Pannon Egyetem Georgikon Kar Keszthely Növénytermesztés és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola Iskolavezető:

Átírás

1 Pannon Egyetem Georgikon Kar Keszthely Növénytermesztés és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola Iskolavezető: Dr. habil. GÁBORJÁNYI RICHARD egyetemi tanár, az MTA doktora Témavezető: DR. KISMÁNYOKY TAMÁS egyetemi tanár A búza és kukorica váltás nélküli termesztésének agronómiai és agroökológiai vonatkozásai Doktori értekezés Készítette: JOLÁNKAI PÉTER Keszthely 2010

2 A búza és kukorica váltás nélküli termesztésének agronómiai és agroökológiai vonatkozásai Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Jolánkai Péter Készült a Pannon Egyetem Növénytermesztés és Kertészeti Tudományok Doktori Iskolája keretében Témavezető: Dr. Kismányoky Tamás Elfogadásra javaslom (igen / nem). (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton 100 % -ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: igen /nem Bíráló neve: igen /nem. (aláírás). (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján...% - ot ért el. Keszthely,. a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése... Az EDT elnöke 2

3 Tartalomjegyzék 1. Kivonatok Magyar nyelvű kivonat Angol nyelvű kivonat Abstract Agronomic and agro-ecological aspects of wheat and maize monocropping Német nyelvű kivonat Auszug Die agronomischen und agrarökologischen Aspekte von Weizen und Maismonokulturen Bevezetés Irodalmi áttekintés A búza termesztése A búza jelentősége A búza ökológiai igénye és tápanyagellátása A búza növényvédelme A búza kórokozói A búza állati kártevői A növényvédelem és a tápanyagellátás kölcsönhatása a búzánál A kukorica termesztése A kukorica jelentősége A kukoricatermesztés Magyarországon A növény botanikája és fiziológiája A kukorica fejlődése A kukorica ökológiai igénye és tápanyagellátása A kukorica növényvédelme A kukorica állati kártevői A kukorica betegségei A növényvédelem és a tápanyagellátás összefüggése a kukoricánál A kukorica és a búza gyomnövényei Az Ujvárosi-féle életformarendszer ismertetése A kukorica gyomirtása A búza gyomirtása Monokultúra, vetésváltás A kísérletek anyaga és módszere A kísérlet talajának jellemzése

4 4.2. A kísérleti évek időjárása A kísérletek elrendezése A búzakísérlet kezelései A kukoricakísérlet kezelései Műtrágyák Gyomfelvételezés és kapálás Az agrotechnikai és növényvédelmi kezelések Vizsgálati módszerek Eredmények és értékelés Az időjárási adatok és a búza terméseredmények az összefüggései A búza évenkénti terméseredménye és gyomborítása ( ) A búza terméseredmények összegzése A búza gyomviszonyainak összegzése A búza szárazanyag produkciója A búza szemtermés nyersfehérjetartalma Az időjárási adatok és a kukorica terméseredmények az összefüggései Kukorica évenkénti terméseredménye és gyomborítása ( ) A kukorica terméseredmények összegzése A kukorica gyomviszonyainak összegzése Összefoglalás, következtetések Új tudományos eredmények Új tudományos eredmények magyar nyelven New scientific results Köszönetnyilvánítás Irodalomjegyzék Függelék

5 1. Kivonatok 1.1. Magyar nyelvű kivonat A disszertáció témája a monokultúrás búza és kukoricatermesztés agronómiai és ökológiai hatásainak elemzése volt. A búza és kukoricakísérletet Keszthelyen, agyagbemosódásos barna erdőtalajon állítottuk be 2002-ben. Főbb jellemzői: humusztartalom 1,492 %, ph (KCl) : 6,9-7,3. AL-P 2 O mg/kg, AL-K 2 O 276 mg/kg. A búza és a kukorica előveteménye gyep volt, majd a kísérlet beállítását követően mind a két növényfajt monokultúrában termesztettük. Az őszi búza kísérletben ötféle tápanyagellátási kezelés, N0 (N0 P0 K0), N1 (N40 P100 K100), N2 (N80 P100 K100), N3 (N120 P100 K100), N4 (N160 P100 K100) és négyféle növényvédelmi kezelés CH0 (Ø), CH1 (herbicid), CH2 (herbicid és fungicid), CH3 (herbicid, fungicid és inszekticid) kombinációit alkalmaztuk sávos parcella elrendezésben. A kukorica kísérletben háromféle tápanyagellátási kezelés, N0 (N0 P0 K0), N1 (N200 (ősszel: 150, tavasszal: 50) P100 K100), N2 (N200 (tavasszal: 200) P100 K100) és hatféle növényvédelmi kezelés CH0 Ø (kontroll), CH0 K (kapálás) CH1 Ø (herbicid és kapálás), CH1 K (herbicid) CH2 (herbicid és fungicid), CH3 (herbicid, fungicid és inszekticid) kombinációit alkalmaztuk osztott-sávos parcella elrendezésben. A búzakísérletben alkalmazott növényvédelmi kezelések kisebb mértékben növelték a termést (CH0: 100% (3,64tha -1 ), CH1: 115%, CH2: 125%, CH3: 125%), mint a tápanyagellátási kezelések (N0: 100% (2,54tha -1 ), N1: 149 %, N2: 180%, N3: 199%, N4: 212%). Mindkét tényező szignifikánsan növelte a búza termését. A kétféle kezelés együttes hatása növelte a termés biztonságot. A monokultúra negatív hatása a gyomirtásban nem részesült parcellákon volt a legmagasabb. A legfontosabb terméscsökkentő tényező a gyomosodás volt. A tenyészidőszakban hullott csapadékkal egyenesen arányban nőtt a búza szemtermése, ezzel szemben a tenyészidőszak hőmérsékletének emelkedésével a búza szemtermése csökkent. A kukorica esetében a növényvédelmi kezelések jobban növelték a termést (CH0 Ø: 100% (3,14 tha -1 ), CH1 Ø: 257%, CH2: 264%, CH3: 265%), mint a tápanyagellátási kezelések (N0: 100% (4,65 tha -1 ), N1: 177 %, N2: 173%). Az N1 és N2 variáció között nem volt szignifikáns különbség. A monokultúra legfontosabb negatív hatása a kukorica esetében is a nagyfokú gyomosodásban nyilvánult meg. A kukorica a legmagasabb termést az átlagos csapadékmennyiségű és eloszlású években adta. 5

6 1.2. Angol nyelvű kivonat Abstract Agronomic and agro-ecological aspects of wheat and maize monocropping The aim of this dissertation is to study the effect of maize and winter wheat monocropping in a long term field experiment. A continuous winter wheat and maize experiment was set up in 2002, in Keszthely, Hungary. The soil of the experimental site is brown forest soil with clay illuviation (Eutric Cambisol), containing 41% sand, 32% silt, and 27% clay. The available phosphorus content of this sandy loam soil is good (AL- P 2 O 5 : 276 mgkg -1 ), the potassium content is good to very good (AL-K 2 O: 276 mgkg -1 ) and the humus content is fairly low (1.492 %). The soil has a a ph KCl value of The forecrop for both wheat and maize prior to the start of the long term experiment was pasture grass. In the winter wheat experiment, there were five levels of nutrition treatments, N0 (N0 P0 K0), N1 (N40 P100 K100), N2 (N80 P100 K100), N3 (N120 P100 K100), N4 (N160 P100 K100), and four levels of plant protection treatments, CH0 (Ø), CH1 (herbicide), CH2 (herbicide and fungicide), CH3 (herbicide, fungicide and insecticide) in a strip design with three replications. In the maize experiment there were three variants of nutrition, N0 (N0 P0 K0), N1 (N200 (autumn: 150, spring: 50) P100 K100), N2 (N200 (spring: 200) P100 K100) and six levels of plant protection, CH0 Ø (control), CH0 K (hoeing) CH1 Ø (herbicide), CH1 K (herbicide and hoeing) CH2 (herbicide and fungicide), CH3 (herbicide, fungicide and insecticide), in a strip design with three replications. The plant protection treatments raised the yield of the winter wheat less (CH0: 100% (3.64tha -1 ), CH1: 115%, CH2: 125%, CH3: 125%), than the nutrition treatments (N0: 100% (2.54tha -1 ), N1: 149 %, N2: 180%, N3: 199%, N4: 212%). Both treatments had a significant effect on the yield of the winter wheat. The treatments together also improved the yield stability. The negative effect of the monoculture was the biggest in the CH0 plots because of the high performance of the weeds. Higher precipitation induced a linear yield improvement of the winter wheat. Ascending temperature values in the vegetation period caused a linear decrease in the yield of the wheat. The plant protection treatments increased the yield of the maize more (CH0 Ø: 100% (3.14 tha -1 ), CH1 Ø: 257%, CH2: 264%, CH3: 265%), than the nutrition treatments (N0: 100% (4.65 tha -1 ), N1: 177 %, N2: 173%). Between the N1 and N2 treatments there was no significant difference. The biggest negative effect of the monoculture was again attributed to the proliferation of weeds. The maize produced the highest yield in years with an average amount and even distribution of precipitation. 6

7 1.3. Német nyelvű kivonat Auszug Die agronomischen und agrarökologischen Aspekte von Weizen und Maismonokulturen Die Dissertation beschäftigt sich mit dem Effekt der Monokultur von Körnermais und Winterweizen im Dauerversuch. Die Weizen- und Maisversuche wurden in 2002 in Keszthely angelegt, als Vorfrucht wurde Gras gewählt. Der Bodentyp ist Norm-Parabraunerde (Eutric cambisol) mit den folgenden Eigenschaften: Humusgehalt: 1,492 %, ph (KCl) : 6,9-7,3. AL-P 2 O mg/kg, AL-K 2 O 276 mg/kg. In dem Weizenexperiment wurden fünf Düngungsbehandlungen mit N0 (N0 P0 K0), N1 (N40 P100 K100), N2 (N80 P100 K100), N3 (N120 P100 K100), N4 (N160 P100 K100), und vier Pflanzenschutzbehandlungen mit CH0 (Kontrolle), CH1 (Herbizid), CH2 (Herbizid und Fungizid), CH3 (Herbizid, Fungizid und Insektizid) in Streifenanlagen angewendet. Im Maisexperiment wurden drei Düngungsbehandlungen nach N0 (N0 P0 K0), N1 (N200 (Herbst: 150, Frühling: 50) P100 K100), N2 (N200 (Frühling: 200) P100 K100), und sechs Pflanzenschutzbehandlungen nach CH0 Ø (Kontrolle), CH0 K (gehackt), CH1 Ø (Herbizid und gehackt), CH1 K (Herbizid), CH2 (Herbizid und Fungizid), CH3 (Herbizid, Fungizid und Insektizid) angewendet. Die Düngungsbehandlungen erhöhten den Weizenertrag deutlicher (mit CH0: 100% (3,64tha -1 ), CH1: 115%, CH2: 125%, CH3: 125%) als die Pflanzenschutzbehandlungen (N0: 100% (2,54tha -1 ), N1: 149 %, N2: 180%, N3: 199%, N4: 212%). Die Kombination dieser Behandlungen hat die Ertragstabilität verbessert. Der negative Effekt der Monokultur war auf den CH0 - Parzellen am größten, da dort vermehrt Unkräuter wuchsen. Mit dem höheren Niederschlag wäre der Ertrag des Weizens ebenfalls gestiegen, aber die höhere Durchschnitttemperatur hat den Ertrag vermindert. Die Pflanzenschutzbehandlungen haben den Weizenertrag stärker erhöht (CH0 Ø : 100% (3,14 tha -1 ), CH1 Ø : 257%, CH2: 264%, CH3: 265%) als die Düngungsbehandlungen (N0: 100% (4,65 tha -1 ), N1: 177 %, N2: 173%). Zwischen den Behandlungen N1 und N2 wurde keine signifikante Differenz gefunden. Der größte Faktor der Monokulturen, der vermindernd auf den Ertrag wirkte, ist auch beim Mais im Befall mit Unkräutern zu suchen. Der höchste Ertrag wurde in den Jahren mit durchschnittlichem Niederschlag (bezüglich Menge und Verteilung) erzielt. 7

8 2. Bevezetés A XX. század derekától Magyarországon a mezőgazdaság nagy technikai és technológiai fejlődésen ment keresztül. A kemizálás és a gépesítés a terméseket többszörösére emelte, ami a társadalmi és társadalompolitikai hatásokon kívül az új módszerek alkalmazásának tudományos igényű vizsgálatával is járt. Hazánkban a 60-as, 70-es években beállított tartamkísérletek a műtrágyák alkalmazásának hosszú távú vizsgálatát tették lehetővé, a kijuttatás adagját, módját és idejét vizsgálták több más agrotechnikai tényezővel együtt. A mennyiségi termelés mellett egyre nagyobb igény mutatkozott a minőségi termelésre, a gazdaságosságra, valamint a század végétől a fenntartható gazdálkodás, a környezetvédelem került az előtérbe. A mennyiségi termelés a termesztett növényfajok számát lecsökkentette, és a jól gépesíthető kultúrák szerepe a sokszorosára nőtt. A fajszám csökkenése az agroökölógiai cönózisok szegényedésével is jár. A gabonanövények Magyarországon összességében a szántóterületnek csaknem kétharmadát foglalják el. Ennek vannak kétségtelen előnyei, de ugyanakkor hátrányai is. Kedvezőnek értékelhetjük gazdaságilag azt, hogy csaknem az összes gabonanövény termesztése azonos gépparkon alapul, esetlegesen a vetés és a betakarítás gépei esetében van szükség kiegészítő eszközök, pl. adapterek alkalmazására, speciális gépeket azonban nem igényelnek. A gabonának csak egy részét használjuk fel itthon élelmezési vagy takarmányozási célra, jelentős részét pedig exportáljuk, ami függőséget jelent a világpiactól. Részben agronómiailag is hasznos a gabonanövények termesztése, mert zömében sűrű sorú növények, vagy kapások, és megfelelő gyomirtási technológiákat alkalmazva a gyomok kártétele csökkenhet. Hátrányuk, hogy nagy szántóföldi részarányuk miatt vetésváltási és elővetemény problémákat okoznak. Továbbá ugyancsak hátrányosnak tartható, hogy termesztésük óhatatlanul részleges monokultúrát eredményezhet, ami számos növénytáplálási, növényvédelmi és talajművelési probléma forrása lehet. Mindezt azonban ellensúlyozhatja a gabonanövények gazdasági haszna. Ez elsődlegesen széleskörű felhasználásukban rejlik, valamint két tulajdonságukon, a tárolhatóságon és a szállíthatóságon. Megfelelő fizikai és biológiai körülmények között csaknem minden gabonafaj szemtermése hosszú ideig is tárolható és viszonylag kis ráfordítással szállítható nagyobb távolságra is. Ma hazánkban a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növények a búza és a kukorica, és általában e két növény váltása, illetve részleges monokultúrája jellemző a mai 8

9 magyar mezőgazdaságra. A mezőgazdaságnak jelenleg sok szempontnak kell megfelelnie. Ilyenek többek között a mennyiségi, a minőségi, a gazdaságossági, a környezetvédelemi és a munkáltatói szempontok. Az összes igény együttes kielégítése nem biztos, hogy lehetséges, de semmiképpen nem lesz egyszerű az eljövendő időben sem. A jövő mezőgazdasága a precíziós, integrált mezőgazdaság, ami a nemesítés nyújtotta lehetőségeket alkalmazza a gépesítés fejlesztéseivel, és talál hozzá megfelelő növényvédelmi, tápanyagellátási és talajművelési termesztéstechnológiát. A felsoroltak együttes, magas szintű használatára van szükség, hiszen ezek közül bármely tényező hiánya vagy elégtelensége a termesztés kudarcaként fogható fel. Kutatómunkám során ezért az őszi búza és a kukorica monokultúrás termesztéstechnológiájának alapelemeit, a tápanyagellátást és a növényvédelmi kezeléseket, illetve ezek különböző szintű kombinációinak a termés mennyiségre, és minőségre, valamint a termőhelyi cönológiai viszonyokra gyakorolt kölcsönhatásait vizsgáltam. A vizsgálat célja elsődlegesen az volt, hogy feltárja azokat a termesztéstechnológiai kezeléshatásokat, illetve azok kölcsönhatásait, ami ezt a termesztésmódot jellemzik, továbbá meghatározza a vizsgált két növényfaj ezekre adott válaszait. A növény-talaj, a növény-gyom valamint a növénytermesztéstechnológia aspektusokban lehetőségünk nyílt mind a mennyiségi, mind a minőségi hatásmechanizmusok tanulmányozására, azok meghatározására és leírására. Ugyancsak lehetőséget adott a kísérleti tematika a két termesztett növényfaj gyomnövényeinek herbológiai és cönológiai változásainak tanulmányozására. A különböző szintű tápanyagellátási és növényvédelmi kezelések együttes hatásának vizsgálata elősegítheti a precíziós növénytermesztés agrotechnikai elemeinek az összehangolását. A termés mennyiségére és minőségére vonatkozó kísérletek elősegítik a fenntartható mezőgazdaság megvalósulását, és a gyakorlati alkalmazásuk növelheti az élelmiszerbiztonságot is. A dolgozatom alapját képező szabadföldi kísérletet a Pannon Egyetem Georgikon Karának kísérleti területén, Keszthelyen állítottuk be 2002-ben. A kísérlet szervesen illeszkedik a keszthelyi agronómiai és tápanyagellátási tartamkísérletek rendszerébe. 9

10 3. Irodalmi áttekintés 3.1. A búza termesztése A búza jelentősége A világ egyik legértékesebb és legnagyobb területen termesztett gabonaféléje a búza. A legnagyobb búzatermelő országok és Magyarország 2005-ös búzatermését mutatja az 1. táblázat. Hazánkban 1,1-1,3 millió ha között változott a búza vetésterülete az utóbbi években. Átlagtermése napjainkban 4 tonna felett van hektáronként. 1. táblázat. Búzatermések a világ 20 legnagyobb búzatermelő országában és Magyarországon (2007-es FAO adatok alapján) rangsor ország neve termés (t) 1 Kína India USA Oroszország Franciaország Pakisztán Németország Kanada Törökország Argentína Kazahsztán Irán Ukrajna Egyesült Királyság Ausztrália Lengyelország Egyiptom Olaszország Spanyolország Üzbegisztán Magyarország* *KSH: A búza népélelmezési jelentőségét a rizs közelíti meg. A búza a legfontosabb gabonafélénk. A búzaliszt azért olyan értékes táplálék, mert olyan arányban tartalmaz 10

11 szénhidrátot és fehérjét, amilyen arányban az emberi szervezetnek e tápanyagokra szüksége van (Láng 1976). A búzatermesztés története egyidős az emberi társadalmak történelmével. A legelterjedtebb búzafaj a Triticum aestivum L., a legtöbb hazánkban termesztett fajta ebbe a fajba tartozik. Származási helye Délnyugat-Ázsia. Jellemzője, hogy jól bírja a kontinentális klíma hideg telét és száraz meleg nyarát. A búzafélék közül ennek a lisztje a legalkalmasabb a kenyérsütésre. A dietetikusok szerint a kenyérrel fedezzük fehérje- és energiaigényünk hatodát. A kenyér csaknem minden létfontosságú kémiai elemet és a vitaminok nagy részét tartalmazza. Ezért volt lehetséges a középkorban a kenyéren és vízen élő rabok számára, hogy hosszú időn át élhessenek súlyosabb egészségkárosodás nélkül (Jolánkai - Szabó 2005) A búza ökológiai igénye és tápanyagellátása Az ország minden szántóföldi termőhelyén termeszthető az őszi búza. Termésének nagyságát és minőségét az egyes termőhelyek talajának típusa, az időjárás alakulása és a választott termelési módszer szakszerű alkalmazása határozza meg, vagy alakítja. Hazánk kontinentális jellegű klímája kedvez a minőségi búzatermesztésnek. Az őszi búza -20 és +40 ºC között biztonsággal megél, a telet folyamatos hóborítással jobban viseli. Csapadékigénye szerény, mm, optimális terméséhez azonban mm-re van szüksége. A mennyiségen kívül nagyon fontos az egyenletes csapadékeloszlás. A termést csökkentheti a száraz tavasz és a májusi csapadék elmaradása, valamint a minőséget nagyban rontja, ha a már érett szem aratás előtt megázik. A szárbaindulás-kalászolás időszakában a termés mennyiségét növeli a hűvösebb, nedvesebb idő, mert így a szemek nem szorulnak meg (Varga-Haszonits 1977). A búza egynyári, egyszer termő növény, az életciklusának időtartama alapján őszi, tavaszi és járó búzára csoportosíthatjuk. A búzának az életciklusa (ontogenezis) a megtermékenyített petesejt megjelenésétől a zigóta állapottól a szervezet természetes elhalásáig tart. A gyakorlatban rendszerint a szem csírázását jelölik az egyedfejlődés kezdetének (Pál, 1983). A búzának C 3 -as típusú fotoszintizés rendszere van, ami a mérsékelt égövi növényekre jellemző. Magasabb hőmérsékleten kisebb a szervesanyag produkciójának elméleti maximuma a C 4 -es növényekhez képest. 11

12 Legjobb termést a középkötött mezőségi és középkötött erdőtalajokon hoz, ugyanakkor a szikeseken és a sekély termőrétegű talajokon is még sikerrel termeszthető. Termése szántóföldi termőhelyenként az alábbiak szerint alakulhat (Antal 2000) : I. középkötött csernozjom 4,0-8,6 t/ha II. középkötött erdőtalajok 3,5-8,0 t/ha III. kötött rétitalajok 3,5-7,5 t/ha IV. laza és homok talajok 2,5-5,0 t/ha V. szikesek 3,0-6,0 t/ha VI. sekély termőrétegű talajok 3,0-5,6 t/ha A búza egy tonna szemterméssel és a hozzátartozó szalmával, mint melléktermékkel országos átlagban a következő tápanyagokat veszi fel a talajból: nitrogén (N) 27 kg mész (CaO) 6 kg foszfor (P 2 O 5 ) 11 kg magnézium (MgO) 2 kg kálium (K 2 O) 18 kg A nitrogén a növényi élet szempontjából kiemelkedő szerepet tölt be. Egyetlen elem sem mutat olyan feltűnő hajtás- és termésnövelő hatást, mint a nitrogén, és nem okoz olyan kirívó visszaesést növekedésben, mint a nitrogén hiánya. A nitrogén feleslege is igen nagy kárt tud okozni, mind a terméscsökkenéssel, mind a minőségromlással. A gabonáknál a túlzott nitrogénellátás a vegetatív szervek növekedését segíti (bokrosodási erély nő), a generatív részek (kalászok és a bennük levő szemek) fejlődését kedvezőtlenül befolyásolja. Nitrogén hiányában a protoplazma és sejtmagfehérjék képzése, így a növény növekedése is lelassul. A gabonaféléknél a N hiány csökkenti a szem fehérjetartalmát. Az őszi búza szemtermésében 2,23-2,91 %, a szalmájában 0,95-1,28 % az összes nitrogén-tartalom (Debreczeniné 1999). A nitrogéntrágyázással növelni lehet a búza nyersfehérje tartalmát, azonban megfelelő figyelmet kell szentelni a harmonikus tápanyagellátásnak és tápelem-arányoknak (Sárdi 2003). A foszfor nélkülözhetetlen a növények számára, de termésnövelő hatása nem annyira látványos, mint a nitrogéné, mert nem növeli a vegetatív szervek gyarapodását. Mivel a növényeknek nagy szükségük van foszforra, a fejlődés korai szakaszában előforduló 12

13 foszforhiányt a későbbi foszforellátás már nem hozhatja helyre. Gabonanövényeknél a bokrosodási erélyt és a szemtömeget javítja. A generatív részek kifejlődéséhez sok foszforra van szükség, mert annak hiányában kevesebb és kisebb szem képződik. A foszfor a növények azon részében koncentrálódik, amely a gazdaságból egészben vagy részben kikerül, mint takarmány vagy élelmiszeripari termék. Ezt a körülményt a növények foszforszükségletének számításakor figyelembe kell venni. A foszfor sok tekintetben ellentétesen hat a növényben, mint a nitrogén. A megfelelő foszforellátás meggyorsítja a növények fejlődését és érését, növeli a gabonák megdőléssel szembeni ellenállóképességét és a szemnek a szalmához viszonyított részarányát (Nagy 1993, Sárdi és Csathó 2002). A kálium számos enzim specifikus aktivátora, K hiány esetén csökken a keményítő- és fehérjetartalom, a sejtfal képződése. A K alapvetően maghatározza a növények ozmotikus potenciálját, a növényi sejtek, szövetek turgorát, a sztómasejtek működését. Kálium hiányában csökken a növény hideg-, hő- és szárazságstressztűrő képessége, a betegségekkel szembeni ellenállóképessége, és romlik a szárszilárdsága, a gabonafélék könnyebben megdőlnek. Lényegében a K a termésbiztonságot fokozza (Pethő 1984). Késmárki (2003) szerint a kalászosok szalmájában az összes kiadott kálium fele van, Spiess és Besson (1992) szerint 76%-a. A tarlómaradványokat ezért célszerű alászántani, és ezt a káliumszükséglet számításakor figyelembe venni. A búza fejlődési szakaszainak hosszát befolyásolják a meteorológiai és termőhelyi viszonyok. A búzanövény tápanyagellátását fontos a megfelelő fenológiai állapotokhoz igazítani. Az alaptrágyázás során adjuk ki a növény fejlődéséhez szükséges P és K egészét, és a N 50-80%-át (Debreczeniné 1991). Az így kijuttatott tápanyagok segítik a kezdeti és későbbi fejlődést. A bokrosodáskor kijuttatott N fejtrágya elősegíti a kalászdifferenciálódást és a nagy levélfelület kialakulását. A kalászolás előtt kijuttatott N trágyázás eredményesen növeli a szemek fehérjetartalmát. A kikalászolt búza N trágyázása már sok esetben megdőlést okozhat (Antal 1999). 13

14 A búza növényvédelme A búzában a legnagyobb terméscsökkenést a gyomok okozzák. A búza gyomnövényeivel és gyomirtásával a 3. pontban, a kukorica gyomirtásával együtt foglalkozunk A búza kórokozói A búzatermesztést különféle betegségek veszélyeztetik. Maggal terjedő gombák ellen csávázással, a növényt megtámadó gombabetegségek ellen fungicides állománykezeléssel tudunk védekezni (Kovács 1974). A hazánkban előforduló fontosabb gombabetegségek a következők: A gyökérzetet és a szártövet támadja a torsgomba (Ophiobolus graminis Sacc.), a szártörőgomba (Cercosporella herpotrichoides Fron.), és a fuzárium (Fusarium graminearum Schwabe, F. culmorum Sacc., F. nivale Ces. ex Berl. & Voglino). A szár és a levélzet gombabetegségei: a gabonalisztharmat (Erisyphe graminis f. sp. Tritici), a feketerozsda vagy szárrozsda (Puccinia graminis Pers.), a levél- vagy vörösrozsda (Puccinia recondita Dietel & Holw), a sárgarozsda (Puccinia striiformis Westend), a szeptóriás foltosság (Septoria nodorum Berk.), és a helmintosporiumos levélszáradás (Helminthosporium tritici-repentis Died.). A kalászt és a szemtermést károsító gombák: búza kőüszög (Tilletia foetida Wallr., T. caries Tul. & C. Tul., T. intermedia Gassner), búza törpeüszög (Tilletia contraversa J.G. Kühn), búza porüszög (Ustilago tritici C, Bauhin), gabonalisztharmat (Erisyphe graminis f. sp. Tritici), kalászfuzáriózis (Fusarium spp.), szeptóriás pelyvabarnulás (Septoria nodorum), korompenész (Cladosporium herbarum) (Keszthelyi 2009). A leggyakrabban előforduló betegség a lisztharmat, valamint a csíra- és kalászfuzariózis. Általános a lisztharmat elleni védekezés, ez hatásos több betegség ellen is (Antal 2000). A fuzárium 20-30%-os terméscsökkenést képes okozni, és az ilyen mértékű fertőzöttségnél a termés olyannyira szennyeződik toxinokkal, hogy emberi és állati fogyasztásra alkalmatlanná válik (bár haltápként általában felhasználható). A torsgomba csak nagyon ritkán jelenik meg, ám akkor teljesen elpusztíthatja az állományt. Az elmúlt évtizedekben a búzában is megjelent az árpa sárga törpeség vírusa (BYDV). 14

15 A búza állati kártevői Az őszi búzában is jelentős lehet a tipikus talajlakó kártevők ezek közül is elsősorban a drótféreg (Elateridaek) által előidézett termésveszteség. A drótféreg kártétele lényegében az egész vegetációs időszakra kiterjed. Az ellenük való vegyszeres védekezés a talajfertőtlenítés. Az őszi rovarkártevők közül ki kell emelni a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides Goeze) lárváját, népies nevén csócsárolót, és a vetési bagolypille (Scotia segetum Schiff.) lárváját, a mocskos pajort. Ezek különösen akkor okozhatnak jelentékeny károkat, ha önmaga, vagy más kalászos gabona után termesztik a búzát. Ősszel és tavasszal is károsítanak a különféle gabonalegyek: fritlégy (Oscinella frit L.), csíkoshátú légy (Chlorops pumilionis Bjekander) vastagcombú búzalégy (Meromyza saltatrix L.). Már ősszel súlyos kárt tehet a búzavetésekben a mezei pocok (Microtus arvalis Pallas) és a hörcsög (Cricetus cricetus L.). A szárbaindulás időszakától kezdenek betelepedni a gabonapoloskák (Eurygaster spp.; Aelia spp.). Később a vetésfehérítő bogarak (Lema melanopus L., Lema cyanella L.) és a levéltetvek (Sitobion avenae Fab., Metopolophium dirhodum Walker, Rhopalosiphum padi L.) okoznak helyi jellegű problémát. Említést érdemel még a szalmadarázs (Cephus pygmaeus L.), melynek lárvája a búza szárában él. A tejes és viaszérésű kalászokon szipolyok és gabonapoloskák tehetnek kárt, de a gabonafutrinka is megrághatja az érőfélben lévő szemeket. A kártevők ellen a legjobb védelem a megelőzés, a vetésváltás és más agrotechnikai védekezések (Jenser et al. 2003) A növényvédelem és a tápanyagellátás kölcsönhatása a búzánál A különböző agrokémiai kezelések a növénytermesztés alapvető eszközei. A gabonatermesztésben a legfontosabb agrotechnikai elemek között vannak az agrokémiai beavatkozások, ezért fontos ezeknek a kezeléseknek a hatását alaposan tanulmányozni (Ágoston és Pepó 2005, Czövek et al. 2006). A mai mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek és műtrágyák nélkül az éhezés sokkal nagyobb mértékű lenne a földön (Læegrid, Bøckman és Kaarstad 1999) 15

16 A jó növénytermesztési gyakorlat több elemből épül fel. Ennek elemei: a talajművelés, a tápanyag ellátás, a növényi sorrend, a növényvédelmi kezelések, a vetés és a betakarítás. Ezeket a termőhely sajátosságaihoz alkalmazkodva kell használni, és a tényezők együttes alkalmazásával őrizzük meg a talaj termőképességét és tudunk eredményesen növényt termeszteni. (Oehmichen 1983). A tápanyagellátási és növényvédelmi kezelések a közvélemény szemében károsak a gabonákra és a környezetre egyaránt, pedig okszerű kezelésekkel biztosítani lehet a magas termésszintet, a jó termésstabilitást és a károsítók elleni védelmet (Szentpétery et al. 2005a, b és c, Tanács et al. 2008), és csökkenteni lehet a biológiai eredetű szennyeződések, pl. mikotoxinok, mérgező gyommagvak mennyiségét. Ugyanakkor a két szerzői kollektíva eltérő mértékű minőségbeli változásokról ad számot a fehérjetartalom, a sikértartalom és a sütőipari érték tekintetében. Abban viszont mindkét műhely azonos álláspontot képvisel, hogy előírásszerinti szeralkalmazások esetén semmilyen minőségromlást nem tapasztaltak kísérleteikben. Dordas (2008) vizsgálta az egyes növényvédelmi problémák és a tápanyagellátás kapcsolatát. A specifikus állati kártevőknek kedvező, a polifág kártevőknek kedvezőtlen a magas N trágyázás. Az optimális K ellátás növeli a növények ellenálló képességét a betegségek és a kártevők ellen, míg a P hatása ellentmondásos. A mikroelemek közül vizsgálatai során a Mn, a B, a Cl és a Si növelte a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, míg a Zn termésbiztonságot növelő szerepe ebben a kísérletben nem igazolódott. Kádár (2006) eredményei szerint a fungicides kezelés 36%-al növelte a szemtermést és javította N és P trágyázás hatékonyságát a lisztharmattal és gombával fertőzött állományban. Győrffy (1975b, 1993) vizsgálataiból kitűnik, hogy a monokultúrákban tapasztalható terméscsökkenés oka búza esetében elsősorban növénybetegségekre vezethető vissza, míg kukoricában vízháztartásbeli problémákkal és a herbicidrezisztens gyomok elterjedésével hozható összefüggésbe. A tápanyagellátás a növénytermelés meghatározó tényezője, amely egyaránt befolyásolja a termés mennyiségét és annak minőségi paramétereit. Kádár (2008) az őrbottyáni gyenge tápanyagellátottságú karbonátos homoktalajon végzett műtrágyázási tartamkísérlet eredményei alapján beszámol arról, hogy az őszi búza kontroll parcellákon mért 1,3 tha -1 -os 16

17 szemtermést az NP műtrágya kombináció 2-2,5-szeresére emelte, amit a K trágyázás további 0,6 tha -1 -ral növelt. Balogh és Pepó (2008) tanulmányozták őszi búza kísérletben a fajta- a tápanyag- és az évjárathatást. Vizsgálataik szerint a N trágyázás növelte a levél és a szár gombás megbetegedések (lisztharmat, levélrozsdák, helmintosporiózis) mértékét A kukorica termesztése A kukorica jelentősége A kukorica az emberiség harmadik legfontosabb termesztett növénye a búza és rizs után. Amerikából Kolumbusz matrózai hozták a mahiznak nevezett növényt Európába, ahol kedvező termeszthetősége miatt gyorsan elterjedt. Magyarországra Olaszországból vagy Dalmáciából 1590-ben hozták be, de megjelent a törökök közvetítésével is Erdélyen keresztül, ahonnan 1611-ben maradtak írásos feljegyzések a termesztéséről. A kukorica szemtermését a világ szegényebb országaiban nagyrészt közvetlenül emberi táplálkozásra használják. A legtöbb fejlett országban és hazánkban főképp az állattartás alaptakarmánya. Magyarországon napjainkban csemegekukoricaként, pattogatott kukoricaként, kukoricapehelyként, puffasztott kukoricaként, vagy tortilla chipsként fogyasztjuk. Erdélyben nagy hagyománya van a puliszkának (Horváth 1971). A kukorica ipari alapanyagként is egyre fontosabb szerepet kap napjainkban. A hagyományos cukorszirup, keményítő, kukoricacsíraolaj előállítás mellett egyre fontosabb a bioetanol előállítás, ami a benzin alternatívája lehet, ám a bioetanol-ipar felfutása a szegényebb országokban a kukorica árának emelkedéshez vezethet, ami növeli az éhezők számát a világon A kukoricatermesztés Magyarországon A kukorica vetésterülete földünkön 140 millió ha, átlagtermése 4,3 tha -1. A legnagyobb kukoricatermelő országok: USA, Kína, Brazília, Mexikó, Argentína, India, Franciaország. Hazánk a 2007-ös évben a 17. volt a világ kukoricatermesztésében (2. táblázat). 17

18 2. táblázat. Kukoricatermések a világ 20 legnagyobb kukoricatermelő országában, (FAO adatok alapján) rangsor ország neve termés (t) 1 USA Kína Brazília Mexikó Argentína India Franciaország Indonézia Kanada Olaszország Ukrajna Dél-Afrika Fülöp-szigetek Nigéria Egyiptom Vietnám Magyarország* Szerbia és Montenegró Románia Németország *KSH: t Magyarországon a kukorica vetésterülete 1,2 millió hektár körüli (1. ábra). A kukoricatermesztés történetéhez tartozik, hogy az 1900-as években Amerikából behozták a lófogú (dent típusú) kukoricát, amely az addig termesztett sima szemű (flint típusú) kukoricánál nagyobb termésre képes és gyorsabb a vízleadó képessége is. A múlt század közepén megjelentek a fajtahibridek (két szabadelvirágzású fajta keresztezéséből), melyeknek F 1 nemzedéke %-kal adott nagyobb termést ban Pap Endre előállította az Mv 5- ös beltenyésztett vonalak hibridjét, amely 1965 után terjedt el. A beltenyésztett hibridek Győrffy (1979) hazai tartamkísérletei szerint 26 %-kal nagyobb termésátlagra képesek a szabadelvirágzású fajtákhoz képest. A nagyipari termesztés során az 1960-as évektől felfutott, az 1970-es és 1980-as években tetőzött a kukorica termesztése, majd a termelőszövetkezetek feloszlása után a 18

19 kilencvenes évek elején erősen visszaesett és csak az évtized második felében érte el a korábbi tetőzés szintjét (1. ábra) Vetésterület ha Termésátlag t/ha Vetésterület ezer ha Termés t/ha ábra. A kukorica vetésterülete és termésátlaga Magyarországon, (KSH adatok alapján) A növény botanikája és fiziológiája A kukorica (Zea mays L.) a gramineae családba, a kukoricafélék Maydeae-rajába tartozik, ahová a kukoricán kívül még hét nemzetség (genus) tartozik. A Zea nemzetségbe csak a kukorica tartozik. Közvetlen ősei: Zea mays var. tunicata (pelyvás kukorica) x Zea mays var. microsperma (pattogatni való kukorica) (a pelyvás kukorica minden szemét pelyva borítja). A vad alakja nem ismert. Származását a szakirodalom ezideig nem tisztázta. Az általunk nem ismert vad őse nagy valószínűséggel az Euchlaena mexicana-val (teosint) kereszteződve adta a ma ismert kultúrkukoricák ősét. Fejlődésének későbbi szakaszában a 19

20 kukorica egyik átmeneti formája (alfaja) lehetett a pelyvás kukorica is. A kukorica kromoszómaszáma 2n=20. A kukorica váltivarú, egylaki növény. A kukoricának a trópusi növényekre jellemző C 4 -es típusú fotoszintetikus rendszere van, ami magasabb hőmérsékleten nagyobb produkcióra képes, mint a C 3 as típusú fotoszintézis rendszer (Pethő 1984). A C 4 -es fotoszintézis rendszer működése során a megvilágítás erősségével egyenesen arányban nő a CO 2 asszimilációja, míg a C 3 -as növényeknél ez egy felső határba ütközik. Az egységnyi szárazanyag előállításhoz szükséges vízmennyiség 20 C-on a C 3 -as növényeknek átlagosan másfél-kétszerese, 35 C-on már több mint a tízszerese a C 4 -es növények igényének (Hoffmann 1977, Radosevich és Holt 1984) A kukorica fejlődése A kukorica vetési ideje a növény hőigényéhez alkalmazkodik. A 10 C-os átlagos talajhőmérséklet elérésekor ajánlott a vetés. A kukorica kapás növény, sortávolsága 70-76,2 cm, tőtávolsága cm. A vetésmélység általában 5-6 cm. A kelés fenofázisában a lehűlés, a hőingadozás (8-10 C-nál kisebb hőmérséklet) lehet akadálya a gyors és folyamatos fejlődésnek. A 3-4 leveles korban kezdődik a járulékos gyökerek fejlődése. Kezdetét veszi ezen túl a főbb szervek differenciálódása. A kukoricát ebben a fenofázisban a hazai viszonyok között különösen a főbb kukoricatermő tájakon ritkán éri stresszhatás. Ebben a fenológiai állapotban lehet a legeredményesebben a gyomok ellen védekezni (posztemergens kezelés). A szárbaszökkenés kezdetét követően a kukorica hamar eléri a 6-7 leveles fejlettségi állapotot, amikor is a szár megnyúlásával a víz- és a tápanyagfelvétel is megnövekszik. A talajokban ekkor még rendszerint van felvehető nedvesség, tápanyaghiány is ritkán fordul elő. A címerhányástól a víz- és a tápanyagellátásra egyaránt érzékeny a kukorica. A változó csapadékviszonyú területeken elsősorban a vízhiány befolyásolja a legjobban a termést. A tápanyagfelvétel K-ból csökkenő szakaszba érkezik, a N- és a P-felvétel üteme ekkor és ezt követően még tovább nő. 20

21 A virágzás, megtermékenyülés és szemképződés időszakában a kukorica vízigénye eléri a maximumot, intenzív a N-, a P-felvétel és erőteljessé válik a tápelemek átrendeződése a levelekből és a szárból a szemtermésbe. A termékenyülés eredménye a címervirágzat pollen kibocsátásától, a bibeszálak kifejlődésétől, a csuhéleveleket meghaladó növekedésétől, valamint a pollennek a bibeszálra való tapadásától függ. A szemtermés kifejlődése kb. 60 napot igényel, a szemtelítődés ennek kb. a fele. A szénhidrátok beépülése a szembe a fiziológiai érésig tart. A szemnedvesség % körül van ebben a fenológiai fázisban. Amikor a szem csutkával érintkező részén a sejtek fokozatosan elhalnak, kialakul a fekete réteg. Ezután a szem már nem vesz fel több vizet és szerves anyagot a növénytől. Ennél korábban a betakarítás nem kezdődhet, mert a tápanyag beépülése még nem állt le, így a termés takarmányértéke nem kielégítő és a termés mennyisége is kisebb. Ezen túlmenően akadályozó tényező a szem nagy víztartalma, illetve ebből adódóan az, hogy ilyen körülmények között nagy lesz a szárítási költség. A technológiai érettséget a szem 24-26%-os nedvességtartalomnál éri el, és ennél a víztartalomnál kezdődhet el a kukorica gépi, szemes betakarítása. A szemeskukorica 14-14,5 %-os nedvességtartalom mellett tárolható. Ezt a szárazsági állapotot természetes úton a szem még a rövid tenyészidejű hibridek termesztése esetén is ritkán éri el, azaz a kukorica betakarítása szinte minden esetben 14,5 %-nál nagyobb nedvességtartalomnál történik. A tárolás előtt így mesterséges szárításra van szükség A kukorica ökológiai igénye és tápanyagellátása A kukorica a gabonafélék közül a legigényesebb a talaj minőségére és kultúrállapotára. Bár többféle talajtípuson termesztik a kukoricát, de kiemelkedő eredményt csak a jó termőképességű csernozjom talajokon képes adni. Balás (1876) szerint minden termőképes talaj, ha nem vizenyős vagy túlszáraz alkalmas a tengeri alá, mégis legjobban szereti a közép kötöttségű, televénydús, kiszáradt iszapos helyet. Ha a talaj köves is, az nem baj, csak nedves ne legyen. Sovány talajon is megterem még valahogyan a tengeri, de nagy termést ily helyről ne várjunk. 21

22 Keszthelyen agyagbemosódásos erdőtalajon a kukorica nem kiemelkedő, de jó termést tud hozni (Hoffmann et al. 2008). A kukorica trópusi eredetű növény, ezért vetését 10 C átlagos talajhőmérséklet felett érdemes elkezdeni. A kukorica meleg és vízigényes növény, vízigénye mm, amiből a jó termés eléréséhez mm csapadékra van szükség júliusban és augusztusban. Az őszi száraz idő kedvez a szemek száradásához, esős ősz esetén jelentős lehet a szárítási költség. A májusi 16 C feletti középhőmérséklet a legmegfelelőbb a nagy termés eléréséhez (Varga-Haszonits et al. 2006) A kukorica gyors növekedésű, a többi gabonafélénél tápanyagigényesebb növény (Mengel 1976). A három fő tápelem közül a legtöbbet nitrogénből igényel (Kismányoky- Hoffmann 1993), majd a búza igényével ellentétben a kálium következik amiből szintén jelentősebb mennyiséget igényel, majd a foszfor, melyből kevesebb szükséges. További tápelemek közül a kukoricatermesztéshez Ca, Mg, Zn, Cu szükséges. Fontos szempont a harmonikus tápanyagellátás, és a kiadott tápelemek aránya. Az egyoldalú N trágyázást kerülni kell, mert a növényeket ion-stressz éri, és ennek hatására táplálkozási zavarok keletkeznek. A nagyadagú nitrogéntrágyázás csökkenti a talajban kimutatható kálium mennyiségét (Pusztai 1980). A klíma hatása az agroökológiai tényezőkön belül mintegy 63%-ra tehető. A klímaelemek ingadozását 65%-ban az évjárat hatásával lehet magyarázni (Ángyán et al. 1987). A kukorica a szemterméssel, a hozzátartozó csutkával és a betakarított szárral az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból (Antal 2000): nitrogén (N) foszfor (P 2 O 5 ) kálium (K 2 O) mész (CaO) magnézium (MgO) 28 kg/t 11 kg/t 30 kg/t 8 kg/t 3 kg/t A kukorica tápanyagfelvétele a kezdeti növekedés során lassú. A legintenzívebb a 6-7 leveles állapotnál és a szemtelítődés időszakában. 22

23 A N-felvétel a fiziológiai érésig folyamatos. N hiányában kisebb és lassabb a szárazanyag felhalmozás, kisebb levelek fejlődnek (Debreczeni B-né és Szlovák (1985)), csökken a klorofiltartalom, erős hiány esetén a levelek alulról felfelé haladva elhalnak, ami nagy termésveszteséghez vezet (Bergmann 1979). Nitrogén hiány esetén a növény színe világoszöld, növekedésben elmarad, a szára vékonyabb lesz, a hajtás-gyökér arány az utóbbi irányába mozdul. A kukoricanövény táplálásán kívül a nitrogéntrágyázásnak a pentozán hatás mérséklésében is nagy szerepe van, vagyis a leszántott szármaradványok tág C:N arányának csökkentésében. A kukorica mélyre nyúló gyökereivel a nitrát ionokat mélyebbről képes felvenni, mint a kalászos gabonák (Tóth 2005 a). A kukorica monokultúrában a N kijuttatás időpontjának változatai befolyásolták a kukorica szemtermését (Tóth 2001). A P-felvétel 3-6 leveles korban a legintenzívebb, a P-felvétel dinamikája nagyobb, mint a szárazanyag felhalmozódás üteme, majd párhuzamosan halad vele, szeptember elején megszűnik a felvétel. Az intenzív növekedési időszak előtt kijuttatott foszfor kedvezően hat a szárazanyag tartalomra és a termésre, a gyökér és a szár növekedésére (Tisdale-Nelson, 1966). A foszfor meghatározza a virágzás és a szemképződés idejét és a szemek nagyságát is (Debreczeniné 1999). A foszfor hiány tünete az antociános levél és szár. A K-felvétel dinamikája előzi meg legjobban a szárazanyag felhalmozódás dinamikáját, felvétele a címerhányáskor éri el a maximumot, majd utána be is fejeződik (Menyhért, 1985). A jó K ellátás fokozza a fotoszintetikus aktivitást (Debreczeni 1990). Káliumhiány esetén a növény elmarad a fejlődésben, alacsonyabb lesz, a szára is vékonyabb, továbbá a stresszel szembeni ellenálló képessége is csökken (Havlin et al. 2005). Monokultúrában termesztve a kukoricát a tarlómaradványok beszántásával csökkenteni lehet a K szükségletet (Sárdi et al. 2003). A felvett N %-a, a P 80 %-a, a K %-a kerül a szemtermésbe. A K %-a a vegetatív részbe vándorol, így a szármaradványok alászántásával ez a mennyiség nem kerül le a területről. A Mg-felvétel az egész tenyészidőben, az érésig folyamatos. A Ca legnagyobb része a levelekben marad (Epstein és Bloom 2005) A kukorica növényvédelme 23

24 A termesztett növények termésének mennyiségét és minőségét kórokozók, állati károsítók, és gyomnövények csökkentik, rontják. A legnagyobb terméscsökkentő hatása a gyomnövényeknek van, Reisinger (1995) szerint a gyomirtás nélkül termesztett kukorica termésátlaga a gyomirtotthoz viszonyítva csupán 23,5%-ot ért el. A kukorica gyomnövényeivel és gyomirtásával a 3. pontban, a búza gyomirtásával együtt foglalkozunk A kukorica állati kártevői A kukoricának számos kártevője van. A rovarkártevők közül napjainkban a legnagyobb kártételt az invazív fajnak számító amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte) okozza, melynek lárvája a kukorica gyökerén fejlődik és rágja a gyökereket, súlyos esetben a növény kidől, majd felegyenesedik ( hattyúnyakas kukorica ). Imágója a kukorica föld feletti részeit károsítja, a leveleket megrágja és a bibeszállakat is elfogyasztja, ezzel termékenyülési hiányt okoz, továbbá a szemekbe is belerág. Az ellene való védekezést nehezíti a lárvák föld alatti életmódja. Napjainkban az imágók rajzásakor végzett permetezés, illetve a talajfertőtlenítés a kialakult gyakorlat. A legegyszerűbb védekezés a kukoricabogár ellen a vetésváltás. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hübner) lárvája a növény szárát belülről odvasítja, belerághat a csőbe és a szemek felszínébe is, a sebzett részek könnyen fertőződhetnek fuzáriummal. A kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis Gyll) a fiatal, 1-4 leveles növények levelét karéjozza, a fiatal növény a kár mértékétől függően visszamarad a fejlődésben, vagy elpusztul. A gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera Hübner) hernyói a virágzatot rágják meg. A leveleken kisebb károkat (lyuggatás) okozhatnak a fiatal lárvák. A hernyók később a termést is károsítják, a szemeket rágva (Jenser et al. 2003). A vetési varjú (Corvus frugilegus L.) és a fácán (Phasianus colchicus L.) kicsipegeti az elvetett magot, a varjú az egész táblán károsít, a fácán csak a tábla szélén. A vaddisznó (Sus scrofa L) az elvetett magokat soronként kitúrja, éréskor pedig a csöveket károsítja. A szarvasok (Cervus elaphus L.) és őzek (Capreolus capreolus L.) lerágják a frissen kikelt növényeket, a csöveket pedig a csutka kivételével elfogyasztják. 24

25 A kukorica betegségei A kukorica betegségei közül a golyvásüszög (Ustilago maydis Corda), a rostos üszög (Sorosporium holci-sorghi Moesz), a helmintospóriumos levélfoltosság (Exserohilum turcicum K.J. Leonard & Suggs), nigrospórás száraz korhadás (Nigrospora oryzae Petch) és a fuzáriózis (Fusarium sp.) gombabetegségek, melyek ellen vetőmagcsávázással és rezisztencia nemesítéssel lehet védekezni A növényvédelem és a tápanyagellátás összefüggése a kukoricánál A talaj jó kultúrállapotának kialakítása és fenntartása többféle agrotechnikai beavatkozással (talajművelés, tápanyag utánpótlás, növényvédelem) érhető el. Nagyon fontos hogy a beavatkozások összhangban legyenek egymással, és az inputok aránya ne változzon nagy mértékben. Ha a lehetőségek száma csökken (pl. ha nem használunk műtrágyát) akkor a kevesebb rendelkezésre álló agrotechnikai eszközt intenzívebben kell használni a kedvező talaj állapot és megfelelő termés elérése és fenntartása érdekében (Kismányoky és Debreczeniné 2002). A kukorica termesztése során az egyes növénytermesztési tényezők termésnövelő hatását állapította meg 40 éves martonvásári tartamkísérletek alapján Berzsenyi (1999). A tényezők az alábbi százalékos érték arányában növelték a termést: tápanyag ellátás: 30,7%, fajta: 30%, növényszám: 20,3% gyomirtás: 16,3%, talajművelés: 2.7%. Továbbá megállapította az egyes tényezők szinergista hatását a termésre és a termésbiztonságra. Debreceni kísérletek agrotechnikai tényezőinek együttes értékelése során a talajművelés, a növényszám, a műtrágyázás és az öntözés főhatások mellett az öntözés műtrágyázás és a növényszám műtrágyázás kölcsönhatások voltak jelentősek Ez a két kölcsönhatás az évjárattól független, és hatásuk iránya minden évben megegyezik, de a hatás mértéke eltérő. Kimutatták, hogy az egyes növénytermesztési tényezők a termésnövekedéshez a következő arányban járultak hozzá: műtrágyázás 48%-ban, öntözés 28%-ban, talajművelés 18%-ban és növényszám 6%-ban. Bizonyított, hogy az öntözés műtrágya és a növényszám műtrágya kölcsönhatás pozitív, ezért a termesztési színvonal megválasztásakor, vagy megváltoztatásakor mindhárom tényezőt egyszerre kell módosítani. Kutatási eredményeik szerint bármilyen termesztési 25

26 szintet kívánunk elérni az adott színvonalon, egyszerre kell biztosítani a víz-, a tápanyagellátás és a növényszám legkedvezőbb kölcsönhatását (Nagy 1995). A tápanyaghiány csökkenti a növények védekező-, alkalmazkodó-, és stressztűrő képességét. Ugyanakkor a tápanyag-többlet is problémát okoz. A N túladagolás csökkenti a növények aszálytűrő képességét, és a gombabetegségek és rovarok kártételét is elősegíti. Az ammónium-nitrogén nagy mennyiségben mérgezést, termékenyülési problémákat és szállítószövet károsodást okozhat (Benton 1998). Nieto és Staniforth (1961) eredményei szerint az egységnyi N műtrágyázás kétszerháromszor jobban növelte a kukorica termését, mint a táblán jelenlevő egyszikű gyomnövények tömegét. Ezzel szemben Vengris és munkatársai (1955) vizsgálatai alapján a gyomok jobban hasznosították a tápanyag adagokat, mint a kukorica. Béres és Sárdi (1994) által vizsgált műtrágyák közül a karbamid nagy töménységű oldata gátolta a Galium aparine csírázását, ugyanakkor a búza fejlődésére nem volt negatív hatással. Farkas (2004) vizsgálatai szerint a búza és kukorica számára optimális tápanyagellátás esetén kisebb volt az ürömlevelű parlagfű borítása, mint a kultúrnövényekre kedvezőtlen tápanyagarány esetében. Dávid és Tarcali (2008) gyomkompeticiós kísérletének eredményei szerint az ürömlevelű parlagfű nem okozott jelentős terméscsökkenést a kukoricában. Ennek oka a gyomnövény elhúzódó csírázása volt. Ugyanakkor Béres és Hunyadi (1984) már a gyom nagymértékű elterjedése előtt rámutatott a parlagfű terméscsökkentő hatására és allergén tulajdonságaira, illetve nagyfokú kompetíciós képességére. Négyzetméterenként 1, 2, 5, 10 tő parlagfű kukoricában 7, 11, 25 és 37%-os terméscsökkenést okozott a gyommentes kontrollhoz képest (Kazinczi et al. 2007). Később munkatársaival kísérletben igazolták az ürömlevelű parlagfű allelopatikus tulajdonságát is (Béres et al. 2002). 26

27 3.3. A kukorica és a búza gyomnövényei A földön megközelítőleg növényfaj él, és mintegy gyomnövény befolyásolja a mezőgazdasági termelést. Ebből 200 azon fajok száma, amelyek világviszonylatban gondot okoznak, és fontos gyomnövénynek tekinthetők (Holm et al., 1977). Ezek közül 76 faj sorolható a világ legveszélyesebb gyomnövényei közé, melyek közül csupán 18 kiemelkedő jelentőségű. A fajok csaknem 40 %-át az Asteraceae és a Poaceae család foglalja magában (Hunyadi-Kazinczi, 1991). Szente (1994) vizsgálataival bebizonyította, hogy a gyomok mind a biotikus, mind a környezeti változásokkal erősödő abiotikus stresszhatások kiváló tolerálásával, főleg a szárazság, hő- és árnyékstressz körülményeihez való messzemenő alkalmazkodással érik el azt a kiváló produkciós teljesítményt, amely elterjedésüket segíti. Legszembetűnőbb kártétel a termőhely elfoglalása (térparazitizmus). A gyomosodás okozta terméscsökkenés megemeli a mezőgazdasági termékek árát (Fageria 1992). Mint Ujvárosi (1973a) megállapította, hazánkban mintegy 805 gyomfaj él. Véleménye szerint a gyomnövények azzal okozzák az egyik legnagyobb terméskiesést, hogy a haszonnövények termőhelyét foglalják el. Adatai alapján 1948-ban a búzavetések 32,5, a rozsvetések 24,7, az árpavetések 21,3, a kukoricavetések 39,98%-át foglalták el a gyomok. A gyomosodás végső soron a termőterület csökkenésével jár. Gyomnövénynek nevezünk bármilyen fejlődési stádiumban lévő olyan növényt vagy növényi részt (rhizóma, tarack, hagyma, hagymagumó, stb.), amely ott fordul elő, ahol nem kívánatos. (Hunyadi, 1974). A gazdaságilag jelentős gyomfajok evolúciójuk során sikeresen alkalmazkodtak a kultúrnövénnyel folytatott és versengéshez, a gyors növekedéshez, a reproduktív fázis biztosításhoz, az agrotechnikai és kémiai védekezési eljárásokhoz (Hunyadi 2000). Magyarországon a négy Országos Gyomfelvételezés (I.: , II.: , III.: , IV.: 1997.) adatai alapján elmondhatjuk, hogy növénytermesztésünk elsőszámú problémájává vált a nagyfokú elgyomosodás. Az országos gyomborítás nagyságát meghatározó első 20 gyomnövényfaj összborítási %-a 1950-ben 24,9 %, 1970-ben 25,4 %, 1988-ban 24,5 %, 1997-ben 29,1 % volt. Az ország gyomosodási helyzete arra hívja fel a figyelmet, hogy tennünk kell az eredményesebb gyomszabályozásáért (3. táblázat) (Tóth, 1999). Az egyes szántóföldi növénykultúrák különböző mértékben érzékenyek a gyomosodásra. Általánosságban megállapítható, hogy a tág térállású kapások érzékenyebbek 27

28 (főleg helytelen vagy elégtelen gyomszabályozás esetén), míg a sűrű vetésű növényállományok jobb gyomelnyomók. Ha jó kultúrállapotú a talaj és egyenletes, jól fejlett a növényállomány, az őszi búzában nem mindig szükséges a gyomirtás, mert a búzának jó a gyomelnyomó képessége (Tóth 2005 b). 3. táblázat. A magyarországi búza és kukorica vetések leggyakoribb gyomfajai az öt országos gyomfelvételezés alapján (Novák et al. 2009) Gyomnövény rang borítási rang borítási rang borítási rang borítási rang borítási magyar neve sor % sor % sor % sor % sor % Parlagfű 21 0, , , , ,3300 Kakaslábfű 9 0, , , , ,2542 Fehér libatop 3 1, , , , ,6635 Mezei acat 2 2, , , , ,7724 Fakó muhar 7 1, , , , ,6324 Apró szulák 1 7, , , , ,4829 Szőrös 17 0, , , , ,4183 disznóparéj Ebszékfű 66 0, , , , ,1634 Csattanó 177 0, , , , ,9675 maszlag Vadköles 199 0, , , , ,9600 Karcsú 105 0, , , , ,9229 disznóparéj Nagy 56 0, , , , ,9100 széltippan Tarackbúza 27 0, , , , ,8768 Fenyércirok 94 0, , , ,8213 Ragadós 137 0, , , , ,6169 galaj Szulák 14 0, , , , ,5999 keserűfű Lapulevelű 29 0, , , , ,5798 keserűfű Napraforgó 206 0, , , , ,5514 Varjúmák 25 0, , , , ,5369 Mezei szarkaláb 19 0, , , , ,

29 3.4. Az Ujvárosi-féle életformarendszer ismertetése Az egyéves (Therophyta, T) életforma a növény legtökéletesebb alkalmazkodása az időszakos kedvezőtlen körülményekhez, amikor a legrosszabb viszonyokat mag alakban vészelik át. A növényeket két tényező kényszeríti időszakos pihenőre: a szárazság és a hideg. Az egyéves gyomok között egyaránt találunk a szárazsághoz és a hideghez alkalmazkodókat. A T 1 életformába tartozó, ősszel kelő, áttelelő, koratavaszi egyévesek a nyári szárazságot mag alakban vészelik át, az őszi esők hatására tömegesen kelnek. Kora tavasszal - sokszor fagymentes őszi napokon is- gyorsan kifejlődnek és rövid idő alatt magot érlelve, befejezik életműködésüket. Nyugat- és Észak Európa hűvösebb capadékosabb vidékein, sőt hazánk nyugati részein is egyes fajok kisebb mértékben ugyan, de kicsírázhatnak hűvös csapadékos időben később is (pl. Stellaria media L., Poa annua L.). Optimális csírázási hőmérsékletük 10-14ºC. A T 2 életforma tagjai kettős alkalmazkodású, de a T 1 -nél hosszabb életű fajokból kerülnek ki. Nagyobb termetűek, mélyebben gyökereznek, a nyári szárazságot mag alakban vészelik át. A télhez való alkalmazkodásuk olyan, mint a T 1 -eké. Többnyire ősszel, esetleg tél végén, kora tavasszal csíráznak, igen alacsony hőmérsékleten. Aratás előtt érlelnek magot (pl. Papaver rhoeas L., Centaurea cyanus L. stb.). Optimális csírázási hőmérsékletük 4-8ºC. A T 3 életforma fajai tavasszal kelő, nyár eleji egyévesek, a kora tavaszi vetések gyomnövényei, csak tavasszal kelnek, nyárra magot érlelnek, hasonlóan a T 2 -ekhez, a téli hideg és a nyári meleg ellen mag alakjában védekeznek. Nem jól tűrik a szárazságot hasonlóan a T 1 -esekhez- és a telet hasonlóan a T 2 -esekhez-, a T 4 életformához állnak legközelebb (pl. Sinapis arvensis L., Avena fatua L. ). Optimális csírázási hőmérsékletük 8-14 ºC. A nyárutói egyévesek T 4 életformájú fajok. A 0 ºC alatti hőmérsékletet csak mag alakban képesek átélni. Ellentétei a T 1 -nek, jól alkalmazkodtak a nyári szárazsághoz és a nagy meleghez, de a legkisebb hidegre is elfagynak. A gyomnövények legtöbbje ide tartozik, nagy testű, igen erős gyökerű fajok (pl. Amaranthus sp, Chenopodium sp.) vagy a szárazsághoz felépítésükben alkalmazkodók (pl. Portulaca oleracea L., Salsola kali L.). Optimális csírázási hőmérsékletük ºC. 29

30 A HT-vel jelölt kétévesek (Hemitherophyta), a Ph jelű (Phanerophyta) fás szárúak, és a talajszintben telelő H jelzésű fajok (Hemikryptophita) nem jellemző gabonagyomok, mert az ismétlődő bolygatást nem tűrik. A G életforma csoportba mind olyan gyomnövények tartoznak, amelyek vegetatív úton önálló szaporodásra képesek. A G jelű tarackkal, gyökértarackkal vagy hagymával szaporodó (Geophyta) gyomokat négy életforma csoportba soroljuk: A G 1 életformába azok a gyomok tartoznak, amelyek vízszintes földbeli szárral telelnek át. Ez a szár a vegetatív szaporodó és terjesztőképességet is jelenti. Sok fajnál ez a szaporodási mód jelentősebb lehet, mint az ivaros szaporodási mód. A szártarackos gyomok földbeli részükben tápanyagot raktározva, könnyen elviselik a föld feletti részek elpusztulását, új hajtások létrehozásával élnek tovább (pl. Agropyron repens Desv.). A G 2 életforma tagjait gumósoknak nevezzük. Ezeknél a fajoknál a földbeli szár helyenként raktározásra alakul át és ezért megvastagodik. Kevés ismert képviselőjük van a gyomok között (pl. Stachys palustris L., Mentha arvensis L.). A G 3 -as gyökértarackos gyomok alkalmazkodtak legjobban a szántóföldi körülményekhez. Gyökerük minden részéből képesek új növényegyedet létrehozni (pl. Convolvulus arvensis L., Cirsium arvense L.). A G 4 tagjai hagymások, melyek terjedését sarjhagymák segítik elő. Nincs különösebb gyakorlati jelentőségük (Vincze, 1996). A gyomnövények életformarendszere segítséget nyújt a gyomok elleni védekezésben, mert a kezelés idejét és módját a táblán levő gyomnövények biológiájának ismeretében tudjuk kiválasztani A kukorica gyomirtása A kukorica domináns gyomnövényei az 1997-es borításuk alapján: közönséges kakaslábfű (Echinochlea crus-galli L.), szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.), parlagfű (Ambrosia elatior L.), fehér libatop (Chenopodium Album L.), apró szulák (Concolvulus arvensis L.), csattanó maszlag (Datura stramonium L.), mezei acat (Cirsium Arvense L.) karcsú disznóparéj (Amaranthus chlosostachys L.), fenyércirok (Sorghum halepense L.), termesztett köles (Panicum miliaceum L.). 30

31 A kukoricában veszélyes fajoknak számítanak kialakult herbicidrezisztenciájuk, illetve nehéz irthatóságuk miatt a következők: selyemmályva (Abuthilon theoprasti MEDIC.), parlagfű, csattanó maszlag, termesztett köles, nád, fenyércirok, olasz szerbtövis (Xanthium italicum MOR. ) (Reisinger 2000). A kukoricaállománynak a keléstől a lombzáródásig rossz a természetes gyomelnyomó képessége. A gyomok ellen a lehető legkorábban érdemes védekezni, mert a gyomirtó szerek a gyomok kezdeti fenológiai fázisában hatnak a legjobban. A gyomok és a kukorica kompetíciója során a kukorica hátrányba kerülhet a gyomnövényekkel szemben, azok jobb tápanyagfelvevő képessége, nagyobb gyökérelszívó ereje, gyors fejlődése miatt (Clements, 1907). A gyomos kukorica biomasszatömege jóval elmarad a gyomirtottétól. (Lehoczky et al., 2002). A kukoricában a legnagyobb kárt a vele együtt fejlődő melegigényes, T4-es, vagy G3- as agresszív gyomnövények okozzák. A kukorica monokultúrában szükséges az intenzív herbicid használat és a herbicid rotáció, különben a terület hamar, 2-3 éven belül elgyomosodik (Bozic és Kovacevic, 1985). A gyomirtás ideje a kukorica és a gyomnövények keléséhez viszonyítva többféle lehet: presowing (a kukorica vetése előtt), preemergens (a kukorica vetése után, a kelése előtt), pre/poszt (gyomok kelése után, a kukorica kelése előtt) vagy posztemergens (a kukorica és a gyomok kelése után, állománykezelés). Napjainkban a legelterjedtebb gyomirtási módszer a posztemergens védekezés, amikor a gyomirtószert a már kikelt gyomnövények ismeretében választjuk ki. Fontos jól megválasztani a herbicidek alkalmazásának idejét és adagját, mert a helytelenül alkalmazott termesztéstechnológia csökkenti a termés mennyiségét, rontja a minőségét (Bónis et al., 2008). Valamennyi gyomirtási módszer csak az agronómiai védekezéssel együtt, a gyomirtási technológia fegyelmezett betartásával lehet eredményes. A kapálás és a gyomlálás a gyomirtás legkorábbi módszere. Az 1960-as évekig hazánkban is ez volt a gyomszabályozás elsődleges módszere, majd a gyomirtó szerek elterjedésével az üzemi táblákról visszaszorult a kiskertekbe A kapálás eszköze a kézi kapa, vagy tág térállású növényeknél a lókapa (Magyar néprajzi lexikon 1982). A kapálásnak a gyomirtáson kívül termésnövelő hatása is van, amit a sekély talajművelés okoz (Sipos 1966). Ellenben a túlzásba vitt kapálás és kultivátorozás hozzájárul a talaj degradálódásához (Berzsenyi 2000) A búza gyomirtása 31

32 A gabonavetések könnyen és erősen gyomosodhatnak, melyet számos tényező együttesen alakít ki. Ezek közül fontosak a vetésidő, a vetést követő csapadékviszonyok, a talajtípus, az elővetemény és nem utolsó sorban a területen alkalmazott gyomirtó szerek. Csapadékos őszi időjárás esetén az ősszel kelő kora tavaszi, áttelelő, egyéves gyomnövényfajok (árvacsalán fajok, pásztortáska, tyúkhúr, veronika félék), illetve az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, sovány perje, és rozsnok fajok, a kék búzavirág, mezei árvácska, mezei tarsóka, pipacs, pipitér fajok, ragadós galaj, sebforrasztó zsombor, szarkaláb fajok, szikfű fajok, vetési hérics stb.) tömegesen jelenhetnek meg az őszi kalászos gabona területeken. A gyomfertőzött búza tavasszal rosszabbul bokrosodik, fejlődése lelassul. Az áttelelő, vagy kora tavasszal csírázó gyomállományt egészítik ki a tavasszal kelő, nyár eleji egyévesek (keserűfű fajok, parlagfű, parlagi szikárka, szelíd csorbóka, tarló tisztesfű, ugari szulákpohánka, stb.), valamint az évelők (apró szulák, mezei acat, útszéli zsázsa). A gyomok késői kártétele a szárba indulás, a kalász és szemképzés gátlásában, a betakarítás akadályozásában nyilvánul meg. A búzában a gyomirtást tavasszal végezzük, az őszi gyomszabályozást csak T1 és T2- es gyomokkal erősen fertőzött táblákon alkalmaznak. A búza, mint a többi kalászos gabonaféle, a bokrosodás kezdetétől a szárba indulás kezdetéig kezelhető gyomíró szerekkel. A hormonhatású (pl. 2,4-D és dikamba) készítmények szelektivitása csak a gabona bokrosodási időszakában megfelelő. A kelő vagy 1-3 leveles gabona állomány a herbicidekre fokozott mértékben érzékeny (Gyulai 2005). A gyomosodásra az agrotechnikának is nagy hatása van. Az egyenetlen, vagy hiányos kelésű búza gyomnevelő, míg a megfelelően bokrosodott, sűrű állományú búza jó gyomelnyomó képességgel bír (Jolánkai 2005). Tóth (2005 b) és Jolánkai egyaránt jó gyomelnyomó képességűnek tartják a búzát, azonban Tóth a megfelelő kultúrállapotú talaj, Jolánkai viszont a megfelelően bokrosodott sűrű állomány szerepét tartja elsődlegesnek e tulajdonság érvényre juttatásában. Az aratás időpontjának kitolódásával megnőhet azon gyomfajok egyedszáma, amelyek az aratás időpontjára magot érlelnek, szaporítva ezzel a talajok gyommagkészletét. (Szentey 2000). 32

33 3.7. Monokultúra, vetésváltás A monokultúrás termesztési rendszer fontos jellemzője a vetésváltás hiánya. A monokultúra fogalma értelmezhető területi alapon (tábla, gazdaság, tájegység) és időtartam alapján (évek). A monokultúrának számos hátránya van. A talajtermékenység nehezebben tartható fent, mint vetésforgóban, a növény a talaj tápanyagkészletéből mindig azonos tápelemeket igényel. Csökken a termésbiztonság, a munkaszervezésben problémát jelentenek a munkacsúcsok, a gyomnövények, állati károsítók és betegségek elterjedése miatt intenzívebb növényvédelmi kezelések szükségesek a termés szinten tartásához. A monokultúrás termesztés során létrejövő talajuntság számos tényezőből tevődik össze: a tápanyagok és mikroelemek hiányából, növénykórtani okokból, a talajban élő makro- és mikroorganizmusok fajszámának csökkenéséből (organizmuselmélet), illetve a talajban lebomló növényi maradványok mérgező hatásából (toxinelmélet) (Kismányoky, 2005). A monokultúrás termesztésnek elsősorban gazdasági okai vannak, de negatív tényezőit lehet csökkenteni (Encyclopedia Britannica 2009). A monokultúrás termelés kialakulásában nagy szerepe volt az állattartó gazdaságokban az üzemgazdasági kérdéseknek, az egységnyi területről realizálható nagyobb haszonnak (Wibberley, 1916). A monokultúrás termelés előnyei közül talán a legfontosabb, hogy a gazdaságok specializálódhatnak és a vetésforgóhoz képest kevesebb gépi beruházást igényel. A gépek kihasználtsága nő, az élőmunka termelékenysége nagyobb, egyszerűbb az üzem- és munkaszervezés, gazdaságosabb a termelés (Nagy, 2007). A monokultúrás termesztés általában jól gépesített nagybirtokokon működőképes. A birtokméret csökkenésével és munkások számának növekedésével előtérbe kerül a vetésváltásos, vetésforgós termelési szerkezet Al-Mansouri (2009). Machadoa és munkatársai (2007) vizsgálatai kimutatták, hogy a termesztési feltételekhez alkalmazkodó csökkentett talajműveléssel és intenzív műtrágyázással jó termésátlagokat lehet elérni gabonaféléknél monokultúrában is. Antal (1976) szerint a kukorica termeszthető részleges vagy teljes monokultúrában hazánk déli részén. Réti talajon beállított kísérletek eredményei szerint a kukorica jól tűri a részleges monokultúrát, ám a évig monokultúrában termesztett kukoricának 1-3 tha -1-33

34 ral kevesebb a termése a vetésváltásban termesztett kukoricához képest (Sárvári 1995). A Hajdúsági csernozjom talajon a monokultúra termésszintje főleg a szárazabb években maradt el jelentősen a bi- vagy trikultúrában termesztett kukoricáétól (Pepó 2001). Dragistar és Molnar (1999) szerbiai kísérletének eredményei szerint a búza termése vetésforgóban vagy vetésváltásban nagyobb, mint monokultúrában. Monokultúrában a legnagyobb terméskiesést a gombabetegségek okozzák (Kurowski és Adamiak 2007), ellenben a jó kultúrállapotú talajon a monokultúrás termesztésben szerves és műtrágyázással együtt jobb eredményt kapott Babulicova (2007) csehországi kísérletében, mint vetésváltással és műtrágyázással. Hazai tapasztalatok alapján az önmaga után termesztett búzában a harmadik év után jelentősen csökken a termés (Láng 1976). Németországi kísérletekben az első évben önmaga után termesztett búzában átlagosn 0,9 tha -1 os, a második évben pedig 1,9 tha -1 os csökkenést regisztáltak kgha -1 N műtrágya adagok mellett (Sieling. et al. 2005). Lupwayi és munkatársai (2006) kanadai monokultúrás és vetésváltásban termesztett búzakísérletek eredményeit vetették össze. Vizsgálatuk eredménye azt mutatta, hogy a talajművelésnek nagyobb szerepe volt a tápanyagok feltáródására és ezáltal a termés alakulására mint az elővetemény hatásnak. A monokultúra néhány negatív hatását mérsékelni lehet. Ha a rendelkezésre álló területen rövidebb és hosszabb tenyészidejű fajtákat vetünk, akkor a munkacsúcsokat csökkenthetjük. A táblákon is célszerű évről évre más fajtát vetni, így csökkenthető a talajuntság mértéke. Győrffy (1990) a martonvásári tartamkísérletek eredményei alapján megállapította, hogy a monokultúrában megfigyelt termésdepresszió mértéke a búza esetében nagyobb, a kukorica esetében kisebb. Véleménye szerint a búza terméscsökkenése az időjárás indukálta patogén tényezőkkel hozható leginkább összefüggésbe, mivel csapadékos években, valamint a világ humid övezeteiben a búza termése kisebb monokultúrában, mint vetésváltásban. Száraz esztendőkben, továbbá a világ arid búzaövezeteiben a búza termése monokultúrában rendszerint nem kisebb, mint vetésforgóban. Hasonló eredményre jutottak száraz kötülmények között többféle kalászos gabonával végzett vizsgálatuk során Rasmussen és munkatársai is (1998). A monokultúra hátrányait csökkenteni lehet magas szintű kemizálással. A vetésváltás az alacsony tápanyag és növényvédőszer felhasználás mellett hoz magasabb termést a monokultúrás termesztésben (Krisztián és Holló 1997). A nagy mennyiségű műtrágya-felhasználása kimosódáshoz vezet, főleg a rosszabb években, amikor a nitrát formában kijuttatott műtrágya nitrogént a növények nem tudják felvenni (Schlegel et al., 2005). 34

35 Kismányoky (1993) szerint a különböző növényfajok igénye nemcsak természeti adottságokkal, hanem a termesztési körülményekkel szemben is eltérő. A váltás nélküli monokultúrás termesztésre az egyes fajok és fajták eltérően reagálnak. A tapasztalatok szerint a kukorica is hosszú ideig bírja a váltás nélküli termesztést a termés jelentős csökkenése nélkül. A kukorica mellet a legnagyobb területen termesztett növényünk az őszi búza, mely a kutatások és üzemi tapasztalatok szerint nálunk nem termeszthető monokultúrában. Legfeljebb 2-3 évig termeszthető ugyanazon a táblán megszakítás nélkül. A nagyobb területarányban termesztett növényeink közül tehát a kukorica váltás nélküli, monokultúrás termesztése jöhetne számításba. Mivel az őszi gabonaféléket országosan a kukoricával azonos területarányban termesztjük, a kukorica monokultúrás termesztése arra kényszerítene bennünket, hogy az őszi gabonákat jelentős részben szintén monokultúrában termesszük. A jelenlegi, évek során országosan alig változó növényi összetételt figyelembe véve ugyanis, az őszi gabonaféléknek nem biztosítható az egyéb növények után akkora terület, hogy azzal a váltásos termesztés megoldható legyen. Ezeket figyelembe véve, gazdaságaink többsége a kukoricát és a búzát bikultúrában termeszti (búza kukorica, illetve búza-búza, kukorica-kukorica váltási sorrend). A növényvédelmi kezelések jelentősége különösen felértékelődik vetésváltás mellőzése esetén. Győrffy (1975a), valamint Győrffy és Berzsenyi (1992) kísérleti adatai igazolják, hogy mind a búza, mind a kukorica termése monokultúrában kisebb, mint vetésforgóban. A csökkenés mértéke a búza esetében nagyobb, a kukorica esetében kisebb. Tóth (2001) több évtizedes adatsorokat feldolgozva az alábbiakat állapította meg: a vetésforgó kedvezően befolyásolta a monokultúrás termesztéshez képest a kukorica szemtermését, a talaj szerves anyag-, összes N-, és AL-P 2 O 5 tartalmát, a talajmorzsák vízállóságát, valamint kismértékben az agronómiai szerkezetét. Nebraskában vizsgálták Yamoah és munkatársai (2000) a monokultúrában és szója váltással termeltek kukoricát. Míg a monokultúrában termelt kukorica termésszintje a 4,8 és 5,7 tha -1 között maradt, addig a vetésváltással 6,4 és 6,8 tha -1 között alakult a termés. Mindazonáltal a változó csapadékviszonyok voltak a termést legjobban limitáló tényezők. A monokultúra hosszabb távon a talaj elszegényedéséhez vezet (Berecz et al. 2005). Gregorich és munkatársai (2001) kanadai kísérletben 35 év alatt monokultúrában 20 tha -1 szerves anyag veszteséget mértek a vetésváltásban termesztett kukoricához képest, ezzel szemben a tápanyagellátási kezelések hatása kisebb mértékű volt. Mitchigani kutatók vizsgálták a vetésváltás és a monokultúra hatásait többek között búzában és kukoricában. A kezelések közül a monokultúrában mérték a legalacsonyabb 35

36 termést, és a vetésforgóban termesztett növények termése a forgót alkotó növények számának emelkedésével nőtt. Intenzívebb növényvédőszer felhasználással sem sikerült a monokultúrában termesztett búza és kukorica termésátlagát javítaniuk (Smith et al. 2008). A váltás nélküli termesztés csökkenti a talajlakó élőlények fajszámát, és káros anyagcseretermékek a rozs esetében fenolsavak - dúsulhatnak fel a gyökérzónában (Ryszkowski et al. 1998). Matusinsky és munkatársai (2008) vizsgálatai szerint a kukorica előveteményű búzában csökkent a Microdochium nivale fertőzöttség a monokultúrás búzához képest. Zuo és Zhang (2009) eredményei szerint a vetésváltásban termesztett csicseriborsó, földimogyoró és búza Fe és Zn tartalma 1,2-2,8-szorosa volt, mint monokultúrában termesztett növényeké. Fontosnak tartják az egy- és kétszikű növények váltását az adott parcellán, mert kedvezőbb lesz a tápanyagok feltáródása a talajból. A kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LE CONTE) 1992-ben érkezett Belgrádba, majd fokozatosan elterjedt Közép- és Nyugat-Európában is. Magyarországi megjelenése (1995 Mórahalom) majd országos elterjedése alapjaiban kérdőjelezte meg a kukorica monokultúrás termeszthetőségét. (Széll et al. 2005). A kukorica nagy károkat szenvedett a rovar gradációjában. Az elsőként jelentkező kárkép a lárvák által elrágott gyökerű, majd megdőlő kukorica. Ha ezt a növény túléli, akkor kiegyenesedik, és ekkor jön létre a hattyúnyakas kukorica (2. ábra). Az imágók megrágják a levelet. A bibeszálak károsításával termékenyülési problémák alakulnak ki a csövön. A kukoricatermelők és a növényvédőszergyártó cégek több módszert próbáltak ki a kukoricabogár ellen, de még nem alakult ki egy valóban eredményes és költséghatékony védekezés. A különböző vegyszeres védekezések nem képesek a lárvák eredményes irtására, hiszen amikor a talajfelszínen telelő tojásból kikelő lárvák károsítják a kukorica gyökerét, akkor a talajfertőtlenítő szerek már nem hatékonyak ellenük, a vetőmag inszekticides transzlokálódó csávázása pedig erre az időszakra már felhígul. Az imágók rajzási időszakában végzett légi permetezést nem lehet mellőzni, ám a problémát ez a kezelés már nem orvosolja, hiszen egy imágó tojást rak évente (Allee és Davis 1996), a tojások áttelelése pedig nagyon jó. A gyakorlatban kialakult vélemény, hogy a legegyszerűbb és legolcsóbb védekezés a kukoricabogár ellen a vetésváltás. 36

37 2. ábra. Hattyúnyakas kukorica 37

38 4. A kísérletek anyaga és módszere A dolgozatban ismertetett kutatómunkát a Pannon Egyetem Georgikon Kar Kísérleti Telepén, Keszthelyen beállított szabadföldi kísérletben a Növénytermesztéstani és Talajtani Tanszéken Dr. Kismányoky Tamás egyetemi tanár irányításával folyó kutatási program keretében végeztük. A kísérlet 2002-től 2005-ig a 4/037/2001 sz. Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programhoz (NKFP) kapcsolódó konzorcium részeként folyt. A program lezárása után pedig mint a tanszék saját forrásokból fenntartott kísérleteként folytatódik. A dolgozat a kukoricakísérlet hét évét ( ), a búzakísérlet hat évét ( ) foglalja össze.a kísérlet minden évében mértük a szemtermés mennyiségét. A gyomok borítását 2003-tól felvételeztük. A búza szárazanyag tartalmának vizsgálatára, és a szemtermésének N tartalmának mérésére 2003-ban volt lehetőségünk. A kísérlet előveteménye gyep volt, a kukoricát és búzát a beállításától fogva váltás nélkül termesztjük A kísérlet talajának jellemzése A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 118 m. Talaja löszös üledéken kialakult nem podzolos, agyagbemosódásos barna erdőtalaj (mélyen humuszos, gyengén savanyú változat). A kísérleti terület talajszelvénye látható a 3. ábrán. A főbb talajvizsgálati jellemzőket mutatja be a 4. táblázat. A felső művelt réteg homokos vályog fizikai féleségű, semleges-gyengén lúgos kémhatású (rejtett savanyúság nem mérhető). Szerkezete morzsás, humusztartalma közepes, összes sótartalma kicsi. A szénsavas mész már a talajfelszínen nyomokban megjelenik. A felhalmozódási szint fizikai félesége agyagos vályog, szerkezete szemcsésmorzsás. A kémhatás a mélységgel fokozatosan gyengén lúgossá, lúgossá válik - a talajképző kőzet nagy szénsavas mész tartalmának megfelelően. A talaj vízgazdálkodását a jó víznyelő és vízvezető képesség és a jó vízraktározó, víztartó képesség jellemzi. 38

39 4. táblázat. A kísérlet fontosabb talajvizsgálati adatai talajtípus agyagbemosódásos barna erdőtalaj Humusz % 1,492 K A 38 ph (KCl) 6,9-7,3 AL-P 2 O 5,mg/kg 225 AL-K 2 O, mg/kg 276 A talajszelvény ismertetése: A kísérleti terület talajának kilúgzási szintje, a humuszos A-szint 33 cm vastag, színe barnás, szerkezete morzsás és szemcsés, kémhatása gyengén savanyú, közel semleges. Átmenete a felhalmozódási szintbe fokozatos, de rövid. A felhalmozódási szint barna, vöröses árnyalatú, szerkezete szemcsés vagy diós. A telítettség 60%-nál nagyobb. A felhalmozódási szint éles határral különül el a többnyire szénsavas meszet tartalmazó talajképző kőzettől. A talajképző kőzet felső cm-ében a szénsavas mész akkumulációja figyelhető meg. A kilúgzási és a felhalmozódási szintek agyagtartalma közötti különbség szabja meg a besorolást. Ha a textúrdifferenciálódási hányados (B-szint agyagtartalma/a-szint agyagtartalma) nem haladja meg az 1,2-t, akkor a Ramann-féle barna erdőtalajról beszélünk, ha 1,2 feletti akkor agyagbemosódásos barna erdőtalaj (A Keszthelyi kísérleti területre a hányados jellemző értéke 2,1 ) (Várallyay et al. 2009). 39

40 3. ábra. A kísérleti terület talajszelvénye 40

41 4.2. A kísérleti évek időjárása A közölt hőmérséklet és csapadékadatokat a Pannon Egyetem Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszéke szolgáltatta számunkra. Keszthelyen a száz éves ( ) klimatikus jellemzők a következők: átlaghőmérséklet: 10,5 C, éves átlagos csapadékmennyiség: 683mm. A kísérleti években a legmelegebb év a 2002-es volt, 11,6 Cos átlaghőmérséklettel, a leghidegebb pedig a 2005-ös év (9,8 C). A legtöbb csapadék a 2005-ös évben esett (795 mm), a legkevesebb 2003-ban (516mm). A legmagasabb átlaghőmérséklet az őszi búza vegetációs periódusában (októbertől júniusig, az évszám a betakarítás éve) a 2007-es év volt (10,1 C), a legalacsonyabb a 2006-os év volt (7,1 C). A legtöbb csapadék az őszi búza tenyészidőszakában, a 2004-es évben (528 mm), a legkevesebb 2003-ban volt (304mm). A kukorica tenyészidejében (májustól szeptember végéig) mért legmagasabb átlaghőmérséklet 2003-ban (20,6 C), a legalacsonyabb 2004-ben (17,7 C) volt. A kukorica tenyészidejében mért legtöbb csapadék 2005-ben, (560mm) a legkevesebb ben volt (212mm). A kukorica számára a hasznos téli csapadékot és a tenyészidei csapadékot összegezve (decembertől szeptember végéig), a legtöbb csapadék a 2005-ös évben (726 mm), a legkevesebb a 2003-as évben hullott (377 mm) (5. és 6. táblázat). 5. táblázat. A léghőmérséklet 100 éves, havi és éves átlaga Keszthelyen. I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII átlag ,1 1,4 5,5 10,9 15, ,9 20,3 16,3 10,6 5,24 1,26 10, ,1 4,7 7,6 10,5 18,4 20,8 22,1 21,0 15,0 10,7 8,3 0,2 11, ,4-3,9 5,6 10,3 18,8 23,0 22,1 23,8 15,5 8,4 7,0 0,9 10, ,9 1,5 4,3 11,5 14,3 18,5 20,4 20,1 15,1 11,9 5,5 0,8 10, ,7-2,0 3,9 10,9 16,0 18,5 20,5 18,5 16,2 11,2 4,2 0,7 9, ,5-0,1 4,0 12,1 15,1 19,1 22,6 18,2 17,1 12,4 6,7 3,0 10, ,2 5,4 7,6 12,8 17,5 21,1 21,9 20,4 13,6 9,1 3,9-0,2 11, ,1 4,1 6,7 11,9 16,4 20,0 20, ,4 10,9 6,1 2,6 11,2 41

42 6. táblázat. Havi csapadékmennyiségek, éves és 100 éves átlaga (mm) Keszthelyen I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII összeg , ,5 60,0 32,6 116,5 33,9 44,2 59,1 47,4 27,9 62,1 19,8 41,5 563, ,0 17,4 9,6 35,1 50,9 16,8 57,0 46,3 51,9 108,0 41,1 31,2 516, ,8 64,4 50,2 89,4 29,1 87,8 29,4 48,4 24,9 87,4 45,6 35,5 618, ,3 25,7 41,4 57,4 59,8 95,4 104, ,1 2,6 31,9 69,7 795, ,1 28,4 26,7 82,1 99,8 84,6 20, ,1 14,3 21,3 11,3 580, ,8 48,4 62,9 2,1 119,9 53,5 58,2 114,7 95,4 41,8 54,8 31,4 714, ,3 4,7 4,7 28,1 52,5 118,4 68,1 35,5 36,6 35,3 22,0 65,0 478, A kísérletek elrendezése A kísérletek kéttényezősek és sávos elrendezésűek (4. ábra). Az A tényező a növényvédelmi kezelések változatait, a B tényező pedig a tápanyag-ellátási kezeléseket foglalja magába (7. és 8. táblázat). A kísérleti parcellák mérete 40m 2. Az ismétlések száma három. A parcellák száma az őszi búza kísérletben 60 db, a kukoricakísérletben 36 db. A kísérlet bruttó területe 9012 m 2. Az ábra É-D tájolású, az egyes parcellákban levő szám a tápanyagellátási kezelés variánsát jelzi. 42

43 búza CH CH CH CH CH0 kukorica CH CH CH3 4. ábra. A kísérletek elrendezése ( a számok a tápanyagellátási kezelést jelentik, magyarázat a 7. táblázatban) 7. táblázat. Az őszi búza kísérleti kezelései N trágyázás (B tény.) Kémiai növényvédelem (A tény.) 1 N0 0 N kg/ha CH0 kezeletlen kontroll 2 N1 40 N kg/ha CH1 herbicid 3 N2 80 N kg/ha CH2 herbicid + fungicid 4 N3 120 N kg/ha CH3 herbicid + fungicid + inszekticid 5 N4 160 N kg/ha 8. táblázat. A kukorica kísérleti kezelései N trágyázás (B tény.) Kémiai növényvédelem (A tény.) 1 N0 0 N kg/ha CH0 kezeletlen kontroll 2 N1 200 N kg/ha CH1 herbicid 3 N2 200 N kg/ha CH2 herbicid + fungicid CH3 herbicid + fungicid + inszekticid 43

44 4.4. A búzakísérlet kezelései A búzakísérlet a kukoricakísérlethez hasonlóan négy növényvédelmi szintet tartalmaz (CH0: Ø, CH1: herbicid, CH2: herbicid + fungicid, CH3: herbicid + fungicid + inszekticid) (7. táblázat)(a CH jelölés az angol chemical treatment rövidítése), ám attól eltérően öt tápanyagellátási szintet, melyek a kontrolltól 40 kgha -1 -os lépcsőkkel nőnek a 160 kgha -1 -os maximális N adagig (9. táblázat). Az alkalmazott fajta 2002-től 2006-ig az Mv Magdaléna volt (nagy sikér- és fehérjetartalmú, javító minőségű, szálkás kalásztípusú őszi búza. Jó a fagyállósága, tenyészideje középkésői) től pedig a Mulant, a Saaten Union fajtáját alkalmaztuk (nagy termőképességű, késői-nagyon késői, malmi minőségű, szálkás kalásztípusú, piros szemű őszi búza. Télállósága jó, fagytesztje közepes. Gabonalisztharmat, sárga levélfoltosság és fuzáriózis tekintetében is kismértékben a köztermesztésben levő fajtáknál jobban fertőződik). 9. táblázat. A búzakísérlet tápanyagellátási kezelései (hatóanyag, ill. egyenérték kgha -1 ) N megosztás P 2 O 5 K 2 O térkép jel. kezelések Ősszel T 1 T 2 1 N N N N N A búzakísérletben alkalmazott csávázószer a Buvisild BR, amely védelmet nyújt a csírafertőző üszöggombák, fuzárium, korai lisztharmat, csírakori betegségek ellen, hatóanyaga karbendazim és rézoxikinolát. A Granstar 75 DF tribenuron-metil hatóanyagú herbicid, ami posztemergensen kétszikű gyomok irtására alkalmas. Az Artea 330 EC ciprokonazol és propikonazol hatóanyagú szisztemikus fungicid, mely a levél-, és kalászbetegségek, lisztharmat és fuzáriózis ellen használható. A Fury 10 EC zéta-cipermetrin hatóanyagú piretroid származék rovarölő szer, ami elsősorban a vetésfehérítő bogár és levéltetvek ellen hatásos (10. táblázat). 44

45 10. táblázat. Az őszi búzában alkalmazott növényvédő szerek Szer neve adagja Típusa Buvisild BR 2 l/t csávázószer Granstar 75 DF 20 g/ha herbicid Artea 330 EC 0.5 l/ha fungicid Fury 10 EC l/ha inszekticid 4.5. A kukoricakísérlet kezelései A kukoricakísérlet kezdetekor négy növényvédelmi szint lett beállítva (8. táblázat) ( A tényező; CH0: Ø, CH1: herbicid, CH2: herbicid, fungicid, CH3: herbicid, fungicid, inszekticid). Majd a kísérlet negyedik évében, tavaszán megfeleztük a CH0 és CH1 parcellákat, és a parcellák északi felét kézi kapával megkapáltuk (jelölésük: CH0 Ø [növényvédőszeres kezelésben nem részesült, nem kapált], CH0 K [növényvédőszeres kezelésben nem részesült, kapált], CH1 Ø [herbicid kezelés, nem kapált], CH1 K [herbicid kezelés, kapált]). A kukoricakísérletekben három tápanyagellátási változat van ( B tényező) (11. táblázat). A kontroll nem részesül tápanyagellátási kezelésben, a két műtrágyázási változat egységesen kgha -1 P 2 O 5 és K 2 O egyenértékű, és 200 kgha -1 N hatóanyag tartalmú műtrágyázásban részesült, csak az adag megosztásában különbözik. Az N1 parcellák 200 kgos N adagja, őszi 50kg, tavaszi 150kg-os megosztásban alaptrágyaként, az N2 parcellák 200 kg-os N adagja kora tavaszi 150kg-os és május végi 50kg-os megosztásban kerül kijuttatásra fejtrágyaként. 11. táblázat. A kukorica tápanyagellátási kezelései (hatóanyag, ill. egyenérték kgha -1 ) N P 2 O 5 K 2 O T 1 T 2 térkép jel. kezelések ősszel (vetőágyba) (május végén) 1 N N N A kísérletben 2003-tól 2006-ig a kukoricára szuperszelektív Motivell Turbo-t (5 l Motivell + 10 l Cambio + 5 l Dash HC, hatóanyagai: nikoszulfuron, bentazon, dikamba, 45

46 metil-oleát és metil-palmeát) alkalmaztuk, 2007-től pedig a 2-4 D, petoxamid, terbutilazin, rimszulfuron, tifenszulfuron-metil hatóanyagú házi keverék került kijuttatásra (10. táblázat). Mindkét szerkombináció eredményesen írtja az egy- és kétszikű gyomokat is. Az inszekticid a zeta-cipermetrin tartalmú Fury 10 EC piretroidszármazék, ami védelmet nyújt a kukoricabogár imágó, kukoricamoly, kukoricabarkó, gyapottok-bagolylepke ellen ben a kukoricabogár-imágók ellen rajzásban acetamiprid hatóanyagú Mospilan 20 SP-vel történt légi kijuttatású védekezés a kísérlet egész területén, ezért ennek a kezelés hatását számszerűsíteni nem tudjuk. A kísérletben alkalmazott fungicid a propikonazol és ciprokonazol hatóanyagú Artea 330EC, ami egy, a kalászosokra kifejlesztett univerzális gombaölő szer. Hatásspektruma kiterjed lisztharmat, septória, dreschlera, rozsdabetegségek és kalászfuzáriozis ellen. A virágzás elején kijuttatva hatékonyan véd a rozsdafélék ellen is, így a termény mikotoxin tartalmát is csökkenti. Ez a szer nincsen a kukoricában engedélyezve. A csávázószer a Buvisild BR, mely védelmet nyújt a csirafertőző gombabetegségek ellen, hatóanyaga karbendazim és rézoxikinolát. 12. táblázat. A kukoricakísérletben alkalmazott növényvédő szerek Növényvédőszerek Típus Adag Buvisild BR 2 l/t csávázószer Motivell Turbo* 2-4 D, petoxamid, herbicid 20 g/ha terbutilazin, rimszulfuron, tifenszulfuron-metil** Artea 330 EC fungicid 0.5 l/ha Fury 10 EC inszekticid 0.2/ha * ** A kukoricahibrid 2003-tól 2005-ig az Mv Norma SC FAO 380 (főbb jellemzői: jó alkalmazkodóképesség, kiváló szárazságtűrés, jó tápanyag-hasznosítás, kiváló termőképesség), 2006-tól a Pioneer Pr38a24 FAO 380 (főbb jellemzői: kiváló termőképesség, jó szárazságtűrés, vízleadás). 46

47 4.6. Műtrágyák A kukorica és búzakísérletben egységesen alkalmazott alkalmazott műtrágyák: Pétisó (27% N), szuperfoszfát (18% P 2 O 5 ), és kálisó (60% K 2 O) Gyomfelvételezés és kapálás A gyomfelvételezéseket a Balázs-Ujvárosi módszerrel végeztük (Balázs 1944, Ujvárosi 1973b). Az értékelés során a dolgozatban használjuk a BAYER kódot (Anon 1992). A kapálást a sorközben 50 dkg-os, téglalap alakú kapával és sarabolókapával végeztük, a sorban kézzel gyomláltunk, majd a gyomokat gereblyével húztuk le a tábláról Az agrotechnikai és növényvédelmi kezelések Az őszi búza kísérletben a termés betakarítása után július második felében a szalmát lehordják a területről, majd tárcsával és hozzákapcsolt gyűrűshengerrel tarlóhántást végeznek, amit 3-4 hét után tarlóápolásban részesítenek ugyanezzel az eljárással. Október elején a P, a K és a N műtrágyák őszi adagjainak kiszórását követően a terület forgatásos alapművelésben részesül. A szükség szerinti szántáselmunkálás (simító, gyűrűshenger, tárcsa, ill. ezek kombinációi) után október második felében történik a vetés, forgóboronára épített egymenetes vetőágykészítő-vetőgép kombináció alkalmazásával. A vetést követően tavasszal végezzük el a kezelésenként szükséges N fejtrágyázást és növényvédelmi permetezéseket. A tavaszi első N fejtrágyát március közepén, a második fejtrágyát április végén, május elején juttattuk ki. A vegyszeres gyomirtásra április közepén, a fungicides és inszekticides permetezésekre pedig május közepén kerül sor, a kórokozók és kártevők megjelenésekor. A kukorica is hagyományos alapművelésben részesül, és még a szántás előtt kijuttatásra kerül a P, a K, és a N műtrágya őszi adagja. Az őszi szántást tavasszal szükség szerinti művelőeszközzel (simító, tárcsa, kultivátor) elmunkálják, majd kombinátorral vetőágyat készítenek. A vetést az időjárási körülményektől függően április utolsó dekádjában végzik el. Az állományban végzett munkák a posztemergens gyomírtás 4-6 leveles korban és a N 47

48 fejtrágyázás 6-8 leveles korban. A gépi betakarítás után a lezúzott kukorica szármaradványt lehordják a területről. A kapálást a kukoricában a gyomok kezdeti fejlődési stádiumában végeztük, és a kelő gyomok mennyisége szerint a kukorica lombzáródásig ismételtük. A herbiciddel kezelt parcellákon kevesebb, a kontrollparcellákon több gyomnövény nőtt, ezért az utóbbin többször kellett kapálni Vizsgálati módszerek A kukorica és a búza szemtermését 14%-os nedvességtartalomra átszámítva közöljük a dolgozatban. A búza szárazanyagtartalmának vizsgálatakor a növénymintákat aprítás nélkül szárítottuk 105 C-on a tömegállandóság eléréséig. A búza szemtermés N-tartalom meghatározását a Lengerken és munkatársai (1974) által racionalizált Kjeldahl-módszerrel végeztük. A szelénes kénsavas roncsolásban képződött ammóniát Parnass-Wagner készülékben 33%-os nártiumhidroxiddal szabadítottuk fel, vízgőzdesztillációnak vetettük alá, Groak indikátorral megfestett 1%-os bórsav-oldatban nyelettük el, majd 0,01 N kénsavval megtitráltuk. Az így kapott N-tartalmat a fehérjék átlagos 16%-os nitrogéntartalmának megfelelő, 6,25-ös szorzófaktorral (Kerese, 1975) "nyers fehérjére" számoltuk át. (A továbbiakban "fehérjetartalom" alatt "nyersfehérje" tartalmat értünk.) A regresszió- és a variancia analiziseket a Microsoft Excell 2003 programmal végeztük Sváb (1973) módszere alapján. 48

49 5. Eredmények és értékelés 5.1. Az időjárási adatok és a búza terméseredmények az összefüggései Vizsgálatunk során értékeltük az őszi búza szemtermésének alakulását az egyes években és kísérleti kezelésekben. A vizsgált években a búzaállományban nem jelentkezett súlyosabb növénykórtani probléma, és a rovarkártevők sem gradálódtak. A legnagyobb terméskiesést a gyomnövények okozták. A búza vegetációs idejében mért átlaghőmérsékletek három évben (2003, 2007, 2008) magasabbak, három évben pedig kis mértékben alacsonyabbak (2004, 2005, 2006) voltak a százéves átlagnál (7,2 C), a csapadék pedig egy évben több (2004), egy évben az átlaghoz nagyon közel (2006), a többi évben pedig kevesebb volt, mint a százéves átlag (474 mm). A kísérleti évek főátlagai a tenyészidőszakban hullott csapadék mennyiség emelkedésével együtt nőnek, a hőmérséklet emelkedésével pedig csökkennek (5. és 6. ábra). t/ha 5, Hőmérséklet 100 éves átlag Lineáris (Hőmérséklet) 4, , y = -0,4988x + 8,2075 2,5 R 2 = 0, ,0 6,5 7,0 7,5 8,0 8,5 9,0 9,5 10,0 10,5 C 5. ábra. Az őszi búza tenyészidejének átlaghőmérséklete ( C) és az egyes évek termései (tha -1 ) n=360 49

50 t/ha 5, , , y = 0,0061x + 1,7548 R 2 csapadék 2,5 = 0, éves átlag Lineáris (csapadék) mm 6. ábra. Az őszi búza tenyészidejében hullott csapadék (mm) és az egyes évek termései (tha -1 ). n= A búza évenkénti terméseredménye és gyomborítása ( ) év A októberétől júniusáig tartó időszakban a százéves átlaghoz képest 170 mm-rel kevesebb csapadék hullott, és az átlaghőmérséklet 0,2 C-kal magasabb volt. A év búzatermésének főátlaga 3, 95 tha -1. A legalacsonyabb termésátlagot (1,77 tha -1 ) az N0 és CH0 kezelések kombinációjában (abszolút kontroll) mértük, a legmagasabbat, ennek 3,1-szeresét (5,48 tha -1 ), a legkomplexebb kezelésnél (N4 CH3). A tápanyagellátási kezelések jelentősen növelték a búza szemtermését (N0: 2,12 tha -1, 100%, N1: 163%, N2: 206%, N3: 225%, N4: 235%) (13. táblázat). A növényvédelmi kezelések minden esetben növelték a termést, ám a tápanyagellátási kezelésekhez képest kisebb mértékben. A tápanyagellátási kezelések átlagában a kontroll (CH0, 3,49 tha -1 ) parcellákhoz képest a herbicid kezelés (CH1) 13%-kal, a herbicid+fungicid kezelés (CH2) 17%-kal, a legkomplexebb, herbicid + fungicid + inszekticid (CH3) kezelés pedig 22%-kal növelte a búza termésátlagát (13. táblázat). 50

51 Ebben az évben a növényvédelmi kezeléseknek, a tápanyagellátási kezeléseknek és kölcsönhatásuknak is szignifikáns termésnövelő hatása volt. A két tényező kölcsönhatása a többi évben nem volt szignifikáns. 13. táblázat: Búza szemtermés eredménye Keszthely, 2003 (tha -1 ) N0 N1 N2 N3 N4 átlag CH0 1,77 3,21 3,5 4,41 4,56 3,49 CH1 2,18 3,39 4,52 4,62 4,96 SzD5% (CH): 3,94 CH2 2,21 3,56 4,68 4,85 5,19 0,15 4,1 CH3 2,29 3,66 4,76 5,17 5,48 4,27 SzD5% (CH N) SzD5% (N): 0,13 0,3 átlag 2,12 3,45 4,37 4,76 5,05 3,95 A kísérlet első évében a búza gyomosodása nagyon alacsony volt, a legmagasabb értéket a CH0 variáns N4 kezelésében regisztráltuk (0,32%). A búza jó gyomelnyomó képessége jól érvényesült. A kontrollkezelésben több a T1-es és T2-es gyom, míg a herbicides kezelésben az évelők aránya a nagyobb. Ennek az oka az lehet, hogy az apró szulákra az alkalmazott herbicid (tribenuron-metil hatóanyag) nincsen hatással. A tápanyagellátási kezeléseknek nem volt kimutatható hatása a gyomosodásra (14. táblázat). 14. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, május 8. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 STEME 0,07 STEME 0,10 STEME 0,10 STEME 0,19 STEME 0,19 ASCSY 0,07 CONAR 0,03 ABUTH 0,03 CONAR 0,03 CONAR 0,03 ABUTH 0,03 CONAR 0,03 GALAP 0,03 GALAP 0,03 CAPSP 0,03 VERHE 0,03 CONRE 0,03 CAPSP 0,03 CHEAL 0,03 Σ 0,17 Σ 0,17 Σ 0,30 Σ 0,19 Σ 0,32 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 0,07 STEME 0,10 STEME 0,07 STEME 0,10 STEME 0,10 STEME 0,07 CHEAL 0,03 CONAR 0,03 CONAR 0,03 CONAR 0,03 CHEAL 0,03 PAPRH 0,03 PAPRH 0,03 CIRAR 0,03 CHEAL 0,03 VERHE 0,03 ABUTH 0,03 CIRAR 0,00 ABUTH 0,03 VERHE 0,00 ABUTH 0,00 Σ 0,13 Σ 0,13 Σ 0,20 Σ 0,20 Σ 0,23 51

52 A második gyomfelvételezés alkalmával a kontrollkezelés borítási értékei az első felvételezés értékeihez képest kis mértékben csökkentek. A herbicides kezelésben a borítási értékek csak az N1-as parcellákon nőttek. A T2-es gyomok mellett megjelentek a melegigényes T4-es gyomnövények is (15. táblázat). 15. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, június 27. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 CHEAL 0,10 CONAR 0,10 CONAR 0,12 CHEAL 0,07 ABUTH 0,03 CONAR 0,07 CHEAL 0,07 CHEAL 0,03 CONAR 0,07 Σ 0,17 Σ 0,17 Σ 0,15 Σ 0,13 Σ 0,03 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 0,19 CONAR 0,15 CONAR 0,03 CONAR 0,03 CONRE 0,03 CONRE 0,03 ABUTH 0,03 ABUTH 0,03 CONRE 0,00 ABUTH 0,03 ABUTH 0,03 Σ 0,25 Σ 0,19 Σ 0,07 Σ 0,03 Σ 0, A októberétől júniusáig tartó időszakban a százéves átlaghoz képest 54 mm-rel több csapadék hullott, és az átlaghőmérséklet 0,5 C-kal alacsonyabb volt. A 2004-es búzatermés főátlaga 5,07 tha -1, ami a vizsgált hat év legmagasabb értéke. A legalacsonyabb termés (2,61 tha -1 ) 2,6-szerese a legmagasabb termés (6,84 tha -1 ). A 2003-as évhez hasonlóan a legalacsonyabb termésátlagot az abszolút kontroll parcellán mértük, a legmagasabbat pedig a legnagyobb műtrágyaadag és a legösszetettebb növényvédelmi kezelés kombinációjánál kaptuk. A tápanyagellátási kezelések a növényvédelmi kezelések átlagában ebben az évben is jobban növelték a termést (N0 3,16 tha - 1, 100%, N1 135%, N2 169%, N3 191%, N4 208%), mint a növényvédelmi kezelések a tápanyagellátási kezelések átlagában (CH0 4,69 tha -1 ; 100%, CH1 109%, CH2 111%, CH3 112%). A tápanyagellátási kezelések és a növényvédelmi kezelések szignifikánsan emelték a búza termésátlagát (16. táblázat). 52

53 16. táblázat. Búza szemtermés eredménye (tha -1 ) Keszthely, 2004 N0 N1 N2 N3 N4 átlag CH0 2,61 3,92 5,10 5,72 6,11 4,69 CH1 3,18 4,28 5,32 6,24 6,57 SzD5% (CH): 5,12 CH2 3,36 4,40 5,43 6,14 6,72 0,13 5,21 CH3 3,49 4,47 5,51 6,10 6,84 5,28 SzD5% (N): 0,12 (CH N): n.sz. átlag 3,16 4,27 5,34 6,05 6,56 5,07 A 2004-ben végzett első gyomfelvételezés során (2004. május 20.) a kontrollparcellákon alacsony volt a gyomok borítása (1,91-5,48%). A legnagyobb borítása a tyúkhúrnak és az apró szuláknak volt, a többi gyomnövény csak szálanként fordult elő. A herbiciddel kezelt parcellákon az előzőnél is alacsonyabb gyomosodást regisztráltunk (0,27-0,52 %), a gyomnövények itt is csak szálanként fordultak elő (17. táblázat). 17. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, május 20. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 1,35 STEME 0,57 STEME 1,16 STEME 1,59 STEME 3,93 CAPBP 0,17 CONAR 0,45 CONAR 0,69 CONAR 0,41 AMBAR 0,41 STEME 0,15 CAPBP 0,23 AMBAR 0,24 AMBAR 0,19 GALAP 0,41 AMBAR 0,07 AMBAR 0,10 GALAP 0,21 CAPBP 0,07 CONAR 0,29 CHEAL 0,03 MATIN 0,07 MATIN 0,07 VERHE 0,07 CAPBP 0,10 MATIN 0,03 PAPRH 0,07 CAPBP 0,03 CHEAL 0,03 CHEAL 0,07 PAPRH 0,03 CHEAL 0,03 CHEAL 0,03 MATIN 0,03 PAPRH 0,07 ABUTH 0,03 ABUTH 0,03 ABUTH 0,03 MENAR 0,03 ABUTH 0,07 ABUTH 0,03 VERHE 0,03 RAPRA 0,03 POLLA 0,03 ABUTH 0,03 SOLNI 0,03 HELAN 0,03 POLAV 0,03 VERPE 0,03 Σ 1,91 Σ 1,64 Σ 2,49 Σ 2,42 Σ 5,48 N0 N1 N2 N3 N4 STEME 0,07 STEME 0,10 STEME 0,10 STEME 0,10 STEME 0,15 ABUTH 0,07 CONAR 0,03 CONAR 0,10 CONAR 0,07 AMBAR 0,10 CAPBP 0,07 ABUTH 0,07 ABUTH 0,03 CAPBP 0,03 CONAR 0,07 CONAR 0,03 AMBAR 0,03 AMBAR 0,03 PAPRH 0,03 CHEAL 0,07 AMBAR 0,03 CHEAL 0,03 CHEAL 0,03 CONRE 0,03 VERHE 0,07 CHEAL 0,03 CAPBP 0,03 PAPRH 0,03 ABUTH 0,03 PAPRH 0,03 PAPRH 0,03 LAMAM 0,03 CAPBP 0,03 Σ 0,33 Σ 0,33 Σ 0,37 Σ 0,27 Σ 0,52 53

54 A második gyomfelvételezésnél (2004. július 20.) a kontroll és herbiciddel kezelt parcellákon is az apró szulák érte el a legnagyobb borítást. A kontroll parcellákon a borítási értékek magasabbak voltak (2,14-18,56%), mint a herbiciddel kezelteken (2,49-10,2). A legnagyobb borítás mindkét kezelésben az N3 tápanyagellátási variánsban regisztráltuk, (CH0: 18,56%, CH1: 10,2%), amely borításnak a döntő részét az apró szulák adta. Feltételezhető, hogy ez a tápanyag szint a legkedvezőbb a G1-es életformájú apró szulák növekedéséhez, az ennél kisebb adagoknál a búza több tápanyagot tud felvenni a növényhez képest, illetve a magasabb N ellátottságnál a búza állománya jobban záródik, kevesebb fény jut a gyomnövénynek. A többi gyomnövény a T4-es életformába tartozik, kivéve a tyúkhúrt (T1) és a nagy széltippant (T2) (18. táblázat). 18. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, július 20. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 6,87 CONAR 1,25 CONAR 13,12 CONAR 17,29 CONAR 1,87 APESV 0,21 APESV 0,21 AMBAR 0,41 APESV 0,41 APESV 0,62 AMBAR 0,21 AMBAR 0,21 APESV 0,21 AMBAR 0,41 ABUTH 0,41 PAPRH 0,21 ABUTH 0,21 ABUTH 0,21 ABUTH 0,21 STEME 0,41 ABUTH 0,21 STEME 0,21 STEME 0,21 STEME 0,21 PAPRH 0,21 STEME 0,21 CHEAL 0,03 CHEAL 0,03 CHEAL 0,03 PANMI 0,03 PANMI 0,03 Σ 7,94 Σ 2,14 Σ 14,16 Σ 18,56 Σ 3,56 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 5,41 CONAR 5,00 CONAR 1,87 CONAR 9,58 CONAR 1,25 APESV 0,21 APESV 0,41 APESV 0,41 APESV 0,62 APESV 0,62 AMBAR 0,21 Σ 5,62 Σ 5,41 Σ 2,49 Σ 10,20 Σ 1, év A októberétől júniusáig tartó időszakban a százéves átlaghoz képest 19,5 mm-rel kevesebb csapadék hullott és az átlaghőmérséklet 0,4 C-kal alacsonyabb volt. A évi búzatermésének főátlaga 5,05 tha -1, ami nagyon hasonló érték az előző évihez képest, ám a kezeléseknek nagyobb a szórása. A legalacsonyabb és a legmagasabb termésszintet ebben az évben is az abszolút kontroll, illetve a legkomplexebb kezelésben részesült parcellákon mértük, ám a legnagyobb termés a legkisebbnek a 3,65-szerese, ami magasabb arány, mint a 2003-as, és sokkal magasabb érték, mint a hasonló átlagtermésű 2004-es esztendőben. A tápanyagkezelések átlagában értékelve a növényvédelmi kezelések és 54

55 a növényvédelmi kezelések átlagában a tápanyagellátási kezelések hasonló arányokban növelték a termést, mint 2003-ban (CH0: 4,52 tha -1, 100%, CH1: 114%, CH2: 115%, CH3: 117%) (N0: 2,75 tha -1 ; 100%, N1: 141%, N2: 189%, N3: 242%, N4: 247%), ugyanakkor a termésszint a 2004-es évhez hasonló nagyságrendű volt (19. táblázat). 19. táblázat. Búza szemtermés eredménye (tha -1 ) Keszthely, 2005 N0 N1 N2 N3 N4 átlag CH0 1,96 3,52 5,07 5,98 6,07 4,52 CH1 3,06 3,95 5,26 6,66 6,92 SzD5% (CH): 5,17 CH2 2,91 4,01 5,15 6,98 7,06 0,2 5,22 CH3 3,05 4,03 5,27 6,99 7,18 5,30 SzD5% (N): 0,23 (CH N): n.sz. átlag 2,75 3,88 5,19 6,65 6,81 5,05 Az első gyomfelvételezés alkalmával (2005. május 11.) mind a kontroll, mind a herbiciddel kezelt parcellákon nagyon alacsony volt a gyomok borítása (CH0: 0,43-0,61%, CH1: 0,22-0,57%). A kontrollparcellákon a legnagyobb borítása a tyúkhúrnak volt. A kontroll a parcellákon tizenegy, a herbicides kezelésben nyolc gyomfajt regisztráltunk (20. táblázat). 20. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, május 11. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 STEME 0,19 STEME 0,10 STEME 0,19 GALAP 0,12 STEME 0,19 VERHE 0,12 AMBAR 0,10 CHEAL 0,07 CHEAL 0,10 GALAP 0,12 CHEAL 0,10 CHEAL 0,10 VERHE 0,07 STEME 0,07 CHEAL 0,10 AMBAR 0,07 PAPRH 0,07 MATIN 0,07 AMBAR 0,07 PAPRH 0,07 PAPRH 0,03 CAPBP 0,03 AMBAR 0,03 PAPRH 0,07 AMBAR 0,03 CONAR 0,03 CONRE 0,03 CONAR 0,03 CONAR 0,07 CONRE 0,03 GALAP 0,03 ABUTH 0,03 MATIN 0,03 ABUTH 0,03 Σ 0,61 Σ 0,43 Σ 0,52 Σ 0,52 Σ 0,51 N0 N1 N2 N3 N4 PAPRH 0,15 STEME 0,07 CHEAL 0,10 PAPRH 0,15 CHEAL 0,07 CHEAL 0,10 CHEAL 0,05 STEME 0,10 VERHE 0,15 STEME 0,07 STEME 0,07 PAPRH 0,03 VERHE 0,03 CHEAL 0,10 PAPRH 0,07 VERHE 0,07 GALAP 0,03 ABUTH 0,03 STEME 0,10 AMBAR 0,03 ABUTH 0,03 ABUTH 0,03 GALAP 0,03 CONRE 0,03 AMBAR 0,03 Σ 0,45 Σ 0,22 Σ 0,27 Σ 0,57 Σ 0,23 55

56 A második gyomfelvételezés idejére (2005. június 27.) az összes parcellán csökkent a gyomnövények borítása (CH0: 36,54%-kal, CH1: 65%-kal), a legnagyobb borítása a nagy széltippannak volt. A gyomnövények ebben az időpontban is csak szálanként fordultak elő, a búza jó gyomelnyomó képessége érvényesült (21. táblázat). 21. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, június 27. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 APESV 0,10 ABUTH 0,07 APESV 0,19 APESV 0,27 APESV 0,15 CONAR 0,10 CONAR 0,07 CONAR 0,15 CONAR 0,12 GALAP 0,12 AMBAR 0,03 AMBAR 0,03 MATCH 0,03 CHEAL 0,03 CONRE 0,03 CONRE 0,03 CHEAL 0,03 APESV 0,03 CONRE 0,03 GALAP 0,03 Σ 0,27 Σ 0,30 Σ 0,37 Σ 0,43 Σ 0,31 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 0,07 APESV 0,19 APESV 0,10 APESV 0,07 APESV 0,10 APESV 0,03 AMBAR 0,03 CONRE 0,03 Σ 0,13 Σ 0,19 Σ 0,13 Σ 0,07 Σ 0, év A októberétől júniusáig tartó időszakban a százéves átlaghoz képest mindössze 8,1 mm-rel kevesebb csapadék hullott, és 0,5 C-al alacsonyabb volt az átlaghőmérséklet. A 2006-os év búzatermésének főátlaga 4,22 tha -1, ami magasabb, mint a 2003-as év főátlaga, azonban a 2004-es és 2005-ös év átlagainál alacsonyabb. A legalacsonyabb és a legmagasabb termésszintet ebben az évben is az abszolút kontroll, illetve a legkomplexebb kezelésben részesült parcellákon mértük, ám a legnagyobb termés a legkisebbnek a 2,52-szerese, amihez a legközelebbi érték a 2004-es év aránya. Bár a növényvédelmi kezelések közül itt is a CH3 variáns növelte a legjobban a termést, de ez nem sokkal múlta felül a CH1 és CH2 variáns hatását a tápanyagellátási kezelések átlagában (CH0: 3.74 tha -1 ; 100%, CH1: 115%, CH2: 117%, CH3: 120%). A tápanyagellátási kezelések ebben az évben is jobban növelték a 56

57 termést, mint a növényvédelmi kezelések (N0: 2,57 tha -1 ; 100%, N1: 158%, N2: 179%, N3: 183%, N4: 200%) (22. táblázat). 22. táblázat. Búza szemtermés eredménye (tha -1 ) Keszthely, 2006 N0 N1 N2 N3 N4 átlag CH0 2,18 3,91 4,18 3,68 4,75 3,74 CH1 2,64 4,00 4,78 4,98 5,16 SzD5% (CH): 4,31 CH2 2,72 4,21 4,82 4,84 5,20 0,43 4,36 CH3 2,76 4,19 4,65 5,33 5,49 4,48 SzD5% (N): 0,49 (CH N): n.sz. átlag 2,57 4,08 4,60 4,71 5,15 4,22 Az első gyomfelvételezésnél (május 31.) az egy évvel előbbi borításoknál magasabb értékeket regisztráltunk. A gyomosodás a kontrollparcellákon sem érte el a gazdasági küszöb mértékét (CH0: 2,02-3,87%), a legnagyobb borítást az apró szulák és a tyúkhúr adta. A herbicides parcellákon a borítás tendenciálisan együtt nőtt a kijuttatott műtrágya mennyiségével, de így is alacsony szinten maradt (0,81-3,98 %). A legnagyobb borítást az apró szulák adta (23. táblázat). 23. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, május 31. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 0,95 CONAR 2,29 CONAR 2,06 STEME 1,16 STEME 1,07 AMBAR 0,24 POLLA 0,83 STEME 1,45 CONAR 0,74 CONAR 0,53 STEME 0,12 ABUTH 0,12 AMBAR 0,24 GALAP 0,12 ABUTH 0,24 ABUTH 0,12 CHEAL 0,12 GALAP 0,12 POLLA 0,12 GALAP 0,12 CHEAL 0,12 Σ 1,43 Σ 3,36 Σ 3,87 Σ 2,02 Σ 2,20 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 0,53 CHEAL 0,53 CONAR 0,83 CONAR 1,45 CIRAR 3,12 CHEAL 0,36 CONAR 0,15 CHEAL 0,36 STEME 0,62 CONAR 0,62 STEME 0,12 ABUTH 0,12 ABUTH 0,12 CHEAL 0,24 CHEAL 0,12 ABUTH 0,12 AMBAR 0,12 ABUTH 0,12 AMBAR 0,12 Σ 1,13 Σ 0,81 Σ 1,43 Σ 2,44 Σ 3,98 A második gyomfelvételezés idejére (június 18.) a kontrollparcellákon megnőtt a gyomnövények borítása. A kontroll kezelésnél a legalacsonyabb gyomborítást az N0 57

58 variánsban regisztráltuk, majd a műtrágyaadagok növekedésével sem nőtt a gyomnövények borítása a károsítási küszöb fölé. A legnagyobb borítást a fehér libatop (T4) adta, további fontos gyomnövények a selyemmályva (T4), az apró szulák (G1) és a galaj (T2). A herbiciddel kezelt parcellákon a gyomirtás jól sikerült, az állományban szálanként fordulnak elő a gyomok, nagyobb problémát a mezei acat (G3) jelenti az N4-es kezelésben. A legnagyobb borítása az apró szuláknak (G3) volt. (24. táblázat). 24. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, június 18. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 3,64 CHEAL 2,97 ABUTH 1,82 GALAP 3,12 CHEAL 3,69 CHEAL 3,37 GALAP 2,08 CHEAL 1,16 CHEAL 2,98 POLLA 3,64 AMBAR 1,82 ABUTH 1,56 AMBAR 1,16 ABUTH 1,04 ABUTH 1,56 ABUTH 0,12 POLLA 0,53 APESV 1,16 AMBAR 1,04 CONAR 1,04 CONAR 0,41 CONAR 1,04 CONAR 0,41 AMBAR 1,04 APESV 0,12 STEME 0,12 APESV 0,12 STEME 1,04 AMACH 1,04 Σ 8,95 Σ 7,68 Σ 6,46 Σ 8,72 Σ 13,05 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 1,56 CONAR 1,28 CONAR 0,12 CONAR 5,46 CIRAR 3,12 POLLA 1,04 AMBAR 0,12 POLLA 0,24 CONAR 0,41 AMBAR 0,24 AMBAR 0,12 PAPRH 0,21 ABUTH 0,12 Σ 3,05 Σ 1,28 Σ 0,24 Σ 5,70 Σ 3, év A októberétől júniusáig tartó időszakban a százéves átlaghoz képest 108 mm-rel kevesebb csapadék hullott, az átlaghőmérséklet pedig 2,5 C-kal magasabb volt. A 2007-es búzatermés főátlaga 3,31 tha -1 volt, ami a legalacsonyabb a vizsgált évek közül. Az abszolút kontroll is itt a legalacsonyabb, 1,05 tha -1, a legmagasabb termés pedig ennek 4,38-szorosa (4,6 tha -1 ) ami a legnagyobb különbség az eddigi évekhez képest. Az alacsony termésátlagot az előző évekhez hasonló arányban növelték a növényvédelmi kezelések a tápanyagellátási kezelések átlagában (CH0: 2,87 tha -1 ; 100%, CH1: 120%, CH2: 119%, CH3: 123%), és a kísérlet évei közül először fordult elő, hogy egy további növényvédelmi kezelés nem növelte a búza szemtermését (CH2). A tápanyagellátási kezelésekből az N1-es kezelés az eddigi évekhez képest nagyobb növekedést mutat, míg a 58

59 magasabb adagok (N3, N4) hasonló arányban növelték a termést, mint 2003-ban és 2005-ben ( N0 1,7 tha -1 ; 100%, N1: 172%, N2: 215%, N3: 232%, N4: 253%) (25. táblázat). 25. táblázat. Búza szemtermés eredménye (tha -1 ) Keszthely, 2007 N0 N1 N2 N3 N4 átlag CH0 1,05 2,60 2,91 3,83 3,93 2,87 CH1 1,77 3,15 4,04 3,96 4,30 SzD5% (CH): 3,44 CH2 1,90 2,95 4,04 3,77 4,41 0,35 3,41 CH3 2,10 2,98 3,67 4,24 4,61 3,52 SzD5% (N): 0,39 (CH N): n.sz. átlag 1,70 2,92 3,67 3,95 4,31 3,31 Az első gyomfelvételezés során a kontrollparcellákon tíz, a herbiciddel kezelt parcellákon öt gyomnövényfajt regisztráltunk. A kontrollparcellák gyomborítása az előző évekéhez hasonlóak voltak (3,49-12,1%). Az alacsonyabb tápanyagellátási szinteken (N0 és N1) az apró szuláknak (G3) volt a legnagyobb borítása, ám a magasabb szinteken (N2 és N3) a borítása csökken, és az N4-es parcellákon nem regisztráltuk a növényt. Érdekesség a pongyola pitypang (H3) megjelenése a kísérletben. A herbiciddel kezelt parcellákon a borítás igen alacsony volt (0,36-1,77), és hasonlóan a kontroll kezeléshez, az aprószulák volt a domináns gyom, és ebben a variánsban sem találtuk az N4 tápanyagellátási szinten (26. táblázat). 26. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, május 31. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 1,59 CONAR 1,03 MATIN 3,76 GALAP 3,64 MATIN 7,29 MATIN 0,83 STEME 0,74 STEME 0,95 STEME 1,89 GALAP 3,95 APESV 0,41 APESV 0,53 CONAR 0,83 CONAR 0,41 APESV 0,24 ABUTH 0,41 ABUTH 0,41 GALAP 0,41 CHEAL 0,12 PAPRH 0,21 AMBAR 0,41 MATIN 0,41 APESV 0,12 APESV 0,12 TAROF 0,21 TAROF 0,24 CHEAL 0,24 STEME 0,21 PAPRH 0,12 PAPRH 0,12 STEME 0,12 CHEAL 0,12 Σ 4,26 Σ 3,49 Σ 6,07 Σ 6,18 Σ 12,10 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 1,56 CONAR 0,36 CONAR 0,41 CONAR 0,83 GALAP 0,36 ABUTH 0,21 APESV 0,24 GALAP 0,24 ABUTH 0,12 CIRAR 0,21 APESV 0,12 Σ 1,77 Σ 0,72 Σ 0,41 Σ 1,40 Σ 0,36 59

60 A második gyomfelvételezés során (június 26.) a kontrollparcellák gyomosodása ebben az évben is csak egyes kezelésekben haladta meg a kártételi küszöböt (1,32-6,13%). A legnagyobb átlagborítása a selyemmályvának volt (1,03%), ettől elmaradt a fehér libatopé (0,69%), az apró szuláké (0,61%) és az ebszékfűé (0,59%). A herbiciddel kezelt parcellákon a legnagyobb borítást az N0 kezelésben felvételeztük (3,54%), a tápanyag adagok emelkedésével a gyomborítás tendenciálisan csökkent. A legnagyobb átlagborítása az apró szuláknak volt (0,55%), és még jelentősnek mondható borítása volt a nagy széltippannak is (27. táblázat). 27. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, június 26. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 ABUTH 1,94 ABUTH 2,39 MATIN 1,66 APESV 0,36 MATIN 1,04 AMBAR 1,16 CHEAL 1,69 CONAR 1,56 CONAR 0,24 PAPRH 0,86 CONAR 0,83 CONAR 0,41 ABUTH 0,83 PAPRH 0,12 CHEAL 0,45 CHEAL 0,66 AMARE 0,41 STEME 0,83 CHEAL 0,12 APESV 0,24 APESV 0,36 STEME 0,41 CHEAL 0,53 AMARE 0,12 GALAP 0,12 TAROF 0,12 APESV 0,36 APESV 0,36 MATIN 0,12 STEME 0,12 PAPRH 0,12 PAPRH 0,24 PAPRH 0,12 GALAP 0,12 CONAR 0,03 STEME 0,12 MATIN 0,12 AMARE 0,12 AMBAR 0,12 TAROF 0,03 AMBAR 0,12 CIRAR 0,03 Σ 5,30 Σ 6,04 Σ 6,13 Σ 1,32 Σ 2,93 N0 N1 N2 N3 N4 CONAR 1,68 CONAR 0,65 APESV 0,36 APESV 0,27 GALAP 0,24 CHEAL 0,95 APESV 0,24 CONAR 0,15 PAPRH 0,12 APESV 0,15 ABUTH 0,43 CHEAL 0,12 CONAR 0,12 CONAR 0,12 PAPRH 0,12 POROL 0,12 GALAP 0,12 ABUTH 0,12 POROL 0,12 CIRAR 0,12 APESV 0,12 AVEFA 0,12 AMARE 0,12 Σ 3,54 Σ 1,13 Σ 0,51 Σ 0,87 Σ 0, év A októberétől júniusáig tartó időszakban a százéves átlaghoz képest 130 mm-rel kevesebb csapadék hullott, az átlaghőmérséklet pedig 0,48 C-kal magasabb volt. A búzatermés főátlaga 3,96 tha -1 volt. A tápanyagellátási kezelések a többi évtől eltérően az N2 szint felett már nem növelik a termésátlagot ( N0 2,94 tha -1 ; 100%, N1: 138%, N2: 146%, N3: 142%, N4: 148%). A növényvédelmi kezelések a tápanyagellátási kezelések 60

61 átlagában a kontrollhoz viszonyítva az előző évekhez képest nagyobb termésnövekedést eredményeztek (CH0: 2,87 tha -1 ; 100%, CH1: 157%, CH2: 198%, CH3: 180%) (28. táblázat). 28. táblázat. Búza szemtermés eredménye (tha -1 ) Keszthely, 2008 N0 N1 N2 N3 N4 átlag CH0 1,69 2,37 2,76 3,20 2,50 2,51 CH1 2,61 4,14 4,46 4,13 4,39 SzD5% (CH): 3,95 CH2 3,95 5,07 5,04 5,02 5,38 0,46 4,89 CH3 3,50 4,59 4,90 4,39 5,13 4,50 SzD5% (N): 0,41 (CH N): n.sz. átlag 2,94 4,05 4,29 4,18 4,35 3,96 Az első gyomfelvételezés alkalmával (április 29.) igen nagy volt a gyomok borítása, ennek az egyik oka a tarlóápolás hiánya lehet. Az elmúlt évekhez képest jóval nagyobb volt az összborítás (43,71-67,36%) mértéke, és a búza nem tudta a gyomokat elnyomni. A kontrollparcellákon a tyúkhúr és a pásztortáska minden táblán jelen volt nagy borítási értékekkel. A herbiciddel kezelt parcellákon a herbicidkezelés előtt volt ez a felvételezési alkalom, itt is a korábbiaknál jóval magasabb a gyomnövények borítása (11,46-34,88%). A legnagyobb borítást adó gyomok a kontroll kezeléshez hasonlóan a tyúkhúr és a pásztortáska. A pongyola pitypang ebben az évben is jelen volt a kísérletben, míg a kukoricában a 2008-as évben már nem találtunk (29. táblázat). 29. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, április 29. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 STEME 24,64 STEME 41,67 STEME 31,25 STEME 39,67 STEME 41,67 CAPBP 12,52 CAPBP 13,54 CAPBP 17,79 CAPBP 20,39 CAPBP 15,18 CONRE 3,12 CONRE 3,01 CONRE 5,20 CONRE 3,76 SENVU 3,24 SENVU 1,56 SENVU 0,41 SENVU 2,60 SENVU 3,12 CONRE 3,12 CONAR 1,45 VERHE 0,12 VERHE 0,41 TAROF 0,41 Σ 43,71 Σ 58,75 Σ 56,84 Σ 67,36 Σ 63,21 N0 N1 N2 N3 N4 STEME 7,50 STEME 21,00 STEME 21,35 STEME 26,64 STEME 32,81 CAPBP 3,01 CAPBP 9,89 CAPBP 1,56 CAPBP 5,62 CONRE 0,83 CONRE 0,53 CAPBP 1,56 CONRE 0,53 SENVU 0,41 CAPBP 0,41 SENVU 0,41 CONRE 1,04 CAPBP 0,41 VERHE 0,41 CAPBP 0,41 SENVU 0,41 GALAP 0,41 Σ 11,46 Σ 33,91 Σ 23,86 Σ 33,09 Σ 34,88 61

62 A második gyomfelvételezés (július 1.) idejére a gyomok borítása a kontroll és herbicides parcellákon is csökkent (CH0: 7,37-17,01%, CH1: 0,53-2,07%). A tyúkhúr és a pásztortáska befejezték életciklusukat, és helyüket átvette a kontrollparcellákon az ebszékfű és a pipacs, a herbiciddel kezelt parcellákon pedig az apró szulák és a nagy széltippan (30. táblázat). 30. táblázat. Búzaparcellák gyomborítása (%) Keszthely, július 1. CH0 CH1 N0 N1 N2 N3 N4 MATIN 3,01 MATIN 9,58 MATIN 9,37 MATIN 5,72 MATIN 12,70 PAPRH 1,87 PAPRH 4,16 PAPRH 1,04 PAPRH 0,83 PAPRH 3,12 CIRAR 0,83 CIRAR 1,82 APESV 0,83 APESV 0,83 APESV 0,53 APESV 0,83 CONAR 0,83 CONAR 0,62 CONAR 0,62 CONAR 0,41 CONAR 0,83 APESV 0,74 AMBAR 0,41 CIRAR 0,21 CHEAL 0,03 Σ 7,37 Σ 17,13 Σ 11,86 Σ 8,41 Σ 17,01 N0 N1 N2 N3 N4 APESV 0,62 CONAR 0,83 APESV 0,53 CONAR 1,24 APESV 0,53 CONAR 0,53 APESV 0,45 CONAR 0,41 APESV 0,62 MATIN 0,41 MATIN 0,21 Σ 1,57 Σ 1,27 Σ 0,95 Σ 2,07 Σ 0, A búza terméseredmények összegzése A hat év termés eredményeit együtt vizsgálva (az egyes éveket is ismétlésként számolva ) mind a tápanyagellátási, mind a növényvédelmi kezelések szignifikánsak voltak. A két kezelés kölcsönhatása még ilyen nagy ismétlésszámnál (r=18) sem szignifikáns (31.táblázat). 31. táblázat. Búza szemtermés összesített átlag eredmények (tha -1 ) Keszthely, N0 N1 N2 N3 N4 átlag CH0 1,88 3,26 3,92 4,47 4,66 3,64 CH1 2,57 3,82 4,73 5,10 5,39 4,32 SzD5% (CH): 0,29 CH2 2,84 4,03 4,86 5,27 5,66 4,53 CH3 2,86 3,99 4,79 5,37 5,79 4,56 SzD5% (N): 0,26 (CH N): n.sz. átlag 2,54 3,77 4,58 5,05 5,37 4,26 62

63 Az egyes tápanyagellátási szintek hatéves átlaga mutatja, hogy a tápanyag adagok növelésével együtt nő a termés mennyisége, ugyanakkor a szórás az N0, N1 és N2 kezelésben alacsonyabb, majd az N3 és N4 kezelésben magasabb. Ez egyfelől azt jelenti, hogy az alacsonyabb tápanyagszinteken kisebb, a magasabb tápanyagszinteken nagyobb az éves termésingadozás. Ebben szerepet játszik a magasabb tápanyagadagok nagyobb termésnövelő hatásának érvényesüléséhez szükséges csapadék mennyisége, ami az évjárathatást erősíti (7. ábra) ,77 4,58 5,05 5,37 átlagtermés szórás 1 0 2,54 0,79 0,72 0,80 1,16 1,16 N0 N1 N2 N3 N4 7. ábra. A tápanyagelláti kezelések hatása a búza szemtermésére (tha -1 ) Keszthely, A növényvédelmi kezelések 6 éves átlagában minden pótlólagos kezelés növelte a terméseredményt, igaz, a CH2 és CH3 szintek kisebb mértékben. A szórás mértéke a kontroll kezelésnél a legmagasabb, ennél alacsonyabb a CH szinten (8. ábra). 63

64 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 3,64 4,32 4,53 4,56 átlagtermés szórás 1,0 0,5 1,43 1,30 1,31 1,31 0,0 CH0 CH1 CH2 CH3 8. ábra. A növényvédelmi kezelések hatása a búza szemtermésére (tha -1 ) Keszthely, A szórást kiszámítottuk az egyes tápanyagellátási és növényvédelmi kezelések kombinációjában is. Itt is az alacsonyabb értékek jelentik a stabilabb, évjárattól kisebb mértékben változó termést. A legmagasabb szórást az N4 x CH0 kezelésben mértünk, a legalacsonyabbat pedig az N2 x CH2 kombinációban. A növényvédelmi kezelések közül a kontrollkezeléseknél volt magasabb a szórás, növekvő növényvédőszer felhasználással a szórás csökkent (9. ábra). A relatív szórást tekintve a legmagasabb értékeket a tápanyagellátási kontrollnál számítottuk, a műtrágyaadagok az N2 kezelésig csökkentik a szórást, majd az N3 és N4 adagok kis mértékben emelik. A pótlólagos növényvédelmi kezelések minden tápanyagellátási szinten tendenciálisan csökkentik a szórást. A legalacsonyabb abszolút és relatív szórást egyaránt a N2 x CH2 kezelés kombinációjánál számítottuk (10. ábra). 64

65 t/ha-1 1,40 1,20 1,00 CH0 0,80 0,60 0,40 0,20 0,65 0,60 0,88 0,61 0,70 0,55 0,72 0,65 1,01 0,59 0,52 0,65 1,28 1,08 1,10 1,03 1,31 1,08 0,97 0,98 CH1 CH2 CH3 0,00 N0 N1 N2 N3 N4 9. ábra. Búza szemtermések szórása (tha -1 ) Keszthely, % CH0 CH ,6 23, ,3 21,6 14,3 17,8 16,4 25,7 12,6 10,8 13,6 28,7 21,3 20,9 19,2 28, ,2 16,9 CH2 CH3 0 N0 N1 N2 N3 N4 10. ábra. Búza szemtermés relatív szórása Keszthely, (%) A monokultúra terméscsökkentő hatását vetésforgós kontollkísérlet nélkül hat év alatt nem lehet nagy biztonsággal számszerűsíteni, ez inkább csak tíz évnél hosszabb kísérletnél lehetséges. A búzakísérlet esetében jól látszik, hogy a két legjobb év a kísérlet 2., illetve 3. éve. A CH0 variánsban a második évtől minden évben a kísérlet szignifikáns differenciáját meghaladva csökkent a búza termése. Ezzel szemben növényvédő szeres kezelésekben az alacsonyabb termésű év után ismét nőtt a termés mennyisége, tehát a peszticidek felhasználásával csökkenteni tudtuk a monokultúrás termesztés negatív hatását (11.ábra). Ez 65

66 megfelel a korábbi hazai kutatások eredményének (Láng 1976., Kismányoky 1993., Krisztián és Holló 1997.). 5 4 tha CH0 CH1 CH2 CH3 SzD5% 11.ábra. Növényvédelmi kezelések hatása a tápanyagellátási kezelések átlagában búzában (tha -1 ). Keszthely, Az egyes évek tápanyagellátási kezeléseit egymás mellé helyezve az egyes tápanyagellátási szinteken az első három évben egy felfutást láthatunk, majd a kísérlet utolsó két évében pedig csökkenést az N3 és N4 szinteken. Az N0, N1 és N2 kezelésben a év ismét növelte az előző évhez képest a termést (12. ábra). Ez adódhat az utolsó két év magasabb gyomborítási értékeiből, az ebszékfű és a tyúkhúr felszaporodása miatt. 66

67 7 6 tha N0 N1 N2 N3 N4 SzD5% 12. ábra. Tápanyagellátási kezelések hatása a növényvédelmi kezelések átlagában búzában (tha -1 ). Keszthely, A búza gyomviszonyainak összegzése A búzatáblák gyomosodását évente több alakalommal végeztük a kísérletben. Az összesített gyom dominancia sorrendet a kumulált gyomborítási értékek alapján számítottuk ki. A gyomirtó szerek alkalmazásával az átlagos (és az összes) gyom borítás 60%-al csökkent. A herbicid hatásmechanizmusából adódóan a gyomirtott parcellákon a gyökértarackos növények borítása az egynyári növényekhez képest arányaiban megnőtt. A legnagyobb borítást a CH0 és CH1 kezelésben egyaránt a tyúkhúr adta (32. táblázat). 67

68 32. táblázat. Gyomfajok átlagos borítása a búzakísérletben (%) Keszthely, CH0 CH1 STEME T1 3,08 STEME T1 1,71 CAPBP T1 1,23 CONAR G3 0,72 CONAR G3 1,08 CAPBP T1 0,36 MATIN T4 0,86 APESV T2 0,11 CHEAL T4 0,30 CIRAR G3 0,10 CONRE T2 0,28 CHEAL T4 0,05 GALAP T2 0,23 CONRE T2 0,05 ABUTH T4 0,22 ABUTH T4 0,03 PAPRH T4 0,21 GALAP T2 0,02 SENVU T1 0,17 AMBAR T4 0,02 APESV T2 0,16 PERLA T4 0,02 AMBAR T4 0,15 SENVU T1 0,02 PERLA T4 0,08 PAPRH T4 0,02 CIRAR G3 0,04 VERHE T1 0,01 AMARE T4 0,03 MATIN T4 0,01 TAROF H3 0,02 maradék 4 faj összesen 0,02 maradék 11 faj összesen 0,04 Σ 8,20 Σ 3,26 A gyomborítás időbeli alakulását vizsgálva a terméshez hasonlóan nagy szerepe van az évjárathatásnak. Ugyanakkor a kezdeti kedvező állapotú 2003-as év után megnőtt a gyomborítás a következő évben, míg 2005-ben a két kezelésben csak szálanként fordultak elő a gyomnövények. A nagyobb különbségek a 2006-os és a 2008-as évben adódtak. Megfigyelhető tendencia, hogy amíg a herbicides kezeléssel szinten lehetett tartani a gyomosodást, addig a CH0 kezelésben a gyomnövények borítása az évek múlásával növekszik (13. ábra.). 68

69 13. ábra. Az egyes évek nyár eleji gyomborítása a búzakísérletben (%) Keszthely, ,27 8,97 12,35 % ,18 2,81 4,34 7,39 CH0 CH ,17 0, jún júl 20 0,34 0, jún jún 18. 1, jún 26 1, júl 1. SzD5% 5.5. A búza szárazanyag produkciója A 2003-as évben, a búza állományában végzett három gyomfelvételezés során (május 5. és 29., június 26. ) mértük a búza föld feletti szárazanyag produkcióját is. A különböző mintavételi időpontokban az őszi búza fejlődésével a különböző tápanyagellátási és növényvédelmi változatokban különböző mértékben nőtt a szárazanyag produkció. Az első mintavétel alkalmával a tápanyagellátási kezelésnek volt szignifikáns termésnövelő hatása. A második mintavételi időpontban szignifikáns hatása volt a tápanyagellátási kezeléseknek, valamint a növényvédelmi kezeléseknek és alacsonyabb szignifikancia szinten (SzD 10% ) a két kezelés együttes hatásának is. A harmadik alkalommal az elsőhöz hasonlóan csak a tápanyagellátási kezelésnek volt szignifikáns hatása a biomasszatömegre (I. táblázat, függelék). A műtrágyázásban nem részesült kontroll parcellákon mintegy 1 tha -1 -ral nőtt az őszi búza száraz tömege az egyes mérési szakaszokban, amit az egyes N műtrágya adagok különböző mértékben növeltek. Az egyes mérési időpontokban az eltérő szárazanyag produkció a különböző tápláltsági állapot és az egyedfejlődés közötti összefüggéseknek is betudható. A tápanyaggal nem, vagy 69

70 csak kis mennyiségben ellátott parcellákon a növényállomány egyedfejlődési szakaszai ugyanis lemaradtak a nagyobb tápanyag kezelések állományainak egyedfejlődési szintjétől. A 2003-as száraz évben optimálisnak bizonyuló N2 tápanyagszinten belül a második mintavétel időpontjában (május 29.) részben ezért alacsonyabb jelentősen a szárazanyag tömeg az N3 és N4 kezelésekhez viszonyítva, amit azonban az N2 kezelés állománya a betakarítás előtti időpontig (június 26.) kompenzálni tudott. A betakarítás előtti földfeletti biomassza tömegben jelentős különbség már nem volt kimutatható az N2, N3 és N4 kezelések között (14. ábra)( Függelék I. táblázat). tha N0 N1 N2 N3 N4 N0 N1 N2 N3 N4 N0 N1 N2 N3 N4 május 8. május 29. június ábra. A búza föld feletti biomassza produkciója (szárazanyag, tha -1 ) Keszthely,

71 5.6. A búza szemtermés nyersfehérjetartalma. A évben alkalmunk volt a búza termés nyersfehérje tartalmát is vizsgálni. A szemtermés nyersfehérjetartalma jelentős mértékben nőtt a N trágya adagok növekedésével, de a növényvédelmi kezelések hatása nem volt szignifikáns (15. ábra), ugyanakkor a két kezelés kölcsönhatása ismét szignifikáns hatást mutat (II. ábra, függelék). Amíg a termés mennyiség szempontjából az optimális tápanyag adagnak 2003 évben a N2 kezelés bizonyult, addig a fehérjetartalmi eredmények alapján megállapítható, hogy a szemtermés nyersfehérje tartalma az ennél magasabb N adagok hatására javult a legnagyobb mértékben. % CH0 CH1 CH2 N1 N2 N3 N CH3 N0 15. ábra. A búza szemtermésének nyersfehérjetartalma (%), Keszthely,

72 5.7. Az időjárási adatok és a kukorica terméseredmények az összefüggései A kukorica kísérletünk terméseredményei jelentős különbségeket mutattak a vizsgált időszakban ( ). A különbségek egyik oka a kísérleti kezelések hatásán kívül az évjárathatás, ezen belül vizsgáljuk az adott időszak hőmérsékleti- és csapadékviszonyait, és a termésre gyakorolt hatásukat. A növényvédelmi problémák közül a legnagyobb terméscsökkenést a kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte) lárva- és imágókártétele okozta a 2007-es évben. A gyomnövények növekvő mértékben károsítottak az évek során, a kezdeti közel gyommentes állapotú parcellák után tendenciálisan nőtt a gyomborítás. A kukorica tenyészidőszakára (V.I.-IX.30.) vonatkoztatott átlaghőmérsékletek (18,5 C) a százéves átlaghoz képest három évben magasabbak, három évben alacsonyabbak voltak, egy évben pedig az átlaghoz nagyon közeli értéket mértünk. Az egyes évek hőmérséklete és a termésszintek között nem találtunk statisztikai összefüggést. A kukorica tenyészidőszakában a százéves csapadék mennyiségéhez képest (357 mm) négy évben kevesebb, két évben több egy évben a százéves átlaghoz nagyon közeli értéket mértünk. Ha a téli csapadék mennyiségét is figyelembe vesszük (XII.1.-IX.30.), hasonló képet kapunk: Négy évben az átlagosnál kevesebb, három évben az átlagosnál több csapadék hullott. A tenyészidőben mért csapadék összege a hét év alatt 3672 mm, ami összesen 289 mm-rel (7,2%) kevesebb, mint a százéves átlag. A csapadék és a kísérleti évek főtermésének regresszió analízisével nagyon szoros korrelációt találtunk a kísérleti főátlagok és a télen, valamint a tenyészidőszakban lehullott csapadék mennyisége között (16. ábra). A kirajzolódott haranggörbe maximum értéke (580mm) az átlagos csapadék közelében van. A 2007-es évet kivettük az adatsorból, mert a nagy kukoricabogár-kártétel jelentősen csökkentette a termést, torzítva az eredményeket. Érdekes módon csak ebben az évben volt szignifikáns a tápanyagellátási és növényvédelmi kezelések kölcsönhatása (a kapált variánsok nélkül), a többi évben csak a két tényező önálló hatása volt szignifikáns (kivéve az első évben, amikor csak a növényvédelmi kezeléseknek volt szignifikáns hatása). 72

73 16. ábra. Az egyes évek főtermései (tha -1 ) és a téli és tenyészidőszakban (XII.-IX.) lehullott csapadék mennyisége (mm) n=216 A tenyészidőszakban hullott csapadék mennyisége és az egyes évek főtermése között nem találtunk összefüggést. Ez azt a gyakorlati tapasztalatot igazolja, hogy a téli csapadék elraktározásában nagy szerepe van a szántásos művelésnek, majd az elraktározott vízmennyiség a tenyészidőszakban hasznosul Kukorica évenkénti terméseredménye és gyomborítása ( ) év A kukorica tenyészidőszakában mért csapadékérték 144 mm-rel kevesebb volt az átlagnál (ez a hét év legalacsonyabb értéke), de a téli csapadékmennyiséggel együtt számolva 68 mm-rel marad el az átlagostól. A kísérlet első éve, a gyeptörés után a talaj tápanyagtartalma magas volt, így az alkalmazott műtrágyaadagok ebben az évben nem növelték a termést. Érdekes módon a legmagasabb termésátlagokat az N0 kezelésben mértük. A növényvédelmi kezelések növelték a termés szintjét, a legnagyobb mértékben a gyomirtás (CH1) (53%-kal), amihez 73