristicus jellemrajza. Losonc. SZIRÁCSIK Éva (szerk.) 2012 Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján város elsõ polgármesterének visszaemlékezései. Salgótarján. SZVIRCSEK Ferenc 1997 Salgótarján-táj és környezet. In: Salgótarjáni Új Almanach. Írta, összeállította és szerkesztette: Cs. Sebestyén Kálmán és Szvircsek Ferenc. Salgótarján. Á. VARGA László (szerk.) 1996 Salgótarján történelmi kronológiája I. (A kezdetektõl 1944-ig) Az adatgyûjtést végezte, a kronológiát összeállította: Dupák Gábor. Salgótarján. MIKLÓS ZOLTÁN FODOR FLOODS AND CONTROL OF STREAM IN SALGÓTARJÁN Many think that Salgótarján is protected from the natural disasters in addition to the subsistence difficulties. But the floods of the streams, particularly the floods of the Tarján Stream, flowing in the valleys of the place caused a lot of harm and even claimed lives. Significant floods damaged Salgótarján in 1873, 1875, 1896, The periodic floods and the marshy flood area of the stream valley required the control of stream, but those were postponed for decades in spite of the administrative permissions. The controlling works of the Tarján Stream started in The work was going on when in the May of 1926 after a cloudburst the town had been covered by a flood once more. The flood breaking into the steel factory claimed two lives. The flood had positive influence. The control stimulated the supply with utilities, had an effect on the development of the street network within the town. 133

134 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA DORNYAY BÉLA, A SALGÓTARJÁNI TERMÉSZETVÉDÕ BALOGH ZOLTÁN Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján Lépj a virághoz, de ne törd le! Nézd és rebegd: bár ily szép lehetnék! A kristályforrásba ne dobj követ! Nézd és gondold: Bár ily tiszta volnék! 1 Közismert, hogy az õsi mítoszok, mitológiák, rítusok történelmünk hajnaláról az emberi létnek a természet rendjével összefüggõ elsõ felismeréseit õrzik. Némi túlzással az elsõ ökológiai tapasztalatokat tárolják. A dal arról is szól, hogy a kultúrába kódolva miként õrizte meg az emberiség természeti tapasztalatait, és hogyan adták át egymásnak a következõ nemzedékek. A természet szimbólumai: a víz, a tûz, a virág több értelmet hordoznak. A virágok hasznosságuk tapasztalatait és elvont képzetek kettõs jelentését hordozva vonulnak át az évszázadokon. Az õsi mítoszok, mitológiák tudósítanak róla, hogy a fákat és a vizeket megkülönböztetett tisztelet övezi. A fák éreznek, lelkük van a források, folyók, tengerek az élet adományozói írja R. Várkonyi Ágnes a Történeti ökológia és a mûvelõdés históriája c. mûvében. 2 A keleti filozófia természetvédelmi törvényét is magában foglaló népdal, a benne tárolt természetismeret Dornyay Béla salgótarjáni reálgimnáziumi tanár óratervezetének mottója. A mottó az tanév növénytani óratervezetében olvasható, amelyet az V. osztály számára készített. Az idézetet tekinthetjük Dornyay ars poeticájának, amelyben, ahogy maga mondja, a virágok iránt érzett nagy szeretetem mellett a természet értékeinek megóvása, a természetvédelem is fontos szerepet tölt be. Az idézet egyben az V. osztály tanulóinak is eligazításul szolgálhatott a természettel való kapcsolatukban, mert a természettel való együttélés alapvetõ tézisét megfogalmazva az ember és a természet õsi párbeszédét közvetíti. A természet szeretetére és a természetvédelemre tanítja az ifjúságot. Dornyay Béla salgótarjáni tartózkodása idején végzett tanári és szerteágazó tudósi munkásságáról, múzeumalapító és honismertetõ tevékenységérõl számos írás jelent már meg közötti itteni munkásságának egy lényeges forráscsoportja azonban kevésbé ismert. Ez a forráscsoport vizsgálatunk tárgya, munkánk témája. 1 Növénytani óratervezet az V-dik osztályból. Dr. Dornyay Béla tanár, tanév. Dornyay Béla Múzeum Dokumentumtár (a továbbiakban: DBM DT) Ltsz: R. VÁRKONYI , HORVÁTH 1983., CS. SEBESTYÉN 2009., CS. SEBESTYÉN 2012., SZVIRCSEK

135 Írásunkban Dornyay Béla hagyatékának Salgótarján és környéke természeti értékeirõl, környezeti állapotáról összegyûjtött, az ember és a természet viszonyát vizsgáló történeti ökológiai szemléletû munkáit, jegyzeteit kívánjuk feltárni. Forrásanyaga, Salgótarján és vidéke környezetérõl tett értékes megfigyelései segítségével természetismeretét, ökológiai tájszemléletét vizsgáljuk. Eszerint vázoljuk a természetjárás meghonosításában és a természetvédelem terén betöltött szerepét. Számba vesszük Salgótarján növény- és állatvilágával kapcsolatos munkásságát, növényfenológiai megfigyeléseit, a népi növényismeret terén végzett úttörõ munkáját. A természeti értékek védelmezõje Több, mint 10 évvel ezelõtt: júl. 26-ikán vetett a sors Salgótarjánba. Mint mindenhol, ahol csak eddig megfordultam, - úgy itt is, alighogy megmelegedtem, a város és vidék tanulmányozásához fogtam. Nagyon nehéz volt ez eleinte, mert az éppenséggel nem túl nagy számú bányászati s földtani irodalmon kívül, alig találtam helyi vonatkozású irodalmat. Ez a helyzet mondom nehéz volt, de egyben csábító is, hogy Salgótarjánnal és szép vidékével. mint tudományos értelemben vett terra incognita-val behatóbban foglalkozzam Tíz éves salgótarjáni tudományos munkásságát számba véve emlékezett így Dornyay. Ökológiai érdeklõdése kezdetét egyik önéletrajzában így jellemezte: a Balaton partján szívtam magamba a szent természet és a magyar táj szeretetét. Célkitûzését pedig így jelölte meg: Minden erõmmel igyekeztem élethivatásomat a magyar föld megismerését és megismertetését szolgálni. A természet szeretete, tisztelete, megbecsülése, megfigyelése, kutatása és a természeti értékek szeretõ és féltõ gondviselése tükrözõdik salgótarjáni tartózkodása idején írott munkáiban is. A természet igazi önzetlen szeretõje csakis jó ember lehet, mert az, aki a szent természetet, a teremtõ Isten ezen csodálatraméltó és utolérhetetlen nagyszerûségû alkotását megfigyeli, kutatja és ennek következtében megszereti, csakis lelkileg finomult, talpig igaz ember lehet, aki a természet megismerésébõl és szeretetébõl fakadó megértést, lelki összhangot, a mindennapi életben, az embertársaival való érintkezésben és viselkedésben is alkalmazza és soha rosszá, Isten, embertársai és a szent természet ellen vétõvé nem válhatik. A magyarok természetszeretetére történelmi példákat is említ, amelyet még ellenségeink is elismertek. Az osztrák krónikák szerint IV. Béla serege, amikor betört Ausztriába és ott mindent feldúlt, csak a virágokat kímélte meg, mert annyira szerették a természet e bájos gyermekeit. A pogány magyarok természetszeretete kultusz, vallás volt, ami a modern, természettudományos mûveltségû és gondolkodású magyar emberben öntudatos lelki szükségérzetté finomodott. 4 A természetvédelem fontosságának a felismerésében segítette Dornyayt, hogy rózsahegyi tanári munkája idején megismerkedett a természetszeretet és a természetkedvelés, a turisztika eszméjének fõ intézményével, a Magyar Kárpát Egyesülettel. A Magyar 4 Dornyay Béla: Mozaikszemek salgótarjáni és salgótarjánvidéki írásaimból. DBM Adattár Ltsz: (a továbbiakban: Mozaikszemek) Dornyay önéletrajza. DBM Adattár Ltsz: DORNYAY

136 Turista Szövetség 1921-ben leszögezte: nem választható el a turistaügy a természetvédelem és a természeti kincsek feltárásának ügyétõl. Dornyay Béla reálgimnáziumi tanár, mint a Magyar Kárpát Egyesület és Salgótarjáni Osztálya alelnöke elévülhetetlen érdemeket szerzett a Salgótarján környéki természetvédelem propagálásában és az itteni természeti kincsek feltárásában. 5 Feladatának tekintette a város és környéke tudományos feltárását, a terület rendkívüliségének, szépségének bemutatását. Salgótarján környéke ez a jellegzetes, hegyes-völgyes, erdõvel-mezõvel sûrûn váltakozó nógrádi táj igen kedves és szép vidék és épen ezért úgy a tanulmányozó tudós, mint a természetkedvelõ turista figyelmére mindenképpen méltó. Tekintélyes hegyek váltakoznak a Medves hatalmas bazaltfennsíkjával és az üledékes kõzetekbõl álló kisebb hegyek és dombok, kanyargós völgyek és szakadékokszurdokok megszámlálhatatlan tömegeivel. Kiemelte a természeti emlékek tudományos és esztétikai jelentõségét is. Salgótarján és környéke gyönyörû hegyvidékein, a Karancshegység, a Medves-hegység területén pazarul van összehalmozva a sok természeti szépség, természetrajongásunk oly kiváló tárgya. Dornyay írásai a modern természettudományos mûveltség jegyében születtek. Ennek megfelelõen témáinak tárgyalása során nem maradhat el a geológiai megközelítés sem. Salgótarján vidéke a homokdombok és hegyek páratlan össze-visszasága tömkelegébõl áll, melyek között összevisszakuszált völgyek görbe vonalai tekergõznek, s amelyek fölé csak itt-ott emelkedik egy-egy nagyobb tömegével vagy éles csúcsával, szeszélyes körvonalaival a figyelmet magára vonó hegy, vagy hegyvonulat. A homokdombok végtelenségébe változatosságot, bizonyos megkötöttséget és élénkséget hoz a rajtuk elterülõ szántóföldek, erdõk, ligetek, bokros legelõk bársonya, mely különbözõ színhatást kelt sok helyen vulkanikus eredetû kõzetekbõl, leginkább trachitból és bazaltból álló hegyek telepszenek rá a homokdombokra, amelyek vulkanikus kõzeteik természeténél fogva már sokkal élesebb körvonalakat, meredekebb lejtõket, cukorsüvegszerû hegycsúcsokat, vagyis igazi sasbérceket (horst-okat), éles hegygerinceket, vagy hatalmasan terpeszkedõ fennsíkokat alkotnak. 6. A földtani, geológiai természeti értékek számbavétele és a közönséggel, esetünkben a turistákkal való megismertetése fontos kérdés volt számára. Dornyay 1925 elején egy igen érdekes és különleges természeti és egyben történeti emlékre irányította rá a figyelmet: Baglyaskõvár romjaira, a Kacsics-nemzetség Salgótarján környéki legrégibb vára maradványára. A kis vulkánembrió fennmaradását közvetlenül fenyegette, hogy Baglyasalja község lakosai Baglyaskõvárat kõbányának használták, s robbantással rongálták. Még élénken élt Dornyay emlékezetében a Hurka-Pécskõ 30 m-es sziklatornyának megsemmisítése 1923 õszén, amely a bazaltbányászatnak vált áldozatává. Tönkretételével nemcsak Salgótarján, de a történelmi Magyarország, sõt Európa is szegényebb lett egy jobb sorsra és megbecsülésre érdemes geológiai nevezetességgel. A várrom állaga további romlásának megakadályozása érdekében Dornyay és az MKE Salgótarjáni Osztálya 1925 elején kezdeményezte Baglyaskõvár meglévõ romjainak védetté nyilvánítását. Az ügy mellé állt az alispán is, aki továbbította a kérvényt a Mûemlékek Országos Bizottságához. A bizottság válaszában a természetvédelemben látta a 5 OROSZI DORNYAY DORNYAY

137 Baglyaskõvár az 1910-as években, jobb oldalon a kitermelt kõ sorokba rendezve (DBM Fényképtár Ltsz: 3352) megmentés lehetõségét, ezért a természetvédelmi bizottsághoz utalta a kérvényezõket. Baglyas várának fennmaradt romjait természetvédelmi úton lehetne hatályosan megvédelmezni a baglyasaljai volt úrbéresség, mint tulajdonos rombolásai ellen. A tájképnek és a hegyalakulatnak megváltoztatását kellene tilalmazni s ezzel együtt a vár maradványai is megvédelmeztetnének õszén megszületett a 6267/1925 F. M. rendelet Baglyas vára romjának védelme tárgyában, amelynek végrehajtása során helyszíni bejárást tartottak. 7 A védetté nyilvánítási kísérlet nem járt sikerrel. Dornyay levelezésben állott a természetvédelmi törvényjavaslat kidolgozójával, Gayer Gyulával. Tõle tudta meg egy év múlva, 1926-ban, hogy a várva várt természetvédelmi törvény ügye sehol sem tart, még a törvényjavaslat sem készült el. Dr. Gáyer Gyula, botanikus, a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi õre így számolt be Dornyaynak a törvényjavaslat ügyérõl: A természetvédelem ügye nagyon rosszul áll. A 2 év elõtti ankétezés (tanácskozás) eredménye semmi. A törvényjavaslat sem készült még el. Legutóbb a gyenesi vadleány dombjának érdekében kértem a növényt. szakosztály közremûködését: felterjesztést a földmûv. miniszterhez, de végeredményben ez is csak papiros, a valóságban pedig az a szerencse, hogy a befásítás legalább is 10 évig nem jelent tulságosan komoly veszedelmet a helyre, addigra pedig majd csak meg lesz a törvény. A Baglyaskõ ügyénél a veszedelem már imminensebb (közvetlenül fenyegetõ) és sajnos, itt sem tudok más tanácsot adni, mint felterjesztést a földm. min-hez, h. vegye fel ezt a helyet is a term. emlékek lajstromába és addig is, míg a törv. meg nem lesz, igyekezzék azt megvédeni. Nálunk Vas vm-ben a Ság-hegynek már vége! 8 7 CS. SEBESTYÉN 1998a DORNYAY Gayer Gyula levlapja Dornyaynak, 1926.május 3. DBM DT Ltsz:

138 Gayer Gyula lev.lapja Dornyaynak a természetvédelemrõl és Baglyaskõ ügyérõl Hogyan állott ekkor a magyar természetvédelem ügye? A XX. század elsõ két évtizedében, legalábbis annak a világháborúig terjedõ idõszakában a természetvédelem ügye jelentõsen elõrehaladt. A magyar földmûvelésügyi kormányzat kezdeményezõ volt ebben, hiszen a társadalmi elvárások jelentkezésével egyidejûleg megfelelõ rendeletekkel biztosította a természetvédelmi munka elindítását. Az erdõkrõl és a természetvédelemrõl szóló 1935: IV. tc megszületéséig a földmûvelésügyi minisztérium természeti emlékek öszszeírásáról rendelkezõ rendeletei biztosították a természetvédelmi munkát. Az elsõ világháború utáni elsõ természetvédelmi értekezleten, 1924 februárjában a természetvédelem törvényes rendezését megvalósíthatónak tartották. A törvénytervezet kiindulási alapjaként Gayer Gyula indítványát fogadták el. Gayer a természetvédelmi törvény megalkotását, majd ennek alapján az egyes objektumok miniszteri rendelettel való védelmét, természetvédelmi tanács létrehozását és megyei megbízottak kinevezését javasolta. Ezenkívül szükségesnek tartotta a védelemre kijelölt tárgyak telekkönyvi nyilvántartását, sõt a rongálók, pusztítók elleni megfelelõ büntetõ rendelkezéseket. Fontosnak tartotta a természetvédelem népszerûsítését, iskolai oktatását és az iskolai Madarak és Fák Napjá -nak a forrásokra való kiterjesztését is. A tanácskozáson határozatot hoztak: szükséges a természetvédelmi törvény sürgõs megalkotása és a természetvédelmi országos bizottság mielõbbi megszervezése. Határozatba foglalták a földreform által érintett területeken lévõ természeti értékek megvédését és a természetvédelem eszméjének megfelelõ propagálását is. A tanácskozás azonban eredménytelen maradt. Nem hozott eredményt a természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának érdekében elkészítendõ törvényjavaslatot tárgyaló októberi értekezlet sem. A természeti értékekért aggódók, köztük Gayer Gyula javaslatai hiábavalónak bizonyultak, nem készült el a tör- 138

139 vényjavaslat még 1926-ban sem. Errõl a szomorú hírrõl tudósította Gayer a tanár urat, Dornyay Bélát, 9 aki a levélváltás során birtokába jutott információkat, miszerint Baglyaskõ, mint természeti emlék számíthat védelemre még az év során, közkinccsé tette a Salgótarján és környéke mûemlékeit bemutató írásában. Baglyaskõvár száz év elõtt még meglévõ egyetlen nagy, félköríves boltívérõl ma már csak Mocsáry Antal évi rézmetszetérõl van tudomásunk, mert ma már annak, sõt bármiféle falnak, nyomát sem találjuk (így tehát védelemre is ma már csak mint természeti emlék, vagyis mint rendkívül érdekes vulkánembryó szorulhat!) Ugyanebben az évben Dornyaynak a Magyar Földrajzi Társaság hivatalos folyóiratában, az Ifjúság és Életben megjelent cikke által Baglyaskõ most már országosan is ismertté vált. A salgótarjániak figyelmének felkeltésében nagy segítséget nyújtott az, hogy a reálgimnázium tanáraként gyakran felkereste diákjaival a salgótarjáni természeti emlékeket május 10-én a 4. osztállyal kirándult Baglyaskõhöz. Dornyay továbbra is figyelemmel kísérte a Pécskõ sorsát is, diákjaival egyik kedvenc úticéljuknak számított szeptember 19-én jegyezte fel tanári zsebkönyvébe: Pécskõn voltam, igen jó lebontották a nyáron, DK-rõl már a fõcsúcs alá értek. Salgótarján flórájáról írott dolgozatában ismét kikelt a Pécskõ vandál tönkretételével elpusztított növény, egy szép harasztféle (Asplenium septemtrionale) kapcsán, amelyet a sziklatû elpusztítása elõtt õ maga is bõven talált a Pécskõ szikláin. 10 Egyik kortársa, egy másik alkotó pedagógus-író hasonlóan lehangoló képet festett a várrom maradványairól az 1930-as évek elején. Õ már az emberek felelõsségét is nyíltan hangoztatta, és arra az országos jelenségre mutatott rá, hogy a helyi építkezésekhez kõbányának használták a középkori várromokat. A természet sok évszázados rombolásához az emberi kezek is hozzájárultak. Robbantották, szaggatták, marcangolták és hasították dinamittal, csákányokkal, hogy köveibõl, maradványaiból lakóházakat készíthessenek Dornyay diákjaival a Pécskõn, 1930-as évek (DBM FT Ltsz: 1282) maguknak. Dornyay 10 éves tudományos munkásságát számba véve keserûen állapította meg: Az idõ vasfoga, az emberi kapzsiság és nemtörõdömség veszni hagyta és elpusztította a várfalakat, történelmünk és kultúránk, de idegenforgalmunknak is nagyobb kárára! 9 OROSZI DORNYAY Dornyay tanári zsebkönyve.( a továbbiakban: Tanári zsebkönyv) DBM DT. Ltsz 592/66. DORNYAY

140 Sajnálatosan életében a védettség még nem került be a természetvédelmi törzskönyvbe, a területet csak 1975-ben nyilvánította védetté a Nógrád Megyei Tanács 12/1975. XI. 25. VB számú rendelete. 11 Szerencsésebb sors jutott az akkori Salgótarján területén fekvõ leghíresebb várromunknak, Salgónak, amelynek szépsége az alföldrajongó Petõfit is megigézte, és egy hegymászó turistának is dicséretére való rajongással énekelte meg a hely szépségét. Ujjáépítsük-e Salgó várromját? tette fel a kérdést Dornyay 1935-ben? Õ maga emellett áll ki, mégpedig a várrom állandó és feltûnõ pusztulása miatt. A vár konzerválása nélkül vélte, 50 év múlva annyi sem lesz belõle, mint Zagyvafõbõl vagy Baglyaskõbõl. A kortársak elmondása alapján a salgói várban az 1850-es években még például jól láthatóak voltak az ablakok helyei. Salgó várával kapcsolatban a balatonmelléki várak restaurálását hozta példának. Azért is fontosnak tartotta ezt, mert a várak helyreállítását is a történelmi nevelés céljainak rendelte alá, és már a salgói várban is kis múzeum berendezésére gondolt az itt talált leletekbõl. Ekkor közölte is Dr. Lux Kálmán mûegyetemi tanár, a Mûemlékek Országos Bizottsága szakértõ építészének tervét Salgó helyreállítására. Dornyay Bélának, a Mûemlékek Országos Bizottsága levelezõ tagjának, mint a Magyarországi Kárpátegyesület és az MKE Salgótarjáni Osztálya alelnökének jelentõs szerepe volt a salgói vár pusztuló falainak megmentésében, a vár részleges helyreállításában. Az MKE Salgótarjáni Osztálya csúcsteljesítményeként értékelt, 1935-ben fölépült Salgó Menedékház megélénkítette Salgótarján és környéke idegenforgalmát. A fellendülõ idegenforgalom és dr. Lux Kálmán építész, restaurátor Salgó vára helyreállításáról ké- Salgó vára a fedett kilátótoronnyal, 1940 körül (DBM Képeslapgyûjtemény Ltsz: ) 11 VADKERTY W. Béla: Baglyaskõ sasfészke. A Munka július 9. Mozaikszemek, i. m JUDIK STOSZEK

141 szített terve az elsõ alapkövek Salgó várának részbeni helyreállításához ban fölépült a vár öregtornyának még mindig tetemes falaira a kõfalak kiegészítése, majd költségkímélés céljából egyelõre csak gerendákkal, deszkával s cseréppel fedték be. Így elértük a feltûnõen pusztuló falak megmentését és egy hatalmas, fedett kilátótorony keletkezését, amelybõl immár nagyobb tömegek (fõleg tanulók) is, veszély nélkül, nyugodtan élvezhetik a párját ritkító kilátást. 12 Dornyay a szénbányászat és az ipai tevékenység környezetváltoztató hatásait is vizsgálva, nem feledkezett meg a Salgótarján környéki erdõk védelmének bemutatásáról, az erdõsítésrõl, a vízmosásos kopár területek befásításairól sem. Salgótarján és vidéke flórájáról szólva, befejezésül el nem mulaszthatom, hogy meg ne emlékezzem szép erdeirõl és erdõsítésérõl! Az 1920-as évek közepén Dornyay saját megfigyelései alapján állapította meg: Az erdõk fõtömegét tölgyesek és bükkösök, nyíresek teszik, itt-ott gyurtyános is akad, míg fõleg a kopár és vízmosásos területek, vagy salakdombok fásítása akáccal történik. Helynévkutatásai megerõsítették abban, hogy Salgótarján és vidéke tájképe kialakításában a tölgynek és a bükknek jelentõs szerepe volt. A Székvölgy, Székeresztvény helynevek a tölgy õshonosságáról tanúskodnak. A Szék a régi magyar nyelvben tölgyet jelent. A bükkösök egykori jelenlétét pl. a szép akácos-erdõs környezetû mély vízmosásos Bükkösárok, a mai Dolinka õrzi. Dornyay a város helynévkincsének változásait tárgyalva a Dolinka név ellen szabályos kirohanást intézett. Bükkösárok (tévesen, illetve teljesen jogosulatlanul: Dolinka?!), ami lipták. v. egyéb újabb szlovák hatás lehet! Dornyay idejében a Medves-fennsík peremén, Buczkó Gábor salgói bányagondnok szép kertjében állt még néhány igen szép óriásbükk, a Medves egykori összefüggõ õsbükkösének hírmondói. Salgó várhegye alatt pedig megvolt az észak felé elterülõ szép bükkös. 13 Salgótarján szép kiterjedésû határáról és jó makktermõ erdejérõl már a megye monográfusa, Mocsáry Antal is megemlékezett. Dornyay is rábukkant olyan adatra, amely szerint a XVIII. század elején Salgótarjánt még hatalmas õserdõk vették körül (utolsó mohikánja ennek a vadaskerti 5,5 m kerületû, hatalmas tölgyfa), és a településen virágzott a faipar. Salgótarján fáját, deszkáját, zsindelyét messzire szállították, különösen az Alföld felé. Még a Mátra rengeteg erdõségei alatt fekvõ cisztercita apátság is Salgótarjánból szerezte be a fazsindelyt és a deszkát. A már akkor meginduló erdõirtásokhoz kapcsolódóan Dornyay 1934 júniusában a Jankovich család levéltárát tanulmányozva Rácalmáson talált rá egy oklevélre, amelyet kivonatolt. Az november 19-i keltezésû irat A salgói uradalomban némely jobbágyok által tett irtásoknak és gyümölcsösöknek jegyzéke és azoknak becsüje volt. 14 Dornyay ökológiai szemléletét tükrözik a környék erdõinek pusztulásáról és ennek nyomán a Tarján patak és mellékfolyásai okozta árvizekrõl tett megfigyelései is. Salgótarjánba érkeztekor még nyomaiban láthatta az évszázados fejszézés, a legeltetõ állatte- 12 DORNYAY Dornyay Béla: Pótlás Dr. Dornyay Béla Salgótarján és a Karancs - Medves-vidék részletes kalauzához. Salgótarján, Kézirat DBM Adattár Ltsz: DORNYAY DORNYAY, DORNYAY , 58. Dornyay Béla: Salgótarján helynevei. Kézirat DBM DT Lsz: Dornyay, DORNYAY Dr. Dornyay Béla jegyzõkönyve DBM DT Ltsz: 357/

142 nyésztés és az ipari tevékenység okozta tájsebeket a vidéken. Feltûnõek voltak a kopár domboldalak és a szaggatott vízmosások, a szûk völgyeket, sõt a dombtetõket is megülõ ködös, párás gyárifüstös levegõ. Felhívta a figyelmet az 1848 óta mindinkább növekedõ erdõirtás súlyos következményeire is. A XIX. század közepétõl a letarolt erdõk területérõl a Tarján- patak medrébe a hóolvadás vagy nagyobb zápor, felhõszakadás után lezúduló víz és iszapáradat nem ritkán okozott árvizet a településen, mint pl ben júniusában az árvíz megrongálta a vágóhidat is, az és júniusi nagy esõzés pedig a Tarján-patak partján épült bányakolónia kertjeit, épületeit tette tönkre. Az õ idejében 1924 júniusában és 1926 májusában került víz alá a város egy része. ( Az árvizekrõl 5 db fényképet õrzünk a Dornyay Béla Múzeum fényképtárában, amelyet 1964-ben vásárolt a múzeum Dornyay Bélától.) A letarolt összefüggõ erdõségek újratelepítését a Salgótarjáni Kõszénbánya Részvénytársulat kezdte meg az 1870-es években. Az erózió által tönkretett kopár területeken a további talajpusztulást erdõsítéssel próbálták megakadályozni ben Salgótarján környékén 2500 k. hold erdõterület volt, amelybõl részben a bányafát és tûzifát fedezték. Az 1940-es években a társulatnak 3300 k. hold erdõbirtoka volt, amelybõl évente 8000 m3 fát termeltek ki. Ennek azonban csak egy negyedét hasznosították bányafának, a többi tûzifa, bordafa, rönkfa volt. 15 A nógrádi (salgótarjáni) szénmedence bölcsõjének tekintett Inaszó környékén Kuncze Károly fõerdész már az 1870-es évek közepétõl megkezdte Salgótarján ökológiai viszonyainak helyreállítását, a vízmosásos kopár területek erdõsítését, vagyis a vidék szépítését. Az új erdõtelepítések a cseres erdõrészeket akáccal és a fenyõfélékkel: erdeifenyõ, feketefenyõ és lucfenyõ egészítették ki. Utóda, Fábry Alajos okl. erdõmérnök a fenyõféléken kívül kõris, juhar és hárscsemetékkel ültette be szórványosan a kitermelt erdõrészeket. A lebontott Inaszó bányatelep helyét pedig a társulat akáccal ültette be, ahol az 1930-as évek közepére szép rudaserdõ díszlik. A Dornyay idején is aktív Dufek Pál a tölgyerdõ barátja volt, és ezért tölgyeseket telepített, kivéve a vízmosásos helyeket, ahová akác került. A Meszes meredek keleti homokkõrétegeit tölgyes, akácos és fenyves erdõ borítja-állapította meg már a vidék szépségeit bemutató írásában. Dornyay salgótarjáni kalauzát forgatva azt látjuk, hogy a fenyõfélék és az akác térhódítása Salgótarján környékén is jelentõs volt. A Bükkösárok torkánál, gyönyörû, fiatalos fenyvestõl és szép akácos erdõktõl körülövezve terül el az acélgyár hatalmas (80x130 m) sport-pályája, mely ideális szép fekvésénél és a mellette elterülõ és 1892-ben létesített Borbély-ligetnél fogva, ritkítja párját messze vidék sportpályái között írja a SSE pályáról. Megemlíti a tölgyessel-fenyvessel-akácossal ékes Kucordot is. 16 A nevezetes fák védelme, fotókon való megörökítése már az évi országos kiállítás erdészeti programjában is szerepelt, a századfordulótól pedig a botanikusokat is foglalkoztatta. Gáyer Gyula december 2. keltezésû levelébõl tudjuk meg, hogy Dornyay gyûjti az öreg fák képeit. Egyik régebbi levelében említette tanár Úr, hogy gyûjti az öreg fák képeit. A Vasvármegyei Múz, term. osztálya részére most már sikerült szép- 15 DORNYAY , 38. CS. SEBESTYÉN 1998b Salgótarján történelmi kronológiája. 21, 27. BELITZKY DZSIDA DORNYAY DORNYAY DORNYAY ,

143 számú ilyen fotografiát, fõképen gesztenyékbõl összeállítanom, s a duplumokból szívesen szolgálok tanár úrnak. Cserébe múzeumunk képgyûjteménye részére lehetõleg bakonyi képeket kérnék III. 22-én írja Dornyaynak: Az öreg fák képeit, mihelyt lehet, öszszeállítom, de még az idén is sokat akarok fotografálni. 17 Dornyay a védendõ természeti emlékek közé sorolta a vadaskerti nagy tölgyfát. Az egykori rengeteg õserdõk utolsó mohikánjai a vadaskertpusztai óriási tölgyek ( mocsártölgy, Quercus robur), az egyik 5,5 m kerülettel, okvetlen megõrzendõ, nevezetes természeti emlékünk. Megemlíti itt még a somlyói viadukt feletti, a Salgóvár alatti és a Karancson álló bükk fákat is. Az óriástölgyrõl csaknem minden írásában megemlékezik, fotóját Salgótarjáni úti kalauzában közli. Útinaplójában az egyik tölgy pusztulását rögzítette: Húsvét vasárnapján, márc. 27., d.u. feleségemmel kimentünk sétálni a Vadaskert felé. A kereszt közelében 3-4 õszapóból álló csapatot (Aegithalos caudatus) láttunk a fákon ugrándozni. Közben le-leszálltak egy 3-4 ágától is megfosztott tölgyfa tõkére a levágott részekbõl kövér cseppekben lecsorgó (könnyezõ) fanedvbõl oltották szomjukat. Végezetül kedves és lebilincselõ látvány volt az õszapók vidorsága, kedves kis cincogó hangja, de viszont igen bántó a vandál módra megcsonkított tölgyfa vízér -e! Sebajtelep forráskútjának vizén szaladgáltak az apró vízi pókok (molnárkák). A salgói nagy tölgyfa, 1920-as évek (DBM KGY Ltsz: ) Dornyay másik kedvenc öreg fája a salgói Nagytölgyfa, amelyet õ maga is számos fotón és rajzon is megörökített. Így szerepelteti salgótarjáni turista kalauzában és a Salgó Menedékház történetérõl megjelent füzetében is. Legismertebb ábrázolása Dornyay 17 Gayer Gyula levlapja Dornyaynak december 2. és III: 22. DBM DT Ltsz:

144 Honismertetõ képeslap sorozatának a salgói várról készült rajzán található. A nevezetes fák fényképeinek gyûjtésével áll összefüggésben, hogy a romhányi 200 éves törökmogyoró fáról, a hagyomány által Rákóczi-fának nevezett természeti ritkaságról a Természettudományi Közlöny december 15-i számában Rapaics Raymund: Öreg fák, õsi legendák c. írása illusztrációjaként megjelent fotót megtaláljuk hagyatékában. A nevezetes fák fotóin kívül gyûjtötte ezek adatait is. A turista Dornyay Salgótarján vidékét bejárva útinaplójában is lejegyezte az öreg, nagy tölgy- és bükkfákról, fenyõkrõl a megfigyeléseit, sõt az általa legérdekesebbnek tartottakról rajzot is készített. Így került útinaplójába az Inaszó melletti Sárvölgyben levõ, az ún. Osztroluczky-féle nagy tölgyfa rajza. A Kakasvölgyben kivágott tölgyfák közül az egyiknek az átmérõje 1,35 m volt. Dornyay 1933-ban még db fát számolt ezekbõl a száz éves tölgyfákból. A Somlyóbánya feletti hatalmas tölgyfát, amelynek alul 7,45 m, mellmagasságban 4,30 m volt a kerülete, valamint a somlyói vasbeton viadukt feletti legnagyobb bükkfát szintén lerajzolta. A lejjebb levõ nagy bükkfák közül ötnek az adatait tartotta érdemesnek feljegyzésre, a két legnagyobbról fényképfelvételt is készített. A Rudolfi erdõrészben található m magas sima fenyõ (Pinus strobus) adatai is bekerültek jegyzetei közé. A fa ritkaságok adatainak gyûjtésére jó példa feltehetõen egyik tanítványának XII. 20-i feljegyzése: Pásztói fenyvesben egy 200 éves vadkörtefa van, melynek magassága 20 m és törzsének átmérõje 1 m 20 cm. Egészséges és jó termõ. 18 A növény-és állattan kutatója A Salgótarjáni gimnáziumnak 1923-tól 1940-ig voltam tanára és ezen idõ alatt, a hivatásom mellett fennmaradt kevés szabadidõmben, igyekeztem, fõleg a tanítás és honismertetés körébe vágó, tudományos munkásságot is kifejteni, hogy evvel az e téren is megmutatkozó nagy hiányokat némiképen pótolhassam jellemzi Dornyay saját tudományos tevékenységét. Mint mindenhol, ahol eddig csak megfordult, úgy itt is a város és vidék tanulmányozásához fogott. Salgótarján és vidéke eddig elhanyagoltnak volt tekinthetõ a florisztikai kutatás tekintetében, ezért hálás területnek ígérkezett. Ilyen körülmények között, midõn 1923-ban Salgótarjánba kerültem, bár nem érzem magam hivatásos botanikusnak, mégis részint a virágok iránt érzett nagy szeretetem, részint a tanítványaimmal együtt rendezni szokott botanikai kirándulásaim, fõleg pedig a Salgótarján város monográfiájára irányuló állandó törekvésem arra indítottak, hogy magam is megfigyeljem és gyûjtsem városunk növényeit, azonkívül minél több és pontosabb növényfenológiai adatnak is birtokába juthassak. Így azután már 1925-ben közöltem néhány növényt Salgótarján környékérõl. 19 Salgótarján flórájáról készített jegyzeteibõl is látható, hogy idekerülése után megkezdte a florisztikai adatok gyûjtését, de megerõsíti ezt elsõ salgótarjáni témájú írása is õszén sok keresés után sem akadtam rá az õsz egyik bájos virágára, a kikiricsre (Colchicum autumnale), 18 DORNYAY Dr. Dornyay Béla Salgótarján-vidéki útinaplója, szeptember. (a továbbiakban: Útinapló) DBM DT Ltsz: 357/1966. Dornyay Béla biológiai feljegyzései Salgótarján környékérõl (a továbbiakban Biológiai feljegyzések) DBM DT. Ltsz: 593/1966. Útinapló i. m , 627. Biológiai feljegyzések i. m. 19 DORNYAY DORNYAY

145 de 1924 õszén nagy örömömre szép számmal találtam az Eresztvény bazaltbánya alatti erdei réten Ebben az írásában az addig általa itt megismert 17 virágos növényfajt és 6 gombafajt sorolt fel. A Karancs kedves flórájából kiemelte a tavaszi hérics (Adonis vernalis) virágait a Ceberna völgy torkánál, a forrás környékén óriási számmal növõ csilla (Scilla bifolia) égszínkék és a tavaszi kankalin (Primula vernalis) kénsárga virágait. Salgónál a bársonyos levelû piros mécsvirágot emelte ki, mely oly nagy mennyiségben virít vidékünkön, hogy pl. a Petõfi emléktábla leleplezésén a búzavirággal együtt bõven futotta belõle a sok virágfüzér készítésére. A hóvirág pusztulást feltûnõnek tartotta, amely már csak a Pécskõn volt található. Felfigyelt a tölgyfákon élõsködõ levélhullató fakin (Loranthus europaeus) tömeges jelenlétére. Néprajzi megfigyelésként rögzítette, hogy a növény ragadós, sárgazöld bogyóiból készítették a madarászok a lépesvesszõt. Dornyay minden alkalmat megragadott a természet, az erdõ csodás szépségének érzékeltetésére, florisztikai adatok rögzítésére. Az MKE Salgótarjáni Osztálya Karancskápolnánál elhelyezett Emlékkönyvében elragadtatással fest képet a tavaszi erdõrõl. Nagypénteken (1934.március 30) jártam a Karancson, tele volt virágzó csillával. (Scilla bifolia). Ma csak egy néhány virított már belõle, de annál több volt a nagy virágú, illatnélküli ibolya. Az idõ sajnos szeles borús volt, de az erdõ csodás szépségû, a bükkfák már egészen zöldek. Pintyõke, fülemüle, kakukk szavától hangos az erdõ. 20 Növénytani kutatásait összegezve feltérképezte a Salgótarján és vidékével foglalkozó florisztikai irodalmat Borbás Vincétõl Kunszt Jánoson át Hulják Jánosig. Florisztikai munkájában Borbás Vince Salgótarján és környékérõl megjelentetett irodalma kapcsán idézi Borbásnak a tiszafáról (Taxus baccata) szóló írásában megjelent babonás szokást. Teschler György körmöcbányai tanár szerint Inaszón és Salgótarjánban élt az a szokás, hogy a tiszafa ágát szentelt vízbe mártották, és a halottat meghintették vele, különös erõt tulajdonítván a tiszafának. Hulják János perecesbányai igazgató-tanítóval, akit rokoni kötelékek fûztek Zagyvapálfalvához, feltehetõen személyesen is találkozott, amint az levelezésükbõl kiderül decemberében Hulják küldött is Dornyaynak 50 lap többé-kevésbé érdekes növényt, és a személyes találkozás reményében kérte Dornyayt, hogy tegyenek egy téli kirándulást a Karancs vagy a Várhegy környékére. A levélben Hulják értékes florisztikai adatot is közöl. Ott a környéken florisztikailag nagyon sok tennivaló van. Borbás sok rózsát említ onnan. Nagyon érdekes adat a Rosa Holubyana Frigyesaknáról. A lehetséges találkozásról Dornyay válaszlevele tudósít, amelyben a köszönet mellett a közös kirándulásba is beleegyezik: karácsonykor okvetlenül várom és a gyönyörû havas tájon ránduljunk ki a Karancsra v. Salgóra! Az összegzésben Dornyay felsorolja az általa Salgótarján és környékén gyûjtött növényeket, melyeket nagy elfoglaltságom miatt eddig, bár minden rendszer nélkül Salgótarjánban és környékén gyûjtöttem, és amelyeket dr. Jávorka Sándor barátom, a M. Nemzeti Múzeum Növénytárának tudós igazgatója volt szíves meghatározni. (Az adatok nagy része megtalálható Dornyay Salgótarján flórája c. füzetében. Az általam gyûjtött és Dr. Jávorka Sándortól revideált salgótarjáni és vidéki növények jegyzéke cím alatt.) 20 DORNYAY A Ceberna-völgynél található Adonis vernalis populáció Dornyay által leírt maradványait adatolta: CSÍKY A Magyar Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztályának Emlékkönyve a Karancs-kápolnánál 1934 áprilisától. (a továbbiakban: Emlékkönyv) DBM DT Ltsz: 685/

146 Dornyay megállapítása szerint ezek elenyészõen csekély részét tették Salgótarján növényzetének, ezért bizakodik, hogy talán nyílik még alkalom egyszer a teljes flóra-katalógus összeállítására is? Annál is inkább megvan erre a remény, minthogy végre már a botanikusaink is felfedezték az eleddig szinte ismeretlen Salgótarjánt, amennyiben az idén egyszerre két kiváló magyar botanikus is meglátogatta és részben be is járta, növénygyûjtés és florisztikai tanulmányok elvégzése céljából, városunk szép környékét pünkösdjén Dornyay kalauzolta Berei Soó Rezsõ botanikus professzort Salgótarján környékén, aki a Mátra flóráját tanulmányozta júniusában pedig Boros Ádámot segítette növényföldrajzi adatok gyûjtésében a Pécskõn. Mindkét munka nemcsak a magyar botanikai irodalomnak lesz dísze, de egyúttal Salgótarján kultúrhistóriájában is jelentõs értékeket fog képviselni! lelkesedett Dornyay. Dornyaynak az összegzéshez gyûjtött jegyzetei igazi meglepetést is tartogatnak számunkra. Jegyzetfüzetében a fodros békaszõlõ préselt példányát is megtaláljuk a Dr. B. Dornyay: Plantatae Hungariae Exsiccatae gyûjtõ céduláján. Megjelent florisztikai írásában jelzi, hogy a Potamogeton crispus azelõtt nem élt az acélgyári hûtõtóban nyarán azonban a Salgó várától kissé É-ra fekvõ elhagyott szénbánya tócsájának vizét földalatti csöveken idevezették, hogy vele a hûtõtó vizét gyarapíthassák. A csöveken át azután letépett hínársarjak kerültek a tóba, és ott elszaporodtak. 21 Dornyay gyûjtõ cédulája a fodros békaszõlõrõl Dornyay növényfenológiai gyûjtéseit tanítványai is segítették. A tanári pályája elsõ állomáshelyén, 1912-ben a rózsahegyi gimnáziumban a földtan tanításáról vallott nézeteit kiterjesztette a többi általa tanított tantárgyra is. A természetben való közvetlen megfigyelés, mint a legkönnyebben elérhetõ szemléltetés volt tanításának vezérfonala. A szemléltetõ oktatás így tanári módszereinek egyik legfontosabb kellékévé vált salgótarjáni mûködése idején is. A természetrajz tanáraként a gimnázium kis szertárát különféle szemléltetõ eszközökkel töltötte fel. Növények, madarak, kisebb állatok preparátumai segítették a tantárgy jobb megértését, amelyeket környékbeli kirándulásain gyûjtött, illetve tanítványaival közösen szedett össze. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy az órák a tanulók által gyûjtött növények megbeszélésével kezdõdtek. A szemléltetés pedig élõ és herbáriumi szárított példányok alapján történt. A természetben közösen gyûjtött növényekbõl összeállították Salgótarján és környéke herbáriumát ápril 27-én d.u. Koncz Lajos és Molnár István V. o. tanulókkal felmentem gyalog Salgóvárba botanizálni. Sok növényt gyûjtöttünk, voltunk a Bodzfáskútnál is. Így nem volt véletlen, hogy Dornyay biológiai feljegyzései között ott találtuk tanulóinak megfigyeléseit az elsõ tavaszi növények kihajtásának, virágzásának 21 DORNYAY , Salgótarján flórája Dornyay Béla egyéb jegyzeteivel. DBM DT Ltsz: 598/

147 Dr. Förster Kálmánné feljegyzése a kertjükben levõ kora tavaszi virágok nyílásának kezdetérõl, 1934 idejérõl. Tanítványai feljegyezték az elsõ barkák, tavaszi virágok, a tavaszi pimpós virág, az ibolya megjelenését, az elsõ Szent György gombát a piacon. Dornyay növényfenológiai megfigyeléséhez dr. Förster Kálmánné elküldte a kertjükben levõ kora tavaszi virágok nyílásának kezdõ idõpontját 1934-ben. Ökológiai szempontból is fontos adatot rögzített Dornyay tanári zsebkönyvében. Az acélgyári fasorban a régi fekete nyárfák (populus nigra) helyébe jegenye nyárfacsemetéket (populus pyramidalis) ültettek 1927 késõ õszén. 22 Dornyay azonban tudományos ars poeticájához híven közkinccsé kívánta tenni a megfigyeléseit, ezért Salgótarjánt csatlakoztatta a Magyar Alföldi Bizottság növényfenológiai megfigyelõ állomásai közé. Ehhez meteorológiai adatokat is gyûjtött. Egyik tanítványa révén hozzájutott a Salgótarján közötti évi és havi csapadékösszegének adataihoz. Tanári zsebkönyvében is számos adatot találunk az elsõ havazásról, fagyokról, a hõmérsékletrõl, az elsõ tavaszi napfényrõl, a májusi fagyosszentek idõjárásáról július 6-án jegyezte be útinaplójába: Igen nagy szárazság volt az egész Medves-platón. Ma egy hete (Péterpálkor) felhõszakadás volt Salgótarjánban, Baglyason, Szánason, de itt fenn a platón semmi esõ sem volt. úgy hogy a békástó is kiszáradt és száraz lábbal, sár nélkül járható volt Ezenkívül õ maga is készített feljegyzéseket az idõjárásról, pl november 26-án. 23 Dornyay néprajzi érdeklõdése mellett honismertetõ munkásságával is kapcsolatos a népies növénynevek gyûjtése. Ugyanakkor összefüggésben állott az 1930-as évek elején indult falukutató mozgalommal. Nem utolsósorban pedig, hogy Dornyayt is beválasztották irodalmi munkássága és a honismertetés terén elért eredményeiért a Magyar Társaság Falukutató Intézete Intézõ Bizottságának 37 tagja közé. A bizottság tagjai között ott találjuk az 1930-as évek tudós társadalmának színe-javát. Tagja volt többek között a néprajztudós Bátky Zsigmond és Györffy István, a keletkutató Germanus Gyula és a földrajztudós gr. Teleki Pál. A honismereti célkitûzés átszövi Dornyay munkásságát, ahogyan 22 HORVÁTH Növénytani óratervezet i.m. Útinapló i.m Biológiai feljegyzések i.m. Tanári zsebkönyv i. m. 23 A Magyar Alföldi Bizottság növényfenológiai megfigyelései, Nyomtatvány. DBM DT.Ltsz: 556/24/1966. Meteorológiai adatok Salgótarján környékérõl , DBM DT Ltsz:

148 maga mondta, írásaival igyekezett a tanítás és honismertetés körébe vágó tudományos munkásságot kifejteni. Mottójának Cassiodorus VI. századi római államférfi és történetíró egyik gondolatát választotta, amelyet elsõ írásától fogva alkalmazott. Turpe est sua in patria peregrinum esse. Nem szép dolog az, ha saját hazádban idegenként jársz. Valószínûleg ez a gondolat is segítette saját jelmondatának kialakításában: Honismerettel honszeretethez! Dornyay saját jelmondatának megalkotása után a két jelmondat nem ritkán együtt szerepel mûveiben, pl. a Salgó-várrom és az alatta fekvõ Salgómenedékház, vagy a Zagyvapálfalva Pusztatemplom -ának középkori régiségei-ben. 24 Dornyay Nógrád vármegye népies növényneveit tartalmazó cédulái elsõsorban Salgótarján és környékére vonatkoznak. Érdekességük, hogy a növények népi megnevezése mellé Dornyay a használatukat is feljegyezte, így találhatók köztük a népi orvoslással kapcsolatos gyógynövények, fûszernövények, az eszközhasználatra, vagy a népszokásokra utaló növények. Florisztikai tanulmányában Dornyay megjegyzi, hogy Nógrád megye elsõ monográfusa, Mocsáry Antal jegyezte le, hogy a hegyeken és kõsziklák között, sõt a mély völgyekben is nevezetes, hasznos és ritka orvosi plánták, fák és gyökerek vannak, mint pl a szécsényi határban van Kálmusz (Acorus calamus), Ranunculus pedatus, Hesperis inodora et runcinata, Linum hirsutum et flavum is. A népi orvosláshoz kapcsolódó népies növénynevek közül Dornyay a Salgótarján környékén cinadóriának nevezett vérehulló fecskefüvet (Chelidonium majus) említi. Mátraszelén és Homokterenyén gyökerébõl orvosságot fõznek sebre. Homokterenyén hashajtónak is szedik. Darmol és Astin hashajtónak szedett egy autós métermázsát is. Fûszernövényként hozza a vidéken csombordnak hívott csombor-mentát. Strébeli János karancsi kápolnaõr szerint apró növésû, rózsaszínû virágú, június-szeptemberben virágzó növény. Igen jó tea készül belõle. Néhol még húslevesbe is teszik. Ujjak között összemorzsolva, kellemes szagú. Az eszközhasználatra Dornyay a fekete gyûrõnek Viburnum opulis? nevezett fát említi májusában, mikor dr. Viski Károlyt vártam a Salgó Menedékházba és érte mentem az eresztvényi vasútig, az Ökörkõ forrás kútja közelében fekete gyûrõ nyalábot gyûjtõ parasztlegénytõl vettem el egy ilyen hajtást. Dornyay a legtöbb adatot a táplálkozással összefüggõ növények, gombák népies elnevezéseire találta. A Salgótarjánba és környékére érkezett krajnai bányamunkások itteni elnevezését viseli magán a gyermekláncfûbõl (Toraxacum officiale) készített gráner saláta. A gyermekek táplálkozásában korábban igen fontos szerepet töltött be az erdõ. Az erdõjáró gyerekek, de a felnõttek is szívesen fogyasztották egyes fák nedvét. A palócok a nyírfa tavaszi megfúrása után kifolyó édes nedvet viricsnek hívták. Dornyay salgóbányai tanítványa szerint édes, sárgás színû leve van a nyírfának. Az erdõk-mezõk egyik legfinomabb késõ õszi vadnövényét, a kökényt (Prunus spinosa) Salgótarjánban és vidékén kikinnek mondták. A vadrózsa fiatal hajtását Zagyvapálfalván szalonkának hívják, és meg is eszik. Forgách-bányatelepen az akác, szeder fiatal hajtását is így hívják. A palócok egyik jellegzetes táplálékuknak az Isten-gyalulta tök nevet adták. Az adatot Ragyolcon gyûjtötte egyik tanulója, aki szerint ha a tököt forró vízbe teszik, úgy lemezekre esik szét; ezért hívja a nép Isten gyalulta töknek. Téli fõzeléknek eszik meg, magva fekete, hosszúkás tojásdad alakú. Mátraszelén tökkáposztát gyalulnak belõle. 24 Vegyes töredékek. DBM DT Ltsz:

149 1938-ban a salgótarjáni piacon hallotta Dornyay egyik tanulója, hogy az ehetõ mezei sóskát egy bárnai piaci árus nevezte rekenõ -nek. Mátraszelén és Homokterenyén a sóska felmagzott szárát hívják így. Az ehetõ gombák közül a legnépszerûbb a Salgótarján vidékén mindenütt igazinak nevezett Boletus edulis. A keserõ gombát (Lactarius piperatus) meg szokták sütni takaréktûzhely vaslapján, megsózzák és úgy eszik. A keserûgombához hasonló herécsik gombát forrázva eszik, de nem sokan. Ezt a Karancson hallotta Dornyay az ott gombázó emberektõl. A mérgezõ gombák közül nagylábó a légyölõ galóca elnevezése Vizsláson. A népies elnevezés találékonyságát méltatta Dornyay a füst gomba (Calvatia maxima) Salgótarján, Öreg Józsefi bányatelepi megnevezése kapcsán. Bizonyára azért füst gomba, mert fekete spóra-tömegeit füst alakjában (mintegy füstölve, füstölögve) bocsátja ki a levegõbe. Épen ezért igen találó elnevezés. A népszokásokkal összefüggõ népies növénynevek között az Ipolyvölgyben és Vízválasztón is a bórfa vagy bórfenyõ (Pinus silvestris) néven ismert fenyõt nevezi meg. A palóc legény a kalapjába búrágat, búrt v. búrfa-ágat tûz téli mulatságos idõben rozmaring helyett. Dornyay másik nagy szerelmére, a helynévkutatásra is találunk adatot a népies növénynevek között. Bocfa, Bodzfa (sambucus) bodzafa. Salgóvár alatt van a Bodzfáskút, amelyet az ott növõ bodzafáról neveztek el. Salgótarján és környéke gyógynövényeire, ehetõ gombáira, népi elnevezésükre kiváló forrás Dornyay egyik tanulójának az 1939.évi októberi salgótarjáni vásárról készített fogalmazása. A fogalmazás egyben a tanár úr által közvetített ökológiai szemléletre történõ nevelés hatékonyságát is híven tükrözi. 25 A vásár október 16-án hittan óra helyett kimentünk a nagyvásárra. Nagyon sok ember volt. Az emberek vagy gyalog jönnek be a közelesõ falvakból, vagy kocsin a messzebbesõkbõl. A legtöbb kocsi: Endrefalváról, Rimaszombatról, Árokszállásról, Ságról, Ságújfaluból, Litkérõl, Zabarról, Ceredrõl, Tajtiból, Zagyvarónáról stb. községekbõl jött be. A kocsi-piacról a vasúti aluljárón át a Fõtérre értünk. Az aluljáró mellett egy idõs néni árulgatott gyógynövényeket, amelyek a környéken vannak. Árult: Hársfa, Kamilla, Kökörcsin, Fodormenta, Utifû, Fehérüröm, Ezerjófû, Bodzfa, Repik (apróbojtorján), nevû növényeket. Azután megnéztük a mezõkövesdi szép hímzéseket, majd a gombapiacra mentünk. Mivel késõn mentünk, már a legtöbb gombát eladták. Még volt: Igazi, õszi csupros, kozák, harmat, nyíri szepe, disznószepe, csiperke, galambgomba. Innen a tollpiacra mentünk. Itt árulták a házilag készített színes szõnyegeket, szép csipkéket. Itt is megjegyeztünk néhány adatot mégpedig a toll kg-ja 8 P, kenderkóc kg-ja 1 P, csomója 5 P. Innen a Kassai soron keresztül az iskolába értünk, megrakodva szép látványokkal és adatokkal. Salgótarján, X. 17. Urbán Zoltán gimn. III. o. t. Dornyay madártani munkássága nem öltött testet nyomtatásban megjelent írásmûben. Ennek ellenére a jegyzeteiben fennmaradt madártani megfigyelései igen haszno- 25 DORNYAY Nógrád vármegye népies növénynevei. DBM DT Ltsz: 681/1966. ZSU- POS A vásárra: DBM DT. Ltsz:

150 sak. Dornyay tanítványai segítségével is figyelemmel kísérte a költözõ madarak vonulását, a csonttollú madarak februári érkezését, a szalonkák többnyire márciusi vonulását, a gólyák és füsti fecskék érkezésének és elköltözésének idejét. Számon tartották az elsõ füsti fecskék megjelenését és a tavasz hírnökeinek hangját, a kakukkszót és a fülemüle hangját, az elsõ sárgarigó füttyöt. Dornyay gyakorlatilag Salgótarjánba kerülésétõl, tehát 1923-tól foglalkozott a szalonkavonulási adatok gyûjtésével. Bizonyítja ezt a Salgótarján polgármesterétõl, Förster Kálmántól március 12-én kapott levél. Eszerint március 7-én 1 szalonkát láttak. Alátámasztja ezen adatot Dornyaynak a Madártani Intézetnek március 13-án küldött levele, amelyben õ maga jelzi: Mint minden évben, így az idén is örömmel értesítem, hogy a szalonkák már megérkeztek Salgótarján vidékére, bár magában városunk területén még tudtommal nem láttak. Így márc 6-án Homokterenyén láttak 5-6 drb ot É felé húzni, márc 5-én pedig Zagyvarónán 2 drb-ot láttak húzni. Végül Salgótarján mellett Inaszón 1934 márc 10-én este 6-kor. Dornyay a hírlapokból gyûjtötte az országos szalonkavonulási adatokat is. Így újságkivágásai között találjuk a Magyarság III. 20-i számából a Még csak várják a szalonkavonulást címû cikket. A cikk végén pedig az intézet felhívását: A madártani intézet (Bp. II. Hermann Ottó út 15.) ezúttal is kéri a szalonkavonulási adatok minél nagyobb számban való közlését. 26 Dornyay gyûjtötte a madárvilág újdonságairól, ritkaságairól szóló tudósításokat, különösen, ha azok Salgótarján környékérõl származtak. Ezért tartotta fontosnak kijegyzetelni dr Émik Gyulának a Természet évi XXVII. 13. számában megjelent cikkét. A magyar fauna új madarát, egy hosszú s piroscsõrû havasi varjút (Pyrrhocorax pyrrhocorax L) Salgótarján környékén lõtték 1928/29 igen szigorú telén. (nem tévesztendõ öszsze a rövid-és sárgacsõrû havasi szajkóval!) Émik, mint az elsõ és egyetlen példányt a Magyar Nemzeti Múzeumnak engedte át. Dornyay a Madártani Intézet gyûjteményét is gyarapította októberében a gimnázium udvarán egyik diákja talált egy villanydrót által elpusztított énekes rigót, amelyet Dornyay beküldött az intézetnek, amely gyûjteménye számára preparálta. Jelkép értékû a Pécskõi Bazaltbánya Rt. Üzemvezetõségének a Chorin Ferenc Reálgimnázium Igazgatósága részére márc 7 én küldött levele. A gimnáziumi szertár gyarapodására élve küldünk egy Pécskõn foglyul ejtett baglyot. A tudomány hajlékának: a tudomány symbolumát. A kõbánya vállalat már nem elõször gyakorolt gesztust a gimnázium részére. Egy évvel korábban a Pécskõrõl származó régészeti leleteket adományoztak a gimnázium gyarapodó szertárának. Dornyay felhívása Salgótarján és környéke pusztuló értékeinek megmentésére, továbbá a középiskolai tanulóifjúság szemléltetõ oktatásnak elõmozdítására tehát nem maradt visszhang nélkül. Mint ahogyan nem maradt visszhang és eredmény nélkül Dornyay Béla salgótarjáni madártani munkássága sem ben a Magyar Királyi Madártani Intézet Dr. Dornyay Bélát a magyar madártan területén végzett buzgó és eredményes mûködésének elismeréseként rendes megfigyelõjének nevezte ki Biológiai feljegyzések i. m. Madár-és növénytani megfigyelések Salgótarján és vidékén. DBM DT Ltsz. 658/ Biológiai feljegyzések i. m. CS. SEBESTYÉN Dornyay oklevele. DBM DT Ltsz: 692/

151 Dornyay oklevele madártani megfigyelõvé kinevezésérõl (DBM DT Ltsz: 692/1966) (Fotó: Shah Timor) 151

152 A természetjáró Az a két keze munkájából élõ salgótarjáni bányász és gyári munkás, iparos és kereskedõ, vagy az esze és tanultsága után élõ szellemi munkás, ki rövid idõre megszabadulva a mindennapi élet nehéz robotjától, és le akarja tenni a csákányt, kalapácsot, tollat vagy könyvet s egy kicsit pihenni, szórakozni, üdülni, jó levegõt szívni akar, igazán jól teszi, ha anyagias, testet-lelket ölõ élvezetek helyett a legnemesebbnek, a szívet-lelket felüdítõ turistáskodásnak, a szabad természetbe való kirándulásnak, a természet kultuszának hódol. Salgótarján környékén van erre alkalma elég! Dornyay a Salgótarján és vidéke szépségeit bemutató írásában Salgótarján lakóit is a szabad természet kultuszának ápolására, gyógyító, pihentetõ ereje megbecsülésére és megértésére szólítja fel. Felhívja figyelmüket arra is, hogy Salgótarján környékén nemcsak az talál hálás talajra, aki egyedül szeret a természetben bolyongani és a természet titkait egyedül óhajtja ellesni, hanem az is, aki szereti a nagyobb társaságot s a társas élet örömeivel együtt, kint a természet ölén akarja élvezni annak szépségeit. A társas kirándulásokat a Magyar Kárpát Egyesület 1922-ben megalakult Salgótarjáni Osztálya rendezte kéthetente Salgótarján környékének legszebb, legfelötlõbb és könnyûszerrel elérhetõ pontjaira. Évente 1-2-szer pedig többnapos túrákat kínált a távolabbi környék felfedezésére. Dornyay, mint az MKE és annak Salgótarjáni Osztálya alelnöke jelentõs részt vállalt a turisztika itteni elterjesztésében, megszerettetésében. Salgótarjáni munkásságának csúcsteljesítményét, a Karancs-Medves-vidék részletes kalauzát 1929-ben jelentette meg, amely azóta is az egyik nélkülözhetetlen kézikönyv a turizmus szerelmesei számára ban ötrészes cikkben szolgáltatott újabb adatokat Salgótarján és környéke turisztikai értékeinek ismeretéhez. Dornyay a turisztika népszerûsítése mellett maga is fáradhatatlanul dolgozott a turista útvonalak kijelölésén és rendbetételén. Volt tanítványaival festették fel a turista jelzéseket, tették használhatóvá a forrásokat. Tevékenyen részt vett, irányította a karancsi kápolna és a Salgó Menedékház munkálatait október 21-én a filléres gyorssal érkezett turistákat kalauzolták a Karancsra. 28 Dornyay Salgótarján vidéki útinaplójából, tanári zsebkönyve jegyzeteibõl az látható, hogy a kirándulások közelebbi, akár egy tanórán belül is felkereshetõ céljai a Baglyaskõ, a Pipis és a Meszestetõ voltak május 5-én jegyezte le Dornyay, hogy a szép tiszta idõben a VII.-esekkel a Meszestetõn 12-tõl 1-ig láttuk a Magas-Tátrát. Az egyik távolabbi elsõdleges turisztikai célpont a Karancs tetõ és a kápolna voltak, amelyeket tanítványaival és turista barátaival gyakran keresett fel Dornyay okt 21-én Szombaton d.u. 12 tanítványommal és Horváth Laci és Lapsánszky Jancsi barátommal gyönyörû napsütéses idõben felrándultunk a Karancsra. Sok növényt is szedtünk, fõleg a Ceberna völgyben. A Karancs kápolna alapfalai kb fejmagasságban álltak (egy hét múlva húzták õket be). Õskori s középkori cserepeket szedtem szept 16-án hétfõn reggel Pénzes Zolival vonattal mentünk fel az V. oszt. tanulóival ( leányokkal is) a Karancsra, ahol egy igen kellemes napot töltöttünk. Este kor szintén vonattal vissza Starjánba. A Salgótarján és a Karancs környéki falvak szent helyének számító kápolnát a karancsaljai és karancslapujtõi lányok, asszonyok öltöztették díszbe a nagyobb ünnepek 28 DORNYAY , 31. A Magyar Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztályának Emlékkönyve a Karancs-kápolnánál 1934 áprilisától. DBM DT 685/

153 alkalmával, akik szintén megörökítették neveiket a kápolna emlékkönyvében. A Dornyay Béla vezetésével a kápolnához kiránduló V. osztályos gimnáziumi tanulók, amellett hogy neveiket beírták az emlékkönyvbe is, örökre elkötelezték magukat a természettel. Mint ahogyan a hétéves kislány, Várkonyi Ágnes is örökre a természet szerelmese maradt, aki június 30-án a szüleivel, öccsével és egyik ismerõsükkel együtt örökítette meg karancsi kirándulásukat az emlékkönyvben. A Karancs-kápolna Emlékkönyve A Várkonyi család aláírása a Karancskápolna Emlékkönyvében Az MKE Salgótarjáni Osztálya tagjai a Karancsra fellátogatva is ûzték a vidék kedvelt téli sportját, a sífutást. Feljöttem abba a reménybe, hogy havat viszek haza mutatóba. Sajnos!!! az idén nincs kilátás Sí! hóra XII/16. Jancsik Gyula M. K. E, Jancsik Béla. Erõs szélben, kemény télies idõben, fagyban, hóban voltunk itt hárman sí-vel. Igen érdekes e hely télen is, szép kilátásunk volt. Dr. Dornyay Béla, Korompay Kálmán, Dombi Andor és Sartoris István aláírásával. A dátum nincsen jelezve, az elõzõ dátum: II/13. A legelszántabbakat a köd és a pára sem riasztotta el. Reggel ugyan pipált a Karancs, de hát elhatároztam, hogy feljövök, ha esik, vagy fúj is. A levegõ sûrû, de nem baj. Lelki szemeimmel látom az eltakart szép palóc tájakat. Nekem ez is elég aug. 12-én Sztermen János rk. tanító aláírásával. 29 A másik kiemelt turisztikai célpont a nemcsak történetileg, de földtanilag is annyira nevezetes Salgó vára. Dornyay maga is, családjával is, tanítványaival is szívesen kereste fel a történelmi levegõjû várromot, a Petõfi romantikus költeményét ihletõ Salgót. Dornyay elsõ találkozása a salgói várral is az évi Petõfi centenárium eredménye. A tanár úr a mai modern muzeológiai alapvetését, a múzeumpedagógiai nevelés alaptételét is megfogalmazta a salgói várromot és a menedékházat bemutató könyvecskéjében. A hazánk borongós múltja iránt mindenkor érdeklõdõ magyar ember, a cserkész, a di- 29 Tanári zsebkönyv i. m. Útinapló i. m. 614, 665. Emlékkönyv i. m. 153

154 ák-kiránduló, vagy éppen a természetkedvelõ turista, nagy érdeklõdéssel siet és mássza meg aránylag könnyen elérhetõ kúpját, hogy itt vérzivataros múltjából ihletet, kitartást, okulást merítsen, hogy bámulatos szép és teljes körképében gyönyörködjék és szórakozva tanuljon. Dornyay nem feledkezett meg Somoskõ vára és a világhírû bazaltömlés közkinccsé tételérõl sem. Somoskõ bazaltoszlopait így ajánlotta 1926-ban az Ifjúság és Élet c folyóiratban a tanulóifjúság figyelmébe: A hatalmas várrom koszorúzta hegy K-i oldalán csodaszép sziklacsoportozat, hazánk egyik legnagyobb természeti látványossága, földtani és kõzettani érdekessége, mered fel, melyet ferdén hajló bazaltoszlopai tettek világhírûvé és amelyet éppen ezért minden magyar diáknak legalább írásból és képrõl ismernie kell nekünk salgótarjániaknak pedig autopsziából is! 30 Dornyaynak a természetszeretetre nevelés terén, Salgótarján és környéke természeti értékeinek feltárásában és megmentésében végzett úttörõ tevékenysége biztos alapot nyújtott a salgótarjáni természetvédõk további munkájához. Dornyay tehát Salgótarjánban is teljesítette egyik önéletrajzában megjelölt célkitûzését: Minden erõmmel igyekeztem élethivatásomat a magyar föld megismerését és megismertetését szolgálni. Köszönetnyilvánítás A Dornyay Béla Múzeum köszönetet mond Krenner Zoltánnak, a jelenleg Vantaaban élõ salgótarjáninak, aki Dornyay Béla levelezésének egy részét, amelyet írásunkban fel is használtunk, a Vantaa-i bolhapiacról menekítette Salgótarjánba, és ajándékozta azt a múzeumnak. 30 DORNYAY, Mozaikszemek i. m

155 IRODALOM BELITZKY János 1974 Adalékok a Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. bányászainak munka-és életkörülményeihez Nógrád Megyei Múzeumi Közlemények 1974/20. Szerk.: Domonkos Alajos, Molnár Pál. Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága én CSÍKY János 1998 Adatok a Karancs-hegység növényvilágához. Kitaibelia III. 1998/ www. unideb.hu Letöltve: november DORNYAY Béla 1925 Salgótarján vidékének szépségeirõl. Salgótarjáni Almanach. Szerk.: Szántay István Salgótarján környékének mûemlékeirõl. In: Salgótarjáni Almanach (II) Szerk.: Szántay István Salgótarján történetéhez. Salgótarján Salgótarján és a Karancs - Medves-vidék részletes kalauza. Salgótarján Salgó várrom és az alatta fekvõ Salgó-menedékház. Salgótarján Florisztikai adatok Salgótarján és környéke ismeretéhez. Salgótarjáni Könyvek 6. Tata A dió és gesztenye salgótarjáni õshonosságához. Salgótarjáni Könyvek 7. sz. Tata. DARNAY (DORNYAY) Béla 1944 Zagyvapálfalva Pusztatemplomának középkori leletei. Salgótarjáni Könyvek 12. Keszthely. DUPÁK Gábor 1996 Salgótarján történelmi kronológiája I. Salgótarján. DZSIDA József 1944 A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története ig Salgótarján. HORVÁTH István 1983 A Tanár úr. Nemzedékek. Portrék Nógrád megye XIX. és XX. századi történetébõl. Múzeumi Értekezõ I. Salgótarján JUDIK Béla STOSZEK Krisztina 2007 A természetvédelem múltja, jelene és jövõje. A Karancs Medves Tájvédelmi Körzet. In: A Karancs Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Szerk.: Kiss Gábor et al. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Eger OROSZI Sándor 1992 A magyar természetvédelem 1945-ig. Erdészettörténeti Közlemények VII. Letöltve: november R. VÁRKONYI Ágnes 1993 Történelmi ökológia és a mûvelõdés históriája. In: Európa híres kertje. Történelmi ökológiai tanulmányok Magyarországról. Budapest CS. SEBESTYÉN Kálmán 1998a Vár alatt, bánya fölött. Baglyasalja története Salgótarján. Baglyasi Füzetek b A Salgótarján körüli erdõkrõl. In: Köszöntés. R. Várkonyi Ágnes tiszteletére. Szerk.: Szvircsek Ferenc

156 2009 és múzeum. (Múzeumalapítási kísérletek Salgótarjánban. In: Neograd A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXIII. Salgótarján, Adalékok másfél évtizedhez. Dornyay Béla Salgótarjánban. In: Neograd A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve XXXVI. Salgótarján, SZVIRCSEK Ferenc 2006 Dr. Darnay (Dornyay) Béla. Egy késõi honismertetõ polihisztor. In: Tanáregyéniségek a Madáchban. (I.) Tények és emlékek. Salgótarján, május ZSUPOS Zoltán 2007 Gyûjtögetõ gazdálkodás a Medvesalján. In: A Karancs Medves és a Csereshegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Szerk.: Kiss Gábor et al. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Eger ZOLTÁN BALOGH BÉLA DORNYAY THE ENVIRONMENTALIST OF SALGÓTARJÁN Many have written about the teaching and scholar activity and historian work of Béla Dornyay. He contributed considerably with his archeologic, geographic and historian work to the approach of the past of Salgótarján. However there is an important group of sources in his local work between 1923 and 1940, which is little-known. The author in his writing explores Béla Dornyay s historical ecological works and notes about Salgótarján and its region. The author examines the natural knowledge and ecological attitude of Béla Dornyay to the country, by means of his observations about the environment of Salgótarján and its region. He had an important role in the introduction of hiking and nature conservation. The author takes the work of Béla Dornyay related to protection of animals and plants and his pioneer work in the folk botany field into consideration. 156

157 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNELEM A KURUC LABANC VISZONY HARCTEVÉKENYSÉGEN KÍ- VÜLI ÜGYEI A FÜLEKI VÁRÕRSÉG VONATKOZÁSÁBAN KOHÁRY II. ISTVÁN FÕKAPITÁNYSÁGÁNAK IDEJÉN ( ) KOMJÁTI ZOLTÁN IGOR Tudományos kutató A 17. század harmadik harmadában Magyarország életében ismét jelentõs változások következtek, mivel az erdélyi fejedelem és a török pasák által támogatott bujdosók tõl kezdve kisebb-nagyobb csoportokban rendszeresen megjelentek a királyi Magyarország területén, hogy a császári csapatok elûzésére kísérletet tegyenek. A szinte polgárháborús helyzet folyamán azonban nemcsak harci események történtek a kuruc és az uralkodóhû katonaság között, hanem a harcok szüneteiben elõkerültek olyan, nem kifejezetten militáris jellegû ügyek is, amelyek árnyaltabban mutathatják meg az utókor számára a kuruc labanc küzdelem mindennapjait, sõt betekintést nyújthatnak a korabeli gazdasági és társadalmi viszonyokba, és a korabeli emberek mentalitásába is. Ebben a tanulmányban arra vállalkoztam, hogy ezeket az ügyeket (a kuruc labanc kapcsolattartás lehetõségeit, az oltalomlevelek kiadásának kérdését és a kurucok által okozott károk kompenzációjára vonatkozó kísérleteket) a Nógrád vármegyében elhelyezkedõ Fülek [Fil akovo, SK] mikrotörténeti vonatkozásában mutassam be, egy olyan végváréban, melynek fõkapitánya, Koháry II. István ( ), soha nem pártolt át a kurucokhoz, és az erõdöt a maga akaratából soha nem adta át nekik. De Fülek nemcsak ezért nyújt kiváló lehetõséget a bemutatásra, hanem azért is, mert a környezõ végvárak közül itt állomásozott a legnagyobb létszámú várõrség, és azt tudni kell, hogy a füleki vitézek nagy többsége sosem állt át a kurucokhoz. Magyarán Fülek a Habsburg-uralkodóhoz teljesen lojális személyzettel rendelkezett. Választ kaphatunk tehát: hogyan viselkedett, és reagált a várõrség az említett kurucokkal kapcsolatos ügyeket tekintve? Kapcsolattartás és tárgyalás a kurucokkal A két fél közötti kapcsolatfelvétel legjellemzõbb témája a foglyok váltságdíjával és cseréjével 1 volt kapcsolatban, amelyeknek feltételeit a legfõbb katonai vezetõk egymással megtárgyalták. Thököly Imre tudtával is több csereegyezmény történt elején például Géczy Zsigmond, miután Thököly a jóváhagyását megadta rá, a fogolycsere fel- 1 TÓTH Hajnalka: Török rabok Batthyány I. Ádám uradalmaiban. AETAS XVII. (2002:1. sz.) NAGY László: Kuruc életünket megállván csináljuk (Társadalom és hadsereg a XVII. századi kuruc küzdelmekben). Akadémiai Kiadó, Bp

158 tételeirõl írt Koháry Istvánnak. A levél tartalma szerint a Fülekrõl származó rabokat akkor fogják szabadon engedni, ha már a cserefogoly biztosan rendelkezésre áll, mert volt arra példa, hogy egy Berczeli nevû végvári katona elbocsátása után egyszerûen nem ment vissza, és a kuruc cserefogoly nem érkezett meg. Tehát elõször Koháry István engedje el a kuruc foglyokat (Hajdú-)Böszörménybe Thököly úri parolájára. 3 Litassy Mihály kuruc rab ügyében is tárgyalásokra került sor. A fogoly a füleki tömlöcben volt, váltságdíjaként 100 tallért szabtak meg, melyet Litassy Imre, a bátyja, mint kezes kifizetett. Cserefogolyként Bertóthy Ferenc kínálkozott számára, akinek István nevû bátyja már menetlevelet is szerzett, hogy fogoly öccséért elmenjen. Amint visszatér vele, azonnal elengedik Litassy Mihályt is szólt a fülekiek ajánlata. 4 A csere feltételei azonban változtak egy hónappal késõbb. Vatay János (akinek édesapja többek között Pest Pilis Solt vármegye szolgabírája is volt akkortájt) kuruc fogságba került rabra forintos váltságdíjat szabtak ki fogvatartói, és cserefogolyként Litassy Mihályt kérték a Rimaszombatban [Rimavská Sobota, SK] fogságban tartott más kuruc rabokkal együtt. 6 A raboknak még egy évig fogságban kellett maradniuk. Bertóthy Ferenc 1680 novemberében megírta bátyjának, hogy Litassy Mihályt a fülekiek bocsássák el Tállya felé. Amint 3 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Géczy Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Osgyán, január 12.) 4 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Dúl Mihály levele Koháry Istvánnak (Fülek, október 10.) 5 Vatay János kiszabadítására az apja többször tett kísérletet. Vatay Pál egyszer értesült arról egy Krezmerics nevû embertõl, hogy a Fülekre bezárt Csanády István kuruc rabot át kell adni Leslie tábornoknak, és erre az idõs nemes elszomorodott, mert azt remélte, fiával kicserélheti. Krezmerics megsajnálta, és azt tanácsolta neki, menjen most el Koháry Istvánhoz vagy Bélteky Pálhoz, és mondja meg nekik, hogy a Leslie-tõl jövõ utasítást ne azonnal teljesítsék, addig Krezmerics megpróbál valamit intézni, hogy Vatay Jánosért cserélhessék el Csanádyt. Vatay Pál beszélt Béltekyvel, és az alkapitány is arra kérte Koháryt, hogy egy kicsit tényleg várjanak a kuruc fogoly átadásával. MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Bélteky Pál levele Koháry Istvánnak (Fülek, január 11.). Késõbb Vatay Pál kérésére Heves vármegye 1679 tavaszán Vatay Jánost cserefogolyként az uralkodó és a Heves vármegyei fõispán (Pálffy Ferdinánd egri püspök) rendelkezésére bocsátotta, ugyanúgy, mint az ugyanabban a kuruc börtönben tartózkodó Bertóthy Ferencet is: Ad Instantiam Egregii Pauli Vattay, eliberatio filii sui Joannis Per Rebelles intercepti, Suae Majestatis Sacratissimae & Illustrissimo ac Reverendissimo Domino Supremo Comiti, humillime repraesentanda & recommendanda, sicuti etiam Francisci Bertoti, pariter in eodem labyrinto haerentis HML IV-1/a. 5. könyv. 386., Heves és Külsõ-Szolnok vármegye közgyûlési jegyzõkönyvei (Fülek, április 12.) tavaszán a vármegye az 1678-as zûrzavaros idõkben Fülek alól elrabolt Vatay János részére (mivel elfogása elõtt a megyében tisztsége volt, valamint mert fogságát a haza oltalmáért viseli) felajánlott a váltságdíjába 50 forintot: Egregio Joanni Vattay, alias per malecontentos, sub Arce Fülekiensis in Anno tempore tumultus eorundem intercepto, habito condigno respectu casus & captivitatis Suae pro patria perpessae conferuntur flor. 50 MNL-HML IV-1/a. 6. könyv. 15., Heves és Külsõ-Szolnok vármegye közgyûlési jegyzõkönyvei (Fülek, március 27.) 6 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Bellovics Sámuel levele Koháry Istvánnak (Fülek, november 19.) 158

159 a kuruc megérkezik, és lefizetnek õérte 50 aranyat, õ is megszabadulhat. A levél utószavában azonban már azt írta, hogy mégsem oldódott meg a helyzete, mert Koháry István császári katonákat kért Litassy Mihályért cserébe. 7 Bertók János kuruc hadnagy fogolycsere ügyében írt Fülekre: Földi Mihály végvári katonát elengedte, és cserébe csupán azt várta el Koháry Istvántól, hogy bocsásson el õ is egyet a nála fogságban levõ kurucok közül. 8 A (Mezõ-)Túrnál táborozó, kurucokhoz szegõdött végbeli lovas és gyalog hadak vezetõi szintén megelégedtek volna azzal, ha Koháry szabadon engedi a foglyait. Méltatlankodtak ugyan levelükben, hogy bár õk azonnal elbocsátják a császári zsoldba szegõdött magyar foglyaikat, Koháry erre nem mutat hajlandóságot. Kérték tehát, engedje szabadon a nála levõ kuruc rabokat, õk is ezt teszik az elfogott végváriakkal, azt a célt szem elõtt tartva, ne örüljünk egymás rabságán 9 Ismét egy másik alkalommal sebesült putnoki és füleki foglyok kiszabadításáról próbáltak meg egyezségre jutni a két fél vezetõi. 10 A fogolycsere miatti egyezség létrehozása polgári személyek miatt is megtörténhetett. Bélteky Pál írta egyszer felettesének, hogy egy Füleken fogva tartott kuruc és egy füleki mészáros kicserélése éppen folyamatban volt. 11 Monaki István kuruc tiszt egy Konkoly Ferenc nevû katona kiadatását kérte, akit nemrégen saját ura, Géczy Zsigmond vetett tömlöcbe. Ám nemsokára a füleki vitézek hatalmasul reá mentenek, elvitték Fülekre, és erõszakkal labancot csináltak belõle. Monaki szerint ez a tavaly decemberben kötött fegyverszüneti egyezség megszegését jelenti, amit egyetlen módon lehet jóvátenni: Konkoly kiengedésével. A kuruc tiszt emellett egy Jankó nevû iskolásgyerek elküldését is szorgalmazta, akit jó egy éve még Ragályi János Miskolcról csalogatott magával. 12 Monaki négy embere meg is érkezett a levéllel Fülekre. Mivel Koháry nem tartózkodott szolgálati helyén, Bellovics Sámuel tárgyalt velük, de nem tudott dönteni az ügyben, és míg felettese nem adott utasítást a császári menlevél nélkül utazó kurucokkal kapcsolatban, bent fogta õket a várban. 13 A hadifoglyok ügyének rendezésén kívül más esetekben is történt kapcsolatfelvétel a füleki fõkapitány és a kurucok között. Ilyen alkalmat jelentett az, amikor fontos jelentõséggel bíró leveleket kellett Koháry István részére továbbítani. Például Badasi Nagy György Ispán Ferenc kuruc vezetõ levelét küldte meg Kohárynak uo. N o , Bertóthy Ferenc levele Bertóthy Istvánnak (Gyöngyös, november 1.) 8 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Bertók János kuruc hadnagy levele Koháry Istvánnak (Pata, november 8.) 9 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Kuruc tisztek levele Koháry Istvánnak (Mezõtúr, jelöletlen év, június 1.) 10 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Bakos Mihály kuruc tiszt levele Kakukk Gergely füleki gyalogos fõhadnagynak (Putnok, augusztus 12.) 11 uo. N o , Bélteky Pál levele Koháry Istvánnak (Fülek, október 23.) 12 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Monaki István levele Koháry Istvánnak (Balog, február 22.) 13 MNL-OL C tekercs. N o 729., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Bellovics Sámuel levele Koháry Istvánnak (Fülek, február 23.) 14 MNL-OL C tekercs. N o 4856., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Badasi Nagy György levele Koháry Istvánnak (ismeretlen helyrõl, szeptember 12.) 159

160 A fegyverszünet életbe léptével kötelezõ volt visszaadni az addig zsákmányolt értékeket, fegyvereket, lovakat. Ugyanakkor a fegyverszünet alatt szintén tilos volt az ellenfél megtámadása és foglyok szerzése. 15 A végvári katonák azonban nem szívesen szolgáltatták vissza a fáradságos, életveszélyes küldetések során megszerzett állatokat és eszközöket, melyek megtartásával, esetleg eladásával jelentõsen növelhették vagyonukat. A kuruc katonák szintén ragaszkodtak a tõlük elrabolt tárgyakhoz, és nem mulasztották el felkeresni Koháry Istvánt visszaadatásuk érdekében. Litassy Imre levele nagyon jó példa az említett problémára. A kuruc tiszt azoknak a katonáknak fegyvereit és lovait követelte vissza, akiket Szegi Mihók és Kajsza Istók támadott meg tíz másik füleki vitézzel fegyverszünet idején. 16 Koháry István azonnal intézkedhetett, mert az elvett hátasok visszakerültek a kurucokhoz, de azok mégsem voltak elégedettek. Fegyverünk és holmi dibdáb javunk s ruhánk oda van még, nem adták [a végváriak vissza], amit nehezen szenvedhetünk fogalmazták meg sérelmüket. A továbbiakban kérték Koháry Istvánt, hogy az általuk összeírt listán található értékeket juttassa vissza nekik. 17 Csanády István hasonló problémával kereste fel a füleki fõkapitányt. Fegyverszünet idején Ragályi János az embereivel betört Miskolcra, több kurucot levágott, emellett fegyvereket és lovakat is zsákmányolt. Csanády azt írta, hogyha Koháry a négy lovat öltözetivel együtt vissza nem küldi a levelet átadó kurucokkal, jelenteni fogja az esetet mind Thököly Imrének, mind Aeneas Caprara tábornoknak. 18 A putnoki kuruc helyõrség parancsnoka egy alkalommal levélben kereste fel Koháryt. Gyalogos kurucok elfogtak egy falusi papot, és 200 arany váltságdíjat követeltek tõle, de a málnapataki [Málinec, SK] jobbágyok kezességet vállaltak érte, ezért a falusiaknak átadták. Koháry azonban a papot kivette a fogságukból, és ezért most a kuruc talpasok a fõkapitánytól kérték az elmaradt sarcát, és ha nem fizetne, a gyalogosok azt ígérték neki, hogy Nagyságodnak tudván jószágát, az Nagyságod emberi és jószága fogja kárát vallani 19 Kakas András, a papot sarcoltató kurucok elöljárója, szintén levélben figyelmeztette Koháryt, hogy a sarcot fizessék vissza nekik, mert mind az õ, mind Bélteky Pál (aki a papért elment) birtokára rá fognak törni, és tízszeres kárt tesznek IVÁNYI Emma: Közvetítési kísérletek a bécsi udvar és Thököly között. In: A Thököly-felkelés és kora. Szerk. Benczédi László. Akadémiai Kiadó, Bp és MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Litassy Imre levele Koháry Istvánnak (Rimaszombat, március 20.) 17 MNL-OL P 2257, 667. egység, 7. tétel, B., fol. 135., (Koháry István ( ) levelezése), Gál István és társai levele Koháry Istvánnak (Rimaszombat, március 22.) 18 MNL-OL C tekercs. N o és C tekercs N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Csanády István levele Koháry Istvánnak (Miskolc, december 23.) 19 MNL-OL C tekercs. N o 6510., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Putnok kuruc kapitányának levele Koháry Istvánnak (Putnok, szeptember 19.) 20 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Kakas András és társai levele Koháry Istvánnak (Felsõpokorágy, jelöletlen év, szeptember 9., de összefüggések alapján 1678-ban kelt a levél). A kuruc altiszt így fogalmazott az elégtételükrõl: Ha az mi pénzünk meg nem lesz Isten engem úgy segéljen, Nagyságod és Bélteky Pál nemannyi kárát fogja vallani. Tudjuk Nagyságodnak sok helyen való jószágát, Béltekynek is majorját, fel verjük minden marháját, vagy elhajtjuk, vagy ha egyébképpen nem, mind levagdaljuk, egyszóval ha Isten megengedi, két vagy három ezer forint kárt tészünk Nagyságotoknak és Kegyelmeteknek

161 Koháry Istvánhoz idõnként eljutott a kuruc fõvezér személyes üzenete is. Thököly egy alkalommal, a füleki fõkapitány elõzetes tudtával, Ragályi János lovas hadnagyot küldte el hozzá, hogy levelét továbbítsa, üzenetét pedig szóban adhassa át. Ragályi Pásztóig eljutott, az írást elküldte onnan, ám a szóbeli üzenetet parancs szerint csakis személyesen mondhatta el, ha a megbeszéltek értelmében (Somoskõ-)Újfaluhoz érkezik. A kuruc hadnagy kérte Koháryt, hogy aznap éjfél táján legyen a jelzett helyen, hogy teljesíthesse feladatát, de feltétlen jöjjön el, mert neki csak az újfalui találkozó lebonyolítására van utasítása, más helyre nem lehet elmennie. 21 Thököly Imre egy másik alkalommal a pénze miatt írt Kohárynak. A fõvezér Ragályi Jánost bízta meg azzal, hogy az említett összeget vigye el számára. Ragályi Rozsnyón [Rozòava, SK] letétbe helyezte a pénzt, majd elment Rimaszombatba, ahol Bellovics Sámuel elfogta, ráadásul a fegyverszünet ellenére. Mikor Koháry megtudta a fogolytól, hogy Thököly pénze Rozsnyón van, azonnal elhozatta. A kuruc fõvezér sérelmesnek tartotta Koháry eljárását, és ezt írta: ez a mostani üdõ sem tartván mindörökké, jövendõt is gondoljon, és arra való nézve, Kegyelmedet böcsülettel kérem, azon bizonyos számú pénzt iktassa Gyöngyösre, ellenkezõ esetben Koháry birtokainak megsarcolásával fogja kárpótolni magát. 22 Igazságszolgáltatási ok miatt is létrejöhetett a kapcsolat. Géczy Zsigmond egy Konkoly Ferenc nevû kuruc fosztogató ember ügyében írt, akit a szent békesség sem akadályozott meg abban, hogy visszaéléseit elkövesse, és ezért mindkét oldal üldözni kezdte. Thököly elfogatóparancsot adott ki ellene, de a császáriak is el akarták kapni. Géczy Zsigmond fogatta el Konkolyt, bebörtönözte, de jelezte Kohárynak, hogyha kéri, akkor átadja neki, csak õ is tartassa fogságban, el ne engedje, mert a bûnei miatt mindenképpen ítélkezni kell felette. 23 A kurucokkal való tárgyalás létfeltétele is lehetett az erõszakmentes várhódoltatásnak, amire Putnok visszaszerzése is rámutat. Teleki Mihály az 1678-as nyári hadjáratának végén hirtelen visszavonult Erdély felé 24, ami miatt több felsõ-magyarországi kuruc végvár kapitulálni kényszerült. A putnoki helyõrség Jacob Leslie tábornokhoz fordult a megadás ügyében, mert hírét vette, hogy Koháry István a füleki katonaság nagy részével Putnok visszafoglalását tervezve, már a megközelítési útvonalon haladt. A kegyelmi iratot a tábornoktól megkapták, és a putnoki kurucok azonnal levelet küldtek a közeledõ Kohárynak a kapituláció ügyében. A putnokiak azt írták, hogy nemrég Ferdinand Franciscus Märfeld szendrõi császári parancsnok közvetítésével megkapták Jacob Leslie felsõ-magyarországi fõkapitánytól a lehetõséget az átállásra, és szeretnének tárgyalni a feltételekrõl. A füleki fõkapitány tehát tárgyalóbizottságot nevezett ki augusztus 25-én a Borsod vármegyei Bánréve telepü- 21 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Ragályi János kuruc hadnagy levele Koháry Istvánnak (Pásztó, március 14.) 22 MNL-OL C tekercs. N o 360., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Thököly Imre levele Koháry Istvánnak (Jászberény, július 24.) 23 MOL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Géczy Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Osgyán, november 27.) 24 TRÓCSÁNYI Zsolt: Teleki Mihály (Erdély és a kuruc mozgalom 1690-ig). Akadémiai Kiadó, Bp

162 lésnél a putnoki kuruc helyõrség küldöttsége találkozott is a fülekiekkel, melynek Oláh János lovas fõhadnagy és Kakukk Gergely gyalogos hadnagy volt a vezetõje. A kegyelmi okirat értelmében Szkárossy János kapitánynak és a helyõrségnek ismét fel kell esküdnie az uralkodó hûségére, és nemcsak a korábbi kurucságukat kell megtagadniuk, de a lázadó gondolatoktól és kijelentésektõl még a leghomályosabb formában is tartózkodniuk kell. A putnokiaknak Koháry Istvánt és a füleki helyõrség katonáit be kell engedniük a várba, de testi épségükre és életükre vigyázniuk kell, mert ha bármi bántódásuk esik miattuk, akkor rövid idõn belül a császári csapatok szigorú megtorlására számíthatnak. Az átállni szándékozók viszont kikötötték azt, hogyha a fülekiek a kívánt szabadságukat veszélyeztetnék, vagy oltalmazásuktól elállnának, esetleg a háromnapos türelmi idõt megszegnék, sõt ha Koháry István is valami módon a grationalis levél értelmével ellenkezõt cselekedne, akkor Putnok vára azonnal Märfeld szendrõi katonáinak kezébe adassék át. Az iratról másolatokat készítettek, és tanúkkal hitelesítették. 25 Koháry István 1682-ben a Füleket fenyegetõ veszedelem közeledtével már kevés hajlandóságot mutatott a kurucokkal való tárgyalásra. Kassa [Košice, SK] augusztus 14-i megszerzése után a kurucok azonnal Fülek felé nyomultak. Augusztus 18-án Géczy Zsigmond és Melczer János vezetésével egy körülbelül 1000 fõs sereg megszállta Rimaszombat mezõvárost, és az ottani kamarai harmincadost, Török Ferencet küldték be a kapitulációra felszólító levelükkel. A kurucok ráparancsoltak a királyi tisztviselõre, hogy a Kohárynak és Philipp Ernest ab Erdkerat német kapitánynak szóló leveleket vigye be Fülekre, és szólítsa fel õket a tárgyalásra. A harmincadost azzal bízták meg, hogy adja át Kohárynak a levelet, és mondja meg neki, hogy õ is küldjön ki zálogokat a tárgyalás idejére, de abban csalás ne legyen.... Hasonlóképpen zálogot kértek Erdkerattól is, egy német tisztet. A kurucok megígérték, hogy amint visszajöttek Fülekrõl, a labanc zálogokat hitükre azonnal elengedik. A kurucok azt is megüzenték Kohárynak, hogy ne ellenségeskedjen, és megnevezték azokat a személyeket, akiket zálogul kívántak: Vay Ádámot vagy Tassy Mihályt, Gyürky Pált, Barátnaky Ferencet, Oláh János lovas fõhadnagyot és a füleki németek hadnagyát. 26 Török Ferenc be is ment, szóban elõadta a vár vezetõsége elõtt a minél elõbbi kapituláció fontosságát, de Koháry István visszakísértette a várkapuhoz, és demonstrálva a további tárgyalások megakadályozását és szilárd szándékát a várvédelemben, arra kényszerítette a megriadt harmincadost, hogy a fejére helyezett két levelet saját kezûleg égesse el. Koháry István kicsit megbánta, hogy nem másoltatta le az Udvari Haditanács részére ezeket a leveleket. Ám még aznap újabb két üzenet érkezett Thökölytõl, neki és Erdkeratnak, amelyeket azonnal felküldött Strassoldón keresztül a legfelsõbb katonai 25 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), végvári kuruc egyezség Putnok várának kapitulációjáról (1678. augusztus 25.). Hiába történt meg az egyezség, Putnok továbbra is kuruc kézen maradt, és valamikor szeptember 19-e és 26-a között került vissza a végváriakhoz (l. Koháry-család levéltára, C tekercs. N o 6510-es és C tekercs. N o es iratok). Valószínûnek tartom, hogy a kurucoknál történt valamilyen változás, mert Szkárossy Jánost Bánóczi István váltotta fel a várvezetésben. 26 MNL-OL P 125, tekercs. N o számú irat melléklete, (Eszterházy Pál nádor iratai), a kurucok utasítása a Fülekre induló Török Ferenc rimaszombati harmincados részére (1682. augusztus) 162

163 szervnek, hogy képet alkothassanak az ellenség szándékairól. 27 Koháry István augusztus 20-i dátumozással magától Thököly Imrétõl is kapott kapitulációra felszólító levelet, amelyre természetesen semmit sem válaszolt. 28 Menet- és oltalomlevelek kérdése Fontosabb ügyek rendezésekor vagy fegyverszünet érvénye idején a másik térfelére lépõ katonák csakis érvényes menetlevéllel igazolhatták utazásuk célját. Füleki katonák egy alkalommal elfogták Lõvey Márton kuruc katonát, ám el kellett engedniük, mert gróf Forgách Ádám országbíró hiteles menetlevelet adott számára, melynek érvényessége a kiszabott feladat végrehajtásáig marad érvényben. 29 A Korponán [Krupina, SK] lakó Osztroluczky Boldizsár István nevû fia Thököly szolgálatába állt, de elhalálozott. Az apa menetlevelet kért Koháry Istvántól, hogy elmehessen a kuruc táborba fia három szolgájáért, öt lováért és értéktárgyaiért. A fõkapitány azonnal elkészítette a passzust. 30 Dúl Mihály felettesétõl kért engedélyt, hogy menetlevelet adhasson ki Szuhai István kuruc katonának, aki egy Izsákon található telek portiójának kapcsán volt kénytelen erre a térfélre utazni. 31 Gyakran fordultak védelemért Koháry Istvánhoz. A kérelmek egy része a kurucok garázdálkodásától óvott meg bizonyos személyeket. Például oltalma alá vette azokat az Alföld északi részén lakó klerikusokat, akiket a kurucok súlyosan veszélyeztettek. Koháry nagyon szigorú levelet írt a jászárokszállási és jászberényi bíráknak, melyben kitért arra, hogy ha a klerikusoknak bajuk esik miattuk, akkor azt rajtuk fogja megtorolni. 32 Más esetben volt kurucok számára kértek védelmet tõle. Kecskeméti János rozsnyói lelkipásztor Rácz János, Tisák András, Gotthard Dávid és más társaik részére kérte a protectionális megírását, akik ebben az útálatos és veszedelmes rebellióban, sok aranyhegyek ígíretében megcsalattatván, magukat csaknem kénytelenül is a rebellisekhez adták vala, mindaddig is velük voltak, szegény romlott hazánknak nem nagyobb épületire, ha- 27 MNL-OL G 12, XII.1., 5. doboz, fol , (A Thököly-szabadságharc levéltára Levelek ( ), augusztus havi levelek), Koháry István levele Carlo Strassoldo tábornoknak (Fülek, augusztus 18.); MERÉNYI Lajos: Koháry István levelei Eszterházy Pál nádorhoz, Magyar Történelmi Tár 4. (1903) 2. sz XL. levél (Fülek, augusztus 21.) 28 MTA, Mikrofilmtár, Dercsényi Mór gyûjtemény, A 489-es doboz, számozatlan irat, Thököly Imre levele Koháry Istvánnak és a füleki katonai vezetõségnek (Szendrõ alatti tábor, augusztus 20.) 29 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), gróf Forgách Ádám menetlevele Lõvey Márton részére (Gács, szeptember 9.) 30 MNL-OL C tekercs. N o 707., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Osztroluczky Boldizsár levele Koháry Istvánnak (Korpona, december 21) és Koháry István menetlevele Osztroluczky Boldizsár részére (Fülek, december 22.) 31 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Dúl Mihály levele Koháry Istvánnak (Fülek, november 25.) 32 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Koháry István levele a jászberényi és jászárokszállási bíróknak (Fülek, október 9.) 163

164 nem pusztítására Most azonban már hazaérkeztek, igaz szívbõl megbánták bûneiket, és nagyon szeretnék megkapni a protectionálist, hogy amely mellett a fülekiek miatt lehessen bátorságos itthon maradásuk. 33 Szegedi Ferenc gyöngyösi gvárdián Tóth Balázs deák kérésére járt közben Kohárynál. Ezt a kurucot a szerzetesek a rendházban bújtatták el sebesülése és lábadozása idején, ahol komoly bûnbánatot tartott. Ezért a házfõnök kérte a fõkapitányt, fogadja kegyeibe õt, ne bántsa, és bocsásson meg neki. 34 Vrancsics György gácsi [Haliè, SK] gazdatiszt védelmébe vett egy rimaszombati embert, akit Koháry István a seregszékre rendelt be, akit a vád szerint a kurucok hírtovábbítással bíztak meg. Vrancsics szerint nem lehet gyanúsítani, mivel akkor éppen Gácson tartózkodott, nem a kurucoknál. 35 Olyan is elõfordult, hogy Koháryt kuruc személy sértetlenségének biztosítására, kérték fel, illetve arra, hogy adjon számára kíséretet. Ilyen eset volt például, mikor Géczy Zsigmond osgyáni [Ozd any, SK] kastélyába kívánt utazni, mivel a fegyverszünet ellenére sérelem érte birtokait. A kuruc nemes már kapott passzust Leslie tábornoktól, de hogy bántódása tényleg ne essen a szabad jövés-menésben, Barkóczy István arra kérte Koháryt, szavatolja Géczy Zsigmond biztonságát, hogy útjában és szándékában meg ne gátolodjék vagy háborgatni Kegyelmed ne engedje, hogy annyival is inkább az frigybontogatásnak mi ne lehessünk okai 36 Esterházy Pál kuruc követek Semptére [Šintava, SK] való átkísérésére utasította a füleki fõkapitányt, hogy az útban valami alkalmatlanság ne érje õket 37 Érvényes fegyverszünetek alatt is történhettek kisebb atrocitások, amiket nem lehetett teljesen elkerülni, mindenki számolhatott velük, és ezért igyekezték kiküszöbölni. Géczy Zsigmond az 1678-as fegyverszünet idején a birtokát nézte meg Osgyánban. Amint megérkezett, a kuruc fõúr levelet fogalmazott Koháry Istvánnak, melyben a dilemmája megoldására a fõkapitánytól várt választ: maradhat-e ott anélkül, hogy a fülekiek rá ne menjenek a birtokára, tudván, hogy kuruc van benne, vagy pedig menjen inkább Thököly után, hogy az osgyáni birtokai kárt ne valljanak? 38 Géczy a következõ, 1680-as fegyverszünet idején, szintén a birtokait indult megnézni. Maga miatt nem aggódott, mivel Aeneas Caprara tábornok írta alá a salvus passus -át, hanem vele levõ 15 katonájának (a Rimaszombatba beköltözött Gál Istvánnak és 9 emberének, illetve a Gömör megyei szülõfalujába ellátogató Sza- 33 MNL-OL C tekercs. N o 6526., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Kecskeméti János pap levele Koháry Istvánnak (Rozsnyó, február 10.) 34 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Szegedi Ferenc gvárdián levele Koháry Istvánnak (Gyöngyös, február 8.) 35 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Vrancsics György levele Koháry Istvánnak (Gács, június 27.) 36 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Barkóczy István levele Koháry Istvánnak (Ibrány, január 2.) 37 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Esterházy Pál levele Koháry Istvánnak (Sempte, szeptember 1.) 38 MNL-OL tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Géczy Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Osgyán, december 3.) 164

165 bó Istvánnak és négy emberének) sérthetetlenséget kért, hogy a füleki végváriak se meg ne támadják, se az értékeiket, fegyvereiket el ne zsákmányolják. 39 Paris Spankau felsõ-magyarországi fõkapitány egy Kürtössy János nevû kuruc fiatalember biztonságos útját akarta szavatolni Kassára füleki katonák kíséretével. Az Apaffy Mihály közvetlen környezetébe tartozó ifjú Füleken lakó rokonait látogatta meg, és most érvényes útlevéllel rendelkezve el akarta hagyni Füleket, hogy hazafelé indulhasson. Spankau kérésének fontosságát azzal is megerõsítette, hogy Koháry ezzel a szolgálattal nagy elõrehaladására lehet az uralkodó ügyeinek. 40 Kártérítés kérése kuruc pusztításban károsult emberek ügyében A Habsburg-ellenes felkelõk megélhetésüket bármennyire is tiltották vezetõik és az alkalmi katonai szabályzatok zsákmányolásból fedezték. 41 Különös kedvteléssel és haraggal támadtak rá a királyi szolgálatban megmaradt nemesek és tisztviselõk birtokaira, és vették el értékeiket. 42 Mivel a császári csapatok nem tudták mindenütt a védelmüket ellátni, értékeik biztonságát szavatolni, illetve a támadás után a rablókat üldözõbe venni, a kurucok könnyedén elvihették a zsákmányt. Az elrablott holmik és állatok visszaszerzése csak akkor vált lehetségessé, ha véletlenül portyázó végvári katonák akadtak rá a kurucokra, amikre viszont jogos zsákmányként formáltak igényt. A károsult tisztviselõk csakis hivatalos követelés és némi jutalom felajánlása esetén kaphatták vissza kurucok által elrabolt értékeiket, állataikat. Koháry István füleki katonái is ragadtak el a kurucoktól olyan javakat, amelyek jogos tulajdonosának való visszajuttatása a fõkapitányra hárult szeptember 25-én a Szepesi Kamara értesítette Koháry Istvánt Verebélyi János panaszáról. Az enyickei [Haniska, SK] élelmezési biztos Nagyidán [Vel ká Ida, SK] található házát éjszakának idején alattomban kurucok támadták meg, mikor csak a felesége tartózkodott otthon. A házat teljesen kifosztották, minden értéket elvittek, az összes igás- és haszonállatot elhajtották, közte egy kincstári tulajdonba tartozó ökröt is. Kicsivel késõbb portyázó füleki katonák Miskolc közelében lecsaptak az értékeket és állatokat szállító kuruc oszlopra, és miután egyet megöltek, kettõt pedig foglyul ejtettek a szétrebbenõ kurucok közül, mindent hiánytalanul visszaszereztek, ám jogos zsákmánynak tekintve Fülekre vitték. Ezért a Szepesi Kamara 39 uo. N o , Géczy Zsigmond levele Koháry Istvánnak (Rimaszécs, november 24.) 40 Proximis ad hinc evolutis diebus, unus ex Aula Familiaribus Clementissimi Domini Transsylvaniae Principis Apaffy, Joannes Kürtösy dictus, se aliquos Parentes & Consanguineos Fülökini habere assorens cum Generalatus Passu, ad idem Confinium Fülökiense est profectus. Qui posteaquam propter certas & infallibiles causas, huc desideraretur, eandem Magnificam Dominationem honorifice requiro & rogo, praefatum juvenem statim et eo facto Cassoviam Per Latores praesentium Milites expediat. Siquidem Servitia Suae Mattis hoc exposcerent MNL- OL C tekercs. N o 654., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Paris Spankau levele Koháry Istvánnak (Kassa, március 21.) 41 NAGY I.: Kuruc életünket i. m BENCZÉDI László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon ( ). Akadémiai Kiadó, Bp

166 arra kérte Koháry Istvánt, hogy szolgáltassa vissza az említett értékeket, mivel azok Verebélyi jogos tulajdonát képezik, ám hogy a visszaszerzésükben fáradozó katonák ne essenek el a zsákmány értékétõl, és hogy egyben fáradozásukat is illõ módon megjutalmazza, az élelmezési tiszt felajánlott számukra 12 magyar forintot, amit azonnal ki is fizet nekik, amint értékei, állatai visszajutnak hozzá. A Szepesi Kamara emellett még kérte, hogy Koháry küldje fel a két fogoly kurucot Kassára erõs kísérettel, hogy kihallgatásukat mielõbb megkezdhessék. 43 Paris Spankau a következõ napon kelt levelében megismételte a Kamara kérését. Innen már pontosabb információkat tudhatunk meg az elrabolt, de a végváriak által visszaszerzett jószágról és értékekrõl. Verebélyitõl szeptember 20-án vagy 21-én 24 szarvasmarhát és 6 kincstári ökröt vittek el mindenféle ingósággal együtt. A kassai fõkapitány Kohárytól a minél elõbbi visszajuttatást kérte, figyelmeztetve arra, hogy ezt kívánja meg tõle az uralkodó szolgálata, valamint a Kincstár érdeke, de a jogot és az igazságosságot tekintetve is ez a helyes. Spankau hozzátette, ha a katonák más, vagy több jutalmat várnának a visszaadandó értékekért, akkor Verebélyi válasza az, hogy õ nem tartozik sem a maga, sem a kincstár állataiért többet felajánlani, sõt még 43 Querulose & lamentabiliter exposuit coram nobis Egregius Dominus Joannes Verebelyi Suae Maiestatis Sacratissimae Provisor Enyczkiensium, qualiter hisce diebus proxime praterlapsis nonnulli Rebellium clandestine hinc inde in Partibus istis adinstar Pradonum diu noctuque lassitantium insperate domum suam Nagy Idaiensem invaserint et Consortem ejusdem domi suae depraehansam omnibus substantiis suis & domus suppellectilibus ipsa nuda relicta expilaverint, pecoraque universa una cum benememoratae Suae Majestatis Sacratissimae bobus Allodialibus abegerint, cum ingenti dicti exponentis damno & poene irreparabili detrimento. Quae pramissa pecora aeque ac alia mobilia distracta & abacta, siquidem a pramentionatis perfides rebellibus, per Milites Praesidiarios Suae Majestatis Filekienses eo tum in Oppido Miskolcz existentium praeter omnem spem eorundem Rebellium duobus e numero illorum interceptis, & uno trucidato sint recuperata, et Filekinum abacta, ac derecta. Spectabilem ac Magnificam Dominationem Vestram hisce officiose duximus esse requirendam quatenus ne gravetur compati praerepetiti Provisor tanto damno eadem pecora abacta, & alias res mobiles modio praevio distractas, per antelatos Milites Filekienses una cum bobus Suae Majestatis Allodialibus restitui curare, communi etiam justitia, uniqunque quod suum est restitui dictante, ac ut interceptos etiam illos duos Rebelles huc Cassoviam ad examinandum cum bona securitate adduci curet Dominatio Vestra praetitulata eandem & in eo peramanter requirimus. Quod fatigia toties fatorum Militum Filekiensium circa recuperationem praemissorum impensa attinet, ad condignam ac solitam duodecim florenorum hungaricalium remunerationem saepedictus Dominus Provisor se promptum offert et exhibet. Quam Spectabilis ac Magnificae Dominationis Vestra intuitu etiam nostri hoc in passu declarandam promptitudinem nos quoque aliis occassionibus studebimus reponere. Super quo optatum ejusdem Dominationis Vestra Spectabilis ac Magnifica praestolabimur responsum MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), a Szepesi Kamara levele Koháry Istvánnak (Kassa, szeptember 25.) 166

167 lekötelezettnek sem kellene mondania magát tettükért, mindazonáltal, ha lehetõség adódik rá, saját vagyonából el fog különíteni egy bizonyos összeget további kárpótlásukra. 44 Koháry István október 9-én jelezte a Szepesi Kamarának, hogy a kívánt értékeket és állatokat a hivatalos megkérés és a nyilvánvaló tulajdonjog érvényesülése alapján visszaszolgáltatta az élelmezési biztos embereinek, habár nem kevés kár merült fel az elégedetlen katonák részérõl a visszavétel során december 22-én Paris Spankau ismét, egy a fentihez hasonló kuruc rablás áldozatának ügyében kereste meg Koháry Istvánt. A sárospataki vár élelmezési biztosát, Georg Schröderert a szolgálati helye és Tokaj között kurucok támadták meg, fogságba ejtették, lovait minden értékével együtt elvették. Az élelmezési biztos ugyan váltságdíja kifizetése után kiszabadult, viszont értéktárgyai immár egy portya során a kurucoktól a 44 Non dubito Eandem Magnificam Dominationem Vestram recentissime subintellexisse, quod Nequam Praedones & Latrones Rebelles circiter ante quinque vel Sex Dies circa Eniczkam,& Nagy Idam depraedantes nocturna occasionem Suae Majestatis Sacratissimae Provisoris Eniczkiensis Viginti Quatour Pecora item Sex Boves Fiscalis abegerunt,& prater hoc dicti Provisoris nonnulla bona mobilia domestica abstulerunt. Quibus cum praeda auffugientibus Confiniarii Milites Fülekienses circa Miskolcz obviantes praefata Pecora Universa & alias praedas ab iisdem recuperarunt. Ratione cujus facti, siquidem Inclyta Camera Scepusiensis, officiosissime se se interposuisset. Id circo Eandem Magnificam Dominationem Vestram vigore praesentium requiro, imo & rogo, quatenus illa pecora, & alias res Mobiles, a Rebellibus recuperatas /: cum alias ad Servum Suae Majestatis Sacratissimae, ab Una, partibus vero ab altera, ad Fiscum Suae Majestatis Regium, de Jure & Justitia spectarent, per Milites Confiniarios Fülekienses Suo Capitaneatui subjectos, in toto demandere velit restituendas, per quod Eandem Magnifica Dominatio Vestra Justitiae & aequitati Tactis faciet. Casu quo autem iidem Milites Confiniarii aliorum convenientem & mortalem gratificationem exposcerent, quamvis dictus Fiscalis Provisor respectu suorum & Suae Majestatis Sacratissimae Fiscalium Pecorum non teneretur neque esset obligatus, interim ex Sua discretione saepefatus Fiscalis Provisor, quae erunt possibilia faciet, & pro qualitate suo iisdem remunerabitur MNL-OL C tekercs. N o 650., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Paris Spankau levele Koháry Istvánnak (Kassa, szeptember 26.) 45 Literas Illustrissimae & Generosarum Dominationum Vestrarum condigno honore accepi, ex quibus intelligo lamentabiliter Illustrissimae et Generosis Dominationibus Vestris exposuisse Egregium Dominum Ioannem Verebeli Suae Majestatis Sacratissimae Provisorem Eniczkiensem, qualiter a Rebellibus per Pecorum abactionem & rerum suarum mobilium distractionem damnificatus non ita pridem fuerit, a quibus huiusce Praesidii Milites Pecora praementionata, in parte uti certum est recuperata sunt. Tum igitur communi suadante Justitia, tum vero Illustrissimae & Generosarum Dominationum viarum Requisitione, quam semper magnifacere sum obligatus. Pecora et alia quaevis mobilia /: licet non exiguo illato Damno et uno eorundem etiam occumbente :/ recuperata eiusdem Domini Verebeli hominibus sunt restituta. Ego obviis aliis etiam quoque occassionibus Illustrissimae et Generosis Dominationibus Vestris obligatione mea idipsum dictante inservire non intermissurus MNL-OL E 254, 62. csomó, N o 30., (Szepesi Kamara iratai, Repraesentationes, informationes et instantiae), Koháry István levele a kamarai tisztviselõknek (Fülek, október 9.) 167

168 füleki katonák kezébe kerültek. A kassai fõkapitány tehát kérte, hogy a katonáktól vegye vissza azt, ami Schröderert érinti, és küldje vissza neki. Ellenszolgáltatásként a katonák meg fogják kapni azt a jutalompénzt, amennyi abban a fõkapitányságban jár ilyen esetekben. 46 A visszavétel némi idõt vett igénybe, de a kívánt lovak és értékek visszajutottak jogos tulajdonosukhoz, és Spankau tábornok különösen nagy hálával mondott köszönetet Koháry István szívességéért. 47 A kurucok portyázásaik során nem kímélték a Lengyelországnak elzálogosított tizenhárom szepességi város állatállományát sem. Egy alkalommal Lubomirszky herceg, lengyel királyi marsall lovait vitték el, majd ezeket kicsivel késõbb a füleki katonák visszaszerezték. Lubomirszky Lubló várának [L ubovniansky hrad, SK] alkapitányát és a tizenhárom szepességi város kormányzóját, Moszczynskyt bízta meg a lovak visszaszerzésével. A kormányzó Carlo Strassoldo felsõ-magyarországi fõkapitányhoz fordult, hogy mint közvetítõ, meggyorsítsa a kérelem folyamatát. A tábornok arra kérte Koháryt, különös gondot fordítson a lovak mielõbbi visszajuttatására, vegye figyelembe, hogy diplomáciailag befolyásos ember vagyonáról van szó, és a nem idõben történõ teljesítés a Bécsi Udvar jó hírnevének degradálódásával járna. Strassoldo még hozzátette, hogy Moszczynsky a zsákmánytól elesett füleki katonák részére illõ kárpótlás kifizetését helyezte kilátásba Praesidii Patakiensis Annonae Praefectus, Generosus Dominus Georgius Schlüderer proximis hisce prasentis diebus et temporibus, inter Tokainum et Patakinum ex improviso per Rebelles Captus, equi illius per eosdem nequam cum omnibus appertinentiis similiter erant abducti. Medio autem tempore per Lytri Solutionem in persona eliberatus, Equi ipsius per Fülekienses Confiniarios Hungaros a Rebellibus rehabiti et Lucrati, etiam in praesentiam per eos detinerentur. Rogatum habeo proinde Magnificam Dominationem Vestram /: rebus tamen sit stantibus seque habentibus, ut praefertur :/ non gravetur, ad instantiam demissam praetitulati Annonae Praefecti, illos Equos per eos apud quos invenirentur restituendos Possessori curare, persolutis tamen persolvendis, ut moris est in his partibus, per quod me eadem Magnificam Dominatinem Vestram reddet sibi obligatissimus MNL-OL C tekercs. N o 664., (ŠABB, Kohárycsalád levéltára, Pars I.), Paris Spankau levele Koháry Istvánnak (Tokaj, december 22.) 47 Amicam resolutionem Eiusdem Domini Capitanei circa impensionem Satisfactionis de praetensione Domini Annonae Praefecti Patakiensis, in quantum iusta et Legitima foret, libenti animo subintellexi, pro qua Eidem Dominationi Vestrae Ago gratias uo. N o 665., Paris Spankau levele Koháry Istvánnak (Kassa, február 6.) 48 Arcis Lublyo Vice Capitaneus et Tredecim Oppidorum Scepusiensium Gubernator, Magnificus Dominus Moschynszki, ratione certorum Equorum, a Rebellibus et praedonibus, hisce proxime praesentis diebus, per Praesidiarios Fülekienses rehabitorum, mediantibus eiusdem litteris, me officiose requisivit, instando, ut hac in parte mediatorem agere velim. Ex eo, Spectabilem ac Magnificam Dominationem Vestrae praesentibus officiose rogo, siquidem illi Equi ad Subditos Illustrissimi ac Excellentissimi Domini Principis Lubomirszki Regni Poloniae Mareschalli spectarent, et Sua Maiestas Dominus Dominus Noster Clementissimus mihi clementer mandasset, ut bonorum attacti Domini Principis singularem respectum haberem velit Spectabilis ac Magnificam Dominationem Vestram, illud negotium quam optimo modo accommodare et in bonum reducere ordinem, ne uti mihi praefatus Gubernator scribit, Augustum Suae Majestatis Aulam, in hoc passu, molestant, promittit alias condignam fatigionum Dominationum Militis recompensam. Ego quoque Spectabili ac Magnifica Vestra aliis occassionibus regratificari studebo MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Carlo Strassoldo levele Koháry Istvánnak (Kassa, június 17.) 168

169 Nemcsak fõtisztek, hanem civil személyek is Koháryhoz fordultak, ha katonái a kurucoktól visszazsákmányoltak valamit, és megtartották maguknak június 2-án Csernyik alföldi szerb falu lakosainak lovai kerültek elõbb kuruc, majd végvári kézbe. A lakosok vissza akarták kérni a szinte egyetlen vagyonukat jelentõ állatokat, de a füleki vitézek elvitték azokat nyargalópénz fejében. A csernyiki elöljáró levélben fordult Koháryhoz, hogy juttassa vissza az állatokat a jobbágyokhoz, õ pedig megígérte, hogy amint megérkeztek a lovak, azonnal felküldi a nyargalópénzt. 49 Koháry Istvánnak a jobbágyok kártalanításáról is gondoskodni kellett. Bercsényi Miklós egy borbélylegényt küldött hozzá, hogy kártalanítsa kurucok okozta vesztesége miatt. 50 Máskor a Heves vármegyei (Gyöngyös)Tarjánba (mely felerészben Koháry birtoka is volt) törtek be január 6-án az alsó párton levõ vitézek, és az egész lakosságon bort kerestek. A falubíró, Diák András és a vezetõség tagadta, hogy lett volna, mire a rebellisek házanként kezdték meg az átvizsgálást, és az egyiknek pincéjében találtak is 25 köbölt, amit rögtön magukkal is vittek. Csakhogy a bor egy Halászi Lõrinc nevû kolduló rabé volt, aki annak árából szerette volna fedezni váltságdíját, és már több napja haragosan követelte a tarjáni bíráktól, hogy térítsék meg a kárát. A falunak azonban erre nem volt lehetõsége, és így a fõkapitány-földesúrhoz fordultak a jóvátételért. 51 A füleki katonák tehát mindig jogos zsákmányként kezelték a kurucok ingó és ingatlan vagyonát, bárhol is tettek rá szert. Azonban olykor hivatalos fórumnak kellett döntenie, valóban megillette-e õket a szerzett érték. Nógrád vármegye például egy Molnár Gergely nevû kuruc katona apjának ügyében tartott tanúvallomási eljárást. Molnár István ugyanis azt állította, hogy a füleki katonák elvitték házától az összes szarvasmarhát, amiben nemcsak a kuruc fiáé, hanem az övéi is benne voltak, és ez törvénytelen, mert aki nem kuruc, attól nem lehet elkobozni a jószágát. 52 Egy másik esetben a Serke [Sirkovce, SK] faluba kiszálló Gömör vármegyei tisztviselõk egy füleki katonák által elkobzott ló tulajdonosának kilétét akarták megállapítani. Két tanút hallgattak ki. Az egyik, Molnár Albertné jobbágyasszony, azt vallotta, hogy január 25. környékén a kurucok rátörtek Serkére, Ivócs György házát feldúlták, lovát elvitték. Nem sokkal késõbb a tanú Molnár Istvánnal, a sógorával (nem azonos a nógrádi eset kárvallottjával!) sétálni ment, és egy mogyorósban találták meg a lovat. A legközelebbi faluba, a hangonyi bíróhoz akarták elvinni, hogy ott helyezzék letétbe, míg a gazdája érte nem megy. Azonban útközben füleki hajdúk egy csoportjával találkoztak, akik megkérdezték, kié a ló? A két tanú azt felelte, hogy találták. Erre a fülekiek elvették tõlük, pedig mindketten váltig hangoztatták, hogy van a lónak gazdája. A hajdúk viszont saját jogos zsákmányuknak mondták, hiszen õk lõtték le róla a kurucot is, csak a ló elszaladt MNL-OL C tekercs. N o 6476., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Ismeretlen személy levele Koháry Istvánnak (Csernyik, június 5.) 50 MNL-OL C tekercs. N o 6566., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Bercsényi Miklós levele Koháry Istvánnak (Sempte, április 23.) 51 MNL-OL C tekercs. N o 283., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Gyöngyöstarjáni elöljáróság levele Koháry Istvánnak (Gyöngyöstarján, január 28.) 52 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Nógrád vármegyei tanúvallomási jegyzõkönyv (Fülek, augusztus 9.) 53 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Gömör vármegyei tanúvallomási jegyzõkönyv (Serke, február 4.) 169

170 A falvak népe sokszor került kapcsolatba a rebellisekkel. Egyeseket hírhordásra és egyéb szolgálatokra kényszerítettek, másoknak állatokat, értékeket adtak el. Ha ezt véletlenül megtudták a végvárban szolgáló, a jövedelem-kiegészítéssel törvénytelen módon is próbálkozó katonák, vezetõik tudta nélkül felkeresték az érintett jobbágyot, és annak a címén, hogy a kurucok javát szolgálja, ráijesztettek, hogy tettével súlyos bûnt követett el, és zsarolni kezdték, hogy ha nem fizet nekik, feljelentik a végvár seregszékén. Esterházy Miklós is ilyen ügyben írt levelet Koháry Istvánnak két egerfarmosi jobbágya ügyében, akiket egy Lázár Mátyás nevû ajnácskõi katona sanyargatott. Az egyik jobbágy, Tóth Tamás egy kuruc katona megbízásából bement Egerbe, hogy eladjon egy puskát a törököknek. A falusi teljesítette a kérést, és visszatérve, a lõfegyver vételárát átadta a megbízónak. Ám Lázár Mátyás megtudta ezt, és több társaival együtt Farmoson lévén, inquisitio alatt kikereste és az szegény emberemen nyolc forintokot rántott. Esterházy Miklós másik jobbágyát azért zaklatta az ajnácskõi hajdú, mert valamikor 1676-ban kurucoktól vett egy tehenet, melyet azok a szomszéd faluból hajtottak el. Lázár elvette Nagy Pétertõl a haszonállatot, és addig vissza nem adta, míg a kiszabott pénzt meg nem kapta. Idén a hajdú megint elhajtotta a jobbágytól a tehenet, és ismét annak kiváltására szólította fel. Ezért Esterházy Miklós arra kérte Koháry Istvánt, hogy az említett ajnácskõi katonát fegyelmezze meg, és az általa elkobzott értékeket szolgáltassa vissza a két egerfarmosi jobbágynak. 54 Egy alkalommal Barkóczy György Koháry István közbenjárását kérte, hogy promoveálja I. Lipót elõtt szomorú helyzetét. A fõkapitány sógora arra hivatkozott, hogy birtokait, melyek Munkács [Mukacsiv, UA] körül fekszenek, Thököly Imre felprédáltatta, amit pedig a várba bevittek, az pedig az ostrom alatt ment tönkre. Más megélhetésük pedig nincsen, Szatmáron [Satu Mare, RO] élnek mások jószándékából. 55 Koháryt a kurucok által okozott károk bejelentésének hitelesítésre is felkérték. Jánoky Borbála állatállományát a putnoki kurucok elhajtották. Az asszony az egri pasának címzett, a panaszáról szóló levelét elküldte Koháry Istvánhoz, hogy õ is pecsételje le, ezzel is megerõsítve annak hitelességét, majd Egerbe juttatását kérte tõle. Emellett azt is indítványozta a fõkapitány elõtt, hogy a parasztvármegyéknek szigorúan tiltsa meg a kurucoktól való bármilyen vásárlást. 56 Összegzés Összefoglalásképpen elmondható, hogy a két fél közötti kapcsolattartásban a legjellemzõbb tárgyalási alapot a foglyok kölcsönös kiváltása és cseréje, a fegyverszünet alatt megszerzett kuruc értékek visszaszolgáltatása és a várátadásra való felszólítás jelentette. Ugyanakkor az is kiderül a fentebb leírtak alapján, hogy a menet- és oltalomlevelek kiadása elengedhetetlen volt az egymás térfelére lépéshez és a biztonságos áthaladáshoz. Végül pedig választ kaphatunk arra is, hogy a kurucok által elzsákmányolt, de a fülekiek által késõbb visszaszerzett jószágok és egyéb értékek legtöbbször visszakerültek a jogos tulajdonosukhoz, akik persze némi kárpótlást fizettek a végváriaknak a kiesett jövedelmükért. 54 MNL-OL C tekercs. N o 691., (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Esterházy Miklós levele Koháry Istvánnak (Zólyom, április 28.) 55 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars I.), Barkóczy György levele Koháry Istvánnak (keltezetlen) 56 MNL-OL C tekercs. N o , (ŠABB, Koháry-család levéltára, Pars V.), Jánoky Borbála levele Koháry Istvánnak (Rimaráhó, szeptember 8.) 170

171 FORRÁSOK MNL-HML (Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára, Eger): IV-1/a (Heves és Külsõ-Szolnok vármegye közgyûlési jegyzõkönyvei): 5. és 6. könyv MNL-OL (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest): E 254 (Szepesi Kamara iratai, Repraesentationes, informationes et instantiae), 62. csomó G 12 (A Thököly-szabadságharc levéltára -Levelek ( ), XII.1., 5. doboz, augusztus havi levelek) P 125 (Esterházy Pál nádor iratai): 4711-es filmtekercs P 2257, 667. egység, 7. tétel (Koháry István ( ) levelezése) Mikrofilm-levéltár (ŠtatnyArchiv v BanskejBistryci) anyaga, Koháry-család levéltára): Pars I.: C 1056-os, C 1057-es és C 1058-as filmtekercsek Pars V.: C 1059-es, C 1087-es, C 1118-as, C 1275-ös, C 1276-os, C 1286-os, C 1288-as, C 1290-es, C 1293-as, C 1294-es, C 1296-os, C 1297-es, C 1298-as, C 1299-es és C 1302-es filmtekercsek MTA (Magyar Tudományos Akadémia), Mikrofilmtár, Dercsényi Mór gyûjtemény, A 489-es doboz IRODALOM BENCZÉDI László 1980 Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon ( ), Akadémiai Kiadó, Budapest. IVÁNYI Emma 1983 Közvetítési kísérletek a bécsi udvar és Thököly között. In: A Thököly-felkelés és kora (szerkesztette: Benczédi László). Akadémiai Kiadó, Budapest MERÉNYI Lajos 1903 Koháry István levelei Eszterházy Pál nádorhoz, In: Magyar Történelmi Tár 4. (1903) 2. szám, NAGY László 1983 Kuruc életünket megállván csináljuk (Társadalom és hadsereg a XVII. századi kuruc küzdelmekben), Akadémiai Kiadó, Budapest. TÓTH Hajnalka 2002 Török rabok Batthyány I. Ádám uradalmaiban. In: AETAS XVII. (2002:1. sz.), TRÓCSÁNYI Zsolt 1972 Teleki Mihály (Erdély és a kuruc mozgalom 1690-ig), Akadémiai Kiadó, Budapest. 171

172 ZOLTÁN IGOR KOMJÁTI THE MATTERS OF THE NON-WAR RELATIONSHIP BETWEEN KURUCS AND LABANCS CONCERNING THE GARRISON OF FÜLEK IN THE TIME OF ISTVÁN II. KOHÁRY CAPTAIN-GENERAL ( ) It happenned significant changes again in the History of Hungary after the fall of the Spring Uprising of 1670, as the Fugitives (named Kurucs by their contemporaries) supported by the Prince of Transylvania and the Passas of the Turkish Occupied Territories, in every year from 1672, invaded to the Hungarian Kingdom in lesser-bigger groups, so as to chase away the Imperial troops. But during the almost civil war not only fights and and ambushes happenned, but in the interval of the struggling, such matters also turned up, which were not exactly occurred by war-time occupations. These matters can give a tinger view for the posterity into the everyday of the Kuruc Labanc fights, can allow them inspect into the economical and social correlations of the late 17th century, moreover, into the mentality of the people of that age, too. This essay undertakes to present these matters (the possibilities of the connectionmaking between the Kurucs and Labancs, problems of issuing letters of protection and travelling warrants and attempts at being given compensations for goods and living stocks plundered by the Kurucs, then soon retaken by the Roundshiers ) in the microhistorical aspects of Fülek situated in Nógrád County, in such a fortress, whose Captain- General, István II. Koháry never went over to the Kurucs and never handed Fülek over to them during his command time. But Fülek is also good example for presenting for that, because the largest garrison was stationed in it among the surrounding fortresses, and that must be known, the big majority of the warriors of Fülek never joined to the Kurucs. Firstly, the essay examines the possibilities of the connection-making between the Kurucs and Labancs: the most typical negotiating bases were mutual changing and ransoming of the war prisoners, the restoring of the goods, equipments and living-stocks plundered from the Kurucs during armistice time and negotiating about capitulation conditions. The second part of the essay shows that issuing the letters of protection and the travelling warrants were indispensable for entering into the hostile territory and passing through over it in safe. The final part of the essay gives answer about it whether the goods and living-stocks plundered by the Kurucs and soon retaken by the Roundshiers were got back to the original owners? 172

173 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNELEM KÖZNEMESSÉG ÉS KÖNYVKULTÚRA A 19. SZÁZAD ELSÕ FELÉBEN NÓGRÁD MEGYÉBEN PRAZNOVSZKY MIHÁLY Irodalomtörténész, Nemesvámos Saját tapasztalatom szerint a dialógus nem annyira a múlt forrásai és a forrásokból minél megbízhatóbb és több valóságelemet kiszûrõ történész között zajlik, inkább az ily módon megismert múlt és a jelen párbeszéde folyik. R. Várkonyi Ágnes A kérdés felvetése Korábbi köznemességi kutatásaim során történeti források alapján kísérletet tettem a Nógrád megyei köznemesség életmód történeti helyzetének bemutatására a 19. század elsõ felére vonatkozóan. 1 A kutatómunka nem terjedhetett ki a rendelkezésemre álló valamennyi ilyen jellegû forrásra vagy forráscsoportra, elsõsorban ahhoz a felméréshez csatlakozott, amelyet a még meglévõ vagy más, csak dokumentumokban szereplõ nógrádi kúriák állapotáról végeztem. A kutatómunka során többször konzultáltam R. Várkonyi Ágnessel, aki felhívta a figyelmemet Rómer Flóris egyik megállapítására, aki a dunántúli kúriákban, kastélyokban lévõ pompa könyvtárakat is megemlítette. Ezt aztán õ maga is felhasználta abban az eszszéjében, amelyben a századfordulón valamennyiünket érintõ kérdésrõl értekezett: hogyan tovább Európa, és ebben az új világban mik lehetnek nekünk, magyaroknak a lehetõségeink? Az egyre növekvõ felszínesség, értékvesztés, az álpolgárosodás jelenlévõ veszélyére hívva fel a figyelmet nyúl Rómer Flóris 1859-es könyvéhez, ahol már megfogalmazódott a mindmáig jelenlévõ társadalmi jelenség. Érdemes idéznünk a történész asszonyt: Mi az álpolgárosodás? Ön- és közámítás, tanulatlanság, kirakatmûveltség, szobadísz zongora, mert a házban senki nem tud játszani, pompakönyvtár, mert egyetlen kötetét se nyitják ki soha. Ott burjánzik, ahol a tanárt rosszabbul fizetik, mint valami hotelben egy még betût sem ismerõ mindenes -t. Az álpolgárosodás látleletei változatosak: a túlbuzgó nemzetieskedés, az úrhatnámság, a fenn az ernyõ nincsen kas mentalitás, a megválaszolatlan levelek, a sunyítások, a közpénzherdálások az álpolgárosodás iskolapéldája a díszként használt, jelmezekben tobzódó, melldöngetõ áltörténelem, az álnépiesség 2 1 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: A Nógrád megyei nemesség lakóviszonyai a 19. század elsõ felében. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve (A továbbiakban. NMÉ) 2 R. VÁRKONYI ÁGNES. Széljegyzetek Európára. In: Századfordulóink, Bp Ehhez RÓMER FLÓRIS: A Bakony. Természetrajzi és régészeti vázlat. Gyõr (A hasonmás kiadás: 1990). 173

174 R. Várkonyi Ágnes arról is beszélt nekem, hogy az általam feldogozott levéltári források (birtokösszeírások, végrendeletek, bírósági iratok, osztály egyezségek stb.) éppen ellenkezõ képet mutatnak, legalábbis tendenciájában, ami majd után másutt jelentkezik. Vagyis a nógrádi köznemesség mûveltségképe, olvasáshoz, könyvhöz való viszonya a XIX. század elsõ harmadában éppen a negatív mezõben található, s az innen való kitörése sokkal nehezebb lesz. Arra szinte semmilyen esélye sincs belátható idõn belül, hogy eljusson a pompakönyvtárhoz (ti. legalább a könyv vásárlásához). Nem is lett, hiszen a nógrádi köznemesség történeti fejlõdésében átugrott egy szakaszt, nyugodtan mondhatjuk, kihagyta az átmenetet a saját értékvilága és a polgári fejlõdés kezdeti szakasza között. Nógrádban ez a történeti periódus hiányzik, vagy csak nagyon szûk keretek között jelent meg, a köznemesség tömegével olvad be a parasztság soraiba, kiemelkedõ, értelmiségi, tudós pályát választó szerepe nincs, intézményei ennek nem alakulnak ki, s ami majd polgárság lesz, az a 19. század végi ipar hatására alakul ki elsõsorban. (Lásd: a mûszaki értelmiség megjelenése). Ugyancsak szóba került e beszélgetés során, hogy soha, semmilyen idõsíkban nem beszélhetünk egységes köznemességrõl. Õ maga azt írta, hogy a nemesi társadalom megosztottsága olyan mérvû volt, hogy az élet és életrend egyetlen dimenziójában sem lehet egységesen kezelni õket, s ilyen következtetéseket levonni. Valóságos szakadékok választották el õket egymástól, s ez kihatott életük, életmódjuk, kultúrájuk, politikai szereplésük minden vonatkozására. 3 Hudi József egyik írásában, amelyben a köznemesség könyvtárairól értekezik, ezt a széles körû osztály-differenciáltságot (jogi, vagyoni, kulturális, vallási stb.) említi kiindulási pontként, amit a kutatás minden fázisában érvényesíteni kell. 4 A jómódú birtokos nemesség (bene possessionatus) elkülönült a köznemesség alsó rétegeitõl: a szerény birtokú, paraszti szinten élõ egytelkes (curiális) nemesektõl, a gazdálkodó vagy más foglalkozást (ipart, kereskedést stb.) ûzõ címereslevelesektõl (armalistáktól), az országrendiséggel nem bíró egyházi (praedális) és helyi (territoriális) nemesektõl. Nógrád vármegyére vonatkozóan Pálmány Béla készített egy több száz évet átölelõ elemzést 5, amelybõl bennünket elsõsorban vizsgált korszakunk érdekelt, noha nem tekinthetünk el a történelmi fejlõdés hozta változásoktól sem. Az 1845-ös nemesi összeírás szerint, amely a kivetendõ diétai hozzájárulást volt hivatott összegezni, Nógrádban személy, azaz a lakosság valamivel több mint 9%-a élvezett nemesi jogokat, s közülük 4367 férfinak volt szavazati joga. A legnagyobb jövedelmet a fõnemesség és a fõpapság élvezte a nógrádi birtokai után. A sor végén a legnagyobb számban a köznemesség alsó rétege állt, amelynek egy jelentõs része, a 3734 hozzájárulást fizetõ természetes és jogi személy közül csaknem 70 százaléknak az éves jövedelme a forint között 3 Erre vonatkozóan áttekintésként KÓSA LÁSZLÓ: Hét szilvafa árnyékában A nemesség alsó rétegének élete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtizedeiben Magyarországon címû könyvét használtuk fel. Bp HUDI JÓZSEF: Köznemesi magánkönyvtárak a XVIII-XIX. századi Veszprém megyében. In: Könyv és társadalom. Könyvkultúra és mûvelõdés a XVIII-XIX. századi Veszprém megyében. Bp PÁLMÁNY BÉLA: Nógrád vármegye nemességének átrétegzõdése ( ). In: Századok sz

175 mozgott. Az átlagos jövedelmûek 24 százalékot, a jómódúak csaknem öt százalékot tettek ki, és a legmagasabbra becsült jövedelmûek alig fél százalékát adják a megye nemességének. Ha számokra fordítjuk, a megyében több mint 2500 köznemest tartunk a legszegényebbeknek. Az összeírásban szerepel még 39 honorácior, azaz nem nemesi származású, polgári foglalkozású nógrádi is, akinek van kimutatható éves jövedelme (14 mérnök, 6 orvos, 5 sebész, 6 gyógyszerész, 2 bábaasszony, 3 ügyvéd, 2 levéltárnok és 1 nevelõ). Sok más honoráciort nem számítottak ide, noha polgári foglalkozásuk volt, mert kétségtelenül nemesi származásúak voltak. (megyei és városi tisztségviselõk, jószágigazgatók, kasznárok, kulcsárok stb.) Mindenképpen itt kell említeni a jegyzõket (161 fõ) és a tanítókat, akik 116-an voltak. 6 Viszont szerepelnek a nógrádi gyárak, manufaktúrák tisztségviselõi is, mint egy éledõ, fontos nógrádi polgári réteg elsõ képviselõi. Végsõ soron, összegzi Pálmány Béla, 1848-ra ez a jelentõs létszámú Nógrád megyei nemesség már teljesen szétbomlott társadalmi csoportot alkotott, amelyben a legnagyobb számmal, mondhatjuk, meghatározó jelleggel, a birtoktalan, semmilyen jövedelemmel nem rendelkezõ köznemesek voltak. Közöttük és a dúsgazdag fõnemesek között a távolság leküzdhetetlen, s a bene possessionatus rétegbõl kiválók is csak az armálisukra vigyáztak, hiszen vagy paraszti munkát végeztek, vagy iparosként dolgoztak, s egyéb alacsonyabb rendûnek számított hivatást választottak. Egyértelmûen a jómódú köznemesek veszik át a megye irányítását a közigazgatás és a politikai élet minden szintjén, s nagyon kis létszámban ugyan, de megjelennek majd a leendõ polgári Nógrád megye középosztályának elsõ képviselõi is. Korábbi tanulmányomban gyakorlatilag nem foglalkozhattam a nógrádi köznemesség könyvkultúrájával, könyvhasználatával. Elsõsorban azért, mert az általam vizsgált forrásokban erre alig találtam adatot, s ha igen, az sem volt értékelhetõ. Mivel a közelmúltban egy jelentõs köznemesi inventáriumra bukkantam, amelyben az egykori tulajdonos könyvtára is tételesen, címek szerint felsorolva szerepel, a közeljövõben ezt kívánom a maga teljességében feldolgozni. Így a mostani dolgozatomban egyféle elõtanulmányként áttekintem, hogy milyen volt, milyen lehetett a nógrádi köznemesek viszonya az olvasáshoz. Mindehhez felmutatva néhány más megyebeli példát, viszonyításként a megyei helyzethez. Egy tudós köznemes a könyvrõl és a könyvtárak hasznáról Kiindulásként a megye elsõ, nyomtatásban megjelent megye ismertetõjét vettem elõ, ami alapján korábban már több szempontú elemzést végeztem. 7 A könyvkultúra megítélésben Mocsáry Antal a viszonyítási pontot önmagához képest jelölte ki, hiszen adatai, adatgyûjtése és kutatómunkája során meglehetõs pontossággal felmérhette a 19. század eleji olvasás- és könyvkultúra helyzetét Nógrádban. Még akkor is fontos ez 6 Számunkra figyelemre méltó, hogy egy 1832-es megyei felmérés szerint idézi Pálmány Béla a megyében 261 településen 186 iskola mûködött, s azok tanítói is vagy jegyzõk, vagy kántorok, vagy éppen írni-olvasni alig tudó kiszolgált katonák voltak. 7 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Mocsáry Antal huszonhárom kérdése. In: Köszöntés. R. Várkonyi Ágnes tiszteletére. Salgótarján, ; Uõ: Nemzetem javára, nemzetemért írtam Mocsáry Antal történetírói elveirõl a megyei monográfia alapján In: NMÉ

176 számunkra, ha az esetek többségében nem jut el a részletekig, elsõsorban rövid megjegyzésekkel jelzi a könyv meglétét, vagy az illetõ nemes viszonyát az olvasáshoz, a tudományhoz. Külön kitér viszont a könyvtár, akár a megyei könyvtár meglétének fontosságára, illetve ennek hiányában e veszteség súlyára. Mocsáry Antal a megye járásai szerint foglalkozott az egyes településekkel, s amely faluban vagy mezõvárosban volt jelentõs személyiség, akkor azokról bõvebben beszélt, más esetekben egyszerûen csak felsorolta a település birtokos nemeseit. Podrecsányban Török János könyvtáráról ugyan nem tesz említést 8, de egyértelmû, hogy a birtokos rendelkezett könyvtárral. Kétemeletes kastélya volt, amelyhez kert és gazdasági épületek tartoztak, s így tudjuk meg, hogy a kastély melletti erdõben Mocsáry Antal lehetõség van olvasásra. Valószínûleg pihenõ padok, netán egy kis erdei filagória állt rendelkezésre. Így írja ez Mocsáry: mellette egy árnyékos kis erdõtske áll, amellyet kis mulató helynek is lehet nézni, de a tudományokat kedvellõ tsendes olvasásban, a szép nyári idõben feltalálhatja benne elõmenetét. Karancsberényben gróf Berényi Miklós tulajdonosról írván szintén nem említ könyvtárat, de megjegyzése egyértelmûen feltételezi a nemesi otthon könyvtárának meglétét: Bölts társalkodása alatt kitetsze mély tudománnya, elterjedett nagy tapasztalása, több nyelveknek tökélletes tudása 9 Az Óbáston lakó gróf Keglevich Károlyról írottakban egy mondat utal szintén az olvasottságára, mûveltségére: Ezen mélyen olvasott gróf. 10 Tarnócon (Ipolytarnóc) több birtokos nemes család is élt, közülük csak egyet emel ki, Bory Józsefet, akirõl megtudjuk: érdemekkel teljes, és a törvény tudományba mélyen bélátó férjfiú, ugyan azért is szerentsés tanácsadó. 11 (A családi levéltárat külön is megemlíti, mint a család régi okleveleinek fontos tárházát.) 12 A Kubinyi család külön fejezet a megye mûvelõdéstörténetében, s így a köznemesi könyv- és olvasás kultúrában. 13 Videfalva leírásánál (Losonc mellett van) a sommás 8 MOCSÁRY ANTAL: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Rézre metszett rajzolatokkal négy kötetben. Pesten k.126. (A továbbiakban: MNV) Nagy Iván ennyit jegyzett meg róla, hogy mint Nógrád megye elõkelõ táblabírája csendes életet élt Podrecsányban. In: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal, Pest k (A továbbiakban. NI) 9 MNV: 1. k Nagy Iván, ha róla nem is, de közeli rokonáról ezt jegyezte fel. Berényi Ferenc: ügyes, tanult ember volt. Az anyai magyar nyelven fölül tudott németül, franciául, olaszul, oláhul, latinul és illyrül. In: NI. 2.k MNV. 1. k MNV. 1. k MNV. 1. k Nagy Iván ezt írja róluk. Az apa, Kubinyi András ( ): Említést érdemel válogatott könyvtára, régi pénz- és egyéb szép gyûjteménye, amelyekben nemes idõtöltését találta. Fia, Ferenc: Losoncon szép régiségi gyûjteménye az oroszok által feldulatott. Testvére, Ágoston: Atyja nyomdokán és egyéb példákon indulva, ifjú korától többféle szép gyüjteményt szerze, amelyeknek egy része 1849-ben Videfalván az oroszok által szintén pusztítást szenvedett. in: NI 6. k

177 összegzés így szól: Nevezetes ezen több helyeken is birtokos Úrnak ritka gyûjteménnye, kiváltképen a régi Pénzekre, tengeri tsigákra (Conchae), kövekre s növényekre nézve; említést érdemel könyv-tárja is. Ezekbõl ki tetszik, hogy ezen birtokos a tudományoknak, úgy valamint minden jónak kedvellõje, és elõ-segítõje. Két jól nevelt fijaiban, Ferentzben és Ágostonban van s lehet is reménysége, hogy ezek is jó szülõiknek nyomdokit fogják követni. 14 Kubinyi Ferenc ( ) és Kubinyi Ágoston ( ) valóban jelentõs személyiségei lettek a 19. századi magyar tudománynak 15, és tragikus történetként említendõ, hogy a losonci (videfalvi) házuk a gyûjteményekkel együtt 1849 augusztusában leégett, amikor a cári csapatok felgyújtották a várost. Kubinyi Andrásnak Pilényben (Piliny) volt a másik birtoka, ahol szintén volt egy kõbõl épült kúriája, s Mocsáry megismétli, amit a családfõ értékelésénél írt le: a ki nemes gondolkodása mellett nem kis fáradtsággal és költséggel szerzett ritkaságival s természetvis gálókat figyelmetessé teszi, nevezetesen látszanak itt tengeri tsigák (Conchae), kõ, arany, és vasbányákból szerzett különös ritkaságú darabok; szárnyas állatoknak tojásai, s mind ezek üveg alatt tartatnak itten, szabad megtekintésre. 16 Mocsáry olyan fontosnak tartotta a Kubinyi családot, hogy mûve második kötetében még külön fejezet szentelt a fiatal Kubinyi Ágoston videfalvi numizmatikai, valamint madártojás gyûjteményének és a Pilinyben lévõ kõzetgyûjteményének. Ugyanígy Kubinyi András numizmatikai gyûjteményét is külön mutatja be. 17 Nyilvánvaló, hogy számára az effajta gyûjtõ tevékenység a tudományosság, az értékmentés meghatározó lehetõsége, minta értékûnek tartja, egyediségénél fogva is példaként említi. Számunkra ennél is fontosabb, hogy ugyanitt pár soros külön fejezetben mutatja be Kubinyi András videfalvi könyvtárát, s még így is, még részletezés nélkül is, egyedülállónak láttatja a gyûjteményt. Úgy tudja, mintegy 35 éve kezdte a gyûjtést, s már 5000 kötetes a könyvtár. S bár nem tudunk részleteket, a summázat rávilágít e sokoldalú érdeklõdésû nógrádi köznemes viszonyára a tudományhoz: Kiváltképen emlitést érdemelnek ezen könyvtárban, a Római és görög Bipontinai kiadásu Classicusok, úgy szinte ezeknek több régi originál kiadásaik, a régi magyar História irók, a Német poéták, s több más igen szép és hasznos munkák. Némileg tehát láthatjuk Kubinyi András mûveltségének irányát s nyelvtudását is. 18 Mocsáry monográfiájában másik, a tudás mintájaként tekintett család a Forgách grófoké. Nem véletlen, mert könyve megírásában igen sok segítséget kapott tõlük, kutathatott a gácsi és a szécsényi kastélyban lévõ könyvtárukban és levéltárukban. Megírja rövidített formában (200 oldalon) a család történetét, idõnkét megemlítve azon családtagokat, akiket számon tartottak, mint a könyv, a tudomány barátját, mûvelõjét. Forgách Ferenc mint mélyen olvasott férjfiu, aki a padovai egyetemre járt, s egészen a nagyváradi püspöki címig vitte, I. Ferdinánd halálakor deák nyelven halotti beszédet mondott, melly még most is megvan, s mellybõl kitetszik ékesen szóllása, és a régiség mélységeinek esmérete MNV. 1. k Praznovszky Mihály: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége. In: NMÉ MNV. 1. k MNV. 2. k MNV. 2. k Megjegyzi még végén hogy Kubinyi könyvtárában számos kéziratok is találhatók. 19 MNV. 4. k. 137, 139. (A történetíróról van szó.) 177

178 Forgách Zsigmondról említi, hogy ugyan országos hivatalt is betöltött, a magános foglalatosságiban is különös figyelmet érdemelt. A mesterségeket, de fõképen a Tudományokat minden erejével elõsegítette. 20 A legtöbbet persze támogatójával, Forgách Józseffel foglalkozik, akinek a szécsényi könyvtárát rendszeresen használta. Bemutatja a kastélyban lévõ gyûjteményét és a parkot, annak növényvilágát stb. Mély tudományú Magyar Gróf -nak nevezi, akivel 30 éve már kapcsolatban áll. Sokat segített a munkájában, melynek során több rendbeli ezen Vármegyét illetõ ritkaságokat és különösségeket bizonyító jeles irományokat, s ritka könyveket is közlött õ velünk, sõt ajándékul is adott 21 Megemlíti más helyen, hogy a szécsényi kastély kétemeletes, a gróf az épületet hasznos és szükséges épületekkel nagyobbította [gazdasági épületekrõl lehet szó], valamint szép angoly.kertet is épített, amelyet külföldi ritka plántákkal bámulásig felékesítette. Összefoglalóan így jellemzi Forgách Józsefet: a tudományoknak s Literatúránknak barátja. 22 Majd lábjegyzetben hozzáfûzi, hogy csak hálával tartozik Forgách Józsefnek, mert ezen Méltóság velem sok nevezeteset közölvén, sok történetek felvilágosítására segítséget nyujtott 23 (S akinek a gyermekei hamarosan eladósodtak, s a kastélyt eladták Pulszky Ferencnek.) Bágyonnál azt emeli ki, hogy itt lakott Ócsai Balogh Péter egy jól elrendelt residentionalis épületben, aki maga is a tudomány embere lehetett: nagy tekintetû, tanult, és az ország elõtt esmeretes. 24 Hasonló módon fogalmaz a Bercelen élõ Baloghy Lajosról, aki országgyûlési követ is volt, kiváló szónok, hazaszeretetérõl híres és a Literaturánknak is barátja. 25 Az egykori ecsegi plébános, Baranyi János is olvasott férjfiu volt. 26 A litkei plébánosról is ezt jegyezte fel: példás és tudós férjfiu. 27 Rimócon korábban Madarassy Ferenc volt a plébános, akibõl püspök lett, s aki mélyen olvasott férjfiu. 28 Szõllõsön (Mátraszõlõs) parochiális házi könyvtár található. 29 Hasonlóan fogalmaz a Kishartyánban birtokos Bay Ferencrõl, aki mély tudományú, nagy törvénytudó volt. Majd így folytatja: ezen hazáját igazán szeretõ, tanult férjfiúnak, a kivel sokszor nemes társalkodásom volt. Halálára Mocsáry egy emlékverset írt, amit közöl is a monográfiájában. 30 Bár nem Nógrádban élt gr. Teleki József, de a sziráki Teleki kastély bemutatásánál minõsíti õt: mély tudományú és igaz Hazafi volt. 31 A varbói 20 MNV. 1. k MNV. 1. k MNV. 1. k Uo. 24 MNV. 1. k MNV. 1 k MNV. 1. k MNV. 1. k MNV. 1. k MNV. 1. k MNV. 1. k két sor a versébõl: Él!- s éljen a szívben, nagyoknál s a jóknál/ él a tudományhoz s erköltshöz hajlóknál. 31 MNV. 1. k MNV. 1. k

179 Szentiványi Ferencrõl írva sem említi könyvtár meglétét a mára elpusztul kastélyában, de felsorolván országos hivatalait megjegyzi: dísze volt ezen méltóság a nemesi rendnek. 32 A megye könyvhasználói, vagyis Mocsáry értékrendjében a tudós, olvasott emberek közül néhányat megnevez akkor is, amikor külön fejezetben a vármegye nagy és jeles embereit veszi sorra. A tárgyalt idõszakunkban élt országos ismertségû tudósokról tud: Katona István történetíróról és Mikoviny Sámuelról, aki szintén nógrádi születésû. Továbbá ismeri Kármán Józsefet, a költõ apját, a losonci gimnázium tanárát, akirõl ezt írja: Több jeles munkáji bizonyitják nagy tudománnyát és szorgalmát. 33 Egy mondatot kap még Bay Ferenc Ludányból, aki mélyen olvasott férjfiú, gróf Forgách József, ki a mély tudományoknak s régiségeknek kedvellõje lévén, azokban igen jártas, gróf Berényi Miklós Karancsberénybõl: ez az angol, Frantzia és egyéb nyelvekben jártas, s nemzeti nyelvének, valamint a tudományoknak is kedvellõje. 34 A részleteket illetõen a köznemesi könyvtárakra vonatkozóan ennyit találunk a megyei monográfiában. Bizonyára megvoltak a szempontjai Mocsárynak, hogy kit s miért említ a tudás, a könyv, könyvtár és olvasás viszonylatában. Mint látjuk majd, alapvetõen a tudományos értéket tekinti az olvasás, s így alighanem a köznemesi könyvtár, magatartás alapjának és értelmének. A monográfia második kötetében összefoglalóan tárgyalja a megye értékeit, nevezetességeit, intézményeit, fontosabb jelességeit. Így kap külön fejezetet a könyvtár is. 35 Amit hiányol: a közkönyvtár megléte. Meglévõt csak egyet tud említeni, a losonci református középiskola könyvtárát, amely egyfajta korlátozottan nyilvános könyvtárként is mûködik. Errõl már könyve elsõ kötetében is megemlékezett, amikor a losonci járásról ír, s benne a mezõvárosról is. Kiemeli, hogy a reformátusoknak itt nagy számból álló ifjakból van iskolájok, s hozzáteszi, hogy az intézményben van egyfajta régiség gyûjtemény (nem határozza meg a tartalmát), s van egy könyvtár is, amelyrõl szintén csak egy mondatot ír le: jó könyvekbõl álló könyves házok van. 36 Ebben a kötetben ezt így folytatja: Jeles, jó, és számos könyvek gyüjteménye ez, s a literatura kedvellõji közül akár ki kérjen belõle könyvet olvasásra, adatik neki minden készséggel, amivel magam is ditsekedhetem. Ám ez még kevés a közjó érdekében, mert úgy kellene szervezni a könyvtár életét, amint azt Kis-Hontban, ahol a közkönyvtárban évente egyszer felolvasó és elõadó tudományos összejövetel van, ahol a tanult férfijak minden rendbõl összegyûlnek, s bármilyen tárgyról értekezést mondhatnak, s azokat majd közös költségen ki is adják. De ehhez gazdagabb könyvállományra van szükség Losoncon, s meg kellene szervezni ezeket a programokat is az iskolában. Összefoglalóan szól e helyen a megyében lévõ, úri házaknál megtalálható könyvtárakról: nagy szorgalommal és költséggel gyûjtött, szép számból álló könyvtárak. Érdekes módon õket nem említette a települések felsorolásánál: báró Prónay Lajost, Kubinyi Andrást, Baloghy Lajost, Szentiványi Márkot, Szontagh Istvánt. Az õ gyûjteményüket így minõsíti: jeles könyvekbõl álló gyûjtemény. Kacskovics Jánost külön 33 MNV. 4. k MNV. 4. k MNV. 2. k MNV. 1. k

180 kiemeli, akinek tsupa magyar könyvekbõl dicséretes gyûjteménye van. elképzelhetõ, hogy hungarica gyûjteménye volt. Itt érhetõ tetten Mocsáry felfogása a könyvekrõl, illetve azok hasznáról. Egy rendkívül praktikus szemléletû, a hasznosságot mindenekfelett elõtérbe helyezõ köznemes gondolkodásáról vallanak sorai. Érdekes módon a szépirodalmat teljesen feleslegesnek tartja (éppen õ, aki több versét is beillesztette a könyvébe), de úgy véli, ebben a korban elsõdleges a könyvek társadalmi hasznossága. Emellett persze az erkölcsi szempontokat sem hanyagolja el: a könyv a nevelés, a hitélet fontos eszköze lehet. A regények, útirajzok, a drámai mûvek, a szentimentális mûvek csak rontanak a helyzeten. Ezek ugyan szórakoztatók, de a tudományt semmiképpen nem szolgálják, s károsan hatnak az érzelmekre. Ezeknek az olvasásában semmi haszna nincs az olvasónak, sõt, sok értékes órát elveszteget, amely idõt jóra is fordíthatott volna. Vagyis, mondja (s tán ezért nem is említi a könyvek meglétét az egyes nemesi családoknál): Az illyen könyvek gyüjteménnyét nem nevezhetjük könyvtárnak. Mert a könyveknek a lelki élettel, az életfilozófiával, a jogtudománnyal, a történettudománnyal s az irodalomtudománnyal kell foglalkoznia, ha egyik sincs benne, akkor az igazi olvasó ezeket elveti, nem vesztegetteti magát, szívét, és élete áldott idejét. Végsõ summázata: a ki tsupán tsak a mulatságot keresi az olvasásban, és nem a tudományt, az nagyon eltéveszti az igazi tzélt 37 Pár évvel Mocsáry könyve után, 1832-ben jelent meg az Egyházi Folyóírásban egy névtelen szerzõ tanulmánya a könyvolvasásról, ezt késõbb, 1848-ban Veszprémben könyv alakban is kiadták. Az olvasás hasznosságára figyelmeztetõ könyv, amelynek szerzõje elsõsorban vallási indíttatásból foglalkozik tanácsadással, hogy mint érdemes és kell olvasnia a kortársaknak. Szerzõje Laszkallner Antal ( ) mûvelt veszprémi pap, kanonok, szakíró volt. 38 Az õ álláspontja is ugyanaz, mint a nógrádi tudós táblabíróé: Könyveket úgy olvass, hogy általok jobb és tudósabb lehess. Valójában gyakorlati útmutató arra, hogyan olvassunk, ha már jól döntöttünk a könyvünk kiválasztásban. Természetesen elsõ dolog, hogy az ismereteket, a tudást adó könyveket kell kiválasztani. A csupa idõtöltés vagy hiu gyönyörködés szempontjai miatt nem is szabad könyvet venni a kezünkbe. Három csoportját sorolja fel a kerülendõ könyveknek. Elsõ a már eleve silány irodalom, másodsorban azok a könyvek, amelyek árthatnak az érzelmeknek és az észnek, s harmadszor azokat a könyveket kerüljük igazán, amelyeket kimondottan azért írtak, hogy az olvasónak gondolkodásmódját tévelygésre csábíthassák, és szívét egészen megrontsák. 39 Ezeket amúgy fordult eszû és romlott szívû emberek írják. Nem ítéli el ugyan a szépirodalom olvasását, de csak a legjobbakat és a nevelve tanítókat szabad olvasni, fõleg az iskolai tanulmányok során. Ám õ inkább a fontos könyvek elolvasására buzdít. Szintén hármas kategóriát állít fel. Elsõk a szükséges könyvek, amelyek a hit és az erkölcs világába vezetnek el bennünket. Ugyanakkor segítenek az egyes hivatást gyakorló embereknek is a hivatal viselésére tanító szabályokkal. Másodikként a hasznos könyvek közé sorolja azokat, amelyek olvasása révén az észnek és a szívnek 37 MNV. 2. k A könyvolvasásról. Veszprém Foglalkozik vele HUDI JÓZSEF: Egy régi könyv a könyvolvasásról. In: i. m A könyvolvasásról

181 nagyobb csinosodásához juthatunk, vagyis egyes hivatásokban többek leszünk, jobban szerepelünk, a választott tudományt jobban mûvelhetjük. Harmadsorban a vidámító és gyönyörködtetõ könyveket válasszuk olvasásra, amelyek közé a tudós pap a klasszikus költészetet sorolja, a nevezetes útirajzokat, barátságos avagy nyájas levelezéseket és a sajtóból is az országismertetõ, hasznos újságokat. 40 Nagyjából Mocsáryval egyidõben a Tudományos Gyûjteményben Kis János tollából megjelent egy cikk: Hogyan kell a Magyar Olvasó Publicumot nevelni címmel. 41 Pontosan az ellenkezõjét mondja, mint amire Mocsáry esküszik. A szépirodalom nagy hasznáról értekezik, amelynek olvasása, illetve írása során a magyar nyelv fejlõdését és általánossá tételét tudjuk elérni. Hiszen a nyelv által neveltetik a nemzet, az által tétetik jó erköltsüvé, szorgalmassá, szeretetre méltóvá, tudóssá, híressé és hatalmassá. Ebben rejlik az irodalom lényege is, hogy a magyarul megírt és kiadott könyv folyamatosan, örökké jelen van, és része lesz az emberi életnek: az író láthatatlanul, némán, de mindenütt, és esztendõk és századok múlva is szóll, még pedig ha mesterségéhez ért, szívre hatóképpen szóll. Meglátása szerint bennünket az európai elismertségben gátol nyelvünk és ezáltal olvasóközönségünk szûk volta a világnyelvekkel szemben, gátol, hogy az ország vezetõ nemesei nem olvasnak magyarul s fõleg nem magyar könyveket, valamint az iskolai oktatásban kellene elsõként a magyar irodalmat olvastatni: A mesétõl és regétõl el kezdve az elõ adásnak minden nemeit, minden jó eredeti írásokat és fordéttásokat, meg kellene már az Oskolákban esmertetni. A negyedik kötet végén Mocsáry Antal közreadta a könyv elõfizetõinek listáját. 42 Összesen 88 név szerepel. Közülük alig több mint a fele 43 és a három város nógrádi, valamint 10-nél nem állapítható meg egyértelmûen a lakóhely. Mocsáry Antal nem utalt mindig a társadalmi jogállásra vagy foglalkozásra, éppen ezért ez a felsorolás csak tájékoztató jellegû lehet, következtetéseket nagyon nem lehet levonni belõle. Magas rangú hivatalnok (cs.kir. tanácsos) 3 fõ, alispán 1, megyei fõadószedõ 1, fõszolgabíró 1, táblabíró 12. Valamint a Balassa családból egy fõ, Madách Imre, a Forgách család három tagja és a Mocsáryktól 2 fõ. Mindezeken felül számottevõ az elõfizetõ papok száma (9 fõ), meglepõen magas a tiszttartók száma (6 fõ), valamint található még 2 ügyvéd és 1 patikus Szécsénybõl. Végül három megyei város elöljárósága is rendelt: Balassagyarmat, Losonc, Szécsény. A kép tehát nem biztató. Nem lehet véletlen, hogy Mocsáry Antal, amikor sorra veszi, miként lehetne javítani a megye közállapotain, beleértve az ipart, kereskedést, úthálózatot stb., felsorolja a mûveltség bizonyos színtereit is. Mindenekfelett hiányolja egy nyomda meglétét. Egy ilyen könyvnyomtató mûhely a köztudományokra nézve nagy elõmenetelt és hasznot hajtana, írja Mocsáry, aki a könyvét egyébként Pesten adatta ki a Trattner nyomdában. 43 A hiánylistán természetesen ott vannak a könyvtárak is. Nincs a megyében közkönyvtár, amely elõsegítené a tudományok mûvelését, az önmûvelést, s végsõ soron a közjót. Vagyis a könyvtár társadalmi hasznossága mindenek felett áll. Újra csak a Hont 40 Uo Tudományos Gyûjtemény, VIII MNV. Függelékként a 4. a kötet végén 43 MNV. 4. k

182 megyei közkönyvtárral példálózik. Majd megemlít néhány megyei nemesi könyvtárat, amelyeket már eddig is érintett, de most követendõ mintaként hoz fel. Elsõ helyen említi Forgách József szécsényi kastélybeli könyvtárát, aztán Prónay Lajosét Kutason, Kubinyi András gyûjteményét Videfalván és a losonci gimnázium gyûjteményét. Ezeket azért elsõsorban, mert õ maga is használta az állományukat munkája megírása során. ( Szép számú, jeles és jó könyvekkel meggazdagított könyvtárak ezek.) Majd felsorol még néhányat válogatott ritka könyvekkel meggazdagítva, mint Szentiványi Márk, Balogh Lajos és Madách Imre könyvtárait. 44 Néhány könyvtárról Korábbi vizsgálatunkban 47 köznemesi összeírást, végrendeletet, osztályos egyezséget, birtokperes anyagot néztünk át, s ezekben találtunk értékelhetõ adatokat, amelyek az adott nemes életmódjára, vagyoni helyzetére, kapcsolataira stb. utaltak. A kutatás célja elsõsorban a kúriák állapota, nagysága és berendezése, valamint az adott nemes életmódja közötti összefüggés bemutatása volt. Ekkora adatsorból természetesen még nem lehet összefüggõ megállapításokat konstruálni, de bizonyos jelenségek kimutathatók voltak, pl. a vagyoni helyzet és a kúria nagysága, vagy a berendezés és a vagyon egymáshoz való viszonya stb. Mindenesetre egyértelmûen látszott, hogy a szegényebb sorsú köznemesek életmódja rendkívül lehangoló. Csak a legszükségesebb tárgyakat, eszközöket találni otthonaikban, azokat is rossz állapotban; rendszerint feljegyzik, hogy javításra szorul, ócska, avítt stb. Gazdasági épületeik hasonló állapotúak. Kertek nincsenek a kúria körül, a gazdasági udvaron kívül. Más, gazdagabb lakóház, szebb berendezés, díszkert stb. csak a tehetõsebb nemeseknél mutatható ki. Olyan személyekrõl, családokról van szó, akik aztán politikai szereplésükkel is jelen vannak meghatározóan a megyei közéletben. A Prónay, Mocsáry, Balassa, Kacskovics, Tihanyi, Török stb. családok nevei fordulnak elõ így az iratokban. Ami témánkat illeti, tehát a 47 levéltári forrásból összesen négyben (!) említik könyv meglétét. Összefüggõ nemesi könyvtárral egyetlen egy esetben sem találkoztunk május 16-án Ebecken egyezkedett az elhunyt Plachy István rokonsága a nagyon szerény birtokon és ingóságokon. Összesen egy könyvet jegyeztek fel: kasznyi, mellyben az irományok találtatnak s egy cseh biblia. (Fegyver is csak egy volt, érdekes lehetett: egy restaurationali sebhellyel ékes kard. Vagyis a nógrádi tisztújítások valóban olykor véres ütköztek voltak.) 45 Csillag János számtartó vagyonösszeírása botrányos helyzet után született meg. Almássy Gedeon nagybárkányi birtokán szolgált, s a földesúr megtámadta õt, bizonyára pénzügyi visszaéléssel vádolva, de olyan durván, hogy a végén már kardjával is összekaszabolta. Késõbb az egész házát lefoglalta. Ezért fordult panasszal Csillag János a megyéhez, és listájában felsorolja lefogott értékeit. Összesen négy könyvet említ: egy szakácskönyv (német nyelvû), egy urbáriumot tárgyazó könyv nyomtatva és Nemzeti kalendárium 1830 és 1831-ik. 46 Ha ebbõl ugyan nem is tudjuk igazolni az általános helyzetet, 44 MNV 4. k Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára XII. 1831/1 (A továbbiakban MNL NML) 46 MNL NML XII. 1831/1 182

183 de tény, hogy a más megyékben is tapasztalt nemesi könyvhasználatnak megfelelõen a nógrádi köznemesi otthonokban is általában háromféle könyv található: a Biblia, a kalendárium és a jogi életet segítõ kiadvány. Sajnos más helyen még ennyi leírást sem találunk. Az igen tehetõs Plachy Sámuel augusztus 8-án halt meg, két árvája maradt. A megye azonnal bizottságot rendelt ki, hogy a meglehetõs vagyont mérjék fel. A lakóhelye egy nagyméretû kúria volt, hét szobából, 3 kamrából s egy konyhából állt, kõbõl épült és zsindellyel volt fedve. Az egyik szobában felvettek egy kõrösfa almáriomot, s ahogyan írták, ebben voltak mindenféle könyvek, sommásan 44 darab. Emellett volt egy íróasztal is. A másik szobában ezeket a bútorokat találták: avitska nyoszolya, keményfából, 2 darab, kemény fából író asztal, kemény fából kvadrup kasznyi, mellynek négy fiókjai könyvekkel tele vagynak. Elképzelhetõ, hogy a hajdani tulajdonos számára a könyv, s általában az írásbeliség, fontos volt, erre utal például az íróasztal megléte is. 47 Mocsáry Károly szintén a tehetõsebb köznemesek közé tartozott, Losoncon is volt háza a liptagergei nagy kúria mellett. Itt írta végrendeletét augusztus 8-án. Sorban rendelkezett vagyonáról aszerint, hogy mit melyik gyermekére vagy a felségére hagy majd. A könyvek is feltûnnek a nagy hagyatkozásban, meglehetõsen sommásan és számunkra elemezhetetlen módon, de legalább azt igazolva, hogy volt a birtokában könyv. Minden egyéb kotsijaim, szekereim, hámos lovaim, paripáim és ezekhez tartozó készületeim, szerszámaim, könyveim, zsebbeli óráim, óra lántzaim, gyûrûim, s más illyes portékáim az Imre fiamé legyenek. 48 Mocsáry Antal egykori kúriája Bocsárlapújtõn 47 MNL NML VII. 1830/4 48 MNL NML VIII. 1836/3 183

184 Gyakorlatilag ezek az inventáriumok, készüljenek bármilyen célból is, megegyeznek a magyar átlaggal. Elsõsorban a gazdasági értékeket írják össze, sorolják fel a birtokot, a jobbágyokat, a földeket, az állatokat, a lakóházat, a további épületeket, a házakban a bútorokat, ruhanemûket, konyhai eszközöket stb. Igen ritkán persze, ha van az ékszereket, fegyvereket. A legvégén pedig a könyveket, s mint a nógrádi három példából láttuk, igen tömören. Az értékképzés rangsorának természetesen ez a végén volt, hisz akinek az írás-olvasás, tudás nem kenyere, a könyveknek sem tulajdonít értéket. (Lehet, hogy nem is õ szerezte be azokat, örökléssel kerülhetett hozzá, s penészedhetett az almárium fiókjában.) Vannak közvetett adataink a nógrádi köznemesek könyvhasználatáról, még ha magukat a könyvtáraikat vagy könyvgyûjteményeiket sem összegzõen, sem tételesen nem tudjuk bemutatni. A közvetett adatok arról tanúskodnak, hogy pl. Kacskovics Lajos esetében a könyv a családon belüli továbblépés eszközeként tûnik fel. 49 Mocsáry is említi édesapját, a Mohorán birtokos Kacskovics Ferencet, aki könyvgyûjtõ volt. Fia, az említett Lajos önéletrajzából tudjuk, hogy apja iskolázott ember, hat gimnáziumi osztályt végzett. Gazdasági pályára lépett, uradalmi tiszt lett. Saját erejébõl felküzdve magát eljutott odáig, hogy Mohorán jelentõsebb birtokot vásárolt, s meglehetõs jólétben élt. Ennek következtében öt fiú gyermekét taníttatni is tudta, s õk különbözõ pályákat futottak be. Fia apja könyvszenvedélyérõl így írt: Kitûnõen beszélt és írt latinul, szeretett olvasni és tanulni, a magyar irodalom buzgó pártfogója volt, rendszeresen járatta a Magyar Kurírt és a Tudományos Gyûjteményt s megszerezte Dugonics, Gyöngyösy, Kazinczy, Berzsenyi és mások szépmûvészeti [értsd: szépirodalmi] munkáit. Érdeklõdése a kortárs magyar irodalom iránt alighanem ritkaság számba ment, s nem csak a megyei köznemesek között. A szellemi nyitottság, a tudásba vetett hite vezérelte abban, hogy Lajos fiát is taníttatta. 50 Azt is látta, hogy a továbblépéshez a Nógrádból való kiszakadás vezet, mert itt semmilyen feltétele nincs meg a képzésnek, iskoláztatásnak. Ezért Pesten tanult a katolikus gimnáziumban, majd jogi egyetemre járt. Ahogyan írta: össze vissza olvastam minden magyar és német könyvet, mely kezembe került. Valamint ismerkedett Széchenyi, Hufeland, Jean Paul, Mirabeau, Lamartine stb. mûveivel is. (Önállóan tanult meg franciául.) Kapcsolatba került a korszak irodalmáraival, összejárt Szemere Mikóssal, Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihállyal, ismerte Tasner Antalt, Zádor Györgyöt, Szenvey Józsefet, Bártfay Sándort. Kisfaludy Károlyt egyik találkozásukkor így biztatta: Csak tanul, tanulj öcsém. Írni is kezdett, s álnéven verseket és novellákat írt a pesti lapokba, olyanokba, mint a Társalkodó, Koszorú, Uránia, amelyek a kor legszínvonalasabb folyóiratai voltak. Járt Bécsben, bejárta a város múzeumait, de Bécs nem tett rá különösebb hatást. Ha hazajött Nógrádba, többször felkereste Szentiványi Bogomért Szakalban (Nógrádszakal), akinek gazdag könyvgyûjteménye lévén (melyet végrendeletileg a pesti evang,. gymasiumnak hagyományozott) szívesen adott olvasás végett könyveket s a 49 KACSKOVICS LAJOS m. td. Akadémia l. tagjának életrajza OSZK kézirattár Fol. Hung Ágoston uradalmi ügyész lett, Gábor nem foglalkozott a tudományokkal, Károly megyei fõügyész, Dienes ügyvéd. In: NI 6. k

185 szívességét gyakran vettem igénybe élete fogytáig, de szintén bizonyos megjelölt irány nélkül. 51 Ugyanakkor meglepõdve láttuk, hogy a tekintélyes Szentiványi Ferenc birtok leltárában egy könyv sem szerepel. A magas politikai rangot elérõ nemes Liptó megyében született, s élete vége felé tért vissza egy Varbó nevû településre Nógrádba, de korábban már töltött be a megyében elsõ alispáni tisztséget is. Majd következett a töretlen karrier: egészen az országbíróságig. Egyik fiának, Medárdnak a felesége örökölte a varbói birtokot s benne a terjedelmes kúriát. Medárd özvegye 1835-ben elhalálozott, s ekkor készítették a hatalmas vagyon leltárát. Rendkívül nagy értékrõl van szó: pl. csak a családi ezüstnemû forintot ért, az ékszereket 2000 forintra taksálták, porcelánból 400 darabnál is több volt. Két dolog hiányzott az egész házból, illetve összeírásból: a fegyverek és a könyvek! Ennek a magyarázatát nem leljük, mert az egész család a tudomány, az elõrehaladás jegyében élt, magasan iskolázottak voltak mindannyian. 52 Velük szemben a másik véglet a Madách család, hangsúlyosan Madách Imre könyvtára. Köznemesi könyvtár ez is, alapítása és gyarapítása mûvelt, tanult, az irodalmat kedvelõ és mûvelõ generációk folyamatos munkája. Igaz, a könyvanyaga is osztozott a család olykor felemelkedõ, olykor lehanyatló sorsában, s így a könyvtárat újra alapította a költõ nagyapja, Madách Sándor. Madách Sándor kedvelõje volt a klasszikus irodalomnak, általában kétnyelvû latin kiadásokat vásárolt, de van a görög klasszikusoktól is több könyv a birtokában, sok a kortárs német szerzõ, miként az angol irodalom is jelen van, német fordításban. Magyar szépirodalmat nem, magyar történetírókat annál többet vásárolt. Gazdag volt a könyvtár jogi állománya is. Ezt pontosan rekonstruálni nem tudjuk, mert ezeket késõbb eladta Madách Aladár (a költõ fia), s a ránk maradt jegyzék erõsen hiányos. Az ismert nemesi gyûjtési szokásnak megfelelõen számos vallási, valláselméleti könyve is volt, de rá és érdeklõdésére jellemzõen jóval nagyobb mennyiségben gyûjtötte a korabeli felvilágosodott szellemû állambölcseleti munkákat. (61 kötetnyi szabadkõmûves irodalma is volt!) Könyvtárához korábban katalógust is készített, ami nem maradt ránk, csak ez a késõbbi lista. A könyvtár gyarapítását folytatta az idõsebb Madách Imre, aki ugyan talán kisebb nyitottsággal, de hasonló elhivatottsággal vásárolt: gazdasági munkákat, történeti és szépirodalmi mûveket, francia irodalmat (most már eredetiben veszi meg Molière-t, Voltaire-t, La Fontaine-t stb.). Gyûjti a kortárs magyar irodalmat, Kisfaludy Károly, Dugonics András, 51 Szentiványi Bogomér valóban megszállott könyvgyûjtõ lehetett, ott találjuk õt a Tudományos Gyûjtemény elõfizetõi között, az Erdélyi Muzemot is járatta, és sok könyvet rendelt pl. Katona Mihály: Közönséges természeti Föld leírás címû könyvét stb. Egyébként a Tudományos Gyûjteménybõl nem tudunk tájékozódni a nógrádi köznemesi elõfizetõkrõl, mert csak a nevet írják s csak ritkán a települést is. De szerepel azért Madách Imre (a költõ apja), Prónay Miklós szolgabíró, a két Kubinyi fiú: Ferenc és Ágoston, Szentmiklóssy Alajos. Megjegyzendõ, hogy Madách a Tragédia elsõ kiadásának egy példányát elküldte a szakali könyvgyûjtõnek ezzel az ajánlással: Tekintetes Szentiványi Bogomér úrnak tisztelete jeléül A. Sztregován a szerzõ január PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Egy Nógrád megyei köznemes kúriájának leltára. In: NMÉ és Uõ: Egy jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század elsõ felében. In: NMÉ

186 Fáy András munkáit, s vannak már folyóiratok is a könyvtárában, mint az Élet és Literatura, Auróra, Hébe, Emlény stb. A családi könyvtár gyarapításának történetét a Tragédia írója s halála után fia, Aladár zárja, s innen kezdve elég nehezen lehet kibogozni a vásárlások idõrendjét, a vásárló személyét és az eladások mikéntjét is. A lényeg, hogy kb kötet könyv volt a könyvtárban, ami a végsõ számítások szerint sem lehetett több 1500-nál A nyelveket illetõen a legtöbb a német, majd ezt követi a magyar és a francia. 53 Az is egyértelmû, hogy az adatok jelenlegi ismeretében Mocsáry Antal könyvén kívül, ami szintén csak általánosítás, illetve a hiányosságok felsorolása révén értelmezhetõ, nem tudunk megfelelõ mélységû nógrádi képet felvázolni. Mindenesetre az ország más tájairól egy-két példa erejével láttathatjuk, hogy milyen jelenségekrõl van szó. Azzal együtt persze, hogy továbbra is nyilvánvaló: a magyar köznemesség olyan megosztottságú volt vagyoni helyzete révén, hogy általánosítható képet formálni emiatt semmiképpen nem lehet. Lassan el is kellene már felejteni az egységes magyar nemesi osztály fogalmát, ami még a közgondolkodásban jelen van, s elsõsorban annak is csak a negatívumait emeli ki. (lásd patópálizmus.) Ugyanakkor az is tény, hogy ez a rendkívül erõs vagyoni megosztottság minden szempontból kihatott az adott köznemes lehetõségeire: életmód, gazdaság korszerûsítésének lehetetlensége, a piac igényeinek követése és kiszolgálása, a hiteléletben való serkentõ részvétel, a ruházat és a divat, a falu közösségi életében való szerepvállalás, politikai feladatok ellátása a megyei közéletben. A megyeházára utazni (Balassagyarmat), s ott tartózkodni a megyei közgyûlések idején, igen sokba került, s addig is a birtok gazdátlan. S persze ide tartozik a mûveltséghez való viszonya, amely már élete kezdetétõl meghatározott: vagyis iskolába járás, iskola és tanító megléte a faluban, a magasabb iskola elvégzésének anyagi feltételei vagy azok hiánya, az írásbeliség gyakorlása. Mindez együttesen meghatározta többek között a könyvhöz való viszonyát, vagyis mit jelent majd számára: a könyv mint az ismeretközlés (jogi), hitélet (biblia) eszköze és a mindennapi élet irányítója (kalendáriumok). Nem szólva az olvasmányélmények miatt beszerzett könyvekrõl, s az így gyarapodó könyvtárról, illetve annak hiányáról. Gyuláról Mogyoróssy János ( ) köznemes könyvtára áll rendelkezésre meglehetõs pontossággal a kutatás számára. 54 Személyiségének vizsgálata azt is bemutatja, hogy egy köznemes kultúrához való viszonya összetett, a feljebb felsorolt objektív tényezõkön kívül erõs a szubjektív hatás is, fõként a családi tradíció, a családon belül a felmenõkig kutatható kapcsolat a könyvvel, mûveltséggel. Mogyoróssy esetében is egyfelõl látnunk kell a biztos egzisztenciális hátteret: apja a gyulai városbíró, s így bõven telt arra, hogy gyermekét taníttassa, elvégeztesse vele a jogi akadémiát stb. S ezzel egyszerûen megnyílt elõtte az út saját egzisztenciájának, jövõjének sikeres kialakításához, amelyet a vagyoni biztonság és a szakmai pályafutás mellett a közéleti szerepvállalás sokszínûsége is jellemzett. 53 SZÜCSI JÓZSEF: Madách Imre könyvtára. In: Magyar Könyvszemle, sz Közli az 1084 kötet pontos jegyzékét. Nem lesz érdektelen majd összevetni az anyagát Kölcsey Ferenc könyvtárával. SZABÓ G. ZOLTÁN: Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai. Bp HÉJJA JULIANNA ERIKA: Szedjétek össze a morzsalékokat is Mogyoróssy János és szellemi öröksége. In: Könyv és olvasója Gyulán a XVIII. század elsõ felétõl 1848-ig. Bp

187 Rokonsága révén volt lehetõsége a könyvekhez való viszonyát már korán kialakítani, ugyanis apja unokatestvérének többezres könyvtára volt, amit õ is használhatott. Nagybátyja személyesen ismerte a korabeli magyar irodalmi élet szereplõit, így a fiatal Mogyoróssy Pesten kapcsolatban lehetett Kisfaludy Károllyal, Bajza Józseffel, Horvát Istvánnal stb. Mentora könyvtárának összetételét nem ismerjük, s a bibliotéka sorsa is ismeretlen, de nem ez volt Mogyoróssy könyvtárának alapja, azt õ maga hozta össze. 55 Könyvtárát 1868-ban Gyula város közönségére hagyta, ami nemcsak könyvekbõl állt, hanem hatalmas gyûjtemény is volt, amilyent, mint említettük, a nógrádiaknál pl. a Kubinyi testvérek családjában is láthattunk. Ebben a kollekcióban felsoroltak képet, térképet, érmet, bakjegyet, fegyvert, kövületet stb. A fõleltár szerint az adomány 439 könyvet és kéziratot fogalt magába 844 kötetben, 4200 forint értékben. Megjelenési évét tekintve közülük 240 mû (373 kötet) esett az 1849-et megelõzõ idõszakra. 56 Ezek könyvtárába kerülése még finomítható, írja Héjja Julianna, de még így is egy számottevõ köznemesi könyvtárról van szó, amit 33 szakcsoportba rendezett el, vagyis sokirányú érdeklõdése és olvasási, mûveltségszerzõ szenvedélye egyértelmû. Tóth István György Vas megye nemesi könyvtárait dolgozta fel tanulmányában a hagyatéki leltárak alapján 57. Õ harminc, nemesi könyvhasználatra vonatkozó adatot talált. Ezek szerint három, 100 holdnál kisebb birtokú köznemesnek volt könyv a tulajdonában (mindegy most, milyen mennyiségû), a többség valószínûleg írástudatlan volt ekkor még. A további 27 könyvtári összeírást a 100 hold feletti birtokosoknál találta. A legszegényebbek között volt, akinél csak két óvitt imakönyv szerepelt, a másiknak már négy könyve volt, a harmadiknak hét. Majd vizsgálja a vagyoni tagozódás és a könyvek számának viszonyát, s bemutatja, hogy a vagyoni helyzet, amely a leltárakban is tükrözõdik, hogyan alakítja a könyvek tulajdonlását. Mennyi lehetett ezek között vásárolt, örökölt, netán az iskolából megtartott stb. Azt tapasztalta, hogy a könyvek öszszeírása legfeljebb egy megjegyzésre szorítkozik, tételes felsorolást szinte nem is találni, a vagyon további részeit fontosabbnak tartották egyesével számba venni, értékét megállapítani. Mindenesetre látható, hogy a családi könyvtárak ha így nevezhetjük õket legtöbbjében jogi vonatkozású könyveket találni, amely a mindennapos jogi gyakorlathoz, akár perekhez, jogi vitákhoz stb. adott érvelési hátteret. Másfelõl pedig a Biblia s más hitéleti könyvek képeztek többséget. Valamint sok a nemzeti históriával foglalkozó, elsõsorban latin nyelvû irodalom is, ami a nemes társadalmi helyzetére, s abban való egykori szereplésére, de már csak az emlékezetben élõ családi legendárium fenntartására utal. Az 1781-ben meghalt Felsõbüki Nagy Dávid otthonában 185 kötetet írtak össze a hagyatékot leltározók. Ebbõl 10 jogi könyv volt, köztük a Corpus Juris, 28 kötet a tankönyv, iskolai könyv, ezek elsõsorban latin nyelvûek, az alsóbb szintû osztályok anyagához tartoztak, de volt közöttük matematika könyv, történelemkönyv stb. A többséget a 55 Érdekes s a nógrádi összeírásokra utal, hogy Kornély Ambrus 1805-ben végrendelkezõ apja ugyanezt a summás megoldást választja, mint a nógrádiak. Ambrus fiára hagyta a töke orát, a nagy diófa-asztalt, az egyik görbébb nyelû ezüst leves-kanált, nád páltzát, minden írásokat, Documentumocat, és Könyveket. In: HÉJJA: i. m., Uo TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Nemesi könyvtárak Vas megyében a 18. század második felében. In: Történelmi Szemle sz

188 valláshoz köthetõ könyvek alkották, szám szerint 72 kötet. (Érdekességként jelezzük, hogy bár katolikus volt a tulajdonos, Bibliát nem találni, inkább imakönyveket, katekizmust stb.) Volt közöttük magyar, német, latin és horvát nyelvû. Magyar szépirodalmat viszont egyet sem találni. Viszont volt többek között még hét francia nyelvû könyve is, s ez volt az egyetlen vasi könyvtár, amelyben a könyvek mellett folyóiratokat is listába vettek a leltározók, egy német nyelvû régi újságot. Hozhatunk példát Esztergomból nemes Somogyi János könyvtárát említve, aki ben hunyt el, s akinek a felmérés során 59 könyvét írták össze. 58 Bennük ugyanaz a használói hármas igény jelenik meg, mint bárhol a nemesi könyvtárakat illetõen: jogi, vallási és történelmi anyag, ezek egy része nála is az iskolai tanulmányaiból maradt meg, másokat vásárlás útján szerzett be. Meglepõen sok a magyar nyelvû szépirodalmi anyag is. A szerzõ az egykori könyvtárat bemutatandó, másokkal összehasonlítva példaként újabb nemesi könyvtárakra hivatkozik az ország különbözõ pontjairól: Bogyai Pál Zala megyei nemesére, akinek 77 könyve volt, Hrabovszky Pál egykori Békés vármegyei alispánra, akinek 106 könyve volt, míg Gombos Antal Bács megyei birtokos nemesnek 37 tételes volt a könyvjegyzéke. 59 Ritka eset a vármegyei könyvtár léte. Szatmár vármegye külön könyvtárral rendelkezett, amelyet a levéltárban helyeztek el. Amikor 1829-ben a levéltárat új épületbe költöztetik, tételes leltárt vesznek fel, s ennek során a könyvtár állapotát is rögzítik: Végre a levéltár írószobájába találtatik 410 darab könyveket magában foglaló kis könyvtár a hozzávaló könyvszekrénnyel, melybe azok, amennyire a hely szûk volta engedte, csinosan elrakva és kettõs lajstromba foglalva találtatnak 60 A megyének szerencséje volt, hiszen ez a könyvtár adományból keletkezett. A könyvek többségét Trattner János Tamás adományozta hálából, hogy a megye õt táblabírájává választotta, s pesti nyomdája termékeibõl küldött a megyének. De emellett a könyvtárban találhatók voltak olyan könyvek is, amelyek némely magános személyek által ajándékoztattak. Mindenesetre a megmaradt lista pontosan tükrözi a korabeli helyi könyvkultúra lehetõségeit. Ami nincs Nógrádban Hogy lássuk, milyen pontosan értelmezi Mocsáry Antal a megye közállapotainak negatívumait, s ha nem is vonja le a szükséges következtetéseket minden ténybõl, elég ha hivatkozunk példaként a Veszprém megyei kulturális helyzetre. Ezek ismeretében kijelenthetjük, hogy Nógrád megye nem juthatott el a köznemesi könyvhasználat és könyvkultúra olyan fokára, mint az ország más tájain élõk. 61 Vagyis, amikor például Nógrádban nincs nyomda, nincs közkönyvtár, nemesi könyvtár alig vehetõ számba, addig Veszprém megye teljesen más képet mutat. Eleve ott a püspöki székhely, Veszprém városa, magasan képzett egyházi személyekkel, élén a püspökkel, a barokk palotával, 58 SZELESTEI N. LÁSZLÓ: Egy esztergomi köznemes, Somogyi János (1782) könyvtára. In: Magyar Könyvszemle, Uo KOVÁCS KISS GYÖNGYI: Szatmár vármegye könyvtára 1829-ben. In: Rendtartás és kultúra, Századok, mindennapok, változások Erdélyben, Marosvásárhely, 2001, Erre vonatkozóan az említett Hudi József könyve adja a példák tárházát. 188

189 abban évszázados múltú jelentõs könyvgyûjteménnyel. A megyében meghatározó múltja van az egyházi könyvkultúrának, több fontos kolostor a középkor óta szervezi az írásbeliség gyakorlatát, továbbadását (Városlõd, Zirc, Nagyvázsony). Pápán a református kollégium s annak könyvtára minden hányattatása ellenére, mint iskolai centrum és mint tudás õrzõ és gyarapító hely, meghatározó az egész tájegységre kisugárzóan. Nem szólva arról, hogy a református lelkipásztorok kötelességüknek érezték, hogy vagy még életükben vagy haláluk után könyvadományokkal gazdagítsák a kollégium könyvtárát! Pápán már 1788-tól volt nyomda, s ezt követte a pápai kollégium nyomdája is tól. Veszprémben 1789-tõl a Szammer nyomda mûködött több évtizeden át, amelyben között 416 önálló kiadvány készült tõl kezdõdõen több folyóirat is megjelent a megyében hosszabb-rövidebb élettartammal. Két évig jelent meg a Prédikátor Tárház címû folyóirat, majd az 1816-ban létrehozott Veszprémi Tudós Társaság kiadta az Egyházi Értekezések és Tudósitások címû folyóiratot, kezdetben 1000 példányban. A lap megszûnt ugyan 1824-ben de újra indult az Egyházi Folyóirás 1832-ben. És végül a tárgyalt idõszakunkban, 1846-ban egy szépirodalmi lap is megindult Társalgó címmel. Pápán pedig A Magyar Zsinagóga címen jelent meg egy zsidó folyóirat 1847-ben. 63 Nyomdák, könyvkiadás, folyóiratok, könyvtárak, Tudós Társaság behozhatatlan elõnye van ennek a tájnak. Tegyük még hozzá a balatonfüredi színház létezését 1831-tõl, amely ugyan csak szezonálisan mûködött, ám kultúra- s mûvészetközvetítõ szerepe beláthatatlan hatású. Nem lehet megfeledkezni az egyházi hivatásúak könyvtárainak létérõl sem. Látjuk, Nógrádban is vásárolnak Mocsáry könyvébõl a papok, de Veszprém megyében 1815 táján egy összeírás szerint 67 plébánosnak összesen 2342 könyve volt. Egyes tudós papoknak pedig több száz kötetes könyvtára volt. (Nógrádi adatok híján egyelõre ezt a tényt nem tudjuk feldolgozni.) Közülük is kiemelhetõ pl. Ruzsek József veszprémi kanonok 1200 kötetes könyvtára és Paintner Mihály rátóti prépost 5000 kötetes könyvtára 1831-bõl. A református lelkészek is hasonló nagyságrendû könyvtárakkal vették magukat körül. Ángyán János lelkésznek több száz kötetes könyvtára volt, Fábián József pedig könyvtárában a francia nyelvû szõlészeti-borászati irodalmat gyûjtötte, s olykor fordította is. Mindezekhez tegyük hozzá a Veszprém megyében élt, vagy ott is birtokos világi fõrendeket (Nógrádban egy sem volt), s azok könyvtárait. Már a névsor is meggyõzõ, mögötte látva a személyek kultúratámogató, kulturális intézményt alapító, szervezõ, fenntartó tevékenységét. Pápa: Eszterházy, Várpalota: Zichy, Enying: herceg Batthyány, Doba: gróf Erdõdy, Dég: gróf Festetics, Dáka: gróf Nádasdy. De hasonló példákat tudunk sorolni Hudi József kutatásai alapján a Veszprém megyei köznemesek magánkönyvtárairól, azok nagyságáról és összetételérõl. Ám az is tény, hogy a nemesi osztály kilenctizedét kitevõ kuriális nemesek között az írni-olvasni tudás e megyében is lassan változik, s ennek következtében a könyvkultúrája (lásd vagyoni leltárak) hasonló képet mutat, mint Nógrádban. De azért ebben a korszakban megyénkben 62 Hudi: i. m A lapkiadás legnagyobb gondja az elõfizetés megszervezése, elõfizetõk szerzése, s ez nemcsak a megyében, de szerte az országban is így volt, s ez alól a Pest sem kivétel. Lásd erre: T. ERDÉLYI ILONA: Irodalom és közönség a reformkorban. Bp (Irodalomtörténeti füzetek 69. sz.) 189

190 a történeti kutatásokat végzõ köznemes Mocsáry Antal példája egyedülálló. 64 Mindezekhez tegyük még hozzá, hogy Veszprém iparában, kereskedelmében, kapcsolataiban folyamatosan gyarapodó város volt, gazdagodó és igényességében a könyvet is felhasználó polgársággal. Egy kutatás során között 78 veszprémi polgár 590 kötetét tárták fel ténylegesen és cím szerint. 65 Nyilvánvaló, hogy ez nem véletlenül alakult így, s éppen a Dunántúlon. A gazdaságföldrajzi helyzet az, amely fejlõdését, illetve ennek az átlagnál gyorsabb fejlõdését kiváltotta: Bécs közelsége, a paraszti árutermelés fejlõdése, a kereskedelem igényei, az árupiac érdeke. Az alfabetizáció változása és fejlõdése ennél összetettebb folyamat azonban, de ez a látványosabban és egyértelmûbben kimutatható terület. A továbbiakról Szerencsére az esettanulmányok száma még jóval bõvebb országos kitekintésben. Ezek a tanulmányok rendszerint egyes nemesi könyvtárakkal foglalkoznak, fõleg a bennünket érintõ idõmetszetben, a XVIII. század második felétõl 1848-ig. Áttekintõ munka egy jelent meg, Fülöp Géza nagy összegzése 66, amelynek egyes, nemesi könyveket bemutató fejezetei párhuzamos példáinknak megfelelnek, és összegzõ felvetései is továbbgondolásra bátorítanak. Ugyanakkor számos kisebb közlemény jelent már meg az eltelt évtizedekben, amelyek részleteiben gazdagítják a köznemesi könyvtárakról, könyvgyûjteményekrõl alkotott ismereteinket. 67 Érvényes ez a kutatói bizodalom Nógrád megyére is, ahol a levéltári források minden töredékességük ellenére lehetõséget adnak majd a kutatás még nagyobb kiterjedésû elvégzésére. Néhány név, akikkel foglalkoznunk kell. Szentiványi Bogomér egykori könyvajándékát, illetve annak dokumentumait meg kell keresnünk a pesti evangélikus gimnázium iratanyagában. 68 A Madách könyvtár elemzése is várat még magára a mi szempontunkból. S vajon hol lehet Szontagh Pál könyvtára, vagy annak jegyzéke, hiszen ha valaki könyvgyûjtõ volt, akkor õ igen. Meg kell keresnünk az e korban élt nemesi literátorok hagyatékát is, azok könyvészeti vonatkozásai miatt. Az Erdõtarcsán élõ, megkeseredett s egykor országos hírû költõ, Szentmiklóssy Alajos is érdemes 64 Hudi: i. m Uo FÜLÖP GÉZA: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban, Bp Néhány a különbözõ évtizedekbõl: VÖRÖS KÁROLY: Egy gyõri nemes könyvtára a forradalom elõtt. In: Magyar Könyvszemle, ; KARNER KÁROLY: Két soproni polgár könyvtára a 17. század harmadik negyedében. In: Magyar Könyvszemle, ; DUS- NOKI JÓZSEF: EGY kisvárosi nemes (Mogyoróssy János) könyvei és mûveltsége. In: Magyar Könyvszemle, GYÁNI GÁBOR: Az olvasó táblabíró. Középosztályi mûveltség a 19. század végén. In: Történelmi Szemle Madách környezete több nógrádi nemes emlékét õrizte, akiknek a könyv meghatározó volt életükben. Így a mindent megverselõ Sréter Miklós, aki a francia nyelvtan nagy búvárlója, vagy Luther János, aki viszont a folyóiratok megszállott gyûjtõje és olvasója volt, s tán az elsõ reklám õrült, aki a lapok orvosmûszer ajánlatait folyamatosan megrendelte. KOVÁCS ANNA: Madách különc barátai. In: Palócföld, Különszám

191 A kékkõi vár könyvtára a XX. század elején figyelmünkre e tekintetben. 69 Ott van a feladat a hajdani losonci gimnázium könyvtárát illetõen, ki kellene nyomozni a megye elsõ folyóiratának a sorsát (egy adatunk van róla mindösszesen), és az elsõ nyomda, a balassagyarmati Kék László nyomda ilyetén vizsgálata is hátra van. 70 A kutatás idõhatárait is éppen a folyamatosság és változás jeleinek vizsgálata érdekében ki kell terjesztenünk. Pl. Ráday Gedeon ludányi könyvtára miként alapozódott meg, s kerül majd át Pécelre, s a 19. század utolsó harmadában egy szécsényi polgár, Pintér Sándor ügyvéd hogyan építi fel tudományos könyvtárát. 71 Meg kell néznünk, hogy az olvasás és könyvkultúra társadalmi helyszínei mennyire voltak jelen, s mennyire voltak aktívak a települések életében. Itt gondolunk a kaszinókra (Losoncon, Balassagyarmaton és Szécsényben volt több is), az olvasótársaságra (ez Losoncon nyílt meg 1843-ban), s a losonci gimnázium részben nyilvános könyvtárának 69 KOVÁCS ANNA: Literator vagy dilettant. Szentmiklóssy Alajos In: NMÉ Losoncon Pelikán címen jelent meg hetilap ben, míg Balassagyarmaton Kék László nyomdája 1855-ben kezdte meg mûködését. Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a 19. században, In: NMÉ. 1979, 229, KOVÁCS KRISZTIÁN: Mert Ludány veve által bennünket A Ráday-család alsó ludányi históriája. In: A Dornyay Béla múzeum évkönyve, ; PRAZNOVSZKY MIHÁLY: A tõrõl sarjadt palóc (Vázlat Pintér Sándorról) In: Agria XXIII ; Uõ: Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón. in: NMÉ

192 alakulására. S majd elemezni kell a Nógrádi Nemzeti Intézet történetét is, amely ugyan az iskolai oktatás helyzetét volt hivatva javítani, de adatai bizonyára ide is vonatkoztathatóak. További vizsgálatunkban külön fejezetet érdemel majd a megyei polgárság (alapvetõen az értelmiség) könyvkultúrájának vizsgálata is. Elkülönítve a nemesi származástól, a valóban polgári származású, ezt a létet vállaló, a közéletben meghatározó szerepet betöltõk aránya ugyan ekkor még igen csekély (néhány orvos, ügyvéd, tiszttartó stb.), de kis számuk ellenére is fontos mintahelyzetet teremthetnek a könyvkultúra és a könyvhasználat tárgyában. 72 A nõk olvasási szokásairól is kell majd vizsgálódnunk, mert fõleg az 1840-es évektõl kezdõdõen olvasási szokásaik már kialakulnak, elsõsorban politizáló környezetük hatására. Ezek helyszíne az otthon, a társasági élet, de megtalálhatók olykor a kaszinókban is. Erre példa Kubinyi Ferenc felesége, Gyürky Franciska, akirõl egy, a korabeli Losoncot meglátogató újságíró ezt írta: van hölgy, ki a szépirodalmat ismeri, ki adakozásnál elsõ, ki a jelesb magyar észtermékekbõl derék könyvgyûjteményt tart a Hiteltõl Kuthy novelláiig, ki Regélõ mellett Pesti Hírlapot is forgat. 73 S természetesen ott az az általunk feldolgozásra váró nógrádi köznemesi könyvgyûjtemény és vagyoni leltár, amelynek az Kubinyi Ferenc elemzése, értékelése akár önálló monográfia szintû is lehet. Hogy önmagamat további munkára buzdítsam, visszatérek R. Várkonyi Ágneshez február 9-én pontot tett a Mocsáry monográfia hasonmás kiadása elé írt ajánlása utolsó szava után. Amit abban megfogalmaz, egy szót sem vesztett idõszerûségébõl. Ahogyan írja, elsõ egyetemi szemináriumi dolgozata Nógrád megye történetérõl szólt, s annak élére ezt a mottót tette: A történelem hatalmas távlatokat nyit meg a vele foglalkozó elõtt, de nagyszerûségét csak akkor értjük meg igazán, ha minden alkotó darabjával tisztában vagyunk. 72 Erre vonatkozóan vannak már elõzetes kutatások más tájegységek vonatkozásában. Mint pl. Hudi József idézett mûvében: A veszprémi polgárság könyvkultúrája a XVIII-XIX. században. I. m ; KOVÁCS KIS GYÖNGYI: Könyvek a kolozsvári polgárok századi hagyatékaiban. I. m Õ utal arra is, hogy azért a könyv mindig drága portéka volt, tehát a vásárlási szándék és a megvehetõség nem esett egybe. 73 TOMATTI: Losoncz a mint van. In: Regélõ Pesti Divatlap, sz. jun

193 IRODALOM 2009b DUSNOKI József 1992 Egy kisvárosi nemes (Mogyoróssy János) könyvei és mûveltsége. Magyar Könyvszemle 3. sz T. ERDÉLYI Ilona 1970 Irodalom és közönség a reformkorban. Bp. (Irodalomtörténeti füzetek 69. sz.) FÜLÖP Géza 1978 A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban, Bp. GYÁNI Gábor 1999 Az olvasó táblabíró. Középosztályi mûveltség a 19. század végén. Történelmi Szemle 3-4. sz HÉJJA Julianna Erika 2003 Szedjétek össze a morzsalékokat is Mogyoróssy János és szellemi öröksége. In: Könyv és olvasója Gyulán a XVIII. század elsõ felétõl 1848-ig HUDI József 2009a Köznemesi magánkönyvtárak a XVIII-XIX. századi Veszprém megyében. Könyv és társadalom. Könyvkultúra és mûvelõdés a XVIII-XIX. századi Veszprém megyében. Bp. A veszprémi polgárság könyvkultúrája a XVIII-XIX. században. Könyv és társadalom i.m c Egy régi könyv a könyvolvasásról. In: Könyv és társadalom i.m KARNER Károly 1977 Két soproni polgár könyvtára a 17. század harmadik negyedében. Magyar Könyvszemle. 2. sz KIS János 1818 Hogyan kell a Magyat Olvasó Publicumot nevelni. Tudományos Gyûjtemény, VIII KOVÁCS Anna 1995 Literator vagy dilettant. Szentmiklóssy Alajos A Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve (a továbbiakban: NMÉ) Madách különc barátai. Palócföld. Különszám KOVÁCS KISS Gyöngyi 2001a 2001b Szatmár vármegye könyvtára 1829-ben. Rendtartás és kultúra, Századok, mindennapok, változások Erdélyben, Marosvásárhely Könyvek a kolozsvári polgárok századi hagyatékaiban. Rendtartás és kultúra i.m KOVÁCS Krisztián 2013 Mert Ludány veve által bennünket A Ráday-család alsó ludányi históriája. A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve, KÓSA László 2001 Hét szilvafa árnyékában A nemesség alsó rétegének élete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtizedeiben Magyarországon Bp. MOCSÁRY Antal 1826 Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Rézre metszett rajzolatokkal négy kötetben. Pesten. 193

194 NAGY Iván Magyarország családai czímerekel és nemzedékrendi táblákkal, I-XII.k. Pest. PÁLMÁNY Béla 1985 Nógrád vármegye nemességének átrétegzõdése ( ). Századok. 1. sz PRAZNOVSZKY Mihály 1979 Nógrád megye sajtója a 19. században, NMÉ. 229, Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége. NMÉ a A Nógrád megyei nemesség lakóviszonyai a 19. század elsõ felében. NMÉ b Egy Nógrád megyei köznemes kúriájának leltára. NMÉ Egy jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század elsõ felében. NMÉ A tõrõl sarjadt palóc (Vázlat Pintér Sándorról) Agria XXIII Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón. NMÉ Mocsáry Antal huszonhárom kérdése. Köszöntés. R. Várkonyi Ágnes tiszteletére. Salgótarján Olvasó publikum a 19. századi Magyarországon. A veszprémi Eötvös Mihály megyei könyvtár évkönyve Nemzetem javára, nemzetemért írtam Mocsáry Antal történetírói elveirõl a megyei monográfia alapján NMÉ RÓMER Flóris 1990 A Bakony. Természetrajzi és régészeti vázlat. Gyõr (A hasonmás kiadás: 1990). SZABÓ G. Zoltán 2009 Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai. Bp. SZELESTEI N. László 2003 Egy esztergomi köznemes, Somogyi János (1782) könyvtára. Magyar Könyvszemle. 1. sz SZÜCSI József 1915 Madách Imre könyvtára. Magyar Könyvszemle. 1-2.sz TOMATTI 1842 Losoncz a mint van. Regélõ Pesti Divatlap. 50. sz. jun TÓTH István György 1990 Nemesi könyvtárak Vas megyében a 18. század második felében. Történelmi Szemle. 3-4.sz R. VÁRKONYI Ágnes 1999 Széljegyzetek Európára. Századfordulóink, Bp. VÖRÖS Károly 1955 Egy gyõri nemes könyvtára a forradalom elõtt. Magyar Könyvszemle sz A képek forrása: Nógrád vármegye. (Szerk. Borovszky Samu) Bp

195 MIHÁLY PRAZNOVSZKY LANDED GENTRY AND BOOK PRINTING IN THE FIRST HALF OF 19TH CENTURY IN NÓGRÁD COUNTY Just like everywhere else in Hungary at that time, the local gentry of Nógrád county became extremely divided as well. Due to their wealth, they represented themselves in public life, politics and book culture with different gravity. In Nógrád county in 1826 they published a local historical monography about Antal Mocsáry, a scholar judge. This was a good guide about the cultural life of the local nobility. In addition to this there is little data in the archives. At that time a small group was formed, who had a significant amount of books in their possession, and they used their knowledge for the better of the nation. In the essay, we present - through various instances from other counties -, that Nógrád had a serious fallback caused by their limited possibilities in a social and infrastructural perspective. We also see that literacy and book purchases were developing very slowly. During the reform age ( ) in Hungary, the local gentry began to form reading societies, public libraries and casinos were founded, altough the whole process was defined by the dividedness mentioned earlier. The formation of the civil society in Nógrád county after 1849 began with severe handicaps. 195

196 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TÖRTÉNELEM ORSZÁGOS RÁKÓCZI-ÜNNEPSÉG SZÉCSÉNYBEN 1905-BEN GALCSIK ZSOLT Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján ( ) a haza szabadságáért küzdõ nagy nemzeti hõsünkre való emlékezéstõl, azon nagy és nemes elhatározásra készülünk, hogy rendezzünk itt Szécsény mezõvárosában egy Rákóczy ünnepélyt. Elõzmények Szécsény nagyközség képviselõ-testülete az augusztus 29-én tartott ülésén lelkesedéssel hallgatta Bölönyi Ödön bíró elõterjesztését egy Nagyszécsényben rendezendõ Rákóczi ünnepély megtartása tárgyában. Elhatározták, hogy II. Rákóczi Ferencnek az 1705-ös szécsényi országgyûlésen vezérlõfejedelemmé történt megválasztásának 200- dik évfordulóját méltó módon megünneplik. 1 A Szécsénybõl induló kezdeményezést karolta fel Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága szeptember között országos pompával emlékeztek a 200 évvel ezelõtti eseményekre. Ez a rendezvény volt a történelmi Nógrád vármegye legnagyobb szabású Rákóczi-ünnepsége, ahol jelen volt az ország színe java, parlamenti képviselõk, egyházi méltóságok, tudós társaságok, vármegyék és települések küldöttei, több ezer ünneplõ személyében. Ez az esemény teremtette meg Szécsényben a máig tartó Rákóczi-kultuszt. A kerek évfordulók alkalmával mindig történtek megemlékezések, igaz sokszor az adott kor politikája nyomta rá a bélyegét. A legutolsó ilyen ünnepség ami országos visszhangot kapott, 2005-ben, a 300. évforduló kapcsán zajlott le. Az 1905-ös országos Rákóczi-ünnepség történetének feldolgozásával R. Várkonyi Ágnes professzor asszony munkássága elõtt kívánok fejet hajtani, visszaemlékezve ama biztató gondolataira, hogy a szécsényi megemlékezést feltétlenül fel kell dolgozni, még akkor is, ha a Rákóczi-kutatásoknak csak egy kicsiny szeletérõl van szó. Jelentõsége elsõsorban abban áll, hogy helyben nem mosódott el a Fejedelem és a hozzáköthetõ országgyûlés emléke, valamint ráirányította a figyelmet a tudományos élet képviselõire is. E gondolatébresztõ kitérõ után ismerjük meg a további fejleményeket, hogy miként is zajlott le az országos ünnepség Szécsényben. 1 MNL NML V (Szécsény képviselõ-testületi jegyzõkönyve) 3. köt , XII jkv aug /1903. határozat. ( p.). GALCSIK Zsolt: Szécsény képviselõ-testületi üléseinek napirendi pontjai és határozatai ( ). Salgótarján, p. (Továbbiakban: GALCSIK i. m.) 196

197 A testületi ülés döntését elsõsorban az országban zajló Rákóczis-hangulat ihlette, ugyanis sorra kuruc-estélyeket rendeztek Rákóczi zászlóbontásának 200 éves évfordulója alkalmából. 2 Szécsényben két alkalommal rendeztek Rákóczi-ünnepélyt. Az elsõt november 21-én, melynek bevételét a tervezett 200 éves évforduló alapjára fordították, 3 a másodikat december 5-én tartották meg, ekkor a helyben felállítandó Rákóczi-szoborra gyûjtöttek. 4 Ezeket az ünnepségeket tekinthetjük a helyi Rákóczi-kultusz kezdetének, ami majd 1905-ben gyökeresedik meg. Mindezt fokozta annak híre, hogy 1904-ben Ferenc József engedélyezte II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát. 5 A kezdeményezést nagy örömmel karolta fel Nagy Mihály alispán (1. KÉP) és az október 9-én tartott törvényhatósági ülésen mindezt elõterjesztette. Határozatot hoztak, hogy a jubileumot méltó módon megünneplik, valamint egy 40 tagú elõkészítõ bizottságot hoznak létre. 6 Nagy Mihály alispán A Rákóczi-emlékünnepélyt rendezõ bizottság mûködése A bizottság hat alkalommal ülésezett. Az elsõt még október 9-én tartották, itt határozták el az országgyûlés emlékének megörökítését és a bizottság létrehozását. 7 A másodikat október 3-án tartották, a tervezett programot terjesztették be. 8 A harmadikra május 7-én került sor. Véglegesítették a rendezvény programját, felelõsöket jelöltek ki a feladatok ellenõrzésére, és elhatározták, hogy a megyeháza nagyterme számára megfestetik Rákóczi Ferenc arcképét. 9 A negyedik ülésre július 15-én került sor, a díszsátrak ügyét, valamint a bandérium ruházatát vitatták meg Losoncz és Vidéke. 24. évf. 35. sz p., R. M. Vidéki levél II.: Fényesen sikerült kurczestélyt rendezett a salgótarjáni bányatelepi ifjúság. (Továbbiakban: LV)., Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 31. évf. 42. sz Rákóczi ünnepély [Balassagyarmaton]. (Továbbiakban: NLHH). 3 LV. 24. évf. 45. sz p. Rákóczi-ünnepély. 4 LV. 24. évf. 48. sz p. Rákóczi-ünnepély, Uo. 50. sz p. Rákóczi ünnepély Szécsényben. NLHH. 31. évf. 48. sz p. Rákóczi ünnepély Nagyszécsényben, 3. p. A nagyszécsényi Rákóczi ünnep. 5 NLHH. 32. évf. 17. sz p. II. Rákóczi Ferencz hamvai., Uo. 31. sz p. Rákóczi hamvai. 6 NML MNL IV köt. (1903. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1903/637. jkv. szám., NLHH. 31. évf. 41. sz p. II. Rákóczi Ferencz emléke. 7 NLHH. 31. évf. 41. sz p. II. Rákóczi Ferencz emléke. 8 LV. 25. évf. 41. sz p. Az 1705-iki szécsényi országgyûlés, NLHH. 32. évf. 41. sz p. A II. Rákóczy Ferencz-ünnepélyt rendezõ bizottság ülése. 9 LV. 26. évf. 19. sz p. Rákóczy ünnepély., NLHH. 33. évf. 18. sz p. Rákóczy ünnepély., Uo. 20. sz p. II. Rákóczy Ferencz emlékünnepély-bizottság ülése. 10 LV. 26. évf. 30. sz p. A Rákóczi-bizottság ülése. 197

198 Az ötödik ülés augusztus 16-án zajlott le. Az alispán öt pontban foglalta össze gondolatait és intézkedéseit; 1, meghívók szétküldése, 2, a katolikus templomban Balás Lajos váci kanonok fog celebrálni, 3, az ünnepély reggelén 3 külön vonat indul Szécsény felé, 4, a bandérium impozáns lesz, a 180 résztvevõn felül kétszeresen jelentkeztek. 5, A politikai viszonyok miatt az ünnepélyre a kormánynak meghívót nem küld. 11 Véglegesítették a programsorozatot, amiben azonban az ünnepség idejéig történt változás. A hatodik, utolsó ülésre, október 3-án került sor. Az alispán beszámolt a bizottság eredményes mûködésérõl, ismertette az ünnepély lefolyásának menetét, a szervezésben részt vetteknek köszönetet mondott, és a bizottság mûködését befejezettnek nyilvánította. Nagy Mihály alispánnak külön köszönetet tolmácsolt a bizottság. 12 Az ünnepség pénzügyi fedezete Amikor Bölönyi Ödön bíró elõterjesztette az ünnepség megtartásának napirendi pontjait, rögtön belátták, hogy ilyen nagyszabású rendezvényt Szécsény egymaga, anyagi és egyéb szempontból nem tud megvalósítani. Ezért is döntöttek úgy, hogy megkeresik Török Zoltán fõispánt és a vármegye törvényhatóságát, hogy a kezdeményezésüket vegyék pártfogásuk alá. Szécsényben gyûjtés útján próbálták elõteremteni a még nem ismert kiadások költségeit. 13 A törvényhatóság október 11-én tárgyalta elõször az ünnepség költségvetését. Elhatározták, hogy a volt országgyûlés színhelyét emlékmûvel jelölik meg ami végül is nem valósult meg és erre 2000 koronát szavaztak meg, az ünnepély költségeire 8000 koronát. Fedezetére a pótadó alapja szolgált, május 12-én bemutatták a költségvetési tervezet belügyminiszteri jóváhagyását. 15 Július 6-án arról tárgyaltak, hogy a 8000 korona elegendõ fedezetet nem biztosít, ezért a millenniumi alapból 7562 koronát elõlegeznek meg, amit meghatározott részletekben kell visszatéríteni. 16 Augusztusban újra tárgyalták a költségvetést. Bejelentették, hogy Linhart Vilmos fõvárosi festõvel kötött szerzõdés értelmében a díszítési munkálatokra 6000 koronát, a bandérium felszerelésére pedig Szomor György szécsényi szabómesterrel állapodtak meg, és erre 3060 koronát biztosítottak NLHH. 33. évf. 34. sz p. Rákóczi ünnepély. 12 NLHH 33. évf. 42. sz p. Rákóczi ünnepély., NML MNL IV köt. (1905. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1905/673. jkv. szám. 13 MNL NML V (Szécsény képviselõ-testületi jegyzõkönyve) 3. köt , XII jkv aug /1903. határozat. ( p.). 14 NML MNL IV köt. (1904. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1904/634. jkv. szám. 15 NML MNL IV köt. (1905. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1905/55. jkv. szám. 16 NML MNL IV köt. (1905. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1905/440. jkv. szám. 17 NML MNL IV köt. (1905. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1905/477. jkv. szám. 198

199 Az október 5-én tartott ülésen jelentették be, hogy a bál költségeinél túlkiadás jelentkezett. 18 A szécsényi ünnepséggel még hivatalosan nem záródott le a Rákóczi megemlékezés október 12-én arról döntöttek, hogy Stetka Gyula festõmûvésszel 2000 korona tiszteletdíjért megfestetik II. Rákóczi Ferenc fejedelem életnagyságú képét a vármegye díszterme számára, és ennek költségei is a rendezvény részét képezték. 19 Az alispán május 15-én bemutatta az ünnepély költségeire vonatkozó számadások egy részét, majd október 22-én a részleteset. 20 A Számvevõség ellenõrzésével elkészítette a végleges számadását: korona 50 fillér kiadás jelentkezett, korona 04 fillér volt a bevétel korona 46 fillér volt a túlkiadás. Ezt a millenniumi alapból fedezték, szintén innen történt a különvonatok utáni összeg rendezése is. A lovas bandérium megszervezése és szereplése Az ünnepség látványossága volt a lovas bandérium felvonulása, amire külön bizottságot is létrehoztak május 7-én tárgyalták meg a bandérium ügyét 21, szervezése eleinte nem ment egykönnyen. Erre utal a Vármegye Levéltárának az évi ügyirataiban megmaradt, a Rákóczi-emlékbál iratai elnevezésû csomóban a bandériummal foglalkozó néhány levele. 22 A parancsnokok kiválasztása nem volt egyszerû a bizottság számára. Elsõként báró Buttler Ervinre, nándor-kelecsényi birtokosra gondoltak, aki az július 16-án kelt levelében mondott nemet a felkérésre; Bandérium vezetését el nem vállalhatom: Nem pedig azért, mert sem a lovasok összeállításához, sem pedig a vezetéshez nem értek, miután én katona nem voltam, s így sem az egész Bandériumot, sem pedig magamat blanírozni nem szeretném. Oda mindenesetre olyan valaki volna felkérendõ, aki katona volt és érti a dolgát. Parancsnoknak kérték még fel Kisterenyérõl báró Solymossy Jenõt, de õ sem vállalta. Báró Nyáry Albert pilinyi birtokos a következõket írta; Mint tartalékos tiszt idáig representionalis ünnepségekre katona ruhában mentem, s épen ezért nem is volt szükségem magyar díszre. Most pedig nem vagyok abban a helyzetben, hogy ez alkalomra csináltassak magamnak. Az az ajánlott ruha pedig nem felelne meg az ízlésemnek. Török Béla rappi birtokos pedig ló hiányára hivatkozva mondott nemet. Végezetül Dióssy Aladár varbói birtokos vállalta el a megtisztelõ felkérést. Az iratcsomó tartalmaz egy kimutatást a felkérések elfogadásáról, innen tudjuk meg, hogy összesen 30 személy lett megkeresve, és hatan vállalták el e tisztséget: Dióssy Ala- 18 NML MNL IV köt. (1905. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1905/672. jkv. szám. 19 NML MNL IV köt. (1906. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1906/837. jkv. szám. 20 NML MNL IV köt. (1906. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1905/290/1906. jkv. szám. valamint /1906/1022. jkv. szám 21 LV. 26. évf. 19. sz p. Rákóczy ünnepély., NLHH. 33. évf. 18. sz p. Rákóczy ünnepély., Uo. 20. sz p. II. Rákóczy Ferencz emlékünnepély-bizottság ülése 22 MNL NML IV. 531/a. (Nógrád-Hont Vármegye Levéltárának iratai) A Rákóczi-emlékbál iratai,

200 dár, Jeszenszky László, Pekáry István, Sebastiány Vilmos, Sztranyavszky Sándor és Vampetics Károly személyében. A bizottság július 15-én tárgyalta újból a bandérium ügyét, ekkor a ruházatukról, 23 augusztus 16-án pedig a létszámról döntöttek; A bandérium impozáns lesz, 180 résztvevõn felül kétszeresen jelentkeztek jegyezték meg. 24 Végül is milyen volt a ruházatuk, milyen volt a menetük, kik és hogyan vezették, hány fõs volt a bandérium? Errõl a korabeli újság így számolt be; 25 ( ) Négyszáz lovas három századba osztva. Négyszáz kurucz egy tömegben, kiknek mindegyike pompásan s úgy üli a lovat mintha reá volna öntve. A kalap mellé tûzött árvalányhajat egyre lengeti a gyönge szellõ ( ) Dióssy Aladár daliás alakja halad a kuruczok élén, Rákóczi brigadérosa három századot vezet fel katonás rendben. Oldala mellett s minden század élén gr. Pejacsevich Mikó Endre, Sztranyavszky Sándor, Sebastiány Vilmos, Strausz Miksa, Pekáry István vezérlõ kapitány uramék s báró Jeszenszky László fõzászlótartó uram, a megye banderiális zászlajával büszkén nemesen tüzes paripákon. ( ) Úgy jönnek utánok négyes sorokba záródva a nemzet fiai, a régi kuruczok büszke unokái. Az elsõ század a Rákóczi színeit viseli. Fekete lobogó gatya, fekete borjúszájú ing, vörös mellény, fekete sújtással, vörös nyeregtakaró, árvalányhajas kalap s réz fokos. A második század a vármegye színeiben van öltözve. Világoskék gatya és ing, sötétkék mellény, sárga sújtás, rajta világoskék nyeregtakaró, árvalányhajas kalap és rézfokos. A harmadik század igényeinek uniformisa: fehér gatya és ing, piros mellény fekete sújtással, árvalányhajas kalap, a nyeregtakaró piros és rézfokos.( ). Az országos tudósítású Budapesti Hírlap még a következõkkel egészíti ki a híradást; 26 Mindenik századnak volt zászlótartója és kürtöse; az elsõ század, amely Rákóczi színeit viselte, kapta a megye régi bandériális lobogóját. Ezeket a festõi kosztümöket a megye készíttette s az egész bandérium katonaviselt parasztemberekbõl került ki. Csak egy napig gyakoroltak ( ) Nem emlékszünk, hogy bandérium valaha jobban föstött volna ennél ( ). A felekezeti megemlékezések, istentiszteletek Az ünnepség szervezésekor elhatározták, hogy Szentmise bemutatására a hercegprímás útján egy fõpap kéretik fel 27, ekkor még csak a katolikus felekezetben gondolkodtak, menet közben változtatták meg az elképzelésüket. A Nógrádi Evangélikus Egyházmegye július között Losoncon megtartott közgyûlésén az ünnepségre szóló meghívást is megvitatták, és aggodalmuknak adtak hangot; 28 Mivel ezen nemzeti ünnep a vármegye rendezõ bizottságának eddig közlött tárgysorozata szerint Rákóczi 23 LV. 26. évf. 30. sz p. A Rákóczi-bizottság ülése. 24 NLHH. 33. évf. 34. sz p. Rákóczi ünnepély. 25 NLHH. 33. évf. 38. sz p. A Rákóczi-ünnep. 26 Budapesti Hírlap, 25. évf sz p. A szécsényi Rákóczi-ünnep. 27 LV. 26. évf. 19. sz p. Rákóczy ünnepély., NLHH. 33. évf. 18. sz p. Rákóczy ünnepély., Uo. 20. sz p. II. Rákóczy Ferencz emlékünnepély-bizottság ülése. 28 LV. 26. évf. 29. sz p. A nógrádi ev. egyházmegye közgyûlése. 200

201 szellemétõl eltérõleg rkath. színezetet nyert, amennyiben annak isteni tisztelettel való ellátására csak a róm. kath. papság hivatott fel, s aki és bevonulásoknál annak helye kitûntetõleg állapíttatik meg, holott Rákóczi Ferencz a Nagyszécsényben tartott országgyûlés alkalmával mind a három keresztény felekezet papjait hívta meg oda s egy áldozati oltár köré gyûjtve õket, a haza üdvének közmunkálása tekintetésbõl viszályt szüntetõ, sérelmet feledõ, s a jövõre egyetértõ szeretet gyakorlására hívta fel; az esperesség elhatározásából a felügyelõ sürgönyt intézett megyénk alispánjához kérdezve, nem lesz-e kifogása, ha az ev. papság is testületileg megjelenve, szintén istentiszteletet tart. Mivel az alispán válasza szívélyes volt, az esperesség a Rákóczi-ünnepen való testületi megjelenésre határozta el magát. Ez ügynél annak is hangot adott, vajha a református atyafiak is hasonlóan vennének részt az ünnepélyen. Az ünnepségre teljesen összeállt a két felekezet istentiszteletének programja; 29 Mindkét részrõl megörökítésre került a templomukban megtartott istentiszteleti ünnepség. A ferencesek krónikája így vallott; 30 Egymás után érkeztek a vonatok, de a vármegye minden részébõl, sõt a messze vidékrõl is igen sokan jöttek kocsin és gyalog is, kik egyelõre Borjúpáston helyezkedtek el, ahol 200 év elõtt Rákóczi a rendeket országgyûlésbe hívta. Innen indultak az egyes küldöttségek zászlók alatt a róm. kath. templomba, hol ünnepélyes istentisztelet volt. A pontifikálást Pór Antal dr. esztergomi prelátus kanonok végezte. A díszes assistentiát a következõk képezték: Valihora János losonci apátplébános, Boda Gábor, Erhardt Viktor és Borbás Géza esperesek, Káposztás Imre, Simalcsik Izsó, Petinay Pál, Fludorovics Zsigmond, Frank István, Radnay Gyõzõ, Sloszár János, Porubszky János, Rófusz Gábor, Hegedûs Imre, Lepsényi Miklós plébánosok, Szalva Rezsõ nevelõ, Kovács József, Holumann József, Balogh János, Gürtler Dénes, Mészáros János, Stepán József káplánok és Caezár páter a szentkúti administrátor. Azonkívül a szomszédos váci és rozsnyói egyházmegyék papjai közül is számosan részt vettek az ünnepélyen. Megható volt, midõn a papság a Te Deumot énekelte. Utána kezdetét vette a pontifikális mise, melyet Pór prelátus érczes hangon intonált. Mise alatt a balassagyarmati dalárda Éder József karnagy ügyes vezetése mellett Boesner Missa angelicaját adta elõ, betétül pedig Gál Szent hamvak czímû alkalmi darabját énekelték meglepõ precizitással. Mise végén felhangzott a Himnusz, melyet az egész templomi közönség együtt énekelt. Az evangélikusok közgyûlési jegyzõkönyvükben a következõket örökítették meg; 31 Az ünnepség végleges programja azonban Pozsonyban állapíttatott meg ( ) imát mond Dr. Baltik Frigyes ev. püspök úr. Szentírást olvas Wladár Miksa nógr. esperes úr. Egyh. beszédet mond Marothy Emil vanyarczi lelkész úr. Az istentisztelet fényét a losonczi dalegylet emeli énekeivel. A program csak annyiban szenvedett változást, hogy az egyházi beszéd után áldást ad és imát mond Antal Gábor dunamelléki ref. Püspök úr is. Templomunkat ez alkalomra gyönyörûen feldíszítettük s az az ünnepély alkalmából szorongásig megtelt. Pontban 10 órakor érkeztek meg vendégeink, kiket hazafias lelkesedéssel teljes szép beszéddel fogadott lelkészünk a templom lépcsõjén s vezetett be szép csínnal dí- 29 LV. 26. évf. 37. sz p. Isteni tiszteletek a Rákóczi-ünnepélyen. 30 Magyar Ferences Levéltár (MFL) VI. 05. Conventus Szécsény. Historia Domus Conventus Szécsényiensis III szept A Szécsényi Evangélikus Egyházközség Levéltára (SZEEL). Közgyûlési jegyzõkönyv 2. köt Ad memoriam szept

202 szített templomunkba. Majd felhangzott a Jõvel szentlélek Úr Isten lélekemelõ dallama, mely után püspökünk fõt. Dr. Baltik Frigyes úr magasröptû imát mondott, mely után nt. Wladár Miksa úr olvasta fel az evangéliumot. Ezután az Erõs vár a mi Istenünk zendült fel ajkainkon, mely után Marothy Emil lelkész mondta el ünnepi beszédét, majd a losonczi dalkör éneke után oltár elé lépett Antal Gábor testvér ref. egyháznak ékes szavú dunamelléki püspöke s fennkölt szárnyalású imát mond, mely mindannyiunk szívét erõsebb dobogásba hozta már csak azért is mert megtestesülve láthattuk a Concurrunt út alant elvét habár csak a két prot. felekezetnél. A hivatalos programokban nem szerepelt a református egyház részvétele, hogy mégis miként történt, erre a forrásként felhasznált jegyzõkönyv nyújt magyarázatot mintegy fél év után Simonidesz János lelkész által; 32 ( ) ami úgy történt meg, hogy a történelembõl ösmerve Rókóczi Ferenc ama gyönyörû vallásos cselekedetét, mely szerint midõn Szécsényben 1705-ben a rendi országgyûlést megnyitotta volna, 3 oltárt állíttatott fel az akkori 3 vallásfelekezet számára, s e 3 oltárról hangzott fel legelsõbben is a dicséret és könyörgés az ég és föld hatalmas Istenéhez; én ezt a lélekemelõ eseményt mintegy visszavarázsolni akartam, a Rákóczi ünnepélyen is oly képen, hogy itt is, mint hajdan, mind a három felekezet szerepeljen az istentiszteletek tartása alkalmával. És ezen igyekezetem és óhajtásom sikerült is, mert kérésemre fõtisztelendõ Antal Gábor ref. püspök úr a legnagyobb készséggel vállalkozott ténylegesen is részt venni isteni tiszteletünkön a berekesztõ ima és áldás elmondásával. ( ) A Losoncz és Vidéke címû lap ismerteti az istentiszteletek eseményeit, és az izraelita felekezet ünnepségérõl is beszámol. Ezt semmilyen hivatalos program nem tartalmazta. Oka ismeretlen, az újságíró sem nyomozott utána. 33 Ha kegyeletteljes ünnepen a nemzet hû fiait hazafias érzelem lobbantja lángra, e hû fiaik közé a zsidó hitfelekezet tagjai testvéri szeretettel sorakoznak ( ) Lelkészük [Müller Salamon rabbi, G.Zs.] távolléte miatt az alkalmi szónoklatot dr. Vajda Béla losonczi rabbi tartott ( ) A rabbi beszédét a sajtó teljes terjedelmében közölte. 34 A balassagyarmati Rákóczi-bál Az ünnepélyt rendezõ bizottság külön hangsúlyt fektetett egy fényes bál megtartására. Erre Balassagyarmat, a vármegyeháza jöhetett szóba. Szervezésével, az alispán vezetésével egy elõkészítõ bizottság volt megbízva. 35 Táncrendezõ és cigányvajda gróf Degenfeld Kristóf és Balás Kornél voltak. Fõbálanya Nagy Mihályné alispánné volt, bálanya szerepet töltött be még számos úri hölgy. A zenét Sovánka Nándor cigányzenekara biztosította SZEEL. Közgyûlési jegyzõkönyv 2. köt febr pont. 33 LV. 26. évf. 38. sz p. Hogyan zajlott le a nagyszécsényi Rákóczi-ünnepély? 34 LV. 26. évf. 39. sz p. Emlékbeszéd. A nagy-szécsényi izr. templomban az évi országgyûlés kétszázadik évfordulóján tartotta dr. Vajda Béla rabbi. 35 MNL NML IV. 531/a. (Nógrád-Hont Vármegye Levéltárának iratai) A Rákóczi-emlékbál iratai, MNL NML IV. 531/a. (Nógrád-Hont Vármegye Levéltárának iratai) A Rákóczi-emlékbál iratai, 1905., NLHH. 33. évf. 38. sz p. A Rákóczi-ünnep. 202

203 A szervezõk meghívták a vármegye szinte minden jeles személyiségét a bálba. A jelentkezõk és a résztvevõk pontos számát nem ismerjük. A levéltári forrásokból nehezen rekonstruálható, hogy valójában kik vettek részt. A sajtó mintegy 260 fõ nevét közli, megjegyezve, hogy õk fizették be a rendezõi díjat. 37 Minden bizonnyal a bálozók száma elérte a 300 fõt. Az eseményrõl így tudósított a korabeli hírlap; Ragyogó fényárban úszott a nagyterem, összes melléktermeivel együtt. Virágdísz lepte el a jobboldali lépcsõt. A lépcsõfokra alulról fel az emeletig egy-egy dús virágú chrisanthemumot helyezett el Schlägel József mûkertész avatott keze, az egyik oldalon csupa vöröset, a másikon pedig tiszta fehéret. A fordulónál pompás fenyõdísz szakította meg a sort, míg fenn a lépcsõház csarnokában óriási pálmák váltakoztak mûvésziesen elhelyezett fenyõfa díszítésekkel. Az elõcsarnok különben is meglepõ s ízléses díszt mutatott. A baloldali feljárót bedeszkázták s az ekként nyert terület szalonná alakult át, ahol szeszélyes, mindamellett ízléses elrendezéssel asztalok, székek csoportja tömörült pompás szõnyegtakarókkal és dísszel. Ugyanígy voltak berendezve az úgynevezett kisterem s a fõispáni szobák végig. Sovánka zenekara a fõbejárattal szemben díszített emelvényen foglalt helyet. Tizennégyen együtt, mindmegannyi mûvész a saját szakmájában. ( ) Szerencsés gondolat, melyet teljes siker követett. Régen, nagyon régen emlékezünk ilyen kedves, megragadó bálra, mely oly fényesen sikerült, mint ez. 38 tarackok zúgása jelezte a nagy napot, ünnepség Szécsényben Az eseményrészek ismertetése után ismerjük meg, hogy miként is zajlott le Szécsényben a megemlékezés. A szervezõk többször üléseztek, hogy minden szépen és jól sikerüljön. Szécsénybe, szeptember 12-ére volt meghirdetve a központi program, elõzõ nap már Balassagyarmaton elkezdõdött az ünnepség. 39 Itt a középületek, magánházak feldíszítve fogadták az érkezõket, a Tóth István fogadó és a kaszinó kertjében, megterített asztalok mellett zajlott az ismerkedési est, ahol Sovánka bandája húzta a kuruc nótákat. Elsõként az alispán üdvözölte a vendégeket. Ezt követõen Kállai Zoltán hevesi fõispán mondott köszönetet a meghívásért, majd Bolgár Ferenc, a képviselõház alelnöke éltette a fõispánt, az ünnepély rendezésének lelkét és a megye alispánját. Bernáth Béla Zemplén vármegye nevében utalt arra, hogy Zemplén Rákóczi vármegyéje, nagy örömmel jöttek az ünnepségre, õ is éltette Nagy Mihályt. Az ünnepségen megjelent a Rákóczi kor nagy történetírója, Thaly Kálmán is; az õsz fejû, de fiatal kedélyû történetíró felemelkedett helyérõl, hirtelen elhallgatott minden- 37 NLHH. 33. évf. 38. sz p. A Rákóczi-ünnep. 38 NLHH. 33. évf. 38. sz p. A Rákóczi-ünnep. 39 NLHH. 33. évf. 38. sz p. A Rákóczi-ünnep., LV. 26. évf. 38. sz p., Honti Lapok 11. évf. 37. sz p. A szécsényi ünnepség, Budapesti Hírlap, 25. évf sz., p. A szécsényi Rákóczi-ünnep, 254. sz p. A szécsényi Rákóczi-ünnep [továbbiakban: BH], Salgótarjáni Hírlap 1. évf. 3. sz p. A szécsényi nagy nap, Salgótarjáni Lapok (SL.) 4. évf. 37. sz p. A szécsényi nagy napok., Kubinyi Ferenc Múzeum (Szécsény), Dokumentumtár (Étrend). 203

204 ki s nagy figyelemmel hallgatta meg beszédét (.). Rákóczinak s a kuruczvilágnak emlékezetét s Nógrád vármegye szereplését újította fel megkapóan. A hatalmas éljenzést követõen Balázs József ügyvédi kamarai elnök ürítette poharát a történészre. Hentaller Lajos képviselõ, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt szónoka a vármegye függetlenség párti polgárait éltette. Beszédében megcsendült a politika is. Szalai József, Szabadka város küldöttje a vármegye hölgyeit éltette, majd Markos Gyula a Hej Rákóczi, Bercsényi kezdetû költeményt szavalta el. Másnap, valóságos népáradat tolongott a vasút felé, ahol három vonat állott rendelkezésre. Festõi látványként örökítik meg a fõgimnáziumból induló 270 diákot az új rákóczis zászlóval, amit a balassagyarmati nõk adományoztak számukra. Szintén zászló alatt érkezett a Balassagyarmati Dalegylet, majd a Katolikus Legényegylet, melynek zászlóvivõje korhû kuruc fõtiszti ruhát viselt. Õket követte a Balassagyarmati Evangélikus Iparos Férfiak és Ifjak Szövetkezete. Szécsényben, a vasútállomáson, kocsik, hintók tömege várta az érkezõket. Bolgár Ferenc (2. KÉP), a képviselõház elnöke ragyogó díszmagyarban, kocsiját a képviselõház huszárja vezeti díszes egyenruhában, kucsmáján az ország címere ragyog. A fõrendiház küldöttsége öt tagú, három fõúr, két fõpap, az evangélikus és a református püspök. Gróf Zichy Jenõ, az Országos Iparegylet elnöke mentéjét és mellét ellepi a sok rendjel. A nagyszécsényi Rákóczy ünnep. Az országgyûlés küldöttsége Bolgár Ferencz vezetésével. Az X-el megjelölt Bolgár Ferencz. Õket követte a képviselõház 28 tagú küldöttsége, Justh Gyula elnök vezetésével. Ezután a vármegyék, a szabad királyi városok, tudományos testületek képviselõi sorakoztak fel: Abaúj Torna vármegye hat fõvel, Arad városa két fõvel, Baranya, Bihar, Békés vármegye és Baja városa egy-egy fõvel, Bács-Bodrog vármegye hat fõvel, Debrecen városa két fõvel, Gömör vármegye négy fõvel, Gyõr vármegye egy fõvel, Heves vármegye öt fõvel, Hont vármegye húsz fõvel, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye négy fõvel, Kassa vá- 204

205 Zempléni küldöttség a nagyszécsényi ünnepnapon rosa egy fõvel, Komárom vármegye nyolc fõvel, Komárom városa egy fõvel, Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye öt fõvel, Sopron vármegye egy fõvel, Szabolcs, Szatmár vármegye és Szabadka városa három-három fõvel, Szepes vármegye két fõvel, Trencsén vármegye egy fõvel, Veszprém és Zólyom vármegye négy fõvel, Zemplén vármegye tizenhat fõvel képviseltette magát (3. KÉP). A Tudományos Akadémiát Thaly Kálmán, a Nemzeti Múzeumot dr. Fejérpataki László igazgató, a Mûegyetemi Kört Õsz Lajos elnök, az Országos Nemzeti Szövetséget Zseney József elnök képviselte. A losonci különvonattal a fõgimnázium diákserege és a dalárda érkezett meg. A szécsényi indóház zászlódíszben fogadta az érkezõket. Az épület mellett díszkapu állott (4. KÉP), két oszlopa a vármegye színeiben pompázott. Innentõl kezdve végig a városig, a városban a katolikus templomig, az út és az utcák mindkét oldalán zászlós és címeres oszlopok követték egymást, tetejüket az úttesten lombfüzér kötötte össze. A város minden háza fel volt lobogózva, az ablakokból szõnyegek csüngtek alá. A tereket, járdákat sûrû egymásutánban lepte el a közönség, a községek küldöttei zászlók alatt. Ott sorakozott fel a két gimnázium diáksága is. Közben két csoportban a salgó- 205 A díszkapu. Az Új Idõk fényképe.

206 A bandériumok felvonulása a templom mellett. Ifj. Rittinger József amatõr fényképe. tarjáni üveggyár s a vasgyári munkások zenekara játszott. Amerre a kocsisor haladt, mindenütt lelkes éljenzés harsant fel. A templomokban egy idõben kezdõdtek az istentiszteletek, majd befejezésük után megindult a menet a fõúton az évi országgyûlés eredeti színhelyére (5. KÉP). Élén a járás fõszolgabírája, Baross Árpád, mellette Scitovszky Béla fõszolgabíró ült a fogaton. Õket követte Szécsény elöljárósága, mindannyian díszmagyarban. Ekkor következett a népes bandérium négyszáz lovasa három századba osztva. Õket követte az üveggyár zenekara, a két gimnázium diáksága a tanári karral, majd a losonci tanítóképzõ növendékei és a vármegyei tanítóegyesület tagjai. A balassagyarmati dalegylet, a losonci dalárda, a balassagyarmati ipartestület dalárdája zászlóik alatt, majd a balassagyarmati ipartestület, a katolikus és evangélikus ifjak szövetkezete, más társulatok, intézetek küldöttei következtek s a vármegyei lovas huszárok. Õket követte a községi küldöttségek színes csoportja. Kétszáznál több kocsi vonult el az elõkelõ vendégekkel: Nógrád vármegye törvényhatósági bizottsági tagjaival, Losonc, Balassagyarmat és Salgótarján küldötteivel. A fõsátortól jobbra a hölgyek számára külön sátor volt felállítva, balra pedig a törvényhatóságok és a papság számára. A fõsátor és a bal sátor között foglaltak helyet a dalárdák, a két oldalsátor elõtt egymással szemben a gimnáziumok ifjúsága, mögöttük a községek küldöttei. A fõsátorral szemben szónoki emelvény állt, s utána a füzérekkel egybekötött díszpóznák sorozata a megyék egykori sátorai helyén, amin az illetõ vármegye zászlaja, címere és felirata díszlett. Két oldalt, két óriási tribün a nagyközönség számára, közel tízezer ember vett részt az ünnepségen. Az ünnepélyt az egyesült dalárdák éneke vezette be a Szózattal. Nagy Mihály alispán lépett a szónoki emelvényre, és nagy hatású beszédet tartott (6. KÉP). Ezt követõen Fáy Albert, a vármegye fõjegyzõje lépett a szónoki emelvényre, hogy megtartsa történelmi 206

207 emlékezését. Az országgyûlési képviselõ Hentaller Lajos Magyarország nevében üdvözölte a mai ünnepet (7. KÉP). Utánuk, a Nógrádi Nemzeti Intézet elnöksége (Török Zoltán fõispán, elnök, és Hanzély Gyula alelnök) lépett az emelvényre, hogy az intézet határozatát ismertessék a néptanítók jutalmazása felõl. A fõispán tartalmas beszéddel vezette be a díjátadást, majd Hanzély alelnök kihirdette a választmány határozatát. Pályadíjat ítélt oda 24 tanítónak, és kilencen pedig dicséretben részesültek. Utána a Mûegyetemi Kör elnöke, Õsz Lajos mondta el a beszédét. Az ünnepélyt a dalárdák éneke zárta be. Ekkor felharsant a kürt éles hangja, megindult a bandérium felvonulása a sátrak és tribünök elõtt. A közönség éljenzett, tapsolt, valósággal tombolt lelkesedésében, háromszor vonultak el a közönség elõtt. (8. KÉP) Nagy Mihály alispán beszéde A Várkertben (Gross-kastély parkja) az ünnepi ebéd (9. KÉP) részére felállított sátorban, mintegy 800 fõre volt megterítve. A zenét Sovánka bandája biztosította, és a menüt Wampetics Ferenc budapesti vendéglõs készítette. Az étrend a következõ volt: Bouillon, hideg hal tartármártással, Roast Boeuf szarvas burgonyával, liba és kacsa, fejes saláta és ecetes uborka, Kugler, gyümölcs, sajt. A harmadik fogást követõen tósztok sokasága hangzott el. Elsõként Török Zoltán fõispán emelkedett fel és a királyra emelte poharát. Laszkáry Gyula fõrendházi tag a fõrendekre, Hanzély Gyula az országgyûlési küldöttségre, gróf Mailáth Géza a törvényhatóságokat és azok küldötteit, Scitovszky Tibor a nõket éltette. Szemere Bertalan a Rákóczi-kor nagy történetírójára, Thaly Kálmánra, Bolgár Fe- 207 Hentaller Lajos országgyûlési képviselõ beszédet tart az ünnepélyen

208 A lovas bandérium felvonulása az ünneplõ közönség elõtt A nagyszécsényi Rákóczi ünnep. A laczikonyha. renc képviselõházi alelnök Nógrád vármegye közönségét, Lits Gyula Hont vármegye fõispánja a vármegyéket éltette, és báró Prónay László összetartásra buzdította a jelenlévõket, hogy Rákóczi szellemét továbbra is ápolják. Ezt követõen Nagy Mihály alispán felolvasta Kossuth Ferenc táviratát, amit nagy éljenzéssel fogadtak, amire nyomban választ is küldtek, kifejezve hûségüket. Folytatódtak a tósztok; Balás József ügyvédi kamarai elnök báró Prónay Dezsõt éltette, aki hazafias beszédet tartott. Vladár Miksa fõesperes pohárköszöntõje után Thaly Kálmán beszélt az elmúlt korszakról és a Rákóczi-korról (10. KÉP). A lakomát követõen a tömeg elindult az állomásra a különvonatokhoz, az országúton pedig kürtszó mellett ügetett végig a lovas bandérium. Balassagyarmaton óriási közön- 208 A nagyszécsényi Rákóczi-ünnep szeptember tizenkettedikén. Prónay Gábor báró és Thaly Kálmán. Az Új Idõk fényképe

209 ség verõdött össze. A díszmagyarba öltözött urak közrevették az alispánt, és a tárogató hangja mellett gyalogosan indult el a menettel a vármegyeház kapujáig. Itt, õsi magyar szokás szerint kézre kapták az alispánt s háromszor felemelték, így búcsúztak el tõle. Este pedig kezdetét vette a fényes bál, ami hajnalig tartott, és ezzel véget ért Szécsényben az országos Rákóczi-ünnepség. A Rákóczi-ünnepséget megörökítõ kiadványok és emlékek Az ünnepség eseményeihez tartozik még, hogy több kiadvány is megjelent, ezekrõl is szólnunk kell: Nagy Mihály: Nógrádvármegye II. Rákóczi Ferenc korában a szécsényi országgyûlésig. A mû szerzõje nagyobb terjedelmû cikket közölt ugyanezzel a címmel a Losoncz és Vidéke címû folyóiratban, és különlenyomatként is megjelent önálló kötetben. 40 A szerzõ levéltári kutatások alapján feldolgozta a Rákóczi-kor Nógrád vármegyei eseményeit. Emlékfüzet a szécsényi Rákóczi-ünnepélyrõl. Kiadta az ünnepélyt rendezõ bizottság. A kötetet Nagy Mihály alispán gondozta, ami a következõ tartalommal bír: (3. p.) Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának véghatározata a szécsényi országgyûlés és II. Rákóczi Ferenc emlékezetének megörökítésérõl (6. p.), Dr. Kossaczky Arnold: Emlékezzünk (9. p.), Ladányi Zoltán: Jön a fejedelem (költemény) (11. p.), Nagy Mihály: Nógrádvármegye II. Rákóczi Ferenc korában a szécsényi országgyûlésig (27. p.), A szécsényi országgyûlés naplója és törvényczikkei [Lipóczi Keczer András naplóját közlik] (49. p.), Az évi szeptember hó 12-iki szécsényi emlékünnepély sorrendje (51. p.), A vármegye bejelentett vendégeinek névsora, szeptember hó 5-ig. Fejér Lipót: A szécsényi országgyûlés 200-ik évfordulójának emlékére. II. Rákóczi Ferenc. A szécsényi izraelita népiskola tanítója elsõsorban tanulók számára foglalta öszsze a Fejedelem életét és az 1705-ös szécsényi eseményeket. A nagyszécsényi ev. templomban a Rákóczi ünnepély alkalmával tartandó istentisztelet programja: 1, A templom elõtt üdvözlõ beszéddel fogadja a vendégeket a helybeli lelkész. 2, A templomban 2 ének Jövel szentlélek Úr Isten, 2 vers. 3, Imát mondja Dr. Baltik Frigyes püspök. 4, Textus, olvassa a fõesperes. 5, Erõs vár a mi Istenünk, 1 vers. 6, Egyházi beszéd, mondja az esperességi fõjegyzõ. 7, Rákóczi hamvai, énekli a losonczi dalegylet. 8, Berekesztõ ima és áldás, mondja Antal Gábor ref. püspök. 9, Hymnus, énekli a dalegylet. A mindösszesen 100 példányban megjelent mû közgyûjteményi megléte pillanatnyilag ismeretlen, minden bizonnyal Simonides János lelkész szerkesztette. 41 Az ünnepséggel és Rákóczival kapcsolatosan több költemény is megjelent a hírlapokban (a teljesség igénye nélkül); Varsányi Gyula: A szécsényi országgyûlés 200-dik évfordulójára, Gergely János: Rákóczy Szécsényben, Révay Sándor: Rákóczi, Ladányi Zoltán: Jön a fejedelem LV. 26. évf. 34. sz Melléklet 41 SZEEL. Közgyûlési jegyzõkönyv 2. köt febr pont. 42 LV. 26. évf. 37. sz p., SL. 4. évf. 36. sz p., NLHH. 33. évf. 37. sz p., 38. sz p. 209

210 Rákóczi Ferencet ábrázoló képeslap: A megyei lapok adnak hírt róla, hogy Berta Lajos és Márer György elemi iskolai tanulók lerajzolták a Fejedelmet, és a képeslapokat árulták. A befolyt összeget a felállítandó Rákóczi szobor alapjára fordították. Ilyen képeslap még nem került elõ. 43 Az ünnepségrõl készült fényképek: Az országos kiadású hírlapok (Tolnai Világlapja, Vasárnapi Újság, Új Idõk) összesen 14 képet közöltek az ünnepségrõl. 44 II. Rákóczi Ferencet ábrázoló kitûzõ, jelvény. Az 1905-ös szécsényi ünnepségrõl kiadott jelvényt egy gyûjtõ tulajdonában láttam. Elképzelhetõ, hogy más emléktárgyak is készültek, de még ilyenek nem kerültek elõ. Rákóczi-emlékként kezelhetõ az a 64 darabból álló közönséges vadgesztenye fasor (Aesculus hippocastanum), amit az ünnepség alkalmával ültettek, és mai napig is hirdeti az 1905-ös események emlékét a Várkertben ben kapta hivatalos elnevezését a Ferences Kolostor ún. Rákóczi-szobája mint történelmi emlékhely, és a hagyomány szerint az országgyûlés ideje alatt itt pihent II. Rákóczi Ferenc, ami elõtte Törökszoba -ként volt ismeretes. A meg nem valósult Rákóczi emlékmûvek Az ünnepség szervezésével merült fel annak gondolata, hogy egy Rákóczi emléket kellene állítani Szécsényben. Két különbözõ tervrõl, ill. elképzelésrõl van tudomásunk. A Törvényhatósági Bizottságnak az október 11-én tartott ülésén merült fel, hogy a szécsényi volt országgyûlés színhelyét emlékmûvel jelöli meg, és erre 2000 koronát szavaztak meg. 45 Az elképzelés nem valósult meg, sõt errõl többet nem is tárgyaltak, ennek oka ismeretlen. A másik nagy elképzelés lett volna a Rákóczi lovas szobor, amire országos gyûjtést kezdeményeztek, és még évek múltával is gyûjtötték a szükséges anyagiakat. Elsõként a Budapesti Hírlap adott tájékoztatást a Szécsényi Takarékpénztár Rt. kezdeményezésérõl, hogy a hazai pénzintézetek adományából Szécsényben szobrot kell állítani Rákóczinak. 46 A megyei lapok is közölték híreikben a felhívást, s egyben meg is indult a gyûjtés a létrehozott Rákóczi-szoboralap javára. 47 Számos magánszemély, társulat adománya gyarapította a lerakott tõkét, a sajtó heti rendszerességgel sorolja fel az adakozók neveit és adományait. Még 1912-ben is gyûjtötték az adományokat, eddigre összejött 30 ezer korona, és ifj. Vastagh György szobrásznak Szegeden felállított, díjat nyert alkotását szerették volna itt is megvalósítani. A mûvész levelet írt a szécsényi szobor-bizottsághoz, hogy az alkotás Szeged tulajdonát képezi, és még másolatban sem kapható meg. 30 ezer 43 NLHH. 33. évf. 38. sz p. Epizód a szécsényi ünnepélyrõl, LV. 26. évf. 39. sz p. Epizód a nagyszécsényi Rákóczi ünnepélyrõl. 44 Tolnai Világlapja 5. évf. 39. sz p. A nagyszécsényi ünnep, Vasárnapi Újság, 52. évf. 38. sz p. A nagyszécsényi Rákóczi-ünnepélyrõl. (Jelfy Gyula fényképei), Új Idõk, (ifj. Rittinger József amatõr fényképe). 45 NML MNL IV köt. (1904. évi törvényhatósági bizottsági jkv,), /1904/634. jkv. szám. 46 BH, 25. évf sz p. Rákóczi-szobor a szécsényi síkon. 47 LV. 26. évf. 34. sz p. Rákóczi-szobor a szécsényi síkon. 210

211 koronából egy kisebb méretû alkotás valósítható meg, de ez az összeg is kevés, a pályázati mûvek díjazására már nem jutna. 48 A sok év alatt összegyûjtött tõke összege a nagy háború áldozata lett, a szécsényiek álma nem valósult meg. Szécsény 1905-ben Az 1905-ös országos Rákóczi ünnepségnek köszönhetõen a település neve ismertté lett szinte mindenki elõtt. Ez az esemény hozta köztudatba a szécsényiek számára is, hogy 1705-ben történelmi jelentõségû országgyûlésnek adott teret. Nemzetközi jelentõségû törvényekrõl döntöttek (béke, vallásügyi, hadügyi, stb.), és itt választották meg II. Rákóczi Ferencet vezérlõfejedelemmé. Az 1903-ban gyökeret eresztett Rákóczi-kultusz 1905-ben terebélyesedett fává. A tanulmányomban részletesen bemutattam, hogyan és miként ünnepelték meg 110 évvel ezelõtt az 1705-ös események emlékét, viszont nem tértem ki arra, hogy ez az idõszak mit jelentett Szécsénynek. Összefoglalva fontosnak tartom ezeket is ismertetni. Szécsény 1334-ben kapott mezõvárosi rangot ben fogadták el az elsõ községi törvényt, 1886-ban új községi törvény született. Szécsény elveszítette mezõvárosi rangját, és nagyközség lett. Ezt a város soha nem ismerte el, sérelmesnek tartotta, hogy városi rangjától megfosztották ban, a Millennium évében indítványozták, hogy a települést Nagy-Szécsény -nek nevezzék el, kiemelve a nagy történelmi múltját, és kifejezve a település érdemeit, fontosságát és nagyságát. Ezt a Belügyminisztérium 1900-ban hagyta jóvá. A helységnév írásmódjáról számos vita alakult ki. A település ragaszkodott hozzá, hogy neve kötõjelesen szerepeljen; Nagy-Szécsény ben a képviselõk indítványozták, hogy állítsák vissza õsi elnevezésüket, amit jóvá is hagytak. 49 A tanulmányban ezért fordul elõ a település neve két írásmódban is; Nagyszécsény és Szécsény ban megnyílt a Balassagyarmat-Losonc közötti vasútvonal, így Szécsényben is vasútállomás létesült. Ez fellendítette a gazdasági, kereskedelmi fejlõdést, nagyobb beruházásokba kezdtek ben a régi barokk kõhíd helyére új, modern vashidat emeltek, amit 1905-ben adtak át. Szabályozták a patakot is, új medret kapott. Ez év tavaszán kezdték építeni az új emeletes városházát, ami rekordidõ alatt készült el, így az ünneplõk elé valódi látványosságként tárult a nagy épület tömbje. Szintén ekkor építették fel az emeletes óvodát, amibõl késõbb a polgári iskola lett. Magánberuházásként készült el a szintén emeletes Újvilág Szálloda is, ahol fogadni tudták a vendégeket. Utcákat, járdákat rendeztek és építettek ki. Szécsény az ünnepségre teljesen új arculatot kapott. Összegzésként elmondhatjuk, hogy az 1905-ös országos szécsényi Rákóczi-ünnepség rendezvénysorozata méltó megemlékezése volt az 1705-ös országgyûlésnek. Szécsény városa és Nógrád vármegye is kitett magáért, megmutatta, hogy méltó módon tud az õsökre és tetteikre emlékezni. 48 Szécsényi Hírlap, 4. évf. 15. sz p. A Rákóczi szoborról. 49 GALCSIK Zsolt: Nagy Szécsénynek neveztessék Városunk településnév-változtatásának története ( ). In: SZENOGRÁDI Ferenc szerk.: Szécsényi kalendárium a 2008-as esztendõre. Szécsény, o. (Szécsényi Honismereti Könyvtár 22.) 211

212 IRODALOM BOROVSZKY Samu (szerk.) 1911 Nógrád vármegye. Budapest 560. p. Magyarország vármegyéi és városai. Emlékfüzet a szécsényi Rákóczi-ünnepélyrõl. Kiadta az ünnepélyt rendezõ bizottság. Balassagyarmat, FEJÉR Lipót 2005 A szécsényi országgyûlés 200-ik évfordulójának emlékére. II. Rákóczi Ferenc. Nagyszécsény Hasonmás kiadása: Szécsény Szerkesztette: Galcsik Zsolt. (Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 17.) GALCSIK Zsolt 2002 Szécsény képviselõ-testületi üléseinek napirendi pontjai és határozatai ( ). Salgótarján. (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 35.) GALCSIK Zsolt 2008 Nagy Szécsénynek neveztessék Városunk településnév-változtatásának története ( ). In: Szenográdi Ferenc szerk.: Szécsényi kalendárium a 2008-as esztendõre. Szécsény o. (Szécsényi Honismereti Könyvtár 22.) NAGY Mihály 1905 Nógrádvármegye II. Rákóczi Ferenc korában a szécsényi országgyûlésig. (Külön lenyomat a Losoncz és Vidéke évi 34. számából. Losoncz. ZSOLT GALCSIK NATIONAL RÁKÓCZI CELEBRATION IN SZÉCSÉNY IN 1905 The borough council of Szécsény large village in 1903 decided to commemorate deservedly about the 200th anniversary of confederation of Szécsény in They wanted to celebrate deservedly this historic event where Ferenc II. Rákóczi, ruling prince of Transilvanya and commandert (-in chief) of the Hungarian insurgent forces was elected. The decision was espoused by the Municipal Board of Nógrád County and in he organization of the Municipal Borad a national ceremony was held, and remembered for the former times in Balassagyarmat and Szécsény in september The pride of the country was present, members of the Parliament, diginitaries of the churches, learned societies, delegates of counties and settlements, in the person of thousands of celebrates. 212

213 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) RÉGÉSZET A CSERHÁT-HEGYSÉG ÉS AZ IPOLY-VÖLGY LEVÉLESZKÖZÖS LELÕHELYEINEK TOPOGRÁFIÁJA PÉNTEK ATTILA Független kutató, Kistarcsa Ce qui embellit le désert, dit le petit prince, c'est qu'il cache un puits quelque part. Az szépíti meg a sivatagot mondta a kis herceg, hogy valahol egy kutat rejteget. Antoine de Saint-Exupéry (1939) 1. Bevezetés és az teszi széppé a kutatást, hogy ha elég kitartóan, elszántan végzi az ember, akkor olyan kérdésekre kaphatja meg a választ, amelyekben nem is reménykedett. A régészetben, legyen az akár a terepkutatás akár az elméleti kutatás, választ kaphatunk azokra az alapvetõ, lényegi kérdésekre, hogyan éltek, hogyan gondolkodtak korai emberelõdeink. Jelen rövid tanulmány megírását T. Dobosi Viola, elsõsorban a felsõ paleolitikus Gravettien kultúra települési stratégiájával foglalkozó hiánypótló cikkei (T. DOBOSI, ; T. DOBOSI, HOLL 2013) inspirálták. Nógrád-megye, mindenekelõtt a Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy területén az elmúlt évtizedek során olyan nagyszámú paleolitikus lelõhelyet sikerült lokalizálni a középsõ paleolitikumtól kezdve egészen a késõi felsõ paleolitikumig, hogy megérett a helyzet a terepbejárások és ásatások során szerzett információk feldolgozására és közzétételére. Vonatkozik ez dr. Patay Pálnak, a Gábori házaspárnak és másoknak az Ipoly-völgyben végzett tevékenységére és a Cserhát-hegység területén folytatott közel két évtizedes terepkutatásra, amelynek aktív szereplõi a szerzõ mellett Markó András, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze és Béres Sándor. A tanulmány írásának idõpontjában elmondható, hogy a paleolitikum vonatkozásában Nógrád-megye és különösen a Cserhát-hegység az ország egyik legjobban kutatott területe. Ennek a ténynek egy igen lényeges, messzemenõ következménye van, nevezetesen az, hogy számos olyan jelenséggel kapcsolatban, amely a Cserhát-hegység területén megvan, de más adott régió vagy mikrorégió területén hiányzik, nem dönthetõ el egyértelmûen, hogy kulturális, tradicionális, viselkedésbeli vagy más egyéb ismeretlen okkal, okokkal magyarázható különbséggel van-e dolgunk, vagy egyszerûen csak egy kutatási hiányossággal állunk szemben. Ezzel kapcsolatban szükségesnek látjuk idézni Simán Katalin erre vonatkozó gondolatát: a régészetben soha el nem hanyagolható szempont a vizsgált terület kutatottsága. Nem egyenletesen kutatott területrõl nem nyerhetünk hiteles képet. A jól kutatott területek vizsgálata lehetõséget nyújt ezzel szemben arra, hogy a kapott eredményeket transzponáljuk figyelembe véve az eltéréseket, azok mértékét a kevésbé kutatott területekre. (SIMÁN 1988:55). Szeretnénk ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a tanulmány írásának a célja 213

214 pusztán a problémafelvetés, a téma komplex természeténél fogva a kérdések többségére nem tudunk választ adni. Egy esetleges prediktív modell felállításának a lehetõségétõl már amennyiben ez lehetséges pedig nagyon távol vagyunk még. A tanulmány elején a lelõhelyek osztályozásával, területi elhelyezkedésével, térbeli szervezõdésével kapcsolatban az általunk lényegesnek tekintett kérdéseket érintjük, majd ezt követi az egyes kultúrák, iparok lelõhelyeinek ismertetése. Jelen tanulmányban a középsõ paleolitikus Micoquien-Bábonyien, a Vanyarci típusú ipar és a Szeletien kultúra lelõhelyeivel, tehát az ún. levéleszközös iparokkal foglalkozunk, a felsõ paleolitikus és epipaleolitikus lelõhelyek tárgyalása a tanulmány folytatásának témája marad (PÉN- TEK kéziratban 1). A területre vonatkozó geográfiai, geomorfológiai információkat részben Láng Sándor 1967-es kiadású, a Cserhát természeti földrajzával foglalkozó munkájából (LÁNG 1967) merítettük, amely legtöbb vonatkozásában még ma is érvényesnek tekinthetõ. Felhasználtuk továbbá a Dövényi Zoltán szerkesztésében 2010-ben megjelent Magyarország kistájainak katasztere címû munkát is (DÖVÉNYI 2010). Az egyes geográfiai, geomorfológiai fogalmak értelmezésében nagy segítségünkre voltak Gönczy Sándor fogalomgyûjteményei (GÖNCZY 2004; GÖNCZY, SZALAI 2004). A tanulmányban érintett lelõhelyek, lelõhely-komplexumok topográfiai környezetét az ingyenes, szabadon letölthetõ Quantum GIS Chugiak programcsomaggal készített fekete-fehér térképekkel illusztráltuk. 2. A régészeti lelõhelyek helykiválasztásának szempontjai A topográfia fogalom jelentését tekintve T. Dobosi Viola és Holl Balázs a Reményi- Stibrányi- féle tágabb meghatározást tekinti mérvadónak, mely szerint a topográfia a jelenségek (lelõhelyek) közötti (térbeli) kapcsolatok értelmezését is jelenti. (REMÉNYI, STIBRÁNYI 2011:190). A magunk részérõl a fogalom elsõdleges, helyleírás, tájleírás jelentését alkalmazzuk, a lelõhelyek közötti térbeli kapcsolatokra viszont szerencsésebbnek érezzük a topológia kifejezés használatát. Az egyes paleolitikus kultúrák által preferált telepkiválasztást olyan kedvezõ természetföldrajzi, geomorfológiai, ökológiai, vadászati-stratégiai adottságok befolyásolták, amelyeknek felismerése a nyíltszíni telepek felszíni gyûjtésbõl származó litikus anyaga alapján szinte lehetetlen. Csak akkor lehet esélyünk bármiféle kultúra-specifikus általánosításra, ha megpróbáljuk megtalálni a települések létrehozásában szerepet játszó szempontokat, és a paleolitikus lelõhelyeket valamilyen rendezõelv alapján osztályozzuk, és legalább munkahipotézis jelleggel felismerjük a nagyobb települési egységek, település-komplexumok természetét. Ugyanakkor az általunk alkalmazott település-komplexum fogalom nem feltétlenül jelenti az elemeinek tekintett lelõhelyek, leletkoncentrációk egyidejûséget, sokkal inkább technotipológiai alapon igazolható kulturális kapcsolatot egy viszonylag szûk területen található adott lelõhelycsoportra vonatkoztatva. Természetesen tisztában vagyunk a tárgyalandó kérdéskör módszertani problémáival, a lelõhelyek helykiválasztási kérdése ugyanis nem választható el azok osztályozásának és területi elhelyezkedésének, térbeli szervezõdésének a kérdésétõl. Ha a kérdéskört mégis megosztva tárgyaljuk, annak elsõsorban az az oka, hogy a téma igen messzire vezetõ, komplex természete folytán nem elsõdlegesen a kérdések elméleti vonatkozásaival, hanem elsõdlegesen azoknak a vizsgált területet érintõ aspektusaival kívánunk foglalkozni. 214

215 A jelentõs nehézséget önmagában nem az a tény jelenti, hogy ezeknek a ma olyan divatos kérdéseknek a tárgyalása a hazai paleolitikus lelõhelyekkel kapcsolatban még csak alapjaiban történt meg. Sokkal inkább az, hogy a tanulmányunkban vizsgált területre és idõszakra vonatkozóan, a hazai lelõhelyek tekintetében általunk relevánsnak tekintett elméletek, modellek a sokak által megkérdõjelezett hatáskörû, érvényességû etnoarcheológiai párhuzamok mellett elsõdlegesen korszerû módszerekkel végzett ásatások által feltárt lelõhelyek leletanyagain és összefüggésein alapulnak. Ezekhez viszonyítva a rendelkezésre álló bõséges szakirodalomban mennyiségileg mégis igen elenyészõek a felszíni gyûjtésekbõl származó leletanyagokon alapuló elméleti tanulmányok. Komoly kihívás ugyanis, hogy ezek esetében többnyire csupán a paleolitikus életforma egyetlen összetevõje, nevezetesen a pattintott kõegyüttes alapján kell(ene) bonyolult kulturális és szociológiai összefüggésekre választ adni Topográfiai adottságok Egy adott terület topográfiai adottságai, orográfiai sajátosságai közül nyilvánvalóan az élelembeszerzéshez, tehát közvetlen módon a vadászathoz, illetve a gyûjtögetéshez kapcsolódó szempontok a legfontosabbak. Ezek közül a tényezõk közül az elsõdlegesnek tekintett létfenntartási aktivitáshoz, a vadászathoz kapcsolódó topográfiai adottságokat, a lelõhely földrajzi, geomorfológiai elhelyezkedését emelnénk ki. Az olyan tényezõket mint az adott terület vízföldrajzi adottsága, sajátossága vagy a terület talajviszonyai, vizsgálatunk szempontjából inkább másodlagos, közvetett hatásúaknak tekintjük. Ezek a tényezõk ugyan alapvetõen befolyásolják egy adott terület felszíni formáinak kialakulását, de néhány kivételtõl eltekintve (relatív relief, lejtõszögek, lejtõkitettség, a lelõhely távolsága a legközelebbi vízforrástól) nem számszerûsíthetõk. Ennek folytán az egyes lelõhelyek vonatkozásában a topográfiai kérdéskör jelenlegi vizsgálati szakaszában csak az abszolút tengerszint feletti magasságot és a legközelebbi völgytalphoz, völgyfenékhez viszonyított relatív magasságot említjük, attól függetlenül, hogy aktív folyóvízzel rendelkezõ vagy száraz, aszóvölgyrõl vane szó. A fenti, számokkal kifejezhetõ adatok egy adott lelõhely esetében nagy mértékben függenek a vizsgált terület völgyhálózatának és medencéinek általános jellegétõl, és kapcsolódnak a reliefenergia fogalmához is. Ez utóbbi fogalom az egységnyi területre vonatkozó relatív felszíni magasságkülönbséget, tehát az adott térrész legalacsonyabban és legmagasabban fekvõ pontja közötti magasságkülönbséget jelenti. Különösen a Cserhát-hegyég területére igen jellemzõek az aszimmetrikus keresztmetszetû völgyek, amelyek két oldalán eltérõek a lejtésviszonyok. Az egyik oldalon lankásabb a lejtõ, amelyet esetleg vastagabb lösztakaró fed, míg a másik oldalon a lejtõ meredekebb, és hiányzik róla a lösz, a fedõhegység kõzetei vagy az eruptív kõzetek bukkannak elõ. A meredek lejtõkön igen magas a letarolás mértéke. A meredek lejtõk az aszimmetrikus völgyekkel kapcsolatban a legkülönbözõbb expozícióval, égtáj szerinti lejtõkitettséggel fordulnak elõ, így kialakulásukban számos folyamat játszott szerepet. A periglaciális területeken kifejlõdött K-Ny-i irányú völgyek D-i lejtõin sokkal erõsebb volt a szoliflukció, a talajfolyás, így a D-i lejtõk hajlásszöge kisebb lett, az É-iak pedig meredekek maradtak. Ezeket nevezzük szoliflukciós-korráziós völgyeknek. A nagyon meredek lejtõk egy része azonban csak a Würm eljegesedés végén, esetleg az ó-holocénban, az erõs periglaciális lepusztulási folyamatok befejezõdése után, fiatal tektonikus mozgások révén alakult ki. (LÁNG 1967:54-58) 215

216 A többnyire aszimmetrikus keresztmetszetû, félreesõ mellékvölgyek, zsákvölgyek jelentõségét a középsõ paleolitikus jellegû iparok lelõhelyeinek esetében már több helyen említettük. Ez a jelenség nem csak a Cserhát-hegység területén figyelhetõ meg (MARKÓ 2007; 2009; 2012; PÉNTEK, ZANDLER 2013a; 2013b), hanem jellemzi az Ipoly-völgyben lévõ Hont-Csitár (Molnár-hegy) (ZANDLER 2010) és Hont-Babat (ZAN- DLER 2012a) lelõhelyeket, valamint az Eger környéki lelõhelyek többségét is (ZANDLER 2006; 2012b). A paleolitikus viszonyokra értelemszerûen csak korlátozott módon alkalmazható etnoarcheológiai adatok alapján valószínûsíthetõ azonban, hogy a zsákvölgyek is, mint topográfiai neuralgikus pontok a vadászati stratégiában játszottak szerepet. Az efemer (rövid ideig használt, lakott) vadásztábor jellegû leletkoncentrációk gyakran ezek közelében találhatók, ezek a zsákvölgyek ugyanis nagyon alkalmasak a magyar nyelvre nehezen lefordítható head them off at the pass, lerövidítéses, elébevágásos vadászati stratégia alkalmazására. A stratégia lényege az állatok beterelése egy szûk, számukra kevés mozgásteret biztosító területre az ott várakozó vadászok felé, akik számára az állatok elejtése így jelentõsen leegyszerûsödik (BAALES 1999:70-71; BANG-ANDERSEN 2008:66; CARR 2012:90-104). A stratégia egyformán hatékonyan alkalmazható akár egyedi vagy csoportjuktól leszakadt különálló állatok, akár a klasszikus értelemben vett csordaképzõ állatok vadászatára is. A Déli-Kaukázus középsõ és felsõ paleolitikus lelõhelyeinek kapcsán nagymértékben azonos vadászati stratégiák alkalmazását igazolták: The analyses demonstrate that Neanderthals and modern humans practiced largely identical hunting tactics and that the two populations were equally and independently capable of acquiring and exploiting critical biogeographical information pertaining to resource availability and animal behavior. (ADLER et al. 2006:1). Nem meglepõ tehát, hogy Kantábria (Észak-Spanyolország) késõi felsõ paleolitikumának megtelepülési rendszerével kapcsolatos tanulmányában L. G. Straus a rénszarvas, bölény és vadló vadászatával kapcsolatban a következõket írja: All three species can be hunted in large numbers through the use of drives, particularly taking advantage of topographic features such as water bodies, escarpments, narrow valleys, etc. (STRAUS 1986:330) Paleoökológiai, õskörnyezettani körülmények Nem problémamentes a vizsgált területre és idõszakra vonatkozóan a paleoökológiai, õskörnyezettani körülmények rekonstruálása, amelyek közvetlen módon kapcsolódnak a vadászathoz. Egy adott terület vízföldrajzi adottságainak az összessége, lényegesen befolyásol(hat)ja a vadászat jellegét, az alkalmazott vadászati stratégiákat. Alapvetõen kihat(hat) a vadászat eredményességére is azon keresztül, hogy a nem állandó vízforrással rendelkezõ, az idõszakosan egyenetlen táplálkozási lánccal jellemezhetõ területek állatállománya általában kisebb. A vizsgált terület felszíni formálódása ugyan jóval korábban lezárult, de a korabeli vízrajzi helyzetet a témára vonatkozó részletes természettudományos vizsgálatok hiányában nem tudjuk rekonstruálni. Feltételezésünk alapjául szolgálhat, ha elfogadjuk a jelenlegi vízrajzi helyzetnek, a terület adott folyóvíz hálózatának a vizsgált idõszakban való meglétét. Az Északi-középhegység környezeti rekonstrukciójára vonatkozóan történtek részleges kísérletek, amelyek eredményeinek egy része alkalmazható lehet a vizsgált területet illetõen is. (KERTÉSZ, SÜMEGI 1999) A középsõ Weichsel glaciális vagy pleniglaciális A és B ( BP) a korábbi klasszikus felosztásban a Würm 2 és Würm 3 stadiálisoknak és a Würm 2/3 inter- 216

217 stadiálisnak felel meg. A vizsgálatunk szempontjából kronológiailag érintett pleniglaciális A (másképpen alsó-pleniglaciális ( BP, Würm2 és Würm 2/3) és inter-pleniglaciális ( BP) fauna fázisok, a Subalyuk fauna fázis, a Szeleta fauna fázis és az Istállóskõi fauna fázis nagyemlõs fauna összetétele elsõsorban bükki barlangjainkból származó adatokra épül. Nógrád-megye és a Cserhát-hegység területérõl csupán szórvány adatokkal rendelkezünk. Az Ipoly-völgyben Drégelypalánk és Hont környékén elefánt (Elephas primigenius; Elephas sp.), mamut (Mammuthus primigenius), gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) és orrszarvú (Rhinoceros tichorrhynus) (JÁNOSSY, VÖRÖS 1979:36; T. DOBOSI, SIMÁN 2003:24) valamint óriásszarvas (Megaloceros giganteus) 1 ismert. A legjobban adatolt a Galga-völgye, ahonnan elefánt- és mamutcsont számos településrõl ismert. Ezek közül a vizsgált területünk szempontjából a következõk bírnak jelentõséggel: Aszód-Téglagyár (Mammuthus primigenius), Galgagyörk (Elephas primigenius), Galgamácsa (Elephas primigenius), Iklad (Elephas primigenius), Püspökhatvan-Öregszõlõ (Mammuthus primigenius) (SZEN- TES 1943; JÁNOSSY, VÖRÖS 1979:37; CS. BALOGH, T. DOBOSI 1995:40,59; KIRÁLY 2014). Pleisztocén ló (Equus sp.) és bovida (Bovida ind.) ismert Aszódról, gyapjas orrszarvú Püspökhatvanból, gímszarvas pedig Szendehelyrõl és Romhányból (JÁNOSSY, VÖRÖS 1979:37) Összességében tehát megállapítható, hogy az egyéb zsákmányállatok vonatkozásában a bükki adatoknak a területre vonatkozó extrapolálásának módszeréhez kell folyamodnunk. A Subalyuk és más bükki barlangok igen változatos állatcsont anyaga alapján gyakorlatilag mind a Subalyuk fauna fázis, a Szeleta fauna fázis és az Istállóskõi fauna fázis idõszakára is az erdei és a hideg sztyeppei fajok meglétét állapíthatjuk meg. Ez a tény jól korrelál a barlangnak a Bükk-hegység és a hegység lába elõtt elterülõ dombság határán fekvõ elhelyezkedésével. A nagyemlõsök között megtalálhatóak az õz (Capreolus), a szarvas (Cervus, Cervus sp. maral ), a kõszáli kecske (Ibex), a zerge (Rupicapra), a bölény (Bison), a mamut (Mammuthus), az orrszarvú (Coelodonta), az õstulok (Bos), a rénszarvas (Rangifer), a vadló (Equus) és a vadszamár (Asinus) (KOR- DOS, RINGER 1991:35-39; VÖRÖS 2002: ; MESTER 2003) Kõeszköz készítésre alkalmas nyersanyagok geológiai forrásai Simán Katalin nagyon helyesen látta (SIMÁN 1988:55), hogy bármely terület települési viszonyainak vizsgálata, rekonstrukciója során alapvetõ fontosságú maga a természeti környezet, amelynél számos egyéb tényezõ mellett mindenképpen figyelembe kell vennünk a nyersanyaglelõhelyek vonzását is. A paleolitikus lelõhelyek nyersanyagfelhasználásával kapcsolatban általánosan elfogadott tény, hogy a közeli területekrõl beszerezhetõ nyersanyagféleségek mennyiségileg dominálnak. A nyersanyagforrások távolságának megnövekedésével párhuzamosan csökken az adott nyersanyagféleségek gyakorisága, de ezen belül megnövekszik a kész eszközök aránya (MESTER 2009:243). A tavaszán a szerzõ Zandler Krisztiánnal és Markó Andrással végzett terepbejárást, ennek során a Barátság I. kõolajvezeték visszatemetett nyomvonalán került elõ egy sérült asztragalosz, mely Gasparik Mihály meghatározása szerint nagy valószínûséggel óriásszarvasé. Zandler Krisztián szíves szóbeli információja. 217

218 nyersanyagbeszerzési terület kiterjedése térben és idõben, és ezáltal maga a nyersanyagbeszerzési stratégia is jelentõs eltéréseket mutat. Közép- és Kelet-Európában már a középsõ paleolitikum folyamán is elérheti a km távolságot, a felsõ paleolitikumban pedig még ennél is jóval nagyobb lehet (RENSIK et al. 1991; FÉBLOT- AUGUSTINS 1993: ; FÉBLOT-AUGUSTINS 1997: , 171 idézi MESTER 2009:244; FÉBLOT-AUGUSTINS 1997: ). A középsõ paleolitikumban a hazai vonatkozású ilyen extrém példák közül megemlítendõ a Bükk-hegységben található Sólyomkúti sziklaeresz anyagában található két darab lengyelországi (Œwieciechów) eredetû tûzkõbõl készült eszköz (GÁBORI 1976: 82; MESTER 2000:86). A Cserhát-hegység területén található számos középsõ paleolitikus vagy korai felsõ paleolitikus lelõhely leletanyagában fordul elõ, gyakran az összleletszámhoz viszonyított jelentõs arányban a km távolságból származó kvarcporfír (felzites-sávos riolit, metariolit) és a különbözõ kárpáti 1, kárpáti 2 típusú obszidián. A Simán Katalin által használt, a könnyen elérhetõ helyi eredetû nyersanyagok felhasználására szakosodott mûhely és mûhelytelep fogalmaknak a nyersanyagmegoszlás alapján történõ meghatározása (SIMÁN 1988:63-64) véleményünk szerint ma már elégtelennek, túlhaladottnak tekintendõ. A lelõhelyeknek ilyen jellegû besorolása ugyanis szorosan kapcsolódik többek között a lelõhelyen folytatott kõmegmunkálás, kõeszköz készítés technológiai kérdéseihez, ezen túlmenõen az eszközösszetételhez, az eszközmegújítások, eszközátalakítások kérdéséhez is. Egy lelõhelyen a helyi nyersanyagok 90%-ot meghaladó dominanciája sem feltétlenül utal mûhelyre. Egy jellemzõ példa erre a Cserhát-hegység területén található, az alábbiakban röviden tárgyalandó Buják-Szente lelõhely. A leletanyag nyersanyagösszetételében a jó minõségû, homogén szerkezetû, több cm vastagságú réteges-táblás megjelenésû, helyi eredetû limnoszilicit aránya 1495 leletre vonatkoztatva 95,85%. A leletanyag és a lelõhely értékelése kapcsán megemlítjük ugyan a lelõhely mûhelyszerû jellegét, de a változatos paleolitikus eszközösszetétel, és az ezen eszközök egy részén tapasztalt többszörös megújítások miatt csupán a fiatalabb õskori, neolitikus leletanyag kapcsán. Ez a vélemény egyébként igazolást nyer azáltal a tény által is, hogy a lelõhelyrõl származó magkövek jelentõs része is neolitikus (PÉNTEK, ZANDLER 2014:10). Véleményünk szerint a paleolitikum vizsgált idõszakában a Cserhát-hegység területén nem ismert mûhely vagy mûhelytelep. A nyersanyaglelõhelyek könnyû elérhetõsége önmagában nem tekinthetõ település létrehozó tényezõnek. Ebben az öszszefüggésben helytálló Mester Zsolt megállapítása, aki a következõket írja a kérdéssel kapcsolatban: Mint ahogy a kõeszközök elõállítása csupán egyike az õskori embercsoportok tevékenységeinek, a kõnyersanyagok is csupán az egyik természeti erõforrást képviselik, amelyet létfenntartási stratégiáik közepette kiaknáznak. Törekednünk kell arra, hogy ennek a tevékenységüknek a vizsgálatában figyelembe vegyük annak tágabb kontextusát, kulturális beágyazódását. (MESTER 2009:245). 3. A régészeti lelõhelyek osztályozása és területi elhelyezkedése A hazai kutatók közül Markó András foglalkozott összefoglalóan, alapos részletességgel a paleolitikus lelõhelyek osztályozását és területi elhelyezkedésüket érintõ kérdésekkel és a vizsgált terület lelõhelyeinek szempontjából releváns elméletekkel (MARKÓ 2012: ). Vizsgálódásai elsõsorban Simán Katalin megha- 218

219 tározó, de hangsúlyozottan munkahipotézis jellegû írására épülnek (SIMÁN 1988). Véleményünk szerint azonban a Cserhát-hegység vonatkozásában a megállapításainak egy része ma már felülvizsgálandó, pontosítandó. A Simán Katalin nyomán rövid megtelepedésre utaló vadásztanyának nevezett települési típus két változatát különbözteti meg. A Vadásztanya II. típusnak, amelyre példakánt a Cserhát-hegységet, konkrétabban pedig Vanyarcot említi, a jellemzõi legalábbis részben vitathatóak (MARKÓ 2012:218, V.2. táblázat). A kõipar esetében a sok import kõ, helyi megmunkálás, retusálás jellemzõ érvényessége, jelentõsége, illetve a kérdéskör tárgyalása szempontjából való alkalmassága megkérdõjelezhetõ számos, a Cserhát-hegység területén található nagyobb (gyakran akár több ezer m 2 -es) területen elterülõ, nagyobb mennyiségû (esetenként több ezer darabos) leletegyüttest szolgáltató nyílt színi lelõhely esetén, ahol a lelõhely helyi nyersanyagot feldolgozó mûhely vagy mûhelytelep jellege kizárható. Ugyancsak megkérdõjelezhetõ továbbá különösen azoknak a lelõhelyeknek az esetében, ahol az eszközösszetétel széles spektrummal rendelkezik, továbbá az eszközök esetleg a többszörös megújítás, átalakítás nyomát viselik magukon. Ez ugyanis akár többszöri, esetleg csak rövidebb idõtartamú, akár egyszeri, esetleg néhány alkalommal történõ, esetleg hosszabb idõtartamú megtelepülésre is utalhat. A nyílt színi lelõhelyek palimpszeszt jellege, a lelõhelyekre történõ ismétlõdõ visszatérések nehezen vagy egyáltalán nem igazolhatóak. Egy ilyen vizsgálat nem nélkülözheti a lelõhely nyersanyagfelhasználásának részletes elemzését, a kõeszköz megmunkálás során alkalmazott technológia vagy technológiák és végül a lehetséges összeillesztések vizsgálatát. Eddig egyetlen felszíni paleolitikus lelõhelyünk leletanyagának sem történt meg az ilyen átfogó jellegû vizsgálata. Noha kétségtelen tény, a Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelõhelyek vonatkozásában megfigyelhetõ egy meglévõ domináns ÉK-DNy tengelyû lineáris nyersanyagbeszerzési minta, de általánosításként ez nem fogadható el (MARKÓ, PÉNTEK 2004:175; MARKÓ 2011:192). A vizsgált területen és különösen a Cserhát-hegység területén ugyanis számos olyan késõ középsõ paleolitikus vagy korai felsõ paleolitikus lelõhelyet ismerünk, amelyeknek a nyersanyagfelhasználása igen változatos skálájú. A leletanyagokban igen gyakran regionálisnak (mezolokálisnak) vagy távolságinak tekintett nyersanyagféleségek (kárpáti radiolarit, szlovákiai eredetû limnoszilicit, erratikus tûzkõ és egyéb tûzkõváltozatok) is elõfordulnak. Amennyiben viszont feltételezzük a régészeti leletanyagoknak a homogenitását, akkor a lelõhelyeket akár egyszeri vagy többszöri, rövid idõtartamú ott-tartózkodás nyomának tekintjük, a nyersanyagbeszerzés inkább csillag- vagy legyezõ-szerû, azaz az adott lelõhelyekre különbözõ égtájak felõl érkezett a nyersanyag. A csillag-szerû nyersanyagbeszerzési mintára tulajdonképpen kétfajta mozgásforma jellemzõ. Vagy magáról a lelõhelyrõl a nyersanyag forrásaihoz vezettek centrifugális beszerzési utak, vagy pedig a nyersanyag forrásoktól a lelõhelyre vezetõ centripetális utak jellemzõk (FÉBLOT-AUGUSTINS 1993: ). A centrifugális mozgásokat tekinthetjük szándékolt, célzott nyersanyagbeszerzõ vállalkozásoknak, expedícióknak, így például a telepen lévõ nyersanyaghiány esetén, vagy amikor szezonális vagy más okokból a logisztikai terület ( logistical radius, BINFORD 1982:6-8) nyersanyagforrásainak egy része nem elérhetõ. G.-Ch. Weniger három lehetséges stratégiát ismertet a felsõ paleolitikus vadászcsoportok nyersanyagbeszerzésével kapcsolatban (WENIGER 1991:87). Az általa leírt har- 219

220 madik stratégia vonatkozik az ilyen nyersanyagbeszerzési expedíciókra 2. Hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen típusú expedíciókra csak ritkán, elsõsorban nyersanyaghiány esetén kerül sor. Az ilyen nyersanyagbeszerzési expedíciók ugyanis jelentõs idõ- és ráfordításigényûek, továbbá speciális elõkészítéseket igényelnek. Nincsen okunk feltételezni, hogy G.-Ch. Weniger fenti megállapításai ne volnának érvényesek az általunk vizsgált területre és idõszakra is. Ugyanakkor a nyersanyagok geológiai forrásától a telepre, lelõhelyre vezetõ centripetális nyersanyagbeszerzési utak pedig ennek a nyersanyagbeszerzõ tevékenységnek az egyéb, mindennapi tevékenységek körébe való beágyazottságának a tényét húzzák alá. A nagyobb kiterjedésû, változatos nyersanyagfelhasználást mutató, gazdag leletanyagot szolgáltató lelõhelyek sorából kiemelhetõ Becske-Júliamajor (PÉNTEK 2015b) és különösen a Szécsénke település környékén általunk feltételezett település-komplexum, ahol a leletanyag techno-tipológiai alapon meglehetõsen homogénnak tûnik (PÉNTEK 2015a). A megtelepülési rendszer kérdésével kapcsolatos véleményünket már vázlatosan kifejtettük a fent említett Becske-Júlia-major lelõhellyel foglalkozó cikkünkben, ezért a kérdést itt csak igen röviden érintjük. Bizonyosnak látszik a hazai paleolitikumban, hogy a hosszú idõn keresztül lakott, nagy mennyiségû leletanyagot szolgáltató bázistáborok 3 hiányoznak. Ezeknek a bázistáboroknak a hiánya mindenképpen cáfolni látszik egy klasszikus értelemben vett sugaras megtelepülési rendszer ( radiating settlement system sensu MORTENSEN (1972)) meglétét. A sugaras megtelepülési rendszert egy központi bázistábor megléte (a megtelepülés fókusza) jellemzi, amelyet feladat-specifikus lelõhelyek látnak el ( locations, BINFORD 1980:9; Beschaffungsplätze, BERN- BECK 1997; activity-specific sites, MARKS, CHABAI 2001; provisioning stations, BATAILLE 2010:69). A Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelõhelyek nyersanyagfelhasználásának vizsgálata kapcsán (MARKÓ 2007; 2008b; 2011; MARKÓ, PÉNTEK 2004) a leletanyagokban elõforduló gyakran nem kis mennyiségû, km távolságból származó távolsági nyersanyag (kvarcporfír, obszidián) alapján jogosan feltételezünk egy, Északkelet-Magyarország területét (Zempléni-hegység, Bükk-hegység) a Cserháthegységgel összekötõ migrációs útvonalat. Magáról a migrációról azonban annak létezésén kívül nagyon keveset tudunk, tulajdonképpen csak a feltevéseinkre hagyatkozunk. Még magának a migrációnak a kiváltó oka, célja, értelme sem tisztázódott, nem világos számunkra. T. Dobosi Viola a felsõ paleolitikus Gravettien kultúrával kapcsolatban megemlít egy feltételezett nagy léptékû Ny-K-i rénszarvasvándorlást a Duna völgyében a Dévényi-kapun keresztül. Ennek kapcsán utal A. D. Sturdy csordakövetõ herd following strategy elméletére (STURDY 1975) (T. DOBOSI, HOLL 2013 VÖRÖS 1982:63 nyomán). Magának az elméletnek ma már szinte áttekinthetetlen irodalma van (BURCH 1972; GORDON et al. 1990; BURCH, BLEHR 1991; GORDON 2003; WHITE 1989). E. S. 2 Strategie 3: Lithisches Rohmaterial wurde durch spezielle Expeditionen oder im Verlauf von Aktivitäten außerhalb des lokalen Nutzungsareal in den aktuellen Lagerplatz gebracht. 3 A települési szerkezetekkel foglalkozó nemzetközi irodalomban a bázistábor kifjezésre számos kvázi szinoním fogalom létezik. A bázistábor ( base camp sensu Marks&Chabai (2001) A. Verpoorte (2006, Kelly nyomán) terminológiájában central place, T. Hopkinson viszont a center of social action terminust használja (HOPKINSON 2006:229). 220

221 Burch véleménye szerint a csordakövetõ stratégia megvalósítása logisztikailag nem lehetséges. Érvelését arra alapozza, hogy az éves tavaszi és õszi vándorlásuk során az Észak-Kanada tundrás vidékein honos barren-ground karibucsordák közel állandó 5-10 km/óra sebességgel mozognak, keresztül a tundrán, kitett sziklatorlaszokon, széles tavakon és folyókon át. Ellenvetését az alábbiakban összegzi: Even if adult male hunters in superior physical condition could keep up with the migrating animals for a while, they would not have time to butcher the meat, and unprocessed carcasses would be scattered thinly over a wide area in a very short time. The energy expenditure would be so great, and the net production so low, as to be disastrous for people who tried it. (BURCH 1972:345). E. S. Burch és O. Blehr késõbb a csordakövetési stratégia helyett egy herd accompaniment, csordakísérõ stratégia meglétét javasolták (BURCH, BLEHR 1991). Miután a karibu csordák viselkedése kiszámítható, megvannak azok a rendszeres területek, ahonnan indulnak és ahová érkeznek, az embercsoportoknak nem szükséges napi kapcsolatban lenni a csordákkal, ugyanakkor megvan a lehetõségük áttelepülni az állatok közelébe. Although physically unable to accompany herds on their migration, an informed human population is still capable of using long distance residential mobility to position oneself in proximity to the known summer and winter ranges of migratory caribou herds. (CARR 2012:95). Másrészt A. Burke szerint az elmélet tarthatatlan multiszezonális lelõhelyek megléte esetében, mint Délnyugat-Franciaország számos felsõ paleolitikus lelõhelye (BURKE 2000). G-Ch. Weniger a felsõ paleolitikus vadászcsoportok esetében kétfajta mobilitást különböztet meg. 1.) A helyi használati területen ( Nutzungsareal ~ foraging radius ) belüli mozgások ( micro moves ) a mindenkori alaptábor ( range, catchment territory ) körül. 2.) Az alaptáborok átköltöztetése ( macro moves, residential moves ) egy másik helyi használati területre. Az egy évben felkeresett helyi használati területek összessége adja meg egy csoport regionális használati területét ( territory ). Egy lokális csoport használati területének a sugara átlagosan km között változik. Az egyenlítõ környéki csoportok esetében, amelyek a túlélésüket elsõsorban a gyûjtögetésre alapozzák, ez a sugár inkább kisebb (5-10 km). Az északi területek vadászainál, akik alapvetõen a vadászatból élnek, ez inkább nagyobb (akár 25 km). Vagyis globálisan nézve a különbözõ ökológiai zónák esetében a helyi használati terület nagysága szinte alig változik. Ezzel szemben sokkal változóbb a csoport nagysága és az alaptáborok költöztetésének száma. Mindkét paraméter kölcsönös viszonyban van a természetes erõforrások minõségével és eloszlásával. Az északi vadászok általában ritkábban költöznek, ugyanakkor nagyobb távolságokat tesznek meg, mint az egyenlítõ környéki vadászok és gyûjtögetõk. Arktikus, szubarktikus környezetben az km távolság nem ritka (WENIGER 1991:84). Az általunk vizsgált idõszakra vonatkozóan ugyanakkor tudomásunk szerint semmilyen K-Ny-i irányú, a hegylábi felszínt vagy az Alföld peremét követõ állatcsorda-migráció megléte nem feltételezett. A migráció legvalószínûbb és legéletszerûbb okának egy racionális, területkímélõ stratégia megléte tûnik. Ebbõl az alapállásból nézve némileg átértékelõdik az Északkelet-Magyarország területérõl a Cserhát-hegységbe vezetõ km-es migrációs út. Átlagosan kéthavi költözésekkel és km-es alaptábor áthelyezésekkel számolva egy év leforgása alatt az útvonal oda-vissza megjárható. Nem szükséges tehát feltételeznünk csordakövetõ stratégi- 221

222 át, a szezonális vándorlás feltételezése pedig már annál a ténynél fogva is értelmetlen, mivelhogy az érintett hegylábi környezetben ugyanazokkal a ökológiai körülményekkel számolhatunk. Lehetségesnek tartjuk a Zempléni-hegységet, Bükk-hegységet a Cserhát-hegységgel összekötõ migrációs útvonal mentén, jellegzetes hegylábi környezetben egy olyan módosult cirkulációs megtelepülési rendszer létezését, amelyben egy kisebb, átmeneti jellegû (bázis)tábor (sensu MARKS, CHABAI 2001) köré a sugaras megtelepülési rendszerre jellemzõ módon különbözõ feladat-specifikus lelõhelyek kapcsolódnak. Egy ilyen kombinált cirkulációs megtelepülési rendszert tételez fel A. E. Marks és V. P. Chabai a Krím középsõ paleolitikumával kapcsolatban, amelyben a megtelepedés idõtartama alapján a rezidenciális táborok négy típusát különböztetik meg. Az átmeneti, rövid életû efemer feldaraboló hely, efemer tábor, átmeneti tábor, bázistábor településformák egyik lényegi jellemzõjeként az egyes táborok területén található kõeszközök készítésére alkalmas nyersanyagok származási helyét és feldolgozottsági állapotát emelve ki (ibid.: ). Kantábria (Észak-Spanyolország ) késõi felsõ paleolitikumára vonatkozóan hasonló modellt állított fel L. G. Straus (STRAUS 1986, figure 1.). Az általa kidolgozott modellt a tengerpart mentén optimális helyzetben felállított bázistáborok jellemzik. Ezekbõl a bázistáborokból kiindulva zsákmányszerzõ utakat tettek átmeneti táborokba a tengerpart, a vízfolyások torkolatainak, a tengerparti síkságoknak és a hegylábi felszín lejtõinek táplálkozási és nyersanyag forrásainak kiaknázására. A bázistáborok a hegység belsejében található speciális logisztikai lelõhelyekkel is kapcsolatban álltak, ahol specializált vadászok gímszarvasra és hegyi kecskére vadásztak. A feladat- vagy aktivitás-specifikus lelõhelyek sorában kiemelkedõ jelentõségûek a vadászati szempontból fontos megfigyelõ helyek ( station, BINFORD 1980:12) vagy efemer vadászles 4 jelleggel bíró lelõhelyek. Általánosan elfogadott tény, hogy a cirkulációs megtelepülési rendszerre jellemzõ rezidenciális mobilitás hatékonyabb olyan ökológiai környezetben, ahol az erõforrások eloszlása egyenletes, a sugaras megtelepülési rendszert jellemzõ logisztikai mobilitás pedig szétszórt, de gazdag erõforrások esetében feltételezhetõ (LIEBERMAN, SHEA 1994:316). A sugaras (logisztikai) és cirkulációs (rezidenciális) mobilitási stratégiák egymást kölcsönösen nem kizáróak, éppen ellenkezõleg, egy kétségtelenül összetett megtelepülési rendszer két egymáshoz kapcsolódó 4 Lewis R. Binford a hunting stand funkcióval rendelkezõ lelõhelyekrõl az alábbiakat írja: Hunting stands are a type of site commonly produced by the Nunamiut. They are locations where men congregate to watch for game and to plan hunting strategies after game is sighted. They are an integral part of an intercept hunting strategy as opposed to an encounter strategy (see Binford 1978). In intercept hunting one employs knowledge of the factors that condition animal behavior to predict where animals will be, given the conditions of the moment such as weather, seasons of the year, etc. One positions himself to be able to monitor the surrounding area where game is anticipated. These stations from which an area is monitored are hunting stands. They are commonly occupied only by male hunters or hunters and young men. They are rarely occupied overnight, and when they are, there is a continuous monitoring of the area rather than a change of tempo within the site when everyone goes to bed. Sleeping facilities on such locations are always expedient and individual. (BINFORD 1978:330). 222

223 mobilitási stratégiájáról van szó (ibid.:319). A mobilitásnak a szezonalitáshoz való kapcsolata jellemzi a levantei moustérien iparokat (LIEBERMAN 1993:600). A bajorországi Sesselfelsgrotte lelõhely és az Altmühl folyó alsó folyásvidékén található számos lelõhely régészeti anyagának kapcsán J. Richter a két megtelepedési rendszer használatának szezonalitását hangsúlyozza (RICHTER 2001:214). A területhasználat kezdeti szakaszára, amelyet a zsákmányállatoknak a környezõ hegyes területen való nyár eleji szétszóródása jellemez, az adott terület ismeretének hiánya folytán a különbözõ nyersanyagokat felhasználó kezdeti eszközkészlet ( Initialinventar ) és a rezidenciális mobilitás ( cirkulációs megtelepülési rendszer ) utal. A területhasználat egy késõbbi szakaszában, õsszel vagy télen, amikor az adott terület forrásairól már számos információval rendelkeznek, a jobb minõségû nyersanyagokat tartalmazó rákövetkezõ eszközkészlet ( Konsekutivinventar ) és a logisztikai mobilitás ( sugaras megtelepülési rendszer ) a jellemzõ. Ekkor a Sesselfelsgrotte bázistábor funkciót tölt be, amelynek ellátása a számos feladat-specifikus kisebb lelõhely feladata. (ibid.:216, Fig. 9, Fig. 10; LIEBERMAN, SHEA 1994:317, Fig. 4). A Cserhát-hegységbe irányuló migrációval kapcsolatban egy, a fentiek során érintett módosult cirkulációs megtelepülési rendszer létezése elsõsorban a migráció által érintett egyéb területek (Bükkalja, Gyöngyös-Szurdokpüspöki környéke stb.) lelõhelyeinek nyersanyagfelhasználását tükrözõ információk hiányos volta miatt nehezen igazolható. Az egyes iparok, kultúrák nyersanyagbeszerzési területének, ha úgy tetszik a logistical radius nagyságára és ezáltal a megtelepülési rendszer tényleges jellegére, a valószínûsíthetõ kulturális kapcsolatok természetére és intenzitására vonatkozó következtetéseket vonhatnánk le azáltal, ha ismernénk a Cserhát-hegység területén elõforduló nyersanyagoknak más területeken való elõfordulását. A Cserhát-hegység területén feltételezett legyezõ-szerû nyersanyagbeszerzési minta alapjául szolgáló egyes regionálisnak (mezolokálisnak) vagy távolságinak tekintett nyersanyagféleségek elõfordulása kapcsán természetesen az É-i irányú nyersanyagbeszerzõ kapcsolatok ismerete is kívánatos lenne. T. Dobosi Viola megemlíti egy, P. Valde- Nowak (2010:59-60) által feltételezett É-D-i nyersanyagáramlási útvonal meglétét, viszont a fordított irányú nyersanyagelõfordulásra vonatkozóan csak néhány töredékes adattal rendelkezünk (T. DOBOSI, HOLL 2013:78-79). 4. Késõ középsõ paleolitikus Micoquien-Bábonyien ipar A vizsgált térségben, Nógrád-megye területén nagyszámú középsõ paleolitikus jellegû szórványlelet és kisebb leletkoncentráció mellett csupán két jelentõsebb, viszonylag nagyobb területet átfogó, techno-tipológiai alapon és a leletanyag eszközösszetétele alapján is egyértelmûen a Micoquien-Bábonyien kultúrkörbe tartozó település-komplexumot sikerült eddig lokalizálnunk Galgagyörk-Csonkás-hegy település-komplexum A település-komplexum a Galga-völgy kistáj területén található (1. ábra; 5. ábra:16). A Galga-völgy 122 m és 255 m közötti tszf-i magasságú, megközelítõleg É-D-i irányú aszimmetrikus folyóvölgy. Átlagos szélessége 1,5 km, azonban Püspökhatvantól D-re fokozatosan kiszélesedik. A relatív relief a Galga felsõ folyása mentén m/km 2 közötti, a D-i részén 40 m/km 2 körüli értékek a tipikusak. A völgy Galgagutától É-ra hátas típusú, alacsony középhegység, míg attól D-re közepes magasságú, dombsági dombor- 223

224 zati típusok környezetében van. A Galga folyó egész hosszában tektonikusan elõre jelzett völgyben folyik. Völgyhálózata nagyon fiatal, csak az új-pleisztocénban alakult ki. A Galgaguta-Acsa közötti É-D-i irányú folyószakasz meredek bal partján gyakoriak a bádeni andezitkúp-maradványok és az andezitbõl álló magaslatok. A völgy az Acsa és Püspökhatvan közötti szakaszon megtörik, befordul az Acsai-völgy Ny-K-i törésébe, majd a Csibaj-hegy andezittömege elõtt újra D felé kanyarodik. A Galga-völgyet alacsony, fiatal pleisztocén (II/a, II/b sz.) teraszok kísérik, amelyek különösen Galgamácsa és Domony környékén jellemzõek. A magasabb teraszok közül legfeljebb a lösz fedte III. sz. teraszt lehet azonosítani. (DÖVÉNYI 2010: ) A Galga-völgy és az Ecskend-tetõ (320,7 m) vonulata között É-D-i irányban húzódó település-komplexum névadó lelõhelye a legnagyobb kiterjedésû és legnagyobb régészeti anyaggal rendelkezõ Galgagyörk-Csonkás-hegy lelõhely. Az Ecskendrõl minden irányba elágazó völgyek és gerincek sugaras elrendezõdése tektonikus mozgások eredménye. A széles, lapos felboltozású tönkfelületbõl kiinduló különálló fennsíkrészek kisebb mértékû felboltozódásoknak köszönhetõek, az egyes redõk között található sugaras törések mentén aszimmetrikus völgyek jöttek létre. A terület általános kiemelkedése alól egyetlen fiatal boltozatrész a kivétel, éppen a Galgagyörk-Galgamácsa közötti Csonkás-hegy lapos fennsíkja (LÁNG 1967:274). A névadó lelõhely a 233,2 m tszf-i magasságú Csonkás-hegy legmagasabb pontjától DK-i irányban mintegy 250 m hosszúságban terül el ideális stratégiai pozícióban. A fennsík ÉNy-i irányban enyhén lejt a Meleg-völgy felé. D-i irányban található a Csonkáshegytõl egy enyhe nyereg (Salamon-mezsgye) által elválasztva a Kelemen-föld (220,0 m tszf-i magasságú, felsõ paleolitikus, a Gravettien entitás valamelyik filumába tartozó lelõhely), amely meredeken ereszkedik a Galga-völgybe. A nyeregbõl, Ny-i irányban egy egyre szélesedõ völgyteknõ és mély vízmosás fut le a Galga-völgy felé. D-DK-i irányban enyhén lejt Galgamácsa település felé. K-rõl a környék egyetlen aktív vízfolyásának, az Ecskendi-tönk lábánál húzódó Megyerke-pataknak a völgye határolja. A lelõhelynek a Galga-völgytõl számított relatív magassága mintegy 100 m. A lelõhelyet a település-komplexumhoz sorolt lelõhelyektõl egy, a megközelítõleg ÉNy-DK-i irányú Meleg-völgy mint zsákvölgy fölötti alacsonyabb nyereg választja el. Ez utóbbi lelõhelyek többsége az Öreg-hegy (252,7 m) és Szálhegy (241,3 m) közötti átlagosan m tszf-i magasságban húzódó gerincvonulat Nyi peremén száraz aszóvölgyek, mély vízmosások, horhosok fölött helyezkednek el. A Meleg-völgyben és Galgagyörk-Komárka lelõhely területén limnokvarcit nyersanyag található nagy méretû tömbös elõfordulásban, jellemzõen andezittel társulva (MARKÓ 2005:54). Az Ecskendi-tönk Ny-i szélén számos kõfejtõ tárja fel az augit- és hipersztén-andeziteket (SZENTES 1943:9). A Megyerke-patak völgyében található andezit igen finom szemcsés, homogén, jó pattintási tulajdonságokkal rendelkezõ kõeszköz nyersanyag. A Csonkás-hegy lelõhely felszíni gyûjtésbõl és Markó András publikálatlan ásatásából származó leletanyaga közel 2000 darabos. A leletek döntõ többségének nyersanyaga a sárgás-fehér patinás helyi limnokvarcit. Nagyszámú lelet nyersanyaga andezit, amelynek, mint kõeszköz nyersanyagnak az ilyen nagyobb méretû felhasználása hazánk területén legalábbis egyedülálló. A kisszámú magyarországi, illetve a szórványos közép-európai elõfordulásokat részletesen közli Markó András (MARKÓ 2004:10), aki a Vanyarc környéki középsõ paleolitikus leletegyüttesek kapcsán szintén számos közép-európai példát sorol fel az andezit nyersanyag felhasználására (MARKÓ 2012:25-26). A középeurópai elõfordulások közül mindenképpen kiemelkedik a Nyugat-Szlovákia területén található Bojnice környékének középsõ paleolitikuma, ahol igen jelentõs az andezit felhasználás (NERUDA-KAMINSKÁ 2013). 224

225 A régészeti anyagban a helyidegen nyersanyagok közül igen magas a kvarcporfír aránya, megtalálható továbbá az obszidián is, elsõsorban szilánkok és pattintékok formájában. Jelen van azonban egy bifaciális eszköz kisméretû proximális töredéke is, amelynek élmegmunkálása a WGK-technológia ( wechselseitig gleichgerichtete Kantenbearbeitung, BOSINSKI 1967:43) alkalmazásával történt (MARKÓ 2004:10). Igen széles a leletanyag eszköztípus-összetételének a spektruma, az eszközkészítés teljes mûveletsora a kisszámú magkõ ellenére is rekonstruálható. A település-komplexumba sorolt lelõhelyek viszonylag kevés, de techno-tipológiailag jellegzetes leletanyaggal, bifaciális eszközökkel, levéleszközökkel, archaikus vonású kaparókkal rendelkeznek, és jellemzõ a távolsági kvarcporfír nyersanyag elõfordulása is. A lelõhelyek leletanyagának egy része már rövid ismertetésre került (MARKÓ et al. 2002). Egy kérdésesnek tekintett, mûhely jellegû lelõhely található a Megyerke-patak bal oldalán húzódó fennsík peremén, egy száraz zsákvölgy fölött (Galgagyörk 21.). Ennek kevert, részben fiatalabb õskori, neolitikus leleteket is tartalmazó leletanyagában intenzív limnokvarcit és andezit feldolgozás ismerhetõ fel, a nagy mennyiségû nyersanyagdarab és debitázs-anyag mellett szinte nincsen eszköz. Egy nagyobb kvarcporfír darab azonban félbehagyott bifaciális eszköz. Egyelõre nem világos a vizsgált területtõl É-ra, mintegy 2 km távolságra található Galgagyörk-Májóka leletkoncentrációk önálló volta, a tárgyalt település-komplexumtól való esetleges függõségük, vagy ahhoz tartozásuk. Ezek leletanyagában a domináló felsõ paleolitikus, aurignacien és gravettien jellegû eszközök mellett jelen van egy limnokvarcitból készült lelet (MARKÓ et al. 2002:250, Fig. 3:6, 254), egy racloir-couteaux (GÁBORI-CSÁNK 1993:78) vagy Faustkeilblattartig bearbeiteter racloir transversal convex (RINGER 1983:32, Abb. 56). Figyelemre méltó továbbá egy dunántúli radiolaritból készült levéleszköz töredéke, amely nyersanyagánál és kidolgozásánál fogva elméletileg akár a Jankovichien kultúrához is kapcsolható. A leletkoncentrációk anyagában kis számban ugyan, de megtalálható a kvarcporfír nyersanyag is. Technológiai szempontból megemlítendõ néhány discoide magkõ és discoide-débitázsból származó szilánk. Ugyanakkor legalább két szilánk határozottan a Quina-débitázsból származónak tûnik ( couteaux a dos naturel, TURQ 1988:20; TURQ 1989:249) Legénd-Káldy-tanya település-komplexum A település-komplexuma Nyugati-Cserhát területén, a Romhányi- és Csõvári-rög K-i lábánál található, amelynek felszíne általában DK felé lejtõsödõ, ÉNy-on élénkebben, DKen gyengébben hullámos dombvidék (2. ábra; 5. ábra:19). Az érintett terület a Magyarország kistájainak katasztere alapján a Nézsa-Csõvári-dombság kistáj része. 155 és 455 m közötti tszf-i magasságú, a peremi területek felé lealacsonyodó, erõsen tagolt dombság. A relatív relief, az egységnyi területre vonatkozó relatív felszíni magasságkülönbség a középsõ részen 155 m/km 2 értéket is meghaladja. A kistáj 15%-a gerinces típusú alacsony középhegységi orográfiai domborzattípusba sorolható, amelynek felszíne rendkívül tagolt, itt 6-7 km/km 2 a völgysûrûség értéke. A dombság gerincét képviselõ, a vetõdések eredményeként a környezetbõl kiemelkedõ rögöket, kõzettömböket, sasbérceket (IZSÁK 2004) fiatal tektonikus mozgások exhumálták, a Romhányi-hegyet É-ÉNy-i irányban féloldalasan ki is billentették. A felsõ-pliocén-pleisztocén kéregmozgások a pannóniai idõszakig feltehetõen egységes triász idõszaki mészkõbõl és felsõ-triász fõdolo- 225

226 mitból álló tönkfelszínt sasbércekre tagolták (csõvári rögök). A pannon kor végén a területet kvarckavicstakaró vékony leple fedte be, amely ugyan erõsen lepusztult, mégis több helyen a felszínre bukkan (DÖVÉNYI 2010: ). Legénd település közvetlen környezetében a Szécsénkei-, a Nógrádkövesdi- és a Sápi-völgy tektonikusan kijelölt eróziós völgyek, kisebb-nagyobb mellékvölgyeikkel darabolják fel a felszínt. A Szécsénkei- és Sápi-völgy közötti hosszú, keskeny dombvidék DKre a Galga-völgy irányába nyúlik, és arra menedékesen alacsonyodik m tszf-i magasságba, vagyis a szomszédos mély völgyek fölé mintegy m-re emelkedik. A település-komplexum névadó lelõhelye, a Legénd-Káldy-tanya a Sápi-patak völgyében található, Legénd településtõl ÉNy-ra mintegy 1,5 km távolságra található a Sápi-patak egy baloldali mellékpataka fölötti dombsoron, a 300,2 m tszf-i magasságú magassági pont közelében. A Szécsénkei- illetve Halyagos-völgy és a Sápi-patak legdélibb jobb oldali mellékfolyása által közbezárt területet a Sápi- és Sinkár-völgyekbe torkolló aszimmetrikus keresztmetszetû mellékvölgyek elég jól tagolják. A denudációs 5 felszínek ennek ellenére még nagy kiterjedésûek, gyengén hullámos darabjaik elég épek (LÁNG 1967:229). A mellékvölgyek jellemzõ módon DK-i irányú többnyire rövid zsákvölgyek. A Legénd-Káldy-tanya lelõhely központi területe tulajdonképpen három leletkoncentrációból áll. Az egyes, egymástól térben némileg elkülönülõ leletkoncentrációkban rendre 619, 238, illetve 149 darab lelet található. A település-komplexumba sorolt lelõhelyek részben a DK-i irányban enyhén lejtõ dombsoron helyezkednek el, részben a Sápi-völgy D-i oldalán húzódó dombsoron, a Sápi-patak egyik jobboldali mellékfolyása fölött. A lelõhelyek nyersanyagfelhasználásában általában a cserháti eredetû, tehát helyinek tekinthetõ limnoszilicit nyersanyag dominál, de általánosnak tekinthetõ a távolsági nyersanyagnak, a kvarcporfírnak a használata is. Ennek aránya a Legénd-Káldy-tanya lelõhely 1. és 3. számú leletkoncentrációjában 14,77% illetve 25,36%. A 2. számú leletkoncentrációban az arány minimális, csupán 2,94%. A leletanyagban kis számban ugyan, de elõfordul az obszidián is, mind a kárpáti 1 (szlovákiai), mind a kárpáti 2E (Mád-Erdõbénye) és kárpáti 2T (Tolcsva) típusok. A Legénd-Káldy-tanya lelõhely 1006 darabos összesített leletegyüttese mellett az érintett lelõhelyek, leletkoncentrációk többségének a leletanyaga leletszámban kisebb, eszközösszetételükben szegényesebbek, azonban tipológiailag jól illeszkednek a Micoquien-Bábonyien formakörbe. A korábban publikált Legénd-Rovnya lelõhely leletanyagában is elõfordul néhány levéleszköz, amelyek esetében a megmunkálás módja, az alkalmazott WGK-technika alapján nem dönthetõ el a Micoquien-Bábonyien illetve a Szeletien kultúrához való tartozásuk kérdése (PÉNTEK, ZANDLER 2013b). A lelõhely viszonylag nagyobb, 972 darabos leletanyaga elsõsorban a különbözõ paleolitikus kultúrák keveredését mutatja. Az anyagban találhatók ugyanis felsõ paleolitikus, aurignacien jellegû eszközök. Ugyanakkor néhány eszköz formájában a neolitikum is jelen van. Nem egyértelmû a Legénd-Káldy-tanya 5. lelõhely közel 450 darabos publikálatlan leletanyagának a megítélése, mert noha a 39 darab eszköz (kb. 9%) egy része micoquienbábonyien jellegû, de a kvarcporfír mellett (kb. 14%) szokatlan módon magas az eszközkészítésre felhasznált kovakavics aránya (kb. 70%). 5 A denudáció fogalma geológiai értelemben a felszínnek a különféle külsõ erõk által elõidézett lepusztulása, elegyengetése (GÖNCZY, SZALAI 2004:16). 226

227 A cserháti limnoszilicit nyersanyag aránya viszont szokatlan módon alacsony, kisebb mint 10%. A kovakavics és nummuliteszes kovakavics lehetséges forrása vagy a Szécsénke településhez tartozó közeli Kis-Ferenc-hegy illetve Berecz-oldal valamelyik kavicskibúvása, vagy a Legénd-Hosszú-földek lehet (PÉNTEK kéziratban 2). A település-komplexum topológiája annak a kérdésnek a függvénye, hogy a Legénd- Káldy-tanya lelõhely három leletkoncentrációját egy megtelepülés nyomának, összetartozónak tekintjük-e vagy sem. Amennyiben igen, úgy egy átmeneti (bázis)táborról beszélhetünk, amelyhez a kisebb lelõhelyek, leletkoncentrációk az egyidejûség feltételezése mellett mint feladat-specifikus lelõhelyek csillag-szerûen kapcsolódhatnak, egyfajta sugaras megtelepülési rendszert alkotva. Azonban a leletkoncentrációk egymástól való elkülönülése, a kvarcporfírt leszámítva alapjában hasonló nyersanyagfelhasználás ellenére az a lehetõség tûnik valószínûbbnek, hogy a leletkoncentrációkat különbözõ rövidtávú megtelepülések nyomaként mint önállóakat interpretáljuk. Így gyakorlatilag semmilyen kiindulásunk nincsen a település-komplexum elemeinek tekintett leletkoncentrációk közötti kapcsolatokat, a topológiát illetõen. Ebben az esetben valamennyi leletkoncentráció átmeneti vadásztanyának tekinthetõ. A Legéndtõl D-re található két kisebb leletkoncentráció (Gubány-dûlõ) a terület kedvezõtlen gyûjthetõsége folytán (a löszös felsõ talajtakaró vastagsága) csak a minimális számú, még a kultúrkörbe tartozás elégséges kritériumának megfelelõ számú leletet szolgáltatta A cserháti település-komplexumok összehasonlítása a Sajóvölgy és a Bükk-hegység lelõhelyeivel A Micoquien-Bábonyien iparba sorolt középsõ paleolitikus lelõhelyek többsége Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Tardonai-dombság területén találhatók. A dombság ÉKi kitettségû és lejtésirányú, 124 és 401 m közötti, 350 m átlagos tszf-i magasságú, medencékkel tagolt, középhegységi elõtérben elhelyezkedõ dombság. Genetikailag völgyközi hátakra tagolt egykori hegylábfelszínként értelmezhetõ. A dombság területén az átlagos relatív relief 105 m/km 2. Az egész felszínre jellemzõ az intenzív lejtõformálódás, a K-i részeken nagymértékû a talajerózió (DÖVÉNYI 2010:756). Ringer Árpád a Bábonyien ipart leíró doktori disszertációjában nagy teret szentelt a megtelepülési kérdésnek is (RINGER 1983:54-57). Az általa tárgyalt lelõhelyek topográfiai helyzetére jellemzõ, hogy magas, lapos dombhátakon helyezkednek el, amelyeket gyakran a meredek, megmászhatatlan lejtõk jellemeznek. A lelõhelyeket nagyság szerint három alapvetõ csoportba osztja, amelyeknek részben funkcionális jelentést is tulajdonít. A legkisebb, néhány négyzetméter alapterületû, csupán néhány leletet, többnyire késeket, levéleszközöket szolgáltató leletkoncentrációkat kis csoportok, esetleg vadászok átmeneti pihenõhelyeinek tekinti. A nagyobb kiterjedésû lelõhelyeket, így a mintegy m kiterjedésû Miskolc-Kánástetõt viszont általános nagyságú, fõt számláló szociális egységek telepének tekinti. A legnagyobb kiterjedéssel bíró lelõhelyek pedig, vagy többszörös megtelepedés nyomát, vagy nagyobb szociális egységek egyszeri megtelepülésének nyomát hordozzák. A lelõhelyek elhelyezkedésének számos ökológiai összetevõje közül a nyersanyag és a vadászat tényezõk szerepét hangsúlyozza. Noha az ipar nyersanyagfelhasználása erõsen specializált volt, emellett a kedvelt nyersanyagféleségeket nagy távolságból is beszerezték, így lényegében a nyersanyagforrástól függetlenek voltak. A nyersanyagelõfordulás egy adott ellá- 227

228 tási területen ( Versorgungsgebiet 6 ) tehát nem képezett településformáló tényezõt. Bükkmogyorósd-Hosszúbérc esetében, ahol szinte valamennyi eszköz kvarcporfírból készült, a nyersanyagforrástól való távolság legalább 30 km. A kvarcporfír elõfordulást régészeti kontextusban megemlíti a Mátra-hegység lelõhelyeinek vonatkozásában is, amelyek esetén a beszerzési távolság már 70 km. [Akkor még nem voltak ismeretesek a Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelõhelyek, ahová a nyersanyag már mintegy km távolságról érkezett, s helyenként a felszíni leletanyag %-át alkotja.] Ringer Árpád szerint a paleontológiai segédanyag hiányában a vadászat orientációjára a települések koncentrációja, nevezetesen a széles Sajó-völgy mentén húzódó dombok peremén való elhelyezkedésük utal. Feltételezi ugyanakkor, hogy a zsákmányállatok körében nem csak a síkvidéki állatok, mint a mamut, orrszarvú és vadló, hanem a dombvidéken élõ állatok is elõfordultak. A Sajó-völgy jelentõségét húzza alá az a tény, hogy a nagyobb lelõhelyek a kvarcporfír, illetve a hidrokvarcit elõfordulásoktól (Miskolc Szinva-völgy, Miskolc Avas-hegy) távolabb, Miskolctól 8-10 km távolságra É-ra tolódtak el. Sajóbábony vonatkozásában megemlíti továbbá a Bábony-völgyet, amely az állatok számára optimális vadváltó lehetett 7. A Galgagyörk-Csonkás-hegy település-komplexum topográfiai helyzete összevethetõ a Sajó-völgy bábonyien telepeinek Sajószentpéter-Nagykorcsolás (8. ábra:1), Sajóbábony-Méhésztetõ (8. ábra:2) lelõhelyek helyzetével. Sajóbábony-Méhésztetõ, a Bábonyien ipar névadó lelõhelye, a Bükk-hegység K-i lábánál 207 m tszf-i magasságban, stratégiailag ideális helyen terül el. Legkorábbi és legpontosabb topográfiai leírása T. Dobosi Violának az 1974-es ásatás eredményeit ismertetõ cikkében található. A Sajó alluviális völgyét kísérõ jobb parti teraszokat közel Ny-K-i folyású patakok szelik át. Ezek egyike a Bábony-patak. D-i jobb partján emelkedik a Méhésztetõ. Enyhe lejtõkkel, nyergekkel kapcsolódik a nagyjából ÉNy-DK-i irányú dombsorhoz, s a Sajó felé meredeken leszakad. A tetõrõl betekinthetõ a Bódva és a Sajó összefolyásától É-ra elterülõ síkság, a Borsodi medence középsõ szakasza, a Sajó s részben a Bódva völgyének jelentõs része (RINGER 1983:15; T. DOBOSI :226). Lényegében ugyanennek a topográfiai helyzetnek a leírását ismétli B. Adams (2000:173). A Sajószentpéter-Nagykorcsolás hegy 318 m tszf-i magasságban fekszik. Több egységbõl álló erodált domb, melyet É-ról és K-rõl a Sajó, Ny-ról a Nyögõ-patak határol. Délen kisebb dombok kötik össze a Bükk-hegység peremhegyeivel, amelynek Nagykorcsolás egy szélsõ tagját képezi (SIMÁN 1985:9). A szerzõk sajátos módon mindkét lelõhely esetében egyoldalúan a Sajó-völgy jelentõségét hangsúlyozzák, teljességgel elhanyagolva a lelõhelyek topográfiai hátterét, nevezetesen a Bükk-hegység K-i lábát, amelyet már Ringer Árpád is említett. A bevezetésben már utaltunk Simán Katalinnak a paleolitikus települési formákkal foglalkozó cikkében kihangsúlyozott gondolatára a vizsgált terület kutatottságával kapcsolatban. Miután a Bükk-hegység K-i lába részben az erdõsödés, részben a kaszálók, legelõk, tehát a me- 6 Megfeleltethetõ a Binford féle, a mindennap bejárt zsákmányolási területen ( foraging radius ) túl húzódó logisztikus terület logistical radius fogalommal (BINFORD 1980:5) 7 Ein weiterer siedlungsbildender Faktor in der Umgebung von Sajóbábyony war das Bábonyer Tal, welches ein optimales Wechselgebiet für das Wild karstige Bükk-Hochebene, Kalksteingebiet, Hügelland gewesen sein dürfte. (RINGER 1982:57). 228

229 zõgazdasági mûvelés hiánya miatt szinte kutat(hat)atlan, másrészt Ringer Árpád korábbi terepbejárási tapasztalatai részben publikálatlanok, így a Sajó-völgyi bábonyien lelõhelyek topográfiai helyzetének megítélése egyelõre bizonytalan. A Legénd-Káldy-tanya település-komplexum topográfiai helyzete talán inkább a Bükk-hegység belsejében található Csokvaomány- Határ-tetõ, Nekézseny-Határ-tetõ 8, illetve Bükkmogyorósd-Hosszú-bérc lelõhelyek helyzetével hasonlítható össze (7. ábra:1,2). A lelõhelyeket a Bükk-hegység ÉNy-i részétõl a Bán és Szilvás patakok völgye választja el. Ezeknek a patakvölgyeknek a jelentõsége azonban semmiképpen nem hasonlítható sem a Galga-völgyhöz, sem pedig a Sajó-völgyhöz. A Határ-tetõ hegy Nekézsenytõl DNy-i irányban van, Ny-ról a Kismezõ puszta, DNy-ról Lénárddaróc település, É-ról az Eger-Putnok vasútvonal határolja. Az egyik leletkoncentráció közvetlenül a hegy tetején a háromszögelési pont körül terül el 407 m tszf-i magasságban. A hegy É- i és ÉNy-i irányban enyhén lejt, számos, a hegyoldalt intenzíven feldaraboló vízmosással. A három völgy érintkezési pontjában elterülõ Határ-tetõnek nincsenek nehezen megmászható lejtõi, a telepek minden oldalról könnyen megközelíthetõek (ROZSNYÓI 1963:69). A Bükkmogyorósd településtõl DNy-ra elterülõ, ÉK-DNy-i irányban húzódó Hosszúbérc dombhát fekvése hasonló a Nekézseny-Határ-tetõéhez. Enyhe, minden oldalról könnyen megközelíthetõ lejtõk jellemzik, a telepet három oldalról víz veszi körül. Legnagyobb magassága 387 m. A hegy K-i és ÉK-i oldalai kavicsosak, a felfelé vezetõ dûlõúton is gyakori a kavics-elõbukkanás, itt az erózió lekoptatta a humusz-takarót (ROZS- NYÓI 1963:73-74). Noha Rozsnyói M. valószínûsítette a kavicsnak mint kõeszköz nyersanyagnak a felhasználását, ennek nyoma a régészeti leletanyagban nem található. A lelõhelyek leletanyagának részletes elemzését, revízióját Zandler Krisztián és Béres Sándor végezték (2011, 2014). A nyersanyagfelhasználásban a helyi eredetûnek tekintett, de ismeretlen származási helyû hidrok- illetve limnokvarcit mellett a kvarcporfír jelenlétét hangsúlyozzák. Megállapításuk szerint, a kultúra-specifikus leletek, bifaciális eszközök, levéleszközök alapján az anyagok a Micoquien-Bábonyien, esetleg a Szeletien kultúrába sorolhatóak. 5. Vanyarci típusú ipar A Vanyarci típusú ipart Markó András posztulálta a 2004, 2005 és 2007 során részlegesen megásott Vanyarc-Szlovácka-dolina 5. számú lelõhely és közvetlen környezetének leletanyagát ismertetõ munkáiban (MARKÓ 2007; 2009; 2011), legutóbb pedig doktori disszertációjában (MARKÓ 2012). A névadó Vanyarc település geográfiailag a Déli-Cserhát területén, az Acsa-Szirák közötti mintegy háromszög alakú terület Ny-i szárnyán helyezkedik el. Ez a terület egy nagyjából féloldalasan kiemelkedett tönk részlete, amelyik a Galga menti egyenletesebb magasságú ( m) pászta kivételével DK felé nagyon lankásan lejt. Amíg a Galga felé 150 m-es reliefenergia mellett csak néhány rövid eróziós völgy mély bevágása húzódik, addig DK felé a Vanyarci-völgyben, a Saj-völgyben hosszú, kis esésû, gyengébben bevágódott, konzekvens, a térszín általános lejtésének megfelelõen kialakult, többnyire 8 Ez utóbbi két lelõhely nagy valószínûséggel azonos egymással. 229

230 aszimmetrikus völgyek futnak le. Vanyarctól DK-i irányban egészen Erdõkürtig nagy elterjedésben lépnek fel az alsó-pliocén alsó-szarmata és alsó-pannóniai képzõdmények között elhelyezkedõ, homokos-kavicsos terresztrikumok (NOSZKY 1943:119). A lelõhelyeken felhasznált kovakavics nyersanyag forrása a Vanyarci-völgy és a Saj-völgy között húzódó dombhát területén található számos kavicságy, kavicsfeltárás. A legnagyobb kavicsfeltárások a település-komplexum DK-i végében a Makói-oldal határrészben találhatók. A Szlovácka-dolina 5. számú lelõhely az idõleges vízfolyással rendelkezõ Szlováckadolina és a száraz aszóvölgy, a Cesz-dolina között húzódó fennsíkon helyezkedik el. A település-komplexumba sorolt lelõhelyek, leletkoncentrációk közül további három található a fenti zsákvölgyek között (3. ábra; 5.ábra:17). A többi lelõhely mintegy a Cesz-dolina folytatásaként, az állandó vízfolyású Saj-patak völgyének bal oldala és a Nógrádi (Vanyarci)-patak völgyének jobb oldala között ÉNy-DK-i irányban húzódó, helyenként kiszélesedõ gerinc mentén helyezkedik el. A település-komplexumhoz tartozó mintegy tucatnyi lelõhely és számos kisebb leletkoncentráció összességében egy megközelítõleg 4,5 km hosszú szakaszon található m közötti tszf-i magasságban. Meglepõen sajátos a lelõhelyek, leletkoncentrációk ilyenfajta lineáris elhelyezkedése. Ugyanakkor némileg meglepõ a nyilvánvalóan egyoldalas völgyhasználat is. A Sajvölgy D-i, jobb partján, annak ellenére, hogy a terület topográfiailag az É-i parthoz hasonló jelleggel bír, az intenzív terepkutatás ellenére sem sikerült semmilyen paleolitikus leletkoncentrációt lokalizálni. Hasonló a helyzet a Nógrádi (Vanyarci)-patak völgyének bal oldalán, ahol a számos fiatalabb õskori lelõhely mellett paleolitikus leletkoncentráció egyáltalán nem található. A Vanyarci típusú ipar nyersanyagfelhasználására a helyi, cserháti eredetû limnoszilicit mellett a magas kvarcporfír elõfordulási arány (30-40%) a jellemzõ. Egyéb nyersanyagok, akár helyiek (andezit, kovakavics, kvarcit), akár mezolokálisak vagy távolságiak (jáspis, radiolarit), csupán elhanyagolható mennyiségben fordulnak elõ. A fentebb tárgyalt Micoquien-Bábonyien kultúrkörbe tartozó lelõhelyekkel szemben egyértelmûen kiemelendõ az obszidián nyersanyag teljes hiánya. Az ipar tipológiai összképét tekintve középsõ paleolitikus affinitású formáival erõsen emlékeztet a morvaországi Jezeøany I. és II. lelõhelyek archaikus szeletien leletanyagaira (VALOCH 1966; OLIVA 1979). A Vanyarci típusú ipar legfontosabb jellegzetességei a viszonylag sok középsõ paleolitikus kaparó, sok bifaciális és levéleszköz, melyeket a speciális Micoquien WGKtechnológiával alakítottak ki, a Klausennische -típus mellett további bifaciális kések jelenléte, melyek közül jellegzetesek a levéleszköz töredékén és nyersanyagdarabon kialakított formák, a felsõ paleolitikus eszközöktõl eltérõ, morfológiailag vakarónak meghatározható eszközök, a többi valódi felsõ paleolitikus típus és technológiai szempontból a pengeleválasztás teljes hiánya, az eszköz csoportok szerinti nyersanyagpreferencia hiánya (MARKÓ 2012:5). A település-komplexumba tartozó lelõhelyek közül csupán három lelõhely rendelkezik felszíni gyûjtésbõl származó nagyobb, több száz darabos leletanyaggal. A településkomplexum ÉNy-i végében található Szlovácka-dolina 1. (3. ábra:2) (564 db), Szlováckadolina 5. (3. ábra:5) (974 db), Tovi (3. ábra:6) (557 db) lelõhelyek (MARKÓ 2012:51, II.1. táblázat). A település-komplexum DK-i végében, a Makói-oldalon található két, minden bizonnyal összetartozó leletkoncentráció (3. ábra:10-11) 155, illetve 270 darab leletet tartalmaz, a további leletkoncentrációk anyaga általában kisebb mint 50 db. Ennek a látszólagos két pólusú területi elhelyezkedésnek az oka feltehetõen az lehet, hogy a fent említett, megközelítõleg 4,5 km hosszú gerincszakasz jelentõs része erdõs terület (Makói-er- 230

231 dõ). Ennek az erdõnek a területén, a rajta átvezetõ földúton egyetlen nagyobb leletanyagot szolgáltató leletkoncentrációt (Vanyarc 17. Rókavár, 3. ábra:9) sikerült csupán lokalizálni. A település-komplexumba tartozó lelõhelyek leletanyaga homogén, azonban az egyidejûség kérdése nem dönthetõ el. A település-komplexum topológiájára vonatkozólag nem vonható le egyértelmû következtetés. A lelõhelyek minden bizonnyal hoszszabb idõszakon keresztül történõ rövidebb megtelepülések, ott-tartózkodások nyomai. 6. Szeletien kultúra 6.1. Önálló Szeletien telepek Nógrád-megye területén, az Ipoly-völgyben és különösen a Cserhát-hegység területén számos, a Szeletien kultúrába sorolt önálló lelõhely található. Ezek közül csak azokat tárgyaljuk részletesebben, amelyeknek anyaga korábban legalábbis részlegesen publikálásra került. A levéleszközös leletanyagok techno-tipológiai elkülönítése amúgy sem problémamentes, így néhány további lelõhely topográfiai helyzetével és leletanyagával az általánosításra való minden törekvés és a kulturális hovatartozás kérdésének mellõzése mellett a tanulmány végén kitérünk Debercsény- Mogyorós Debercsény település az Északi-Cserhát Ny-i szárnyán, a Lókos-patak és a Feketevíz közötti dombvidéken, a Terényi-dombság területén helyezkedik el. 144 és 528 m közötti tszf-i magasságú, É-ról, K-rõl és D-rõl alacsony, gerinces típusú középhegységgel, illetve telérvonulatokkal határolt dombvidék, amely a Cserhát hegylábfelszínének tekinthetõ. A felszín ÉNy-i lejtésû. Az átlagos relief 90 m/km 2. A DNy-i rész m mélységû völgyekkel erõsen szabdalt (DÖVÉNYI 2010:693). A Lókos-völgyre tekintõ széle elég élénken tagolt, 327 m-ig emelkedõ. Ennek lejtõin gyakran kibukkan a felsõ-oligocén rétegsor. Ny-ra csak rövid völgyek vezetnek, K-i irányban lankásodik és el is laposodik, nagy völgyei erre vezetnek le. A dombvidék nagyon hasonlít egy K felé lejtõsödõ, féloldalasan kiemelt lapos röghöz, vagy egy K-Ny-i irányban kissé aszimmetrikus lapos antiklinálishoz 9, melyet a denudáció alaposan megfaragott (LÁNG 1967: ). A település Mogyorós nevû határrészén, az Orvos-hegy (329,5 m) keleti lábánál, a Lókos-patak széles allúviumára ÉNy-i irányban lefutó markáns Köblyök-völgy és a DK, illetve K felé húzódó Debercsényi-patak és Tamás-völgy végénél fekvõ 276,8 m tszf-i magasságú dombtetõn fekvõ lelõhely (5. ábra:1) leletanyagát Markó András dolgozta fel és ismertette (MARKÓ 2009a). A leletanyag ugyan viszonylag kisebb mennyiségû, összesen 146 darabos, tipológiailag azonban egyértelmûen a szlovákiai és morvaországi levéleszközös szeletien kultúrkörhöz kapcsolható. Ennek a lelõhelynek az esetén is azzal a jellegzetes geográfiai, topográfiai helyzettel állunk szemben, amelyet a zsákvölgyekkel kapcsolatban korábban már említettünk. A levéleszközös lelõhelyek viszonylag eldugott helyeken, aszimmetrikus átmetszetû zsákvölgyek mentén, legfõképpen azok vége felé helyezkednek el. A gyakorta csak kevés magkövet, viszonylag sok kész eszközt tartalma- 9 A geomorfológiában az antiklinális (redõboltozat) a gyûrõdés során kialakuló redõ felemelkedõ, boltívszerûen hajló része. 231

232 zó leletanyagok rövid, átmeneti megtelepedés(ek)re és minimális helyi pattintásra, többnyire csak a kész eszközök megmunkálására, újraélezésére utalnak. A lelõhely nyersanyagfelhasználásában a cserháti, a Galga-völgybõl (Galgagyörk, Püspökhatvan térsége) vagy Buják környékérõl származó limnoszilicit féleségek dominálnak. A helyi kovakavics részben a lelõhely területén húzódó felsõ-oligocén kattien geológiai korú, folyóvízi üledékbõl álló kavicságyból származik, amely nagy mennyiségben tartalmaz nummuliteszes és egyéb kovakavicsot (NOSZKY 1940; MARKÓ, KÁZ- MÉR 2004). Bizonytalan a radiolarit eredete, amely talán a Börzsöny keleti hegylábánál térképezett Nagyoroszi Kavics Formáció -ból származik. A távolsági nyersanyagok közül a bükki kvarcporfír mellett kárpáti 2E és 2T, valamint kárpáti 1 típusú obszidián és néhány ismeretlen eredetû tûzkõ is elõfordul. Ezeknek a távolsági nyersanyagoknak a helyi megmunkálása kevésbé intenzív. A leletanyagból négy darab levéleszköz és két típusos középsõ paleolitikus jellegû, töredékes kaparó emelhetõ ki (MARKÓ 2009a:157) Hont-Csitár (Molnár-hegy) A Gábori házaspár által 1969-ben részlegesen feltárt Hont-Csitár lelõhelyet és az ugyancsak többször hivatkozott Hont-Babat lelõhelyet jelen tanulmány szerzõje, Markó A. és Zandler K ben együtt azonosították. A Hont-Csitár telep (5. ábra:15) leletanyagát Zandler Krisztián dolgozta fel és tette közzé (ZANDLER 2010). Leletanyag revízióját jelentõsen megnehezítette az ásatási dokumentáció teljes hiánya. Az 1577 darabos, 176 darab formális eszközt tartalmazó leletanyag esetében egy kevert, középsõ paleolitikus és felsõ paleolitikus eszköztípusokat, sõt minden bizonnyal fiatalabb õskori leleteket is tartalmazó leletegyüttesrõl van szó. A lelõhely az Északi-Cserhát Ipoly-menti peremén található. A fiatal süllyedékes völgymedencék kivételével az Ipoly mellékét a Cserhát környéki viszonylag idõsebb felsõ-oligocén üledéksor építi fel. Alsó- és középsõ-miocén rétegek csak Szécsény felett, illetve Drégelypalánk alatt jelentkeznek az Ipoly mellékén. A területre nagyon jellemzõ a töréses szerkezet, nagyfokú az új-pleisztocén - holocén vetõdések morfológiai szerepe. A vetõk, az olyan törésvonalak, amelynek két oldalán a kõzettömegek egymáshoz viszonyítva függõleges vagy vízszintes irányban elmozdulnak (GÖNCZY 2004: 33), mintegy szétdarabolják az Ipoly két partján húzódó felsõoligocén rétegekbõl álló õsbércet. A táblákra töredezett denudációs felszínen nagyon sok vetõ nyomozható ki. Az Ipoly-völgy felfûzi a Nógrádi-medence néven ismert Losonci-, Balassagyarmatiés Ipolysági-medencéket, és jelenlegi futás közben egészen fiatal új-pleisztocén ó-holocén medencerészeket kapcsol egybe. Ez utóbbiakat vékony alluviális és új-pleisztocén folyóhordalék tölti ki (LÁNG 1967: ). Az Ipoly fiatal, késõ-pleisztocén teraszrendszerét aktív forrásvölgyek tagolják. Hont-Csitár (vagy Molnár-hegy) lelõhely Drégelypalánktól DNy-i irányban, mintegy 2 km távolságra a Csitári-patak jobb partján emelkedõ magaslaton, 227,8 m tszf-i magasságban helyezkedik el. Ny-ra két, a Csitáripatak felé esõ mély, szakadékos vízmosás határolja, K-re a dombhát (Topokai-dûlõ, felsõ paleolitikus, Gravettien entitáshoz tartozó lelõhely) enyhén lejt a Hévíz-patak völgye felé, É-i és D-i irányban pedig egy-egy nyereg választja el Hont-Babat-hegytõl illetve egy névtelen dombháttól. A lelõhely leletanyagában a felhasznált nyersanyagféleségek spektruma a kevert jelleg miatt igen széles, összesen 17-féle nyersanyag fordul elõ. Mind az együttes összleletszámában (84,02%,), mind pedig az eszközök esetében (69,89%) a hidrokvarcit dominál. Ennek a nyersanyagnak az eredete számos lelet esetében bizonytalan, makroszkóposan nem egyezik meg a Cserhát-hegységbõl ismert lim- 232

233 noszilicit (hidro- illetve limnokvarcit) változatokkal, és eltér a Gyöngyös környéki régészeti anyagokban elõforduló változatoktól is. A Börzsöny-hegység területén általunk nem ismert pattintásra alkalmas hidrotermális vagy limnikus nyersanyagok elsõdleges geológiai forrása. Szlovákia területén a legközelebbi limnokvarcit elõfordulás a Ziarmedencében a Garam (Hron) folyó mellett, Stará Kremnièka, Lurila, Slaská települések környékén található. Ezeket a limnokvarcitokat a növénymaradványok és pollenek jellemzik. A belõlük készült régészeti leletek intenzíven patinásodnak. Középsõ-miocén (szarmata) korúak, igen nagy a színváltozatosságuk. A leggyakoribbak a világos, fehér és a szürkésfeketétõl a feketéig terjedõ színárnyalatok. A nyersanyagokat nem csak helyben használták fel, a Garam folyó hordalékával jóval délebbre is elkerülhetett (KAMINSKÁ 2001; 2013). A helyi nyersanyagok közül megemlíthetõ a kovakavics (az összleletszámban 3,11%, az eszközök között 7,95%) és a kvarcit (az összleletszámban 2,22%, az eszközök között 1,70%). Ezek a nyersanyagok minden bizonnyal az Ipolyvölgy miocén kori kavicstakaróiból származnak, Hont-Drégely táján ugyanis a középsõhelvéciai slíres agyagmárga fölé kavicsos terresztrikum települ. Ez alkotja az itteni andezittakarók bázisát (NOSZKY 1943:89). Jól kifejlõdött magas, tehát leginkább a pliocénba sorozható kavicstakarók nyomai észlelhetõk néhol a középsõ Ipoly-völgy szakaszán is. A folyótól D-re, messzebb is megvannak a hasonló helyzetû, lösz alól kibújó, kimálló, vékonyabb kavicstakaró maradékok (NOSZKY 1943:125). A távolsági nyersanyagok közül egyedül a kvarcporfír aránya (az összleletszámban 5,96%, az eszközök között 9,09%) számottevõ. Az anyagban azonban igen kevés kvarcporfír szilánk található, magkõ egyáltalán nem, eszközkészítésnek nincsen nyoma. A magukkal hozott kész eszközöket a telepen csak újraélezték, javították. A középsõ paleolitikus eszközkészletben magas a morfológiailag igen változatos kaparók aránya (21%). A levélhegyek, levélkaparók és egyéb bifaciális töredékek a teljes eszközkészlet 18%- át teszik ki. Többségük a hossztengelyre aszimmetrikus, élfutásuk az alkalmazott WGKtechnika folytán zegzugos vagy hullámos. Keresztmetszetük elsõsorban plan-konvex, kisebb számban bikonvex vagy paralelogramma. A levéleszközök bázisa fõleg lekerekített, néhány példányé azonban hegyes. Egy szimmetrikus, deltoid alakú levélhegy található az anyagban, morfológiai párhuzama Nekézseny-Határ-tetõ lelõhelyrõl ismert (ROZSNYÓI 1963:77, 1 tábla:1/a,1/b; újraközölve ZANDLER 2006, IX. képtábla:9; ZAN- DLER, BÉRES 2011:50, IX. képtábla:9). Deltoid vagy romboid alakú levélhegyek elõfordulnak az alább tárgyalandó Szécsénke környéki szeletien település-komplexum lelõhelyein is. Zandler Krisztián a csitári levélhegyeknek számos párhuzamát említi az Eger környéki szeletien, illetve a Sajó-völgyi bábonyien lelõhelyekrõl. A szerzõ végkövetkeztetésében a lelõhely leletanyagának idõsebb részét a morvaországi szeletien formakörhöz sorolja. A nagykiterjedésû Babat dombháton 225 m tszf-i magasságban helyezkedik el a Hont-Babat lelõhely, amelyet a Ny-on emelkedõ Vár-hegytõl az ÉD-i irányú Kútberkivölgyben futó Csitári-patak választ el (5. ábra:14). K-re a dombhát folytatása, a Topokaidûlõ enyhén lejt a Hévíz-patak völgye felé, D-i irányban pedig egy nyereg választja el a mintegy 500 m távolságra található Hont-Csitár lelõhelytõl. Ny-i és É-i irányban a Babathegy oldala meredek, vízmosásokkal szabdalt. A lelõhely 2002-ben történt azonosítása alkalmával a felszínrõl gyûjtött leletek a Gábori házaspár 1955-ös gyûjtésétõl nyersanyagfelhasználásban és tipológiailag is teljesen eltérõek. A jellemzõ nyersanyagféleség egy sárgás-szürkés patinázottságú, növényi maradványokat tartalmazó, inhomogén 233

234 szerkezetû, rosszabb minõségû hidrokvarcit, amely a Cserhát-hegységben nem ismert. Hasonlóan a fentebb, a Hont-Csitár lelõhely kapcsán tárgyalt nyersanyaghoz, ennek a valószínû forrása is a jelenlegi Szlovákia, a Ziar-medence lehet. A leletanyagban található eszközök Zandler Krisztián szerint tipológiai alapon vagy a Szeletien vagy az Aurignacien kultúrába sorolhatók (ZANDLER 2012a:39). A lelõhellyel kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy Gábori Miklós Hont-Csitár lelõhelyrõl felszíni gyûjtés eredményeként 5 pengét, illetve pengetöredéket, 3 megmunkált szilánkot és 5 nyersanyagtöredéket említ. Hont-Babat lelõhellyel kapcsolatban viszont csupán egy nagyobb méretû gyûjtött magkõrõl tesz említést, és késõbb pedig a területrõl 3 szabályos levélalakú lándzsacsúcs került hozzánk. (GÁBORI 1956:136). A cikk német nyelvû összefoglalójában viszont a következõ szerepel: Reichhaltiges Fundmaterial kam in Hont-Várhegy, Hont- Csitár und Hont-Babat zum Vorschein. (In den beiden letzten Orten wurden auch Funde der Blattspitzen-Kultur gehoben.) (GÁBORI 1956:138). Itt a magyar szöveghez képest nyilvánvaló ellentmondásról van szó. A két lelõhely keverése jelentkezik Gáboriné Csánk Vera cikkében is, az ott található térképvázlaton a Hont-Csitár lelõhelyet hívja Babatnak (GÁBORI V. 1958:57, Obr. 35.). A lelõhely anyagának leírásakor, a két lelõhelyet ugyancsak felcserélve, Babat lelõhelyrõl, Hont-Csitárhoz hasonlóan levélhegyeket említ. Az anyagot a Würm 1 interstadiálisra datálja és a szeletien körhöz kapcsolja, párhuzamként Zamarovce és Ivanovce lelõhelyekre hivatkozva. (GÁBORI V. 1958:60-61) Buják-Szente Nagyobb mennyiségû, 1495 darabos, de fiatalabb õskori, neolitikus leletekkel kevert leletanyagot szolgáltatott a Buják-Szente lelõhely a Keleti-Cserhát területén (5. ábra:6). A Keleti-Cserhát kialakulásában a miocén kori andezites jellegû vulkanizmus játszott döntõ szerepet. A terület eredetileg a Mátra hatalmas méretû vulkáni felépítményének nyugati peremvidékéhez tartozott, és attól csak késõbb különült el a Zagyva-árok besüllyedésével. Bár magassága átlagosan nem túl nagy, a magasságkülönbségek jelentõsek. Felépítésében egyaránt jelentõs szerepet játszanak az egykori miocén vulkáni takarók ÉK- DNy-i törések mentén földarabolt, egyenlõtlenül kiemelt, gyakran lépcsõk sorozatával elkülönülõ nagyobb, összefüggõ darabjai, illetve kisebb roncsai. Jellemzõek továbbá a hasadékkitöltések, az andezit telérek kipreparált gerincei, valamint a vulkáni képzõdmények közti, oligocén-miocén üledékeken kialakult, változó kiterjedésû medencék és jellegzetes rövid, szûk áttörésû völgyek (NOSZKY 1923; HORVÁTH 2000). Az érintett terület a Bézma-Tepke-hegy csoportja, a Pásztói Cserhát vonulatának összefüggõ K-i része. A Bézma-Tepke-hegy ÉK-DNy-i irányú vonulata DNy-on a Béri-patak bal partján elég széles, összefüggõ, aránylag alacsony, laposra tagolt felszínnel kezdõdik. Bujáktól É-ra kezdõdik a tönk erõsebb feldarabolódása. Bujáktól K-re a Pásztói Cserhát tönkjét ÉNy- DK-i irányú fiatal völgyek kezdik felszabdalni. Éles DNy-ÉK-i peremtöréssel jól elkülönül Buják Õr-hegy, (340,8 m) amelynek ÉK-i lábánál található a tárgyalt lelõhely. Az Õr-hegy és a Bokri-hegy (389,1 m) között a Cserhátszentiváni-medencének szabályos kis kijárója nyílik D-i irányban (LÁNG 1967: ). Ez az átjáró az állatok É-D-i irányú vándorlásában nagy jelentõséggel bírhatott, talán ennek is tudható be, hogy a lelõhely olyan stratégiai helyzetben található, ahonnan ez az átjáró jól megfigyelhetõ és kontrollálható. A Magyarország kistájainak legújabb katasztere Buják környékét a Bézma-Tepke sasbércvonulattal együtt a Középsõ-Cserhát kistájba sorolja, amely 160 m és 574 m közötti tszf-i magasságú, völgymedencékkel tagolt, alacsony középhegység. A felszín 85%-a hátas típusú alacsony középhegységi orográfiai domborzattípusba sorolható. Az átlagos re- 234

235 latív relief 120 m/km 2. Felépítésében ÉNy-ról DK felé egyre fiatalabb kõzetek vesznek részt. ÉNy-on a hegység lábánál felsõ-oligocén homokos, agyagos összletek lépnek a felszínre, ezt követõen az alsó-miocén slír és kavics rétegsorok, majd a középsõ-miocén andezittakarók következnek. A hasadékvulkanizmus viszonylag vékony takarókat épített fel, s gyakoriak a kisebb centrális erupciók, valamint telérek, amelyek még a pliocén folyamán erõsen lepusztultak, és a késõbbi kéregmozgások hatására sasbércekké feldarabolódtak. Az andezit takaróra kisebb-nagyobb foszlányokban lajtamészkõ, az alacsonyabb szinteken szarmata mészkõ is rakódott (DÖVÉNYI 2010: ). A lelõhely a településtõl É-ra húzódó nagy kiterjedésû, viszonylag lapos fennsík peremén, a 297,2 m tszf-i magasságot jelölõ magassági ponthoz közel, egy zsákvölgy fölött helyezkedik el. Buják-Szente lelõhelytõl D-re húzódik a Bujáki-patak mély völgye ÉNy- DK-i irányban, Ny-ra pedig az Õr-hegyet a bujáki Várhegytõl elválasztó mély, szabdalt völgyrendszer található. Szembeötlõ a lelõhely mûhely-szerû jellege, a leletek 88,16%-a debitázs-anyag, illetve nyersanyagdarab, hulladék vagy törmelék. Ez a megállapítás azonban csak a fiatalabb õskori, neolitikus telep jellegére vonatkoztatható, a paleolitikus eszközök széles spektrumú összetétele sokkal inkább rövidebb-hosszabb idõtartamú telep meglétét feltételezi. A lelõhelyen elsõsorban a helyi eredetû limnoszilicit megmunkálása folyt. Részben bizonyos talajtulajdonságoknak köszönhetõen, részben pedig talán a nyersanyag sajátos jellegénél fogva gyakran még a paleolitikus darabok felszíne sem intenzíven patinás. A limnoszilicit többnyire rossz minõségû, sok zárványt, növényi maradványokat tartalmazó változata kisebb-nagyobb tömbök, gumók formájában megtalálható magának a lelõhelynek a területén is, illetõleg annak közvetlen közelében, az Õr-hegy K-i lábánál. Az ennél sokkal jobb minõségû, homogénebb szerkezetû, esetenként 8-10 cm vastagságú réteges-táblás megjelenésû limnokvarcitnak a közeli elõfordulási helyét ismerjük terepbejárásainkból (Bujáktól D-re a Körtefa-tábla oldalban és a Rózsás-tetõ dombháton) (MARKÓ 2005:54). Egyéb nyersanyagok, a helyi kovakavics, a helyidegen obszidián és radiolarit aránya elenyészõ. A paleolitikus eszközök közül számos bifaciálisan megmunkált darab, levéleszköz, kaparó található (PÉNTEK, ZANDLER 2014) Szeletien település-komplexum A Legénd-Káldy-tanya település-komplexummal kapcsolatban feljebb már röviden tárgyaltuk a Nyugati-Cserhát területén található Nézsa-Csõvári-dombság geomorfológiai sajátosságait. Szécsénke településtõl D-re, a 374,9 m tszf-i magasságú Halyagos-hegytõl ÉNy-DK-i irányban, a Szécsénkei-patak és a Halyagosi-ér által alkotott völgyek között húzódó aszimmetrikus dombháton található a 286,4 méter magas Kis-Ferenc-hegy. Az ott található lelõhely (4. ábra:11) a hegytõl DK-re húzódó platón helyezkedik el. A Szécsénkei-patak által alkotott széles völgy a Galga-völgyet a Romhányi-medencével köti össze, minden valószínûség szerint a paleolitikum idejében is jelentõs migrációs folyosó volt. A Halyagosi-ér által alkotott keskeny völgy nem egy klasszikus zsákvölgy, másodlagos jelentõségû útvonalat képez a Romhányi-medence felé. A dombhát viszonylag meredeken lejt D-re a Halyagosi-ér alkotta völgy felé, enyhén lankás az É-ra esõ Szécsénkei-patak völgye felé. Mindkét völgytõl mért relatív magassága mintegy 70 méter. A lelõhelyen meglehetõsen standardizált nyersanyagfelhasználás folyt, nagy arányban használták fel a cserháti limnoszilicitet (42,44%) és a helyi, közvetlenül a lelõhely területén található kavicságyból származó kovakavicsot (17,07%). A kavicságy geológiai 235

236 kora felsõ-oligocén kattien emelet (NOSZKY 1940:43-47), amely az új nevezéktanban Budafoki Homok Formáció (HÁMOR 1985:40-46), vagy Pétervásárai Homokkõ (KORPÁS szerk. 1988:64-66). A távolsági nyersanyagok közül igen magas a kvarcporfír aránya (38,01%). A leletanyagban jelentéktelennek mondható a radiolarit ( 16 %) illetve a helyi eredetû kvarcit (0,83 %) szerepe. Az eszközök, megmunkált darabok esetében a nagyobb darabok jobb elkülöníthetõsége miatt a limnoszilicit és a kovakavics százalékos aránya némileg kiegyenlítettebb, 17,65 % illetve 31,09 %. A kvarcporfír eszközök aránya 44,54 %, még meg is haladja az összleletanyagban képviselt arányát. A régészeti anyagban a középsõ paleolitikumra jellemzõ eszközök, kaparók és bifaciális eszközök alkotják az eszközök 31,93 %-át. A vakarók többsége is inkább archaikus jellegû, a fejlettebb felsõ paleolitikus eszközöket csak néhány, kivitelezésében azonban atipikus vakaró képviseli. Vésõk a régészeti anyagban egyáltalán nem találhatóak, a fúrókat egyetlen kvarcitból készült példány képviseli. Magas a levélhegyek aránya (16,81 %), kidolgozásuk azonban általában nem éri el a fejlett Szeletien kultúra levélhegyeire jellemzõ kifinomultságot. Az egyéb eszközök között is jelentõs az archaikus darabok (hasítók, kvarcit völgyelt eszközök, hátas kés) száma. Az ipar tipikus szilánk-ipar, a laminaritás elhanyagolható. Valamennyi eszköznek megtalálható tipológiai, morfológiai párhuzama a szlovákiai, morvaországi és bajorországi Szeletien kultúrába sorolt lelõhelyeken (PÉNTEK, ZANDLER 2013a; PÉNTEK 2015a). Csak az elmúlt években sikerült a feltételezett település-komplexum további lelõhelyeit, leletkoncentrációit lokalizálni, amikor a Szécsénke-Berecz-oldal több területén mélyszántást, részben ugarfeltörést végeztek (4. ábra: 3-10; 5. ábra:18). Ennek folytán a felsõ, mintegy cm vastagságú, bizonytalan korú és összetételû talajtakaró alatt húzódó vöröses-barna színû paleotalajból a Kis-Ferenc-hegy szeletien jellegû anyagához tipológiailag igen hasonló leletek kerültek napvilágra. A korábban már ismert Legénd-Rovnya lelõhely (4. ábra:1) régészeti anyaga ezeknek az új információknak a birtokában került újrafeldolgozásra és publikálásra (PÉN- TEK, ZANDLER 2013b). A lelõhely a Nyugati-Cserhát területén, Legénd településtõl ÉNyra 3 km távolságra, a Romhányi-hegy ÉK-i nyúlványán, a 385,4 m tszf-i magasságú Rovnya csúcstól ÉK-i irányban, mintegy 500 méterre található. A nyíltszíni telep egy enyhe Ny-K-i irányú, a Csurgó-hegy felé lejtõ platón mintegy m nagyságú területen húzódik. A völgytalptól mért relatív magassága kb m. Az õskõkori teleptõl mintegy méterre, ÉK-re, lent a völgyben van a Halyagosi-érnek, a Galga folyó egy jobb oldali mellékvízének a forrása. A Halyagosi-ér ezen völgyfõi szakasza egy kvázi zsákvölgyet alkot. A szélességénél fogva fontosabbnak, elsõdlegesnek gondolt Szécsénkei-patak és Kétbodonyi-patak völgye mellett, egy potenciális másodlagos útvonalat képez a Galga-völgy és a Romhányimedence ( romhányi völgytágulat, LÁNG 1967:59) között. A lelõhelytõl D-i irányban több kisebb zsákvölgy is található, amelyek közül a Rózsa-hegy alatt húzódó a legjelentõsebb. Itt van a Sápi-patak jelenleg aktív forrása is. A 972 darabos leletegyüttesben jelentõs a limnoszilicit nyersanyag dominanciája (77,78 %). A régészeti leletanyag szinte csak cserháti változatot tartalmaz. Magas a helyi eredetû kovakavics leletek aránya, az összleletszámban 17,08 %, a megmunkált paleolitikus eszközök között még magasabb, 47,83 %. Lehetséges forrása a fent tárgyalt Kis- Ferenc-hegyen, vagy a közeli Legénd-Hosszú-földek határrészen található kavicskibúvások egyike lehet. Az egyéb helyi nyersanyagok, kvarcit, andezit aránya elhanyagolható. 236

237 A távolsági nyersanyagok közül az 5 darab kvarcporfír (felzites-sávos riolit, metariolit) lelet közül 3 db eszköz. A radiolarit leletek aránya alacsony, egy részük eszköz, egy részük magkõ, de alacsony a debitázs-anyag aránya, jelentõs pattintási tevékenység tehát nem valószínûsíthetõ. A leletek tipológiai értékelése alapján a lelõhelyen több paleolitikus kultúra leletanyaga is keveredett. Ennek egy lehetséges oka a lelõhely optimális topográfiai, stratégiai fontosságú helyzetében keresendõ. Az eszközök között jelen vannak a jellegüknél fogva akár a Micoquien-Bábonyien, akár pedig a Szeletien kultúrához kapcsolható darabok. Jelentõs ugyanakkor a felsõ paleolitikus, aurignacien jellegû eszközök aránya is. A lelõhely minden bizonnyal egy speciális funkcióval rendelkezõ lelõhely, szatellit telep, vadász megfigyelõhely vagy vadászles. A levélhegyeken kívül egyéb bifaciális eszközök hiányoznak, ezek az eszközök vélhetõen az alaptáborban maradtak, azok régészeti anyagában találhatók meg. A lelõhely efemer, szatellit telep jellege egyben magyarázat lehet a debitázs-anyag viszonylagos kis mennyiségére, a kvarcporfír esetén annak teljes hiányára. Nagyon valószínû, hogy ide csak a vadászathoz szükséges alapvetõ eszközkészlet került. A feltételezett szeletien település-komplexumhoz tartozó lelõhelyek, leletkoncentrációk a Halyagosi-ér aszimmetrikus völgyének a két oldalán, elsõsorban annak É-i oldalán, a Berecz-oldalon helyezkednek el. Itt is felismerhetõ az aszimmetrikus völgyekre jellemzõ sajátosság, ezek két oldalán eltérõek a lejtésviszonyok és más-más kõzet bukkan fel. Az egyik oldalon lankás a lejtõ, és vastag löszös jellegû takaró borítja, a takaróréteg és fekvõ kõzete áthalmozottan még az allúvium, a folyóvízi hordalékkal feltöltött síkság szintje alá is húzódhat. A völgyet szegélyezõ másik lejtõ ezzel szemben meredek, hiányzik vagy vékonyabb a löszös takaró, és vagy a fedõhegység kõzetei vagy az erruptív kõzetek bukkannak elõ (LÁNG 1967:54). A Berecz-oldal egy meredek hegyoldal fölött mintegy 3,5 km hosszan húzódó m széles ÉNy-DK-i irányú dombhát, amelynek tengerszint feletti magassága ± 280 m. A dombhát É felé, a Szécsénkei-patak völgye felé enyhén lejt. A Kis-Ferenc-hegytõl ÉNy-ra mintegy 500 m távolságra található egy m nagyságú területen az elsõ lelõhely (4. ábra:9-10), amelynek esetében annak ellenére, hogy a felszínen a leletek eloszlása viszonylag egyenletesnek tûnik, tulajdonképpen két kisebb leletkoncentrációról van szó. ÉNy-i irányban ezt három további, egymástól elég egyértelmûen elhatárolható lelõhely (4. ábra:6-8) követi, majd 500 m távolságra egy mintegy 700 m hosszúságban elnyúló laza, 3-4 kis leletkoncentrációból álló együttes található (4. ábra:3-5). A Halyagosi-ér D-i oldalán egy szinte völgytalpi helyzetben található kis leletkoncentrációt (4. ábra:12) sorolunk a település-komplexumba, amelynek öszszesen 7 darabos kis leletanyagában 4 darab tipológiailag, morfológiailag és nyersanyagában is változó levéleszköz és egy kovakavics gerezden készült kaparó található. A leletkoncentráció minden valószínûség szerint egy hajdani vadász megfigyelõhely, vadászles lehetett, amely aztán alámosódás vagy (glaciális) szoliflukció folytán lecsúszott a meredek domboldalon. Végezetül a település-komplexumba soroljuk a fent tárgyalt Legénd-Rovnya lelõhelyen kívül a tõle É-i irányban mintegy 750 m távolságban, a Halyagosi-ér völgyének túlsó oldalán elhelyezkedõ Halyagos-hegy (374,9 m) lelõhelyet (4. ábra:2). E két utóbbi, a Cserhát-hegység viszonylatában szokatlan tengerszint feletti magasságban található lelõhely együttesen uralja a kvázi zsákvölgy, a Halyagos-völgy völgyfõjét. Ezáltal kontrollálva a völgyben tartózkodó vagy azon áthaladó állatok mozgását. Magának a Halyagos-hegynek a területérõl is rendelkezünk egy több mint 450 dara- 237

238 bos régészeti anyaggal. Kétbodony-Halyagos-hegy lelõhely alatt csupán a hegy tetejére, tehát a lelõhelyre felfelé vezetõ földutat értjük, a tulajdonképpeni lelõhely gazos, cserjékkel benõtt, gyakorlatilag gyûjthetetlen terület. A település-komplexumba tartozó lelõhelyek régészeti anyagában számos olyan azonosság figyelhetõ meg, amely indokolja a feltételezett kulturális együvé tartozást. Ugyanakkor néhány különbség egyfajta, a kultúrára jellemzõ belsõ fejlõdési tendenciára utalhat. A település-komplexum nyersanyagfelhasználásában domináns a cserháti, Galgagyörk vagy Püspökhatvan környékérõl származó rosszabb minõségû limnoszilicit (CS. BALOGH, T. DOBOSI 1995; MARKÓ 2005). A kovakavics, a nummuliteszes kovakavics és a kvarcit felhasználása szinte mindenütt intenzív. Általában jelen vannak a Mátra-hegységbõl származó nyersanyagok, úgy mint a limnoszilicit, jáspis, lydit. Az elõforduló radiolarit többnyire egyöntetûen sötétbarna vagy vörösesbarna színû, általában a Fehér-Kárpátokból (Vlára-völgy) származó változatok zöldes márványos mintázata nélkül. Ezt a nyersanyagot többnyire csak eszközök képviselik, a debitázsanyag vagy teljességgel hiányzik, vagy csak minimális mennyiségû. A Kis-Ferenc-hegy lelõhelyhez viszonyítva a Kétbodony-Halyagos-hegy lelõhely kivételével valamennyi lelõhelyen alacsony a kvarcporfír aránya. Ez utóbbi lelõhelyen az aránya 30,94%, és az eszközök mellett számos nagyobb nyersanyagdarab és nagyobb mennyiségû debitázsanyag, még kisméretû retusálási pattinték is található a leletanyagban. Mindez helyi eszközkészítésre és az eszközök megújítására utal. Az obszidián nyersanyag elõfordulása jelentéktelen, azonban a Kétbodony-Halyagos-hegy lelõhely anyagában a kárpáti 1 és kárpáti 2 típusok is megtalálhatók. Techno-tipológiai alapon valamennyi lelõhely anyaga elsõdlegesen szilánk-ipar benyomását kelti, de a Kis-Ferenc-hegy lelõhellyel szemben valamivel magasabb a laminaritás és néhány felhagyott vagy kimerült pengemagkõ is elõfordul. Az eszközök között mindenütt az archaikus, nem felsõ paleolitikus típusú vakarók dominálnak. Egy bizonyos nyersanyagpreferencia figyelhetõ meg, a legtöbb eszköz nyersanyaga limnoszilicit és kovakavics. A vakarók laterális retusálása gyakori, de a hátlapi vékonyítás és bulbus eltávolítása a Kis-Ferenc-hegy lelõhely anyagához képest ritka. Viszonylag kisebb a kaparók száma, a legtöbb darab nyersanyaga kvarcporfír és kovakavics, de a Legénd-Rovnya lelõhelyen elõfordulnak a durva megmunkálású, inkább fogazott eszközre emlékeztetõ kvarcit darabok is. A levélhegyek úgy morfológiai mint pedig méretbeli szempontból rendkívül változatosak. Megtalálhatók mind a széles, mind pedig a keskeny levélhegyek hegyes bázissal, néhány darab bázisa viszont lekerekített. Elõfordulnak a keskeny, nyújtott formák is, amelyek megtalálhatóak nemcsak a Szeletien hanem a Micoquien-Bábonyien iparban is. Számos példány deltoid vagy romboid alakú. A hosszanti keresztmetszet általában bikonvex. A keresztmetszet a legtöbb darab esetében plan-konvex vagy bikonvex. A közös technológiai jellegzetesség a WGK-technika ( wechselseitig gleichgerichtete Kantenbearbeitung, BOSINSKI 1967:43) alkalmazása az élmegmunkálásban, amely szintén elõfordul mind a Szeletien mind pedig a Micoquien-Bábonyien iparban. A Kis- Ferenc-hegy lelõhelyhez viszonyítva kisebb az egyéb bifaciális eszközök száma. A Szécsénke- Kis-Ferenc-hegy lelõhely leletanyagát tipológiai alapon egy viszonylag korai nyílt színi szeletien lelõhelynek tekintjük. Ha az egyes lelõhelyek, leletkoncentrációk leletanyagának a Kis-Ferenc-hegy anyagától való nyersanyagfelhasználásban mutatkozó, illetve kisebb techno-tipológiai eltéréseit egyfajta fejlõdés jeleként értelmezzük, akkor egy részük a Szeletien egy fiatalabb, fejlettebb fázisába sorolható (PÉNTEK 2015a). 238

239 Szécsénke településtõl ÉNy-i irányban mintegy 500 m távolságra található Szécsénke- Visak lelõhely (4. ábra: 13). A lelõhely a Szécsénkei-patak forrása közelében, a patakvölgy és a Szécsénkétõl ÉNy-i irányban Romhány felé húzódó mély, keskeny völgy között elterülõ 283,5 m tszf-i magasságú dombháton található. A lelõhely kutatása ezen tanulmány írásának idején (2015. évben) még csak kezdeti fázisban van. A kis mennyiségû, 152 darabos, 11 eszközt tartalmazó leletanyag mind a nyersanyagfelhasználását tekintve (mátrai eredetû nyersanyagok, alacsonyabb kvarcporfír arány), mind pedig techno-tipológiai szempontból (laminaritás megjelenése, finoman megmunkált levéleszközök jelenléte) egyértelmûen a tárgyalt település-komplexum lelõhelyeinek feltételezett fiatalabb, fejlettebb Szeletien iparának vonásait mutatja Eger környéki Szeletien telepek Az Eger környéki paleolitikus lelõhelyek a Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Egri-Bükkalja kistáj területén találhatók, amely 126 és 420 m tszf-i magasságú, enyhén D-DK-nek lejtõ hegységelõtéri dombság. A Bükkhöz forrt hegylábfelszín közel É-D-i futású völgyekkel erõsen felszabdalt, völgyközi hátakra tagolt. A relatív relief átlagos értéke 70 m/km 2, É-ról D-re és Ny-ról K-i irányba csökkenõ tendenciájú. A dombság felszíne szoliflukció által jelentõsen átformált. A DNy-i kitettségû lejtõk, különösen a Ny-i, DNy-i részeken nagymértékben erózióveszélyesek. A Tarnába folyó Kígyós-pataktól K-re párhuzamosan D-nek futó kis vízfolyások (Szóláti-, Laskó-, Ostoros-, Kánya-, Hór-, Nádér-patak) völgyei tagolják fel (DÖVÉNYI 2010: ). A paleolitikus lelõhelyek régészeti anyagának részletes feldolgozása és ismertetése Zandler Krisztián érdeme (ZANDLER 2006; 2012b). Egy jelentõs terjedelmû fejezetben foglalkozik a tipológiailag a Szeletien kultúrához sorolt lelõhelyek leletanyagával (ZAN- DLER 2012b:9-17). Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a jelentõsebb, jellegzetesebb leletanyagokat Demjén- Hegyeskõ-tetõ A lelõhely Demjéntõl K-re egy kis, ÉNy-DK irányú, nyújtott ovális dombtetõn található, mintegy 250 m tszf-i magasságban (6. ábra:5). A dombtetõ a Laskó és Eger patakok között húzódó riolittufa dombvonulat tagja. A Laskó pataktól 1,9 km-re K-re fekszik. Relatív magassága a patak szintjéhez viszonyítva 110 m. A Pünkösdi-hegy (266,9 m) 550 m-re ÉK-re, a Hegyeskõ-bérc 1,1 km-re ÉNy-ra, a Szõlõ-hegy pedig 1,2 km-re DNy-ra található. Összesen 61 db lelet, köztük 13 db eszköz származik a lelõhelyrõl. Az eszközök közül a leggyakoribbak a középsõ paleolitikus típusok, a különbözõ kaparók, valamint a bifaciális kidolgozású eszközök. A bifaciális eszközök kivétel nélkül a hossztengelyre aszimmetrikusak, keresztmetszetük két esetben plan-konvex, egy esetben pedig bikonvex. Az eszközök nyersanyaga döntõen regionális hidrokvarcit, majd ez után következik a kvarcporfír és a helyi radioláriás kovapala, illetve szarukõ. A radioláriás kovapala egy szilikátos anyagú (szilícium-oxid tartalmú) kõzet, közepes minõségû, szürke és fekete színben fordul elõ, zöldes patinával. A Subalyuk tipikus Moustérien iparának kedvelt nyersanyaga. A Hór völgyében Cserépfalu környékén fordul elõ (KOZ OWSKI, MESTER : ). A szarukõ általában triász kori üledékes kõzetekben, így dolomitban fordul elõ, gumók vagy néhány cm vastagságú telér formájában. Szürke, aprókristályos, csak élein áttetszõ. Szilánkos törésû (T. DOBOSI 1978:14; T. BIRÓ 1984:48). A Subalyuk iparainak fõ nyersanyaga. Szürke és fekete színû. A Bükk DNy-i részén, 239

240 Bükkzsérc környékén fordul elõ (KOZ OWSKI, MESTER :116). A középsõ paleolitikus típusok nyersanyaga fõként helyi eredetû, illetve részben kvarcporfír. A lelõhelytõl ÉNy-ra mintegy 150 m, majd onnan tovább újabb 300 m távolságra kisebb leletkoncentrációk találhatók. Jelentéktelen leletanyaguk alapján nem dönthetõ el, hogy ezek esetén a nagyobb kiterjedésû lelõhelyhez kapcsolódó kisebb mûhelyfoltokról vagy egyéb feladat-specifikus lelõhelyekrõl van-e szó Eger-Kõporos-tetõ A lelõhely Egertõl közvetlenül K-re található (6. ábra:7). A Kõporos-tetõ az egymással párhuzamosan futó ÉÉNy-DDK-i irányú Eger és Ostoros patakok által közrezárt azonos irányú dombvonulat egyik tagja. A domb szabálytalan ovális alakú, tengerszint feletti magassága 242,3 m, relatív magassága az Eger patak szintjéhez képest körülbelül 85 m. Az Eger pataktól 1 km, az Ostoros pataktól pedig 1,3 km választja el légvonalban. A domb É-i és Ny-i oldala meredek, vízmosásokkal tagolt, a K-i lankásabban lejt. Összesen 2204 db lelet ismert a lelõhelyrõl. A 299 db eszköz között egyaránt találhatók középsõ és felsõ paleolitikus típusok. Legnagyobb számban a kaparók (112 db) és vakarók (70 db) fordulnak elõ. Utánuk a bifaciálisok (33 db) és retusált szilánkok (26 db), valamint a retusált pengék (22 db) következnek. Raclette (8 db) és fogazott szilánk (7 db) is ismert, a fúrók, vésõk, kések és hegyek száma külön-külön öt, illetve az alatti. Bifaciális eszközbõl 35 db került elõ, levélhegyek és levélkaparók. Hossztengelyre aszimmetrikusak. Közel egyenlõ arányban fordul elõ a plan-konvex (13 db), bikonvex (11 db) és a paralelogramma (9 db) keresztmetszet. A ferdén csonkított bázis a leggyakoribb (7 db), de megtalálhatóak a lekerekített, a hegyes és a homorú bázisú darabok is Egerszalók-Kõvágó-dûlõ I. A Kõvágó-dûlõ a Laskó és Eger patakok közt húzódó ÉNy-DK irányú dombsor tagja (6. ábra:2). Tengerszint feletti magassága 254,8 m. Relatív magassága a Laskó patak szintjéhez viszonyítva 104 m. A Laskó patak 2,3 km-re Ny-ra folyik a lelõhelytõl. A szomszédos Egerlátó-tetõvel (Újfogás-tetõ; 266,2 m) egy keskeny nyereg köti össze. Az attól való légvonalban mért távolsága 400 m. A lelõhelyrõl összesen 624 db lelet került feldolgozásra, amelybõl 81 db eszköz. Az eszközök között 19 db kaparó, 13 db levéleszköz, 12 db megmunkált szilánk, 21 db vakaró, 3 db árvésõ, 12 db megmunkált penge és 1 db chopper található. A leggyakoribb eszköztípusok a kaparók és a vakarók. Ezután következnek a bifaciális kidolgozású eszközök és a retusált pengék. Bifaciális retus, illetve megmunkálás összesen 16 db eszközön figyelhetõ meg. A bifaciális eszközökre jellemzõ, hogy a tengelyre szimmetrikusak, de kisebb arányban elõfordul az aszimmetrikus alak is. A keresztmetszetük legnagyobbrészt plan-konvex, de található bikonvex, illetve paralelogramma keresztmetszetû is. Az eszközök bázisa fõleg lekerekített, de található egy hegyes, illetve nyelezett darab is. A középsõ paleolitikus típusok (kaparók és bifaciálisok) legnagyobb része kvarcporfír nyersanyagból készült Egerszalók- Kõvágó-dûlõ II. Az elõzõekben bemutatott I. számú lelõhelytõl légvonalban 420 m-re, D-re található (6. ábra:3). A lelõhelyrõl 60 db lelet ismert, ebbõl 13 db az eszköz, 44 db a szilánk, 3 db a penge. Leggyakoribb típus a retusált szilánk, illetve a kaparók és bifaciálisok. Bifaciális re- 240

241 tus, illetve megmunkálás három eszközön látható. A bifaciális eszközök a hossztengelyre aszimmetrikusak, bikonvex és plan-konvex keresztmetszetû egyaránt található köztük. Az egyikük bázisa lekerekített. Az eszközök nyersanyaga fõleg kvarcporfír (7 db), ezt követi a Mátraháza-felnémeti típusú opál (3 db). Ez a helyi eredetû nyersanyag könynyen felismerhetõ, szemcsés felületû, szürke, barna színû. Egerbakta környékén, a Tóhegyen található természetes elõfordulása (KOZ OWSKI, MESTER :116) Ostoros-Rácpa-dûlõ I. (Hálás-tetõ) A lelõhely Ostorostól K-re, a Rácpa-dûlõ Hálás-tetõ nevû dombján van. (6. ábra:8). Az ÉNy-DK-i irányú Ostoros és Novaji patakok által közrezárt dombvonulat egyik tagja. A domb K-i és Ny-i oldala meredek, vízmosásokkal tagolt. Tengerszint feletti magassága körülbelül 245 m, relatív magassága az Ostoros patak szintjéhez viszonyítva körülbelül 80 m. A lelõhely légvonalban mért távolsága az Ostoros pataktól 1,3 km, a Novaji pataktól pedig 750 m. Tõle 1,2 km-re ÉNy-ra fekszik a Csúnyamunka-tetõ, D-re pedig az Ostoros-Rácpa II. lelõhely. Összesen 1446 db lelet, ebbõl 200 db eszköz ismert a lelõhelyrõl. Legnagyobb számban a felsõ paleolitikus típusok, vakarók, retusált pengék és árvésõk fordulnak elõ. A középsõ paleolitikus típusokat kaparók és bifaciálisok (12 db) képviselik. Az eszközök túlnyomórészt (144 db) hidrokvarcitból készültek. Egy részük Korlát környékérõl származik (RINGER 1983:60-61), más részük helyi, Kács környéki változat. Második helyen a kvarcporfír (22 db) áll. A lelõhely leletanyaga a Szeletien és Aurignacien iparok leleteinek intenzív keveredésére utal. Az Ostoros-Rácpa II. lelõhely a Rácpa-dûlõ déli végén fekszik, a Hálás-tetõ és a Herman-tetõ közt félúton (6. ábra:9). A nyersanyag eloszlása alapján inkább az Aurignacien kultúra lelõhelyeihez köthetõ az anyag, túlsúlyban vannak a hidro- illetve limnokvarcit féleségek csakúgy, mint a Rácpa I. anyagában, kisebb számban vannak jelen a helyi nyersanyagok, kvarcporfír egyáltalán nincs, 1-1 db képviseli a kárpáti kvarcitot és a sima kvarcitot. Az Eger környéki Szeletien kultúrába sorolt lelõhelyek topográfiai helyzetére vonatkozóan is érvényesek mindazok a megállapítások, amelyeket korábban a Cserhát-hegység lelõhelyeivel kapcsolatban tettünk. A szélesebb alluviális patakvölgyek lehetõség szerinti elkerülése és inkább a környezetre jó áttekintéssel bíró, de eldugottabb stratégiai helyzetek, az ún. topográfiai neuralgikus pontok elõnyben részesítése. A terület lelõhelyeinek igen színes nyersanyagfelhasználásában a számos, 25 km-es körzeten belül található helyi nyersanyag (radioláriás kovapala, Mátraháza-felnémeti típusú opál, szarukõ, kvarcit) mellett jelen vannak az 50 km-es körzeten belülrõl származó regionális nyersanyagok (Miskolc-Avas környékérõl származó, Dél-bükki eredetû és mátrai hidrokvarcit, limnokvarcit változatok, továbbá kvarcporfír, kalcedon, jáspis, radiolarit) és az 50 km-es körzeten túlról származó távolsági nyersanyagok (obszidián, északi vagy erratikus, sziléziai, krakkói Jura kori, pruti, Œwieciechów-i tûzkõféleségek). Szigorúan vett kulturális vagy ipari nyersanyagfelhasználási preferencia azonban nem mutatható ki, tendenciájában érvényes csupán az a megállapítás, hogy a középsõ paleolitikus típusok, bifaciálisok nyersanyaga általában helyi eredetû, illetve egy részük kvarcporfir nyersanyagból készült. A Cserhát-hegységben található lelõhelyekkel összevetve két szembeötlõ tény állapítható meg. Egyrészt hogy Eger környékén a Szeletien kultúrába sorolt lelõhelyek lelet- 241

242 anyaga kevésbé tekinthetõ homogénnak, másrészt lényegesen alacsonyabb a kvarcporfír aránya, és többnyire a kvarcporfírból történõ eszközkészítés nyomai is hiányoznak. 7. Kulturálisan besorolatlan levéleszközös lelõhelyek Ebben a bekezdésben néhány olyan lelõhelyet ismertetünk, amelyeknek részben a leletanyag kis mennyisége vagy kevert jellege folytán, részben pedig az egyértelmû techno-tipológiai besoroláshoz szükséges eszközök hiánya miatt a kronológiai, illetve kulturális hozzátartozása egyelõre bizonytalan Becske-Júlia-major Ezeknek a lelõhelyeknek a sorából mindenképpen kiemelhetõ a Becske-Júlia-major lelõhely (5. ábra:2) (PÉNTEK 2015b). A lelõhely a Szanda-hegy lábánál elterülõ Becske településtõl É-ra, 2 km távolságra, egy igen karakterisztikus ÉNy-DK-i irányú, 320 m tszfi magasságú gerincen található. A lelõhely mintegy m nagyságú területen helyezkedik el, kiterjedése követi a gerinc vonalát, elnyújtott ellipszis alakú. DNy-ra hozzávetõleg 1 km távolságra ered a Galga folyó forrása. A paleolitikus településfoltot K-rõl a 322,5 m tszf-i magasságú Berek-hegy Ny-i lábánál húzódó mély árokrendszer és annak É-ÉK-i folytatása a Szedres-árok, É-ról pedig a 318,0 m tszf-i magasságú Kõvágó-hegy DNy-i oldalán húzódó Váci-völgy határolja. A Galga folyó völgye egy tektonikus árokban kialakult eróziós völgy. Az eróziós völgyek a kelleténél szélesebb, allúviumok, vékonyabb-vastagabb holocén, új-pleisztocén laza üledékek (LÁNG 1967: 54). A folyóvölgy geológiai és geográfiai határt képez a vulkanikus eredetû Központi-Cserhát és a javarészt oligocén üledékekbõl álló Nyugati-Cserhát között. A völgy irányába a telep területe enyhén lejt, É és K felé azonban igen meredekek a letörések. A nyílt színi lelõhely egy fontos, kitüntetett jelentõségû stratégiai helyen helyezkedik el, ahonnan gyakorlatilag ellenõrzést fejthet ki a teljes környezetére. A Galga folyó forrása egy tulajdonképpeni zsákvölgyben ered,és ugyancsak zsákvölgy a lelõhelytõl ÉK-re található Szedres-árok is. A lelõhely jelentõs nagyságú, 1752 darabos pattintott kõegyüttese számos vonatkozása, úgy a nyersanyagfelhasználás, mind eszközösszetétele tekintetében eltér a Cserhát hegység paleolitikus lelõhelyein korábban tapasztaltaktól. Makroszkóposan összesen 10 nyersanyagféleséget sikerült azonosítani. A helyi eredetû limnoszilicit dominanciája mellett (67,18%) viszonylag magas a helyi kovakavics aránya (10,16%), jelen van a kvarcporfír, mint jellegzetes távolsági nyersanyag (9,87%), és megtalálhatóak a különféle regionális (mezolokális) nyersanyagféleségek is, mint a mátrai eredetû limnoszilicit, limnoopalit, valamint a feltételezés szerint kárpáti eredetû radiolarit (9.82%). Az eszközök nyersanyagösszetételében az összleletekhez képest jelentõs az eltolódás a kovakavics (26,37%) és a radiolarit felé (15,38%). Az eszközök között a változatos összetételû (retusált pengék, fogazott és völgyelt eszközök) egyéb eszközök dominálnak (27,47%), magas azonban a szilánkvakarók (25,27%) és a kaparók (17,58%) aránya is. A kevés számú levélhegy, illetve bifaciális eszköz (9,89%) nem igen alkalmas a leletegyüttes közelebbi kulturális besorolására. Tipológiai, morfológiai és technológiai alapon mind a Micoquien-Bábonyien, mind pedig a Szeletien kultúrára jellemzõ jegyeket megtaláljuk. Technológiai szempontból jellegzetes a WKG- koncepció alkalmazása, amely elsõsorban a tágabb értelemben vett Micoquien ( Keilmessergruppe ) kultúrkört, így a Bábonyien ipart is jellemzi. A magyarországi középsõ és felsõ paleolitikum bifaciális levéleszközeinek technológiájával foglalkozó cikkében Mester Zsolt arra a következtetésre jutott, hogy 242

243 a korábban feltételezettnél sokkal kisebb morfometriai különbségek vannak a Jankovichien és a Szeletien kultúra levéleszközei között. A részletes elemzés során kiderült ugyanakkor, hogy a szeletien levéleszközök egy részénél is alkalmazták a WKG megmunkálási koncepciót (MESTER 2011a; MESTER 2011b). A Becske-Júlia-major lelõhellyel kapcsolatban felhívtuk a figyelmet a közeli Kása árka nevû határrész területén található nagyobb kiterjedésû kavicságyra, mint közvetlen nyersanyagforrásra és az annak közvetlen közelében, attól mintegy 250 méter távolságra északra található a Becske 4. lelõhelyre (5. ábra:3). Ennek viszonylag kisebb, 80 darabos, részben paleolitikus leletanyagában megtalálható a kvarcporfír nyersanyag, az eszközök között két szilánkvakaró mellett levélhegytöredék is elõfordul. A kavicságytól és a Becske 4. lelõhelytõl mintegy m távolságra DNy-ra, a Nagy-osztály nevû dombhát ÉNy-i végében található a Becske-Büdös-tó-hegy-alatt nevû lelõhely (5. ábra:4). A kis mennyiségû, 92 darabos régészeti anyagból kiemelendõ a néhány paleolitikus lelet, a kvarcporfír nyersanyag és bifaciális eszköz jelenléte. Fontos megemlíteni, hogy a lelõhelyen egy olyan fekete sávos fehér limnoopalit nyersanyag fordul elõ, amely a Cserhát-hegység területén más régészeti anyagban nem található meg. A Becske-Júliamajor paleolitikus telepen elõkerült két limnoopalit nyersanyagtöredék feltételezésünk szerint mindenképpen a két lelõhely közötti kapcsolatra utal, ugyanis ez a fekete sávos, fehér színû limnoopalit nyersanyag hazánkban egyedül Gyöngyösoroszi környékén ( Dögkút ) fordul elõ Erdõkürt-Cigánypart Nagyobb, 1149 darabos leletanyaga miatt feltétlenül meg kell említeni az Erdõkürt- Cigánypart lelõhelyet (5. ábra:11) (PÉNTEK, FARAGÓ 2015). A lelõhely a Déli-Cserhát területén, az Ecskendi-tönk É-i peremén, Erdõkürt településtõl D-re, egy megközelítõleg Ny-K irányú mintegy 3 km hosszú és 1 km széles fennsík Ny-i végén helyezkedik el 240 m tszf-i magasságon. A fennsíkot ÉK felõl a Céklás-völgy, DNy felõl pedig az Alma-völgy, egy klasszikus zsákvölgy határolja. A lelõhelytõl DK-re mintegy 750 m távolságra található az Alma-völgyben folyó patak forrása. A lelõhelyet Ny-ról egy mély árokrendszer választja el a 320,7 m tszf-i magasságú Ecskend tömbjétõl. A lelõhely területe K-rõl határos a Szedmina nevû határrésszel, amelyen egy nagyobb kiterjedésû, potenciális nyersanyagokban igen gazdag kavicságy található. A Cigánypart és Szedmina határrészek közé részlegesen beékelõdik egy mély vízmosásos rövidebb zsákvölgy. A nyílt színi telep tehát egy kitüntetett jelentõségû, nagy perspektívájú stratégiai helyen helyezkedik el, ahonnan ellenõrzést fejthet ki a teljes környezetére. A nyersanyagfelhasználásban a helyi eredetû nyersanyagok, limnoszilicit (82,85%) és kovakavics (8,27%) dominálnak. Egyéb nyersanyagféleségek (kvarcporfír, obszidián, radiolarit) ugyan csupán alárendelt szerepet játszanak, a késõbbiek során fontosak lehetnek azonban a lelõhely leletanyagának értékelése szempontjából. A paleolitikusnak tekintett leletanyagot alkotó 22 db formális eszköz egyelõre még kevés ahhoz, hogy kulturális besorolásuk biztonsággal megadható legyen. Az eszközök esetében hiányoznak az egyértelmû, kizárólagosan egy adott kultúrára érvényes techno-tipológiai jegyek. Az eszközök, szilánkvakarók, kaparók és levéleszközök többségével kapcsolatban megállapított sajátosságok éppúgy jellemzik a késõi középsõ paleolitikusnak tekintett Micoquien- Bábonyien valamint a Szeletien ipart is. A jelenlegi leletanyag egy közelebbrõl be nem azonosítható, bifaciális technikát alkalmazó, levélhegyes ipart jelez. 243

244 7.3. Bér-Szár-hegy A lelõhely a Keleti-Cserhát területén, a Dobogó-tetõ-Bézma-Tepke csoport Ny-i peremén található (5. ábra:7). Ez a csoport a Keleti-Cserhát egyetlen középhegység jellegû, nagy reliefenergiájú vidékének a D-i része. A Keleti-Cserhát felépítésében ÉNy-ról DK felé egyre fiatalabb kõzetek vesznek részt. ÉNy-on és ÉK felé a hegység lábánál a legrégebbi, felsõ-oligocén kattien rétegsora lép felszínre. Ezt követik a miocén és helvéti üledékek, valamint az andezit takarók. Az andezitre kisebb-nagyobb foszlányokban lajtamészkõ (Buják-Fehér-oldal) és az alacsonyabb szinteken szarmata mészkõ települ. A fiatal szarmata üledékek és a pannóniai rétegek (Aranykút-puszta) foszlányokban csak a medencék területére és a DK-i hegylábi lejtõrészekre korlátozódnak (LÁNG 1967:289). A lelõhely Bér településtõl K-i irányban mintegy 1 km távolságra 272,6 m tszf-i magasságban egy széles, kiterjedt dombháton terül el. Ny-i irányból a Papi-földek határrész mély vízmosásai és közvetve a Béri-patak völgye határolja. É-i irányban egy laposabb nyereg választja el a Csirke-hegytõl (367,7 m), D-rõl ugyancsak egy nyereg húzódik a Szár-hegy és az Öreg-hegy (280,2 m) között. ÉK felé a terület enyhén lejt, nagyobb a lejtése DK felé a Hegy mögötti-dûlõ és az Aranykút-puszta felé. A fentebb tárgyalt Buják-Szente lelõhely É-ÉK-i irányban mintegy 4,5 km távolságra található. A Keleti-Cserhát kialakulásában döntõ szerepet játszó miocén kori andezites jellegû vulkanizmus nyomai a lelõhelytõl alig 2 km távolságra, K-i irányban a Rózsás-tetõn jó minõségû, pattintásra kiválóan alkalmas táblás limnokvarcit formájában manifesztálódnak (MARKÓ 2005:53-54). A lelõhely 449 darabos publikálatlan leletanyagában a helyi nyersanyag szinte egyeduralkodó (91,98 %). A helyidegen nyersanyagféleségeket összesen 3 darab kvarcporfír lelet (egy bifaciális levélhegytöredék, egy retusált darab és egy szilánk) továbbá egy erratikus tûzkõbõl készült pengetöredék képviseli. A lelõhely esetében a nyersanyagforrás közelsége és a leletanyagban található nagy mennyiségû debitázs-anyag (többségében nyersanyaghulladék) ellenére sem beszélhetünk mûhelyrõl. A 21 darabos eszközkészletben részben aurignacien jellegû eszközök, részben pedig egy közelebbrõl nem meghatározható levéleszközös iparra jellemzõ levélhegyek, bifaciális eszközök fordulnak elõ. Néhány lelet, a leletanyag kisebb része fiatalabb õskori, neolitikus benyomást kelt Acsa-Rovnya Végezetül röviden foglalkozunk ezzel a hazai paleolitikum vonatkozásában minden bizonnyal egyik leggazdagabb, legnagyobb felszíni gyûjtésbõl származó leletanyaggal rendelkezõ lelõhellyel (5. ábra:8). Acsa település a Déli-Cserhát Nyi-szárnyán, a Galga folyó völgyében terül el. A szerkezeti morfológiai elemek, mint az aszimmetrikus keresztmetszetû völgyek és rögök alapján a Galga mellékén és erre keresztirányban is fiatalabb vetõket lehet feltételezni. Ilyen az Acsa-Erdõkürtnél húzódó Ny-K-i irányú völgy. Az É felõl D- re húzódó eruptív vonulat Acsánál megszakad, szarmata üledékes öblözet nyúlik be a nyergen K felõl a Galga-völgy irányába. Ettõl a kis öblözettõl D-re széles sávban ismét felszínre kerül a vulkáni takaró. Ennek Ny-i peremén több helyen jól látszik a réteges vulkáni szerkezet (LÁNG 1967: ). Részben ennek tudható be az Acsától D-re fekvõ Püspökhatvan és Galgagyörk környéki gazdag limnokvarcit padok elõfordulása (CS. BA- LOGH, T. DOBOSI 1995; MARKÓ 2005:52). A településtõl K-re, az említett Acsa-Erdõkürt nyeregben, egy megközelítõleg 260 m tszf-i magasságú, nagy kiterjedésû lapos dombtetõn helyezkedik el a lelõhely. D-rõl a Malom-árok forrásvölgye és az azt környezõ mély vízmosásos terület határolja, Ny felõl a Ny-K-i irányú Mogyorós nevû mély aszóvölgy, amelybe 244

245 a Kis-Papucs-hegyrõl (267,8 m) D-i irányban számos rövidebb völgy fut. A dombhát É-i és ÉK-i irányban enyhén ereszkedik Perespuszta, illetve az ott eredõ Céklás-völgyi pataknak a völgye felé. A lelõhely D-i végében nagyobb kiterjedésû kavicságy található, melynek geológiai kora középsõ-miocén helvéciai emelet (NOSZKY 1940:65) vagy alsó-pliocén magasabb szarmata terresztrikum (NOSZKY 1940:116). A lelõhelyen T. Dobosi Viola folytatott ásatásokat 2002-ben és 2004-ben. A 2013-ig leltárba vett 7390 darabos leletegyüttes nyersanyagfelhasználása a helyi eredetû hidro- illetve limnokvarcit elsöprõ dominanciája (96,63 %) mellett igen változatos. A leletanyagban a helyi andezit, kovakavics, nummuliteszes kovakavics mellett elenyészõ mennyiségben regionális és távolsági nyersanyagféleségek, úgy mint radiolarit, obszidián, tûzkõ, homokkõ is találhatók. Jelen van továbbá 64 db kvarcporfír (0,87 %). Az 537 darabos eszközegyüttesben az igen változatos összetételû vakarók (aurignacien jellegû magas és orros vakarók, továbbá vakaró-vésõ kombinációk is) aránya 60,9 %, a vésõké 10,2 %, a kaparóké 7,5 %, a retusált pengéké 9,5 %. Megemlítendõ továbbá 7 darab helyi limnoszilicitbõl, illetve kvarcporfírból készített bifaciális eszköz (1,3%), köztük levélhegyek, levéleszközök. Ezeknek a jelenléte az Aurignacien kultúrában a korábbi ismereteink alapján legalábbis szokatlan. Tipológiai szempontból hiányoznak az idõsebb Aurignacien kultúrára jellemzõ Dufour lamellák, hiányoznak a mélyen völgyelt, karcsúsított pengék. A retusált pengék jelenléte ellenére alacsony a laminarizáció mértéke. A 68 db magkõ és magkõ-származék között csak szilánkmagkõ található. A kaparók magas aránya ugyanakkor jellemzõ a Kassai-medence aurignacien telepeire (Bárca I, II; BÁNESZ 1968: ) és a morvaországi aurignacien lelõhelyek (Ondratice I/ eleè ; MLEJNEK et al. 2012) anyagára is. A fenti tények együttes figyelembevételével T. Dobosi Viola a lelõhelyet az Aurignacien kultúra fiatalabb fázisába ( Aurignacien récent ou Aurignacien II F. Djindjian értelmezésében ) sorolja. Kora a BP-re datálható Arcy interstadiális (DJINDJIAN et al. 1999:165). T. Dobosi Viola szerint az Acsán elõkerült kvarcporfír levéleszközök vagy az Aurignacien és a Szeletien kultúráknak a nyílt színi lelõhelyekre is kiterjedõ kapcsolatát bizonyíthatják, vagy pedig azt a tényt, hogy a bifaciálisok szervesen illeszkednek az Aurignacien kultúra eszközkészletébe (T. DOBOSI 2013:57-58). 8. Diszkusszió A fentiekben az egyes iparok, kultúrák kapcsán már tettünk alapvetõ észrevételeket, az alábbiakban ezeket csak néhány további gondolattal kívánjuk kiegészíteni. A micoquien-bábonyien kultúrkörbe tartozó lelõhelyekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy sem a Sajó-völgyben sem pedig a Bükk-hegység belsejében nem beszélhetünk szorosabb értelemben vett település-komplexumról, mintha csak önálló lelõhelyek megléte jellemezné az ipart. Rozsnyói M. ugyan Nekézseny-Határ-tetõ (7. ábra:1) esetében több, összesen öt leletkoncentrációról (õstelep) beszél (ROZSNYÓI 1963:69), de az anyag revizióját végzõ szerzõk megállapítása szerint az öt gyûjtõterület kulturális értelemben nagyon különbözõ, csak két lelõhelyen szerepelnek bifaciálisok (ZANDLER, BÉ- RES 2011:59). A Miskolc, illetve Sajóbábony környéki, a Bábonyien ipar szempontjából kulcsfontosságú lelõhelyeknek (Sajóbábony-Kövesoldal (8. ábra:3); Miskolc-Szabadkatetõ (8. ábra:4), Miskolc-Kánás-tetõ (8. ábra:5), Mályi-Öreg-hegy (8. ábra:6)) a környezetérõl vagy más lelõhelyekhez való kapcsolatáról, illetve a leletanyagáról nem rendelkezünk a korábbiaknál (RINGER 1983:15-41) részletesebb információkkal. 245

246 Amennyiben a Sajó-völgyi lelõhelyek és Galgagyörk-Csonkás-hegy esetében elfogadjuk a széles alluviális völgyek jelentõségét a vadászat, a zsákmányállatok elejtése szempontjából, akkor ezzel egyszersmind mintegy feltételezzük, hogy a kultúrkör gyakorlatilag alapvetõen eltérõ paleoökológiai környezetekhez is megfelelõ módon alkalmazkodott, ahogyan arra Ringer Árpád is utalt (RINGER 1983:56). Hiszen nyilvánvalóan más paleoökológiai körülményekkel és így faunával kell számolnunk a Cserhát- illetve Bükkhegység belsejében, mint a széles, kiterjedt árterû folyóvölgyekben. Ezen a ponton tényként szembesülünk a Sajó-völgy és a Bükk-hegység viszonylagos kutatatlanságával, következésképpen prediktív módon igen nagy bizonyossággal valószínûsíthetjük település-komplexumok meglétét a fenti területeken is. Markó András doktori dolgozatában a Vanyarc környéki lelõhelyek iparát idõrendileg a legkésõbbi középsõ paleolitikum vagy legkorábbi felsõ paleolitikum idõszakára, a tágabb értelemben vett Blattspitzengruppe körébe sorolja, megállapítva ugyanakkor, hogy a kronológiai kérdésekre a gyakorlatilag értékelhetetlen radiokarbon adatok és az õslénytani adatoknak a talajképzõdési tényezõk okozta hiánya miatt problematikus a válasz. Annak ellenére, hogy az egyes vanyarci eszközformák viszonylag nagy területen megtalálhatóak mind a kései középsõ, mind a korai felsõ paleolitikusnak meghatározott leletegyüttesekben, maga az ipar eszközösszetétele nem ismert máshonnan. A Vanyarci típusú iparhoz sorolható lelõhelyek elõfordulása látszólag csupán erre a területre koncentrálódik. Tipológiai alapon a Vanyarci típusú ipart pedig feltételesen a nagyjából (nem kalibrált) radiokarbon éves és nagy vonalakban a Hengelo interstadiálisra tehetõ Szeletien, illetve a éves Micoquien leletegyüttesek közti idõszakra keltezi (MARKÓ 2012:243). A Vanyarci típusú ipar látszólagos egyedi elõfordulásának a kérdése valamilyen módon nyilvánvalóan szoros kapcsolatban áll az ipar eredetével, keletkezésével, amelyre azonban jelen ismereteink alapján nem ismerjük a választ. Ahogyan azt fentebb már jeleztük, a település-komplexum elemeinek sajátos lineáris elhelyezkedése miatt a topológiára, a lelõhelyek, leletkoncentrációk egymáshoz viszonyított kapcsolatára vonatkozólag nem vonható le érdembeli következtetés. Miután a település-komplexumot alkotó lelõhelyek, leletkoncentrációk gyûjthetõsége számos okból igen különbözõ (a talajtakaró változó vastagsága, egy részük erdõs vagy elhanyagolt, nem mûvelt területen található), így a leletszám semmiképpen sem tekinthetõ lényeges attributumnak, amely alapján a gyûjtõpontok osztályozhatók, kategorizálhatók lennének. A lelõhelyek minden bizonnyal hosszabb idõszakon keresztül, mintegy tradicionálisan gyakorolt rövidebb megtelepülések, ott-tartózkodások nyomai. Nem zárható ki, hogy gyakorlatilag minden egyes általunk lokalizált lelõhely, leletkoncentráció egy-egy önálló vadásztanya volt. A Cserhát-hegység területén található számos szeletien jellegû levéleszköz szórványlelet, valamint a kisebb leletkoncentrációk egy része kevésbé láthatósága ellenére is mindenképpen összefüggésben lehet nagyobb lelõhelyekkel, mint feladat-specifikus lelõhely. A vizsgált terület jelentõs része erdõvel borított, ahol nincsen esély további, esetleg nagyobb lelõhelyek, kiterjedtebb település-komplexumok lokalizálására. Így elképzelhetõ, hogy a fenti önálló Szeletien lelõhelyek egy része ilyen fragmentálódott település-komplexumok részei. Az Eger környéki lelõhelyek esetében viszont elsõsorban a leletanyagok kevert jellege miatt tûnik úgy, hogy ugyancsak nincsen esélyünk az ilyen település-komplexumok felismerésére. A Szeletien kultúrába sorolt lelõhelyekkel kapcsolatban fentebb tett megállapításokat végezetül azzal a talán abszurdnak látszó megjegyzéssel egészítenénk ki, hogy tulajdon- 246

247 képpen a Szeletien kutatásoknak még csak az elején vagyunk, és nagy reményeket fûzünk a Nógrád-megyei, elsõsorban a Cserhát-hegységbeli lelõhelyek továbbkutatásához. Tudomásul kell vennünk, hogy nem áll rendelkezésünkre egyetlen olyan megdönthetetlennek tekinthetõ érv sem amellett, hogy a Szeletien kultúra genézise a Bükk-hegységhez kapcsolódna. A Morvaország területén meglévõ nagyszámú szeletien lelõhely éppen azt bizonyítja, hogy az életmódjuk semmiképpen nem kapcsolódott a Bükk-hegységhez hasonló viszonylagosan magas hegységhez. Elterjedésükben mindenütt a hegylábi felszínt preferálták (KAMINSKÁ et al. 2008; NERUDOVÁ 2013). A Cserhát-hegységgel kapcsolatban megfigyelhetõ, hogy egy adott, hozzávetõlegesen Ny-K-i irányú vonaltól (Szécsénke-Becske-Bér-Buják) É-ra, a Debercsény-Mogyorós lelõhely kivételével és gyakorlatilag a Központi-Cserhát területének nagy részén nem sikerült paleolitikus lelõhelyet lokalizálni. Debercsény-Mogyorós lelõhely azonban már inkább hídfõállás jellegû, közvetlenül a Hont-Csitár, Hont-Babat felé irányuló migráció útvonalán fekszik. Nem ismertek paleolitikus lelõhelyek az intenzív terepkutatások ellenére sem, amelyek folytán ugyanakkor nagy számú fiatalabb õskori, különösen a neolitikumra datálható lelõhelyet ismerünk (PÉNTEK, FARAGÓ 2015). Ezzel kapcsolatban ismét Simán Katalint idézzük, aki a következõket írta: Nem jelenthetett ideális megtelepülési területet a Zempléni hegység belseje sem, mivel az idõszakos vízfolyások a vulkáni hegység belsejében nem biztosítottak egyenletes vízellátást. (SIMÁN 1988:56). Nem tartjuk kizártnak, hogy a Cserhát-hegység esetében ugyanez lehetett a helyzet. Az egyenletes vízellátás hiánya nyilvanvalóan döntõen befolyásolta a potenciális zsákmányállatok összetételét és számosságát. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk Zandler Krisztiánnak, aki lehetõvé tette a cikk megjelenését, Faragó Norbertnek (ELTE Régészetudományi Intézet), a tanulmányhoz mellékelt fekete-fehér térképek elkészítésében nyújtott szakmai segítségéért, továbbá Király Attilának, a tanulmánnyal kapcsolatban tett számos szakmai észrevételéért. 247

248 248

249 249

250 250

251 251

252 252

253 253

254 254

255 255

256 IRODALOM ABSOLON, K., KLÍMA, B Pøedmostí: ein Mammutjägerplatz in Mähren. Brno : Archeologický ústav ÈSAV v Brnì, ACADEMIA Praha ADAMS, B Archaeological investigations at two open-air sites in the Bükk Mountain region of Northeast Hungary. In: ORSCHIEDT, J. WENIGER, G-CH. (eds.): Neanderthals and modern humans discussing the transition: Central and Eastern Europe from B.P. Wissenschaftliche Schriften des Neanderthal Museums 2. Mettmann, ADLER, D. S., BAR-OZ G., BELFER-COHEN A., BAR-YOSEF O Ahead of the Game. Middle and Upper Palaeolithic Hunting Behaviors in the Southern Caucasus. Current Anthropology Volume 47, Number 1, February 2006 BAALES, M Economy and Seasonality in the Ahrensburgian. In: S. K. Koz³owski; J. Gruba & L. L. Zaliznyak (Hrsg.): Tanged points cultures in Europe. Kolloquium Lublin Lubelskie materialy archeologiczne 13. Lublin, BANG-ANDERSEN, S Prehistoric reindeer hunting in the southern Norwegian highlands. In: Grimaldi, S., Perrin, T. (Eds.) Mountain environments in prehistoric Europe : settlement and mobility strategies from the Palaeolithic to the Early Bronze Age. Proceedings of the XV World Congress (Lisbon, 4-9 September 2006) Oxford : Archaeopress BATAILLE, G Recurrent occupations of the Late Middle Palaeolithic Station Kabazi II, Unit II, Level 8 (Crimea, Ukraine) - Seasonal adaption, procurement and processing of resources. Quartär 57, 2010, BÁNESZ, L Barca bei Košice-paläolithische Fundstelle. Barca pri Košiciach-paleolitické nálezisko. Vydavatel'stvo Slovenskej akadémie vied, Bratislava BERNBECK, R Theorien in der Archäologie. Tübingen Basel BINFORD, L. R Dimensional Analysis of Behavior and Site Structure: Learning from an Eskimo Hunting Stand. American Antiquity, Vol. 43, No. 3 (Jul., 1978), pp BINFORD, L. R Willow Smoke and Dog s Tails: Hunter-Gatherer Settlement Systems and Archaeological Site Formation. American Antiquity, Vol. 45(1), pp BINFORD, L. R The archaeology of place. Journal of Anthropological Archaeology 1:5-31. BOSINSKI, G Die mittelpaläolitische Funde im Westlichen Mitteleuropa. Fundamenta A4, Köln-Graz, Böhlau-Verlag 256

257 BURCH, E. S., Jr The Caribou/Wild Reindeer as a Human Resource. American Antiquity, Vol. 37, No. 3 (Jul., 1972), pp BURCH, E. S., Jr., BLEHR, O Herd Following Reconsidered. Current Anthropology, Vol. 32, No. 4 (Aug. - Oct., 1991), pp BURKE, A Seasonality and Human Mobility During the Upper Palaeolithic in South-western France. In: Animal Bones, Human Societies, edited by Peter Rowley-Conwy, pp Oxbow Books, Oxford. BURKE, A Alternative Models of Spatial Organization for Pleistocene Hunter-Gatherers. In Hunters and Gatherers in Theory and Archaeology, edited by George M. Crothers, Occasional Papers No. 30. Center for Archaeological Investigations, Southern Illinois University, Carbondale. CARR, D. H Paleoindian economic organization in the lower Great Lakes region: evaluating the role of caribou as a critical resource. A dissertation - Submitted to Michigan State University In partial fulfillment of the requirements For the degree of DOCTOR OF PHILOSOPHY ANTHROPOLOGY. CS. BALOGH, É., T. DOBOSI, V Paleolithic settlement traces near Püspökhatvan. Folia Archaeologica DJINDJIAN, F., KOZ OWSKI, J., OTTE, M Le Paléolithique supérieur en Europe. Paris: Armand Colin. DÖVÉNYI Z. (Szerk.) 2010 Magyarország kistájainak katasztere második, átdolgozott és bõvített kiadás. Magyar Tudományos Akadémia, FÉBLOT-AUGUSTINS, J Mobility Strategies in the Late Middle Palaeolithic of Central Europe and Western Europe: Elements of Stability and Variability. Journal of Anthropological Archaeology, 12 (1993), FÉBLOT-AUGUSTINS, J La circulation des matieres premieres au Paléolithique. 2 kötet. E.R.A.U.L., 75, Liege. FÉBLOT-AUGUSTINS, J La mobilité des groupes paléolithiques. Bulletins et Mémoires de la Société d'anthropologie de Paris, Nouvelle Série, tome 11 fascicule 3-4, pp FIEDLER, L Spätmittelpaläolithische und frühjungpaläolithische Fundkomplexe in Hessen mit Blattspitzen. Fundberichte aus Hessen 46/47 (2006/2007), Wiesbaden, GÁBORI, V Neue paläolitische Funde im Eipel-Tal. Archeologické rozhledy 10, GÁBORI-CSÁNK, V Le Jankovichien, une civilisation paléolithique en Hongrie Liege, E.R.A.U.L

258 GÁBORI M Az epipaleolitikum lelõhelye Honton. Archaeológiai Értesítõ 83: GÁBORI M A késõi paleolitikum Magyarországon. In: Régészeti tanulmányok III. Szerk.: Gerevich László, Budapest 1964 GÁBORI, M Les civilisations du Paléolithique moyen entre les Alpes et l Oural. Esquisse historique, Akadémiai Kiadó, Budapest, 277 p. GORDON, B. C Rangifer and man: An ancient relationship. Rangifer, Special Issue No. 14: GORDON, B. C., KEHOE, A. B., WHITE, R On the Herd-Following Hypothesis. Current Anthropology, Vol. 31, No. 1 (Feb., 1990), pp GÖNCZY S Földtani alapfogalmak. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola jegyzettára. Beregszász. GÖNCZY S., SZALAI K Geomorfológiai fogalomgyûjtemény. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola jegyzettára. Beregszász. HÁMOR G A Nógrád-cserháti kutatási terület földtani viszonyai. The geology of the Nógrád- Cserhát area. Geologica hungarica, Series Geologica Tomus 22, Budapest HOPKINSON, T Leaf points, landscapes and environment change in the European Late Middle Palaeolithic. In: Conard, N. (ed.): Settlement Dynamics of the Middle Paleolithic and Middle Stone Age. Vol. II: Tübingen: Kerns Verlag HORVÁTH G Nógrád-megye természetföldrajza. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, kézirat. IZSÁK T Természetföldrajzi fogalmak szótára. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola jegyzettára. Beregszász. JÁNOSSY D A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó, Budapest JÁNOSSY, D., VÖRÖS, I Grossäuger-Streufunde aus dem Pleistozän Ungarns. Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 9 (1979) KAMINSKÁ, ¼ Die Nutzung von Steinrohmaterialien im Paläolithikum der Slowakei. Quartär 51/52, KAMINSKÁ, ¼ Sources of raw materials and their use in the Palaeolithic of Slovakia. In: (Mester, Zs. Ed.) Papers of the Visegrád fund project n , Polish Academy of Arts and Sciences, Kraków and Institute of Archaeological Sciences of the Eötvös Loránd University, Budapest, Kraków-Budapest: p

259 KERTÉSZ R., SÜMEGI P Az Északi-középhegység negyedidõszak végi õstörténete. Ember és környezet kapcsolata és BP évek között a szubkárpáti régióban. A Nógrád Megyei Múzeumok Evkönyve KIRÁLY A Magyarország mamut térképe KORDOS L., RINGER Á A felsõ-pleisztocén õskörnyezet. In: Dobrossy I. (fõszerk.) Emberelõdök nyomában. Az õskõkor emlékei Északkelet-Magyarországon. Miskolc, pp KORPÁS, L. (Szerk.) 1998 Magyarázó a Börzsöny és a Visegrádi-hegység földtani térképéhez. A Magyar Állami Földtani Intézet Térképmagyarázói, Budapest LÁNG S A Cserhát természeti földrajza. Budapest, Akadémiai Kiadó, 375 p. LIEBERMAN, D. E The Rise and Fall of Seasonal Mobility among Hunter-Gatherers - The Case of the Southern Levant. Current Anthropology Volume 34, Number 5,December 1993, LIEBERMAN, D. E., SHEA, J. J Behavioral Differences between Archaic and Modern Humans in the Levantine Mousterian. American Anthropologist 96: MARKÓ A Újabb kõeszközök a galgagyörki Csonkás-hegyrõl. Õsrégészeti Levelek. Prehistoric Newsletter 6: MARKÓ A Limnokvarcit a Cserhát hegységben. Archeometriai Mûhely 2005/ MARKÓ, A Preliminary report on the excavations of the middle palaeolithic site Vanyarc - Szlovácka-dolina. Communicationes Archaeologicae Hungaricae, MARKÓ A. 2009a MARKÓ, A. 2009b Levéleszközös leletegyüttes Debercsénybõl. Leaf-shaped industry from Debercsény. Archeológiai Értesítõ 134., Raw material circulation during the Middle Palaeolithic period in northern Hungary. In: GANCZARSKI, J. (red.): Surowce naturalne w Karpatach oraz ich wykorzystanie w pradziejach i wczesnym œredniowieczu. Krosno: MARKÓ, A Raw material use at the Middle Palaeolithic site of Vanyarc (Northern Hungary). Praehistoria 9-10 ( ): MARKÓ A Középsõ-paleolitikus leletegyüttesek Vanyarc környékén. Doktori disszertáció. Kézirat ELTE-BTK Budapest. MARKÓ, A., PÉNTEK, A Raw material procurement strategy on the palaeolithic site of Legénd Káldytanya (Cserhát Mountains, Northern Hungary). Praehistoria 4-5.,

260 MARKÓ, A., KÁZMÉR, M The use of nummulitic chert in the Middle Palaeolithic in Hungary. Die aktuellen Fragen des Mittelpaläolithikums in Mitteleuropa Topical issues of research Of Middle Palaeolithic period in Central Europe, Tata, October MARKÓ, A., PÉNTEK, A., BÉRES, S Chipped stone assemblages from the environs of Galgagyörk (Northern Hungary). Praehistoria 3., MARKS, A. E., CHABAI, V. P Constructing Middle Palaeolithic settlement systems in Crimea: potentials and limitations. In: CONARD, N. J. (ed): Settlement dynamics of the Middle Paleolithic and Middle Stone Age. Kerns Verlag, Tübingen: MESTER, Zs Sur la présence du silex de Œwieciechów dans l'abri de Sólyomkút (montagne de Bükk, Hongrie). PRAEHISTORIA 1: pp (2000) MESTER Zs Az õskori emberre vonatkozó források az ember környezet viszony fényében. In Források és történetírás. Válogatás a Miskolci Egyetem BTK által október között rendezett történettudományi konferencia elõadásaiból. Studia Miskolcinensia, 4 (2003), p MESTER Zs Nyersanyagbeszerzés és -feldolgozás egy felsõ paleolit telepen: Andornaktálya- Zúgó-dûlõ, In Ilon G. (szerk.): MSMOG VI. Õskoros Kutatók VI. Összejövetelének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. Kõszeg, március Szombathely, pp MESTER Zs. 2011a A magyarországi középsõ és felsõ paleolitikum bifaciális levéleszközeinek technológiája. In: T. Biró K., Markó A. (szerk.), Emlékkönyv Violának. Tanulmányok T. Dobosi Viola tiszteletére. Papers in honour of Viola T. Dobosi. Budapest, 2011, p MESTER, Zs. 2011b Technological analysis of Szeletian bifacial points from Szeleta Cave (Hungary), In Longo, L. (ed.), Integrated methodological approaches to the study of lithic tools. Human Evolution - Special Issue 2011, Angelo Pontecorboli Editore, Firenze, pp MLEJNEK, O., ŠKRDLA, P., PØICHYSTAL, A Ondratice I/Zeleè - an Early Upper Palaeolithic site in central Moravia. Archäologisches Korrespondenzblatt, Mainz: Römisch-Germanische Zentralmuseums, 2012, Jahrgang 42, Heft 3, s MORTENSEN, P Seasonal Camps and Early Villages in the Zagros. In: P. Ucko, R. Tringham, & G. W. Dimbley (Eds.) Man, Settlement and Urbanism. London, NERUDOVÁ, Z Palaeolithic settlement strategies in the Krumlov Forest area (South Moravia, Czech Republic) during MIS 3. Quaternary International 294 (2013)

261 NERUDA, P., KAMINSKÁ, ¼ 2013 Neanderthals at Bojnice in the context of Central Europe - Neandrtálci z Bojnic v kontextu støední Evropy. ANTHROPOS Studies in Anthropology, Palaeoethnology, Palaeontology and Quaternary Geology, Vol. 36, N.S. 28, 2013 NOSZKY J A Cserhát középsõ részének földtani viszonyai. (Jelentés az évi földtani felvételekrõl). A Magyar királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az évrõl II NOSZKY J A Zagyva völgy és környékének geológiai és fejlõdéstörténeti vázlata. Annales Musei Nationalis Hungarici 20: NOSZKY J A Cserháthegység földtani viszonyai. Magyar tájak földtani leírása III. Das Cserhát- Gebirge. Geologische Beschreibung Ungarischer Landschaften III. Budapest. OLIVA, M Die Herkunft des Szeletien im Lichte neuer Funde von Jezeøany. Èasopis Moravského Musea, LXIV:45-78 PATOU-MATHIS, M Neanderthal subsistence behaviours in Europe. International Journal of Osteoarchaeology 10: PÉNTEK, A. 2015a Open-air site complex with leaf-points at Szécsénke (Cserhát Mountains, Northern Hungary). Preliminary results. Sajtó alatt. PÉNTEK A. 2015b Becske-Júlia-major, egy nyíltszíni paleolitikus telep. Kiadatlan kézirat. PÉNTEK A. kéziratban 1 A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felsõ paleolitikus és epipaleolitikus lelõhelyeinek topográfiája. PÉNTEK A. kéziratban 2 Legénd-Hosszú-földek, egy új nyíltszíni felsõ paleolitikus lelõhely a Cserhát-hegységben. PÉNTEK A. FARAGÓ N Erdõkürt-Cigánypart, egy nyílt színi kõkori telep. Õsrégészeti Levelek. Prehistoric Newsletter 14(2012), PÉNTEK A., ZANDLER K. 2013a Nyíltszíni Szeletien telep Szécsénke-Kis-Ferenc-hegyen. Litikum PÉNTEK A., ZANDLER K. 2013b Nyíltszíni levéleszközös telep Legénd-Rovnyán. Open-air Site with Leaf-points at Legénd-Rovnya. NEOGRAD XXXVII. A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve (2013) p PÉNTEK A., ZANDLER K Buják-Szente, egy nyíltszíni paleolit telep. Litikum project/a0007_pentek_zandler/ 261

262 PRISKIN A A távolsági nyersanyagok felhasználása a Kárpát-medencei felsõ paleolitikum kései idõszakában., In Ilon G. (szerk.): MSMOG VI. Õskoros Kutatók VI. Öszszejövetelének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. Kõszeg, március Szombathely, pp PØICHYSTAL, A. 201 Classification of lithic raw materials used for prehistoric chipped artefacts in general and siliceous sediments (silicites) in particular: the Czech proposal Javaslat a pattintott kõeszközök készítésére használt kõeszközök osztályozására, általános tekintetben, különös tekintettel a kovakõzetekre és a kovás üledékekre, Archeometriai Mûhely 2013/ _3/AM AP.pdf REMÉNYI L., STIBRÁNYI M Régészeti topográfia: ugyanaz másként. In: Kõvári K., Miklós Zs. (szerk.), Fél évszázad terepen. Tanulmánykötet Torma István tiszteletére 70. születésnapja alkalmából. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, RENSIK, E., KOLEN, J., SPIEKSMA, A Patterns of raw material distribution in the Upper Pleistocene of northwestern and central Europe. In: Raw material economics among Prehistoric hunter-gatherers, edited by Anna Montet-White and Steven Holen, pp Publications in Anthropology 19. University of Kansas, Lawrence Ks. RICHTER, J For lack of a wise old man? Late Neanderthal land-use patterns in the Altmühl River Valley; Bavaria. In: N. J. Conard (Ed.) Settlement Dynamics of the Middle Paleolithic and Middle Stone Age, Vol. 1. Kerns, Tübingen, RINGER, Á Bábonyien Eine mittelpaläolithische Blattwerkzeugindustrie in Nordostungarn. Budapest, Dissertationes Archaeologicae Ser. II. No. 11. ROZSNYÓI M Mezolit-gyanús szórványleletek a Bükk-hegység északnyugati részén. Colonies sporadiques apparement mésolithiques dans la partie nord-ouest de la Montagne de Bükk. Az Egri Múzeum Évkönyve I, SIMÁN K Paleolit leletek Sajószentpéteren. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXII-XXIII ( ): SIMÁN K Települési formák Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a paleolitikum idején. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXV-XXVI: SIMÁN, K Procurement and Distribution of Raw Materials in the Palaeolithic of North- East Hungary. Etudes et Recherches Archéologiques de l Université de Liege 43, SIMÁN K Õskõkori leletek Nógrád megyében. Fünde aus der Vorzeit im Komitat Nógrád. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (1993)

263 STRAUS, L.G., 1986 Late Würm adaptive systems in Cantabrian Spain. The case of eastern Asturias, Journal of anthropological archaeology 5, STURDY, D. A Some reindeer economies in prehistoric Europe. In (E. S. Higgs, Ed.) Palaeoeconomy. London: Cambridge University Press, pp SZENTES F Aszód távolabbi környékének földtani viszonyai. Magyar tájak földtani leirása IV. Die weitere Umgebung von Aszód. Geologische Beschreibung Ungarischer Landschaften IV. Budapest SZILI I A kétágú Szanda. Természet Világa 132. évfolyam, 3. szám, március T. DOBOSI V Ásatás Sajóbábony-Méhésztetõn. Archeológiai Értesítõ /2, T. DOBOSI, V Raw material management of the Upper Palaeolithic (a case study of five new sites, Hungary). In. Schild, R., Sulgostowska, Z. (Eds). Man and Flint. Proceedings of the VIIth International Flint Symposium Warszawa Ostrowice Swietokrzyski, September Warszawa T. DOBOSI, V Upper Paleolithic open air sites. Settlement features and function. Archeologia austriaca, 82-83, T. DOBOSI, V Acsa: new open air aurignacien site in Hungary. In: Sulgostowska, Z. Tomaszewszki, A. J. (eds.): Man-Millennia-Environment. Warsaw, T. DOBOSI, V. 2010,, akkoriban ugyanis még paleolit régésznek készültem (Patay Pál).,, at that time I was supposed to be a Palaeolithic researcher (Patay Pál). In: Guba Sz. Tankó K. (szerkesztõk):,,régrõl kell kezdenünk Studia Archaeologica in honorem Pauli Patay. Régészeti tanulmányok Nógrád megyébõl Patay Pál tiszteletére. Szécsény (2010) T. DOBOSI, V Õskõkori lelõhelyek Romhány környékén. (Gyombola Gábor gyûjtése). Folia Archaeologica LV T. DOBOSI, V Acsa-Rovnya: új eredmények (Acsa-Rovnya: new results). Litikum 1: T. DOBOSI, V., SIMÁN, K Upper palaeolithic in the region of Hont village. In: Mester Zs. Ringer Á. (szerk.): Á la recherche de l homme préhistorique.volume commémoratif de Miklós Gábori et Veronika Gábori-Csánk. ERAUL T. DOBOSI, V., SIMÁN, K Hont-Parassa III. Orgonás, Upper palaeolithic settlement. Communicationes Archaeologicae Hungaricae T. DOBOSI, V., HOLL, B A gravetti telepek topográfiája. (Topography of Gravettien sites) Litikum 1:

264 TURQ, A Le Moustérien de type Quina du Roc de Marsal a Campagne (Dordogne) contexte stratigraphique, analyse lithologique et technologique. Documents d'archéologi Périgourdine (A.D.R.A.P.), t. 3, 1988, pp. 5-30, 24 fig., 5 tabl. TURQ, A Approche technologique et économique du facies moustérien de type Quina : étude préliminaire. Bulletin de la Société Préhistorique Française t.86, n 8, p , 12 fig. VALDE-NOWAK, P Karpacki tranzyt a interior w epoce kamienia. (The Carpathian Transit and Interior in the Stone Age.) In: Gancarski, J. (ed.), Trans-karpackie kontakty kulturowe w epoce kamienia, br¹zu i wczesnej epoce elaza. Krosno: Ruthenus, VALOCH, K Die altertümlichen Blattspitzenindustrie von Jezeøany (Südmähren). Èasopis Moravského Musea, LI:5-60 VERPOORTE, A Neanderthal energetics and spatial behaviour. Before Farming 2006/3: 1-6. VÖRÖS, I Macro-mammals on Hungarian Upper Pleistocene sites. In: T. Dobosi, V. (ed.): Bodrogkeresztúr-Henye (NE-Hungary) Upper Palaeolithic site WENIGER, G.-Ch Überlegungen zur Mobilität jägerischer Gruppen im Jungpaläolithikum. Saeculum 42: WHITE, R., 1989 Husbandry and herd control in the upper Paleolithic: a critical review of the evidence. Current Anthropology 30 (5), ZANDLER K Paleolit lelõhelyek Eger környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. ELTE-BTK Budapest. ZANDLER K Nyíltszíni paleolit lelõhely Erdõtarcsa-Daróci hegyen. Open-air Palaeolithic site at Erdõtarcsa-Daróci-hegy. Paläolitische Freilandstation in Erdõtarcsa-Daróci-Berg. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII., ZANDLER K Paleolit telep Hont-Csitáron. A palaeolithic site at Hont-Csitár. In: Guba Szilvia Tankó Károly (eds.):,,régrõl kell kezdenünk Studia Archaeologica in honorem Pauli Patay. Régészeti tanulmányok Nógrád megyébõl Patay Pál tiszteletére. Szécsény, ZANDLER K. 2012a Késõ középsõ és felsõ paleolit szórvány leletek Hont-Babatról. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXVI ZANDLER K. 2012b A paleolitikum kõiparai Eger környékén. Gesta XI (2012)

265 ZANDLER K., BÉRES S Három nyíltszíni paleolit lelõhely revizíója: Bükkmogyorósd, Csokvaomány, Nekézseny. Revision of three open-air palaeolithic sites in the Bükk Mountains, NE-Hungary. In: T. Biró Katalin Markó András (eds.): Emlékkönyv Violának. Tanulmányok T. Dobosi Viola tiszteletére. Papers in honour of Viola T. Dobosi. Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, /09253/pdf/ ZANDLER, K., BÉRES, S Revision of three open-air palaeolithic sites in the Bükk Mountains, NE-Hungary. In: Katalin T. Biró András Markó - Katalin P. Bajnok (eds.): Aeolian scripts. New ideas on the lithic world. Studies in honour of Viola T. Dobosi. Inventaria Praehistorica Hungariae XIII. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest ATTILA PÉNTEK TOPOGRAPHY OF THE PALAEOLITHIC SITES WITH LEAF-SHAPED TOOLSIN THE CSERHÁT MOUNTAINS AND IN THE IPOLY VALLEY This short paper study was inspired by the papers of V. T. Dobosi dealing chiefly with the settlement strategy of the Upper Palaeolithic Gravettian culture. In the last decades in the Cserhát Mountains and in the Ipoly Valley extensive field surveys have been carried out. First of all, we have to emphasize the pioneer role of Pál Patay and of the couple Gábori and recently of Krisztián Zandler (Dornyay Béla Museum, Salgótarján) in the Ipoly Valley. In the area of the Cserhát Mountains, beside the author, András Markó (Hungarian National Museum, Budapest) and Sándor Béres should be mentioned. According to the field surveys, the Palaeolithic occupation in the territory in question was very intensive. Numerous Palaeolithic sites were localized from the Middle Palaeolithic to the Late Upper Palaeolithic, and at the time beeing, from a Palaeolithic point of view this territory is probably the best investigated area in Hungary. This fact has a very essential consequence, namely, in connection with several phenomena which are present in the discussed territory, but seems to lack in other regions or microregions, it can not be decided unambiguously whether there are actually cultural, traditional, behavioural or other differences compared with those regions or maybe there is only an investigational hiatus in those regions. It is time now to analyse and publish the gathered informations. The primary target of this paper is not to try to answer the complex questions regarding site-formation factors or settlement patterns, but merely raise awareness to these sometimes neglected problems. In the fore-part of the study we touch upon the relevant questions concerning the classification of the Palaeolithic sites, their territorial situation and inter-site spatial relations. At the end, the open-air sites of certain Palaeolithic cultures will be shortly reviewed. The present paper deals with the sites of the Middle Palaeolithic Micoquian- Bábonyian, the archaic Vanyarc-type industry and the Szeletian culture, that is, with the sites of the industries with leaf-shaped tools. 265

266 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) RÉGÉSZET A FÜLEKI ALSÓ VÁR KÉSÕ RENESZÁNSZ ERÕDÍTÉSE A KÖZÖTT FOLYTATOTT FELTÁRÁSOK FÉNYÉBEN 1 RÓBERT MALÈEK VIKTÓRIA TITTONOVÁ Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Nyitra Füleki Vármúzeum A Füleken található kicsúcsosodó várdomb (242 tszfm.) nagyjából a város belterületének középpontjában fekszik. A maar típusú vulkáni kúp a Füleki Barázda alján elhelyezkedõ áradási területbõl emelkedett ki, természetesen domináns részét képezve a környéknek, mintegy 50 méterrel fölé magasodva. A lejtõk hajlása os szöget zár be, legmeredekebb részei a keleti, északi és nyugati oldal. A déli oldal mérsékeltebb lejtéssel egy os szöget bezáró teraszos felületet alkotott, amely mára már átalakítva maradt meg az alsó vár reneszánsz erõdítésének sáncát rejtve. Az eredetileg többé-kevésbé kör alakú dombtetõ alapterülete 50x40 m (0,2 ha), az említett déli terasz pedig mintegy 90x35 m (0,3 ha) alapterületû lehetett. A dombtetõrõl minden oldalra megfelelõ kilátás nyílik (a horizont 360 -ban belátható), ellenõrizhetõvé téve a Sõregi Barázda bejáratát, valamint az egész Füleki Barázda déli részét. 1. ábra A tufaszirtre épült füleki vár 1 A tanulmány a VEGA 2/0063/13 Edícia archeologických prameòov z obdobia neolitu a eneolitu Slovenska címû támogatott pályázat keretén belül jött létre. 266

267 A város határában több régészeti lelõhelyet is jegyeznek, mint például a Szentfali-téglatelep késõ Hallstatt és La Téne korú települését és temetõjét a századból 2 ; a vasútállomás és a Cintorínik/Kistemetõ nevezetû lelõhelyeken azonosított középkori és koraújkori települést, illetve temetõt 3 ; valamint a Városi Mûvelõdési Központtól 150 m- re nyugatra található Iskola utcai középkori lelõhelyet, századi kerámia leletegyüttessel. 4 Településrõl és temetõbõl származó érett középkori és koraújkori leletek kerültek elõ a Kovosmalt Ipari telep területérõl is, ahonnan az irodalom Badeni kultúrából származó leleteket is említ. 5 Történelmi és építészeti áttekintés A Füleki vár Szlovákia legrégebbi várai közé tartozik. A tufa szirten álló kõvárat valószínûleg a Kacsics nemzetség építtette még a tatárjárást megelõzõen. Az elsõ ismert írásos emlék viszont 1242-bõl származik. Székesfehérvárról a pápához intézett levélben Füleket azon 17 vár között említik, melyekbe a magyar nemesség be tudott húzódni a tatárok elõl. A mai Szlovákia területérõl csak négy vár került a listára Pozsony, Nyitra, Komárom és Fülek ban IV. Béla király elkobozza a várat annak elsõ ismert tulajdonosától, Kacsics Simon fiától, Fulkó rablólovagtól, majd Móricz királyi pohárnokmesternek adományozza. 7 Az ös források már említik a vár alatt elterülõ települést is, ami a várkapitány felügyelete alá tartozik. Mezõvárosként azonban Füleket csak a 15. század felétõl említik. 8 A 14. és 15. században a vár többször is tulajdonost cserélt 9, majd a 16. század elsõ felétõl a Bebek család tulajdonába került. Szapolyai János halálát követõen a török veszélyre tekintettel szükségessé vált a Füleki vár megerõsítése ban megkezdõdött a vár széleskörû modernizációja, amely az ún. Bebek-kapu fölötti felirat alapján 1551-ben fejezõdött be. 10 A Füleki vár ezzel Nógrád legerõsebb erõdítménye lett, védhetõségét fokozta kedvezõ fekvése is, mivel csak délrõl volt támadható. 11 Nem sokkal az átépítés után, 1554-ben a törökök elfoglalták a várat, és Fülek az Oszmán birodalom legészakabbra fekvõ területeinek szandzsák központjává vált. A vár majdnem 40 évre török fennhatóság alá került, míg végül 1593-ban a Tieffenbach Kristóf, Rákóczi Zsigmond, Báthory István és Pálffy Miklós által vezetett seregek vissza nem foglalták ben a várat Bocskay István is elfoglalta, viszont a bécsi egyezmény alapján az visszakerült a császárhoz. A várkapitány Bosnyák Tamás lett, utána pedig Wesselényi Ferenc, aki 1644-ben visszaverte I. Rákóczi György hadseregét ben I. Koháry Ist- 2 HRUBEC 1957, 98 99; HRUBEC LAMIOVÁ 1960; HRUBEC DRENKO DRENKO 1962; Súpis 1967, MAKKAI/MEZEI 1960, KALMÁR 1959, 1. 8 ALBERTY 1989, DRENKO 1992, 12 13; PLAÈEK/BÓNA 2007, ; ŠIMKOVIC/AGÓCS 2011, 8; ALBERTY 1989, AGÓCS 2014, 17; MOCSÁRY 1826, AGÓCS 2014, DRENKO 1992, 16 18; PLAÈEK/BÓNA 2007,

268 vánt nevezték ki a vár kapitányának, akit késõbb fia, II. Koháry István követett. Õ védte a várat az utolsó török támadás idején, 1682-ben. A törökök ekkor foglalták el Fülek várát, majd felgyújtották és lerombolták. Ez után már soha nem lett újjáépítve. 13 Az összetett építészeti fejlõdés során a vár három részre tagolódott felsõ, középsõ és alsó várra. A legrégebbi részként ismert fellegvár még a 13. század elsõ felében megépült, viszont az alsó várat csak a 16. század végétõl építették ki. 14 A vár építõi kihasználták a szirt északi oldalának függõleges falát, melyet belülrõl várfallá alakítottak, helyenként kitöltve a hiányzó réseket. Késõbb ágyúállásokat is vájtak a sziklában. A kõszirt déli oldalának biztosítása már nagyobb erõfeszítést igényelt, mivel itt a sziklára épített kõfalat kellett húzni, alapozásként masszív kváderkövekbõl. Hasonló módon építették meg a karcsú, négyszögletes alaprajzú ún. Hajdútornyot (5,5x6,7 m) is a nyugati oldalon, ahol a vár bejárati kapuja is elhelyezkedett. Késõbb a tornyot kétszeresen megerõsítették (12,5x13,5 m). A külsõ köpenybe beépített fa gerendák arról árulkodnak, hogy az átépítés a középsõ vár ötszögletû kaputornyának megépítésével egyidejûleg mehetett végbe. 15 Az eredeti palota, melyet többször is átépítettek, a déli várfalnál állt. A mostani öt helyiségre való felosztása kora-reneszánsz átépítés eredménye. Valószínûleg ebbõl a korból származik a palota mellett futó folyosó is, melynek nyomai máig megfigyelhetõek. A fellegvár déli falának támasztópillérekkel való megerõsítése, illetve az új bejárat, még a gótikus átépítés eredményei. A késõ-gótikus idõszakban kapta meg a Hajdútorony a már említett masszív köpenyt, épült hozzá a palotához a félkör alakú óratorony, illetve a középsõ várat is ekkor kerítették el tömör kõfallal, melybe lõréseket helyeztek. 16 A 16. század második felében építtette meg Bebek Ferenc az ötszögletû ágyútornyot és a szintén ötszögletû kaputornyot (Fekete torony). A munkálatok valószínûleg Alessandro da Vedano olasz hadi építész tervei alapján folytak, aki hasonló poligonális bástyákat tervezett Sárospatakon és Egerben is. 17 A 16. század végén épült meg az elõvár két kis bástyája fallal összekötve, kialakítván az ún. Zwingert szorítót. Az alsó vár védrendszerének utolsó változata, középen a Vízibástyával és a két sarokbástyával a 17. század felében épülhetett meg. A régészeti kutatások Az elmúlt években több régészeti kutatás is folyt a lelõhelyen. Elsõként Dr. Kalmár János munkáját szükséges megemlíteni, aki a 2. világháború alatt feltárta a fellegvár és a középsõ vár nagy részét. A rétegekbõl századi fehér kerámia, kályhacsempék a 15. századtól, pipák, fémtárgyak és szerszámok fõleg a századból, fegyverek és katonai felszerelés a 14. századtól, üveg a 15. századtól és pénzérmék kerültek elõ a századig. 18 A következõ szisztematikus feltárásokra hatvan évvel késõbb került sor 13 DRENKO 1992, 19 23; KALMÁR 1959, 2; ŠIMKOVIC/AGÓCS 2011, PLAÈEK/BÓNA 2007, PLAÈEK/BÓNA 2007, PLAÈEK/BÓNA 2007, DRENKO 1992, 16; PLAÈEK/BÓNA 2007, KALMÁR

269 ( ), ekkor a Besztercebányai Mûemlékvédelmi Hivatal folytatott kutatást a Perényi-torony (Fekete torony) belterében, és a középsõ vár bejárati kapuja alatt (farkasverem) között az Ithaka BB magán régészeti cég folytatta a kutatást a 4. számú kazamata feltárásával a középsõ várban, illetve a várdomb (alsó vár) délnyugati lejtõjén (I/10-es szelvény). Az alsó vár feltárását 2011-tõl napjainkig a Füleki Vármúzeum végzi a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével együttmûködve. A várdomb délnyugati lejtõjén négy különbözõ méretû régészeti szelvény lett fokozatosan megnyitva (1/2011, 2/2011, 1/2015, 2/2015), mivel ezen a részen volt feltételezhetõ a reneszánsz erõdítmény maradványainak jelenléte. A legjelentõsebb felfedezések az 1/2011-es szelvénybõl származnak, melynek alapterülete 16x3 m. A három kisebb méretû szelvény ellenõrzési jelleggel lett megnyitva. 19 Figyelembe véve a korlátozott pénzügyi forrásokat és a vár turistalátványosságként való mûködését (a látogatók mozgása az alsó várudvaron), nem volt lehetõség nagyobb terület feltárására. 2. ábra A várdomb déli lejtõjén elhelyezkedõ négy ásatási szelvény (M. Bartík) 19 Az 1/2011-es szelvény az ábrán trench 1 jelöléssel. 269

270 Az 1/2011-es szelvény csak egy bizonyos szakaszon volt teljes egészében feltárva az altalajig (2-7,5 m), 20 viszont teljes szélességében átvágta a reneszánsz erõdítményt. Az 1/2011-es szelvény tehát felfedte az alsó vár erõdítésének maradványait, illetve az alatta elhelyezkedõ középkori és õskori településrétegeket. A rétegcsoport két fõ részre bontható: a felsõ századi építészeti beavatkozásra (reneszánsz erõdítés), illetve az alatta lévõ többszörös településrétegre. A lentebb lejegyzett helyzetleírások értelmezésével kapcsolatban megemlítendõ, hogy az egyes objektumok alfanumerikus szimbolikával lettek ellátva, melynek elsõ eleme jelöli az objektum típusát (K palánk, M kõfal, U réteg, V árok). 21 második pedig a rétegek sorszámát. A benyújtott tanulmány a várdomb utolsó, késõ-reneszánsz építési fázisát taglalja (a lentebb leírt rétegtani elemzéshez lásd az 1/2011-es szelvény keresztmetszetének rajzát a 9. és 10. ábrán). A késõ reneszánsz erõdítés Amint már említettük, az 1/2011-es szelvényben a rétegcsoport felsõ részét az erõdítés szerkezetének maradványai alkották, melyet a várdomb déli lejtõjén építettek ki. A munkálatokat valószínûleg elõsegíthette a korabeli terep konfigurációja is, amelyet már az õskori és középkori településrétegek is alakítottak. A vizsgált szakaszon az erõdítés három szegmensbõl állott (árokkal védett falazott eszkarpból, földsáncból és palánkokból), melyekbõl kettõ kézzelfoghatóan, a harmadik pedig negatív lenyomat formájában maradt meg. A rétegtani elemzés alapján a konstrukció három építési fázisát lehetett elkülöníteni, melyeket a különbözõ várostromok során végbemenõ erõdítési munkálatokkal és javításokkal lehet összefüggésbe hozni. E rövid áttekintés után áttérünk az erõdítés egyes építési fázisainak leírására. I. építési fázis Az alsó vár erõdítési munkálatai az eszkarp alapárkának kiásásával kezdõdtek, amely bizonyíthatóan az egész konstrukció támasztékául szolgált. Az 1/2011-es szelvény 4-6 m-es szakaszán egy mûvileg létrehozott árokszerû mélyedés volt megfigyelhetõ, amely összefüggött az eszkarp építésével. Az építõk feltehetõen kihasználták a terep természetes lejtését (ezért maradhattak meg a régebbi településrétegek), viszont a lejtõ alját függõlegesen átvágták és kiásták: a keresztmetszetben jól látható volt törés, ami alatt az U20 számú steril réteg (altalaj) húzódott. Valószínûleg ez a törésvonal alkotta maga a kõfal alapárkának szélét, amely alighanem megjelent az építmény külsõ oldalánál is. Az alapárok kiásása után részlegesen felhúzhatták a falat, majd beszórták az árkot a határos õskori és középkori településrétegekbõl kitermelt földdel. Ezután folytatódhatott a falazás anélkül, hogy a munkásoknak bonyolult állást kellett volna építeniük a nehéz, lejtõs terepen a fal felhúzásához ezzel magyarázható az U5-ös számú vékony malterréteg jelenléte is. Hasonló szintmagasítás a fal belsõ oldalánál több szakaszban is történhetett, amit alátámasztatnak a metszetben megfigyelt különbözõ döngölt földrétegek (U4, U6). A kõfal felhúzása után, az így létrehozott alapra lett rászórva a földsánc (U15). Ebben a rétegcsoportban is megfigyelhetõek voltak bizonyos szerkezeti részletek: 20 A szakaszok a szelvény nyugati végétõl voltak számozva. 21 Az objektumok jelölése, illetve a kapcsolódó rajzok szövege szlovák nyelven íródott: K=kolová konštrukcia/palánkszerkezet; M=múr/kõfal; U=ulozenina/réteg; V=výkop/árok. 270

271 9. ábra A rétegek és palánkszerkezetek elhelyezkedése a várdomb lejtõjén (észak-nyugati metszet). 271

272 ábra - A késõreneszánsz erõdítés II. építési fázisának feltételezett rekonstrukciója

273 az U6-os réteg mélyítése során bizonyossá vált, hogy egy, vízszintesen a rétegbe ágyazódott gerenda vége, az eszkarp belsõ falába volt foglalva (az M1-es számú kõfal belsõ palástjában gerendalyuk volt látható), tehát támasztógerendaként szolgált. A 2012-es ásatási szezon alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az árok fala meredeken esett a kõfal belsõ oldala felé. A 2-1 m-es szakaszon 60 -os szögben, 1 m-rel a kõfaltól 75 -ban folytatódott; falának felsõ részét egy kompakt, két rétegre (U17a és U17b) oszló középkori településréteg (U17), lejjebb pedig egy õskori rétegcsoport (U28, U29) alkotta. Az alsó részt sötétbarna aprószemcsés kavicsos réteg altalaj zárta (U20). Az így kimélyített alapárokban volt felhúzva a kõfal, amely egyúttal az egész erõdítés támasztékául szolgált. A kutatott terület déli sarkában (1-2 m szakasz) jól látható a kõfal (M1), melynek szétmállott koronája (194,51 tszfm.) a mai felszín fölé magasodott. A kõfalat cm-es fejtett tufakövek szabálytalan sorai alkották, helyenként nagyobb darabokkal kitöltve, melyeket halvány okker színû malter fogott össze. A malter mész és homok keverékébõl állt. A fal nagyjából 160 cm széles volt, a feltárt szakaszon északnyugat-délkeleti irányban futott. Az alapkövek a megmaradt falkoronától 4,5 m-es mélységben helyezkedtek el. Az M1 számú fallal összefüggött az M2 számú támasztópillér, mellyel derékszöget zárt be. A pillér valószínûleg gerendával is a kõfalhoz volt erõsítve, amirõl egy megmaradt kaverna tanúskodik. Magában a kõfalban nem maradt nyoma, mivel a megmaradt korona fölött lehetett a csatlakozás. A támasztópillér koronája 195,285 méteres tengerszint feletti magasságon lett bemérve. Nem lett megtisztítva a pillér teljes felülete, csak annak keleti része, viszont alaprajza beazonosíthatóan szabályos téglalap alakú volt. A pillér felsõ része kisebb (10-20 cm) és nagyobb (40 cm-ig) méretû fejtett kövek szabálytalan soraiból állt, a kiugró alapzat sorai mintegy 20 cm magasak voltak, különbözõ méretû (20-40 cm) fejtett kövekbõl rakva. A kövek közötti rések kb. 2-5 cm nagyságúak voltak, viszont a malter jócskán átfutott rajtuk, és beborította a fal szabályos oldalainak nagy részét. A malter összetétele megegyezett a kõfal kötõanyagának összetételével. A pillér hosszabb fala függõlegesen nagyjából egyenes volt, viszont a rövidebb fal alsó része enyhén kitolódott (kb. 20 cm-el nyúlt kijjebb a felsõ résznél); ezért a lábazat északkeleti sarkába egy faragott kváderkövet falaztak (40x20x20 cm). A pillér feltárt alapterülete kb. 160/180x100 cm volt, déli fala kb. 5,5 m mélységig lett letisztítva, viszont az alapozás alja nem lett meg. A pillér alapja tehát a fallal szomszédos oldalon mélyebbre volt helyezve, mint a kõfal alapja. Az átlós, délkeleti oldalon viszont a kb. 1 m magas természetes eredetû sziklakõre lett építve. 3. ábra - Az M1 számú kõfal és az M2 számú támasztópillér 273

274 Egy korábban feltárt támasztópillér helyzete, északi irányban a kutatott szelvénytõl, alátámasztja azt a feltevést, miszerint a kõfalat belülrõl egymástól szabályos távolságokra elhelyezett pillérek támasztották meg. A 2015/2 számú szelvény feltárása során valószínûsíthetõ, hogy az ún. Vízibástya feltételezett területén a kõfalat lerombolták, mivel itt csak annak destruált torzója maradt meg. Ez tanúskodhat akár a helyszínen végbement ostromharcok intenzitásáról is. Amint már említettük, a kurtina eszkarpjának építése után, avagy közben, a fal és az alapárok közötti területet beszórták, majd alaposan ledöngölték. Így jött létre a kurtina kötõgát sánca. A sánc építõi mindeközben kihasználták a terep rajzolatát, melynek eredeti, meredeken lejtõ felszínét egy három méter mély, részben õskori, részben középkori rétegcsoport alkotott. A 2015-ös ásatási szezon alatt bebizonyosodott, hogy a sánc legkorábbi beszórását az U15b számú réteg alkotja, amely elõször a 2011-es ásatási szezon alkalmával lett beazonosítva az U14-es rétegcsoport alatt. Ekkor az erõdítés destrukciójaként volt (részben helyesen) interpretálva ben kétség kívül két szubhorizontja lett meghatározva a rétegnek, melyeket két külön építési fázisként lehet értelmezni. A régebbi, kompakt szilárd beszórás (U15b) szerkezetét nagyon apró gömbölyû kavicsszemcsék és sötétbarna színû porladó agyag alkotta, melyben õskori, középkori és koraújkori leletek is elõfordultak. A legmagasabb (197,8 m tszfm.) és legalacsonyabb (195,7 m tszfm.) pontján bemért beszórás, mely az U7-es számú középkori (késõközépkori?) településrétegen feküdt, 8,5 m hosszan lett átvágva, vastagsága cm volt. A feltárt részen tehát nem ért el egészen az eszkarp belsõ faláig, ellenkezõleg, úgy tûnik, hogy a réteg felszíne élesen lejtett 2 méterrel a támasztópillér elülsõ faláig. Így az eszkarp belsõ oldalánál létrejött egy 2-3 m széles járórész (ez a feltételezés abban az esetben helytálló, ha még ebben a fázisban nem szórták be az U2 számú réteget), melynek alapját a kemény agyagból álló U3 réteg képezte (vagy az U6 réteg lásd alább). Az U15b számú réteg csaknem teljes felületét egy 2-4 cm vastagságú fehér mészréteg (U15c) borította, amely egyértelmûen elválasztotta az alsó U15b számú beszórást a felsõ U15a számú beszórástól. A vékony mészréteg csak a fiatalabb K1 számú palánk alapárkának helyénél hiányzott. Az erõdítéshez ebben az építési fázisban több palánkkerítés is tartozott, ami a hódoltság idején elterjedt építési mód volt. A században a palánknak többféle változata készült, az egysoros, kívül agyaggal tapasztott cölöpkerítés mellett erõsebbek voltak és nagyobb védelmet biztosítottak az ún. töltött vagy bélelt, valamint a rótt palánkfalak. Utóbbiak esetében két vagy több, mélyre ásott keskeny cölöpárokba cölöpöket állítottak, a szilárdan álló, vesszõvel összefont vagy vasszegekkel összeerõsített cölöpsorok közé földet töltöttek, a falat pedig kívül megtapasztották. 22 A kutatott szelvényben a palánkok egyike (K2) az 5,5-8 m-es szakaszon lett dokumentálva. Három egészen jól megmaradt, 20 cm-es távolságban elhelyezett cölöplyukról van szó, melyek a horizontális síktól 10 -al hajlottak el, miközben az U15b réteg felszíne ezen a helyen kb os hajlást ért el. Az egyik átvágott cölöplyuk 260 cm hosszú volt, átmérõje pedig cm. A gerenda alsó vége az U7-es településrétegbe volt ágyazva, viszont hosszának fele már az U15b rétegben feküdt. Ha az utóbb említett réteg felszíne az akkori járószintet jelentette, a gerendák minimum 150 cm-re kinyúltak belõle. 22 BUZÁS/KOVÁCS/MIKLÓS 2003,

275 4.1 ábra A K2 palánk elölnézetbõl 4.2 ábra - A K2 palánk oldalnézetbõl A konstrukció értelmezését viszont nehezíti a tény, miszerint a szelvény teljes szélességében nem volt nyoma gerendáknak, csak az említett három cölöplyuk volt látható. Az interpretációt ellenkezõleg segíti egy következõ üreg elhelyezkedése, amely a K2- es konstrukció maradványaihoz tartozhatott. A gerenda, melynek ürege megmaradt, a szelvény délkeleti metszeténél rézsútosan feküdt (a lejtõn lefelé fordulva [!]), egy beszórásban vájt árokban. A gerenda és a kb. 2 méterre tõle elhelyezkedõ K2 konstrukció három gerendája között nem volt megfigyelhetõ más horizontálisan vagy rézsútosan behelyezett gerenda üregének maradványa. Az említett árok tehát bizonyíthat egy ostrom alatt megkísérelt behatolást is, amivel egyidejûleg akár lerombolhatták a K2-es konstrukció egy részét is. A következõ, kora-reneszánsz erõdítés elsõ fázisával összefüggõ palánksor (K4), az 1/2011-es számú szelvény 8-9,5 m-es szakaszán lett dokumentálva. Egymástól 30 cm-es távolságra elhelyezett jelentõsen kifelé hajló cölöpök soráról van szó (a függõleges egyenestõl 60 -al hajlottak el). A tanúfalban 3 cölöplyuk volt vizsgálva. A 7-es számú cölöp valószínûleg eltörhetett (az üregben élesen kirajzolódott a törés: amíg a gerenda felsõ része vízszintesen feküdt, addig az alsó rész dõlten). A cölöpök üregei teljes mértékben az U15b számú rétegben helyezkedtek el a cölöpök alsó része az említett rétegben, viszont föld feletti részüket még az U15a számú réteg beszórása elõtt el kellett távolítaniuk. Az üregek mintegy 80 cm hosszúságban maradtak meg, átmérõjük kb. 20 cm volt. A K2 és K4 számú konstrukciók közötti távolság 140 cm volt. Az elsõ építészeti fázisnál még meg kell említeni a szelvény keleti végében elhelyezkedõ üregeket (16 m-es szakasz), melyeket nem sikerült megvizsgálni. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban elképzelhetõ, hogy egy másik palánkszerkezet maradványairól lehet szó, amely a régebbi sánc koronáján állhatott (?). Az elsõ építési fázisból tehát a falazott eszkarpon kívül, dokumentáltuk a földsáncot, melynek elülsõ oldalát legkevesebb mint 2 kihajló palánksor védte. II. építési fázis Az erõdítés átépítését valószínûleg valamelyik oszmán-habsburg konfliktussal öszszefüggõ háborús esemény tette elengedhetetlenné, melynek során többször is el akarták foglalni a füleki várat. A kutatott szelvényen belül az erõdítés ezen építési fázisa volt a legjobban dokumentálható. Az ezt megelõzõ fázisból megmaradt az eszkarp és a földsánc. Nincs azonban kizárva, hogy a külsõ falat kijavították és megemelték. Ezt a feltevést bizonyíthatja a támasztópillér oldalfalának felsõ részén látható kiugrás, melyet ge- 275

276 rendával kellett az eszkarphoz erõsíteni, illetve az U6-os rétegre szórt U3-as réteg jelenléte is, melynek köszönhetõen majd 1 méterrel megemelkedett az eszkarp alapárkának beszórása. Szinte biztosan kijelenthetõ, hogy az I. fázist nem élte túl a K4-es palánksor, és valószínûleg a K2 sem. Ebbõl kifolyólag kellett tehát újratervezni a földsánc külsõ védelmét. Az építõk elsõsorban megemelték a sánc tetejét, mégpedig az U15a számú réteg beszórásával. Ez a beszórás az alatta lévõ U15b számú beszórástól csak valamivel világosabb színében különbözött, viszont elhatárolta õket a már említett U15c számú vékony mészréteg. A cm vastag U15a számú réteg a szelvény 8-16 m-es szakaszán lett átvágva. Nem teljesen egyértelmû, hogy ez alatt az építési fázis alatt volt-e az eszkarp fölött lévõ lejtõre szórva az U2a számú réteg, avagy sem. Az említett beszórás a szelvény 2-7 m-es szakaszán volt megfigyelhetõ, a metszetben az alja teknõs kialakítású. A réteget barnás-szürke árnyalatú kompakt föld alkotta, melyben keresztezték egymást a vízszintesen elhelyezkedõ homokszemcsés rögöcskékbõl álló vékony rétegek. Helyenként nagyobb sziklakövek is elõfordultak. A réteg felszíne a keleti metszetben egyenletesen dõlt nyugat felé, a nyugati metszetben viszont valószínûleg kiáshatták a késõbbi építészeti munkálatok folyamán. Itt kell megjegyezni, hogy amennyiben ezt a réteget a II. építési fázisban szórták ide, a K2-es számú palánk már nem létezhetett. Az U15a számú réteg viszont csak az alapját képezte a sánc kialakított felsõ részének. Az építõk még magasították a terepet az U22-es rétegcsoporttal, amibe beállították a K3- as számú palánksort. 5. ábra A K3 palánk Az U22-es szürkésbarna, apró szemû kaviccsal kevert agyagréteg, színében és struktúrájában is szinte megegyezett az U15-ös réteggel. Elszórtan megjelentek benne hófehér mészrögök (struktúrájuk hasonló, mint az U15c réteg összetétele) és vízszintesen elhelyezkedõ vékonyka homokrétegek. A rétegcsoport három, színárnyalatban minimálisan különbözõ rétegbõl tevõdött össze. A legalsó, 30 cm vastag U22c réteg, az U15a számú beszórás felsõ és hátsó falát takarta. Fölötte helyezkedett el az U22b számú 80 cm vastag réteg. A két utóbb említett beszórásba volt beállítva a K3-as számú duplasoros palánkkerítés (elsõ sora azonban beleért az U 15a rétegbe is), melynek hátsó sora támaszkodott a kb. 60 cm vastag U22-es számú beszóráshoz. Ez a réteg adta az alapját a palánkoz kapcsolódó járószint padlózatának. 276

277 Az említett padlószerû réteg két szinten lett beazonosítva: a palánk belsõ oldalánál megközelítõleg 80 cm-el magasabban feküdt, mint annak külsõ oldalánál. Alaposabban a palánk külsõ oldalára esõ rész volt elemezve, és az objektum az U21-es számú rétegként lett dokumentálva. Részben az U1-es számú felszíni réteg alatt, részben pedig az U23-as számú omladékréteg alatt lett feltárva; a 2014-es ásatási szezon munkálatai során csupán egy kb. 150 cm széles kemény homokos agyagsávnak tûnt, nagyjából vízszintesre elegyengetett, változó árnyalatú felszínnel déli részén szürkésbarna, középen halványsárga, észak-keleti részén két sötétszürke, szélén vörösesre égett körfolttal (akár hordozható tûzhely lenyomata is lehetett). Vörösesre égett át az objektum észak-nyugati része is, a K3-as számú palánkkal való találkozásánál. Az objektum északnyugati részén is kirajzolódott két egymás mellett elhelyezkedõ (24. és 25. számú) cölöplyuk, viszont rendeltetésük az objektum viszonyában ismeretlen. Az objektumot egy 1 m széles ellenõrzõ árok szelte át, melyben cm-rel lejjebb elõkerült az U21b számú alsó padló réteg. A fölötte lévõtõl szerkezetében nem (ledöngölt, homokkal kevert agyagos föld), csak színében különbözött (sötétszürke). Az objektum alját egy vékony réteg, az U21c alkotta, amely csak a metszetben volt megfigyelhetõ, viszont ez feküdt az U22c számú szemcsés kavicsos földrétegen. A rétegcsoport így 30 cm vastag volt. A 2015-ös ásatási szezon alatt sikerült interpretálni az U21-es számú réteg kapcsolatát az U14-es számú rétegcsoporttal, amely a szelvény 7-9 m-es szakaszán lett átvágva. Az 50 cm vastag, kb. 2 m hosszú U14-es számú rétegcsoport az elsõ interpretáció szerint egy föld feletti lerombolt épület maradványa lehetett, melynek padlózata (U21) a m-es szakaszon lett letisztítva. Az akkori elképzelés szerint, ez a ledõlt fal borította be a régebbi sánc (U15) felsõ rétegét, már a K4-es számú palánk lerombolása vagy föld feletti részének eltávolítása után, mivel a cölöpök üregei már nem értek bele az U14-es rétegbe. Az említett rétegcsoport a tanúfalon áthaladó ellenõrzõ árok segítségével volt kutatva a 7-11 m-es szakaszon. A felszínrõl elsõsorban el lett távolítva egy paticsrögökkel és paticsporral kevert kompakt agyagréteg, melyben a rögök helyenként csoportokba tömörültek (U14a-c alrétegek), illetve elõbukkant egy sárgás ledöngölt homokréteg felszíne (U14e). Az említett nagyobb paticsrögök néhány esetben inkább kétszer kiégett vályogdarabokra hasonlítottak. A 2015-ös ásatási szezon után már világossá vált, hogy a rétegcsoport felsõ rétegei (U14 a-c) valójában a leomlott K3- as számú palánkkerítéshez tartoztak és identikusak az U23-as számú réteggel, az alsó U14-es réteg pedig azonos az U21-es réteggel. Az U21-es réteg tehát a K2-es és K3-as palánk közötti terepjavítás eredményeként magyarázható, amikor is az U15-ös és U22- es rétegekbõl álló sánc tetejére rászórták a homokkal kevert agyagréteget. A réteg felszínét a felsõ palánknál gondosan elegyengették, ezáltal a konstrukció elõtt (illetve mögött is) létrejött egy mintegy 2 m széles járófelület. Az alatta lévõ lejtõs részt viszont egy csúszós, elsimított felület alkotta. A II. fázisban leírt sánc felszíne így 198, 6 méteres tszfm.-ban helyezkedett el (199,4 m tszfm.-on a K3-as palánk belsõ oldalánál), tehát kb. 50/70 cm-el a mai felszín alatt. 4 méterrel volt tehát magasabb a kõfal megmaradt részénél. Amint már említettük, a K1-es és K3-as számú palánkkerítések is részei voltak az erõdítés II. fázisának. A sánc tetején elhelyezett K3-as palánkból a 2012-es ásatási szezon alatt 9 darab cölöplyuk került elõ, két merõleges, egymástól 60 cm-es távolságban elhelyezett sorba rendezve. A keleti sorban 5, a nyugatiban pedig 4 cölöplyuk lett kiásva, viszont itt a 2013-as szezon alatt elõkerült a tizedik üreg is (23. számú cölöplyuk). A cölöpöket szabályos, 30 cm-es távolságra ásták be, pontosan egymással szemben. 277

278 A belsõ cölöpsor üregeinek alja kb. 20 cm-rel magasabban feküdt, mint a külsõ soré (a lyukak mélysége valószínûleg követte a terep lejtését), és mindkét sor cölöpjei befelé (kb. 15 -os szögben keletre) dõltek. A palánk északnyugat-délkeleti irányban futott, cölöpjeinek átmérõje pedig 20 cm volt. A cölöplyukak falai és aljuk, melyek cm mélyen az U22-es számú rétegbe voltak ágyazva, egészen jól megmaradtak. Bár a palánk alapárkának körvonalai nem rajzolódtak ki az U22-es réteg felszínének letisztítása után, elképzelhetõ, hogy a palánkot átszelõ ellenõrzõ metszet falában megfigyelt 4-es számú bemélyítéssel (árok) lehet azt azonosítani. A palánk 6. ábra A K3 palánk cölöplyukai felülnézetbõl destruálódott agyagtapasztásából jött létre az U23-as számú réteg (egyszersmind az U14a-c), melyet apró kaviccsal kevert szemcsés agyag és nagyobb paticsrögök (esetleg vályog maradéka?) keveréke alkotott. A lejtõ alsóbb részein már nagyobb paticsrögökbõl álló kompakt rétegként jelenik meg, melyben antropogén töredékek (kerámia, fémleletek, stb.) is elõfordultak. Az 1/2011-es szelvény keleti (illetve délkeleti) metszete mellett egy kõfal destrukciója is láthatóvá vált: a kutatott területen szétszóródott, nagyobb darabokból álló (kb. 20 cm nagyságú) fejtett kövek rétege alkotta, szürkésfehér porhanyós kötõanyag alapba ágyazva. Az objektum túlhaladt ugyan a kutatott szelvény területén, viszont elhelyezkedésébõl kifolyólag úgy tûnik, hogy összefüggött az U14a számú paticsréteggel. 7. ábra A K1 palánk 278

279 Valószínû, hogy ebben az építési fázisban ásták be a sánc közepén tehát az erõdítés külsõ (kõ)fala és a sánc teteje közötti részen elhelyezkedõ K1-es számú palánksort (a szelvény 7-8 m-es szakaszán). A kutatott részen 8 darab, egymástól szabálytalan távolságra (10-30 cm) elhelyezkedõ cölöplyuk került elõ ( számú cölöplyukak), melynek cölöpjeit egy elõre kiásott alapárokba rakták be. A cölöpök nyugati irányba, tehát 10 -os szögben kifelé dõltek. A jól megmaradt cölöplyukak cm mélyek voltak, átmérõjük pedig mintegy 20 cm. A palánk alapárka átvágta az U15b réteget, és valószínû, hogy belsõ falát részben az U14-es réteg alkotta (a helyzet itt nem teljesen egyértelmû, mivel elképzelhetõ, hogy a palánk túlélt egy ostromot, és használatban volt még a III. építészi fázisban is, amikor is a II. fázisnál fiatalabb U12-es számú beszórással erõsíthették meg). A cölöpök külsõ részét vastag patics, illetve vályog tapasztás (?) boríthatta, amit egy átégett, tûz által konzervált réteg (U10a) is bizonyít. A kutatott szakaszon ez a palánk is északnyugat-délkeleti irányban futott. A vizsgált részen megfigyelhetõ volt a K1 és K2 számú palánkok találkozása: a K2-es konstrukció 3. számú gerendájának alsó része a K1-es palánk 6. és 7. számú cölöpje közötti résbe volt ágyazva, és mindkét konstrukció cölöpjeinek alja ugyanolyan mélyen helyezkedett el, egyazon vonalat követve. Ez a találkozás azonban nagyrészt a véletlen mûve lehetett, mivel a K1- es palánk építésének idején a régebbi konstrukció cölöpjei még jól láthatóak lehettek. Hozzáfûzendõ még, hogy a K1-es palánk 196,6 méteres tszfm-on lett beazonosítva, tehát 2 méterrel a jelenlegi felszín alatt. A II. építési fázisban tehát az erõdítés a (megmagasított?) kõfalból, megemelt sáncból és a két palánkkerítésbõl állott: egy egyszerû, az ostromlók felé kihajló palánkból a sánc közepén (K1), illetve egy duplasoros, az ostromlottakat védõ palánkból a sánc koronájának tetején (K3). Ezeket egy szándékosan nehezen járhatóvá alakított, mintegy 6 m széles terület választotta el egymástól. III. építési fázis A legnehezebben kimutatható az erõdítés III. építési fázisa volt. Az utolsó szakaszban valószínûleg már a K3-as duplasoros palánk elpusztulása után még elrendezték a sánc lejtõjét, illetve koronájának nyugati (külsõ) élét egy kb. 50 cm vastag kompakt, szürkésbarna aprórögös beszórással (U13), amit ledöngöltek. A réteg nagy arányban tartalmazott elszórt paticsrögöket, szenet és apró malterdarabokat is. A K1-es palánkszerkezetnél azonban a réteg át volt vágva, ezt az árkot töltötte ki a már említett nagyon kemény, döngölt agyag alkotta U12-es réteg, amely valószínûleg a régebbi (?) palánkot támaszthatta meg. Az U13-as beszórás felszínébe volt süllyesztve az ötödik számú palánk K0, melybõl csak a cölöplyukak alja maradt meg (5 db 10 cm mély, cm átmérõjû üreg). Ez a palánksor is északnyugat-délkeleti irányban futott tehát követte a kurtina irányát, a szelvény keleti felében a már említett leomlott falrésznél ért véget (amely az U14a réteg része volt), nyugaton pedig a kutatott részen túlhaladt. A keményfalú cölöplyukakat porhanyós föld töltötte 8. ábra A K0 palánk ki. 279

280 Az erõdítés III. építési fázisa ugyan csak nyomaiban volt dokumentálható, viszont a megállapítottak alapján mindenképpen elmondható, hogy a palánkrendszert ismét felújították, még ha kevésbé masszív formában is, mint azelõtt. A vár külsõ erõdítésrendszere tehát a nem egész 100 éves fejlõdés során (kb ), egy összetett folyamaton ment keresztül. Az erõdítés bonyolult, több fázisú szerkezetének értelmezésében segítséget nyújthatnak a vár korabeli ábrázolásai elsõsorban az a bécsi Császári Levéltárban õrzött 1670-bõl származó veduta, amely feltehetõen korhûen ábrázolja a várdomb délnyugati lejtõjének erõdítését. Ezen látható a 11. ábra Az 1670-bõl származó veduta részlete a palánkokkal sáncot körülvevõ bástyákkal erõsített kõfal (M1), illetve a palánkok. A sánc tetején egy kétsoros, agyaggal tapasztott palánk látható (11. ábra), amelyet talán a K3-as számú duplasoros palánkunkkal azonosíthatunk. A lejtõ közepén szintén ábrázolva van egy palánksor, ami már tapasztás nélkül jelenik meg. Így viszont a veduta részben eltér az ásatás során tapasztaltaktól, miszerint a kutatás bizonyította a K1-es számú palánk paticsozását (U10a réteg). Az 1670-es várábrázoláson az említett palánk alatt nem látható semmilyen, a lejtõn horizontálisan elhelyezett cölöpsor, amely nehezíthette volna az elsõhöz való hozzáférést. Ha egyetértünk azzal az állásponttal, miszerint a veduta az erõdítés 1670 elõtti valós állapotát ábrázolja, akkor a K2-es palánksort ebben az idõszakban teljes egészében föld boríthatta. A konstrukció tehát nem magasodott a föld fölé, ahogyan az más várak korabeli vedutáin látható. A füleki vár vedutája tehát az alsó vár erõdítésének II. építési fázisát ábrázolhatja. A leírtak alapján a K2-es palánk valóban a régebbi erõdítés része lehetett, melynek konstrukciója elemeiben hasonlít más, korabeli várak erõdítésrendszerének szerkezetéhez. Példaként említhetjük meg a Nagykárolyi várat. 23 Az egyes palánkszerkezetek pontosabb keltezése a régészeti leletanyag feldolgozása után, az írott forrásokkal összevetve lesz lehetséges. A sánc, és a hozzá tartozó erõdítés megépítését az írott források a 16. század végétõl keltezik. Ezt támasztja alá a sánc felsõbb rétegeibõl elõkerült leletanyag is. Érdekes azonban, hogy az újkori kerámián kívül itt, a rétegcsoport felsõbb rétegeiben, elõfordultak õskori kerámiatöredékek is (fõként késõ Badeni kerámia). Ellenben, a beszórásokból (U16) és településrétegekbõl (U17, U28, U29) már nem került elõ újkori kerámia, viszont régebbi korokból származó leletanyag igen. A legrégebbi leletek közé sorolható a késõ Badeni kultúra Ózd csoportjának kerámiaanyaga, viszont elszórtan elõfordul néhány bronzkori (Pilinyi, vagy Kyjatice kultúra) és római kori (germán) kerámiatöredék is. Az edények tipológiája és díszítése alapján a várdomb a kora római kortól (a 2. század elejétõl/felétõl [B2/C1]) a késõ római korig [C2-C3] lakott volt. Az U16/U17-es rétegbõl elõkerült egy 13. századi fazéktöredék is. Az elõkerült leletanyag mennyisége úgy- 23 KISARI BALLA 2000, 221. ábra. 280

281 12. ábra Középkori és õskori kerámia a leletanyagból 281

282 mond arányos a településrétegek vastagságával: kb. 1,5-1,8 m vastagságú volt a rézkori rétegcsoport (U28-U29 a késõ Badeni kultúra Ózd csoportja), viszont a bronzkori és római kori rétegeket valószínûleg tönkretette a középkori beavatkozás. Végezetül megjegyzendõ, hogy a lelõhelyrõl származó õskori leletek megfelelnek a helyi kontextusnak ide tartoznak pl. a Cseres hegység Badeni kultúrához tartozó magaslati telepei, de a szomszédos észak magyarországi lelõhelyek is 24, illetve a Piliny-Kyjatice kultúrák települése Ragyolcon ábra A Badeni kultúra Ózd csoportjába sorolt kerámia 24 MALÈEK 2012; Malèek in print; PATAY 1999; KOREK FURMÁNEK

283 IRODALOM AGÓCS Attila 2014 A füleki vár évszázadai. Fülek. ALBERTY Július 1989 Obdobie feudalizmu. In: Novohrad 2/1. Dejiny. Martin. BUZÁS Gergely KOVÁCS Gyöngyi MIKLÓS Zsuzsa 2003 Várak, erõdök, palánkok középkori és török kori hadiépítészet. In: Magyar régészet az ezredfordulón, Budapest, DRENKO Jozef 1962 Výskumná správa è. 1182/62 v archíve AÚ SAV. Nitra. DRENKO Jozef 1969 Výskumná správa è. 4742/69. Archív AÚ SAV. Nitra. DRENKO Jozef 1992 Kapitoly z dejín Fi¾akova 1. Fi¾akovský hrad. Luèenec. ENCYKLOPÉDIA 1977 Encyklopédia Slovenska. I. kötet. A D. Bratislava. FURMÁNEK Václav 1990 Radzovce. Osada ¾udu popolnicových polí. Bratislava. HRUBEC Igor 1952 Výskumná správa è. 41/52 v archíve AÚ SAV. Nitra. HRUBEC Igor 1957 Ranodejinné nálezy z Fi¾akova. Študijné zvesti AÚ SAV 2, 1957, KALMÁR János 1959 A füleki (Fi¾akovo) vár XV-XVII. századi emlékei. Régészeti füzetek ser: szám II. 4. Budapest. KISARI BALLA György 2000 Karlsruhei térképek a Török háborúk korából. Budapest. KOREK József 1968 Eine Siedlung der Spätbadener Kultur in Salgótarján-Pécskõ. Acta Arch. Acad. Scien. Hungaricae 20, MAKKAI László MEZEI László 1960 Anjou kori levelek (XI.-XIV. század). Budapest. MALÈEK Róbert 2012 Nálezy skupiny Ózd z povodia Beliny a Gortvy. Príspevok k mladoeneolitickému osídleniu Cerovej vrchoviny. In: J. Peška/F. Trampota (Eds.), Otázky neolitu a eneolitu 2011, Olomouc, MALÈEK Róbert in print Badenské osídlenie Cerovej vrchoviny. MOCSÁRY Antal 1826 Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése I IV. Pest PATAY Pál 1999 A badeni kultúra Ózd-Piliny csoportjának magaslati telepei. HOM 37, 1999, PLAÈEK Miroslav BÓNA Martin 2007 Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava Praha. 283

284 SÚPIS 1967 Kolektív autorov: Súpis pamiatok na Slovensku. Elsõ kötet. A J. Bratislava. ŠIMKOVIC Michal AGÓCS Attila 2011 Hrad Fi¾akovo. Sprievodca po zrúcanine hradu. Bratislava RÓBERT MALÈEK - VIKTÓRIA TITTONOVÁ THE LATE RENAISSANCE FORTIFICATION OF THE LOWER CASTLE IN FIL AKOVO, IN LIGHT OF THE ARCHAEOLOGICAL EXCAVATIONS OF THE YEARS The topic of the paper presented here, focuses on late renaissance fortification of the Lower Castle of Fi¾akovo, in light of the archaeological excavations of the years The purpose of the Castle Museum in Fi¾akovo, in cooperation with the Institute of Archaeology of the Slovak Academy of Sciences was to identify, analyze and evaluate the structure of late renaissance fortification. We can recognize three main construction phases of the fortification in the period between the 16th 17th centuries, which contains in addition to the stonewall some palisades (5 lines of the palisade system signed as K0 K4) too. Some of these wooden stockades received a coating of clay, which improved the resistance of the wall. Besides the architectural elements, also prehistoric, medieval and early modern layers were excavated with a number of archaeological finds. 284

285 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) MÛVÉSZETTÖRTÉNET A BALATON A TERMÉSZET ÖRÖMKÖNNYE (EGRY JÓZSEF ÉS A BALATON) K. PEÁK ILDIKÓ Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján Írásunk címét Egry József aforizmái, axiómái közül választottuk. Úgy gondoljuk, hogy e meghatározás nagyon is pontos, hiszen a mûvész munkásságának jelentõs részét töltötte a magyar tenger partján, megörökítve annak minden villanását, pillanatát, rezdülését. Szakmai körökben már szinte elcsépelt a kifejezés, mely Egry Józsefet a Balaton festõjeként aposztrofálja, ugyanakkor nem tudjuk kikerülni ezt a jelzõt, hiszen teljes egészében igaz. Egry legjelentõsebb és legismertebb, érett alkotásai a tavat s annak környezetét, az abban munkálkodó embereket örökítik meg. A mûvész március 15-én született Zalaújlakon, napszámos családban. Szüleit egy családi pereskedés során kiforgatták mindenükbõl. Igazát védõ édesapját valamilyen meg nem határozott, hatóság elleni cselekedetért rövidebb idõre lecsukták, vele együtt bûnpártolásért édesanyját. Ezzel vette kezdetét Egry József gyermekkori kálváriája, ide-oda hányódása. A család a szegénység és a meghurcolások elõl Pestre költözött, ahol a gyermek Egry megtapasztalhatta az ide-oda hányódó szegények, nincstelenek sorsát. A család napszámos munkákból, nagyrészt ágyrajáróként élt, a gyámoltalan édesanya és a nehéz természetû, gõgös-rátarti apa csak a nyomort találta meg a fõvárosban, nem a boldogulást. Egry így ír errõl az idõszakról Emlékek életem körül címû visszaemlékezésében, mely a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága által kiadott Egry breviáriumban jelent meg: Apám alkoholista lett, az életünk szegény anyámmal pokol lett. Én többet voltam az utcán, mint otthon. Vittem csomagokat. Gyûjtöttem a ligeti színkör állóhelyére. A színház volt a mindenem: otthonom, templomom, nevelõm. Utána a múzeum, ahol kép volt látható. Énnekem az volt a legnagyobb ünnepem, ha a Nemzeti Múzeumba mehettem. (mezítláb nem engedtek be.) Az iskolával mind több lett a bajom a kimaradások és mind rosszabb tanulásom miatt. Apám inasnak akart adni mielõbb. Festõ szerettem volna lenni, de még fiatal és tájékozatlan voltam az e körüliekben. 1 Úgy tûnik, hogy a kamasz Egrynek sikerült közelebb kerülni a vágyott célhoz, a festéshez. Egy alkalommal anyám egy litográfus-mûszerész félének, ahová takarítani járt, megmutatta rajzaim. Azt tanácsolta, hogy miután van egy festõ ismerõse ahhoz beajánl tanulónak, inasnak. Összeszedve rajzaim, elmentem anyámmal ehhez a Fellegi Emil ne- 1 Egry breviárium (szerk.: ÉRI István), Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1973., 94. o. 285

286 vû dekoratív festõhöz, aki a Király utca végén egy utcára nyíló helyiség, boltfélében dolgozott és vállalt arcképfestést és mi egyebeket. Aki rögtön magához vett. Boldog voltam. 2 Fellegirõl hamarosan kiderült, hogy sem emberként, sem mûvészként nem volt értékes személyiség, s a fiatal, éves Egry Korcsek János festõnél tanult tovább, aki a mechanikus másolás erõszakolása helyett megismertette a fiatalembert a mûvészet világával, segítette beiratkozását a Mintarajziskolába, esti aktra. Nappali hallgatónak ahogy akkor nevezték, rendes diáknak nem vették fel, mivel nem tartották elég tehetségesnek. Ennek ellenére Egry már évesen bemutatkozott a Nemzeti Szalonban, alkotásait megismerve pedig a kor mûvészeti életének szaktekintélye, Lyka Károly pártfogásába vette, az õ révén juthatott ki Párizsba 1905 végén, egy évre. Nála ismerkedett meg Egry Mednyánszkyval és Farkas Istvánnal. A párizsi idõszak nem váltotta be a fiatal mûvész reményeit, hiszen nem sikerült bekapcsolódnia a mûvészet fõvárosának vérkeringésébe, megbízásokat nem kapott, s továbbra is ugyanaz a nyomor és nélkülözés jellemezte az itt töltött hónapokat, mint otthon. Hazatérve részt vett a Mûcsarnok évi kiállításán, 1909-ben pedig szerepelt a Váci utcában frissen létrejött Mûvészház csoportos kiállításán augusztusában Belgiumba utazott. Brugge-ben néhány hónapig letelepedve elsõsorban a századi németalföldi festészet kiemelkedõ képviselõinek Jan van Eyck, Hans Memling mûveit tanulmányozta. A klasszikus iránti érdeklõdésével ellentétesnek tûnnek itt készült alkotásai. A múzeumok kiállításainak tanulmányozása mellett Egry legtöbb idejét a tengerparton töltötte, ahol a kikötõi rakodómunkásokat rajzolta, festette, összefogott, alapvetõen barnás tónusú mûveket készítve. Az ebbõl az idõszakból származó kisméretû, Belgiumi kikötõ címû festménye a Dornyay Béla Múzeum Mihályfi-gyûjteményét gazdagítja. Az elsõ világháború során gyakorlat közben súlyos baleset érte Egryt, mely után 1916-ban a Balatonnál, a badacsonyi hadikórházban lábadozott. Itt ismerte meg késõbbi feleségét, Vízkeletyné Pauler Juliskát, aki önkéntes ápolónõként dolgozott a kórházban. A háború után Keszthelyre költözött. Itt, majd Badacsonyban élt családjával közel harminc esztendõn keresztül, kivéve néhány kisebb pesti megszakítást és két rövid itáliai utat. A tó gazdag világa revelációszerû hatást jelentett Egry további munkásságára: évekig ültem a Balaton partján és csodáltam. Tanulmányoztam, új stúdiumokat készítettem az új meglátások, párák, fények, a fény által adódott eltolódások a Balaton sajátos opál színei, az anyag reális valója átváltozásai. Ritka rajzú hegyei, hegy vonalai stb. A figurák, emberek, állatok, a tárgyak is átalakulva jelentek meg ebben az atmoszférában, mint másutt. Éreztem, hogy sok mindent elölrõl kell kezdenem, ha kifejezésre akarom juttatni a pikturális értékét ennek a világnak. 3 2 Egry breviárium, o. 3 Egry breviárium, o. 286

287 Szó szerint idéztük Egry József vallomását az õt megérintõ Balatonról. A zaklatott hangú, nem a magyar helyesírás megszokott szabályait követõ megfogalmazás is érzékelteti azt a szinte euforikus állapotot, hangulatot, melybe az alkotó került az addig csak vonatból látott táj megismerése során. A Balaton nekem mindent jelent, kiegészítõje életemnek vallotta. A tó és világa a mûvész belsõ vívódásainak, a háborúban illúzióvá foszlott harmónia helyetti új világkép keresésének, a harmóniát tagadó diszharmóniának és a magasabb szintû egyensúly újbóli megtalálásának a színterévé, jelképévé mélyült. Egry ragyogó színvilágú, expresszív mûvészete, ember és táj kapcsolatának szinte vallásos áhitatú tolmácsolása a mai nézõ számára hihetetlen módon tulajdonképpen jórészt társ- és közönség nélkül maradt a két világháború közti Magyarországon. A fentiekben idézett gondolatokat az alábbiakkal folytatja Egry: Sajnos támogatóim ebben a világban lényegesebbek nem voltak. Sõt, lépten-nyomon gátló, akadékoskodó, túlhaladott álláspontú megnyilatkozásokkal kellett találkoznom. Egy-két fiatal festõ átutazóban föl-fölkeresett akikben még mutatkozott valami az újabb törekvés, meglátások irányában. A keszthelyiek közt egyetlen egy valakivel nem találkoztam, akit a mûvészet komolyan érdekelt volna, vagy aki engem értékelt volna. 4 Kállai Ernõrõl, Bernáth Aurélrõl, illetve Nagy Istvánról emlékezik meg úgy Egry, hogy meglátogatták õt, a konzervatívabb értékítéletû mûvészet teoretikusok közül pedig Lyka Károly volt az, aki továbbra is mellette állt. A kortárs szakmai körök viszonylagos érdektelenségéért Egryt kárpótolhatta a többségében baloldali, professzionális, vagy amatõr mûgyûjtõk, mûpártolók érdeklõdése, akik közül többen baráti kapcsolatban is álltak a mûvésszel. Oltványi-Ártinger Imre, a galéria tulajdonos Tamás Ervin és Fruchter Lajos, vagy Cseh-Szombathy László nevét kell itt megemlítenünk. A mûgyûjtõ gyorsíró dr. Radnai Béla nagyon értékes és mennyiségében is számottevõ kollekciót hozott létre gyûjteményén belül a mûvész alkotásaiból. Nem utolsó sorban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy Mihályfi Ernõ jelentõs magángyûjteményében a Dornyay Béla Múzeum tulajdonában is, a fent említett, belgiumi kikötõt megörökítõ kis festmény mellett, Egry József tizennégy alkotása található meg, többségükben grafikák. Prózai foglalkozása volt a sajtnagykereskedõ Nagel Józsefnek, akinek feleségérõl portrét festett a fiatal Egry, s akivel úgy tûnik, a késõbbiekben is tartotta a kapcsolatot. Errõl tanúskodnak a Dornyay Béla Múzeum gyûjteményében õrzött kisméretû, 1924 körül készült tus önarckép hátoldalán a mûvész sorai: Nágel József úrnak tiszteletem és becsülésem jeléül 924 II. 20. Kedves Nágel úr. itt küldök egy (rajz) önarcképet ha nem is fog igen tetszeni azért vegye olyan szívesen mint a milyen szíves és jóindulattal adom ma kaptam meg Rónaitól a dolgaimról készült fényképeket elég késõn a miket szintén el küldök Berlinbe mert ezek jók és reprodukciók alá is jobban megfelelnek mint a mit veres csinált. Köszönöm ismételve szíves fáradozásait õszinte tisztelõje Egry József 924. II. 22. Keszthely 5 Ahogy már a korábbiakban is említettük, Egry elsõ kiállítása a Mûvészházban nyílt meg. Ez az intézmény több volt, mint egy kiállítási épület, mûvészkollektívaként számos, a Mûcsarnok és a Nemzeti Szalon konzervatívabb irányzataitól távol maradni kí- 4 Egry breviárium, 138. o. 5 Mihályfi gyûjtemény (K. PEÁK Ildikó, SHAH Gabriella), Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2014., 94. o. 287

288 vánó alkotót támogatott kiállítási lehetõséggel. 6 Egry munkássága 1909 és 1913 között a Mûvészház laza szervezõdésû keretein belül zajlott es, itteni kiállítása mellett Németországban, Berlinben és Drezdában mutatkozott be 1926-ban. Ismét itthon ban, 1930-ban és 1933-ban állított ki a Tamás Galériában, 1939-ben pedig az Ernst Múzeumban. Rendszeresen részt vett a Szinyei Társaság kiállításain és pesti tartózkodása idején látogatta a Gresham asztaltársaság összejöveteleit, annak 1935-ös megalakulása után. A Gresham-kör a harmincas években azt a szerepet töltötte be a fõváros mûvészeti életében, mint a francia szellemi életben a híres irodalmi szalonok. Képviselõinek a legismertebbek közülük, Egry mellett, Bernáth Aurél, Pátzay Pál mûvészetét a szín sajátos, fénnyel telített, ragyogó árnyalatokban való megjelenítése jellemezte ban Szicíliában, 1938-ban az olaszországi Nerviben járt Egry tanulmányúton. A mediterrán vidéken szerzett élmények elmélyítették sajátos festõi stílusát, formanyelvét tõl a KUT (Képzõmûvészek Új Társasága) kiállításain mutatta be alkotásait, 1938-ban a csoportosulás elnökévé is választották. Bár Egry ahogy a fentiekben láttuk tagja volt mûvészeti szervezõdéseknek, ez inkább idõszakos és névleges volt, aktív tagsága elsõsorban a rövid fõvárosi tartózkodásokra korlátozódott (1930-tól a téli hónapokat Budapesten töltötte). Az õ világa a háborút követõen elsõsorban a Balaton volt és az is maradt haláláig. A nagyvárosi lét pezsgésébõl való kivonulás azon túl, hogy kitûnõen megfelelt Egry meditatív habitusának illeszkedett a világégést és a forradalmakat követõ, az európai szellemi élet egészére jellemzõ indvidualizációhoz, a városi léttõl a természethez való forduláshoz, az örök Árkádia kereséséhez. Ez a folyamat egyébként Magyarországon kifejezetten erõs volt a vesztes háborút s a Tanácsköztársaságot követõen, gondoljunk csak Derkovits Gyula idillikus, tájban zenélõ és pihenõ aktokat megörökítõ Árkádia-kompozícióira, Uitz Béla tájképeire. Keszthelyen, majd 1928-tól Badacsonyban alakította ki tehát Egry sajátos, jellegzetes festõi stílusát. Bár alkotásainak legfontosabb témája a táj volt, nem volt a szó klasszikus értelmében vett tájképfestõ. A táj valóságos elemei csupán eszközül, lehetõségül szolgáltak a fények, színek ragyogásának, a végtelenség, a természet nagyságának megjelenítéséhez. Van tárgyi és tárgy fölötti, elképzelt alkotás. Az utóbbi sokszor tárgyi kifejezésben is fölötte áll az elõbbinek vallotta. 7 Ezzel a gondolkodással Egry a Balaton mûvészi megjelenítésének történetében is új fejezetet nyitott, hiszen le kell szögeznünk, hogy távolról sem õ volt az elsõ, aki a magyar tengert megfestette. Elõdei, a 19. század és a századforduló festõi Ligeti, Telepy, Brodszky, Mészöly, majd Szinyei, Iványi-Grünwald elsõsorban a konkrét tájat, az idilli napsütötte vízpartot, a végtelen sima, vagy vihar korbácsolta víztükröt örökítették meg klasszicizáló, majd romantikus, késõbb pedig realista felfogásban. Velük szemben Egry sosem a pillanatnyi látványt örökítette meg a kész mûvön, a benyomás csupán az alkotó gondolkodás, egy tágabb univerzum megjelenítésének kiindulópontja volt. A fent említett alkotók munkamódszerével így helyezte szembe saját alkotói metódusát: a Balaton azoknak a festõknek, akik nem a belsõ életével foglalkoznak, csak külsõ tetszetõs banalitását adja. A Balatonból nem lehet iskolát csinálni. Nem lehet hivatalos piktúrához idomítani: aki csak részleteiben ismeri a Balatont és nem egészében, az soha nem ismer- 6 LÁNCZ Sándor: Egry József, Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1980., 129. o. 7 Egry breviárium, 64. o. 288

289 heti meg valójában. Én nem a Balatont, hanem annak világát festem. 8 Alkotásaiban nem egyszerûen a tájélmények rögzítésére törekedett, hanem a Balaton víztükrének megvilágítási és színeffektusait, a lebegõ párát és fényözönt kívánta megragadni. Túllépve az egyszeri látványon, az idilli realizmuson, az aktuális látvány impresszionizmusán, Egry a pillanatnyin túli, panteisztikus világot jelenítette meg, a táj atmoszféráját, fény- és színjelenségeinek káprázatos ragyogását is érzékeltetve. Balatoni tartózkodásai alatt, amíg egészsége engedte, sok sétát tett a tó körül kevesen tudják, hogy horgászott is, a magába szívott benyomások alapján születõ mûvek azonban mindig mûtermében keletkeztek, idõt engedve a látvány átgondolásának, átértelmezésének. Ahogy már a korábbiakban is említettük, az egész életre szóló, meghatározó katartikus élményt, a munkásságában mûvészi választóvonalat jelentõ Balatonhoz Egry tulajdonképpen egy banális véletlen eredményeként került. Nagykanizsai gyakorlatozás közben a hideg télben befagyott vizesárok jege beszakadt alatta. A lábadozás idejére a badacsonyi hadikórházba került, s ekkor kezdõdött egész életét végigkísérõ mûvészi kapcsolata a tóval és környékével. Elsõ itt keletkezett mûvei még magukon viselik elõzõ korszakának tömörebb, zárt formavilágát. Felszabadítottam a zárt, száraz hatásokat képeimen. Rájöttem, hogy az atmoszféra fénynek uralkodó szerepe van, annyira, hogy mindent átalakít, átformál és a tárgyak benne mozgás által eltolódnak, új formát kapnak stb. Igyekeztem az idegen hatásokat legyõzni és a szép kép csináláson, a szorgalmi munkákon felülemelkedni. Megtanultam a természetnek azt a nyelvét, melyet csak a csodálói, fanatikusai értenek szóval, hogy magamhoz jussak, hónapokig foglalkoztam egy-egy érdekes jelenséggel, míg emlékben teljesen fel nem szívódott 9 A húszas évek elején Egry mûvészetét még az új, természeti környezet, a frissen felfedezett élmények megismerése és feldolgozása jellemezte. Tapasztalatait 1924 és 1929 között még egyfajta szerkezetes, expresszionista stílusjegyek segítségével összegezte, melyeket az 1930-as évek elejétõl váltott fel a fény áradása. Egry Balatonhoz köthetõ érett mûvészetének kialakulását, jellegzetes képi világának, stílusának létrejöttét néhány, a Dornyay Béla Múzeum képzõmûvészeti gyûjteményében, a Mihályfi-gyûjteményben õrzött alkotás segítségével kívánjuk érzékeltetni. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a kollekció létrehozója, Mihályfi Ernõ ha nem is olyan mértékben, mint dr. Radnai Béla, de gyûjtötte Egry József alkotásait, ahogy már a fentiekben is említettük, más összefüggésben jeleztük. A gyûjteményben õrzött alkotások egy festmény kivételével paszpartúzott grafikák valószínûleg már a két világháború közti idõszakban Mihályfi tulajdonában voltak. Erre utal az a tény, hogy több rajzon ugyanazon helyen szakadás, lyuk látható, melyet láthatóan már évtizedek óta javítottak. Tudjuk, hogy a család Bogár utcai villáját a II. világháború alatt találat érte, s a környéken harcok voltak, így valószínûsíthetõ, hogy a sérülések az ostrom alatt keletkezhettek. Egry József 1924-ben keletkezett Önarcképét már a korábbiakban említettük, idézve a mûvön olvasható, Nagel Józsefnek szóló dedikációt. Bár a kisméretû tusrajz Egry balatoni idõszakában keletkezett, a tavat a háttérben sem látni, ugyanakkor nagyon fontos 8 Egry breviárium, 66. o. 9 Láncz Sándor, 69. o. 289

290 megemlítenünk, hiszen segít értelmezni a mûvész átmeneti, útkeresõ idõszakát. A képteret szinte teljesen betölti a kalapos férfi mellképe. A mellkashoz emelt kéz kissé elnagyoltnak tûnik a rajz többi eleméhez képest. A férfi összehúzott szemébe mintha a nap sütne. A figurát kiemelõ határozott, erõs körvonalakon belül szálkás tusvonások árnyalják a szembenézõ, de tulajdonképpen nem bennünket látó alakot. A mû technikai megoldása s a megjelenített figura személyisége között egyfajta ellentét feszül. A határozott, erõs körvonalak, a szuggesztív megformálású figura a kortárs német expresszionizmus s a Sturm und Drang jegyeit hordozza. A mellig ábrázolt, kalapos férfialak alig sejthetõ mozdulata, leheletnyit félrebillenõ feje jóval lágyabb, a szigorúnak tûnõ tekintet ellenére szinte elrévedõ. Mindez Egry mûvészi útkeresését, az új, egyéni stílus megtalálásának szándékát jelzi. Körülbelül ebben az idõszakban, 1924 körül keletkezett a Kapálók címû alkotás. A Balaton-felvidék dombjain meggörnyedve munkálkodó két figura egyébként nem ismeretlen Egry oeuvre-jében. Hasonló témájú, 1916-ban született festményét közli Láncz Sándor Egry albumában. Ott sík vidéken, tanyák között kapál a két figura, a festményt földszínei, a határozott, szinte göcsörtös kontúrok a Dornyay Béla Múzeum tulajdonában lévõ belgiumi kikötõmunkásokat megjelenítõ képhez teszik hasonlatossá. Jelen, vegyes technikájú szén és tusrajzon a háttér ritkás fáira még a szerkezetesség, a körbe, illetve háromszögbe szervezett növényi formák a jellemzõk. Nyomát sem látjuk még a késõbbi, mindent feloldó fények ragyogásának, a víz felett lebegõ páráknak. Az erõteljes körvonalakkal határolt robusztus figurák, ívben meghajlott testük a kemény fizikai munka hangulatát közvetítik körül készült a Pásztor és tehenek címû pasztellkép. A kisméretû, színes rajzon dombos tájban legelészõ, vörösesre színezett állatokat, mögöttük egyik karját felemelõ figurát látunk. Az erõteljesen satírozott színezés, a szerkezetes formák, a vázlatos, mégis lendületes körvonalak, a körkörös alakzatokba zárt fák szintén még az expresszionizmust idézik. A képfelületen, a tájban és a dombok mögött megfigyelhetõ erõteljes fehér satírozás a napsütés, a fény vibráló ragyogását idézi, mozgalmassá téve az egyébként bé- 290

291 kés, nyugodt történést. A képtér mélységét csupán sejtjük, az elõtér figurái lebegni látszanak a dombok elõtt. A Hálót vetõ címû, 1927 körül, a szignó szerint Keszthelyen keletkezett ceruzarajz lezárni tûnik ezt a korszakot. A kép témája is egyértelmûen a Balaton, a késõbb fontos szerepet kapó fény s a víz fölött lebegõ pára helyett még a hálóvetésre készülõ, csónakban álló halász monumentális alakja, archaikus, õsi mozdulata dominál a képen. Az elõteret uraló tömbszerû, a csónakkal szinte egybeforró alak mögött a szinte végtelenbe veszõ víztükröt látjuk, melyet a háttérben, a túlparton dombok ölelnek. E rajzon már, a korábbiakhoz képest nagyobb szerepet kap a tó, a természet, s tágabbá válik a látóhatár. Az 1930-as évek elejétõl alakult ki Egry jellegzetes stílusa, ettõl az idõszaktól datálhatók jellegzetes, a szélesebb közönség által is jól ismert festményei, grafikái as szicíliai útja nemcsak mûvészi tanulmányokat szolgált, Egryt megromló egészségi állapota is a déli táj felkeresésére késztette. Szicíliában festett képein a színvilág erõteljesebbé vált, érzékeltetve a kemény, erõs napsütést, a legfontosabb témává a hegyek kúpos szerkezete, a tájban bandukoló apró emberalak lett. A festmények fõ témájává a fény vált, amely ezután készült alkotásainak fõszereplõjévé lett. A hazatérése után keletkezett mûveken kezdetben még jelentkezett a szicíliai élmények hatása. A színek azonban fokozatosan ismét megszelídültek. Egry így magyarázza a különbséget: Összehasonlítva a szicíliai képeimet a balatoniakkal: ott kulisszaszerû hegytömegek, a párátlan, feketén kéklõ tenger szigorúan helyéhez kötve stb. Változatlanul ábrázolásra csábító motívumok lépten-nyomon Nem annyira festõi, mint látványosak és egyformák. A Balatonnak sajátos jelenségei vannak. Opálos színei, párás fényei, ismétlõdõ vonalritmusai, gyors változásai a misztikus délibábos jelenségektõl az elvont absztrahálásig LÁNCZ Sándor, 97. o. 291

292 Egry külföldi útjai ellenére az általa választott kedves hazai tájhoz kötõdött, mind mûvészetében, mind mindennapjaiban. Feljegyzéseiben így vallott errõl a kötõdésrõl: Olaszországban, Szicíliában betegen, érettebb koromban jártam. Õszintén szólva az olasz mûvészetek nemigen érdekeltek Sokat nézegettem a nápolyi múzeumban a görög-római, egyiptomi mûveket. Szóval szép volt, tanulságos volt. Azonban valahogy a lényeg mégis az itthoni atmoszférához kötött. Különösen a Balaton kötött magához. Valahogy a Balatonnal úgy vagyok, mint az a balatongyenesi polgár, aki a múlt háborúban Szicíliában volt hadifogoly. Mikor a Balatonparton beszélgettem vele, mondtam neki: na ugye szép volt az a tenger ott? Hát bizony szép lett volna, csak ne járt volna mindég a Balaton a fejembe. Egyszóval akármerre jártam, öntudatlanul az itthoni világunkhoz mértem, vonzódtam, akár a Szajna-parton csavarogva, festegetve, akár a flandriai Memlingek tanulmányozása, vagy a brugge-i csatornaparti rakodómunkások festegetése közben mindig magamat kerestem. Végre is a mûvészetben a lényeg csakis az önálló mondanivalóban nyilvánul meg. 11 Míg a húszas években a tájképek mellett Egry biblikus témákat, nagyalakos, a képmezõt teljesen betöltõ figurákat megjelenítõ alkotásokat is festett, a harmincas évektõl a legfontosabb témakörré a balatoni táj vált oeuvre-jében. Ezt a tájat a mindent elöntõ fény teszi transzcendenssé, mely nem csupán egy hangulati részlet, hanem a képek rendezõ, szervezõ eleme. Ragyogó, mindinkább kivilágosodó színvilága is ezt a fényt hordozza, újjáértelmezve a természetelvûséget, hiszen Egry festményeit nézve nem határozott, naturális természeti formákat látunk, hanem azt, ahogy a nap fénye áthatja és átalakítja ezeket a formákat. A mûvész ennek a ragyogásnak megragadására új, egyéni technikát fejlesztett ki, nehézkesnek érezve az olajfestéket, az olaj és a pasztell keverésével érte el a szükséges könnyedséget. Ebbõl az idõszakból a Dornyay Béla Múzeum Mihályfi-gyûjteménye két datálatlan, de egyértelmûen ide köthetõ grafikát õriz. Bár az alkotások sokszorosított rajzok, mégis nagyon sokat elárulnak a mûvész festõi világából. Egry tehetségét jól érzékelteti, hogy a Csónak a vízen, fény, dombok címû, szignált litográfia a festményekhez hasonlóan tudja visszaadni a fény áradását, a tó fölött lebegõ párát. A kis öbölben vállára vetett horgászbottal igyekszik csónakja felé az apró emberalak (aki maga Egry is lehetne, hiszen a mûvész szívesen horgászott). A háttérben, az öböl túlsó partján a dombok közt kis falu bújik meg, az épületek egy részét szinte kitakarja a képtérbe bezúduló fény. 11 Egry breviárium, 140. o. 292

293 A Vitorlás címû litográfián szintén a grafikát szinte elárasztó fénypászma az uralkodó. Ereje olyan nagy, hogy súlya szinte megsemmisíteni látszik a vitorlás csónakot és a rajta lévõ, a rázúduló fényözöntõl hátrazuhanni látszó figurát. Nem látjuk a horizontot, az óriásivá növõ napkorong mindent elnyelni látszik. Mindkét mû közös vonása a balatoni fények megörökítése mellett az, hogy a mûvész a fekete-fehér grafika elkészítése során sikerrel törekedett a festõiségre, olyan képi elemek megjelenítésére, amelyeket tulajdonképpen csak festményeken láthatunk. A rajz, a grafika alapja a körvonal, a kontúr, melyet Egry ezeken a litográfiákon szinte teljes mértékben feloldott. Mikor a reggeli nap szétdobja a felhõket és vörös kontúrba foglalja a sugarába esõ dolgokat, az árnyékok kékbe nyújtva változtatják formájukat s helyüket. Fényben felnyúlnak a tárgyak és refrénszerûen ismétlõdnek az árnyékvonalak, így a kontúr is egy bizonyos színritmussá válik 12 -fogalmazza meg vallomásában. Ragyogó színvilágú, a pillanatnyi benyomást, hangulatot örök érvényûvé alakító festményeit, virtuóz grafikáit nézve arra gondolhatnánk, hogy Egry mûvei a szabadban keletkeztek, pedig ez nem igaz. Sétáin, ritkuló horgászkirándulásain szerzett benyomásait, ötleteit legfeljebb gyors vázlatokként vetette papírra, a kész mûvek mûtermében születtek ban ismét Olaszországba, ezúttal Nervibe utazott. Az alkotó munka mellett ismét romló egészségi állapota kiújuló tüdõbaja volt az út legfõbb oka. Hazatérése után kisebb gyûjteményes kiállítása nyílt 1939-ben az Ernst Múzeumban, melyet újabb már nem követett. A háború alatt idõszakos tartózkodásra fenntartott pesti otthonukat bombatalálat érte, így badacsonyi házukban élték át a harcokat. Bár Egry munkásságát ben állami nagy aranyéremmel, 1947-ben Szabadság érdeméremmel, 1948-ban pedig Kossuth-díjjal ismerték el, s mûveit ugyanebben az évben bemutatták Londonban és a Velencei Biennálén, ezt követõen a kor mûvészetpolitikája elvetette életmûvét és nem szerepeltette alkotásait ben hunyt el Badacsonytomajon. Képzõmûvészeti munkássága mellett nem elhanyagolható irodalmi tevékenysége. Több füzetben jegyezte fel az 1920-as évektõl önéletrajzi töredékeit, mûvészetelméleti gondolatait, aforizmáit, axiómáit. Az Országos Széchenyi Könyvtár által õrzött anyagból számos töredék szerepel az általunk is több ízben idézett Egry breviáriumban, mely 1973-ban jelent meg a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága gondozásában. 12 Egry breviárium, 162. o. 13 Egry breviárium, 184. o. 293

294 Ahogy a korábbiakban tapasztalhattuk, számos gondolatban vall a Balatonhoz való vonzódásáról. Írásunk zárásaként ismét Egry vallomásaihoz fordulunk, egy olyan idézet segítségével, mely nagyon sokat elárul személyes és mûvészi, a tóhoz fûzõdõ kapcsolatáról. A legtöbben a Balatont képeslevelezõlap-szerû sablon megjelenésében látják. Még a legtöbb festõ is csak a külsõségéig jut el. Kevés festõ van, aki mélyebb sajátosságát tudja kifejezésre juttatni. Így hát nem csoda, ha nem festõk nehezen jutnak irányítás nélkül a való értékhez. Pedig hát igen jól tudja a legtöbb, aki a Balatont ismeri, hogy csak a Balatonnak vannak olyan jelenségei, tulajdonságai, melyek máshol nincsenek. Tehát akkor azt is tudni kellene, hogy ezek a tulajdonságok nem különállók, vagyis feltétlenül összefüggnek vonalaival színével fényével levegõjével, mindenével. Ritka szépek Badacsony Gulács környékén a vulkánikus hegyvonalak. Szóval gyönyörû a Balaton világa. Nem csoda, ha a legegyszerûbb hétköznap is ünneppé tud lenni benne. Én mindenesetre, mint festõ sokat köszönhetek a Balatonnak. És ha talán nem is festhettem eddig mindazt meg, amit szerettem volna, azért az az érzésem, hogy talán nem volt egészen eredménytelen a vele kapcsolatos eddigi törekvésem. IRODALOM ÉRI István (szerk.) 1973 Egry breviárium. Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága. LÁNCZ Sándor 1980 Egry József, Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest. K. PEÁK Ildikó SHAH Gabriella 2014 Mihályfi gyûjtemény. Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján. A fotókat Shah Timor készítette. ILDIKÓ K. PEÁK THE LAKE BALATON IS THE TEAR OF JOY OF NATURE (JÓZSEF EGRY AND THE LAKE BALATON) József Egry was born on 15 March 1883 in Zalaújlak. He was attracted to painting and drawing as a teenager. He taught himself as a self-taught person, in fact. During World War I. after a short service he recovered in a field hospital in Badacsony. Here Egry discovered the special natural world of the Balaton which became the most important inspiration till his death. After the end of the 1920s he developed his specific, unique style after his early structural, expressionistic paintings. In his bright coloured paintings and graphics imbued with light he recorded the atmosphere, light and colour occurrences of the land. He died in 1951 in Badacsonytomaj. 294

295 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) MÛVÉSZETTÖRTÉNET TÁJTÖRTÉNETEK ANTAL ANDRÁS KERAMIKUSMÛVÉSZ TÁJÁBRÁZOLÁSA SHAH GABRIELLA Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján Van olyan idõszak az életben, amikor csak teszel egy sétát és kisétálsz, bele a saját tájképedbe. írta Willem de Kooning ( ) holland képzõmûvész. Ezt a mondatot használta fel egyik kiállításmegnyitójának meghívójához Antal András keramikusmûvész a Tájtörténet címû sorozatának bemutatkozásához. Nem véletlenül, hiszen az Alsótoldon élõ alkotó teljes munkásságát áthatja a természet és a táj iránti vonzalom. Antal András 1950-ben született Pásztón, gyermekéveit Szécsényben és Alsótoldon töltötte ben diplomázott a Magyar Iparmûvészeti Fõiskolán. Több jelentõs díjat, köztük a Ferenczy Noémi- és a Gádor-díjat is kiérdemelte. Idén megkapta a Balatoni Múzeumban megrendezett X. Országos Kerámia és Gobelin Biennále Emberi Erõforrások Minisztériumának díját és a Nógrád megyei Príma-díjat is. Ha áttekintjük hatalmas életmûvét, egyértelmûsíthetõ, hogy alkotásainak központi témája majdnem mindig a táj, a természet. A puszta tájábrázoláson kívül azonban mindig van a mûveiben valami többlet, valami egyéni mondanivaló: egyrészt belsõ énjének kivetítése a tájban zajló történelmi horderejû eseményekre, természeti jelenségekre, vagy indulatainak expresszív kinyilvánítása a táj stilizált elemeivel, illetve a múlt és a jelen kapcsolatának szimbolikus megjelenítése által. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején készített nagy sorozatának a Tájtörténet címet adta. Ezek az ún. tájtörténetek bárki történetei lehetnek, ám mûveibõl mégis az a személyes kötõdés és a környezetének reá ható fontossága olvasható ki, melyrõl a már fentebb említett Kooning idézet szól. A tájkép fogalma alatt elsõsorban a festészet egyik mûfaját értjük, amelynek a tárgya az ember természeti vagy maga alkotta környezete, de e monumentális sorozatában Antal András megmutatja nekünk, hogy az iparmûvészet, jelen esetben a kerámia milyen csodálatos módon ki tudja fejezni egy táj hangulatát, változásait. A Tájtörténet egyik sorozatában például a magas hõfokú égetéssel, a mázatlan tûzfestette lapokon a Nyári zápor napfény színei keltek életre, a felkelõ s a lemenõ nap fényei. A magas hõfokon égetett lapok szinte izzón tüzesednek, a fény, a tûz já- 295

296 téka szimbolikus értéket kölcsönöz a valóság külsõ megjelenítésének. A sorozat másik nagyobb egységében az alacsonyabb hõmérsékletû égetés a táj valódi színeit eredményezi, nem a nap által befestettet. A felhõtenger, a hegy ritmikus játéka, a fekete vonalakkal kiemelt domborzat egyenetlensége olyan hatást válthat ki a szemlélõbõl, mintha az éppen felemelkedõ repülõgép ablakából tekintetne ki. A Nyári zápor címû nagy sorozatában a felrepülõ madarak és széthulló angyalok drámát sejtetnek, melyet a kusza és hegyes vonalak csak fokoznak. E sorozat elõzménye re tehetõ. Ekkor Antal András a szabadkai Bucka Gányó nemzetközi mûvésztelep vendége volt. A kinti munkát egy hirtelen jött nyári zápor szakította félbe, bezavarta õket a mûterembe. A vihar mint a kiszolgáltatottság érzése a biztonságos jólét közepette zuhant rájuk. Villámcsapásszerûen eszméltek fel, mi történik körülöttük. Az özönvízszerû esõ jelkép volt a háború, a pusztulás szimbóluma, hiszen a délszláv háború legvéresebb fejezete, a Tájtörténet srebrenicai mészárlás éppen ekkor történt: 1995 nyarán. Ez volt az indító esemény, mely kikényszerítette a mûvészbõl azt a rajzsorozatot, melynek kerámiaváltozata a Nyári zápor. Az ország széttagozódását jelképezõ angyalok sem tudják már megvédeni az embereket a mérhetetlen gonoszságtól, a háború rémétõl. Antal András kerámiáin széthullanak, elaprózódnak, s már arra kényszerülnek, hogy önmagukat osszák fel, hogy a háború áldozataira itt is, ott is vigyázhassanak. A háború, az üldöztetés, az elnyomás elöli menekülés ma is aktuális téma, melyet a mûvész drámai módon fogalmazott meg, hihetetlen erõvel. Megrázó a Ki-bevándorlási hullám címû alkotása. A madarak, illetve a ki-bevándorló állatokká váló lények, amelyek elõre megérzik a veszélyt és menekülnek, a fõszereplõi ezeknek a mûveknek. Tehát nemcsak az emberek tízezrei, milliói kényszerülnek arra, hogy elhagyják otthonaikat, hanem az állatok is. A természet rendjének felborulása azonban súlyos következményekkel jár. Pásztor József 1915-ben megjelent írásában foglalkozott az állatok viselkedésével a háborús helyzetekben: Galambcsapat kering riadtan a napsugaras levegõben, a flandriai barna mezõk fölött. Félórával ezelõtt még ott turbékoltak, sétálgattak egy ódon torony párkányain. Éppen fölrepültek, amikor egy gránát ledöntötte a tornyot... A galambok vissza-vissza repülnek, tétován keringenek, majd messze-messze szállnak... Új hazát keresnek, talán a Rajnán túl. Talán egy ódon német toronyban. Az ellenség földjén... Fészket raknak s néhány nap múlva újra vidáman, otthonosan turbékolnak... 1 Vajon tényleg igaza van, amikor azt írja, hogy az állat fölébredt õsi ösztönével talán még jobban alkalmazkodik a nehéz viszonyokhoz, mint az ember...? 1 PÁSZTOR József: Az állatok és a háború. In.: Élet, VII. évfolyam, 12. szám, március

297 Ipolymenti gondolatok Antal András számára Nógrád megye jelenti az otthont és mindazt, amit számára ez szimbolizál. Éveken át dolgozott a kecskeméti mûvésztelepen mûvészeti tanácsadóként, mégis a hegyvidék az, ami megihleti és munkára készteti. Évtizedekkel ezelõtt egy kárpátaljai mûvésztelepen figyelt fel az õszi nap fényeire, a napszögre és a színekre. Ez az elhanyagolt vidék adta az elsõ inspirációt, hogy megfigyelje és kerámiába foglalja azokat a színeket és érzéseket, melyeket ott tapasztalt. A hegyrõl fentrõl merõlegesen látunk mindent, amely egyfajta rálátást is ad a dolgokra. Szemben a messze elnyúló alföld tengersík vidékével ami lehet ugyan a szabadság és a tágasság jelképe, de ott nincs, mi védelmet nyújtson. A természeti környezet alkalmas a mûvész képzelmeinek, hangulatainak, sõt emlékeinek kifejezésére. Meghatározó mértékben kap szerepet Antal András mûveiben az embert körülvevõ élõ és élettelen természeti környezet, beleértve az ember által alkotott épületek, tárgyak motívumainak szimbolikája is. Mûveinek meghatározó élményforrása az erdõ, a hegyvidék, a sík vidék egy magányos fával, vagy pedig a különleges természeti viszonyok, évszakok, felhõk, fények. Az ember személyes magányának rekvizitumaiként is jelöli a tájat, mely a teremtõ felé irányuló szellemi késztetés szimbolikus útja. Szakrális töltésû, bensõséges alkotások ezek, melyek által a mûvész kapcsolatot tud kialakítani az ember és a transzcendens világ között. Tájai szimbolikusan vonatkoztathatóak az emberi életre, fái az emberi élet útjára, az egyéni létben is megnyilvánuló kozmikus törvényszerûségekre. Számos kerámiáján megjelenik a fû is, ez az alacsony, lágyszárú, keskenylevelû növény, mely az alárendeltség, a szerény észrevehetetlenség szimbóluma, ciklikus pusztulása miatt az enyészet és mulandóság kifejezõje. A friss sarjadó fû azonban csakúgy, mint a már korábban említett zápor, mely megtisztít, szintén az újjászületés szimbóluma. Antal András tehát vigaszt kínál, õ túllát a pusztuláson, megmutatja a szemlélõnek, hogy van értelme az életnek ben és 2011-ben Antal András a szlovákiai Kálnón töltött hosszabb idõt a mûvésztelepen, és sorra jöttek vissza gyermekkori emlékei. Ez az alapja az Ipolymenti gondolatok címû nagy sorozatának. Évszázados emlékek, lerakódott üzenetek és gondolatok bukkannak fel az Ipoly mélyérõl Antal András kerámiáinak köszönhetõen, melyek motívumai a vidék régmúltjáról, kultúrájáról, az Ipoly-parti városok, községek hatalmas kultúrkincseirõl mesélnek. Az idõtlenség lenyomatai az Ipoly-menti gondolatok folytatása. Fontos itt a felületek játéka, melyek a jövõnek, de leginkább a múltnak a leegyszerûsített szimbólumai. Az elmúlt idõk nemcsak emberi, hanem természeti értékeit is jelzik. Például románkori freskórészletek, õskori állatábrázolások, növényi lenyomatok képei sorolódnak fel itt, néha igencsak sejtelmesen. A szerbiai aranðelovaci mûvésztelepen készült kerámiáján megjelennek már az emberi figurák, de mindig erõsen beleolvadnak, sõt összeolvadnak a természeti környezet- 297

298 Az idõtlenség lenyomatai részlet Az idõtlenség lenyomatai tel. Antal Andrást itt is a két táj, a cserháti és a sumadijai különbsége s hasonlósága fogta meg leginkább. Nógrád sajátos átmenet a lapos és a hegyes között, s ott is ezt találta. Például a keskeny völgyek, magányos fák, az erdõirtás. Az öregedõ fák is rajzolásra késztették, melyeket végül kerámiába is öntött. Érdekelte a magányhoz való viszony, vagyis az, ha egy fa egyedül áll, magányosan, hamarosan ez is kipusztul, mert környezetében nincs más. Az Ipoly-parti sorozatában is megmutatkozik bizonyos szakrális téma, de az utóbbi egy-két évben készített kerámiáin már kiérlelt formában jelenik meg, melynek Antal András egyre inkább beavatottjává válik. Újabb mûvei bizonyos metafizikai irányultságot feltételeznek. Motívumkincse a természet és az ember által teremtett környezet. A teremtett szót sem véletlenül használom, hiszen az alkotás: teremtés. Ezt egy 1999-ben a mûvészekhez írott levelében II. János Pál pápa gyönyörûen megfogalmazta: Senki nem képes jobban megérezni valamit abból a pátoszból, mellyel Isten a teremtés kezdetén nézte kezének alkotásait, mint ti, Mûvészek, akik a Szépség alkotó mesterei vagytok. Aki teremt, a létet ajándékozza, semmibõl hoz elõ valamit, s ez olyan tevékenység, amire egyedül a Mindenható képes. Ezzel szemben a mûvész már valami létezõt használ föl, aminek formát és jelentést ad. Ez az istenképmás ember sajátos tevékenysége. 2 Antal András alkotásain az Isten által teremtett világ jelenik meg: növény, föld, fa, fû, madarak, de olyan sajátos formában, ahogyan csak az igaz mûvész képes ábrázolni azokat. Felhõbõl hegy, hegybõl fû, fûbõl fa, madárból angyal válik, a nézõtõl függõen. A teremtés másik aspektusa: az évmilliók alatt szétporladó hegyek leülepedett szemcséibõl kiváló agyag képzõdik, melybõl a mûvész ismét kõzetet teremt, egy olyan alkotás formájában, melyen már rajta van az ember által kifejezni kívánt közlendõ. A természeti táj nem konkrét helyszínt ábrázol, de mindenképpen kötõdik e vidékhez, a hegyes-völgyes cserháti tájhoz. Érdekes azonban az, hogy ezek a tájábrázolások 2 Levél a mûvészeknek II. János Pál pápa levele, április 4. Forrás: 298

299 nem itt készülnek, hanem az Alföldön vagy külföldön, de mindenképpen több száz kilométeres távolságban. Kell a mûvésznek a térbeli és idõbeli távolság, hogy rálátása legyen a dolgokra, a tájra, az emberekre, a szellemi és kulturális értékekre, múltra és jelenre, s létre tudja hozni mûveit. Antal András kerámiái négyzet vagy kör alakúak. A négyzet alakúak motívumaikban is jobban kötõdnek a földi világhoz, azaz a teremtett, az érzékelhetõ világ, a földi teljesség szimbólumai, míg a kör a világmindenséget, a határtalan teret, a korlátlan idõt jelenti. Ezek a szellemi, láthatatlan, transzcendens világ szimbólumai. Nem véletlen, hogy legtöbb mûvén megjelenik az angyal is. Néhol azonban madárként látjuk. Az ég felé emelkedés, a transzcendencia keresése mindig katartikus élmény. Ezért van az, hogy a madár igyekszik angyallá válni. S errõl egy archaikus népi imádság juthat azonnal az eszünkbe: égen menõ szép madár, nem madár az, szárnyas angyal. Az alkotó által használt máznak köszönhetõen különleges fényhatásokat kapunk, s ez a fény hozza mûködésbe magát a mûvet. Némelyiknél azért kell a fény, hogy az ábrázolt angyal kilépjen elrejtettségébõl, és az ember számára is láthatóvá váljon. Ezt nagyon szépen megfogalmazta a kerámiáiban. Az állandóan változó fényhullámzás érzéki tapasztalata segíti tehát a mû belsõ lényegének felismerését. Végül ismét II. János Pál pápát idézve: Az isteni Mûvész szeretettel közeledik a mûvész ember felé, s ad neki egy szikrát isteni bölcsességébõl, amikor arra hívja, hogy legyen részese teremtõ erejének. Antal András megkapta ezt a szikrát, s mûvei által beavatást nyerhetünk e bölcsesség kinyilatkoztatásába. GABRIELLA SHAH STORIES OF THE LAND THE LANDSCAPE REPRESENTATIONS OF THE CERAMICIST ANDRÁS ANTAL Landscape representations are a significant part of the oeuvre of András Antal, who has been with awarded Noémi Ferenczy and Gádor Prize. This study analyses them. A personal badinage and the importance of his surroundings can be gathered from his works about of which the painter of Dutch birth Kooning spoke too. His sentence was the ars poetica of András Antal at one time: There is a period in the life, when you just take a walk and walk out into your landscape. 299

300 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) NÉPRAJZ A HAGYOMÁNYOS, TÁJBA ILLESZKEDÕ TELEPÜLÉSKARAKTER TÖRTÉNETE A SZÁZAD FORDULÓJÁTÓL NAPJAINKIG HOLLÓKÕ PÉLDÁJÁN MOLNÁR ILDIKÓ Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma, Balassagyarmat Hollókõ faluképének védelme a fontosabb arculati részeket figyelembe véve igen eredményes. A településszerkezet a térrendszer, az utak hálózata, a telkek kialakítása, az utcakép, a templom térszervezõ megjelenése, a Vár uralkodó látványa és a tájba simuló falucska képe olyan együttesként maradt fenn, ami komplexen jeleníti meg a Világörökségi cím üzeneteit. Az örökségvédelemnek, a világörökségi címnek és elsõsorban a helyi lakosoknak 1. ábra Hollókõ látképe (PMF 1149) köszönhetõen a népi architektúra és az azt körülölelõ környezettel konveniáló települési összkép állapotát nem hagyták engedték elveszni. Pozitív eredmények a Vár fejlesztése, az útburkolat cseréje, a hagyásfás legelõ helyreállítása, valamint az Ófalu folyamatos karbantartása. Természeti környezet és a gazdasági, építési viszonyok A tanulmányban vizsgálni kívánom a táj és az ember harmonikus kapcsolatát, és azt a folyamatot, amely a helyiek természettõl való elszakadásához vezetett. Továbbá azt is, hogy a hollókõi külsõ területeken fellelhetõ termõföldek nyújtotta lehetõségek hogyan befolyásolták az itt élõk igényeit és lehetõségeit. A hollókõiek tájhasználatának változásait az olyan nagyobb eseményeket követõen, mint az 1868 utáni földosztás, a munkavállalás más településeken vagy az ország távolabbi vidékein, a hollókõiek tömeges elvándorlása és a település világörökségi hellyé nyilvánítása. Áttekintem továbbá a hollókõiek tájátalakító tevékenységeit, a növénytakaró átalakítását, (szõlõk, gyümölcsfák telepítése) erdõirtás. A táj hidrográfiai képének átalakulását, mocsarak lecsapolását, a patak szabályozását. A domborzati viszonyok átalakítását, megváltoztatását, teraszok kialakítását a nadrágszíjparcellák esetében. Az Ófalu és az Újfalu eltéréseit, az itt élõ emberek igényeit, eszközeit a hagyományos lakóterek megõrzésére és a környezetük folyamatos alakítására. Valamint, hogy voltak-e mikroklímát érintõ hatásai is ezeknek a tájátalakító tevékenységeknek. 300

301 A természeti környezetet, vagyis a tájat alakító tényezõk két csoportja különböztethetõ meg: a kulturális ökológia és a természeti ökológia. A kulturális ökológia az emberi viselkedés tájra és természetre gyakorolt hatásait tanulmányozza. A természeti ökológia a környezet alakítását a természetismeret felõl közelíti meg 1. Viga Gyula azt állítja, hogy az elsõ néprajzkutatók az elsõdlegesen geológiával foglalkozó tudósok voltak 2. A tájat alakító tényezõk közül ki kell emelni a földrajzi, a geológiai és a domborzati tényezõket. A geológiai vizsgálatok Hollókõ esetében nem hoztak kiemelkedõ eredményeket, a legjellemzõbb formák az andezitbõl álló tellérek 3, amelyek a Várhegy déli oldalán lévõ kõfejtõben jól vizsgálhatóak 4. Hollókõ földrajzi determinánsai Általánosan elmondható, hogy a falu határában köves, meredek domboldal és távolabb fával borított sík területek találhatóak. A jellegzetes ökoszisztéma nem kedvezett egy komplex kapáskultúra kialakításának. A talaj adottságai a fás szárúak elszaporodásának kedveztek, amelyekbõl az emberek irtás segítségével hoztak létre megmûvelhetõ szántóföldeket és legelõket. Hollókõ országúti megközelítését illetõen jellemzõen zsákfalu. A Pásztó Szécsény irányába futó mûúthoz kapcsolódik. Társadalomnéprajzi szempontból vizsgálva azonban pont az ellentétes irányban, Rimóc, Varsány és Nógrádsipek irányába nyitott. Mutatja ezt a közös viseletcsoport és a zárt falvakon belüli endogám házasodási szokás. A falu és a közvetlen környezetét alkotó tájelemek közül kiemelkedõ a maga 362 m magasságával a Várhegy, annak ellenére, hogy a települést övezõ Cserhát dombjai a jóval 400 m feletti magasságokat is elérik. Dél és keleti irányból a Zsunyi hegy, nyugatról pedig a Dobogó tetõ és Pusztavár 458 m lankái védik. Rimóc felõl a Vakarás 312 m csúcsa, Nógrádsipektõl az Õr hegy 435 m magaslatai választják el 5. A török után visszatért falu lakossága a dombok között megbúvó mély völgybe települt le, és csak a legújabb idõkben építették házaikat a délkeleti irányú dombhátra. Ez a terület még a század fordulóján pajtáskertként funkcionált. Ide húzták fel az Ófalu szûkössége miatt a telkeikre nem férõ pajtákat és a lábasjószág szállásolására alkalmas istállóikat 6. A nagyobb, délkeleti lankán és az észak-nyugat felé esõ területeken legeltettek, és a határban kaszált szénát és takarmánynövényeket is ott tárolták. A mély völgyben fekvõ Ófalu csak két magaslati pontról látható (Várhegy és a Szõlõshegy), míg a távolabbi részekrõl csak a vár és az Újfalu egyes részei vehetõek észre. A völgybe építkezés nem csak hadi, védelmi funkciót töltött be, de a tájhasználat legésszerûbb kialakítását is adja, hiszen az élettér a kevésbé mûvelhetõ területekre került, míg a jól mûvelhetõ, legeltethetõ területek így szabadon maradtak. Jól mutatja a tájhasználat átgondoltságát és a táj-épített környezet közötti harmóniára törekvést az Ófalu építészeti formái és anyaghasználata, valamint a nadrágszíjparcellák, a hagyásfás legelõ és a gyümölcsösök kialakítása. 1 GUNDA VIGA Gy HÁMOR BARÁZ MENDÖL T MOLNÁR I

302 1. ábra Hollókõ látképe (PMF 1149) A környezõ táj A tájszerkezet a különbözõ tájalkotó elemek elhelyezkedésének térbeli rendje. A tájalkotó elemek a természeti és antropogén alkotóelemek összessége, amelyek jellegzetes egységekben fordulnak elõ. 7 Hollókõ határát alkotó tájszerkezet a következõ elemekbõl épül fel. Patakvölgy: jelentõs természeti elem, amely a falu alatti kis mederben húzódik. Nem csak a tájformáló és mezõgazdasági szerepe miatt emelem ki, hanem társadalmi és gazdasági szerepe is említésre méltó. A mezõgazdaságban a fél rideg tartású 8 állatok friss itatóvízzel való ellátásában és a termõföldek vízellátásában hasznosították. A társadalmi és társadalomra ható gazdasági hasznosulása szerint a mosás helyszíne, amely a nõknek egyfajta találkozási helyszín, gyakorta több család nõtagjai együtt mentek le a patakhoz, s a munka mellett a szociális kapcsolatok erõsítése és a kommunikáció is szerephez jut. A patak gazdasági felhasználása a kenderfeldolgozáshoz köthetõ. A patak mentén kialakított kenderáztató medencék a falu dél-nyugati irányában helyezkedtek el. A kenderfeldolgozás során itt áztatták a learatott kenderkévéket 9. A Patakvölgy esetében megállapítható, hogy a tér közösségszervezõ erõvel bír. Szõlõhegy: a Patakvölgy fölött húzódik. A fennmaradt katonai térképek alapján megállapítható, hogy a 19. században komoly szõlõtermelés folyt a hegyen. Ez a tulajdonosok igényeit kielégítette 10. A 20. század elején pusztító filoxéra vész ezt a területet sem kímélte, és szinte teljes mértékben megszûnt a szõlõtermelés. Az 1860-as földosztást követõen, majd a szõlõ kiirtása után ismételten átalakult az Ófalu északi oldalát határoló táj szerkezete elõtt egy kézben lévõ, egyben hasznosított terület volt. A szõlõmûvelésnek köszönhetõen a Mátra lankáira jellemzõ ültetvénykép mutatkozott. A filoxéravész után konyhakerti gazdálkodásra kezdték hasznosítani, hiszen a falu telekszerkezete (hosszú, keskeny parcellák) sok esetben nem adott lehetõséget a ház melletti kis- és konyhakertek kialakítására. A földosztás után az egybefüggõ terület elaprózódott. Az aprózódást segítették elõ a családon belüli öröklések és tulajdonváltások. Így alakult ki a nadrágszíj parcellás változatos határkép. Köszönhetõen annak, hogy parcellánként változott a beültetett növények fajtája. Akadt olyan parcella, amely összesen másfél méter szélességet ért csak el. A tájhasználatot nagyban befolyásoló eseménysor a II. világháború után, az 1950-es években indult meg, amikor az Ófalu egyre több épületét helyeztek mûemléki védelem alá Vargha László és csapata felmérõ munkáját követõen 11. Az Ófalu lassan kiürült, a fi- 7 LAPOSA J vö. MOLNÁR I MANGA J Kevésbé ismert ma már az a tény, hogy Nógrád megye több területén intenzív szõlõkultúrák mûködtek, amelyek hozama ellátta pl. Budapestet is jó minõségû asztali borral. 11 MENDELE F

303 atalok egy része már nem csak az Újfaluba költözött, hanem véglegesen elhagyta Hollókõt. Az Újfaluban kimért építési telkek már megfelelõ méretûek voltak a háztáji gazdálkodás folytatásához, így szép lassan kezdték elhanyagolni a hegyoldalban fekvõ, nehezen megmunkálható kisméretû földterületeiket. Az 1980-as években indult kezdeményezés a nadrágszíj parcellák megmentésére, amely a szõlõtermelés visszaállítását célozta meg, eredménytelenül. A kudarc okát többen kutatták 12, és több megállapítás arra jutott, hogy egy olyan kezdeményezés, amely nem az itt élõk belsõ késztetésébõl fakad, az eleve kudarcra ítéltetett 13. Ma már szabad szemmel nem látni a parcellákat, melyek egykoron meghatározó tájelemei voltak a határnak, mert a természet lassan visszahódítja magának a területet. A Vár és környezete: Hollókõ egyik meghatározó, mesterséges elemeket is tartalmazó tájeleme. A vár a 12. században épült, több legenda és monda is úgy tartja, hogy a falu neve is a vár építéséhez kapcsolódik, mert hollók hordták össze a köveket az építkezéshez 14. A vár a törökök támadása után leromosodott, és a faluval együtt pusztulásnak indult. A visszatelepült falu a 18. század elején már nem a régi település, hanem a mai Ófalu helyén indult fejlõdésnek. Érdekesség, hogy a vár építõelemeit felhasználták a lakóházak kialakításánál, megadva a mai jellegzetes hollókõi ház karakterét. A várrom napjainkban nagy felújítás után a falu kiemelt turisztikai attrakciójává vált. A körülötte elterülõ erdõben a mezõgazdasági hasznosításhoz próbáltak területet nyerni. Az úgynevezett hagyásfás legelõ kialakításával a birkanyájak legeltetéséhez, késõbb a szarvasmarhák nyári takarmányozásához nyertek területet. A lábasjószágok a tiszta részeken legeltek, a meghagyott fák gyakran gyümölcsfák alatt, pedig hûsöltek 15. A tájszerkezet ilyen mértékû átalakításával nem csak az állattartók nyertek, hanem más területeken is profitáltak a haszonból: építõanyag, tüzelõanyag. A nagyobb számú állatállomány 3. ábra Hagyásfás legelõ a Vár körül (PMF 1151) csökkenése, majd eltûnése után a hagyásfás legelõ is létjogosultságát veszítette, és lassan visszahódította a természet. A természetes élõvilág megjelenése, a régi növénykultúrák visszakerülése pozitívan befolyásolta a tájkép alakulását. A 2000-es évektõl a Bükki Nemzeti Park kezelésében álló területet elkezdték ismét kitisztítani, és bérbe adták egy helyi, szarvasmarhákat nevelõ gazdának. A visszaállítás nehéz és igen lassú folyamat, így még ma is a vár és a falu közötti sáv nagy részét sûrû erdõ borítja. 12 LAPOSA J POLGÁR J PMNA MOLNÁR I

304 A tájszerkezet változása Összegezve, a tájszerkezet a tájhasználat alkotója, a tájat alkotó elemek elhelyezkedését, térbeli arányait mutatja. A tájszerkezeti szempontokat vizsgálva nem csak a humán erõ által befolyásolt mesterséges környezet, hanem a homogén területi egységek (erdõ, legelõ területek) is fontos tényezõk. Ezeket a területeket gyakran az ökoszisztémák fennmaradását biztosító tájökológiai folyosók (patakok, völgyek, erdõsávok) kötik össze. A természetes és a mesterséges tájszerkezet képe mindig függ az emberi és a természeti tényezõk tevékenységétõl. Ezt a folyamatot nagyon jól követhetjük a Hollókõrõl készített katonai felmérési térképeken. Az elsõ ismert felmérés térképe az 1780-as évekbõl származik. Ezen jól látszik, hogy a falu és a vár között nem volt erdõ, így arra következtethetünk, hogy a terület már a 18. század végén legelõként mûködött. A Szõlõhegyre az Öreg-szõlõ elnevezést használják, tehát ez a terület az egy tulajdonosú, bortermelésre telepített szõlõskert volt. A többi övezet mezõgazdasági és erdõs terület. A 19. század közepén végzett újabb katonai felmérés térképén már nem ilyen félreérthetetlen a helyzet. Itt már nem egyértelmûen azonosítható a Szõlõhegy, mint korábban, de itt is utal a szõlõ- és gyümölcstermesztésre. A falu és a vár közötti területen jóval nagyobb részt jelöl erdõként, mint a 18. század végi felmérésen. Ellenben a délkeleti területek még mindig mezõgazdasági helyként szerepelnek. Az 1860-as évekbeli térképen nem érzékelhetõ a jobbágyfelszabadítást követõ földosztás, de nem egyértelmû az 1923-as térképen sem. Sõt a falu és a vár közötti terület is erdõként szerepel, de így jelzi a Szõlõhegy egy részét is. Itt a mezõgazdasági területek a falutól keletre és északra fekszenek. A II. világháború után a TSZ-t megelõzõ 1958-as térképen nagy változás látható. A vár környéke ismét legelõ, jól látható az Újfalu fejlõdése, a Szõlõhegyen ismét szõlõ- és gyümölcstermelés folyik, valamint háztáji zöldségtermelõ területként van feltüntetve. Az, hogy az erdõirtással kiszabadított legelõk a tudatos mezõgazdasági tervezés, vagy a II. világháborút követõ ínséges idõszak miatti tûzifabeszerzés eredménye-e, nem ismert után a tájszerkezet képe ismét sokat változott. Nem ismerhetõ fel a vár körüli hagyásfás legelõ, a Szõlõhegy parcellái is kezdtek összemosódni, az erdõ ismét kezd visszatörni, az Újfalu pedig folyamatosan bõvül. A ben végzett szociológiai néprajzi tájvédelmi kutatások után megállapítható, hogy a helyiek belsõ indíttatástól vezérelve nem változnak: az idegenforgalom kiszolgálása, az élelmiszer könnyû beszerzése miatt nem folytatnak fáradságos, mezõgazdasági tevékenységet. A helyi lakosok ezért a természeti környezet megõrzésére lényegesen kevesebb figyelmet, anyagi és humán erõforrást fordítanak, mint a fõ megélhetést nyújtó és idegenforgalmi szempontból jelentõs épített környezet megóvására és fejlesztésére. Ellenben, ha ragaszkodnak a megõrzéshez, nem tekinthetnek el a tájszerkezet teljes rehabilitációjától sem, hiszen a falu és környezete egy komplett ökoszisztémát jelöl LAPOSA J Itt kell megjegyezni, hogy az épített környezet megóvása során az volt a cél, hogy a lehetõ legkorábbi állapotot próbálják megõrizni. Ez az állapot, pedig az 1909-es tûzvészt követõ helyreállításokat mutatja. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy ez az idõszak a 20. század elsõ fele, a 20-as 30-as évek, akkor a fentebb leírt jellemzõk alapján a határrészek jelenlegi elhanyagoltsága a visszaerdõsödött területeket, a Szõlõhegyrõl eltûnt szõlõt, kevesebb gyümölcsfát, és a kapásnövények termesztésének csökkenését a mai állapotok híven tükrözik. Ennek a képnek a társadalmi okai nem csak ma, de a 20. század elején is ismertek. A férfiak a Salgótarján környéki bányákban kezdtek el dolgozni, a nõk gyakran a városban kerestek cselédmunkát, és sokan jártak summásnak az Alföldre. 304

305 Így a térképek segítségével áttekintett közel 250 év alapján megállapíthatjuk, hogy az emberi tevékenységek változása befolyásoló hatással van a tájszerkezet változására is. Megállapítható az is, hogy amíg a mûvelt és mûveletlen földterület nagysága folyamatosan változott, addig az ember által igénybe vett terület folyamatosan növekedett. A 18. századtól megváltozott az ember és a táj viszonya, és ez a változás hatással van nem csak a tájszerkezet alakulására, de az emberek kulturális fejlõdésére is. Például az erdõirtás során kivágott fából készíti a szerszámait és a házait. A kivágott fát szokásaiban is megjeleníti, karácsonykor karácsonyfaként, májusban májfaként kerül vissza az élettérbe. Azzal, hogy megbomlik az ökológiai egyensúly, változik a kultúra, a mûveltség, ezért az embereknek új tudásra van szükségük 18. A változások nem csak a táj és az ember viszonyára koncentrálódnak, hanem hatással van rá a történelem, a politika is. Hollókõ esetében elõbb a mûemlékvédelem, majd késõbb a Világörökségi cím elnyerése is befolyással voltak az ökoszisztéma alakulására. Az épített környezet A tájszerkezet alakulását a természeti tényezõk mellett erõsen befolyásolja az emberi tényezõk hatása. Legyen az egy adott terület funkcióváltása, vagy a mesterségesen elõállított területek növekedése. Eleinte az ember mindig igyekezett a tájba illeszkedõ, az adott terület karakterének megfelelõ módosításokat létrehozni. A 20. század elején Hollókõn az 1909-es tûzvészt követõ újjáépítés során az akkori építõk tudatosan vagy ösztönösen a még bennük élõ természettudatos életmódnak köszönhetõen olyan falut alkottak, amely közvetlen és tágabb környezetével ökoszisztémát alkot. Az csak a mai, modern ember igénye, hogy tájidegen építészeti megoldásokat alkalmazzon, ez megmutatkozik a természetben meg nem található, kirívó és környezetidegen anyagok használatában. Településszerkezet Az építés kezdetekor, az emberi település születésekor bármilyen különösen hangzik is a tervezõnek, az építésznek vagy mérnöknek nyoma sincs. Az állandó lakhelyet építõ emberi közösség (falu) amely nyilvánvalóan folyamatos létfenntartó tevékenységet folytat (például földmûvelés) egykettõre megfogalmazza igényét, házának használati módját, helyiségeinek funkcióját és nagyságát a benne folyó élet szokásrendjét. 19 Hollókõ településszerkezete eltér az általában megszokott magyarországi faluszerkezettõl. Az eltérés okaként az érintetlenül hagyott Ófalut lehet megjelölni. Sok település esetében ugyan megmaradt a régi településszerkezet, de már szinte nem, vagy csak alig 4. ábra Hollókõi lakóház (PMF 314) 18 VIGA Gy BAKONDI J. 305

306 felismerhetõ. Az Ófalu eredetileg egyutcás szerkezete a telekszám növekedése miatt a templom másik oldalán kibõvült egy második utcával, így nyerve el a falu ma ismert orsós szerkezeti képét. Az orsós szerkezetû utcaképtõl eltekintve a falu jellemzõen az észak-magyarországi falvak sajátosságával bír: egyutcás faluszerkezetben az utcafrontra merõlegesen elhelyezkedõ kétoldali keskeny telkeken felépített lakóházak sora látható. A lakóházak a telek adottságai miatt úgynevezett hadas kialakításúak. A hadas elrendezésû telken a nagycsaládi berendezkedés miatt az elsõ ház mögé építették a második, majd akár a harmadik lakóházat és végezetül a gazdasági épületeket. Az épületek belsõ elosztása 1909 után az általánosan elterjed háromosztatú lakóház. A lakóház és a telkek, mind alkalmazkodtak a környezet adottságaihoz, jellemzõen az épületet vagy a telket, esetleg mindkettõt úgy alakították ki, hogy inkább az elsõ kettõn hajtottak végre módosításokat, mint a környezeten. Az Ófalu képét meghatározó kõpincék kialakítása is ennek a tendenciának köszönhetõ. Ezeknél az épületeknél jelentõsen megemelték az alapot, hogy a ház hátsó részével egy vonalba kerüljön a lakótér járófelülete. Így lett helye egy az utcafrontról nyíló pincének. A lakóházak kialakítása, mint ahogy az a fentebb idézett szövegrészbõl is kiderül, nem precíz tervezõmunka eredménye, hanem az ember és a táj harmóniáját hivatott erõsíteni mind a felhasznált alapanyagok: agyag, kõ, fa, zsup (ezt váltotta a poltári cserép), mind pedig emberléptéke miatt is. Ezt a harmóniát Komjáthy Attila a MODULOR 20 mérõeszköz alkalmazásával Hollókõ vizsgálatai alapján szemléletesen írja le. A belsõ térben elhelyezett ember segítségével mért adatai alapján következtetett arra, hogy az Ófalu lakóházai harmonikusak. A következõképpen jutott erre a megállapításra: egy álló kinyújtott karú emberrel mért szobai belmagasság aránylik a pince és a tetõ magasságához. Ez bizonyíték arra, hogy természetes rend uralkodik a paraszti élet mesterséges környezetének kialakításában 21. Az épített környezetet ugyanúgy terekre tudjuk bontani. Én a lakótér, a munkatér, a szakrális és a társadalmi tereket vizsgálom. A lakóteret az elõzõekben már részletesebben taglalt faluszerkezet képét kialakító lakóházak foglalják magukba. Ez a tér a településen és az épületen belül is folyamatos változásban volt, van. Az épületen belüli lakótér a 20. század elsõ felében még az elsõ szoba, Hollókõ, Kossuth utca 76. számú ház hosszmetszete Komjáthy Attila rajza 20 MODULOR: mértékeszköz, mely az emberi termetbõl indul ki és a matematikát veszi segítségül. Egy felemelt karú ember térbeli elhelyezkedésének fõ pontjaiban láb, köldök, fej, a felemelt kar ujjainak hegye három intervallumot szolgáltat, melyek egy sor aranymetszést hoznak létre a matematika egy értéknek mind a legegyszerûbb, mind a leggazdagabb variációs lehetõségeit adja: az egységet, a megkettõzését és annak aranymetszését. Le Corbusier: Modulor 21 KOMJÁTHY A

307 vagy akkori nevén a ház volt, ahol a mindennapi élet zajlott. A 20-as évektõl kezdve kezdtek kialakulni és elterjedni a tisztaszobák, amelyek a ház hátsó traktusába szorították a mindennapi élet terét. A lakótér a II. világháborút követõ új építkezések következtében létrejött új házak esetében sem sokat módosult, meghagytak egy szobát tisztaszobának. Ez még a mai napig megtalálható, fõként az idõsebb lakosok házaiban. Ma már azonban az jellemzõ, hogy a globalizáció és a divat hatására úgy építkeznek, vagy újítják fel még a parasztházakat is, hogy minden hasznos m 2 -t igyekeznek kihasználni. Külsõ lakótérnek közvetlen a tornác és a ház udvara, a pitvar tekinthetõ. Az udvarok a falu földrajzi determinánsai miatt mezõgazdasági felhasználásra nem voltak mindig alkalmasak, így ott sokszor csak az alapdolgokat termesztették, vagy még azt sem. Az udvar csak a kisméretû állatok befogadására volt alkalmas, késõbb a mûemlék felügyelet szakemberei a lábasjószágot ki is tiltották az Ófaluból. A mai értelemben vett pihenésre történõ hasznosítása az udvarnak szinte ismeretlen volt a hollókõiek elõtt. Munkatér: a lakótérrel sok esetben összefonódik. Nem tudunk éles határvonalat húzni a két tér közé. A nõi munkák nagy része a házban, és a ház körül a portán zajlott. A férfiak esetében a munkatér a faluszéli pajtáskert és a határ volt. A külsõ hatások Világörökségi cím elnyerése nagyban befolyásolták a munkaterek változását. Több olyan példát találhatunk, amikor egy addig az épületben végzett munkafolyamat turisztikai attrakcióvá válik, és kikerül az utcára a látogatók elé. Szakrális tér: A vallási élethez szorosan kötõdõ szent vagy szakrális tér központja egyértelmûen a templom. Az 1889-ben adakozásból épített épület kivételesen jó állapota és egyszerûségébõl fakadó szépsége miatt valóságos kis ékkõ, a falu gyönyörû ékszerdobozán. Ezt az épületet szintén kõalapra építették, és falazata is vályog. A templom bejárata a harangtorony aljában található, amelynek 3 részes torony a teteje. A kétszárnyú ajtó az elõrészbe vezet, amelynek teteje dongaboltozatú, két oszloppal együtt vezet a hajóhoz. A templom belseje deszkamenynyezetes, és elég kicsi, ezzel is igazodik a falu nem túl magas lélekszámához. A falakat itt is fehérre meszelték, és annak ellenére, hogy katolikus 5. ábra Hollókõ templom (PMF 318) hitkö- 22 MOLNÁR I BARTHA E

308 zösség használja az épületet, az egyáltalán nem túldíszített belsõ tere az egyszerû falusi jelleget tükrözi viszsza. A templom tetejét barnára pácolt deszkazsindellyel fedték le, amely a fehérre meszelt oldalfallal jól illeszkedik a környezõ lakóházak szerkezeti egységéhez 22. A templom az orsós faluszerkezet kis szigetének felsõ csücskében foglalja el helyét. Bartha Elek megállapítása ez esetben is helytálló, miszerint a vallási építmény(ek) rányomják bélyegüket mind a mesterséges, mind a természetes környezetükre 23. A katolikus vallás jellemzõje, hogy megköveteli a különféle vallási jelképek, építmények el- és kihelyezését. Az út menti keresztek fontos jelentéssel bírtak. Az építmények egyrészt helyszínt biztosítanak bizonyos vallásgyakorláshoz, másrészt maga is tárgya egy-egy egyházi vagy népi vallási szokásnak. A falu több pontján állítottak feszületet, ezek általában egy-egy család hála adományai. Néhány felirat a feszületekrõl: DICSÉRTESSÉK A/ JÉ- ZUS KRISZTUS/ AZ ISTENDICSÕSÉGÉRE/ EMELTET- TE/ SZABÓ ISTVÁN/ÖRÖKÖSEI/1948 vagy AZ/IS- TEN/DICSÕSÉGÉRE/ÁLLÍTATTA/IFJ. NAGY IST- VÁN/ÉS NEJE/SZITA TERÉZ/1921. A határ menti feszületek gyakran a búcsújárás során is töltöttek be kisebb-nagyobb szerepet. 6. ábra Feszület Hollókõben (Fotó: Molnár Ildikó 2015.) Társadalmi tér: A közösség szervezése, spontán szervezõdése egy-egy alkalomhoz, vagy eseményhez kapcsolható. Az események létrejöttének motivációja lehet vallási vagy egyházi ünnep, családi esemény vagy munka lezárása, esetleg jeles napok és az azokhoz kapcsolódó szokások. Az egyházi ünnepek a leggyakoribbak, és a legnagyobb közösségi szervezõ erõvel bíró események. A vasárnapi misék, vagy a nagyobb ünnepek alkalmával tartott körmenetek mind ide sorolhatóak. A közösségi terek ezért gyakran egybeesnek a szakrális terekkel. Társadalmi térként leggyakrabban hasznosított felület az utca volt. Gyakran a vasárnapi misét követõ délutáni séták, a padokra kiülõ beszélgetõ emberek nem csak az információáramlást, de a társas kapcsolatok kialakulását is elõsegítették. A téli idõszakban az utca helyét átveszik a fonóházak, amelyek külön erre a célra idõszakosan jöttek létre. Itt egy térben a munkatér és a társas tér fonódik egybe. A nagyobb munkafolyamatokat lezáró szervezõdések: szüreti bálok vagy aratási felvonulások voltak. Itt közösségi szinten ünnepeltek egy adott helyen. A jeles napok szokásai is megjelentek a közösség életében. A régi idõkben felnõttek által gyakorolt dramatikus játékok a gyermekekre hagyományozódtak 24. Megállapítható, hogy épített környezet és a természet létrehozta terek nem választhatóak el az emberi életfordulóktól, a mindennapoktól és az ünnepektõl. Hollókõ napjainkban is jól mûködteti tereit, legyen az élettér, szakrális tér vagy munkatér. A mai viszonyokban a település megbirkózik a több ezer ide látogató turistával, akik az egykor különbözõ funkcióval bíró természetes és épített ökoszisztémákat egységesen turisztikai attrakcióvá minõsítik át. 24 DÖMÖTÖR T

309 IRODALOM ÁCS Irén 1991 Hollókõ. Budapest BALOGH Balázs-FÜLEMILE Ágnes 2004 Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Budapest. DÖMÖTÖR Tekla 1979 Naptári ünnepek. Budapest. FARBAKY Péter 1981 Településszerkezeti vizsgálatok a Mezõségben. In: A Hermann Ottó Múzeum Közleményei GUNDA Béla 1986 Megjegyzések a kulturális ökológiához. Új forrás IKVAI Nándor 1991 Ökológia és agrokultúra. A hagyományos gazdálkodás és a környezet összefüggései a Kárpát medencében. In: szerk: Szabadfalvy Jószef: A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XXVIII-XXIX KOMJÁTHY Attila 2013 Hollókõ a sikertörténet. In: KÓSA László-FILEP Antal 1978 A magyar nép táji-történeti tagolódása. Budapest. LAPOSA József 2014 Hollókõ Megalapozó Dokumentáció. MANGA János 1979 Palócföld. Budapest. MENDELE Ferenc 1969 Hollókõ mûemléki jelentõségû területének védelme. In.: Mûemlékvédelem. XIII MENDÖL Tibor 1940 A felvidék. Budapest. MOLNÁR Ildikó 2013 Hollókõ gazdasági változásai az elmúlt másdél évszázadban, különös tekintettel a Világörökségi cím elnyerése utáni idõszakban. In: A Dornyai Béla Múzeum Évkönyve. XXXVII VIGA Gyula 1996 Tájformáló társadalom. Megjegyzések a kultúra ökológiájához. In: szerk.: Veres László-Viga Gyula: A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XXXIII-XXXIV

310 ILDIKÓ MOLNÁR A TRADITIONAL AND NATURAL VILLAGE CHARACTER: LANDSCAPE HISTORY OF HOLLÓKÕ FROM 19TH CENTURY TO THE PRESENT DAYS Preservation of Hollókõ s natural and traditional image - in the view of the important parts is very succesful. The landscaping and architectual image of the settlement is really unified: spatial structure, the network of roads and streets, the view of sites and the church can give a unique sight for everyone. All these parts together express the essence and meaning of World Heritage title. The National Heritage Protection Program, the World Heritage title and the efforts of local people didn t let this traditional village of natural harmony get lost. Every new and old visitor can see now the results of their aspiration: the renovated castle, new surface on roads, restored leas all around the village and the continuously maintained Old Village. In my monograph I d like to study the relationship of man and landscape and I m also studying the progress, which wrenched the local people from natural enviroment. I will try to find out, how Hollókõ s outer, external lads affected on the possibilities and needs of villagers life. I d also like study the changes of landscape and image after the events like land division in 1868 and World Heritage award. I will examine the characteristic of the social changes, what were made by the locals massive migration and working habits in other settlements and far areas. In my study I d like to show, how changed the villager s different landscaping activities planting, deforestation, draining of swamp, changes around the creek, cultivation the whole image of Hollókõ for decades. I ll try to show the difference and its reasons between the people s life in Old and New village. I ll describe all kinds of effort, what had been made by villagers to preserve, protect and continue their life in harmony and peace with nature and their traditions. 310

311 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) NÉPRAJZ GYERMEKKOR A GYÁRAK VÖLGYÉBEN 1 VÁRKONYI-NICKEL RÉKA MTA Néprajztudományi Intézet, Budapest A tanulmány akár R. Várkonyi Ágnes gyermekkoráról is szólhatna. Szerencsém volt személyesen is ismerni õt. Salgótarjánról és gyermekkori emlékeirõl is gyakran beszélgettünk, de interjút soha sem készítettem vele és ezt a mulasztást már nem tudom pótolni. A híres ókortudós, Jan Assmann szerint a múltat az emlékezés rekonstruálja, így tulajdonképpen azáltal keletkezik, hogy kapcsolatba lépünk vele. 2 Azzal tehát, ha az emlékeket nem dokumentáljuk, a történelmünk egy-egy szeletét veszítjük el örökre. Az emberi társadalommal foglalkozó kutatók már régen felismerték, hogy a kultúra egésze, akárcsak részjelenségei, csak akkor vizsgálhatóak teljes körûen, ha a mindennapi élet apróságait és a természeti környezetet is figyelembe vesszük. 3 Adatközlõimmel év távlatából beszélgettem gyermekkoruk apró részleteirõl. A hosszú, többszöri alkalommal készített mélyinterjúk során egyre több részletében bontakozott ki elõttem az 1935 és 1945 közötti idõszak salgótarjáni, leginkább pedig acélgyári gyermekvilága. A gyermekkorral kapcsolatos kutatásaim során elsõsorban a munkába nevelõdés folyamatára, a gyermekek mentális térképére, a gyermekek és a természeti környezet kapcsolatára, valamint a különbözõ gyermekjátékok összegyûjtésére és tipizálására összpontosítottam. 4 Vizsgáltam a gyermek helyét a családban és a kolónia szélesebb társadalmán belül is. Salgótarján csodálatos természeti környezetben fekszik, a nógrádi medence keleti részén emelkedõ 729 méter magas Karancs-hegy alatt, a Tarján-patak és a Salgó-patak egyesülésé- 1 Jelen tanulmány részét képezi az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájába A Rimaiak Salgótarjánban címmel 2014-ben benyújtott disszertációmnak. A disszertációm megírásakor nyújtott segítséget köszönöm a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának. Jelen tanulmány írásakor a szerzõ a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetének ifjúsági ösztöndíjas tudományos segédmunkatársa. 2 ASSMANN 1999: Azonban nem mindegy, hogy ezeket a tudományágakat hogyan nevezzük. A legfontosabb annak a figyelembevétele, hogy milyen tudományos módszereket, rendszerezést, terminológiát használunk. Ha tehát alapvetõen nem természettudományos megközelítésmódról van szó, a kutatást nem lehet a történeti ökológia körébe sorolni, helyesebb környezettörténetnek, vagy környezeti antropológiának nevezni. A problémát remekül összefoglalta Borsos Balázs (BORSOS 2004). 4 A gyermekjátékok egy részérõl röviden már írtam egy korábbi tanulmányomban. NICKEL

312 nek Y alakú völgyében. A 19. század második felében bekövetkezõ rohamos fejlõdését a szénbányászat megindulásának és az ipari üzemek megtelepedésének köszönhette ben létrejött a Szent István Kõszénbánya Társulat, 5 amely 1868 ban állami közremûködéssel Salgótarjáni Kõszénbánya Részvénytársasággá 6 alakult ban kezdetét vette a Salgótarjáni Vasfinomító építése, 1871-ben pedig megalakult a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmû Rt ban megindult a termelés a Salgó Tarjáni Palackgyárban, és 1898-ban megkezdte mûködését a Hirsch és Frank Budapest Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntõ Rt. 7 Az addig csendes, festõi völgy élettel és zajjal telt meg, és a kolóniákon felnövõ gyermekeknek egyszerre vált természetessé és otthonossá a gépek zaja, a gyárak ég felé törõ kéményeinek látványa és a vadban gazdag erdõk ölelésébõl kitörõ sziklacsúcson álló salgói vár festõi romja. A kolóniák lakossága a 19. században vegyes képet mutatott mind nyelvileg, mind hagyományaikban, hiszen túlnyomó többségében külföldrõl toborzott munkásokból álltak. A társadalmi környezet, amelyben adatközlõim gyermekkorukat megélték, már csak részben volt többnyelvû. A kérdésre, hogy milyen nyelven beszéltek, elmondták, hogy Mi gyerekek csak magyarul. De az épületben ahol lakom akkor még szlovákok is laktak, meg cipszerek, németek. 8 Egy cipszer 9 gyökerekkel rendelkezõ családban az 1930-as években a gyerekek magyarul beszéltek, a felnõttek a nagyszülõkkel németül, egymással vagy magyarul, vagy németül, illetve volt a Salgó úton egy kis füstös kocsma a gyári magazine jobb oldalán a régi Csarba-féle óvoda mellett, esténként ott találkoztak. Ott csak németül vagy szlávul ment a politizálás. 10 Ahogy egy falu társadalmához és mûveltségéhez a családon keresztül vezetett az út, éppúgy az ipari kolónia társadalmának elemzéséhez is nélkülözhetetlen a (munkás) család megismerése. A család legifjabb tagjai, a gyermekek világérzékelése mindig is jól tükrözte a felnõttek hétköznapi életét, a mindennapok valóságát. A gyermekeknek a család nyújtott védelmet, ez sugárzott melegséget, így fejlõdhetett a gyermeki személyiség harmonikusan. Itt tanulta meg eszmélkedése pillanatától, hogy az élet örökös, fáradhatatlan küzdelem, mely ritmusával hol elfeledteti, hol meg hangsúlyozza a bajt, nehézséget, és hogy e küzdelemben ereje, tehetsége szerint minden családtagnak, tehát neki is részt kell vállalnia. 11 Otthon ismerte meg a hétköznapok és ünnepek tárgykészletét, a közelebbi, majd egyre távolabbi környezetét, életterét. A játékain keresztül beletanult az õt körülvevõ világ szabályrendszerébe, normáiba és munkáiba. A gyerekek számára a kolónia zárt világ volt, mintegy védõburokként fogta õket körbe. A vállalat csecsemõkoruktól kezdve gondjukat viselte. Segített élelmezésükben, ruházkodásukban, és taníttatta is õket, ezzel tulajdonképpen a szocializációs folyamat ré- 5 SZVIRCSEK 1997: A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt-rõl részletesen lásd DZSIDA Budapest Fõváros Levéltára Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntõ Rt. iratai, Ügyvezetõségi iratok XI show_fond&fond_id= Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009). 9 A cipszerekrõl lásd Barna Részlet a N. Gézával készített interjúból (2009). 11 GAZDA 1980: A szociális és jóléti intézményekrõl bõvebben lásd VÁRKONYI-NICKEL 2015c 312

313 Acélgyári gyermekek 1911-ben. Dornyay Béla Múzeum fotótára Gábler Vilmos hagyatéka ltsz szét képezte a gyárhoz tartozás tudata. 12 A fiúk többnyire átvették apjuk szakmáját, és magától értetõdõ volt, hogy megmaradtak a Rima keretein belül. Beszélgetõtársaim úgy fogalmaztak, hogy: nem láttak túl a sorompón. Becsületes legyé, jól dolgozzá, iparkodjá bejutni a gyárba, mert ha oda bejutsz, a megélhetésed biztosítva van! Ezt mondogatta nekem Édesapám gyerekként. 13 A kisgyermekek játékéletében könnyû fölfedezni a munka csíráit. A ház körüli munkákból a növekvõ nemzedék tagjai is kivették a részüket. A gyermekekre vonatkozó szabályok közül az egyik legfontosabb a kolónia határainak tiszteletben tartása volt. A két jelentõs hangjelzés a gyári duda és a harangszó voltak. A harmincas években pontosan délután kettõkor, este hatkor és reggel fél hatkor szólalt meg a mûszakváltást jelzõ éles hang. A dudán kívül a gyerekeknek a játék végét jelentette az esti harangszó is. Hát haza kellett menni mire harangoztak. Délben meg este hatkor vagy nyáron nyolckor. 14 Az óvodás korú gyerekek még többnyire otthon maradtak édesanyjukkal, vagy a nagyszülõkkel, bár a harmincas években mûködött a Salgó úton egy óvoda. Tekintettel arra, hogy a város polgármestere, dr. Förster Kálmán visszaemlékezéseiben leírja, 15 hogy polgármestersége alatt, tehát 1922 és 1943 között Salgótarjánban három óvoda volt, és mind a három óvodát a város tartotta fenn, az acélgyári óvoda beszélgetõtársaim által 13 Részlet a B. Tiborral készített interjúból (2009). 14 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009). 15 SZIRÁCSIK 2012: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Z csomó Adó, illeték, segély ügyek 171. tétel 313

314 magánóvodaként történõ aposztrofálása tévedés lehet. A polgármester az acélgyár igazgatójától udvarias levélben kért támogatást az óvoda felújítására. 16 Ahogy cseperedtek a gyerekek, úgy fedezték fel a kolónia távolabbi részeit. A fasori házak mögött, egészen a Salgó útig mindenkinek volt egy olyan 5-6 méter széles kertje végig és abban volt általában egy vagy két gyümölcsfa. Plusz a fölsõ részén disznóólak voltak. Kisgyerekként nekem azt mondták, hogy ott van a világvége. Az iskolánál meg a másik világvége. Néha elmentem addig és átnéztem a túloldalra. 17 A kisiskolás gyerekek már messzebbre mehettek játszani. Életüknek nagy részét, ha csak tehették, a szabadban töltötték. Játékaik és játékszereik számára egyaránt a természet biztosította a legszélesebb keretet. Megismerték a kolónia határait, a közvetlen környezetének természeti adottságait s az azokhoz fûzõdõ hagyományokat, rendszabályokat. Huizinga elmélete szerint a mítoszok és rítusok éppúgy a játékban gyökereznek, mint a belõlük származó tevékenységtípusok, így a jog, a mûvészet, a tudomány, vagy éppen az ipar. 18 Véleménye szerint a kultúra mindenekelõtt a játék jegyében tanulmányozható. Gazda Klára hat típusra osztotta a gyermekjátékokat. Interjúimban a legtöbb adatot a kötött játékokra találtam, ezen belül is az V. típusba sorolt mozgásos vagy testedzõ játékokat sikerült alaposabban felgyûjtenem. Elõfordultak elvétve az I. típusba sorolt mondókák is, a IV. típusba tartozó énekes-táncos, valamint a VI. típusba sorolt értelemfejlesztõ játékok is. 19 A tipizálás sorrendjét követve elõször az I. típusba tartozó két mondókát mutatom be. Mind a kettõt ismerték acélgyári adatközlõim is, de pontosan visszaidézni csak az egyetlen nõi, üveggyári adatközlõm tudta. Süss fel, süss fel Napocska, Ne menj Maconkára, Mert Maconkán csontot törnek, Tökkel harangoznak, uborkával csöngetnek. 20 Ezen felül üveggyári interjúalanyom még egy csiklandozó mondókát is említett, amelyet acélgyári adatközlõim szintén ismertek. Bezsere bezsere dombocska, Ott lakott egy nyulacska. Fõzött kását. Ennek adott fazékba, ennek adott tálkába, ennek adott kanálba. 17 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2009). 18 HUIZINGA 1990: I. Dajkarímek, mondókák, dalocskák II. Egyszerû játékok III. Játékszerek IV VI. Kötött népi játékok, ebbõl: IV. Énekes-táncos V. Mozgásos v. testedzo? VI. Értelemfejlesztõ és szórakoztató. GAZDA 1980: Részlet a V. Józsefnével készített interjúból (2012). Jellegzetes Mátra környéki palóc naphívogató. Változatairól lásd: KRISTON VÍZI 1989: A mondóka közben a gyermek tenyerét körkörös mozdulatokkal csiklandozzák, majd az utolsó sornál az ujjukat fölfuttatják a gyermek karján és a nyakát csiklandozzák meg. 314

315 A kicsinek nem maradt, oszt, ide szaladt, ide szaladt. 21 A IV. típusba tartozó Énekes-táncos játékok közül többen említették a Körben áll egy kislánykát, és a Bujj-bujj zöld ágat. Az acélgyári elemi iskola és a játszótér. Dornyay Béla Múzeum fotótára ltsz: 4278 Az V. típust alkotó mozgásos, testedzõ játékok egész tárházát mesélték el férfi adatközlõim. A telep legnagyobb játszótere az elemi iskolával szemben volt. Ezen felül a kolónia három részén alakultak ki fõbb játékterek. Az Acélgyári út közepén elhelyezkedõ jégpályán, illetve sportpályán, a Salgó út város felõli bevezetõ szakaszának patakpartján, itt voltak a kemencék is, a Kis-hegyen vagy más néven Kucorhegyen, amelyiken az evangélikus templom is állt, és a gyár mögötti Jónásch-telepi részen, az úgynevezett Gyármögött sportpályáján. A két sportpályához leginkább futball- Az acélgyári korcsolyapálya az 1920-as évek végén. Dornyay Béla Múzeum fotótára Gábler Vilmos hagyatéka ltsz és

316 mérkõzések kötõdtek, amelyeket az acélgyári teleprészek gyerekei vívtak egymással. A csapatok a visszaemlékezések alapján az alábbiak voltak: Fasor, Amerika, Gyármögött, Cigány utca, Kis Tarjáni utca, Füleki utca. Adatközlõim elmondása, illetve a levéltárban vizsgált helyszínrajzok alapján a korcsolyapálya pontos helye a mai Acélgyári út es számú épületeinek helyén lehetett. A jégpálya az olyan jó volt! Volt ott melegedõ is. Aztán egyszer, amikor sportpálya volt, ott fociztunk, a kapu ing, meg táska volt. Jött arra a Karattur igazgató úr, látta, hogy focizunk. Másnap szólt az ácsmesternek, hogy kapufát akar látni a fiúknak. És másnap már volt kapunk. 22 A gyermekek nyári idõtöltésének kedvelt helyszíne a kolónián átfolyó patak volt, amely számos játéklehetõséget rejtett magában. A legtöbbször emlegetett játék a vízi csata volt, amelyet mosóteknõbõl vívtak. A Salgó patak, a gyár kapujából a Fasor felé nézve, a baloldalon lépett be a Kolóniára, a vasút mentén és valamikor egyenesen folyt végig, de az elemi iskolával szemben álló házak építésekor, az 1920-as években a gyári út közepe táján, az iskolánál átvezették az út túloldalára, így a jobb oldalon folytatta útját, és hagyta el az acélgyár területét a Koldus palotának becézett három emeletes munkásházak mögött. A tiszta folyóvízben az asszonyok gyakran mostak, a gyerekek pedig naphosszat a partján, vagy benne játszottak. Volt egy fahíd ami átment a Salgó útra és onnan indult a teknõverseny, hogy ki ér elõbb célba. 23 Ketten ültek egy mosóteknõben, általában az egyik evezett, a másik pedig próbálta kibillenteni az ellenfél teknõjébõl az utasokat, illetve kihúzni a dugót, hogy a teknõ elsüllyedjen. Az acélgyár fenntartott egy medencét is a gyár területén. Ezt is szívesen látogatták a gyerekek. Inkább fürdõmedence volt, mint úszómedence. Tervrajzot, vagy mûszaki le- Az úszómedence az 1920-as években. Dornyay Béla Múzeum fotótára Gábler Vilmos hagyatéka ltsz Részlet a R. Endrével készített interjúból (2012). 23 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014). 316

317 írást nem találtam róla, így kénytelen voltam az adatközlõk elmondására támaszkodni. Ez alapján a fölsõ gyári kapun lehetett bemenni, a jegyet a kapusnál kellett megváltania, aki nem volt acélgyári dolgozó. 10 fillér volt egy fõre. Kellett menni délelõtt Halász bácsihoz, õ volt a portás, adott jegyet, de csak acélgyári gyerekeknek ingyen. 24 Külön fürdõztek a hölgyek és külön az urak. Aztán jött a Gáspárné, annak volt egy nagy botja, az mondta, hogy kifelé kifelé most már jönnek a fiúk. 25 Voltak kabinok és egy nagy medence, amelynek lekerítették egy részét, ez szolgált kis medencének, fából keretet ácsoltak neki, kötél kapaszkodókkal és álpadozattal, így a vízmélység 100 cm alatt maradt. Az úszni nem tudó kisgyerekek itt játszhattak. A nagymedence vízmélysége kb. 150 cm volt. Voltak olyan bátrak, akik ott a mészraktárak lemeztetejérõl ugráltak be. Gáspár néni mindig rájuk szólt. 26 A belevezetett forró gõzzel fûteni is tudták, így tavasztól õszig szolgált szórakozási és sportolási lehetõségként az acélgyár alkalmazottainak és teljes családjuknak. A teknõcsaták színhelyének közvetlen közelében volt a kemence sor, amelyet miután a háziasszonyok már nem használták, a gyerekek játszóterükké tették, és gyakran belebújtak, felmásztak rájuk. A kemence lépcsõzetes volt. Az alsó részére is fel lehetett mászni és a fölsõre is, ami szabad volt, de mégis volt fölötte tetõ. Fészerszerû volt, oda is föl lehetett mászni. Volt olyan bátorságpróba, hogy a kemence háta mögül le kellett ugrani a patakhoz, a pataknak az a része cölöpözve volt, hogy ne mossa alá a víz a kemence mögötti falrészt. A következõ szint az volt, hogy a kemencérõl át kellett ugrani a patakot. Ha felálltunk a kemencepadkára, a tetején a csatornát el lehetett érni és a verseny az volt, hogy ki tudott végigmászni rajta. Egyszer elkaptak minket így lettünk a polgáriban a két csatornás gyerek. A kemencékkel sokat játszottunk. Legalább hat volt egymás mellett. A hátoldalukra rajzoltunk faszénnel. 27 A kemencék mögött ment a Salgó út, és onnan ívelt föl meredeken a Kuczor-hegy, vagy más néven Kis-hegy oldala, amelyen az evangélikus templom is állt. Ez volt a következõ legfontosabb játszóterület a fasori (a mai Acélgyári út) és az amerikai gyerekek számára. Tudniillik a Kuczor-hegy gerince határvonalon feküdt a két teleprész között. Kimondottan Rimai gyerekjáték volt a Kuczorért folytatott háborúk. 28 A hegy oldalában több adatközlõm említett barlangokat, vagy üregeket. Arra már nem emlékeztek egyértelmûen, hogy ezek természetes képzõdmények voltak-e, vagy õk ásták õket. Mindenesetre próbálták mélyíteni, esetenként berendezni az üregeket. Az amerikai és fasori gyerekek közötti konfliktus másik oka az lehetett, hogy a visszaemlékezések szerintaz Amerikában lévõ gondozott kis gyümölcsöskertekrõl bátorságpróbaként néha a fasori gyerekek gyümölcsöt csentek. A felnõttek nem csináltak belõle problémát, de a gyerekeknél ez azt jelentette, hogy kiásták a csatabárdot. Volt az indiános játék. Deszkából kifaragtunk nyílvesszõ alakot, azt befestettük és botra ráfûzve fejdíszt készítettünk tollakból amit találtunk. A fõhadiszállás a Kuczor hegy tetején volt. Három barlangunk volt. A gyerkõcök ásták. Ratkóvszki gyerekek, Demény gyerekek, Tõzsér gyerekek, Endrejter gye- 24 Részlet a Sz. Mihállyal készített interjúból (2014). 25 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). 26 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). 27 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014). 28 Részlet a B. Tiborral készített interjúból (2010). 317

318 rekek. Õk Amerikához közelebb laktak. A fasorról volt Brunczel Tibi, Herbacsek Karcsi, a mi részünkrõl voltak. A háború Amerikával tulajdonképpen a barlangokért ment. Háborúból megmaradt rohamsisakban, egymást csúzlival lövöldözve mentek a harcok Amerika és a Fasor között. Nagy szederbokrok is voltak a tetõn és gombák is voltak a Füleki utca felõli részen és azért is ment a harc, hogy kié legyen. De iskolában folytatódott a barátság, nem haragudtunk egymásra. Amikor úgy éreztük, hogy többen vagyunk, meg jobbak, akkor kimentünk és kiabáltunk: Gyertek ha mertek, ha van tiszta gatyátok, majd kimossa anyátok. Aztán ha elõjöttek akkor ment a csúzliáradat rájuk. Õk nem voltak indiánok, õk rohamsisakokat viseltek. Szalonnasütéssel egybekötött volt a békepipa elszívása. Gesztenyét kifaragtunk, félbevágtuk és szárított akáclevelet összedörzsöltünk és azt meggyújtottuk és azt szívtuk. De olyan erõs volt és úgy csípte a nyelvünket, hogy utána csak ment a köpködés. Ekkor 8-10 éves korú gyerekek voltunk. A felnõttek tudomásul vették és élvezték a fiúk harcát. 29 Egyéb mozgásos, testedzõ, botos játék 30 volt a pigézés (vagy bigézés). 31 Egy nagyjából 2 centiméter átmérõjû botból levágtak körülbelül egy 10 centiméteres darabot, amit kihegyeztek, hogy úgy nézzen ki, mint egy hegyes kúp. Vágtak egy másik, körülbelül 70 centiméter hosszú botot, amit a kezükbe fogtak. A játék lényege az volt, hogy a földre tett, kihegyezett végû pigefának úgy kellett rácsapni az egyik végére, hogy az pörögve fölperdüljön derékmagasságig és a következõ ütéssel minél messzebbre kellett eljuttatni. Adatközlõim elmondása alapján komoly elismerésre számíthatott már csak az is, akinek egyáltalán sikerült elütnie. A játék nagy ügyességet igényelt. Hasonló játék volt a sungórozás, vagy suhingózás. Vörösagyag réteg volt a Kuczor-hegyen az evangélikus templom mögött, amit a gyerekek folyamatosan bányásztak, megnedvesítették és apró gömböket gyúrtak belõle. Fûzfavesszõt, vagy mogyoró vesszõt vágtak, rászúrták és meglendítve egész messzire, a Füleki útra, de néha még a Kolduspalotákig is ellõttek vele. A fogócskához hasonló játék volt a zsiványzsandár. Két csapat játszotta, voltak a zsiványok és a zsandárok. A játék akár több napig is tarthatott, amíg minden zsiványt el nem fogtak a zsandárok. Akinek ráütöttek háromszor a hátára, az kiesett. Az iskola területén függesztették csak föl a játékot, de az iskolába menet és jövet újra futottak egymás elõl. Gyakran karikáztak is. Drótból hajtottak nekik a felnõttek karikát, vagy bicikliráfot használtak (kiszedték a küllõket). Drótból lett hajlítva egy olyan kutácsféle, az egyik vége olyan volt, mint a kutács, a másik vége meg olyan volt, mint egy horog, hogy a ráfba beleférjen és nem ütöttük a karikát hanem toltuk. 32 A testgyakorló, kidobós labdajátékok közé tartozott az üssön a üssön a. 33 Rajzoltak a porba egy kört, a közepére ástak egy kis lyukat. A lukba beletettek egy teniszlabdát. A 29 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014). 30 KRISTON VÍZI 1989: Az egész magyar nyelvterületen elterjedt játék, a palócoknál bige és pige néven is ismeretes, a játéknak több változata is van. KRISTON VÍZI 1989: Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). Kutács = piszkavas 33 A szakirodalomban "Nemzetes" néven ismert játék onnan kapta hivatalos nevét, hogy a játékosok egy-egy nemzet nevén játszanak. KRISTON VÍZI 1989:

319 játékirányító beállt a kör közepére, a labda fölé, a többi gyerek felsorakozott a kör vonalán, úgy, hogy a cipõjük orra a vonalon legyen. Volt a játékban egy írnok, is, aki tulajdonképpen a második bíró szerepét töltötte be. Az írnok pár méterrel távolabb állt a résztvevõktõl. Minden játékos választott magának egy ország nevet. Én általában Görögország voltam. Akkor az írnok mondta, hogy»üssön a üssön a üssön a Görögország.«és akkor én beugrottam a labdáért és azzal céloztam és dobtam. Akit eltaláltam, annak az írnok fölírt egy fekete pontot. Nyáron volt, a maradék iskolafüzet lapjaiból vettünk ki egyet, arra írtuk. 34 Ha valakinek összegyûlt öt fekete pontja, annak ki kellett állnia a játékból. Az gyõzött, aki utolsónak a játékban maradt. A játék több órán keresztül is tarthatott. A kisebb gyerekek rendszeresen játszottak hajtósat, aminek a lényege az volt, hogy egy darab kötelet a lovat játszó gyerek a tarkóján és a hóna alatt átvezetett, ez volt a hám, a hajtót játszó társa pedig megfogta és így szaladgáltak. A nagyobbacska fiúk gombfocihoz hasonló játéka volt az úgynevezett Smólozás. Minden háztartásból igyekeztek elkérni a Schmoll cipõpasztás dobozt. Az volt a jó, ha minél nagyobb volt, mert megtöltötték homokkal, és a nagyobb erõsebb játékosnak számított. Egyik adatközlõm a játékot részletesen ismertette. A pálya kb. 2x5 méteres volt, föllocsolva, fölsöpörve, jól ledöngölt udvaron. A kapuk kb. 30x10 cm-esek voltak fából, hálóval. A pályán pontosan tizenhatosok, a félkörök, minden vonal mészporral felszórva vékonyan. A pasztás dobozok a méret alapján 1-5-ig voltak számozva. A kisebb méretûek voltak a csatársor, a nagyobb a védelem és a legnagyobb a kapus. A Schmoll paszta doboz teteje a kívánt csapat színére volt festve. A labda kb. 1 cm-es üveggolyó volt és úgy játszottunk vele, mint a gombfocival. Volt esti villanyfényes meccs is, ekkor az egy-egy kapufán egy-egy kocsisgyertya égett. Mindez nagyszámú közönség elõtt! Az egyik legjobb játékos volt az a Szojka Ferenc, aki a Puskásék csapatában játszott késõbb. A pasztás dobozba agyagos földet, vagy sûrû homokot tettünk, hogy legyen súlya, jól bele kellett sulykolni, nem kotyoghatott, hogy nehogy a belsõ rész elõbb odaérjen, mint a külsõ rész. A Gáti festékházban vettük a festéket. A mai Posta környékén volt. Kis gyógyszeres üvegeket vittünk, abba tették bele a színeket. Meg egy másikba hígítót, hogy ki tudjuk mosni az ecsetet. 2 Ft-ba került ez a teljes szolgáltatás. Már háború után emlékszem egyszer mentünk hozzájuk festékért és miután fizettünk és odaadta a számlát, bele volt csomagolva a két forint. Hú de örültünk neki! Ez egy zsidó kereskedõcsalád volt. Igazi úriemberek! 35 A kolóniai gyerekek között is általánosan elterjedt volt a golyózás. Agyag- és üveggolyókkal játszottak. A golyóknak kézzel ástak kis gödröt, és elsimították a játéktér többi részét. Volt egy luk. Az üveg, vagy agyag golyókat, minden fûszerüzletben lehetett kapni, szóval marokkal kellett õket dobni, és ha több én golyó volt a lukban, mint másik, akkor elvihettem a többi golyót. 36 A nagyobb fiúk között, akiknek már volt pénzük, kedveltek voltak a különféle pénzzel játszott ügyességi és szerencsejátékok, amelyeket a szülõk szigorúan tiltottak, így csak titokban játszhatták õket. Ilyen volt a snúr és snóbli. Utóbbit lehetett bárhol ját- 34 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). 35 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2014). 36 Részlet a B. Tiborral készült interjúból (2010). 319

320 szani. Az egyik játékos a kezében megrázta a pénzt, megkérdezte a másik játékostól, hogy Sas vagy írás?, aztán lecsapta az asztalra, és ha a másik eltalálta, megkapta az érmét, ha nem, akkor neki kellett egy ugyanolyan értékû pénzérmét adnia a másiknak. A snóblit csak hat évesnél nagyobbacska gyerekek játszották, mert a náluk kisebbeknek még nem volt pénze. A zsebpénzt, azt úgy kaptuk, hogy elküldtek valamiért és a visszajárót részben vagy egészben megtarthattuk. 37 A snúr összetettebb játék volt. Mindig tiszta udvaron játszották, lehetõleg kemény talajon. Elõtte föllocsolták, fölsöpörték a játékteret. Húztak egy egyenes vonalat két-három méter hosszan. Tõle nagyjából öt méterre húztak vele párhuzamosan egy ugyanolyan hosszú vonalat. Lehetõleg rézpénzzel játszották, hogy a dobáshoz megfelelõ súlya legyen. A játék úgy kezdõdött, hogy az egyik vonalhoz álltak és a másik vonal felé dobtak. Mindenki csak egy pénzt dobhatott. Akinek a legközelebb esett a pénze a szemben lévõ vonalhoz, az lett az elsõ helyezett. Neki volt joga összeszedni az összes pénzt, majd elõször feldobni. Mielõtt feldobta volna, meg kellett mondania, hogy milyen oldalukkal felfelé lévõ pénzérméket akar majd összeszedni: sas vagy írás? Aztán feldobta, és amelyiket eltalálta, azt összeszedhette. Az el nem talált pénzérméket újból feldobták, most a második helyezett próbálkozhatott és ez így ment addig, amíg el nem fogytak a pénzek. Lehetett fogadni is a játékosokra, hogy ki nyeri a dobást, de arra is fogadtak, hogy a földobott érmébõl a próbálkozó hányat talál el. A VI. típusba sorolt értelemfejlesztõ játékok közül a leggyakrabban a szembekötõs játékokat említették, úgymint a Koszorú, koszorú illetve az Erre csörög a dió. Bár nem kimondottan játékként tekintettek rá, de érdekes nagyobb gyerekekhez kötõdõ szórakozás volt a hangos felolvasás. Aztán volt egy nagyobbacska társunk, aki rendszeresen ponyvákat olvasott hangosan a kicsiknek, azok meg kísérték. Volt, hogy elmentek vele Jónásch-telepig meg vissza. 38 A gyermek akármivel képes játszani, így tulajdonképpen bármi játékszernek minõsülhet. A fogalmat a gyermekek tárgykészletének vizsgálatakor szûkítenem kellett. Káár Katalin fogalommeghatározását vettem alapul. Játékszernek azokat a különbözõ anyagokból (növényi, állati alapanyagok, fa, kõ, papír, fém, stb.) készült, kizárólag a játszás céljait szolgáló tárgyakat nevezzük, amelyek formájukat, alakjukat tudatos emberi tevékenység nyomán nyerik el. 39 A játékszereket további két kategóriára bontottam: készen vásárolt játékszerekre és a saját készítésû játékokra. Adatközlõim elmondása alapján a kettõ között az arány 1:1 volt. Vásárban vehetõ közkedvelt játékok voltak a dugós, illetve a szalagos puskák, a citrompisztoly. A fûszerüzletekben lehetett venni a dugókat, a pisztolyt meg a vásárban, vagy a vaskereskedésben. Lányoknak kartonbabákat vettek, amelyekre különbözõ papírruhákat lehetett illeszteni. Adatközlõim a karácsonyi ajándékaik között emlékeztek önjáró tankra, amely lõtt is, autó és vonat modellekre, morgó mackóra. A saját maguk által készített játékok közül a legkreatívabb a ballagó volt. Ügyesség és jó megfigyelõképesség kellett ahhoz, hogy valaki elõ tudja állítani a tulajdonképpeni önjáró cérna spurnit. A nagyobb gyerekek adták át tudásukat a kisebbeknek, és aki- 37 Részlet a B. Tiborral készült interjúból (2010). 38 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2012). 39 KÁÁR 1990:

321 nek sikerült, az komoly elismerésben részesült a többi telepi gyerek részérõl. Az elkészítésére még emlékezõ adatközlõ sajnos elhunyt, és a kezdeti beszélgetéseink alkalmával adott rövid leírás alapján a többiek már nem tudták rekonstruálni az ügyes kis szerkezetet. A nagy cérna spurni szélét ki kellett recézni, olyan lett, mint egy fogaskerék, befûztünk egy gatyagumit, az egyik végére kötöttünk egy fát, a másik végére egy szappant, majd megint egy darab fát, olyant, ami nagyobb mint a másik és aztán ezt fel kellett húzni és letenni az asztalra, és ez ballagott elõre. Olyan kis önjáró volt. Nem volt könnyû megcsinálni. 40 A gyermekijesztõkön keresztül érdekes példáját találtam a más-más tájról származó gyermeki hiedelemvilág találkozásának. Nagyobb fiúk emlegettek valami kókót, 41 hogy a cimborája az ördögnek, vagy micsoda és a sötétben elkap, ne járjak éjszaka a pataknál, de nem tudtam, hogy mi az. Meg volt valami morkoláb, 42 de azt sem tudom, hogy mi. Ezek a nagyobb fiúk nem acélgyáriak voltak. 43 A telepi gyerekeket szüleik a visszaemlékezések szerint csak létezõ személyekkel ijesztgették, hogy elviszi õket, úgymint a koldusasszony vagy a kéményseprõ. A serdülõk sajátos helyet foglaltak el a kolónia közösségében: gyermekkorukból lassan kilépve, igényeik és öntudatuk, erõsödõ büszkeségük egyre inkább a felnõttek világa felé vonzotta õket, ám a valóságban mégsem tartoztak sem ide, sem oda. Az átmeneti jelleg testiekben és lelkiekben egyaránt megmutatkozott évesen nagyot változott a kiskamaszok élete. A fiúk és a lányok elváltak egymástól. A különbözõ nemû testvérek nem aludtak többet egy ágyban, az idegen lányokat a másodlagos nemi jelleg kifejlõdésével körülbelül egy idõben magázni kezdték a többiek. A fiúk legtöbben dolgozni kezdtek, és hetente háromszor látogatták az iparostanonc iskolát, vagy polgári iskolába mentek. Önálló munkavégzésük jutalmaként elsõként mosakodtak reggel, mert mindig azok mosdottak elõször, akik munkába mentek. 44 Az iparostanonc iskola ugyan csak a hét bizonyos napjait szakította el a munkától, mégis a gyerekkor felé húzta még õket. A rendszeres gyári munka viszont a felnõttkor felé nyitott kaput. A gyári munkába való felvételnél mindenkor tekintetbe vették a tanulók szellemi és testi fejlettségét, és csak olyan gyermekeket alkalmaztak, akik iskolai kötelezettségüknek eleget tettek. Iparostanoncnak csak a 12. életévüket betöltött, s az elemi iskola 6 osztályát elvégzett tanulókat vettek föl, illetve felvehetõk voltak az 5, és kivételes esetben a 4 osztályt jó eredménnyel elvégzettek közül azok, akik betöltötték a 13. illetve a 14. évüket. Az elemi iskola hat osztályát elvégzett növendékek rendesen és túlnyomó részben a társulat gyáraiban nyernek hajlamuk és képzettségöknek megfelelõ foglalkozást. Mint gyári inasok az iparosiskola köteles látogatói, ahol is fõleg a rajzolásban és egyéb hivatásuk körében szükséges gyakorlati ismeretekben nyernek további kiképzést. Az iparo- 40 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014). 41 A kókóról és a gyermekijesztõkrõl bõvebben lásd: HOPPÁL 1969.; BARNA 1989: 661 v.ö. DÖMÖTÖR A morkoláb, vagy markoláb a kutyához vagy farkashoz hasonló, szõrös, fekete állat megeszi a Napot napfogyatkozáskor és késõbb ki is hányja. A kókóval együtt markoláb is a palóc néphit része. Bõvebben lásd DIÓSZEGI 1968.; BARNA 1989: 601; v.ö. DÖMÖTÖR Részlet a R. Endrével készített interjúból (2014). 44 Részlet a R. Endrével készített interjúból (2012). 321

322 Acélgyári tanoncok a két világháború között. Dornyay Béla Múzeum Fotótára ltsz. 3153N siskolát végzett növendékek még azután is éveken át iskolai nyilvántartás és felügyelet alatt állnak s tanusított szorgalmuk és erkölcsi viselkedésüknek megfelelõen 200 koronáig terjedõ jutalomban részesülnek. 45 Igazolatlan hiányzás esetén a büntetés különbözõ fokozatait alkalmazta az iskolaszék: szóbeli figyelmeztetés, a szülõk beidézése, a tanuló elzárása, pénzbírság. Az acélgyári elemi iskola épülete már az elsõ világháború elõtt szûkösnek bizonyult. Egy 1905-ös újságcikkben megjelenik, hogy az acélgyári elemi iskolába több tanuló jár, mint a város többi iskolájába összesen. Ez alapján az acélgyári iskolába iratkozott 509 tanuló, a polgáriba 253, az izraelita iskolába 123, az üveggyári iskolába tanuló, az evangélikus iskolába tanuló. Volt a településen egy római katolikus iskola is, de a 45 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmû Részvénytársaság és társvállalatai jóléti intézményeinek ismertetése, Élet Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, Budapest, [Szerzõ nélkül] Salgótarjáni Lapok szept

323 cikk nem közöl róla adatokat, mert lapzártakor még folytak a beiratkozások. 46 Az alábbi diagram jól szemlélteti az arányokat. Végül november 5-én avatták fel és adták át a tanulóközönségnek az új elemi iskolát. Beszélgetõpartnereim úgy emlékeztek vissza rá, hogy az iskola legfõbb céljai között szerepelt a munkaszeretõ, dolgos felnõtt emberek nevelése, ezt elõsegítendõ angol tankertet alakítottak ki faiskolával, a fiúknak barkácsolási ismereteket, a lányoknak fõzési és varrási gyakorlatokat oktattak. A modern, korszerûen felszerelt acélgyári iskolának hamarosan országos híre lett. Éves rendszerességgel látogatta a tanfelügyelõ az iskolát tavaszán, miután a növendékek tárgyi tudását, számolási és írási készségét országos szinten kiemelkedõnek minõsítette, azt írta, hogy az acélgyári elemi iskola igazi pedagógiai oázis. 47 Mikor befejezõdött a tanév, az acélgyári iskolából a tanítók felkísérték a gyerekeket a Munkás Kuglizóba. Az eseményt Juniálisnak hívták. Libasorba vezették ki a tanító nénik a gyerekeket egy meredek úton a Kuglizóhoz, felsõ Amerikán keresztül. A Kuglizó kerthelyisége egy biztonságosan bekerített rész volt, két tekepályával, nagy loggiával. 60 tagú fúvószenekar játszotta a tánczenét. A gyerekeknek külön bábszínházi rész volt kialakítva, ami nekem nagyon tetszett. Kb gyerek szórakozott ott ilyenkor, a szülõkkel együtt. Kaptunk kakaót, kiflit, süteményt. Pavilonok voltak körbe, ott fõztek virslit stb. A felnõtteknek volt sör, bor. 48 Az iparostanonc iskola oktatói azonosak voltak az elemi népiskola tanítóival, közös igazgatásban, közös épületben és közös költségvetéssel mûködött az elemi iskolával. A serdülõ legények a szabadidejükben cserkészkedtek, vagy a leventeség keretein belül sportoltak. Na most, akkoriban két egyesületbõl lehetett választani. A cserkészet és a le- 47 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár Z csomó folio Jegyzõkönyv április Részlet a N. Gézával készített interjúból (2010). 49 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009). 323

324 vente. [ ] A cserkészetbe még bevettek lányokat is 49 Az elsõ világháborús vereséget követõen megalapított levente szervezetrõl elõször az évi LIII. testnevelésrõl szóló törvény rendelkezett januárjában alakult meg a Salgótarjáni Acélgyári Leventeegyesület, melynek elsõ elnöke Karattur Antal üzemmérnök, a gyár késõbbi igazgatója volt. A leventeségrõl beszélgetõtársaim kellemes emlékeket õriztek, akár a cserkészetrõl, de megjegyezték, hogy a második világháborús front közeledtével a szülõkben érezhetõen nõtt az aggodalom levente fiaik miatt. Nem ok nélkül. Az évi II. honvédelemrõl szóló törvény a korábbi egyszerû testnevelési kötelezettséget honvédelmi kötelezettségre változtatta, és a leventekötelesek nevelését és képzését a honvédelmi miniszter hatáskörébe utalta. Egyszerûbben fogalmazva: a fiúk kezébe éles fegyvert adtak. A gyári hierarchia legalsó lépcsõfokát a szegcsomagoló jelentette. 51 Több lépcsõfoka volt a szegcsomagolónak. Legalul volt az, amikor a friss nagyméretû szögekbõl ki kellett venni egy marokkal és a fejével hozzá kellett ütni a hasadon lógó kartonlaphoz, hogy sorba álljanak a markodban és akkor beletenni a dobozba, ilyen kartondobozba, fülekkel lehetett bezárni. És melletted meg a társad zárta le a dobozt, bélyegezte és egy szeggel a becsomagoltak közül berekesztette a dobozt, úgy, hogy beleverte. [ ]Na, most, a második lépcsõfok az volt, amikor egy ilyen kis lapáttal kellett a kisebb szögeket beletenned a dobozba. [ ] Na, a harmadik meg az volt, amikor ilyen kis kocsikkal kellett hordani a dobozokat, de hát az sokkal jobb volt, mert az ugye már nem volt olyan piszkos munka. 52 Nem mindenki dolgozott éveken keresztül a szegcsomagolóban. A tehetségesebb, jó tanuló gyerekeket rendszeresen kiválogatták és az irodába kerültek, irodakifutónak. Ott is ragadtak. Mert azoknak jó írása volt és elõször kifutó volt, aztán ott maradt. A kifutók olyanok voltak, mint a telefon. Õk hozták vitték a híreket, meg ha valamit kellett. A folyosón álltak. 53 Egy serdülõ fiú a tanonc évek alatt érett felnõtté, de férfivá úgy mondták, hogy a katonaság avatta. Ugye az már a tanonc évek után volt, segéddé váltak. A segéd az 18 éves körül lett. Igazi férfivá meg a katonaság avatta. Akkor három év volt. Katonaság után nõsültek. Katonának örömmel mentek, illetve aki nem ment azt lenézték. Azt hitték valami baja van. 54 A gyermekek öltöztetését minden szülõ saját maga oldotta meg, részben konfekció, részben készíttetett ruhákkal. 55 A gyerekek és szüleik gyakran töltötték közös szabadidejüket kirándulással, sporttal, vagy sportverseny megtekintésével. A Dolinka kialakítására az elsõ világháború után került sor. A fenyvessel és akácossal betelepített csodálatos pihenõ területet a gyár közvetlen szomszédságában lévõ domboldalban alakították ki. Gondozását a gyári kertészet látta el. A jelenlegi sportpálya elõdjét 1924-ben avatták fel. 56 A vállalati Rima-bajnokságok, a Rima Olimpia néven emlegetett sorozatok jelentõs állomásai voltak az atlétikának. A 50 A salgótarjáni leventék történetével részletesen Fodor Miklós foglalkozott. (FODOR 2012.) 51 Az itt olvasható interjúrészlettel már foglalkoztam korábbi tanulmányomban is NICKEL 2012a: Részlet a B. Tiborral készített interjúból (2010). 53 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009). 54 Részlet az A. Árpáddal készített interjúból (2009). 55 Errõl részletesen írtam VÁRKONYI-NICKEL 2015b 56 SZVIRCSEK 1993: SZVIRCSEK 1993:

325 második találkozónak 1942-ben Salgótarján adott otthont, ami együtt járt a 375 m kerületû futópálya elkészítésével is. 57 A Rima Olimpia volt a legszebb dolog, legszebb esemény, amire emlékszem ben az utolsón még a papámmal voltam. Akkor Salgótarjánban rendezték meg. A Rimai sportkörök, sportklubok vettek részt rajta. Voltak Borsodnádasdról, Rozsnyóról, Ózdról, Diósgyõrbõl, Gyõrbõl Nagyon komoly, színvonalas és elegáns versenyek voltak. Több napig tartott, megadták a módját. A máshonnan érkezõ sportolók a Dolinkában voltak elszállásolva, nagy katonai sátrakban. Ott fõztek nekik, nagy rendezvény volt. Pénzjutalom nem volt, de szép tisztelettárgyakat, órákat, dísztárgyakat lehetett nyerni. Nagyon szép és felemelõ volt, örökké emlékszem rá. 58 Salgótarján ideális természeti környezetben helyezkedett el ahhoz, hogy nagyobb erõfeszítések nélkül turisztikai központtá váljon. A városból is jól látszottak Salgó várának romjai, amelyeket a legkönnyebben Salgóbánya teleprõl közelíthettek meg a kirándulók, ahová fogaskerekû iparvasút kapaszkodott föl okt. 21-én kelt levelében Förster Kálmán polgármester köszönetet mondott a Társulatnak, hogy a növekvõ idegenforgalom dacára a turisták ingyenesen igénybe vehették az iparvasutat. 59 Akik éjjel akartak hazajönni, megfizették a fûtõházban valamelyik fékest és lehozták õket csak fékezõkocsival. Salgótarján idegenforgalmának fellendülésében jelentõs lépcsõfok volt a Salgó Menedékház felavatása, amely közvetlenül a sípálya szomszédságában, melegedõ és kis vendéglátó helyiségekkel épült fel 1935-ben. Ahogy a játékokra fordított idõ csökkent, és a felnövekvõ gyermekeknek egyre több feladatuk lett, úgy csökkent a játékok változatossága, gazdagsága és hossza. Mint láttuk, az életkor és a továbbtanulás vagy munkába állás függvényében a gyerekek közötti hierarchikus viszony is megváltozott. A helyük a rangsorban egyre inkább megnyilvánult a külsõségekben is, és mindenki számára tisztán látható és egyértelmû lett. A dolgozó kamasz fiú lassan elindult a szamárlétrán felfelé, lépésrõl-lépésre az apjának megfelelõ jogokat kapott a családon belül, ha ez nem is volt olyan látványos, mint a hagyományos paraszti társadalomban. Mihelyst évesen dolgozni kezdett a gyárban, elsõként mosakodott reggel, az apja után kapta az ételt az asztalnál. A továbbtanuló, gimnazista fiúkat pedig a többiek hirtelen magázni kezdték, akárcsak az egyik napról a másikra nõvé változó lányokat, és a kamaszok fokozatosan átléptek a gyerekközösségbõl a felnõtt férfiak és nõk világába. Mindeközben a közösségi élet legfontosabb színhelye maradt a gyár. A gyermekek és a feleségek is rendszeresen megfordultak a gyárban. Leginkább akkor, ha a családfõnek reggelit kellett vinni. De a gyár fürdõjében és uszodájában is alkalom nyílt a találkozásra, a kapcsolatok megerõsítésére. Ezeket a találkozásokat pedig napról-napra a kolóniai közösség hierarchiájának megfelelõ belsõ normarendszer szabályozta, és az elõreköszönõ gyermekekbõl elõbb-utóbb tiszteletreméltó szakmunkás és családapa vált. Bár a város másik részén lakott, az acélgyári kolóniát gyermekként jól ismerte, a gimnáziumban az acélgyári gyerekekkel együtt tanult Várkonyi Ágnes, aki még egy bõ emberöltõvel késõbb, a történénelem tudomány tiszteletreméltó professzoraként is kellemes humorral, és õszinte szeretettel tudott mesélni salgótarjáni gyermekkoráról. 58 Részlet a N. Gézával készített interjúból (2010). 59 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár Z csomó Adó, illeték, segély ügyek Förster Kálmán levele okt

326 IRODALOM 2012b ASSMANN, Jan 1999 Kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest. BALÁZS László 1978 Adatok és összefüggések a Rimamurány Salgótarjáni Vasmû salgótarjáni (acélgyári) népiskolájának történetéhez ( ), Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IV., Adatok és összefüggések a Rimamurány Salgótarjáni Vasmû salgótarjáni (acélgyári) nép (elemi) iskolájának történetéhez ( ), Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve V., Adatok a Rimamurány Salgótarjáni Vasmû Részvénytársaság iparos/- tanonc iskolájának történetéhez, Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VI., 1980, BARNA Gábor 1989 Fejezetek a palóc néphitbõl. In: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok IV., , Eger, DIÓSZEGI Vilmos 1968 A palóc etnokulturális csoport határa és kirajzásai. (Az égitestet evõ mitikus lény, a markoláb elterjedtségének tanulságai.), Népi kultúra-népi társadalom I DÖMÖTÖR Tekla 1981 Gyermekijesztõk. In: Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, , Corvina, Budapest DZSIDA József 1944 A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története, Salgótarján. FODOR Milkós 2012 Levente egyesületek Salgótarjánban ( ), Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXV GAZDA Klára 1980 Gyermekvilág Esztelneken, Bukarest HUIZINGA, Jan 1990 Homo ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására, Szeged KÁÁR Katalin 1990 Játék Típusok, a játékok rendje. In: PALÁDI-KOVÁCS Attila (szerk.): Magyar Néprajz VI. Népzene Néptánc Népi játékok, Budapest. KRISTON Vízi József 1989 Gyermekjátékok. In: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok IV., , Eger NICKEL Réka 2012a Az acélgyári kolónia életmódja a kezdetektõl a második világháborúig In: SZI- RÁCSIK ÉVA (szerk.): A város elõtt Salgótarján területe az évi várossá nyilvánítás elõtt, , Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, Salgótarján A Rimai identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián, Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXV PALÁDI KOVÁCS Attila 2007 Ipari táj, Budapest. 326

327 SZIRÁCSIK Éva (szerk.) 2012 Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján város elsõ polgármesternek visszaemlékezései, Nógrádi Tudománytár 3, Salgótarján. SZVIRCSEK Ferenc 1993 A Salgótarjáni Kohászati Üzemek 125 évének története , Salgótarján A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban, Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. VÁRKONYI-NICKEL Réka 2015a A salgótarjáni acélgyár munkáslakóházai ( ) Ethnographia, CXXVI b Rimaiként élni, rimainak látszani. A salgótarjáni acélgyári kolónia önmeghatározásának vizuális elemei az 1930-as, 1940-es években. Ethno-lore XXXII. /megjelenés alatt/ 2015c Munkás és munkáltató kapcsolata a salgótarjáni acélgyárban a korai kapitalizmus idõszakában. In: BARTHA ESZTER-BEZSENYI TAMÁS (szerk.): Egy másik Kelet-Európa. Tanulmányok Mark Pittaway emlékére, Budapest, L'Harmattan Kiadó /megjelenés alatt/ RÉKA VÁRKONYI-NICKEL BEING A CHILD IN THE VALLEY OF FACTORIES The Rima Steel Corporation in Salgótarján started to run up from The colonial childhood researches were made by the researching method of the etnography. Main points were: the processe of upbringing into work, the mental maps, and differente types of children s games. Várkonyi-Nickel collected and typed nursury rhymes (I. groop), singing-danceing games (IV. groop), moving - training games (V. groop), and intelligence developer games (VI. groop). The first school in the colony was opened in the 19th century and the new school was built in The school-inspectors had declared that the new school is exemplary for any other elementary school in the country. The boys started to work in the factory in the age of 14. Their first working place was the department of nail packaging. This time brought so many changes into the life of young teenager boys. They left their childhood behind them and slowly enter the life of the grown-ups. The hierarchy between the children of the colony had changed and it could be seen in the externalities too. 327

328 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) TERMÉSZETTUDOMÁNY ELÕZETES BESZÁMOLÓ A KOZÁRDI FORMÁCIÓ TÍPUSSZELVÉNYÉBÕL GYÛJTÖTT GERINCES MARADVÁNYOKRÓL HÍR JÁNOS Pásztói Múzeum Bevezetés Kozárd községtõl északra, a falut Nagymezõ-pusztával összekötõ mûút mellett található az az eróziós árok, mely a Kozárdi Formáció típusszelvénye. (1. ábra) A Kozárdi Formációt, mint kõzetrétegtani egységet HÁMOR (1985) írta le. Szarmata korú sekélytengeri környezetben lerakódott üledékeket foglal magában jellegzetes brakkvízi puhatestû és mikrofauna együttessel. Földrajzi elterjedése a Cserhát, Mátra és a Bükk déli peremére korlátozódik. Vastagsága m. Általában a Sajóvölgyi Formációra települ konkordánsan, vagy közvetlenül a Nagyhársasi Andezit Formációra diszkordánsan. Kozárdon ez utóbbi a települési helyzet. Közvetlen fedõjét alsó-pannóniai üledékek alkotják. A kozárdi feltárásban tanulmányozható mészkõ, meszes homok, márga rendkívüli gazdagságban és jó megtartással tartalmaz puhatestûhéjakat. Ezt a faunát BODA (1959) dolgozta fel. Lamellibranchiata (kagylók) Modiolus incrassatus D ORBIGNY, 1935 Modiolus sarmaticus GATUEV, 1935 Cardium vindobonense vindobonense PARTSCH, 1951 Cardium politioanei suessiformis JEKELIUS,1944 Irus gregarius (GOLDFUSS, 1834) Ervilia trigonula Sokolov, 1899 Ervilia dissita dissita (EICHWALD, 1830) Ervilia dissita podolica (EICHWALD, 1830) Ervilia dissita crassa BODA, 1959 Abra reflexa (EICHWALD, 1830) Solen subfragilis EICHWALD, 1853 Gastropoda (Csigák) Calliostoma styriacum (HILBER, 1897) Calliostoma guttenbergi (HILBER, 1897) 328

329 1. ábra 2. ábra 329

330 Calliostoma angulatum (EICHWALD, 1856) Calliostoma gradaespirum gradaespirum (ŠVAGROVSKÝ, 1957) Calliostoma papilla (EICHWALD, 1853) Gibbula picta EICHWALD, 1856 Gibbula biangulata (EICHWALD, 1856) Rissoa mucronata ŠVAGROVSKÝ, 1971 Mohrensternia inflata (ANDZEJOVSKI, 1835) Mohrensternia pseudoinflata HILBER, 1897 Mohrensternia multicostata SENEŠ, 1953 Mohrensternia hydrobioides HILBER, 1897 Mohrensternia pseudoangulata politioanei JEKELIUS,1944 Mohrensternia styriaca HILBER, 1897 Mohrensternia rectecostata ŠVAGROVSKÝ, 1971 Moesia soceni JEKELIUS, 1944 Terebralia bidentata lignitarum (EICHWALD, 1853) Granulolabium picta picta (DEFRANCE, 1955) Granulolabium picta mitralis (EICHWALD, 1853) Retusa truncatula (ADAMS, 1856) Acteocina lajonkaireana lajonkaireana (BASTEROT, 1856) Clithon pictus pictus (FÉRUSSAC, 1954) C. pictus striatus BODA, 1959 Valvata pseudoadeorbis SINZOV, 1880 Valvata soceni wiesenensis PAPP, 1954 Hydrobia frauenfeldi HÖRNES, 1856 Hydrobia stagnalis stagnalis (BASTEROT, 1954) Hydrobia stagnalis suturata FUCHS, 1897 Hydrobia socieni JEKELIUS, 1944 Bithynia tentaculata (LINNAEUS, 1758) Monacha punctigera (THOMAE, 1875) A Kozárdi Formáció foraminifera faunáját JANKOVICH és KORECZNÉ LAKY in HÁMOR (1985) tanulmányozták, akik az alábbi taxonokat írták le. Quinqueloculina implexa TERQUEM&TERQUEM, 1886 Quinqueloculina seminuda TERQUEM, 1878 Quinqueloculina costata D ORBIGNY, 1878 Quinqueloculina subcarinata D ORBIGNY, 1839 Quinqueloculina reussi BOGDANOWICZ, 1947 Quinqueloculina odessae Quinqueloculina circularis (BORNEMANN, 1855) Quinqueloculina akneriana D ORBIGNY, 1846 Quinqueloculina collaris GERKE &ISSAE Quinqueloculina pseudocostata VENGLINSKI, 1958 Massilina secans (D ORBIGNY, 1826) Spiroloculina okrojantzi BOGDANOWITZ, Hauerina compressa D ORBIGNY,

331 Triloculina lauta D ORBIGNY, 1846 Triloculina consobrina D ORBIGNY, 1846 Triloculina inflata D ORBIGNY, 1826 Triloculina gibba D ORBIGNY, 1826 Nodophthalmidium sarmaticum Nubecularia cristellaroides TERQUEM Astrononion stelligerum (D ORBIGNY, 1839) Elphidium rugosum D ORBIGNY, 1846 Elphidium flexuosum D ORBIGNY, 1846 Elphidium josephinum D ORBIGNY,1846 Elphidium macellum FICHTEL & MOLL, 1798 Elphidium reginum (D ORBIGNY, 1846) Elphidium hauerinum (D ORBIGNY, 1846) Elphidium macellum var. aculeatum SILVESTRI, 1901 Elphidium crispum (LINNAEUS, 1767) Elphidium advenum (CUSHMAN, 1922) Discorbis valvulata D ORBIGNY, 1839 Discorbis obtusa D ORBIGNY, 1846 Rotalia becarii LINNAEUS, ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Õslénytani Tanszékének munkatársai, Tóth Emõke és tanítványa, Csoma Vivien egy kisebb mintából újra megvizsgálták a kozárdi szelvény kagylósrák- és foraminifera-faunáját. A foraminiferák között az Elphidium-félék domináltak. Az Elphidium reginum D ORBIGNY foraminifera, az Aurila mehesi (ZALÁNYI) és Cytheridea hungarica ZALÁNYI kagylósrák index fosszíliák alapján a vizsgált üledékek képzõdési kora egyértelmûen a korai szarmata Elphidium reginum Zónára tehetõ (TÓTH & CSOMA 2015). A kozárdi szelvénybõl a kivételes gazdagságú puhatestû és mikrofauna mellett a nyomtatott földtani és õslénytani szakirodalom gerinces maradványt nem említ. Legányi Ferencnek a gyöngyösi Mátra Múzeumban õrzött kéziratos naplójában olvasható egy adat, mi szerint õ õsszarvas fogat talált a kozárdi árokban (6. kötet, p ). Az újabb terepi vizsgálatok május 1-jén jelen sorok írója bukkant a kozárdi szelvényben egy sötétszürke diatomás, szenesedett növényi törmeléket gazdagon tartalmazó szintre, melynek próbamintázása puhatestûhéjak tömegét, Celtis (ostorfa) magvakat és csontmaradványokat eredményezett (2. ábra). Az árok alsó szakaszán kb. 60 m hosszan követhetõ réteg egy rövid idõtartamú elsekélyesedés során kialakult mocsári környezetben képzõdött. A sötét színû réteg felett közvetlenül egy puhatestûhéjakat különösen gazdagon tartalmazó meszes homok települ, mely süllyedést és a tengeri környezet visszatérését jelzi. A szelvényben felfelé olyan zöldesszürke színû finomszemcsés márga települ, mely már mélyvízi környezetet jelez. Az elsekélyesedést, majd a tenger visszatértét kiváltó kéregmozgást vulkáni tevékenység is kísérte. Erre utal, hogy mind a sötét színû réteg, mind pedig a felette települõ meszes homok gazdagon tartalmaz mogyorónyi méretû horzsaköveket, melyek egyidejû tufaszórás termékei. Elõfordulásukra már BODA (1974) is felhívta a figyelmet. 331

332 A sötétszürke diatomás szintbõl 2014-ben 800 kg üledéket iszapoltunk. Az eddig megjelent elõzetes közlemények (HÍR 2015, HÍR & VENCZEL 2015) és jelen publikáció ennek eredményeire épül. A gyûjtést 2015 nyarán, a Pásztói Múzeum 31. Õslénytani Kutatótáborának keretében is folytattuk. Az ekkor gyûjtött mintaanyag ugyancsak kb. 800 kg, melynek iszapolása és válogatása még folyamatban van. Vizsgálati módszerek A lelõhelyen begyûjtött üledékmintákat a szabadban textilen kiszárítottuk, majd lavórokban vízben, kevés H 2 O 2 hozzáadásával áztattuk. Az anyagot egy éjszakai áztatás után 0,6 mm finomságú szitarendszeren iszapoltuk. Az iszapolás-szárítás mûveletét 8 alkalommal kellett megismételni, mire az összes finom üledék eltávozott a mintákból, és lényegében csak a puhatestûhéjak tömege maradt meg. Ebbõl kellett aprólékos módon kiválogatni a csont- és fogleleteket. A leletanyag a Pásztói Múzeumban õrzött Nógrád Megyei Természettudományi Gyûjteménybe kerül. A Határozásra alkalmas fogleleteket egyenként leltározzuk. A morfológiai vizsgálatokat sztereomikroszkóp segítségével végeztük. A makrofotók Canon EOS 400 D digitális kamera és Canon MP-E: 65 mm makroobjektív segítségével készültek. A fotók kidolgozását és retusálását Photoshop program segítségével végeztük. Rövidítések: M1-M2-M3: Felsõ (maxilláris) zápfogak, m1-m2-m3: alsó (mandibuláris) zápfogak. A herpetofauna A kétéltû- és hüllõ leletek Venczel Márton (Kõrösvidéki Múzeum, Nagyvárad) feldolgozása alatt állnak. Az általa adott elõzetes fajlista az alábbi. Pelobates sp. ásóbéka Bufotes cf. viridis zöld varangy Pseudopus sp. páncélos seltopuzik Lacertidae indet. nyakörves gyík Colubridae indet. kígyók A fenti taxonok száraz, bozótos élõhelyekre utalnak. A rágcsálófauna Albanensia albanensis (MAJOR, 1893), repülõ mókus Leletanyag: 1 inkomplett m 3 (3.ábra 1.). Leírás. A metaconid sérült. A fogzománc krenulált, a talonid medencébe másodlagos zománcredõk irányulnak. Kommentár. Albanensia egy nagytermetû repülõ mókus, mely a hasonló méretû Miopetaurista nemzetségtõl általában komplikáltabb fogmorfológiája alapján különíthetõ el. A fogkorona medencéi erõsen granuláltak. A redõk és a kúpok másodlagos redõkkel, mellékkúpokkal és krenulációval komplikáltak. A felsõ fogakon a protoloph és a metaloph 332

333 V-alakban közelítenek egymáshoz és a protocone labiális peremén csaknem összeérnek. Az alsó fogakon egy erõsen fejlett anterolophid húzódik a protoconid és a paraconid között. A metalophid ugyanezen két kúp között ívelten fut, de alacsonyabban és gyengébben fejlett, A posterolophid linguális szakaszán két erõsen fejlett kúp ül közvetlenül egymás mellett: az entoconid és a hypoconulid. Az Albanensia nemzetség craniális felépítése és fogmorfológiája nagymértékben hasonló a ma is élõ Petaurista nemzetséghez. Jelenléte több lombkoronaszíntbõl álló szubtrópusi erdei környezetre utal. Az A. albanensis faj Magyarországról ezidáig nem került elõ. A Kárpát-medencébõl egyetlen elõfordulása ismert: GRATKORN (Ausztria), MN 7/8, DAXNER-HÖCK (2010). Az Albanensia nemzetség Közép-Európában a korai pannon során (MN 10) kihalt (DAXNER- HÖCK 2004). Miopetaurista sp., repülõ mókus Leletanyag: 1 töredékes alsó elõzápfog, p4 (3. ábra 2.). Leírás. Az anteroconid mesiális része letörött. A talonid medence zománca krenulált. Kommentár. A nemzetség mind idõben, mind térben igen elterjedt. Megtalálható Nyugat-, Közép- és DK-Európa neogén gerinces faunáiban. Legkorábbi elõfordulása a törökországi oligocén: Kocayarma (MP 25) DE BRUIJN & ÜNAY (1989), a legkésõbbi a németországi pliocén: Wölfersheim (MN 15) TOBIEN (1952). A Miopetaurista genus ugyanakkor mindenütt ritka faunaelem. Az egyes fajok morfológiai és méretbeli variációi nem ismertek. Ennek eredményeként a rendszertan széttagolt: viszonylag sok fajt írtak le, melyek önállósága nem egyszer kétséges. Jelenléte az Albanensia nemzetséghez hasonlóan szubtrópusi erdõk jelenlétére utal. A Miopetaurista nemzetség közép-európai elõfordulásai: M. dehmi, M. aff. dehmi: Oberdorf, Ausztria (MN4), DE BRUIJN (1998) Obergänserndorf, Teiritzberg, Ausztria (MN5), DAXNER-HÖCK (1998) Litke 1 (MN5), HÍR (2013) Miopetaurista sp.: Rudabánya (MN9), KRETZOI & FEJFAR (2005) Tauþ (MN9), HÍR et al (2011) M. gaillardi Felsõtárkány 3/2 (MN 7/8), HÍR nem publikált adat Subpiatra 2/2, HÍR nem publikált adat Spermophilinus bredai (MEYER, 1848), földi mókus Leletanyag: 6 ép fog (3. ábra 3.). A Spermophilinus nemzetség fogmorfológiájával, elterjedésével és egyéb sajátosságaival korábbi munkáimban már többször foglalkoztam, mivel a nemzetség szinte valamennyi általam vizsgált középsõ miocén gerinces leletanyagban jelen volt. Jelen tudásunk szerint nedves erdei környezetben és a talajban kotorékban éltek (VAN DAM & WELTJE 1999). 333

334 Muscardinus cf. sansaniensis (LARTET, 1851), középsõ miocén mogyorós pele Leletanyag: 1 M1 (3. ábra 5.). Leírás. Kopott, idõs példány. Az alacsony, lapos rágófelszín kontúrja trapéz alakú, a hátulsó szélesség meghaladja az elülsõ szélesség mértékét. A rágófelszínt haránt- és diagonális irányú redõk alkotják. Az 1. redõ (anteroloph) enyhén diagonális helyzetû és mindkét vége szabad. A 2., 4., 6. és 7. redõ linguálisan kapcsolódik. A 3. és az 5. redõk csak a labiális oldalon fejlõdtek ki. A 3. redõ rövid, míg az 5. eléri a rágófelszín közepét. Kommentár. A Muscardinus nemzetség (melybe a ma élõ mogyoróspele is tartozik) õsének általában a középsõ miocén végén kihalt Glirudinus nemzetséget tartják (DAAMS & DE BRUIJN 1995). Ennek némileg ellentmond AGUILAR & LAZZARI (2005) álláspontja, akik a Muscardinus nemzetség korai miocén (MN4/MN5) zónák határán történt bevándorlását látják bizonyítottnak a franciaországi Blanquatére 1. fauna összetétele alapján, ahol a Muscardinus sansaniensis együtt fordul elõ négy Glirudinus fajjal. Spanyolországban a M. thaleri faj elsõ elõfordulását a Valdemoros 3E lelõhelyrõl írták le (DAAMS 1985). A fauna biokronológiai helyzetét a D3 helyi zónában határozták meg, mely megfelel a korai miocén MN 5 zóna középsõ részének. A Muscardinus nemzetség törzsfáját elõször AGUILAR (1982) vázolta fel, késõbb ezt GARCIA-ALIX et al (2008) pontosították. A nemzetségen belül három független evolúciós vonalat különítettek el, és ezek közül egy vezetett el a jelenkori fajhoz. Egy második vonal utolsó képviselõje a Nagyvárad közelében fekvõ Betfia község közelében fekvõ karszthasadékokból leírt korai pleisztocén Muscardinus dacicus (KORMOS 1930). A harmadik vonal a pliocénben halt ki. Utolsó képviselõje a németországi Gundersheimbõl leírt Muscardinus helleri FEJFAR & STORCH (1990). Myoglis meini Baudelot, 1965, középsõ miocén pele Leletanyag: 1 m1 (3. ábra 4.). Leírás. Négyszögletes kontúr (a hosszúság meghaladja a szélességet), lapos rágófelszín, 3 gyökér: (2 anterior, 1 poszterior helyzetû). A rágófelszínt négy fõ redõ és három másodlagos redõ alkotja. A fõ redõk keresztmetszete fordított V -alakú. Az 1. és a 4. fõredõ transzverzális, a 2. és a 3. enyhén diagonális helyzetû. A fõredõk mindkét végükön szabadon végzõdnek. Az 1. és a 2. fõredõk között egy kettõs másodlagos redõ fejlõdött ki a linguális oldalon. Közülük az elülsõ a hosszabb, mely a fogkorona hossztengelyéig húzódik és szintén szabadon végzõdik. A 2. és a 3. fõredõ között a linguális oldalon egy alacsonyan fejlett és vékony másodlagos redõ (centrolophid) található, mely ugyancsak a fogkorona hossztengelyéig ér. Kommentár. A Myoglis meini faj kárpát-medencei elõfordulásai: Neudorf Spalte (SABOL et al 2004) Subpiatrã 2/1, HÍR & VENCZEL (2005) Subpiatrã 2/2, HÍR & VENCZEL (2005) Felsõtárkány-Felnémet 2/3, HÍR (2006) Felsõtárkány-Felnémet 2/7, HÍR (2006) Felsõtárkány 1, HÍR & KÓKAY (2009) Felsõtárkány 3/2 HÍR (2003) Felsõtárkány 3/10 HÍR & KÓKAY (2010) 334

335 3. ábra 335

336 A nemzetség hiánya Litke 1-2 (MN5), Hasznos, Sámsonháza (MN6), Mátraszõlõs 1-2-3, Tasád (MN7/8) faunáiban lehet véletlen, ugyanakkor nem kizárható, hogy az MN5- MN6-N7/8 zónák idõtartama alatt lehettek olyan periódusok, melyek során a kialakulóban lévõ Kárpát-medence éghajlata nem volt alkalmas a Myoglis nemzetség számára. Valódi virágzásukat a késõi Astaracien, korai Vallesian (MN7/8, MN9 zónák=késõi szarmata, korai pannon) faunáiban tapasztalhatjuk. Legkésõbbi elõfordulásuk az ausztriai Schernham (MN 10) (DAXNER-HÖCK & HÖCK 2009). Paleoökológia. A Myoglis meini faj méreteiben nagyjából megfelel a ma is élõ nagy pelének (Glis glis). VAN DER MEULEN et al (1982) a Myoglis genust a lapos fogkoronájú morfológiai csoportba sorolták. Ennek egyetlen jelenkori képviselõje a Muscardinus nemzetség, mely fõleg a gazdag aljnövényzettel bíró tölgyes és bükkös erdõket kedveli. Táplálkozását tekintve döntõ részben vegetariánus. Cricetodon cf. klariankae (HÍR, 2007), magas fogkoronájú hörcsög Leletanyag: 14 ép M1, 17 ép M2, 11 ép M3, 12 ép m1, 14 ép m2, 6 ép m3, + töredékes fogak Leírás. M1. (4. ábra 1.). Az anterocone két egyforma kúpból áll, melyeket a mesiális felszínen egy bemetszés választ el. Ez a bemetszés nem éri el a korona bázisát. Az anterocone linguális kúpját és a protoconet egy keskeny anterolophule köti össze. Az anterocone labiális kúpján kifejlõdött a posterior spur, mely kapcsolódik a paracone anterior ectolophjához (9/14), vagy nem (5/14). Normál redõszerû linguális quersporn II csak egy példányon látható. Protocone sporn 6 esetben fejlõdött ki. Protolophule I csak 1 példányon van. Mesoloph, vagy ectomesoloph hiányoznak. A paracone posterior spur minden esetben eléri a metacone anterior felszínét. Komplett ectoloph (anterocone-anterior ectoloph-paracone-posterior spur-metacone folyamatos kapcsolat) 9 esetben tapasztalható. 4 gyökér. M2. (4. ábra 3.). Az anterocone két egyforma kúpból áll, de a mesiális felszínen nincs bemetszés. A linguális anteroloph egy enyhén kiemelkedõ zománcborda, mögötte sekély protosinus látható. Labiális anteroloph nincs. Az anterosinus mély. Az anterocone labiális kúpján kifejlõdött a posterior spur, mely kapcsolódhat a paracone anterior ectolophjához (6/17). A protocone sporn gyakori (11/17). Normál mesoloph nincs, csupán 7 esetben a paracone posterior spur-hoz kapcsolódik egy nagyon rövid haránt irányú redõ, mely sosem éri el az entolopht, így zárt funnel struktúra sincsen. A paracone posterior spur minden esetben eléri a metacone anterior felszinét. Hat esetben fejlõdött ki komplett ectoloph. 4 gyökér. M3. (4. ábra 5.). Kerekded, izodiametrikus kontúr. Az anterocone nem fejlõdött ki. A labiális anteroloph erõs, mögötte az anterosinus mély. A linguális anteroloph csak egy gyenge zománcborda, mögötte a protosinus sekély, kopottabb példányokon alig látható. Protoconus sporn gyakori (8/11). Az anterocone labiális kúpján néhány esetben kifejlõdött a posterior spur, mely kapcsolódik a paracone anterior ectolophjához (3/11). A paracone posterior spur egy kivétellel minden esetben kapcsolódik a metacone anterior felszinéhez. A mesoloph hiányzik (6), rövid (3), vagy hosszú (2). 3 gyökér. m1. (4. ábra 2.). Az anteroconid keskeny, egykúpú. A labiális anterolophulid a protoconid bázisához ér és zárt protosinusidot határol. Linguális anterolophulid és kismé- 336

337 retû zárt anterosinusid csak egy esetben fejlõdött ki. Metalophulid I és metalophulid II 11 esetben egyaránt megvan. Egy esetben a metalophulid I hiányzik. Mesolophid nincs. A posterolophulid kiszélesedik, de nem éri el az entoconid bázisát és a posterosinusid nyitott. 2 gyökér. m2. (4. ábra 4.). A labiális anterolophulid a protoconid bázisához ér és zárt protosinusidot határol. Linguális anterolophulid és anterosinusid nem fejlõdtek ki. Rövid mesolophid gyakori (12/14). A posterolophulid kiszélesedik és alacsony szinten éri el az entoconid bázisát. 3 gyökér. m3. (4. ábra 6.). A labiális anterolophulid a protoconid bázisához ér és zárt protosinusidot határol. A linguális anterolophulid csak csökevényes zománcredõ formájában fejlõdött ki (3/6), anterosinusid teljesen hiányzik.rövid mesolophid 3 esetben látható. A posterolophulid eléri a metaconid bázisát és lezárja a posterosinusidot. 2 gyökér. Kommentár. A C. klariankae fajt a szerzõ írta le a Felsõtárkány és Felnémet községek közötti út menti szelvénybõl, ahonnan két szintbõl is sikerült gerinces faunát gyûjteni (Felsõtárkány-Felnémet 2/3 és Felsõtárkány-Felnémet 2/7). A faj az elsõként felismert magas fogkoronájú cricetodontida a Kárpát-medencében. A kozárdi leletek ehhez nagymértékben hasonlóak. A legfontosabb különbség, egy részrõl, hogy a kozárdi populációban még megtalálhatók olyan morfológiai elemek, melyek a felsõtárkány-felnémeti típuspopulációban már eltûntek/elcsökevényesedtek, pl. M1 protolophule I, M3 hosszú mesoloph, m1 linguális anterolophid ág. Ezek mellett bizonyos más Felsõtárkány-felnémeti populációra jellemzõ elemek kevésbé gyakoriak, vagy még nem kizárólagosak, pl. a M1 anterocone két kúpját hátulról összekötõ redõ, vagy az M2, M3 protoconus sporn. A hypsodont cricetodontidák közép-európai felbukanása azért figyelemre méltó, mert a Cricetodontini család evolúciójának egyik általános trendje a fogkorona magasságának megnövekedése és a lapos rágófelszín kialakulása. Spanyolországban és Franciaországban ez a folyamat a Cricetodon Hispanomys Ruscinomys nemzetségek evolúciós vonalában tanulmányozható, míg a Kelet-Mediterráneumban (Görögországban és Anatóliában) a Cricetodon Byzantinia nemzetségek törzsfejlõdésében tapasztalható. Elõbbi területen az utolsó Ruscinomys a pliocénben halt ki, míg az utóbbi térségben a Byzantinia nemzetség kihalása a miocén végéhez köthetõ (RUMMEL 1999). Közép-Európában ehhez képest már nagyon korán (a középsõ és a késõ miocén határán, mely megfelel a szarmata-pannon határnak) eltûntek. Ez a kihalás meglátásom szerint kapcsolatba hozható azzal, hogy a szarmata pannon korszakok határán Közép-Európában az éghajlat erõsen csapadékossá vált: mosókonyha éghajlat = washouse climate (BÖHME et al 2008 felfogása szerint). A C.klariankae elõfordulása az elsõ adat, mely arra utal, hogy a középsõ miocén végén a Közép-Európában élõ cricetodontidáknál is lejátszódott a fogkorona magasságának megnövekedésével jellemezhetõ folyamat, de a fogmorfológiai részletek tekintetében ez mind a NY-mediterrán Hispanomystól, mind pedig a K-mediterrán Byzantiniatól különbözött. Az eddigi adatok alapján úgy tûnik, hogy Vércsorog, Kozárd és Felsõtárkány- Felnémet Cricetodontini leletei egységes evolúciós vonalat képeznek. A fõbb trendek felvázolása egy számosabb leletanyag vizsgálata alapján a közeljövõben lehetséges lesz. 337

338 4. ábra 338

339 Paleoökológia. A szakirodalomban általánosan elfogadott az a vélekedés, hogy a Cricetodon, Hispanomys, Ruscinomys, Byzantinia nemzetségek képviselõi számára a száraz, meleg éghajlat volt optimális (DAXNER-HÖCK 2003). Tekintve, hogy a C. cf. klariankae 74 ép foglelettel a fauna domináns eleme, és a nedves erdei környezetet jelzõ pelék és repülõ mókusok gyakorisága erõsen alárendelt, így egy döntõ részben száraz, bozótos környezetet feltételezhetünk. Az erdei elemek folyó menti galériaerdõben élhettek. Megacricetodon minor Megacricetodon minutus csoport, kistermetû hörcsög Leletanyag: 1M1(3. ábra 7.), 2 m 3. A Megacricetodon nemzetség képviselõi általában a középsõ miocén gerinces faunák leggyakoribb elemei. Spanyolországban és Franciaországban több evolúciós vonalukat is megkülönböztetik (DAAMS & FREUDENTHAL 1988, OLIVER-PÉREZ & PELÁEZ-CAMPOMANES 2013, OLIVER-PÉREZ 2015). Az általam vizsgált magyarországi és romániai lelõhelyeken csak a M. minor és a M. minutus fajok kerültek elõ. Egyetlen kivétel Subpiatrã, ahol a M. similis faj a domináns elem HÍR & VENCZEL (2005). Kozárdon az eddig elõkerült leletek csak közelítõ határozást tesznek lehetõvé. A M. minor, M.minutus csoport rendszertani és kronológiai vonatkozásait már ismertettem (HÍR 2013). Democricetodon sp., kistermetû hörcsög Leletanyag: 1 M1 (3. ábra 6.). Leírás. Osztatlan anterocone, bemetszés nélküli sima, domború mesiális felszín, rövid és alacsony anteromesoloph, Gyenge protolophule I, jól fejlett protolophule II, közepesen fejlett mesoloph. A linguális sinusok nyíltak, a labiális sinusok cingulummal zártak. Kommentár. A Democricetodon nemzetség fajai mind spanyol-francia területen, mind az észak-alpi molassz medence területének középsõ miocén faunáiban igen gyakoriak. Magyarország és Románia területén megismert leletanyagokban inkább színezõ elemek, és az eddig leírt taxonok többsége nehezen kapcsolható a Ny-európai fejlõdési vonalakhoz. D. mutilus: Litke, MN5, HÍR (2013) D. hasznosensis: Hasznos, MN6, KORDOS (1986) Democricetodon sp.: Sámsonháza 3, HÍR & MÉSZÁROS (2002) D. brevis: Mátraszõlõs 2, 3, MN7/8, HÍR & KÓKAY (2011), Felsõtárkány- Felnémet 2/3 és 2/7 HÍR (2006) D. freisingensis: Mátraszõlõs 2, HÍR & KÓKAY (2011) Democricetodon sp. Felsõtárkány 1, 2, MN7/8, HÍR & KÓKAY (2009) D. zarandicus, Tauþ, MN9, RÃDULESCU & SAMSON (1988) Eredmények Kronológia. A kozárdi lelõhely különösen jó lehetõséget nyújt a hagyományos tengeri élõlények maradványaira alapozott életrétegtan és a szárazföldi gerincesekre alapozott biokronológiai rendszer korrelálására. Ennek alapja, hogy a Kozárdon is kimutatott Elphidium reginum Zóna korát millió évek közé datálták (HARZHAUSER & PILLER 2004, GROSS et al 2014) (5. ábra). A kozárdi gerinces leletanyag egyértelmûen az MN7/8 zónába sorolható az Albanensia albanensis és a Cricetodon cf. klariankae fajok jelenléte miatt. 339

340 5 ábra Paleoökológia. A kozárdi fauna alárendelten tartalmaz nedves erdei környezethez kötõdõ fajokat, de domináns eleme a Cricetodon cf. klariankae, mely száraz, bokros környezetet jelez. Ez egybevág azokkal a földtani adatokkal, melyek beszáradó lagunaüledékek és evaporitok alapján következtettek sókrízisre és arid klímára a szarmata korszak során (HÁMOR 2001). Faunisztika. Egészen az ezredfordulóig igaz volt az a megállapítás, hogy Magyarországon szarmata korú gerinces fauna nincs (KORDOS 1998 szóbeli közlés). Ezen az ismeretlen területen jelentõs lépés volt a Felsõtárkányi-medence leletegyütteseinek begyûjtése és leírása (HÍR & KÓKAY 2010), valamint a Partiumban a tasádi fauna feltárása (HÍR et 340

341 al 2001). Nem sokkal késõbb publikálták az ausztriai Gratkorn faunáját, mely a középeurópai szarmata eddig ismert leggazdagabb gerinces lelõhelye (PRIETO et al 2014). Jelenleg a nógrádi Kozárd és a partiumi Vércsorog lelõhelyek anyagán dolgozunk. Mindkettõ az Elphidium reginum Zónába tartozik. Az eddigi vizsgálatok alapján nyilvánvaló, hogy jelentõs különbségek vannak a korai szarmata (Tasád, Vércsorog, Kozárd) és a késõi szarmata faunák (Felsõtárkány- Felnémet, Felsõtárkány 3/2) összetételében. Az elõbbiekben mindig egy Cricetodon faj a domináns elem, míg az utóbbiakban a Collimys és az Anomalomys (melyek egyébként Tasádon, Vércsorogon és Kozárdon még teljesen hiányoznak). Ez az éles váltás a már fentebb említett klímaváltozással, pontosabban a csapadék mennyiségének növekedésével és az éves középhõmérséklet csökkenésével kapcsolatos (BÖHME & VASILYAN 2014). Köszönetnyilvánítás A szerzõ ezúton is köszönetét fejezi ki Kozárd Község Önkormányzatának és Hajasné Banos Márta polgármester asszonynak a 2015 nyarán megrendezett 31. Õslénytani Kutatótábor lebonyolításához nyújtott segítségükért. Ugyancsak a tábor szervezésében és a tábor munkájában végzett önzetlen munkájukért Dr. Gherdán Katalinnak, Kormos Vandának, Berki Bianka Annának, Zsély Boglárkának, Goldmann Júliának, Szemerádi Enikõnek, Végh Zsófiának, Német Ritának, Markó Nikolettának, Simon Istvánnak, Tóth Balázsnak, Klenyán Dávidnak, Józsa Benjaminnak, Imre Lajosnak, Buron Krisztiánnak és György Zoltánnak. 6. ábra 341

342 Ábramagyarázatok 1. ábra. A kozárdi típusszelvény topográfiai helyzete 1: térkép alapján. Fig. 1. Topographical position of the type section at Kozárd after the map with the scale 1: ábra. A kozárdi típusszelvény alsó szakaszának szelvénye. Fig. 2. Geological section of the lower part of the Kozárd trench cm jelenkori talaj. Recent soil cm lejtõtörmelék. Debris cm zöldesszürke mészmárga puhatestûhéjakkal. Greenish gray calcareous marl with mollusc shells cm sárga meszes homok puhatestûhéjak tömegével. Yellow calcareous sand with especially rich concentration of mollusc shells cm sötétszürke kovaföldes iszap puhatestûhéjakkal, Celtis magvakkal és gerinces maradványokkal. Dark gray diatomaceous mud with mollusc shells, Celtis stones and vertebrate fossils cm szürke mészhomok puhatestûhéjakkal. Gray calcareous sand with molusc shells cm vörösesszürke mészhomok puhatestûhéjakkal. Reddish gray calcareous sand with mollusc shells. 8. Lejtõtörmelék. Debris. 3. ábra. Repülõ mókus, földi mókus, pele és hörcsög maradványok (molárisok rágófelszínei) a kozárdi szelvénybõl. Fig. 3. Petauristidae, Sciuridae, Gliridae and Cricetidae finds(occlusal surfaces of the molars) from the Kozárd section. 1. Albanensia albanensis m3 fr. 1. Miopetaurista p4 fr. 2. Spermophilinus bredai M Myoglis meini m1 4. Muscardinus sansaniensis m1 5. Democricetodon sp. M1 6. Megacricetodon minor-minutus M1 4. ábra. Cricetodon cf. klariankae maradványok (molárisok rágófelszinei) a kozárdi szelvénybõl. Fig. 4. Cricetodon cf. klariankae finds (occlusal surfaces of the molars) from the Kozárd section. 1: M1, 2: m1, 3: M2, 4: m2, 5: M3, 6: m3 5. ábra. A kárpát-medencei szarmata korú gerinces faunák kronológiai helyzete. Fig. 5. The chronological position of the Sarmatian vertebrate faunas of the Carpathian Basin. 6. ábra. A kozárdi szelvény feltárás közben. Fig. 6. The excavatiuon of the Kozárd section. 342

343 IRODALOM AGUILAR J Contributions a l etude des miromammiféres du gisement Miocene supérieur de Montredon (Herault). 2. Les rongeurs.- Palaeovertebrata, 12: AGUILAR J. & LAZZARI V Nouvelles especes de gliridés du gisement karstique de Blanquatere 1 (Miocene moyen, sud de la France). - Geodiversitas 28 (2): BODA J A magyarországi szarmata emelet és gerinctelen faunája. - A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 47 (3): BODA J A magyarországi szarmata emelet rétegtana. - Földtani Közlöny, 104 (2): BÖHME M., ILG A., WINKLHOFER M Late Miocene washouse climate in Europe. - Earth and Planetary Science Letters, 275: BÖHME M. & VASILYAN D Ectothermic vertebrates from the late Middle Miocene of Gratkorn (Austria, Styria).- Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments, 94 (1): DAAMS R Glirinae (Gliridae, Rodentia) from the type area of the aragonian and adjcent areas (Prov. of Teruel and Zaragoza, Spain).- Scripta Geologica, 77: DAMS R. & DE BRUIJN H A classification of the Gliridae (Rodentia) on the basis of dental morphology.- Hystrix (n.s.) 6 (1-2): DAAMS & FREUDENTHAL 1988 Cricetidae (Rodentia) from the type-aragonian; the genus Megacricetodon.- IN: FREUDENTHAL M. (editor): Biostratigraphy and paleoecology of the Neogene micromammalian faunas from the Calatayud-Teruel Basin (Spain). - Scripta Geologica, Special Issue I: DAXNER-HÖCK G Säugetiere (Mammalia) aus dem Karpat des Korneuburger Beckens. 3. Rodentia und Carnivora.- Beiträge zur Paläontologie, 23: DAXNER-HÖCK G Cricetodon meini and other rodents from Mühlbach and Grund, Lower Austria (Middle Miocene, late MN5). - Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien, 104 A: DAXNER-HÖCK G Flying squirrels (Pteromyinae, Mammalia) from the Upper Miocene of Austria.- Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien, 106 A: DAXNER-HÖCK G Sciuridae, Gliridae and Eomyidae (Rodentia, Mammalia) from the Middle Miocene of St. Stefan in the Gratkorn Basin (Styria, Austria). - Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien, 112 A:

344 DAXNER HÖCK G. & Höck E New data on Eomyidae and Gliridae (Rodentia, Mammalia) from the Late Miocene of Austria. - Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien, 111 A: DE BRUIJN H Vertebrates from the Early Miocene lignite deposits of the opencast mine Oberdorf (Western Styrian basin, Austria):6. Rodentia 1 (Mammalia). - Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien, 99A: DE BRUIJN H. & ÜNAY E Petauristinae (Mammalia, Rodentia) from the Oligocene of Spain, Belgium and Turkish Thrace.- IN: BLACK C. & DAWSON M. (Editors): Papers on fossil Rodents honoring Albert Elmer Wood. - National History Museum Los Angeles County, Special Publications, 33: FEJFAR O. & STORCH G Eine pliozäne (ober-ruscinische) Kleinsäugerfauna aus Gundersheim, Rheinhessen. 1. Nagetiere: Mammalia, Rodentia. - Senckenbergiana lethaea, 71 (1-2): GARCIA-ALIX A., MINWER-BARAKAT R., MARTIN-SUAREZ E. & FREUDENTHAL M Muscardinus meridionalis sp. nov., a new species of Gliridae (Rodentia, Mammalia) and its implications for the phylogeny of Muscardinus. - Journal of Vertebrate Paleontology, 28 (2): GROSS M., BÖHME M., HAVLIK P. & AIGLSTORFER M The late Midle Miocene (Sarmatian s.str.) fossil site Gratkorn- the first decade of research, geology, stratigraphy and vertebrate fauna.- Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments, 94 (1): HÁMOR G A Nógrád-Cserhát kutatási terület földtani viszonyai. - Geologica Hungarica, Series Geologica, 22: HÁMOR G Magyarázó a Kárpát-medence miocén õsföldrajzi és fáciestérképéhez. - Magyar Állami Földtani Intézet, p HARZHAUSER M. & PILLER W Integrated stratigraphy of the Sarmatian (Upper Middle Miocene) in the western Central Paratethys.- Stratigraphy, 1(1): HÍR J The Middle Miocene (Late Astaracian, MN7-8) rodent fauna of Felsõtárkány 3/2 (Hungary.- Acta Palaeontologica Romaniae, 4: HÍR J Late Astaracian (Late Sarmatian) Lagomorphs and Rodents from Felsõtárkány- Felnémet (Northern Hungary).- Beiträge zur Paläontologie, 30: HÍR J Cricetodon klariankae n. sp. (Cricetodontini, Rodentia) from Felsõtárkány-Felnémet (Northern Hungary).- Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 24-25: HÍR J Összefoglaló beszámoló a között folyó litkei õslénytani ásatások eredményeirõl. - A Dornyai Béla Múzeum Évkönyve, 37:

345 HÍR J Microvertebrates from the type section of the Kozárd Formation (Miocene, Sarmatian (N.Hungary, Nógrád County).- Neogene of the Paratethyan Region. 6th Workshop on the Neogene of Central and South-Eastern Europe. An RCMNS Interim Colloquium. 31 May -3 June Orfû, Hungary. p HÍR J. & KÓKAY J Middle Miocene moluscs, lagomorphs and rodents from Felsõtárkány 1 and 2.- Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 27: HÍR J. & KÓKAY J A systematic study of the middle-late Miocene rodents and lagomorphs (Mammalia) of Felsõtárkány 3/8 and 3/10 (Northern Hungary) with stratigraphical relations. - Geodiversitas, 32 (2): Hír J. & Kókay J Late Badenian (MN7/8) molluscs and rodents from Mátraszõlõs 3 (Northern Hungary). - Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 29: Hír J., Kókay J. & Venczel M Middle Miocene molluscs and microvertebrata from Tãºad (Bihor County, Romania). - Acta Paleontologica Romaniae, 3: HÍR J. & MÉSZÁROS L Middle Miocene insectivores and rodents (Mammalia) from Sámsonháza (Northern Hungary). - Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 20: HÍR J. & VENCZEL M New Middle Miocene vertebrate localities from Subpiatrã (Bihor District, Romania). - Acta Palaeontologica Romaniae, 5: HÍR J. & VENCZEL M Gerinces maradványok a kozárdi típusszelvénybõl Magyar Õslénytani Vándorgyûlés, Varbó-Fónagyság, Program, elõadáskivonatok, kirándulásvezetõ: p KORDOS L Upper Miocene hamsters (Cricetidae, Mammalia) of Hasznos and Szentendre: a taxonomic and stratigraphic study. - A Magyar Állami Földtani Intézet Jelentése az évrõl: KORMOS T Diagnosen neuer Säugetiere aus der Oberpliozänen Fauna des Somlyóberges bei Püspökfürdõ. - Annales Musei Nationalis Hungarici, 27: KRETZOI M. & FEJFAR O Sciurids and Cricetids from Rudabánya. - Palaeontographia Italica, 90: OLIVER-PÉREZ A Evolución del género Megacricetodon del Aragoniense y Vallesiense (Mioceno medio y superior) de la Peninsula Ibérica.- Memoria de Tesis Doctoral. Universidad Complutense de Madrid, Facultad de Ciencias Geologicas, p OLIVER-PÉREZ A. & PELÁEZ-CAMPOMANES P Megacricetodon vandermeuleni, sp. nov. (Rodentia, Mammalia), from the Spanish Miocene: a new evolutionary framework for Megacricetodon. - Journal of Vertebrate Paleontology, 33 (4): DOI: /

346 PRIETO J., ANGELONE CH., CASANOVAS-VILAR I., GROSS M., HÍR J., VAN DEN HOEK OSTENDE L., MAUL L. & VASILYAN D The small mammals from Gratkorn: an overview. - Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments, 94 (1): RÃDULESCU C. & SAMSON P Les Cricétides (Rodentia, Mammalia) du Miocene (Astaracien Supérieur) du Roumanie. - Travaux de L Institut de Spéologie Emil Rãcovitzã, 37: Rummel M Tribe Cricetodontini.- IN. RÖSSNER G. & HEISSIG K. (Editors): The Miocene Land Mammals of Europe. Verlag Dr. Friedrich Pfeil, München, p SABOL M., JONIAK P. & HOLEC P Succession (-s) of mammalian assemblages during the Neogene. A case study from the Slovak part of the Western Carpathians. - Scripta Facultatis Scientarium Naturalis Universitatis Masaryk, Brunensis, 31-32: TOBIEN H Die oberpliozäne Säugerfauna von Wölfersheim-Wetterau. - Zeitschrift für Deutsche Geologische Gesellschaft, 104: 91. TÓTH E. & CSOMA V Jelentés a kozárdi mintákról. Kézirat, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Õslénytani Tanszék, p VAN DAM J. & WELTJE G Reconstruction of the Late Miocene climate of Spain using rodent paleocommunity succession: an application of end-member modelling. - Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 151: VAN DER MEULEN, DE BRUIJN H. & KATSIKATSOS G The mammals from the Lower Miocene of Aliveri (Island of Evia, Greece). Part 2. The Gliridae. - Proceedings of the Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenshappen, ser. B, 85 (4):

347 JÁNOS HÍR A PRELIMINARY REPORT ON THE VERTEBRATE FINDS COLLECTED FROM THE TYPE SECTION OF THE KOZÁRD FORMATION The type-section of the Kozárd Formation is found North of the vilage of Kozárd, by the road leading to Nagymezõ-puszta. The lithostratigraphical unit was described by HÁMOR (1985). He classified Sarmatian coastal and shallow marine sediments as members of the unit. The limestones, calcareous sands and marls of the Kozárd section are extremely rich in fossil molluscs. This fauna was studied by BODA (1959, 1974). The Foraminifera fauna was studied by Jankovich and Koreczné Laky in HÁMOR (1985). Up to 2014 vertebrate finds had not been reported from the Kozárd section. In 2014 the author found a 15 cm thick dark gray diatomaceous layer containing carbonized plant remains and mollusc shells. It is presumed that this layer was deposited during a regression, in marshy environment. The screenwashing of the sediment produced the above described microvertebrate material. The majority of the rodent taxa reflect forest environment, but the dominant element Cricetodon cf. klariankae needed dry scrub vegetation. From biochronological point of view we can classify the fauna as belonging to the MN7/8 zone. The importance of the Kozárd microvertebrate finds is their interbedded position into a marine section with rich invertebrate findmaterial. This fauna opens the door for the harmonization of the traditional Paratethys stratigraphy and vertebrate biochronology. TÓTH & CSOMA (2015) studied the Foraminifera and ostracoda fauna of the vertebrate bearing layer of the Kozárd section. They classified the early Sarmatian Elphidium reginum Zone. Among the Sarmatian vertebrate faunas of the Carpathian Basin which were studied during the last decade Gratkorn (Austria) refers to the Elphidium hauerinum Zone, while Vârciorog (W. Romania) and Kozárd (Hungary) refer to the Elphidium reginum Zone. The field campaign was continued in

348 A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII. KÖTET ( ) MÚZEUMPEDAGÓGIA LEGYÉL TE IS KUTATÓ! FÖLDTUDOMÁNYI TÉMÁJÚ FOGLALKOZÁSOK A PÁSZTÓI MÚZEUMBAN GHERDÁN KATALIN HÍR JÁNOS KORMOS VANDA Pásztói Múzeum Bevezetés, mûködési keretek A 2015 novemberében rendezendõ Országos Múzeumpedagógiai Konferencia, Hiteles hely a múzeum? címmel arra keresi a választ, miként lehet a hiteles tudás közvetítésének színtere a nyitott és látogatóbarát múzeum. Hogyan kelthetõk életre hatásosan, ugyanakkor hiteles módon múzeumi eszközök által a különféle tudományterületeken zajló kutatási projektek eredményei? 1. Írásunkban a Pásztói Múzeum fenti kérdésekre adott válaszát igyekszünk megmutatni. A szövegtörzsben hivatkozott irodalmakon kívül lábjegyzetben pedagógusok számára is ajánlunk a téma feldolgozásához hasznos további irodalmat. A Pásztói Múzeum természettudományos tematikus múzeum. Természettudományi gyûjteményét báró Lipthay Béla alapozta meg Ipolytarnócon és a nógrádszakáli Páris patak völgyében gyûjtött õsnövény-lenyomatokat tartalmazó kõzetpéldányokkal. A több mint 1200 darabos gyûjtemény 1984-ben került a Pásztói Múzeumba, Hír János kezelésébe, aki az anyagot az elmúlt 30 évben elsõsorban õsgerinces és puhatestû leletanyaggal tovább gyarapította. A természettudományi gyûjtemény ma tételt számlál. Múzeumunk önkormányzati fenntartásban mûködik, jelenleg négy állandó munkatárssal. Az intézményben két muzeológus, egy tárlatvezetõ és egy gyûjteménykezelõ dolgozik. Az elmúlt évtõl munkánkat két kulturális közfoglalkoztatott segíti, de támaszkodunk az iskolai közösségi szolgálatot végzõ középiskolásokra, a szakmai gyakorlatukat a Pásztói Múzeumban teljesítõ egyetemistákra és a nyári diákmunkásokra is. Múzeumpedagógiai, andragógiai programjaink megvalósításakor helyi civil szervezetekkel is együttmûködünk. A bemutatott foglalkozástípusok megvalósításához szükséges sztereomikroszkópokat (4 db) pályázati forrásból (NKA), a többi eszközt (nagyítók, nagyítószemüvegek, kalapács, csákány, fogyóeszközökök, stb.) saját forrásból biztosítjuk. A múzeum korábbi Európai Uniós pályázatai (TÁMOP /B , TÁMOP / , TIOP / ) nyomán kialakult infrastrukturális háttér is segíti munkánkat (Pászti & Zentai, 2010). 1 Részlet a konferencia felhívásából. Forrás: 348

349 Õslénytani kutatótáborok Az õslénytani kutatótáboroknak több mint 30 éves múltja van. Az elsõt 1982-ben szervezte Hír János, akkor még középiskolai tanárként. A résztvevõk a Kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola diákjai voltak, akiket a nomád, természetközeli élet izgalmaival, szépségével igyekezett megismertetni (Hír, 2010). A kutatótáborokat ma is elsõsorban középiskolás diákoknak szervezzük, de a korábbi táborozók közül is többen visszajárnak, így egyetemisták is dolgoznak velünk. A résztvevõk valódi õslénytani ásatásba kapcsolódhatnak be: Hír János kutató paleontológus szakmai irányításával egy-egy õsmaradvány-lelõhelyet tárnak fel, dokumentálnak, és mintákat gyûjtenek a laboratóriumi feldolgozáshoz. Ezzel egyben a múzeum gyûjteményi anyagát is gyarapítják. A mostanáig feldolgozott lelõhelyek között vannak nyíltszíniek, például a Sámsonháza közelében fekvõ Oszkoruzsa-árok, vagy a mátraszõlõsi Rákóczi kápolna alatti útbevágás, de több barlangi ásatás is folyt például a bükki Pongor-lyukban, vagy a Peskõ-barlangban (Hír et al., 2015). A táborok önfenntartók, a résztvevõk sátorban laknak, magukra fõznek. A napirend szerint a délelõtt a kemény munkáé. A bányászbrigád a terepi feltáró munkát, mintabegyûjtést végzi (1. fotó). A táborba szállított anyag elõször az aranymosó brigád kezébe kerül, akik egy iszapológép segítségével tisztára mossák (2. és 3. fotó). Szárítás után kezdenek el dolgozni a Hamupikõkék, akik nagyítószemüveg és csipesz segítségével kiválogatják a tudományos vagy demonstrációs szempontból érdekes leleteket (4. fotó). Molluszkahéjakat, kisgerincesek csont- és fogmaradványait, növénymaradványokat. A délutánok kötetlenebbek, amikor a tábori könyvtár böngészésére, pihenésre, játékra, túrázásra is van alkalom (Hír et al., 2015). 1. fotó Munkában a bányászbrigád 2. fotó Az iszapolás kezdetben kézi szitákkal folyt 3. fotó ma iszapológéppel dolgozik az aranymosó brigád 4. fotó Aprólékos, de jó hangulatú munka az értékes leletanyag kiválogatása 349

350 A táborokban végzett terepi kutatómunka számos tudományos cikk, ismeretterjesztõ munka megszületését alapozta meg (ezek megtalálhatók a tábori könyvtárban), és a korábbi résztvevõk között több ismert paleontológust találunk, de többen mentek mûszaki és más természettudományos mûveltséget igénylõ pályára is. Legyél te is kutató! Múzeumi foglalkozások A Pásztói Múzeum harmincadik születésnapja alkalmából rendezett idõszaki kiállításunk (30 éves a Pásztói Múzeum) adott apropót földtudományi témájú múzeumpedagógiai foglalkozásaink kibõvítésére. Újonnan elindított foglalkozásaink az õslénytani kutatótáborokban végzett munkát hozzák be a múzeum falai közé. A tanteremben természetesen nem lehet a terepi munkától a tudományos eredmény megszületéséig tartó minden részfolyamatot megmutatni, de ez nem is célunk. Azt szeretnénk elérni, hogy a foglalkozások résztvevõi megtapasztalják az önálló felfedezés élményét, és ezen keresztül közelebb kerüljenek a földtudományokhoz, és általában a természettudományokhoz. A tantermi keretek azt is lehetõvé teszik, hogy több korosztályt vonjunk be, a tábori résztvevõknél fiatalabbakhoz és idõsebbekhez is szóljunk, és nagyobb létszámú csoportot érjünk el. Legyél te is kutató! foglalkozásunkat minden korosztály számára ajánljuk. A terepi munkát idézzük meg, amikor a foglalkozásokon résztvevõ gyerekek az idõszaki kiállításunkhoz készült barlangimitációban elrejtett, korábbi barlangi ásatások során elõkerült csontokat tárják fel, szabad szemmel megvizsgálják, majd határozófüzet segítségével azonosítják õket. A múzeumi órákon recens élõlények barlangokban elõkerült csontjaival dolgozunk (5. fotó). 5. fotó Barlangi ásatás a múzeumban 350

351 6. fotó Múzeumi Hamupipõkék 7. fotó Ismerkedés a sztereomikroszkóppal A foglalkozások második elemeként a résztvevõk egy õsmaradvány-lelõhelyrõl, gyakran a kutatótábor résztvevõi által gyûjtött anyagból, nagyító és csipesz segítségével válogatják ki az õsmaradványokat, majd határozófüzet segítségével azonosítják, gyûjtõzacskóba helyezik õket, gyûjtõcédulát készítenek (6. fotó). Munkájuk gyümölcsét természetesen haza is vihetik. A feldolgozott anyagból elõkerült puhatestûek, kisemlõsök, elsõsorban rágcsálók és rovarevõk maradványait, fõként fogmaradványokat, nagyítóval és sztereomikroszkópban is megvizsgálják, megismerkednek jellegzetességeikkel (7. fotó). A foglalkozásokon megtanítjuk a nagyító és a sztereomikroszkóp használatát: a munkát a gyerekek textilmintázatok, saját bõrük, körmük vizsgálatával kezdik, utána kapják meg az oktatásra elõkészített anyagokat. Az önálló mikroszkópozást muzeológus irányítja, a munkát fotók, rajzok használatával segítjük. A foglalkozás harmadik blokkjában a résztvevõk kézbe veszik a földtörténet különbözõ szakaszaiban élt nagyobb testû állatok és növények maradványait, megállapítják egy-egy fog/fogazat, melyik állaté lehetett, jellegzetességei mit árulnak el magáról az állatról, a kõzetekben megõrzõdött levéllenyomatok, melyik növényhez tartozhattak (8. fotó). Ha releváns, megkeresik, melyik mai növény õsei lehettek. 2 Mindezek kapcsán lehetõség van a résztvevõk életkorától függõen különbözõ mélységben az iskolában szerzett biológiai ismeretek (rendszertani kategóriák, táplálkozás, fogazat, növényhatározási bélyegek stb.) elmélyítésére, bõvítésére, a gyerekek idõfogalmának alakítására (relatív és abszolút idõskála, földtörténeti idõ, stb.). A feladatmegoldás során a múzeumi közremûködõvel (kutatóval, múzeumi dolgozóval, elõzetesen felkészített önkéntes segítõvel) folytatott beszélgetések során további témák is elõkerülnek, és a nem formális keretek kiváló lehetõséget adnak az iskolában a különbözõ tanórákon szerzett ismeretek összekapcsolására, a szintetizálásra. 2 FÕZY, I., SZENTE I. (2012): Õsmaradványok, a Kárpát-Pannon térség kövületei. Geolitera, Szeged,

352 8. fotó Ez tényleg egy fog?! Legyél te is kutató! foglalkozásunkat sorozat részeként is kínáljuk. Az a tapasztalatunk, hogy az óvodások és az alsó tagozatos általános iskolások csoportjai könnyebben lépnek ki a tanterv diktálta ritmusból, a mindennapi rutinból, és szívesen részt vesznek akár több, egymáshoz kapcsolódó foglalkozáson is, így egy-egy program során háromnégy hétig járnak vissza a múzeumba. Ennek a korcsoportnak külön foglalkozást terveztünk, környékünk földtani értékeinek bemutatását szerepjátékba szõjük: hajdan volt tengereken csónakázunk, víz alá merülünk, hogy megszemléljük az ott élõ kagylókat, csigákat, megfigyeljük a távolban kitörõ vulkánt, majd a tengerparton kikötve a növények közt barangolunk 3. A vulkánkitörést utóbb egy modell segítségével mi magunk is eljátsszuk, és szabad szemmel és nagyítóval is megnézzük, milyen kõzetek keletkeznek a vulkáni robbanás és lávafolyás során. A kínálat része egy olyan múzeumlátogatás is, amikor a gyerekek a korábbi foglalkozásokon megismert élõlényeket készítik el bábok formájában, és ezekkel a szereplõkkel rövid árnyjátékot mutatnak be (9. fotó). Egy további kapcsolódó foglalkozáson a résztvevõk természetes festékanyagokat használva (felsõpetényi vörös agyag, nézsai okker, faszén) készíthetnek barlangfestményeket (10. fotó) 4. 3 MIRTSE, ZS., BREUER, L. (2002): A kövek története: avagy a Földanya ékességei. Pangea füzetek, 55 4 BERENTÉS, Á. (2011): A Dunától keletre található magyarországi festékföldek ásványtani és alkalmazhatósági vizsgálata. Archeometriai Mûhely, 2011/3,

353 9. fotó Jégkorszaki árnyjáték Bringázz velünk a múltba! Földtudományi témájú foglalkozásaink harmadik csoportját kerékpáros kirándulásaink jelentik. Bringázz velünk a múltba! túráinkon valamelyik közeli õsmaradványvagy ásványlelõhelyet, kõzetkibukkanást keressük fel, ahol röviden bemutatjuk a lelõhelyet, és a résztvevõknek gyûjtésre is van alkalmuk (11. fotó). A túrákat teljesítõk egyedi, Bringázz velünk a múltba! feliratú jelvényt kapnak ajándékba. Ezeket különbözõ színben és méretben készíttetjük el, így a rendszeres túrarésztvevõk is mindig újabb jelvényt vihetnek haza. A résztvevõk köre széles: kisiskolástól a nyugdíjas korosztályig sokan vesznek részt programunkon. Az elsõ kerékpáros túrát 2014-ben, a Múzeumok Õszi Fesztiváljának Sétálj, gyalogolj, bringázz velünk és fedezd fel! Kulturális tereink másként programeleme inspirálta. A közeli Sámsonháza kõfejtõjét fedeztük fel, ahol a vulkáni képzõdmények tetején, a sekélytengeri mészkõben õsmaradványokat is gyûjtöttünk. A túra olyan si- 10. fotó Modern barlangfestmény 353

354 11. fotó Elsõ Bringázz velünk a múltba! túránk Sámsonházára vezetett, ahol kõzeteket és õsmaradványokat gyûjtöttünk keres volt, hogy tavasszal újra elindultunk, akkor Kozárdra, és idén októberben, szintén az Õszi Fesztivál programjaként, megint bringáztunk, ezúttal a szurdokpüspöki kovaföldbányába. A kirándulások szervezésekor együttmûködünk a pásztói székhelyû Nyikom Hegyisport- és Természetvédõ Klubbal, akik a közelmúltban alakították Pásztón körbekörbe karikába csoportjukat, amelynek tagjaival csaknem minden délután körbekarikázzák a várost. Csatlakoznak hozzánk a helyi futóklub tagjai is, Pásztó város futónagykövetének vezetésével. Túráinkat a helyi rendõrség is támogatja: a közlekedésbiztonsági szempontból problémás útszakaszokon felvezetést biztosítanak. Egyéb programok, új kezdeményezések, tervek A fent bemutatott három foglalkozástípus mellett egyéb földtudományi programokat is szervezünk. Múzeumi kávéházunkba olyan elõadókat igyekszünk meghívni, akik széles közönség számára tudnak saját kutatásaikról izgalmasan elõadni. Földtudományi témában legutóbb Nagy Balázs, a Földgömb Magazin fõszerkesztõje beszélt dél-amerikai óriásvulkán-hódító expedíciójukról. A múzeum munkatársai maguk is tartanak ismeretterjesztõ elõadásokat a helyi gimnázium diákjainak, akiket igyekszünk a kutatómunkába is bevonni. Jelenleg egy középiskolás diák dolgozik múzeumi kutatási témán, emellett két egyetemi hallgató szakdolgozati témavezetése (alap- és mesterképzés) folyik. Idén õsszel szerveztük meg elsõ kõzet- és ásványgyûjtõ túránkat, szintén a helyi gimnazistáknak, akikkel még az idén várhatóan újabb gyûjtõútra indulunk (12. fotó). 354

355 12. fotó Ásvány- és kõzetgyûjtõ kirándulás Mátraszentlászló környékére a pásztói Mikszáth Kálmán Líceum diákjaival Múzeumunk tervei közt szerepel, hogy ismeretterjesztõ elõadások tartásával csatlakozunk a Magyarhoni Földtani Társulat Év õsmaradványa, Év ásványa kezdeményezéséhez, és részt veszünk a programhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkoztatófüzet kidolgozásában. Összegzés A Pásztói Múzeum földtudománnyal kapcsolatos foglalkozásai az óvódástól a nyugdíjas korosztályig mindenkinek kínálnak elfoglaltságot. Programjaink a közoktatás minden szintjéhez kapcsolódnak, és jelen vagyunk a felsõoktatásban is. Fent bemutatott programjainkon az elmúlt évben összesen 2383-an vettek részt. Ebbõl az õslénytani kutatótábor munkájába 24-en kapcsolódtak be, múzeumi foglalkozáson vettek részt 1515-en, kõzetgyûjtõ kerékpártúrán és gyalogtúrán jártak 133-an, ismeretterjesztõ elõadásokat hallgattak 711-en. Meggyõzõdésünk, hogy foglalkozásaink népszerûsége nemcsak bevonó, foglalkoztató jellegükkel, hanem azzal is magyarázható, hogy hiteles, magas szintû muzeológiai tudásra épülnek. Foglalkozásainkon szeretettel látunk minden érdeklõdõ pedagógust, múzeumi szakembert is! 355