AZ ISPA ÉS A KOHÉZIÓS ALAP FELHASZNÁLÁSA MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat EU-kapcsolatok szakirány AZ ISPA ÉS A KOHÉZIÓS ALAP FELHASZNÁLÁSA MAGYARORSZÁGON Készítette: Meliorisz Katalin Budapest, Témafelelős: Dr. Ferkelt Balázs

2 BEVEZETÉS...1 I. AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJA Az első kohéziós jelentés Az Agenda A második kohéziós jelentés...4 II. KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSOK A CSATLAKOZÁS ELŐTT A PHARE ÉS AZ ISPA AZ ISPA pályázatok eljárásrendje A végrehajtás szereplői Az ISPA felhasználása Magyarországon Az ISPA hatása magyarországi környezetvédelemben...15 III. A KOHÉZIÓS ALAP Kohéziós Alap Irányító Hatóság Kohéziós Alap Közreműködő Szervezetek A projektek végrehajtói Kohéziós Alap Monitoring Bizottság Kifizető Hatóság Ellenőrzési szervek Állami Számvevőszék...23 IV. A KERETSTRATÉGIA Közlekedési stratégia Környezetvédelmi stratégia A közlekedésfejlesztés prioritásai A környezetvédelem prioritásai...30 V. UNIÓS TÁMOGATÁSBÓL MEGVALÓSULÓ PROJEKTEK GYŐRBEN ÉS ZALAEGERSZEGEN...34 VI. ÖSSZEGZÉS...56

3 Bevezetés Az évi rendszerváltozás után, Magyarország vezetői egyetértettek abban, hogy a magyar politika prioritása a demokrácia, a piacgazdaság és a jogállam kiépítése mellett az Európai Közösségekhez való csatlakozás. Ez a főként gazdasági csoportosulás olyan lehetőségeket rejtett magában, amelyek egy átalakulás előtt álló, fejlődő ország nem hagyhatott figyelmen kívül. Az új kereskedelmi kapcsolatokon és megnyíló piacokon túl nagy mennyiségű forrást biztosított a Közösség, melyek mind az ország felzárkóztatását, fejlődésének megindulását tették lehetővé. Azonban ezeket a vissza nem térítendő támogatások igénylését és felhasználását szigorú feltételekhez kötötte a Közösség. Magyarországnak tapasztalatok híján hosszú időbe került, mire beletanult ebbe a folyamatba, hogy a felkínált forrásokat hatékonyan tudja felhasználni a fejlődéshez elengedhetetlen beruházásokban. Dolgozatomban az Európai Unió kohéziós politikájának támogató eszközeit és azok felhasználását vizsgálom. Ezen politika alapvető célja a Közösség gazdasági és szociális összetartásának erősítése, a Közösség egészének harmonikus fejlődése, illetve a kevésbé előnyös helyzetű régiók felzárkóztatása. Az Unióhoz való csatlakozást megelőzően ezt a célt az ISPA előcsatlakozási alap szolgálta, majd a csatlakozást követően szerepét a Kohéziós Alap vette át. Az Uniós taggá válást megelőző felzárkózási időről elmondható, hogy tanulóidőszakot jelentett a tagság után ránk váró feladatokhoz, a Kohéziós Alapjának megpályázásához, melyek nagyságrendekkel több forrást jelentenek, mint az előcsatlakozási alap lehetőségei. Dolgozatom célja megvizsgálni azt, hogy Magyarország ebben a felkészülési időszakban hogyan használta fel a rendelkezésre álló forrásokat, és az ez idő alatt szerzett tapasztalatok hogyan segítették a csatlakozás után kibővült lehetőségek kihasználását. Két környezetvédelmi projekt vizsgálatával szeretném bemutatni azokat a változásokat, melyek az Európai Unióhoz történt csatlakozással álltak be a Kohéziós Alapból finanszírozott magyarországi projektek szintjén.

4 I. Az Európai Unió kohéziós politikája Az Európai Unió kohéziós politikájának elsődleges célja a tagállamok közti gazdasági és szociális összetartás erősítése, a Közösség harmonikus fejlődése, illetve a hátrányos helyzetű régiók vagy szigetek felzárkóztatása. 1.1 A kohéziós politika rövid történeti áttekintése Az európai országok többségének gazdaságpolitikája már évtizedek óta próbálkozik a területi különbségeket különböző eszközökkel mérsékelni. Azonban az európai kohézió erősítéséhez a nemzeti szintű regionális politikai intézkedések csak kis mértékben járultak hozzá. Az Európai Uniónak ezért az egyik legfontosabb stratégiája a területi különbségek mérséklésére irányul. Mivel területi egyenlőtlenségek a gazdasági fejlődés akadályát jelentik, továbbá gátolják a versenyképesség erősödését, és korlátozzák az egységes Európa tervének megvalósítását, ezért mielőbb szükség volt egy átfogó politika kialakítására. A kohéziós politika létrejötte az első rendeletcsomag 1988-as megjelenéséhez köthető. Az ezt követő években tovább fejlődött, mígnem az Unió költségvetésének az egyik legfontosabb kiadási tételévé vált. Az es időszakban már a költségvetési keret 35%-a felett rendelkezett. Az Amszterdami Szerző dés 159. cikkelye szerint a Bizottságnak háromévenként kell jelentést tennie az Európai Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió helyzetérő l, és javaslatokat kell hogy tegyen a kohéziós politika tervezett lépéseirő l és szükséges fejlesztésekről Az első kohéziós jelentés Az Európai Bizottság 1996-ban publikálta első kohéziós jelentését. 1 Ez készítette el ő az AGENDA 2000 cím ű dokumentumot, ami a közötti idő szak közösségi politikáit, teendőit, költségvetését és jogszabályait határozta meg A jelentés négy fő kérdéscsoporttal foglalkozott: Mekkora mértékben csökkentek a tagállamok, a régiók és a társadalmi csoportok 1 First Report on Economic and Social Cohesion, 1996.

5 közti gazdasági és szociális különbségek az Európai Unió fejlesztési célkitűzéseinek eredményeképp? Milyen szerepet játszottak a tagállamok e célkitűzések megvalósításában? Miként segítették az Unió egyéb politikái a kohéziós célok megvalósulását? Milyen hatásuk volt a strukturális politikai intézkedéseknek? A fent említett kohéziós jelentés megállapította, hogy az közti években a tagállamok átlagjövedelmeinek különbsége csökkent, feltételezhetően amiatt, hogy a négy legelmaradottabb tagország (Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország) fejlődése felgyorsult. Az egyes régiók közötti különbségek azonban jelentősen nem változtak. Az Európai Unió leggazdagabb (a német Hamburg Land) és a legszegényebb (a portugál Azori-szigetek) régiójának egy főre jutó GDP-je között 1983-ban 4,7-szeres, 1993-ban pedig 4,5-szeres volt a különbség. A legfejlettebb és a legfejletlenebb régiók jövedelmi különbségei még bő egy évtized alatt nem csökkentek, és a két csoportba sorolt régiók sem változtak Az Agenda 2000 Az előtti évek nem csak az elért eredmények miatt volt jelentősek, hanem mert ebben az időszakban készítették elő az Agenda 2000 elnevezésű dokumentumot is, mely az addigi tapasztalatok és eredmények kiértékelésén keresztül jelentős módosítások bevezetését eredményezte. A dokumentumot hosszú egyeztetések után fogadták el az Unió állam- és kormányfői március 26-án, a berlini csúcson 3. A os időszakra vonatkozó rendeletcsomag nagy jelentőséggel bírt a kohéziós politika szempontjából. A végrehajtására vonatkozóan több fontos új elemet vezetett be. Többek között a decentralizáció fokozottabb érvényesítését, az integrált értékelés alkalmazását a döntéshozatali folyamatban; és a tagországok és a Bizottság közötti hatáskörök pontosabb felosztását A második kohéziós jelentés Az Európai Bizottság 2001-ben hozta nyilvánosságra a második kohéziós jelentést 4. 2 Forrás: Horváth Gyula: A régió; Magyar Tudomány, 2004/ o. 3 Az Agenda 2000 a z június 21-i 1260/1999/ EK rendelettel vált hatályossá. 4 Unity, solidarity, diversity for Europe, its people and its territory; Európai Bizottság,

6 Ebben leszögezték, hogy az Európai Unió kohéziós politikája az között eltelt időszakban érzékelhető eredményeket ért el. Az elmaradott régiókban gazdasági és szociális szempontból felzárkózás volt tapasztalható. De mindazonáltal a tagországok és az egyes régiók közötti jövedelemszintbeli eltérések továbbra is jelentősek maradtak. Az unió lakosságának tíz százalékát tömörítő legfejlettebb régiókban az egy főre jutó GDP az alsó tíz százalék egy főre eső GDP-jének 2,6-szerese. A GDP alacsony szintjének okai az oktatás és a képzés gyengébb színvonalában, a gyenge kutatásfejlesztési és innovációs tevékenységben, az új információs technológiák bevezetésének elhúzódásában keresendők. Az unió három legszegényebb országában az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért átlagos hazai össztermék az EU-átlag 68 %-áról 79 %-ára nőtt 1999-ben. Az, hogy a régiók közötti különbségek még továbbra sem enyhültek, annak volt köszönhető, hogy az egyes tagállamokon belüli regionális eltérések is felerősödtek ez idő alatt. 1.2 Az Unió bővülésének hatásai kohéziós politikára Az Európai Unió új tagországokkal való bővítése jelenős változás idézett elő. Az immár huszonhét tagú Unióban jövedelemszintbeli különbségek a régiók közötti megduplázódtak előtt a lakosság közel 15%-nak volt az uniós átlag 90 százaléka alá eső jövedelme. A bővítés után azonban ez az arány közel a duplájára nőtt. Ugyancsak kedvezőtlen hatással lehet a bővítés az Unión belüli egyenlőtlenségeket tekintve. Egyrészt megkétszereződik azon lakosság az aránya, akik az uniós GDP átlag 75 százaléka alatt teljesítő régiókban laknak. A kohéziós politikára váró kihívást tükrözi az az adat is, hogy előtt a 12 tagságra váró ország infrastrukturális fejlesztési igénye együttesen 90 milliárd Euró, a környezetvédelem felzárkóztatásához pedig milliárd Euróra lenne szükség összesen. 1.3.A harmadik kohéziós jelentés A évben megjelent harmadik kohéziós jelentés 5 az eddig elért eredmények és fennálló problémák ismertetése mellett ugyancsak figyelmet szentelt az unió 2006 utáni időszakra várható kihívások áttekintésére és az ezekre adandó válaszok kidolgozására. A 2006 utáni kohéziós politika tervezésében két tényezőt kell figyelembe venni: 5 A new partnership for cohesion convergence competitiveness cooperation Brüsszel, február 18.

7 az új tagokkal való bővítés eredményeként megnövekedett gazdasági, szociális és területi különbségeket; a tudásalapú gazdasággá történő átalkulásból, a globalizációból, a lakosság demográfiai szerkezetének változásaiból adódó hosszú távú hatásokat. A új kihívások az eddigiektől eltérő megközelítést igényelnek. Míg korábban a kohéziós politika a rendelkezésre álló költségvetési keretből, addig az új kohéziós politika esetében magával a tartalommal, célkitűzésekkel kell kezdeni, majd utána kell vizsgálni ennek pénzügyi hátterét. Azokat a programokat kell támogatni, melyek hozzájárulnak az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, és így a versenyképesség jelentős növeléséhez. Így támogatni kell többek között az alábbi területeket (melyek a Kohéziós Alaphoz kötődnek): az infrastruktúra magasabb színvonalának megteremtése (pl. a telekommunikáció, a közúti és vasúti közlekedés, és a kutatási központok fejlesztésével); a természeti erőforrások körültekintőbb felhasználását a fenntartható növekedés célkitűzéseivel összhangban (pl. az ivóvízellátást, a szennyvízkezelést szolgáló beruházások; a hulladék, és a szennyvíz kezelésére szolgáló létesítmények létrehozása). 1.4 A kohéziós politika perspektívái A kohéziós jelentések elemzései alapján a kihívások és a lehetőségek ismeretében a jövőbeni kohéziós politikának többek közt az alábbi prioritásai körvonalazódnak: Az elmaradott régiók támogatása a kohéziós politikának továbbra is az egyik fő prioritása marad. Azonban a korábbi tizenöt tagállam esetében a támogatás leginkább a versenyképesség javítását szolgálta, ezzel a szemben az új tagországok esetében az alapvető infrastrukturális feltételek megteremtése még sokáig meghatározó támogatási célterület marad; Az iparszerkezet átalakításának támogatása különösen az átalakítandó szektor erős földrajzi koncentrációja esetében élvez előnyt a tevékenység unión belüli diverzifikálásának szem előtt tartásával; Súlyos földrajzi és/vagy természeti hátránnyal küzdő térségek (szigetek,

8 perifériák stb.) segítése továbbra is része a kohéziós politikának. Az Európai Bizottság, a tagállamok és az újonnan csatlakozott országok közreműködésével már megkezdte a ig tartó pénzügyi időszakra vonatkozó kohéziós politika reformjának. Az Unió ahogy azt már korábban is említettem a kohéziós politikára költi a közös költségvetésének 34%-át. Ez 2004-es árakon számolva 336 milliárd Euró lesz 2007 és 3013 közötti időszakban. Ez az összeg közel 0,4%-a tagországok együttes GDP-jének. A harmadik kohéziós jelentés tervei szerint ezek a forrásokat fele-fele arányban osztanák meg a régi és az új tagok között. A közös költségvetés kiadásainak negyedét a fejlődésben leginkább elmaradott tagállamok és régiók fejlesztésére fordítják. II. Közösségi támogatások a csatlakozás előtt a PHARE és az ISPA 2.1 A Phare program A Phare 6 előcsatlakozási programot decemberével hozta létre az Európai Közösség azzal a céllal, hogy támogatassa a rendszerváltó Lengyelország és Magyarország gazdasági szerkezetátalakítását. A rendszerváltást és a modernizációt összetett fejlesztési programok támogatásán keresztül kívánta elérni. Magyarország szeptember 3-án írta alá a Keretmegállapodást, melyben rögzítették a támogatás általános jogi és pénzügyi kérdéseit, továbbá a kedvezményezett jogait és kötelezettségeit. Ezt követően hasonló megállapodást kötött a Közösséggel (Magyarországon és Lengyelországon túl) még további 11 ország. Azonban a program első éveiben az évente átlagosan közel 1 milliárd ECU támogatásnak mindössze a háromnegyedét tudták a fogadó országok lekötni, és a források alig kétharmada került kifizetésre. Magyarország esetében ez évente átlagosan közel 97 millió ECU támogatást jelentett, melynek megközelítőleg a 68%-t tudta lekötni. Az alacsony arány egyik oka lehet, hogy az országokban nagyon eltérő igények 6 Poland Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy

9 jelentkeztek, így a támogatások szétszórtak voltak, túl sok területet érintettek. Magyarországon a gazdasági szerkezetváltást támogatták legnagyobb mértékben. Az infrastruktúra fejlesztésére óta kap támogatást, de eleinte csak a jogharmonizáció előkészítésére és képzésre. Konkrét beruházásokat óta támogattak társfinanszírozás formájában. Majd ezt követően a koppenhágai kritériumoknak megfelelően közlekedési infrastruktúra fejlesztését célzó beruházásokat támogatták. De a projekt költségeinek csak az egynegyede származott a Phare forrásaiból, így az összeg felét az Európai Beruházási Bank, a maradék 25%-ot pedig a nemzeti költségvetés fedezte. Ilyen konstrukcióban valósult meg többek közt a MÁV többlépcsős rehabilitációs programja. Ugyancsak jelentős volt a környezetvédelem támogatása is, ami azonban magában foglalta mind a fogyasztóvédelmet, mind a nukleáris biztonságot, támogató intézkedéseket. Olyan területeket támogattak, mint a víz és levegőszennyezettséget mérő monitoring rendszer kiépítése, hulladékgazdálkodás, továbbá felállították a Központi Környezetvédelmi Alapot és kialakítottak egy középtávú környezetvédelmi stratégiát. Az EU-csatlakozás időpontjához közeledve többször is szükség volt a Phare-program átalakítására. A kezdetekkor sok de kisebb összegű projektet támogattak, így azok hatása is kisebb mértékű volt, nem eredményezett jelentős fejlődést az adott területeken. Az első es reform hatására már nagyobb költségvetésű projektekre is lehetett forráshoz jutni. Azonban jelentős változást az ún. Új Orientáció program eredményezett, melyet a Bizottság 1998-ban vezetett be. Ennek keretében kifejezetten az EU-csatlakozás követelményeinek a teljesítését szolgáló pályázatokat fogadtak el től a közvetlen EU támogatások kiegészültek az ISPA-val és a SAPARD-dal 7, ami orientációváltást eredményezett a Phare programban is. Az Agenda 2000-ben a Bizottság javasolta, hogy a programot az EU tagságra váró országok felkészítésére összpontosítsák, a segítséget a közösségi joganyag átvételénél két alapvetően fontos témára - az intézményépítésre és a beruházások támogatására koncentrálják. Az intézményépítés a közigazgatás és az olyan szervezetek átvételét és megerősítését jelentette, melyek a közösségi jogszabályok bevezetéséért és végrehajtásáért felelősek. Az intézményfejlesztés a köztisztviselők, közhivatalnokok, szakemberek és a 7 Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development - Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Előcsatlakozási intézkedések Támogatása

10 magánszféra illetékes szereplőinek képzését is jelenti. A Phare pénzalapok megközelítőleg 30%-a ezeknek az intézményfejlesztési feladatoknak a végrehajtását szolgálja, különösképpen az ún. twinning- program 8 mechanizmusán keresztül. 2.2 Az ISPA Az ISPA 9 létrejötte az Európai Tanács ISPA Regulation 1267/1999 számú rendeletéhez köthető. A rendelet értelmében a program a gazdasági és társadalmi kohézió területén támogatja az Uniós csatlakozás előtt álló országokat. A csatlakozás előkészítéséhez nyújtott támogatások két fő irányvonala a környezetvédelem és a közlekedés. A ISPA keretében nyújtott közösségi támogatás a Csatlakozási Partnerség dokumentumban lefektetett célkitűzések mellet a nemzeti fejlesztési programokhoz járul hozzá a 10 kedvezményezett ország esetében. (Az immáron csatlakozott 12 új tagországból csak Málta és Ciprus nem részesült az előcsatlakozási alapból.) Emellett a program fő célja a kedvezményezett országok felkészítése a Kohéziós Alap támogatásainak fogadására, valamint a csatlakozást hátráltató konkrét környezetvédelmi vagy közlekedési infrastrukturális problémák megoldása. Az említett célokat figyelembe véve az alábbiakban nyújt segítséget az ISPA: olyan környezetvédelmi intézkedésekben, melyek segítik az országokat a Közösség környezetvédelmi követelményeinek való megfelelést (prioritást élvez a szennyvíztisztítás, a szilárd hulladék kezelése és a levegőszennyezettség csökkentése) olyan közlekedési infrastruktúrát érintő intézkedések, melyek elősegítik a fenntartható mobilitást, a nemzetközi hálózatok összekapcsolódását és a TENhez 10 való csatlakozást. Az ISPA keretében megvalósított projektek összköltségének el kell érnie az 5 millió eurós határt. Azonban indokolt esetben alacsonyabb költségvetésű beruházásokat is 8 Ikerintézményi programok, melyek kizárólag képzés jellegű beruházásoknak tekinthetőek. A programok során - a szakértők együttműködésének köszönhetően - az uniós intézményrendszer kiépítésével, működtetésével kapcsolatos tudás, tapasztalat átadására kerül sor. 9 Instrument for Structural Policies for Pre-Accession - Strukturális Politikák Csatlakozás Előtti Eszköze 10 Trans European Network Transz Európai Hálózat

11 támogat a program. A finanszírozás előtt megvizsgálják azt, hogy a projekt mennyire áll összhangban más uniós pénzügyi eszközeinek tervezett intézkedéseivel. Az egyes projektek közpénz igényének 75%-ig terjed a Közösség hozzájárulása, kivételes esetben ez az arány a 85%-ot is elérheti. A támogatások kiegészítésének érdekében az Európai Beruházási Bank és más nemzetközi pénzintézet is bekapcsolódott a projektek finanszírozásába. Ezen felül az állami és a magántőke összefogásával 11 a magánszféra forrásait is mozgósítják a projektek során. A források országok közti elosztásánál értékelik az előző időszakban megvalósult beruházások eredményeit és a továbbra is fennálló hiányosságokat. Az így kapott összeg 45%-a a környezetvédelmi, 55%-a pedig a közlekedési projektek kiadásait fedezi. A tagjelölt országok a csatlakozás időpontjában elesnek a támogatástól, a fennmaradó összeg pedig a még csatlakozásra váró országok közt kerül felosztásra. Magyarország évente átlagosan 88 millió euró támogatást kapott között az ISPA keretein belül. Az egyes projektek során 10% előleget kaphattak a kedvezményezettek a hazai hitelesítést követően, a második 10%-nyi előleget az első jelentős szerződés megkötésekor. A fennmaradó összeget közbenső utalások során (évente háromszor, illetve a felhasználás ütemében), majd az utolsó 20%-ot a projekt megvalósulását követően a beruházás ill. intézkedés elkészülte után fél évvel kapták meg AZ ISPA pályázatok eljárásrendje A kedvezményezett országoknak két stratégiai dokumentumot kellett elkészítenie az Európai Bizottság számára: Nemzeti ISPA Környezetvédelmi Szektorstratégia és Nemzeti ISPA Közlekedési Szektorstratégia. A stratégiáknak teljes összhangban kellett állniuk a Csatlakozási Partnerség tartalmával, a Nemzeti Programmal, illetve a nemzeti szakterületi koncepciókkal. A szektorstratégiákat az illetékes szerveknek kell elkészíteniük, majd az Európai Bizottsághoz eljuttatniuk. Magyarországon a két szektorstratégia elkészítéséért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a felelős. A támogatás alapegységei a projektek, a pályázatok elfogadásáról projektenként születik döntés. Azonban ha a Bizottság jóváhagyja a stratégiákat, még nem jelenti azt, hogy a dokumentumokban megjelölt egyedi projekteket is elfogadják. Minden projekt 11 ún. PPP Public-Private Partnership konstrukciók

12 pályázatát külön-külön kell a Bizottság elé terjeszteni. A végső döntés mindig az ISPA Menedzsment Bizottságának jóváhagyása után születhet csak meg. Az ISPA pályázati dokumentációjának három fajtája létezik: a környezetvédelmi projektek számára; a közlekedési projektek számára; a technikai segítségnyújtás igénylésére készült dokumentum. Az ISPA a konkrét pályázatokon kívül támogatja a szükséges előtanulmányok készítését, a projektet támogató technikai jellegű intézkedéseket, összehasonlító tanulmányokat stb. A projektjavaslatok pályázati dokumentációjának többek közt az alábbi információkat kell tartalmaznia: beruházás jellege, leírása, költségei, megvalósulásának helyszíne, végrehajtási terv, költség-haszon elemzés, beleértve foglalkoztatásra vonatkozó hatást, környezeti hatásvizsgálat, a szektorstratégia prioritásainak, és a projekt abban elfoglalt helyének bemutatása, pénzügyi terv, amely a várható forrásokat is tartalmazza, a közösségi politikához, normákhoz való illeszkedés bemutatása, középtávú gazdasági és társadalmi hatások. Az elfogadhatónak ítélt ISPA projektpályázatokat a Bizottság egy alapos projektértékelésnek veti alá, vizsgálva azt, hogy az intézkedések mennyiben felelnek meg olyan kritériumoknak, mint: a projekt középtávú hatásai legyenek összemérhetőek a felhasznált erőforrásokkal a költség-haszon elemzés segítségével, legyen biztosítva egy hatékony irányítási rendszer, illeszkedjen a Csatlakozási Partnerség dokumentumában megjelölt prioritásokhoz, A környezetvédelem és a közlekedés közötti megfelelő egyensúly,

13 A lehetséges alternatív finanszírozási források figyelembevétele, stb. A bizottsági szervek közötti első vizsgálati kör során a Bizottság érintett fűzhetnek megjegyzéseket a javaslathoz. Ezt követően további elemzésre és megbeszélésekre van szükség a kedvezményezett országok hatóságaival együttesen, melyeknek célja a projekt kérdéses pontjainak tisztázása, illetve a projekt koncepciójának véglegesített megfogalmazása. Az egyeztetések második körének célja, hogy a Bizottság valamennyi szervének támogatását elérjék. A pályázat benyújtását követő három hónapon belül megszületik a Bizottság döntése a támogatásról, melyet a Közösség hivatalos lapjában hoznak nyilvánosságra. Ezt követően a projekt irányítását és ellenőrzését a kedvezményezett országok által felállított testületek végzik (ld fejezet) A projekt során minden naptári év végén éves jelentést kell benyújtani a Bizottságnak. Majd a befejezést követő fél éven belül egy záró jelentést is el kell készíteni. A jelentésnek az alábbiakat kell tartalmaznia: a projekt során végzett munkálatok leírását, és annak igazolását, hogy azok összhangban vannak a támogatási döntéssel, tájékoztatást minden nyilvános intézkedésről, a projekt előre jelzett hatásait, eredményeit. ISPA projektként indult fejlesztések a környezetvédelem területén (a teljesség igénye nélkül): Duna-Tisza Köze hulladékgazdálkodása, Győr szennyvízkezelése, Hajdú-Bihar hulladékgazdálkodása, Szeged szennyvízkezelése, Miskolc hulladékgazdálkodása, Szeged hulladékgazdálkodása, Tisza-tó hulladékgazdálkodása. A közlekedési infrastruktúra fejlesztésének céljával az alábbi projektek indultak el: Útrehabilitációs program a 2-es, 6-os, 42-es, 47-es és 56-os főutakon Útrehabilitációs program 3-as és 35-ös főutakon Budapest-Győr-Hegyeshalom vasútvonal rehabilitációja, II. ütem

14 Budapest-Cegléd-Szolnok-Lőkösháza vasútvonal rehabilitációja I. ütem Zalalövő-Zalaegerszeg-Boba vasútvonal rehabilitációja A végrehajtás szereplői Elsők között kell megemlíteni a Nemzeti ISPA Koordinátort. Ezt a címet általában egy magas beosztású köztisztviselő viseli, aki gyakorlatilag az ISPA projektek fő vezetőjeként tevékenykedik az adott kedvezményezett országban. Az Európai Bizottság első számú tárgyaló partnere a programozási, végrehajtási és értékelési kérdésekben. Magyarországon 2003 végéig a Miniszterelnöki Hivatalon belül a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalát vezető politikai államtitkár látta el ezt a feladatot. A Monitoring Bizottság az ISPA projektek végrehajtását felügyelő legfőbb szerv, valamint a végrehajtási kérdések megvitatásának és az ezzel kapcsolatos döntéshozatalnak a legfelsőbb fóruma. A testület tagjai az Európai Bizottság, a kedvezményezett ország és nemzetközi pénzügyi szervezet(ek), mint például az Európai Beruházási Bank. A Nemzeti Alap az egyetlen olyan szerv, aki segítségével a megítélt ISPA támogatásokat le lehet hívni. A központi kincstári szerv külön ISPA bankszámlával rendelkezik. Általában a Nemzeti Alap vezetője, a Nemzeti ISPA Koordinátor pénzügyi "ellensúlyának" tekinthető tisztviselő. Magyarországon ezt a szerepet a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára tölti be. Feladata az ISPA támogatások pénzügyi menedzselése. A Végrehajtó Ügynökség a kedvezményezett ország nemzeti közigazgatásának egyik végrehajtó szerve, mely felelős az ISPA projektek meghirdetéséért, majd azok kifizetéséért és a technikai megvalósításáért. Hazánkban ezt a szerepet jelenleg a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium látja el. A Szektorális Engedélyező Tisztviselő az adminisztráció tisztviselője, általában a Végrehajtó Ügynökség vezetője. Az ő feladatköre a Végrehajtó Ügynökség működtetése és a végrehajtandó projektek pénzügyi lebonyolítása. Végül, de nem utolsó sorban, az egyik legfontosabb szereplő maga a végső kedvezményezett, aki lehet egy testület, szervezet vagy közigazgatási szerv (mint pl. önkormányzatok, Állami Közúti Műszaki Információs Kht., vagy az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság). A kedvezményezettek a projektmegvalósítás technikai

15 nézőpontjával foglalkoznak Az ISPA felhasználása Magyarországon Az európai uniós támogatások felhasználásának rendszeres vizsgálata az Állami Számvevőszék (ÁSZ) feladatai közt kiemelt helyen szerepel. Azonban az értékeléséből kiderül, hogy sok hiányosság volt tapasztalható a program elindulása óta. Az ÁSZ szerint az ISPA program indulásakor a vártnál csak kisebb mértékben valósulhatott meg a támogatások kihasználása, mivel kevés volt a jól előkészített projekt. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a folyamat ban felgyorsult, és egyre több forrást tudtak lekötni a kedvezményezettek. A projektek végrehajtásának közel két éves késedelme volt tapasztalható, emiatt a támogatások tényleges felhasználása eltolódott a projektjavaslatok ütemtervéhez képest. Ezt jól mutatja az az adat, hogy december 31.-ig a tervezett támogatásoknak csak egynegyedét került kifizetésre. Ennek egyrészről az lehetett az oka, hogy a tervezési és előkészítési intézkedések, valamint az intézményi együttműködés lassú kialakítása ugyancsak hátráltatta a folyamatot. Másrészt azzal, hogy a Bizottság csak 2000-ben indította el a programot, meglehetősen kevés idő maradt a felkészülésre a csatlakozás előtt álló országok számára. Így Magyarország - a többi kedvezményezett országhoz hasonlóan - a pályázatok kidolgozásával és beadásával egyidőben kellett hogy létrehozza a szükséges szabályozási és intézményi rendszert. A projektek csúszását az is okozhatta, hogy a pályázók gyakran maguk sem tartották az előírt ütemtervet, és nem végezték el időben a környezeti hatástanulmányokat. Ez a késedelem veszélyeztette a pénzügyi megállapodásokban vállalt záró időpontokat. A végrehajtás elhúzódása költségek növekedésével rontotta a beruházások gazdaságosságát, és a hazai költségvetés terhére csökkentették az uniós támogatás arányát (a Közösség ugyanis nem növeli a pénzügyi megállapodásban rögzített támogatási összeg mértékét). Igaz a monitoring rendszert a jogszabályok szerint alakítottak ki és működtettek, mégis a speciális eljárásrendre való átállás Magyarországon nem fejeződött be a csatlakozásig, az Európai Bizottság vizsgálatakor az felépített intézményrendszer felkészültségét nem találta teljes körűnek.

16 2.2.4 Az ISPA hatása magyarországi környezetvédelemben A dolgozatomban kiemelt két projekt a környezetvédelmi stratégia részeként valósult meg, így röviden kitérnék az ISPA szerepére a környezetvédelemben. A környezetvédelmi programok értékelésekor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Magyarország az 1997-ben kialakított Nemzeti Környezetvédelmi Program szerint évente mintegy milliárd forintot szánt környezetvédelmi beruházásokra, fejlesztésekre. Azonban az ISPA kerete mindössze 44 millió Eurót, azaz alig 12 milliárd Forintot jelentett Magyarország számára, ami csak kis mértékben tudja helyettesíteni, illetve kiegészíteni a tervezett hazai forrásokat. Azonban meg kell említeni, hogy az ISPA program elindulásával egyidőben kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások keretén belül Magyarország és az Unió környezetvédelmi egyeztetései. A tárgyalások ezen fejezetét már végére sikerült lezárni, amely azt is jelentette, hogy sikerült kompromisszumra jutni a környezetvédelmi szabályozások átvételével kapcsolatban. Több témában is halasztás kapott Magyarország, így például 2010-ig átmenetileg mentesült a települési szennyvízről szóló 271/1991. számú irányelv teljesítése alól. Összefoglalva, az ISPA elérte azon célját, hogy felkészítette az országot a csatlakozásra, mind megvalósított projektek által, mind pedig egy tanulási folyamat által. III. A Kohéziós Alap A Kohéziós Alap a Közösség egyik strukturális pénzügyi eszköze, mely már több mint tíz éve segít az Európai Unió tagállamainak erősíteni a gazdasági és társadalmi kohéziót, és stabilizálni gazdaságukat. A Kohéziós Alap létrehozásáról a Maastrichti Szerződés 1991-ben döntött, azzal a célkitűzéssel végén működésbe lép. Azonban a Maastrichti Szerződés ratifikálásának késedelme miatt, a szerződés tartalma és így az Alap létrehozásáról született döntés is csak később lépett érvénybe. Ezt a kiesett időt kompenzálva jött létre ideiglenes jelleggel az ún. Cohesion Financial Instrument, ami április 1-jén indult el. Végül a Kohéziós Alapot májusában kezdte meg működését.