DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

Átírás

1 DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI A fetopathológiai vizsgálat, mint a prenatalis diagnosztika min ségellen rzésének lehetséges formája. A leggyakrabban el forduló magzati triszómiák kapcsán szerzett tapasztalataink. Dr. Szigeti Zsanett Judit Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Témavezet : Hivatalos bírálók Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Papp Csaba egyetemi docens Dr. Csécsei Károly osztályvezet f orvos Dr. Garami Miklós egyetemi docens Dr. Szende Béla egyetemi tanár Dr. Görbe Éva egyetemi docens Dr. Tóth Zoltán egyetemi tanár Budapest 2007

2 Bevezetés A magzati aneuploidiák kizárása a leggyakoribb javallata a terhesség során végzett invazív genetikai vizsgálatoknak (amniocentesis, chorionboholy-mintavétel, cordocentesis). Mivel ezek a vizsgálatok bizonyos mérték magzati veszteséget okoznak (1-2%), végzésük csak a kromoszóma-rendellenességre magas rizikójú terhességekben tanácsos. Az egyik lehetséges módja a magas rizikójú csoport kisz résének a terhesség második trimeszterében végzett ultrahangvizsgálat. A súlyosabb kromoszóma-rendellenességgel sújtott magzatok többségénél a terhesség második trimeszterére kialakulnak különböz durva strukturális rendellenességek és/vagy kisebb anatómiai anomáliák, melyek felismerésére lehet séget kínál az ultrahangvizsgálat. Ugyanakkor ismert, hogy a praenatalis szonográfia értékelésekor számolnunk kell bizonyos fokú fals pozitív, illetve fals negatív sz rési eredménnyel. A praenatalis diagnosztika min ség-ellen rzésének egyik lehetséges módja a fethopathológiai vizsgálat. Amennyiben a terhesség spontán- vagy indukált vetéléssel végz dik, a magzat részletes pathológiai vizsgálata lehet séget nyújt a praenatalis diagnózis ellen rzésére, kiegészítésére, esetleges módosítására. Ha a vetélésindukcióra magzati kromoszóma-rendellenesség miatt kerül sor, az abortuszt követ részletes pathológiai vizsgálat felfedhet olyan nagyobb vagy kisebb strukturális anomáliákat, melyek célzott 2

3 ultrahangvizsgálattal felismerhet k és alkalmasak lehetnek a magzati aneuploiák ultrahangvizsgálattal történ sz résére. Munkám során a praenatalis ultrahangvizsgálat és a középid s vetélésindukciót követ fetopathológiai vizsgálat eredményeit hasonlítottam össze cytogenetikai vizsgálattal igazolt magzati 21-es triszómia, 18-as triszómia vagy 13-as triszómia eseteiben. Célkit zések A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és N gyógyászati Klinikája Genetikai Centrumának adatbázisát tekintettem át munkám során. Retrospektív vizsgálattal a klinika genetikai tanácsadásán diagnosztizált magzati triszómiák kapcsán végzett ultrahangvizsgálat eredményeit és a középid s vetélésindukció után végzett fetopathológiai vizsgálat eredményeit összehasonlítva a következ kérdésekre kerestem a választ: 1. Az elmúlt 15 év alatt hogyan változott az intrauterin karyotypizálás indikációja az egyes triszómiák kapcsán? 2. Az ultrahang-vizsgálattal észlelt magzati anomáliák milyen mértékben egyeztek a fetopathológiai vizsgálat eredményeivel, és az egyezés mértéke változott-e az évek során? 3. Mi a jelent sége az ultrahangvizsgálattal nem észlelt, de a pathológiai vizsgálat során leírt magzati anomáliáknak ( fals negatív ultrahangvizsgálati leletek)? 3

4 4. Mi a jelent sége a fetopathológiai vizsgálattal nem igazolt, de ultrahangvizsgálattal észlelt anomáliáknak ( fals pozitív ultrahangvizsgálati leletek)? A fetopathológiai feldolgozás minden esetben használható-e az ultrahangvizsgálat min ségi kontrolljaként? 5. A fetopathológiai feldolgozás eredményei alapján milyen anatómiai rendellenességek vizsgálata esetén lehetne javítani a magzati triszómiák ultrahang-sz résének hatékonyságát? Anyag és módszer Az 1990 és 2004 között eltelt 15 év cytogenetikai vizsgálatait tanulmányozva, a leggyakoribb autoszómális triszómiás esetek adatait elemeztem. Azokat a singuláris terhességeket vettem be a tanulmányba (n=276), melyeknél a klinikánkon történ ultrahangvizsgálat után a különböz klinikai indikációk miatt elvégzett magzati karyotypizálás 21-es triszómiát (n=184), 18-as triszómiát (n=67) vagy 13-as triszómiát (n=25) igazolt, s a házaspár kérésére elvégzett vetélésindukciót követ en fetopathológiai vizsgálat is történt. A terhesek különböz okok miatt keresték fel klinikánk genetikai tanácsadását: id sebb anyai életkor (>35 év), a családi anamnézisben genetikai betegség fordult el, más intézetben gyanús vagy kóros ultrahangleletet írtak le, a biokémiai sz teszt pozitív eredményt mutatott. 4

5 A magzat cytogenetikai vizsgálatához a mintát genetikai amniocentesis (GAC) vagy chorionboholy-mintavétel (CVS) segítségével nyertük. A minták feldolgozására standard laboratóriumi módszereket alkalmaztunk, a magzatvízsejteket tenyésztettük, míg a CVS esetén az ún. direkt módszert alkalmaztuk, ritkán kiegészítve ezt néhány napos tenyésztéssel. Az ultrahangvizsgálatok két ultrahang- készülékkel történtek: egy ATL Ultramark 9 HDI 3000-el (Phillips Medical Systems) és egy GE Voluson 730-al (GE Medical Systems). A vizsgálat menete követte a Magyar Szülészeti és gyógyászati Ultrahangtársaság protokollját, a vizsgálat kiterjedt gyakorlatilag a teljes magzati anatómiára. A különböz szerveken észlelt valamennyi anomália rögzítésre került. A különböz kóros jeleket a következ képpen csoportosítottam: 1. Durva strukturális anomáliák (major anomáliák): általában súlyos fejl dési rendellenességek, melyek nem egyszer az élettel összeegyeztethetetlenek, vagy az életmin séget alapvet en befolyásolják. Ide tartoznak a központi idegrendszer rendellenességei, a gastrointestinális és urogenitális szervrendszer anomáliái, a congenitális szívhibák, a végtagok és az arc kóros eltérései, valamint a magzati hydrops. 2. Kisebb (minor) strukturális anomáliák: chromosoma-aberratióra gyanús jelek, melyek önmagukban nem rontják jelent sen az életmin séget, és általában nem specifikusak egy rendellenességre. A leggyakoribb minor anomáliák a következ k: vastagabb tarkópárna (a második 5

6 trimeszterben >6 mm), rövidebb femur és/vagy humerus (<10 percentilis), pyelectasia (>4 mm), hyperechogén belek, hyperechogén papilláris izom és plexus chorioideus cysta. Ide soroltuk továbbá a magzati retardációt (ha a magzat becsült súlya <10 percentilis) és a köldökzsinór eltéréseit. Az indukált vetélés minden esetben a cytogenetikai eredmény birtokában, részletes genetikai tanácsadást követ en, a házaspár beleegyezése után került sorra. A fetopathológiai vizsgálatok egységes protokollt követve történtek. Az ultrahangvizsgálat és a cytogenetikai vizsgálat eredménye ismert volt a pathológusok számára a fetopathológiai vizsgálat el tt. A vetélés és a boncolás között eltelt id 1-3 nap volt, ez id alatt az abortumokat alacsony h mérsékleten (4 ºC) tároltuk. Minden esetben történt szövettani vizsgálat is a különböz szövetekb l és a lepényb l. Az ultrahangvizsgálat és a fetopathológiai vizsgálat eredményeit az egyes magzati szervrendszerek alapján csoportosítottam és hasonlítottam össze. Az egyezés mértéke alapján három csoport került kialakításra: A csoport, melybe az ultrahangvizsgálattal és pathológiai vizsgálattal egyaránt látható eltérések kerültek ( teljes megegyezés esetei); B csoport, ahova azok a pathológiai jelek kerültek, melyeket nem ismert fel az ultrahangvizsgálat ( fals negatív ultrahang-jelek ); C csoport, ahol azok az ultrahangeltérések szerepelnek, amelyek a pathológiai feldolgozás során nem 6

7 kerültek meger sítésre ( fals pozitív ultrahang- eltérések ). Az összehasonlító elemzés során a vizsgálati id szakot két periódusra osztottam: I , illetve II: Az eredmények abszolút számok, százalékos arány és átlag formájában szerepelnek. A százalékszámításnál a számítás alapját képez adatok kerültek zárójelben feltüntetésre. A csoportok közötti kategorikus változók összehasonlítása során Chi-Square tesztet és Fisher-féle exact tesztet használtam, a különbséget akkor tekintettem szignifikánsnak, ha a próbák p értéke 0,05 alatt volt. Eredmények Az 1990 és 2004 közötti id szakban magzati karyotypizálás történt klinikánk Genetikai Centrumában. Az 514 kóros eset (2,3 %) közül 207 magzatnál 21-es triszómiáa (40.3%, 207/514)), 70 magzatnál 18-as triszómia (13,6%, 70/514), míg 28 magzatnál 13-as triszómia (5.4%, 28/514) került diagnosztizálásra. A magzat karyotypizálása genetikai amniocentesist (83,3 %) vagy chorionboholy-mintavételt (16,7%) követ en, részletes ultrahangvizsgálat után történt. A terhesek átlagéletkora az ultrahangvizsgálat elvégzésekor 32,4 év, míg az átlagos terhességi kor 19,5 hét volt. A klinikánkon történ második trimeszter-beli ultrahangvizsgálat leggyakoribb javallatai a következ k voltak: 35 évnél id sebb anyai életkor 7

8 (66,3%), más intézetben ultrahangvizsgálattal talált magzati anomália (15,3 %), pozitív biokémiai sz teszt (8,4%). A magzati aneuploidiák diagnosztizálását követ, részletes genetikai tanácsadás után a házaspárok öt kivétellel (három 18-as triszómia, két 21-es triszómia) úgy döntöttek, hogy kérik a terhesség megszakítását. (A 18-as triszómiával szöv dött esetek koraszüléssel végz dtek, az újszülöttek egy héten belül exitáltak. Mindhárom esetben történt perinatalis pathológiai vizsgálat. A két, 21-es triszómiával született gyermek mentálisan retardált és a Downsyndromára jellegzetes fenotípusos jeleket mutatja). Fontos eredménynek tartjuk, hogy a cytogenetikai vizsgálat valamint az ultrahangvizsgálat eredményeinek ismeretében, a házaspárok 100%- ban hozzájárultak a fetopathológiai vizsgálathoz. A terhességek átlagos kora a vetélésindukciók kapcsán 22 hét volt (13-25 hét). 27 esetben a középid s terhesség egy ülésben történ befejezésére volt szükség (3-3 esetben 18-as triszómia illetve 13-as triszómia, míg 21 esetben 21-es triszómia igazolását követ en). Az így, több részletben eltávolított abortum nem volt alkalmas pathológiai feldolgozásra, ezért ezeket az eseteket kihagytuk a tanulmányból. A fennmaradó 276 magzat fetopathológiai vizsgálatának eredményeit elemeztük jelen tanulmányunkban. A 13-as triszómiás magzatok esetén a post-abortum pathológiai feldolgozás során mind a 25 magzatnál találtunk egy vagy több anatómiai eltérést. Összesen 79 különböz anomáliát 8

9 diagnosztizáltunk a fetopathológia kapcsán, melyek közül az ultrahangvizsgálat 48 eltérést írt le korábban (60,8%). A magzatoknál, ahol 18-as triszómiát igazoltunk, a post-abortum pathologiai feldolgozás, illetve a három perinatalis pathológiai vizsgálat során mind a 67 esetben találtunk egy vagy több anatómiai eltérést. Összesen 185 különböz anomáliát diagnosztizáltunk a pathológiai vizsgálat kapcsán, melyek közül az ultrahangvizsgálat 93 eltérést írt le praenatalisan (50,3%). A 21-es triszómiás magzatok esetén összesen 347 különböz durva strukturális anomáliát diagnosztizáltunk a fetopathológia kapcsán, melyek közül az ultrahangvizsgálat 91 eltérést írt le korábban (26,2%). [A mongoloid szemrés és az alacsonyan ül fülek is részét lépezték a fetopathológiai leírásnak. Ha ezt a két finom dysmorphológiai jelet kivesszük az adatbázisból, akkor az ultrahangvizsgálat detectiós érzékenysége 49,7%-ra emelkedne (89/179)]. Összesen 611 strukturális rendellenesség került leírásra a triszómiás magzatok pathológiai vizsgálata során, melyek közül 220 esetet (36%) jelzett a praenatalis ultrahangvizsgálat. A fetopathológia kapcsán a középid s ultrahangvizsgálat során nem észlelt anatómiai eltérések az összes eltérés 64%-át tették ki ( álnegatív ultrahang-jelek ). Ezek az anomáliák f leg két szervet érintettek: az arcot (beleértve a füleket és a szemeket is) valamint a végtagokat (beleértve a kezeket és a lábakat is). Ha ezeket az anomáliákat kivesszük az adatbázisunkból, a fals negatív ultrahangos 9

10 arány lecsökkenne 24,7%-ra. A pathológiai feldolgozás során felfedett, s korábban ultrahangvizsgálattal nem leírt további eltérések között 30 esetben volt szívhiba. Az ultrahanggal leírt elváltozások egy kisebb részét (8%, 49/611) a fetopathológiai vizsgálat nem er sítette meg ( álpozitív ultrahang-jelek ). Ezek között voltak központi idegrendszeri eltérések, plexus chorioideus cysta, hyperechogén papilláris izom, továbbá néhány, a szonográfia kapcsán leírt funkcionális szívhiba (pl. tricuspidális billenty insufficiencia). A szonográfia találati arányát a pathológiai vizsgálat során talált durva vagy finomabb anatómiai elváltozások és az ultrahangvizsgálat leletének magzati szervrendszerek szerinti összehasonlításával vizsgáltam. Az eredmények csoportosítása az azonosság mértéke szerint alkotott 3 kategóriába történ besorolás alapján történt. Következtetések 1. Az intrauterin karyotypizálás indikációs területében, az anyai életkor és a biokémiai sz vizsgálatok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a második trimeszteri ultrahangvizsgálattal észlelt magzati anomáliák. A három leggyakoribb triszómiát vizsgálva között, valamint között, a 35 évnél fiatalabb anyai életkorban az ultrahangvizsgálattal észlelt 10

11 magzati anomáliák miatt végzett intrauterin karyotypizálások aránya a következ képpen alakult: 13-as triszómia esetében 15,4%-ról 40%-ra emelkedett (p=0,22). 18-as triszómia esetén a 35 évnél fiatalabbak aránya 41%-ról 50%-ra n tt (p=0,65), míg 21-es triszómia esetén ez az arány 23,8%-ról 31,1%-ra emelkedett (p=0,30). 2. A fetopathológiai vizsgálatok során 611 strukturális anomália került diagnosztizálásra. A rendellenességek 36%-át észlelte a praenatalis ultrahangvizsgálat, míg a pathológiai feldolgozás a tünetek 64%-ában fedett fel olyan eltérést, ami nem került leírásra a szonográfia kapcsán. Legmagasabb egyezési arányt a központi idegrendszeri anomáliák esetén (72,5%), a szív és nagyerek fejl dési rendellenességeiben (65,5%) valamint a magzati hydrops (90,2%) és cysticus hygroma (96%) el fordulása esetén észleltem. A második id intervallumban ( ) a magzati eltérések ultrahangvizsgálattal történ felismerésének érzékenysége emelkedett. Szignifikáns különbség a magzati szív és nagyerek, valamint a veseanomáliák vizsgálata során mutatkozott. A minor strukturális magzati anomáliák ( soft markerek ) vonatkozásában nagyobb egyezési arányt találtunk a szonográfia és a fetopathológia leletei között megvastagodott tarkópárna 11

12 (71%), magzati pyelectasia (52%), plexus chorioideus cysta (61%), valamint a rövidebb csöves csontok esetén (68%). 3. Alacsonyabb egyezési arány ( fals negatív ultrahangvizsálati leletek) figyelhet meg az arcdeformitások és a végtag rendellenességek csoportjában. Az arcdeformitások eseteiben 11,2%-ban egyezett az ultrahang- és a pathológiai vizsgálat lelete, s ez az arány a két vizsgált id szakban nem mutatott eltérést. Nagy különbség volt azonban a 13-as triszómia és a 21- es triszómia esetei között. Míg a 13-as triszómiás magzatoknál 76,5%-ban megegyezett az ultrahang- és a pathológiai vizsgálat, addig a 21-es triszómiás magzatok esetén az egyezés mértéke csak 1,2%-os volt. Ennek a megfigyelésnek az lehet a magyarázata, hogy eltér arc-rendellenességek jellemz k a két triszómiára. A 13-as triszómiás magzatokra jellegzetesek az arc középvonali eltérései, hasadékai ( midline defects ), melyek valamennyi esetben felismerésre kerültek a szonográfia során. Ugyanakkor a 21-es triszómiás magzatokra inkább az arc finomabb lágyrész-eltérései jellemz k, s a fetopathológiai vizsgálat kapcsán diagnosztizált lapos orr és arc, vagy mongoloid szemrés csak ritkán került felismerésre ultrahangvizsgálattal. Az arcdeformitásoknak a fethopathológiai vizsgálat kapcsán észlelt magas aránya felhívja a figyelmet e rendellenesség-csoport fontosságára a triszómiák praenatalis ultrahang-sz résében. A fetopathológiai vizsgálat kapcsán 12

13 ugyancsak gyakran diagnosztizált, de az ultrahangvizsgálaton nagyrészt rejtve maradt eltérések voltak anyagomban a magzati végtagok (kezek és lábak) anomáliái. Az egyezési arány 6,9%, ami a két vizsgált id intervallumban nem mutatott eltérést. 4. A minor anomáliák adatainak feldolgozása során felt nt, hogy a vetélésindukciót követ en elvégzett fetopathológiai feldolgozás csak korlátozottan képes bizonyos, ultrahanggal leírt magzati elváltozások értékelésére. Ilyenek voltak a hyperechogén belek, vagy a hyperechogén papilláris izom. Ezekben az esetekben a pathológiai vizsgálat nem tekinthet magasabb rend módszernek a szonográfiával szemben. Hasonlóképpen, a durva strukturális anomáliák közül néhány esetben a postmortem autolysis következtében történt változások befolyásolják a fetopathológiai vizsgálat eredményét, s ez els sorban a központi idegrendszer egyes anomáliáira jellemz. Az autolysis során megváltoznak az agykamrák méretei, nem egyszer lehetetlenné téve a méhen belüli állapot rekonstruálását. Ismert továbbá, hogy az echocardiographiás vizsgálat során nem csak a strukturális anomáliák, hanem a funkcionális eltérések is feltárásra kerülhetnek. Ezen funkcionális eltérések (pl. tricuspidalis insufficiencia, a pitvar illetve a kamra tágulatai) igazolása szintén nem várható a postmortem vizsgálattól. Mindezek alapján megállapítható, hogy nem minden esetben alkalmazható a 13

14 fetopathológiai vizsgálat az ultrahang-vizsgálat ellen rzésére, min ségi megítélésére. 5. A triszómiás magzatokon végzett pathológiai vizsgálat kapcsán nagy számban diagnosztizált, s a szonográfia kapcsán rejtve maradt küls morphológiai anomáliáknak két szempontból van jelent sége: 1. Megállapítható, hogy a végtag- és fülrendellenességek nem voltak hatékony ultrahang-markerei a magzati triszómiáknak. 2. Ennek megfelel en, a magzati kromoszóma-rendellenességek ultrahangvizsgálattal történ sz résének eredményességét növelheti a magzati arc (fülek és szemek is) és a végtagok (kezek és lábak is) célzott vizsgálata a terhesség második trimeszterében. Adataim alapján az is kiemelend, hogy az echocardiographiás vizsgálat a strukturális, valamint funkcionális szívhibák felismerésével nagymértékben hozzájárulhat a magzati kromoszóma rendellenességek praenatalis diagnosztikájához. Megfigyeléseim alapján úgy gondolom, hogy a perinatalis pathológiában jártas pathológusnak fontos szerepe van egy magzati diagnosztikai centrumban. Ugyanakkor adataim arra is utalnak, hogy a praenatalis ultrahangvizsgálat és a fetopathológiai vizsgálat által nyújtott információk egymást kiegészítve képesek a legnagyobb hatékonysággal szolgálni a magzati kromoszóma-rendellenességek sz résének eredményesebbé tételét. 14

15 Közlemények A disszertáció témakörében megjelent publikációk jegyzéke 1. Szigeti Z, Tóth-Pál E, Papp C, Beke A, Joó JG, Bán Z, Mezei G, Papp Z. Cytogenetic Investigation of Fetuses Conceived Throught Intracytoplasmatic Sperm Injection. In: Recent Advances in Prenatal Genetic Diagnosis. Eds: Papp Z, Rodeck C. Monduzzi Editore, Bologna, 2004; Bán Z, Nagy B, Papp C, Lázár L, Beke A, Nagy GyR, Szigeti Z, Papp Z. Detection of fetal aneuploidies by amnio-pcr. In: Perinatal Medicine. Ed: A. Kurjak and F. Chervenak. Medimond Publisher, Bologna, pp Szigeti Z, Tóth-Pál E, Papp C, Beke A, Joó J, Bán Z, Mezei G, Papp Z. Cytogenetic investigation of fetuses conceived by intracytoplasmatic sperm injection. Prenat Diagn 2004, 24: IF: 1, Papp C, Beke A, Mezei G, Szigeti Z, Bán Z, Papp Z. Prenatal diagnosis of Turner syndrome. A report on 69 cases. J Ultrasound Med 2006; 25: IF: 1, Papp C, Beke A, Bán Z, Szigeti Z, Tóth-Pál E, Papp Z. Prenatal diagnosis of trisomy 13: analysis of 28 cases. J Ultrasound Med 2006; 25: IF: 1, Papp C, Beke A, Bán, Z, Szigeti Z, Tóth-Pál E, Papp Z: Prenatal diagnosis of trisomy 13: Journal d Echographie en Radiologie 2006; 161: Papp Cs, Bán Z, Szigeti Zs, Hajdú J, Beke A, Tóth-Pál E, Csaba Á, Joó JG, Mezei G, Papp Z: A terhesség második trimeszterében végzett ultrahangvizsgálat szerepe a magzati kromoszóma-rendellenességek sz résében. Orv Hetil 2006; 147: Szigeti Z, Bán Z, Csapó Zs, Joó J, Papp Z, Papp C. Correlation of prenatal ultrasound diagnosis and pathologic findings in fetuses with trisomy 13. Prenat Diagn 2006; 26: IF: 1,514 15

16 9. Papp C, Beke A, Bán Z, Szigeti Z, Lázár L, Nagy GR, Csaba Á, Papp Z. Prenatal sonographic findings in 207 fetuses with trisomy 21. Eur J Obstet Gynecol Reprod Med 2007; 133: IF: 1, Papp C, Beke A, Bán Z, Szigeti Z, Joó J, Papp Z. The role of second trimester sonography in detecting trisomy 18: a review of 70 cases. J Clinical Ultrasound 2007; 35: IF: 0, Szigeti Z, Csaba Á, Pete B, Hajdú J, Papp Z, Papp C. Correlation of prenatal ultrasound diagnosis and morphologic findings of fetal autopsy in fetuses with trisomy 21. J Ultrasound Med 2007; 26: IF:1, Papp Cs, Beke A, Bán Z, Szigeti Zs, Tóth-Pál E, Csaba Á, Joó JG, Papp Z. Az ultrahangvizsgálat szerepe a 18-as triszómia praenatalis diagnosztikájában: 70 eset tapasztalatai. Magy N orv L 2006; 69: Papp Cs, Hajdú J, Beke A, Bán Z, Szigeti Zs, Tóth-Pál E, Joó JG, Csaba Á, Mezei G, Papp Z. Az ultrahangvizsgálat szerepe a 13-as triszómia praenatalis diagnosztikájában: 28 eset tapasztalatai. Magy N orv L 2006; 69: Papp Cs, Hajdú J, Beke A, Bán Z, Szigeti Zs, Joó JG, Csaba Á, Tóth-Pál E, Mezei G, Papp Z. A terhesség második trimeszterében végzett ultrahangvizsgálat szerepe a Down-kór sz résében: 207 eset elemzése. Magy N orv L 2007, 70: Szigeti Z, Csapó Zs, Joó JG, Pete B, Papp Z, Papp C. Quality control of prenatal sonography in detecting trisomy 18. The value of perinatal autopsy. Early Hum Dev 2007; 83: IF: 1, Papp Cs, Hajdú J, Beke A, Bán Z, Szigeti Zs, Tóth-Pál E, Joó JG, Csaba Á, Mezei G, Papp Z. A Turner syndroma praenatalis diagnosztikája: 69 eset tapasztalatai. Magy N orv L 2007; 70: Szigeti Zs, Hajdú J, Csapó Zs, Tóth-Pál E, Csaba Á, Joó JG, Papp Z, Papp Cs. A praenatalis ultrahangvizsgálat és a fetopathológiai vizsgálat eredményének összehasonlítása 13 triszómiás magzatoknál. Magy N orv L 2007; 70: Szigeti Zs, Hajdú J, Csapó Zs, Tóth-Pál E, Joó JG, Csaba Á, Mezei G, Papp Z, Papp Cs Az ultrahangvizsgálat és a fetopathológiai vizsgálat eredményének összehasonlítása magzati 21-es triszómia miatt végzett vetélésinductiók esetén. Magy N orv L 2007; 70:

17 19. Papp Cs, Szigeti Zs, Hajdú J, Csapó Zs, Lázár L, Tóth-Pál E, Joó J, Csaba Á, Mezei G, Papp Z. A praenatalis ultrahangvizsgálat és a fetopathológiai vizsgálat eredményének összehasonlítása magzati triszómiák miatt végzett vetélésindukciók esetén. Gyermekgyógyászat, 2007; 58: Papp C, Szigeti Z, Joó JG, Tóth-Pál E, Hajdú J, Papp Z. The role of perinatal autopsy in the management of pregnancies with major fetal trisomies. Pathology Research and Practice 2007; 203: IF: 0, Papp C, Szigeti Z, Bán Z, Hajdú J, Joó JG, Papp Z. Ultrasonographic findings of fetal aneuploidies in the second trimester. Our experiences. Fetal Diagn Ther 2007; (elfogadva) IF: 0, Szigeti Zs, Hajdú J, Csapó Zs, Tóth-Pál E, Joó JG, Csaba Á, Mezei G, Papp Z, Papp Cs. A fetopathológiai vizsgálat, mint a min ségellen rzés lehetséges formája. A 18-as triszómia praenatalis diagnosztikája kapcsán nyert tapasztalataink. Magy N orv L 2007; (elfogadva) Egyéb publikációk 1. Joó JG, Tóth Z, Beke A, Papp Cs, Tóth-Pál E, Szigeti Z, Papp Z. A ventriculomegalia/hydrocephalus kórerdete 230 prenatalisan diagnosztizált eset kapcsán. Magy N orv L 2004; 67: Joó JG, Tóth Z, Beke A, Papp Cs, Tóth-Pál E, Szigeti Z, Papp Z. A ventriculomegalia/hydrocephalus praenatalis diagnosztikája 230 vizsgált eset kapcsán. Magy N orv L 2004; 67: Joó JG, Beke A, Papp Cs, Tóth-Pál E, Szigeti Z, Bán Z, Papp Z. Prenatal diagnosis, phenotypic and obstetric characteristics of holoprosencephaly. Fetal Diagn Ther 2005; 20: IF: 0, Joó JG, Beke A, Papp C, Tóth-Pál E, Szigeti Z, Papp Z. Prenatal diagnosis, phenotypic and obstetric characteristics of holoprosencephaly. In: Perinatal Medicine. Ed.: A. Kurjak and F. Chervenak, Medimond Publisher, Bologna, pp Joó, JG, Beke A, Tóth-Pál E, Hargitai B, Szigeti Z., Papp C, Papp Z. Trisomy 20 mosaicism and nonmosaic trisomy 20. J Reprod Med 2006; 51; IF: 0,867 17

18 6. Joó JG, Beke A, Tóth-Pál E, Hargitai B, Szigeti Zs, Csaba Á, Papp Cs, Papp Z. A 20-as kromoszómát érint numerikus, illetve strukturális eltérések három eset alapján. Magy N orv L 2006; 69: Hupuczi P, Rigó B, Sziller I, Szabó G, Szigeti Z, Papp Z. Follow-Up Analysis of Pregnancies Complicated by HELLP Syndrome. Fetal Diagn Ther 2006; 21: IF: 0, Joó JG, Beke A, Tóth-Pál E, Papp Cs, Szigeti Zs, Csaba Á, Mezei G, Lázár L, Papp Z: Az iniencephalia f bb diagnosztikai, illetve patológiai jellegzetességei 24 eset tükrében. Magy N orv L 2007; 70: Joó JG, Beke A, Papp Cs, Tóth-Pál E, Csaba Á, Szigeti Zs, Lázár L, Nagy GyR, Bán Z, Oroszné NJ, Papp Z. Praenatalisan diagnosztizált translocatiók a genetikai tanácsadás gyakorlatában. Magy N orv L 2007; 70: Joó JG, Beke A, Papp C, Szigeti Z, Csaba Á, Papp Z. Major diagnostic and pathological features of iniencephaly based on twenty-four cases. Fetal Diagn Ther 2007; (elfogadva) IF: 0, Joó JG, Beke A, Szigeti Z, Csaba Á, Mezei G, Tóth-Pál E, Papp C. Craniospinal malformations in a twelve-year fetopathological study; the efficacy of ultrasonography in view of fetopathologiocal investigations. Early Hum Dev 2007; (elfogadva) IF: 1, Joó JG, Beke A, Papp C, Tóth-Pál E, Csaba Á, Szigeti Z, Papp Z. Neural tube defects in the sample of genetic counselling. Prenat Diagn (elfogadva) IF: 1, Joó JG, Tóth Z, Beke A, Papp C, Tóth-Pál E, Csaba Á, Szigeti Z, Rab A, Papp Z. Etiology, prenatal diagnostics and outcome of ventriculomegaly in 230 cases diagnosed prenatally. Fetal Diagn Ther 2007, (elfogadva) IF: 0,761 A közlemények összesített impakt faktora: 19,221 Els szerz s közlemények impakt faktora: 6,053 18

19 Köszönetnyilvánítás Hálával tartozom témavezet mnek, Dr. Papp Csaba docens úrnak, az I. sz. Szülészeti és N gyógyászati Klinikán m köd Genetikai Centrum vezet jének, hogy klinikai pályám kezdetét l segítette szakmai fejl désemet, irányította munkámat és megismertette velem a klinikai genetika rejtelmeit. Külön köszönöm a dolgozat elkészítésében nyújtott segítségét, tanácsait, türelmét. Köszönettel tartozom Dr. Papp Zoltán professzor úrnak azért, hogy az általa irányított I. Sz. Szülészeti és N gyógyászati Klinikán, valamint az általa megteremtett és megszervezett magzati diagnosztikai centrumban lehet séget biztosított munkám végzéséhez. Életm ve példaként áll el ttem. Köszönettel tartozom továbbá az I. sz. Szülészeti és gyógyászati Klinika genetikai munkacsoportja-, ultrahanglaboratóriuma- és pathológiai-munkacsoportja minden dolgozójának segítségéért, valamint közvetlen munkatársaim támogatásáért. 19