A SEUSO-KINCS. Római kori ezüstedények. a pannon föld 74 & 74 & A Seuso-kincs ismert tárgyai

Átírás

1 A SEUSO-KINCS A Seuso-kincs ismert tárgyai Római kori ezüstedények a pannon föld mélyéről

2 Tóth Endre

3 N e gyed szá zad dal ezelőtt ju - tott a köz vé le mény és a ma - gyar szak em be rek tu do má sá ra, hogy Angliában elárverezik Pannónia kincsét. Az árverési katalógus fény ké pei alap ján bi zo nyos sá vált, hogy a kincs egy ko ri, ró mai császárkori tulajdonosa, a Kr. u. 4. században élt Seuso ne ve az egyik tálon olvasható az ezüst dísz tár - gya kat a Du nán tú lon, va la hol a Ba la ton kör ze té ben hasz nál ta, és valamilyen veszély miatt ebben a körzetben rejtette el. Ebből következően ott is ke rül tek elő valamikor a het ve nes évek ben. Ha pe dig az ezüsttárgyak az azokat rejtő réz - üsttel együtt külföldön vannak, akkor azo kat ki csem pész ték az or - szágból. Ez nem lehetett egyszerű művelet a tekintélyes súly (67 és fél ki lo gramm az üst nél kül) és a terjedelemm iatt. H a bi zo nyos, hogy a kin cset egy gazdag római földbirtokos a Dunántúlon használta és rej - tet te el, ak kor mi ként le het sé ges, hogy a wa shing to ni per ben nem ítél ték oda a kin cset Ma gyaror - szágnak? Az ok roppant egyszerű. Noha régészeti érvek kétségtelenül ta nú sít ják a le let du nán tú li hasz - nálatát, nem tudják bizonyítani a lelet dunántúli megtalálását és lelőhelyét. Az előbbi kutatása és bi - zonyítása régészeti, az utóbbi pedig bűn ügyi nyo mo zói feladat. A ré gé sze ti, tu do má nyos ér vek bármennyire meggyőzőek, nem azonos minőségűek egy bűnügyi vizsgálat során felkutatott bizo - nyítékokkal. A tárgyak részleges ha za té ré se azon ban nem csak a régészeti, hanem a bűnügyi vizsgálathozi ss egítségetj elent. Se szeri, se száma azoknak a kincsleleteknek, amelyeket valamilyen veszély miatt a római császárkorban elrejtettek. A vagyonosok vagy kevésbé tehetősek olyan helyen kísérelték meg biztonságba helyezni értékeiket, amelyről azt gondolták, hogy kevésbé feltűnő a fosztogatók számára. Ezért a pénzeket, ékszereket vagy nemesfém használati tárgyakat általában az egykori lakóépüle tük től tá vo labb, ám az ak ko ri te rep vi szo nyok és nö vény zet se gít sé gé vel felismer he tő, meg je löl he tő he lyen ás ták el. Ha azon ban har ci te vé keny ség kö - vetkeztében a környezet megváltozott, vagy a tulajdonosok, az elrejtők áldozatul estek a támadásnak, akkor értékeik rejtve maradtak. A régmúltban a talált kincseket, fő ként, ha anya guk arany és ezüst volt, új ra fel hasz nál ták, beol vasz tot - ták. Nagyjából a 18. század végétől megtalált kincsek kerültek magán- vagy állami gyűjteménybe, s maradtak meg máig. A régi, elkallódott kincseknek néha csak a földrajzi nevekben maradt nyomuk (Pénzesgödör, Kincses dűlő). CSÁSZÁRKORIK INCSLELETEK A Balaton római kori neve, a Pelso a Seuso-tálon A kincslelet általában nemesfémből ké szült, több ese ten ként sok darabból álló, a föld ből egy he lyen előkerült tárgyakat jelent, amelyeket hajdan valamilyen céllal együtt tartottak és elrejtettek. A közfelfogás szerint kincs -nek persze az szá mít, amit a mo dern kor ban an nak tar tunk: arany- és ezüst tár gyak. A múlt - ban koronként változóan azon ban a kőből pattintott eszközök, a bronzból készült kardok, csákányok vagy a római kori bronzedények is értéknek számí- tottak a tulajdonosuk számára. A kincsleletek esetében tudományos feladat az összegyűj tés okát és kö rül mé nyeit ke res ni, és ku tat ni azt, hogy a le - letet mikor és miért rejtették el. Ennek leggyakoribb oka kétségtelenül a háborús közállapot, az elrablástól való félelem volt. A kincs, vagy ami a tu laj do nos szá má ra ér ték nek szá mí tott, hosszabb-rövidebb idő alatt fel gyűl he tett egy csa lád vagy egy kö zös - ség tulajdonában, származhatott uralkodói adományból ez különösen a ró mai csá szár kor ban volt gya ko ri, le he tett egy szen tély kul - tusztárgyainak gyűjteménye vagy egy katonai egység pénztára. A ró mai Pan nó niá ban mint a bi ro da lom más ré szén is a leg gya - ko rib bak az érem le le tek, akár ne mes fém, akár bronz vagy réz volt az anya guk. A ne mes fém ből vert ér mé ket gyak ran ék sze rek kel együtt rejtették el. Az éremleletek elrejtésének ideje az esetek több - ségében könnyen datálható, mivel a pénz verésének ideje jól meghatározható. Ha több, azonos időben elrejtett éremlelet került elő, azokból általában háborús betörésre, pusztításra lehet következtetni. Pannóniában fő ként a Kr. u. 170-es évek ben, a 260-ban és a 6 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

4 Kétfülı amfora a kincsbœl: reméljük, hogy ez is hazajön

5 ben elrejtett éremleletek jelzik a há bo rús ve szélyt, akár a ha tá ron tú - li népek támadásáról, akár belháborúkról volt szó. Az érem kin csek mel lett azon ban a provinciális időszakot a nemesfémből vagy más anyag ból ké szült, ér té kes használati tárgyak elrejtése is végigkísé ri. A Ba ra nya me gyei Oro ká gon ta - lált, ezüst ruhakapcsoló tűkből ál ló le - letet feltehetően egy Dél-Pannóniából a Du nán túl ra me ne kült tör zsi előkelő a ró mai hó dí tás so rán rej tet te el a Kr. u. 1. szá zad ele jén. Ugyaneb ből a szá - zad ból szár ma zik az egye di kincs (Győr-Sop ron m.). Ez csu pán két ér té - kes edényből egy nemesfém berakással díszített bronzkorsóból és egy nye - les serpenyőből áll, ame lyek az egyip - tomi istenek tiszteletére épült szentély hasz ná la ti tár gyai le het tek. Az ászá ri kincs (Komárom-Esztergom m.) bronzedényekből és ezüst ékszerekből áll a ve le együtt előkerült katonai leszere - lési bronzlapra vésett okirat (diploma) alap ján Kr. u. 148 után rejt het ték el. Nagydémben (Veszprém m.) és Tamási ban (Tol na m.) a tu laj do nos a há zi szentélye bronzszobrait és tartozékait tartotta fontosnak elrejteni. A földmű - vesek, iparosok vaseszközeiket és használati tárgyaikat tartották nélkülözhetetlennek, és veszély esetén azokat rej - tették el (dombóvári, balatonaligai leletek). A történeti Magyarország területén sú lyát te kint ve máig a Sztrigy patak partján 1543-ban talált aranylelet számít a leg na gyobb nak: a arany - érem a Traia nus ál tal le vert dák ki rály, Decebalus kincstárának része lehetett. A le let előkerülése után Fráter György bir to ká ba ke rült, majd meg gyil ko lá sa után szétszóródott. A 20. század második fele különösen sze ren csés idő szak volt a ró mai csá - szárkori kincsleletek előkerülése te - kintetében ben a kaiser - augsti (Svájc) római erőd ben 186 ezüst érem mel együtt 68 da rab ból ál ló ezüst asz ta li kész - letet találtak: e tárgyakat a 4. század közepén rejtették el. A földmunka során előbukkant leletnek azonban csak egy része került múzeumba ben az egyébként rejtve maradt tulajdonos hagyatékaként egy bank széfjéből újabb 18 ezüst edény ke rült elő. A lelet tudományos feldolgozását 2003-ban publi - kál ták. Az azo no sí tást itt meg könnyí tet te, hogy az új tár gyak né me lyi ké re ugyanazt a tulajdonosnevet (Marcellianus tribunus) karcolták rá, ami a lelet régi darabjain is olvasható. Az 1991-ben napfényre került hoxne-i kincs (Nagy-Britannia, Suffolk) az 5. szá zad ele jén el rej tett 24 bronz ér men kí vül arany- és ezüst ér met (az össze set a 4 5. században verték), női arany karpereceket és ékszereket, valamint kanalakat és pipereholmikat tartalmazott. A megtaláló a mező füvében el ve szett ka la pá csát ke res te fém de tek tor ral, ami kor ráakadt az elásott kincs re. A szin tén ke let- ang liai Mil den hall ban is elő ke rül tek ezüst dísz edé - nyek. A 360 kö rül el rej tett kin cset 1941-ben ta lál ta meg egy más föld jét szán - tó mun kás. A le let csak az 1940-es évek vé ge fe lé vált is mert té. Ka lan dos sor - sa Roald Dahlt is megihlette, aki meghökkentő me séi kö zött a má so dik igaz esetként írta meg a történetét. Aligha kétséges, hogy az ezekkel a leletekkel azonos évszázadban készült és Seuso-kincs néven ismertté vált késő császárkori ezüst kincslelet története fogja elnyerni a pálmát, ha kalandos sorsa egy - szer minden részletében megismerhetővé válik, s fény derül megtalálásának helyére, idejére, a leletek sorsára, külföldre kerülésének körülményeire. AS EUSO-LELETEGYÜTTES A kincsleleteket az esetek többségében a lelőhelyről elnevezve tartja számon a tudományos világ. Nem így a Seuso-kincs esetében. A lelet amint bebizonyo so dott ha mis li ba no ni ki vi te li en ge déllyel ke rült a nyil vá nos ság elé, a tény le ges le lő hely pe dig ti tok ban ma radt. Hu szon négy év vel ezelőtt, 1990 februárjában a nemzetközi és a hazai sajtóban nagy nyilvánosságot kaptak a késő római császárkorban készült Seuso-kincs ezüstedényei, amelyeket a Trustee of the Mar qu ess of Nor thamp ton meg bí zá sá ból a So theby s ügy nök ség 1990 őszén akart árverésre bocsátani. A tizennégy nagyméretű ezüstedényből ál ló le let az egyik tá lon ol vas ha tó felirat ról kap ta a ne vét, amely egy Seu - so ne vű fér fi nak aján dé ko zott edé nyek ről szólt. Az 1970-es évek ben ta lált ezüsttárgyak császárkori használati helyének tágabb körzetét az egyik tál ké - pe és szövege árulja el, és dunántúli használatát további megfigyelések bizonyítják. Egy 19. századi lelet pedig hozzásegített a tényleges lelőhely körzetének megismeréséhez. A kincs ismertté vált része 14 nagyméretű ezüsttálat és korsót tartalmaz. Helyenként aranyozott felületüket változatos ötvöstechnikákkal és művészi színvonalon készült mitológiai ábrázolások, vadászati jelenetek, cirkuszi állatheccek és geometrikus minták díszítik. Az edények egy nagyméretű réz - üstben kerültek elő. A le let össz sú lya 67 és fél kiló. Formájuk

6 SÁGHY MARIANNE ÚJGAZDAG CSILLOGÁS? FRANKOK ÉS PANNONOK RÓMÁBAN A Seuso-kincs feltételezett lelœhelyérœl, a megtalálását és kicsempészését övezœ, krimibe illœ történetekrœl sokat hallani, és az ismert tárgyegyüttes tudományos leírása is rendelkezésre áll. De sem a tudósok, sem az újságírók A Seusóról eddig semmilyen történeti adat nem került elœ. A kincs lelœhelye szintén bizony talan. De még azok sem állítják, hogy az ezüstkészlet Pannóniában készült volna, akik szerint a kincset a Polgárdi melletti KŒ - szár hegyen ásta ki az 1970-es évek végén Sümegh József. Ilyen magas mıvészi értékı ezüst kész leteket a 4. században csak Rómá - ban készíthettek, tehát maga a kincs egyér - telmıen Rómához köthetœ. A 4. század végén Ró mát pannon császárok uralták, akik pan - nóniai származású tisztségviselœkkel töltöt - ték fel az Örök Város hivatalait és a birodalom katonai pozícióit. Seuso a neve alapján frank származású volt: a frankok a 4. század máso - dik felétœl töltöttek be egyre magasabb funk - ciókat a római hadseregben. Nézzünk tehát körül a pannon császárok vezette Rómában, ahol Seuso, a frank hiva - talnok vagy inkább hadvezér ezt a bámu - latos ezüst étkészletet megrendelte vagy ajándékba kapta! Iovinianus császár halála után, 364-ben a Duna menti Brigetióban (SzŒny) született I. Valentinianust kiáltották ki császárrá, aki a 392-ig uralkodó Valentinianus-dinasztia ala - pítója volt. Öccsével, Valensszel együtt uralko - dott, aki 378-ig volt a keleti birodalom császá - ra. Valentinianus a nyugati birodalom védel - mét tartotta fœ feladatának a barbárokkal alemannok, piktek, skótok, szászok, frankok, szarmaták, kvádok szemben. MegerŒsítette a pannoniai limest, és számos Œrtornyot épít - tetett a Duna partján. Uralkodása kezdetén a Galliát fenyegetœ alemannok ellen lépett fel, mivel nem akarta a korábbi császárok által megígért sarcot fizet ni az alemann törzseknek. Valen tini a - nus kezdeti vereség után 368-ban hatal - mas sereggel átkelt a Rajnán, és messze el - len séges területen legyœzte az alemann törzs - szövetséget, bár a csatában majdnem elesett. Így sikerült átmenetileg békét kötni. 367-ben Britanniát a piktek, Galliát a frankok és a szászok dúlták. A császár Theodosius comest vezényelte Bri tanniába, aki leverte a pikteket. Valentinianus társcsászárrá nevezte ki fiát, Gratianust, és megerœsítette a Rajna bal partjának védelmi vonalát (ripa). 374-tŒl a Duna mentén harcolt a kvádokkal. 375-ben carnuntumi fœhadiszállásáról indított hadjáratot a kvádok ellen, téli szállásra Savariába vo - nult, de azután vissza tért a határ menti Brige - tió ba, ahol egy kvád küldöttséget fogadott. A tárgyalások közben a kvádok kijelentették, hogy a törzsszövetség nem minden törzsét kötelezi az éppen megkötött egyezség. Ezen Valentinianus annyira feldü hödött, hogy in - farktust kapott és meghalt. Valentinianus, a pannon katonacsászár Rómában jelentœs társadalmi változtatásokat vezetett be. Jól látta, hogy a birodalom védel - mének legfœbb akadálya a hangsúlyozottan békepárti szenátori arisztokrácia, mely immár nem volt hajlandó hadat viselni, a katonákat megvetette és a hadsereget barbároknak szer vezte ki. Velentinianus a római arisz - tok ráciával szemben új, katonai nemességet hozott létre, melynek tagjai fœleg a provin ci - ák ból érkeztek. Ennek a nemességnek rendel - te alá Róma büszke arisztokratáit. 365-ben még a szenátus africai birtokain is adót szede - tett, amivel különösen magára haragította a római elkelœket. A régi nemesség hatalmának csökkenése egyben utat nyitott a keresz tény - ség számára is. A politikai berendezkedés egyre bürokratikusabb lett, a császár egy sor tisztviselœn keresztül nem foglalkoznak a páratlan kincslelet történeti hát - terével, azzal, hogy ki lehetett Seuso, milyen társadalmi háttérbœl jött, és hogyan jutott egy ilyen páratlan ét - készlet birtokába. intézkedett, akiknek már nem tudta minden lépését ellenœrizni, így nem is volt képes min - den kötelességének eleget tenni. Ammianus vallási semlegességéért dicséri Valentinianust, aki keresztény létére meg tar - totta a pogány" római fœpap, a pontifex maxi mus címét is, ugyanakkor két szélsœ - séges keresztény irányzatot is betiltott. A ko - ra beli keresztény szerzœk is elismerœen írnak a császárról, aki anyagi okokból még idœnként a keresztények ellen fordult, máskor azonban kiváltságokat adott az egyház tagjainak, és a régi vallás híveit üldözte különbözœ jogcí - meken. Valentinianus pannon hivatalnokokat emelt római magisztrátusi pozíciókba, akik kiemelkedtek szaktudásukkal és profiz mu - sukkal. Ammianus szerint Róma prefektusa, Viventius feddhetetlen, nagy tudású pan no - niai ember, akinek hivatala alatt nyugalom, békesség és minden tekintetben bœség volt. Seuso és nagyszerı étkészlete pontosan bele illik a pannon katonacsászárok által meg - határozott társadalmi közegbe és lég kör be. Rómába özönlöttek a kisebbségi komp lexus - tól szenvedœ provinciabeliek, akik bár milyen magas állásba kerültek is, nem ve te kedhettek gazdagságban, de fœként stílusban és viselke - désben a régi arisztokráciával. Seuso (vagy az, aki Seusónak ajándékozta a készletet) a római nemesség ízlését kívánta utánozni, amikor megrendelte a hatalmas ezüst tálakat, korsókat, kézmosó- és illat sze - res edényeket. Ezek a tárgyak nagyobbak és súlyosabbak, mint a kortárs római ezüst kin - csek, például az esquilinusi lelet. Éppen a kincs nagysága mutatja, hogy a provinciális, de talán Valentinianus császár kíséretében szol - gáló, Rómát is megjárt Seuso a szenátori arisz tokratákkal kívánt versengeni, amikor a Pelso-felvidéken fekvœ, hatalmas villájában ezen a csilivili, újgazdag étkészleten tálalta meghívottjainak a vacsorát. Vadászatról hazatérœk a Seuso-tálon

7 Seuso feleségének szépítœszeres szeres doboza TÁRGY SÚLY MÉRET 1. SEUSO-TÁL 8873 g átmérœ 70,5 cm 2. MELEAGER-TÁL 8606 g átmérœ 69,4 cm 3. ACHILLES-TÁL g átmérœ 72 cm 4. GEOMETRIKUS DÍSZÍTÉSÙ TÁL 7150 g átmérœ 64,2 cm 5. AMFORA 2506,21 g magasság 38,5 cm 6. BACCHIKUS DÍSZÍTÉSÙ KORSÓ c g magasság 43,5 cm térfogat 4 liter 7. CIRKUSZI JELENETES KORSÓ 3983 g magasság 51 cm térfogat 4 liter 8. HYPPOLITUS-VÖDÖR 4435 g magasság 39 cm 9. HYPPOLITUS-VÖDÖR 4478 g magasság 39 cm 10. HYPPOLITUS-KORSÓ 4051 g magasság 57,3 cm 11. GEOMETRIKUS DÍSZÍTÉSÙ KORSÓ 2804 g magasság 52,8 cm térfogat 4 liter 12. GEOMETRIKUS DÍSZÍTÉSÙ KORSÓ 2671,17 g magasság 55 cm térfogat 4 liter 13. KÉZMOSÓ MEDENCE 2118 g magasság cm átmérœ cm 14. TOALETTDOBOZ 1051 g magasság 32 cm, átmérœ 20,7 cm ÖSSZSÚLY g és stí lu suk alap ján az edé nyek Kr. u kö zött ké szül het tek. Az is - mertté vált együttesből azon ban több olyan tárgy hiány zik, amely egyéb ként egy ét ke zé si kész let tar to zé ka kel lett le gyen, és más, ha son ló ko rú kincs le - letben napfényre is került. Nincsenek kis edé nyek, tá nyé rok, ka na lak, ame - lyek tucatjával szerepelnek a 4. századi kincs le le tek ben. Hogy ezek hol lap - panganak vagy még itthon rejtőzneke a föld ben, nem tud juk. A le let nagy mé re tű, a 4. szá zad ban ké szült edé nyek ből áll. Da rab jai nem egy szer re ké szül tek, ha nem né hány évtized alatt gyűl tek össze a csa lád tu - laj do ná ban. A kincs négy tá lat, egy kéz mo só me den cét a hoz zá tar to zó két kor só val, két vöd röt a hoz zá tar to - zó kor só val, egy két fü lű amfo rát, két szögletes korsót, valamint egy kozme - ti kai ké szít mé nye ket tá ro ló do bozt tar tal maz. A nagy mé re tű edé nyek mindegyi két dom bo rí tás sal, vé sés sel és niel ló tech ni ká val ké szült, fi gu rá lis és geo met ri kus áb rá zo lá sok bo rít ják, az ala ko kat és egyes rész le te ket ara - nyozták. Egy tálat geometrikus minta, két má si kat mi to ló giai je le ne tek dí szí - te nek. A ne gye dik a va dász je le ne tes Seuso-tál. Két vödörre és korsóra Hyppo li tus és Pha ed ra tör té ne tét dom bo - rí tot ták. Az egyik kor són és az am fo - rán bac chi kus je le ne tet lá tunk. Egy másik, sokszögletű korsóra niellótechni ká val cir ku szi ál lat ido már je lene te - ket vés tek. Most a kincs le let 14 is mert da rab - já nak a fe le, hét tárgy tért ha za, va la - mint a le le tet tar tal ma zó nagy réz üst. Az ezüst tár gyak mel lett kü lö nö sen nagy je len tő sé ge van a ki sebb mé dia - fi gyel met fel kel tő réz üst nek, amely - ben a tár gya kat el rej tet ték. Mind a ké - szí té si tech ni ká ja, mind az al ján ta lál - ha tó rá ra kó dá sok vizs gá la ta kü lö nö - sen fon tos le het az el rej tés (és a lelőhely) közelebbi meghatározásához. A ha za ke rült nyolc tárgy ki vá lasz tá sa ko ránt sem volt eset le ges. A tel jes kincs le le tet ugyanis nem egy em ber (sze mély, csa lád, cso port) bir to kol ta, hanem kettő. Azaz az edé nyek két bir - tok ló kö zött osz lot tak meg. Alig ha kér dé ses, hogy a vá lasz tás nál el te - kint ve a le he tő sé gek től el ső sor ban az a cso port volt a fon to sabb, ame lyik a Seu so Pel so- tá lat tar tal maz ta. Az összes hazakerült tárgyra jellemző a nagy mé ret és a fe lü le tek nagy fo - kú dí szí tett sé ge, akár fi gu rá lis, akár geo met ri kus és nö vé nyi áb rá zo lá sok - kal. Néhol az eredetileg aranyozott fe- 10 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

8 A Seuso-tál középmedaillonja a család Balaton-parti szabadtéri szórakozásával

9 lü let is meg fi gyel he tő. Az edé nyek egy ré szét va ló szí nű leg nem is hasz nál ták, ha nem dísz tárgyak voltak. Az egyik ezüst edény a ró mai tu laj do nos fe le sé gé nek szé pí tő sze re ket tar - tal ma zó, dí szes, hen ger ala kú és kú pos fe de lű, dom bo rí tás sal dí szí tett doboza. Fe dő jét gir lan dok dí szí tik, a hen ger ala kú do bo zon a szé ken ülő úr nőt lát juk szol gák so rá val köz re fog va, akik kü lön fé le aján dék tár gya kat mu tat nak ne - ki, va la mint für dő-, tisz tál ko dá si je le ne tet. Az edény bel se jé ben hét ke rek nyí lás sal el lá tott le mez tar tot ta az il lat sze re ket és ke nő csö ket tar tal ma zó ezüst- vagy üveg fio lá kat, ame lyek hiá nyoz nak. Ha son ló, de szög le tes és dí szí - tett, il lat sze re ket tar tó do bozt csak a Ró ma vá ro sá ban elő ke rült es qu i li nu si kincs le let ből is me rünk. Két egy for ma, or só ala kú, nagy mé re tű kor só és egy mé lyebb me den ce össze tar to zik. A kor sók 50 cm-nél ma ga sab bak, ezüst le mez ből ké szül tek, dí szes fü lük ön tött ezüst. Fe lü le tü ket a mo zaik mű vé szet ből jól is mert, kör ala kú me ző re ta golt fo nat min ta ad ja, a ke rek fe lü let re kü lön fé le geo met - ri kus min tá kat vés tek. A két kor só hoz egy 45 cm át mé rő jű ezüst me den ce tar to zik. Fe lü le tét S ala kú, ún. stri gi lismo tí vum mal dom bo rí tot ták, az al - ján lé vő, sejt sze rűen összeál lí tott, hat szög le tű fe lü le tek re ap ró, sti li zált vi - rág- és nö vé nyi min tá kat vés tek. Kér dés, hogy a két hor dó hoz ere de ti leg is egy me den ce tar to zott-e, vagy a má si kat már az egy ko ri tu laj do nos sem rej tet te el, eset leg a meg ta lá lás után tűnt el. A ha za ke rült tár gyak egyik leg dí sze sebb je a dom bo rí tott, 43,5 cm ma gas, kör te ala kú ezüst kor só, amely nek szin te tel jes fe lü le té re bac chi kus ala ko kat és nö vé nyi or na men ti kát dom bo rí tot tak. A kor só ha sán, az ár kád sor ra em - lé kez te tő ta go lás ban Bac chus is ten és kí sé rői, Si le nos, Pan és tán co ló ala kok so ra koz nak. A kor só kü lön le ges sé ge a rit ka, ka ré jos megol dá sú száj pe remés talp ki kép zés. A nagy mé ret nem csak a kor sók ra, ha nem a tá lak ra is jel lem ző. Az egyik nagy, majd 40 cm át mé rő jű ezüst tál a jel leg ze tes 4. szá za di tál tí pust kö ve ti: a szé lén gyöngy sor min ta lát ha tó, a kö ze pén kör fe lü let re geo met ri kus dí szí - té sű, ún. sző nyeg min tát vés tek. A va dász tál pe re mén a Me di ter rá - neum ban élő ál la tok buk kan nak fel. Olyan ál la tok is, ame lyek Pan nó niá ban nem él tek (an ti lop, leo párd, vad sza már, orosz lán, ga zel la). Ez zel szem ben a kö - zép ső me da lion ban lát ha tó ál la tok (dám szar va sok, nyu lak, kecs kék, vad - disz nók, őzek) ho no sak a Du nán tú lon. A pan nó niai vad kan va dá sza tok pe dig hí re sek vol tak, Had ria nus császár ked - ves lo vá nak sír felira tán is em lí tik: A pan nón vad ka nok ra szo kott ro han ni egy kor, egy vil lo gó fo gú kan se mert re - á ja tör ni. (Fe hér Ben ce for dí tá sa) A me da il lon ké pen két ség te le nül a pan nó niai nö vény- és ál lat vi lág reá lis áb rá zo lá sá ra tö re ked tek. Ki fe je zi ezt a víz ben úsz ká ló sok hal is, ame lyek kö - zött nin csen ten ge ri faj, mint a ko ra - be li víz áb rá zo lá so kon. Tud juk: a Ba la - ton egé szen a 20. szá za dig hal ban gaz - dag tó volt. Mindeb ből tud ni le het, hogy a föld bir to ko sok éle tét áb rá zo ló, a 4. szá za di zsá ner ké pek mo do rá ban meg fo gal ma zott kép egye di, in di vi duá - lis jel zést hor doz, no ha egyes rész le tei a ké ső an tik mű vé szet min ta kin csé ben több mű faj ban, sok he lyen meg ta lál ha - tóak. A tál kö zép me ző jén áb rá zolt je - le net szín he lye Seu so és csa lád ja la kó - he lye, bir to ka, ki rán du ló he lye. A NÉV ADÓ EZÜST TÁL A le let együt tes egy nagy mé re tű, 70,5 cm át mé rő jű, niel ló tech ni ká val és vé - sés sel dí szí tett ezüst tál ról kap ta a ne vét. A tál pe re mén va dá szat ra igyek vő, va dá szó, majd on nan ha za té rő em be rek és min den fé le ál la tok lát ha tók, va - dász ku tyá kon, nyu la kon, vad disz nó kon, kecs ké ken kí vül eg zo ti kus ál la tok, pár du cok, orosz lá nok, ga zel lák, an ti lo pok is meg je len nek a sor ban. A tál kö - ze pét dí szí tő kör fe lü le tet vé sett és niel ló val ki töl tött felirat ke re te zi. A jó kí - ván sá got tar tal ma zó szö veg Seu só hoz szól. A Krisz tus-mo nog ram mal kez - dő dő felirat azt kí ván ja, hogy Seu so és utó dai so káig hasz nál ják az edé nye - ket (Ha ec Seu so ti bi du rent per sa e cu la mul ta, po ste ris ut pro sint vas cu la di - gna tu is). A négy víz szin tes sáv ra osz tott kör fe lü le ten va dá sza tot és azt kö ve tő la - ko mát áb rá zol tak. A té ma a ké ső an tik idő ben a föld bir to ko sok boldog és sze ren csés élet ér zé sét jel ké pe zi, és más mű fa jok ban, fő leg mo zai ko kon is gyak ran áb rá zol ták. A kör ala kú fe lü let al só és fel ső ré szén va dász je le ne te - ket lá tunk: a csá szár ko ri szo kás sze rint a szar va so kat ki fe szí tett há ló ba hajt - ják. Kö zé pen, a fák ra ki fe szí tett sá tor te tő alatt öt sze mély a la ko má hoz ül - ve fo gyaszt ja az elej tett ha la kat és va da kat. Az ét ke zé si je le net alatt egy sze - rű mó don vi zet áb rá zol tak ha lak kal, hor gásszal. A par ton a szol gák ál la to - kat dol goz nak fel. Az ét ke ző ala kok négy fér fi és egy nő előtt a csá szár kor ban gya ko ri la ko ma je lene tek nél meg szo kott, fém ből ké szült, hor - doz ha tó asz tal áll. A me da lion ké pen er dős-li ge tes tá jat lá tunk. A fák for má ja meg fe lel a csá - szár ko ri stí lus nak: gö csör tös törzzsel, egy-két nagy ág gal és lomb bal áb rá zol - ják a fá kat, ame lyek faj tá ja nem ha tá roz ha tó meg. A csá szár ko ri szö ve gek ben Pan nó niát fák ban, er dők ben gaz dag, makk ter mő Pan nó niá nak ne ve zik. A kép nem ideá lis táj kép, mert nem áb rá zol tak sem pál ma fát, sem cip rust: a Du nán - tú lon egyik sem volt ho nos. Még szem be tű nőbb a pan non táj jel lem zé se, ha a tá lon áb rá zolt ál la to kat néz zük. Nyom ra ve ze tő Pel so A ké pet nem csak a ke re te ző felirat te - szi sze mé lyes jel le gű vé és eme li ki a gaz da gok élet mód ját be mu ta tó, szo - ká sos ko ra be li áb rá zo lá sok kö zül, ha - nem a rá juk vé sett ma gya rá zó sza vak is: ez egyéb ként is jel lem ző csá szár ko - ri megol dás volt. Hogy két sé günk se le gyen a csa lád ki lé te és a szín hely fe - lől, a kép re két felira tot vés tek. Az egyik ló mel lett az In no cen ti us szó ol - vas ha tó, ami a békés és nyu godt ter - mé sze tű ló ne ve volt. A kép al só har - ma dá ban hosszan el nyú ló víz mel lé a Pel so szót vés ték, ami a Ba la ton ró mai csá szár kor ból jól is mert ne ve. A Kr. u. 1. szá zad ban az idő seb bik Pli nius ír ta a Na tu ra lis hi sto ria II I. köny vé ben: No - ri cum mal ha tá ros a Pel so tó és a bo i - u sok te rü le te. A Ba la ton nak ez az óeu - ró pai ere de tű el ne ve zé se a Du nán túl ró mai el fog la lá sát kö ve tő idő ben is fenn ma radt. A meg hó dí tott te rü le te - ken ugyanis a ró maiak át vet ték és meg tar tot ták az ott élők ál tal hasz - nált föld raj zi ne ve ket. A 4. szá zad ban élt tör té net író, Aure - lius Vic tor je gyez te fel, hogy Ga le ri us császár (Kr. u ) a Pel sót és a 12 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

10 Dunát csatornával köttette össze, és mocsárlecsapolási munkákat végez - te tett a vi dé ken. Ez a feladat per sze nem volt olyan nagy sza bá sú, mint gondolnánk: hiszen a vízrajz ismereté ben csak az el ső olyan pa ta ko kig (Kis- Kop pány- és Ja ba- pa tak) kel lett medret ásni, amelyek egyesülve a Sárvízzel a Dunába ömlöttek. A Balaton Pel so ne ve a 9. szá za dig is mert és hasz - nált volt. Te hát sem a ló, sem a megajándékozott férfi, Seuso nevéből nem tud juk meg, hogy a kincs egy ko ri tulajdonosai hol éltek, a Pelso viszont ezt árul ja el: a szarvas- és vad disz nó va - dászatot követő lakoma helyszíne a Ba - laton környéke volt. Ma ga a Seu so név kel ta ere de tű, és a Bau so, Deu so, Co u sa, Mau so, Reu sa ro kon ne vek kel együtt fér fia kat és nő - ket is je löl het. A kincs le let ere de te és bir to ko sá nak la kó kör ze te te kin te té - ben kü lö nö sen fon tos, hogy a Bau so és a Deu sa ne vek olyan sír felira to kon for dul nak elő, ame lye ket a 4. szá zad - ban má sod la go san a tác-fö veny pusz - tai erőd fa lai ba épí tet tek be. Mó csy András megállapítása szerint a D és az S más sal hang zók hasz ná la tá ban in ga - dozás figyelhető meg a személynevek - ben, ezért a Deu so és a Seu so ugyan - azt a ne vet is je lent he ti. Esze rint a Ba - la ton ke le ti vé ge és a tác-fö veny pusz - tai római település környékén élő kelta ős la kók és le szár ma zot taik va ló ban hasz nál hat ták a Seu so ne vet. Mindeb ből biz ton ság gal le het következtetni arra, hogy egykori tulajdonosa a díszedényeket a 4. szá zad ban va la hol a Ba la ton kör nyé kén hasz nál ta. Mi vel sem mi sem bi zo nyít ja, hogy a kincset a tartományon kívül rejtet ték vol na el, a kincs le lőhelye is a Balaton környékén kereshető. Egy ré gi, szerencsés lelet segítségével az elrejtés helyének körzetét le is lehet szűkíteni ban ugyanis a Pol gár di mel let ti Kő - szárhegyen (Fejér megye) egy mindeddig egyedülálló, súlyos, római kori ezüst - tárgy da rab jait ta lál ták. A 2002-ben el - végzett újabb restaurálás során kiderült, hogy ritka tárgyról, egy négylábú asztalról van szó, amely újon nan hely reál lít va most a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható. Bronzból öntött, összecsukható háromlábak a Dunántúlon is előkerültek. A tárgy különlegességét az jelenti, hogy ezüstből ön töt ték, majd ci - zellálták, a lábát griffalakokkal, a lábak tetejét mitológiai jelenetekkel (tengeri lények) gazdagon díszítették. A tárgy a 4. század közepén készült. Korsó Bacchus-isten kísérœinek Œ képével

11 Részletek a korsóról A Római Birodalomban talált 4. századi emlékek között mind ezüstanyaga, mind gazdag díszítése egyedülálló helyet biztosít a leletnek. Ezüstből ké - szült össze csuk ha tó asz tal mind máig csak a Kr. u. 1. szá za di hil de shei mi kincsből is mert. És nem utol só sor ban a le lőhely közeli fekvése a Balatonhoz arra a lehetőségre figyelmeztet, hogy az ezüstasztal és az ezüstből készült, hasonlóan művészi megmunkálású, gazdagon díszített Seuso-edények egykor a Balaton környékén élő római földbirtokos tulajdonában voltak. A két lelet ugyanis jól kiegészíti egymást. A Seuso-edények egy asztali készlet nagyméretű, díszes darabjai voltak, amelyekhez egy összecsukható asztal is hozzátartozott. Ebből következik, hogy a tárgyakat egyszerre rejthették el valahol a hajdani használati hely körzetében. PANNÓNIAIS AJÁTOSSÁGOK A római kincsleletek tárgyainak készítési ideje néhány évtizednyi pontosság - gal kikövetkeztethető, pénzek esetében pedig pontosan megállapítható. Ha azonban a lelőhelyüket nem ismerjük, az esetek többségében a tárgyak használati helye nem állapítható meg. Az Atlanti-óceántól az Eufráteszig terjedő birodalomban különösen a vagyonosok dísz tár gyai ra, ék sze rei re jel lem ző az azonos vagy nagyon hasonló művészi kivitel és megmunkálás. Minél gazdagab bak vol tak a csa lá dok, ne mes fém - ből készült értékeiket annál könnyebben sze rez het ték be tá vo li he lyek ről. Az is gyak ran elő for dult, hogy a császár ajándékozta meg híveit. A kaiseraugsti kincs má so dik ré szé ben van egy olyan ezüst tál, ame lyet a felira ta sze rint Con - stans császár (Kr. u ) trón ra lé pé sé nek tíz éves ju bi leu ma al kal má - ból ké szí tet tek. A tál nem csak a kincs - le let egy ré szé nek ere de tét vi lá gít ja meg (császári ajándék), hanem a leletegyüt tes kor meg ha tá ro zá sát is elő se - gí ti. Ha azon ban a tár gya kat az ötvös nem lát ta el mes ter jeggyel, ak kor a ké - 14 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

12 szítési helyük csak körültekintően vég - zett vizs gá lat tal va ló szí nű sít he tő. Ez kü lö nö sen ér vé nyes a mű ke res ke de - lemben felbukkanó tárgyakra, amelyek le lő he lyét el tit kol ják, ne hogy a jo gos tulajdonos igényt tarthasson rájuk. A Seuso-kincs díszedényeit használó gazdag család a tál középmedaillon - jának ábrázolása szerint kétségtelenül a Balaton vidékén volt földbirtokos, és a kincs edé nyeit ott gyűjtötte össze. A kincs egyes tárgyai feltehetően Pannóniában készültek, mások távolabbi ötvösműhelyek készítményei lehetnek. A kincs egyes edényein megfigyelhető öt - vöseljárások jellemzőek a pan nó niai öt - vösségre. A Közép-Duna-vidéki bányák a nyersanyagot, a dél-pannóniai pénzverdék az ötvösöket biztosították. Pan - nónia déli határában bányásztak ezüstöt, amely a nyers anya got ad ta. A pan - nóniai pénzverdék, Sirmium (Sremska Mitrovica, Jugoszlávia) és Siscia (Sisak, Horvátország) pedig tehetséges és rátermett ötvösöket neveltek, akik képesek voltak a Seuso-edényekkel azonos minőségű tárgyakat előállítani. Azok az öt vös el já rá sok, ame lye ket a kincs egyes edé nyein al kal maz tak, a pannóniai késő antik ötvösségre is jellem zőek. Ezek kö zé tar to zik a niel ló - tech ni ka, amely nek hasz ná la ta a Seu - so-tálon oly szépen emeli ki az ábrázolá so kat. Pan nó niá ban annyi ra ked velt volt az el já rás, hogy nem csak ezüst tár - gya kat dí szí tet tek niel ló val, ha nem bronztárgyakat, ruhakapcsoló tűket is. A fi gu rá lis áb rá zo lá sok kal dí szí tett fém dom bo rí tás pe dig Pan nó niá ban eredményezett egy olyan tárgycsoportot, amely nek leg több pél dá nya a Ró - mai Birodalomban éppen a Dunántúlról származik. A késő római ládikákról van szó, amelyeken a bronz burkolóleme ze ket dom bor mű ves áb rá zo lá sok - kal díszítették. A díszes edények készítési helyét ma még ter mé sze te sen csak va ló szí nű sí - teni lehet. A császári ajándékozás lehető sé ge és a ki tűnő mi nő sé gű dísz tár - gyak beszerzési módja miatt távoli ötvösműhelyek is készíthették az egyes tár gya kat, és eb ből a hasz ná lat, te hát a tulajdonos lakhelyére nem lehet következtetni. Annál többet nyom a latba az edényeket tároló rézüst, amelynek ja ví tá sai hosszú hasz ná lat ra utal nak. Mé ret ben és for má ban ha son ló üst szin tén is mert a Du nán túl ról. Ráadá - sul a ké szí té si tech ni ká ja jel leg ze tes pan nó niai el já rás. Az egy sze rű edény nyil ván ott ké szült, ahol a dísz edé nye - ket használták: azaz helyi készítmény volt. Ha son ló réz üs tö ket pe dig ép pen a Du nán túl ról is me rünk. Kü lö nö sen jel leg ze tes a ré szek ből összeál lí tott, nagy mé re tű üst da rab jai nak fű rész fo - gas összeillesztése, amely a Dunántúli leletekben fordul elő, tehát a tárolóedény dunántúli készítését és használatát bizonyítja. Akár már a 3. században is elkészíthették. KORMEGHATÁROZÁS A Seuso-edények készítési idejének meghatározása alapvetően fon tos, ha a le - let pannóniai dunántúli előkerülését bizonyítani akarjuk. A Sotheby árverési katalógusát író, majd a leleteket katalógusszerű leírásban közzétevő Marlia Mundell Mango ugyanis felvetette, hogy a kincs római tulajdonosa elköltözhetett vagy a 4. század végén elmenekülhetett a barbár veszélynek kitett Pannóniából Kis-Ázsiába, s vagyonát is magával vihette. Véleményét azzal kísérelte meg alátámasztani, hogy a kincs egyes edényeinek készítését az 5. századra keltezte. Szándéka nyilvánvaló: ekkor készült tárgyak ugyanis a dunántúli római kincsleletekben már nem kerülhetnek elő, mert a lakosság elmenekült. A legkésőbbi, eddig ismert római kincseket főleg érmeket ugyanis a 4. szá - zad utolsó harmadában rejtették el a Dunántúlon. A tartomány határvédelme az 5. szá zad legele jén meg szűnt, és megkezdődött a lakosság elmenekülése: értékeiket nem rejtették el a szülőföldjükön, hanem magukkal vitték. Kelet-Dunántúlt Valeria tartományt a rómaiak 430 körül kiürítették, és a te rü let a hu nok ke zé re ke rült. Ek kor már el me ne kült a la kos ság, és moz - dítható értékeit nem ásta el, hanem magával vitte. Ezért ha a Seuso-kincsben 5. századi tárgyak lennének, azokat nem rejthették volna el a Dunántúlon, mert tulajdonosuk ingó vagyonával együtt Dalmatiába vagy Itáliába menekült volna. A Seuso-kincsben azonban ilyen késői, az 5. szá zad ban ké szült tárgy nincs. Az elrejtés a 4. század utolsó harmadában, legvalószínűb ben a Kr. u. 374-es, váratlan és súlyos szarmata kvád támadás alkalmával történt, amely a nyár közepén érte a Kelet-Dunántúlt. Az ellenséges csapatok hónapokig a Kelet-Dunántúlon tanyáztak, kifosztották, felgyújtották a villákat és a katonai létesítményeket is. Csak ősszel hagyták el a Dunántúlt, amikor nyugatról I. Valentinianus császár a hadsereggel megérkezett. A forrásokból és a régészeti megfigyelésekből jól tudjuk, hogy a támadók hónapokig megszállva tartották a Kelet-Dunántúlt. A Balaton keleti környékének valamelyik villájában élt ekkoriban Seuso és csa lád ja, ám vagy ál do za tul es tek a vá rat lan be tö rés nek, vagy azok hal tak meg, akik a kin cset el rej tet ték, és ké sőbb már nem tud ták meg ta lál ni. Ezért kerülhetett a kincs évszázadokkal később véletlenül napvilágra. Az elrejtés idejének és helyének ezt a lehetőségét egyébként is támogatja az edényeken talált szervesanyag-maradványok radiokarbon kormeghatározása. Végeredményben magából a kincsből állapítható meg, hogy az edényeket valahol a Balaton környékén használták. Jogosan kérdezhetjük: miért kellene fel té te lez ni, hogy a kin cset nem ott rej tet ték el, ahol hasz nál ták? Hi szen ez a legtermészetesebb. Egy elfogulatlan szakember számára nem lehet kétséges a kincs használati és ebből következően elrejtési helye sem. Peter Brown az európai kereszténység kialakulásáról írt monográfiájában 1996-ban a legtermészetesebben írt a Pannóniában, a Balaton mellett előkerült kincsről és Seuso Pannóniájáról. Kétségtelen: a régészeti érvelés nem azonos a rendőr - ségi bizonyítási eljárással. Csakhogy olyan esetben, amikor semmiféle, rendőrségi vizsgálat során bizonyítéknak tekinthető nyom nem iga zol ja a Seu sokincs szóba hozott kis-ázsiai vagy horvátországi lelőhelyét, akkor ezt milyen alapon lehet állítani? Hol van a nem dunántúli előkerülésnek bármiféle érve vagy bi zo nyí té ka? Ha azt ál lít juk, hogy a kincs nem a hasz ná la ti he lyén, a Du - nántúlon került elő, akkor ezt bizonyítani kellene, és nem feltételezések sorával érvelni egy kis-ázsiai előkerülés mellett. A régészeti érvek világosan és egyértelműen ar ról szól nak, hogy a kin cset a Dunántúlon használták, és ezért logikus feltételezés, hogy ott is találták. A Seuso-kincs hét tárgyának és az üstnek a hazatérése után sokkal nagyobb a lehetőség a tudományos vizsgálatukra, mint korábban, bármilyen jó minőségű fényképek alapján. Ennek során készíthető el a lelet tudományos feldolgozása. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 15