A péterhidai Ratalics malom története

Átírás

1 A péterhidai Ratalics malom története 1. Az épületről fellelhető levéltári és egyéb információk és az épületen végzett helyszíni kutatás eredményei A vízimalom helyreállításának tervezését megelőzően az épület építészeti múltjának feltárása céljából, a rendelkezésre álló levéltári források, egyéb iratanyagok és adatközlők elbeszéléseinek összegyűjtésével végeztem kutatást, valamint az épület sajátosságainak felmérése érdekében helyszíni szemlét tartottam Levéltári és egyéb információk gyűjtése Első lépésként a malmot utoljára működtető molnár leszármazottait kerestem fel, de sajnos a többszöri költözködés következtében az emlékeikben még meglévő malom tervrajzok nem kerültek elő. Szintén elvesztek a családi fényképek és egyéb dokumentumok is, egyedül a malom bezárásáról intézkedő évi határozat került elő. Ezen felül a péterhidai lakosoktól kis számú és szerény információtartalommal bíró fényképet sikerült beszerezni. 1. kép - 60'-as évek 2. kép kép - 80'-as évek 4. kép - 80'-as évek

2 Következő lépésként a barcsi Dráva Múzeum helytörténeti adattárának péterhidai vonatkozású dokumentumait néztem át, de a malomtörténettel kapcsolatosan felhasználható anyagot nem találtam. A Dráva Múzeum történészének javaslatára a Somogy Megyei Levéltárral vettem fel a kapcsolatot, akik informáltak arról, hogy a II. világháborúban megsemmisült az akkori járási levéltár, így az ő nyilvántartásukban nincs a témában kutatható iratanyag. Javasolták azonban, hogy a Budapesti Központi Levéltárban napjainkban Magyar Országos Levéltár (MOL) található Széchényi levéltár (p 623.) Péterhidára vonatkozó dokumentumait tanulmányozzam. A MOL kutató részlegének javaslatára a Közös Levéltári Kereső portál Péterhida-Komlósd- Babócsa településekre és Széchényi családra vonatkozó keresési eredményeit elemezve a malom múltjának tekintetében igen szerény eredményre jutottam. Rendszerint utalás jellegű, minimális információtartalommal bíró feljegyzések, térképi részletek, stb. voltak csupán fellelhetőek. Ezt követően külső segítséggel a Vízügyi levéltárból sikerült a malomra vonatkozóan bővebb információkhoz jutni, itt ugyanis elsősorban XIX. század végi XX. század eleji kérelmek,, műszaki leírások, felmérési dokumentációk, tervrajzok voltak fellelhetőek. A talált levéltári és egyéb információkat időrendi sorrendbe szedve azok a következőképpen foglalhatóak össze: XVIII. század Az első katonai felmérés térképezése során ( ) Péterhida település jellemzésében megemlítenek egy vízimalmot, amely vélhetően a jelenlegi malom helyén állt: A patak, amely egy mocsáron folyik keresztül, helyben egy malmot hajt, s a falu mellett található hídon lehet átkelni rajta (DOBAI; 1983). XIX. század A péterhidai vízimalom észak-keleti homlokzatán található vésett tábla alapján a malom a mai alapterülettel 1810-ben épült. Helyi adatközlők szerint a falak égerfa cölöpön nyugszanak. Az épület gróf Széchényi Ferenc csokonyai uradalmához tartozott, aki három fia közt még életében felosztotta birtokainak jelentős részét. A felosztást megelőzően ben részletes birtokösszeírást készíttetett, így marad fenn az alábbi malomra vonatkozó közlés: Épületek: Malomház, műhelyszoba az őrlők számára, deszkametsző., A lisztőrlő malom háromkerekű, a deszkametsző pedig egy. A Rinya vize hajtja. (KANYAR; 5. kép - Comes Franciscus Széchényi Ad kép - II. katonai felmérés ( ) 1990). Az 1848-as földreformot követően a malom a Jeki testvérek, István és György tulajdonába került, majd később Jeki György lett az egyedüli tulajdonos (HORVÁTH, 2003). E század közepéről származó 7. kép - Kataszteri térkép (XIX sz. vége) információtöredék, hogy az évi iparos összeírásban Fekete György molnár szerepel Péterhidán (BŐSZE; 2005). A fentieken túl a II. katonai felmérés péterhidai szelvényén még nem kivehető a malom egykori alaprajza, viszont az 1880-as évekből származó kataszteri térképen már a

3 Lantos Zoltán László A péterhidai Ratalics malom története (Péterhida, 2013.) vízimalom jelenlegi helyén és a mainak megfelelő telekmérettel került ábrázolásra. A malom ekkor még három, később egy alulcsapott vízikerékkel, két hengerszékkel, egy rostával és egy koptatóval üzemelt (MŰSZAKI LEÍRÁS, 1895). XX. század A malom huszadik századi története meglehetősen mozgalmasnak mondható. Az észak-keletre néző oromfalon található véset szerint vélhetően 1920-ban került felújításra az épület és nagyjából ekkortól datálható, hogy Jeki György lányát feleségül vevő Ratalics Géza lett a malom tulajdonosa. Ezt megelőzően, 1910-ben került kialakításra a vízenergiát két állótengelyű turbinával hasznosító rendszer. A korszerűsítés során új hengerszékek, hasábsziták, serleges felvonók beépítése is megtörtént. A malomgépeket 8. kép - R (Ratalics?) G (?) 1920 gyártó cég (Pohl Emil és Fiai gépgyár Szombathely) öntödéje 1923-ban leégett, ezért valamennyi gépészeti elem e dátumot megelőzően kerülhetett legyártásra és beépítésre. A malom, ismereteim szerint az államosításig a Ratalics 9. kép - Pohl E. és Fiai család tulajdonában volt és a Rinya eltereléséig jellemzően vízerővel működött. Helyi lakosok elmondása szerint egykoron az aszályos időszak kivédésére gőzgéppel is hajtható volt a rendszer, majd 1920-tól ezt a gőzgépet dízel meghajtással helyettesítették. Ez a dízelmotor, mely fegyvergyári állómotor volt, később a mezőkövesdi gépmúzeumba került, ahol napjainkban is megtekinthető. Az épület észak-nyugati homlokzatához az említett gőzgépet, majd dízelmotort magába foglaló gépház épült, a meghajtást továbbító szíjkereket és tengelyt magába foglaló aknával. Napjainkra ez a ráépítés már teljesen felszámolódott és a kiépített akna is beomlott. 10. kép Péterhidai dízelmotor Mezőkövesden A II. világháború végén, decemberében Péterhidát is elérte a front. A lakosság egy részét kitelepítették Gyöngyösmellék községbe (SZABÓ, SZILI; 1993). A lakosok visszamaradó része és a bolgár katonaság rendszeresen fosztogatta a falut és a front közelsége is tovább rontotta a helyzetet. Ekkor semmisült meg az illetékes jegyzőség irattára (KANYAR; 1970). Érdekes emlék a helyi adatközlők részéről, hogy a megszálló bolgár katonák orvhalászat céljából kézigránátköteget dobtak a malom turbinaházába, ami ekkor megrepedt. A lakosok szerint a délkeleti falazat későbbi megrogyása is ennek köszönhető. Az 1951-es államosítást követően a malom népérdekből 1961-ben leállításra került, majd ezt követően 1965-ben a meghajtást biztosító Rinya-patak elterelése is megtörtént. A későbbiekben az épület gépszínként és darálóként működött, majd 1991-ben végleg bezárásra került. Ekkortól kezdve fokozatos állapotromlás következett be, ban kidőlt a délkeleti fal jelentős része, megbomlott a tető héjazat és az épület a napjainkban is megfigyelhető romos állapotba került. A műemléki védettség óta áll fenn.

4 Lantos Zoltán László A péterhidai Ratalics malom története (Péterhida, 2013.) 1.2. Helyszíni szemle Az adatközlők a malom egykori működésével kapcsolatban esetenként ellentmondó információkat közöltek. Ennek oka elsősorban a vízimalomként való működés óta eltelt több évtized feledésében és az egyébként bonyolultnak számító turbinás malommeghajtás bonyolultságában keresendő. A helyi informátorok szerint az épület tömegében az utóbbi évtizedekben változás nem történt, a különböző okból megvalósult kisebb ráépítések melyek napjainkra már leomlottak nem tartoztak szervesen a vízimalom működéséhez. Műemléki értelemben vett építészeti veszteség emlékezetük szerint nem történt, a díszítések, nyílászárók egykori stílusa ma is megfigyelhető és rekonstruálható. A malomgépeknek és kiegészítő berendezéseknek kevés kivételtől eltekintve ismeretlen a sorsa, sajnos megsemmisültnek tekinthetőek. Ipartörténeti veszteségként könyvelhető el, hogy a XX. század elejétől itt működő turbinás malom alkatrészeinek legnagyobb része hiányzik, a megmaradt fődarabokból és szerkezeti elemekből azonban rekonstruálható az egykori meghajtó szerkezet. A mára már erősen amortizálódott födém és az ahhoz kapcsolódó malomgépészeti elemek serleges felvonók, fa burkolati elemek részben még megvannak, az eredeti funkciójuk speciális szakértelem hiányában nehezen meghatározható Műemléki értékleltár Malomgépészet 1. Serleges felvonó a főépület felső szintjén 2. Serleges felvonó és zsákoló a főépület földszintjén 3. Serleges felvonó a főépület földszintjén

5 Lantos Zoltán László A péterhidai Ratalics malom története (Péterhida, 2013.) 4. Zsákoló a főépület földszintjén, az észak-nyugati fal mellett 5. Zsákoló a főépület földszintjén 6. Serleges felvonó, és kőpad a főépület földszintjén a dél-nyugati fal mellett 7. Turbina és segédberendezései a fő és melléképület közötti turbinaházban

6 Lantos Zoltán László A péterhidai Ratalics malom története (Péterhida, 2013.) 8. Turbina szabályozó berendezés a főépület külső, dél-nyugati falán 9. Turbina szabályozó berendezés a főépület belső, délnyugati falán 10. Szíjkerekek a turbinaház tetején 11. Szíjkerekek a főépületben, annak dél-nyugati fala mentén húzódó szíjkerék házban

7 12. Zsilip kezelőberendezése a turbinaház dél-keleti oldalán Nyílászárók 13. Ablak és rácsozata a melléképület dél-nyugati falán 14. Ablak és rácsozata a főépület észak-nyugati falán 15. Kétszárnyú ajtó a főépület észak-keleti falában

8 Falazat díszítése, egyéb értékek 16. Vésett kőtábla C.F.S Ad felirattal a főépület észak-keleti homlokzatán 17. Vésett felirat R G felirattal, a főépület északkeleti oromfalán 18. Faldíszítés a főépület észak-keleti oromfalán 19. Mérjegy a főépület észak-nyugati falában található ajtónyílás fölött

9 Hivatkozás jegyzék DOBAI ANDRÁS: Somogy megye az első katonai felvétel idejében Somogy megyei levéltár, Kaposvár 1983.; KANYAR JÓZSEF: Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 21., Kaposvár 1990.; BŐSZE SÁNDOR: Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 36., Kaposvár 2005.; SZABÓ PÉTER, SZILI FERENC: Somogy megye a II. világháborúban Kaposvár 1993.; KANYAR JÓZSEF: Somogy a felszabadulás hónapjaiban ( ) Kaposvár 1970.; HORVÁTH FERENC: Vízimalmok a Rinyán Nagyatád 2003.; MŰSZAKI LEÍRÁS Somogy Vármegye Levéltára, 1895.;