Friss metszetek a kortárs magyar kultúrát elemző művelődésszociológiai kutatásokból

Átírás

1 Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar IKV0101-L Magyarország kultúrája a XXI. század elején Agárdi Péter egyetemi tanár Friss metszetek a kortárs magyar kultúrát elemző művelődésszociológiai kutatásokból Törjékiné Tóth Marianna Informatikus könyvtáros Levelezős hallgató 1/2 Pécs 1

2 Friss metszetek a kortárs magyar kultúrát elemző művelődésszociológiai kutatásokból Dolgozatomban elsősorban a kultúrházak helyzetével, szerepével kívánok foglalkozni, emellett a fesztiválok népszerűvé válását is áttekintem. Fő forrásként a Magyar Művelődési Intézet és az MTA Szociológiai intézetének közös kutatásaiból 1 készült tanulmányokat használtam, melyek a művelődési házakkal, fesztiválokkal, a hagyományos és modern tömegkultúrával, a szabadidő eltöltési szokásokkal és a kultúra helyzetével foglalkoznak. 2 A művelődési ház ideális színtere lehet a sokféle kulturális lehetőségnek és a társadalmi különbségek csökkentésének. Manapság sokakban él előítélet a művelődési házakkal szemben mondván, hogy elavultak, dilettánsok. Azonban a többség elismeri, hogy kell egy hely, ahol nem csak egy céllal jöhetnek össze az emberek, hanem szórakozás, társas élet, megbeszélések, tanfolyamok, gyűlések, klubok, szakkörök működésének helyszíne is egyben, ahol lehet előadásokat tartani, akár színdarabokat előadni, vagy bált rendezni. Ezt a célt szolgálták emlékeim szerint az 1980-as években a kultúrházak, művelődési otthonok. Művelődési ház funkciói: információ átadó, kulturális-, szórakoztató funkció, közösségteremtő-, szervező szerep. 1 A vizsgálat módszere: Mintanagyság: 3400 fő A minta összetétele, jellemzői: országos minta, nem, életkor, lakóhely és iskolai végzettség szerint a éves magyar állampolgárságú lakosságot reprezentálja A reprezentált lakosság száma: 7400 ezer fő Az adatfelvétel módja: személyes kérdezés, standard kérdőívekkel 2 Hunyadi Zsuzsa: A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 1./ Hunyadi Zsuzsa: A fesztiválok közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 2./ Bárdosi Mónika, Lakatos Gyuláné, Varga Alajosné: A kultúra helyzete Magyarországon. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 4./ Dudás Katalin- Hunyadi Zsuzsa: A hagyományos (színház, hangverseny, kiállítás) és a modern tömegkultúra (mozi, könnyűzenei koncert), helye és szerepe a kulturális fogyasztásban. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 6./ Hunyadi Zsuzsa: Kulturálódási és szabadidő-eltöltési szokások, életmódcsoportok. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 7./ 2

3 A művelődési házak száma nem változott jelentősen 1920 és 2004 között kb működik országosan. A működő művelődési házak ma is a lakosság széles rétegének nyújtanak társas, közösségi művelődési lehetőséget. A falaik közt működő mozik megszüntetésével azonban nehezebb lett helyzetük. Bár a mozik látogatása ma már kevésbé meghatározó a fiatalok szabadidő eltöltési szokásaiban a videók, DVD-k elterjedésével. Az 1980-as években a mozi nagy vonzerő volt és odacsábította a fiatalokat a művelődési házakba, ahol aztán a többi program, művelődési lehetőség is közelebb került hozzájuk. Ezen intézmények működése a művelődési szakintézmények nélküli településeken a legfontosabb, illetve korcsoportokban a fiatalok és idősek szempontjából, akik kevésbé mobilak még, vagy már ahhoz, hogy művelődési lehetőségeket keresve távolabbra is eljussanak, mint közvetlen lakhelyük. A művelődési házak előnye, hogy helyileg könnyen elérhetők, vegyes programkínálatúak, programjaik ingyenesek, vagy kedvező belépődíjúak. A 2003-ban készült kérdőíves felmérés szerint 3 művelődési házba az 50 év feletti, legszegényebb réteg jár legkevésbé. Leggyakoribb látogatók a éves korosztály. A művelődési ház látogatásának gyakoriságát befolyásolja az iskolai végzettség, a településnagyság és az életkor. Nem befolyásolja a jövedelem és a nemi hovatartozás. A legnépszerűbb programok: műsoros, vagy színházi estek, bálok, kiállítások, vásárok. Egyéb szervezett programok: könyvtár, politikai rendezvények, ismeretterjesztő előadások, filmvetítés, klub, szakkör, tanfolyam, művészeti csoportok működése, játék, számítógép használat. A kulturális programok látogatottsága a városokban a legmagasabb, a megyeszékhelyekkel és a fővárossal szemben, melynek oka valószínűleg a kisebb alternatív programkínálat. 3 Hunyadi Zsuzsa: A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 1./ 3

4 Az iskoláskorúak esetlegesen a könyvtárat használják, játszani, számítógépezni járnak a művelődési házakba. A huszonévesek már elmaradoznak, mégis a felmérés szerint a művelődési házak közönségmegtartó ereje nagyobb, mint a mozié, vagy a színházé. Várható tendencia, hogy az iskoláskorúakat sem fogja a számítógép használata csábítani, mivel egyre több családban már a gyerekek is használhatják a számítógépet. Ugyanakkor a leszakadó társadalmi rétegek szempontjából ez kiemelten fontos, hogy elérhető, megtanulható legyen számukra a számítógép- használat és elérhető legyen az internet. Az érdektelenség oka -amiért sokan nem látogatják a művelődési házak programjait-, hogy nem megfelelő a programkínálat, a színvonal, vagy lepusztult, elavult az épület. Sajnos napjainkban igenis nagy fontosságot tulajdonítanak a külsőségeknek és valószínűleg már az a tény, hogy egy művelődési házat úgymond trendivé alakítanak, (színekkel, bútorokkal) önmagában nagyobb közönséget vonzana, mint egy jó program egy lepusztult helyen. Kisebb településeken több idős jár művelődési házba. Számukra bővíteni kellene a programkínálatot. Franciaországi példa szerint az idősek bevonhatók az amatőr hobbi programokba is. A külföldön bevált módszereket, programokat szélesebb körben tesztelni lehetne hazai intézményekben, hogy növeljük a kihasználtságot. Fesztiválok A társadalmi egyenlőtlenség megoldatlan probléma a kultúrafogyasztásban. A választás szabadsága a kulturálódási lehetőségek széles skálájának biztosításával érhető el. A kultúra fogyasztás helyszíne lehet: hagyományos kulturális intézmény, szabad tér, otthoni környezet. A szabad tér használatának megnövekedett a 4

5 szerepe, az otthoni helyszínt pedig a családok jobb technikai felszereltsége, és az otthoni kulturális fogyasztás időben rugalmasabb volta indokolja. A videó, DVD, internet stb. használatot jellemzi a tömeges hozzáférés lehetősége és hogy nincs intézményigénye, emiatt kisebb települések, esetleg tanyák esélyegyenlőségét növeli egyrészről, másrészről azonban közönséget von el a rendezvényektől. A fesztiválok sokszínűek: művészeti, gasztronómiai, sport, kézműves, zenei stb. Jellemzően közösségi élményt adnak, identitásnövelők (pl. kistelepülésen rendezett helyi fesztivál), nevelő-, ízlésformáló hatásuk van, kreativitást növelnek (pl. amatőr fesztiválok). A felmérésben 4 vizsgált lakosság 60 %-a volt 2004-ben valamilyen fesztiválon. 47% helyi szintű fesztiválon vett részt. A fesztiválokat a fiatalabb korosztály látogatja inkább. Egyedül az összművészeti fesztiválok látogatottsága kiegyenlített korcsoportokban (film, színház, kórus). Az összművészeti, művészeti fesztiválokra a felsőfokú végzettségűek járnak nagyobb számban. Ún. elit közönsége van. A helyi fesztiválok szólnak a legtöbb társadalmi réteghez. Ezek érik el a legtöbb alacsony végzettségű, alacsony jövedelmű, falusi és idős embert. A vizsgálat szerint a könnyűzenei fesztiválokon, filmfesztiválokon a budapestiek részvétele kimagasló, vidéki helyszínen is! A különböző kulturális események közül (színház, hangverseny, múzeumlátogatás, mozi) a fesztiválok a legnépszerűbbek. Az iskolai végzettség és az életkor a legmeghatározóbb az értékrendben, mely a kultúra fogyasztását befolyásolja. Megdöbbentő eredménye a felmérésnek 5, 4 Hunyadi Zsuzsa: A fesztiválok közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 2./ 5 Hunyadi Zsuzsa: Kulturálódási és szabadidő-eltöltési szokások, életmódcsoportok. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 7./ 5

6 hogy a társadalom fele fogyasztja a kulturális kínálat 90%-át, fele kimaradó (otthonülő, érdektelen típus). A vizsgálat alapján megállapított életmód típusok: - sokoldalú (fiatalos mindenevő, vagy konszolidált hagyományosan kulturálódó) - egyoldalú ( mozizós- bulizós, vagy művelődési házba járó) - otthonülők (olvasós, vagy sivár ) A lakosság 40 %-a használ intézményhálózatot, 60 % kimaradó. Tehát a társadalmi egyenlőtlenség fennáll, de kinek a hibájából? Kényszeríteni nem lehet senkit, hogy részt vegyen az állam által finanszírozott kulturális programokon, a lehetőséget viszont biztosítani kell. A hagyományos (színház, hangverseny, kiállítás) és a modern tömegkultúrára (mozi, könnyűzenei koncert) vonatkozó vizsgálat 6 főbb következtetései: A kiállítás és a mozi népszerű, a színház és a könnyűzenei koncert kevésbé, a komolyzenei koncert pedig a legkevésbé látogatott 2005-ben. A hagyományos kultúraközvetítő intézmények látogatottságát az iskolai végzettség határozza meg leginkább, a tömegkultúra intézményeinek látogatottságát pedig az életkor befolyásolja meghatározóan. Szerintem nagyon fontos és mintha kimaradt volna a tanulmányokból a belenevelődés szerepe a kultúrafogyasztásban. Nagyon fontos a családban szerzett minta, milyen kulturális programokra járnak, milyen kultúraközvetítő intézményeket látogatnak a családban, vagy akár az iskolából szervezetten. 6 Dudás Katalin- Hunyadi Zsuzsa: A hagyományos (színház, hangverseny, kiállítás) és a modern tömegkultúra (mozi, könnyűzenei koncert), helye és szerepe a kulturális fogyasztásban. Bp. MMI-MTA Szociológiai Intézet, /Találkozások a kultúrával 6./ 6

7 Vitányi Iván közli egyik tanulmányában 7, hogy egy 1996-ban végzett országos felmérés alapján megállapítható, hogy a kultúra minden ágában megnőtt a kínálat, de csökkent a kereslet és a lakosság kulturális aktivitása. A nemzetközi tapasztalat is az, hogy hiába költenek többet kultúrára, vagy annak hozzáférhetővé tételére, a társadalmi különbségek megmaradnak. Bizonyos leszakadó rétegek nem hajlandóak a kultúrára áldozni semmilyen szinten, sőt a teljesen ingyenesen biztosított művelődési lehetőségekkel sem élnek. Ugyanakkor vannak szolgáltatások melyeket a felsőbb rétegek nem vesznek igénybe pl. a jó anyagi helyzetűek a könyvtárat kevésbé használják. A nyugdíjasok nagy része pedig egyáltalán nem használja ki a számukra ingyenes kulturális lehetőségeket (múzeumlátogatások stb.). Nem tudom létezik e megoldás az esélyegyenlőség megteremtésére a művelődés terén, bizonyos rendezvények mindig is drágák, sokak számára elérhetetlenek maradnak, mégis inkább arra kellene törekednünk, hogy az információ mindenkihez eljusson, hogy milyen művelődési lehetőségekkel élhet, milyen feltételek mellett (esetleg ingyenesen, kedvezményesen). 7 Vitányi Iván: A nemzeti művelődés egyensúlya. In: Vitányi Iván: Kultúraelméleti és művelődésszociológiai írások. Pécs,