A települési/háztartási hulladék kezelésének alternatívái az Egyesült Királyságban és európai összehasonlításban

Átírás

1 EGYÉB HULLADÉKOK 6.6 A települési/háztartási hulladék kezelésének alternatívái az Egyesült Királyságban és európai összehasonlításban Tárgyszavak: energia hulladékból; helyzet az európai államokban; emissziók; előírások; jogszabályi rendszer; lerakási díj; újrahasznosítási arány; komposztálás. A szilárd hulladékok kérdéseivel foglalkozó International Solid Waste Association (ISWA) több mint húsz tagú Hőkezelési munkacsoportjában (Thermal treatment working group) az Egyesült Királyság részéről a Hulladékkezelési Intézet (Institute of Wastes Management, IWM) képviselője szerepel. Energiatermelés hulladékból A csoport 2001 áprilisában, a németországi Bambergben tartott gyűlése nagy országonkénti különbségeket hozott felszínre nemcsak a hulladékkezelés gazdsági és jogi hátterének, hanem a hulladékból nyert energia felhasználásának vonatkozásában is. Norvégiában a viszonylag kisméretű, legfeljebb 30 E t/év kapacitású hulladékégetők mindegyike csatlakozik távfűtéshez, már az égetőmű telephelyének kiválasztását is ilyen összekapcsolási lehetőség szerint optimálják. Az égéstermékeket (salak, reve, füstgáztisztítási maradék) építőipari alapanyagnak tekintik, de felvevőpiac hiányában átmenetileg (?) lerakják. Hollandiában a hulladékégetést a termelt energia felhasználási hatékonyságával csökkenő adó terheli. 60%-ot meghaladó hatékonyságot távfűtés és villamosenergia-termelés kombinálásával lehet elérni. Hollandiában egyedülálló a szemétégetési maradékok mintegy 80%-ának hasznosítása. A másik végletet az Egyesült Királyság képviseli, ahol a salak kivételével minden égéstermék lerakóhelyre kerül.

2 Svédországban a fűtőérték növelése érdekében 2002-ben hatályba lépő rendelkezés tiltja az éghető hulladék lerakását, bár valószínű, hogy a határidőt ki kell tolni az elkülönítés országos megszervezésének nehézségei miatt. A hulladékégetés emissziói, eltérő szabályok A hulladékból energiatermeléssel kapcsolatos éles vitákra jellemző a Greenpeace aktivistái által az angliai Edmorton égetőművére kitűzött zászló Rákgyár (cancer factory) felirattal. Az IWM hamis előítéletből származónak bélyegezte az akciót, amely semmibe veszi a hulladékkezeléssel és a környezetvédelmi határértékek teljesítésével járó gondokat. Ezzel szemben áll viszont, hogy 0,1%-ra becsülik a hulladékégetők hozzájárulását az ország dioxinemisszióihoz, amiért a pokol szomszédainak is nevezik őket. A hulladékégetés füstgázának veszélyei mellett újabban felvetődött a lerakott maradékból kilúgozódó dioxin probémája is. Svédországi mérések alapján az égetőművek kéményéből összesen évi 3 g távozik a légkörbe, 8 g-ot tartalmaz a fenéksalak és 112 g-ot a többi égetési maradék. Újabb vizsgálatok viszont nem mutattak ki összefüggést az égéstermékek és a lerakókból szivárgó szennyvíz dioxinja között. A hulladékégetők emisszióit szabályozó svájci előírás NO x -ra sokkal szigorúbb, mint az EU-irányvonal (az utóbbi határkoncentrációjának csak egyharmadát engedi meg!), viszont egyáltalán nem rendelkezik a dioxinról. Mintha Svájcot nem aggasztaná a dioxinveszély, pedig a svájci hulladékégetők dioxinkibocsátását országosan 16 g, a háztartás és kerti szemétből g évente! más európai országoké meg sem közelíti. Szabályozás különböző szinteken A hulladékkezelés meghatározó tényezője a jogszabályi rendszer. Az EU hulladéklerakási irányvonalának teljesítése különösen az Egyesült Királysághoz hasonló politikai szerkezetű országokban azért nehéz, mert ennek feltételeit helyi szinteken eltérően, széles körű ismeretek és tapasztalatok birtokában kell meghatározni. E feltételek közé tartoznak az újrahasznosítás lehetőségei és piacai, amelyek nagy ingadozásoknak vannak kitéve, némely helyen pedig aktuálisan kell feltárni, esetleg megteremteni őket. Az Egyesült Királyságban a lerakás díja a gazdasági hatékonyság fokozására készteti a hulladékszektort, ami a nagyobb üzemméret felé mutat. A kisebb hulladékégetők, csatolt távfűtéssel és a szükséges infrastruktúrával itt gazdaságtalan megoldások. Az IWM szorgalmazza a hulladéklerakási díjak emelését az energetikai hasznosítás érdekében. Ez a hulladékképződés növekedő irányzata miatt is

3 ésszerű. Az Egyesült Királyságban az országos hulladékmennyiség 1995-től máig 10 Mt-val (20-ról 30 Mt-ra) nőtt, és továbbra is évi 3%-os növekedésével kell számítani, hasonlóan más EU-országokhoz. Európában ugyanezen idő alatt 5 9%-os a hulladékból a komposztált és újrahasznosított mennyiség növekedése, továbbá 5-ről 9%-ra emelkedett a termikusan hasznosított hulladék aránya. Komposztálás A biológiailag lebontható hulladék hasznosításának legegyszerűbb módja a komposztálás. Ez az ágazat az Egyesült Királyságban bővülőben van, de gyakorlata még mindig költségesebb, mint a hulladéklerakás. Tehát sokan ez utóbbit választják, nemcsak financiális okokból, hanem az engedélyezés és a piacstabilizálás nehézségei miatt is. A komposztálás akkor ésszerű, ha telephelye a hulladékképződés közelében van, nem fenyeget a szennyezés veszélye sem a levegőn, sem a vízen vagy a talajon át, termékei bizonyos tulajdonságúak és felhasználásuk környezetkímélő, a folyamat nem költséges, vagy jelentős ökológiai haszonnal jár. A felsoroltak alapján a mezőgazdaság a komposztált hulladék kimagaslóan legkedvezőbb felvevője. A komposzt nemcsak javítja a termelést, hanem szerény mértékben a termelési skálát is bővítheti. A mezőgazdaságon belül is különös előnyöket kínál maguknak a gazdaságoknak a berendezkedés a komposztálásra. Annak okát, hogy ez a megoldás nem terjed jobban, a kérdés kutatói a vontatott engedélyezési eljáráson kívül a kellő tájékoztatás hiányában látják. Ágazati helyzetfelmérés az Egyesült Királyságban Az Egyesült Királyságban a hulladékkomposztálásban érintetteket tömörítő Composting Association 1999-ben írásos felmérést készített, 685-ből 388 (57%) kitöltött kérdőív alapján, az ágazat mai és várható helyzetéről. A felmérés időpontjában 90 tulajdonos (jogi vagy természetes személy) 197 komposztálóüzemet működtetett, amelyek összesen t alapanyagot dolgoztak fel 80 kisebb, de központosított ügyvitelű (91,2%), 65 gazdasághoz kötött (8,2%), 52 községi (0,6%) egység között megosztva től 1999-ig a központi üzemek száma évi 25%-kal, a feldolgozott mennyiség 23%-kal nőtt.

4 A komposztált alapanyag 74%-a származott települési, 26%-a nem települési hulladékból, az előbbinek pedig 80%-a volt háztartási hulladék (1., 2. ábra). 7,5% 3,0% 17,5% elviteli és leadó rendszerben működő hulladékgyűjtők parkok, kertek söprés, takarítás egyéb 72,0% 1. ábra A komposztálható települési hulladék eredete 500 söprés, takarítás elviteli és leadó rendszerben működő hulladékgyűjtők t év 2. ábra A komposztálható háztartási hulladék eredete

5 A válaszok alapján 27 új üzem várja az indítási engedélyt, t öszszes évi feldolgozókapacitással, 90%-ban angliai telephellyel. Az üzemeltetők 50%-a tervez kapacitásbővítést, főleg konyhai hulladék feldolgozásával. 10 válaszoló fejezte ki érdeklődését az osztályozatlan hulladék biológiai és mechanikai kezelése iránt, többen bizonytalanságról számoltak be a lerakási díjakkal és megszorításokkal, valamint a stabilizált és feldolgozott hulladékkomponensek hasznosításával (piacával) kapcsolatban. A zöldhulladékot 396 telepen adták le parkokból, közterületekről és magánkertekből, telkekről. A söprési hulladék 93%-a a helyi hatóság által fenntartott telepeken gyűlt össze, amelyeknek egy része nyers, esetleg főtt konyhai hulladékot is fogad. A 40%-ot kitevő lakossági aktivitás nélküli ( elvivő ) rendszerekhez valamivel nagyobb a csatlakozási arány, mint azokhoz, amelyek a lakosság cselekvő részvételét kívánják. A komposztból gyártott termékeknek kb. egyharmada talajtakaró készítmény volt (1. táblázat). Az összes gyártmány 57%-át eladták, a többit helyben használták fel, vagy térítés nélkül szétosztották. A komposztálás termékei 1. táblázat Termék Mennyiség, t % Talajtakaró ,0 Talajjavító ,5 Lerakóhelyfedő, remediáló ,3 Talajpótló ,3 Felső talajszint ,0 Egyéb ,9 A kérdőívet kitöltő helyi szervek 75%-a támogatja a házi komposztálást, ez a felmérés idején berendezésre (kisüzemre) terjedt ki. Sok válaszoló felvetette ezek folyamatos ellenőrzésének fontosságát, de erre csak 60%-uk talált módot. A komposztálással kapcsolatban felmerült egyéb problémák közül megemlíthetők a tervezési és működtetési engedély megszerzésének nehézségei, elhúzódása, az alkalmas telephelyek kis száma, a feltételek merevsége, szabványok hiánya és a termékpiacok bizonytalansága.

6 Az akadályok leküzdésére az IWM az érintettek, a hulladékkezelő vállalatok, községi szervek és az illetékes hatóságok részvételével programot szervezett, amelyben két napon át workshop-ok és szemináriumok követik egymást, s amely sokoldalúan kívánja megvitatni, ha kell tisztázni vagy elhárítani a komposztálás műszaki, szervezési és adminisztratív problémáit. (Dr. Boros Tiborné) Frith, P.: Energy from waste in different countries why do they do it? = Wastes Management, sz. p Starter, R.: The state of composting in the UK. = Wastes Management, sz. p Jones, S. D.; Keeling, A.: From disaster to diversity. = Wastes Management, sz. p. 35.