Egyetem. Vélemény. Kultúra. Miegymás conf

Átírás

1

2 impresszum TARTALOM A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának hallgatói lapja Fõszerkesztõ Váncsodi József j_vancsodi@yahoo.com Felelõs szerkesztõ Szarka Dániel Olvasó szerkesztõ Petõ Nikolett Riba János Tördelõ szerkesztõ Jakab László Faragó Bence Fotó Piski Zalán Képregény Munkatársaink Alföldi Viktória Bartha Zoltán Levente Benkõ Nóra Borza Erzsébet Domján Beatrix Fekete Lóránd Gáspár Sarolta Györei Eszter Hornyák Árpád Kovács Emese Lénárt Petra Madarassy-Szûcs Anna Mateisz Erzsébet Omar Abo Giyab Sipos Eszter Somogyi László Szántó Viktória Tóth Viktória Zomborszky Márton Wu Yen-Ying Georgios Zarifis Megjelenés idõpontja: november Szerkesztõség címe: 7624 Pécs, Szigeti út 12. Diákiroda, Confabula Tel.: (72) /1541 fax: (72) confabula@gmail.hu Webes kiadás Egyetem Interjú - Prof. Dr. Illés Tamás 4. Interjú - Prof. Dr. Molnár Dénes 9. Interjú - Prof. Dr. Molnár Péter 13. HuMSIRC oldal 18. Interjú - Holczer Attila 20. Bemutatkozott a MOK 24. Gyógyszerész oldal 27. Vélemény Flashback - Egy hónap az idegsebészeten II. 25. Publicisztika - Fizetni mindig szabad 29. Pro & Kontra 30. Szubjektív - Áltatás Lágy órák Gondolatébresztõ levél A Gyermek 38. Kultúra Villámhírek és érdekességek 22. Tíz szentencia 26. Interjú - Az élet dolgai II. Panaszkodás 32. Fülhöz szóló ajánlatok - Peter Green 39. Filmlevél - Lélekharangjáték 40. Mûvi rovat - Brenner József és a pantopon 42. In Memoriam Polcz Alaine 44. Vena Literatura 49. Gastro oldal - A Csodakifli fondorlatai 50. Esti mese - Az ég története II. 52. Világpolgár - A világörökségek nyomában II. 54. Miegymás Rejtvény-Fejtény 43. English Pages 56. Humor-tumor - Gazemberteszt conf

3 üzenõfal FÕSZERKESZTÕI LEVÉL Kedves Olvasó! És hallottam az ismeretlen katona hangját. Ezt mondta: Szívesen halnék meg még egyszer egy háborúban a háború ellen. (Szilágyi Domokos) A kórterem felemás csendjét pontosan egy medikuscsoportnyi nesz törte fel; oktatóstul. Ki kérdez, ki nem: hamar lejátszódó, színpadiasságot, drámát nélkülözõ interakciók. A férfi hetven, a fiú huszonhárom. Az alázatot, tisztelet nem csupán a tenyerekrõl párolgó fertõtlenítõszag helyszellem szüli, hanem a korból fakadó megbecsülés, ami a fiúban ébred a férfi iránt. Mondhatnám, hogy az értelem is ezt építi, de az foghíjas; mint ahogyan alább ki is derül; nem szaladok a dolgok elébe! Anamnézis felvétel. Klasszikus kérdéscsokor az adott osztály betegcsoportjához válogatva. A pontból B pontba, életút, történetek, elágazások. Aztán a férfi támadásba lendül: Maga orvos akar lenni? A fiú válaszában meglepettség, illendõség: Igen, az szeretnék. ötödév környékén nem sok választása marad a túlélõnek. A férfi viszont felcsattan, és lendületesen belekezd: Milyen válasz ez? Most akar vagy sem? Hogy lesz magából így orvos? Bezzeg az én idõmben! De ezt maguk amúgy sem bírták volna! Viszont én: a bálból egyenesen mentem kaszálni, nem volt ám alvás, henyélés! A mai fiatalok, különben sem csinálnak semmit! [ ] Ez a férfi nem tud valamit. Tulajdonképpen fogalma sincs a világról. Mártír. Kérkedik avval, amit naponta számtalan ember azért tesz meg, mert semmi egyéb választása nincs. Kérkedik, felemlegeti a világháborút, megkülönböztetõ jelzésként viseli abban való részvételét; közben az ágyát körüljáró medikusok nagyszülei szinte kivétel nélkül átélték ugyanezeket a borzalmakat; leszámítva, hogy sokak sosem tértek vissza, temérdek árvát, özvegyet hagyva maguk után. Ennek a férfinak fogalma sincs az alázatról: az élet nem tanította meg rá vajon szerencsés vagy sem? Ez a férfi egy kórteremben fekszik, ugyanakkor annyi baja van csupán, hogy közben játszi könnyedséggel esik neki az elsõ alkalmas személynek. Az élet most is kegyelmet gyakorol: a körülötte állók eltussolva indulatukat mélyen hallgatnak, tükröt nem tartva elé, van, aki kimegy a kórterembõl. Az ostobaságból épített vár falai ellen nem indul ostrom. Kitûzte hát, hadd lobogjon a kérkedés zászlaja. Az ágy körül állók nem követelnek elégtételt, hiszen az élet megtett már: ennek a férfinak egy élet sem volt arra elég, hogy rájöjjön: Mi végre, mi végre vagyunk a világon? Szerelem. Azt kell mondjam: Nem kis feladat és kihívás leírni a leírhatatlant, megfogni a megfoghatatlant. A témát, melyben Pro és Kontra olyannyira egybefolyik a való életben, a mindennapokban néha egészen, ijesztõen szétválaszthatatlanul. És írni arról, amirõl írtak már rengetegen, és ami, amíg világ a világ õszintén remélem- sok embert megihlet még és ösztönözkényszerít természetfeletti erõvel arra, hogy tollat ragadjanak. Az érzés, ami az emberiséget, mint alapvetõ jellemzõjét és örökös velejáróját leginkább foglalkoztatja - õsidõk óta. Rendhagyó formában olvashatunk most a szerelemrõl Pro-t és Kontrát is. Gondolatokat két külön szemszögbõl, két fejbõl - mégis néhol mintha egy ember írta volna õket. Madarassy-Szûcs Anna és Váncsodi József írása a 30. oldalon olvasható. Futásomat elvégeztem, a harcomat megharcoltam, a hitet megtartottam. Életének 85. évében, szeptember 20-a reggelén, a születésnapja elõtt néhány héttel, hosszú betegség után elhunyt Polcz Alaine író, pszichológus, a tanatológia (a halállal és gyásszal foglalkozó tudomány) hazai úttörõje. Alföldi Viktória életrajzi összeállításával, néhány idézettel és egy érdekes -Váncsodi József által lejegyzett- Pécsett, éppen a halálának napján, születésnapjára rendezett könyvbemutatón elhangzott beszélgetéssel emlékezünk Polcz Alainere a oldalakon

4 egyetem INTERJÚ Prof. Dr.. Illés Tamás A gerincmûtétek során feszült csend uralkodik az Ortopédia Klinika mûtõjében. A mozdulatok precízek: érzõdik, hogy hosszú évek tapasztalata a forrásuk. Prof. Dr. Illés Tamás, a klinika vezetõje, francia földrõl hozta a segítséget a magyar betegeknek. Július elsejével lépett hivatalába, lendületes, egyértelmû célokat tûzve ki szeme elé. A nyári szabadságolások után szeptemberben kezdõdhetett el igazán a tervek megvalósítása. Ennek a folyamatnak a végén egy még betegközpontúbb, korszerûbb, az egészség megõrzésére is figyelmezõ, az Európai Unióban ismert és elismert ortopédiai ellátás állhat, melyben a beteg ember, a klinikai kutató és gyógyító orvos, és az útja elején járó medikus egyaránt megbecsülésben részesül. Ha kiemelne három meghatározó élményt gyermekkorából, melyek volnának azok? Mivel kapcsolatosan? Bármivel. Ami elsõként eszébe jut. Olajfúrótornyok. Fizikaversenyek. És a Családom. Gyermekkora Nagykanizsához köti. Hogyan emlékszik vissza? A gyermekkorom egy nagyon-nagyon jó periódus volt, ami nem Nagykanizsához, hanem Lovászihoz, egy dél-zalai faluhoz kötõdik, amely egy olajmezõn volt, amit 1939-ben a MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság) nyitott meg. Ennek megfelelõen egy, az amerikaiak által épített, teljesen amerikai lakótelepen nõttem fel. Utána Nagykanizsán hasonló körülmények között laktam középiskolásként, ahonnan szintén csak jó élményeim vannak. És szerencsére van egy-két meghatározó tanáregyéniség, akikre mindig örömmel gondolok! Anélkül, hogy bárki mást megbántanék: nagyobb hatást tett rám Fehér Laci bácsi a matematikatanár, Gulyás Mihály fizikatanár és Ördögh Ferenc a magyartanárom. A felsorolt nevek mellett humán- és reáltárgyak keverednek Ennek tükrében egyértelmû elmû volt az orvos vostudomán tudomány? Ez egy véletlen. Mindig fizikus akartam lenni, elméleti fizikával akartam foglalkozni, és ennek megfelelõen fizikamatematika tagozatos középiskolába jártam. Mint említettem, egy véletlen hozott az orvosi pályára: a biológia tanárunk szervezett egy bemutató boncolást a gimnázium biológia szakos tanulóinak, és egy-két embert meghívtak, akik nem csupán a fizika, hanem a biológia iránt is érdeklõdtek. Én voltam az egyetlen, aki a boncoláson végig bennmaradt. Eztán amikor lehetõség adódott, eljártam a városi kórház kórbonctanára, és ennek az lett a végeredménye, hogy átnyergelve a fizikáról, orvosi egyetemre jelentkeztem. Mit szólt ehhez a fizikatanár? Tulajdonképpen nem volt beleszólása, mert a döntés az enyém volt. Az orvosin amúgy is lehetõség volt a fizika felvételire, így annyit kellett tennem, hogy a matematika mellett a biológiával kellett egy kicsit többet foglalkoznom. Pécsett folytatta tanulmányait. Volt ebben tudatosság? Ez a hely volt a legközelebb Zala megyéhez, ezért jöttem ide. Az egyetemi évek után kórboncnok. Zalaegerszegen voltam két hónapot kórboncnok, majd idevezényeltek a pécsi egyetem Kórbonctani Intézetébe. Azóta gyakorlatilag Pécsen dolgozom. Ez a kezde ezdet t egyértelmûen elmûen visszavezethe thetõ tõ a középiskolai élményanyaghoz? Mindenféleképpen! Amikor az egyetemre kerültem, még Romhányi professzor aktív nyugdíjas volt, akivel kollégiumban, könyvtárban nagyon gyakran találkoztunk mint conf

5 fiatal diákok, és ennek köszönhetõen maradtam egy ideig a kórbonctanon. Az ortopédia opédia merõben más, mint a kórbonctan. Mi az oka váltásnak? Nem is olyan meglepõ váltás ez, ugyanis Zalaegerszegrõl nyomban az ortopédiára kerültem vissza. Az Ortopédia Klinika akkori vezetõje, Barta professzor kikötötte, hogy akkor kerülhetek ide, ha elvállalom, hogy elsõként a kórbonctani szakvizsgát leteszem, majd azt követõen folytatom a kórszövettani tevékenységet is az Ortopéd Klinikán belül. Ez pedig olyan lehetõség volt, aminél nem is nagyon kívánhattam jobbat: egyfelõl folytathattam azt, amit szeretek, másrészrõl pedig része lettem egy sebész közegnek. Mennyire határozza meg gondolkodását az ortopéd opéd sebészetben az, hogy mellett tte e rendelkezik ezik egy kórbonctani szemlélettel is? Annyiban meghatározó ez, hogy a boncteremben az ember mindig kételkedik, hogy mi az, ami biztos, mi az, ami lehet, mi az, ami számításba jöhet, és az ami esetleg rejtve marad a szem elõtt, mint a halált kiváltó ok. Ez a szüntelen kétkedés az, ami mindenkiben jelen van, ami engem elõre visz. Fõleg amiatt, hogy a látható okok mögött mindig lehet egy másik, betegséget kiváltó tényezõ is. A külföldi tanulmányútjai alapján akár azt is mondhatnák Önrõl: egy igazi kozmopolita. Franciaország, USA, Argentína, stb. Volt-e olyan élménye, amely a mai napig meghatározó, vagy többet tudott adni, mint egy egyszerû tanulmányút? Az életemben a legmeghatározóbb az a másfél-két év volt, amit a párizsi René Descartes Egyetemen dolgoztam, a világ akkori vezetõ gerincsebésze Jean Dubousset professzor mellett. Dubousset professzort a mai napig a mesteremnek tartom, és napi kapcsolatban maradtam vele. Rajta keresztül olyan embereket ismertem meg és jutottam közel olyanokhoz, mint a Nobel-díjas fizikus Geoges Charpak; akiktõl olyan ismereteket, élményeket kaptam, amelyek valóban meghatározóak életemben. Az irodalmi rajongásának köszönhetõen más szemmel nézte Párizst? Talán. Ha van reinkarnáció, akkor biztosan elõzõleg Párizsban éltem. Ha ajánlhatna valakinek párizsi látványosságokat, akkor melyek volnának azok, különös tekintettel a nem populáris szépségekre? A Sainte Chapelle, ez a Palais de Justice börtönkápolnája, ami egy XIII. században épült gótikus csoda. Olyan hely, ahova az ember bemegy, megáll, körülnéz és azt mondja, hogy ilyen egyetem nincs! Ezt nagyon kevesen nézik meg, mert nagyon nehéz bejutni, ugyanis többszörös mágneskapuk vezetnek oda. A másik, amit mindenkinek ajánlanék az a Musée d Orsay impresszionista képtára, de ezt mindenki ismeri. Pár éve nyílt a Musée du quai Branly, mely Afrika, Amerika, Ázsia és Óceánia primitív mûvészetének múzeuma, amit nagyon érdemes megnézni. Egy élvonalbeli intézetbõl, világhírû szakemberek mellõl milye érzés volt visszatérni hazánkba? Amikor a feleségemmel és a családommal visszajöttünk, tele voltunk optimizmussal, mert akkor zajlott le a rendszerváltás, és mint mindenki, mi is optimistán néztünk a világra. Aztán ez a lelkesedés kicsit alábbhagyott, de elkezdtem egy olyan tevékenységet -a gerincdeformitás mûtéteket-, amellyel szinte egyedül voltam az országban. Eközben kacsingattam visszafele, többször hívtak is, de a kinti ismerõseim és Dubousset prof. azt mondták: Jobb, ha itt vagyok, mert sokkal többet tudok segíteni, mint ott kint. Ezen túl csökkenti a hiányérzetet az, hogy rendszeresen járok ki. A Felesége francia, ugyanakkor Magyarországon él és dolgozik. Hogy érzi magát ebben a közegben? Õ szülész-nõgyógyász, ezen túl pszichoterapeuta, valamint hipnoterapeuta, a legnagyobb francia pszichiátriai intézetben szerzett hipnoterápiából egyetemi diplomát. Éveken keresztül minden hónapban egy hétvégét kint töltött Párizsban, ennek megfelelõen Õ sokkal inkább maradt a kinti közegben. Most pedig két gyermekem és az unokám él Franciaországban, emiatt elég gyakran megyünk mi is. Mennyire könnyû a két világot egymással fedésbe hozni? Egyáltalán, milyen nyelven kommunikálnak? Magyarul. Mivel a feleségem itt végezte az orvosi egyetemet, így nagyon jól beszéli a magyar nyelvet. Természetesen attól is függ a nyelvhasználat, hogy milyen társaságban vagyunk: franciák között természetesen franciául beszélünk, de a mindennapi beszélgetések magyarul folynak. Ez egy többlaki dolog. A mérleg és a skorpió határán van a születésnapja. Abszolút skorpió! A skorpióra energikusság, szenvedély, nehezen kiismerhetõség vonatkozik, a mérlegre pedig társaság-centrikusság, új ismeretek keresése, mindenben részt vállalás, életvidámság. Október huszonharmadikán kezdõdik a skorpió. Én huszonnegyedikén születtem. Nem tudom, de azt hiszem, nem sok mérleg van bennem

6 egyetem Hány gerincmûtétet hajtott eddig végre? Nem tudom. Ezerötszáz és kétezer között. Ez világviszonylatban az elsõ helyek környékén van. Két éve végeztek egy felmérést az Amerikai Gerincsebészeti Társaságon belül, hogy kik azok, akik évente ötvennél több gerincdeformitás mûtétet végeznek: ötvenhatan voltunk a világon, akik ezt elmondhatják magukról. Volt-e olyan pillanat, meghatározó élmény e temérdek mûtét során, amikor valamilyen oknál fogva szemléletváltás következett be Önben, és esetleg másként ment be a következõ mûtétre, mint odáig bármikor? Több is volt ilyen: amikor az ember eljut a gerincvelõi sérülés határáig, a beteg felébred, nem képes mozgatni a lábát, én pedig nem tudom megmagyarázni, hogy miért, hogyan, miképpen Ilyenkor mindig elgondolkodik az ember, hogy érdemes-e ezt egyáltalán csinálni. Aztán utána mindig visszamegy Kettõezer-tíz környékére a hatvanévesek aránya meghaladja majd a húszévesekét Európában. Ez sok problémát vet majd fel: az egészségmegõrzését, a mozgásszervi betegségek egségek számának emelkedését. edését. Mennyire változik az ortopédia opédia szerepe a követk tkezõ évtizedekben? Nem kell látnoknak lenni, hogy mindenki belássa, hogy az ortopédia vezetõ diszciplínává válik. Elég csak kitekintenünk az USA-ba, Nyugat-Európába, és láthatjuk, hogy a legmodernebb technológiákat használó rekonstrukciós sebészet mindenütt sokkal nagyobb prioritást élvez, mint hazánkban, s a vezetõ diszciplinák közé tartozik. Magyarországon, sajnos nem ez a helyzet. A fejlett világban az életminõség megõrzése és helyreállítása elsõdleges céllá lépett elõ, ami offenzív orvosi gondolkodást igényel. Magyarországom pedig defenzív orvoslást folytatunk, ugyanis nem csinálunk mást, mint adminisztrálunk azért, hogy nehogy valamilyen hibán tetten érjenek bennünket. Ez elég elkeserítõ; de ez a helyzet. Visszatérve az eredeti kérdésre: a mozgásszervi rekonstrukciós sebészet egyértelmûen hatalmas léptékkel fejlõdik. Az ortopédia fejlõdésének ütemét különösen az új anyagok használata terén ûrhajózás és a számítástechnika fejlõdésének ütemével azonosnak tartják. Ennek oka, hogy jelentõsen átalakult a szemlélet, ugyanis nemcsak az az elsõdleges cél, hogy valaki minél tovább éljen, aztán az utolsó húsz-harminc évét tolókocsiban töltse, hanem mindenütt az intenzív károsodástól mentes és aktív élet kerül elõtérbe, melynek egyik legfontosabb feltétele a mozgásszervek épsége. Ezt pedig tetszik vagy sem, az ortopédia képes biztosítani. A nanobiotechnológia megjelenésére, az ortopédia opédia mûszerezettségének ugrásszerû javulására a technikai fejlõdés okán, fel lehet-e készülni, hogy mindezt egy magyar aror országi ortopéd opéd klinika befogadja? Ez két külön kérdés. A személyi feltételek alapján mindenféleképpen nagyon jó esélyt látok arra, hogy az új technológiák ide is bekerüljenek és meghonosodjanak. Gazdasági szempontból azonban elkeserítõ a helyzet: amikor nem lehet megoldani, hogy a 400 ágyas Klinikán kicseréljünk húsz vagy negyven ablakot, mert rosszak, nem zárnak, beesik az esõ, a hó, akkor hogy várjuk el a protetikában jelentkezõ új vonalak meggyökerezését, ahol egy protézis egymillió Ft-ba kerül. Hogyan képzelhetõ el, hogy ez a jelenlegi gazdasági helyzetben kifizethetõvé váljon. Hinni merem, hogy a biztosítási alapokra helyezett egészségfinanszírozási rendszer más lesz, illetõleg begyûrûzik az a fajta nyitottság, és az új iránti fogékonyság, ami az egyéb, biztosítási rendszerû conf

7 országokban tetten érhetõ. Igaz, hogy jóval drágábbak ezek a technikák, de a minõséget a világon mindenütt meg kell fizetni. Kicsit boncoljuk tovább a témát: jelen pillanatban a ködbe vész, hogy az egészségbiztosítási rendszer miként fog átalakulni, errõl sokfélét lehet hallani. Befogadja-e majd az ízületi rekonstrukció, a protetika költégesebb formáit? Megint csak Franciaországi példákat tudok hozni: ott él hatvanhatmillió ember. Erre a populációra van kilenc onkológiai centrum, ami a malignus tumorokat ellátja. Magyarországon van tízmillió ember, és van negyvenkettõ úgynevezett onkológiai centrum, amelyek onkológiai betegellátást végeznek; most lehet, hogy levitték harmincötre, de akkor is nagyságrendekkel több. Úgy vélem, a jövõ útja, a jelentõs anyagi forrásokat igénylõ technikák centralizálása lesz. Az is tudvalevõ, hogy hazánkban egy jelentõsen túlméretezett fekvõbeteg-ellátás van: sokkal több a kórház, mint amennyi kellene. Ez a meglévõ pénz szétfolyását, szétforgácsolódását jelenti, így nem lehet meghatározott fejlesztési irányvonalak mellett a fejlõdés felé haladni. Ha lenne hatvan-nyolcvan intézmény, és ezek között is öt kiemelt, az elegendõ volna. Hiszen ötnél több, toptechnológiával mûködõ, hightech-et használó intézménynél nem kellene. Ugyanakkor azt nem kellene elvárni, hogy ezek az intézmények napi, filléres gazdasági problémákkal mûködjenek. Véleményem szerint, ha a biztosítási reform ilyen irányba hat, akkor a magyarországi egészségügy csak nyer vele. Nem az emberi tudással van a probléma, hanem a financiális háttérrel. Július elsejével lett tt az Ortopédia Klinika vezetõje, néhány hónap már eltelt. Mennyiben változott meg azóta az élet, illetve mennyiben szeretné, hogy megváltozzon? Az elsõ két hónap elmúlt a szabadságolási periódusokkal, így érdemben nem sok dolog tudott változni, ez a folyamat szeptembertõl indult el igazán. A kiszámíthatóságot tenném elsõ helyre, mind a betegek részérõl: ha bejönnek, tudhatják, hogy mit várhatnak tõlünk, kiszámíthatóság az orvosok részérõl és kiszámíthatóság tulajdonképpen mindenki felé. Ezen túl mindenképpen a minõségre helyezem a hangsúlyt! Szeretnék egy olyan ortopédia intézet munkatársa lenni, amelyikrõl, ha Európában kiejtik a nevét, mindenki tudja, hogy hol van, mit csinál és milyen minõségben. A klasszikus oktató klinikák három profillal dolgoznak: gyógyítás, oktatás és kutatás. Mi a megfelelõ arány, és hogyan alakul ez Pécsett? Ez egy kényes kérdés. Úgy gondolom, hogy az elsõdleges mindenféleképpen a legmagasabb szintû betegellátás; az egyetem nem képezheti vita tárgyát, hogy egy fekvõbeteg-ellátó intézetben mi a legfontosabb! A betegellátás magas szintje megköveteli, megléte automatikusan magával vonja azt, hogy a szakmai ismeretekkel kapcsolatban naprakésznek kell lenni. A naprakész szakmai ismeretek biztosítják a magasszintû oktatás esélyét, s a naprakészség meghozza a kutatásban való elmélyültséget is mind a problémafelvetés, mind annak megoldása terén. Olyan intézetet szeretnék, ahová érdemes eljönni tanulni, mert az eszközpark és a technikák sokasága ezt lehetõvé teszi! Az ortopédiaokt opédiaoktatás atást t eddig is az inter eraktivitás jellemezte. Kíván valami többletet ehhez hozzáadni? Markáns elképzeléseim vannak: az ortopédiában sok dolgot egzakt módon erõkkel, erõkarokkal, a fizika, a mechanika törvényszerûségeit használva le lehet írni. Ezért a biomechanikának elsõdleges szerepet szánok az ortopédiaoktatásában. Van is egy jól mûködõ mozgásanalítikai laborunk, mely sokat segíthet a betegségek kialakulásának megértésében. Fontosnak tartom a térlátás fejlesztését is, amit pedig a betegségek kialakulását bemutató háromdimenziós animációs filmeken keresztül szeretnék megvalósítani. Mindennapjainkat mindenféle indexekkel iniciálják.. A pécsi Ortopédia Klinika a case-mix indexe 2,43, az országos evvel szemben 1,78, a klinikai átlag pedig 1,92. Ha ezt hallja egy hallgató, mire gondoljon? Ez a klinika tevékenységi körét jellemzi. Olyan fejlett technológiákat alkalmazunk és olyan betegeken, amelyeket nehéz ellátni, egyéb helyeken erre nincs is nagyon mód, vagy nem vállalkoznak rá. Négy terület feltétlen ide tartozik: a gerincsebészet teljes vertikuma, a váll- és felsõvégtagi sebészet, gyermekortopédia, illetve a protetikán belül a revíziók elvégzése. Van hiányzó, de a jövõben a klinikán szívesen látott technika? Nem hiányzik, csak kicsit háttérbe szorult, de feltétlenül a fejlesztését tervezem a sportsebészetnek. Az életminõség megõrzéséhez a sportolás nélkülözhetetlen. Ehhez pedig egy jól mûködõ sportsebészeti háttér elengedhetetlen. Sokat hallani a traumatológiával való egyesítésrõl. Mi az álláspont evvel kapcsolatban Pécsett? Ezzel a dologgal jelen pillanatban nem foglalkozom. Az Ortopédia Klinika vezetésére pályáztam, így a célom nem lehet más, mint egy jól mûködõ ortopédia klinika felépítése, vezetése. Van véleményem a dologról: mindkét terület két önálló szakma, világos indikációkkal, elkülönült beteganyaggal. A traumatológia is egy rekonstrukciós - 7 -

8 egyetem sebészet, ahol egy jól felépített, normál ízület, gerinc vagy végtag traumás elváltozásait kell helyreállítani. Ezzel szemben az ortopédia rosszul kifejlõdött, degenerált ízületet, deformált végtagot vagy gerincet próbál a normálishoz közeli helyzetbe hozni, rekonstruálni. Ez különbözõ elvi megközelítést, szakmai felkészültséget és technikai hátteret igényel. Mindkét szakmának megvan a saját helye, még akkor is, ha a használt eszközökben olykor átfedés mutatkozik. Talán egy közös gazdasági irányítás elképzelhetõ, nem több. Amikor becsukja a klinika kapuját, szabadidejében mivel foglalkozik? Van-e szabadideje? Mostanában nagyon kevés. A vízi sportokat nagyon szeretem: úszás, vitorlázás jöhet szóba. A fiammal vízilabdameccsekre járunk. Szeretem az operákat. Télen pedig nagyon sokat olvasok. Létezik az életében a vers, illetve a könyv? A vers: legjobban Verlaine Õszi chanson-ját szeretem. A fordítás sikeressége miatt, mert ismerem franciául is. Szabó Lõrincnek ez zseniálisan sikerült. Könyvben többet is fel tudnék sorolni: Golding: A legyek ura, A kis herceg, a Mein Kampf-ra adott válasza miatt, és talán még A Mester és Margarita Bulgakovtól. Úgy tudom a jó whisky-ket szereti. Igen. Honnan ez a szenvedély? Ez nem szenvedély. Valóban szeretem a jó whisky-ket, különösen az északi skót szigetekrõl származó whisky-ket. Nagyon jó minõségûek, markáns ízviláguk van. Mi az ismérve, ve, egy jó whisky-nek? Legyen karakteres, markáns és ne kaparja az ember torkát. De tudom ajánlani a cognacot is, ugyanis az is nagyon finom Töltõtollal ír, ez nem szokványos dolog. Rajongás az írás iránt? Nem, az autentikusság és a minõség iránt. -Váncsodi Józsefj_vancsodi@yahoo.com Fotó:Piksi Zalán A pszichiáter várótermében két páciens álldogál. Kérdezi egyik a másiktól: - Ön most érkezett, vagy már távozni készül? - Kérem, ha én azt tudnám, akkor nem lennék itt. - Doktor úr! Meghalt Kovács, a szimuláns! - Most már túlzás, hogy ez miket mûvel! Egy meglehetõsen pocakos, alacsony férfi várakozik a rendelõben, ahol egy csinos asszisztensnõ veszi fel az új betegek adatait. Amikor a férfi sorra kerül, szemrebbenés nélkül diktálja: - A súlyom 80 kiló és a magasságom 185 centi. A nõvérke felnéz és a fejét ingatja: - Ugyan, kérem! Ez itt nem az Internet! conf

9 INTERJÚ Prof. Dr.. Molnár Dénes egyetem Hogy zsúfoltság van-e? Igen. Olyan mintha egy családnak azt mondanák, hogy még öt állami gondozottat is fel kell nevelnie, de ugyanakkor az ötszobás lakásból egy másfelesbe költöztetik. - mondta Prof. Dr. Molnár Dénes a Gyermekklinika új vezetõje a minap az egyik kereskedelmi TV-nek adott interjú során. A nekünk adott interjú során elmesélte, hogy a szülõk gyakorta tesznek be- illetve feljelentéseket, de nem haragból, hanem mert segíteni szeretnének. Hátha a média felkapta sajtóhírek a kormányzatig érnek, s tartanak tükröt majd. Az orvoslás, azért még mindig azon szakmák közé tartozik, amit az emberek nagyon becsülnek. - szólt biztatólag, így szerinte nekünk, orvostanhallgatóknak még lehet okunk a pozitív jövõképre. Kérdeztem õt új igazgatóként terveirõl, a jelenlegi lehetõségekrõl, reményekrõl; a Klinikai Oktatásfejlesztési Bizottság elnökeként az oktatásunkban bekövetkezõ változásokról. Gyermekgyógyászként a szakma nehézségeirõl, szépségeirõl; oktatónként nekünk orvostanhallgatóknak szóló jó tanácsairól faggattam. Nehéz helyzetben van manapság az egészségügy, egyetemünk. Nehéz helyzetben vannak vezetõink. Hogy-hogy mégis megpályázta a klinika vezetõi állását? Egyrészt hátra nem lehet menni, csak elõre, és aki egy helyben áll, az nagyon jól tudjuk, ha nem is hátra megy, de a többiek, az idõ és a tudomány elhalad mellette, vagyis egyre hátrább kerül. Tehát ez nem is volt kérdés, mikor adódott a pályázás lehetõsége. Másfelõl, ez egy új és izgalmas kihívás, amely egy életcélt ad: mint például megoldani a gyermekgyógyászat egységes ellátását a városban és a régióban. A jelen gazdasági viszonyok nagy terhet rónak egy vezetõre. Hogyan sikerül áttörni az anyagi korlátokat? Milyen újításokkal szeretné gazdaságosabbá tenni a klinika mûködését? Gazdaságilag nem lehet egyelõre tenni semmit, mert több pénzt nem ad a kormányzat. Ebbõl a kevésbõl kell fenntartani a mûködést, mégpedig úgy, hogy azért a betegek ellátása folyamatosan megtörténjen, és ne szenvedjen csorbát. A remény még mindig elõttünk van, hogy esetleg Pécs gyermekgyógyászati ellátását egységesítjük. Ez most már nagyon közelinek látszik, és úgy gondolom, hogy záros határidõn belül meg fog történni. Ugyan már régóta vannak törekvések erre, de az egyetem, a megye és a város csak most kommunikál érdemben elõször. Mindenkit egy kérdés foglalkoztat a pécsi gyermek egészségügyi intézményeket illetõen: Bezárják vajon a Gyerekkórházat, lesz-e integráció? Az integráció szinte csaknem biztos, amit egyrészt a gazdasági kényszer, másrészt szakmai indokok elodázhatatlanná tettek. Fõleg most, hogy mind a két gyermekintézmény szûkített kapacitással mûködik. Ahhoz, hogy magas színvonalú gyermekellátás legyen Pécsett, egyesíteni kell az erõket, mûszereket, a távlati bõvítési lehetõségeket is szem elõtt tartva mindkét hely megtartásával. Ha nem titkos kérdést feszegetek ezzel, szeretném megkérdezni az integráció milyen módját találja a legmegfelelõbbnek? Jelenleg két módozatot látok: Egyrészt a jelenlegi Gyermekklinika helyén, egy telephelyen mûködni. Ehhez természetesen az egyetem segítsége szükséges, mert kell bizonyos beruházás, nem titok, hogy ez 50 millió forintnyi. A másik lehetõség, hogy két telephelyen mûködjünk, ettõl sem zárkózom el természetesen. Így megmaradnának a Gyerekkórház bizonyos részlegei is. Ez némiképp csökkentené a zsúfoltságot, azonnali beruházást nem igényel, de a külön telephely mûködtetése nagyon drága. Azt is tudni kell, hogy a Gyerekklinika a múlt század elején ideiglenesen került ebbe az épületbe, addig egy ipari tanuló kollégium volt. Tehát az

10 egyetem óta átmenetileg tartózkodunk egy eredetileg nem is egészségügyi célra épült létesítményben. Mindennek ellenére nem tudok jobb megoldást, mint, hogy a klinika legyen az integráció központja. A távoli tervek persze egy anya-gyermek egészségügyi központot remélnek a jelenlegi Gyerekkórház és a Szülészeti Klinika épületegyüttesének felhasználásával. Zsúfoltság van-e a klinikán, illetve a klinika ambulanciáján? Hogy zsúfoltság van-e? Emiatt is sürgetõek a reformok, mert igen. Ennek legalább két oka van: egyik az egészségügyi ellátás átszervezése, melynek során a Gyermekkórházban megszûntek bizonyos ellátások, melyek teljes volumenükben a Gyermekklinikára kerültek, miközben a Klinikán is ágyszámcsökkentés és létszámleépítés volt. Nem beszélve a környékbeli kiskórházak gyermekosztályainak bezárásáról. A második ok, hogy a gyermekbetegek száma nagyrészt szezonalitás-függõ. Egyes évszakokban, amilyen a jelenlegi is, a betegek száma akár megháromszorozódhat. Igazgatóként mennyiben változott a munkája? Mennyi ideje marad a klinikai teendõkre? A tervem az volt, hogy egy kicsit ugyan visszafogok a mindennapos betegellátásból, azt azonban nem gondoltam volna, hogy ennyire rákényszerülök. Most a mindennapos teendõk a teljes munkaidõmet elveszik. Osztályos munkát nem végzek ez igaz, de a gondozást változatlanul heti egy-két alkalommal viszem. Ellenben plusz oktatási munka is jussa egy klinika igazgatójának, több tantermi elõadást kell tartanom. Szívesen teszem. Nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, a továbbképzésre. Számos rezidens és PhD hallgató dolgozik az Ön kezei alatt. Klinikaigazgatóként is marad elég ideje az oktatásra? Arra kell, hogy maradjon. Úgy gondolom, hogy az intézetvezetõ professzor személyének kell meghatározó arculatot, szemléletet adnia az elõadásoknak. Tekintettel azonban arra, hogy a gyermekgyógyászat nagyon sok szubspecialitásból áll, és magas tudományos kvalifikációval rendelkezõ munkatársak állnak a rendelkezésre, tõlük sem lehet elvenni a lehetõséget, hogy megnyilvánuljanak, és a medikusokat oktassák. Másrészt, a hallgatók is jobban járnak, ha egy specialistától hallják elsõ kézbõl az információkat. Már régóta terveztem azt, hogy kicsit átalakítjuk, fõleg a gyermekgyógyászat oktatását, de ezen keresztül a klinikumok oktatását. Erre a hallgatóságnak is nagy igénye van. A Klinikai Oktatásfejlesztési Bizottság elnöke vagyok, feladatunk volt, összegyûjteni az információkat a medikusoktól, mi az, amit jónak, mi az, amit rossznak tartanak a klinikai oktatásban, milyen javaslataik vannak, mit szeretnének. Rengeteg okos ötletet kaptunk. A Klinikai Bizottsággal karöltve kidolgozunk egy tervet, és javaslatot teszünk a többi intézet igazgatói felé is. Mindebben próbál a Gyermekklinika az élen járni. A legújabb változások közé tartozik, az új vizsgarend, nem csak félévkor, év végén is lesz vizsga, lesz gyakorlati vizsga is. A gyakorlati oktatást átalakítjuk. Például ennek egy új fejleménye, hogy a háziorvosokat is bevontuk az oktatásba. Ez kifejezetten a hallgatók kívánsága volt, s nagy örömmel fogadják a háziorvos kollégák is. Most érkezett az elsõ kredites évfolyam a Gyermekklinikára. Változik ezáltal a tematika, az oktatás jellege? Emiatt nem igazán kell változtatnunk. Az elõadások tematikáján amúgy is szükségszerû volt, hiszen az évek során bizonyos betegségek kikopnak, illetve ritkává válnak, jelentõségüket vesztik. Illetve a védõoltások miatt például csökken az elõfordulásuk. Ilyenek például a csecsemõkori coli fertõzések, melyek régen néha koraszülött osztályokat irtottak ki, még a pályám kezdetén, míg mára megszelídültek, jelen vannak a csecsemõk bélrendszerében, de nem okoznak bajt. Míg ugyanakkor az AIDS, SARS és más új kórképek ütik fel fejüket, melyekkel eddig nem találkoztunk. Ezeket az elõadásokba be kellett építenünk. Ugyanakkor az elõadások jellegét is meg akartuk változtatni, hogy ne tankönyv ízû legyen az elõadás. Amit a tankönyvben is el tudnak olvasni, internetrõl is le tudnak tölteni, azt ott nem kell hangsúlyozni. Hanem, ami a fölött van, szemléletet, betegközpontúságot, azt kell kiemelni. A jövõben pedig esetbemutatásokkal, kvíz jellegû esetmegbeszélésekkel, próbáljuk színesíteni az órákat, interaktívvá tenni a tanulást. A gyermekgyógyászat szépségeit is meg kell mutatnunk, nehézségeire rávilágítanunk. Szép, de nagyon nehéz hivatás a gyermek- gyógyászat. Miért t pont ezt választott otta? Mióta szeretne gyermek ermekor orvos lenni? Sok ember nem azért választja a specialitását, mert születése óta az akar lenni. Én igazából általános orvos se akartam lenni. Elõször vegyészmérnöknek, aztán késõbb állatorvosnak készültem, csak hát ahhoz ugye Pestre kellett volna menni. Ezt a szüleim nem nagyon szerették volna. Meggyõztek, hogy késõbb orvosként akár falun is élhetek, mint körzeti orvos, így a Nagy Lajos Gimnázium angol tagozatáról az orvosegyetemre vezetett az út. Ott elõször élettanász akartam lenni. Kiderült, hogy a munkacsoport vezetõje elköltözik Szegedre, és aztán ennek következtében munkacsoport is feloszlott. Már az Élettan Intézetben is az endokrinológia érdekelt, így eztán azt gondoltam szülész leszek, de ott is, akihez mentem volna, a professzor elment közben Pestre. Mivel fontosnak tartottam, hogy olyan intézetet válasszak, ahol a fõnök olyan kolléga, akire lehet számítani, és sokat lehet tanulni tõle, gyermekgyógyásznak conf

11 jelentkeztem. Még Mestyán professzor idejében kezdtem itt a klinikán. A harmadik választásom volt csak a gyerekgyógyászat, amit aztán nem bántam meg. Meséljen az egyetemi éveirõl! Nem szép dolog ilyet bevallani, de sokat hiányoztam az órákról. Demonstrátor voltam, az Élettan Intézetben dolgoztam, kutattam. Ez napi négy-öt órát is jelentett, és sokszor még éjszakákat is, hiszen voltak olyan napi hormonális ritmust figyelõ vizsgálatok, ahol az állatokat hajnalban meg éjfélkor kellett elpusztítani vagy vért venni tõlük, és ilyenkor pedig az egész éjszakát benn töltöttük. Nos utána nem sok kedve volt elõadásra menni az embernek. Mentségemre szolgáljon egyrészt, hogy igazoltan hiányozhattunk, adhatott igazolást a témavezetõ, így én sokszor nem jártam elõadásra és gyakorlatra, másrészt, hogy ez nem látszott meg a tanulmányi eredményemen. Sokat tanultam minden plusz munka mellett. Mindig az volt a taktikám, hogy a tanulás végén leültem, és úgy mentem végig a tételeken, hogy a vizsgáztatónak mi juthat eszébe, mit akarhat megtudni tõlem, és akkor ezekre én megpróbáltam válaszolni. Így készültem fel a vizsgákra, s ez mindig nagyon jól bejött. Ehhez az embernek bele kell élnie magát a vizsgáztató személyiségébe, ami nem mindig könnyû, és akkor még kiszámíthatóbb volt, hogy ki fog vizsgáztatni. Szóval jeles tanuló voltam, de nem stréber. Komolyan sportoltam is az egyetem mellett. Mellesleg ekkor és itt teltek a romantikus udvarlás évei, melynek alkalmával ismertem meg jelenlegi feleségemet. Számos nemzetközi szerveze vezet t tagja, jó párnak a vezetõségéhez is tar artozik ozik,, koor oordinálja a külföldi hallgatók képzését is. Töltött-e külföldön egyetemi évei alatt gyak akorlat orlatot, ot, vagy késõbb már orvosként dolgozott-e külföldön? Tanulmányi éveim alatt nem volt ilyen lehetõség, nem úgy, mint most. Nem voltak csereprogramok, egy-két KISZ-es vagy TDK-s kapcsolat akadt egyes kelet-német egyetemmel. Ennek keretein belül lehetett kimenni, TDK elõadást tartani. Nyugatra nagyon nehéz volt. Az embernek hónapokig kellett kérvényezni, hogy egyáltalán kapjon engedélyt. Kelet- Németországig jutottam, illetve voltam nyugaton is, de a sport kapcsán. Amikor dolgozni kezdtem, nagyon hamar sikerült nyugati kongresszusokra kijutnom, és ott kapcsolatokat kezdtem kiépíteni, és aztán így kerültem Angliába egy évre, késõbb még egyszer, és rövidebb idõre vendég konzultánsi minõségben Losanba, Newcastle-ba. Abban az idõben, amikor egyetem nem voltak nyugat-európai pályázati lehetõségek, 1989-ben elsõk között az országban sikerült egy Nestlé grantot kapni, amely tulajdonképpen megteremtette az anyagcserekutatás jövõjét itt a klinikán, ami még most is nagy erõkkel zajlik. Számos orvos vost anhallgató vélekedik edik úgy,, egyre inkább többen, hogy a külföldet választja, a hazai gyógyító munka kínálta lehetõségek helyett. Mit gondol errõl? A véleményem az, hogy menjenek bátran, de jöjjenek vissza pár év után, tapasztalatokkal, tudással, tán anyagiakkal gazdagabban. Végig kell nézni, hogy hol végezték az egyetemet, azok az orvosok, akiket ma is emlegetnek a Pécsi Egyetemen, a nagyokat, akik fiatalon lettek professzorok, például Lissák Kálmán, Donhoffer, vagy Kerpel- Fronius Ödön. Elõször is, legalább egy-két évet valamilyen külföldi egyetemen Bécsben, Párizsban, Angliában töltöttek. Ebbõl adódóan, pályájuk kezdetén már legalább két-három nyelvet beszéltek. Másrészt, mint kész orvosok szintén külföldön dolgoztak pár évet. Amit összeszed az ember a külföldi évek alatt, nélkülözhetetlen. Szélesebb szemléletet, más látásmódot ad. A rengeteg teendõ, a számos elfoglaltság mellett hogyan jutott idõ a hobbira, a sportr tra is? Úgy tûnik, ahogy régen a tanulmányai, ma ugyanúgy a munkája köti le legjobban. Igazából úgy tûnik, mintha nem lett volna szabadidõm, pedig... Az egyetemi évek közepéig aktívan sportoltam, kaptam is Jó tanuló, jó sportoló plakettet. Eleinte öttusáztam, aztán az egyetem alatt ebbõl csak a lovaglás maradt meg. Nagyon szeretem a mai napig, sajnos egyre ritkábban nyílik rá alkalmam. Aztán, én rendkívül szeretem a kerti munkát, pücskörészni a természetben. Hosszú évekig

12 egyetem volt szõlõm is. A terület még mindig megvan, csak miután egy pusztító jégverés tönkretette, ki kellett irtani az egészet, az újratelepítésre sajnos még nem volt erõm és energiám. De a kertészkedést még most is nagyon szeretem, meg a kirándulást. Úgyhogy a Mecsekben vagy a környéken, külföldön is, ha van lehetõség kisebb túrákra, barangolásokra, mindig kihasználom az alkalmat. Vannak kedvenc helyei itt a Mecseken? Vannak. Talán a legszebb a Kelet-Mecsek, de oda ritkábban jutok el. A Rotary sétányt egyszer-kétszer körbesétálni, az már az embernek a napi gyaloglás igényét teljesíti. A másik, ami még kiváló hely, a Dömör-kaputól indulva Sikondára elmenni. Ez most annál is jobb, mert megnyitott az élményfürdõ, a túra után a meleg vízben lehet pihenni. A kirándulások a családdal, esetleg az unokával, hogyan zajlanak? Talán furcsán hangzik, de soha nem tudtam ennyi idõt tölteni a családommal, mint most, így nem csoda, ha kirándulni sem megyek szívesen egyedül. Feleségemmel, akivel szerencsémre meg tudom osztani napi gondjaimat, korábban még a gyerekekkel is, és most pedig már a kis fiú unokámmal megyünk a szabadba. Hogy hívják? Zoltán Dénes. A Dénest, azt könnyû kitalálni miért kapta, a Zoltánt pedig az édesapja után. Sokszor nem lehet kivenni a karomból, mert olyannyira ragaszkodik. Csodálatos élmény, aki nagyapa az tudja, hogy egészen más, mint a saját gyermek. Egyrészt több idõ jut rá, legalábbis halkan mondom, szeretném, ha így lenne. Másrészt valahogy sokkal nyugodtabb feladat, mint édesapának lenni, olyan a nagyszülõ a gyermek körül, aki minden mozzanatát, fejlõdését észreveszi. Õ most az új hobbim, a két lányom és a feleségem mellett. Végezetül milyen jó tanácsokkal tudna szolgálni, a mostani orvos vostanhallgatóknak anhallgatóknak,, akár a tanulmányokról, akár a TDK-ról, akár az egyetemi évekrõl? Amit tanácsolni tudok, hogy már a praeklinikai években próbáljanak bekapcsolódni az egyetem vérkeringésébe. Valamelyik intézethez csapódjanak, és ott próbáljanak meg tudományos munkát végezni. És ha ez nem elégíti ki õket, akkor a klinikai - harmadév utáni idõszakban a klinikumban is találjanak maguknak lehetõségeket. Mindenképpen azt javaslom, hogy valamennyien az alaptanulmányokon felül végezzenek munkát. Ez a késõbbiekben a rezidensi vagy pedig a szakorvosi évek során rendkívülien kamatozni fog. Aki ezt komolyan veszi, annak általában az elhelyezkedése, elõrehaladása, álláskeresése könnyebb, gyorsabb, sikeresebb. Erre a medikus évek alatt kell készülni. Amikor belekerül valaki a rutin munkába, akkor ilyesmire kevesebb ideje fog jutni. Már pedig akár kórházban dolgozik, akár egyetemi klinikán, mindig szükség van arra, hogy a munkáját szintetizálja, és ezt leírja, összegezze, leközölje, még akkor is, ha nem akar tudományos karriert befutni. És ez a betegellátást mindig elõreviszi. Tanácsolom még, hogy ne felejtsék el, olyan témavezetõt, fõnököt válasszanak, persze érdeklõdési területükön belül, aki partnernek tekinti a TDK-zó diákot is, lehet tanulni tõle, és segítõkész! Fontosabb ez, mint, hogy milyen címû témát választ ki egy hallgató. Végezetül azt tudom tanácsolni, hogy nem kell elkeseredni. Még most sem, amikor azt látják, hogy nehezebb elhelyezkedni, hogy a rezidensi idõszakukat befejezõk egy része munka nélkül marad, mert változnak ezek az idõk, és néha nehezebb, néha könnyebb. Mindennek ellenére az orvosi pálya szerintem változatlanul szép, és ha úgy is tûnik, hogy a társadalmi elfogadottság és támogatottság csökkent az utóbbi idõben, azért még mindig azon szakmák közé tartozik, amit az emberek nagyon becsülnek. -GyE- Fotó: Piski Zalán Apróhirdetések: Fiatal, jóképû üzletember vagyok, hat autóm, két mobilom van, és egy nyaralóm a Karib-tengeren. Nem keresek senkit, csak dicsekedni akartam. Világhírû vonósnégyes keres elsõhegedûst, másodhegedûst és csellistát. Cukrászdámba eladót keresek. Feltétel: elõre haladott cukorbetegség conf

13 INTERJÚ Prof. Dr.. Molnár Péter Dr. Molnár Péter professzor úrral beszélgetünk, aki ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia, a kémiai tudomány doktora címet. Emellett pedig a Gyógyszerész szak Farmakognóziai Intézetének frissen kinevezett vezetõje. Valóban a kinevezésemet most nyertem el szeptember 1- jei hatállyal, a Köztársasági Elnök Úrtól vettem át a kinevezési okmányomat. Ez egy hosszú folyamat eredménye volt ben kezdtem itt a pályámat 23 éves fiatal gyakornokként az akkori Kémiai Intézetben. Végig- jártam minden lépcsõt, amit csak lehetett: 1 évig gyakornok voltam, aztán hosszabb ideig tanársegéd ban védtem meg az egyetemi doktori értekezésemet, majd 1989-ben kandidáltam, 1990-ben nyertem adjunktusi kinevezést. Volt egy fontos állomás az életemben, az es tanév, amelyet a Svájci Nemzeti Alapítvány ösztöndíját elnyerve a Berni Egyetem Szerves Kémiai Intézetében tölthettem. Itt nemcsak tudományos kutatómunkát, hanem oktatómunkát is végeztem. Ez az intézet egyetem a karotinoidkémia egyik nemzetközileg elismert, fontos laboratóriuma volt abban az idõben. A svájci tanulmányutat követõen 1994-ben lettem docens, 1997-ben habilitáltam. Kezdettõl fogva a karotinoid munkacsoportban dolgoztam, nagyon sok új karotinoidot sikerült izolálnunk a mintegy év alatt. Erre mindenképpen rá akar artam am kérdezni. Ugyanis köztudott, hogy a karotinoidok úgymond a nagy szerelme. Miért t választott otta ezt a területet? A volt Orvosi Kémiai Intézetet, ami néhány éve egyesült a Biokémiai Intézettel, 1923-ban Zechmeister László professzor alapította. Az Õ és Cholnoky László vezetésével indult meg Pécsett a karotinoid-kutatás. Már az 1920-as, 1930-as években nemzetközi mércével mérve is kiemelkedõ eredményeket értek el e nagy elõdök. Zechmeister professzor egyébként sokat foglalkozott a cisz-transz izomériával, és én ezt a vonalat vittem tovább. Válaszom kapcsolódik ahhoz, hogy itt kaptam állást egy szerencsés véletlen folytán. Ötödéves koromban késõbb mentem vissza a második félévre beiratkozni, mert beteg voltam elõtte pár napig. A többiek ekkorra már leadták az indexüket a Tanulmányi Osztályon, úgyhogy egyedül vittem az indexemet, és ott szólt az egyik hölgy, hogy most hozott a postás egy levelet, még ki se tettük a hirdetõtáblára, szíveskedjen elolvasni. Ebben a levélben az állt, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kémiai Intézete pályázatot hirdet végzõs vegyész- és vegyészmérnökhallgatóknak az intézetben állás betöltésére. Tehát ezt a hirdetményt én láttam elõször az évfolyamról. Másnap azonnal eljöttem Pécsre a Kémiai Intézetbe. Szabó professzor úr, az akkori intézetvezetõ fogadott, és azt mondta, hogy én vagyok az elsõ, aki erre az álláshirdetésre reflektált, holott õ az ország összes intézményében meghirdette, ahol vegyész- ill. vegyészmérnök-képzés folyik. Hozzátette: Ez talán jelenthet valamit. Azt jelentette, hogy az államvizsgám napján kaptam egy levelet, mely szerint szeptember elsejétõl a professzor úr alkalmaz ebben az intézetben. Így kerültem a nemzetközileg is híres karotinoid munkacsoportba. Én a szerves kémiát nagyon szerettem annak idején az egyetemen, de a sors érdekessége, hogy nem szerves kémiából írtam diplomamunkát, hanem ásványtanból, úrkúti mangánércek analízisébõl. 35 évet t töltött az Orvosi Kémiai Intézetben. tben. Hogy sikerült elcsábítani a Rókus utcába a Farmakognóziai Intézetbe? A Farmakognóziai Intézet története nem túl régi, hiszen a gyógyszerész-képzés sem olyan régen alakult. Ez a kis intézet eddig még nem volt önálló, hiszen a Botz tanár úr által vezetett Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár kebelében mûködött Farmakognóziai Tanszékként, melynek vezetõje, elõdöm Szabó László Gyula professzor úr nyugdíjas korú lett

14 egyetem ez év tavaszán. Ennek kapcsán merült fel az utódlás kérdése. Sümegi Balázs professzor úr (akkori dékán) megkérdezte, hogy volna-e kedvem ennek az intézetnek a vezetését átvenni. Végül igent mondtam, hiszen ha belegondolunk, van kapcsolópont az eddigi munkám és a farmakognózia között: a karotinoidok, melyek fõként a növényvilágban fordulnak elõ. Hiszen ha õsszel kinézünk az ablakon, látjuk a szép színes leveleket. Ezek a színek elsõsorban a karotinoidoktól származnak, melyek akkor is benne vannak a levélben, mikor a levél zöld, csak a klorofill oly nagy mennyiségben van jelen, hogy ezeket a színeket elfedi. Tehát én Önöknek zöld levelekbõl bármikor piros illetve sárga festéket izolálok. Itt az intézetben pontosan mivel foglalkozik? Továbbra is karotinoidokkal; karotinoidok sztereokémiájával, ezen belül is elsõsorban a karotinoidok poliénláncának cisz-transz izomerizációjával. Mindeközben professzor úr készségesen megmutatja nekünk a kétkötetes akadémiai doktori értekezését. Pécsre kerülve albérletben laktunk, de a fiam megszületése után az egyetem támogatásával kaptunk lakást. Két gyermekünk született. Fiam 33 éves, õ Budapesten a Nyugati Pályaudvar Állomásfõnökségén üzemmérnökként dolgozik. A Gyõri Fõiskolán végzett, jelenleg munka mellett a Mûegyetemen tanul. Leányom 31 éves; Sopronban, egy kéttannyelvû iskolában német nemzetiségi tanítónõ. Most van folyamatban az õ lakásvásárlása, jelenleg erre gyûjtünk. A feleségét itt az egyetemen emen ismerte e meg? A feleségemet nem az egyetemen ismertem meg. Máshol. Szabad errõl kérdezni? Lehet; nem titok. Elmentem egyszer egy egyházi jellegû ifjúsági rendezvényre annak idején az evangélikus gyülekezetbe, ott találkoztam egy kislánnyal, akit aznap este hazakísértem. Ez egy keddi alkalom volt 1971 októberében. Ez a kislány aztán hát a feleségem lett. Mindeközben szorgalmasan lapozgatjuk a doktori értek ekezés ezést. t. Prof ofesszor úr pedig egy külön kis kur urzus zust tar art t nekünk a ritka a szerkeze ezetû tû kar arotinoid vegyületekbõl. Tehát amikor itt a gyûrûben is bent ül egy oxigénatom. Tetszenek látni? Furcsa szerkezetû, mert általában ritkán szokott ilyen lenni. És még az is látszik, hogy az oxigénatom a papír síkja fölé tekint. Az ilyen jellegû vegyületeket a nyolcvanas években szintén az elsõk között izoláltuk. Térjünk át egy kicsit a magánéletre! Meséljen nekünk a gyermekkoráról, családról! 1948-ban születtem, gyermekkoromat Barcson töltöttem. Családunk szerény körülmények között élt, nem dúskáltunk az anyagi javakban. Nem tudom, szabad-e ma ilyet mondani, de én mosdókagylót 9 éves korom elõtt nem is láttam. A nehézségek ellenére gyermekkorom szép volt. Édesapám Barcson volt evangélikus lelkész, Édesanyám sokáig háztartásbeli volt. Mikor a nálam 3 évvel idõsebb nõvéremmel nagyobbak lettünk, majd elkezdtünk egyetemre járni, akkor édesanyám is dolgozni kezdett. Elõször a Pécsi Kesztyûgyár barcsi kirendeltségén bedolgozó kesztyûvarrónõ volt, késõbb a Kaposvári Ruhagyár barcsi telepén varrónõként helyezkedett el. Édesapám sajnos korán meghalt; alighogy én elvégeztem az egyetemet, rá másfél évre. Ugyanebben az évben, 1973 nyarán nõsültem meg. Feleségem 35 éven át a POTE, ma már PTE óvodájának az óvónõje volt, onnan ment nyugdíjba tavaly. Sok külföldi kutatóval vannak közös munkáik, publikációik? Igen. Itt van például egy dolgozat, egész véletlenül esett rá a tekintetem. Young professzor a Liverpooli Egyetem professzora, Hashimoto professzor pedig az Osakai Egyetem fizika- professzora. Vele is kollaborációs munkáink vannak. Õ például a karotinoidokra elektronpálya-energiákat, számol, amihez már én nem is nagyon értek. Vele úgy ismerkedtem meg, hogy egy ausztráliai szimpóziumon nézegette a poszteremet, és rákérdezett egy ritka szerkezetû karotinoid-izomerre: Neked ebbõl a vegyületbõl tiszta, kristályos anyagod van? Mondtam, van; mennyi kellene? Akkor õ is odahívott az õ poszteréhez, mely tele volt rajzolva mindenféle hármas négyes integrál- meg differenciálegyenletekkel, matematikai formulákkal, eredményekkel. Mondtam ne haragudj, én ezekhez nem értek. Erre õ: Nem baj, küldd az anyagokat, mi mérünk és számolunk; így lesz majd együttmûködés! Most folyik ilyen nemzetközi együttmûködés? Természetesen. Az akadémiai doktori értekezés benyújtása óta sincs megállás. Mostanában zárult le egy equadori professzorral, továbbá folyamatban van egy amerikai és egy német professzorral conf

15 Ez hogyan kivitelezhetõ? Ön utazik? Õk jönnek? Equadorba nem szoktam menni mosolyogva. Általában velük a nemzetközi szimpóziumokon szoktam találkozni. Említettem a japán professzort; jövõ év júniusában Japánban lesz a soron következõ Nemzetközi Karotinoid Szimpózium. Hashimoto professzor meghívott, hogy tartsak egy elõadást a karotinoidok cisz-transz izomériájáról. Írtam neki, hogy elõtte két nappal töltöm majd be a hatvanadik születésnapomat, s ha élek és egészségem engedi, akkor elmegyek. Van esetleg olyan kutatási téma, amit a jövõben még biztosan ki akar ar dolgozni? Milyen ter ervei vannak az intézettel kapcsolatban? Mindenképpen tervezem a nemzetközi együttmûködések folytatását, mert mind a japán, mind az amerikai professzornál több értékes mintánk van. Ezekbõl születnek még dolgozatok és elõadások. Emellett itt az Intézetben három kolléganõm van, akikkel más munkák mellett különbözõ gyógynövények virágzatainak és terméseinek karotinoid-analízisét végezzük. Ezek a munkák a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetben folynak, mivel itt még nincs jól felszerelve a laboratóriumunk; hiányoznak eszközök, mûszerek. Sok mindent tervezek az Intézettel kapcsolatban. Szeretném, ha a késõbbiekben egy-két mûszeres mérést itt is el tudnánk végezni, de addig is a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetbe járunk át karotin-munkát végezni, mert ezek az anyagok, -ahogy a képletekre rá tetszenek nézni- láthatják, hogy nagyon érzékenyek. Ezeknek majdhogynem lelkük van. Nem lehet csak úgy otthagyni õket a laborasztalon és hazamenni. Tehát speciális kísérleti körülményeket igényelnek. Deli professzor úr, aki jelenleg a karotinoid munkacsoport vezetõje, felajánlotta, hogy bármikor mehetünk hozzájuk dolgozni. Ezt a segítséget neki ezen a helyen is köszönöm. Mikor döntötte el, hogy a kémia területén fog dolgozni? Gyermekkorában? Vagy késõbbi tanulmányai során? Alapvetõen reál beállítottságú vagyok. A barcsi gimnáziumban tanultam. Szigorú és jó iskola volt. Annak ellenére, hogy kicsi és akkoriban még neve sem volt, megadott minden alapot. Az akkori osztályomból 8-9-en érettségiztünk kitûnõre, jelesre. Utána mindannyian egyetemre vagy fõiskolára kerültünk, ahol jól megálltuk a helyünket. A matematikát, fizikát, kémiát mindig is nagyon szerettem, elsõ hallásra meg is jegyeztem nagyrészt még az iskolában. A kémia már a középiskolában a kedvenc tárgyaim közé tartozott. Valójában én biológia-kémia tanár-szakra készültem, de a nõvérem -aki Szegeden a JATE TTK vegyész szakán végzett- mondhatni, egy kicsit rábeszélt, hogy csak az egyik szakot válasszam. Így szegõdtem el végül én is vegyésznek. egyetem A rengeteg munka és publikáció mellett mennyi ideje marad másra? Van valami hobbija? Sok idõ nem marad, mert az ember az Intézetbõl általában 6 óra elõtt nem nagyon megy haza. Volt egy nehéz idõszak: a nagydoktori elkészítése, megvédése, pályázatok, kutatási beszámolók megírása. Az új intézet kialakítására pedig ráment a tavalyi nyári szabadságom. Ezt az erõltetett tempót jelezte a szervezetem is; sajnos a tél végén volt egy súlyos tüdõgyulladásom, amit szinte lábon hordtam ki. Hiszen a kötelezõ elõadások mellett vannak kreditpontos kurzusaim, továbbá a német hallgatóknak is tartok orvosi kémia elõadásokat. Az órákat pedig nem lehetett elhagyni. Azt akartam mondani ezzel, hogy kicsit összejöttek az elmúlt 3-4 évben a dolgok, jött ez a betegség; a végén orvoshoz kellett fordulnom. A háziorvosom elküldött a Radiológiára, ahol egy kedves volt tanítványom a vezetõ. Megröntgenezett, aztán azt mondta, hogy most pedig hazamész, és egy hétig ágyban maradsz, akárhány órád is van. Nagyon sok tanítványom van ezen az egyetemen, akik már professzorok, docensek. Tetszenek ismerni az Anatómián Horváth Judit tanárnõt; õ az elsõ csoportomban volt. Wéber professzor úr a Sebészeti Klinikán, Gáti tanár úr a Neurológiai Klinikán, Battyáni tanár úr a Radiológiai Klinika vezetõje lehetne sorolni a kedves tanítványokat. Sajnos nem jut sok idõ másra a tanulmányok mellett. Régebben volt egy kis hétvégi házunk, telkünk Vasason, oda