tanulmányok Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, ZSELICZKY BÉLA

Átírás

1 [ ] 36 ZSELICZKY BÉLA Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, A csehszlovák állam egyik megalapítója, az ismert közép-európai politikus Eduard Benes ( ) kétségtelenül jelentôs hatással volt régiónk múlt század 20-as, 40-es éveiben bekövetkezett változásaira, kezdve Csehszlovákia létrehozásától egészen annak szovjetizálásáig. Meghatározó hatása volt a mesterségesen létrehozott és napjainkra már letûnt új államalakulat kialakulására, fejlôdésére, felbomlására, majd a második világháború utáni újrateremtésére. Az elsô és a második világháború befejezô szakaszában és azokat követôen nagyon is határozottan avatkozott bele a szomszéd népek és nemzetek, nemzeti kisebbségek, illetve a csehszlovák államalakulat fennhatósága alá került nemzeti kisebbségek sorsának alakításába. Ide tartozik több, nemzetek közötti feszültséget okozó probléma második világháború utáni, korábban nem tapasztalt módszerekkel való rendezése, sajátos megoldása többek között a magyar-kérdésé. Tanulmányunkkal e kérdéskör feltárásához szeretnénk hozzájárulni, támaszkodva a szakirodalomra, az újabb orosz nyelvû dokumentumkiadványokra és az általunk felkutatott orosz levéltári iratokra, a szovjet külügyi és pártarchívumok még feldolgozatlan anyagaira. Habár a csehszlovák történelem tragikus alakjaként számon tartott Benes személye és tettei a történészek elôtt eléggé ismertek, mielôtt kitérnénk a szûkebb probléma elemzésére, szükségesnek tûnik felidézni néhány, életének korábbi idôszakára vonatkozó adatot is. Mindezek támpontul szolgálhatnak ahhoz, hogy jobban megértsük életpályáját, egyéniségét, politikusi habitusát, nézeteinek és törekvéseinek, orientációváltásainak okait és mozzanatait, valamint a szomszédokkal és Csehszlovákia nemzetiségeivel szemben tanúsított viselkedésének alapjait.

2 Múltunk, 2005/ Beneš politikai nézetei Eduard Benes többgyermekes gazdálkodó és kereskedelemmel is foglalkozó, malommal rendelkezô falusi család hatodik gyermekeként látott napvilágot május 28-án. Korán Prágában tanítóskodó bátyjához került és ott végezte a középiskolát, majd bölcsészeti képzettséget szerzett a prágai Károly Egyetemen ben a párizsi Sorbonne-on irodalmat tanult, ahol orosz emigránsokkal barátkozva fejlôdött ki szocialista orientációja és szláv öntudata. A következô év néhány hónapját Londonban töltötte, Berlinbe költözött, ahol neves német jogászprofesszorok elôadásait hallgatta. Öntudatosan készült a politikai pályára, utazásai során sajátította el a fontosabb európai nyelveket ben tért vissza Franciaországba és a dijon-i egyetemen habitált, majd a nemzetgazdaság tanáraként a prágai kereskedelmi akadémián adott elô. A századelô társadalompolitikai tanai, történelmi fejleményei kétségkívül jelentôs hatással voltak fejlôdésére, nézeteinek alakulására. Mindössze 24 éves, amikor 1908-ban Párizsban könyvet írt és adott ki Ausztriáról. Ausztroszláv megközelítéssel az Osztrák Magyar Monarchia trialista alapon való átalakítását javasolta, síkra szállt a monarchia föderalizálásáért. 1 Álláspontja változását jól mutatja pamflet-jellegû második könyve, amelyet ismét Ausztriának szentelt ugyan, de abban már homlokegyenest más nézetet vallott az Osztrák Magyar Monarchia szétzúzására szólított fel. 2 E helyütt nemcsak a birodalom szétverésének, hanem egy csehszlovák nemzetállam kialakításának és egy hipotetikus szláv egység megteremtésének szükségességét bizonygatja. Ausztria-Magyarországot fel kell osztani! Romjain fel kell állítani a cseh-szlovák államot, amely magába foglalja Csehországot, Morvaországot, Sziléziát és Szlovákiát írta Benes. Lengyelország, amely északon lenne vele szomszédos, és Oroszország, mely keletrôl a Kárpátokon volna szomszédja, a független cseh állammal Németország ellen áttörhetetlen gátat alkotnának. Nagy Szerbia, a szerb-horvát és szlovén területekbôl egyesítve és Magyarországon át a Lajta és Rába között egy korridor által a cseh területhez kapcsolva, Németország körülkerítését teljessé tenné. Erdélyt Romániához fogják csatolni, és a független Ma- 1 Edouard BENES: Le problème austrichien et la question tcheqe. Études sur les luttes politiqes des nationites slaves en Autriche. Paris, Edouard BENES: Détruisez l Autriche-Hongrie! Paris, Lásd Zúzzátok szét Ausztria Magyarországot: a cseh-szlovákok áldozatának történelmi bemutatása. Szerk.: GULYÁS László NAGY Endre. Szeged, /Documenta Historica, 23./

3 38 gyarország pusztán a magyarok által lakott területeket tartja meg. A nemzetiségi elvet nagy vonásaiban fogják alkalmazni, tekintettel a politikai szükségletekre. Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot egyesítsétek a cseh-szlovákokat és jugo-szlávokat! 3 A további szövegrészek már a magyarokhoz való viszonyát is tükrözik. Osztrákellenessége mellett problémái vannak a magyarokkal is, akik beékelôdnek a délszlávok és a csehek közzé, akadályozzák a szerbek, valamint a horvátok egyesülését, ezen túl az osztrákokkal és németekkel együtt felelôsek az elsô világháború kitöréséért. Benes nemcsak harcos propagandistája, de kivitelezôje is lett saját elgondolásainak ban ott volt az önálló csehszlovák állam megalakításánál, 4 az új köztársaság külügyminisztere, 1935-ben pedig második államelnöke lett. A békekonferencián jelentôs hatással volt az eseményekre: az akkor kialakított Csehszlovákiát nem annyira a történelmi szükségszerûség, mint inkább a gyôztesek háborús bosszúja és a két államalapító atya igyekezete hozta létre. Az etnikai elvre hivatkozó államalakulat ugyanis, a kezdeti várakozásokkal ellentétben, sem etnikai megnyugvást nem hozott, sem stabilitást a környezô országokkal való viszonyában. A kisebbségiek számára az új államalakulaton belül csak ígérgették a kívánt szabadságjogokat, és emiatt ôk nem érezhették magukénak Csehszlovákiát. Igaz, az már a benesi sorokból is kiderül, hogy a nemzetiségi elvet eleve csak nagy vonalakban kívánták figyelembe venni. A cseh politikai elit a gyakorlatban is ehhez tartotta magát, különösen azt követôen, hogy Benes lett a köztársaság elnöke, annak ellenére, hogy az új állam nemzetiségi összetétele tekintetében nem kevésbé volt heterogén, mint az Osztrák Magyar Monarchia. A valós etnikai állapot megértése érdekében érdemes szemügyre vennünk a népszámlálási adatokat (lásd 1., 2. táblázat). Ha Szlovákia területét vesszük alapul, akkor a szlovákok és magyarok aránya 68,4, illetve 17,4%, míg a csehek részaránya mindössze 3,7% volt. 5 A számadatok jól érzékeltetik, hogy a Csehszlovák Köztársaság távol állt a Benesék által óhajtott etnikai homogenitástól. Annak ellenére, hogy a nemzetiségek az összlakosság egyharmadát alkották, a prágai politikusok nem kívánták egyenrangú állampolgárokként kezelni ôket, ami idôvel fokozódó feszültséget keltett. Pedig a helyzet egészen más etnopolitikát igényelt volna egy magát demokrati- 3 Uo E. HITCHOCK: Benes. The Man and the Statesman. London, Uo. 22.; Statisticky lexion obci v Krajine Slovenskej. Praha,

4 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, táblázat. Csehszlovákia nemzetiségi összetétele az államalapításkor nemzetiség ezer fô % cseh ,57 szlovák ,29 német ,00 magyar ,14 ruszin 500 3,57 lengyel 200 1,43 egyéb n. a. n. a. összesen ,00 Forrás: DÁVID Zoltán: A magyar nemzetiségi statisztika múltja és jelene. Látóhatár, október ; KÔVÁGÓ László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, , táblázat. Csehszlovákia nemzetiségi összetétele, 1930 Kárpátalja nélkül Kárpátalja összesen ezer fô % ezer fô % ezer fô % cseh , ,95 szlovák , ,75 német , , ,77 magyar 597 4, , ,90 ruszin 118 0, , ,88 lengyel 100 0, ,69 egyéb 156 1, ,07 összesen , , ,00 Forrás: Srb V.: Demografická prirucka Republiky Ceskoslovenské. Praha, ; Retrospektivni lexikon obci Ceskoslovenské Socialistické Republiky, Praha, ; KOCSIS Károly KOCSISNÉ HO- DOSI Eszter: Magyarok a határokon túl a Kárpát-medencében. Tankönyvkiadó, Budapest, kusnak nevezô országban. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy nem sokkal szerencsésebben alakult a viszony a két névadó nemzet között sem. Ez Benes államelnöksége idején különösen feszültté vált. De mindhiába várták Prágától az autonómiaígéret teljesítését a kárpátaljai ruszinok is. Mindez érzékelteti a nemzetiségi probléma fontosságát, jelzi megoldatlanságát.

5 40 A benesi Csehszlovákiában uralkodó helyzetre, a hangzatos ígéretek teljesítetlenségére felfigyelt a távolabbi külföld is. Robert William Seton-Watson vagy az angol R. Freud munkái is felhívták a figyelmet a szlovenszkói magyarság helyzetére és jelezték, hogy a kisebbségek kérdése fokozatosan általános európai problémává vált, amelyet a benesi vezetés már nem kerülhetett meg. 6 Sajátos vonása a kialakult helyzetnek, hogy a benesi idôkre a szlovák társnemzet is elégedetlen volt helyzetével, politikai szerepével. Ebben közrejátszott Benes felfogása, aki már említett második könyvében annak az elvi álláspontjának adott hangot, hogy szlovák nemzet nem létezik, vannak viszont cseh-szlovákok, vagyis egyszerûen csehek. 7 Benes külügyminisztersége idején nagy hozzáértéssel, gyakran színfalak mögötti sakkhúzásokhoz folyamodva, kitartóan védelmezte Csehszlovákia érdekeit. Politikájának egyik fô célja és állandó eleme volt Magyarország elszigetelése, politikáját végig uralta az általa összekovácsolt kisantant szelleme. Köztársasági elnöksége idején komoly problémákkal szembesült azért is, mert nem volt képes rendezni a viszonyt a szomszéd államokkal és a nemzetiségekkel sem (ideértve a szlovák-kérdést is). Ausztria német bekebelezése ugyan figyelmeztetô jel lehetett volna a számára, hogy sürgôsen rendezze a viszonyt a nemzetiségekkel, ám Prága ekkor sem lépett. Bár 1938 júliusában tárgyalások kezdôdtek a nemzetiségekkel, három nemzetiségi tervezet is elkészült, de a felek még a nyelvi kérdésekben sem tudtak megegyezni. Hitler nürnbergi beszéde lángra lobbantotta a Szudéta-vidék német lakosságát, majd ezt követôen a fejlemények elvezettek a müncheni egyezmény aláírásához, ami a témát kutató történészek szerint törvényszerûen váltott ki Benesnél müncheni komplexust. 8 Benes az általa vezetett csehszlovák állam számára drámaivá vált helyzetben október 5-én önként mondott le, átadva az elnöki széket Emil Háchának. Még mielôtt elhagyta volna a prágai Hradzint, rádiószózattal búcsúzott el csehszlovák néptôl, majd másnap, október 6-án Sezimovo Ústi dél-csehországi településre költözött. Október 22-én Londonba repült, elôsegítve ezzel saját állítása szerint az átállást az új vezetés számára november 30-án még üdvözlô levélben köszön- 6 R. W. SETON-WATSON: The New Slovakia Nové Slovensko. Praha ; R. FREUND: Chránte Ceskoslovensko. Praha, Edouard BENES: Détruisez. I. m Karl KAPLAN: Pravda o Ceskoslovensku Praha,

6 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, tötte a tisztségébe lépett Háchát, aki december 10-én mondott neki viszontköszönetet. A szlovák autonómiát követôen a kárpátaljai ruszinok síkra szálltak az önrendelkezésért, az új csehszlovák kabinet pedig október 8-án kénytelen volt elismerni Podkarpatská Rus autonómiáját. 9 A külön kormányokkal rendelkezô széleskörû autonómiák létrejötte arra késztette Prágát, hogy a magyar revíziós követelések rendezését már a Jozef Tiso vezette szlovák kormányhoz utalja. Mivel a kérdésben a felek nem tudtak megegyezni, a magyar vezetés négyhatalmi közbenjárást kért. A probléma békés rendezése végül is a tengelyhatalmak képviselôibôl alakított (elsô bécsi) nemzetközi döntôbíróság kötelékébe utaltatott. A végleges döntés értelmében Magyarország visszakapott mintegy 12 ezer négyzetkilométernyi délszlovákiai területet és Kárpátalja síkvidéki részének bizonyos magyarlakta vidékeit (beleértve Kassát, Ungvárt, Munkácsot és Beregszászt). A november 5 10-e között visszacsatolt területen összesen mintegy egymillió lakos élt, akiknek 86,5%-a volt magyar az 1941-es népszámlálás adatai szerint. 10 Az európai erôviszonyok változása, a nemzetiségekkel szembeni benesi álláspont következtében Csehszlovákia ekkor már a belsô bomlás állapotába került és Németország zsákmányává válhatott március 14-én a szlovákok a német rokonszenvet élvezô Tiso vezetésével kikiáltották a saját önálló, független államukat. Ezt követôen bekövetkezett a cseh-morva területek német megszállása és protektorátussá nyilvánítása, Kárpátalján pedig a hitleri támogatást élvezô ukranofil irányzat bábállam létrehozásával próbálkozott. Az utóbbi március közepi gyors felszámolása, a vidék egészének Magyarországhoz történt visszacsatolása, ami a több évszázados magyar lengyel határ visszaállítását jelentette, bevégezte a folyamatot. Benes Csehszlovákia felbomlásáról Chicagóban értesült, ami arra késztette, hogy volt elnök ( byvály president ) aláírással tiltakozó táviratokat küldjön politikusoknak. Azt azonban nem rejthette el, hogy a csehszlovák francia szovjet hármasszövetség nem tudta meggátolni a német inváziót. Ez nem csupán annak a következménye, hogy a csehszlovák szovjet szerzôdés aláírása alkalmával Benes maga kérte annak rögzítését, 19 A Kárpátaljával kapcsolatos fejleményeket részletesebben lásd ZSELICZKY Béla: Kárpátalja a cseh és a szovjet politika érdekterében Napvilág Kiadó, Budapest, FÜLÖP Mihály SIPOS Péter: Magyarország külpolitikája a XX. században. Aula Könyvkiadó, Budapest, Centr Hranyenyija Isztoriko-Dokumentalnih Kollekcij (Történelmi Dokumentumgyûjtemények Ôrzésének Központja), fond 462. op. 1. gy. 92. l. 70.; ZSELICZKY Béla: i. m

7 42 hogy az esetleges szovjet segélynyújtás csakis a francia akció megkezdése után indulhasson meg, hanem annak is, hogy a csehszlovákiai nemzetiségi problémák rendezetlenek maradtak. 12 Ám az utóbbiért a felelôsséget Benes késôbb sem volt hajlandó nyilvánosan magára vállalni, igyekezett azt a kisebbségekre hárítani. Önkéntes lemondása ellenére amirôl szintén hallgatott a késôbbiek során kifejtette, hogy ô kezdettôl fogva egy újabb háború kezdetének látta Münchent. 13 Lengyelország szeptemberi hitleri megszállását követôen Benes lépéseket tett államelnöki tisztsége visszaszerzésére: egyszerûen a Csehszlovák Köztársaság második elnökének nyilvánította magát, és aktív politikai tevékenységet fejtett ki annak újraszületéséért. Már az Egyesült Államokban úgynevezett határontúli csehszlovák akcióközpontot hozott létre, majd visszatérve Európába októberben Párizsban Csehszlovák Nemzeti Bizottságot létesített, amely az ô elnökletével átalakult emigráns kormánnyá, és biztonságosabb helyre, Londonba tette át székhelyét. Nem közömbös utalnunk Benes demokráciával kapcsolatos elgondolásainak bizonyos változásaira. Ezeket a Demokrácia ma és holnap címû kétkötetes munkájában vázolta fel. 14 A nyugati demokráciák szemére vetette, hogy az as évek során félelemmel tekintettek a kommunista ideológia terjedésére, de közben nem vették észre a fasizmus veszélyét. Bírálta az európai demokratikus országokat is, mivel nem voltak képesek rendezni a szociális problémákat. Kifejtette, hogy a háború után korrigálni kell a csehszlovák demokráciát is. Szükséges csökkenteni a politikai pártok számát, függetlenebbé tenni a kormányt a parlamenttôl. Ez a demokrácia bizonyos megszorítását jelenti, de hajlandó volt decentralizálni az állami funkciókat, a törvényhozást és közigazgatást, szorosabb együttmûködést kialakítani a Szovjetunióval. Benes kerülte saját köztársasági elnöksége bárminemû kritikáját, és különösen hiányolható a nemzetiségiek helyzetének objektív elemzése, hiszen annak tapasztalataira építeni lehetett volna a háború után. Továbbra is az egységes csehszlovák nemzet eszméje vezérelte, ami a háború utáni politikai gyakorlatában a nemzeti kisebbségek elleni, korábban nem tapasztalt intézkedésekre sarkallta. Mivel saját nemzetiségi politikájának kritikai felülvizsgálatát nem végezte el, Benes a nemzeti kérdés rendezésében tévútra lépett: a háború 12 Dokumenti po isztorii Mjunhenszkovo szgovora, Red.: V. F. MALCEV. Moszkva, Provej prezidenta republiky Dr. E. Benesa na Staromestském námesti v Praze 16 kvetna Praha, Eduard BENES: Demokracie dnes a zítra. Praha, 1946.

8 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, után nagy elszántsággal és határozottsággal a végmegoldást választotta: teljesen meg akarta tisztítani Csehszlovákiát a nemzeti kisebbségektôl, mivel rájuk hárított minden felelôsséget az ország felbomlásáért. Eltökélt szándéka lett egy tiszta nemzeti állam létrehozása, valamint a csehek és szlovákok egy nemzetté kovácsolása mesterséges úton. Ebben a kérdésben öntudatosan nem vállalta a demokratikus álláspontot, amelyet a prágai Károly Egyetem tanára, az 1942-ben elhunyt neves cseh filozófus, Emmanuel Radl is képviselt. A Csehszlovák Köztársaságot a következô nemzetek alkotják: csehek, szlovákok, németek, magyarok, lengyelek, ruszinok és zsidók írta Radl. Ezeknek a nemzeteknek jogait az államnak nem csak absztrakt formulával kell meghatároznia, hanem minden egyes nemzet sajátos szükségleteinek a figyelembevételével. Ugyanis ezen nemzetek képviselôi nem külföldiek és nem immigránsok, még csak nem is kisebbségiek, akik többé-kevésbé védve vannak az uralkodó nemzettel szemben, hanem az állam konstruktív elemei. 15 Benes és a prágai politikai elit a háború után teljesen más szempontból közelítette meg a nemzeti kérdést, és azt (különösen a német és magyar nemzettöredékek vonatkozásában) a legszélsôségesebb módszerekkel, beleértve teljes elûzetésüket, kívánta megoldani. Az ehhez szükséges elôkészítô munkálatokat Benes már a háború idején elvégezte, és célja elérése érdekében kitartóan tevékenykedett. A magyar-kérdés és a Szovjetunió Benes törekvései és konkrét politikai lépései, amelyek megértésre és támogatásra találtak a szovjet vezetés részérôl, jól nyomon követhetôk moszkvai kapcsolatának anyagaiban. Miután 1941 nyarán a brit vezetés elismerte a londoni csehszlovák emigráns kormányt és elvetette a müncheni egyezményt, Benes kormányfôként lehetôséget kapott az aktív politikai tevékenységre során többször is találkozott G. M. Majszkij és A. J. Bogomolov londoni szovjet nagykövetekkel, és tudomást szerzett arról, hogy a szovjet vezetés szerint a háború után elképzelhetô Csehszlovákia restaurálása. Exelnökként és emigráns kormányfôként Benes arra törekedett, hogy ehhez megszerezze a teljes mértékû szovjet támogatást. Ennek érdekében többször is Kárpátaljára vonatkozó területi felajánlásokat tett a szovjet vezetésnek, amire az hosszabb 15 Idézi Bohumil DOLEZAL: A demokrácia lehetôségei. Irodalmi Szemle, 1990/

9 44 ideig nem is reagált, azt szinte figyelmen kívül hagyta, 16 de támogatásáról biztosította a londoni csehszlovák kormányt. Számítva a szovjet segítségre Benesék mindenkor hangoztatták, hogy a köztársaság határait a München elôtti helyzetnek megfelelôen kell meghúzni és azt is, hogy az új Csehszlovákiának tisztán szláv államnak kell lennie. A München elôtti határok visszaállítására már Molotov külügyi népbiztos is ígéretet tett május júniusi londoni tartózkodása idején. 17 Benes azonban szükségesnek látta ezt mielôbb írásban is rögzíteni, ezért utasította Zdenek Fierlinger moszkvai követet, hogy a szovjet külügyben sürgôsen tisztázza mielôbbi moszkvai utazásának lehetôségét nyarán a követ már megnyugtathatta fônökét, hogy a szovjet kormány tartja magát az ígéretéhez, és kész a háború utáni Csehszlovákiát mindazon területekkel együtt látni, amelyeket Hitler vett el tôle. 18 Benes 1943 tavaszán nyarán szeretett volna Moszkvába látogatni. Kérését a követ március 6-án közölte A. Kornyejcsuk szovjet helyettes külügyi népbiztossal, jelezve, hogy köszönetnyilvánítás mellett a csehszlovák szovjet viszony és a háború utáni problémák rendezésének megvitatása, valamint egy csehszlovák szovjet barátsági és együttmûködési szerzôdés aláírása lenne az út célja. Benes számolt azzal is, hogy látogatása során legalább elvi szinten egyezteti a szovjet vezetéssel a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek eltávolításával kapcsolatos szándékát, és lehetôleg megszerzi ahhoz a szovjet hozzájárulást. Ezért még az út elôtt megkérte a követet, hogy vesse fel és elôre tisztázza a szovjet vezetésnél: kész-e beleegyezni a csehszlovákiai németek kitelepítésébe. Fierlinger hamarosan Benes tudtára adhatta, hogy Moszkva nem ellenzi az ország megtisztítását a fasiszta németektôl. 19 Ez sokat ígérô kiindulópontnak számíthatott az exelnöknek az egész nem szláv lakosság eltávolítására vonatkozó terve szempontjából. Egyelôre azonban nem esett szó a magyarokról, pedig Moszkvában érinteni kívánta ezt a problémát is. A csehszlovák exelnök moszkvai útja azonban késett, mivel a szovjet csehszlovák szerzôdés szövegtervezetének kidolgozása, valamint az aláírással kapcsolatos egyeztetés is idôt kívánt. Benes végül 1943 decemberében jutott el Moszkvába, ahol 12-én aláírhatta a barátsági és 16 Lásd ZSELICZKY Béla: i. m Uo Szovjetszko csehoszlovackije otnosenyija vo vremja Velikoj Otyecsesztvennoj Vojni, Moszkva, Valentyina Vlagyimorovna MARJINA: Viszelenyije nyemcev iz Csehoszlovákii. Szlavjanovegynije, 2003/1. 39.

10 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, segítségnyújtási szerzôdést. Tárgyalt Molotovval, fogadta Sztálin. Kifejtette elôttük elképzeléseit a háború utáni Csehszlovákiáról, de egyeztetô megbeszéléseket folytatott a cseh és szlovák kommunista párt moszkvai emigrációban élô vezetôivel is. Szinte mindegyik találkozáson ismertette elképzeléseit a csehszlovákiai nemzeti kisebbségekrôl, a németek és magyarok kitelepítésérôl. Az ezzel kapcsolatos megbeszéléseket mindenkor Benes kezdeményezte. A kitelepítés feltétlen egyeztetést igényelt a szovjet vezetéssel, sôt a szövetségesekkel is hiszen milliók sorsát érintô kérdésrôl volt szó. Megállapítható, hogy Benes Moszkvában nemcsak tapogatózott, hanem a maga részérôl a kérdést már eleve eldöntöttnek tekintette. Tehette, mivel érzékelte, hogy a Kreml részérôl szolid támogatásra talált. A szovjet külügyi dokumentumokból ítélve a magyarok Csehszlovákiából való eltávolításának problémája a német-kérdés rendezése mellett másodlagosnak tûnt. Benes ezt szinte mindig csak mellesleg, többek között vetette fel, a München elôtti határvonalak visszaállításának szükségességérôl szóló fejtegetései részeként. A magyar-kérdés elôször akkor merült fel, miután a felek megállapodtak, hogy Magyarország teljes felelôsséggel tartozik ezért a háborúért és viselnie kell ennek minden következményét. Kifejtették, hogy Magyarországgal mindaddig nem lehetséges békés együttmûködés, amíg meg nem változik hatalmi rendszere, az a terület pedig, amelyet Magyarország Hitler segítségével szakított ki Csehszlovákia kebelébôl, visszakerül a Csehszlovák Köztársasághoz. 20 Benes december 14-én Molotovnak fejtette ki bôvebben Magyarországgal kapcsolatos nézeteit, utalva az ország feudális elmaradottságára, kiemelve annak fontosságát, hogy a szovjet csapatok és cseh alakulatok is részt vehessenek annak elfoglalásában, megszállásában, majd pedig szovjet hozzájárulást kért a München elôtti határok visszaállításához. 21 December 18-án Benes Sztálinnal és Molotovval folytatott háromórás megbeszélése alkalmával is kitért a magyar csehszlovák határ kérdésére, és érintette a kitelepítés problémáját. Mindennek az exelnök meghatározása szerint fontos és döntô jelentôsége van, és a feljegyzés szerint Sztálin is kifejezésre juttatta elvi beleegyezését. 22 Benes tehát a csehszlovákiai kisebbségek kitelepítésének kérdését mindenkor és nagy nyomatékkal a német nemzetiségû lakosság eltávolítá- 20 Arhiv vnyesnyej polityiki Rosszijszkoj Fegyeracii (Az Orosz Federáció Külpolitikai Levéltára a továbbiakban: AVP RF) f. 06. op. 5. gy l. 21 Az decemberi Benes Sztálin Molotov-megbeszélések dokumentumai. Sajtó alá rendezte: GULYÁS László. Szeged, /Documenta Historica, 11./ 22 Szovetszko csehoszlovackije otnosenyija. I. m. 139.

11 46 sának szükségességével kezdte, majd miután ez szovjet partnerei részérôl szinte azonnali megértésre talált, jó diplomáciai érzékkel igyekezett ehhez mintegy észrevétlenül hozzácsatolni a magyar-kérdést. Egy alkalommal sem feledte a kisebbségekre hárítani a felelôsséget a köztársaság felbomlásáért, nyomatékosan kifejtve, hogy a jövôben csakis a nem szláv elemek eltávolítása akadályozhatja meg az események megismétlôdését, azt, hogy újból felhasználják ôket a béke és a szlávok elleni tervekben. Mindig hangsúlyozta, hogy ez elôfeltétele a köztársaság végleges nemzeti, gazdasági és társadalmi egyesítésének. 23 Miután megindokolta a németek eltávolításának célszerûségét a határövezetbôl és országosan, Fierlinger feljegyzése szerint lakonikus határozottsággal fûzte hozzá, hogy ugyanígy szándékozik eljárni a köztársaság déli határai mentén lakó magyar kisebbséggel is. 24 A szovjet külügyi feljegyzés ezt a kijelentést következô szavakkal rögzítette: A kitelepítés problémája nagymértékben érinti a magyar kisebbségieket is a köztársaság déli határai mentén. 25 Mielôtt az emigráns kormányfô elhagyta Moszkvát, egy memorandumot hagyott hátra Csehszlovákia lakossága egy részének kitelepítése címmel. Ebben rögzítette a tervezett kitelepítések általános elveit: a határ menti nemzetiségi övezetek megtisztítását követôen az országban máshol sem maradhat olyan település, ahol a lakosság legalább 67%-át nem az államalkotó nemzetek képeznék. A nemzeti kisebbségek nem számíthatnak nemzeti közösségnek vagy politikai kollektívának. S habár formailag ez mindenekelôtt a németekre vonatkozott, a magyarokra utaló benesi kiegészítés itt is helyet kapott. Igaz, nem szembetûnô helyen, hanem csak 10. pontként Szlovákia és Kárpátalja vonatkozásában helyezte kilátásba a magyar lakosság kitelepítését. Itt utalt arra, hogy mivel magyar államterületen jelentôs számú szlovák és kárpátaljai orosz [értsd: ruszin Zs. B.] él, ajánlatos a lakosságcsere lebonyolítása. 26 Bár Moszkva a tárgyalásokon inkább csak hallgatólagos beleegyezését adta a felvázolt nemzetiségpolitikára, szovjet részrôl az emlékiratában foglaltakkal szemben nem emeltek kifogást, így a csehszlovák kormány joggal hivatkozhatott a felek nézetazonosságára. A moszkvai külügyi vezetésnek a tárgyalásokat összefoglaló hivatalos iratából kiderül, hogy december 18-án Sztálin beleegyezését adta a memorandumban foglaltakhoz, és csupán annyit jegyzett meg, hogy nem kizárt a felvetett 23 Részletesebben lásd ZSELICZKY Béla: i. m Zdenek FIERLINGER: Ve sluzbach CSR. Dil druhy. Praha, k AVP RF. f. 6. op. 5. p. 33. gy Uo. f. 06. op. 5. gy p l.

12 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, kérdések további tanulmányozása és megvitatása kompetens személyek részérôl. 27 A nemzeti kérdés felvetôdött Benesnek a moszkvai emigrációban lévô csehszlovák kommunista vezetôkkel (Klement Gottwald pártfôtitkár, Jan Sverma, Václav Kopecky és Rudolf Slánsky) folytatott december i megbeszélésein is. A kormányfô itt is a szláv nemzetállam kialakítására hivatkozva jelezte, hogy a német-kérdést radikálisan kívánja megoldani, és erre a németek veresége egyedülálló történelmi lehetôséget nyújt. Kifejezte, hogy ehhez már megszerezte a szovjet vezetôk hozzájárulását, majd hozzáfûzte: Hasonló eljárást fogunk alkalmazni a magyarokkal szemben is, hiszen a magyar lakosságot kicserélhetjük a magyarországi szlovákokra és ez megkönnyíti a dolgot. 28 A fentiek jól tükrözik az exelnöknek a nemzetiségi kérdés rendezésére vonatkozó elképzeléseit, és egyben rávilágítanak: Benes már 1943 végén egy átgondolt és kiérlelt koncepcióval érkezett Moszkvába, különösen ami a németek és a magyarok teljes eltávolítását illeti. De utalnunk kell arra is, hogy a kommunista pártvezetôk elôtt nyíltan tagadta a szlovák nemzet létét is, ami ugyancsak jellemzô a nemzeti kérdésben vallott nézeteire. Önök soha sem fognak tudni meggyôzni engem arról, hogy elismerjem a szlovákokat nemzetnek. Ez az én tudományos álláspontom, amelyen nem tudok változtatni [ ] Nem tiltom ugyan meg senkinek, hogy szlováknak nevezze magát, de nem engedem meg, hogy kinyilvánítsák egy szlovák nép létezését mondta. 29 Azt, hogy miként váltotta valóra Benes és kormánya ezeket az elveket, megtudhatjuk, ha áttekintjük a benesi koncepció végrehajtására irányuló lépéseket, különös tekintettel a magyar-kérdés rendezésére. A Beneskormány már augusztus 24-én emlékiratban kérte a szovjet külügyet, hogy a szövetségesek kötelezzék Magyarországot a kiutasításra ítélt szlovákiai magyarság befogadására, magyar állampolgárként való elismerésükre. Benes azt is igényelte, hogy még annak aláírása elôtt betekintést nyerjen a magyar fegyverszüneti egyezménybe, és kérte, iktassanak bele egy külön rendelkezést a szlovákiai magyarság háború utáni tömeges Magyarországra, valamint a magyarországi szlovákok Szlovákiába való áttelepítésérôl. A csehszlovák kormány azt kívánja, hogy a magyar kormány adja elvi beleegyezését a lakosságcseréhez és áthelye- 27 Lásd ZSELICZKY Béla: i. m Rosszijszkij Goszudarsztvennij Arhiv Szocialno-polityicseszkoj Isztorii (Orosz Állami Társadalompolitikatörténeti Levéltár a továbbiakban: RGASZPI) f op. 74. jed. hr l. 29 Uo. f op. 74. jed.hr l.

13 48 zéshez olvasható az egyik december 30-i szovjet külügyi feljegyzésben. Ripka 30 ezzel összefüggésben elmagyarázta, hogy a németek áthelyezése a Szudéta-vidékrôl fontos kérdés Csehszlovákia számára, kormánya pedig abban érdekelt, hogy a szovjet kormány a lakosságcsere és áttelepítés kérdésében gyakoroljon nyomást a magyarokra, mivel az nagyon fontos precedens lesz a kérdés megoldása során. 31 A szovjet külügy azonban miután a III. és IV. Európai Osztályok vezetôi (I. M. Lavrov és V. A. Zorin) ezt nem látták célszerûnek végül is elvetette a kérést. A lakosság áthelyezése Csehszlovákiából Magyarországra a békeszerzôdés feltételeihez, nem pedig a fegyverszüneti egyezményhez tartozik értesítette a benesi vezetést december 31-i táviratában Zorin. Igaz, hozzáfûzte: a lényeget illetôen azonban aligha lehet kifogást emelni Csehszlovákia magyar lakossága bizonyos részének Magyarországra való áthelyezésével kapcsolatban. 32 A Benes-kormány utasította moszkvai követét, hogy mégis próbáljon érvényt szerezni kormánya célkitûzésének. Ezért Fierlinger január 9-én újból felkereste a szovjet külügyet, ahol Zorinnal beszélgetve makacsul ragaszkodott Benes követeléséhez a magyarok kitelepítése kérdésében. A Molotov-titkárság feljegyzése kifejtette: a magyarokat rá kell kényszeríteni, hogy gyorsított ütemben önként, maguktól költözzenek át Magyarországra. A válasz újból csak az volt, hogy hagyják ezt a kérdést a fegyverszüneti egyezmény megkötése utáni idôkre. Ennek ellenére a követ január 15-én, amikor Ripkával együtt Zorinnál járt, ismét felvetette a kérdést. 33 Emlékiratot is átadott arról, hogy kormánya ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar fegyverszüneti egyezmény szövegében rögzítsék: A korábban csehszlovák állampolgársággal rendelkezô magyarok, miután attól megfosztatnak, Magyarország részérôl ismertessenek el magyar állampolgároknak és engedtessenek be az ország területére. Magyarország a határátlépés pillanatától kezdve gondoskodni köteles ezekrôl a személyekrôl. 34 Az akció nem volt teljesen eredmény- 30 Hubert Ripka a londoni csehszlovák emigráns kormány államminisztere és a Benes vezette párt ideológusa. 31 AVP RF. f op. 24. gy l. 32 Uo. f. 06. op. 7. p. 29. gy l. 33 Uo. f. 06. op. 8. p. 54. gy l.; Nacionalnaja polityika v sztranah formirujuscsevoszja szovjetszkovo bloka Red.: V. V. MARJINA. Nauka, Moszkva, E kollektív monográfiából tanulmányomban két fejezetet használok: az általam írt A magyarok Csehszlovákiából való kitelepítésének problémái címû ötödiket ( ), illetve a Magyar kisebbség Csehszlovákiában és a szlovák Magyarországon: sorsuk eldöntése címû hatodikat Helena Noskovától ( ). 34 AVP RF. f. 06. op. 7. p. 29. gy l.

14 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, telen: Molotov aznap, Fierlinger jelenlétében, Avarell Harriman USAnagykövettel és J. Balfour brit kormánytanácsossal megvitatta a magyar fegyverszünet kérdését. Felvetôdött a magyar csehszlovák lakosságcsere, és általában a lakosság tömeges áthelyezésének problémája is. A szovjet fél kérte a szövetségeseket, hogy fogadják el a csehszlovák javaslatot a magyarok kitelepítésérôl. Harriman azonban határozottan elvetett mindent, ami távolról is hasonlít a lakosságcserére, Balfour pedig javasolta, hogy a döntést el kell halasztani a békeszerzôdésekig február végén Benes újra Moszkvába akart látogatni, hogy majd onnan térjen vissza gyôztesként hazai földre. Tíz kérdésben készült egyeztetni a szovjet vezetéssel. Ezek között volt a német, magyar és lengyel határok, valamint a csehszlovákiai német és magyar lakosságcsere ügye. 36 Benes kedvezôtlen kárpátaljai tapasztalatai ellenére továbbra is bízott Sztálin ígéreteiben és számított támogatására. 37 Benes Jan Masaryk külügyminiszter kíséretében 1945 márciusában érkezett Moszkvába, ahol 21-én Molotovval tárgyalt, és már az elsô hivatalos megbeszélésen felvetette a magyar-kérdés rendezését. Szovjet részrôl a megbeszéléseken jelen volt még A. J. Visinszkij helyettes külügyi népbiztos és Zorin is. A magyar-problémát most a Szlovák Nemzeti Tanács kéréseként hozta fel, utalva arra, hogy Szlovákia mielôbb meg akar szabadulni a magyaroktól, akik megszállóként érkeztek 1938 után. 38 A kérést Molotov jogosnak ismerte el. Benes a lengyel kisebbség példáján bizonygatta, hogy transzfer nélkül nem oldható meg Csehszlovákia belsô kérdése. 39 A csehszlovák vezetô nagy vonásokban tüstént felvázolta a kitelepítések gyakorlati programját is. Benes 2 millió németet tervezett kiutasítani Csehszlovákiából, és szerinte ezek után még maradna ott mintegy 800 ezer. A szlovákiai magyarok lélekszámát 600 ezerre becsülte és kifejtette, hogy közülük 400 ezret kell kitelepíteni. 40 Valójában az egész magyarság eltávolítására törekedtek és ezért a belegyezést így értelmezték. A megbeszélésekrôl Zorin által készített összefoglalóban, amit Molotov március 28-án láttamozott, ez olvasható: A németek és magyarok át- 35 Zdenek FIERLINGER: i. m A Benes-kormány továbbra is próbálkozott, hogy írásban rögzítsék a magyarok kitelepíthetôségét. Február folyamán a nyugati nagyhatalmaknál próbálkoztak a határok és a kitelepítése elvi elfogadtatásával. 36 AVP RF. f op. 26. p gy l ôszén a szovjetek megszervezték Kárpátalja önkéntes csatlakozását a Szovjetunióhoz. 38 AVP RF. f. 06. op. 8. p. 54. gy l. 39 Uo. f. 06. op. 7. p. 51. gy l. 40 Uo.

15 50 telepítése Csehszlovákiából. A szovjet kormány elvben támogatja az ilyen áttelepítést, de saját konkrét elképzeléseit csakis azután tudja kifejteni, miután megkapja a csehszlovák kormány erre vonatkozó áttelepítési tervét. 41 A kormányalakítástól a dekrétumokig A Benes emigrációs kormányát felváltó új kormány megalakítására, személyi összetételének egyeztetésére és programja végleges kialakítására is Moszkvában került sor, az elnök évi látogatása alkalmával április 4-én. Ezt megelôzôen (március között) ugyanott a csehszlovák emigráció keleti és nyugati szárnya, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségei tanácskozásokat folytattak a kormány összetételérôl és annak programjáról. Közös megegyezéssel a szociáldemokrata Z. Fierlingert jelölték a kormányfôi posztra, helyettesei a cseh Klement Gottwald és a szlovák Viliam Siroky kommunista vezetôk lettek. A fontos belügyminiszteri tárca a kommunista Václav Noseknek jutott. A kormányprogramot látta Zorin és Molotov is, a németek és magyarok kitelepítésére vonatkozó tételeket részükrôl nem érte kifogás. 42 A kormány programjának nyilvános meghirdetésére április 5-én Kassán került sor. A program, az olyan új momentumok, mint a köztársaság szovjet orientációja, a csehek és szlovákok egyenjogúsága, az új állami és közigazgatási szervek nemzeti bizottságok létrehozása elôirányozta a németek és magyarok [kivételt az antifasiszták képeztek Zs. B.], az árulók és kollaboránsok tulajdonának elkobzását. Az ilyen társítás, habár szembetûnô volt, még nem jelentette a kisebbségek teljes kitelepítését, bár az igaz, hogy számukra nem engedték meg, hogy településeiken nemzeti bizottmányokat hozzanak létre, azonnal diszkriminációnak lettek kitéve, és különleges közigazgatás jött létre. 43 A magyar-kérdés Benes által elgondolt rendezését a háború befejezô szakaszában az egész csehszlovák politikai elit és azon belül a kom- 41 Uo. f. 07. op. 10. p. 37. gy l. Benes 1943-as és 1945-ös moszkvai látogatásain egyaránt ô vitte a szót, a szovjet hivatalos személyek csakis apró pontosítások végett szakították félbe és tettek fel neki kérdéseket, illetve rövid közbeszólással reagáltak. 42 Uo. f. 06. op. 7. p. 51. gy l.; Vosztocsnaja Jevropa v dokumentah Rosszijszkih Arhivov. 1. k Red.: Galina P. MURASKO és mások. Moszkva Novoszibirszk, Jan SINDELKA: A nemzeti kisebbségek problémájának megoldása Csehszlovákiában 1945 és 1968 között. Társadalomtudományi Közlemények, 1972/1. 64.

16 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, munista párt vezetése is magáévá tette. A rendezés gyakorlati kivitelezésére viszont csakis az ország felszabadítását követôen kerülhetett sor, a német-kérdéssel egybekötve. Ezt már Benes február 16-i rádióbeszéde is jelezte, amelyben többek között a következô hangzott el: Elô kell készítenünk németeink és magyarjaink kérdésének végleges rendezését, mivel az új Csehszlovák köztársaság nemzetállam lesz. 44 Ez már jelzés volt, de akkor a többség számára még rejtve maradt, hogy konkrétan mi is rejlik e kijelentés mögött. Addig csupán a hitleri Endlösungról és annak gyászos következményeirôl hallhattak, de ilyesmire a demokrata színekben tündöklô Benestôl nyilván nem számítottak, ezért érte váratlanul ôket mindaz, ami hamarosan bekövetkezett. Benes moszkvai megbeszélései alapján megegyezés született a cseh és a szlovák vezetôk között a nemzetállami berendezkedéssel kapcsolatban, ugyanis bizonyos engedményeket tettek a szlovákoknak. A magyarsággal szembeni fellépés szükségességét elfogadta, kihasználta a szlovák vezetés is. Gustav Husák egyik könyvében leírta, hogy ha korábban a kommunista nemzetiségi politika szempontjából kétségesnek tartotta az olyan megoldás helyességét, amellyel Benes készült fellépni a magyarokkal szemben, ám ôt még 1945 januárjában, Moszkvában meggyôzték az ellenkezôjérôl. Husák ezt azzal indokolta, hogy a csehszlovák vezetés ezen álláspontját a szovjetek is osztották, ezért elfogadtam tehát a nemzeti állam koncepcióját és következményeit. 45 A tervezett kitelepítésre irányuló elôkészületek már folyamatban voltak. A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) szeptember 6-i határozata alapján lezárták az oktatást a magyar iskolák minden szintjén, 1945 februárjára befejezték a szlovákiai magyarok földtulajdonának elkobzását függetlenül azok méretétôl, 46 tavaszra pedig gyûjtôtáborokat alakítottak ki a magyarság internálására. Husák szerint a cseh és szlovák kommunista vezetôk között 1944 novemberében született döntés, hogy nemcsak a német, hanem a magyar lakossággal szemben is alkalmazzák a transzfert. 47 A szlovákiai magyarok kitelepítése a csehszlovák szovjet megbeszélések napirendjérôl sem került le áprilisában Fierlinger Zorinnak jelezte, hogy az SZNT már készíti is a mintegy 400 ezer magyar három hónap alatti eltávolítását Szlovákia déli körzeteibôl. 48 Ezt az ak- 44 Edvard BENES: Sest let exilu a druhé svetové války. Praha, (Kiemelés tôlem Zs. B.) 45 Gustav HUSÁK: Svedectvo o Slovenskom národnom povstani. Bratislava, BALOGH Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája A fegyverszünettôl a békeszerzôdésig. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, Gustav HUSÁK: Povsztanie zdáleka a zblizka. Bratislava, AVP RF. f op. 26. p gy l.

17 52 ciót záros határidôn belül akarták véghezvinni. Nosek csehszlovák belügyminiszter Kassán, 1945 áprilisában Zorinnak megemlítette, hogy a szlovákok minden magyart el akarnak távolítani Szlovákiából. Ezt a belügyi vezetô akkor csupán az akció siettetése miatt nem helyeselte, és kifejtette, hogy a magyarokat fájdalommentesen át lehet telepíteni Magyarországra, ha elôbb a köztársaság iránt kevésbé lojálisokat gyûjtôtáborokba helyeznék és kiválogatnák közülük, kiket kell kiutasítani. 49 Zorin már nagykövetként látogatott Kassára és április 16-án találkozott Fierlingerrel, aki szovjet támogatást kért a magyarok teljes kitelepítéséhez. Beszélgetésük során jelezte, hogy a többi szövetséges nagyhatalom felé fait accompli-t kívánnak teremteni. Ô is kifejtette, hogy a szlovákok tervet dolgoztak ki 400 ezer magyar sürgôs eltávolítására. Zorin kérte Fierlingertôl a szlovák kitelepítési terv egyik példányát, hogy a 2. Ukrán front annak alapján koordinálhassa további tevékenységét. 50 A magyar hivatalnoki gárda, valamint az november 2-a után Szlovákia területére költözötteknek a fegyverszüneti egyezményben foglalt kötelezô távozását leszámítva, 51 Szlovákia magyar lakossága lakhelyén maradt és nem számolt üldöztetéssel. A magyar-kérdés gyakorlati megoldásának kezdetét az május elején Pozsonyban és környékén csehszlovák katonaság által végrehajtott erôszakos kitelepítési akció és a ligetfalusi gyûjtôtábor felállítása jelentette. A deportálás május 3-án, Benes Pozsonyba érkezése elôtt kezdôdött, nyáron is folytatódott, csak május 9-én és 11-én szünetelt, amikor az elnök a városban tartózkodott. Benes a városban mondott beszédében is kifejtette, hogy a németek és magyarok nagy többségének el kell hagynia a köztársaság területét, ami újabb lendületet adott a magyarok deportálásának. Pozsonyból napok alatt mintegy 20 ezer magyart tereltek át a ligetfalusi gyûjtôtáborba. Mindezt azonban rövid idôn belül újabb politikai és gyakorlati lépések követték, amelyek az állam széthullásáért minden megkülönböztetés nélkül kollektív felelôsséget hárítottak nemcsak a csehszlovákiai németekre, hanem a magyarokra is. Benes nem sokkal késôbb, május 16-i prágai beszédében kijelentette ugyan, hogy az újjászületô államban a csehek és szlovákok nemzeti hagyományaira és Masaryk elveire kíván támaszkodni az új élet beindításához, emellett utalt a csehek és szlovákok viszonyának rendezésére, de ugyanakkor határozott hangnemben 49 Uo l. 50 Uo. f. 06. op. 7. p. 51. gy l. 51 ZÁVADA Pál: Hazátlanok, sorakozó! Forráselemzés ban áttelepült csehszlovákiai magyarok dokumentumairól. Medvetánc, 1988/ / (Az utóbbiak közül július 1-ig személyt utasítottak ki Magyarországra.)

18 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, fejtette ki, hogy az egységes nemzetállam érdekében Csehországból ki kell telepíteni a németeket, Szlovákiából pedig a magyarokat. Benes nyilvános kijelentései pozsonyi beszédétôl kezdve egyértelmûvé teszik, hogy ô és a csehszlovák politikai elit mindent elkövetett az ország megtisztításáért a nem szláv etnikumoktól, sôt, lehetôleg a lengyelektôl is. Már folytak a deportálások, beindult a magyarok kitelepítése Szlovákiából, amikor június 28-án Sztálin Moszkvában fogadta Fierlinger kormányfôt és a kommunista Vladimir Clementis külügyi államtitkárt. A csehszlovák miniszterelnök kikérte a szovjet vezetô tanácsát arról, hogy miként járjanak el a németek és magyarok kitelepítésével. Sztálin válasza rövid volt: Mi nem fogjuk zavarni magukat. Ûzzék el ôket. Hadd tapasztalják magukon, mit jelent mások felett uralkodni. Fierlinger ehhez szovjet katonai segítséget kért, amin a Kreml gazdája elcsodálkozott, és a kérésre kérdéssel felelt: Talán katonáink akadályozzák magukat ebben? Fierlinger kijelentette, hogy nem akadályozzák ugyan, de aktív közremûködésre lenne szükség. A külügyi feljegyzés szerint Sztálin erre már nem reagált. 52 A szovjet vezetô támogatása nem tûnt elegendônek a benesi vezetés számára, az akció véghezviteléhez szélesebb nemzetközi egyetértésre volt szükség. Ezért a Potsdamban június augusztusban ülésezô háromhatalmi (USA, Szovjetunió és Nagy-Britannia) konferenciához fordult az ügyben, 2 2,5 millió német és mintegy 400 ezer magyar kitelepítéséhez kérve hozzájárulást. Moszkva ezt már elôre megígérte Benesnek. Potsdamban a három nagyhatalom hosszabb vita után beleegyezését adta a német-kérdés benesi szellemben való rendezéséhez, utalva arra, hogy a maradék németek Csehszlovákiából való eltávolításán felül Lengyelországból és Magyarországról is helyezzék át ôket Németország területére. A németek magyarországi kitelepítésének gondolata nem volt idegen Benestôl sem, ugyanis jó elôre számolt azzal, hogy helyükre áttelepítheti a kiutasítandó szlovákiai magyarok egy részét. A magyar-kérdésnek a némethez rendezését a konferencia elvetette, és megoldásnak a Magyarország és Csehszlovákia közötti lakosságcserét ajánlotta, amelyet a felek közötti közvetlen tárgyalások és a kölcsönös megegyezés alapján kellett megvalósítani. Mindez azt jelentette, hogy a németekkel szemben alkalmazott kollektív felelôsség elve nem terjeszthetô ki önkényesen a magyarságra, és a csehszlovákiai magyarok kérdése más megoldást igényel. A konferencia döntése nem elégítette ki Beneséket. Benes a maga módján, tüstént reagált. Még a potsdami konferencia utolsó napján, Vosztocsnaja Jevropa v dokumentah. I. m. 232.

19 54 augusztus 2-án közzétette 33. számú elnöki dekrétumát, amely etnikai alapon megfosztotta a németeket és a magyarokat állampolgárságuktól, valamint alapvetô jogaiktól. Benes ezen alkotmányerejû dekrétumát kiegészítô, konkretizáló dekrétumai, kormányrendeletek, határozatok sora követte. Ezek alapján a helyi hatalmi szervek kényük-kedvük szerint bánhattak a szlovákiai magyarokkal, toloncolhatták ki házaikból, lakásaikból, vehették el tulajdonukat. És tették is mindezt késedelem nélkül, hiszen az elnöki dekrétum erre jogi alapot szolgáltatott. Benes 33. sz. elnöki határozatát megelôzte a 27-es számú dekrétum, amely a magyarok széttelepítésérôl rendelkezett elsôsorban a németektôl megtisztított határövezetbe. Szeptember október folyamán újabb dekrétumok is megjelentek. A 71. számú munkakötelezettséget írt elô minden állampolgárságától megfosztott lakos pontosabban a éves férfiak és éves nôk számára. Ezt a 88. és 108. számú dekrétumok követték az ellenséges vagyon, illetve a németek és magyarok minden ingó és ingatlan vagyonának elkobzásáról, majd a 173. számú az állami szempontból megbízhatatlannak tekintett személyek ôrizetbe vételét írta elô, ami további utat nyitott a magyarok tömeges gyûjtôtáborokba irányításához. Ez alól csak az volt kivétel, aki bizonyítani tudta antifasiszta voltát vagy aktív részvételét a köztársaság felszabadításában. 53 A legnagyobb csapást mégis a 33-as számú dekrétum jelentette. Erre alapozva a csehszlovák államhatalmi szervek hamarosan összeállították kiutasításra szánt magyar család névjegyzékét (ez legalább 400 ezer fônyi magyart foglalt magába), akiket elsôként és véglegesen kívántak eltávolítani az országból. Mindezek alapján aligha tévedünk, ha megállapítjuk, hogy Benes háború utáni új Csehszlovákiája vált az egyetlen olyan európai országgá, amely etnikai alapon, hivatalosan és nyíltan az állampolitika rangjára emelte a nemzeti csoportok, közösségek üldözését. Szovjet jelentések Moszkvába A szlovákiai magyarság helyzete 1945 nyarán gyorsan romlott, zaklatásnak, üldöztetésnek lettek kitéve. Errôl a helyzetrôl tudósítanak a szovjet források, amelyek a helyszínen tartózkodó egykori szovjet katonai parancsnokságoktól vagyis a harmadik oldaltól származnak. A 2. Ukrán front parancsnoksága 1945 júniusában jelentést küldött a Vörös Had- 53 Lásd Edvard Benes elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és a németek jogfosztása. Szerk.: KÖVESDI János MAYER Judit. Pannónia Könyvkiadó, Pozsony,

20 Zseliczky Béla Beneš, a magyar-kérdés és a Szovjetunió, sereg Politikai Fôigazgatósága VII. sz. részlege fônökének, M. I. Burcev vezérôrnagynak. Ebben egyebek között ez olvasható: A mai Csehszlovákiában a helyi hatalmi szervek körében helytelen fellépés van terjedôben a magyar lakossággal szemben. Csehszlovákiában jelenleg ezer magyar él. Általában véve ezek kisföldû parasztok, napszámosok és munkások [ ] Mostanában Benes ezévi május 21-i arra irányuló megnyilatkozásával kapcsolatban, hogy a németeket és magyarokat ki fogják telepíteni Csehszlovákiából, a helyi közigazgatási szervek máris lépéseket tesznek ezen utasítás gyakorlati végrehajtására. Ebben a szellemben tevékenykedik Csehszlovákia kommunista pártja is. 54 Az érsekújvári (Nové Zámky) Batta-gyárban kialakult helyzetre is hivatkozik, megemlíti, hogy ott a munkások 90%-a magyar, de a vezetôség megtiltotta, hogy magyarul beszélhessenek, parancsba adta, hogy azonnal távolítsák el a magyarnyelvû feliratokat és jelszavakat. Azokon egyebek között ez volt olvasható: Éljen Sztálin marsall!, Éljen a Vörös Hadsereg!. A jelentés egy másik jellemzô példát is említ: Nyugat-Szlovákia katonai parancsnoka, J. Cernek ezredes körlevelet adott ki, és arról rendelkezett, hogy a magyarok 24 órán belül kötelesek onnan kitelepülni [Magyarországra Zs. B.], magukkal csakis kézipoggyászt vihetnek. 55 Egy másik, június 19-i keltezésû összefoglaló jelentés, amelyet már maga Burcev állított össze a párt külügyi osztálya vezetôjének, Georgi Dimitrovnak, a Szlovákiában végbemenô fejleményeket így jellemzi: A magyarok kitelepítése durva, brutális módszerekkel történik. A magyaroknak nem adnak idôt arra sem, hogy eladhassák holmijukat vagy megôrzésre hagyják azt hátra; közlekedési eszközöket nem kapnak. Ezért a gyermekek, az idôs és beteg emberek, a terhes asszonyok kénytelenek több tucat kilométert gyalogolni a magyar határig. A magyar nemzetiségû pártmunkások, mivel nem tudják megállítani ezeket a törvénytelen cselekedeteket, ugyancsak Magyarországra költöznek [ ] Meg kell említeni, hogy a helyi hatalmi szervek magyarok elleni fellépéseiket nem egyeztetik a szovjet katonai parancsnoksággal, néha pedig kimondottan azok parancsai ellenében cselekszenek. Olyan esetek is ismertek, amikor a vörös katonák saját kezdeményezésükre próbálták megakadályozni a brutális módszerek alkalmazását a magyar lakossággal szemben. 56 Burcev felhívta Dimitrov figyelmét arra, hogy a helytelen nemzetiségpolitikai módszerek alkalmazása az erôsödô szlovákiai reakció 54 Vosztocsnaja Jevropa v dokumantah. I. m Uo Uo.