Napló Buda avagy Offen erős városának híres ostromáról Czigány, István Hankó, Ágnes Szerkesztette Borus, Judit

Átírás

1 Napló Buda avagy Offen erős városának híres ostromáról Czigány, István Hankó, Ágnes Szerkesztette Borus, Judit

2 Napló Buda avagy Offen erős városának híres ostromáról írta Czigány, István, Hankó, Ágnes, és Borus, Judit Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében. Szerzői jog 1998 Czigány István (összeállítás, szöveggondozás, jegyzetek, bevezető), Hankó Ágnes (összeállítás, szöveggondozás, jegyzetek, fordítás), Balogh Tamás (fordítás), Balassi Kiadó E könyv kutatási és oktatási célokra szabadon használható. Bármilyen formában való sokszorosítása a jogtulajdonosok írásos engedélyéhez kötött.

3 Tartalom 1. BEVEZETÉS A NEM VÁRT FORDULAT BÉKE VAGY HÁBORÚ? BEVEHETŐ-E BUDA FEGYVER ÁLTAL? A KUDARC TANULSÁGAI BUDA VÁRÁNAK FELSZABADÍTÁSA A MAGYAROK BUDA ALATT HÍR EMLÉKEZET VALÓSÁG A NÉVTELEN ÖNKÉNTES NAPLÓJA NAPLÓ BUDA AVAGY OFFEN A KÖNYVÁRUS AZ OLVASÓHOZ NAPLÓ BUDA AVAGY OFFEN ÉS BEVÉTELÉRŐL AZ EREDETI KIADÁS TÉRKÉPMETSZETÉNEK MAGYARÁZATAI KORABELI RÖPLAPOK RÖVID ÉS HITELES SZÓBELI BESZÁMOLÓ ARRÓL, AMI A KORÁBBI KIRÁLYI REZIDENCIA, A NEMES BUDA VÁROS SIKERES, ÁMBÁTOR VÉRES OSTROMA SORÁN TÖRTÉNT ÚJ HÍRADÁS A CSÁSZÁRIAK ÁLTAL KIVÍVOTT GYŐZELEMRŐL, BUDA VÁRÁNAK ÉS KÉT TORNYÁNAK BEVÉTELÉRŐL ÚJ HÍRADÁS BUDÁBÓL. HOGYAN VÁGTÁK NÉGYBE A VEZÉRLŐ PASÁT, RAKTÁK DARABJAIT EGY ZSÁKBA, S DOBTÁK A VÍZBE AZT KIVONAT, KELT BÉCSBEN, SZEPTEMBER 5-ÉN. KÉSZÜLT EGY BUDA MEGHÓDÍTÁSÁNAK RÉSZLETEIT TARTALMAZÓ ÍRÁS UTÁN A LEVÉL MÁSOLATA, MELYET ŐCSÁSZÁRI FENSÉGE ÍRT A BRANDENBURGI VÁLASZTÓFEJEDELEM FIÁNAK ÚJ HÍRADÁS A NAGY GYŐZELEMRŐL, AMELYET A CSÁSZÁRIAK ARATTAK BUDA POMPÁS ÉS DICSŐ VÁRÁNAK ÉS VÁROSÁNAK OSTROM ÁLTALI BEVÉTELÉVEL GYŐZELMI ÉNEK A CSÁSZÁRI FENSÉGE DICSÉRETÉRE BUDA BEVÉTELÉRŐL, SZEPTEMBER 2-ÁN IRODALOM RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK KÉPEK iii

4

5 1. fejezet - BEVEZETÉS 1. A NEM VÁRT FORDULAT Lipót császár 1682 kora nyarán lehangoló tartalmú jelentéseket kapott a vasvári béke meghosszabbítása céljából Isztambulba küldött rendkívüli követétől. Ezekben Albrecht Caprara kifejtette: Kara Musztafa nagyvezír igen kedvezőnek ítéli a helyzetet a háborúra, mivel a magyarok az oszmánok oldalán fognak harcolni. Thökölyék sikereitől a török csak vérszemet fog kapni, ezért ellenük mielőbb hatásos akciót kell indítani. 1 Caprara Magyarországgal kapcsolatos helyzetmegítélése reális volt. A királyi Magyarország területét ekkor már több mint egy évtizede dúlta a kuruc-labanc polgárháború. Ennek egyik alapvető oka a császári politikának a XVII. században tapasztalható irányváltása volt, melyet vallási ellentétek súlyosbítottak, ám az elsőleges mozgatórugókat a nemzetközi politika porondján kell keresni. Az oszmán fenyegetettség árnyékában élő Habsburg-dinasztiának, a század hatvanas éveitől kezdve egyre súlyosabb kihívással kellett szembenéznie a birodalom nyugati felén. A Bourbonokkal való hatalmi vetélkedés igazi tétje az európai hegemónia megteremtése volt, s ehhez mindkét uralkodóház számára a spanyol trón megszerzésén keresztül vezetett az út. Az 1670-es években úgy látszott, hogy e nagy politikai játszmában a Napkirálynak, XIV. Lajosnak jobbak az esélyei. A nymwegeni békében (1678) a franciák megszerezték Spanyol-Németalföld és a Rajna menti területek jelentős részét, békeidőkben pedig az úgynevezett reuniós kamarák segítségével, régi történelmi jogokra hivatkozva csatoltak kisebb-nagyobb területeket a Francia Királysághoz a Német-római Birodalom nyugati felén. XIV. Lajos úgy tartotta: minden veszély, amellyel a Habsburg-dinasztiának szembe kellett néznie, az ő hatalmát erősíti, s lehetőséget jelent, hogy majdani spanyol örökségét megszerezze. Ezért nem meglepő, hogy a Napkirály nemcsak nyugaton, hanem a királyi Magyarországon is sok borsot tört ellenfele orra alá, a bujdosó-kuruc felkelők támogatásával, valamint azzal, hogy a Török Birodalmat támadásra inspirálta. A bécsi udvarban tisztában voltak azzal, hogy a birodalom ereje egyelőre nem elegendő egy kétfrontos háború megvívásához, ezért Lipót császár és környezete úgy vélte, hogy most kisebb baj elveszteni valamit a török ellenében, mint nyugaton egyetlen lépést is megengedni a Habsburg-ház ellen. 2 Ez gyakorlatilag a status quo fenntartását jelentette a török ellenében, akár politikai vagy területi engedmények árán is. A királyi Magyarország ügyeinek ilyeténképpen való háttérbe szorulása a magyar társadalomban csak tovább növelte a magárahagyatottság érzését, mely a század első évtizedeitől egyre fokozódott, és az ország lakosainak jelentős hányadánál törvényszerűen vezetett a dinasztia uralmának elutasításához és a török orientációhoz. Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc és I. Rákóczi Ferenc 1670 tavaszán gyorsan hamvába holt felkelése után a császári adminisztráció megtorló intézkedései, a protestánsok üldözése, valamint az abszolutisztikus kormányzati és adórendszer bevezetése elmélyítette a válságot, polgárháborús viszonyokat eredményezve a királyi Magyarországon. Ez kapóra jött az Oszmán Birodalom politikai irányítóinak, akik a felkelők burkolt és nyílt katonai támogatásával gyakorlatilag újabb magyarországi hódításaikat készítették elő tavaszán úgy látszott, hogy az országban dúló Habsburg-ellenes polgárháború végleg a kuruc király, Thököly Imre javára dől el. Thököly elsődleges szövetségesévé a török vált. Miközben anyagi és fegyveres támogatást nyújtott, a hetvenes évek közepétől eredményesen aknázta ki a bujdosó-kuruc mozgalom Habsburg-ellenes küzdelmét, és egyre nagyobb területre terjesztette ki közvetett vagy közvetlen befolyását a királyi Magyarországon. Kassa és Fülek elfoglalása után a Garam folyótól keletre létrejött Thököly felsőmagyarországi fejedelemsége, ahol telén kuruc katona vonult téli szállásra. 3 Ezek a fejlemények méltán táplálhatták Kara Musztafa nagyvezírben azt a hitet, hogy a Habsburg császár gyenge, neki csak Bécs falait kell betörnie, s akkor nemcsak a nagy hadizsákmány lesz az övé, hanem érett almaként hullik az ölébe a királyi Magyarország maradék része is. Az esztendő eseményei kezdetben Kara Musztafa várakozásait igazolták. A több mint százezer főt számláló szultáni sereg akadálytalanul nyomult előre Magyarország területén. A nagyvezír vezette sereg június végén Székesfehérvárnál egyesült Murád Giraj krími tatár kán csapataival és a hódoltsági török erőkkel. Különösebb erőfeszítés nélkül elfoglalták Pápa, Szentmárton-hegy (Pannonhalma), Tata, Veszprém várát, és 1 Klopp, Ono, Das Jahr 1683 und der folgende große Türkenkrieg bis zum Frieden von Carlowitz Graz, ; Leitch Walter, Miért akarta Kara Musztafa meghódítani Bécset? In Bécs évi török ostroma és Magyarország. Szerk. Benda Kálmán R. Várkonyi Ágnes. Budapest, Wentzke, Paul, Feldherr des Kaisers. Leben und Taten Herzogs Karl von Lothringen. Leipzig, Distributio Militis Eqvestris Ordinis Ungarici Hybernatis. [1682/1683 tele] MOL P 659 Teleki cs. lt. 98. fol. 1

6 BEVEZETÉS július 5-én Győr alá értek. A Dunántúlon Thököly Imre fejedem biztosainak hajtottak fejet a magyar főurak, Alsó-Magyarország nemesei, várai és városai pedig az előrenyomuló kuruc csapatoknak és vezérüknek, a kuruc királynak hódoltak meg. Hogy így Isten áldásábúl igaz Magyari szível lélekkel mehessünk Vérünket, s Országunkat szomjúhozó Török igája alól alól szabadítsuk föl, eggyet értvén keggyelmes Urunk eö Fölsége, s több körösztény hazánk segítségére jövő sok szép hadakkal ezekkel a szavakkal fejezte be Esterházy Pál nádor március 12- én Bécs városában, a királyi Magyarország vármegyéit hadba hívó pátensét. 4 Azt nem tudjuk, hogy a kiáltványok szokásos, túlzó retorikája, avagy Esterházy Pál belső meggyőződése dominált a török alóli felszabadításra buzdító sorokban, hiszen a politikai és katonai helyzet vajmi kevés reménnyel kecsegtetett. Forrásaink tanúsága szerint 1683 áprilisában a királyi Magyarország fegyveres ereje több mint katonát számlált. Lotharingiai Károly herceg pedig mintegy főnyi seregével előbb Esztergom ellen készült, majd júniusban Érsekújvár ostromával próbálkozott, abban a reményben, hogy az oszmán csapatokat el tudja téríteni Bécs ostromától. Kara Musztafa nagyvezír azonban kétkedő alvezérei véleményét figyelmen kívül hagyva, Bécs ostroma mellett döntött. Lotharingiai Károly a helyzethez képest higgadtan intézkedett. Mintegy katonával erősítette meg Bécs védőit, akiknek létszáma így elérte a főt. 5 Köztük volt Gombos Imre putnoki kapitány, néhány tucat katonájával. A magyarok részéről Esterházy Pál nádor az 1683-as év tavaszán főnyi mezei katonaság kiállítását ígérte, az Udvari Haditanács pedig elrendelte a király által fizetett végvári katonaságnak im alten Stand, tehát a régi létszámra történő kiegészítését. 6 Alsó-Magyarországon és a Dunántúlon a várakban maradt őrséget nem számolva, április végén és május végén 6713 lovas, illetve 2515 gyalogos sorakozott fel a törökkel szemben, de a nádor még közéjük várta Trencsén vármegye, az esztergomi érsek és káptalan, a győri, a nyitrai, a veszprémi és a váci püspökök bandériumait, akik 330 lovas és 210 gyalogos kiállítását ígérték az év elején. Az Udvari Haditanács június 23-án újabb 5000 magyarországi katona toborzását rendelte el. 7 Ez utóbbi intézkedés azonban minden bizonnyal papíron maradt, mivel Lotharingiai Károly a Győr felé hömpölygő oszmán sereg előőrseit visszaverve, Óvárnál állomásozó lovasságával már Bécs megerősítését fedezte. Leopold Schulz altábornagy parancsot kapott Alsó-Magyarország kiürítésére, mivel 8000 fős hadtestével a magyar morva határszélen a lengyel segélyhadak felvonulását kellett fedeznie. A királyi Magyarország területének feladása törvényszerűen magával vonta a magyarországi katonaság összeomlását. Esterházy Pál nádor június utolsó napján a válságos helyzetről ekképp tudósította az uralkodót: Én itt állok katonaság nélkül az ellenség előtt könyörög tehát lakossága általam mint nádor és közbenjáró által Fölségednek: méltóztassék neki tudtára adni, mitévők legyenek e végveszélyben? S ha képes Fölséged a lakosokat megoltalmazni, vagy sem? Ha igen, úgy mihamaribbi oltalomért esedeznek: mert az ellenség küszöbünkön áll s már-már reánk tör eltapos bennünket; ha penig nem: akkor nevegye nekik Fölséged rossz néven, ha az időkhöz szabván magokat s a kénytelenség tanácsára hallgatván, magok, nejeik és gyermekeik megmaradásáról gondot viselendők Thököly hatalmának hódolnak. 8 Tudjuk, hogy a magyarországi katonaság zöme kényszerűségből behódolt, ha nem is közvetlenül a töröknek, de Thököly Imrének. Az, hogy végül is milyen létszámú katonaság maradt meg a császár hívségén, még további kutatásokat igényel. Esterházy Pál nádori katonasága a hozzájuk csapódottakkal együtt legalább 1000 főt számlálhatott. Komárom, Győr, Lipótvár és Pozsony falai között legkevesebb 2000 katona állomásozhatott, nem számítva az olyan kisebb földesúri magánvárakat, mint Fraknót vagy Vöröskőt, ahol a főúri magánkatonaságon kívül a vitézlő rend számos tagja dacolt az oszmán áradattal. Meghódolni vagy ellenállni? Örök dilemma. A választás nemcsak a kortársak, de az utókor számára sem mindig egyértelmű. Hogy miért volt ott a magyarság, ahol volt? Többsége miért a török oldalán? Nehezen megválaszolható kérdések. Az egyik legújabb magyar történeti szintézis summázata szerint a korszak alapvető problémája az, hogy a Zrínyi Miklós által propagált hazai kezdeményezés, mely a török uralom felszámolására irányuló nemzetközi összefogást elindíthatta volna, nem valósult meg, és a számos kívülről, részben Bécsből érkező kedvezőtlen kihívás dezorganizáló hatásai a magyar politikai és katonai vezetést megosztották s részben tévútra vitték. Ezért, amikor a nagy fordulat valóban elkövetkezett, Magyarország a nemzetközi politika országútján szinte keresztben állt. Thököly Imre magyar csapatai ugyanis a török oldalán vonultak Bécs 4 Esterházy Pál nádor kiáltványa Győr vármegyének. Bécs, március 12. MTA kt. Ráth Károly gyűjteménye. 201/III. 5 Klopp, i. m., ; Rázsó Gyula, Az oszmán hadsereg Bécs alatt. In Benda Várkonyi, i. m., Az Udvari Haditanács utasítása a magyar kancelláriának, április 11. ÖStA KA HKR Prot. Reg k fol. 7 ÖStA KA HKR Prot. Reg június fol. 8 Thaly Kálmán, Az 1683-iki táborozás történetéhez. Budapest,

7 BEVEZETÉS felé, egy olyan lehanyatló hatalom segéderőjeként, amely Magyarország legrégibb igazi ellensége és romlásának fő okozója volt. 9 E problémakör összetett voltára pedig éppen egy osztrák történész figyelmeztet, mikor megállapítja: A harmincéves háború előtt és különösen II. Rudolf udvarában a kormányzat még feladatának tekintette Magyarország visszaszerzését. Azután beleragadtak a status quóba; ez azonban csak előnyt jelentett a törököknek, és előbb-utóbb oda kellett vezetnie, hogy a Habsburgok egész Magyarországot elveszítik, mivel a magyarok magától értetődően nem voltak hajlandók országuk szétdaraboltságát véglegesnek tekinteni. A legnagyobb szolgálat, amit Kara Musztafa a Habsburgoknak tehetett, a Bécs elleni hadjárat volt. A császáriak felébredtek kényelmes illúzióikból, a császár Lengyelország, a birodalom és Olaszország [sic!] segítségével győzelmet aratott, ez ismét lendületet adott politikájának, s a császári udvar hamarosan kész volt Magyarország visszaszerzéséért harcolni. 10 A csoda, melyben talán kevesen hittek, bekövetkezett. Lotharingiai Károly sokat kockáztatott, de stratégiája bevált. A Sobieski János lengyel király seregével és a Német-római Birodalom segélyhadaival főre duzzadt sereg szeptember 12-én Kahlenbergnél közel félnapos ütközetben tönkre verte a Bécset ostromló oszmán haderőt. 2. BÉKE VAGY HÁBORÚ? E kérdésben igen hamar döntenie kellett a Habsburg Birodalom politikusainak és katonáinak. A katonák természetesen a hadjárat folytatására voksoltak. Győzelmi mámorában Sobieski János lengyel király már egyenesen Buda alá kívánt vonulni. Lotharingiai Károly herceg azonban a párkányi erődítmény és Esztergom elfoglalásával a további küzdelemnek, így Buda bevételének stratégiai hátterét akarta megteremteni. Ezzel szemben az udvar úgynevezett spanyol pártja, vagyis a nyugati érdekek elsőbbségét, elsősorban a XIV. Lajos elleni fellépést sürgető politikai érdekcsoportosulás a békekötés irányába befolyásolta a császárt, tegyük hozzá, nem is ok nélkül. A bajorokon kívül a birodalmi segélyhadak jelentős része ugyanis hazaindult, köztük a szász választófejedelem fős serege. Kara Musztafának viszont sikerült rendet teremteni menekülő csapatai között. Érsekújvár őrségét a szövetségesek ostromától tartva főre növelte és mintegy katonát állított újra csatasorba. Úgy látszott, az események hasonló irányt vesznek, mint közel húsz évvel azelőtt, amikor a győztes szentgotthárdi csata után, ahelyett, hogy a szövetséges csapatok ellentámadásba mentek volna át, az udvar húsz évre békét kötött a törökkel. Kuniz, a császár portai rezidense, Maurocordato, a portai tolmács útján békeajánlatot tett Kara Musztafának. Ám az ambiciózus nagyvezír, bízva erejében s a magyarok, vagyis Thököly Imre támogatásában, nem reagált az üzenetre, hanem újabb támadásra készült. Számítása ezúttal sem vált be. A Kara Mehmed budai pasa vezette csapatok előbb október 12-én, Párkánynál szenvedtek súlyos vereséget, majd rövid ostrom után, október 28-án a törökök Esztergom várát is feladták. Bár a szövetségesek gyors hadisikerei jótékonyan hatottak a kétkedőkre, legalább ilyen súllyal esett a latba a mélyen vallásos I. Lipót császárnál XI. Ince pápa bécsi nunciusának, Buonvisi bíborosnak a pogányok elleni harcra buzdító szavai. A vallási érvek mellett a pápa jelentős anyagi támogatást, a velencei követ pedig a köztársaság hadba lépését helyezte kilátásba, új frontot nyitva a Földközi-tenger keleti medencéjében. Szeptember október havában IX. Ince pápa eszmei és anyagi ösztönzése mellett már formálódott az új törökellenes szövetség, a Liga Sacra, vagyis a Szent Szövetség. Bár a Szent Szövetségben ekkor már elsősorban a politikai érdekek domináltak, a törökellenes összefogásban mégis megtestesült a keresztes háborúk eszméjének nosztalgiája, hiszen önkéntesek ezrei harcoltak évekig a magyarországi, a podóliai hadszíntéren, valamint az Égei-tenger medencéjében az ősi pogány ellenséggel szemben. Katolikus és protestáns katonák tízezrei, akik nemrég még halálos ellenfelek voltak, együtt küzdöttek az oszmánok ellen tavaszán a Habsburg császár, a lengyel király és a velencei dózse formálisan is aláírta a Liga Sacra okmányát, s ezzel végleg eldőlt a felszabadító háború sorsa. De mi legyen a rebellis magyarokkal? tették fel a kérdést sokan a Habsburgok politikai berkeiben. A politikusok egy része, a magyarok árulása miatt, a szigorú megtorlást javasolta I. Lipót császárnak és magyar királynak. A háborút folytatni akarók, élükön Lotharingiai Károly herceggel, ezzel szemben józanul felmérték, hogy egy ilyen megoldás végleg az oszmánok karjaiba taszítaná az egész országot. Tapasztalatai alapján maga 9 Kosáry Domokos, Újjáépítés és polgárosodás Magyarok Európában III. Budapest, In Benda Várkonyi,

8 BEVEZETÉS Sobieski János lengyel király is azon a véleményen volt, hogy a császárnak a magyarokkal szembeni megtorló politikája csak a fegyveres ellenállást erősíti. A reálpolitikai megfontolások végül is erősebbnek bizonyultak az érzelmeknél, s a nyáron megtévedt nyugatmagyarországi főurak megbüntetése, némi fenyegetés után, lekerült a napirendről. Hiszen, amilyen gyors volt a kényszer szülte behódolás július táján, olyan gyors lett szeptember második felében az uralkodó hűségére való visszatérés. Esterházy Pál nádor a kahlenbergi győzelem után alig egy hónappal már mintegy 5000 magyarországi katonával vett részt a harcokban, november közepén pedig 8000 főnyi magyar sereg meglétéről tett jelentést az Udvari Haditanácsnak. 11 Ezt támasztja alá az is, hogy Czobor Ádám december végén 3000 katona kiállítását jelezte az Udvari Haditanácsnak a következő hadiévre BEVEHETŐ-E BUDA FEGYVER ÁLTAL? Lotharingiai Károly, aki a híres hadtudós, Raimondo Montecuccoli mellett tanulta a hadakozást, mesterének elvei szerint tervezte meg a Buda ellen indítandó hadjáratot. A fő csapást a Duna mentén Buda irányába kívánta mérni. A Felvidéken és a Dráva mellékén csak kisebb erőkkel szándékozott hadakozni, mivel ha Budát elfoglalták, Belgrádig nem volt jelentősebb vár. Amennyiben tehát a hadműveletek fő irányától távolabb eső várakat rendszeres blokád alatt tartották, azok idővel ostrom nélkül is elestek. Lényegében elmondható, hogy Belgrád 1688-ban történt bevételéig ez az alapkoncepció érvényesült. Kezdetben úgy tetszett, megismétlődik az előző év őszének forgatókönyve, vagyis a keresztény seregek sikert sikerre halmoznak. A több mint katonából álló fősereg, amely magában foglalta az Esterházy János győri vicegenerális vezette tizenhat zászlóaljnyi, mintegy 1600 fős magyar katonaságot is Párkánynál átkelve a Dunán, június 18-án elfoglalta Visegrádot, és visszaverte Kara Musztafa budai pasa támadásait. Lotharingiai Károly ekkor úgy döntött, hogy nem vonul közvetlenül Buda alá. Átkelt a Duna bal partjára, hogy az utánpótlás zavartalanságát biztosítandó, elfoglalja Vácot és Pestet. Eközben Bekri Musztafa aleppói pasa, magyarországi szerdár, csapataival 13 Belgrádból Buda megerősítésére sietett. A császári sereg előrenyomulásának megakadályozására közel fős hadtestet indított el, de az június 27-én vereséget szenvedett, s a törökök három nap múlva Pestet is elvesztették. Tíz nappal később a császári haderő, miután átkelt a Dunán, Szentendrénél két napig tartó elkeseredett harcot vívott Musztafa szerdár erőivel, döntő győzelmet azonban nem sikerült kicsikarnia. 14 Buda körülzárása július 15-én kezdődött meg. Az ostrom hadászati hátterének biztosításáért folyó egyhónapos küzdelem, valamint Visegrád, Vác és Pest helyőrséggel történő ellátása főre apasztotta a fősereg létszámát. Három nappal később azonban Esterházy Pál nádor vezetésével megérkezett 9417 magyarországi katona. 15 Éppen jókor, mivel e kontingens kétharmadát a török harcmodort jól ismerő könnyűlovasok képezték, akik jelentős szerepet játszottak a Bekri Musztafa vezette felmentő sereg felett július 22-én, Érd mellett aratott győzelemben. Az eddig ismert adatok szerint Budát legalább 200 ágyú és főnyi őrség védte. Ezzel szemben Lotharingiai Károly hercegnek a magyarokkal együtt alig volt katonája és ebből mindössze gyalogos. Badeni Lajos, a Haditanács elnökének unokaöccse, ifjonti hevületében nyolc nap alatt bevehetőnek vélte a várat. Ám a tapasztalt katona, Rüdiger Starhemberg tábornagy, aki az előző évben eredményesen védte meg Bécset, ilyen kis létszámú, meglehetősen leharcolt és fáradt sereggel nem tartotta lehetségesnek Buda eredményes ostromát. Elsősorban Érsekújvár bevételét szorgalmazta, melynek blokádja jelentős erőt, 4700 magyar katonát és több császári ezredet kötött le. Emellett a vár őrségének portyái bizonytalanná tették a fősereg utánpótlását is. A Víziváros július 19-én történt elfoglalása, majd három nap múlva a felmentő sereg támadásának visszaverése még az ostromot vezető Starhemberg tábornagyot is optimistábbá tette. A hadiszerencse azonban hamarosan elpártolt a keresztényektől, s a problémák egyre sokasodtak. Elégtelennek bizonyult a tüzérségi előkészítés, a vívóárkok lassan és nem megfelelően készültek, az aknászok tevékenysége pedig általában több veszteséget okozott az ostromlóknak, mint a védőknek. Az oszmán védők előbb Kara Musztafa, majd annak eleste után 11 Iványi Emma, Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége Budapest, Czobor Ádám felterjesztése a Haditanácsnak. ÖStA KA HKR Prot. Exp január 365. k. 43. fol. 13 A szerdár a Magyarországon működő török hadak seregparancsnoki posztja. 14 Bánlaky József, A magyar nemzet hadtörténelme. 17. Budapest, Numerus Militia Hungarova per Palatinum Congregatione Augusti 12. OL P 125. Esterházy Pál nádor iratai, 95. k sz. 4

9 BEVEZETÉS Sejtán Ibrahim pasa vezetésével fanatikusán küzdöttek, és nap nap utáni kitöréseikkel lehetetlenné tették nagyobb szabású roham indítását. Az egyre súlyosabb veszteségek, az akadozó ellátás augusztus derekára kritikus helyzetet idéztek elő az ostromló seregben. Lotharingiai Károlynak a hónap közepén Bécsbe küldött jelentése szerint serege főre olvadt, sok volt a beteg és a sebesült, s katonasága már a vár körülzárására sem volt elegendő. Maga a fővezér, a lotharingiai herceg is ágynak esett. Rüdiger Starhemberg, aki betegen vezette a hadműveletet, egyenest az ostrom abbahagyását javasolta a Haditanácsnak. Úgy vélte, a védők ereje már erősebb a támadókénál. Szerinte csak isteni csodában lehet reménykedni, abban, hogy a védőket esetleg pánik fogja el, és megadják magukat. 16 Szeptember 13-án Miksa Emánuel bajor választófejedelem 8000 fős seregével megérkezett a Rajna mellől, de Bekri Musztafa főnyi hadával újra feltűnt, és szeptember 22-én Budaörs irányából a circumvallatio, vagyis a körsánc nyugati része ellen intézett támadást. Ezzel egyidejűleg a védők kirohanása a szövetségesek ostromműveiben is jelentős károkat okozott. Néhány nap múlva Musztafa szerdárpasának sikerült 600 fős erősítést a várba juttatnia. Bár eközben több egység érkezett a Német-római Birodalomból, a katonai helyzet mégsem javult. Végül elhatározták, hogy minden erőt egy helyre koncentrálva, október 4-én rohamot indítanak a déli Nagyrondella ellen, de ez a támadás szintén kudarcba fulladt. Eközben a török felmentő sereg állandóan zaklatta az ostromlókat, Ahmed egri pasa pedig visszafoglalta Pestet, s a Dunán keresztül élelmet és katonákat juttatott a várba. A helyzet egyre tarthatatlanabbá vált, hiszen az ostromlókból ostromlottak lettek, különösen azután, hogy Bekri Musztafa szerdár-pasa további főnyi erősítést kapott, s így lehetősége nyílt a szövetséges seregek utánpótlásának elvágására. Reményvesztettség, demoralizálódás lett úrrá a szövetséges csapatokon. Az Esterházy Pál nádor parancsnoksága alatt álló magyar katonaság már régóta zúgolódott a fizetetlenség és a rossz ellátás miatt, és mivel a hadvezetőség képtelen volt biztosítani élelmezésüket és zsoldjukat, nagyobb részük már október 26-án tábort bontott. A kialakult kritikus helyzetben a császári hadvezetés november 3-án elrendelte a csapatok visszavonulását. Buda tehát továbbra is oszmán kézen maradt. Es így az egeß nyarat Buda alat töltvén meg nem vették Budát, mert in Octobri szok hidegh esö járt, ejelnappal iobbára czak est, elegh maradót valamely nemeth lo, mind megh döglöt; az nemet is igen holt. Az hidegekis es havaß esök el érkezvén, az mint ößel szokot lennj, nagy károkkal, mégh álgyukot is köllött ott hadni ot hatták Budat így emlékezett vissza később az évi budai ostromra Lipthay András. 17 A XVII. században immáron harmadszor maradt sikertelen Buda ostroma. Történetírásunk Buda 1684-es ostromát meglehetősen mostohán, gyakorlatilag a sikeres évi ostrom kellemetlen előjátékaként kezeli. Ezért részleteiben igazán ma sem ismerjük az ostromot és a hozzá kapcsolódó hadműveleteket. Számos kérdés máig megválaszolatlan maradt. A vereségek ellenére miért volt olyan aktív az oszmán felmentő sereg? Milyen helye és szerepe volt a magyarországi katonaságnak a hadműveletekben? Ez utóbbi kérdés tisztázása különösen azért fontos, mivel ezután a nádor személyesen már nemigen vett részt a törökellenes felszabadító háború harcaiban, s ez a tény tovább szaporítja a kérdőjelek számát. 4. A KUDARC TANULSÁGAI A Buda alatt elszenvedett fiaskó a hadi céloknak és a megvalósítás eszközeinek módosítására késztette a császári hadvezetést. Bebizonyosodott, hogy csak megfelelő erőkoncentrációval lehet eredményt elérni. Ennek alapfeltétele az volt, hogy a Német-római Birodalom katonai erői felszabaduljanak, de 1684-ben erre még nem volt mód. XIV Lajos Luxemburg vára ellen intézett támadása miatt a birodalmi kontingensek a Rajna mellett voltak lekötve. Bár a pápa közvetítésével I. Lipót és XIV. Lajos augusztus 8-án békét kötött, a birodalmi segélyhadak zöme csak október elején érkezett Buda alá, amikor az ostromlók sorsa már megpecsételődött. Az évi hadműveletek kudarca sok tanulsággal szolgált. Kiderült, hogy a jövőben biztosabb és zavartalanabb ellátás kiépítésére van szükség; az ellenfél felmentő hadainak felvonulását és utánpótlását időben meg kell majd akadályozni; és módszeresebb és szakszerűbb tüzérségi, valamint ostromtechnikai előkészítés szükséges a rohamok előtt. 16 Renner, Victor, Vertrauliche Briefe des Grafen Ernst Rüdiger von Starhemberg. Wien, Lipthay András Életemnek emlékezete. Sajtó alá rendezte Rédei Éva, a bevezető tanulmányt írta Czigány István és Rédei Éva. Szerkesztette Tarnai Andor. Budapest,

10 BEVEZETÉS A szövetséges erők katonai vezetőinek gyakorlatilag nem voltak tapasztalatai török erősségek ostromában. A szabályos ostromhoz szokott hadvezérek jócskán alábecsülték az első pillantásra korszerűtlennek látszó oszmán várak és a bennük lévő fanatikus őrség védelmi képességét. Ennek árát 1684 nyarán Buda falai alatt mintegy halottal fizették meg. A kedvező külpolitikai és anyagi háttér 1685-ben tette lehetővé a következő évek sikersorozatának megalapozását. Heves viták után végül Érsekújvár és Székesfehérvár ostroma mellett döntöttek. A fősereg létszáma az előző évihez képest megduplázódott, mivel a birodalmi segélyhadak embere időben megérkezett, s emellett a magyarországi katonaság is az előző évinél nagyobb létszámban vonult ki a harcmezőre. Zichy István július 20-án kelt levelében arról tudósított, hogy Érsekújvár alatt katona van, pénzes nép, kenyerek, pecsenyéjek untig elég gyün, egészséges nép. 18 De még ide várták idősebb Bercsényi Miklóst a bányavidéki, Batthyány Ádámot a Kanizsa elleni, Esterházy Jánost a győri főkapitányság csapataival. Ez utóbbiak létszáma mintegy 5000 főre rúgott. 19 A több mint katona nemcsak Érsekújvár ostromához volt elegendő, hanem lehetőséget teremtett a török felmentő sereg legyőzéséhez is. A szultán a magyarországi erők szerdárjává Buda előző évi sikeres parancsnokát, Sejtán Ibrahim pasát nevezte ki. Ibrahim pasa, aki Buda megvédése után a Melek, vagyis az angyal melléknevet kapta, hogy az ellenfél főerőit Érsekújvár alól elvonja, fős hadával Esztergom ostromához kezdett. Ekkor azonban Lotharingiai Károly herceg, közel embert hátrahagyva Érsekújvár ostromának folytatására, a szövetséges csapatok katonájával Esztergomhoz vonult, és Tát mellett augusztus 16-án szétverte a török sereget. Három nappal később Aeneas Caprara tábornagy rohammal bevette Érsekújvárt, s ezzel teljessé vált a siker. Miközben Lotharingiai Károly csapatai Esztergomhoz közeledtek, a Jacob Leslie tábornagy vezette csapatok megrohanták Eszéket. A híd jelentős részét felégették, a török csapatok utánpótlását pedig zsákmányul ejtették. A keresztény sikerek hatására Thököly Imre katonasága egyre jobban demoralizálódott. Miután a császáriak kéthavi ostrom után szeptember 11-én bevették Eperjest, szeptember végére október elejére a kuruc haderő már a bomlás jeleit mutatta: egymás után adták fel Leopold Schulz tábornagy csapatainak a nagyobb erősségeket: Tokajt, Kallót, Kisvárdát és Szerencset. Eközben Peter Mercy altábornagy csapatai szinte kardcsapás nélkül elfoglalták Szolnokot a töröktől. Máig nem tisztázottak pontosan azok a béketapogatózások, melyeket a török hadvezetőség kezdeményezett a császáriaknál, mint ahogy az sem, hogy a béke zálogául valóban felajánlották-e Thököly Imre személyét. Mindenesetre tény, hogy a kuruc király október 15-én történt elfogatása után, felsőmagyarországi uralma két hónap leforgása alatt összeomlott. Munkács várának kivételével az összes erősség megadta magát, és december elejéig kuruc katona állt át császári szolgálatba. 20 Összefoglalásként elmondható, hogy az évi hadjárat eredményei bőségesen kárpótolták a szövetségeseket az előző évben elszenvedett kudarcért. Érsekújvár elfoglalásával nemcsak Bécs fenyegetettsége múlt el, hanem Esztergomig biztonságossá vált a Duna völgye, a fő utánpótlási vonal. Megszűnt Thököly Imre felsőmagyarországi fejedelemsége, katonáinak zöme pedig a szövetséges haderő oldalára állt. Gyakorlatilag szabaddá vált az út Buda felé. 5. BUDA VÁRÁNAK FELSZABADÍTÁSA A forrásokat számba véve, úgy tűnik, Buda évi ostroma a magyar történelem talán legrészletesebben feldolgozott eseménye. Ami az ostrom történeti részét illeti, ez a megállapítás valóban igaz. A most közreadásra kerülő hadinapló azonban újabb értékes forrása lehet Buda június 18-tól augusztus 2-ig tartó ostromának. Bevezető tanulmányunkban ezért tárgyaltuk részletesen az évi ostromhoz vezető eseményeket, szándékunk szerint megfelelő hátteret adva történések megértéséhez. Most sem az ostrom eseményeinek részleteit kívánjuk feltárni, hanem e hadművelet hátterét akarjuk röviden megvilágítani. A törökellenes háború során talán az esztendő volt az az év, amikor a keresztes háború eszméje, a keresztényi szolidaritás a legerősebben hatott Európában. Több ezer önkéntes jött el Buda alá, parasztok, kézművesek éppúgy, mint a kontinens leghíresebb famíliáinak tagjai. Számukat nehéz meghatározni, hiszen az önkéntes fogalmi kategóriája igen tág. A korabeli beszámolók általában főre becsülik a táborban lévő 18 Czigány István, A magyarországi csapatok szerepe a török alóli felszabadító háborúban. HK 1989/2. sz Az Udvari Haditanács rendelkezése a bányavárosi, a Kanizsával szembeni és a győri főkapitányságoknak, június ÖStA KA HKR Prot. Reg k fol. 20 Csáky István jelentése és listája Thököly átállt katonaságáról, december. ÖStA. KA HKR Prot. Exp k fol., Az iratot említi Károlyi Árpád Welmann Imre, Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Budapest,

11 BEVEZETÉS önkénteseket, míg az eddigi legátfogóbb történeti feldolgozás ezres létszámot valószínűsít, amit a magunk részéről csekélynek tartunk. A különböző ezredek kötelékeiben mindenesetre számos önkéntes hadakozott saját költségén vagy csupán ellátás fejében. A zsoldoskatonák nem csekély hányadát a fizetség mellett valószínűleg a pogányok elleni küzdelem keresztényi vagy keresztyéni kötelessége is lelkesítette. 21 Lotharingiai Károly herceg, az előző év hadisikereire építve, Buda ostroma mellett szállt síkra. Régi ellenfelei, köztük elsősorban Badeni Hermann, az Udvari Haditanács elnöke, viszont inkább Székesfehérvár és Eger elfoglalását javasolták. Emellett voksolt a már jó ideje önálló fővezérségre áhítozó Miksa Emánuel bajor választófejedelem is. Az érvek és ellenérvek párharcából meglehetősen zavaros és nehézkes haditerv bontakozott ki. Eszerint a főerőket megosztanák, Miksa Emánuel választófejedelem csapataival Székesfehérvárt, míg a sereg másik része, vélhetően Lotharingiai Károly herceg vezetésével, Egert ostromolná, a lovasság zöme pedig az eszéki várat és hidat foglalná el. A későbbi, a császár elé terjesztett változat szerint, amíg a bajor hadtest Székesfehérvárt venné ostrom alá, addig a császári seregtest birtokba venné Eszéket, majd a bajorokkal egyesülve Buda ellen indulnának. Eger megtámadására azonban csak akkor kerülne sor, ha Buda bevételére nem maradna idő. 22 Végül, május 31-én szinte az utolsó utáni pillanatban, Lotharingiai Károly, hercegnek egy vacsora alkalmával sikerült meggyőznie a császárt tervének helyességéről. Miksa Emánuel, önállóságát hangsúlyozandó, június 13-án Komáromból indult el a Duna bal partján, de első dühében még Hatvan várának megvételére gondolt, míg Lotharingiai Károly, ugyanezen a napon, csapataival Párkánynál átkelve a folyón, a másik parton vonult Buda felé. Sajnos a hadvezetésen belüli torzsalkodások hatása hamarosan megmutatkozott az egyes hadműveletek eredménytelenségében. Buda évi ostroma alkalmával mégis számos hadászati és taktikai hibát sikerült kiküszöbölni, s ez nagyban elősegítette az ostrom sikerét. Miután az előző év harci sikerei megtisztították a vár hadászati előterét, a felvonuló erőknek nem kellett komolyabb harcba bocsátkozniuk. Ezért közel egy hónappal a kitűzött idő előtt, viszonylag pihenten és veszteségek nélkül értek a vár alá. A francia királlyal időközben létrejött békekötés következtében a német birodalmi segélycsapatok jelentős része, a bajorok és a szászok, már a vár körülzárásában is részt vettek. Az ostromló sereg nagyságára vonatkozóan a levéltári forrásokban és a könyvekben különböző létszámadatokkal találkozunk. Véleményünk szerint a vár körülzárását Pest városának elfoglalása után június 18. és 21. között mintegy katona hajtotta végre. A következő két hét során, további császári és magyarországi alakulatok mellett, folyamatosan érkeztek a Németrómai Birodalomból a szász, a frank, a sváb és július első napjaiban a brandenburgi kontingensek. Június elején tehát az ostromló sereg összlétszáma figyelembe véve az addigi veszteségeket fő körül mozgott. A vár megvívásához mintegy gyalogos és 4000 gyalogsági harcra is kiképzett dragonyos állt rendelkezésre. Szükség is volt rájuk, mert a várban lévő oszmán erők létszámát a fegyverforgató lakosokkal együtt főre becsülték. Természetesen e több mint katonának csak egy része tartózkodott állandóan a táborban. Ezáltal az ellátást könnyítették meg, hiszen például a lovasság takarmányozását részben a mai Csepel-szigeten, részben pedig a Mezőség és a Sárvíz mellékén oldották meg. A hadművelet eredményességének egyik kulcsa a csapatok megfelelő anyagi és élelemellátása volt. Buda évi ostromáról elmondható, hogy a sereg szükségleteit a kor viszonyaihoz képest kielégítő színvonalon tudták biztosítani; a hadjárat előre tervezett költsége millió rajnai forintra, a végösszeg pedig ennél jóval többre rúgott. Hatalmas feladatot kellett Rudolf Rabatta altábornagynak és hadbiztosainak megoldani. Július első heteiben, ha a délen és keleten cirkáló lovasalakulatokat nem számítjuk, akkor is legkevesebb katona ellátásának gondja nehezedett rájuk a Buda alatti táborban, ha pedig ehhez hozzávesszük a kiszolgáló személyzetet is, akkor embert kellett élelmezni. Ez a létszám megfelelt egy korabeli nagyváros lakosságának. Csak a szárazföldi szállítást végző háromezer szekérhez 6000 emberre volt szükség. Ha figyelembe vesszük a csapatok veszteségeit és a létszámhullámzásokat, az ostrom alatti lisztszükségletet , a hússzükségletet mázsára becsülhetjük. 21 Szakály Ferenc, Önkéntesek Budavár visszavívásánál. In Budavára visszavétele 1686-ban. Egy ismeretlen angol kortárs beszámolója. Deák Farkas 1886-ban megjelent fordításának hasonmás kiadása. Füzetek Budapest múltjából 4. Szerk. Faragó Tamás. Budapest, XII XIII. 22 Bánlaky, i. m., ; Károlyi Welmann,. i. m., ; Szakály Ferenc, Hungaria Eliberata. Budavár visszavétele és Magyarország felszabadítása a török uralom alól Budapest,

12 BEVEZETÉS Természetesen az ellátás színvonala a társadalmi és katonai hierarchia, valamint az egyes személyek anyagi lehetőségei szerint változott. Johann Dietz, a brandenburgi csapatokkal érkezett orvos, visszaemlékezéseiben lehangoló képet festett a táborról. Szerinte a katonák rongyos egyenruhájukba burkolózva a csupasz földön feküdtek; jó hangulatukat csak a magyar újbor és a mézsör tartotta fenn. Francesco Grimani velencei önkéntes viszont egészen más viszonyokat vázolt fel levelében: Az ostromló sereget képző gyalogcsapatok mindannyian egészségesek, jól ruházottak és nagyszámúak. Minden dolognak annyira bőviben vagyunk, hogy igények és szükségletek dolgában nemcsak az van meg, ami kell, de még az is, ami kívánatos Élelmiszerekben nincs hiány, s ami kell, minden megvan Takarmányban meglehetős nagy a hiány, de végre erről is gondoskodnak, részint úgy, hogy a kényelmesebb vízi úton, részint úgy, hogy távolabbról, kényelmetlenebb úton hoznak. 23 Több mint egy hónap múlva, augusztus 22-én egy névtelen önkéntes alább közlendő naplójában hasonlókat jegyez fel: Eleség, zab, kenyér, hús, hal, bor, sör, s mindaz, ami úgy embernek, mint lónak táplálékul szolgálhat oly bőségesen volt a táborban, Rabatta főhadbiztos jó rendszabályainak és helyes gazdálkodásának köszönhetően, hogy semmi sem volt drágább, mint Bécsben. Miután a szövetségesek most jelentős időelőnyben voltak, eredményesen zavarták és lassították az ellenfél felmentését megkísérlő csapatok felvonulását. Ehhez az új nagyvezír, Szári (Szőke) Szulejmán hadvezetési hibái is hozzájárultak, bár ezek okait még nemigen kutatták a történészek. Az ostrom első hetében Aeneas Caprara tábornagy és Pálffy János Károly altábornagy vezetésével főnyi lovasságot, köztük mintegy magyar lovast irányítottak az egri és székesfehérvári török őrség, továbbá a Buda felmentésére gyülekező csapatok mozgásának és akcióinak kikémlelésére. Ehhez jelentős segítséget nyújtott Antonio Caraffa és Donath Heissler altábornagyoknak a Tisza vidékén és Szolnok környékén működő fős hadteste, melynek nagyobbik részét a felső-magyarországi és végvári katonaság alkotta. A július első felében egyre sűrűsödő tatár-török portyák miatt Lotharingiai Károly herceg további jelentős lovas és gyalogos erősítéseket küldött Buda és Pest déli erőterébe. Miután a felderítők jelentették, hogy Hatvan táján 4000 török készül támadásra, ezért nehogy az évi eset, vagyis Pest elfoglalása megismétlődjék Mercy tábornagyot lovassal és több száz gyalogossal a város helyőrségének megerősítésére küldték. A hirtelen támadásokat megelőzendő, egy 600 fős naszádos hajdúkülönítmény, Kalocsa-Földvár térségéig a Dunán lehajózva, a lovasság támogatásával a folyó két partján felégette és elfoglalta a török palánkokat, többek között Ercsit, Adonyt és Kalocsát. A Víziváros ez alkalommal is viszonylag könnyen került a szövetségesek kezére. Ám okulva az évi tapasztalatokból, úgy határoztak, hogy ezúttal két helyen rohamozzák meg a várat. Északon, a Bécsi kapu és az Esztergomi rondella között a lotharingiai herceg csapatai, délen, az úgynevezett Nagyrondellánál, Miksa Emánuel egységei készítették az ostromműveket. Luigi Fernando Marsigli császári hadmérnök, aki terjedelmes értekezést írt az 1684-es ostrom tapasztalatairól, most megvalósíthatta elképzeléseit. A katonai szaknyelven contravallatiónak nevezett sáncrendszer, a közelítő és parallelárkok és a redutok (kiserődök) elkészítése közel egy hónapot vett igénybe. A legújabb kutatások azonban súlyos hiányosságokat tártak föl például az aknászok munkájában, éppen úgy, mint a hadműveletek összehangoltságában. Szomorú példát szolgáltatott erre Lotharingiai Károly hercegnek a július 13-án a vár északi oldalán indított, elhamarkodott rohama, amely közel 1400 áldozatot követelve kudarcba fulladt. Az első igazán összehangolt támadást július 27-én hajtották végre. Északon a Bécsi kapu és az Esztergomi rondella között brandenburgi, császári, magyar és sváb katona rohamozott, míg a déli oldalon 4000 bajor és szász fegyveres indított támadást a Nagyrondella ellen. Az ellenség erőinek megosztására, a meredek keleti oldal azon pontján, ahol öt nappal előbb a lőportorony felrobbanása a palota falán hatalmas rést ütött, Esterházy János 2000 hajdúja néhány száz német gyalogossal álrohamot kezdett. Bár a veszteségek hatalmasak voltak mintegy 4500 halott és sebesült, mégis jelentős eredményeket értek el. Az északi oldalon három ponton, a déli oldalon, a Nagyrondellán, pedig egy helyen sikerült magukat befészkelni, és ezeken a pontokon tüzérséget telepíteni. Az itt felállított ágyúkkal közvetlen közelről lőhettek a belső védműveket. Mivel a török felmentő sereg mind jobban közeledett, a szövetséges hadvezetés augusztus 3-án újabb támadást rendelt el, de a második általános roham a bajorok kezdeti sikere ellenére sem hozott számottevő eredményt. Az ostromművek építése, a védők kitörései, a két roham, valamint a betegségek következtében az ostromló sereg létszáma igen megfogyatkozott. Francesco Grimani június utolsó napján úgy tudta: a táborban a magyar katonán kívül a szövetségeseknek már csak harcképes gyalogosa és lovasa található Francesco Grimani jelentése Frederico Cornarónak, Buda, július 16. In Bubics Zsigmond, Cornaro Frigyes velencei követ jelentései Buda várának 1686-ban történt ostromáról és visszavételéről. Budapest, Francesco Grimani két jelentése Frederico Cornarónak, Buda, július 31. In Bubics i. m., 241,

13 BEVEZETÉS Erről tanúskodnak az ezredkimutatások is. Július 29-én a budai táborban a Baden-gyalogezrednek az eredeti 1500 fős létszám helyett csak 955, a Beck-ezrednek 599, az Aspremont-ezrednek 602, a Fürstenberg-ezrednek 586, a Steinau-ezrednek pedig 659 embere volt. 25 A helyzet azonban gyökeresen különbözött a két évvel azelőttitől. Friedrich Scherffenberg erdélyi hadteste és a Caprara-Heissler-féle tiszai hadtest fős mozgósítható erőtartalékot jelentett Lotharingiai Károly számára. Thököly katonái most már nem lekötötték, hanem erősítették a keresztény sereget, hiszen a két hadtestben lévő katona zöme a volt kuruc haderőből rekrutálódott. Caraffa és Heissler fős hadteste augusztus 2-án, Scherffenberg csapatai pedig a legjobbkor, a felmentő sereg támadásai közben, a végső roham előtt, augusztus utolsó napjaiban érkeztek meg. Mivel az első általános roham előtt már bizonyossá vált, hogy a nagyvezír hamarosan megjelenik Buda alatt, ezért június második felében megkezdődött a tábort védő körsánc, az ún. circumvallatio kiépítése. Mire Szulejmán nagyvezír derékhada megérkezett Budához, összesen keresztény katona várta a tábor külső védművei mögött. A nagyvezír augusztus 14-én szánta el magát az ütközetre. Terve az volt, hogy nem frontálisan támad, hanem Budakeszi felől egy erős hadtesttel megkerüli a keresztény sereg északi szárnyát, így juttatva erősítést a várba. Az utat elzáró kis létszámú horvát és magyar lovasokat majdnem bekerítették, de a lovasság zöme Dünnewald, Mercy és Pálffy János Károly vezetésével visszaszorította a támadókat. Ekkor Lotharingiai Károly déli irányból emberrel megindult a sáncok mögül a török centrum felé, mire a nagyvezír visszavonta csapatait. Szulejmán belátta, hogy a zömében lovasokból álló seregével nem tudja áttörni a szövetségesek sáncrendszerét, ezért inkább kisebb, gyors különítményeknek a várba küldésével próbálkozott. Az egyik ilyen meglepetésszerű támadást augusztus 20-án hajtotta végre lovas, de csak mintegy török jutott be a várba. A következő akciót, talán babonából, az oszmán hadvezetés a nagy török diadalok (1521: Nándorfehérvár elfoglalása, 1526: a mohácsi győzelem, 1541: Buda, 1660: Nagyvárad bevétele) napján, augusztus 29-én indította, 1000 szpáhi és 2000 janicsár részvételével. Hatalmas küzdelem kezdődött a tábor területén, amelyben a támadók szinte teljesen felmorzsolódtak, s csak alig néhányan verekedtek be magukat Budára. Miközben a szövetséges csapatok egy részét a felmentő kísérletek megakadályozása kötötte le, addig az Esztergomi rondellánál és a palota déli oldalán tovább folyt a döntő roham tüzérségi előkészítése, a befészkelések kiszélesítése. Bár a bajorok augusztus 22-én elfoglalták az István-tornyot, azt hat nap múlva Iszmail pasa visszavette. Erre a tüzérség a török védőkkel együtt szétlőtte a tornyot. Friedrich Scherffenberg hadtestének beérkezése után a tüzérség már oly mértékben megrongálta a falakat a támadásra kijelölt pontokon, hogy szeptember 2-án elrendelték a harmadik, általános rohamot. Délután három órakor indultak meg a tüzérség által lőtt rések felé a rohamoszlopok, és nem várt gyorsasággal alig két óra alatt elfoglalták a várat. A különböző források szerint a császáriaknak az előző rohamokhoz képest csekély volt a vesztesége: halott és mintegy sebesült. Több mint 4000 török halott maradt a földön a harc és a szövetségesek azt követő öldöklése után. Abdurrahman pasa karddal a kezében esett el a mai Hess András térnél. A roham a török felmentő sereg szeme láttára folyt le, s amint egy Amszterdamban megjelent újság hírül adta, Buda elfoglalására maga a nagyvezír a tanú, aki emberrel a maga nemzetéből mindezt megszomorodott szemmel nézte végig, majd hátrahagyva táborát szégyenszemre a menekülést választotta 26 Ezzel Buda vára hetvenhét napos ostrom és több mint katona köztük legalább 2000 magyar vitéz elvesztése után felszabadult a száznegyvenöt évig és három napig tartó török megszállás alól. Lotharingiai Károly herceg háromnapos szabad rablással jutalmazta sokat szenvedett katonáit. A dúlásból hatalmas tűzvész kerekedett, s a rommá lőtt, hullahegyekkel teli város végképp üszkös romhalmazzá változott. Lotharingiai Károly herceg 6000 katona és civil lakos fogságba eséséről számolt be a jelentésében. Az ostrom utáni napokban a budai tábor rabszolgapiachoz kezdett hasonlítani. Szemtanúk szerint kezdetben olyan sok volt a fogoly, hogy egy kupa borért akár két-három törököt is lehetett kapni. A katonák bosszúja nem kímélte a Budán élő zsidó közösséget sem, ám a pogrom elmaradt, mert Oppenheimer Sámuel udvari hadiszállító megbízottjai fejpénzt fizettek a megkímélt zsidók életéért. Egy korabeli újsághíradás szerint: Néhány száz zsidó, akik 1000 tallért adott a katonáknak, életben maradt Haubt Tabelle july 29. ÖStA KA AFA TK Rövid és hiteles beszámoló arról, ami a korábbi királyi rezidencia, a nemes Buda város sikeres, ámbátor véres ostromakor történt. Amszterdamban, Jan Potgieter könyvárusnál, a Beurs-slys-ön. Lásd e kötetben a röplapok között. 27 Kivonat, kelt Bécsben, szeptember 5-én, készült egy Buda meghódításának részleteit tartalmazó írás után. Nyomtattatott Bécsben, Broer Appalaernál, 1686-ban. 9

14 BEVEZETÉS A foglyok közül sokan betegség vagy sebesülés következtében elhaláloztak, sokan pedig megszöktek. Török foglyok százait vitték Európa azon királyságaiba vagy fejedelemségeibe, amelyekből csapatok vettek részt Buda ostromában, de ennek ellenére 1686 decemberében még 2260 rabot őriztek Budán. Bajorországba 345 török került, nem számítva a Miksa Emánuel választófejedelem és a bajor főtisztek szolgáivá és ágyasaivá tett moszlim férfiakat és nőket. A szintén bővérű Erős Ágost szász választónak is megtetszett egy szép török rabnő. Kedvesét később illendően kiházasította, s a szerelmükből született fiúgyermeket Rutkowsky néven grófi rangra emelte. Ám a legtöbb rabságba vetett töröknek, ha nem váltották ki, nem alakult ilyen szerencsésen az élete - zömüknek megaláztatás és kényszermunka jutott. 6. A MAGYAROK BUDA ALATT Milyen volt a szerepe a magyar (magyarországi) katonaságnak Buda visszafoglalásában? Lotharingiai Károly a Buda elleni hadműveletek megtervezésénél mintegy főnyi magyarországi katona csatasorba állításával számolt. Történet- és hadtörténetírásunk lényegében ezt az adatot fogadta el a Buda körüli hadműveletekben részt vett magyar katonaság létszámaként. Természetesen ilyen létszámú magyar katonaság egy időben nem tartózkodott a Buda alatti táborban. Annál is inkább, mivel a honi katonaság nagyobb része könnyűlovasokból állt, akiket nem ostromműveletekre, hanem harcászati és fegyverzeti sajátosságaiknál fogva a török sereg felmentő kísérleteinek visszaverésére lehetett eredményesen felhasználni. A vár elleni támadások alkalmával viszont kedveltek voltak a magyar hajdúk, akik igen gyakran kerültek a rohamoszlopok élére. Könnyűfegyverzetűek lévén, igen gyorsan felértek a falak tetejére, s megpróbálták megvetni lábukat a fal peremén, amíg nehézfegyverzetű társaik be nem érték őket, hogy aztán együttes erővel űzzék el az ellenséget. Ismeretlenségbe burkolózó naplóírónk több helyen is beszámolt az első hullámban rohamozó hajdúegységekről. A július 27-én végrehajtott általános roham alkalmával leírta Esterházy János győri vicekapitány 2000 hajdúval indított álrohamát a víz felőli oldalon, ahol a lőporraktár felrobbanása miatt a fal megnyílt, és 300 fő támogatta őket, az északi oldalon pedig arról számolt be, hogy 50 kaszával felfegyverzett katona ment előre, egy másik rohamoszlopban pedig az Esztergomi rondellától bal kézre eső rondellán 50 hajdú a brandenburgiakkal együtt ásta be magát. A magyar egységek szintén igen nagy veszteséget szenvedtek, s a napló írója feljegyzésre érdemesnek tartotta, hogy a császári, a bajor, a szász, a brandenburgi, a sváb és a frank seregekből, valamint a hajdúk közül mindent összevetve 4000 ember esett el vagy sebesült meg. Létszámukról megjegyezte, hogy a felmentő sereg feltűnésekor a fővezér 4000 talpast és magyar huszárt az előőrsben, a védműveken kívülre rendelt, s főt, köztük 2000 talpast belül hagytak. Francesco Grimani augusztus elején úgy értesült, hogy jönnek a legderekabb magyarok, és úgy számítanak itt, hogy egészében vagy 8000 emberből álló hadtestet fognak képezni, alkalmas és hatásos erősítésül. 28 Véleményünk szerint az eddig feltárt adatok alapján az évi hadműveletekben a magyarországi katonaság összlétszámát legkevesebb főre tehetjük. Ennek több mint kétharmada valószínűleg megfordult a budai táborban az ostrom alatt. 29 Buda még javában lángolt, a városban tombolt az erőszak, amikor Európa már örömmámorban úszott. A templomokban Te Deum laudamust, hálaadó istentisztelet tartottak a győzelem és az elesettek emlékére. Rómában XI. Ince pápa, a törökellenes szövetség létrehozója és a háború bőkezű támogatója elrendelte, hogy Szent István magyar király tiszteletére minden évben ünnepeljék meg szeptember 2-át, Buda felszabadulásának napját. Valószínűleg így kívánt emlékezni arra a több tucat tábornokra, több száz magas rangú tisztre és a közkatonák tízezreire összesen mintegy emberre, akik 1684-ben és 1686-ban életüket áldozták a vár felszabadításáért. A Habsburg-politika irányítói propagandacéljaikra használták föl a világra szóló győzelmet. Dicsőítő versek tucatjait íratták az uralkodóról és a hadvezérekről, a törökbarátnak bélyegzett XIV. Lajost pedig gúnyos pamfletekkel vették célba. Az emberek a gyász és az emlékezés mellett fényűző fogadásokkal, mulatságokkal, tűzijátékkal, díszkivilágítással ünnepelték a győzelmet. Buda eliberata harsogták a piactereken, s a vándorkomédiások rögtönzött színdarabokkal szórakoztatták az egybegyűlteket. Az utolsó roham részleteiről Európa nyugati felének városait újságkiadványok rövid beszámolói árasztották el, amelyekből néhányat most közreadunk. 28 Francesco Grimani jelentése Frederico Cornarónak, Buda, augusztus 6. In Bubics, i. m., A magyarországi katonaság jelentős létszámát jelzi, hogy Buda bevétele után, az Udvari Haditanács kimutatása szerint a király által fizetett felső-magyarországi végvári katonaság létszáma 6000 fő volt. ÖStA KA HKR Prot. Reg szeptember k fol. 10

15 BEVEZETÉS A túláradó győzelmi mámort csak fokozták a keresztény fegyverek újabb sikerei. Nap nap után érkeztek a hírek arról, hogy a Szent Liga csapatai egymás után vették be az oszmánok erősségeit: Kaposvárt, Pécset, Siklóst, Szegedet. Sokan most már valóban kezdték hinni, hogy a török félhold egyre kisebb lesz, s talán hamarosan eltűnik Európa egéről. 7. HÍR EMLÉKEZET VALÓSÁG 1682-ben a korabeli újságokban, krónikákban és naplókban feljegyezték, hogy Európa egén hatalmas, szabad szemmel is látható üstökös tűnt fel. A kor emberét babonás félelem töltötte el: nagy háború lesz a kontinensen. Ezt a bekövetkező háborút Magyarországon és Európa-szerte másként élték meg, s a reakciók még Magyarországon belül is eltérőek voltak. A keresztény csapatok évi kahlenbergi, illetve párkányi győzelme mást jelentett a Bécstől és a hadszíntértől távol lévő erdélyi politikusoknak és mást a Nyugat- Magyarországon katonáskodó középnemes Lipthay András hadnagynak, aki 1683 nyarára később úgy emlékezett, hogy minden felé látván az szok tatár tüzeket, mindenüt égetvén az falukot, mentem Vereskö várában, gondolván, minthogy Vereskő Méltoságos Pálffj urak vára, azok azok nem adgyak az kuruczoknak magokat Bethlen Miklós, a külhonban tanult, művelt erdélyi tanácsúr önéletírásában így emlékezett a félelmet keltő eseményre [Teleki Mihálynak és Rhédei Ferencnek]: mikor Bécs alól hazajövétek [1683 őszén], mit mondék: Valamit a nem régen látszott üstökös csillagnak (volt ez in anno 1680.) nagy farka vala, bizony elhat ez még Erdélyre. Bethlen Miklóson és Lipthay Andráson kívül még számosan lejegyezték a nagy török háború eseményeit, melynek közvetve vagy közvetlenül részesei voltak. Mégis a harcok lefolyásáról, például Buda ostromáról a magyar résztvevők tollából csak kevés leírást ismerünk. Ottlyk és Lipthay ott voltak a Buda körüli harcokban, de Cserei Mihály vagy Bethlen Miklós Erdélyben már csak hallomásból értesült a történtekről. Az ő munkájuk fennmaradt az utókor számára, de ki tudja, mi enyészett el a több mint három évszázad alatt. Gondoljunk csak a verseket faragó Koháry István esetére, akinek írásai egy kuruc támadás alkalmával lettek a tűz martalékává. Koháry később legnagyobb részüket fejből lejegyezte, s nála így vált az emlékezet valósággá. A török elleni háború olyan érdeklődést keltett Európa-szerte, hogy a lengyelországi (podóliai), a dalmáciai, az égei-tengeri és a magyarországi frontokon zajló hadi eseményekről a kontinens valamennyi jelentősebb nyelvén ezrével jelentek meg a különböző röplapok, leírások, naplók, s a harcokat összefoglaló könyvek. Naplónk kiadója, Oossaan könyvárus meg is említi az olvasóhoz írott előszavában, hogy másodszor is megjelenteti az Érsekújvár bevételéről és a Peloponnészosz félszigeten lévő Koron kikötőjének a velencei csapatok által ben történt elfoglalásáról szóló írást. 30 (A Buda visszavívásának 250. évfordulójára készített bibliográfiai összesítő 1618 olyan korabeli nyomtatott kiadványt sorol fel, amely az közötti magyarországi törökellenes háborúkkal foglalkozik.) 31 Az utóbbi másfél évtized forrásfeltáró munkája alapján azonban úgy tűnik, hogy tucatjával lelhetők fel a magyarországi hadszíntér eseményeivel foglalkozó, még ismeretlen kiadványok. Egyikük a fent említett holland nyelvű kiadvány Érsekújvár, illetve Koron bevételéről, az esztergomi (táti) csatáról és az eszéki híd felégetéséről. 32 Lehetséges, hogy csupán az Európa lakosságának akkoriban még igen kis hányadát kitevő olvasóközönség híréhségének kielégítéséről van szó? Valószínűleg nem csak ez a magyarázat. A legutóbbi évek kutatásai rávilágítottak arra, hogy a magyarországi háborús eseményekkel kapcsolatos korabeli kiadványok tömeges megjelentetése a híréhség kielégítésén túl a politikai propaganda, a közvélemény-formálás eszköze volt. 33 Hiszen az olvasóréteg jelentős része, anyagi vagy politikai eszközei révén, a politikai hatalom részese, alkalmazottja, támogatója vagy meggyőzendő adóalanya volt. Emellett a kiadványok tartalma papok, vásári 30 Az 1686-os holland kiadás előtt, Koron, Eperjes, Érsekújvár bevételéről és az eszéki híd felégetéséről már az előző évben megjelent egy munka, Koron és Érsekújvár ostromának, a táti csatának és az eszéki híd felégetésének metszetével: Das triumphirliche Klee-Blatt, der an dreyer Oertern, wieder den Erb-Feind erwachsenen herrlichen Victorien, Römisch-Kayserlichen Majestät: durch einen um und vollständigen Berichl Nürnberg zu finden bey Johann Christoff Locher, Buda és Pest évi visszafoglalásának egykorú irodalma A Fővárosi Nyilvános Könyvtár budapesti gyűjteményének bibliográfiai munkálatai. III. In A Fővárosi Könyvtár Évkönyve. V Erre nézve lásd Buda Expugnata Europa et Hungaria A török kiűzésének európai levéltári forrásai. II. Szerk. Bariska István Haraszti György Varga J. János I II. Budapest, Erre nézve lásd Köpeczi Béla Magyarország a kereszténység ellensége. A Thököly-felkelés az európai közvéleményben. Budapest, 1976; Csapodi Zoltán, A Thököly-felkelés visszhangja a Német-római Birodalom területén. Aetas 1995/1 2. sz.; G. Etényi Nóra, A 17. századi közvéleményformálás és propaganda Érsekújvár 1663-as ostromának tükrében. Aetas 1995/1 2. sz. 11

16 BEVEZETÉS komédiások, társasági beszélgetések és felolvasások útján az olvasni nem tudó tömegekhez is eljutott. Így e propaganda nemcsak a tájékoztatást, hanem a pogányok elleni harcra való buzdítást s nem utolsósorban a háború következtében megemelkedő adók és egyéb szolgáltatások könnyebb elviselését is szolgálta. Magyarországon, jelenlegi ismereteink szerint, a Buda ostromáról szóló első nyomtatott magyar nyelvű mű egy holland nyelvű kiadvány magyarítása 1688-ban jelent meg: Jetző könyvecske, az kibemindennapi [sic] dolgokat irtunk Egy évvel később a lőcsei kalendáriumban Brewer Sámuel a következő rövid összefoglalást adta ki Buda ostromáról: A végtelen hatalmas Isten a mi kegyelmes Urunk Ő Felsége és meg-edgyezett keresztény Fejedelmek fegyverét boldogítván, Szent Mihály havának második napján három felöl való kemény ostromok után, híres Buda várát (kit boldog emlékezetű Királyaink sokszor hiába vívtak) kezében adta, úgy hogy az benne valók, valakik fegyverre nem öltek, mind rabbá estek, az számtalan várai kincsével együtt. Kiért ő szent felségének neve áldassák örökké. 34 Ezt követte P. Landovics István prédikációs könyve, mely 1689-ben nyomattatott Nagyszombatban, Hauck András nyomdájában, s amely szintén megemlékezett Buda visszavívásáról. Jaklin Balás nyitrai püspök Czobor Ádám Buda alatti haditetteit méltatta a tábornok felett tartott halotti beszédében, melyet 1692-ben Bécsben jelentettek meg. 35 Buda évi ostroma eseményeinek részletes leírását Bél Mátyás, a XVIII. századi ismert magyar polihisztor, éppen III. Károly második török háborújának idején, 1737-ben adatta ki Notitia Hungariae novae historico geographica (Az Új Magyarország történeti és földrajzi ismertetése) című, latin nyelven írott munkájának III. kötetében. 36 Mi az oka annak, hogy Buda ostromairól, illetve az egész törökellenes felszabadító háborúról csak elvétve találunk magyar nyelvű nyomtatott műveket? Valóban csak a magyarországi lakosság közönyéről volna szó, ahogyan azt hazai történetírásunkban közel kilencven éve Acsády Ignác kifejtette, és amely véleményt azóta történetírásunk kisebb nagyobb korrekciókkal elfogadott? Nem tagadható, hogy a háború tizenöt éve alatt a magyar társadalom különböző rétegei belefásultak a harcba, a menekülésbe, a pusztulás, a halál borzalmaiba. Azt is tudjuk, hogy a magyarországi hadszíntéren tevékenykedő katona ellátása és atrocitásai hatalmas terhet róttak a lakosságra. Azonban az ez irányban folytatott legújabb vizsgálódások summázata szerint: az 1680-as évek társadalma az ország másfél százados béke utáni vágyainak beteljesülését várta a török hatalmat visszaszorító háborútól. S ha a mindennapok várakozásai vakmerőnek is bizonyultak, a hosszú távú jövőre tekintvén mégsem kívánta vissza a török világot. 37 A közvéleményformálás, a tájékoztatás Magyarországon másként történt, mint Európában, éppen ezért megjelenési formája is eltérő. A magyarországi lakosság a levelek ezreiből, a szóban terjesztett hírekből viszonylag pontosan tájékozódott, tájékozódhatott Buda visszavívásáról vagy a háború egyéb eseményeiről. A társadalom számottevő rétege aktív részese volt a küzdelemnek. Emellett a magyar nemesek és polgárok egyre nagyobb hányada tudott írni és olvasni. Sokuk németül és latinul is értett, sőt a fő- és középnemesek s a gazdag polgárok egy szűkebb csoportja, ha nem irodalmi szinten is, de bírta az olasz, esetleg a francia nyelvet. De hogy e számtalan kiadványból mennyi jutott el hozzájuk, az még további kutatás tárgya. Véleményünk szerint tehát az alapvető különbség abban rejlett, hogy az európaitól eltérően Magyarország társadalma átélte ezt a háborút, másfél évszázadra a mindennapjaivá vált. Így a véleményformálás-formálódás legfőbb színtere a levelezés és a szóbeli közlés volt. A levelezés, az úgynevezett hírlevelek, a papok, prédikátorok, katonák, kereskedők, utazók, menekültek hírei általában nemcsak a köznép, hanem a felsőbb társadalmi rétegek érdeklődését is kielégítették. Politikusok és magas rangú katonák levelezése mutatja, hogy olykor naponta több levelet is írtak egy és ugyanazon személynek, tehát a hírek nyomtatott kiadványok nélkül is bőségesen áramlottak az országon belül. 38 Az átélt eseményeket sokan a leveleken kívül is írásba foglalták. Ahogy már említettük, Cserei Mihály, Lipthay András, Ottlyk György lejegyezték élményeiket. Az ő emlékirataik fennmaradtak, de nem tudhatjuk, hány feljegyzés enyészett el nyomtalanul az évszázadok során. 8. A NÉVTELEN ÖNKÉNTES NAPLÓJA A kötetünkben magyar fordításban megjelenő holland nyelvű napló eredetileg: a DAGVERHAAL / Van de Vermaarde belegering der sterke Stad / BUDA, /of / OFFEN/ Door de zeeghastige Wapenen van den 34 Buda és Pest évi visszafoglalásának, i. m., I. m., 142, 146, E rész fordítása megjelent Bél Mátyás Buda visszavívásáról. Fordította, a bevezetőt írta, a jegyzeteket és a fordításokat készítette Déri Balázs. Budapest, R. Várkonyi Ágnes, Búcsú és emlékezet. In Europica Varietas-Hungarica Varietas. Tanulmányok. Budapest, R. Várkonyi, i. m.,

17 BEVEZETÉS onverwinnwlyken / Roomschen Keizer / LEOPOLDUS de I. / Onder het beleid der voortreffelijke Vorsten den / Hertog van Lotharingen en den Keurvorst van Beyeren. / Op den 2 September Stormender hand ingenomen ( NAPLÓ BUDA avagy OFFEN erős városának híres ostromáról, a legyőzhetetlen Római Császár, I. LIPÓT győzedelmes fegyverei által / Mely a kiváló fejedelmek, a Lotharingiai Herceg és a Bajor Választófejedelem vezetésével, szeptember 2-án rohammal vétetett be ) címet viseli. A naplót, amelyet egy, az ostromban részt vett önkéntes jegyzett le, még az ostrom évében tárta az érdeklődők elé Amszterdamban Aert Dirksz Oossaan könyvárus és könyvkiadó. A napló egyik példánya megtalálható Bécsben az Österreichisches Nationalbibliothek gyűjteményében. 39 Német nyelvű fordítást nem találtunk, de rábukkantunk egy olyan, szintén az esztendőben kiadott német nyelvű nyomtatott naplóra, melynek szövege mintegy 50-60%-ban csaknem szó szerint megegyezik a kötetünkben közölt holland nyelvű változattal. Az ebben lévő illusztráció és annak magyarázata szintén azonos az amszterdami kiadással. 40 Valószínűnek látszik tehát, hogy az ostromról szóló, közvetlenül Buda bevétele után megjelent művek nagy része néhány alapforrásból táplálkozik, melyekből önálló vagy kompilált munkákat készítettek. A rejtélyes önkéntes személyére és nemzetiségére nézve csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Naplójából mindössze annyi derül ki, hogy a lotharingiai herceg vezette seregtesttel érkezett Buda alá. Nincs rá adatunk, hogy holland lenne. Elgondolkoztató azonban a fordító felvetése, miszerint az amszterdami Oossaan kiadónak jó kapcsolata volt Hollandia bécsi követségével. Ekkoriban az a Jacob Jean Hamel Bruininks (Bruyninks) volt a követségi titkár, aki később, az os béketárgyalásokon II. Rákóczi Ferenc és a Habsburg-udvar között közvetített. De számos ország követségének ágense, rokona, illetve ismerőse is jelen volt a budai táborban. Erre a legjobb példa Frederico Cornaro, Velence bécsi követe, aki az ostrom idején, augusztusban Bécsben tartózkodott ugyan, de Budán harcoló unokaöccse, Francesco Grimani szinte naponta beszámolt neki a táborban történt eseményekről. Valószínű, hogy a holland követ is kapcsolatot tartott az ostromlókkal. Azt nem tudjuk, hogy önkéntesként vagy zsoldosként hány holland földről származó katona harcolt Budánál. Ismeretlen önkéntesünk egyetlen alkalommal, mégpedig a július 18-ról 19-re virradó éjszakán történt eseményekkel kapcsolatban említi a következőket: De azért felrobbantottak egy [akna] kemencét az aknánk mellett, miáltal Libert, az aknászok parancsnoka, egy holland és két másik eltűnt Hollandiában nemcsak a XIV. Lajossal kötött törékeny béke miatt kísérték élénk figyelemmel a magyarországi hadieseményeket, hanem azért is, mert a Habsburg császár 1684 végétől spanyol és holland Németalföldön jelentős számú katonaságot toboroztatott. Fernando de La Verne, a spanyol szolgálatból átlépő vezérőrnagy parancsnoksága alatt 8000 gyalogosra, 1600 lovasra és 500 dragonyosra számítottak az udvarnál e területekről. 41 Az Udvari Haditanács 1685 januárjában 3000 gyalogos és 1000 lovas Hollandiában történő verbuválására kért engedélyt. D Erbey ezredes részére január 22-én állították ki a Hollandiába szóló toborzó pátenst egy 1500 fős ezred létrehozására. Az ezred végül nem alakult meg, mert csak ezer regruta jelentkezett, ezért az újoncokat a Dippenthal-, a Rosen-, a Salm- és a Houchin-gyalogezredekbe olvasztották be. Hasonló sorsra jutott a Buda ostrománál és a naplónkban is feltűnő Wilhelem de Maigret ezredalapítási kísérlete is 1685 tavaszán, miután a néhány száz szolgálatra jelentkező németalföldi zsoldost szintén szétosztották a különböző ezredek között. 42 Bár a naplóíró személyét nem tudtuk azonosítani, az általa lejegyzett események elsődleges forrásnak minősülnek. Ezek számos ponton egészítik ki a Buda 1686-os ostromáról való ismereteinket. Nyelvezete a ma embere számára is könnyen érthető. Remélhetően, az ostromról szóló naplót, a függelékben közölt hírlevelekkel együtt, nemcsak a szakemberek, hanem a história iránt érdeklődő laikus közönség is majd haszonnal forgathatja. 39 Jelzete: ÖNB B Journal oder warhafftig und ausfürliche Erzehlung alles desseni was zu Anfang und Ende Beläger bis zu glücklicher Eroberung/ Durch die Sieg:reiche Waffen Irho Kayerl Majestet/ und dero hohen Würrenl Der Haupt Vestung und Königl. Stadt Offen/ vom Tage zu Tage remarquables passiert Gedruct im Jahr Christi ÖNB B. A metszet német nyelvű magyarázata egy ponttal bővebb, mint a hollandé. Csak az utolsó pontban térnek el egymástól, mely a német változatban meglévő levágott ellenséget mutató alakra vonatkozik. Itt, a 43. pontban a levágott felmentő magyarázat található. 41 Hollandiai területre szóló toborzási kérelem. Wien, szeptember 8. ÖStA. KA HKR Bestallung Protocoll 2. k Wrede, Alphons, Geschichte der k. und k. Wehrmacht. II. Wien, ; Beszámoló báró Johann D Erbey ezredes Hollandiában folytatott toborzásáról február. ÖStA KA Prot. Exp k fol. 13

18 2. fejezet - NAPLÓ BUDA AVAGY OFFEN NAPLÓ BUDA avagy OFFEN Erős városának híres ostromáról A legyőzhetetlen Római Császár, I. LIPÓT győzedelmes fegyverei által. Mely a kiváló fejedelmek, a Lotharingiai Herceg és a Bajor Választófejedelem vezetésével szeptember 2-án rohammal vétetett be. Lejegyeztetett egy önkéntes által, aki az egész ostromot végigélte; Offen városának és az ostrom állásának érdekes cifra rézbe metszett képével. AMSZTERDAM, Aart Dirksz. OOSSAAN könyvárusnál a Damon A KÖNYVÁRUS AZ OLVASÓHOZ Buda erős várának ostromáról olyan sok híresztelés kering világszerte, hogy úgy ítéltem meg, kivételesen nagy szolgálatot teszek a köznek egy hiteles napló közreadásával, és ennek érdekében összegyűjtöttem minden fellelhető írást; amikor ez a jelenlegi a kezembe került, mely magában a seregben jegyeztetett le a legnagyobb igyekezettel egy önkéntes által, felhagytam a további kereséssel, melyet máskülönben még folytattam volna, és inkább azon kezdtem fáradozni, hogy a nyomdagép mielőbb munkához láthasson, hogy az oly híres ostrom részleteire kíváncsiak ne várakoztassanak sokáig. Adja Isten, hogy a keresztény fegyverek küzdelmét a jószerencse tovább kísérje; az eseményeket az Olvasó lépésről lépésre követheti a hadjárat végén megjelenő Második részben; melynek lehetséges lesz majd könyv formában való méltó kiadása együtt Érsekújvár bevételével 1 és Coron 2 elfoglalásával a velenceiek által (melyet, bár ugyanabban a háborúban történt, újra kinyomtattam). Hogy a magam részéről mindent megtegyek a köz megelégedésére, a dalmáciai buduai csatáról, melyet a bátor St. Paul tábornok 3 vezetésével vívott a velencei sereg, készíttettem egy lenyomatot, amely két napon belül meg fog jelenni. Addig is ég veled Nyájas Olvasó, bizton számíthatsz a fenti ígéretek teljesítésére. 1 Nieuwhuisel, Érsekújvár, Neuhausel, ma Nové Zámky (Szlovákia). Ostroma június 7-től augusztus 19-ig tartott. 2 Coron kikötőjét Francesco Morosini, a velencei hadak főparancsnoka augusztus 7-én foglalta el. Koron, ma Koróni városka a Peloponnészosz- (Morea-) félszigeten, a Meszíni-öbölben (Görögország). Francesco Morosini tábornok ( ) között Kandia (Kréta) parancsnoka, 1685-től a velencei hadak főparancsnoka, 1688-ban dózsévá választják. 3 Pietro Valerio velencei tábornok 1685-ben Dalmáciában és Albániában vezette a Szent Liga hadműveleteit. A szóban forgó csata Dalmácia déli részén, Budua (ma Budva, Jugoszlávia) mellett zajlott le. 14

19 2. NAPLÓ BUDA AVAGY OFFEN ERŐS VÁROSÁNAK HÍRES ÉS BEVÉTELÉRŐL Mielőtt a törökök betörtek Magyarországra, Buda, avagy Offen városa volt Magyarország fővárosa és királyainak székhelye. A régiek Curtának nevezték, a németek pedig Offennek, mivel a környéken valamikor mészégető kemencék voltak. A város szép, termékeny területen feküdt, a Magyar Királyság közepén, 40 német mérfölddel Bécstől délre, körülbelül ugyan ilyen távolságra Belgrádtól északra, Eger 4 és Székesfehérvár 5 között, körülbelül egyformán hosszú, órás útra, egy hegy oldalában, melynek lábait a Duna vize mossa, amely ezen a helyen egynegyed mérföld széles. Egy jó hajóhídon lehet átkelni, mely Buda városát a túlsó parton fekvő, kisebb Pest városától választja el. A város fekvésénél fogva nagyon jól védhető, csak két oldalról lehet megközelíteni, és több toronnyal, valamint öt erős, sánccal megerősített rondellával ellátott kettős falgyűrű védi, mely más és más basák alatt építtetett az ismétlődő ostromok miatti szükségben. A legpontosabb felosztás szerint, Pestet is hozzávéve, [a városnak] hat része különböztethető meg. Az első részt, mely elég nagy, Kastélynak nevezik; a második, mely hosszában nyúlik el egy hegy tetején, a Felsőváros; 6 a harmadik, mely a hegy oldalában fekszik alant a Felsőváros és a Kastély előtt, az Előváros; 7 a negyedik, mégpedig amelyik a Duna partján van és a legnagyobb, az úgynevezett Vízi- vagy Zsidóváros. 8 Ezelőtt látható még egy Előváros, 9 amely az ötödik részt alkotja, és a folyó túlsó partján van Pest városka, a hatodik rész: azonban a közönséges felosztás szerint csak három része van, mégpedig: a Kastély, a Város és az Alsó-, Vízi- vagy Zsidóváros. Buda városában sok fenséges palota romjait láthatjuk, melyeket Corvin Mátyás, 10 a magyarok királya aki egy csodálatos könyvtárat is alapított és az ő elődei építtettek egykor; de a törökök, akik mindent a sorsára hagynak, pusztulásra ítélték őket. A város nagy, szép és sűrűn beépített, de a már említett ok miatt, valamint azért, mert lakossága csaknem teljesen a helyőrség szpáhijaiból és janicsárjaiból áll, akik a hatalmas házakat a kellő eszközök szűkös volta miatt alig tudták fenntartani, sokat vesztett eredeti pompájából: habár láthatunk néhány szép mecsetet 11 és karavánszerájt. A [Kastély] a Dunából kap tiszta vizet, mesterséges úton, a pasa Kastély alatti istállóiba vezetve. 12 Az udvaroknál és a kerteknél nagyon egészséges meleg fürdők vannak, amelyekben megél és tenyészik a hal; ha azonban hideg vízbe dobják őket, azon nyomban elpusztulnak. A Duna partján egy dombon két szökőkút látható, melyek közül az egyik jéghideg, a másik pedig olyan forró, hogy az ember nem tudja benne tartani a kezét. Ez a város egy beglerbej 13 szálláshelye, akinek a hatalma húsz szandzsákra 14 terjed ki. A helyőrség létszáma általában fő. Egyesek Ptolemaiosz 15 után Curtának nevezik, mások Antoninus útikönyve alapján Aquincumnak. Az ilyen dolgokról nehéz megbizonyosodni; az ember találgatásokra van utalva. Az viszont, hogy Attilának, a hunok híres királyának a fivére alapította volna, és adta volna neki a Buda nevet, csak mendemonda: ugyanis Attila fivérét Bledának és nem Budának hívták, amint azt a mesék kiötlői szeretnék. A Duna másik partján, a keleti oldalon Pest városa látható, mely négyszögletes alapú és egy igen szép sík területen fekszik. Falainak és a benne levő mecsetek tornyainak köszönhetően felettébb szép látványt nyújt, ha a budai 16 oldalról tekintünk rá. Róla nevezték el a körülötte fekvő területet is, melyet ezért Comitatus Pesthiensisnek hívnak: mivel Magyarország éppúgy, mint Anglia, grófságokra van felosztva. Tekintve, hogy ezt a várost már többször elfoglalták, majd újra visszafoglalták, igen romos állapotban van; és Buda városa, amely közvetlenül vele szemben fekszik, teljesen uralja, mert míg emez magasan, addig Pest vele szemben alant, a síkságon fekszik, úgyhogy teljes egészében tűz alatt tartható az egyetlen Egri kapu 17 kivételével, melyet eltakar a város. Buda városát sokszor sújtotta a háború veszedelme, hogy a tűzvészekről és egyéb szerencsétlenségekről 4 Erlau, Eger. 5 Stoelweissenburg, Székesfehérvár, Stuhlweissenburg. 6 Opper-Stad; a Felsőváros és a kastély, vagyis a várpalota, a budai várhegy platóján helyezkedett el. 7 Voor-Stad, Előváros. Itt az előváros megnevezésen a Víziváros Duna felé eső része értendő. 8 Water- of Jooden-Stad, Vízi- vagy Zsidóváros. A Víziváros Buda legnagyobb területű része volt. 9 Ez a második előváros a későbbi Tabán. 10 Hunyadi (Corvin) Mátyás ( ). I. Mátyás néven magyar király ( ). 11 moske = mecset, moszlim imaház. 12 Egy vízemelő szerkezetről van szó, melyet állítólag II. (Jagelló) Ulászló király ( ) készíttetett. Egy parton álló toronyból lapátkerekekkel hajtották fel a vizet ólomcsöveken keresztül a pasa palotájának az udvarába. 13 Beglerbej vagy beglerbég = török tartományi helytartó. 14 Szandzsák = kerület. A budai pasa alá tartozó kerületek számát Károlyi Árpád 18-ra teszi a legnagyobb kiterjedés idején. 15 Ptolemaiosz, Klaudiosz, alexandriai matematikus, csillagász és földrajzi író. Műveit Marcus Aurelius császár uralkodása ( ) idején írta. 16 Az eredeti szövegben innentől kezdve a város nevének kizárólag a német változata, az Offen szerepel. 17 Poort van Erla, Pest úgynevezett Egri kapujáról van szó. 15

20 ne is beszéljünk szeptember 8-án, 18 II. Lajos magyar király 19 idejében, azután, hogy ő maga egy balszerencsés ütközetet követően életét vesztette egy mocsárban, a várost Szulejmán szultán bevette, s hiába állomásoztattak benne német csapatokat, hagyták, hogy az összes magyart, még a gyerekeket és az asszonyokat is nyomorúságos módon elpusztítsák. Ennek a Szulejmán és Lajos közötti háborúnak az volt az oka, hogy a magyar rendek nagyon csúnyán megalázták a követet, akit Szulejmán 1520-ban, az országba jövetele után küldött hozzájuk, hogy békét vagy háborút ajánljon nekik. 20 A következő évben I. Ferdinánd, Bohémia 21 királya, V. Károly császár 22 öccse, akit Lajos halála után Báthory István nádor 23 és a nemesség legértelmesebb része 24 kikiáltott királynak (mert Szulejmán megengedte a magyaroknak, hogy új királyt válasszanak), erős sereggel Magyarországra jött, 25 mert Zápolya Jánost, 26 Erdély fejedelmét 27 a nemesség másik része lázadó módon királynak választotta vele szemben; a Királyság nagy részét uralma alá hajtotta, s azt követően magát a fővárost, Budát is. János, aki megszökött, a törökökhöz fordult segítségért, és el is érte, hogy Szulejmán (akinek megígérte, hogy amennyiben Magyarország trónjára helyezi, a vazallusává lesz és éves hűbért fog neki fizetni) 28 az 1529-es évben fős sereggel Magyarországra vonult és csapást mért Budára, amelyet a helyőrség árulása révén minden ellenállás nélkül elfoglalt. 29 Ugyanezen hadjárat során Szulejmán ostrom alávette Bécset, 30 mely ostrommal több véres roham után szégyenteljes módon fel kellett hagynia. Ennek utána Budára visszatérve visszaállította János, az erdélyi vajda 31 hatalmát a királyságban, és hátrahagyta az erődítményben a vajda védelmére az áruló Grittit, janicsárral. Ezt követően Ferdinánd, Bohémia királya az évben ostromoltatta meg Buda várát Rogendorf tábornokkal, de hiába. 33 Mivel Zápolya János az évben meghalt, 34 egy 11 napos kisfiút hagyva maga után, az anyja, Izabella hercegnő 35 és György barát 36 gyámsága alatt, Ferdinánd követséget küldött Szulejmánhoz, és gróf Niklaas Salmot 37 Izabella özvegy királynéhoz, felszólítva őket arra, hogy a két király által kötött érvényes szerződések alapján maradéktalanul adják át neki a királyságot; 38 ennek ellentételezéseként Ferdinánd megígérte, hogy a meghalt király fiát Zips területtel 39 tiszteli meg és a királyi özvegynek megfelelő járadékot juttat élete végéig. De ahogy a királynő Zsigmond lengyel királyhoz, apjához fordult azzal, hogy bármit, amit ebben az ügyben tenne, elfogadhatónak és kívánatosnak tart, Salm gróf megsejtette, hogy Ferdinánd király mert mindez csak a Barát 18 II. Szulejmán török szultán, aki között uralkodott, szeptember 12-én vonult be Budára. 19 II. (Jagelló) Lajos magyar és cseh király, uralkodott között. 20 Behrám csausz követségéről van szó, aki december 10-én érkezett Budára, hogy hírül adja Szulejmán szultán trónra kerülését és meghosszabbítsa az 1519-ben, még I. Szelim által kötött békeszerződést, amely török jog szerint csak a szerződő szultán életére szólt. Behrám csauszt 1520-ban a magyarok börtönbe vetették, és csak 1526-ban engedték szabadon. 21 Ferdinand de I. Koning van Bohemen. Habsburg Ferdinánd ( ). Cseh király és ausztriai főherceg, akit a pozsonyi országgyűlés I. Ferdinánd néven december 17-én megválasztott magyar királynak. Megkoronázására november 3-án, a magyarországi hadjárat lezárásával, Székesfehérvárott került sor és 1564 között magyar király, 1556-tól német-római császár volt. 22 V. (Habsburg) Károly, 1516-tól spanyol király, között német-római császár. 23 Palatijn des Koningrijks, a magyar királyság nádora. Ecsedi Báthory István május május, augusztus július és április május között volt Magyarország nádora. 24 A holland szövegben het gezondste gedeelte des Adels áll, ami szó szerint azt jelenti, hogy a nemesség legegészségesebb része. Ez a szóhasználat elég szokatlan a XVII. századi hollandban, és az adott esetben csak úgy lehet értelmezni, mint gezond van verstana, azaz legegészségesebb értelmű, legértelmesebb, legmegfontoltabb, legjózanabb. 25 I. Ferdinánd július 31-én lépte át a magyar határt Dévénynél, Budára augusztus 20-án vonult be. 26 Johannes Zapoliha. Szapolyai János erdélyi vajdát ( ) a székesfehérvári országgyűlés november 10-én választotta I. János néven magyar királlyá ( ). 27 Vorst van Zevenbergen. A naplóíró a későbbi állapotot visszavetítve nevezi az erdélyi vajdát fejedelemnek. 28 II. Szulejmán és I. János szövetsége, január II. Szulejmán szeptember 3-án kezdte meg Buda ostromát, a német zsoldosok szeptember 7-én adták át a várost. 30 Wenen, Bécs, Wien (Ausztria). 31 Waivode van Zevenbergen. Szapolyai Jánosról mint erdélyi vajdáról van szó. 32 Ludovicus (Alvise) Gritti, Andrea Gritti velencei dózse törvénytelen fia, török üzletember, akit I. János 1529-ben kincstartónak, majd 1530-ban kormányzónak nevezett ki ben nem maradt Budán, mert a törökökhöz küldték követségbe, de 1530-ban ő irányította a védelmet a Wilhelm Rogendorf vezette támadás ellen. Később saját uralmát készítette elő, ezért az erdélyi nemesek 1534-ben megölték. 33 Az 1530-as poznañi béketárgyalások kudarca után Ferdinánd seregei, Wilhelm Rogendorf generális vezetésével, október 31-től december 20-ig ostromolták Budát. Wilhelm Roggendorff ( ) zsoldosvezér. Résztvett V Károly hadjárataiban, I. Ferdinánd hadvezéreként több hadjáratot vezetett Magyarországon. 34 I. János valójában július 17-én vagy 21-én halt meg az erdélyi Szászsebesen. 35 Vorstin Isabelle. Izabella ( ) főhercegnő 1539-től magyar királyné, I. (Jagelló) Zsigmond lengyel király lánya. 36 Monnik Georgius. Fráter György (Utjesenics Martinuzzi) ( ) kincstartó, váradi püspök. 37 Niklas Salm gróf ( ) titkos tanácsos, az aranygyapjas rend lovagja között királyi főhadparancsnok volt Magyarországon. 38 Az 1538-as váradi béke pontjaira hivatkozik. 39 A váradi béke értelmében Szapolyai (I.) János esetleges utódait a Szapolyai-birtokokból kialakítandó szepesi hercegséggel kellett kárpótolni. 16